A természetes gyógyítás egyes elemei hiteles személyek elõadásában alkalmassá válhatnak az egészségügyi dolgozók, orvosok, ápolónõk napi gyakorlatában is. Melyek azok a gondolatok, melyek felvetõdnek a mindennapok során, fõleg a nehezen gyógyítható krónikus betegségek körében. Sokkal inkább a beteg ember áll a középpontban, a beteget, s nem a betegséget megcélozva. Kevesebb a mûszer, de több a beszélgetés, a testtel és lélekkel törõdés. Mint mindenütt, a természetgyógyászok között is vannak sikeres, ámde kevés tudással rendelkezõk, szerencselovagok, kóklerek. De vannak csendesen, odaadással, hasznosan dolgozók is, alapos tudással, a tudás megszerzésébe nagy energiákat befektetve. Rájuk, az utóbbiakra gondolok, amikor követendõ magatartásmintát ajánlok, megélt életmód-változtatással.

Életünk alapvetõ elemei a mozgáskultúránkkal és étkezési szokásainkkal kapcsolatosak. Egészséget megõrzõ, betegséget megelõzõ, vagy a már kialakult betegség kezelését célzó tanácsok ismerõje az életmódtanácsadó.

Munkája során igyekszik teljes képet kapni a hozzá fordulók otthoni és munkahelyi körülményeirõl, testi-lelki problémáiról, gondjairól, örömeirõl. Fontosnak tartja a stressztényezõket, de a családi, munkahelyi, társadalmi szerepvállalást és teljesítményt is. A "külsõ környezettanulmányt" kiegészíti a "belsõ környezet" feltérképezése is. A természetgyógyászati vizsgálómódszerek a beszélgetésen túl érzékszervi és mûszeres vizsgálatok lehetnek, melyek nem invazívak (kínai masszázs, talpreflexológia, a fül pontjainak vizsgálata, kineziológia, biorezonancia, íriszdiagnosztika, Voll-féle elektroakupunktúrás pontvizsgálat, manuálterápiás diagnosztika).

Mozgáskultúránkban eluralkodott a dinamikus terhelések hiánya, a statikus terhelések túlsúlya, ami a lélekre is visszahat, letörtté, depresszióssá tehet. A depresszió ellen védekezõ ember könnyebben nyúl gyógyszerekhez, élvezeti cikkekhez, igyekszik stimulálni magát. A dohányzás, kávéfogyasztás jelentõs hatással van szervezetünkre, de bizonyos mértékben a környezetünkre is. A dohányosok nem tudják, hogy kisgyermek jelenlétében tilos dohányozniuk, s nemdohányzó társaik is szenvedhetnek a passzív dohányzás miatt. A kávéfogyasztás serkentõ hatását a fizikai terhek hiánya teheti "szükségessé", aminek egyenes folytatása az esti altató lehet. Szervezetünk normális ritmusába avatkozunk bele akkor, ha alváshiányunkat, a fáradtság figyelmeztetését, a regenerációra való jelzésként való értelmezését töröljük el. Az életritmus felgyorsítása, a regenerálódás módjainak és lehetõségeinek figyelmen kívül hagyása egy idõ után kimeríti szervezetünket, fájdalmak és betegségek igyekeznek jobb belátásra téríteni bennünket.

Az egészségügy résztvevõi jól ismerik ezeket a problémákat, hiszen napi gyakorlatuk során elrontott életekkel, családi és munkahelyi problémákkal találkoznak. Sok betegségrõl, méginkább a lelki bajokról, a balesetekrõl tudjuk, hogy megelõzhetõek lennének. Csupán szokásainkon, elõítéleteinken kellene olykor változtatni. Az egészségügy dolgozói a hiteles, meggyõzõ szerep szempontjából kivételesen jó helyzetben vannak. Ha szavaik egybecsengenek személyes példamutatásukkal is, követhetõ utat jelölhetnek ki. Nagyon sokat számít a gyógynövények ismerete, receptúrák ajánlása; olykor a sokféle szerre érzékeny ember hálás is érte. De nemcsak könyvekbõl kell merítenünk ismereteinket, tapasztaltabb társakkal ki is kell menni a természetbe, közvetlen tapasztalatokat merítve. A természetet könnyû szeretni, ha ismerjük. Hippokratészi mondás: az orvos a természet szolgája és védelmezõje. Ritkán találkozunk mai alkalmazásával. Nem kell félni e régi-új ismeretektõl, katalizátorként fog hatni mindennapi munkánkra. Hogyan is tudnánk meg másképp, hogyan kell egy köhögést, vagy egy hasmenést teákkal, tapaszokkal, vagy éppen moxával otthon eredményesen kezelni? Hogyan lehet egy beteg, fájós ízület panaszait nyers citrommal való bedörzsöléssel jelentõsen csökkenteni? Jó tudni, melyek a leghasznosabb jógagyakorlatok, hogyan kell helyesen lélegezni, táplálkozni. Közben meg lehet ismerni önmagunkat, saját kis bajaink sikeres kezelése a bizonyíték rá, ez is egy lehetõség, ez is egy út. Alternatíva, melyet egyes betegeink esetleg már sokkal jobban ismernek nálunk. Óvakodjunk a vakon hívõktõl, a szélsõségesektõl, a primadonnáskodóktól! Bizalmunkat csakis az erõszakmentes, tolakodás nélküli ismeretátadás, a kivételes, misztikus képességek nélkül is elvégezhetõ tevékenység nyerheti el. A bizalom fontos, a "nil nocere!" elv még fontosabb. Ne ijesszen meg bennünket a természetgyógyászati paletta sokszínûsége, úgysem lehet minden irányzatot követni. Arra vállalkozzunk, ami képességeinknek, érdeklõdésünknek megfelel, s kíváncsiságunkat is kielégíti.

Ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy a mozgásterápia alapelemeirõl ne tudjunk semmit, a keleti gyógyászat gyöngyszemei nemcsak érdekes társasági témák lehetnek, de bizonyítottan hasznosak is. Magunk és a családunk problémái összehozhatnak olyan gyógyeljárásokkal (akupunktúrás szakember, orvos-csontkovács, írisz-diagnoszta, reflexológus, gyógynövényárus), melyek saját problémáink feltárása közben rádöbbentenek, hogy mennyire laikusok lehetünk bizonyos esetekben. Vannak más lehetõségek, más utak a gyógyítás sokféle lehet. Pálos István, a Münchenben élõ akupunkturista szerzetes-tanár mondja: "A gyógymódok értékét azok gyakorlatai hasznossága dönti el. Ha a betegnek az használ, hogy egy kecskebékát kell a hátam mögé dobni, akkor azt kell tenni". Az idézet jelképesen arra utal, hogy a gyógyítás mindig is nagyon gyakorlati tapasztalatokon alapult, attól nem szakadhat el.

A "természetet leigázó" civilizált ember életmódja biztosan rossz. A lenézett, primitív természeti népek túlélési technikája, életritmusa sok tanulsággal szolgálhat számunkra. Aki természetes gyógyítási módszereket ismer, csak a függõségi helyzetén csökkent. A diagnózisalkotáshoz érzékszervein túl a fejét, a gyógyításhoz kezét és szívét kell használnia. Esetleg segédeszközök nélkül kell egészséget, vagy életet mentenie, ösztönösség helyett a mindig vele lévõ tudáshoz folyamodva. Az én szememben az a tudás az igazán értékes, melyet bárki megszerezhet és alkalmazhat, tehát sokak kezében mûködik. Ezért aztán sokan is bizonyosodhatnak meg hatásáról és értékétõl. Az egészségügy a legfõbb terület arra, hogy másokon segítsünk, hiszen a legtöbben azért is választották a szeretetük adására ezt az utat. S az útnak soha nincs vége, mindig találkozhatunk új dolgokkal, félelmeinket csak a megismerés adta tudás oszlathatja el. Már túlléphetünk azon, hogy kollégáink közül a más alternatív utakat keresõket és találókat megmosolyogjuk és sajnáljuk. Nyugodtan követhetjük õket, mert utunk kevesebb tévedéssel és kereséssel telt, tapasztalatuk által kikövezetten biztonságosabb lesz.

A természet ismerete olyan vonzás, aminek engedni érdemes. Keressünk magunknak hiteles vezetõt az úton, aki elindít, aki segít. Az élet értelme nem az önmagunkért élt napok öröme, hanem a másokon való segítés boldogsága, melynek meg nem tapasztalása szegényebbé tesz minket. Csak az önmagunk megismerésének végtelen útján haladunk, ami végül is életünk célja és értelme.