Magyar Színház, Sinkovics terem, William Shakespeare: Rómeó és Júlia, bemutató: 2014.03.14.
– tragédia – Fordította: Mészöly Dezső
SZEREPLŐK:
Escalus: ŐZE ÁRON, Páris: SZATMÁRI ATTILA, Montague: BEDE-FAZEKAS SZABOLCS, Capulet: TÓTH SÁNDOR, Romeo: HORVÁTH ILLÉS,
Mercutio: GULA PÉTER, Benvolio: TAKÁCS GÉZA, Tybalt: GÉMES ANTOS, Lőrinc: RANCSÓ DEZSŐ, Patikárius, prológ: CSERNUS MARIANN,
Baltazár: KÁROLYI KRISZTIÁN a.n., Péter: KOVÁCS OLIVÉR a.n., Capuletné: AUKSZ ÉVA, Júlia: LOVAS ROZI, Júlia dajkája: BALSAI MÓNI
Dramaturg: Perczel Enikő
Zenei vezető: Szemenyei János
Rendező: Nagy Péter
Szerelem és álom. Mindkettő körül lappang valami titok, megfoghatatlan. Két „nem ismert tartomány” és talán a legvonzóbb életelemek. Általában nehéz róluk beszélni,
mert nagyon személyes ügyek, mégis, Shakespeare ezt a két dolgot állítja mondandója pilléreiként. Az alap pedig, amelyen mindez nyugszik: a színház, a képzelet,
a láthatatlan birodalma. Erre a három megfoghatatlanra épít hidat: a Romeo és Júliát. A fizika szabályai szerint összeomlik, a valóságban azonban, az élet törvényeinek engedelmeskedve,
nemcsak hogy él és virágzik, hanem alapművé is lett. Akkor hogy is van ez? Valóságunk melyik része szerint élünk? Az ismert vagy az ismeretlen a valóságos? És hol épül ez a híd,
melyik valóságban vagy mely világok között és miért fontos, hogy összetartozzanak? Nem tudom... De abban biztos vagyok, hogy a két szerelmes arannyá vált szobra igazi mestermű: életem legsötétebb bugyraiba is beragyog, mert arra figyelmeztet, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet: szeretni.
(Nagy Péter, rendező) Kattints a kis képekre, hogy kinagyítsd azokat!
