Ifj

Ifj. Hegedüs Lóránt református lelkész cikke.

Az alábbi cikk a 2001 szeptember havi "ÉBRESZTŐ" című kiadványban, a Magyar Igazság és
Élet Pártja Budapest XVI. ker. szervezetének lapjában jelent meg.

"KERESZTYÉN MAGYAR ÁLLAM

Ahol megjelenik Isten világot lebíró és éltető Lelkének világossága, ott
elviselhetetlenül hisztérikus, majd hidegvérűen kiszámított és alantasan
alpári lesz a negatív lélek az ördög. Így jelent meg a pusztító hisztérikus
indulat képviseletében tatár, török és nem utolsósorban oroszágrombolni az
ázsiai tér és időfeletti lelki alkat krisztusi tér és idő szerint megélt
csodáit.
S így jelent meg a hidegvérű alantas indulat képviseletében fél évezreden át
a Habsburg, Európa, mi több, a világ összességében legtehetségtelenebb és
legkorlátoltabb uralkodócsaládja.
De még ezt is kivédte volna a keresztyén magyar állam, ha nem jön a
kiegyezéses önfeladás következtében a galíciai jöttmentek hada, kik
megtestesült ó-emberként rágták és rágják szét a romjaiban, a hősök csontjain
mégis, csak azért is, mindig, újra meg újra feltámadásra képes hont. Ha már
az ószövetségi Sionuk elveszett bűneik, Isten elleni lázadásaik miatt, hát
vesszen az újszövetségi életrend legígéretesebb magaslata: a magyar Sion is.
Szintén Ady írja a magyar Sionról: "Ennyi zavar, vágy, indulat, zsidó nem
tombolt soha semmiféle népben..." Miután pedig nem lehet minden palesztint
kifüstölni nácikat is megszégyenítő fasiszta módszerekkel a Jordán partja
mellől, hát jönnek megint a Duna partjára, hol internacionalistán, hol
nemzetieskedve, hol kozmopolitán még egyet rúgni a magyarba, hiszen kedvet
kaptak hozzá.
Ok hisztérikusak a megszólítástól is: KERESZTYÉN MAGYAR ÁLLAM.
Azt mondják: kirekesztő. Minden augusztus 20-án megszólal a hamis tétel
magyart kisemmiző rikácsolásukban: Szent István befogadó magyar állama.
Németh László minderről azt mondja, hogy szeretnénk mi ma olyan tiszta
helyzetet, mint Szent István többnyelvű államában volt, ahol a hazafiság
leple alatt a többségbe nem hazudhatta át magát a kisebbségi.
Hát halld meg magyar az ezredik keresztyén magyar állami év ezer év ősi
jussán és jogfolytonosságán alapuló, egyetlen életre vezető üzenetét:
REKESZD KI ŐKET! MERT HA TE NEM TESZED MEG, ŐK TESZIK MEG VELED!
Erre figyelmeztet minket ezer év kínja, megrabolt és ezerszer is kifosztott
hazánk ama "magasban" mégis meglévő öröksége és nem utolsósorban Ramallah kődobáló fiai."


ifj. Hegedüs Loránt (balról) a MIÉP március 15-igyülésen, mögötte apja Hegedüs Lóránt püspök.

A fenti cikk szerzője Országgyűlési képviselő, a magyar Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának, valamint nemzetbiztonsági bizottságának, továbbá az Európai Integrációs Ügyek albizottságának tagja.

A református zsinat november végén zárt ajtók mögött – az elnökség korábbi állásfoglalását megerősítve – igeellenesnek, a református hitvallással összeegyeztethetetlennek minősítette ifjabb Hegedűs írását, amely az Ébresztő című MIÉP-es lapban jelent meg a nyáron. A sokak szerint rasszista, antiszemita cikk kapcsán a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal közösség elleni izgatás alapos gyanúja miatt nyomozást rendelt el. A Legfőbb Ügyészség kérte a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését.

Ifjabb Hegedűs abban a dunamelléki egyházkerületben teljesít szolgálatot, amelynek apja, Hegedűs Lóránt püspök a lelkészi vezetője. A zsinat arra kérte a dunamelléki egyházkerület közgyűlését, hogy szintén határolódjon el ifjabb Hegedűs nézeteitől.

Gulyás Géza, a dunamelléki egyházkerület jogtanácsosa viszont azt állítja, hogy az ügynek már a tárgyalásra bocsátása is jogszerűtlenül történt, mert az előterjesztés nem szerepelt az előzetesen megtárgyalt és jóváhagyott napirendi pontok között. A jogtanácsos egyebek mellett arra is felhívja a figyelmet, hogy eddig nem indult fegyelmi eljárás ifjabb Hegedűssel szemben.

Bölcskei Gusztáv püspök, a zsinat lelkészi elnöke kérdésünkre hangsúlyozta, hogy törvényes döntés született. Ennél részletesebben nem kívánt nyilatkozni a dunamelléki jogtanácsos álláspontjáról.

Ifj. Hegedűs maga is kéri mentelmi jogának felfüggesztését

2001.12.10.

Az ügyészség után Ifj. Hegedűs Loránt is kéri mentelmi jogának felfüggesztését. A MIÉP alelnökét közösség elleni izgatással gyanúsítják. Az ügyészség szerint kirekesztésre szólít fel a képviselő egyik cikke, amely egy kerületi lapban jelent meg. A honatya közölte: bízik abban, hogy a független magyar bíróság pártatlanul ítéli meg írása tartalmát.

Mint ismert, a hét elején már a Legfőbb Ügyészég közösség elleni izgatás bűncselekményének alapos gyanúja miatt kezdeményezte az Országgyűlésnél ifjabb Hegedűs Lóránt MIÉP-alelnök mentelmi jogának felfüggesztését. Ifjabb Hegedűs Lórántnak a párt XVI. kerületi, Ébresztő című lapjában publikált írása ügyében a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal szeptemberben rendelte el a nyomozást közösség elleni izgatásért, és meggyanúsította a kerületi lap felelős szerkesztőjét is.

Mint arról a Politikafórum is beszámolt, a Magyarországi Református Egyház közelmúltban tartott Zsinata - az elnökség álláspontjával azonosan - igeellenesnek, a református hitvallással összeegyeztethetetlennek nyilvánította ifjabb Hegedűs Loránt református lelkésznek, a MIÉP alelnökének az Ébresztő című lapban megjelent cikkét.

Ifj. Hegedűs Lóránd ezt követően szembeszállt egyházával: nem fogadja el a református zsinat határozatát és várhatóan az Alkotmánybírósághoz fordul a MIÉP alelnöke, miután a testület határozatával megtiltotta a lelkészeknek, hogy párttagok legyenek. Csurka István, a MIÉP elnöke viszont kiállt párttársa ellen: "a református zsinat határozata szomorú tény és az elmúlt ateista negyvenöt év beteges torzulata" - mondta Csurka.

Varga László az antiszemita közbeszédről

Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2000-ben - Jelentés és dokumentáció címmel új könyvet mutatnak be. A kötet egyik történész szerkesztője (Gerő András és Vince Mátyás mellett) Varga László mondja: az antiszemita közbeszéd jelenlegi terjedésének okait keresve vissza kell mennünk akár a múlt századig, de legalább a századfordulóig.

Varga László

- A kiadói előszó Stephen Rothot idézi: nem a zsidók gerjesztik az antiszemitizmust, és védekezni sem nekik kell ellene. A gondolat első felén nincs mit vitatkozni. De a védekezés: közös ügy.

- Abban mindenképpen egyetértek Rothtal, hogy az antiszemitizmus nem a zsidók ügye. Az ember és ember közötti megkülönböztetés sokkal általánosabb probléma ennél. Egyébként a könyv szerkesztői nem foglalkoztak azzal, hogy a szerzők közül ki zsidó származású és ki nem. A kiadvány pedig nem védekezés vagy vitairat. Dokumentáció. Ezért kértük a szerzőktől: ne vitázzanak, kerüljék a sajtóból idézett szövegek helyreigazítását. Ám néhányan ragaszkodtak ehhez: úgy érezték, ezáltal egységesebb képet adhatnak választott témájukról. De van fejezet, amely kommentár nélkül kategorizálja a sajtóidézeteket, amelyeket a monitorszolgálatunk gyűjtött össze. Azonban Zsidó Dokumentációs Központ megalapításánál kerültük a nagyobb nyilvánosságot. Úgy gondoltuk: előbb dolgozni kell, és majd a közzétett dokumentumok igazolhatják a központ létjogosultságát. Egyébként négy-öt éve keresett meg Szeszlér Tibor a dokumentációs központ magalakításának ötletével. Akkor még nem láttam aktuálisnak a dolgot. Amikor '99-ben újra felkértek - már igent mondtam. Ugyanis 1998-at fordulatnak tekintem: bekerült a parlamentbe a MIÉP, amelyről pontosan dokumentálható, hogy antiszemita párt. Ugyanakkor a kormány is bizonyíthatóan kezdett teret engedni az antiszemita közbeszédnek. Sőt, kialakult egy sajátos szereposztás: szélsőjobbról elhangzik egy ötlet, amelyet a kormány megvalósít a közigazgatásban.

Például amikor a Magyar Fórumban megjelent egy cikk arról, hogy túl sok idegen vásárol Budapesten lakást. Néhány hónappal később Grespik László rendeleti úton próbálta orvosolni a dolgot.

Lehet ez inkább a sovinizmusra példa? Grespik úr döntése kínaiakat, osztrákokat is érintett. De Grespik döntésének antiszemita felhangjai is voltak. Az ingatlanvásárlók között az izraeli állampolgárok mellett természetesen sok például a német - illetve sváb - származású. Ez nem véletlen: szívesen fenntartanának egy lakást abban az országban is, ahonnan nem éppen jószántukból kellett távozniuk egykor.

A könyvben sorolt idézetek többsége ugyanattól a tíz-tizenöt közembertől hangzott el. Ugyanaz az öt-tíz médium adta őket közre. Statisztikai szempontból ez nem veszélyesen sok.


ifj. Hegedüs Loránt

De a néhány személy azért jóval több médiumban szerepel. A könyv nem adhat teljes listát: szerény a kutatásra fordítható összeg. Lehet persze, hogy számtanilag még egy részletesebb felsorolás sem mutatna pontos képet. De az már jelez valamit, hogy például a Magyar Fórum, amely 1998 előtt periférikus lap volt, most a MIÉP révén napi olvasmány a parlamentben. A Vasárnapi újság is létezett '98 előtt - mégsem volt miniszterelnöki látogatások célállomása. Orbán Viktor az első kormányfő, akinek a gyakran antiszemita nyelvezetet használó adás a kedvenc rádióműsora.

Nemrég német fiatalokkal beszélgettem a megkülönböztetés formáiról. Jól ismerik a történelmet, van fogalmuk az idegengyűlöletről, annak különféle okairól. Sarkos véleményük van az Ausztriában ténykedő Haiderről és pártjáról. De a konkrét antiszemitizmussal nem tudtak mit kezdeni. Úgy vélték: épeszű ember számára a zsidóösszeesküvés-elméletek nyilvánvaló hülyeségek. Az, hogy a zsidóellenes közbeszéd Magyarországon a parlamentben is teret kap, felháborító. Ám csak akkor veszélyes, ha a tavaszi választásokon kiderül: az Európai Unió küszöbén toporgó ország polgárainak többsége szentírásnak tekinti azt, ami az EU-n belül legfeljebb elmekórtani esettanulmány lehet.

Magyarországon éppen ellentétes folyamat zajlik, mint Németországban. Ha a helyettes kancellár ott ragadtatná magát olyan kijelentésre, mint Kövér László - aki szorgalmazta a zsidókérdés megvitatását -, azonnal le kellene mondania. Még a legkonzervatívabb német parlamenti párt, a CSU számára is abszolút szalonképtelen az ilyen megnyilvánulás. Ami Ausztriában történik, az már jobban hasonlít a magyar fejleményekhez. Leszámítva, hogy a MIÉP-elnök sokkal szélsőségesebb Haidernél. Az osztrák pártvezér néha sarkosabban fogalmaz, és nyíltan idegengyűlölő, ám eszmeisége korántsem olyan egyértelműen neofasiszta, mint a MIÉP-elnöké. Ha Csurka István kerülne kormányzati pozícióba, egészen más lenne nálunk a gyakorlat, mint Ausztriában.


Kövér László

Volt már példa hátra arcra a történelmünkben. A dualizmus évtizedeiben gazdaságilag dinamikusan közelítettünk Európa fejlettebb régióihoz. Aztán történt valami, elszaporodtak a rossz mondatok, megfordult az irány. Kompország - mondta Ady. Nem a világháború, a levert forradalmak, nem Trianon hatásával magyarázható az a lassú irányváltás, amelyet már a századfordulón érzékelni lehetett. Tudomásul kell venni: a szavak tettek, és a tetteknek következményük van. Ezzel tudott Szeszlér Tibor is meggyőzni a feladat fontosságáról. Évekkel ezelőtt még azt hittem: az antiszemita közbeszéd jelenlegi terjedésének egyetlen oka, hogy a kommunizmus éveiben le volt fedve a kérdés. Ma már azt gondolom: ennek semmi köze ahhoz a négy és fél évtizedhez. Az okokat keresve vissza kell mennünk akár a múlt századig, de legalább a századfordulóig. Az Antall-, illetve Boross-kormány idején is érzékelni lehetett valamit a Horthy-korszak felélesztett szelleméből. A szavazók a kilencvennégyes választáson nemet mondtak rá. Kilencvennyolcban sem feltétlenül erre mondtak igent, amikor a Fideszt segítették hatalomra.

Antall József javára kell írni: soha semmilyen antiszemita vonzódásnak nem engedett teret. És még egyszer szeretném hangsúlyozni: az antiszemita közbeszéd általánossá válásában 1998 a fordulópont. A MIÉP-nek azt megelőzően nem volt igazi tömeghatása, ma viszont szembetűnően "menetel". Nem tudom persze megjósolni, hogy 2002-ben mit produkál a választáson. A MIÉP eredményéből talán nem is lehet majd messzemenő következtetéseket levonni. Hiszen míg '9O-ben és '94-ben még úgy látszott, hogy három nagy politikai tömb létezik - konzervatív, szocialista és liberális -, addig a '98-as választások már arra utaltak: egyszer még önbeteljesítő jóslattá válik a Fidesz célkitűzése a kétpólusú politikáról. Ez 2OO2-ben feltehetően még markánsabban igazolódik majd. Tehát a valódi centrumnak sok vesztese lesz, és a MIÉP-közeli Fidesz nemcsak azért nyerhet voksokat onnan, mert szavazóinak többsége a szélsőjobbhoz vonzódik. Egyszerűen nem lesz más választásuk. Másrészt sokan talán épp a MIÉP-közelisége miatt nem szavaznak majd az önmagát jobbközép pártnak aposztrofáló Fideszre.

Palesztin jelmez címmel írt fejezetet a kötetben Tatár György, Izrael sajtószerepléseit elemezve. A tanulmány logikusan és tények sorával bizonyítja, hogy a zsidó állam megítélésében - szerte a világon - még a liberális sajtó is antiszemita. Nem véletlen, hogy jobboldali újságírók - az adott témában - szívesen hivatkoznak forrásként liberális kollégáik írásaira. Egyszerűsítve a tanulmány okfejtéseit: a palesztin-izraeli konfliktusokról szóló tudósítások rendre az izraeli politikát érzékeltetik agresszívnak és hódító jellegűnek; a palesztin akciókat, szerződésszegéseket viszont partizán romantika lengi be. Holott a valóság teljesen más. Megdöbbentő írás, de témaválasztása elüt a kötet többi cikkétől.


Csurka

Eredetileg nem akartunk Izraellel foglalkozni, hiszen elsőrendű feladatunk a magyarországi zsidósággal szembeni megnyilvánulások dokumentációja. De a munka során kiderült: számtalan cikkben, műsorban - a Vasárnapi újságtól a Magyar Nemzetig - foglalkoznak Izraellel úgy, hogy az már magyar vonatkozásokat is felvet. Tatár György írása egyébként engem is megdöbbentett. Kétszer is el kellett olvasnom, mire beláttam: sokunkban, zsidókban és nem zsidókban, iszonyatosan mély előítéletek működnek. Amelyek a legkiműveltebb embereknek is elhomályosítják olykor a látását. Aktuális példa erre az a beszélgetés, amelyet az Amerikában végrehajtott terrorakciók után láttam a tévében. Az egyik liberális újságíró Csurka logikájával kezdte feszegetni Amerika felelősségét. Persze az a kérdés, hogy mennyiben "bűnös" az áldozat a sorsa alakulásában, már a holokauszt kapcsán is többször felvetődött. Pedig sötét zsákutca ez, amelybe nem szabad belemenni.

Az antiszemita közbeszéd terjedése kapcsán viszont joggal firtatható a sajtó felelőssége. Nyugat-európai hírműsorokban az újságíró a szélsőséges politikusokkal szemben - ha azok szót kapnak egyáltalán - ritkán kezd el érvelni. Röviden és olykor távolságtartó iróniával kérdez. Itthon viszont megesik, hogy az újságíró hosszú vitába bonyolódik demagóg interjúalanyával, aki így nagyobb teret kap annál, mint amennyit érdemel. A publikum pedig úgy érzi: akivel ilyen komolyan vitáznak, fontos igazságok tudója lehet.

Ráadásul Csurka Istvánnak nálunk már akkor is rengeteg megnyilvánulási lehetőséget adtak, amikor pártja még be sem került a parlamentbe. A kötet összeállítása során megtapasztaltuk: a magyar sajtóban egy-egy rossz mondat elképesztő nyilvánosságot kap. Miközben ugyanolyan jelenségek tömegével fordulnak elő naponta anélkül, hogy ezt bármely médium észrevenné. Ennek az lehet az oka, hogy a magyar sajtóorgánumok egymástól veszik át a híreket, kevés a saját információ. Így viszont nem lehet objektív képet kapni egy-egy jelenség valós mértékéről.

A könyv nem ad teljes képet a magyarországi antiszemitizmusról, csak a közbeszédben előforduló jelenségeivel foglalkozik. Nem szól például a zsidó iskolák diákjait érő atrocitásokról, - de még a futballstadionokban szajkózott mondatokat sem gyűjtöttük össze. A stadionok nyelvét ugyanis nem kívánom a közbeszéd részének tekinteni. Függetlenül attól, hogy a könyv angol és magyar nyelven, a nagyvilág számára írodott dokumentumkönyv, elsősorban nekünk, magyaroknak kell tanulnunk belőle.

Honlap bejegyzése. | Honlapjaim jegyzéke. | Tegyél a kedvenceidhez

Number of visitors from 2000 January 01 :