Rövid tartalom: „Az első felvonás elején a szoba már derül, de a nap akkor süt ki, amikor a tanítónő bejön. Mintha ajtót nyitván, vele együtt kelne fel a nap.”
Tóth Flóra elvégezte Pesten a tanítóképzőt, és most első munkahelyére, egy bácskai faluba érkezik. Tele van izgalommal, tettvággyal: végre tanítani fog! Igaz,
hogy csak egy kis összevont, falusi lányosztályt, de így is nagyszerű! „Én az életre akarom nevelni a gyermekeket, erre a szép életre!” Alig várja,
hogy befogadja a kedves kis falu.
Öt hónap múlva megtiporva, szétszaggatva, agyon alázva menekül innen. És az egész szörnyű faluval együtt maga mögött hagyja élete nagy szerelmét is.
Bródy Sándor száz éve írt „falusi életképe” ma is minden elemében ismerős – a korrupció, a zaklatás, az álszent gőg, irigység, unalom –, minden olyan, mint ma, de még a boldog békeidők finomabb árnyalataival.
|
|
|
