A
bulgár orvosok állandóan figyelmeztettek: "A pácienshez ne nyúlj se
kézzel, se energiával, se gyógyszerrel diagnózis nélkül." A bulgár
gyógyászok a diagnózist két ütemben állapították
meg.
ELSÕ
- az ember külsejének megtekintése
MÁSODIK
-az energia diagnosztika
Az
ember külsõ megtekintése szemrevételezéssel és tapintással történt. A
gyógyító mindenekelõtt a szervezet kültakaróját nézte meg, különösen
azokat a helyeket, ahol az alapenergia-csatornák változtatják
pólusosságukat - ez a fej, kezek és lábak. Itt a gyógyító nemcsak a bõrt
szemlélte meg, de a haj, köröm és szem állapotát is
értékelte.
A
gyógyítók, nagy figyelmet fordítottak a kéz és a láb ujjainak külsõ
állapotára. Az ujjakon át halad a negatív Yin és a Yang meridiánok közötti
kapcsolat. A bulgár gyógyító szerint, ha a normális-energia körforgás a
fõenergia csatornában, a gerincoszlop mentén - a farkcsigolyától a
fejbúbig - változik, akkor ez az egész szervezet energia állapotára
hatással van, elsõsorban a test perifériáján a kézre és
lábra.
Köröm diagnosztika,
a körmök formája és kidomborodása alapján (Schinner szerint,
1925.)
A
körmök fölötti hullámos jelek a köröm lemezek görbületét
jelentik.
1.
A
köröm normális formája
2.
Rövid,
lapos köröm (a szív szervi megbetegedése)
3.
Nagyméretû
holdacska (szapora szívverés-tachikardia)
4.
Holdacska
távolléte (szívideg)
5.
Hüvelykujj
körme kidudorodott (tüdõ tuberkolózis)
6.
Kidudorodott
köröm nagy holdacskával (veleszületett
tuberkolózis)
7.
Lapos,
meghajlott köröm (veleszületett asztma,
hörghurut)
8.
Csõformájú,
magas köröm (rák)
9.
Buzogány
formájú körömoldal (veleszületett pszichikai
hiányosságok)
10.
Behorpadt
köröm (alkoholizmus öröklött formái)
11.
Összelapított,
szétdarabolt köröm (giliszta invázió)
12.
Töredezett
csatornák a körmön (mészlerakódás)
13.
Salakos
(sós) rétegek a körmökön (a gyomor-bélrendszer heveny
betegségei)
14.
Meghosszabbodott
köröm (cukorbetegség)
15.
A
gyûrûsujj köröm félkör alakú (a vesék kóros
betegsége)
16.
Mandula
formájú hullámok a körmön (reuma, tífusz)
17.
Lerágott
köröm (idegesség, gyomorhurut, nemi diszfunkciók a
nõknél)
18.
Csíkok
és bemarások a körmön (a lép és vékonybél
megbetegedései)
19.
Csíkok
a körmön (a bélrendszer megbetegedései)
20.
Háromszögû
köröm (gerinc és gerincvelõ megbetegedései)
21.
Lyukacsos
köröm (lép kóros megbetegedései)
22.
Lapos
köröm dudorral a mutatóujjon (lép kóros
megbetegedései)
Õsidõktõl
megfigyelték, hogy a normális energiaáramlás változása eltérést idézett
elõ az emberi szervezet külsõ alakjában. A gerincoszlopban például, az
energiaáramlás változása következtében eltolódtak a porckorongok és a
csigolyák, kialakult a porckorongsérv és csontbetegségek stb. A kéz és a
lábujjak formája megváltozott, oly módon, hogy alkalmazkodtak a
megváltozott energiaáramláshoz.
A
gyógyító, a kéz kisujjának görbülete alapján, határozta meg a szív, a
vékonybél állapotát és a nemi szervek funkcionálását. A gyûrûsujjak formái
alapján döntött a máj, vesék állapotáról, a szervezet azon lehetõségeirõl,
melyek biztosítják az energia egyensúlyt az ember lelki és fizikai
állapota között. A kéz középsõ ujjai beszéltek a fõenergia csatorna,
energia állapotáról - az ember gerincében, a nemi szervekben,
bélrendszerben lévõ elváltozásokról. A mutatóujjak tükrözték a tüdõ,
vastagbél, gyomor állapotát. A hüvelykujj állapota alapján a fej és tüdõ
problémáit határozták meg. A hüvelykujj, mutatóujjhoz való szorítása egy
dudort alkot, melyet érzékelni lehet, az érzékelés alapján a tüdõ
állapotáról határoztak. Amennyiben a dudor érzete túl puha és hajlékony
volt, azt jelentette, hogy a tüdõ állapota nem a
legjobb.
Fordítva
viszont, ha a dudor kemény és rugalmas - a tüdõ jól funkcionál, a
szervezet jó immunvédelemmel rendelkezik. E dudor alapján a gyógyászok a
tüdõ felsõ és alsó részeinek állapotát is meghatározták. A keleti
reflexterápiában, az ember majdnem minden betegségének megállapításánál
felhasználják azt a pontot, amely erre a dudorra vetítõdik, mivel a tüdõ,
az õsök felfogása szerint, a Kozmoszból jövõ energia legfõbb elnyelõje.
A
gyógyító részére, a tenyér bõrfelülete, arról beszélt, hogyan
funkcionálnak a szervek, az arc, mell, a has területén. A kézfej
bõrfelülete: a tarkó, hát, ülep állapotát tükrözte.
A
bulgár gyógyítók csodálatos tenyérjósok voltak. Napjainkig, sajnos fukar
adatok maradtak arról, hogy a kezek bõrrajzolatai alapján a gyógyítók
hogyan határozták meg a fejnek, szívnek, a gyomor - bélrendszernek a
különbözõ megbetegedéseit. A gerincoszlop, a kezek, a lábak hajlékonysága
alapján, a gyógyítók az egész szervezet lényeges változásait állapították
meg. A bulgár gyógyítók ezért pácienseiknek általában a gerincoszlop és a
végtagok mozgástornáját javasolták.
Az
arcbõr állapota alapján a bél, a gyomor, húgyhólyag, vesék, szív és máj
funkcionálását vizsgálták.
A
haj állapotából a gyógyító megállapíthatta az epehólyag, a máj, az
agyalapi mirigy (hipofízis) pajzsmirigy, mellékvesék és a nemi szervek
funkcionálását. Ha a tapintás idejében az állkapocs alsó részében fájdalom
volt érezhetõ, ez arról tanúskodott, hogy az ember túl sok élelmet
fogyasztott.
A
fülkagylók áttapogatása esetén zsírréteg volt érezhetõ. Ez arra utalt,
hogy az ember sokat eszik. Illetve a hasnyálmirigy nem normálisan mûködik.
A fül bõrfelületének állapotából a gyógyítók, az egész szervezetben
bekövetkezett állapotromlást is megállapíthatták.
Ezek a diagrammok az ajkak és a nyelv
tükörben való tükrözését mutatják. (AYURVÉDA
szerint).
1.
Szív
2.
Pajzsmirigy
3.
Gyomor
4.
Hasnyálmirigy
5.
Bal
tüdõ
6.
Jobb
tüdõ
7.
Bal
vese
8.
Jobb
vese
9.
Lép
10. Máj
11. Bélrendszer
12. Gerincoszlop
A
szemeket, a bulgár gyógyítók tükörnek tekintették, amelyben az ember
fizikai és lelki állapota tükrözõdik. A szemek alapján határozták meg a
szív, máj, húgyhólyag, vastag és vékonybelek funkcionális állapotát. A
szivárványhártya (irisz) és pupilla alapján állapították meg az
idegbetegségeket, vesék és az epehólyag állapotát, még a bennük lévõ
köveket is. A szivárványhártya alapján gyakorlatilag az egész szervezet
egészségének romlását is megítélhették.
Egyetlen
gyógyító orvos sem mellõzte a nyelv alapján történõ diagnózis
megállapítását. A sápadt nyelv vérszegénységrõl beszélt. A nyelv sárgasága
a máj és epehólyag zavarait jelezte. A kékesség a szív gyengeségeire
utalt. A nyelv alapján a gyomor - bélrendszer (a nyelven lévõ lepedék
minõsége és mennyisége) állapotát is meghatározták. A nyelv és a kéz
középsõ ujjai középvonalának helyzete a hátgerinc zavaráról beszélt.
Keleten az ajkakról, a légzõszervek, gyomor - és bélrendszer, vizelet és
nemi szervek állapotát határozták meg.
Száraz
ajkak esetén a szervezet nedvességegyensúly megbomlásáról beszéltek. A
sápadt ajkak anémiára (vérszegénység) utaltak. A barnás pettyek, a
hasnyálkahártya és a nyombél rendellenességeit jelezték. Azoknál az
embereknél, akik sûrûn vannak stresszhatás alatt, nem ritka az ajkak
remegése.
A
bulgár orvosok, széles körben alkalmazták a pulzuson alapuló diagnózis
megállapítást, mely segítségével az ember szervezetének legkisebb
elváltozásait is ki lehetett tapintani.
Egy
kicsit részletesebben kívánok idõzni az energiadiagnosztikánál. A bulgár
gyógyítók ezt a módszert nem a pácienssel való találkozás elsõ
pillanatában kezdték alkalmazni, mivel ez a betegnél nyugtalanságot
keltett volna, ami energiájának változásához vezethetett, s ez a
szervezetben alapvetõ elváltozásokat tükrözhetett. A gyógyítók egyik
szabálya így szól: "Ne siessetek gyógyítani!"
A
diagnózis meghatározására ez is érvényes.
Kezdetben
a diagnosztika intuitív szinten történt, vagyis amikor a gyógyító
gondolatilag határolta rá magát a betegre, s saját tudatában egy pillanat
alatt megjelent az információ a páciens betegségérõl. A gyógyító, ezt
követõen, részletesebb diagnózist állapít meg a beteg szervezetérõl,
kitapogatva energiailag minden szervet külsõleg és belsõleg,
összességében
az ember egész testét, érzékelve a betegségeket nemcsak a sejtekben, de
energiaszinten is. A gyógyítók, a test különbözõ részein, megállapították
az energiahiányt, vagy fölösleget. A gyógyító mintha gondolatban tapogatná
a pácienst.
JOBB
SZEM
Az
ember szerveinek és testrészeinek energia - tükrözése a szem
szivárványhártyáján (E. VELJHOVERU és mások szerint,
1981.)
BAL
SZEM
A.
Agyvelõ
B.
Hipofízis
C.
Arc
D.
Torok,
nyelõcsõ
E.
Légcsõ
F.
Pajzsmirigy
G.
A
hát és has izmai
H.
A
kismedence szervei
I.
Vesék
J.
Hasnyálmirigy
K. Tüdõ
L.
Fül
M.
Gyomor
N. Bélrendszer
Az ember fogainak
energetikai kapcsolata az energia
csatornákkal.
Sok
gyógyító, úgy vizuálisan, mint gondolatban, érzékelte a beteg állapotát.
Látva a szerveket színekben és tónusban, nem ritkán saját szájában
érzékelve a szervek ízét. A gyógyító többször a diagnózis megállapításánál
kézzel is segít, kihasználja azokat, mint antennákat, ily módon erõsítve a
betegtõl érkezõ jeleket.
Az
energiadiagnózissal a gyógyító egy bizonyos mennyiségû energiát használ
fel, amely kedvezõen és gyógyítólag hat a betegre.
A
munka folyamatában is végeztek energiadózis megállapítást. A gyógyító
vizuálisan és a páciens szavaiból állapította meg annak betegségeit, majd
kapcsolódva a test megtámadott részéhez, megállapította milyen energia
eltérések vannak, melyek útján eljutott a betegség okához. Úgy alakult,
hogy a gyógyító gyógyítva diagnosztizál, és diagnosztizálva gyógyít.