A HUNOK ARVISURÁJA 1-rész

Az ARVISÚRÁK összegyűjtésével egy sajátos "mesemondó"; Paál Zoltán páratlan regevilágát szeretnénk a magyar néprajzkutatás számára megőrizni.

A NÉPEK TÖRTÉNETÉNEK ELSŐ SZÁLAI HAGYOMÁNYOKBÓL FONÓDNAK"-Írta Horváth MihályMAGYAROK TÖRTÉNETE c. könyvének bevezetőjében -1858-ban. És így folytatta: "Ezekben a lett dolgok és költött mesék gyakran annyira egymásba olvadnak, hogy egyiket a másiktól megkülönböztetni nem mindenkor lehet. Valamint egyes embereknek, úgy egész népeknek is van fiatalságukban költői korszakuk, melyben az élénk képzelődés ábrándos képzeteivel a közönségesebb eseményeket is oly színbe öltözteti, oly mellékes körülményekkel ruházza fel, hogy - miután azok több nemzedéken keresztül apáról fiúra szálltak - végre egészen mesés alakban jutnak el a késő unokákra. De bizonyos az is, hogy ily korban a tettre vágyó fiatal erő nem ritkán oly cselekvésekre is ragad, oly dolgokat hajt végre, melyeket a késő ivadék már magukban is túlzottaknak tart. A hagyományokat tehát, habár meséseknek látszanának is, nem lehet, nem szabad mindenkor elvetnünk: különben a legtöbb nép eredetéről egészen hallgatnia kellene a történetírásnak. De miért is vetnők meg e hagyományokat, kivált ott, hol azokat minden kifogáson felül álló hiteles kútfőkkel nem pótolhatjuk? Ha nem mind történeti igazság is, mit azokból merítünk: tagadni nem lehet, hogy sok esetben lappang azok alatt valamely lett dolog: ahol pedig a költött mesének világos bélyegét viselik, nem merítjük-e még ott is belőlük azon hasznot, hogy legalább a fiatal nép fogalmait, gondolkodása módját, erkölcseit, szokásait, s a népi élet költői korszakát tüntetik előnkbe?" Ezek a gondolatok vezették e könyv szerkesztőit is, mikor elhatározták, hogy azARVISURÁK összegyűjtésével megmentik a magyar néprajzkutatás számára egy páratlan mesemondó regevilágát.

Sokezer évvel ezelőtt egy hatalmas sziget létezett valahol a Csendes óceánban, - mesélik az ősi regék. Atlantisznak, Ata-Isisnek nevezték boldog lakói. Mediterrán éghajlata alatt bőven termett a föld, s az ott élő - magas kultúrájú - népek ismerték az írás tudományát is. Idővel behajózták a tengereket, s a Föld különböző helyein kolóniákat létesítettek.. A Mezopotámiában megtelepedettek, akik magukat Úr népének nevezték, a velük rokon népek némelyike pedig szumírnak, Anina istenasszony tiszteletére Anina-óm városát alapították. Az Egyiptom földjére kerültek - a Hikszosz-óm nevű központjukkal - továbbfejlesztették az őshaza kultúráját. Isteni származású uralkodóikat kúp alakú építmények alá temették. Harmadik telepüket Dél-Ázsiában alapították Párszi-óm fővárossal. Egy kalandozó csoportjuk -In-dijó-óm központtal - Peruban állapodott meg. Az agaba népek a mai Kína partjaira hajóztak Atlantiszból és ott építették fel Agaba-ómot. Az így szét-települtek azonban Ataisszal és egymással is fenntartották kapcsolataikat. A mezopotámiai Úr népe elhatározta, hogy Anina-óm mellett áldozati templomot épít. Az őshazából 24 hajón kaptak segítséget: nemes építőanyagot, kézműveseket és hun lovasokat. A lovasok segítettek a fuvarozásban és ők rendezték a felavatási szertartás lovas versenyét is. A hasonló nyelvet beszélő rokon hun törzsek, (úzok, kabarok, avarok, széki - és kazahunok, stb.) jó lovasok és ügyes kézművesek is voltak.

Ez időben -7000 évvel ezelőtt, vagy még régebben- következett be a nagy kataklizma. Megrendült a Föld, felháborodott a tenger, vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot. Később hajósok hozták a hírt Úr népének: elsüllyedt Atlantisz legnagyobb része, lakosainak csak elenyésző töredéke tudta megmenteni puszta életét. Úr népe-az őshazával elpusztult-Uruk város emlékére-fővárosának nevét Anina-ómról Urukra vál-toztatta. Az ott rekedt lovas hunok-mivel hazájukba nem mehettek vissza, élelmük pedig már fogytán volt-lehúzódtak a termékeny síkságra, később-legelőik fogytával-északnak indultak. A széki-hun (később székely) törzsből származó Magya fejedelem fiaival és 576 lovas legényével 60 holdévig (60 holdhónap) vándorolt, míg olyan vidékre nem érkezett, amely elsüllyedt Atlantiszi lakóhelyükre emlékeztette őket. Itt Magya fejedelem egy bőséges legelőn két várost alapított: Paripa és Dabósa városát. A két város között felállították az egyistenhívő Úr népe kegyhelyét. A fejedelmi ifjakkal együtt 480 fiatal kötött itt házasságot Uruk városának leányaival. Az időnként fellépő szárazságok és betegségek elől a hunok többsége áttelepedett egy másik sík-ságra, túl a Kaukázuson. Ott várost alapítottak, és Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték. Másik fia, Kurd egy ideig Dabósa és Paripa városában maradt. Később azonban, mivel egy hegyi törzsből nősült, feleségének családjához a hegyek közé költözött.

Magya legnagyobb fia, Hunor a lovasok többségével kelet felé ment tovább. Az Atlantisz pusztulását követő 250. holdévben (kb. 19 év múlva) egy nagy lovas pusztán felépítették Hunnor városát. Hunnor város Mongólia déli részén a Hun-nor, a Hun-tó mellett feküdt. Később ez a terület sivataggá változott. Múlt az idő, évszázadok teltek el. Ezalatt a hunok folytatták vándorlásukat. A gazdagabbak Dabósa-Magyarka-Hunnor vonalának térségében telepedtek le, szegényebbjeik keletre vonultak a rokon agaba-népek felé, ahol jó legelő területek ígérkeztek. A Hangun (Sárga) folyó mellett élő két őshonos népcsoport: a jürcsik és az ajnók háborúba kerültek egymással. A hunok a jürcsik mellé álltak és az őshaza pusztulása után 12000 holdévvel (kb. 930 naptári év) legyőzték az ajnókat. Hálából Jümmön jürcsi vezér a hunok ifjúságának adta Ordosz térségét. A hunok emberségesen bántak a fogságukba került ajnókkal. Nem vetették őket béklyós rabságba, hanem 3 hónap múlva, amikor hun nőkkel házasságot kötöttek, felszabadították őket. Az ajnó törzsek-látva a véreik iránt tanúsított bánásmódot-szövetségre léptek a hunokkal. Később a jürcsiktől is követelték a béklyós rabságba hurcoltak szabadon bocsátását. Amikor Jüm-mön vezér ezt megtagadta, az ajnók a hunok segítségével elűzték a jürcsiket Hangun térségéből. Ebből a szövetségből tartós barátság lett és 130 holdév (kb. 10 esztendő) elteltével 24000 ifjú hun harcos - Hun-nor birodalmi központ jóváhagyásával - összeházasodott az ajnókkal. A hun törzsek egy része a Hanguntól északra telepedett meg. Az úzok a folyókanyartól nem messze állították fel székhelyüket, Ordoszt. A tengeröböl síkságán élő, Atlantiszból származó rokonokkal felvették a kapcsolatot, s cserekereskedelmet folytattak velük. Az itt töltött 1000 esztendő alatt az agabák is megsokasodtak, csak nem eléggé. Az észak felé terjeszkedő kinai-okkal ugyanis gyakorivá váltak a háborúzásaik, de változó szerencsével. Végül a kinai-ok elfoglalták az agabák által lakott tengerpartot. Az agabák egy része ekkor behódolt, többségük azonban a hunokhoz menekült. Vezetőjük egy Agaba nevű bölcs sámán volt, akinek leányát az úz törzs vezére, Uzon vette feleségül. A kinai-ok elől menekülő hunok magukkal vitték legértékesebb áruikat, élelmük azonban hamar elfogyott, s a tél közepére helyzetük aggasztóvá vált: éhínség fenyegetett. Az egyetlen számbavehető élelmet a medve jelentette volna, csakhogy ennek a vadászatát a hitük tiltotta. Ők is, mint a többi halász-vadász nép, hittek a medve égi eredetében. A medvék így igen elszaporodtak és az emberre is veszélyessé váltak. Az agabák azonban nem voltak medve-tisztelők. Egy alkalommal leterítettek és megettek egy medvét. A hunok csodálkozva látták, hogy nem sújtotta őket semmiféle égi büntetés. Ez az eset új ötletet adott Agabának. Amikor Ordoszba téli vásárra összejöttek a hun törzsek sámánjai, Agaba felvilágosította őket: Istenük azzal büntette meg a kegyetlenkedő medvéket, hogy medvetoron kell befejezniük életüket. Megindult hát a vadászat, s ehhez Agaba népe újfajta fegyvereket szolgáltatott. Az első medvetor holdtöltétől holdtöltéig tartott. Ez alatt - Agaba javaslatára - megalakult az Öregek Tanácsa, a 25. napon pedig 24 törzs részvételével létrehozták a hun törzsszövetséget. Egyeztették mitológiájukat és megszervezték a törzsszövetség jövendő életét. Agaba javaslatára újra kezdték az időszámításukat. A holdevések szerinti számolás a gyakori ködök miatt is meglehetősen nehézkes, amellett eltéveszthető is volt. Ekkor már az Atlantisz pusztulása utáni 12968. holdévet írták (ez kb.1000 évnyi idő) (Kr.e. 4040). Az új időszámítás szerint egy esztendő az egyik medvetortól a másikig, tehát egyik téltől a másikig tart. Az első törzsszövetségi fősámán Agaba lett. Ő az, aki az írást is megreformálta, s az általa alkotott rovásírást általánosan használt-tá tette a sámánok körében. Az ő javaslatára kezdték el írni történelmünket is. A fősámánok mindenkori kötelessége lett, hogy a hun törzsszövetség életének főbb eseményeit a valóságnak megfelelően megörö-kítsék. Ezért történetírásuknak az Arvisura-Igazszólás nevet adták. A szöveget aranylemezekre rótták, hogy az idő foga el ne pusztítsa őket. Ennyiben lehet röviden összefoglalni az előtörténetet. Innen kezdve szóljanak eredetiben az ősi írások regéi. Nyelvük az az évezredek alatt alig változott úz nyelv, melyet ma magyar nyelvnek nevezünk.

Agaba, a bölcs fősámán azzal kezdte működését, hogy megszüntette a manysi, az úz és a lapp törzs medvetiszteletét; a kunok, a jász és az avar törzs szarvastiszteletét, a kabarok, a mongolok és a baskírok vaddisznótiszteletét. Egyedül a vendéglátó ajnó törzs nem tudta elviselni a medvetisztelet megszűnését, ezért a Nagyvíz partja mentén észak felé elhagyták őshazájukat. Távozásukat azzal is indokolták, hogy a 10. medvetor évében nem esett le a hó, nem tudták a medvék lelkét frissen esett hóval tisztára mosni, s így nem nyerhettek bűnbocsánatot a medveölésért. Az első medvetoron elhatározták, hogy egyeztetik mondavilágukat. Ezért minden nap más-más törzs mondta el, hogy miben hisz, majd a 25. napon Agaba beszélt az égiekben való hitéről. Úgy döntöttek, hogy aratásig mindenki meg is írja törzsének vallási elgondolásait. Az egység biztosítására Agaba a régi képírás jeleiből új írásjeleket állapított meg. Ezeket emlékeztetőül mindenki ordoszi kőbe rótta magának. A bőséges aratás után rendezett ünnepségen, amelyen minden vezér, sámán, bát és táltos részt vett, Agaba elmondta, hogy hite szerint hogyan keletkezett az Égi Birodalom:

"Ata-Isis a napisten hét eget teremtett. A 7. égben nőtt egy magas fa. Ennek a magas fának a tetejéről indult útnak a Nap, a Hold, és valamennyi csillag. A fa gyümölcséből Ata-Isis egyet ledobott a hatodik égbe és ebből ott kinőtt egy másik fa. Az felnőtt a hetedik égig. Ezen Ata-Isis leküldte legnagyobb fiát, Sis-Tóremet, hogy népesítse be a hatodik eget. Sis-Tórem is ledobott a fa terméséből egy gyümölcsöt az ötödik égbe, és amikor kinőtt a hatodik égig érő fa, ő is leküldte azon legnagyobb fiát az ötödik égbe, hogy népesítse be. Sis-Tórem fia, Numi-Tórem hasonlóképpen cselekedett: ledobott egy gyümölcsöt. A negyedik eget Numi-Tórem fiai és leányai népesítették be. Ilyen sorrendben létrejött aztán a jó szellemek és jó lelkek harmadik, meg a rossz lelkek második Égi birodalma. Legalul kapott helyet a Nagy Terembura, amelyben minden lélek elfért. Onnan a csillagok ütötte lyukakon minden elköltözött lélek figyelhette és segíthette földi hozzátartozóinak az életét." Utána minden törzs szószólója számot adott az Égiekben való hitéről. Úzon, az úzok sámánja, mint Joli-Tóremnek, a Földanyának legjobb pásztora, így adta elő Földünk keletkezését: "A végtelen kékségben sétált Sis-Tórem. Egyik felhőről a másikra lépkedett, de amikor megbotlott egy bárányfelhőben, dühösen felkiáltott: Hogy a tűz égessen meg! Ijedtében nagyot ugrott a kis bárányfelhő és sisteregve csapódott hozzá apró társaihoz. Tűz pattant ki a felhőcske szívéből, majd ez a tüz üstté változott. Az üst magába szedett minden felhőt. A tízezrediknél, a Tyumenfelhőnél láng csapott ki belőle, s az csillagok képében az égboltra szóródott. Sis-Tórem ekkor elküldte legnagyobb fiát, Numi-Tóremet, hogy fogja el azt a tüzes üstöt, mert mind elégeti a bárányfelhőket. Numi-Tórem el is fogta az üstöt, és apja elé vitte. Kettesben elkészítették a Napot és feltették a legnemesebb pályára. Sis-Tórem az üstből újabb tűzgolyókat kezdett szétdobálni a Nagy Mindenségbe, míg csak bele nem fáradt. A végén a tűzgolyók belegabalyodtak a felhők vizébe, ezért Sis-Tórem a tűzgolyók gondozását az égiekre bízta. Mindenki vállalta is, csak Ruda-Tórem, a vas-forraló égi kovács vonakodott tűzgolyót őrizni. Így aztán őt Sis-Tórem a tüzes üst gondozásával bízta meg. Egy reggel Ruda-Tóremet alva találta az üst mellett. Mérgében az üst széléről lekapott egy marék tűzhabot és beledobta a reggeli ködbe. Ebből lett a Hold. Utána felköltötte a Ruda-Tórem mellett alvó Kemmit, az égiek szolgálólányát és megparancsolta neki, hogy viseljen gondot a Holdra. Numi-Tórem felesége, Joli-Tórem volt, az úzok védelmező nagyasszonya. Az ő tűzgolyóját Numi-Tórem a legsűrűbb felhők közé gurította. Hét fia kereste, ezeröles láncon. Végül a szárnyas Ajak-Tórem találta meg, de úgy, hogy teljesen víz borította. Ekkor Kaltes asszony, Sis-Tórem leánya a vízből búvár-kacsával követ, iszapot, majd földet hozatott fel. A vöröshasú Cethalnak megparancsolták, hogy ezt a hordalékot tartsa a hátán, hogy az Élet-anya ott virágzó életet teremthessen. Így keletkezett a virágzó Föld. Kaltes asszony álmot varázsolt a vöröshasú Cethal szemére és azóta az mélyen alszik. Ha felébred, tüzet fúj az orrából, ha megmozdul, megremeg a Föld, s földrészek csúsznak le a hátáról az ősvízbe. Így pusztult el annak idején mindent-termő hazánk, Atlantisz is. Most pedig hálát kell mondanunk Joli-Tóremnek, a Föld-anyának a bőséges köles-aratásért. Hálát kell adnunk a Tóremfiaknak is, hogy felépíthettük új székvárosunkat, az Ordosz utáni Úzd vezéri székhelyet és Vasvár földvárát, ifjúságunk büszkeségét. Sajnos, kabar és mordvin szomszédaink vezéri székhelyünket Ózdnak nevezik."

Ekkor készült-Agaba mesterembereinek, meg a hun törzsszövetség kőfaragóinak és ácsainak közreműködésével - az Aranyasszony - kegyhely is. Most átadták azt is rendeltetésének. Körülötte minden hun törzs felépítette a maga Tóremjének a kegyhelyét. Így 25 kegyhely dicsőítette az Égi birodalom Tóremjeit. Az Aranyasszony-kegyhely 24 öl hosszú és 13 öl széles, 24 karélyos szentély volt, Agaba régi rovásai alapján készítették az Atlantiszban, meg Uruk városában állott kegyhely mintájára. Ebben az épületben tartották meg az első törzsszövetségi összejövetelt, melyen Agaba felolvasta elődeinek rovásait, hozzátéve a magáét is. Utána minden törzs vezetője - rovásainak alapján - felolvasta hitvallását és törzse történetét. Megfogadták, hogy csak az igazat fogják rovásba foglalni. Hogy erre mindenki emlékezzen: a feljegyzéseknek Arvisura, azaz Igazszólás nevet adták. A sorokat felülről lefelé rótták, a rovást baloldalon kezdték. Agaba feleségét, a gyógyítással foglalkozó rima-lányok vezetőjét, Rima asszonyt teljes hatalommal rendelkező Rima-széccsé tették meg. Aranyasszony-kegyhelyének a gondozását a lányokra bízták. A 24 törzs kegyhelyét ifjú harcosok védelmezték. A sámángyűlésen elrendelték, hogy 5 évenként 2-2 ifjú harcost vezényelnek Agaba fősámán és Rima asszony oktatása alá, hogy elsajátítsák a rovások mesterségét, az emberek és az állatok gyógyítását, az Atlantiszi tudományokat és megtanuljanak lovagolni, és vitézül harcolni. Aztán minden 5. év végén eldöntik: ki méltó arra, hogy versengésekben szerzett győzelme alapján az ifjúság vezére, vagy választás útján az egész 24 hun törzs vezére, vagy fősámánja legyen. Mesterségek tanulására Uzon megszervezte a tárkányok nevelését is. Ez 4 medvetoros évig tartott.

A napok számát minden negyedik évben eggyel megtoldották és az Aba-nap előtti napot tárkányok napjává nyilvánították. 100 évenként 8 évig tartott a tárkánynevelés és annak a végén tartották a tárkány-napot. Nagyszala nappá nyilvánították azt a napot, amelyen a törzs-szövetségre nézve döntő jelentőségű határozatokat kell hozni. A medvetoros év első napját Aba-nappá tették. Az újszülött gyermek születése napjáról kapta a nevét. P1. Az Aba-napon született gyermek neve Tónus-Aba lett. (Ilyen neve volt kereszténységünk kezdetén Aba-Sámuelnek.) A törzsek minden napnak két nevet adtak: egy férfi és egy női nevet. A négyévenkénti pótnapra Nimród-tárkány-féle nevet adták. Az összejövetelek végén mindig megvonták a törzsek legeltetési határát. Ordosz törzsszövetségi területén a mindenkori fősámán uralkodott. Ordosz lett a birodalom központja, és mivel úz székhely volt, az úzok nyelve birodalmi közös nyelv lett. Ennek általános megismerését elősegítette, hogy a sámánok ifjúságának többsége közéjük házasodott. A főként kézműves úzok részt vettek kalandozásokon is, bár azok hasznából a sámántizedek révén amúgy is részesültek. Úzd-a szomszéd törzsek nyelvén Ózd-az úzok vezéri szállása lett.

Batour halotti torán Uzapani számot adott az előző fősámán minden helyes cselekedetéről és a 22 medvetoros év alatt végzett munkájáról. Batour nagy tudásra tett szert Úr városában végzett látogatásai alatt és sokat tanult Kanszu kinai- tartományban is az Agaba-féle bölcsektől. Mindezt így foglalta rovásba: Atlantisz égi fejedelme Armogur, a Kosztroma városa feletti hegyen kegyhelyet épített a Napistennek, a bölcs Rátennek. Ugyanis Ráten, az egyedüli égi istenség nagyon megharagudott, hogy Atlantisz minden-tudást kereső népe megfeledkezett az égiek tiszteletéről. Még a Holdanya kérésére sem szüntette meg gyakori lángolását. Hajós fejedelmek jelentették, hogy 90 telehold után a jégmezők alól kizöldült szárazföldek kezdenek előtűnni. Föld-anya golyóján újabb földrészeket varázsolt elő a Vöröshasú Cethal. Armogur ekkor elrendelte, hogy 10 fia közül a 7 idősebb maradjon vele Kosztromában, de Suva és Buda, valamint Kuszkó az Amu földrész alaposabb megismerése után folytassa a felmelegedő földterületek megismerését. Bölcs Ráten Bálvány-hegyi szentélyében szerzett útmutatás alapján Buda fejedelem a 30. telehold után elérte a jégmezőkön inneni termékeny síkságot és egy teleholdnyi idő alatt az elmenekült népek szál-láshelyén megalapította Úr városát. Hajókon mindenféle állatból hoztak Öthegyről valókat; ezek a dús legelőkön hamarosan elszaporodtak. Buda fejedelem ekkor a visszaküldött hajó parancsnokával, Eridővel azt üzente Armogur öreg fejedelemnek, hogy a Kosztroma feletti Bálvány-hegyről küldjön kifaragott építőköveket, hogy ha Rátennek nem is, de legalább Anahyta istenasszonynak Ráten köveiből emelhessen kegyhelyet, mert ezen a vidéken nincs kő, csak termékeny termőföldek bújnak ki a jégmezők alól.

Bálvány hegyének másik oldalán az agabák kőfaragó és állatbőrkészítő törzsei telepedtek meg; a Tigris folyam másik oldalán Góg hun fejedelem népe telepedett le; a Kosztromával szemközti síkság dombos oldalán pedig Dorozsma városa épült. Góg fejedelem családjának a tagjai Anina istenasszony hívői voltak, de azért mindenben kész volt nővére férjének, Armogurnak a megsegítésére. Ezért legidősebb fiának, Magyának meghagyta, hogy a közös Anahyta-Anina kegyhely felavatására hozza el Magóg hun törzsbeli lovas seregét az ünnepség fényének emelése végett. Buda fejedelem 30 holdtöltéig építette Anahyta istenasszony kegyhelyét az Atlantiszi Bálvány-hegy faragott köveiből. A felesége, Suhan, az édesapja, Sute névnapi ünnepén meghalt; két lányuknak-Arannak és Enéknek-a nevelését Eridő hajósvezér leánya, Mari vállalta el. A 208. holdévben érkezett meg Magya ifjúsági fejedelem Magóg leányának, Ildunak 576 lovasle-gényével és Góg furmányosaival. Két holdtöltéig végezték Anahyta-Anina istenasszony kegyhelyének építkezésén az utolsó simításokat. A felavatási ünnepséget arra az időre tűzték ki, amikor a jéghegyek aljáról majd megérkeznek a nagyvizek. Buda hálaadással fordult az égiek felé. Fején egy kosárban vitte a kegyhely zárókövét az Anahyta szobrocskával, amikor egyszerre csak megrendült a föld, felháborodott a tenger, messzi vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot és Ráten napistenből óriási tűznyelvek csaptak ki. Élám kőfaragói félelmükben elfutottak. Közben megeredt az eső: a Nagyvíz elborította a termőföldeket; a szennyes hullámok tajtékozva verték az Anahyta-Anina közös kegyhely lépcsőzetét. Buda fennhangon kérte az égiek segítségét. 3 napi fohászkodás után lassankint el is állott az eső. Eridő visszatérő hajójával eljutott Úr városáig. Itt, ekkor járult hozzá, hogy Mari nevű leányát fele-ségül vegye az özvegy Buda nagyfejedelem. A Nagyvíz lassan lehúzódott az istenasszonyok kegyhelyétől. A Nagyvízből újra előtűnt Anina-óm kereskedőváros nevét az elsüllyedt Uruk város után ennek a nevére változtatták. Az istenasszonyok kegyhelye alatti város pedig felvette az Úr város nevét.

A családjával Úr városában lakó Magya fejedelem a lovai részére a közelben nem talált elég bő legelőt. Ezért 596 lovaslegényével és 3 fiával tovább ment az Atlantiszi őshaza Tigris folyójára hasonlító folyó partján. Ott megalapította Dabósa és Paripa városát. 60 holdtölte után a letelepedés ünnepségén összejöttek az Élám törzsbeli őslakókkal. Kurd ifjúsági kisfejedelem ekkor vette feleségül Aratu hegyi vezér leányát. Ezen az ünnepen Kurddal és a fejedelemfiakkal együtt 480 hun törzsbeli lovas kötött házasságot Uruk városának leányaival. Mivel Ráten napisten lángolásai folyton nőttek, a hun lovasok többsége a szárazság és a betegségek elől a Naphegyen túl levő síkságra vándorolt. Ott újabb várost alapítottak és Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték el. Hunor kelet felé egy nagy lólegelő végén megalapította Hunnor városát, Kurd pedig családjával együtt visszaköltözött Dabósa és Paripa vidékére. Ha újabb szárazság jött, Kurd a népével beköltözött a hegyi törzsek szállásaira. Hunor lovasainak vándorlása Atlantisz elsüllyedésétől számítva 250 holdtöltéig tartott. Közben a gazdagabb hun lovasok sorban hun szövetségi gyarmatokat alapítottak. Hunnor városába már csak igen kevés lóval érkeztek. A gyalog hun ifjúság igazi városlakó lett, de kalandozásokra is indult, déli irányban. A meglovasodott gazdagabb hun törzsek letelepedtek; a szegényebb gyalog-ifjak a rokon agabák törzseivel, meg a jürcsikkel és az ajnókkal ismerkedtek. Az Agaba-féle bölcsektől szereztek tudomást arról, hogy Atlantisz után még Amu nevű gyarmatuk is elsüllyedt. Suva ellenben a gazdag déli szigetvilágban fennmaradt hajósaival együtt. Párszi-óm, Hikszosz-óm és Kuszkó Indijó-óm gyarmatáról is érkeztek már vissza, de Atlantisz minden gazdagságával és műveltségével együtt elpusztult.

Az agabák az őshaza szerinti Hangun folyó (a mai Huanghó) torkolatának közelében megalapították Agaba-óm városát, itt a hasonló nyelvet beszélő hun ifjúsággal jól megértették egymást és kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek velük. Bátrabb agaba-féle hajósok egy alkalommal a befagyott Nagyvízen keresztül kutyás-szánon ellátogattak Indijó-óm gyarmataira is. De az ilyen kalandozás során igen sokan elpusztultak. Agaba-óm fejedelmei mindenütt Atlantisz nyomait keresték. Közben ősi ismereteik alapján a Napisten templomában a kőfalra faragták Atlantisz körvonalait és megörökítették Amu gyarmatbirodalom elsüllyedését is. A Földanya felmelegedése után a hunok Dorozsma és a Tigris folyó síkságáról felkapaszkodtak a jégmezők fennsíkjára, ahová csak a fénylő Gara-zúgókon át lehetett feljutni. A Kékleny sziklái 500 öl magasak voltak. Az itt legelésző lovak közül hozta le Magya, a széki-hun származású fejedelem a Góg és Magóg fejedelmektől kapott lovakat, meg velük együtt a lovak ifjú lovasait is. Ezekkel az edzett lovakkal jelentek meg Uruk-óm vidékén, s úgy hódították meg a Hunnor városáig terjedő füves pusztaságok vidékét. Magóg furmányosai Élámból hordták a Nagyvíz miatt megrongálódott Uruk-óm és Úr város építéséhez a szükséges köveket. A földrengések alatt hol Élámban, hol Úr városában tartózkodtak. A 60. Hold-évvel azonban Magya küldetése véget ért. Ezért létszám-megállapítást tartott, de kiderült, hogy a Suhan-ünnep alkalmával a Góg-származású Suhan fejedelem-asszony temetésén Anahyta szertartás szerint Góg furmányosaiból is kivégeztek három díszkocsi-hordozót, az akkori nyelven szék-hordót. Mivel ezekre nem lehetett ráfogni, hogy a Tigris árja sodorta el őket, hiszen palotabeli testőrök voltak, Magya furmányosai elhagyták Úr városát. Magya fejedelem parancsára a 240 furmányos lovas közü1 237-en a Nagyhegyen túli Magyarkára mentek. Ott Szavárd lovasparancsnok vezetése alatt kőből várost építettek Magya fejedelemnek, s a legkisebbik fejedelmi ifjú itt kezdte el a Góg és Magóg tanításán alapuló sámánképzést.

Ezen a sámánképzésen mélyen elítélték az Armogur-féle véres temetési szertartást, amilyennek során Suhan temetésén is kivégezték a három Magóg székhordó szolgalegényt. Csak a siratóének szokását tartották helyesnek. Megszüntették az Armogur-féle képjeleket is és csak a 24 hun törzs képjeleit tartották meg egyszerűsített formában. A sámánképzésen az elsüllyedt óhazát így ismertették: hogy Atlantisz a boldogság földje volt, ahol soha sem volt tél. A Nagyvíz mellett a Hangun folyó jobb partján élt Úr népe és az agabák kézműves törzse; a folyó bal partján, a Hun síkságon élt Góg és Magóg népe. Amikor a Ráten szokatlan felmelegedése elkezdődött, a nagy hőség elől jószágállományukat a Gara-zúgó fennsíkjára terelték és csak a felhasználás végett szükséges állatállományt hozták vissza a Hun-síkságra és Dorozsmába. Úr népének Uruk nevű fővárosából széles lépcsősor vezetett fel a 800 öles Ráten-hegyen épült Napisten-kegyhelyre. A hegy és a Hangun folyó között épült Kosztroma, Úr népe és az agabák kikötővárosa. Vele szemben a fehér és fekete, azaz Góg és Magóg hun törzsek közös fővárosa, Dorozsma. Góg és Magóg két részre osztotta a termékeny Hun síkságot-Anina istenasszony 200 öl magasságú kegyhelyével az enyhébb éghajlatú Hun fennsíkot 12-l2, azaz összesen 24 részre osztották fel. A részek között minden vita megelőzésére gyepüket is hagytak. Kosztroma minden szükségletét a Hangun jobb oldalán lévő Öthegy vidékéről fedezték; Dorozsma kikötőt és a hun székvárost a Hun síkság termékei és a Hun fennsík, vagyis a Felvidék állatállománya látta el. Az 5 évenként megrendezett ifjúsági vetélkedőket minden alkalommal az Il-Du városrészben tartották. A győztes akár legény, akár leány, maga választhatta meg élettársát és "ifjúsági fejedelem" címmel az ifjúság vezére lett. Amikor az ifjúsági fejedelem rangot Góg nyerte el, Magóg leányát, Il-dut vette feleségül. A házasságukból született Magya vitéz 260 holdéves korában nyerte el az ifjúsági fejedelem rangját. Kosztroma új fejedelmének, Budának a kérésére Magya 576 lovassal és 240 kézművessel indult el a Buda fejedelem városában épült kegyhely felavatási ünnepére. Úr városának létszámát tehát 580 lovas és 240 kézműves ember növelte. De az ezer körüli lóállomány részére legelő-terület kellett, de a három hun törzsbeli ifjúnak az eltűnése is jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy a folyton erősbödő ellentéteknek elvándorlással vessenek véget.

Úr népének és az agabáknak Atlantiszbeli létszáma azért is volt mindig kisebb, mert a fejedelmi személyek temetésén szolgahadukat lemészárolták, hogy a holtat az Égi birodalomban is szolgálják. Ez szöges ellentétben állott Góg és Magóg törzsének vallási szertartásával, mert ők csak állatáldozat formájában mutattak be véráldozatot. A gyászolók addig nem is mentek el, amíg a feláldozott állatok húsát meg nem ették és maradványait el nem égették. A hun törzsek állománya tehát folyton nőtt és már benépesítették a 600 öl magasban kezdődő Hun felvidéket is. A Gara-zúgó vizén épületfát szállítottak le a Hun síkságra. A fát a Hun tó partjain dolgozták fel. Itt készültek előbb a 12 lapátos, 1 vitorlás, majd később a 24 lapátos 2 vitorlás hajók is. Ezekkel járták a Nagyvíz akkor ismert részeit. A jégkéreg alól előbukkant Amu-óm, Indijó-óm, Párszi-óm, Hik-szosz-óm, Suoma-óm és Uruk-óm. Igaz, hogy Amu-óm majdnem teljesen eltűnt, de a többiek megmaradtak. Buda fejedelem példamutatóan maga kezdett neki, hogy Uruk városát régi fényében felépítse. Így kezdődött Uruk városának tündöklése, de a 24 hun törzs a kegyetlen véráldozat miatt mégis elhagyta. Buda fejedelemmel azonban vérszerződést kötöttek egymás bármikori megsegítésére. Buda fejedelem ugyanúgy, mint Atlantiszban volt az Öthegyen, kegyhelyeket akart építeni. Az Anahyta kegyhelyet a nagy katasztrófa idején készítették el. Magya ezután a lovasokkal észak felé vonult Dabósa és Paripa irányában. Budának a vérszerződés értelmében 60 holdév után a visszamaradt 237 kézműves hunt is utánuk kellett indítania Dabósába. Mire eljött a 120. holdév, a főként mordvinokból, csuvaszokból, lettekből, úzokból és kabarokból álló kézműves csoport már megcsaládosodott és lélekszám szerint 620-an vonultak be Dabósába. Közülük sokan, főként a gazdagabbak, Dabósában maradtak; a szegény többség állataival, a nyájőrző, házőrző és gyermekőrző kutyákkal együtt Magyarka felépítése végett átgyalogolt a Nagyhegyen.

Lovaikért cserébe főként bárányokat kaptak. Ezeket könnyen áthajtották a hegyi utakon. Ekkor még csak háromféle kutyát ismertek: komondort, pulit és kuvaszt. A gyerekek nagyon szerették őket. Házastársi kapcsolataik révén a kézműves csoporttal muromák, esklók és maramik is érkeztek. Ezek elbátorkodtak egészen a jéghegyekig, de a hóesés előtt nyájaikkal együtt mindig visszatértek Magyarka környékére. Magyarkán a 130. holdévben abban állapodtak meg, hogy Uruk város és Paripa között Kurd utódai és vitézei tartják kezükben a legelőket; Hunor népes tábora a Magyarka és Hunnor városa közötti részen marad; Magyarka és Magya fejedelem visszamaradt lovasai és kézművesei pedig egészen a jéghegyekig keresik az új legelőterületeket, megfigyelve a változékony időjárás szerinti terjeszkedési lehetőségeket. Minden településnek Atlantiszból hozott nevet adtak. Ezeket fekvésük szerint is jól ismerték, mert Magya fejedelem magával hozott ékes rovásukkal minden feljegyzést. Azok egyebek között azt tanították: "Az élet harcaihoz nemcsak a testet kell táplálni, hanem a lelket is folyton erősíteni kell!" Úr népe kézügyességben, rovások megörökítésében, zenében és istendicsőítő énekekben jeleskedett. A velük rokon hunok a gyermekek és lovak nevelését, gondozását tartották az istenek előtt kedves cselekedetnek. A fekete és a fehér Hun síkság lassankint kicsinek bizonyult és meleg időben a nép már elfoglalta az Atlantiszi Felvidéket is. Ezt a részt 24 részre osztották 10-10 napi lovaglási területtel, közöttük 10 tyumen lóhossznyi szabad területet hagyva. Atlantiszból való elindulásukkor 2 tyumen szálláshelyet tartottak nyilván a sámánok. Ezeket most már háromfelé használták a szálláshelyek elnevezésére.

A Tigris folyó jobb oldalán épült Kosztromában Úr népének és az agabáknak a kereskedői és iparosai éltek, a Tigris folyó másik oldalán, Dorozsmában Góg és Magóg kézművesei és kereskedői építették ki városukat. Az ifjúsági versenyek a Hun tó partján és a Hun síksági Pusztaszeren zajlottak le. Az Ildu városrészben szálláshelye volt minden törzsnek. A 700 öl magas Kékleny hegygerinc a Gara-zúgóval kettéosztotta a Hun birodalmat a nagy Hun síkságra és a Hun felvidékre. Itt kiváló legelőterületek voltak, amelyek csak lankásan emelkedtek a jéghe-gyekig. A felmelegedés növekedtével az erdők is mind nagyobbak lettek. A kivágott farönköket a Hangony folyón úsztatták le, majd a Gara-zúgó alján, a Hun csatornán keresztül juttatták el a Hun tóba a kézművesekhez. Az ott készült 12 és 24 lapátos hajókat csúsztatón engedték le a Hangun, illetve a Tigris folyóba. Góg 12 törzse a Hangony jobb oldalán 120 napi lovaglással bejárható területet használt. Ez fokozatos emelkedői és hűvösebb éghajlata miatt jórészt lóedző területnek számított. Magógnak ugyancsak közel akkora területű mezőségén viszont az éghajlat állandó volt és már köles termeléssel is foglalkoztak rajta. Erdőirtásokkal Góg fehér-hun törzsei is nagyobb területeket nyertek. Ezeken nagyon megszaporodtak a birkanyájak. A birkát úsztatva Dorozsmába vitték, bőréből a kézművesek ruhaféléket készítettek. A 237 hun kézműves létszáma nősülés és családosodás folytán 620-ra emelkedett. Buda fejedelem ezért megengedte, hogy juhnyájakat kapjanak ajándékba. Szefárd kézműves fejedelem aztán a Magyarka fölötti hegységben és az alatta levő síkságon e nyájak váltó legeltetésével a juhállományt igen megnövelte. Az Atlantiszi Bálványhegyen Ilgara aranyasszony Örök-tűz szentélyében holdévekben számolták az időt, a Hun felvidék kabar nyílhegykészítői azonban a tűz megszerzésének idejéhez igazodva évről évre a diadalmas Aranyasszony ünnepétől számolták az időt. De ezt még Armogur felesége, Ilgara asszony sem fogadta el, bár nagyon megkönnyítette volna az idő számítását, hiszen a holdévek már a tyumen-számokra rúgtak. Szefárd törzsének fejedelme így mondta el a Magyarkára érkező Batour fősámánnak a kézművesek időszámítását:

A Gara-zúgón túl levő Kuszkó Birodalmában Artupi asszonynak Kecső kabar nyílkovácstól négy fia származott: Ragyolc, Miskolc, Rohonc és Tiszolc. A törzs a jó eszű Rohoncot küldte a Bálványhegyre sámánságot tanulni. (Köles-sarlózásra onnan mindenkit hazaküldtek.) Ragyolc, Miskolc és Tiszolc a Hangony forrás tavában fürdött, amikor egy játékos kis mackó a folyóra hajló fáról beleesett a sebes folyású vízbe. A fiúk nyomban a fuldokló medvebocs után úsztak és kimentették a vízből. Kemi-asszony, a medvék anyja haragjában az erdőt villámmal sújtotta. Lett is rögtön bundaszárító hőség. Ragyolc és Tiszolc ijedtében elszaladt, de Miskolc a kis boccsal odament a tűzhöz. Mind a ketten azonnal meg is száradtak. Amikor Ragyolc és Tiszolc látta, hogy Miskolcnak semmi baja, ők is odamerészkedtek a tűzhöz. Egy lángoló tuskóra száraz gallyat raktak, s annak a tüzénél tovább melegedtek. Amikor mind megszáradtak, Kemi asszony az erdő tüzét felszippantotta és záporral elverte. A három testvér a bocsot a pásztorkunyhóba rejtette. Hajnalonkínt odajött Kemi asszony, a szájából tüzet vett elő és úgy melegített ételt a bocsnak. Ezt 5 napon át megismételte. De az ötödik napon elaludt a kunyhóban. A pajkos Miskolc tüzet lopott ki a szájából és a tüzet egy tejescsuporba rejtette. Ekkor ért haza Rohonc. Ő a lopott tüzet Ruda-Tórem ajándékának tekintette. Amikor Kemi asszony elment a kunyhóból, a nyílkovácsok késő éjjelig tanakodtak. Végül Kecső azt javasolta, hogy a három tűzszerző ifjú az égiek ajándékával menjen fel a Bálványhegyre, hogy a csillagokat és időket rovó sámánok ott ezt a nevezetes eseményt megörökítsék. A tüzet száraz fával táplálták, majd 5 csuporba szétosztották. Három csuporral Ragyolc, Miskolc és Tiszolc futva indult a Bálványhegyi szentély felé, a negyedik csupor tüzet Rohonc egy ladikon vitte a Hangony folyón, az ötödik csupor tüzet Artupi asszony a leányaival gondoztatta éjjel-nappal. Rohonc hatalmas evezőcsapásokkal siklott a Hangony vizén, de amikor még a Gara-zúgó előtt kiszállt a ladikból, a folyóba beleesett és a tüzes csupor odaveszett. Ragyolc a tizedik, Tiszolc a huszadik napon ejtette bele a csuprot a vízbe. A 24. napon Miskolcnak sikerült a Gara-zúgó alatti Hun síkságra jutnia. Ekkor Artupi öccse, Garaúz hegyi vadász a vállára vette holtfáradt öccsét és diadallal vitte fel az Isisek lépcsőin a 800 öles hegy tetején épült szentélybe. Garaúz a tüzes csuprot tartó Miskolcot óvatosan letette Atlantisz nagy gömbje elé. Ezen a gömbön a bölcsek feltüntették, hogy a Sis-Tórem által a felhők közé gurított Földgolyón hol vannak telepeik Atlantisz lakóinak. Ata-Isis leányai örömmel jelöltek meg minden helyet, ahol szárazföld bukkant ki a jéghegyek alól. Amikor Garaúz (grúz) az 5600 lépcső aljára ért, az ifjúság egetrázó éljenzésben tört ki, és Isisnek leányai legszebb ruhájukat vették magukra és ujjongva terjesztették a boldog hírt: Miskolc vitéz tűzet hozott ajándékba az égiek haragos villámaiból!

Tüzet, ami melegít! Tüzet, ami megolvasztja még a Kékleny-hegy szikláit is! Agaba, a bölcsek legvénebbje állt a lépcső legmagasabb fokán. A két legszebb csillagrovó leány aranytálcán őeléje tette le Miskolc pásztorlegény élet-tüzet tartalmazó csuprát. Agaba olajüstbe öntötte a csupor tüzét, s az égig érő lánggal árasztotta a meleget. Agaba elrendelte, hogy a csillagrovó leányok legnagyobb gondja az legyen, hogy az égiek tüze soha ki ne aludjon. Meghagyta még, hogy az égiek tüzet adó jóságát minden aranyasszony-ünnep után megünnepeljék. Kecső és Artupi gyermekei ezután abban a kegyben részesültek, hogy Garaúz vezetésével megtekinthették az idők múlásának rovásait. (Ez a Mindenható leírása!) Már 11 tyumen (110000) és 110 alkalommal telt meg a Holdanya egészen kerekre, amikor Magya ifjúsági hun fejedelem is elindult, hogy Buda fejedelem város és kegyhelyalapító ünnepén a lovasversenyeken ő is részt vegyen. Szefárd viszont akkor szállt hajóra, amikor kabar és úz nyílkovácsai már 8470 alkalommal ülték meg a tűz megszerzésének ünnepét. Ekkor süllyedt el Atlantisz. Attól kezdve 12968 alkalommal lett telehold és 998 esetben tartották meg a kézművesek a Tűz ünnepét, mire Ordoszban megalakult a 24 hun törzs szövetsége. Temérdek vita folyt arról, hogy melyik csoport tévedett és melyiknek van igaza. Végül a legbölcsebb, Agaba meggyőzte a sámánokat, hogy az első medvetor emlékére és a tévedések kiküszöbölése végett kezdjék újra az időszámítást. A medvetorok, vagy makkolás utáni disznótorok számát minden törzs tudja ellenőrizni. Ezt a Magyarka fölötti Szefárd-törzs is helyeselte. Szefárd kézműves törzse Batour látogatásakor ünnepelte az Atlantisz pusztulása utáni 1018. disznó-toros evést. A kézművesek tehát az égiek tüzét már 9488 disznótoros éve ünnepelték. Ez az Agaba-féle 20. medveév.

Kézműves-rovás szerint már 15480 éve használjuk a tüzet. Az időszámítás a megállapodással valóban megbízhatóbbá vált, hiszen a téli medvetorokhoz már lehetett igazodni. Aranyasszony ünnepe után a kézművesek minden negyedik évben nagy játékokat rendeztek: lovaglást, nyilazást, szőrlabda-játékot. De a legkedveltebb volt a minden évben megrendezett tűzfutás. Minden 5. évben a sámánok versenyeztek. Az ő versenyüket 20 évenként rendezték az ügyességi viadalokkal együtt. Ennek a győztese lett az Ifjúsági fejedelem. Az Atlantiszi versengést a Tűzfutás emlékére rendezték. Ekkor a győzteseket a Bálványhegy lépcsőinek alján illatos bogyók nedvével kenték be. A kegyhelyre e nélkül senki sem léphetett be. Ilyen különleges illatú bogyó csak a Bálványhegyen termett. Ha valakinek ezzel bekenték a teste látható részeit, azok a tűző Napisten mérges tekintetére sem hólyagosodtak fel. Amikor valaki belépett a díszes kegyhelyre, Agaba az illatos üstbe mártotta ujjait s ezzel a ritka nedvvel bekente a Raten-Tórem tiszteletére érkezett vendég homlokát. Ezután a vendég, saruját levéve beléphetett a kegyhelyre. Az edényt jósüstnek használták. Az ősi Bálványhegyet a mindenkori nagyfejedelem testőrsége őrizte. Éberen vigyáztak rá, hogy abból a különleges cserjéből senki se vihessen sehova egyet se. Tiltották az Isis-lakók, az Égiek parancsára. Amikor Armogur fia feleségül vette Suhan kegyhelyőrző lányt, akkor Suhan édesapja, Suté volt a bölcsek legvénebbje. Suhan azt kérte apjától, hogy nászajándékul kapott üstjében vihessen magával a szent bogyót termő cserjékből. Suté 25 cserjét helyezett nyalábba kötve a nedves földdel bélelt üst aljába, leányára bízva titkos gondozásukat. Buda csak akkor értesült erről, amikor Suhan az új telephelyeken már elültette a cserjéket. Amint a Kosztroma feletti Bálványhegyen minden győztes kapott egy-egy díszcserje-ágat, ugyanúgy az Uruk városában meghonosodott cserjékről is adtak emlék-gallyat a lovasversenyek győzteseinek. Suhan nagyobbik leánya még Atlantiszban Magya győztes ifjúsági fejedelem felesége lett; Arant a hikszosz telepi Ten vitéz vette feleségül. Hunor és Magyar azt gondolta, hogy Atlantisz azért süllyedt el, mert Suhan kilopta az Atlantiszi Bálványhegyi illatos cserjéket. Ezért ők nem fogadták el az ilyen ajándékot. Kurd ifjú felesége: Enéh és Aratu leánya azonban a cserjét továbbra is termesztette. Aran utódai már nem voltak ilyen babonásak, és Ten birodalmában nagy területen szaporítva elterjesztették ezt a különleges nedvet adó bogyós gyümölcsöt. Hunor és Magyor azonban irtózott még a látásától is, és a győztes vitézeknek díszes kovácsolású kardot ajándékoztak.

Szefárd kézműves népe, akik a Kurd földje és Magyarka között telepedtek le, ezt a bogyót meleg nyáridőben az üstben főtt étel kozmásodásának megakadályozására használta. Ezt a szokást Szefárd még Atlantisz Bálvány-hegyén leste el Suhan asszonytól. Az ellenben nagyon aggasztotta Szefárdot, hogy Suté bölcs nemcsak Suhannak, hanem a másik két leányának is adott útravalót ezekből a cserjékből, akik Kuszkóhoz, illetve Suvához mentek feleségül. Amikor megalakult a 24 hun törzs szövetsége, Agaba fősámán minden összejövetelen hangoztatta ezt az Atlantiszi "bűnbeesést" és ezért javasolta, hogy az ifjúsági versenyek győzteseinek díszes kardot adjanak. Ez sokkal férfiasabb volt és amellett célszerűen szolgálta a 24 hun törzs szövetségi érdekeit is. Amikor Kuszkó elindult keletnek, Buda nyugat felé, Suva pedig délre, megesküdtek, hogy egymás útjait minden esetben keresni fogják. Elsőnek Suva indult el; egy holdtöltével rá Amur, a déliek kézműves hajóláncával. Utána Buda, és több hajó-látóvonal távolságban Szefárd a kézműveseivel. Ezt "hajóláncnak" nevezték. Végül nádcsónakok kíséretében Kuszkó indult napkeletnek.

De mire a következő holdtöltén az ős Agaba elindult Kuszkó után a kézművesekkel, jött a szörnyű földrengés, tűzokádat és mennyek szakadása. Ebben a szörnyűségben a Kuszkó-féle nádhajók mind odavesztek és Agaba két kézműves vitorlás hajója is csak nagy nehezen tudott megmenekülni az özönvízből. Agaba népe megesküdött: örökké keresni fogják Buda, Suva és Kuszkó népének maradékait. Ez a vágy benne élt minden utódukban. Határtalan volt hát a bölcs Agaba öröme, amikor az Ordosz feletti Bálvány-hegyi vásáron felismerte az elpusztult hun törzsekből megmenekült Atlantiszi népek marad-várnyait. Főként arra törekedett, hogy az emberáldozatnak még az emlékezetét is kitörölje a szövetségbe tömörült új népből. Azt viszont törvénybe iktatta, hogy minden emberöltőben legalább egy alkalommal elmenjenek kalandozni, vagy békés, vagy háborús céllal, mert csak az újonnan látottak, és tapasztaltak alapján lehet továbbfejlődni. Hisz a tűz birtokába is Miskolc kíváncsisága alapján jutottak és azt az azóta eltelt sokezer év alatt a bölcsek mennyi mindenre hasznosították! A tűz megjelenéséig nyershús-táplálkozással egy-egy ember legfeljebb csak 400 alkalommal pillanthatta meg a teleholdat; Ruda-Tórem üstjeiben azonban minden rosszat kifőztek a húsból, s így az emberek 5-600 holdévig is gyönyörködhettek a telehold szépségében. Sőt az Atlantiszi Öthegyen szedett bogyók és gyógyító füvek főzetének formájában mindenki ihatott az Élet vizéből is, és ezzel meghosszabbíthatta az égiektől kapott életét. Öreg bölcsek rájöttek arra is, hogy ha az állatok zsírja helyett a Bálvány-hegy bogyóiból sajtolt folyadékkal készítik ételeiket, nem esnek olyan könnyen betegségek áldozataivá. Ezért nem engedték, hogy ezeket a cserjéket másutt is szaporítsák. Élám népe aztán azzal vádolta Atlantisz bölcseit, hogy önző cselekedeteik miatt kellett Atlantisznak elpusztulnia. De az agabák elődei látták, amikor az égi hatalmasságok a Kékleny hegységet a Gara-zúgóval együtt "az Égbe repítették". Ők azonban megmaradtak. Ez pedig azt jelenti, hogy az égiek az igazakat nem engedték elveszni. Batour ezek alapján a huszadik medvetoros évben azt mondta Szefárd törzsének, hogy az általa most vezetett, meg a később következő kalandozási hullámoknak is egyik célja az Atlantiszból megmaradt igazak keresése. A kézműves tárkányok szerint az égiek a gonoszokat megbüntetik negyedíziglen, de az igazakat megjutalmazzák ezeríziglen. Az igazaknak az agyuk is megtisztul, és az égiek gondolatait terjesztik az egész földön. "Az Atlantiszi Öthegyen is, az onnan hozott gyógyfüveken is rajta van az égiek tekintete. Tűz segítségével kiölik a rosszat mind állataink húsából, mind a növényekből. Ezért kalandozásaink alatt mi csak a magunkkal hozott gyógyfüvek vizét ihatjuk és csak a tűz segítségével elporlasztott húsok erejét vehetjük magunkhoz táplálékul, vagy a hús porával és ízesítőkkel megáldott étkeket ehetünk. Látom, Sza-várd törzse is felállította az Öthegyet, hogy az égbe röpített Garaúz törzs népét, vagy annak megmaradt kézműveseit örökké éltessék az égiek. Úgy látom, az Atlantiszból elhozott gyógynövények magva itt nagyon elterjedt; hosszú életű lesz hát Szefárd törzsének minden kézműves leszármazottja. Addig, amíg az Atlantiszi Bálvány-hegyen termett szőlőt csak bogyó alakjában fogyasztották, a szőlő csak egészségére vált mindenkinek, de amikor bozasörként mézzel édesített részegítő ital formájában kezdték fogyasztani a szőlő levét, megrövidült még a bölcsek élete is. Ezt a szőlővesszőt megtévedt bölcsek lopták a Bálványról; az után sokan kezdték szaporítani, a bűnösök lerészegültek, ezért végül az égiek elpusztították Atlantiszt. Egy bölcs rájött még az Atlantiszi bor sűrítésére is. Ezért az égiek tiltott tűzhasználat miatt halállal sújtották." Batour innen Szefárd törzsének lovasaival, akik állandó kapcsolatot tartottak Gandi patiszukkal, Sirgula városába lovagolt. Gandi patiszuk örömmel fogadta Batourt és az Úr szentélyében Atlantisz bölcsességei felett elmélkedtek. Egy véleményen voltak afelől, hogy az Atlantiszi holdszámítás helytelen és Batour, vendéglátója iránti figyelemből elfogadta az Atlantiszban forradalmat előidéző újítást: azt, hogy az Agaba-féle Samasna törzs a sok zavart okozó Hold-evés-számításról áttért a kabarok tűzszerzési eredetű időszámítására. A Bálvány-hegyi sámánfejedelmek e miatt a Samasna törzset "égi áldozattal" ki akarták végezni; de a halálra ítéltek a kivégzés előtti éjjel megszöktek és a legnagyobb bárkában kieveztek a Nagyvízre.

Ezek a kos jegyében született ifjak hosszas evezés után egy ingovánnyal szegett domb alján kötöttek ki. Azt a dombocskát, melynél Káldi vitéz kilépett a szárazföldre, elnevezték Káldi-földnek. A mocsarak lecsapolása után megalapították Uruk városát, hogy ott ápolják az Atlantiszi hagyományokat. Ez a tűz megszerzése utáni 758. év 11. holdtöltéjén történt. Mindebben az is segítette őket, hogy úrnapi lepeljüket összevarrva Szélasszony elé az Ég fájára feszítették. A véráldozattól való megmenekülésüket megtették új időszámításuk kezdetének. Batour látoga-tásakor Uruk-óm népének patiszukjai már a tűz megszerzésére emlékeztető 1730. ünnepi evést számolták. Közös akarattal megállapították, hogy a mindent elpusztító Atlantiszi Nagyvíz a 732. évben volt. A Magya ifjúsági fejedelem elvonulása utáni 10. évben, vagyis 742-ben érkezett meg Indijó-ómból a városalapító Samasna törzs Pistije és feleségül vette Buda özveggyé vált leányát, Arant. Aran, miután férjét a feketék megölték, otthagyta Hikszosz-ómot. Most boldogan ment feleségül a sokat szenvedett Samasna-Pistihez, akit később Hikszosz-óm szokása szerinti módon királlyá is választottak. Samasna-Pisti annak idején sírva menekült el Atlantiszból egy félig kész bárkán. Útközben a Samasna törzs ifjú sámánjai közül sokan elpusztultak, míg az új Indus folyó torkolatában, Indijó-ómban végre kiköthették bárkájukat. Az Agaba, Indijó és a Hunan törzsbeli hunok elváltak Samasna-Pistitől és a hikszosz tutajosokkal, meg az indijó lovasokkal a Pamír szállás felé vették útjukat, hogy újabb farönk-tutajról gondoskodjanak. Ezek a tutajosok aztán hírül hozták, hogy az indijó törzsbeli ifjú sámánok az új Indus forrásvidékén telepedtek meg, a Hunan törzsbeli hunok pedig kimentek a kellemesebb éghajlatú Pamír aljáig és valamennyien indijó leányokat vettek feleségül.

Az agaba törzsbeli ifjú sámánok tutajos rakományukkal visszaérkeztek Indijó-ómba. Ekkor futott be Buda fejedelem egyik hajója is. Örömmel üdvözölték a városukat alapító Samasna törzs Pistijét, aki aztán elmondta, mégpedig a valóságnak megfelelően Atlantisz pusztulását és csodával határos menekülésüket. Larsa hajósvezér kérte Samasna-Pistit, hogy tartson velük, mert Buda fejedelem szeretne közvetlenül pontos részleteket hallani Atlantisz végnapjairól. Így hát a maradék agaba ifjakkal Uruk-óm városába hajóztak. Larsa hajója 24 lapátos gyorsjáratú volt, ezért hamarabb érkezett meg Uruk-ómba. Buda örömmel várta Samasna-Pisti bárkáját a kikötőben. Többé el sem engedte a sírva-nevető ifjút, és hogy az Uruk-ómi szellemi feszültséget feloldja, leányát az özvegy Arant örömmel adta feleségül Samasna-Pistihez. Samasna-Pistit az ő (Buda) halála után az összes samasna-patiszuk jelenlétében az Atlantiszból hozott olajfák illatos levével királlyá kenték. Így lett Samasna-Pisti az Uruk-óm birodalmának első királya. Ekkor állapították meg, hogy a 24 hun törzs sámánjainak elnevezése még az Atlantiszi időkből származik. Az agabák patiszukjait ugyanis már Atlantiszban is sámánoknak hívták. Gandit gondolkodóba ejtette, hogy a hunok ölnek nevezett mértékegysége talán jobb, mint az ő rőf mértékük, hiszen egy ölt 3 rőf adott ki, márpedig ennyi kell egy átvetett ruhára. Az ujjnyi mértéknél is jobb volt a hunoknál használatos arasz, mivel 3 arasz megfelelt 60 ujjnak, vagy egy rőfnek. Viszont 9 arasz adott 1 ölt és 10 arasznyi vászonból akármilyen nagy embernek el lehetett készíteni egy átvetős ruhát. Terület-mérésre is megfelelőbb volt a hunok lépése, mint rőfben mérni az utat. Batour mindent aranylemezeiről olvasott fel. Annak a jelei megint csak felkeltették Gandi érdeklő-dését, mert a hun rovásokkal sokkal jobban ki lehetett fejezni a gondolatokat. A hunok aranya súlyban megfelelt 1 ezüst talentumnak, 1 ár folyadék-mennyiség pedig a köblábnak. Gandi patiszuk 1 holdtöltéig látta vendégül Batourt, majd 25 főnyi kísérettel útbaindította Indijó-ómba, hogy tudomást szerezzenek a Samasna-Pistihez hűtlenné lett sámánifjakról. Indijó-ómban örömmel fogadták Batourt és a legközelebbi tutajkaravánnal útnak indították a hunok alapította Léh városába. Hosszú idők múltán a hunok leszármazottai összeütközésbe kerültek az indijó sámánok utódaival. Ezért a Léh városától az Indus forrásvidékéig létesített szállásaikat átengedték az indióknak; ők maguk pedig a parszi-szkítákkal keveredve a Tárem-tó mellé vándoroltak. Ez Pamír hegyének a pamír és parszi-szkíták által lakott részétől keletre volt. Batour feljegyzései szerint Léh vezér népe szigorú törvények szerint élt. Beszédjüket eleinte csak úgy-ahogy értette, de három holdtöltényi idő alatt tökéletesen elsajátította. Elmondták neki, hogy Léhből kiindulva titkos útjaik is vannak; meg hogy itt a Tárem-tó partján jól éreznék magukat, de a tó vize állandóan csökken és ezért a földműveléssel mindig lejjebb kell vonulniuk a termékeny iszapos tó mellé; így régi ültetvényeik helyét csak legelőnek tudják használni. Apáik, a hunan törzs vénei új szervezetet adtak a harcosoknak. 400 családban állapították meg a vadászó törzsbeliek lélekszámát; az első 100 csak a harmadik 100 családdal házasodhat, a második a negyedik százzal. Ezt emberöltőnkint, azaz 20 évenként cserélgetni fogják. Panaszkodtak az időjárás kilengéseire. Tó melletti ültetvényeik gyakran elpusztulnak és ilyenkor csak a vadászat és a kismérvű állattenyésztés menti meg őket az éhenhalástól. Legnagyobb bajuk, hogy az indijók is, meg a kétféle szkíták is ellenségesen viselkednek velük szemben. Isteneikben is csalódtak: nem segítik őket. Azt eszelték ki, hogy az isteneket az emberek gondolkodása teremti, tehát az összes többi felsőbb lények is csak emberek eszében születnek meg. De azért mindenkiben isteni szellem lakozik. Most rajtuk csak a Tárem-tó, vagyis az istenek tava segít, mert az látja el őket hallal. Csak az a család erősödik, gazdagodik, melynek a feje okosan tud gondolkozni. Ezért minden családfőnek kegyhelyet emeltek, a Tárem-tó mellé 400 szentélyt. Megszervezték körülöttük a katonai rendet is. Léh vezér azzal búcsúzott el Batourtól, hogy kegyhelyeiken az ősök szellemében mindig meg fognak emlékezni erről a találkozásról és mindig segítségére lesznek a Batour által ismertetett törzsszövetségnek.

2. Arvisura Kerka rovósámán Kr.e. 4020-4002 20-38. medvetoros év.

Az ordoszi sámánképzést Úr városa is segítette azzal, hogy Batournak társául adták Gúla pateszit, egy ifjúsági kispapot. Gúla 12 évig másolta 5 példányban az arról szóló feljegyzéseket, hogy milyen meleg-vízforrások tájáról kerültek a csónakon menekülők Atlantiszba. Ebből Ordoszba magával hozott egy példányt. Agaba és Batour fősámánok, továbbá Rima aranyasszony-szécs és Gúla pateszi munkájával 192 sámán, 240 tárkány és 120 rimalány részesült magas fokú oktatásban. Egy részük még kalandozásra is indult, hogy ellenőrizzék az Atlantiszi feljegyzéseket. Atlantiszban ugyanis úgy döntöttek, hogy nemcsak az emberevést kell megszüntetni, ami az eljegesedés miatt a melegvíz-forrásoknál elkerülhetetlenné vált, hanem törvénybe iktatták azt is, hogy, le kell írni, milyenek az életlehetőségek az eljegesedett vidékeken. A jégáradat elmúltával ugyanis ezekre a területekre már vissza lehetett térni. Az említett 552 főből a hun törzsek szövetségének csak 240 személyre, volt szüksége, Hunor, Kurd és Marina birodalmai viszont készek voltak befogadni a kiképzett ifjak feleslegét. A 20. medvetoros évben megtartott ordoszi Nagyszalában a résztvevők vállalták, hogy Uzapani ellá-togat a kurd-szumér-földre, Viroláj északi Marinába, Kerka pedig Hunnia melegvíz-forrásának birodalmába.

Úgy döntöttek, hogy mindegyik ágazat kap 100-100 kiképzett ifjat, a gyengélkedők és öregek 12 főt kitevő csoportját pedig Ordoszban helyezik el. Minden csoportban lesz egy-egy ifjúsági fősámán, Ordosz, Hunnor, Magyarka és Dabósa központ-tal; lesz továbbá mindegyikben 4 harsány, azaz kispap; 4 regös, (tanítópap); 4 bacsa, (ellátópap); 4 bód, (bőségpap); 4 boksa, (tudóspap); 4 arbag, (gyógyítópap); 4 kács, (vándorlópap); 4 dalacs, (katonapap); 4 ulcsák, (nemzetségpap); 4 duru, (szövetségi pap); 4 jaku, (összekötő-pap); 4 magóc, (varázslópap); 4 barus, (jövendőmondó pap); 4 nazir, (istenidéző pap); 4 bán, (őrségpap); 4 kende, (napisten-pap); 4 tár-kány, (kovácspap); 4 vajda, (kalandozópap); 4 gyula, (szerződési pap); 4 horka, (bírósági pap); 4 szécs, (aranyasszony-pap); 4 igric, (éneklőpap); 4 abakán, (öregtanács-pap) és 4 pateszi, azaz öregistenidő-pap. Kerka tehát száz kiképzett sámánpappal, tárkány kézművessel indult el Ordoszból, hogy felkeresse az Atlantiszi vázlatokban leírt melegvíz-forrásokat és megállapítsa, milyen ott az élet a jégár megszűnése után. Kerka csoportjából Úzon ifjúsági fősámán a 39. medvetoros évben 25 úz lovassal érkezett meg a Heő forrásokhoz. Tapolc vitéz itt benősült a “Tarkós népek” nagycsaládjába. Ezek mondták, hogy a Sajó felső folyásánál is van egy Heő forrás. Azt Harkács kereste meg, Úzon irányításával. A Sajó nagy kanyarjánál egy hegyen füstöt láttak gomolyogni. Megközelítették. Szurdok vitéz elfogott egy rőzsegyűj-tögető lányt. Nehezen értették meg egymást, de a leány azért egyre barátságosabbá vált. Szurdok egy ordoszi aranyékszert adott neki, ezzel végleg megnyerte foglya tetszését. A lány jelekkel tudtára adta, hogy elmegy, de várjon rá. A táborból aztán egy varkocsos öregemberrel tért vissza. Ez barátságosan meghívta Szurdokot a tűzhelyükhöz. Szurdok el is ment, de társai azért távolabbról fegyveresen szemmel tartották. Szurdok rövid idő múlva visszatért és elmondta, hogy a hegyi település lakói 3 férfiból és 12 nőből állanak, s beszélgetésre vendégül hívják a lovasokat. Mivel ezek is hajlott járású, vastagnyakú, erős hegyi emberek voltak, a kalandozók, mint a tapolcai törzshöz tartozókat, ezeket is tarkósoknak nevezték. A tarkósok örömmel fogadták a tiszta férfiakból álló jövevényeket. Három holdtölte után már jól megértették egymást. Elmondták, hogy a férfinép az un. med-vesekkel vívott harcban esett el. Szívesen fogadták hát az úz harcosokat. Többnyire jelekkel elmondták, hogy a völgy belső településein is nagy a férfihiány. A kőtetőn tartott nyári ünnepségen is szívesen látták a kalandozókat, s azok ott ezen az ünnepen mind házasságra is léptek. Az ellenséges törzset medveseknek nevezték; a hadifogoly medvesek pedig őket bolhádoknak csúfolták. Egyszer nagy vadászatot tartottak a síksági erdőkben, karácsony-madarakkal. A zsákmány összeszedése közben harcba keveredtek a medvesekkel, Sőreg vitéz a harcban elesett. Ez a hely, mivel kerecsen vezér-madár volt tanúja az esetnek, szent hellyé vált és a kegyhelynek Sőreg lett a neve. Bár a csata Sőreg halála miatt eldöntetlenül végződött, 3 medves ifjú eleste után az ellenfél belátta, hogy a jobb fegyverekkel harcoló úzoktól előbb-utóbb nagy veszteségeket fognak szenvedni.

Egyezségre léptek tehát, hogy az északról folyó Rima vonalát soha sem fogják átlépni, tehát soha sem fognak belépni az Agaba feleségéről elnevezett Rima-asszony síkságra. Így aztán a bolhádok most már nagyobb biztonságban érezhették magukat a jövőre. A legszebb leányt, a kékszemű Levártot a csoport arbag-sámánja, Harkács vette feleségül. Egy medvetoros év múlva egy kisfiuk született, Csíz: ő örökölte a bolhád nagyapa melegvizes tanyáját. Amikor Sőreg vitézt eltemették, a medvesek ura egy Nadabul nevű nőt ajánlott fel Úzonnak hadizsákmányul, belső cselédnek. Ilona aranyasszony azonban (Úzon felesége) ehhez nem járult hozzá, s Nadabult Gede szécs vette feleségül. Gede Ilonának volt az írópapja, a jelentések rovója. Gede szécs az aranyasszony-ünnepet mindig a melegvíz-forrásnál rendezte meg. Ilona asszony ilyenkor ellenőriztette a kalandozók létszámát, hogy Ordosznak jelentést tehessenek róla. Az ünnepség ideje táján kislányuk, Aj-nácska született. Mivel Úzonnak kedve támadt egy kis időre itt megtelepedni, a kőtetőn egy talpas-házat készíttetett. Azt nyáron nyílt-napos területre görgették, télére pedig el lehetett rejteni egy sziklafal mélyedésében. Ez az alkotmány háromháznyi hosszú volt; itt nagy újdonságnak számított. Ilona asszonynak nyári lakásul a Sajó melletti szent forrásnál egy boldoganyás házat építettek. A ház padlásán őrség tartózkodott. Ezt a háztípust az úzoktól átvették a medvesek, a bolhádok és a tarkóshegyiek is. Így már ezek is kimerészkedtek a barlangok, lakógödrök régi világából. Testalkatra a bolhádok is, a medvesek is a Tapolca-tájiakhoz hasonlítottak. Az egész hegyvidéket ilyen Tarkós-féle népek lakták. A vadászterületek miatt szüntelen harcban álltak egymással. Nagy szárazság idején, csatavesztéskor az ellenséget is megették. Mire az úzok felkeresték a hegyvidék alján lévő melegvíz-forrásokat is, létszámuk 50 főre emelkedett. Úzon úgy osztotta meg a kalandozókat, hogy 10 harcost, akik Szurdok vitézzel együtt megházasodtak, a Szurdok hegyén hagyott, 2-2 vitéz őrt állt a Szurdok- és az Ordosz-hegyen, 22 harcos a Kőtető vidékére, 13 pedig az Ilona-forrás-vidéki kegyhelyre került; Biring bacsa-sámán pedig a talpas- és boldoganyás-házak építésére oktatta a tarkósokat. A gerendákat nagy esőzések idején az erdőkből úsztatták le. Az úsztató folyócskának is Hangony, azaz Sárga folyó nevet adták, mert a színe a bőségesen, előforduló vörös agyagról ennek is olyan sárga volt, mint a másik Hangonynak. A torkolata táján összeállított talpasházak csoportját is Ordosznak nevez-ték el. Kőtető, Ordosz és Szurdok őrségei állandó füst- és fényjelekkel adták tudtára egymásnak, ha a folyó-menti részekre ellenség érkezett. Ez mindig megzavarta a gazdálkodást is. Márpedig az Atlantisziak szerint az emberevésnek is csak úgy lehet végképp véget vetni, ha a földet állandóan jól megművelik, a termés-fölöslegéből háziállatokat tartanak és balszerencsés vadászat esetén így pótolják a húshiányt.

Három medvetoros év után már csak akkor kellett vadászatra menni, ha a háziállatok nem látták el friss hússal a kis közösséget. Vajács vajda összeköttetést tartott a többi 350 kalandozóval, hiszen ezt az 5 évet arra adták, hogy a 240 hátrahagyott ifjúval építsék ki a 24 hun törzs szövetségének melegvízi szállásait, hogy ha kell, legyen hova áttelepülni. A vajdasámán a medvetoron bejelentette, hogy a következő medveevést a nyugati melegvizes csoportnál kell megtartani. Nyíres magóc sámán már felállította az áldozati helyen a beszélő követ és a következő medvetor előkészítéséül tárkányaival már Írott követ is készíttetett. Pokaly bődsámán Sajóordosz síkságán annyi bőségmagot termelt, hogy az elkalandozókat bőven el tudja látni élelemmel. Zenta bács-sámán is bejelentette, hogy a déli heővizek táján olyan termékeny síkságokat talált, hogy azok l0 évre való élelmet tudnak biztosítani a déliek csoportjának, sőt az aranyröges vidékre is annyi élelmet szállítottak, hogy az ötödik kalandozó évben még a hegyek közt sem kell élelemről gondoskodni. Parajd ulcsák-sámán, aki a széki-hunok fővárosából indult el, otthonosan érezte magát a részére kijelölt hegyvidéken. Mind a száz vitéze részére boldoganyás házakat építtetett, díszes kapuval. Onnan jártak ki felderíteni a melegvizes heőforrásokat. Zengő harsány-kispap az Ordoszi birodalomban fennálló szokás szerint gazdájának, a nemzetségi sámánnak a nevéről Parajdnak nevezte el kiinduló településüket. Mivel egy szerencsétlen medvevadászaton 2 halottjuk is lett, Parajd kegyhellyé vált. Három széki-hun vitéz azt kérte, engedélyezzék ottani letelepedésüket. Mivel három szécsnek kiképzett leány vállalta velük a házasságot, széki-hun kifejezéssel rimolánként ők is ott maradtak az új Parajdon. Mire az ötödik évben Parajdon tartották a medvetort, mindhárman 3-3 gyermekkel örvendeztették meg Kerkát, aki erre az alkalomra Magyarkáról Parajdra érkezett.

Mintha csak az égiek megérezték volna, hogy Kerkának el kell jönnie az ünnepségekre, mert Úzon ifjúsági vezér vadászat közben meghalt. Felesége, az ős-istenanya nevét viselő Ilona aranyasszony, kislányával, Uzonykával együtt ott maradt Parajdon. A hegyvidéket, ahol Ilona sokáig uralkodott, elnevezték “Ilona országának”. A nép nyelvén is sokáig fennmaradt Ilona országa. Gúla pateszi, az öregisten idők szumírföldről küldött sámánja Ilona aranyasszony kívánságára ott maradt az aranyrögös vidéken, hogy az elhalt Úzon helyett Tisa jaku-sámán segítségével fenntartsa a szellemi együvétartozás tudatát. Zenta bács-sámán az ötödik medvetoros év elején elhunyt. Biring bacsa lépett a helyére. A felnövekvő ifjak tanítását Pamar regős-sámán vette a kezébe. Pokaly bód sámánnak nagy segítségére volt Gambuc boksa, a tudós-sámán, aki a kenyér magvak termését osztotta szét igazságosan. Kondó kácsra, a vándorló-sámánra a termés elszállítása hárult. Mecska duru, a szövetségi sámán éberen őrködött azon, hogy a szétosztás ellentét nélkül menjen végbe. Boksa barus-sámán Tisa összekötő sámán szállása mellett ütötte fel sátorát, hogy jövendőmondásairól az is tudjon. Ugyanott tevékenykedett Bodon nazir is a leghíresebb ifjú istenidéző pap. Ugyancsak Tisa jaku-sámán mellett állott Gilván kende táborhelye is. Ő a Napisten papja volt és a csillagjóslás kiváló sámánjának hírében állott. Csató tárkány, aki leginkább a férfivá fejlődött ifjak övének készítéséhez értett, minden téren Biring bács-sámán segítségére támaszkodott. Gyula horka-sámán és Ilona aranyasszony Parajdon tartózkodott, Gyula a három rimolán: Susán, Sala és Tana, meg persze a három férj sátrának a szomszédságában állította fel bíró-papi boldoganyás-házát. Ő ítélt az Ilona országában előadódó vitás kérdések felett.

Landor abakán mindig úton volt, hogy Gede szécs-sámán rovásai alapján, mint területi-pap, a Magyarkán székelő Kerka rovósámánt évenként tájékoztatni tudja aranyasszony-papi működésének eredményéről. Minden jelentést Gúla pateszi, az isteni-idők papja és Ilona aranyasszony látott el kézjegyével. Ők mind a ketten beavatottak voltak. A harcosok között sok volt az elhalálozás, különösen a folyó melléki hordalék-földeken. A hegyvidéki településeken a harcosok jobban bírták az időjárás viszontagságait. Ezért lehetőleg a hegytetőkre települtek, halottjaikat pedig Gula pateszi-sámán tanácsára elégették. Poraikat emberfej-díszítésű cserépedényekben temették el. Gúla pateszi a sámánokkal lemásoltatta a csillagjósok által meghatározott névnapok jegyzékét, hogy az újszülötteknek ősi szokás szerint az Arvisurában megállapított neveket adhassák. Ebben a névgyűjteményben 2 tyumen, azaz húszezer név szerepelt. Annak alapján adtak új településeiknek is Arvisura-beli nevet. Ez a névadás így történt Hunniában, Kurdiában és Marinában is. A névadást még a távoli meleg-vizes Ilona-országból is jelenteni kellett Magyarkára. Ennek a kalandozási törvénynek a megtartását a beavatottak ellenőrizték. Gúla pateszi minden évben meglátogatta Biked arbagsámánt, aki Tarkós fiainak 5 fia közül legidő-sebb volt és gyógyítással foglalkozott. Felesége: Tátika rimalány egy melegvizes tó mellett sátorozott, amíg Biked vadászai társaságában vadászni járt, hogy eltarthassa népes családját. Ugyancsak minden évben felkereste a tó mellettieket Tarkós második fia, Pilis is, aki szintén arbag-sámán volt és a róla elnevezett pilisezéssel gyógyított. Tarkós harmadik fia megbetegedett, mert Harkács vitéz gyógyító forrása a Sajó folyó környékén elvesztette gyógyító erejét.

Később Sala rimalány, aki Ilona aranyasszony országában özvegységre jutott, Biked arbag-sámánhoz jött el hűléses eredetű betegségét gyógyíttatni. A tizedik nyár-középi Ilona napon érkezett öt fiával, Bezeréd, Barla, Boka, Bátyk is elkísérték. Sala annyira megszerette Biked gyógyító-sámán melegvizű tavát, hogy Somló, Rezi, Zala, Berény és Sümeg nevű fiaival ott maradt a makkoltató disznós vidéken. Mivel a fiúk éppen olyan vastag nyakúak lettek, mint a melegvíz-környéki lakosok, nagyapjukról őket is, meg utódaikat is tarkósoknak nevezték. Tapolc vitéz, Tarkós negyedik fia, a 15. évben özvegy lett és eljött Biked bátyját meglátogatni. Mivel anyósával rossz viszonyban volt, minden értékét ott hagyta, öt nagyobb fiával Biked birodalmába költözött át, öt kisebb gyermekét anyósánál, a veszekedő Pereces anyónál hagyta. Biked birodalmában Pilis, Harkács, Sala és Tapolc ivadékai annyira elszaporodtak, hogy lassankint az őslakó tarkósok is elsajátították tőlük az ordoszi kalandozó beszédét. Ordoszból minden századik év táján újabb csoportok indultak nyugat felé, hogy az őslakó tarkósoknak és a közéjük beolvadt kalandozóknak a betegség és vadászatok miatt megcsökkent létszámát vállalkozó szellemű ifjakkal feltöltsék. Kerka beavatott ifjúsági fősámán feljegyeztette a beavatottak sámán-központjában, hogy Biked melegvizes birodalmában a Tarkós leszármazottakat időről időre fel kell keresni és, hogy ezeket a látoga-tásokat Ordoszban a beavatottak titkos rovásainak gyűjteményében meg kell örökíteni.

KERKA ifjúsági fővezér, Arvisurai rovósámán százfős kalandozó csoportja: Pateszi (Öreg Isten Idő) ifjúsági fősámán Úzon Gúla Karakó Szakolca harsány, kispap Gönc Zengő Ják Bicse regős-sámán, tanítópap Namény Pamar Cikádor Bars bacsa-sámán, ellátópap Biring Zenta Gara Korpona bőd-sámán, bőségpap Pokaly Zabozka Batyk Selye baksasámán,v. boksa tudóspap Pata Gambuc Kolon Körmöc arbag-sámán, gyógyítópap Tapolc Harkány Biked Pöstyén vándorlópap, kács-sámán Kondó Perjámos Pilis Léva dalacs-sámán, katonapap Lőcse Tordas Kabold Kosztolány ulcsák-sámán, nemzetiségi Bakar pap Szurdok Parajd Boka Garam duru-sámán, szövetségi pap Szerednye Mecske Rába Zsolna jaku-sámán, összekötőpap Rozgony Tisa Lendva Semte barus-sámán, jövendőmondó pap Kartal Baksa Bezeréd Csejte magóc-sámán, varázslópap Visk Nyíres Ozora Modor nazir-sámán, istenidézőpap Jászó Bodon Rajka Kubin bán-sámán, őrségpap Sőreg Milkó Köpcsény Pozsony Napistenpap, kende-sámán Borsava Gilván Barla Galgóc tárkány-sámán, kovácspap Harkács Csató Csákány Komját kalandozópap, vajda-sámán Vajács Torockód Gétye Zsigárd gyula-sámán, szerződési pap Pásztó Barót Valkó Borostyán horka, v. harka-sámán, bírópap Hont Gyula Sümeg Zobor szécs-sámán, aranyasszony- pap Gede Torda Sala Holics igric-sámán, éneklőpap Cigánd Sepsi Ruszti Tapolcsány abakán-sámán, őrségpap, öregtanácspap Dömös Lándor Kaproncs Selmec rimolán-rimalány papnő Ilona Susán Tátika Galánta Fenti személyek ötéves kiképzésen vettek részt és mind a százan a melegforrások vidékén maradtak. Rimolán kiképzésben Ilona, Sala, Susán, Tátika és Galánta vett részt. Velük jött negyven rimalány, s így 195 férfi és 45 nő, azaz 240 személy maradt vissza és 160 lovas Kerkával visszalovagolt Ordoszba. Dömös, Lándor, Kaproncs és Selmec végzett sámánképzést és a legokosabb bánokból lettek az abakánok, akik az Atlantiszi hitre képezték ki az ifjúság küldötteit.

Mivel Agaba fősámán látása a 12. medvetoros évben meggyengült, utána kazahun veje, Batour vette át a rovások vezetésének jogát. Közben Agaba rovásba vette mind a 24 hun törzs rege-és hitvilágát. Megalkotta az Arvisura törvényeket. Megörökítette az elsüllyedt Atlantiszból hozott gyógymódokat és azokat a bölcsességeket, melyekre a sámán-ifjúságot oktatta. Fontosnak tartotta a kézművesség fejlesztését is. Batour, öccseivel és a sámán-képzősökkel még Agaba fősámán életében végigjárta az összes törzsek szálláshelyeit. Házassági manőverei miatt azonban a törzsi vezérek nagyon megharagudtak rá. A legeltetési határokat ugyanis a házasságok révén rokonaivá lett törzsfők javára vonta meg. Az Öregek tanácsa a gyakran fellépő járványok miatt a 28. medvetoros évben elrendelte a 2-2 fővel induló sámánképzést, úgy, hogy a 30. medvetoros évtől kezdve egyikük már gyógyítással foglalkozzon és csak a másik vegyen részt a további teljes képzésben. Így minden törzsből csak az egyik marad Ordoszban, a másik már összekötő kapocs lett a törzsi-székhely és Ordosz között. Mivel a délvidékről újabb kinai- tömegek kezdték öldökölni az Agaba fősámán mellett maradt népet, a Hangun folyó jobb oldalán maradt békés természetű kézművesek közül egyre újabb meg újabb menekülők érkeztek. Batour népes családjával éppen Ordoszban vendégeskedett. Azt javasolta Agaba népének, hogy költözzenek őhozzá a kettős Hun-folyó vidékére, vagy felesége húgának vőlegényéhez Ordoszba. (A kettős Hun folyó egyike Pekingen folyik keresztül. Tiensin városnál találkoznak és úgy ömlenek a tengerbe.) Úzon boldogan fogadta városába, gazdag apósát, Agabát, aki három, kincsekkel megrakott hajóval érkezett. Kéz-műves embereivel sok szállást építtetett, s kincseivel telerakta őket. Mivel Agaba első feleségét, a dúsgazdag özvegyet a kinai-ok megölték, egy gyógyítással foglalkozó jómódú lányt - a későbbi Rima-asszonyt - választotta feleségül. Vele menekült Ordoszba. Úzon is boldogan fogadta menyasszonyát, nem vérrokon Ibolyát. Holdtöltekor megtartották a menyegzőt. Úzon-sámán nevén Úzapani-álmában sem gondolhatott volna szebb menyasszonyra, mint amilyen Agaba kisebbik leánya volt. Édesanyjától örökölte a Nagyvízen túli Atlantiszból hozott bogláros fejdíszt.

Ennek legszebb ékes köve minden almavirágzáskor beszélni kezdett. Ezt a beszédet csak vőlegény vagy menyasszony hallhatta meg. Az Uzapani és Ibolya által később hátrahagyott fejdíszt valakinek mindig egy szent rejtekhelyen őriznie kellett, hogy hatása is mindörökké erősítse a hun törzsek szövetségét. A beszélő boglár Úzd kegyhelyre került. Minden 4. évben újabb szentélyt kellett építeni, hogy a szent kő megtarthassa beszélő erejét. Agaba fősámán is a beszélő kőhöz fordult, hogy megtudja, ki legyen az utóda. Joli-Tórem úgy döntött, hogy a kaza- és széki-hun törzs legyen a vezető ereje a hun törzsek szövetségének. Így agaba után Batour lett a fősámán. Uzapani második lett. Ekkor az Úzd székváros melletti új településen a kis Ózd kapott kegyhely-építési jogot. A beszélő bogláros fejdísz alatt itt esküdött egymásnak örök hűséget Uzapani és Ibolya. Négy évig ebben a szentélyben kellett titokban őrízniök a beszélő követ. A 12. medvetoros évtől kezdve Batour sorra járta a 24 hun törzs szálláshelyeit. A szokásos kalandozásokat csak óvatosan engedélyezte. Mindig előírta a sámán-tized beadását a Joli-Tórem szentélyében székelő fősámán részére. Öccsei közül többen hun vezérek leányait vették feleségül. Ebben az évben az avarok székhelyére, a Hangun melletti Győrbe került a beszélő kő.

Burján, a tatárok vezére megtagadta Batourtól egyszem leányának a kezét, sőt azzal vádolta Batourt, hogy az Arvisura törvényeket kijátssza a többi törzs ellen: télen mindig a szent rovásokat bújja, hogy az égiek minden áldását magára irányítsa. Kifogásolta, hogy Ordoszban, ahol Agaba fősámán gyógyít, sohasem akad járványos megbetegedés, de a többi törzsi szálláson még a sámánok is elpusztultak. Ezért azt javasolta: kettőzött létszámmal induljon meg az előképzéses tanítás. Agaba attól tartva, hogy minden eddigi erőfeszítése kárba vész, a 28. medvetoros évben elkezdte a 6 éves sámánképzést. Az úzok Uzapani és Kecső vitézt jelölték sámán-tanulónak. Batour a többi törzsből is kiválasztotta a kiváló harcosokat. Kecső vitéz kardkovács volt. A kabarok vezérének a leányát vette feleségül, s ezért Vasváron új kegyhelyet épített. Ezzel újra az úzok kezébe került a beszélő kő, de Kecső sokat betegeskedett, ezért a rovások másolására osztották be. Ibolyával együtt lemásolta az összes Agaba-féle Atlantiszi rovásokat. A fekete lepel alatti oktatáson mindig részt vett Uzapani is. A 30. medvetoros év nyarán a hun kalmárok jelentették, hogy a kinai-ok sárkányos serege támadásra készül. Agaba meghordoztatta a véres kardot, s 5 nap alatt Ordoszba össze is gyűltek a hun seregek. Mivel a kazahunok vezérét, a hős Tordát elragadta a “feketehalál”, fővezérnek a suoma Temerét választották. A fekete és a fehér hunok két sereggel vettek részt a felvonuláson, ezért a harcosok létszáma két és fél tyumenre (25000-re) emelkedett. Az úzok mint csákányos hídverők sárkányos hajókon úsztatták lefelé a Hangun folyón hídverő felszereléseiket. Nyáreleji holdtöltekor értek a hunok által lakott síkság szélére. A tömlős úsztató-zsákokkal ellátott hírvivők jelentették, hogy a kinai-ok félnapi járásra vannak. Ekkor a haditanácson Temere kiadta a parancsot, hogy a hun sereg a szálas erdőben törzsenként helyezkedjen el és félnapi pihenővel várja be a ki-najokat. Előőrsnek a tatárok seregét rendelték ki. Az ő feladatuk az volt, hogy csalogassák maguk után a ki-najokat és úgy törjön rájuk a hun sereg. Temere elgondolása igen jónak bizonyult és döntő csapást mértek a kinai-okra. Utána 5 napi járóföldről fogságba hurcolták a kinai-okat.

A hadifoglyokat szétosztották a hun hadsereg veszteségeinek pótlására. Legnagyobb veszteségük a tatároknak volt, ezért ők kapták a legtöbb béklyózott foglyot, hogy így pótlódjék a hősi halált haltak munkaereje. A hadisarcot szétosztották a győztes harcosok között. Batour így értelmezte az égiek parancsát, de a tatárok ezzel nem voltak megelégedve és viszonyuk tovább romlott Batourral. Amikor a 34. medvetoros évben elérkezett a sámánok Nagy-Süánja, Úzapani lett az első, s Jóli-Tórem kegyhelyén fősámánná választották. Agaba még a 32. medvetoros év közepén megtért őseihez. Testét az ordoszi Bálvány-hegyen elégették. Mivel Batour sok bosszúságot okozott a 8, nem rokon fekete-hun vezérnek, Joli-Tórem negyedik ünnepe után egy éjszaka a tatárok meggyilkolták. Rokonsága hadat akart indítani a gyilkosok ellen. Temere fővezér és Uzapani fősámán ezért az Arvisura-törvények alapján elrendelte az ilyenkor szokásos tetemre-hívást. A 3. nap éjjelén Uzapani elhozta Joli-Tórem kegyhelyéről a Föld-anya bogláros fejdíszét. Amikor a nem gyanúsítottak elvonultak Batour holtteste előtt, a fejdísz hallgatott, de amikor a tatárok következtek, a “beszélő boglár” megszólalt: amikor Karakun tatár vezér meghajolt a fejdísz előtt, Batour szívéből megindult a vér és a kés Karakun lába elé esett. Erre az égi jelre a tatár küldöttség Karakun vezért darabokra vágta. Uzapani a törzsek közötti gyilkosságok esetén mindig igénybe vette a “beszélő boglár” segítségét és sikerült is a vérengzésnek véget vetni. Uzapani és Batour még Agaba életében rovásba vette az összes Arvisura-törvényeket. Rendszerezték a gyógyítási módokat. A törzsek regéit, mondáit-Agaba fősámánnal együtt - az Arvisura - rovásokban örökítették meg. A “beszélő boglár” négyévenként azóta is folyton vándorol.

Az Atlantiszi tudás elterjedése a Nagyföldön a 5. medvetoros évtől a 93. medvetoros évig Erek tanfejedelem tanítása Tatranig rovása Kr.e. 3965-3947 között A 75. medvetoros évben tartott sámán-előzködésen Káles sámán lett az első. Baratony elhalá-lozásával az ifjúsági fősámáni beosztás után elnyerte a beavatott fősámáni tisztet. Két buzgó rovósámán, Erek és Töröngöj elrendelte, hogy az Öregek Tanácsának tájékoztatása végett ifjú sámánkalandozók nézzenek szét a déli tájakon. “Útbaindításunk előtt Erek sokat beszélt nekem olyan dolgokról, amikről a szokásos oktatás során senkinek sem adott tájékoztatást. Üzent Uruk-béli hozzátartozóinak; hírt várt arról is, hogy mivé fejlődtek a termékeny Igaglat környékén a földműves nép gazdálkodási ismeretei, és hogy milyen hírek járják az Atlantiszi menekültekről az ott élők között.” Az útnak indítottak között a legjobb lovas Bene sámán volt, ezért ő lett a kalandozó csoport vezetője. “Velünk tartott Agócs, Gáti, Tekes, Jó, Begő, Ménes, Kojon, Koncsi, Gát, Zemlén, Ács, Szaka, Csoma, Mása, Keve, Kece, Bénye, Buja, Lubi, Holán, Kocs és Béla, sámánok valamennyien. Útiránynak a Hunor és a Bolhás tó melletti gazdag hun települést jelölték meg, valamint a Nagy Tó alatti, látásnyi területű síkságot Magyarka érintésével. Ott egy alvásnyi ideig lehetett tartózkodnunk azzal a céllal, hogy ez alatt közöljük Magyarkával, mi minden változás történt Ordoszban 75 medvetoros év alatt.” Útközben, erős télben embermagasságú gödröt használtunk lakóhelyü1, s ezt fakerítéssel körülkerí-tettük, a padlást pedig többszörös nádréteggel fedtük be, hogy az eső és a hólé lefusson róla. Nagy, hosszú nádtetők alatti gödrökben annyi enni- és tüzelnivalót halmoztunk fel, hogy elég volt tavaszig. Otthon azonban minden lakható gödör közepén agyagból készített búbos kemence is volt körülvéve melegedő padkával. Az agyagdöngöléssel készült kémény, ha nagy volt a család, a kakasülőn lévő búvóhelyeket is bemelegítette. A tüzelő megszerzése a nagyfiúk feladata volt, a tűz ápolása a tűzőrző lányoké. Az ételeket az eladó leányok melegítették agyagedényekben, mindenki elé csak egy evésre való ételt tettek. Szűkebb napokban a gazda csak ennyit engedélyezett. Bővebb volt az ellátás, amikor elkezdődött a disznótor, a medvetor és a szarvastor ideje. A szétosztást ilyenkor a fővadász végezte.

Amikor vége lett a szűkebb étkű télnek, akkor kezdődött a bölénytor; az állatszaporodás meg a tavaszvárás kezdete meghozta a gödölyetort. A rovástudó sámánok névadó rovásokkal indultak törzseikhez. Az Égiek parancsa szerint az év valamennyi napjára előírt névtől csak többes szülés esetén volt szabad eltérni. Magyarka után hazámba érkeztünk. A 3981. medvetoros évben, mint lovász-gyermek követtem Or-dosz városába Erek pateszit, aki Baratony halála után a sámánképzés tanfejedelme lett. Az én kötelességem volt, hogy a gyengülő szemű, Uruk-városi születésű Ereket támogassam. Erek megállapította Anya-hita rovásából, hogy a nagy mindenség 25920 tűzszerzési év alatt fordul egyet az Életadó-nap birodalmában. A nap-vallás papjai 373 napfogyatkozást és 832 holdfogyatkozást jegyeztek fel. Szipparban viszont már még egyszer annyi ideje figyelték a bölcsek a Nap csillagok közötti mozgását, a csillagboltozat teljes meg-fordulásának idejét. Nippar templom könyvtárából elhoztam azt az agyagtáblát, amelyik a 12960-as szám alapján mutatja a kettéosztott égbolt járását. Kaltes asszony birodalmában 60 pergős időt mértek és az időszámításban ezt vették alapul Nippur-ban is. Az Égi birodalomban a 25920-as fordulószámot a 60-hoz viszonyítva a pergő idő jellegzetes számát 432-ben állapították meg, az pedig a 9 ismeretlen hatalom számát foglalja magában. Ez adja az emberi faj kipusztítását jelző számot is. Az 540 égből érkezők kapuján 800 bölcs lépett valamikor égboltunk színpadára. A kulcsszámon alapul az is, hogy a Nipparban vaIó uralkodás 4320000. évében kezdődött az özönvíz, s ezzel azoknak a királyoknak a hatalma megszűnt. Az indijók is, akik Susából származtatják tudásukat, 4320000 évben jelölik meg a végtelen élet idejét. Anyahita ez ellen a 9 ismeretlen hatalom ellen vette fel a harcot. A tűzszerzési évek ismeretében bölcseink is a Szefárdokat indították útnak. Amikor az üvöltő Égi sárkány farkával Holdunkat hozzánk vágta, ránk szakadt az addig csillagos égbolt sötétsége és a menekülő beavatottak kíséretükkel a Nap és Atlantisz birodalmába menekültek. Az emberek félelmükben egymást ették, különösen a fiatalokat. A beavatottak erre elkezdtek a templomgazdaságokban égi magvakat termelni, megszelídítették az állatokat és véget vetettek az emberevésnek. Minden evést, később minden fogást 1 évnek számítottak.

10 király 432000 evésig uralkodott, de falánkok voltak. Ezért az Égiek újabb özönvizet bocsátottak rájuk. Az Égi eredetű Urganim és társai ebből megmenekültek, Szefárd birodalmában egy bárkával kikötöttek, de az evési évek számlálásával nem hagytak fel. Három holdtölte után visszajöttek és a tenger akkorra már egy napi gyaloglásnyi távolságra elhagyta Úr városát. Ekkor sokan Susa városán keresztül az Indus völgyébe vándoroltak és ott magas házakat építettek. Uruk szorgalmas népe visszatért Úr városába, Buda palotáját újjáépítette, még a palota pincéjét is kitakarították az iszaptól. Majd hálát adtak az Úrnak. Templomgazdaságuk felügyelőjévé első királyuk-nak, Budának az ÓN birodalmából való leszármazottját, Úr-Kevét választották meg. Agyagtábláikat Pintőr nevű szent városukba vitték. Káldi vezér, amikor kikötött a róla elnevezett Káldi-földön, megalapította a Káldi gyarmatot. Innen indult el Zagrosz vezérrel Úr-káma és megalapította Káldi-föld első gyarmatát, Úr városát. Zagrosz és Élám 10 hajó hátrahagyásával később elment innen a hegyvidék felé. Féltek, hogy az özönvíz megismétlődhet, s ezért az Atlantiszhoz hasonló, Zagroszról elnevezett hegyvidékre vándoroltak. Úr-kámának meghagyták, hogy ők is költözzenek a hegyvidékre árvíz esetén és figyelmeztessék erre utódaikat. Ez történt a 7758. tűzszerzési évben. Úr-Kámának a fia Urnina még tengerparti hajósvezér volt, de a templomgazdaság olyan jó módot teremtett, hogy a fia Úr-Gana már király lett a Káldi-föld partvidékén. Kaltes asszony szekerén újabb Égiek érkeztek és Úr városának közelében leszálltak a tengerre. Oánész kiúszott a partra. Felső teste emberi volt, mely alul haluszonyokban végződött. Az emberek először féltek tőle, de ő fénylő ékszerekkel kedveskedett nekik. Erre Úr népének ifjai kenyérrel és hússal kínálták, melyet ő szívesen elfogadott. Később társai is követték a szárazföldre, s szintén csillogó ékszereket hoztak a nádhajók kikötőibe. A felbátorodott nép minden jóval elhalmozta őket. Úr városának felnőtt lakói eleinte csak nevettek gyermekeik és az Égből jöttek barátkozásán és az ötödik holdtöltén ők is bemerészkedtek a csatornába.

Akkor csodát láttak: reggelre eltűntek az idegenek uszonyai és alsótestük is emberivé változott. Az uszonyok persze lábra szerelhető alkalmatosságok voltak. Tűzokádó és szikraszóró gépeikkel ámulatba ejtették Úr város népét. Ezeknek a csodaszerkezeteknek a kezelésére megtanították a földieket is. Fölmentek a templomba és valami szerkezetekkel az eget nézegették. Erre is megtanították a pateszik gyermekeit. Mire eljött a 12. holdtölte, megtanulták a földiek nyelvét, a Rát folyó felé pedig elkezdték keresni a csatornázás lehetőségét. Megtanították az embereket a föld művelésére és az állatok megnemesítésére. Pulikkal juhokat őriztettek emberi segítség nélkül. A pulikat eleinte égi szőr-pamacsoknak nevezték, mert olyan okosak, hogy nem is állatok. Voltak olyan kis halaik, amelyekkel a magukkal hozottak úgy eljátszottak, mintha barátaik lettek volna. A Kaltes asszony bolygóján lévő 9 ismeretlen hatalmat úgy magyarázta Oánész, hogy ez Kaltes asszony 9 csodája és ez 9 Égi mester létezését bizonyítja. Ezek szerint a 9 Égi mester volt Kaltes asszony bolygójának a mozgatója. Égi eredetű tudásuk lehetővé tette, hogy már 540-szer fölkeressék Joli-Tórem bolygóját. Minden ilyen látogatás előtt 800 Égi lakó dolgozott Kaltes asszony egy-egy szekerén. De olykor mégis előfordult valami hiba. Egy alkalommal 9 égi lakó itt maradt Földünkön és a koponyájú földi lakók közül választottak maguknak párt. Ettől kezdve a földiek is elkezdtek okosabbak lenni, és néha nem ették meg legyőzött ellenségeiket. A földi növényzetet az égiek égi magvakkal nemesítették. A föld lakói valami-kor a fákon épített fészkekben kerestek menedéket a nagytestű állatok elől. De később megtanultak rájuk dorongokkal, csapdákkal és kövekkel vadászni. Egy-egy nagy állat elejtése dús lakomát biztosított.

A nagy földrengések, eljegesedések után olykor alig maradt ember, de az égből jöttek egyre nagyobb sikerrel megtanították a földieket a védekezésre, és a Kaltes asszony bolygóján élő mindenféle. Az égből mindig kilencen jöttek. Volt rá eset, hogy közülük itt valaki elpusztult. Ilyenkor a visszatérők Kaltes asszony szekerén valakit magukkal ragadtak. Az ilyenekre azután azt mondták: jók voltak, tehát a mennybe mentek és az Isten fiainak nevezték őket. Ilyen földi látogatások addig történtek, amíg el nem érkezett a Nippurban is följegyzett titokzatos 4320000-es életforgási szám. Azóta csak Kaltes asszonyféle gyöngy-szemecskéivel figyelik a Földön maradt, igen elszaporodott utódaik életét. Amit, így meglátnak, azt bizonyára beírják az Élet könyvébe. Erről az óriási időről, de még annak töredékeiről is csak olyan ember beszélhet, aki a 4320 és az azt felező 2160-as szám lényegét, a Világ-holdévet meg tudja érteni. Az ilyen ember elmondhat annyit, amennyit a földi ember értelme fel tud fogni. Földünkön az emberiség elszaporodása mindig táplálkozási nehézségeket okozott. A megoldást a számok hozták. Amikor például a megengedett étkezések száma a Rát-Tigris völgyében elérte a 4320-at, a 43200-at, illetve a 432000-et, hol kisebb, hol nagyobb özönvíz keletkezett. Ha nem özönvíz jött, akkor üvöltő vízisárkányok jelentek meg az égbolton és megcsapkodták a Földet. Buda leánya, Aran, Ten vitézhez a gyakran kiáradó Nagy-folyó ifjú királyához ment férjhez. De a folyó minden gyermeke születésekor kiáradt. A sok áradást a gyakori szüléseknek tulajdonították és ezért Aran bátyjai Ten vitéz férfi népét felbujtották, hogy öljék meg Ten vitézt. A gyilkosság után Aran tenger gazdagságával hazatért Úr városába és várta azt a férfit, akit a bölcsek jóslata szerint az Égiek ígértek neki. Nemsokára csakugyan megérkezett Samasna Pistije, aki tengernyi szenvedés után végre feleségül vehette Arant. Sok fiuk és leányuk született. Buda halála után Samasna Pistijét az Úr hegyén épült templomban királlyá kenték a pateszik. Samasna Pistije igen bölcs és okos uralkodó volt. Birodalmát apró gazdaságokra osztotta. A földműves nép három nap Úr város földjein tanulta a papoktól a földművelés okosabb módját, a másik három nap a saját földjeiken igyekeztek kipróbálni. Terményeikből, gyümölcseikből és állataikból aztán mutatót vittek Úr templomának. Az okosabb földművelés, a nagyobb állatsza-porulat és Úr csatornázása meghozta gyümölcsét: nagyon meggazdagodtak. Ifjaik látni szerették volna a világot, sőt Úr nevében meg is hódítani. De előbb elsajátították Úr templomának rovás-ismeretét. Az elaggott Samasa-Pisti sírt örömében, amikor nevelt fiai, akik Ten és Aran házasságából származtak, fölkerekedtek, hogy visszavegyék Ten vitéz birtokát. Amikor az önálló gazdaságok száma elérte a 4380-at, Samasna Pistije elrendelte a Nagyvíz vidékének meghódítását. Minden lovat elvittek Úr városából és csak a szamarakat hagyták otthon. Igénytelenségüknél fogva földművelésre azok alkalmasabbak is voltak, hódító útra indulni meg csak lóval lehet. Ten első fia, Ménes, aki igen okos és tanult ifjú pateszi volt, elindult a kisgazdaságokból kikerült 4380 elsőszülött ifjúval. Amikor megjelentek a Nagyvíz felső vidékén, a bölcsek eléjük mentek, mert az égi jelek már tudtukra adták érkezésüket. Szükség is volt rájuk: a legutolsó nagy áradás alkalmával nagyon sok ifjú férj elpusztult és várták a csodát, hogy az égi hatalmak tanult, munkás kezeket küldjenek hozzájuk. Így is lett.

Ménes és négy öccse a lovasokat letelepítette, s a bölcsekkel együtt hálát adott az Úrnak, aki az édesapja birodalmát visszaadta neki, mint I. pateszinak. Az első évi gazdálkodás igen eredményes volt, ezért a bölcsek népeikkel együtt Ménest királyukká választották. Kis városában nem volt özönvíz, mert azt, amint mondták, Enlil, Enki, Nin-Hurság és Eres-ki-Gal a Nagyalföld Istennője védte. A két nagy folyó neve nem Tigris és Rát volt, hanem ősi Atlantiszi nevén Idag-lat és Buranum. Élámban és Káldi-földön következetesen így nevezték őket. Az Atlantiszi elnevezést a 24 hun törzs szövetségének megalakulásakor átvették Eridu, Bad-Tiberia, Larak, Sippar és Surupaki. Az Uruki királyság Úr királyai alatt Úr, Arpadu, Aradu, Kis és Hit felett uralkodott. Amikor az 50. medvetoros évben, Kr.e. 3990-ben Erekkel megjelentünk az Uruki királyságban, Úr királya az újonnan felállított Nippar kegyhelyen fogadott bennünket. Ott folytak a pateszi képzések. Ott hallottunk Ős-Ten szülöttjének, Ménes királynak új rendszerű államalapításáról. Ménes az Úr városában használt képjelekkel levelezett Samasna Pistijével. Sok tanácsot kapott tőle birodalma ésszerű kormányzására. Az ON vallás papjai ugyanis sok hasznos följegyzést készítettek az Üvöltő Vízi Sárkány megjelenéséről és a Hold csatlakozásának körülményeiről. Tudták, hogy az állandó árapály hullámzása növelte meg az esők és viharok számát. Amikor Ménes első fia, Nap-Kira 15 éves lett, eljegyezte Amu főpapjának a leányát. A fiatalok új fővárost kezdtek építeni, Amun-óm elnevezéssel. Ez lett Nap-Kira fővárosa. Az ősi vallás hívei alávetették magukat Úr város törvényeinek és szokásainak. Az összeköttetést pateszik útján állandóan fenntartották. Bothonban az Őrsur ivadékai uralkodtak, a jobb oldalon Ménes fiai. Apósa halála után Nap-Kira került hatalomra, de Ménes második fia, Narmen is új várost épített. Az elaggott Ménes királyt itt temették el. Amikor pedig Őrsur elvénült, fiú gyermeke nem lévén, Ménes harmadik fiát tette meg uralkodónak. Ez Hor-Aba volt.

Őrsur halála után a tizedik feleségét, a legfiatalabbat tette meg királynénak. Ettől sok gyermeke született. Így hát Ménes király gyermekei uralkodtak Bothonban is, Esthonban is. Nippar csak-úgy ontotta a pateszi tanulókat, akik aztán Bothonban is, Esthonban is további képzésben részesültek, s így az ON papjaiéval felérő kiképzést kaptak. Ezeknek a kettős képzettségű pateszi-papoknak az ősi szokása így hangzott: Osiris (:Őrsur:) úgy székeljen, mint Rá, és Rá úgy székeljen, mint Osiris. Hor-Aba után a fiát Athotist kenték fel, még gyermekkorában, királlyá. Anuban lakott és mindkét nép felett uralkodott. Az északi, vagy alsó birodalom jelvénye a papirusz bokra volt. A déli, vagy felső birodalomé pedig a lótuszvirág. Észak Szet Isten, Dél Hóras birodalma volt. Királyi jelvényük a vörös korona, illetve a fehér sisak. Rá Isten védelme alatt állottak. Az első királyok Ménestől kezdve Úr városbeli mintára égetett téglával építkeztek. De több templo-mukat ősi birodalmuk szokása szerint, mokottaii, turrai és simeai kövekből emelték. Ezek mind óriási méretű közmunkát jelentettek Rá Isten dicsőségére. Szet Isten és Hóras Isten híveinek okulására, a két birodalmat egyesítő Ménes király óriási tégla könyvtárakat építtetett és a feljegyzéseket itt gyűjtötték össze négy és fél tömény korából. Ezekben le voltak írva a kegyetlen jégkorszak eseményei. Amikor a beavatottak elhagyták az egymást evő emberek világát, a Kaltes asszony birodalmában keletkezett kép-írást magukkal hozták. Itt aztán tovább figyelték a Nap és újabban a Hold anyánk járását. A Deltában a legnagyobb város az ON: a nap Isten városa volt, északon az Amon főistené. Mindkét város csak a Káldi kereskedőket engedte be. Ezeket Samasna Pistije utódainak a pateszijei kísérték. Így egyeztették csillagászati ismereteiket. Havarut városát Aran és Ten lányai építették. Férjüket mindig a legjobb íjászok közül választották és lovagló versenyen elsőnek kellett lenni. Ha tehát valaki az Istenek lányait feleségül akarta venni, annak úgy az íjász, mint a lovagló versenyen győznie kellett. Az első ilyen győztes Salát vezér volt. Új verseny-számot mutatott be: a vágtató lóról való nyilazást. Amikor Ménes király ON és Amon birodalmába érkezett, Aran leányági leszármazottai örömmel üdvözölték és felajánlották, hogy délről a jól kiképzett szitiuk, azaz íjászok fogják védeni a birodalmat. Ménes, majd Nap-Kira később pedig annak fiai minden évben meglátogatták Havarut. Ilyenkor elhozták ON és Amon isten ajándékait Ten leszármazottainak. Ten isten leszármazottai állandó összeköttetést tartottak fenn az Atlantiszi menekültekkel, ezek óriásivá fejlődött Úr birodalmával és annak 65 királyával. Átvették azok képírását is.

Arvisura Anyahita még Atlantiszban megalkotta ezt az érthető közlési módot. A templomok gazdaságai és a Zikkuratok, vagyis a szent könyvek őrzői ezt rendre átvették és a nippuri írnok-képzésen a beavatottak százait képezték ki Ménes birodalma részére. Arvisura Anyahita korától kezdve a beavatottság jele a kereszt volt. Bothon, Esthon, Tenföld, Kál-dea és Indus földje mind átvette ezt a jelet. Akik az Atlantiszi tengerár és földrengések után az égből jöttek, Káldi-földön, majd Uruk földjén és Úr városában királyokká lettek. Tehát a királyság intézménye is az égből jött. A királyságok száma lassanként 65-re emelkedett. Az égi királyok a templomi gazdaságok földjein uralkodtak. A földművesek miután 3 nap a király földjein, majd másik 3 nap a saját földjükön dolgoztak, a hetedik napot Istennek szentelték. Ezt a szokást később átvette Kis városa, Mari városa, Indus birodalma és a Léb városán túli Mennyei birodalom is. Itt a királynak fel kellett hágnia a Földet jelképező Jáó dombra; ez volt az ő őrhelye; onnan dicsőítette az Istent. Ezt a példát a 24 hun törzs szövetsége is követte. Amikor fejedelmet, vagy fősámánt választottak, annak föl kellett mennie az Istenek hegyére és onnan visszajőve el kellett mondania, mit kívánnak tőle és népétől az istenek. Amíg Bothon és Esthon földjén az őslakók erdőket írottak, addig a kettős-baltás istenek: Min isten és utódai uralkodtak felettük. De amikor megérkeztek a jégár elől menekülő beavatottak: a Napisten fiai, a Kos és Bika csillagképének ideje alatt, Amun-Ré lett nagyon népszerű. Az isten jelképe ekkor a bika szarva közt lévő nap lett. Ebben az időben hagytak fel az őslakók az ikergyermekek egyikének feláldozásával. A Bika isten ilyesmit nem kívánt. A 24 hun törzs szövetségébe tartozók főként azért hagyták el Úr és Uruk városát, mert ott királyi személyek temetése alkalmával élő embereket áldoztak fel, köztük három hun mesterembert. De amikor az ilyen gyilkossággal felhagytak, édes borba gyilkos mérget öntöttek, abban a hitben, hogy az így kivégzett emberek szolgái lesznek a túlvilágon a királyoknak. Ezt az Atlantiszból menekülő saka népek is szokásba hozták. Egy látogatás alkalmával pedig Batour, Uzapani és Baratony arra is figyelmeztette Uruk bölcseit, hogy ha az Ikrek csillagképében történtek is emberáldozatok, most már a Bika csillagképében ez nem való. Még Uruk, vagy Úr város királyának temetése alkalmával sem. Ezt Nippurban is helyeselték. Harapi király is az emberáldozatos temetkezési mód miatt hagyta el Úr városát. Ummából mentek el Úr városába Káldor király temetésére. De ott többek között a szamárfogatos hajtógyereket is lemészárolták az égiek engesztelésére. Harapi hiába kereste a gyermeket. A városbeli gyermekektől aztán megtudta, hogy több Úr városbeli gyermekkel együtt a szamárfogatos gyermeket is elvitték, hogy feláldozzák Káldor király temetésén.

Harapi király a gyermekekkel együtt a pateszihez ment és kérte, hogy ha még él a gyermek, adják neki vissza, mert az isteneknek való hála-tisztelet után haza akar hajtatni Ummába. De a pateszi azt felelte, hogy a gyermeket már feláldozták a király lelki üdvéért, de az az égieknek tetsző cselekedet volt. Harapi király méltatlankodva figyelmeztette a pateszit, hogy már elhagytuk az Ikrek világhónapját és őrültség még most is véráldozatot bemutatni. Umma királya ezután elmondta az övéinek, hogy beavatott lévén ismeri az isteni törvényeket és éppen ezért nem hajlandó tovább Uruk városának közelében élni, mert Úrban és Urukban is gyakoriak a gyilkosságok a temetéseken. Harapi királynak számos, dolgos népe lakott Ummában. Lakóházakat, templomokat is építettek, földjeiket is jól művelték. De a királyt bántotta, hogy a nép csökönyösen ragaszkodott az ősi, maradi építkezési módhoz, holott építhettek volna kényelmes lakásokat is. Végül népének a felével elhagyta a Nagy-folyamok közti síkságot és az Indus folyó vidékére költözött, ahol a rokon indijó menekültek voltak uralmon. Amikor Léh városán keresztül hazafelé mentünk, egy kis kitérővel fölkerestük Harapi király birodal-mát. Ott már igen magas építményeket is láttunk és az emberek kényelmes lakásokban éltek. Minden lakásba vizet vezettek be és mindenkinek külön háló-helyisége volt. A Varázslat művészete is sokkal fej-lettebb volt, mint Urukban. Beavatottaik más, új írásmódot rendszeresítettek. A Folyóközben valamikor a pateszik uralkodtak minden faluban. Amikor azonban az Úr népe elszaporodott, a nagyobb városokból egy-egy katonailag jól kiképzett, magas termetű embert küldtek a falvakba, hogy hódoltassa meg az ottani népet. Az ilyen kiküldöttet Lugalnak, vagyis nagy embernek hívták. Amikor a városok versenyezni kezdtek a falvak meghódításáért, amelyik Lugal hamarább érkezett, az lett ott a nagy ember, az égi eredetű király, akinek aztán a pateszi behódolt és vazallusa lett a hódító Lugalnak.

29. Arvisura Buharata-Cinegés rovása 486-499. Medvetoros év Kr.e. 3554-3542

A 486. medvetoros évben egy gazdag Hunor-leszármazott, Buharata lett a fősámán. Hunor birodal-mából azért küldték sámán-képzésre, mert kiváló lovas, de amellett hírhedt verekedő is volt. Buhara városában mindenki örült neki, hogy 5-10 évig békéjük lesz, a zabolátlan fejedelemfi nem fogja folyton rettegésben tartani vad lovaglásával és szüntelen kötekedéseivel az Amu-Darja folyó völgyének a népét. A hosszú időre remélt békességet meghozhatta, ha Buharata sikerrel végzi el a sámán-iskolát. Az Öregek tanácsa ugyanis javasolhatta, hogy a kitűnően végzett sámán vegyen részt a beavatottak képzésén is. Urgencs fejedelem is arra számított, hogy fia is részesülni fog az égiek magas tudományában. A 480. medvetoros évben a pusztaszeri Nagy-süánon Karagasz lett az ifjúsági fősámán. Buharatát nagyon bosszantotta ez a vereség és lovai közül kiválasztva a 24 legjobb futót, visszament Ordoszba to-vábbi képzésre a beavatottak csoportjában. A 485. évi Nagy-süánon tanulmányi eredményei kitűnőek voltak, de a lovasversenyben a lova elbukott, és a versenyt Sórja rimalány nyerte meg, aki a Tom folyó menti Kondomából jött, a török törzs Sór nevű tárkánytörzséből. Ez volt az első eset, hogy a lovasversenyt lány nyerte meg. Mint nyertesnek szabad férjválasztási joga volt. Buharatát választotta. Az esküvőt a következő évi fősámán-választás alkalmával tartották. Ködör és Cinegés volt a vőfélyük. Darró, a megrokkant fősámán adta rájuk áldását és átadta Buharatának az ifjúsági fősámán hatalmat is. Buharatának (akit, mint kiváló lótenyésztőt ismertek) az anyja a magyarkai fejedelemnek Báta fősámánnak volt a lánya. Ezért élt Buharatában az az elhatározás, hogy Buhara városának minden gazdagságával segíti Magyarkát és az ősmagyar vallás fellegvárává építi ki. Mindjárt a házasságkötés után megtervezte a városka templomát és kegyhelyeit. Atlantiszi szokás szerint csatornáztatta a várost, de csatornás gazdálkodást rendszeresített a Kuma folyó egész völgyében is. Magyarka felett is teraszos ker-tészetet létesített. Magyarka városát Magya fejedelem építette Szefárd lovasparancsnokkal együtt. Enéh, a Magya fe-lesége legkisebbik fiát, Magyarkát az ősmagyar hiten nevelte. Magyarka városának felépítéséhez Szefárd 237 furmányosa hordta a követ szekéren az Anyahita-tisztelők birodalmából, három furmányosa pedig Buharatával tartotta fenn a kapcsolatot. A város húsz év alatt teljesen felépült és Magyarka elkezdhette a Góg és Magóg által alapított Atlantiszi ősmagyar vallás táltosainak a kiképzését. A kézművesek 620 főből álló csoportja Dabósában maradt, a szegényebbek; 240-en, átkeltek nyájaikkal a Nagy-hegyen és a kézművesek segítettek felépíteni Magyarkát. Urukból való vándorlásuk a 120. holdevés ünnepétől a 130. holdevésig tartott. Akkor megállapodtak abban, hogy Dabosától Magyarkáig Kurd nemzetsége fog lakni, fiának Káldornak a birodalmában; az istenfélő Magyar népei pedig a Nagy-hegy tetejétől a jégkucsmák aljáig terjedő részt veszik birtokba. Magyar utódai tudták, hogy a szegénység a hun törzsszövetség medvetoros időszámítását alkalmazza, de ők Szefárd törzsének tűzszerzéses időszámítását fogadták el.

A Magyar és Szefárd törzs összeházasodása után is ez az időszámítás maradt fenn. A tűzszerzés megünneplésének idejéből indultak ki és Atlantisz elsüllyedését a 8470. tűzszerzési évben állapították meg. Mialatt a hunok 12968 alkalommal tartottak hold-evési ünnepet, addig a Szefárd-magyarok 998 esetben ünnepelték meg a tűzszerzést. Agaba fősámán, hogy a kétféle ünnep körüli vitát kiküszöbölje, a medvetor-evést rendszeresítette. Ezt mindig a tél közepétől kezdték, amikor a makkon hízlalt disznók tora már múlóban volt. Az ordoszi sámánképzés ezt az időszámítást fogadta el. Szefárd magyarságának kézműves népe már az 1018. disznótori evést számolta, amikor ők Magyarkán a 9488. tűzszerzési ünnepet tartották. Ekkor az időt egyeztették Batour fősámánnal. Amikor a hun törzsszövetség Uruk városába kalandozott, Magyarka és Szefárd népe is képviseltette magát. Ekkor a 20. medvetoros évben a 9954. tűzszerzési ünnepet tartották. A hun lovasokat Buharata és Cinegés sámán vezette. A Szefárd-magyarok ekkor is a magyar ősvallást tartották a többi kisebb törzzsel együtt. Mire Magya fejedelem Magyarkán meghalt, a Földanya erősen felmelegedett. Ezért Mari fejedelem-asszony gyermekeivel és a Mari birodalombeli törzsekkel északra húzódott és az Etil folyó két partján telepedtek le. De amikor egy emberöltő múltával ez a felmelegedés csökkent, akkor is megmaradtak ezen az új tájon, annyira megszokták az erdei vadászatot, meg a télre való élelemgyűjtést. Magyarka és utódai azonban ott maradtak a hun törzsszövetség és Uruk népének bölcsőjénél. Ők is, meg a velük összeházasodott Szefárdok is megmaradtak a fiatal Magyarka fejedelem egyisten-hitén. Ez különböztette meg őket a többi Atlantiszi néptől. Az özönvíz elmúltával a Nagy-hegy vidékéről visszaván-dorolt Szumír fejedelem népei is-amint a rokonlátogatók elmondták-már a háromezredik istennél tartottak. De ez következett a természet nagy bőségéből: annak minden jelenségére, vagy minden emberi tulajdonságára egy-egy istent alkottak maguknak. Elfelejtették, amit a Susa szumír város környékéről elvándorolt családok emlegettek, hogy az istenek az emberek agyából pattantak ki. Buharata északra Mari birodalmába, délre Szumír fejedelem uruki törzseihez és Úzon melegvizes birodalma felé irányította háromszáz lovasát. Az ősmagyar vallás tanulmányozására hosszabb ideig Ma-gyarkán maradt. Itt az öntözéses és lépcsőzetes termelés következtében nagy bőség mutatkozott. Tetszett neki az is, hogy a nép nem félt a földrengéstől és csak kőből készült házakat építettek. Sok bölcs dologról hallott az égi istennek épített hajlékban is. A látottakat összehasonlította a gazdag hun törzsek életével, küzdelmes életükkel, meg a sámánok több-isten-hitével. Tudta, hogy ebben része van annak is, hogy a közbenjárás haszonnal jár. Magyarka egy-isten-hitét csak néhány Szefárd család tette magáévá. Ezek összeházasodtak Magya fejedelem harmadik fiának a leszármazóival. De az nemigen tetszett Buharatának, hogy a fejedelem és a családja éppen úgy dolgozott, mint a legterméketlenebb vidéken élő fejedelmi leszármazottak. Ez mindenkit mindenkivel egyenlővé tett. Az ilyesmit nem volna okos a Hun tó birodalmában is otthonossá tenni, mert akkor a gazdag lóállomány felett rendelkező hun fejedelmi ifjaknak is dolgozniuk kellene. Buharata azt tartotta jónak, ha minden törzsnek megvan a maga külön istene. A sámánokat a hun előkelőségek gazdagon el tudják tartani. Jó, ha az emberek megmaradnak a maguk elképzeléseinél. Buharata elment a vallási központba: Nippur szent városába. Magával vitte Báta, Barasz és Darró Arvisuráit. Egyeztették az időszámítást. A 24 hun törzs szövetsége 486 évvel előbb alakult meg. A Nippuri központot csak 1710 tűzszerzési évvel utána alapították. Az Arvisurák rovása tehát 2196 évvel azelőtt kezdődött. Az uruki templom-gazdaságokban régebben pateszik uralkodtak. A gazdaság a város legmagasabb pontján volt, hogy árvíz esetén a nép a gazdaság főépületében találjon menedéket. Később Úr-Ganna, a leghatalmasabb pateszi a gazdaságok hathatósabb védelme érdekében szétválasztotta a pateszik és a lu-galok hatalmát. Lugalnak mindig a legjobb harcost választották. Ő fegyvereseivel őrködött a gazdaságok munkájának nyugalma felett is. Ezekben tizedeket szerveztek és őrséget állítottak a rablók, gyújtogatók ellen. A lugal testőrsége ezért nemcsak fegyverrel, hanem tűzoltó alkalmatosságokkal is el volt látva. A később alakult szent város: Pintor kezdeményezte a nyugati látogatásokat. Így találkoztak Esthon és Bot-hon beavatottjaival, akik Nippur alapítása után 1509 évvel kezdték el jegyezni a napévet, 1550 évvel pedig vezetni a nyilvántartásokat.

Buharatának ide is el kellett látogatnia. A rokonlátogató sámáncsoport megállapította azt is, hogy Szumír-földön és Esthonban sokkal több a mélyen gondolkozó és irányításra alkalmas ember, mint Magyarkán és Szefárd-földön. Esthonban és Bothonban az újszülött végtagjait lekötötték, hogy az agyuk és az értelmük jobban fejlődjön. A koponyájuk is tovább nyitva maradt. A hunok ezt nem helyeselték, mert az ilyen eljárás csökkenti a test ügyességét és a lóratermettséget. Márpedig a ló ott nagyon fontos volt. Lóval nagy területeket be lehet járni, könnyebb az érintkezés. A földművelésben is igen hasznos. Általa lehet fenntartani a kapcsolatot észak és nyugat felé. Magyarka felépítéséhez is sok ló kellett. Pácska, magyarkai sámánból lett fejedelem megkérte Buharata fősámánt, hogy távollétének ideje alatt két másik csoport a Szefárd-magyar földön foglalatoskodjék. Itt megtanulták, hogy lehet jó termést biztosítani. A sík területek ki voltak téve a gyakori árvízveszélynek, a dombos vidékeken meg a száraz-ságtól pusztult a növényzet. Ezért Atlantiszi módra öntözéses gazdálkodást rendszeresítettek, nemcsak a sík területen, hanem a lankás domboldalon is. Magasabb helyeken lépcsőzetesen művelték a földet, hogy a csapadék le ne rohanjon róla. Az ellenség ellen meg rejtett hegyi ösvényekkel védekeztek és ezek mellé gyümölcsösöket telepítettek. Az mindig védelmet jelentett az éhenhalástól. Nagy szárazság, vagy árvíz idején ugyanis a tarkós törzsek ott szereztek élelmet, ahol volt. Az Atlantiszi népek lakta területen Ukus pateszi módszerei szerint rendezkedtek be. Amikor Baharata két év múlva visszatért Esthonból és Nippur tájáról, lovasait elindította északra és nyugatra, hogy Mari birodalmában és a melegvizek környékén terjesszék az Atlantiszi ismereteket. Északon ezidő tájt hosszú időre hidegre fordult az időjárás. Ezért a hun törzsszövetség népei elkezdtek a nagy tengerek felé vonulni, ahol a folyók halbősége biztonságot jelentett a szegénységnek az éhenhalástól. De mindenüvé magukkal vitték a csatornázás bevált módszerét és kiépítették a biztonságot jelentő hegyi utakat is. Nyár közepén itt is megtartották a hegyi ünnepeket, amikor hálát adtak az égieknek kenyér-áldásukért. Amikor Buharata fősámán visszatért Magyarkára, a templomban beszámolt az URUK BIRODALMÁBAN TAPASZTALTAK-ról.

De mikor mosolyogva emlegette: ki az ellenséged? A szomszédod! Ki a barátod? A szomszédos szomszédja, Kaginka, aki Uruk város nagytempolmában esküdött meg Tordas lugalfival, lemondott aranyasszonyi tisztéről és átadta Sórja ifjúsági aranyasszonynak. Tordas, amint ez a lugalfinál kötelező volt, a cserepes mesterséget tanulta ki. Tordas előbbi felesége a szomszédos gazdasággal folytatott csatározás során esett el. Ekkor vette el Délről Kaginkát. Egy karaván ajánlatát meg-fogadva velük együtt, a lugal engedélyével ők is elindultak a tengerparti karavánúton nyugatnak. Magyarka leszármazottai közül egy Dahai nevű íródiák lány egy Mari birodalombeli Kudzsir nevű ifjúhoz ment férjhez, aki Nippur városában volt kiképzésen. Kérték, hogy csatlakozhassanak Buharata fősámán csoportjához. Minthogy a Tigris folyón áradást vártak, Kis városán keresztül vették az irányt. Mari városáig együtt tartottak. Innen Tordas és Kaginka karavánja az uruki eredetű Agadi kereskedő-város felé indult, Kudzsir pedig a Mari birodalomban elbúcsúzott a szüleitől és miután Mari város templomában házasságot kötött Dahaival, Buharatáékkal Magyarkára mentek. Két év alatt Cinegés és Pácska csoportja elsajátította a csatornázásos földművelés és a cölöpös lakóház-építés ismereteit. Egy teraszos vízfogó területen megtanulták, hogy építik a dombtetőkön a talpas házakat. Cinegésnek nagyon tetszettek a hegyen épült figyelőtornyok, melyek mellett a tűzszerzési ünne-peket és más hegyi ünnepélyeket tartották. Ezeket az ősmagyar vallásúak az Égi atya hálaadó ünnepének nevezték. Ezt a szokást az udmurt és komi törzsek elvitték a nagy Marinába: Mari fejedelemasszony biro-dalmába is. Dahai, aki fejedelmi lány volt, Kudzsirral együtt meglátogatta a szüleit. A szülők olyan vidéken éltek, ahol a nép a földből kiszedett fekete sárral tüzelt. A szülők kívánsága az volt, hogy a lányuk soha ne hagyja el az ősmagyar vallást. Darró fősámán megrokkant ugyan, de azért érdekelte, hogy alakultak az események nyugaton. Vajon ott is meg-megrázkódott-e olyan gyakran a Föld, mint Ordosztól keletre. Örömmel hallotta, hogy a 480. medvetoros évtől kezdve a Hun birodalom területén nem volt semmiféle járványos betegség, így nyugodtan engedte útjára Buharatát, aki nem is nagyon ragaszkodott Ordoszhoz, mivel a bőven termő nagy Hun síksá-gon nőtt fel. Meg vágyott hozzátartozóit is meglátogatni. Természete szerint is virtuskodó volt, szerette a kalandokat. A 486. medvetoros évben el is indult.

Az első évet Buharában és Magyarkán töltötték, a rá következő két esztendőt Nippur birodalmában. Magyarkán megállapodtak a rokon agaba és saka törzzsel, hogy mint Kerka, átengedik a rokonlátogatókat Marinába és a melegforrások tájára. Ködör sámán, akinek magyarkai lány volt a felesége, északnak indult. A dahai szokás szerint minden ünnepet vasárnap kellett tartani, ezzel szemben Magyarkától nyugatra csak a szombatot tartották ünnepnek. Az e feletti vitákat Magyarka úgy oldotta meg, hogy meg kell tartani a szombati ünnepet is, a vasárnapit is. A szombati ünnephez a kereskedők, a vasárnapihoz inkább a földművesek ragaszkodtak. A kőépületekben szombat volt az ünnep, de a kirakodók a vásárnapokat is kihasználták. A hét napjairól gyermekdal is szól. Hétfő hetibe, Kedd kedvibe, Szerdán szűribe, Csütörtök csűribe, Péntek pitvarába, Szombat szobájába, Vasárnap az Isten házába. Ilyenkor az ősmagyar vallásúak még félnapi járóföldről is felkeresték kőtemplomaikat. A szombatünneplők szombatonkint fából épített kegyhelyeikre, vagy ősfák alatt levő szenthelyeikre mentek, voltak, akik mindkét ünnepet megtartották. A hét napjairól szóló versikét a saka törzsbeliek tartották fenn. Az agadiak Pamír-szkítáknak nevezték őket. A párszi-szkítákkal együtt igen jó kereskedők voltak; élénk kapcsolatot tartottak fenn Urukkal is, a Hun birodalommal is. Felkeresték még a fokozatosan süllyedő Atlantic menekülő népeit is. Ezek a hontalanok már teljesen elvadultak. Atlantisz népei sáska-népeknek nevezték őket. Cinegés és a Kudzsir-Dahai házaspár 489 szarvastorán indul el a kalandozók százfőnyi csoportjával. A Sárvár nevű pamir-szkíta őrházas gyarmaton várták őket a pénteki szitás fürdő kőből épült szenthelyén. Itt a gyermekek ezt dalolták: Szita-pita péntek, Szerelem-csütörtök, Dob-szerda. Ez azt jelentette, hogy a sárvári ősmagyar vallásúak nem kapcsolódtak semmiféle más törzshöz, vagy valláshoz. Az ő közösségük egyszerűen csak jó emberek társaságát jelentette. Ez a gondolat tartotta össze Kurd és Hunor után a szüleik legkedvesebb gyermekének: Magyarkának a követőit. Minden tíz szállásnak volt kőtemploma. Ott tartották az esküvőt, keresztelőt és ott kapták a gyermekek a vallási oktatást is. E szerint minden embert a sírig kísér a jó és gonosz harca. Mindenkiben ez dúl és vagy a jó, vagy a rossz győz. A templomot a tíz-kegyhelyes település közepén álló dombra építették. Ott adták tudtára a népnek, hogy az égiek a névadó feljegyzések szerint milyen nevet adnak az újszülöttnek. Az ősmagyar vallás kis csoportja egész héten látástól vakulásig dolgozott, de a szombatot és a vasár-napot megszentelte. Dolog ilyenkor is volt, de ezeken a napokon beszélték meg a következő hét tennivalóit is. Ezt a rendet a pamír-szkíták is magukévá tették és átvették a többi nyugati, azaz sáska-népek is. Fellendítették az Uruk és Marina közti kereskedelmet is. Ehhez a lóállományt Magyarka biztosította. Az éghajlati változások, járványos betegségek és földrengések miatt a hun törzsszövetségbeli népek Ordosz és a Kerka folyó, a magyarok pedig Uruk és Marina közt vándorolgattak. Most Cinegés sámán-csoportja a Kerka folyó felé indult. A pamir és párszi szkíták, azaz Saka népének sárvári központjában Cinegés ifjúsági sámán, Buharata megbízottja és rovósámánja számbavette és rovással feljegyezte, hogy a nyugatra irányítottak közül hányan telepedtek le és hányan térnek vissza. Az öregek tanácsa csak 25 sámánnak engedte meg, azt is csak a járványok és földrengések miatt, hogy vérfrissítésre a melegvizek forrásánál telepedjenek le. A rimaszécs-sámánnak szigorúan meghagyták, hogy 70-75 lovasnak mindenképpen vissza kell térnie Ordoszba. A vérfrissítést szem előtt tartva úgy húszévenként ésszerűnek tartották 25-100 személy áttelepülését. A járványos megbetegedést leginkább a jász törzsek tudták elkerülni. Közel éltek Agaba-ómhoz és ha járvány híre jött, csatlakoztak az agabák kereskedelmi hajóján foglalatoskodókhoz, vagy pedig halászni mentek az agabák Hangony-öbölbeli szigeteire és csak akkor tértek vissza, amikor a járványveszély elmúlt.

Az ilyen eseményeket követő években a jászok több fiatalt tudtak küldeni sámánképzésre, mint mások, de többet jelöltek ki közülük a kalandozásból visszamaradókká is. Cinegés ifjúsági sámánnak is egy jász lány: Virágos lett a felesége. Amikor a párszi-szkíta Tenisur folyón átúsztattak, Virágos megbetegedett. Ezért a következő holdtöltéig a Saka síkságon maradtak. Itt annyira összebarátkoztak a párszi-szkítákkal, hogy három tized, vagyis harminc főből álló csoport csatlakozott hozzájuk, útjukat biztosító kíséretnek. A második jász Borsa harsány volt, aki Magyarkán meggyőződésből az ősmagyar vallás kispapja lett, de meg kellett fogadnia, hogy új környezetében nem végez térítést. A harmadik jász, Gyékényes ulcsák sámán, vagyis nemzetiségi pap volt. A Tenisur folyó mellől vett magának feleséget: Hajnal fejedelmi lányt. Három öccse kísérte lovon, azok őrizték a menyasszony szekerét. A jászok közül a negyedik Perjés kendesámán volt a napisten kispapja. Mint gazdag ember, öt csikóval indult el hazulról. A párszi szkíták három lovát aranyon megvásárolták, így hát mint gazdag kérő jelenhetett meg a melegvíz-források birodalmában. Az ötödik jász Zagyva magóc-sámán, vagyis varázsló pap volt. Kiváló halász hírében állott. A hatodik jászsíksági sámán Gyócs szerződési kispap volt. Az apja fiatalon meghalt eleinek kunsági birodalmában, de az anyja visszaköltözött a Jászságra. Ő ugyanis a jászok vezérének a húga volt. Az ordoszi sámánképzésen lett Gyócsból Gyula. Hetedik volt a Nippurból küldött pateszi: Kudzsir az Öregisten-idő papja. A dahák közül vette el Dahai papnőt.

Az Atlantiszi népek együvé tartozásának az eszméjét vallotta. Nippur papi város megengedte, hogy a melegvizek birodalmába küldjék. A nyolcadik: Csenger sámán a csud népek szövetségéből származott. A sámánok nem tudták eldönteni, hogy viroláj-e, vepsze-e, vagy pedig a zsór népbe tartozik-e. De a 478. medvetoros évben a virolájok közül nagyon sokan elpusztultak ragályos betegségben és a viroláj törzs éppen ezért rendelte sámánképzésre Csengert. A kalandozók tanító-papja lett. A kilencedik az úz származású Devicse sámán, ellátópap volt. Az egész csoport ellátásáról ő gondoskodott. A tizedik volt Zsibó bőd. Sámán-beosztásában a bőség-papok teendőit látta el. Szekerein mindig volt elég sókészlet is. A tizenegyedik volt Terebes baksa-sámán. Mint tudós-papnak, a tarsolyában mindig ott volt a névadótár, hogy minden újszülöttnek nevet tudjon adni. Kabar származású volt; ezért volt egy tartalék lova is. A tizenkettedik sámán Bars, arbag, vagyis gyógyítópap volt. Egy nyári szekéren szállította gyógyfüveit, meg a szitás fürdőt. Kaza-hun volt, a kabarok közt nevelkedett. A tizenharmadik Hont volt, a kács-sámán, vagyis a vándorló pap. Mint hanti származású, egy lovat kapott az úzoktól ajándékba, hogy részt vehessen a rokoni látogatáson. A tizennegyedik volt Hód dalacs-sámán, a katona-lovas pap, a kunok besenyőtárkányai közül. Ő gondoskodott a kalandozók útjának biztosításáról. Tizenötödik volt a széki-hun Barót sámán. Mint duru-sámán, vagyis szövetségi pap, ő ügyelt arra, hogy a csoport mindenben megtartsa az Öregek tanácsának rendelkezéseit. Tizenhatodik volt a kaza-hun Pozsega. Mint barus-sámán, vagyis jövendőmondópap, ő nyilatkozott minden új út előtt a lehetőségekről. A tizenhetedik a török Kökénd nazir, vagyis istenidéző pap volt. Fogadalma és beavatottsága tiltotta a nősülést. Az anyja és esetleg az apja is csuvas volt, ezért mindenki csuvasnak tartotta. A tizennyolcadik volt Lindva sámán. Az anyja hanti volt, de az apjára való tekintettel a letteknél nevelkedett. Ő volt a bán, vagyis az őrségek papja. A csoportot oldalról biztosította. A tizenkilencedik Déva tárkány, tatár kovács-pap volt. Ő viselt gondot a szekerekre és a lószerszámokra. A huszadik volt a vepsze törzsből származó Regöly vajda sámán, vagyis kalandozó pap. A rokonlátogatás végén Buharata fősámánhoz kellett volna vinnie a Melegforrások birodalmáról szóló jelentését. A huszonegyedik volt Gara harka, a bíró-pap. Ő simította el az ellentéteket, ő mondta ki a végső szót. Kaza-hun anyától született ujgur fiatalember volt. A huszonkettedik volt Lébén avar igric-sámán, vagyis éneklő pap. Ő vezette a vallási szertartásokat. Titokban az ősmagyar vallás híve volt. Nem mert a lányokra nézni, csak énekelt. A huszonharmadik volt Simánd, a kun származású abakán, vagyis őrség-pap. Éjjelenkint mindig virrasztott. A huszonnegyedik volt a lett törzsbeli Locsmánd jaku-sámán, vagyis összekötőpap. Ő fogta össze a sámánokat és gyűjtötte a négy égtáj felé menő kalandozók rovásait. Pácska aranyasszony-sámán a mari törzsből származott. Virágos ifjúsági aranyasszony utasításait követve mindig ügyelt rá, hogy a Földanya ünnepeit megtartsák. Ő volt a huszonötödik, de csak 24 sámán maradhatott a melegforrásoknál. Egynek feltétlenül vissza kellett térnie a jelentéssel Ordoszba. Utána aztán vissza is térhetett a melegforrásokhoz. Ha pedig valaki közben meghalt, Tordas és Kaginka csoportjából a létszámot ki kellett egészíteni. Uruk fiai azért indítottak Nippur, Uruk, Umma és Susa városából 24 főből álló csoportot, hogy tisz-tázódjék, meddig lehet eljutni szamár-vontatta, tömör kerekű szekerekkel. Hat szekér Szumír fejedelemtől kapott csónakot is vitt. Ezek pihenő alkalmával fedélül szolgáltak; folyón való átkeléskor szállítóeszközül.

Mivel Kaginka volt aranyasszony férjhez ment Tordas pateszihez, ő helyette Nippurból Kudzsir került Cinegés csoportjához azzal a feladattal, hogy valamelyik jelentést majd juttassa el Nippurba. A Van tónál Kudzsir és Dahai kíséretéhez még egy újjabb, ősmagyar vallást követő csoport csatlako-zott. Ezek Magyarkára igyekeztek, az ottani templomszentelési ünnepre. A hun törzsszövetség első századában a 20. medvetoros évtől a 38.-ig 400 lovas járt a melegforrások birodalmában és közülük 240 ott is maradt. Az ötödik alkalommal is százan látogattak el oda. De húsz-évenként egy-egy 20-25 főből álló csoport hírt vitt az ordoszi sámán központnak. Most, a 486. medvetoros évben nem fenyegetett ragály, így 25-25 lovas indulhatott útnak minden égtáj felé. Buharata arra számított, hogy 25 lovas mellé a gazdag hun települések is adnak legalább 75 lovast, már csak azért is, hogy ők legyenek többségben. De várakozásában csalódott, a csoportokat máshonnan kellett kiegészíteni. Mialatt Buharata délen járt, Ködör és Cinegés jól összebarátkozott az Atlantiszi sakák utódaival. A parszi-pamir-szkíták hajlandók voltak a létszámot kiegészíteni. Ködörhöz kurd és pamír-szkíták csatlakoztak. Cinegés az uruki Tordas pateszivel és Kaginka aranyasszonnyal Agadin és az Akháj birodalmon keresztül vonult célja felé; Kudzsir pateszi Dahai aranyasszonnyal szervezett egy másik csoportot nippuri, Szefárd és daha lovasokkal. Ezek 25-en voltak. Magyarkán csatlakoztak a Cinegés által vezetett, 30 főből álló párszi-szkíta csoporthoz. Virágos ifjú aranyasszonnyal együtt 56-an voltak. A kiegészítésekkel együtt 106 fő érkezett a melegforrásokhoz. Tisa sámánközpontban találkoztak a 490. év medvetorán. Mire Magyarkától a Hun kapu szorosaihoz értek, a 25 ordoszi hun, 30 szkíta, 10 nippuri, 10 Szefárd és 5 daha lovas egynyelvűvé vált, bár úgy-ahogy addig is megértették egymást. 490 disznótorának közepén Kajla lovasparancsnokkal a kőtetőről indultak el a rokonok a Biringvár-Zabari úton, hogy az 56 főből álló rokonlátogató csoportot Tisa sámánközpontba kísérjék és ott találkoz-zanak Tordas pateszi csoportjával. Útközben elmondták, hogy mindkét birodalmat milyen járványok sújtották. A legtöbb kisgyermeket a tarkósok egykori barlangjaiba menekítették. A nyári szállásul szolgáló talpas házakban és boldoganyás házakban húzták ki a veszélyes időket. Állatállományuk is megcsappant, mindig birkahúst ettek, köles-tartalékukat is felélték, táplálkozásukat erdei gyümölccsel egészítették ki. De lenn, a kertes házak táján sok embert elvitt a járvány. 490 medvetorának elejére megérkeztek Tisa sámánközpontba. Ott Kajla lovasparancsnok fogadta Basa fősámán jelentését, s közölte vele, hogy Tordas pateszivel ide beszélték meg a találkozót. Azok három nappal azelőtt már meg is érkeztek és egy halásztanyán szállásolták el őket. Tordas dalacs-sámán földjéről hoztak egy szelíd mackót is, de olyan falánk, hogy alig bírják etetni.

A melegforrások világában a medvetor volt a legnagyobb ünnep. Ilyenkor az Encs folyótól kezdve Parajd-Barót vidékéig jöttek mindenünnen, nemcsak lakomázni, hanem az aranyasszonyok jelentései alapján megtárgyalni a lehetőségeket és a tennivalókat is. A mindennapi élet dolgaiban az asszonyoké és vezetőjüké a nagyasszonyé volt a döntő szó, de a medvetori ünnepeken az asszonyok nem vettek részt, ott a nagyállat-tartó harcosok tanácskoztak és döntöttek. Ebbe a tanácskozásba most belevonták Cinegést, Kudzsirt és Tordast is, így a szokásos 25-fő helyett 28-an ültek az Élet asztalánál. Basa fősámán előadta, hogy a 24 hun törzs szövetségében élők a velük rokon népekkel együtt már majdnem egy töményt tesznek ki; a hegyilakó tarkósok és a cölöplakó pákászok 10 csoportjában csaknem négy töménynyi ember van; a most érkezettekkel együtt a melegforrások birodalmában öt töményt tesz ki a létszám. Három tömény beszéli a hun törzsszövetségben kialakult nyelvet. Négy tömény még lakógödrökben és cölöpökön él, de a hun törzsszövetségbe tartozók már vermekre, épített házakban. A házaknak több mint a fele talpas ház, a többi boldoganyás. A sámánközpontokban 400 kőépítmény áll. Az ötnapos medvetor végére úgy döntöttek, hogy az újonnan érkezettek részére közös munkával új házakat kell építeni és így az 500. medvetoros évre már 500, ordoszi és uruki módra épült, alsóvilággal rendelkező házuk lesz. Az alsóvilág száraz részeiben helyezték el a kenyérmagot és a védelem céljait szolgáló eszközöket. A házak búbos kemencével fűthetők, szárazak lesznek. Fenn a figyelő kémény mellett őrszoba lesz. A nádfedél az esőtől és hótól védi ugyan a boldoganyás házat, de a figyelő részt elől is, hátul is nyitva kell hagyni. A nagyasszony és a gyermekek a házban laknak, de a nagyállattartó férfiak helye a fedett karámban, vagy a csűrben van; a figyelőké a kürtőben. Veszély esetén ezek riasztják a férfinépet. A települések fény-, hang- és füstjelzéssel értesítették egymást a veszélyről. Küldtek hírvivő lovasokat is. Most 400 település jelentése érkezett be. Mindegyikben 25 személy. Megfelelő kiképzésben részesült 100 rimalány, vagy bába. Az újonnan érkezőkkel a települések számát 500-ra lehet emelni, minden medvetorra tehát 125 helyről jön jelentés. Ezeket a rokonlátogatók Ordoszba viszik. Basa fősámán nagyon örült neki, hogy Kudzsir és Tordas személyében kiváló cserepesek érkeztek; nagy szükség van rájuk. Az edényállomány felújításával megkönnyebbül a tartalékok eltartása. Húszéven-kint az épületeket is fel kell újítani. Szükség van ráépítési, bontási és feltöltési munkákra is. A nyári lakásokat továbbra is pacsit-fallal, vagy döngöléssel kell építeni, de a téli menedékhely feltétlenül kőház legyen, dombos helyen, ott, ahol van téli tüzelő is. A nagycsaládok így mindig biztonságban lesznek a tarkósoktól, akik téli ínségükben gyakran támadnak. Cinegés ifjúsági fejedelem Sajó-Ordoszban telepedett le a feleségével. Biringtető várával szemben építették fel a tanyáját. Ott volt a juhtenyészete is. A Hangony-Zabari úton minden nyáron meglátogatták a Jász síkságiakat. Borsa harsány a sajó-ordoszi disznótoron feleségül vette Biringvár urának a leányát, Hajtát. Velük tartott teljes gazdaságával együtt Hajta apja, Berény is. Biringvárat pedig átadta nagycsaládos öccsének, Bellérnek. Pásztó mellől Berényhez csatlakozott egy sokgyermekes özvegyasszony is, aki Pásztó gyűlöl-ködő természetű nagyasszonya elől igyekezett menekülni. Berény és a sok jószággal rendelkező Cserta asszony leköltöztetése egész esztendőben tartott, de a végén felépült Berényvára. Borsa és Hajta részére másik telep épült. Gyékényes és Hajnal részére a kísérő parszi-szkíta lovasok építettek új házat. Azok később, mint családos emberek, Mátra vitéz vezetésével a hegyek irányában építettek maguknak pacsit-falú házakat. A párszi-szkíták letelepítésével Basa sámán arra is számított, hogy ez majd vonzani fogja az arra vetődő párszi-szkítákat. Perjés kende-sámán még út közben, Göncön megnősült. Sajó-Ordoszban birkanyájat, Pásztón lovat és tehenet vásárolt. Volt még pásztorgyerekük is. Zagyva magóc Berény szállása mellé telepedett le két folyócska összefolyásánál. Az egyiket róla nevezték el a jászok. Pásztóról hozott magának feleséget. Gyócsnak gerendavárat építettek. Úzon ifjúsági fejedelem törzséből nősült, Sajó-Ordoszban. Hozományul tehéncsordát és birkanyájat kapott. A pásztorok elmondták, hogy a csordát-nyájat Pásztón keresztül kellett odahajtani, mert a szarvaskői hegyet a földrengés nagyon megrázta és a szűk folyóvölgyet most már nem használják. Ott pusztult akkor egy tarkós csoportbeli család. A 24 sámán közül 6 jász érdekeltségű volt, ezek egymás közelében telepedtek le. Berény vezér lánya, Hajta, meg Cinegésnek a felesége is jász volt és Virágos is ugyanazon a sík vidéken kapott birtokot. Így Berényvár központtal megalakult a Jász síkság. Ezen a tájon a nyájak nagyon elszaporodtak, mert a domb-vidékiek az árvízveszély miatt nemigen jöttek ide legeltetni. Basa sámán ezt a vidéket Jász síkság néven vette nyilvántartásba. Kudzsir Tordas dalacs-sámán szomszédságában telepedett le. Állattartás mellett cserepes foglalko-zást is folytatott. Csenger sámán Biked, volt arbag-sámán birodalmába került. Ott született lányt vett feleségül a karakó nemzetségből, Devicse bacsa-sámán az úzok földjén telepedett le. Sajó-Ordoszból nősült. Feleségével nagy birka-nyájat kapott. Zsibó Gyula pateszi birodalmában telepedett le. Ő lett a melegforrások birodalmának sóellátója. Terebes még Göncön megnősült a kabaroknál. A Gönc feletti hegységben telepedett le. Bars az északi Síkságra került. Tisától Duna asszony folyamáig gyűjtötte a gyógyfüvet.

Sőreg utódai közül nősült, sok gyermek apja lett. Hant Sajó-Ordoszban állapodott meg. Nősülése után Ipoly nevű feleségével együtt a feleségéről elnevezett folyó mellett telepedtek le. Hód dalacs-sámánra Basa fősámán tartott igényt és Tisa sámánközpont közelében telepítette le, hogy katona-lovas csoportot szervezzen, mert a létszám már egy tömény fölé emelkedett és a tarkósok ellen védelemre volt szükség. Ménesei a Hódságon legeltek. Barót sámánt Gyula pateszi birodalmába telepítették. A törzsszövetséget arról a jól védett helyről lehetett a legjobban összefogni. Pozsegát Kerka birodalmába irányították. Ott voltak a legnépesebb családok. Kökénd három Szefárddal Tisa közelébe került. Lindva folyton jött-ment, de a háza és családja Lindván volt. Dévát Parajd birodalmába vitték, hogy megszervezze az ellátó részleget. Kitűnő szerszámai altáji szokás szerint készültek. Regöly vajda-sámán Tisa központban telepedett le, de mindig az eszében járt, hogy előbb-utóbb el kell mennie Magyarkára, mert Buharata fősámán várja a jelentését. Gara harka hivatásbeli tennivalói nagyon megcsappantak, mert Tisának már volt harka intézménye. Ujgur ítélő jegyzeteit átadta a fősámánnak, hátha vehetik valami hasznát. Duna asszony folyamának kö-zelében telepedett le. A sámánközpontból nősült. Lébény két Szefárd lovassal Rajka közelébe került. Áttért az ősmagyar vallásra és megnősült. De Tisa sámánközpont medvetorán ő vezette az éneket. Simánd a síkságra került. Tisából vitt magának feleséget. Locsmánd a feljegyzéseket gyűjtötte Tisában és Regöly sámánnal együtt Ordoszba vitte. Pácska aranyasszony egész életét a törzsszövetségnek szentelte. Minden aranyasszony úgy érezte, hogy a nép szaporodásáért ők felelősek a Földanya előtt. Pácska küldte Locsmándot Ordoszba, Regölyt Magyarkára a jelentéssel Tordas pateszi Parajd birodalmában Kudzsirral együtt olyan nagy edénybőséget teremtett, mint amilyen Urukban volt. Útközben a Nagyvízen átjövet minden edényről mintát vett. Fiatalabb korában Lébény is cserepes legény volt. Ő Encstől Garáig honosította meg az új edénymintákat. Lébény harang-alakú avar edényeket kezdett készíteni, körbefutó vonalakkal. Kereskedő atyafisága elhordta őket a vásárnapi alkalmakra egész Pásztó birodalmáig. Nagy jövedelemre tett szert. Búbos kemencés kegyhelyet épített és ott ismertette a törzsekétől eltérő ősmagyar vallást. Az öregek a kemence tüzét soha se engedték kialudni. Lébén tette szokásossá a fejjel keletre forduló temetkezést. Perjés öccsei összevesztek a Hanguny melletti avar közösségben, mert hatodik lovát leggyengébb öccsére, Csornára hagyta. Testvérei emiatt gyűlölték és folyton bosszantották. De Csornát az állandó lo-vaglás három év alatt rendbe hozta, és pajtásaival együtt elhatározták, hogy elmennek a melegforrásokhoz. Az apja is vissza akart menni az avarok közül a Jászságra. Az eredeti avarok még most is a kabarok mellett élnek, csak az izgága szakadárok költöztek el tőlük. Avar származású anyja már meghalt, így hát jász pásztorokkal együtt elindultak a Turku és a Tura folyó mellett Jümmönön át a gazdag hunok birodalmán keresztül Magyarkára. Mire odaértek, már tizenkilenc jász és egy avar lovas kötötte be a lovát a nagy-karámba. Jelentkeztek az Öregek tanácsánál. Ott értésükre adták, hogy egy párszi-szkíta ősmagyar vallású hívő nemrég jött meg a melegvíz források tájáról, de barátaival együtt újra készül az ottani szkíta településre. Perjés öccse, Meggyes odaajándékozta az egyik tartalék lovát a szkítáknak, csak vigyék el őt meg a társait a melegforrások birodalmába. Az almavirágzás ünnepe után útra keltek. Csorna parancsnoksága alatt volt 19 jász, egy avar és négy párszi-szkíta. Mind látni akarta az állítólag nagyon jómódban élő jászok szállásait. Almaszüret idejére Göncön voltak, onnan Sajó-Ordoszon keresztül mentek Pásztóra. Itt Mátra avar íjász a hegytetőn elejtett egy medvét. A hegyet el is nevezték Mátrának. A medvével állítottak be hóhulláskor Berénybe, ahol Perjés fogadta őket és megtartották a medvetort. Perjés Meggyessel együtt Tisára lovagolt a medvetorra s letelepedési engedélyt kértek az újonnan jötteknek. A jász családfők száma ezzel 25-re emelkedett. Cinegés Pusztaszeren Tisa fősámánnal együtt öt éves sámánképzéssel 48 ifjút tett vezetésre alkal-massá. Ezen a képzésen részt vettek a 100 évenként érkező nagy csoportok leszármazói, valamint Kudzsir és Tordas emberei, meg egy páran a most jött szkíták közül. 498-ig tartott a szemlélődés, adatgyűjtés a Melegforrások birodalmában. Ebben a munkában részt vett a 130 újonnan érkezett, közöttük legtöbb volt a hun törzsszövetségbeli, de volt 34 párszi-szkíta, 25 uruki és 25 nippuri cserepes, akik beolvadtak a hun törzsszövetség népei közé. A rimalányok jelentése szerint az 500. medvetoros évre a teljes létszám 21500 lesz. Locsmánd mindezeket rovásba vette, hozzávéve Tisa és Cinegés külön jelentését is. Összeállította azt a csoportot is, amelyik a jelentést elviszi Buharata fősámánnak. A rokonlátogató csoportból elpusztult Kökénd nazír-sámán és három szkíta lovas. A vándortör-vénynek megfelelően a testüket elhamvasztották. A kalandozók közül 125 lovas maradt a Melegvizek birodalmában. Buharata fősámán Ködör, Cinegés és Karagasz Arvisuráját a sajátjával együtt az aranyasszonyok szentélyében helyezte el a későbbi sámánok részére. Ezekből az adatokból minden később kiképzett sámán tudta, ki került a Melegvízforrások birodalmába és azt a részt mennyi törzsszövetségbeli és hány tarkós lakja.

A 360. medvetoros évben befejeződött sámánképzésen Misztag lett a pusztaszeri viaskodáson az első és az ifjúsági fősámán, aki Kumandi fősámán mellett a szükséges rovásokat végezte, mivel a kunok agg, gyengén látó főembere mellett foglalatoskodott. Ezért a szokásos kalandozásra Tónusz besenyő sámán vezetésével Bátika aranyasszony indult el, akit a besenyő sámán feleségül vett. Bátika és Tónusz az avar fővezérnek, Bellérnek a városában tartották meg az esküvőjüket, de a lakodalomban Kumandi hírtelen rosszul lett, s így az Ordosz hegyén épített kegyhelyre Misztag beköltözött és a meghalt fősámán legnagyobb leányát feleségül vette, s ezzel már magára vállalta a volt fősámán családjának ellátását. Mivel a megelőző években járványos betegségek pusztítottak, most az öt évig tartó kalandozás csupán Magyarka térségéig és innen Uruk városáig terjedt, mivel az Öregek Tanácsa csak 48 lovas kalandozását engedélyezte. Azonban ezen kalandozást is csak a hegységek és síkságok érintkezésének vonalában, nehogy nagyobb veszteségek álljanak elő. Az útirányuk Ordosz és Hunnor városán keresztül vezetett, s innen a gazdag hunok telephelyein át Magyarkáig. Mivel a rovások mesterségében Bátika volt a járatosabb, vállalta a kalandozás lerovását. Mivel erről a vidékről vezényelték Bami hun vitézt, aki a gazdag hunoknak egyik fejedelmi városá-ban, Csagiliben született, a kalandozó csoportot a saját birodalmán át vezette. Mivel a kimelegedés az elmúlt 20 évben szokatlanul nagy volt, a lakosság a hegyvidékekre költözött. Ugyanis annak idején Zagrosz és Élám fejedelem népe leköltözött a hegyről lejövő síkságra, ahol a felégetett bozót helyén a Szumér fejedelem országához hasonlóan megkezdődött a kenyérmagvak termelése, amelynek a feldolgozását az asszonyok végezték. A hegyekből lezúduló folyók alkalmat adtak az öntöző gazdaságok kialakítására. Az erdőtüzek megtanították a hegyvidékieket a mészégetésre és lakóházaik padlózatát mészhabarccsal vonták be, amely könnyen megszilárdult. Az oldalfal szalmatörek és pelyvás-törek hozzáadásával agyagtéglákból készült. Előbb fából 3x1 araszos formát készítettek és a falu aranyasszonyának irányításával tenyérnyi magasságú, jól összekevert agyagmasszából téglát készítettek. Kiszáradás után a vadászattól felmaradt férfinépek a ház oldalfalait felépítették. Utána a falak mindkét oldalát agyagsárral bemázolták, és színes agyagvonalakkal díszítették. Amíg az oldalfalak felhúzása megtörtént, az ácsok összeillesztették a tetőt és a felhúzott falra ráillesztették. Amikor Hunoron, Almák-Attyán keresztül Bugát érintésével Bamu hun vitéz szülővárosába, Csagiliba érkeztek, az ácsok akkor fejezték be a fiatalok házának nádazását és melléképületeik zsúpolását. Bami elmondotta, hogy a házak átlag 3 vagy 4 öles szélességű kocka alakúak, amelyikre az ácsok 5 öles gerendákat raknak fel, s erre 6 öles tartógerendákat raknak fel kúposan és erre háncsolják fel a nád-kötegeket vagy szalmakötegeket, amelyet a zsúpkészítők szoktak elvégezni. Ezeket állati inakkal kötik össze és gondosan egymás mellé illesztik. Amíg a hunok erre a vidékre nem érkeztek, a házak szabálytalanul össze-vissza épültek. Most azonban az Öregek tanácsán elbeszélték, hogy 5 év alatt utcasorokat építettek Csagiliben. Ha az öregebbek házai szabálytalanul voltak is, most az ifjúság házait egyvonalban építették. Így a 24 ó-ház mellett 24 ifjúsági házat építettek. Így a domb alján az öregek házai állottak szabálytalanul, míg a dombtetőn a fiatalok háza egyvonalban és a házak előtt az út, a csapások sokaságával. Így minden portán felül az ifjúság házai, míg a védett, domb alatti házakban az öregek házai és köztük a melléképületek portaelválasztóként épültek. Ezért az ifjak és öregek civódásai megszűntek. Amennyiben árvízveszélyt hozott a hír, úgy az öregek is a fiatalokhoz menekültek. Az egy sorban lévő melléképületek viszont a szomszédokkal való veszekedéseket szüntették meg. Itt a Zagrosz és Elám törzsek azon szokását már megszüntették, hogy az elbolhásodás miatt minden évben új faházat építettek lakógödreik fölé, mert az épülethez szükséges fákat hosszabb úton kellett az építkezés helyére vonszolni. Új házakat csak nemzedékek felnövése után építettek. Ezek 20-30 medvetoros év után következtek be. Csagili közepén állott a hun törzsszövetségbeli öregek háza, ahol az Ordoszban kiképzett kalandozókat megvendégelték. Így minden házhoz kettős, illetve minden portára 1 lovas jutott. Ezért úgy az öregek, mint a fiatalok kaptak vendéget. A vendégséget az asszonyok rendezték meg házaikban, amely arra szolgált, hogy benne főzzenek és a gyermekeket ott neveljék. Minden házban volt egy padlózatba mélyített tűzgödör, ahol az étel-forraló köveket megmelegítették és a mögéjük épített búbos-kemence és kürtő a házpadláson való füstölővel. Azért volt ez az asszonyok háza, mert az ételeket itt készítették a család részére, vagy pedig itt melegítették meg fogyasztás előtt, hogy mindenki étkezésre alkalmas ételeket fogyaszt-hasson. Ezért minden házhoz jégverem tartozott, ahol az asszonyok a romlandó ételeket őrizgették. Ezért a ház mindig az asszonynépek birodalma volt, amelyik felett a hun korszak óta az aranyasz-szonyok uralkodtak. Csagili közepén, a Főtéren állt a 4 házból összeépített Öregek Tanácsának az építménye, 4 különbe-járatú helyiséggel. Mindegyik helyiség 5-5 öles volt. Elsőben székelt a bíró, másodikban a sámán, harmadikban az Aranyasszony a szolgálatos Rimalánnyal, míg a negyedikben a gyermekeket váró asszonyok voltak a Rimalány felügyeletével. A tűzgödör az aranyasszonyok helyiségében volt a búbos-kemencébe torkolló kürtővel, de a nyílások úgy voltak megszerkesztve, hogy búbos-kemence szerűen minden helyiséget melegítettek. Kívülről ezen ház messziről hozott pirosas agyaggal volt színezve. A bíró perlekedő ügyekben és őrségügyekben intézkedett, míg a sámán őrizgette a törzs névadó feljegyzéseket és a betegek között tevékenykedett, majd intézte a hitbeli szertartásokat. Az aranyasszony intézte a vetést, az aratást és az őrlő-helyek tisztántartását és minden asszonynak a holdtöltétől-holdtöltéig való egyszeri háromnapos megkímélését minden munkától, s a szaporodásnál a gyermek világrahozatalának megkönnyítését a Rimalányok által. Az ifjúsági aranyasszony a negyedik helyiségben irányította a pihenésen lévő asszonynépek lakásának tisztántartását és családjának étellel-itallal való ellátását. Legfontosabb feladata azonban a “Jajpadról” lekerült asszonynépek és az újszülöttek gondozása 5 napig. Utána az aranyasszony házában megtörtént a névadási ünnepély. Ezen közösségi házban naponként meg tudták mondani, mennyi a Csagili település létszáma. Most 860 aranyasszony ünnepén (augusztus 15) Csagili lakossága 489 volt, mivel a 490. lakost Kantár öreg-sámánt az elavult házának padlózatába kelet felé fordulva ülőhelyzetben eltemették. Ebben a házban aztán már nem lakott senki, mert az özvegyen élő öreg sámánnak a harcos-vadász gyermekei már mind építkeztek. Kantár sámán a nyilvántartások szerint, 45 évet élt kíméletes életmóddal, valamint arany-asszony napja előtt született és 45 aranyasszony-napi ünnepet élt. Ezen központi-ház a település legmagasabb pontján volt és a bíró innen irányította a közös vadászatokat és ellenséges kóborlók ellen Csagili védelmét, valamint, a szamarasok földmegmunkálását innen intézte. A helyiség éjjeli őrségét ő állította össze és a 24 tagú őrséget jól megszervezte. Ugyanis a 4 bejövő út mellett 4 boldoganyás ház állott, ahol minden köpenyes kürtő mellől figyeltek az éjszakába. Ezen köpenyt viselő sérültek egyike mindig figyelt, míg a másik a nyilakat gondozta. Amint ellenséges ember vagy vad Csagilit megközelítette, lenyilazták. Reggel pedig jelentették a bírónak az eseményeket. Ugyan-akkor árvizeket is jelenteniük kellett, hogy a veszélyeztetett öregek a dombtetőre kell, hogy költözzenek. Ugyanide vitték az alacsonyabban lévő állatállományt is az árvízveszély elől. Tűz esetén azonnal intézkedtek a Tűztoronyból.

Amikor a 24 hun törzs szövetsége gazdagabb rétege Magyarkától Hunnor városáig ezen területet meghódította, az útközben látott építkezési módokkal a központi épületek Öregek Tanácsának helyiségeit újból építtette. Mészhabarcs helyett alabástrom padlózattal látta el, míg a búbos-kemence szerű fűtést úgy építették, hogy az aranyasszony házában volt a tűzgödör besüllyesztve és a kemence melege innen ömlött a Rimalányok helyiségébe, ahol az ifjúsági aranyasszony az új nemzedék világrajöttéről intézkedett. Innen a körfűtés a sámán házába vezetett, ahol a betegek tartózkodtak és a sámánnak mindaddig élelmezni kellett betegeit, amíg azok fel nem gyógyultak. Tehát a sámánnak érdeke volt a betegeknek mielőbbi meggyógyítása, mert annál gazdagabb lett. Végül a legkisebb fűtés a bíróhoz vezetett, ahonnan az őrségeket irányította. Legvégül a padon lévő kürtőben és füstölőben végződött a melegítés és ez nagyon ésszerű volt, mert a tűzőrnek nem volt szabad elaludnia. Fentiek értelmében minden portán 3 nemzetség élt. Minden házban a nagyasszony lakott a dombon, míg a fiatalasszony a komorában élt. Viszont a gazda a lovakra és lábasjószágokra őrködött, s együtt aludt velük. A fiatalság a melegebb hombárban lakott, s végül az öregek a régi házban, amelyikből, ha az idősebbek kihaltak, újjáépítették. Tehát külön lakott a 20. év körüliig egy csoport a nagyasszonnyal, míg a 20-40 év közötti dolgozó csoport a hombár-komora helyiségekben, míg az öregek a kímélő öreg házakban, a 40 éven felüliek éltek. Ezt a kort azonban nem mindenki élte meg, mivel a vadászat és állattenyésztés, valamint a betegségek gyakran tizedelték a lakosságot. Igen kíméletes étkezés és gondmentes élet mellett érte el valaki az 50. vagy 60. évet. Amikor a hunok ezen térséget a hatalmukba kerítették, Zagrosz és Élám törzsei csak kecskét és juhot tenyésztettek és csak ritkán fogtak be vadmalacokat, hogy a házaknál neveljék föl őket. Szamarat viszont a közlekedésben és tűzifahordásnál használtak fel. Utána csak a hunok tanácsára kezdték ásóbotok összeszerelése mellett a szamárfogatos földekék használatát. Ugyanis a hunok szumírföldön való rokonlátogatásaik alkalmával a bőségesebb földmegmunkálást elsajátították és a Zagrosz-Élám törzseknél bevezették. Azonban arra még egyik hun vitéz sem gondolt, hogy a nagytiszteletnek örvendő lovas földmegmunkálást bevezesse. Ezt csak most kísérletezték ki Ordoszban az ordoszi síkságon és a kiöregedett betört lovakkal most mutatták be Csagili népének. Legelső teendőjük az volt, hogy a közösségi épületet vörös-fekete állatábrázolásokkal befestették. Bemutatták az öregebb lovakkal való mélyszántást és a lányokat a fogazott sarlók készítésére betanították. Mivel Zagrosz és Élám népe is Atlantiszi eredetű népség volt, a beszédjüket megértették és az arany-asszonyok uralma alatt élő őslakók a hunok vezető uralmát elismerték. Hunortól Magyarkáig a lovasok útját valamennyi törzs karbantartotta. Nekik nagy élmény volt, hogy most is láthatták 48 kalandozni indult Ordoszban tanult ifjúnak a felvonulását. Minden nagyobb településen, így Csagiliben is a központiasan épült nagyházban a hunok tanyáztak a sámáni, rimalányi és őrség-adó szerveikkel és szaporaságuk folytán egy-két lótenyésztő család, akik az Élám és Zagrosz törzsbelieket a ló szeretetére nevelték. Ugyanis a ló volt az összekötő alkalmatosság az egyes gazdag hun települések között, amely a 24 hun törzs szövetségét összetartotta. Az Ordoszban elfo-gadott hun törzsszövetségi törvényeket az egész hun birodalom elfogadta. Így a hegyek és síkságok talál-kozó vidékeken az Atlantiszi földművelési régi szokásokat meghonosították. Mivel itt nagy volt a hegyekből lezúduló folyók vízbősége, a síkságon öntözéses földművelésre tértek át, míg a dombos vidékeken lépcsőzetes földmegmunkálást végeztek. Sok helyen a lépcsőzetes öntöző műveket is bevezették. Most pedig az ásóbotok és földpiszkáló dorongok helyett az uruki módon való szamaras földművelést a lóval való szántásra tanították be. Így a szamár csak teherhordó állat lett. Bár a szegényebbek továbbra is használták kisekés szamaras földporhanyításra, amely főként szegényebbeknél lett közkedvelt, de a gazdag hunok szívesen álltak át a nagyekés lovas földművelésre. Házak építésénél áttértek a kisebb 2 x l araszos és tenyérnyi vastag pelyvás vályogtéglák készítésére, amivel az asszonyok is szívesen dolgozhattak. Az ereszeket a bőséges fagerendákkal meghosszabbították és így az ordoszi kísérletezés után a 15-20 éves házak használhatóságát 60-80 évre tolták ki. Tehát ha egy fiatal házaspárnak új házat építettek, az akkori szójárás szerint ezen ház a lakót túlságosan kiszolgálta. Ha valamelyik házból az öregek kihaltak, úgy azokat szétszedve a magasabb rétegekben lévő vályogtéglákat még fel tudták használni. Az alacsonyabb réteget melléképületekre szánták, míg a legelső 5 sort talajvíz, magasítási elgondolásból szétterítették. Így a rájuk épített újabb házaknak a talaj-szintje mindig magasodott és szárazabb lett. Sok esetben az újjáépített Öregházakat csak hombároknak, azaz élelemtárolásnak használták. Min-denütt, ahol a hunok megjelentek Hunnor és Magyarka között, bevezették a törzsenkénti tárkányrovást, míg a képzettebb sámánok a törzsi székhelyeken fősámáni rovást végeztek. Ezért a sámánok a földmegmunkálási részesedést tárkányrovással végezték, de a fősámánnak küldött jelentéseket csak fősámáni rovással végezték. Az újonnan alakult törzsek előszeretettel alkalmazták a törzset jelképező szobrocskákat, amelyeket a házak szentélyeiben helyeztek el. Ennek alapján a sámánok az élelmiszer termelésének irányítói lettek és az igazságos szétosztást végezték. A bírónak viszont a hun telepek védelme volt a legnagyobb feladata. Mivel a települések belső élete a település aranyasszonyának kezében futott össze, a hun-telepek belső irányítása az ő kezükben összpontosult. Annál is inkább, mivel megjelent a ló, mint távolsági összekötő kapocs. A lovasok könnyebben meg tudták védeni a törzsek településeit. Eleinte a ménesekből kikerült lovak, csupán hátaslovak, majd szekér-járatok igavonói lettek, s végü1 már a szamárfogatok helyett terményszállításra és igás fogatoknak is felhasználták a kiöregedett lovakat, de legvégül szántásra. Mivel férfiak legmegterhelőbb feladata a vadászat volt, az aranyasszonyok az aranyasszonysámánnal a vadászat eredményét nyilvántartotta, de ugyanakkor az asszonycsapatok munkáját is ellenőriztette. Az őrségek elszámolása külön juttatásokkal járt. A távolsági hun kereskedelem irányítására kísérő lovasokat szerveztek. Tíz hun település lett “Tíz nyíl szövetség” címen a település egysége. Ehhez járult 1 fakitermelő telephely és egy folyó mellett 1 halásztelepülés. Így a szövetség már 12 településből állott, amelyiknek mindegyik sámánja más-más kiképzést kapott, minden két “Tíz nyíl szövetségi” csoport alkotott 1-1 24 hun törzsszövetségi egységet és a 25. település volt a vezéri főváros, ahol a vezető hun nemesek kiképzése folyt. Minden vezéri szállásterület 1 tömény lakost számlált az elaggottakon kívül. Amennyiben a létszámuk emelkedett, újabb vezéri “Tíz nyíl szövetséget” alapítottak. Ezeket a kiképzésen lévő rovást ismerő fiatalokból állították össze, akik az új települések őslakóit, az írnok-kiképzett ifjak irányítani tudták. Így a 24 hun törzsszövetség területe folyton növekedett. Az összekötő kapocs viszont a nagy lóállomány lett, mint a leggyorsabb közlekedési eszköz. Ezeken a vezéri szállásokon a lóval rendelkező és kiképzésre beküldött hun ifjak elsősorban lovagolni, számolni és róni tanultak meg és a hadviselés művészetét sajátították el. Egyik intézkedésük az volt, hogy a vályogtéglák készítéséhez csupán a törek és pelyva használatát engedélyezték, mivel a nagy lóállománynak a búza és árpaszalmára szükségük volt egyrészt aljazónak és az állások befedésére, mivel azok vastagon való alkalmazása meleget adott. Viszont tartaléknak is kellett, mivel az ellenséges törzsek azt gyakran felgyújtották. Minden telephelyen alkalmazták a kiképzett kovásokat, akik a tűz csiholásához és sarlók készítéséhez értettek. Így vezették be a honfoglaló hunok például a fogazott sarlók gyártását, mert ezzel a búza, az árpa és a zab sarlózását meggyorsították és megkönnyítették. Némelyik kovásnál százszámra állottak a hombárban a kovás sarlók, amivel a kopásokat pótolták. Ezen kovások például megszervezték a tűzőrző szentélyeket, amelyiket rimalányok őriztek. Ezen a vidéken érdekes dolgokat figyeltek meg a kalandozók, amelyik aztán az egész Csagili-Bami vidékre érvényes volt. Módosabb öreg házaspárok a tűzőrzőhely közelében magukhoz édesgették a fiatal leányokat, hogy a homokpergős pihenőjüket ott töltsék. Igen ám, de a gazduramnak is voltak kedvenc unokái és azok barátai, akik már most kezdtek a rimalányok körül legyeskedni. Éltük alkonya miatt bús-lakodó öregek szinte megfiatalodtak a fiatalok nevetésétől, mivel nekik a régi idők játékait elmesélték és a fiatalokat az ártatlannak látszó fiatalságukat jellemző játékokra megtanították. Így aztán már a reggeli kakasszó riasztotta szét a fiatalokat a sok játékban, mert a szigorú bíró a fiatalságot munkára vezényelte. Amíg a Zagrosz és Élám törzsek maradékai a házuk agyagpadlójába temetkeztek, a hunoknak az volt a szokása, hogy halottjaikat elégették. Viszont az összegyűlt porukat egy díszes edényben a szentélyeikben sokáig őrizgették. Kalandozáskor elhunytak elégetett pormaradványait egyszerű harcosoknál a vízbe szórták, míg a sámánok és írás-rovás mesterségében járatos személyeket egy hegyen szétszórták, hogy a porukat szerteszét vigye a szél, s így állatok, vagy emberek szervezetében tovább éljenek.

Az asszonyokét viszont az öntözési csatornákba szórták bele, hogy a termelvényeikben tovább éljenek. Az Atlantiszi törzsek 6 soros árpát termeltek és Uruk városából hozott érces búzát. A hegyi őslakók viszont az ott honos 2 soros árpát, de azt az Atlantiszi és hun törzsek megjelenése után sem hagyták abba, mivel a 2 soros árpából készített árpalepények, vagy árpakása sokkal jobb ízű volt, mint a hatsoros uruki árpa, de az uruki búzát szívesen ették, mivel az laktatóbb volt. Kurd vezér hegyi népe ebben az időben eladásra is készített csereként hajlított, sima és fogazott sarlókat és a hegyi törzsek által készített árpapogácsákért szívesen adtak az uruki búzából magvakat, hogy azokat a hegyi tisztásokon szintén vessenek. Ház mögötti kertekben azonban még mindig használtak ásóbotot, fakapákat és fába süllyesztett aratókéseket. Az állattartók viszont kis falapátokat is alkalmaztak. A nagyházak kétrészesek voltak. Egyikben volt a tűzgödör és búboskemence, míg a másik részben volt az agyaggödörrel ellátott női lakhely, amelyet kisebb család esetén hombárnak is neveztek, ahová az asszonynépek hamvassal hordták be a learatott terményt, de a nagyobb új családoknál az agyagvermes női lakhelyeket a hombároktól különválasztották. Félszer alatt aztán cséphadarókkal az Élet-magvakat kicsé-pelték és agyagedényekben kiszáradva az agyagvermekben tárolták. Tehát a nagyházban volt a fűtéses tűzőrzés, amelyiknek a kürtő kéménye a másik, azaz kis-hombárt is melegítette. Amíg a búboskemence a gyermekek nyughelye volt, addig a másik helyiség, néha az agyag-vermes kishombár a pörkölt-magvas kis-veremmel, míg az ebből nyíló nagy hombár a család éléstára volt a nagy agyagvermekkel, ahol cserépedényekben az egész évre való szemes terményt tárolták. A félszer volt az asszonyok munkahelye, ahol kőmozsár, dörzsölőkövek és őrlőkövek, amellyel a lepénynek valót elkészítették. Voltak olyan házak, ahol még télen is nem a nagyházban pörkölték a búza-árpa szemeket, hanem a félszer alatt lévő pörkölőkemencékben és nyáron a pörkölő kinti kemencét bogácsa-sütő kemencének is felhasználták. Ezen lepény és bogácsa-sütő kemencéket már a 24 hun törzsszövetség uralma alatt sajátították el. A kisgyermekeket, de a serdülőket is főként tejben sült búzakásával etették meg és csak pendelben futó gyermek korukban étették meg lepénnyel. Ugyanekkor kezdték a búzaverem falát is kiégetni, hogy az szárazabb legyen. A sütés és főzés főként hidegebb időszakban mindig a nagyházban történt. Így a hatalmas sütőkemencék elviselhető nagy meleget is adtak és a gyermekek a kuckóban soha nem fáztak meg. Ennek a közelében végezték a forraló kövekkel való húspuhítást és később a húsok főzését. A gyermekek a kuckó-padka szélén ettek a kis bögrécskéikből, és annak tálkájából ették a puha húsokat. Amikor már erős fogazattal bírtak, a családfő az evőpadhoz ültethetőnek tartotta, már keményebb húsokat is adtak a kezükbe, melyet elrágcsáltak. Amelyik étel nem fogyott el, azt a kutyának kivetették minden háznak a kutyaóljába. Amíg az asszonyok munkája az aranyasszony irányítása alatt az Élet-magvak megtermelése volt, addig a Zágrosz és Élám törzseknél a férfiak vadászattal foglalkoztak. Fő táplálékuk a vadkecske, vadjuh, gazella és vaddisznó volt. Leghamarabb az árván maradt farkasok kiskölykeit fogták be a házaik őrzésére, mivel a gyermekek ezeket minden telephelyen megszelídítették. Utána kiskecskéket neveltek fel házaik közelében, zárt ólakban, majd ezeket később nyájakban legeltették. Ez adta a családnak a tejet. A vadjuhot és vaddisznókat nehezebb volt megszelídíteni, de végül ezek is a ház mögötti ólakban nyertek otthont. Már akkor könnyebb volt az élámiak helyzete, amikor nyájakban őrizték a tejet és húst adó házi-állatjaikat. Ekkor még a vadászott rókát és farkast is megették, sőt éhínség esetében még a kutyákat is. Amikor az Atlantiszi népek telepei megjelentek, már a szamarakat is háziállatként tartották, de csak a gazdag hunok hozták magukkal a lovakat és szarvasmarhákat, amelyet szent állatként tiszteltek az őslakók. Ezeknek még a csontjait is porrá égették, és azokat földjeiken elhintették. Amikor a hunok megjelentek, elkezdődött az ordoszi köles termelése, amelyet leghamarabb elfo-gyasztottak egy szemig és az árpa-búza szemeket hagyták jobban kiszáradni és fedett csűrökben, kazlakban is tárolni. Megkezdődött nagy őrlőköveken a magvak dörzsölésével való finomítás és végül a lisztből való kenyérsütés, amely a gyomorbántalmakat csökkentette. Ordoszi hatásra az ólakbani állattartások szaporodtak nyáron kinti legeltetéssel, de már Ordosz hatására tavaszi és sarjú füveket is szárítottak télire és az állattartást a véletlenre már nem bízták. Téli szállásként az Öregek üresen maradt házát és a határmezsgyét kitöltő kisebb nagyállattartó ólakat használták fel, hogy a család tejellátását minden reggel biztosítani tudják. Tehát a vadtartásos kará-mok mellett házi szükségletre tehenet és fejőkecskéket is tartottak. Amíg a háziállatok tejét a család fogyasztotta el, addig a karámok tejhozamát túró, tejföl és sajt készítésére használták és hetenként csak kétszer jöttek be vele a falvak településeire, ahol tartós fogyasztásként használták. Érdekessége volt a legeltetésnek azon formája, hogy reggelenként a ház közelében lévő karámból kihajtották a juhokat, kecskéket és szarvasmarhákat, míg délben visszahajtották. Délután a csökkent me-legben újból kihajtották a hegyi legelőkre, és este visszahajtották. Ebben nagy segítségükre volt a komondor, kuvasz és puli kutyák elszaporodott tömege, akik nem csak a nyájakat, hanem éjjel a házakat is őrizték. Sőt a nagyobb kutyafajták, mint a kuvasz, még a medvével, farkassal is szembeszállt a nyájak őrizetében a külső akloknál. A bárányoknak és kecskegidáknak külön kis karámot építettek, s így az esős és hideg időkben is védelmezni tudták a felnövekvő állományt, csakúgy, mint a kuckókban a gyermekeiket védelmezték. Ennek érdekében minden lakás és ól közelében széna és szalmakazlakat egy futásnyira tartották a gyakori tűzveszélyek miatt. Így alakultak ki a szénáskertek és szalmáskertek, gyakran őrségekkel biztosítva. A házközelbeni karámokat kettőztetve készítették, mivel Ordosz rájött arra, hogy ahol a jószágaik karámban kitelelnek, ott tavasz idején már zöldségeskertet lehet készíteni. Így minden családnak volt két karámja és két zöldségeskertje, amely a családot teljesen ellátta tűzhelyi zöldségfélékkel. Ezek ehető részével viszont nyulat tenyésztettek fedett ólacskákban és nyári karámokban. Szarvasmarha azonban minden 3 nemzedékes családnál csak 1-1 darab volt, míg minden falu szélén volt a bika pajtája, amit az egyes települések állandóan cserélgettek, míg mellette a csődörös háza volt. Amíg a szarvasmarhák szaporításával az aranyasszony, addig a csődörrel a bíró foglalkozott. A legeltetést a bíró, míg a fejést az aranyasszonyok irányították. Amíg a legeltetést botokkal és dár-dákkal irányították, addig az őrségeket és vadászatokat nyíllal, gerellyel és dárdával, parittyával látták el. A központi házak közelében kaparókés-és sarlókészítő szakember is volt alkalmazva, aki a fegyvereket is készítette, de zsákmány esetén a tizedekből ő is részesült. Ez az ember végezte a fegyverek csiszolását és élezését, valamint bőrfeldolgozó fiatal állatokat tudtak könnyen elejteni. Prémes állatokra viszont csapdákat állítottak és a hurkokkal fogdosták össze. Lesből vadászatoknál nyilakat, dárdákat és íjakat használtak. Parittyákat csupán kisvadaknál alkalmaztak. Élelemtermelés mellett a vadászat miatt háziiparokat is űztek. Ezért alkalmazták a kovásokat, akik mellékesen fa-és csontszerszámokat is készítettek. A kovaköveket a legügyesebb emberek pattintották. Ezek a pattantyúsok pengéket, kaparó fényes késeket és nyílhegyeket készítettek. A magköveket a szakember leginkább a minden háznál lévő szerszám-hombárokban pattintotta, hogy annak minden maradékát fel tudják használni, akár még festéktörésre is. Ezeket a falakra felakasztgatták. De a berakásos fogazott sarlót a szakember házánál élő állatra cserélték be, mert ez már művészeti munkának számított. Gyaluvakarókat külön készítettek, ahol külön csiszolókövek álltak a rendelkezésére. Ezen kaparókésekkel az elejtett vad bőrét levakargatták, és csont simítókkal letisztázták. Bőröket és prémeket csak ruhák készítéséhez használták. Árral lyukakat fúrtak a kikészített anyagba és csonttűvel inakat húztak a lyukakba és ezen munkát csontárral, és csonttűvel tovább folytatták. Ezen munkálatokat a nagyházban nem végezték, hanem a fedél alatti színben. A darabosabb bőrmunkákat kint végezték, de télen már a prémes ruhaféléket a nagyházban is megvarrogatták. Nyáron, amennyiben ráértek, csak kint a félszer alatt dolgozták ki a bőr és prémes munkát. Lapockacsontos kaparók lassan eltűntek és az ordoszi fémszerszámokat kezdik inkább használni. Az udvari megmunkálás gyaluvakarói mind az udvarokban folytak, ahol az ácsok már kezdték használni a vonókéseket is, nemkülönben csont-fúrókat is használtak. Előszeretettel a kőfejszéket is alkalmazták. Az élelem termelésének velejárója volt a fazekas ipar, az agyagszalag tapasztások módszerével. Edényeiket sörteecsettel festegették. Amikor a hunok átvették a hatalmat, megkezdődött edényeik égetése kemencékben és ezzel a máglyaégetést megszüntették. Ezt akár az újfajta zárt tűzhelyeken is elvégezhették. Azonban a cserépedény-égetők és lepénysütők külön kemencében végezték a munkájukat a falu közepén. Csagiliból elköszöntek a hun vezetőségtől és az Élám-Zagrosz vidéki őslakóktól és a hozzájuk csatlakozó kísérőkkel elindultak Magyarkára az ősmagyar vallás központjába, akikkel állandó összeköttetést tartottak fenn. Ugyanis akárcsak Ordosz-Hunyor és Csagili között, itt is tíz-nyíl, vagy 24 nyilas falucskák sorakoztak a hegyvidékek lábainál, míg a nagyobb folyók mellett kettős települések szerveződtek. A tíz-nyíl falvak 10 lakóházból álltak a következő településeken, egy központi házzal és 2-3 őrházzal, tehát 14 lakóházból, míg a hun települések 24 házból, egy központi vezetőségi házból és 4 őrség boldoganyás-házból. Tehát a hun településeket úgy lehetett felismerni, hogy 30 épületnél kevesebbet nem építettek, mivel ezek jobban védhetők voltak. Minél közelebb értünk Magyarkához, annál inkább érezhetővé vált aranyasszonyaik uralma. Itt, úgy a 30 házas, mint a 63 házas kettős településeknél a települések belső életét az aranyasszonyok intézték. A ruhák készítése teljesen az ő kezükbe futott össze. Így a nők igen tetszetős prémes ruhákban és ékszerekkel jártak. Bami hun vitéz édesanyja volt a nagy melegvíz melletti leghatalmasabb aranyasszoy, akit Enzeli aranyasszonynak hívtak. Korán özvegységre jutott és 5 fia közül Bami volt a legnagyobb, aki Atrek fejedelemnek a húgát vette el feleségül, akit Enzeli aranyasszony szintén Ordoszba vezényelt Rimalány képzésre. Amíg Hunor városától délkeletre és tőle Csagiliig férfiuralom volt hatalmon, addig Csagilitől kettős uralom volt az Atrek torkolatáig, de innen Magyarkáig az Enzeli aranyasszony birodalmában mindenütt az aranyasszonyok voltak hatalmon. Itt a 30-as vagy 63-as háztelepülések központjában a minden-kori aranyasszony lakott, addig a legközelebbi futásnyira épült hegyi településen lakott a bíró az őrséggel és a templomokban való gazdasági vezetőséggel, a védelmi és vadászati férfilakosokkal. Az egy futásnyira való településekre jártak aludni és étkezni. Az őrparancsnok az írópapokkal együtt minden nap részt vett a közösségi házban való tanácskozásokon, ahol az aranyasszony döntötte el munkáik végzését, mindenkinek a meghallgatása mellett. Mindenkivel kiegyeztek, ezért hadat Magya fejedelem megjelenésétől nem viseltek. Enzeli aranyasszony hatalma az Atrek torkolatától Magyarkáig terjedt: a többi aranyasszonyok szoros összefogásával. Mivel a Nagyvíz és a Hegyek között csak jó kétfutásnyi távolság volt, a vályog házfalakat a hegyi kövek alapzatára helyezték, vagy pedig Magyarka közelében teljesen kőházakat építet-tek, de azokat is 20-30 évenként átépítették. A férfinépek azonban jobban csak vadászattal és nagyállatok tenyésztésével foglalkoztak. A kiképzett sámánok közül mindig volt 1-1 aranyasszony-pap, aki az aranyasszony intézkedéseit végrehajtotta. Ezt rimaszécs-papnak is nevezték. Enzeli rimaszécs volt például az első aranyasszony, aki már hatalmának kezdetén elrendelte, hogy az esetleges vályogfalak csakis törekkel készülhetnek, mivel a szalmát csakis a hegyek felé lévő szérűskertekben tárolhatnak és azokat a nagyállattartók használhatják csak fel almozásra, vagy kemencék begyújtására. Az agyaghabarcsok hordozására bőrvödröket alkalmazott és köveknek a hordására a Buda kő-műves fejedelem által is használt kosarakat. Leghasznosabb intézkedése pedig az volt, hogy a síkságon épített lakásokat 20-30 évenként terítsék el és utána csakis kőalapokra rakott házakat építsenek, pelyvás vályogból, mivel ezek melegebbnek bizonyultak, de az őrségek lakótornyait csakis kövekből építsék fel, tornyos figyelőkkel és ugyanúgy építsék a fejedelmi székvásárhelyeket is, kőfalakkal körülvéve őrtornyos kapukkal. Még a nagyobb településeken is elrendelte, hivatalosan minden ház kijárás elé kerteket alkalmazzanak az élelmezés megkönnyítése végett. Az állatok részére vert agyagból készítsenek ólakat. Hombárokat pedig minden esetben vályogtéglákból készítsenek. Közösségi házak azonban csakis kőházak lehetnek központias alsó fűtéssel és melegített szülőházakkal. Minden faluban szabad tűzhely három is legyen, nehogy az asszonyok a lepény vagy bogácsasütésen összevesszenek. Az asszonynépeken ne vegyen erőt a lustaság, hanem az ebédfőzés első kötelességük legyen. Reggeli és esti étkezésről teljesen könnyű ételekről gondoskodjanak és az őrségnek, valamint a pásztoroknak igen táplálós étkeket készítsenek. Utazáskor száraz húskészítmények porával lássák el a férjeiket és az őrségeket. Minden házban legyen tűzgödör és búboskemence kuckóval a gyermekek nevelése végett. A kása, lepény, bogácsa és újfajta kenyér készítése mellett minden eladó leányka a főzés mesterségét is megtanulja. Minden leány 3 melegítő-követ kapjon 2 levesfőző fazékkal, ugyanannyit a legény is, hogy a külön életet gond nélkül megkezdhessék. Minden férfinép holdtöltétől-holdtöltéig 24 kisrátó pörkölt szemet kapjon, de a nők csak húszat, mivel a főzésnél a férfiak részéből is kóstolgatnak. Ugyancsak havonta közösből 5 kisrátó húst kapnak a férfinépek és 4 kisrátóval a nők és gyermekek. Ellenben kisállatokat minden háznál korlátlanul tarthatnak. A rimaszécs-papnak azonban havonként minden udvar köteles egy nyulat átadni áldozás végett. Ebből végzi a sámán a kis vendég-látásokat. Enzeli aranyasszony, legfőbb Rimaszécs szerint a Zagrosz barlangjaiban laktak a törzsek, csak va-dászattal és kétsoros búza és árpa gyűjtögetésével foglalkoztak, de most lent a dombvidéken és síkság szélén már a földet megmunkálták és öntözéssel bővebb termést értek el. Viszont a vadászat sok húst ho-zott szerencse folytán a kemencébe. Amíg a férfiuralom alatt élő törzsek a nyájaik jó legelőterülete szerint vándoroltak és így falvaikat időnként újjáépítették, az asszonyuralmi területen az aranyasszonyok kötötték magukat az állandó lakhe-lyekhez és a 20-30 évenkénti újjáépítéshez. A nagyállattartóknak az állatjaik nagy száma biztos megélhetést biztosított, viszont az élelmiszerek termelése változatos élelmezést biztosított. Így, Tónusz-Bátika kalandozói is meggyőződhettek, hogy amíg a helyváltoztatós Csagili birodalmában, ha jobb legelőre akadtak, úgy a lakhelyüket 1-2 futásnyira máshová telepítették. Így a Bami vitéz elbeszélése szerint is, ő már 25 medvetoros évében harmadik Csagili helységről tudott, mivel a helyüket változtatták a földek kihasználása miatt. Ellenben Enzeli birodalmában a lakóhelyek egy helyben maradtak és inkább öntözéses földművelést végeztek és az állatjaikat más-más helyen legeltették. Így kialakultak a nyári aklok és téli aklok szokása, s így a szemes magvak termelése mellett elkezdték a télire való szénát és alomszalmát is a szérűskertekben gyűjteni. Igen érdekes volt az aranyasszony-sámánok, vagy ahogy Magyarkán hívták, az aranyasszony-papok alkalmazása az aranyasszonyok hatáskörében. Legtöbbször Urukban képeztek ki egy pateszit, aki aztán a Magyarkai templom-gazdaságban tanítgatta az aranyasszony-papokat, s az írnok-képzésen minden uruki tudományt elsajátítottak. Így Enzeli aranyasszony az enzeli templom-gazdaságban eltervezte, hogy annyi hatsoros búzát kell termelniük kenyérnek és lepénynek és annyi kétsoros búzát kalácsnak, amelyik a jelenlegi 720 léleknek elég lesz az új termésig.

Minden személyre havonként 1 vékás faedénnyel mértek ki szemes terményt a közös hombárból. Mivel azonban gyümölcsgyűjtés miatt ebből még fel is maradt, gyakran mértek ki a hatsoros búza és a két soros búza mellett hatsoros árpát és kétsoros árpát is, hogy házaiknál a cserépkorsókban mindig maradt megtakarított élelem, hogy az éhínségre takarékoskodjanak. Amíg holdtölte között apróbb állatok húsát is ették, minden holdevési ünnepen a pásztorok nagyállatot vágtak a szarvasmarha, ló, juh és kecske állományból, mert minden pásztorember ilyenkor helyet cserélt. Az arany-asszonyok azt is sok helyen elrendelték, hogy gyümölcsöket aszaljanak télire, az élelmezés változatossá tételére. Az aranyasszony-papok az agyagtáblácskáikon minden családnak nagysága szerint ellátási jegyzéket készítettek, amit aztán minden hónapban összetörtek újrahasználás végett. Ezek a feljegyzések még a nagy-állattartási hónapokat jelezték. Ilyenek voltak a következők:

-------------------------------------hús---------búza--------zsír-----gyümölcs

-----------------------------------(adag)-------(adag)-------(adag)-------(adag)

2. Szarvastor " ------------------8-------------8-------------1-------------1

3. Bölénytor " -------------------6-------------8-árpa------2-------------2

4. Báránytor " -------------------8-------------8 -"- -------2-------------2

5. Borjútor " ---------------------6-------------8-------------1-------------2

6. Gödölyetor " ------------------6-------------6 árpa -----1------------1

7. Tehén " -------------------------4-------------4-------------1 ----------- 0

8. Aranyasszony " ---------------8-------------8-------------1 ------------0

9. Tigris " --------------------------6------------4 köles -----1------------1

10. Oroszlán " --------------------8-------------8 ------------2 -----------2

11. Halak " ------------------------8 ------------8 árpa -----2 -----------1

l2. Disznótor " --------------------8 ------------8 ------------2 ------------2

Tárkány ” --------------------------8 ------------8 ------------2 ------------2

Ezen tárkány hónapot, Lugal-oroszlán és kézműves hónapnak is hívták, mert ekkor még a kézművesek is vadászni mentek, amikor igen nagy húsbőség volt. A nyári hónapokban azért osztottak kevesebb hús-mennyiséget, mivel a háziasított kisállatok is pótolták az élelmezés gondját. Szemes magvakat is kevesebbet adtak, mert a sarlózóknak jogában állott az elhullott kalászokat összegyűjteni, úgy a maguk, mint a kisebb állatjaik részére. Azt azonban csak annyit gyűjthettek, amennyi férőhely volt a házaik mellék-helyiségeiben. Település szerint változott azonban a zsír és szárított, vagy friss gyümölcsök kiosztása a mindenkori termés szerint. Volt olyan Magyarka környéki település, ahol csuprokban még mézet is adtak a téli ünnepekre. Viszont az aranyasszony-sámánok szerint csak abból lehetett osztani, ami volt. Ezért a papok kiképzésénél a fenti elosztás csak tájékoztató jellegű volt és településenként gyakran változott. Azonban az igaz volt a kezdettől fogva, hogy az asszonyuralmi településeken mindenkiről jobban gondoskodott az Öregek Tanácsa, amelyik a központi közösségi házakban tanácskozott, mint a férfiuralmi helyeken, mert igen fontos tényező volt a gyermekek felnevelése és a nagyaszszonyi udvartartás intézménye, amelyik minden vándort befogadott, mert mindenkinek a munkájára szükség volt a fennmaradás és bőség érdekében. Az évenkénti holdtölteszámítást Ordoszban és Magyarkán a Nagy-Süán ünnepélyeken határozták meg a mindenkori havazások beindulását figyelembe véve. Ezt pedig a csillagok járása döntötte el. Egy medvetoros év tehát 12 holdtöltési, azaz holdhónapból állott és a kézművesek havából, amelyben minden 4 évben 1 tárkánynapot tartottak és minden 100 évben, a legalkalmasabb időben a ‘+’ Nagyszala napot. Így a csillagászati babiloni év a hold-egyenlítő szerepénél fogva helyrebillent. Így a névadó-feljegyzések 365 napot tartottak nyilván, míg minden negyedik évben volt a tárkányok vizsganapja és ezt minden alkalommal megünnepelték. Minden 100 évben a beavatottak tartottak egy Nagyszala napot és ekkor a medvetoros év nem 365 illetve 366 nap volt, hanem 367 nap. Amíg eleinte a Hold hozzánk csapódásakor 360 nap 1-1 tűzszerzési évet jelentett, ez fokozatosan emelkedett a beavatottak szerint, de később 365 napra emelkedett, sőt 4 évenként a tárkányképzősök napjával 366 napra egyenlítődött ki, míg minden 100 évben a Nagyszala napjával 367-re emelkedett, s ilyenkor helyreállt az állatkép szerinti Világhónap, amely minden 2160. évben változott. Így Joli- Tórem, azaz Földanyánk forgása a nagy Mindenségben egyenletessé vált. Erről a pateszik állandóan tájékoztatták a Beavatottak Rendjét.

Az aranyasszonyok hősi küzdelméhez az is hozzátartozott, hogy az aranyasszony-papok nyilvántar-tották, minden településen mennyi juh, vagy kecske tartandó, mennyi legyen később a szarvasmarha és a ló. Hányan dolgozzanak a föld megmunkálásában, hányan a lakások felújításában, hányan a szerszámok készítésében. Ehhez hozzájárult a falubíró által meghatározott vadásznapok száma, a külső nagyállat tartás pásztoróráinak száma, a csorda, a mét, a nyáj és a ménes legeltetése. A tárkány döntötte el, hányan dolgozzanak famegmunkálással, állatbőrök feldolgozásával és kovaeszközök készítésével. Ezen utóbbiak voltak a kovások. Vályogvetést az asszony-népekkel végezték a pelyvások, de az aranyasszonyok rendelték el, hány új házat kell építeni nyaranként, és hányat kell felújítani. Almavirágzásra minden házat ki kellett meszelni és fertőtleníteni. Az aranyasszony és bíró központi házához mindig a 16-24 fős nagycsaládok kerültek, míg ez fokozatosan 5-7 fős családokra csökkent a faluvégeken és a legszélén voltak a Boldoganyás őrházak, amelyekben az őrségek tartózkodtak. Enzeli legfőbb aranyasszonynak a Rimaszécsnek városa 48 töményből állott és 1-1 tömény között 1 tömény, azaz tízezer lépés volt. Ebből a 48 tömény lélekből 1 tömény töltötte az őrszolgálatot a városban és a határok őrizetében. Enzeli aranyasszonynak 12 ilyen érdekterülete volt, tehát Magyarkáig 576 tömény lélek felett uralkodott és hadrakelt serege veszély esetén 12 tömény volt 120 ezredessel. Zagrosz fejedelmének támadásakor maga állt a töményei élére és győzött. Enzeli aranyasszony szigorú rendet teremtett. Minden 3-6 házra esett 1-1 Földanya szentély. Minden szentélynek kellett kiállítani 1 lovast, teljes fegyverzettel. Ez annyit jelentett, hogy 3 x 24, azaz 72 személyes nagycsaládos szentély adott 1 lovast, míg a 6 x 8, azaz 48 személyes külső családok adták az 1 lovast, mert ott kevesebb volt a kisgyermek. Ha tehát 1 településen volt 12 szentély, akkor az őrség 12 lovasból állott. Ezek az őrségek ebéd után váltották egymást tülökszó hirdetése mellett. Ezen Őrségnek voltak más feladatai is. Ilyenek a tűzőrségek, hídőrségek és kapuőrségek.

Tehát az aranyasszonyok szervezetében egy 200-250 lakosú falunak 12 fő őrsége volt, amely naponként változott és főként a lovasok cserélődtek. Egy gyakorlatilag bevált törvénye volt Enzeli aranyasszonynak: “Ha egy leányod születik, annak a családnak eggyel több fia is lesz, ha azonban fia születik valakinek úgy az a család számára elveszett.” Ez annyit jelentett, ha leánya felnőtt valakinek az vőlegényt hozott a családba, de ha fiú született, akkor vérkeveredés megakadályozása végett annak el kellett mennie a falujából, mert ami biztos, az biztos, hogy egy másik faluban egészséges vérkeveredésű gyermekek fognak születni. Ezért Enzeli birodalmától Magyarkáig a harcosokká nevelődött ifjakat, vagy kézműveseket a hunok térfoglalása után 1-1 lóval és fegyverzettel kiházasították. A megcsaládosodott férjhez ment leányoknak új házat építettek az apától függetlenül az aranyasszony portáján. Magyarkától viszont nyugat felé Sárhelyig, azaz mocsaras vidékig (Meótisz) férfi-uralom volt a Hun-saka (szkíta) féle településeken. Itt viszont szokásban volt a leány-szöktetés, azaz leányrablás, amelyért aztán háborúskodások kezdődtek. Ilyen az asszonyuralmi vidékeken nem fordult elő, mivel a családok a pelyhes állú fiúgyermekeiket munkabírásuk szerint útbaindították más vidékekre, akik sok esetben nem látták viszont többé a szüleiket. Az idegen férfiakat viszont minden asszoyuralmi településen szívesen fogadták. Ezért az aranyasszonyok birodalmában a népesség nagyon elszaporodott. Itt soha nem volt éhínség, mivel a közös gabonatárak bőségesen voltak tárolva és a vadász szerencsétől függően a háziasított nagyállatok mindig biztosították a húsbőséget, tehát éhínség soha nem volt. A férfi-uralom területén azonban folytonos háborúskodás folyt a legelőterületekért és az elrabolt leányok miatt. Itten a nő csak belső munkaerőt jelentett, míg az asszony-uralmi területen a férfiak a nők szorgos munkáját kisegítették a kisebb, vagy nagyobb bőségnek mértékéig. Itt élelmiszer felhalmozás volt, tehát megszűnt az éhség, míg a férfi-uralmi részeken a háborúskodás éhséget teremtett. Ilyen helyen az aranyasszonyok aztán Magtár őrségeket szerveztek a falu bírájával, hogy a férfi-uralom alatt élők a közös gabonatárolásukat meg ne lophassák. Az asszonyok a helyhezkötöttséghez ragaszkodtak, míg a férfi-uralmi területek a legelők szerint vándoroltak. Amíg az asszonyok az aranyasszony-papjaikkal megszervezték a munkaeszközkénti csoportokat, addig a férfiak jobban csak az eredményes legelő vándoroltatáshoz ragaszkodtak. A helyhezkötöttség megengedte, hogy favágó csoportok és mész, valamint szénégető csoportok keletkezzenek a 250-500 fős faluk társadalmában, megtűrte azt is, hogy egy kis csoport az állatok bőrének kikészítésével foglalkozzon, mások pedig szerszámokat készítettek, majd házakat építettek a fiatalok részére, mivel az öregek csak a régi megszokottakhoz ragaszkodtak. A leány-gyermekes szülői otthonokba a leányok a nézeteltéréseket az ágyban megszelídítették és reggelre a harag elmúlott. Kevesebb volt az egy családban való perlekedés. Ha a vő makacskodott, könnyen kiadták a szűrét, mert az asszony-uralmi családokban csak a nők voltak az állandó családtagok, bár a vándorlás sokkal kevesebb volt, mint a férfi-uralmi területeken. Magyarkán azonban az indulatok megszelídültek. Magyar utódai a beavatottjaik vezetésével bevezették az Ősmagyar vallást, amely nem népfaj, hanem az egy igaz Istenben való hiten alapult. Ezt az lsten-hitet nem kényszerítették senkire, mert az ő Istenük nem haragos és büntető Isten volt, hanem szerető Égi-atya, akinek elgondolásait a lábaira megrokkant Anyahita rótta le a szumírok által érthető rovásokkal az Arvisura-lapokon és ennek az Égi eredetű hitnek sok követője volt, amelyeknek vezetői a beavatottak voltak. Ez a kis vallási csoport a nőket egyenrangú embereknek tartotta és az Enzeli Rimaszécs asszony-uralmi, és a Saka birodalombeli férfi-uralom kilengéseit kissé megszelídítette. Itt nem fordulhatott elő, hogy a férfivé lett ifjakat a szülői háztól elhajtották, mert követelődzőekké váltak kamaszkorukban és viszont a leányokat sem rabolták el, mint a Sakáknál, hanem az asszonynépeiket nem nevezték a sakák szerint asszonyi állatoknak, hanem mindkét nembeli csoport egyaránt kedvessé vált a családfők számára, amelyben az atyák jóságos családapákká váltak, akik az asszonyok munkáját nagyon megbecsülték. Mivel a hunok és magyari népek keresztútján épült ez a város, sok vendégfogadóval rendelkeztek, amelyek felett a Magyarka fejedelme rendelkezett. Ez volt egyébként a város katonai parancsnoka, akit pajzsra emelve választottak meg, az egykori Magya fejedelem utódai közül. Vendégeket csakis a saját lovas kíséretükkel fogadták, ezért Magyarkán soha nem háborúskodtak. Annak ellenére, hogy Magyarka fejedelemségében már öntözéses földművelést végeztek és karámos, valamint hidegtartásos állattenyésztésük is volt, a gyümölcsök gyűjtögetésével és gyógynövények összeszedésével is foglalkoztak. Ez egyik legfontosabb munkája volt az aranyasszonyoknak. Magyarka messze földön híres gyógyítóhely volt. A vadászok feleségei az erdőknek a begyűjtéshelyeit keresték fel a férjeik útmutatása és ellenőrzése alapján, míg a földművelő férfiak külön gyógynövényeket termeltek, ha kellett még öntözéses gazdaságaikban, amit aztán az asszony-népek szedegettek össze és szárítgattak. A Zagrosz hegységig lakó Szefárd-magyar vallású hegyilakók sok kecske és juhnyájjal rendelkeztek. A városok lakói részére sok csigát tenyésztettek. A szerszámkészítők részére ők gyűjtötték a kovaköveket és hordták be Magyarkára, vagy pedig sokan hegyi otthonaikban a talált kovaköveket megmunkálták. Híres barlangi vadász volt Zanidar fejedelem, aki a magyarkai vendéglátó házak részére mindig frissen lőtt vadakat szállított, míg a lenyilazott apró és nagyvadak húsát a magyarkai piacon értékesítették. Vadász-kunyhóik olyan nyújtott köralakban készültek, ahol megbeszéléseket és Isten-áldozatokat folytattak, mert szerintük az istenek haragudtak a szögletes kunyhókra azért, mert senkit nem akartak a sarokba ültetni, mivel a vadász szerencse mindig másnak kedvezett és senki nem érezte magát alsóbbrendűnek, mert a szerencse gyakran másnak is kedvezett. Ezen vadászkunyhóknak a közepén mindig ott a mélyített magvermek és kásás megtelt tálak. Ugyanis a frissen főtt húsokat kásával, darával és lepényekkel ették.

A vadon termett kétsoros árpát és búzát gondosan összegyűjtögették az aranyasszonyok vadászai, mert ezek korábban megértek és sokkal jobb ízűek voltak, mint az öntözéses hatsoros árpa vagy búzakalász magvai, amelyet az asszony-népek külön gyűjtögettek. A kisebb falvaknak agyagból való építkezései 20-30 évenként mindig fejlődtek. A vadásztelepüléseik mellett lévő állatállomány karámos tartás nyomán erdei földművelés alakult ki. Itt kezdtek agyagedényeket és Isten-szobrocskákat is készíteni. Minden vadász-szobornál elmaradhatatlan volt a dárdás-nyilas vadászok megörökítése. A síkságon való földművelésnél is gyakran alkalmazták a karámos állattartást, amelynek helyváltoztatása után zöldségeskerteket alakítottak ki. A magvermekben ilyen helyeken csupán agyagedényeket alkalmaztak. Az aranyasszonyoknak milyen hősies küzdelmet kellett megvívnia, hogy a vándorló vadászokat és nyomásokban legeltetett állattenyésztőket a síkságon lévő öntözéses gazdálkodókkal az összhangot meg-teremtsék. Ezt másként nem tehették, az Atlantiszi egyisten hit vallása nélkül. Zanidar fejedelem örömmel üdvözölte a Tónusz és Bátika rokonlátogató csoportját és a Tura hegyen lévő vendégfogadóban helyezte el a kedves vendégeit. Nemsokára következett az aratás vége és ilyen alkalommal szokták mindig megtartani a Tura-hegy tetején a hegyi-ünnepélyt. Gyeretyán a hegyivadászok hadvezére már jelezte, hogy az aranyasszoyok napjára lejön a Szefárdok lakta hegyekből bőséges vadászzsákmánnyal, s legényei újból a Galga lovasfejedelem leányai közül akartak nősülni. Ugyanis Joskar aranyasszony kívánsága az volt már évek óta, hogy a Tura hegyén megtartott leányvásár párválasztásai a legsikerültebbek. Galga lovasfejedelem is örült, mert egy kosárra való leánya volt, s így azok is lassanként asszonysorba kerültek. Joskar aranyasszony különösen örült az Ordoszból jött tárkány-sámán ifjaknak, mert így a leányai-nak van miből válogatnia. Mivel az egyistenhiten alapuló vallás csak a fejedelmi családok vallása volt, így azt gondolta, hogy a beavatottságot megütő mértékű istenhit minden erőszak nélkül terjedhet. A vendég-fogadós figyelmeztette, hogy az ünnepélynek egyik előkészülete abból áll, hogy minden leány és legény elmegy megfürödni az Öthegyen épített melegvizes forrásokhoz megtisztulás végett. Ezt testi és lelki megtisztulásnak is vették. Öthegy alján két kőből épített fürdő volt, ahol az előcsarnok búboskemencéjében emberfej nagyságú köveket melegítettek, mikor ezek a kövek megforrósodtak, egy csúszdán vízzel ellátott edényekbe gurították a kupolás kőfallal ellátott fürdőbe. Itt aztán a vízből kilátszó forró köveket vízzel locsolgatták. Mindenki jól megizzadt a kupolák alatt, majd a kifolyó langyosvíz medencéjében megfürödtek. Amikor eljött az este, a lovasok visszatértek Magyakára és onnan díszes felvonulással mentek külön-külön a legények és leányok a Tura hegyi ünnepélyre, hátha a szerencséjüket megtalálják. Tura hegyére a Galga folyó népe ökrösszekereken ment. Kalácsokkal és gyümölcsökkel bőven meg voltak a saroglyák rakva, míg Gyeretyán népe lovas szumír-szekerekkel jött a hegyi ünnepélyre. Mivel azonban a hunok lóállományukat nagyon kiterjesztették, az nem is volt igazi legény, akinek lovat ne adtak volna ajándékba a szülők nősülő fiaik részére, így minden házasulandó ifjú lóháton érkezett. Ordoszból jött vendégek és Gyeretyán, valamint a Galga völgyéből érkezett ifjúság szakadatlanul ünnepelte a bőséges aratás és a vadászok hegyiünnepélyét. Ezen népi szokások minden évben öt napig tartottak és a hatodik napon tartották meg a hivatalos esküvőket. Erre az ünnepi szokásra most Kubán szkíta és Enzeli zagroszi fiatalsága is eljött.

Erre a díszes ünnepségre Kund szkíta-saka vezér is eljött az iker-fiaival, Kara-Kubánnal és Kaza-Kubánnyal, akik Zanider fejedelem két leányát Sabu és Saba fejedelmi leányokat feleségül vették. Ez volt évek óta az első alkalom, hogy valamennyi eladó leány elkelt a Tura-hegyi leányvásáron, s még az ötödik nap éjszakáján örök hűséget esküdtek. Az esküvői szertartások még három nap és három éjszakán folytak, mivel nagyon sokan Tónusz ifjúsági fősámán kegyhelyén akartak örök hűséget esküdni. Annál is inkább kapós volt a Tónusz eskettetése, mivel ennek a látogatásnak emlékére új kegyhelyet építettek. Utána holdtöltétől holdtöltéig nagy vadászatot rendeztek a kabard nemzetség Badil fejedelmének hegységében. Szarvasbőgés idején azonban egy hóval fedett hegy alatti erdőségben a Badil íjászai Zanidar fejedelmet orvul agyonlőtték. Ugyanis Zanidar Sabu nevű leányát a Badil fia, Balkár akarta feleségül venni, de a leányvásáron Sabu inkább Kara-Kubánt választotta. Igaz, hogy sokan attól ijesztették, hogy ne válassza a szkíta-saka legényt, mert akkor neki is iker-fiai fognak születni. Sabu azonban annyira szerelmes lett a göndör hajú választottjába, hogy titokban elsőnek esküdött örök hűséget, úgyhogy a szülei már nem tudták megakadályozni a választását. Ilyen örömünnepek és vadászatok után gyász borult Magyarka fejedelemségére és a legnagyobb baj az volt, hogy Joskar aranyasszony öt év alatt sem tudta elfelejteni a forrón szeretett férjét, ezért a legközelebbi uruki csoporttal Marina birodalmába vándorolt fiatalabb, még pártában maradt leányaival. Fejede-lemségét átadta fiának, Szukum ifjú fejedelemnek, aki a megbékélés szellemében Badil leányát, Cserkesz fejedelmi leányt vette el feleségül és Joskar nem akart a férjének gyilkos népével egy városban ünnepelni. Így a jegyesség után a népes uruki csoporttal és leghűbb harcosaival a Marina felé vették útjukat, ahol az aranyasszonyok uralma, vagyis nőuralom volt szokásban. Három fia Ingus, Ágikán és Besse elkísérték az Etil folyóig, amelynek partján volt a híres Szőrme-Ata vásárhely, amelynek a legnagyobb késő őszi vásárán még részt vettek, majd onnan a fiai biztonságos vendéglátóhelyen hagyva anyjukat és kísérő lovasait, Magyarkára visszalovagoltak. A 865. év végét még megvárták Magyarkán a nőtlen maradt sámáncsoport tagjai, mivel az uruki vándorlók csoportja szintén megnősült és egy kis részűk Ordoszba indult, hogy részt vegyen a beavatottak legújabb sámánképzésén. Az aranyasszonyok újabban érkezett csoportjának pedig egy újabb hősi küzdelme kezdődött, hogy az uruki-magyarkai szokást meghonosítsák.

A Nagysüán előzködésén Báta lett az első. Ennek jutalmáért kapta azt a megbízást, hogy szervezze meg a dél felé irányuló tájékozódó utat. Tízévi kiképzés után 24 ifjú lovassal indult el. Úr városában Sirgula pateszi fogadta. Ő volt az, aki Pintorban az ő időszámításuk 750. évében a hatodik holdfogyatkozást követő napon Dungi ifjúsági királyt királlyá kente. Sirgulát ettől kezdve öreg királynak, Dungit összekötő királynak nevezték. Dungi Esthon és Bothon testvéri népét készült meglátogatni. Erre az útjára meghívta Báta sámánt is 24 lovasával együtt. Dungi elmondotta, hogy ő Ukus pateszi tanítványa, aki sokat beszélt neki a múltról. Emlékeiből felidézte, hogy amikor Buda lett a király Úr városában, akkor Lagasban lugalnak, azaz nagy-embernek hívták a királyt. De valójában mindenütt a pateszik uralkodtak. Abban az időben furcsa volt az időszámí-tásuk is. Azonban a legfontosabb az volt, hogy van-e mit enni. A szegénység naponta csak egyszer evett. Később, amikor a földek már jobban teremtek, többször is ehettek. A lugalok és a pateszik elkezdték számolni előbb csak az evéseik számát, majd a fogásokat, végül a felszolgált ételek fajtáit is. Így például Alulim, a nagy lugal 28000 féle módon készült ételt számolt össze valamennyi étkezésében. De Dungi számítása szerint csak 57 évet és 6 holdevést élt. Elmondta továbbá Dungi, hogy az ő időszámításuk 210. évében a Holdanya nagysága megváltozott, és ez nagy égiháborúkat, tengerháborgásokat okozott. Borzalmas özönvíz pusztított. Ezért a megmaradt lakosság észak felé, a Szefárdokhoz és a kurdokhoz menekült. Sokan Mari városában találtak menedéket. Gilgames, az uruki király hősiesen küzdött a nagy áradás ellen. Később a Hold, amikor egy üstökös újra megcsapta a farkával, megint közelebb került a Földhöz és a 344. és 542. években újabb özönvizeket okozott. Ezek (Kr.e. 3406 és 3208) csak kisebb özönvizek voltak, de mégis sokakat ismét menekülésre ösztönöztek. Ezeken kívül gyakoriak voltak a kisebb áradások is, de azokat már nem sárkánykígyónak Holdanyánkhoz való közeledése okozta. Csillagvizsgáló pateszeink nagy zavarban voltak, mert egyik alkalommal sem sikerült előre kiszámítaniuk a dühös sárkánykígyók érkezését.

A legrégebbi őslakók, akik mint menekültek érkeztek a Van-tó környékére, szumíroknak nevezték magukat. Ott örömmel fogadták a menekülteket, akik aztán később Úr népével összeházasodtak. Ilyen házasságból származott az a vezér, akit a Van-tóiak Szumérnak neveztek. Pateszinek képezték ki. A helyzet javultával megszervezte Szefárdban, Kurdban és Mariban is a visszavándorlást. Szumér ökrös-fogatokon, szamarasszekereken vonult vissza a népével, s mind többen és többen követték őket. Atlantiszról származó ismeretekkel kezdtük el a csatornázásos földművelést és az állattartást. Lovak és tevék azonban eleinte csak Kurd, Mari és Ugarit birodalmából szállítottak épületfát és más építőanyagot, a most már egységes Szumér királyságba. Először csak 30-40000 lakosú királyságokat szerveztek, de Úr városának a lakossága jelenleg már 350000 körül van. Sok a kereskedő és kézműves. A mai napig 56 városunk és 224 tanyánk van, 1891600 lakossal, tájékoztatott erről Dungi. A lakosoknak azonban csak a fele szumír, a többi időnként felfogadott szolga. Gyakran cseréljük őket, hogy Esthon, Bothon, Mari és Ugarit népét ilyen módon is megtanítsuk a földművelésre. Reméljük, hogy ez előbb-utóbb mindenütt véget vet az emberevésnek. Ezt Pintorban rendelték így el Ukus pateszi javaslatára. Ekkor rendelték el az írnokoknak, nagyobb számban való kiképzését is. Ezt Meni király Esthonban igen szívesen fogadta, bár meghagyta népe eredeti írását is. Jó gondolatnak tartotta, hogy a királyok és vezetők egymás közötti érintkezését egyformán kiképzett írnokok szolgálják. A pateszik vezette templom-gazdaságok a lépcsőzetes kegyhelyek nyilvántartása alatt állottak. A mindenkori lugal az esti ájtatosság utáni megbeszélések alkalmával innen irányította a csatornák közötti munkát. A közben megcsaládosodott őslakók visszavándorlása folytán az égi-lakók tisztelőinek száma több ezerre nőtt. Ezek saját kegyhelyeken áldozatokat és ajándékokat mutattak be. A beavatottak azt tartották, hogy Isten csak egy van, de az égi-lakók száma töménytelen; ezért mindenkit meghagytak a saját hitében. Eleinte, amíg termés-szűkében voltak, a királyok a város ellátása érdekében sok háborút vívtak egy-mással, de később a templom-gazdaságok már annyi magot tudtak termelni, hogy szűk esztendőkben az egész Szumérföldet el tudták látni feleslegeikből, sőt kereskedtek is vele.

A feketefejűek az éj leple alatt néha megtámadták a magtárakat. Ezért Pintorban úgy határoztak, hogy a tartalék-raktárakat a velük kereskedelmi kapcsolatban álló településeken állítják fel, s ott ellenértékért lehet élelmiszert kapni. Legtöbbnyire kenyeret hoztak így forgalomba. A különböző lepények sütése külön iparággá fejlődött. Lassanként másutt is elkezdték a Szumér földön termelt terményeket ültetni, vetni. A kereskedelem érdekeit szolgálták az írnokiskolák is. Eleinte 2000 írásjelet használtak, de a Pintori tanács az írásjeleket egyharmadára csökkentette. Így a 665 írásjelet könnyebb volt elsajátítani. Amikor figyelmét felhívtam a 24 hun törzs szövetségének írásjeleire Sirgula pateszinek, ő azt válaszolta: “az emberek agya sokkal jobban csiszolódik, ha egy kicsit gondolkozniok is kell. A messze földön kiépített írnokhálózatot nem szüntethetjük meg, mert akkor az istenek hírszolgálatát is meg kellene szüntetnünk. Dungi fiam majd elkísér benneteket, és saját szemetekkel fogjátok látni a szumérok fölényét.” Nyomban kiadta a parancsot, hogy Mari és Ugarit érintésével a Hirös-kapun át menjünk Ménes birodalmába. Útközben Dungi elmondta, majd meglátjuk, hogy UTU napisten unokája milyen áldást adott a világnak az írás művészetével. Az írnokok tudtak összeadni, kivonni, szorozni és osztani. Urukban és Nippurban elkezdték alkalmazni a tízes számrendszert. Például le tudták írni az 1024 medvetoros évek számát. Hosszúságmértékük a könyök volt; az 24 hüvelykből állott. Nagy távolsági mértékük a dana, később a biru volt, ez a mi mértékünk szerint tízezer, azaz 1 tömény nagy lépésnek felelt meg. Terület-mértékük a sár, megfelel egy családi zöldségeskert nagyságának. Űrmértékük a szila és a su, néhol suk. Súlymértékük a mana, egy evésnyi köleskásának felelt meg, tehát 60 gir, vagy újabban sekel. A templom-gazdaságokban szelíd állatokat dolgoztattak. Ismerték az ásót és kapát; ezt marnak nevezik. Szamár-vontatta ekét használnak a termőföldek forgatására. Ezt apinnak nevezik. Dungi rajzot is készített róla, hogy majd otthon mi is alkalmazzuk. Amikor az állattartás fejlődése megakadt, egyrészt tisztasági okokból, másrészt a pereskedések miatt. A helyzetet a tanyákkal oldották meg. Elkezdtek fogazott sarlókat alkalmazni. Nádhajlékok és cölöpházak helyett áttértek a téglából való építésre. A szolgák téglalopásai miatt bélyegzőket is használtak. Az épületfát a hegyekben termeltették ki. Használtak bronzot, ezüstöt és más fémeket. Voltak ezüstpénzeik is. A hajóik elöl és hátul is magasak voltak, az evezők mellett a vitorlákat is kezdték alkalmazni. Még Atlantiszból hozták magukkal a kerék ismeretét. A kereket minden menekült nép használta; las-sanként átvették a többi népek is. Eleinte csak ezer istenük volt, de Szumér vezér bevonulása után három-ezer fölé emelkedett a számuk. Mindenki szabadon választhatott neki tetsző istent, akár többet is. Az ilyesmi növelte a pateszik pénz-és adományéhségét.

Az Ég istene AN volt; a levegőé ENLIL; a Holdisten NANAR. Dungi ifjúsági összekötő kiskirálynak UTU, a Napisten volt az istene. Ezért is fűzte mély barátság Udumuhoz, a Napbirodalom kiskirályához, akit szándékunk volt meglátogatni. Atlantiszi szokás szerint a bölcsek holdhónapokban számoltak, vagyis az egyik holdtöltétől a másikig. Teleholddal kezdve 7 napos hetekre osztották fel a hónapot, a napot pedig 24 danára, ezt pergőkkel mérték. A csillagászok a pateszik templom-gazdaságaiban a napévet is bevezették. A napév és a holdhónapok közötti különbséget átmeneti napokkal hidalták át. Minden városukról térképet készítettek és belerajzolták az összekötő útvonalakat is. Mi is térképekkel indultunk el, hogy Mari és Ugarit érintésével a napisten birodalmába jussunk. A pateszik növényi gyógyszereket alkalmaztak, de ismerték a Mély-tó salétrom és hegyi só készítményeit is. Volt tej, kígyóbőr és teknőspáncél-gyógyszerük is. Úr városából kiindulva a Ráten folyó partján haladtunk. Messziről mindenütt téglákból épült államok látszottak. Fallal voltak körülvéve és minden városnak 3, 5, 7 vagy 9 kapuja volt. Ezeket éjszakára lezárták. Nappal őrség ellenőrizte az érkezőket is és a távozókat is. Minden őrségben volt egy írnok is, aki feljegyzést készített mindenről és a lugalnak beszámolt a fontosabb eseményekről. Az Adiglat, vagyis a Tigris folyó bal partján érkeztünk Paripa, Dabósa és Asszóur városába. Az itt lakó kurd és hun lakosokat kértük fel, hogy a megváltozott szumér nyelvben járatos ifjak kísérjenek bennünket Nippurba. Asszóur szent városában a kurdok ifjúsága több nyelven is beszélt, ezt a kereskedelem hozta magával. Kis városában nagy örömmel fogadták őket az írnokiskola volt növendékei. Mire Nippurba értek, többen voltak a kísérők, mint a vendégek. Nippur szent városában átadták a főpateszinek Ordosz ajándé-kait. Itt külön kísérőt kaptak, mert mindenkitől féltették a sok csatornát és zsilipet. Adab, Surupak, Umma, Lugos, Uruk, Larsa és Úr városába csak a főpateszi írásával lehetett belépni. Úr városát akkor teljesen körülvették a Ráten folyó csatornái és csak a kikötőn át lehetett bejutni a városba. A fellegvár, a templomok és paloták ámulatba ejtették a 24 hun lovast és Bátát. Most pedig, hogy ne kellessen olyan sok ellenőrzésen átesniök, a fekete és vörös föld határán kitaposott úton haladtak Mari városa felé. Itt jobbára Gula istennő pateszijei orvosolták a feketefejű népeket.

Naszir város ifjú királya oroszlánvadászatra csábította a Dungi kiskirály vendégeit. Dungi, Báta és Gyoma sámánnak sikerült sörényes oroszlánt elejteni. Urbaba városánál a nippuri írnokiskolások egy csoportja csatlakozott hozzájuk, hogy Dungit Meni kiskirályhoz vezessék. Kis városában csak a 344. évi (Kr.e.3406.) özönvíz által okozott károk voltak följegyezve. Az özönvíz Uruk és Úr városát sújtotta a legnagyobb mértékben. Mari városában lepte meg leginkább Bátát a hatalmas templom, a zikkurat. Látta rajta a tizedik szumér város alapítására vonatkozó feljegyzéseket, melyek kőbe vésetten állottak. A Ráten folyó itt csak egy lófutamatnyira volt a várostól, a Rát vizének hívták. Az özönvíz itt kevés kárt tett. Mariból is csatlakozott hozzájuk egy csoport lovas. Ugaritba, Tenbe és Szabírföldre kísérték a rokonlátogatókat. Tenföld és Szabírföld telepesei nyelvét még tűrhetően megértették. Szabírföldön, a Hírös-kapuban Jákó sámán csatlakozott hozzájuk a fiaival. A Sós-tónál várta őket Meni kiskirály írnoka, Tudó. Ő a nem-rég épült város képét mutató fővárosba kísérte a látogatókat. Itt legelőszőr Bas isten templomába mentek és itt Báta átadta az ordosziak arany ajándékait. Meni kiskirály ekkor Bátának ajándékozta Udumu király buzogányát, ami királyságának ötödik évében készült. A filesztiusok támadásakor Udumu ezzel zúzta szét a hatalmas erdőségekkel rendelkező Bél király fejét. Báta köszönettel vette az ajándékot és megígérte, hogy Ordoszban az Öreg-isten 24 karélyos templomában fogják elhelyezni. Utána Abidosba mentek, a poklok hasadékához. Áldoztak a Napistennek, akinek parancsára Meni édesapja felépíttette az új fővárost, MENI napvárost.

Teljesült a bothoniak kívánsága, hogy az egyesült királyság fővárosa az ő területükön legyen. Ménes király első birodalomalapítása után Bothon és Esthon, mintha szumérföld lett volna, apró kiskirályságokra bomlott. Mindenütt pateszik alapítottak templom-gazdaságokat, de a régi napvallás papjainak írásait hűen megőrizték, hiszen azok sok ezer évről való följegyzések voltak. Ezek a följegyzések bőven szóltak a Feketeföld és Vörösföld örökös harcairól. A harcok a Feketeföld győzelmével végződtek illetve Bothon és Esthon győzelmével. Szumírban megszüntették az egyes országok közötti háborúskodásokat és Ukus pateszi megszervezte az Íj és nyíl országát. A Nippurban tanuló diákok ezt látva, otthon is hangoztatták az egyesülés hasznát és végül Al-Méne, Esthon ura is sorban jobb belátásra bírta az egymással háborúskodó kiskirályokat, ráesz-méltetve őket a Vörösföld felől fenyegető veszedelemre. A Nippurban tanult Tudó a nagy cél érdekében me-zítláb, durva köntösben járta sorba a királyságokat és meggyőzte őket az egyesülés szükségességéről. De Al-Méne, ha kellett, fegyverrel is támogatta Tudó érveit. Az új Meni főváros felépítése után Tudó végre Bothon királyának legkisebbik húgát vehette feleségül. Tanisz királykisasszonyt Dungi kiskirály vezette a Napisten szentélyébe, 48 rokon lovas volt a vőfély, köztük az Ordoszt képviselő 25 ifjú. Maga Al-Méne volt a legboldogabb, hiszen a Feketeföld népe ezáltal egyesült az övéivel. A Vörösföld feketefejű népe addig folyton irtotta Tanisz rokonságát. Datolya és szőlőbor hatása alatt a Dungi kíséretében lévő beavatottak sok mindent elárultak, aminek a vendéglátók nagy hasznát vehették.

Elmondták, hogy Káltes asszony szekerén érkezett égi lakók szerint Nippur beavatott központot, az Élet-templomát veszély fenyegeti. Ajánlatos volna tehát a sokezer éves följegyzéseket Karnakba szállítani. Karnak eleinte csak egy kis szentélyből állott, de Ménes király óta mindegyik király építtetett hozzá valamit. Később az egészet fokozatosan lebontották és százévenként új szentélyt építettek. Most Al-Méne új épületében helyezték el a Nippurban lemásolt szellemi kincseket. Ugyanekkor idekerültek az Ordoszból hozott másolatok is, melyek az agabák és a 24 törzsből álló hun szövetség dolgaira vonatkoznak. Karnak papjai a Napisten ünnepének harmadik napján a vendégek segítségével a régi szentély minden ládáját átszállították az Al-Méne által építtetett új szentélybe. Karnak főpapja a Menitől ajándékba kapott Udumu-buzogányt ekkor áldotta meg, beszédében szólt arról is, hogy ha Nippur után Karnakot is veszély fenyegeti, Ordosz felkészülhet az Élet templomának befogadására. A karnaki följegyzések alapján Tudó ilyesmikről tájékoztatott: Az emberi élet akkor kezdődött Joli-Tórem földjén, amikor 432 ezer évvel ezelőtt Kaltes asszony földjéről megjelentek az égi-lakók. Akkor a búvárkacsa által felhozott szárazföld még egy volt. Az üvöltő sárkánykígyók égi harca folytán azonban megmozdult az ősvíz alatti lávafolyam és szétválasztotta Joli-Tórem szárazföldjét. A mindent éltető Napisten munkája nyomán esők zúdultak Joli-Tórem földjére és dús élet kezdett virágzani. De újabb üvöltő sárkánykígyó jött és magára rántotta a Holdat. Az földünkhöz csapódott, Joli-Tórem földje megrázkódott és milliónyi porszem borította el a Napisten fényes tekintetét. Majd eljegesedett minden. De a Nap ura nem engedett mindent elpusztítani és Kaltes asszony bolygójáról elküldte az égi-lakókat, akik összeházasodtak Joli-Tórem földjének lakóival. Ekkor nyílt ki az emberek agya és elkezdtek okosan uralkodni a Földön és a vízben lakók felett. Lassanként vére szerint mindenki 4 embercsoport valamelyikébe tartozott, de ezerszámra akadtak köztük olyanok is, akiknek a vére visszaütött a Kaltes asszony által küldöttekére.

Akikből az égi-lakók vére kiütközött azok 3, 5, 7, 9, 11, 13, 15, 17, 19, 21, 23 és ritkán 24 karátos beavatottakká váltak. A 24-karátos, vagy karélyos beavatottakról az Égieknek mindig tudomásuk volt, haláluk után ezeket az Égbe ragadták. Dungi ezen elmosolyodott, de Tudót ez nem befolyásolta és így folytatta: Ukus pateszi a nippuri följegyzésekben azt állítja, hogy a nagy özönvíz utáni időben Gilgames ifjú királyt halála után Káltes asszony szekerén az égbe ragadták, pedig ő csak 16 karélyos beavatott volt. Két-harmad részben égi eredetű volt és csak egyharmad részben volt Joli-Tórem bolygóbeli beavatott; de hősiessége folytán 24 karélyos beavatottá lett. Atlantiszon a vízáradás, földrengések és égiháborúk folytán oly nagymértékben fölemelkedett a hőmérséklet, hogy még a jéghegyek által borított száraz földek is kettéváltak. Feljegyzéseink szerint a menekült beavatottak rajzokat hoztak az eljegesedés előtti időkről és adatokat az óriási embertömegek és a hatalmas állatvilág pusztulásáról.

Azután is gyakran jelentek meg az égi-lakók a Kaltes asszony szekerén; Úr városa mellett például Oanesz haltestű csoportja a tengerbe esett. Ebből Szumérnak lett nagy szerencséje, mert Nippur beavatott központ körül az égi birodalom mintájára fejlett templom-gazdaságok létesültek, és ez hozta magával a jég-ár után elharapózott emberevés megszüntetését. Karnakot lerombolhatjuk ezerszer, de mindig újjáépítjük, és népünk nem marad megfelelő irányítás nélkül. Atlantic elsüllyedése miatt az elözönlés veszélye fenyeget bennönket a kiéhezett Vörösföld felöl. Ezért hát Ordosznak fel kell készülnie az Élet-templomának befogadására. Másnap tevekaraván-kísérettel elindultunk a Hírös-kapu felé. Nagyon meglepett bennönket, hogy egy holdtöltényi idő alatt Menhófer mester hány új palotát tudott felépíteni Meni kiskirály városában. Tudó és Ukus pateszi elmondták, hogy egy kis földalatti világot építenek ki, de valamennyiünknek törekednünk kellene egy-egy nagyobb alsó-világ kiépítésére, hogy a sokezer éves följegyzéseket bármely esetre biztonságba helyezhessük. Szabírföldön és Ten birodalmán át Ugaritba majd Mariba érkeztünk. Onnan már kurd lovasok kísértek Paripa városán át Magyarkára és a gazdag hun birodalom tájain gyönyörködve érkeztünk Hunor városába. Itt a beavatottak főpapjának beszámoltunk arról, mi foglalkoztatja a karnaki beavatottakat. Itt várt bennünket Szaduri fősámán, 24 karélyos beavatott. Közölte velünk, hogy amikor Karnakban azok a nagyjelentőségű megbeszélések folytak, Kaltes asszony lámpácskái fel-felröppentek Holdanyánk irányában és láthatatlan szemecskéikkel felvették, mi történik Karnakban. Kíséretemmel most a gazdag hunok vezéreivel Ordoszba megyünk, hogy mindent rovásba foglaljunk.

Kr.e. 2806 Dernő ifjúsági fősámán az úz nép fia volt. Az 1234. medvetoros évben, időszámításunk előtt 2806-ban az alábbiakat rótta le a 85. Arvisurában. Amikor Ordoszban Imola fősámán az 1205. medvetoros évben (Kr.e. 2835) már erősen érezte elöregedését, lovasokat küldött szerte, hogy a 24 hun törzs küldje el Ordoszba legrátermettebb ifjait a sámán tudományok elsajátítására. Ez 5 esztendei folytonos tanulást, s a legkülönfélébb vitézi és más szükséges tennivalók gyakorlását jelentette. Eljött Ordoszban az ifjú sámán jelöltek lovasversenyének ideje. A vén Imola, Biharral és a többiekkel lóra szállt, hogy Ordoszból az egynapi lovaglásra levő Pusztaszerre menjenek. Akkor ugyanis, az 1210. medvetoros évben (Kr.e. 2830) a törzsszövetség sámánfiainak is részt kellett venniük a versenyen, mert el kellett dönteni azt is, hogy ki legyen a mongol Urga-Balzsán helyett a hun törzsszövetség fővezére. Négy nehéz, küzdelmes harci feladatban a kazahun Bihar lett az első, de a lovaglásban Urga-Balzsán leánya, Dala-Kerulen legyőzte minden ifjú küzdőtársát. Ez a győzelem Dala-Kerulent feljogosította arra, hogy maga választhassa meg a férjét. A szép lány Bihart választotta. Ez törvény volt, s ellene Bihar sem tiltakozhatott volna. Három napos fényes esküvő után az Öregek Tanácsa teljesítette Bihar kívánságát, hogy a válogatott ifjak élén felkereshesse a Nagyhegyeken (Himaláján) túl élő, Atlantiszi származású rokon népet, a párszi-szkítákat. A nagy utazásra egy esztendeig tartott a felkészülés. Dala-Kerulennek közben két fia született. Ekkor már a Bihar távozását nem szívesen vevő Urga-Balzsán fővezér is belenyugodott a rokonlátogatásba. Urga-Balzsán unokái születésekor 56 éves volt. Nagy örömében szinte megfiatalodott. Boldogsága érthető is volt, hiszen így nem szakadt magva a családjának.

Egyik unokájának a Szuha-Balzsán, a másiknak a Zsitva-Balzsán nevet adta. Dala-Kerulen féltékenységében az égieket kérte, hogy Biharnak soha meg ne engedjék a hűtlenséget. A Tóremek nagy része is összefogott Bihar segítségére, de ő erről persze semmit sem tudott. Történt ezután nem nagy időre, hogy Dala-Kerulen lóra szállt. Az égiek mind sebesebb vágtatásra ösztönözték a lovát és a megvadult paripa egy mély szakadékba vetette Dala-Kerulent. Már csak holtan tudták felhozni a sziklák közül. Bihar serege sziporkázó jéghegyek, szilaj folyók és szoros völgyek világába érkezett. A sötétebb bőrű népek eleinte megbámulták a hunok lovas seregét, sőt fehér kásával is kínálgatták a lovasokat, de amikor kiértek a síkságra, lándzsáikkal és kövekkel támadtak rájuk. A kabar fegyverek azonban jobbnak bizonyultak. A termékeny síkságon aztán már nagy ellenséges sereg gyűlt össze. Az őrzők jelezték, hogy az összecsapás elkerülhetetlen. Bihar ekkor összehívta a 24 törzs vezetőit és azt javasolta, hogy előbb csalogató harccal vonják magukra az ellenség figyelmét, majd két oldalra szétválva nyissanak utat az íjászok és kővetők előre felállított oszlopainak. Így azok megtörhetik a nagytestű állatokon támadó ellenséget, utána pedig a nyilasok és csákányosok teljesen végezhetnek az ellenség gyakorlatlan harcosaival. Ez a teljesen ismeretlen harcmodor annyira meglepte a sötétebb bőrű harcosokat, hogy látva nagy veszteségeiket, kegyelemért könyörögtek. A sebesültek között volt egy szőke hajú ifjú, akinek a beszédét megértették. Ez elmondta, hogy a Nagyvíz mellett élő Ata-Isis hívő emberekhez tartozik, de számuk az időnként fellépő betegségek miatt egyre fogy.

Bihar meglepetve válaszolta, hogy ők éppen az Atlantiszból elszármazott rokonaikat keresik. Voltak, akik előmerészkedtek az erdőkből, és ajándékot hoztak Biharéknak annak jeléül, hogy elismerik győzelmüket. A győztesek viszont, a rokon parszi-szkíta ifjú tolmácsolásával a tudomására hozták a legyőzött vezérnek, hogy nem kívánják meghódolásukat, csak átvonulást kérnek, mert a rokon törzsek felkeresése a céljuk. A tárgyalást folytató fejedelmi személyek Biharéknak ajándékozták az elesett harcosok tehén-és bivalycsordáit és felkérték őket, hogy lépjenek vélük szövetségre és telepedjenek le közöttük és a tengerparti rokonok között levő síkságon, meg hogy tanítsák meg őket fegyvereik használatára. Bihar örömmel elfogadta a felkínált szövetséget. A sötétbőrűek nagyon elcsodálkoztak azon, hogy Biharék megeszik a lesántult teheneket és semmi bajuk se történik, nem sújtja őket az égiek büntetése. Biharék győztes tyumenje diadalmenetben vonult egészen a tengerig. Bihar ott a parszi-szkíta rokonoktól átvette hadrendi szervezetüket, ami ezen a vidéken jól bevált. A megcsaládosodott harcosokat tizedekbe és századokba telepítette. Így minden törzs 10 helységben lakott, a tizedesek vezetésével.

Az agaba törzzsel rokonságban álló párszi-szkíták bölcs emberének elrendezése szerint Bihar 10 ezredese 960 helység-székben uralkodott. Tíz tizedes fölött állt egy százados, tíz százados felett pedig egy ezredes, mindegyik ezer-ezer harcossal. Mire elmúlt az ötödik medvetoros év, a Törzsek Tanácsa elrendelte újabb harcosok képzését. Ennek a század-és ezredszékhelyeken újabb tyument képeztek ki az agaba-féle parszi-szkíta ifjúságból. Nagy gondot fordítottak a lovak betanítására, hogy szükség esetén a szövetséges uralkodók kérésére két ütőképes tyument tudjanak kiállítani. Harci fölényüket mindig tudták érvényesíteni és egy-egy hadjárat után gazdag zsákmánnyal tértek haza. A kilencedik medvetoros évben Hadraba indiai fejedelem sürgős segítséget kért tőlük, mert több napnyugati fejedelem összefogva teljesen meg akarta semmisíteni féltett birodalmát és már ott jártak félúton Bihar tartománya felé. (Feltehetőleg az afgánok elődeiről van szó. Hadraba legnagyobb ellenfele Lahore fejedelem volt.) Szokás szerint véres kardot hordozó futárral küldték szét a hírt. Veszélyben az újabb törzs-szövetség, Bihar birodalma. Három nap alatt 3 tyumen: 30000 ember gyűlt össze és sietett Hadraba segítségére. Az ötödik napon találkoztak az ellenség tömött oszlopaival. Azt nagyon meglepte az újfajta sereg, mely nyílzáporral és gyorsan mozgó lovasrohammal támadott. Az ellenség hamarosan megingott, 24 napig üldözték a legyőzött sereg maradékát, majd a 25. napon az ellenség fővárosához (a mai Delhihez) érkeztek. Csillogó, szép várak és építmények sokaságából egy újabb sereg özönlött kifelé. De Bihar igen jó hadvezérnek bizonyult: kővetőkkel várta be az ellenség támadását, először Hadraba fejedelem csapatai ütköztek meg az ellenséggel, majd amikor Bihar működésbe hozta kővetőit és az ellenség megtorpant, borzasztó lovasrohammal és nyílzáporral vetették magukat az ellenségre. Utána a parszi-szkíták támadtak mérgezett nyilakkal. Erre az ellenség vezére elrendelte a városba való visszavonulást. Bihar hajnalhasadtáig törette kővetőivel a főkaput és a város leggyengébbnek ígérkező falát. Az így támadt résen be is vonult a hun hadsereg. Hadraba kétnapos szabadrablást engedélyezett.

A hun hadsereg annyit zsákmányolt kincsből, drágaságból, hogy elvonulásukhoz bivaly-és elefántkaravánra volt szükségük. Hadraba azonban elkövetett egy nagy hibát. Nem temettette el a halottakat, csak fosztogatott harco-saival. Így aztán a legyőzött birodalomban rossz betegség ütötte fel a fejét, s a hun lovasok útján elkezdett terjedni kelet felé is. Mivel Bihar birodalma a parszi-szkíták szerint emiatt borzalmas betegségeknek néz elébe, elrendel-ték az Ordosz térségébe való visszavonulást. Parszi bölcsek számításai szerint, ha azonnal indulnak, hóolvadásra az égig érő jéghegyekhez érhetnek, és akkor szarvasmarha-csordáikat hazavihetik a Hun birodalomba. A parszi-szkíták ifjainak kiképzését Bihar vállalta, Dernő ifjúsági fősámán pedig az 1210. medve-toros évben (Kr.e. 2830) a parszi bölcsekkel együtt megkezdte a négyéves sámán-, tárkányképzést. Az agaba-féle írások alapján megismerték a vas előállítási módját, köztük olyan vasét, amelyet “nem esz a fene”. Ezt Atlantiszban már ismerték. Kabar tárkányok megtalálták hozzá az érceket. Ebből kiváló fegyvereket tudtak készíteni. Mire Hadraba segítségére siettek, kiváló fegyverekkel szerelték fel az újonnan kiképzett tyumeneket is. Győztes háborúskodásuk emlékére Hadraba fejedelem kívánságának megfelelően Dernő emlékoszlopokat öntetett, közös győzelmük örök emlékére. Míg a nagy győzelem utáni osztozkodás tartott, Dernő már el is készítette az arany-értékű győzelmi oszlopokat. Elefántok erejével állították őket rendeltetési helyükre. Az újonnan kiképzett tárkányok többsége csatlakozott az Ordosz térségébe visszavonulókhoz, hogy kincseikkel és újonnan szerzett szaktudásukkal gazdagítsák a Hun birodalmat. Bögölyös nyár lett, amire a napsütötte jéghegyek közé értek és 2 évig tartott, amire Bihar fővezér és Dernő fősámán vezetésével 1 tyumen lovas helyett 20000 lovassal, 1 tyumen szekeres haddal, egy század rimalánnyal és a legyőzöttek nyílhegykovács-citerás hadával bevonultak az Ordosz melletti Pusztaszerre.

Pusztaszeren kicsinyített formában felállították “Dernő oszlopát”, melyet “sohasem esz meg a fene”. De Dernő magával hozta a parszi bölcsek minden oktatási anyagát, amellyel ott a tárkányokat képezték, és ami az új fegyverek előállítását ismerteti. Az almavirágzás ünnepén útnak indultak biharvári összeszámlálásakor a sámánok 20164 lovast, 3 tyumen lovat, 2 tyumen szarvasmarhát, 10 fekete bivalyt, 1 tyumen szekeret és a családtagokkal együtt 68215 főt számláltak össze. Az aratási hálaünnep idejére ez a lélekszám már csak 65652 volt. A Pamír-szkíták útján ugyanis sokan nyugatnak mentek, a Pamír hegység felé. Pusztaszeren még azt is megállapí-tották, hogy az életben maradt szarvasmarha-állomány, 4950 darabot tett ki. Ezt a kiváló minőségű, szívós állatállományt Ordoszban Imola fősámán és Urga-Balzsán fővezér felügyeletével az igazság törvénye szerint szétosztották a törzsek között. Urga-Balzsán halála után Bihar lett a fővezér. Urga-Balzsánt 1250-ben (Kr.e. 2790) Dernő oszlopa alá temették nagy gyászpompával. Dernő fősámán nagyon fellendítette a 24 hun törzs vaskészítését. Kabarföldön, Kassa tyumen-székhelyjel a vaskészítmények előállítását oktató tárkányképzést rendeltek el. Mindenütt keresték a parszi-szkíták lakóhelyein előfordulókhoz hasonló érceket, de olyat csak az Altájban találtak. A további feldolgozást Vasváron végezték. Urga-Balzsán halála után a mongolok mind ellenségesebbekké váltak, s végül a jürcsik törzseket is megnyerték Bihar fővezér kurgánjának feldúlására. Bihar kurgánját kincseivel és holttestével együtt kirabolták ugyan, de egy jürcsik rablót Dernő oszlopa agyonütötte. A ledőlt oszlop a jürcsik lovas gerincét törte el. Az 1260. évben (Kr.e. 2780) Bihar csontjait a jürcsi rablók átadták vezérüknek, az pedig a csontokat az ordoszi aranyasszony-kegyhelyre szállíttatta. Dernő ekkor 24 napos gyászt rendelt el. Nemsokára meghalt Dernő fősámán is és Vasvár hegyén a róla elnevezett Dernő-oszlop alatt helyezték örök nyugalomra.

Az 1430. medvetoros évben (Kr.e. 2610)Ludas fősámán Ordoszban elkezdte az ötéves sámán-képzést. Az úz sámánok általában azon voltak, hogy a rangsorolásban lehetőleg középre kerüljenek. Fősá-mánjaik is keveset foglalkoztak gyógyítással. A fiatalok is inkább vállalták a deáki rovó munkát, csak szálláshelyeket ne kelljen látogatniuk. Ilyen alkalommal össze lehet szedni sok mindenféle csúnya betegséget. Sokkal ajánlatosabb fazekas, tűzhelyes, vagy fegyverkészítő mesterséget folytatni. Az ilyesmi Ordoszhoz kötötte őket. Jóli-Tórem népét, az úzokat sámán tized illette meg. A 95. fősámán Győr vitéz lett, az avar győri nemzetség lovasa. Ő, egyedül ő nem kényszerből vett részt Pusztaszeren, a sámánképzésen. Második az úz Berény lett, aki bal lábára sántított, ezért a kabarok Biringnek csúfolták. Az esze éles volt, mint az úzdi kés. Győr fősámán mellett a rovásokat vállalta. Az 1435. medvetoros évben (Kr.e. 2605) az Öregek Tanácsa engedélyezte, hogy Győr kalandozásra vigye az ifjúságot. Vadászataik még csak eredményesek voltak, de a szemesmag-termés szegényesnek ígérkezett. Almavirágzás előtt elindultak hát, hogy élelem adagjuk megmaradjon az otthoniaknak, ők maguk pedig újabb vitézi tettekkel szolganépeket szerezzenek és így gazdagítsák törzseiket. Amikor kiértek a Hangun forrásvidékéről, egy jávorszarvas bukkant fel előttük. Üldözőbe vették. Minden reggel feltűnt előttük, de 24 napon át hiába üldözték. A nemes állat végül egy reggel egy termékeny völgybe érkezett. Ott egy tóban fehér testű lányok fürödtek. Rögtön abbahagyták a szarvas üldözését s játékosan elfogyasztották a fürdőzők reggelijét. Utána a leányokat nyeregbe kapták és egy hegyi pásztortanyához lovagoltak velük. Itt megtelepedtek és a juhászoktól minden nap bárányhúst követeltek. Rá kumiszt ittak. Így ment ez öt napon át. A lányoknak eleinte még csak tetszett ez a kirándulás féle szórakozás, de az ötödik nap megkérték a juhászt, hogy bőséges kumisszal részegítse le a vitézeket és értesítse a gazdáját, Dul-Bega fejedelmet, hogy leányaikat rabságban tartják hun törzsi vadászok. A juhász legkisebb fiának sikerült a kalandozók őrségét kikerülve a városba jutnia. Ott jelentette az alánok fejedelmének, hogy mi történt fürdőző udvari népével.

Három nap múlva a hun őrség jelezte is, hogy fegyveresek közelednek, de fehér zászlót lengetnek. Győr vitéz megkérdezte a foglyaitól, hogy ki érti az alánok beszédét. Egy jürcsik törzsbeli juhász jelentkezett, elmondta, hogy valamikor őt innen rabolták el a jürcsikek és ha szabaddá teszik, hajlandó beszélni az alánokkal. (Az alánok igen távoli rokonságban álltak a hunokkal.) Dul-Bega leányai rögtön tanácskozni kezdtek a rab fiúval, és nagyon megörültek, hogy remény van veszélyessé vált kalandjuk békés rendezésére. Győr vitéznek a következő javaslatot tették: “Mivel fejedelmi atyánknak igen erős serege van és a juhászakol környéke máris körül van véve fegyveresekkel, ajánlatos volna, ha leányválasztással férjeinkké lennétek. Meg aztán mennyivel könnyebb 50 lánynak 240 vitéz közül választani, mint egy kétes kimenetelű öldöklő harc veszélyét vállalni.” A 24 ifjúsági vezér és a 24 sámán Győr vitéz jurtájába ment tanácskozni. Egy pergő idő múlva tizenketten azt javasolták, hogy törjenek ki a gyűrűből, harminchatan azonban Győr mellé állottak, aki azt mondta: “Most már vállalnunk kell a házasélet gyötrelmeit!” Törzsenként csoportokba álltak hát és várták a leányok választását. Öt fejedelmi lány közül Aranyos a kazahun Bénye vitézt, Kölpény Arács vitézt, Csinos a víg Tak-sony vitézt, Büszke a kabar Ugocsa vitézt, Madárka, a legkisebb pedig Győr ifjúsági vezért, az avarok szemefényét választotta. Utánuk 15 udvarbéli leány választott férjet. Majd, újabb tanácskozás következett. Aranyosnak mentőötlete támadt, hogy lehet igazságot tenni a 30 leány vitájában. Egy kötélre 30 csomót kötöttek. A kötéltől kétoldalt szembenézett egymással 48 harcos és 30 lány. Sorsolás kezdődött. Annak eredménye, szerencséje szerint hívta a 30 leány a kötélhez a neki tetsző legényt. Amikor aztán már mind a 30 legény kötélnek állt, Berény rovósámán megörökítette, kik kerültek így össze, “kötélnek állással”. Az ötven lány után választania kellett minden más szabad nőszemélynek is. Amíg ez a leányvásár tartott, 168 harcos állott őrséget; amikor megszólaltak a győzelmi kürtök, az őrállók sora közt indult meg az ifjú párok nászmenete. Színpompás menet volt: A férjek fehér lovon vitték ifjú asszonyukat, sárga lovasok kíséretében; a fekete lovasok és tevés harcosok díszőrséget tartottak a fővárosig. Alig ért be oda a menet (Taskent és Kohand között állt a fővárosuk) hírnök jött a hegyekből, hogy a harcias hegyi törzsek veszélyeztetik Dul-Bega fejedelem országát. A fejedelemnek nem voltak fiai, tolmács útján tehát Győr vitézt kérte, hogy szervezze meg az ország védelmét. Győr holdtöltétől holdtöltéig tartó harcban legyőzte a jó harcos, de gyengébb fegyverzettel rendel-kező hegyi törzseket. Hihetetlen kincses zsákmányra tettek szert. Elfoglalták a hegyi törzsek szálláshelyeit s a pamír-szkítáktól megtanulták a szarvasbőr-ruha készítését és szarvas-agancsos sátor felverését. (A pamir-szkíták a parszi-szkíták közül szakadtak ki, még Bihar hadjárata előtt.) Mire eljött Joli-Tórem aratási hálaünnepe, béklyós fogságba hurcoltak nagy tömegével indultak meg Ordosz felé. Dul-Bega megengedte, hogy Madárka elkísérje Győr vitézt, de többi vejét és azok 26 társát feleségük kérésére visszatartotta azért, hogy általuk szerveződjék meg a hun törzsszövetség kereskedelme a két tábor között. A fejedelem 100 tevét adott ajándékba a távozóknak és újfajta szemes magvakat is küldött Ordoszba. Minden törzsnek jutott három felmálházott teve; 28 teve rakomány a Madárka hozománya volt Ordosz további kiépítésére. Amikor az avarok és a hunok után a jászok is áttértek a szarvastiszteletre, törvénybe iktatták, hogy e három törzs vitézei addig nem nősülhetnek meg, amíg teljes öltözetű szarvasbőr-ruhára nem tesznek szert. A szarvas agancsával jurtájukat kell díszíteniük, hiszen szarvas mutatta meg azt az utat, amely jólétet hozott Ordoszba. Győr fősámán csak 12 évig élvezhette ezt a jólétet, mert marhavészes utóbetegségben meghalt. Utol-só kívánsága az volt, hogy a kalandozásokból hozott barackfákból a sírja fölé telepítsenek barackos erdőt, s a barack termesztését honosítsák meg az egész Hun birodalomban. Madárka - férje kívánságára - az agglegény Berényhez ment feleségül, s hét gyermekkel ajándékozta meg. Berény többé nem mozdult ki Ordoszból, hanem Dul-Bega terve szerint megszervezte a hunok kereskedelmét. Dul-Bega fővárosával és Almák-Atyjával, valamint a Pamír-szkíták országában megtar-tották szoros kapcsolataikat. De mivel a legelőterületek miatt mind gyakoribbak voltak az összetűzések, a kazahun, avar, kun és jász törzs nagy része még az 1440. medvetoros év tavaszán (Kr.e. 2600) elvándorolt a Huni folyóhoz (Mongóliába).

Ott Kaltes asszony tiszteletére várost alapítottak a Bombon hegy alatt (Hana város). Ezen a hegyen Kaltes asszonynak kegyhelyet építettek és Hana itt mutatta be minden télen szarvas-áldozatát. Amikor Bombon fővezér meghalt, emlékére egy szarvaskövet állítottak. Később aztán leszárma-zottainak a sírját is szarvassal jelölték. Ha pedig a feleségük Dul-Bega birodalmából való volt Nappal, Holddal, vagy Csillagokkal díszítették a szarvas-síremléket. A kötélnek állt legények egy év múlva a pamir-szkíta foglyokat felszabadították a béklyós rabságból, jó kapcsolatot tartottak Dul-Bega fejedelem, a pamir-szkíták és az Almák-Atyja népével. Ezzel megvetették a hunok terjeszkedésének alapjait. Berény fősámánt az úzföldi Vasváron temették el Dernő fősámán mellé. Így egymás mellé kerültek, akik új utat mutattak az úz népnek.

Az 1560. medvetoros évben (Kr.e. 2480) egy úz cserépégető fazekaslegény lett az első az ifjú sámánok vetélkedésén. Ennek előzményeihez tartozik, hogy többféle betegség okozta veszteségek miatt két árva fiút: Sáta és Bóta cserepes-legényt küldték az úz törzsből sámánképzésre. Egyikük sem akart menni, mert nemrégiben a kabar Poszáda fősámán fiai marhabél-szárítási munka közben haltak meg, ami a fiatal sámánok feladata volt. Így mindenki vonakodott a sámánság tanulásától. De a két árvának mennie kellett. Özvegy édesanyjuk sírva engedte őket a bizonytalanságba. Amikor Úzdról az úz vezérek szálláshelyéről útbaindították őket, a vezéri karámból egy-egy lovat választhattak. Sáta a legszebb fekete csikót, Bóta a legerősebb sárga csikót választotta. Elsőnek érkeztek Ordoszba és Poszáda fősámán Sátának adta az aranyasszony mindentudó kövét. Bóta azért engedte a bátyját elsőnek, mert ő semmiképpen sem akart tanulni. Sáta azonban késöbb átengedte öccsének a követ, mert nem értette a rovásokat és állatokat sem akart gyógyítani. A pusztaszeri vetélkedőn mindketten részt vettek. Sáta fekete csikója minden lovat összeharapdosott, csak a Bóta lovát engedte akadálytalanul célba befutni. Így Bóta lett a Nagy-süán győztese. Bóta fővezér, Sáta pedig Poszáda mellett ifjúsági fősámán lett. A hagyományokhoz híven Sáta feleségül vette Poszáda fő-sámán leányát, de a rovás folytatását nem vállalta. Így Bóta az 1500. medvetoros évtől visszamenően kezdte róni a medvetorok történetét, de nem újabb meg újabb vallási hiedelmekkel akarta bővíteni a hunok rege-világát, amint az úz rovósámánok szokták, hanem maradandó értékű dolgokat akart megörökíteni. Mivel sokat szenvedett árva gyermekként nőtt fel, nem volt híve a súlyos veszteségekkel járó kalandozásoknak, hanem a békességet igyekezett keresni szomszédaikkal, a kinai-okkal. Hiszen azok se gyilkolták le az első medvetoros évben Agaba fősámán ott maradt népét, hanem a kétkezi szűcsöket, tímárokat, kovácsokat, fazekasokat mind életben hagyták és a földművelő agabákat is meghagyták a maguk foglalkozásában. A Hangun jobb oldaláról gyakran jöttek kinai-ok Ordoszba és egy alkalommal Bóta is kedvet kapott rá, hogy vendégségbe menjen a kinai- cserepesekhez. Amint a kinai-ok ezt meghallották, meg is hívták fővárosukba. A kinai-ok elmondták, mennyit szenvednek a hunok ifjúságának kalandozásai miatt, pedig ez az öldöklés céltalan, kérik tehát Bótát, mint az ifjúság vezérét, hogy a “béke és rokonság” szép eszméjének megfelelően tartsanak egymással jószomszédi viszonyt. Kérésüket azzal indokolták, hogy ők is átvették a náluk maradt agabák írástudományát és a maguk elgondolása szerint fejlesztették tovább; ugyanezt tették mesterségeikkel is. Sokkal kevesebb özvegy és árva lesz a Hangun völgyében, ha békességben élnek. Bótát nem csupán az áldatlan helyzet kényszere, hanem a józan megfontolás is arra késztette, hogy rovásba vegye a kinai-ok kérését. Tárgyalásainak eredményét így vitte Ordoszba. Az Öregek Tanácsa rögtön összeült és a hun törzsszövetség vezéreinek megbízásából rovásba tették a “Béke és rokonság” vérszerződését. Ezt Bóta így fogalmazta meg:

1. A Hangun völgyében a kinai-ok, agabák és hunok békességben kell, hogy éljenek. A Hun síkságon mind a három féle népnek biztosítani kell a szabad költözködést. 2. Gyilkosság, rablás, vagy harci zsákmányolás esetén Ordoszban összeül egy tanács, melyben részt vesz mind a három nép és a “Béke” jegyében rendezik a vitás kérdéseket. 3. A kinai-ok kérésére hun ifjakat küldenek a kinai- tartományokba kézművességet tanulni, s mindkét részről küldenek cserébe földművelést tanuló ifjakat is. 4. A kinai-ok megtanulják a kabarok üst-és fegyverkészítő tudományát és a prémes állatok befogását. 5. Ha a tanulni küldött ifjúság a másik népnél házasságra lép, a fiatalok szabadon választhatják meg lakóhelyüket. Ez a lehetőség bizonyára véget vet az eddigi kalandozásoknak is, úgyhogy ötször húsz medvetoros év alatt a “Béke” elgondolása, meg a “Rokonság” elve alapján örökre rendeződik a két nép eddig nyugtalan élete. Amikor eljött az első tavaszi almavirágzás, a kinai-ok már nem ellenségekként fogadták az eddig csak kalandozó, hadakozó hun lovasokat, hanem megünnepelték a rokonlátogatást. Minden új dolgot megmutattak a 3 éves kiképzésre érkezőknek és mindenben rokonokként kezelték őket. Maga Bóta, az ifjúság vezére is elindult erős sárga lován a cserepesekkel, s Kancsós tartományba ment fazekas mesterséget tanulni. Nagyon érdekelte, hogyan készítik a kinai-ok a szép, színes cserépedényeket.

Mivel a gazdag tartomány fejedelmének sok szép leánya volt, szívesen látták a szép külsejű Bótát. Könnyen megtanulta a kancsósi nyelvjárást is. Már az első év végén eljegyezte a fejedelem legkisebbik leányát, Deb-Cent. Mivel Bóta közben teljes árvaságra jutott, az Öregek tanácsa hozzájárult a házassághoz. Háromévi mátkaság után a fiatalok Ordoszban esküdtek örök hűséget. Az esküvő után Bótának, mint az úzok vezérének, Úzdra kellett költöznie. Itt a gazdag menyasszony hozományával különös jólétbe kerültek. Rézöntőik már nem csak rezet, hanem bronzot is tudtak önteni. A kinai-ok erre is szívesen megtanították 3 év alatt. Sok fiatal maradt ott vőnek, de a legtöbben azért mégis visszatértek feleségükkel Ózd-Vasvár környékére. Amikor Doboka fővezér meghalt, Bótát választották meg fővezérnek. De azért Bótáék minden telet Ózdon töltöttek, mert Bóta öregedő bátyja teljesen elfelejtette a rovást és így telente Bótának kellett pótolnia a rovásokat. A nép boldogulása érdekében Bóta úgy rendelkezett, hogy a fazekasok térjenek át színes edények készítésére, a kabarok pedig kezdjék el a kinai-ok módszere szerinti bronzfegyver-gyártást. Ordosz ekkor élte fénykorát. Bóta elrendelte, hogy a más törzsek kalandozásaiból odakerült hadifoglyokat is mind bocsássák szabadon és, mint szabad emberek telepedjenek meg Ózdon. Így Úzd mellett nemsokára egy kabarosan Ózdnak nevezett kézműves telep is keletkezett, ahol a letelepedett hadifoglyok úz asszonyokkal és leányokkal kötött házasságban éltek. Az új település fazekasai, tímárjai és rézöntői a vásárok napján minden héten megjelentek Ordoszban, ahonnan a törzsszövetség kalmárjai mindenfelé széthordták az úzok újfajta áruit, fegyvereit, csákányait. Közben a rokoni kapcsolatok mind jobban megerősödtek a Hangun partján megtelepedett népek között és Ordosz lett a “Béke és rokonság” szövetségének leggazdagabb központja. Amikor bátyja, a meg-bénult Sáta meghalt, Bótát választották meg fősámánnak. Ekkor Ordoszba költözött, de a fővezéri tisztséget emiatt át kellett adnia Ongának, a pusztaszeri Nagy-süán győztesének. Onga, a kalandozások híve volt, de annyiban mégis szót fogadott Bótának, hogy a kalandozókat észak felé irányította, nehogy a “Béke, és rokonság” vérszerződését megsértsék. Évről évre több prém és szarvasagancs jelent meg az ordoszi piacon. Ezt a kinai-ok nagy örömmel vásárolták, s az agancsokból igen szép faragványokat készítettek. Olyan áru nem is került az Ordoszi piacra, hogy gazdát ne cserélt volna. A vadászok az északi nagy erdőségekben új szálláshelyeket építettek. Ezeket a nyári nagy hőségben szívesen keresték fel az ordoszi kereskedők és a törzsek előkelői. Ha valamelyik fiatalnak a szülei nem egyeztek bele a házasságába, a fiatalok ide költöztek, mert az erdő mindenkinek megélhetést biztosított. Az 1595. medvetoros év (Kr.e. 2465) nyarán a kinai-ok hírül hozták, hogy a meleg déli részeken felütötte fejét a “fekete halál”. Folyóikban hemzsegnek a megfeketedett halottak. Bóta ezért elrendelte, hogy halat senki se fogyasszon, és aki teheti családostól, állataival, kincseivel vonuljon az északi erdőségek felé. Mire a fekete halál veszedelme elvonult a Hangun folyó völgyéből, beköszöntött a tél.

Onga egyszer az ifjúsággal olyan messzire elkalandozott, hogy csak 3 év múlva került elő, de a be-járt lakatlan területekről pontos képet hozott. Ezután az ifjúság minden évben más és más vidékre kíván-kozott. Ezzel az észak felé húzódással Bóta elérte azt, hogy a hun törzsszövetség csak csekély vesztesé-geket szenvedett a járványoktól. A kinai-ok lakossága azonban a felére csökkent. A nagy járvány utáni időkben a “Béke és rokonság” szerződése kedvezően éreztette hatását: A hun törzsek szövetségéből sokan visszatelepedtek a Hun síkság vidékére, és a kinai-okat fontos élelmiszerekkel segítették, megmentve a lakosságot az éhenhalástól. Amikor az öregedő Bóta meghalt, öt fia és három leánya siratta, és az egész úz nép elkísérte utolsó útjára. Utolsó kívánsága az volt, hogy a szívét és belső részeit az Úzd vezéri székhely melletti kis Úzd kegyhelyen égessék el és a kinai- császártól kapott kis arany urnában helyezzék el nyári lakának szentélyében. Tartósított holttestét vitézei a vezéri székhelytől gyalogmenetben vitték Ordoszba. A kinai-ok szép emlékművet emeltek ordoszi sírja fölé. Ott mindig nyílt rózsa, a sámán ifjak pedig egy teljes évig vésték a rovást az emlékművén, melynek a tetején ez ékeskedett: “BÉKE ÉS ROKONSÁG”

Arnót, a kabarok ifjú sámánja lett az első. Előzőleg öt évig járta a kinai-ok vas- és bronzkészítő szálláshelyeit, s mesterségében alapos ismeretekkel meggazdagodva tért haza Ordoszba. Medvetor éjszakáján álmot látott: Ruda-Tórem ezeröles láncon leereszkedett a földre és megparancsolta neki, hogy szedje a sátorfáját és menjen északnak: ott ércben gazdag vidéket talál, és megtanítja a vasforralásra. De kabar kovácsai meg a menyasszonya nem akartak északra menni. Ezért az égiek fekete halállal sújtották őket. Ekkor Joli-Tórem megparancsolta Visnyónak, Bóta fősámán leányának, hogy Arnóttal és kabar kovácsaival induljon el észak felé és az égiek vasforraló ismereteit vegye rovásba az utódok számára. Útközben érdekes élményük volt. A kazahun Faszeb hirtelen menekülni kényszerült: a nagy sietségben, a jurtájában nem oltotta el a tüzet. Távozása után vihar keletkezett s a jurta tüzétől az egész hegyvidék lángban állott. Sziklák omlottak le, égő fatörzseket temetve maguk alá. Háromnapos eső végre eloltotta a tüzet. Játszadozó gyermekek izzó végű botokat húztak ki az omladékból, és lovagló ugrásokkal, meg a botok forgatásával felerősítették a lángot. Arnótnak erről Ruda-Tórem ígérete jutott az eszébe. Áthatotta a leégett vidéket és itt-ott megolvadt ércet talált, mellette fehér hamut és megfeketedett földes fadarabokat. Faszeb leégett jurtája helyén ösz-szeszedte azokat a fadarabokat, melyeket a környékbeli gyermekek selypítve “faszén”-nek neveztek, s mindezt halomra rakta az eső mosta ércvágat alján. Az ércet faszénnel rétegezte és az egészet nedves, agyagos földdel letakarta. Odvas fa öblének mintájára agyaggal kikerekített fúvatónyílást készített és hosszú dúckéményt tett az építményre. Ekkor odahívta az úz és a maga kabar kovácsait minden felsze-relésükkel együtt, beleértve a tömlős fújtatókat is, mert Ruda-Tórem parancsára a Tóremek vasforraló kovácsa meg fogja őket tanítani az Atlantiszban ismert vasforralásra.

Felkészültek hát a fújtatásra. Gyermekekkel összeszedették a faszén minden darabját, majd 25 fújtatóval ötös csoportokban felváltva fúvatták az agyagos fúvatóban lángralobbanó faszenet. Ennek a lángja meggyújtotta és tűzzel táplálta a letapasztott, részben ércekkel rétegezett faszéntömeget. Sűrű füstgomolyag jelezte, hogy az ércrétegek közötti faszén tüzet fogott, a folytonos erős fúvatással szakadatlanul élénkített tűz pedig még sohasem észlelt melegével kiolvasztotta a vasat. Mire eljött az este, a vágat mélyén izzó, fényes vas kezdett folydogálni. Mivel kabar regék szerint Ruda-Tórem mindig éjszaka gyártotta a kiváló vasat, hogy a többi égi lakó meg ne lássa, az öt fújtató csoport mindaddig forralta a vasat, amíg a faszén tartott, és az izzó vas öt-ölnyire meg nem töltötte az ércvágat alját. Mire meghasadt a hajnal, Arnót és Visnyó fehércsikó-áldozattal adott hálát Ruda-Tóremnek, hogy a kabar és úz népet megtanította a vasforralásra. Utána összehívták a kovácsokat, gondosan szétszedték Ruda-Tórem agyagos-pestjét és megbeszélték a legközelebbi, Ruda-Tóremnek ajánlott olvasztás előkészítését. Megfigyelték, hogy a megolvadt salak megtöltötte a vájat mélyedéseit. Arnót tehát egy dárdadöféssel az izzó vasat a kinai-oknál alkalmazott “vaságy”-ba vezette. Így Ruda-Tórem segítségével eddig sohasem tapasztalt mennyiségű vasat állítottak elő. Utána Arnót sámánjaival végigkutatta az egész vidéket, és minden vasérc-lelőhelyen megszervezte az újrendszerű vas-forralást. Végül kialakult az a célszerű eljárás, hogy az altájakon végezték a vasforralást, a felsőbbeken a faszén-égetést. Közben új szavak keletkeztek. A faszén-égetéshez például “csiholással” nyerték a tüzet, a vasércet pedig “koholással” változtatták folyékony vassá. Az 1580. medvetoros évben (Kr.e. 2460) Arnót olyan nagy mennyiségű vaskészítménnyel lepte meg az Ordosz-székhelyi vásárt, hogy az Öregek Tanácsa az egész kabar törzset az Altáj hegyvidékre rendelte. Meg is lett az eredménye: a kabarok gazdagsága lassankint felülmúlta az összes többi törzsekét. Később a kabarok a maguk szálláshelyeit átadták az úzoknak, s azok tovább finomították a kabarok által szállított vasat. Ekkor az elaggott Bóta a fősámáni tisztséget átadta Arnótnak, az Arvisura rovását pedig Visnyó végezte, de minden télen Arnót hagyta jóvá. Az 1590. medvetoros évben (Kr.e. 2450) Arnót teljesen átszervezte a hun törzsszövetséget azzal, hogy a járványok ellen bevezette a “gyepük elvét”. Ez véget vetett a legeltetési vitákból származó vérontásoknak is. Szétválasztotta a fehér és fekete hunokat. Fekete hunoknak azok számítottak, akik az agabákkal és kinai-okkal léptek házasságra. Ezek többségükben fekete szeműek és sötétebb hajúak voltak. A fehér hunok csak az agabákkal és a velük rokon marami-merija törzsekkel léptek házasságra, és többnyire kékszeműek és világosabb hajúak voltak. A fővezéri szállást Arnót a lovas-berényi sikság és a hegyvidék érintkezéséhez, Bugátba irányította. A sámánközpont azonban a “Béke és rokonság” szerződésnek megfelelően a védett területté nyilvánított Ordoszban maradt. Az ordoszi sámánifjak Nagy-Süánja az Ordosz közelében lévő Pusztaszeren dőlt el, a fővezérek viaskodása a Bugát és a Turgai kapu között elterülő második Pusztaszeren. Aki itt első lett, az lett a 24 hun törzsből alakult szövetség fővezére. Végérvényesen rendezték azt is, hogy a női Tórem védettségű törzsek asszonyuralom alatt álljanak, a férfivédettségű törzsek férfiuralom alatt. Ezért a kabaroknál mindig férfiuralom volt, az úzoknál női. Vegyes házasság esetén kabar területen férfi, úzok által lakott településen asszonyuralom alá kerül-tek a házaspárok. Így Ordoszban mindig Visnyó kívánsága teljesült, de Kassára költözve Arnóté volt a döntő szó. Házasságukat bő gyermekáldás követte: 5 fiuk és 5 leányuk született. Arnót életében a hun törzsek szövetségét nem fenyegette semmiféle járvány, és Ordosz meggazdagodott.

Az 1600. medvetoros évben (Kr.e. 2440) Arnót az ordoszi sámánszékhelyet átadta Kolami lapp ifjúsági sámánnak, s ő maga Munkács-Vasvárra lovagolt vasolvasztóihoz. Ekkor ütötte fel a fejét a kinai-oknál a “csikar” betegség. Ezen ő is átesett, de a hallását elvesztette. Népes családjából Nemere fia is elpusztult. Nemere hajós volt, 2 árva fiát Arnót nevelgette. Az unokák folyton a nagyapjuk nyakán csüngtek és legszívesebben a kovácsok között játszadoztak vele. Menye, Tömörke széki-hun származású volt. Ezért Arnót hozzájárult ahhoz, hogy menye családja a kabar föld nyugati szélén levő új Kassa mellé költözzön. Kedvenc unokája emlékére ott a széki-hunokkal határos gyepű szélén építették fel Abaúj várát. Arnót, amíg csak bírta, sorra látogatta a kabar kovácsok kemencéit. Itt érezte magát a legjobban, mert amikor már nem hallott, akkor is az idegeiben élt a kovácsolás minden mozzanata. Hosszú élete alatt a vágatban való olvasztást kiskemencékben való olvasztásra módosította, a végén pedig hordozható pesteket készíttetett. Ilyen volt Abaújváron is. Oda egy szép vaskaput kovácsolt kedvenc unokáival együtt. A díszes kaput az új sámánszállás előtt állították fel. Ezt a szép kovácsolt kaput az előtte elvonuló fekete és fehér hun kalandozók mindig megcsodálták. Ezidő tájban nagy vendégeskedések járták Abaújváron. Búcsúzóul bevitte vendégeit saját kovácsüllőjéhez és cifrázott kovács-dalt csalt ki a kovácsok hangszeréből. Senki sem tudta úgy cifrázni a kovácsok dalát. Amikor kedvenc unokái is elindultak valami kalandozásra, kikísérte őket a díszes kovácsolt kapuig, s onnan nézett utánuk, amíg alakjukat el nem nyelte a turgai pusztaság. Aztán összeesett. Porait Ruda-Tó-rem szentélyében helyezték el, síremlékén ezzel a rovással: “Arnót atyus. Az altáji vasforraló kovács.”

Csiripúla fősámán Ugoljás rovása Csiripúla-Umma népének szétszóródása A béketűrő Jób népe megoszlott. A gazdagok elmenekültek, de a szegénység ott maradt és Csiripúla-Umma helyett a romokból felépítette Csiripúla birodalmát. Amikor a kiéhezett sivatagi sáska népek elözönlötték Sumér egész területét, Ibbiszin király védel-mében Lugas (Lagos) mellett hősi halált halt a Napur (Nippur) fősámánja, Csiripúla fősámán is. Ő életé-ben minden beszédében azt hirdette: Ha népünk élni akar, minden úzföldi családnak legalább öt gyermeket kell felnevelnie. Az Ordoszból kimentett 125. Arvisurát Csiripúla hozta magával. Umma városában feleségül vette az Ordoszban tanult királynőt (Lugal-nőt). Három fiuk és két leányuk született. Azupiran aranyasszony legkisebb leánya, Kicsiny túlélte az úzföldi emberirtást és vőlegényével, Ugoljás sámánnal északra menekült. Ugoljás Kasszu vezér harcosainak elmondta, hogy ő Ordosz környékéről odakerült úz sámán, kérte, hogy menyasszonya népét menekítsék ki a vérengző sáskák karmaiból. Ekkor vándoroltak el az úz ország szegényei és kézművesei a Kurdia-beli Zab folyó vidékére és ott megalapították Asszó-Úr városát. Kasszu vezér pedig újjáépítette Dabosa és Paripa városát. Ugoljásnak ordoszi parancs szerint napnyugat felé kellett vonulnia az előírt úton. Ezért Kicsinyt aranyasszonnyá kiál-tották ki és bátyja, Susa vezetésével útnak indultak. Kicsinynek a Nagyág mellett két kislánya született: Mari és Lencsi. Azupiran anyó nem bírt tovább menni, ezért 200 főnyi népével útközben egy várost alapí-tott s azt kisunokájáról Mari városának nevezte el. Egy évet itt töltöttek a kalandozók, és Azupiran kérésé-re a kis Marit nála hagyva a többiek a kis Lencsivel tovább vonultak (Kr.e. 2015). Tárosz hegyei között Arnót vasforralóval találkoztak. Arnóték megértették a kasszuk nyelvét. Tíz főnyi kézműves csoportjuk a kalandozókhoz csatlakozott. Javaslatukra a Nagyvíz partján elindultak Magyarka irányában, majd a Nagyvíz nyugatra fordulása után Úzon rovósámán jelzései alapján Sajóordoszba indultak. Kilenc év múlva értek az Ordoszban kijelölt új helyre. Itt találkoztak a Sajó-Ordosz környékén megtelepedett úzokkal, akik súlyos járványoktól megtizedelve, és a medvesekkel vívott harcok miatt már csak mintegy kétszázan voltak ott az eredeti településeken: Sajóordosz környékén. Ezek: Asszó, Szurdok, Hangony, Szilvás, Vajács, mindegyik úgy 40-40 személlyel.

A Szurdok hegyén megtartott ünnepség alkalmával Kicsiny bátyja, Susa vitéz feleségül vette Dézsmácska rimalányt és négy harcosával új községet alapított (Kr.e. 2006). Ezek a férfiak a harcokban elesett úzok özvegyeit vették feleségül. A kalandozók 3 évig éltek Sajó-Ordosz környékén. Ez alatt az idő alatt a kaszuk 10 kabar-úz szár-mazású vasforralója a Tárosz-hegyi településekhez hasonlóan rendezkedett be és családot is alapítottak. A 200 főnyi Sajó-Ordosz vidéki telepesek női közül vettek maguknak feleséget. Így azok új szövetségeseiknek fegyvert és vasszerszámokat készítettek. A második évben Kicsiny második fia, a kis Koán meghalt. Testőrzői a sírja közelében települést létesítettek és elnevezték Királdnak, vagyis a királyi családból származó kiskirály nyugvó helyének. A három harcos a tarkós nép leányai közül vett magának feleséget. Így összesen 18 személy maradt vissza Ugoljás rovósámán kalandozói közül; közülük 10 kézműves kabar-úz, 8 harcos pedig Sumér-úz-országi származású volt. Ugoljás feljegyzése szerint Sajóordosznak ekkor már 5 tiszta úz, 2 sumér-úz és 2 kabar-úz vasforraló települése volt: Csákányos és Jöcsö, Kr.e. 2003-ban tehát Sajó-Ordosz úz-földje közel 250 lelket számlált. Amikor Asszó-Urba visszaérkeztek, Ugoljás meghalt és Kicsiny folytatta a 125. Arvisura rovását. Csiripúla népe itt is öntözéses földműveléssel foglalkozott, de a kézművesek nagyobb része Mari városában telepedett le, hogy védje Azupiran királynő kisunokájának, Marinak birodalmát. Sumérból később igen sokan átköltöztek Mariba, és a Tárosz, hegyeiből lejött kőfaragók és vasmű-velők segítségével hatalmas királyi palotát építettek. (Ezek aTárosz-hegyi kaszuk és sumérok még a második özönvíz idején menekültek el Sumérból, és csak ötszáz év múlva, Színpadda király vezetésével jöttek vissza Úr városába. Ott Mészanipadda ifjú király felépíttette a Kr.e. 3972-ben eliszaposodott templomot, de művét csak a fia, Annipadda királyfi fejezte be Kr.e. 3452-ben Aléf fősámánsága alatt. Ekkor a sumérok lassankint visszavándoroltak Tárosz, Alám és Kurdia hegyeiből, s újra rendbehoz-ták a csatornákat. De a kiásott régi városok már 10-12 pereg távolságra kerültek a Nagyvíztől, holott az özönvíz előtt hajókikötőik voltak; a csatornák javarésze innen indult ki. Most új csatornákat kellett ásniuk, hogy a régiekkel egyesítve újra hajózhatóvá tegyék őket. 1 pereg távolságra 1 pereg lefutása alatt lehetett elmenni. Ez 7-9 km, 500 év alatt tehát a folyók 70-110 km iszapot hordtak a Sumérföld tengerpartjára.) A Kurdföld fölötti Magura hegyvidékröl még a cserepesek is visszatértek a Sumér síkságra és résztvettek a templomok felépítésében. Kr.e. 2000 körül azonban, hogy a feketefejűek kegyetlenkedéseit elkerüljék, a pateszik tanácsára visszamenekültek Asszó-Úr és Mari városába. Mari királynő birodalma a legnépesebb Sumér állam lett. Csiripúla-Umma elmenekült lakosságából került ki Asszó-Úr és Mari népének többsége. Kisebb csoportok a Van-tó környékén erdőírtással foglalkoztak, hogy Mari város részére fát termeljenek ki, de sokszor összeütközésbe kerültek a hurri törzsekkel, ezért hét ács család az Eger folyó forrásvidékére költözött. Innen úsztatták le a farönköket a nagyobb Egerfarmos folyóba, hogy 2 ács irányításával Mari városba kerüljenek az építkezésekhez. Visszafelé élelmiszereket szállítottak le a folyón. Az ácsok összeházasodtak a harcias hurrita törzzel és ettől kezdve közös munkával készítettek létrákat, vagy faragtak gerendákat Mari város részére. Mari királyné legkisebb leány-unokája a leghíresebb ács-gazda felesége lett. Legkissebb fia Pitihánesz, nagy gazdagságra tett szert. A ”létra legfőbb urának” nevezték. Pitihánesz felesége, Zeliza, szintén Mari királyné leszármazottja volt. Kuripal, illetve Kulik sámán után ő vette át a 125. Arvisura rovását. Ebben megörökítette a hatok ácstörzsének hányatott történetét. Az Arvisurát a lóvija törzs elől Orog városában rejtette el. Csak Anitás fősámán talált rá később Hepa isten kegy-helyén, Dolunas viharisten áldozati oltárán.

Anitás mindig a csodálatosan csillogó szövetségi ládával indult a csatáiba a hét ács leszármazotta-iból szervezett seregével. Öt év alatt legyőzte a hatti, a lóvija és a hurrita törzset, és megalapította, majd erősen kiépíttette Négysas királyi városát. Leánya, Ninurás Ordoszba vitte a 125. Arvisurát. Ott Ninurást Kr.e. 1790-ben aranyasszonnyá választották. Anitás utóda az unokája, a beavatott Tudó-Halics lett. Tudó-Halics a seregébe fogadta az Ordoszból jött Gandás-féle kaszu harcosokat. Ezek azután a négy-törzs leányai közül választottak maguknak feleséget, s így a hettiták első szövetségesei lettek. Utána a rokon kurdokat és a Mari népével rokon assur törzseket hódították meg. Tudó-Halics valóra váltotta nagyapjának, Anitásnak az elképzelését, mert a hét rokon törzsből erős birodalmat alkotott. Tudó-Halics Kr.e. 1740-1720 között felépíttette Hattusas várost. Az oroszlános királyi család onnan uralkodott a hatsas-törzsön. Hattusas királyi város mind Ordosszal, mind Káspivárral, de a tengermelléki Sumér hajósállammal is szoros kapcsolatot tartott. Teljesen függetlennek azonban csak az ősrégi Mari maradt meg az első Sumér gyarmatok közül. Ezt ugyanis Mari királynő jó előrelátással, igen erős várossá építtette ki. A Tigris folyó melléki Árpád városból a fazekas kézmívesek egyharmada Kr.e. 3973-tól elvándorolt az Úr város melletti Magyari településre. A másik harmaduk a Mari birodalombeli Árpádvárba került, csak az idősebb korosztály maradt a Zabvidéki Árpádban. Amikor Gandás Kr.e. 1749-ben megjelent Kurdföldön, Kaszu vezér már aggastyán volt, de fiatal korában nagy tetteket vitt végbe. Például Hammurabi babiloni királyt is ő segítette meg a Csiripúla birodalom legyőzésében. Hammurabi az előkelőbbek lemészárlása után a szegényekből alakított új országot. Abban aztán Kaszu, mint hadvezér 30 évig uralkodott. Akkor azonban azzal a kéréssel fordult Hammu-rabihoz, hogy a túlságosan meleggé váló időjárásra való tekintettel engedje meg, hogy Csiripula és Umma népével Úz országából hidegebb éghajlatra, Árpád városába távozhasson. Hammurábi ehhez hozzájárult és emlékül egy törvénytárat ajándékozott Kaszu vezérnek, hogy ennek alapján uralkodjék az úz nép fölött. Amikor Hammurábi babiloni királyt asszír és hettita támadás érte, újra Kaszu vezér népének a segítségét kérte. Kaszu vezér Gandást nevezte ki összbirodalmi fővezérnek. Gandás Kr.e. 1746-ban hadai élén meg is jelent Babilóniában s az ő vezetésével legyőzték az asszírokat. Gandás, kasszu harcosaival együtt benősült a babilóniai családokba. Ő maga társuralkodó lett királyi felesége oldalán. Zimrilin, Hammurábi egyik ellenfele ekkor hagyta el Mari birodalmát és úz országbeli híveivel a Tárosz hegy térségébe vándorolt. Orog, Zimrilin fia átkelt a Nagyvízen, de népének másik fele kerülővel Kerece szorosán át Nagypályi vezetésével az “Új Atlantisz” szigetére ment és ott gyarmatot alapított (Krím félsziget).

Uralmi villongások miatt az úz földi szumérok átkeltek a Nagyhegyen és Magyarkától a káspivári tóig terjedő részen telepedtek le. Itt a Szefárdiak népével keveredtek és megalapították Szefárd-úz országot. Gandás tyumenjei mindenkor az erősebb mellé álltak, s így sikerült a Nagyfolyók birodalmaiban mintegy 300 évig kezükben tartani a hatalmat. A káspivári vezéri vetélkedőn Hikszosz Szefárd-úz ifjú lett az első. Erős hadsereget szervezett és Gandás egykori hadának utódaival átvette a Hatalmat. Sumér, babiloni, kurd, asszír, hettita, kasszu és Szefárd erőket egyesített a 24 hun törzsszövetségi haderején. Ezek lovasságával jelent meg a Híres-kapuban s megverte a fáraók seregét. Ekkor találták meg Mariban a 125. Arvisurát. A sámánifjakkal lemásoltatta, majd az eredetit Ordoszba küldte. Ezt a hadsereget Hikszosz fővezérről hikszoszoknak nevezték, bár az új sereg hét ország kasszu lovas legénységéből alakult. Az összekötő kapocs a Szefárdi-úzok voltak közöttük. A hikszosz néven ismert nép belső magvát tehát a világtörténelemben máig emlegetett Csiripula-Umma népe képezte. Ők rendezték Hétvárosban Kr.e. 1700-ban a Nagyszalát. Ezen az úz nép beavatottjai döntöttek. A Kr.e. 1700-tól Kr.e. 1680-ig tartó Nagyszala igen elhúzódott, mivel messzeföldröl kellett várni az érkezőket. A kaza nembéli Hikszosz ugyanis csak kaza-hun földön, Bothon térségén tarthatta meg a Nagy-szalát, mégpedig “kos” holdhónapban. Viszont a Vízöntő Holdhónap kezdetén Kr.e. 1974-től 1948-ig már majd a Vízöntő Nagyszalára került sor. Ez a béke jegyében zajlott le, ami azt jelentette, hogy a jövőben minden vitás kérdést lehetőleg békésen kell megoldani. Mert mindig jobb, ha az államok nem ellenségeskedéssel, hanem békére törekedve igyekeznek rendezni a vitás kérdéseket. Csiripula-Umma még ökrös-szekerekkel jutott el Asszó-Úr és Mari városáig. De amikor a sumér-földi úz nép a továbbiakban összeházasodott a kaszu lovas társadalom úz származású tagjaival, a tovább-vándorlás során már lóvontatású szekerekkel folytatta útját.

Esténként a fejedelmi család Gilgames szent tüze mellett, melyet a tűzőrző leányok gondoztak, a harcosok énekét hallgatta. A fiatalok az ősökről szóló mondákat, regéket énekelték, megemlékezve mindig az Égiek segítségéről is. A tábori őrségek tüzeinél pedig rendszerint reggelig folyt a mese-rege-monda, hogy el ne aludjék senki. Hajnal hasadtával pihent harcosok váltották fel az őrséget. Szítás-fürdés után, ha úton voltak, tovább-indult a tábor. Középen egy díszes szekéren vitték a szent tüzet. Az ordoszi úz lovasok védő állata a medve volt; Gilgames leszármazottaié a szelíd király-oroszlán. Gilgames népének tűzőrző leányait a kísérő úz lovasok vették feleségül. Aki megtért őseihez, annak a tetemét elhamvasztották és hamvait a szent tűz szekerén vitték tovább, hogyha majd letelepednek, ezeket a hamvakat is az úz nemzetségi temetőkben helyezzék el. A szálláshelyek mellett nagycsaládi temetők voltak. Középen a nagycsalád fejének a sírja volt. A harcosokat fegyverükkel együtt temették el, hogy a túlvilágon is védjék a nagycsaládot. Nyár derekán, aratás után megtartották a hálaadó hegyiünnepet. Ez néha egy hétig is eltartott. Ekkor adták össze az új házasokat is. Minden esküvőt kiénekeltek. Az ifjú párok az égiek és a fejedelmi személyek előtt esküdtek egymásnak örök hűséget a sámánok közreműködésével.

Amikor a 24 hun törzs szövetsége a kettős Hun folyó síkságán és Ordosz térségében megalapította a szegény hunok birodalmát, az egyik termékeny vidék a mari törzsnek jutott, de alig éltek a marik 16 medve-toros évig az anjangi vidéken, amikor borzalmas földrengés rázta meg Joli-Tórem földgolyóját és a mariak kőházai mind romba dőltek. Döngölt földkunyhóik azonban megmaradtak és fából épített szalmatetős építményeik is kiállották Hárpia-Tórem haragját. Egy sem pusztult el közülük a földrengés miatt, fővárosukban, Anjangban azonban 125 lélek ott maradt a kőhalmazok alatt. Ezért a fővárosból már a 20. medvetoros évi kalandozással kapcsolatban megindult az elvándorlás. Virolájjal Magyarka területéről észak felé vándoroltak Marinába. Helyükre a manysik települtek. A manysiknak Hantán körül többször volt összetűzésük a hantikkal, ezért törzsileg is különváltak. A visszamaradt öregebb és nagyon fiatal marik a manysi népbe olvadtak be. Bóta fősámán alatt, amikor a ,,Béke és rokonság” örökerejű törvényét megalkották, egy tekintélyes kinai- főember nősült be az anjangi manysi fejedelem családjába. Ez az új családtag Huang-Hia menekült szekeres gazda volt. Vele jött az üldözött Hia család cselédsége is. Ebbe a manysi-kinai- keveredésű családba nősült be Kuserbál öccse, Sangi. Az úz származású Sangi szerette a lovasversenyt, és új hazájában olyan 34 küllős szekereket készített, amelyekkel minden kockázat nélkül lehetett szekeresversenyt rendezni. Mivel Huang-Hia a Hangun jobb partján megtelepedett 100 kinai- család nemesei közé tartozott, a déli részeken élő 300 nemes kinai- család nem jó szemmel nézte, hogy idegen: az úz Sangi került a kinai- keveredésű családba. Pedig Sangi csak jót hozott. Például véget vetett a lóáldozatoknak és ezzel erősen megnövelte a lóállományt. Mivel a lóra egyaránt szükség volt a földművelésben, a kereskedelemben és a harcászatban, Sangi magas fokra emelte a lóval foglalatoskodók képzését. Ebben segítségére volt fősámán bátyja, az úz Kuserbál is.

Amikor Tola lett a fősámán, Sangi már kereshette mongol harcosaival a kinai-okkal való összeütközéseket is. Tola a kinai- hadifoglyokkal a földművelés kiterjesztése címén és hajóépítés céljára nagy erdőségeket írtott ki. A nagy szárazság elsivatagosodásra vezetett. Tola emiatt kalandozást rendelt el. Sangi ezt erősen ellenezte, s végül Tola a békesség kedvéért lovasfejedelemmé nevezte ki. A kézműves úzokat magúzoknak, a földműves úzokat ogúzoknak, az állattenyésztő úzokat pedig tungúzoknak kezdték nevezni. Mivel Sangi is a lótenyésztő úzokhoz tartozott, a kinai- társadalomban is tungúz lovasként tartották számon, de minden névnél többet számított, hogy Sangi jól kiképzett lovasai és harci szekeresei fölényben voltak a kinai-okkal. Bóta a fősámán idejében a 100 kinai- nemesi család a 300 kinai- családdal házasodott össze, a 200 nemesi család pedig a 400 családig terjedőkkel. Így került Anhujból a Huang-Hia család is a Hangun (:Hoan-Ho:) folyó jobb partján lévő kinai- főváros környékére. Onnan házasodott be az anjungi manysikhoz, az egyik elüldözött csoportjuk után került hozzájuk Sangi, a beavatott tunguz fejedelemfi, aki aztán alaposan kiképezte a lovas ifjúságot. Még nagyobb lett az öröm, amikor Tola fősámán javaslatára az Öregek Tanácsa lovasfejedelemmé nevezte ki. Sangi a kiképzés fejében neki juttatott kinai- hadifoglyokat nem tartotta rabszolgasorban, hanem Anjang városában nagy építkezésbe kezdett velük. Erre használta azokat a foglyokat is, akiket a 2274. medvetoros évben hoztak Anjangba. Anjang várost átdöngölt falú bástyákkal vette körül, néhol 8 ölnyi vastag falakkal, és hol 1500, hol 750 lépés távolságban díszes kapukat állíttatott. Cserépégető kemencéket is szerkesztett. Ezekben sok szalag-díszes, fehér, zöld és fekete színű edényeket készíttetett, az edényeket a kalandozások alatt messze földre elvitték a szekeresei. Minden újabb kalandozó csoport részére háromlábú bronz áldozati üstöt is készített. Első ténykedése azonban az volt, hogy megszüntette a Huang-Hia család emberáldozatos temetkezési szokását. A lovasság összejövetelén kihirdette, hogy a hunok azért hagyták el Uruk népének fészkét, Úr városát, mert Suhán asszony temetése alkalmával megmérgeztek egy úz származású székhordót. Így aztán Sangi a kinai- hadifoglyok, meg a manysi, hanti maradék törzsbeliek között is nagy népszerűségnek örvendett. Megszüntette az emberi lábszárcsontból való jósolást is. Csak a teknősbéka-kagylókkal való jósolást engedte meg. Viszont pártolta a sárkánycsonttal való gyógyítást. A hadifoglyokkal együtt felszabadította a rabszolgákat is és mindannyiukat felhasználta építkezéseinél. Faoszlopos házakat és palotákat építtetett nyeregtetős szalmatetővel. A lakásdíszítő tárgyak között megjelentek a márvány-szobrok. Bronzból edényt, fegyvert öntöttek. A teknősbékapáncéllal a papok bárkinek jósolhattak. A büntetési időt a felére csökkentette, de a visszaeső bűnösöket életfogytig a bronzöntő műhelyekbe vezényelte. Fellendítette a selyemhernyó-tenyésztést és a selyemszövést. A 2295. medvetoros évben (Kr.e. 1745) Anjangnak 10 tömény lakosa volt. Az egész lakosság bőségben élt. Az úzok medve-, és a kinai-ok fecske-jelvényét a városkapukon bronzba öntötték. A kinai-ok szerint ugyanis a Huang-Hia család a fecskéktől származott. Vadászat előtt szarvas lapockacsontból jósol-tattak. Rendszeresen áldoztak Joli-Tóremnek, a Föld-istennek. Zászlóikra később a bagoly, vagy a tigris képét kezdték festeni. A Sang dinasztia aztán a tunguz erdei tigris képével került bele a történelembe. A 2285. medvetoros évben (Kr.e. 1755) a sámán-előzködésen Gandás lett az első. A rovás-tudományokban azonban nagyon gyengének bizonyult. Így aztán Evenki apó első lánya, Káspi lett az első. Ő volt az, aki bátyjával, Sangival együtt az úzoknál meghonosította a rénszarvas-pásztorkodást. Gandás megkérte Káspi ifjúsági aranyasszony kezét, de a házasságot Evenki apó is, Sangi is nagyon ellenezte. A 2290. medvetoros sámánképzésen Tevel vitéz lett az első. Ő aztán elnyerte Káspi kezét. Az ordoszi aranyasszony-kegyhelyen tartották az esküvőt. Rögtön utána másnap hajnalban már útnak is indultak újabb kalandozásra Sangi alaposan felkészített lovas seregével. Mivel az elvonuló ifjúságnak több, mint a fele kun törzsbeli volt, Ajak-Tórem jelét varrták a zászlójukra. A rima-lányok mintaképe Kaltes asszony volt.

A magúzok és tungúzok nem vettek részt a kalandozásban, ezért Káspi aranyasszonynak egy jól felszerelt oguz lovasság lett a kísérője. Ezek népesítették be aztán a Káspiról elnevezett Káspi-tó környékét. A Káspi-birodalomnak az volt a feladata, hogy Sangi-féle képzésben részesült lovas sereggel segítse Gandás kasszu birodalmát. Gandás ezt a birodalmat 20 töményének rima-lányairól nevezte el. Sangival megegyezett abban, hogy az új hun törzsszövetség birodalmát 3 kaganátusra osztják. Káspi birodalma a Sangi-féle lovassággal meg is szilárdult, de Sangi hozzáfogott a folyami hajózás ki-fejlesztéséhez is. Tolának dél felé irányuló kalandozásai is erősen növelték a hadifoglyok létszámát. Sangi mindenben ésszerűen használta fel a neki jutó foglyokat, s birodalma a terraszos és öntözéses földműveléssel is állandóan gazdagodott. A mongol Tola birodalma viszont a sok erdőirtás, és a szárazság miatt mind jobban tönkre ment. Sangi első fia, Uvacsán sok mindenben segítségére volt Evenki nagyapónak. Már 15 éves korában nagy rénszarvas-nyájai voltak. A tunguz állattenyésztők őt jelölték ki sámánképzésre. Az oguzok fővárosában, Topra-Kalában hatalmas lóállás épült. Ennek zászlótartóján az ogúzok jelvénye, a bölény ékeskedett. Amikor a hun törzsszövetség lovas társadalma segítséget küldött Gandásnak, Sangi Magyarka térségéig kísérte a felvonulókat. Közben megtekintette az első fia részére épített, Derbent várát. Ez lovas harcosok és sámánok képzésére épült. A titkos Arvisurák szerint JÁDÉ: az Égiek megbízásából minden terület megművelésének és minden helyes kapcsolat megteremtésének az istene. Feladata volt a lehető legbensőségesebb összeköttetést megteremteni az égi hatalmasságok és az emberek között. Amelyik földi halandó ezt felismeri, az bölcs. A bölcsek fel tudják ismerni a föld, víz, tűz, fa és a fémek egymásra utaltságát. Az Égiek teremtette világmindenség örök mozgásban van. Az Ég és a Föld apja és anyja a “tízezer lénynek”. Az elemekkel való harcnak azért tízezer, vagyis 1 tyumen az alapja, mert tízezer fő, ha akar, mindent el tud érni. A fekete hunok szerint ez az 1 tömény harcos elmehet a világmindenség bármelyik pontjára, s ott életben marad. Az embereken az Ég uralkodik. Aki jót cselekszik, arra százszoros szerencsét áraszt, de aki rosszat követ el, azt aszállyal, rossz terméssel és mindenféle zűrzavarral sújtja. Bár, ha akar, irgalmas is tud lenni. Az Égiek a beavatottaknak bepillantást engednek a lét titokzatos összefüggéseibe. Tarturi beavatott aranyasszony a Fuhi bölccsel való házasságkötése alkalmával bebizonyította a 100 és 400 család nemesei előtt, hogy a Föld és az Ég változásai átmennek egymásba, s ezzel segítik elő a létet. A világmindenség a mozgó Égből a változó Földből és a Szellemvilágból áll. A Szellemvilágban nincsenek határok. 5 részre oszlik a Felső-égre, a bölcsek által látott Égboltra, a változó Földre, a belső földi kincsekre és a belső ős-kezdetre. A középső világban sohasem szabad megakadályozni, hogy az emberek agyából kipattant iste-nek, a jó és rossz szellemek népesítsék be a Földet, és nekik áldozzanak. A csillagok figyelő atyja minden tekintetben támogatja a nemeseket abban, hogy a Föld titkainak fürkészésében elöl járjanak, és az embereket tájékoztassák az Ég-Föld, valamint az 5 elemi létezés és az égiek összehangolásának dolgairól. A beavatottak nemesei kötelesek a nagy bölcsek alkotásait minden pusztulástól megmenteni. Máskülönben az utódoknak nagy fáradsággal újra fel kellene fedezniük az Ég-Föld bölcseinek igazságait. Az Atlantiszról elszármazott nemeseknek soha sem szabad egyéni érdekek miatt egymás ellen fordulniuk, mert akkor az Égiek vívmányai megsemmisülnek. Az Ég, Föld és Szellemvilág nemzette tízezer lény biztosítja a 24 hun törzs szövetségének fennmaradását. Kuserbál fősámán nyugodtan halt meg a 2295. medvetoros évben, mert Sangi lovasfejedelem tunguz származása ellenére is összhangba tudta hozni a hun törzsszövetség s a 100 és 400 kinai- család nemeseinek érdekeit és terveit

A 2280. medvetoros évben (Kr.e. 1760) a fősámáni méltóságra jelöltek közül Tola lett az első. Az új fősámán úgy vélekedet, hogy a 24 hun törzs szövetségének birodalmi határait nemcsak északra, hanem déli irányban is ki kell terjeszteni a kitajok, más néven kinai-ok rovására. Tola tehát évről évre megújuló kalandozásokat vezetett a kitajok szállásai ellen. Minden kalando-zásból tömérdek szolgával, kinccsel, szarvasmarhával tértek haza. A kitajok nem voltak felkészülve ilyen támadásokra, hiszen a hunok eddig Bóta sámánsága idejétől a “rokonság” és vele együtt a “béke” jelszavát hirdették. A mongol csapatok Tola vezetésével igen sok kinai-t hurcoltak fogságba. Erdőirtásra használták őket. Tola ugyanis kevésnek találta a legelőket. Ezért nemcsak rab kinai-ok irtották az óriási területű erdőségeket, hanem velük együtt más hun törzsek népei is. 15 év múlva nagyon nagy szárazság égette a tájat. Kisültek a legelők, ráadásul még a lépfene is a felére apasztotta a szarvasmarha-állományt. De sok pásztor is belepusztult ebbe a betegségbe. Bajra baj halmozódott. Az Öregek Tanácsa megunva Tola fősámán önkényeskedéseit, meg az őser-dők mértéktelen irtását, új fősámán választását határozta el. Kihirdették, hogy minden törzs legkiválóbb ifjai közül 2 jöjjön tanulni. A cél az volt, hogy aztán a legrátermettebb átvegye a fősámánságot. Öt évig tartott az ifjak képzése. Háború, harc nem volt közben, mert a kinai-ok az előző hadjára-tokban sok embert vesztettek. Elkövetkezett a 2290. medvetoros év (Kr.e. 1750), az új fősámán megválasztásának éve. Erős küzdelemben az Úzd várost képviselő Evenki apó unokája, az úz Uvacsán lett az első. Az úz törzs második jelöltje Vadna, a kardkovács volt. Uvacsán azzal előzte meg, hogy rénszarvas fogatán behozhatatlan előnyt szerzett.

Abban az évben korán leesett a hó, de Uvacsán ismerve az időjárás jeleit, erre rászámított. Uvacsán tehát megkapta Joli-Tórem “mindent-látó” kövét. Nem sokkal ezután a kézműves, cserepes úz törzs jelentette, hogy a kinai-ok között erős a mozgolódás, támadásra készülnek. Nem tévedtek, mert ha-marosan csakugyan megindult a kinai-ok támadása. A csatában Vadna, az úz törzs második sámánjelöltje hősi halált halt. Az Öregek tanácsa ekkor felszólította Uvacsánt, hogy a beteg Tola jelenlétében nyilatkozzék, hogyan látja a 24 hun törzs jövőjét. Igaz, hogy a kinai-ok erősen készülnek a még nagyobb háborúra, mondta Uvacsán, mégis el kellene kerülni az összecsapást, és vissza kellene térni Bótának, az őseihez megtért fősámánnak jól bevált elvéhez. A “Béke és rokonság” eszméje idáig jól bevált. De Uvacsán hiába érvelt, Tola nem engedett. A kinai-ok serege a következő tavasszal, nagy erővel megindult északnak. Az első vonalban védekező mongolokat valósággal elsöpörték. A kitaj hadak egy darabig akadálytalanul özönlöttek északra, de a széki-hun és kaza-hun csapatok védelmi vonalánál nem jutottak tovább. Ott a kitajok súlyos vereséget szenvedtek. Az Öregek Tanácsa ekkor felszólította a bajok okozóját, Tolát, hogy a kitajokat hívja meg tanácskozásra Ordoszba, és ott kössön velük békét. Tudták, hogy a hun törzsszövetség a nagy természeti csapások miatt nincsen olyan helyzetben, hogy hosszú háborút tudjon viselni. A béketárgyalás az úzok aranyasszonyának, Joli-Tóremnek a szentélyében kezdődött. kitaj követek azt kívánták, hogy elhurcolt társaikat a hunok engedjék szabadon, mert csak így tudják pótolni a csatában elszenvedett emberveszteségeiket. Uvacsán javaslatára azonban úgy döntöttek, hogy azok a kitajok, akik a mongol legelőkön akarnak maradni, szabadon ott maradhatnak. Akik azonban közben nem családosodtak meg, azok térjenek haza. A kitajoknak így mintegy a fele ott maradt. Két év múlva azonban a kitajok újabb támadást kezdtek a haza nem tért kitajok miatt. Ekkor egy teljes mongol tyumen elpusztult, de a kitajok vesztesége még súlyosabb volt. Erre visszavonultak.

A háború dúlta mongol területen két tyumen szarvasmarha vált gazdátlanná. Az Öregek tanácsa úgy határozott, hogy ebből a mongolok 10000-et tartoznak átadni a második védelmi vonalban helytálló széki-és kaza-hunoknak. A másik 10000-ből 9 ezret a kabar, úz és baskir törzs egyenlő arányban osszon szét, ezret pedig az ordoszi sámánok kapnak. Góbé széki-hun vezér úgy rendelkezett, hogy ezeket a marhákat a letarolt erdők helyén kell legeltetni. A nagy szárazság miatt azonban nem nőtt elég fű. Góbé tehát kérte, hogy széki-hunjaival a Balhás-tó vidékére vándorolhasson. Mikor erre megkapta a hozzájárulást, a kaza-hunok Kaza nevű vezérének is megengedte az Öregek Tanácsa, hogy az Altáj-Kabar síkságot határoló hegyvidékre távozzon. A mongolok ezzel megkapták a széki-hunok elhagyott szálláshelyeit, a Góbéról elnevezett földet. Az úzok is új szálláshelyhez jutottak a Bajkál tó környékén. Pusztaszer vidékén a Góbé-sivatagban csak a mongolok maradtak állatállományukkal. Ekkor tájt kezdték a mongolok a Bajkál-tó környéki állattenyésztő úz népet tunguzoknak nevezni. Ez rajtuk is maradt. Hétévi szárazság után Góbé-föld legelői teljesen elsivatagosodtak. Ezt a földet még most, a 6000-en felüli medvetoros években is Góbé sivatagnak hívják. Uvacsán apja, Evenki apó még élt, amikor az úzok állattenyésztő népe a nagy szárazság elől a Bajkál-tón és a Szajánon túl levő területre vándorolt. Ugyanakkor a manzsu nép is elindult keletre. Egy évvel utána az úz, illetve tunguznak csúfolt pásztornép egy része Nanáj vezetésével szintén keletre ment. Egy másik úz pásztor törzs Goldopp vezérrel az altáji kabarokhoz vándorolt. Ezek a törzsek azóta is ott élnek. A földművelő úz törzs is útra kelt és Urumcsi-Úzbát térségében (a mai Dzsungáriában) látott neki az újabb földművelésnek. Ezeket a földművelő úz törzseket szomszédaik ogúzoknak nevezték. Az úz nép szétszóródásának legfőbb oka ezek szerint Tola fősámán telhetetlensége volt, mert a mértéktelen erdőírtások következtében a Gobi eddig dúsan termő vidéke sivataggá vált. Ordoszban és Úzd-Vasvár környékén csak a kézműves úzok maradtak. Őket szomszédaik mar-úzoknak nevezték. Ezek szerint az elvándorolt földműves úzok, oguzok, az állattenyésztő úzok, tunguzok lettek. De olykor használták rájuk a régi nanaj és goldopp nevet.

A 2285. medvetoros évben (Kr.e. 1755) a sámán-vetélkedésen a kunok két ifjú lovasa Köncsög és Gandás lett az első. Az elsőséget azonban végérvényesen a másnapi pusztaszeri lovaglás döntötte el. Ebben Gandás győzött, de a rovás tudományában nagyon gyengének bizonyult. Ámde volt egy igen ügyes kezű rimalány, Káspi, aki mindenkit felülmúlt szép rovásaival. Érthető, hogy az ifjú sámánok, közöttük Gandás is, rendre versenyeztek a szép kaszu leány ügyes kezéért. Legidősebb lánya volt édesapjának, Evenki apónak, aki az úzoknál a rénszarvas-pásztorkodást meghonosította. De Káspi még olyan fiatal volt, hogy Evenki apó ellenezte a férjhez menését. Gandás se tehetett mást, belevetette magát a Tola fősámán irányította kalandozásokba, melyekkel Tola 3 éven keresztül sar-colgatta a kinai-ok birodalmát. Roppant mennyiségű zsákmányt hordtak össze Ordoszban, de ez nem segí-tett azon, hogy az óriási állatállománynak viszont már alig volt legelője. Át is tértek a bővebb húsos táplálkozásra, de hamarosan megundorodtak tőle. Mire a 2290. medvetoros évben (Kr.e. 1750) az újabb 5 éves sámánképzésen ismét egy újabb kun ifjú, Köncsög, meg Gandás öccse, Tevel lett az első. Káspi már szép nagylány lett, de az eltelt öt év alatt más változás is történt: Jósva főtárkány kezdeményezésére áttértek a levágott állatok húsának tartósítására. Ekkor érkezett meg Köncsög és Gandás, beszámoltak a hegyeken túli gyalog-tartományok hihetetlen gazdagságáról és bőségéről. Mivel Tola fősámán és Jósva főtárkány is fiatal volt, örömmel fogadták a kun ifjúságnak azt az indítványát, hogy azt önként vállalkozó lovasok és harciszekeres csapatok induljanak el kalandozó útra az újabban felfedezett tartományba. Evenki apó ekkor már nem tudott kibújni Káspi férjhezmenetele alól, mivel leánya megnyerte a Pusztaszeri Nagy-süánt is. A leány Tevel sámánt választotta férjéül. Egyidősek voltak, és az ötéves sámán-képzés alatt nagyon meg is szerették egymást. Káspi ezalatt tovább fejlesztette rovás-tudományát. A nagy győzelem után örök hűséget esküdtek egymásnak Joli-Tórem kegyhelyén, az aranyasszony palotájában, a következő hajnalon pedig Köncsög és Gandás vezetésével elindultak a kun ifjúság legnagyobb kalandjára.

Ordoszból csak egy tyumen lovas kelt útra, de mire az avarok szállását elhagyták, két tyumenre nőtt a számuk. Tola fősámán az Öregek Tanácsával együtt hozzájárult ahhoz, hogy a Nagy-süán győztese felvegye a Káspiros nevet, és az elvonuló ifjúság tárkánya legyen. Káspirosnak első dolga volt, hogy Gandás és Köncsög első kalandozásának adataiból megállapítsa, mit tud az Arvisura a kalandozó ifjak által emlegetett gyalogos birodalomról. Kitűnt, hogy a Kaszu nevű oguz törzs jó kétszáz medvetoros évvel ezelőtt megtelepedett a rokon kurdoknál, s alapos része volt a gazdag Csirula birodalom megsemmisítésében. Ennek során Hamurápi, akit ogúzok segítettek, az uralkodó réteget lemészároltatta, kincseiket Bábelbe szállíttatta, a szegényebb népet pedig szolgáivá tette. Kaszu vezér meglepődött azon, hogy ők megértik Úr és Csirula város szegényeinek beszédét, akik a következőkről számoltak be: Népünknek azért kellett elpusztulnia, mert a dölyfös, művelt gazdagok irtóztak a gyermekáldástól. Hogy kényelmüket biztosítsák, utódaikat vízbe fojtották, s kényelmesen, jómódban élhettek kedvtelé-seiknek, a művészeteknek és tudományoknak. Hamurápi így a harcias oguzok segítségével könnyen legyőzhette a kényelmes élethez szokott agaba-féle népeket. A megmenekültek később egybeolvadtak a kaszu rokonokkal, de nem tettek le arról a céljukról, hogy visszaszerezzék elvesztett birodalmukat. Ennek a reménye csillant fel Gandásék megjelenésekor. Gandásék elindulása előtt az ordoszi Aranyasszony-kegyhelyen a 24 rimalány közül húszan esküt tettek arra, hogy eleget tesznek a Földanya: Joli-Tórem akaratának, megmentik Úr városának népét a teljes pusztulástól. Káspiros, Tola parancsára vállalta a 140. Arvisura rovását: ebben megörökítette a húsz rima-lány eskütételét. A húsz lány Káspiros vezetésével, Araliz, Banájis, Ardóka, Besnyőke, Abossa, Csobánka, Dengizék, Daboska, Csohányka, Kurtániz, Keszöke, Mágocsa, Kajdocsa, Gordácska, Madocsa, Tömörke, Zabiga és Kálizka a húgával, Tyimeskével. Az Öregek Tanácsa a kalandozók vezérévé Gandás kun sámánt tette; vezető sámánná pedig Zaránd kaza-hun sámánt választotta, aki három fiával indult el. A rima-lányok vezére Káspiros volt, de a tárkány-teendők ellátásával Káspiroson kívül, mint helyettes‚ Araliz is meg volt bízva. Só ellátásról mindig a helyettesnek kellett gondoskodnia. A nyílhegy kovácsok vezetője Káliz volt, a kerék-és kocsikovácsok, meg a patkoló kovácsok vezetője Szemlő sámán lett. Amikor a kaszu törzs megsegítésére összeállított sereg kiindult Ordoszból, 10000 lovas, 100 harc-kocsi, 150 tárkányszekér, 10 kővető és 10 homokfutó tisztelgett Tola fősámán és a Vezérek tanácsa előtt. Az összlétszám 10520 harcos és a csere-és ajándéklovakkal együtt 12000 ló. De mire a Bolhás tó partján Gandás számbavette seregét már 21245 harcos és 29812 ló tartozott a parancsnoksága alá.

A Bolhás tóig a 24 hun törzs szövetségének őrhelyei minden támogatást megadtak a kalandozóknak és sókészletüket is teljesen feltöltötték. Innen kezdve azonban a ritkábban telepített őrhelyeket már meg kellett erősíteni. Közben a rima-lányok mind férjhez mentek, Zaránd fősámán adta rájuk az áldást a Tóremek nevében. A Nagy tó partján új őrhelyet kellett alapítani a sóellátás biztosítására. Ezzel Araliz tárkányt bízták meg: őrséget állított fel, majd Kálizka a nagy melegtó mellett a tárkány-teendők és az összeköttetés ellátására további 23-at. Így aztán, mire elérték a nagy hegyeket, a létszám 20618 harcosra és 28216 lóra csökkent. Ettől kezdve már a kaszu harcosok biztosították a segítségükre küldött hun sereg útját, de Gandás a Káspiros által megállapított adatokra való tekintettel még ekkor is hagyott egy-két helyen további őrséget, hogy az Ordosszal való összeköttetés feltétlenül biztosítva legyen. A kaszu és más rokon törzsek határtalan örömmel fogadták a hun törzsszövetség lovasait és főváro-sukban, Asszó-Úrban Gandást a rokon törzsek fővezérükké választották. Gandás két kiképzőtábort létesített Daboska és Paripa néven. Itt folyt a harcikocsisok és a kővetők, valamint a lovasok kiképzése. A két kiképzőhely között felállították a hun csapatok gyülekezési sátortáborát, a harmadik Pusztaszert. A 2292. év nyarán (Kr.e. 1748) Káspiros főtárkány már azt jelentette Tola fősámánnak, hogy az egyesített hada 6 tyumen lovasból s 4 tyumen harckocsis és gyalog tyumenből állnak Gandás vezérsége alatt. A tárkány-teendők és a gyógyítás ellátására szükséges személyzetet a rima-lányok állították össze. A hun hadsereg tagjai Zaránd és Gandás kivételével házasságra léptek, s így a hunok a legszorosabb kapcso-latba kerültek a rokon törzsekkel. Bár minden rima-lánynak hamarosan gyermeke született, a 10 tárkány-helyre mégis mindig tudtak szabad rima-lányt beosztani. Zaránd megalakította az Öregek Tanácsát, egyelőre csak 7 főből. Tagjai voltak: 2 kurd és 2 kaszu vezér, továbbá Gandás, Zaránd és Káspiros főtárkány. Hamurápit asszir támadás érte. Erre Babilon a kasszuk segítségét kérte. Gandás fel is vonult teljes haderővel, s az asszir támadást előbb visszaverték, majd a harciszekér haddal a támadókat teljesen meg-semmisítették. A győzelmi ünnepségen Gandás beházasodott a fejedelmi házba. Később a 2294. medve-toros év (Kr.e. 1746) nyarán hadserege élén családi viszályok miatt újra megjelent Babilonban, s a gyengébb felet legyőzve átvette Babilon felett a hatalmat. Az Öregek Tanácsát átszervezte 10 főre: ezentúl egy szumir, két akkád, két kaszu, két kurd, két kun és egy úz tagja lett. Zaránd fősámán ennek már nem lehetett tagja. Már előbb meghalt. A Zab folyó mellett temették el, Zaránd kegyhelyen.

A hatti és asszir betörések gyakran megismétlődtek. Ezért Gandás kénytelen volt Ordosz segítségét kérni. Az ordoszi Öregek Tanácsa küldött is tíz tyumen lovas segítséget. Ezek Gandás vezetése alatt elfoglalták a hatti és asszir városokat és gazdag zsákmánnyal tértek vissza Ordoszba. Gandás alatt erősen megnövelték a lóállományt, az meg tovább növelte Gandás hatalmát és tekintélyét, hogy az Araliz és Káliz-féle tárkány-szállásokkal az összeköttetést biztosítani tudják, tevecsoportokat küldtek kelet (Ordosz) felé. Ennek a zsákmánnyal hazatérő vegyes karavánnak Tevel vezér volt a vezetője, ezért a hunok ezt a szívós sivatagi állatot játékosan tevének nevezték. Gandás 20 tyumen lovas-körzetre osztotta megnagyobbodott, megerősödött birodalmát, de alapja továbbra is a vele elindult harcosok serege maradt. Vezérei benősültek a Hamurápi uralkodóházba, s így trónviszályokra nem került sor. Jólétben uralkodtak Ordosz segítségével. Egy asszir betörés alkalmával Barzán kurd rovósámán elvesztette a 140. Derbent-féle Arvisura-rovást. Ebben volt megörökítve a Gandás babilóniai uralkodó megsegítésére küldött lovas tyumenek beosztása. Alig egy éve volt Gandás Babilónia uralkodója, a 2295. medvetoros évben (Kr.e. 1745) Tola önké-nyes intézkedései alapján nagyarányú erdőirtások kezdődtek. Ez lassankint arra vezetett, hogy a legelők helyén a nagy szárazság miatt homoksivatagok keletkeztek, s mind az állat-mind emberállomány menekülni kezdett nyugat felé. Akik meg ott maradtak, azok mindenféle járványos betegségnek voltak kitéve. A lépfene a hunok állatállományát a felére apasztotta. Viszont a menekülő harcos ifjúság Gandás seregébe ment át, s ezzel Babilónia lovas hadereje félelmetesen megnövekedett. Az ordoszi sámánképzésen már két-két kaszu és kurd ifjú is megjelent. Ezek a 2300. medvetoros évben (Kr.e. 1740) mint sámánok tértek haza. Gandásnak ekkor már volt annyi hadereje, hogy egy tyumen harcossal részt vett a kinai-ok elleni nagy csatában.

Az úz nép három részre való válása után a maruzok Ordoszban maradtak, a tunguzok észak felé és keletnek húzódtak, az oguz törzsek pedig nyugatnak vették az irányt, és birtokukba vették a Káspiros által megjelölt településeket. Megalapították Araliz városát. Az Aral tavat erről nevezték el. A nagy meleg tavat Káspirosról Káspi tónak. Viszont a kunok és a jászok Káliz tónak hívták. Gandás idejében Köncsög lett a fősámán a kasszó-kurd városban, Asszó-Úrban. Tevel halála után az oguzok Káspiros fejedelemasszonyt választották meg vezérüknek Káspi-fejedelemasszony néven, hálából azért, hogy páratlan tárkány szervező-képességgel megszervezte a termékeny földön az oguz birodalmat. A 2305. medvetoros évtől (Kr.e. 1735) a 2350. medvetoros évig (Kr.e. 1690) uralkodott itt, Ordosz irányításával. Rima-lány fogadalmát is valóra váltotta: hét fia és hét leánya született. Ezek a parszi-szkíták és pamir-szkíták vezetőinek gyermekeivel kötöttek házasságot. Hosszú uralkodása alatt az övéi benépesítették a Káspi-tó térségét. Káspi fejedelemasszony első fia, Derbent a 2405. évi sámánképzésen első lett. Az Öregek tanácsa megengedte, hogy a hírtelen meghalt Köncsög, helyett ő viselje a káspi-kasszu fősámáni tisztséget, és tagja legyen mind a babiloni mind az ordoszi Öregek Tanácsának. Ata-Isis akaratának megfelelően erős összekötő kapoccsá vált a hun törzsszövetségben. Ata-Isisnek két fia volt: Sis-Tórem és Morduk-Tórem. Morduk, Enlitt asszonnyal együtt a kasszu és a szumir kurd törzsnek volt a védelmezője. Az oguz harcosokat azonban Morduk-Tórem és Enlitt asszony Babilonban kényelmes gazdag élethez juttatta. Ott Tóremjük Horka, szent állatuk pedig a bölény lett. Derbent fősámánságának idején Gandás még 4 medvetoros évig élt. Ez alatt teljesen átszervezték a babiloni és a káspi haderőt. A sereg neve szkíta-párszi helyett kasszu-szumir lett. A kasszu haderő 20 törzsből állott. Mindegyik egy-egy rima-lány-tárkány nevét viselte. Három törzs: Aralis néven az Aral tó partján, Káliz a nagy meleg tó keleti oldalán; az úz Káspiros törzs pedig a Káspi-tó napnyugati oldalán telepedett meg. A kunok a nagy meleg tavat Káliz tónak, az úz, majd később az oguz törzsek is Káspi-tónak nevezték. A 24 törzs szövetsége által elfoglalt terület déli részén Gandás babilóniai király, halála után 3 kaga-nátus alakult. A Tola miatt bekövetkezett nagyarányú elvándorlás eredményeképpen az itteni lakosság nagyon feltelítődött hun törzsszövetségi népekkel, s belőlük alalkult a kasszu-kurd, a Parszi-szkíta és az Ogúz-kun kaganátus. A 2320. évi (Kr.e. 1720) ordoszi medvetor nagytanácsán Derbent fősámán a 140. Arvisurában lerótta a Gandás koráról írt “nagy idők hős énekét”. Derbent Uvacsán fősámán látogatását várta az édesanyja tiszteletére épített Káspivárba. A vár alapépítménye az avarok földvárrendszere volt, felső részét az úz kőfaragók építették, Uvacsán fősámán az Öregek Tanácsával együtt elámult a vár láttán. Ez a vár lett a hun törzsszövetség büszkesége. Az Öregek tanácsa úgy rendelkezett, hogy a 2319. medvetoros évben meghalt Kasszu fejedelem helyére ne nyomorékká vált fia, Burony kerüljön, hanem az ogúz lovasok birodalmának legjobb és legesze-sebb lovasa. Így hát a Káspivár alatti síkságon 6 tyumen lovas versengett az elsőségért az Öregek tanácsa, Tola, Uvacsán és Derbent előtt. Mire a nap leáldozott, Barnabur ogúz lovas vívta ki az elsőséget. Az ifjúság azonban ebbe nem nyugodott bele, és a fiataloknak sikerült elérniük, hogy a második holdtöltekor Araliz földvára előtt újabb lovasversenyt rendezzenek. Ennek a győztese a hunok legjobb lovasa, Dorozsma lett. Utána az ifjúság bevonult Daboska és Paripa lovastáborába és a következő holdtöltét várta. Végre Káspi fejedelemasszony és Uvacsán fősámán előtt 10 tyumen ifjú részvételével megkezdődött a legizgalmasabb lovasverseny. Ez Barnabur, Dorozsma és Urami között dőlt el. Végül is Barnabur lett az első, Urami a második és Dorozsma a harmadik; de fontos szempontok azt kívánták, hogy a kitűnő rovósámánt, a nyomorék Buronyt válasszák Asszour fősámánjává.

Fejedelmi neve második Barnaburony lett. A három győztes az új hikszosz tyumennel kiegészítve megalapította Asszur lovasbirodalmát. Az összekötő kapocs szerepét a Nagy tó partján székelő Káspi fejedelemasszony töltötte be, s ez már csak azért is természetes volt, mert a három győztes az ő leányai közöl választott magának feleséget. Mivel a nagy szárazság miatt egyre több és több lovas vándorolt el a Hanguny folyó térségéből, a 2340. medvetoros év (Kr.e. 1900) nyarán megtartott lovas-számláláskor Káspi fejedelemasszony már 28 tyumen állandó lovasharcost jelentett Ordoszba a fősámáni szék új tulajdonosának, Riga fősámánnak. Ekkor már Derbent, Káspivár fősámánja is több harcossal rendelkezett, mint Ordosz, de mivel Káspivár szükség esetén mindig megsegítette Ordoszt, a kinai-ok nem mertek újabb háborút kezdeni Ordosszal. Káspivár környékén Joli-Tórem ünnepén minden nyáron vásárt rendeztek. Ezen találkozott a hatalmasra nőtt hun birodalom minden rétege. Eljöttek minden évben második Barnaburony 28 tyumenjének lovasvezérei is. Ennek a Káspivári ünnepnek a fénypontja a bölénytor volt. Már az ogúzok is áttértek a bölény-tiszteletre. Káspi a kisebb-nagyobb, határmenti csete-patékban foglyul ejtett, hadifoglyokkal felépíttette Derbent várát. Derbent fősámán eztán szükség esetén innen, a saját nevét viselő várból siethetett segítségére, a hun törzsszövetségnek.

A 2335. medvetoros évben (Kr.e. 1705) Gandás és Tevel legkisebbik öccse, Szőreg megnyerte a sámánképzés Nagy-süánját. Uvacsán unokáját, Mura és Maja legkisebb leányát, Tengelizt vette feleségül. Hamarosan meggazdagodtak és a Nagyvíz partján kikötőt építettek. Sárkányos-faragással készített hajókat építettek. Városukat Tengeliznek nevezték. (A mai Tientsin, Kínában.) A hajósok vetélkedőjén 300 vitéz vett részt. Kun-Csaba lett a győztes. Ez után 72 hajós engedélyt kapott arra, hogy 3 hajóval elinduljanak napkeletnek, hogy felkeressék Atlantisz menekült népének ottani maradékait. Minden törzsből kerültek a hajóra, többségük azonban kun volt. Másod vezér a manzsu származású Tennó lett, aki már részt vett tengeri csatákban is. A 2335. évi Joli-Tórem ünnepen indultak Ordoszból és magukkal vitték Joli-Tórem szent kövét. Útközben viharba kerültek. A Sátorhegyen (mai nevén Fudzsijama) tűz tört ki. Vakító tűzfolyó folyt lefelé a hegy tetejéről és az erdőket felgyújtva a tengerbe ömlött. Ladikon érkező menekülők elmondták, hogy a déli manzsuákhoz tartoznak, és valahányszor a Sátorhegy háborogni kezd, nekik már menekülniük kell, vagy a tengerre, vagy a sziget belsejébe. Po-Jan déli manzsuá vezér vendégségbe hívta a hajósokat, Po-Jan leánya, a kis Tikajó, Tennó hajába cseresznyevirágot tűzött. Po-Jan hajósai azt tanácsolták, hogy csak jóval cseresznyevirágzás után induljanak északra, mert most a lapátok még belefagynak a vízbe. Vendéglátóik, hogy a kalandozást megkönnyítsék, egy hajóval visszaeveztek Tengelizbe, onnan 6 hajóval tértek vissza. Tennó ekkor feleségül vette Tikajót, de megnősült a többi hajós is. Parancsot kaptak, hogy a láncos szigeteken keresztül szervezzék meg a biztonságos hajózást.

Így indult Csaba 120 hajóssal, 5 hajóval az elsüllyedt őshaza menekültjeinek felkeresésére. A szigetláncolatban ivóvizet vettek fel, majd a gyéren lakott partok mentén a 2338. medvetoros évben (Kr.e. 1702) elérték a füstölgő hegyek birodalmát és partra szálltak. Az ott lakók először menekülni kezdtek az újonnan jöttek elől, de Csaba elkezdte énekelni az almavirágzás dalát. Énekére válaszolva Bogács, Maja fia, aki már 8 éve odakerült Ordoszból, s megkérdezte “elhoztátok az Aranyasszony tűzkövét?” Amikor Csaba elővette tarsolyából a másik tűzkövet, elsírta magát örömében, s a követ nagy diadallal vitték Aranyasszony kegy-helyére. Bogács tájékoztatta Csabát, hogy ők közben már házasságra léptek az agaba beszédű őslakókkal és ezekből a házasságokból már csaknem száz olyan gyermek született, akik beszélik mind az agaba, mind a kasszu beszédhez hasonló indijó nyelvet. Amikor hosszas vendégeskedés után Csaba megkérdezte hajósait: “ki akar hazajönni?”, csak 70 hajós jelentkezett, hogy visszatér Ordoszba. Velük akart tartani Lia fejedelmi leány is. Az apja ekkor úgy határozott, hogy a lányával visszaküldi Ordoszba Joli-Tórem kövének mását, hadd éltesse ez is a két nép összetartozásának tudatát. Csaba fővezér öccse megkérte Köntös vitéz részére a fejedelem legkisebbik leányának a kezét. Így aztán Köntös is ott maradt. Szőreg öt hajó helyett már csak hárommal indult vissza. Sok veszély után érkezett meg a 2341. medvetoros évben (Kr.e. 1699) Tennó birodalmába, ahol Tennót erősen szorongatták az őslakó ajnók. (Tennó halászai a mai Tientsintől Alaszkáig terjedő részen éltek.) Szőreg kiváló fegyvereivel győzedelmeskedett az ajnók fölött és egy évig még ott maradt, amíg Tennó részére meg nem érkezett a manzsu segítség. A 2343. medvetoros évben (Kr.e. 1697) Szőreg befutott Tengeliz kikötőjébe. Ott várt rá gyermekházasságbeli felesége, a közben 15 évessé lett Tengeliz. Innen Ordoszba hajóztak és az Arany-asszony kegyhelyén megerősítették gyermekkorukban tett esküjüket. Szőreg tömérdek aranylemezt, s más egyéb kincset hozott magával. Elmondta, hogy az indijóknál az ilyen kincsnek nincs különösebb értéke, annyi van náluk belőle. Az Öregek tanácsa erre a további kereskedelem mellett döntött, de elrendelte, hogy ezentúl a 10 lapátos hajók helyett 24-lapátos sárkányos hajókat kell építeni. A 2345. medvetoros évben (Kr.e. 1695) Csaba is visszatért a 2 régi tízlapátos, és az indijók földjén épített 3 további, már 24-lapátos hajójával. A hajókat bemutatta Tengelizben. Ő is temérdek aranyat s kincseket hozott az 5 hajóval. A Birodalmi Nagyszalán mindezt igazságosan elosztották.

Riga fősámán megállapította, hogy három birodalmuk 62 tyumen lovas és 5 tyumen tevés harcossaI, valamint 3 tyumen vízi járművel rendelkezik. Tengeliz a keleti, Káspivár a középső, Szidon pedig a nyugati hajóhad központja. Riga újra rendeletbe adta a 24 lapátos hajók építését és a lakatlan szigetek benépesítését. A 2350. medvetoros évben (Kr.e. 1690) Csaba 24 hajóval nagy kalandra indult. Mindegyik hajó 24 lapátos volt. A hajókat Tengelizben színültig megrakták kézműves termékekkel. Tennó birodalmán keresztül vezették a hajókat, de a hajóhad távozása után a kinai-ok megrohanták és feldúlták Tengelizt. Ezen okulva az Öregek tanácsa elrendelte a kikötők megerősítését, újjáépítését. Minthogy az indijók az aranyat nem sokra becsülték és még építményeiket is azzal díszítették, Csaba a kézműves termékeket aranyra és drágakőre cserélte. Hajósai közül többnek nagyon tetszett az ottani élet és a végén 1345 hajós közül csak 1298 tért vele haza. Tennónál értesült Tengeliz pusztulásáról és újjáépítéséről. Csabát 2 fia várta. A legidősebb, Tenkes, ekkor jegyezte el Tennó leányát, Kittit, aki aztán a legelső rimalány lett Ordoszban. Csabát érthető örömmel fogadták az Öregek tanácsában és előléptették Tenkesvár fővezérének. Tennó halászai tudták, hogy nyáron, szárazon át lehet menni az elsüllyedt szigetekre. Ezért Csabát most már 48, egyenkint 24-lapátos hajóval indították újabb útra. Tenkes egy darabig elkísérte apja hajó-hadát, de vissza kellett térnie, mert az ajnók gyanúsan viselkedtek. Valóban támadás érte Tennót, de Ten-kes legyőzte az ajnókat és elrendelte, hogy fékentartásukra Tana hajósvezér építsen várat az összekötő földnyelven. (ez a mai Japán és Dél-Korea között állt, de hamarosan elsüllyedt.) Csabát a rokon indijó törzsek cseretárgyaiért minden értékkel ellátták és Csaba a 3. évben temérdek aranylemezzel és más mindenféle kinccsel térhetett haza. De hozott magával valami átkot is. Az utolsó napokban az egyik részeg hajós elmondta az indijóknak, hogy a tőlük szerzett aranylemezek és drágakövek sokkal többet érnek Ordoszban, mint itt, az Atlantiszi rokonok földjén. Ezért Majakó, az őslakók főpapja még elutazásuk előtt megátkozta Csabát csalafintaságáért. És Csaba hajósai hittek az átokban. Két évig hánykolódtak a viharos tengeren, míg végre elérték Tennó birodalmát. Tennó közben gyakori harcot vívott a bosszúálló ajnókkal. Csaba megjelenésekor azonban visszahúzódtak Tana vára felé. Cseresznyevirágzás ünnepén megmozdult a föld, a hegyek tüzet okádtak és a forró vizeket jéghegyek hűtötték. Az ajnók sikságát elborították a tenger hullámai. Tana meg akarta volna menekíteni az ajnókat, de túlterhelt hajói elsüllyedtek, és vitézei is csak úszva tudták elérni Tana várát. Csaba hajósai mindezek alapján azt kezdték rebesgetni, hogy Majakó átka miatt szakadt le az északi szárazföld (Alaszka Ázsiától) és amiatt nyelte el az áradás a szigeteket is. Az igaz, hogy többé nem is lehetett visszatérni Atlantisz maradványaiba. A 2360. medvetoros évben (Kr.e. 1680) összehívták a hun törzsszövetség Nagyszaláját. Ezen még megjelent az agg Uvacsán is. Jugakir sámán Tennó birodalmából bejelentette, hogy “újabb tűztenger rázta meg Tengeliztől északra a szigeteket; az ajnók síksága teljesen víz alá merült és az északi szárazföld ketté-szakadt. Hideg szelek és a jéghegyek áradata akadályozza az ajnók hajózását. Lehet, hogy a Csaba szállította aranyak, és kincsek gyarapítani fogják a hun törzsek szövetségének jólétét, de csábítani is fogja a kinai-okat, meg az asszírok szövetségeseit, hogy kincseinket megkaparinthassák. Vigyázzunk, mert ennek az évnek katasztrófái vesztünket okozhatják.” Ezek hallatára Euzkádi baskír hajós fiai Szidon várban összevesztek a mordvin ácsokkal és hajósa-ikkal ismeretlen helyre távoztak.

A Birodalmi Nagyszala úgy rendelkezett, hogy egyelőre szünetet kell tartani a hajózásban, mert hol itt, hol ott folyton háborog a tenger. Az Euzkádi-és Vizkaja-féle hajósok távozását se nagyon kell tárgyalgatni, mert a sámánképzéseken Vizkaja volt a leglelkesebb híve a gondolatnak, hogy a hun népek birodalmának határait az egyik Nagyvíztől a másikig kell kiterjeszteni. Csaba fősámán hajóhada tehát csak a partok közelében kereskedett, de a sárkányos hajók végig kutatták az akkor ismert összes földrészeket. Riga fősámán lett hajósai még Vizkaja sámán baszkor hajó-sait is megtalálták egy meleg tengeri öbölben (Vizkaya-i öböl a mai Spanyolország partjainál). Ezekkel a baszkorokkal továbbra is fenntartották a hajós kapcsolatokat. (Megjegyzés: amikor Alaszka még nem szakadt el Ázsiától a hunok amerikában keresték az őshazát, Peruban, később Mexikónak Ázsia felőli partjainál találtak is rokon népeket, Csaba előtt.)

Batoúr Arvisurája szerint az Élet templomának örök tüzet őrző szentélyében olyan régi rovások vannak, melyek még az égi bölcsektől származnak. Ezek szerint az égiek nem hagyták magára a földet; Kaltes asszony szekerén gyakran meglátogatták. Ilyen régi rovás említi azt az esetet is, amikor égi tűzhöz jutott a Föld népe. Ragyolc, Miskolc, Rohonc és Tiszolc a Hangony vizében fürdött. Egy kismackó beleesett a vízbe. Hogy meg száradhasson, a medvék anyja Kemi asszony, villámával lesújtott az erdőre. Annak a tüzénél szárítkoztak meg. Miskolc aztán, amikor Kemi asszony aludt, tüzet lopott a szájából. Ezt a tüzet attól kezdve mindig pontosan őrizték, táplálták. Később mindenféle edényt, meg téglát égettek vele, sőt a Kékleny hegy ércéből vasat is olvasztottak. A tűzszerzést minden évben megünnepelték. A réz-és vasüstkészítők, meg a nyílhegy-és szegkovácsok ilyenkor nagy lakomát rendeztek. Barcika asszony, Uvacsán unokája ezekre a feljegyzésekre a Szefárd törzs szentélyében talált rá, amikor Káspivár értékeit magához vette. Boldogan vitte haza Uvacsán fősámánnak, aki örömmel gyűjtött össze minden ilyesmit. Amikor Sis-Tórem a tüzes golyókat Ruda-Tórem üstjéből szertegurította, az égi lakóknál meghagyta, hogy mindegyiknek legyen gondja a magáéra. Joli-Tórem a Földet kapta; Kaltes asszony-nem lehet tudni, hogy csakugyan, így volt- e-a Szíriuszt. Az őrök megfogadták, hogy mindenben segíteni fogják egymást. Az Élet anyja Kaltes asszony volt. Ezért a maga világában élénk, mozgékony életet teremtett. Amikor szekerén meglátogatta a Földet, itt mindent embermagasságú víz borított. Egy búvár-kacsát buk-tattak le az ősvízbe, és az iszapot húzott fel. Az iszap rohamosan nőni, dagadni kezdett, és lassankint megindult rajta az élet. Később teremtettek rajta olyan embert is, amilyen a Kaltes asszony bolygóján él. Ezekbe maga Kaltes asszony lehelt lelket.

De az élet anyja több lelket lehelt a saját embereibe, és ezért azok gyorsabban fejlődtek és szaporodtak, mint a földiek. Ezért az égi lakók okos embereket hoztak Kaltes asszony bolygójáról a Földre, hogy az ittenieket is megtanítsák mindarra, amit azok tudnak. De az 1856. tűzszerzési évben Hárpia-Tórem észre vette, mit művelnek a Földön az égiek és mérgében a Földhöz vágta a Holdat. Ekkor megsérült Kaltes asszony szekere is, öt férfi és három nő pedig itt maradt a Földön. Kaltes asszony szekerének megsérülésekor Anyahyta aranyasszony megbénult. Ekkor kezdte el írni itt, az ő bolygójukon használatos betűkkel a földi élet eseményeit. Az égiek először csak egymás között házasodtak, de unokáik már földiekkel is keveredtek. Minden utódjukat égből jöttnek neveztek. Amikor a Föld felmelegedésére való tekintettel már számításba lehetett venni, hogy az Atlantiszi biro-dalom elsüllyed, az Élet templomát a 7750. tűzszerzési évben Sumérba mentették. Ott öt várost alapítottak. Közülük Suruppak az író-papok városa lett. Itt helyezték el Anyahyta Arvisuráinak titkon őrzött rovásait is. Eridu, Szippar, Bab-Tibira és Larak minden évben egy-egy ifjút küldött írnok-képzésre. Ezek lemásolták azokat a rovásokat, melyek az égiek tudományát ismertették, és a másolatokat elhelyezték saját szentélyeikben. Innen tudta meg Batour, hogy a 24 hun törzs szövetségét a 9468. tűzszerzési évben alapították és, hogy Atlantisz a 8470. tűzszerzési évben süllyedt el.

Hárpia-Tórem nem jó szemmel nézte, hogy Kaltes asszony megjelent Joli-Tórem földjén, sőt hogy az égiek még a maguk tudását is elárulják a Föld lakóinak. Ezért felkereste az Ármányt, az Ördögöt és a Halált, hogy megbeszéljék, hogy kellene elpusztítani a Földet. Ármány azt tanácsolta, hogy vágjon hozzá a Földhöz egy Holdat; az kemény-hideg testével majd összetöri a Földet. Az Ördög ezt nagyon helyeselte, mert akkor a hegyek az ütődéstől tüzet fognak okádni. A Halál meg annak örvendezett, hogy a Hold jeges pora megfagyasztja az emberiséget és a nagytestű állatokat. De tanácskozásukat kihallgatta Kemi asszony, minden medve anyja és titokban értesítette Kaltes asszonyt. Kaltes asszony erre, hogy a Holdat eltérítse útjából, roppant erejű szelet fújt a Föld felé, így aztán a Hold csak egy kicsit érintette a Földet, de még így is annyi port szórt a Földre, hogy megjelentek a hósapkák és a jég alatt elkezdett minden fagyni. Az ütődéstől a hegycsúcsok csakugyan tüzet okádtak és mindent elborított a hamu. Az állatok elkezdtek menekülni a melegebb tájakra és követték őket azok az emberek, akik az égiek adománya folytán már gondolkozni tudtak. Az állatokban látták az élelmüket és bundájukban az öltözéküket. A Nagyvizek annyira elborították a szárazföldet, hogy még a dombokon is embermagasságban állt a víz. De Kaltes asszony előre látta mindezt, és a saját birodalmából való emberek nagy részét egyenesen a melegebb tájakra telepítette. Kaltes asszony fia, Szíriusz panaszra ment Hárpia ellen Sis-Tóremhez. Sis-Tórem megtiltotta Hár-piá-nak, hogy a golyókat egymáshoz dobálja, és ezáltal halál uralkodjon Sis-Tórem teremtményein. Hárpia-Tórem meg is fogadta, hogy az égből nem fog többé halál alászállani. De ez csak ígéret maradt.

A 2066. tűzszerzési évben alattomban felbérelte az égi Sárkánykígyót, hogy a Holdat térítse a Föld felé. A Sárkány-kígyó a farkával csakugyan meg is csapta a Holdat, de ez a Földet is megremegtette. Újabb hideg-por zúdult végig a Földön; a hegytetőkről újra tűz csapott fel, a Nagyvizek megteltek emberi testekkel. Erre közbelépett az Égiek Tanácsa. Elrendelték, hogy a Hold szabályos keringését semmiféle formában nem szabad háborgatni. A Föld pedig elkezdett virulni. Sumérban vita folyt a felett, hogy honnan igazgatják a Földet. Eridu, Szippar és Suruppak bölcsei azt állították, hogy ez a Kaltes asszony birodalmából jött beavatottak dolga; Bab-Tibira és Larak beavatottjai viszont azt vallották, hogy Kaltes asszony a fiára: Szíriuszra hagyta a maga egykori birodalmát, ő maga pedig Sis-Tórem szent házába ment, hogy onnan igazgassa az egész világmindenséget. Ez a vita olyan mély ellentétre vezetett, hogy a Szíriusz mellett kardoskodók elhagyták Bab-Tibira és Larak környékét és elmentek Ménes beavatott birodalmába. Ott feljegyeztek minden nap-és Holdfogyatkozást, újra írásba foglalták a sokezer éves hagyományokat, és csak a Szíriusz kormányzását ismerték el. Az Égiek később úgy rendelkeztek, hogy mivel Szíriusz golyója egyre távolodik Joli-Tórem Föld-jétől, Kaltes asszony szekere, mely az ő hallatlan erejű hangján közlekedik, ne menjen többet a Földre, hanem a földi beavatottak minden tettét égi gömbökkel és az égbolt gyémántjaival kísérjék figyelemmel. A Szíriusz mellett való kiállásban része volt annak is, hogy ott már régen véget vetettek minden háborúnak, öldöklésnek, annyi ember esett a gépek áldozatául. Háborúskodás helyett az élet titkainak a megismerésére törekedtek.

Utoljára a 8470. tűzszerzési évben küldtek egy Szíriuszról való gömböt az Eridu melletti tenger mellé. A szerkezet meghibásodott, a küldöttek nem tudtak visszajutni Kaltes asszony birodalmába. De az itteni beavatottaknak átadták azt a parancsot, hogy azt a három tüzet, ami mindent elpusztít, emberi élet kioltására soha ne használják, legfeljebb jelzés céljára, de Atlantiszt Suva parancsára mégis el kellett süllyeszteni, annyira eluralkodott ott az embertelenség. A másodikat Kuszkó vitte magával. A harmadikat Buda Sumérba hozta; ott Nippurban a beavatottak szentélyének a közelében helyezték biztonságba. Buda úgy rendelkezett, hogy a felett a robbanószerkezet felett csak az Élet templomából lehet határozni, és csak akkor lehet hasznát venni, ha az emberiség az Isten nevét bűnös célokra használja. A csillagjós papok a Szíriuszról származó ismereteikkel megállapították, hogy a világmindenség 25920 év alatt fordul vissza kiidulópontjára és így Szét, a Napisten, minden 2160. évben más-más csillagképben áll. Azt is állították, hogy ha a Föld lakói a Vízöntő világhónapjába kerülnek, gondolkozásuk világosabb lesz, és mint ahogy a Szíriuszon már megtörtént, itt is véget vetnek az esztelen háborúskodásnak. Hogy ez megtörténik-e, arról az égiek az égbolt gyémántjai útján fognak meggyőződni. Amikor Riga fősámán a hun törzsszövetség hajóhadát útbaindította a Hét-vári Nagyszalára, elküldte unokáját, Barcikát is, hogy a Szefárd hagyományoknak megfelelően gyűjtse össze a nép száján fennmaradt régi mondáikat. Fanszur tartományban felszállt a hajóra Péh beavatott. Elmondta Barcikának, hogy a Kaltes asszony világából jött beavatottak szerint csak egy isten van, a többi mind csak a földi emberek agyából pattant ki. De rájuk kell hagyni, az égiek hite úgyis felettük áll. Az égiek minden földi katasztrófát előre tudnak, sőt egy feketébe öltözött férfi és nő mindig figyelmezteti is a veszedelemre az emberiséget. Lár tartományban a hajóra szállott Léh beavatott. Ő is azt mondta, hogy az égiek mindig előre érte-sítik a beavatottakat a közelgő veszedelemről. Így szereztek ezek idejében tudomást az égiek torzsalkodásairól is, ezért húzódtak évekkel a katasztrófa bekövetkezése előtt Atlantisz felé, s ott sikerült olyan jólétet teremteni, amilyen Kaltes asszony birodalmában uralkodik.

Előre tudták azt is, mikor fognak a Napisten lángjától megolvadni a hósapkák, hogy a jégárból folyó víz borítsa el a jólétben élő Atlantiszt. Nippurban Barcika Péh és Léh társaságában felkereste a tudós papok szentélyét. Itt a papok el-mondták, hogy az a Hold melyet Hárpia-Tórem vágott a Földhöz, nyugaton érte Atlantisz földjét. Azon a részen még a tengerben is mély árok keletkezett. Atlantisznak az a része persze nyomban elsüllyedt, de Kuszkó birodalmában is úgy összetörte a Földet, hogy a tengerparti lakóhelyek a hegytetőkre kerültek. Kurdiában is hegyek dőltek halomra. A Föld gyomra fortyogott, és tűzpiros hegyekről láva ömlött le. A síkságokon új hegyek keletkeztek. Mindent sötétség borított be, a hullámok ellepték a dombokat is. Kaltes asszony az élet gömbjein küldött beavatottakat, azok tanították meg Sumért a földművelésre. A Nagy folyó torkolatvidékén a súlyos betegségéből felépült Gabon beavatott elmondta Barcikának, hogy Kaltes asszony szekerén már nemegyszer jártak égiek a Földön, de rendszerint a melegebb vidékeken szálltak le. Ott tanították az embereket. Rabatiból teve-karavánon mentek a Hírös-kapuba, Bab-Tabira és Larak papjainak társaságában elment az Élet templomába. Megtekintette a Fehér, Sárga, Vörös és Fekete feljegyzéseket, melyekben az élet titkai vannak megörökítve. Ott van szó arról is, hogy az égiek néha nem Kaltes asszony szekerén, hanem az égbolt gömbjeivel és az égbolt gyémántjaival látogatják meg a Földet.

Ez történik minden világhónap fordulójának első 24 évében. Fel tudják fogni még az emberi gondolatok rezgéseit is. Boldogok, amikor látják, hogy társbolygójukon is bekövetkezhet a nagy mindenség békéje. Ezekből a feljegyzésekből arról is olvasott Barcika, hogy amikor a Hold hozzáütődött a Földhöz, utána még a Nagyvíz is sokáig lángolt és füstölt, Atlantisz pedig lassan elkezdett süllyedni. A larakiak szerint a nagy özönvíz előtt 432000 medvetoros évvel jelentek meg az égiek Kaltes asszony szekerén a Földön; Sumérban meg Suruppak bölcsei azt is feljegyezték, hogy a legutolsó Kaltes-gömbben az égiek két pulit is hoztak magukkal. Az utasok a tenger lángolása miatt nem tudtak visszamenni, itt maradtak a pulik is. Ivadékaik a pateszik és a királyok birkáit őrizték. A nagy özönvíz előtt tíz királyi család 432000 medvetoros évig uralkodott. Ezt a titkos feljegyzések szerint úgy magyarázták, hogy Sumér akkor is bőségben élt, amikor a sivatagban éhínség uralkodott. Ebben az időben a királyok éveknek mondták az evéseiket, sőt volt olyan király is, aki már az egyes fogásokat is evésnek, illetve évnek nevezte. Mások beérték azzal is, hogy a napi háromszori evést vették számba.

Gilgames 126 évesnek mondta magát, de ez a medvetoros évek szerint csak 42 esztendőt jelent. A suruppaki bölcsek szerint a királyok az égből kapták a hatalmukat. Ez azt is jelentette, hogy szerintük csak az égből jöttek leszármazottja lehetett király. Gilgames kétharmad részben ilyen égi eredetű volt, és csak egyharmad részben földi, de ezt Eriduban éppen fordítva tudták. Bab-Tabira és Larak kivándorlói között voltak királyi eredetűek is. Ezek Karnakban papi kiképzésben részesültek. A beavatottak települései voltak: Agaba-óm, Indijó-óm, Parszi-óm, Anina-óm és Uruk-óm. Ezek magukkal vitték új hazájukba az égiek tudományát. Amikor Barcika a szippari bölcsek városába ért, éppen akkor jött az az intézkedés, hogy a Hétvárosi Nagyszala határozata szerint az égiek titkos robbanó gömbjeit a vele foglalkozó személyekkel együtt Karnakba kell szállítani. A feladat teljesítését a tenger melléki Sumér birodalom-maradvány vállalta, Barcika pedig megvárta az útbaindítást. Utána Suruppakban részt vett egy vitán, melyen arról volt szó, megtörténhetett-e, hogy a csillagjósok régi feljegyzései szerint valamikor egy-egy év -medvetoros évek szerint számítva- csak 360 napból, máskor meg, szintén a Napasszony lángolásának mértékétől függően, 390 napból állott. De a helyzet már régen megnyugodott, egy-egy évre 365 napot kell számítani, 4-évenként egy-egy tárkánynap betoldásával, de minden száz évben meg kell hosszabbítani az esztendőt egy medvetor-evéssel. A Hold-evéseket már a 24 hun törzs szövetségében, illetve a Szefárd bölcsek figyelmen kívül hagyják; a tűz-evések ünnepe biztosabb. Hazafelé tértében Szefárd földön hallotta Barcika pásztorok között ezt az átok-formát: Szakadjon rád az ég! Eltűnődött azon, hogy nem a nagy katasztrófára való emlékezés rejlik-e benne. Nem akkor jöttek-e a betegséghozó rossz szellemek is? A betegségek gyakran megtizedelték a Föld ősi lakóit, de az égből jöttek oltással védekeztek a járványok ellen. Ellenállóbbak voltak, jobban szaporodtak. Még a pulik is ellenállóbbak voltak, mint a kutyák.

Kaltes asszony legnagyobb szekerén az égiek kis úszómedencében, delfineket is hoztak magukkal. Egy tóba telepítették őket és ott jó nagyra megnőttek. Amikor látták, hogy az égiek készülnek vissza Kaltes aszzony bolygójára, a tóból levezető kifolyón kilopakodtak a tengerbe. Búcsúzáskor a magasba szökdeltek. Itt maradtak az Atlantiszi tengerben. Egyik-másikuk szót tudott érteni az emberekkel is. Hoztak magukkal az égiek beszélő madarakat is. Volt, amelyiknek fel kellett vágni a nyelvét, mások e nélkül is értettek az emberi szavak utánzásához. Azt a robbanó szerkezetet, melyet Suva Atlantiszban felejtett, az elaggott pateszik azért, mert “becsapták őket”, a Kékleny hegységben felrobbantották. Voltak, akik ez elől el akartak menekülni, de megsemmisültek. Kaltes asszony bolygóján az ilyen pusztítás ellen alagút-rendszer kiépítésével védekeztek, amíg szükség volt rá. Száz öl mélyen a legnagyobb hidegben sem kellett fűteni. Védelmet nyújtott az ellen is, ha az ellenség megpróbálta a levegőt megmérgezni. Száz medvetoros évenkint mindig olyan helyen tartották a Nagyszala-napot, ahol az előző száz év alatt biztonságos alagút-rendszert építettek ki. Az óm-építők először mindig az alsó világot építették ki, onnan lehetett szabályozni az egész épít-mény hőmérsékletét és biztosítani a levegő tisztaságát. Egymás alatt több vájat is volt. Baluki tanfejedelem oktatása során bizonyítékokat is hozott fel arra, hogy Buda kőfaragó fejedelem robbanószerkezetét Tunguszkában a tunguzok a hittérítők fosztogatásai és lelketlensége miatt robbantották fel.

A 2355. medvetoros évben (Kr.e. 1685) a sámánképzésen Tuliás lett az első, Riga és Tardona legnagyobb fia, a kiváló hajós, akinek a fővezéri képzésen és az azzal kapcsolatban a hun törzsek részére rendezett nagy vetélkedőn is sikerült az elsőséget biztosítani. Ordoszban a Csaba-féle hajós kalandozás ellenzői azon kezdtek rágódni, hogy Csaba a jelek szerint a kelleténél jobban szereti az aranyat; a saját hasznára kezd dolgozni, és még az is előfordulhat, hogy az öt évre engedélyezett kalandozásáról nem is fog visszatérni. A beavatottak úgy látták, hogy Csaba az aranyasszony ünnepére csakugyan nem fog visszatérni Tengelizbe, hanem csak harácsolja tovább az aranylemezeket. De a közeljövőben nagy eseményekre lehet számítani. Valóban így történt, a 48 új hajó hiába készült el és hasztalan várta Csabáékat az aranyasszony ünnepére. Tennó birodalmából is azt jelentették, hogy Csaba nem érkezett meg oda. Ekkor az Öregek tanácsa úgy döntött, hogy Uruk népének érintésével, hajóúton kell keresni Szidon várával a kapcsolatot, hiszen a vizekre vonatkozó adatok szerint hajón őhozzájuk is el lehet jutni. Tuliás ifjúsági fővezér és fősámán megkapta a parancsot, hogy a beavatottak titkos jegyzetein elindulva a megjelölt helyeken kerülje az emberevők nagy szigeteit, s az Indijó telephelyek érintésével keresse meg Uruk népét. Nippurban majd további útmutatást kap a 12 bölcstől arra nézve, hogy hol keresse a Híres kapuban Őrsúr héttörzsbeli ifjúsági vezért, Gandás kisebb fiát, aki harcikocsis csapataival meghódította Bot-honát. Az utasítás szerint Tárkány napjára be kell futniuk a hokjanok kilaji gyarmatára, ahol élelmet vesznek fel; a második Tárkány-napra pedig el kell érniük Fanszur tartományba. Ott Uruk népének gyarmatán segíteniök kell a termény-betakarításban, majd PEH beavatottat a hajóra venni és Nippurba szállítani. Harmadik Tárkány-napra el kell jutniuk az Indus folyó menti Lar tartományba és ott LÉH beavatottat a hajóra venni. Egy évet töltöttek Nippur (Napur) városában. A 48 hajó 2400 főnyi legénysége itt csakugyan részt vett az öntözéses gazdaságok munkáiban. Ennek a 2400 főnyi legénységnek mindig teljes létszámúnak kellett lennie, még akkor is, ha betegség, vagy más ok miatt átmenetileg csökkent a létszám. Nippurban is maradtak le ketten, mivel a Vörös-víz kapujának szűk zátonyain valakinek át kellett vezetnie Tuliás seregét. Lovasok mentek Őrsúr Hét városába, hogy Szidonvárból, Árpádvárból és Hatsas-ból minden beavatott jelenjen meg az 1680 őszén tartandó tanácskozáson.

Egész úton morajlott a Nagyvíz, hajóik himbálóztak, egyszemélyes vitorlákat kellett használniuk, melyek elég kezdetlegesek voltak. Kísérőik elcsodálkoztak azon, hogy a Vörös-víz zátonyait ellepte a tenger, sőt behatolt egészen a hegyvidék közepéig. Mire Hétvárosba érkeztek, az ordoszi futárszolgálat már jelentette a Hideg-vizek betörését és, hogy Tennó birodalma elszakadt az ajnók földjétől. Mindebben Majakó átkát látták. Ide vezetett Csaba-engedetlensége. A Hétvárosban összegyűlt beavatottak között e felett heves vita folyt. Tuliás azt hangoztatta, hogy mindez csak az erős felmelegedéssel van kapcsolatban és, ha ez így tart tovább, a Híres-kapun majd át lehet hajózni. Sokan ezt hihetetlennek tartották, de Tuliás hivatkozott arra, hogy Uruk népének vannak olyan feljegyzései Nippurban, hogy amikor a Nagyvíz a legnagyobb volt, akkor ezen a tájon bárkákkal közlekedtek. Őrsúr azt javasolta, hogy ásassanak egy urkundi öntözőcsatornát, hogy a 48 hajó áthalad-hasson rajta. Urkundi csatorna: Uruk népének 24 öl széles fő öntözőcsatornája volt. Amikor szavazásra került a sor 12 beavatott mellette volt a tervnek, 12 ellene. Riga fősámánnak volt egy titkos parancsa, eszerint elsősorban a lett hajósok kötelesek 12 évi hajózással vízen megközelíteni a lettek legújabb települését, hogy bizonyosságot szerezzenek a felől, létezik-e még Atlantic birodalma a Nagyvíz másik oldalán, nem merült-e meg az is a hideg vízben? Habos, az ordoszi beavatott azt követelte, hogy Riga helyett huszonötödiknek ő szavazhasson. A többiek azonban ehhez nem járultak hozzá. Ezért Habos, amikor a 24 hajó elindult, sértődöttségében a Vörös-víz kapujában, a Nagyvíz bejáratánál 6 hajóval lemaradt Tuliásék hajóhadától és Haboshon néven gyarmati települést létesített. Surupak feljegyzései szerint már előfordult, hogy a “Nagyfog” szikláról levonult az örök jégmező és át lehetett hajózni Atlanticba. Ezért a bölcsek városának legfiatalabb “tudója”: Lotanu vállalkozott arra, hogy amíg Riga fősámán hajóhadának a fele Uruk népének gyarmatvárosai között kereskedik, addig a többi hajóval eleget tesznek Riga fősámán parancsának.

Vizkaja gyarmatának érintésével felkeresik a lettek Nagyvíz melletti új lakhelyét, és a hajósok ott megtelepednek. Mivel Habos 6 hajóval lemaradt, csak 18 hajó folytatta útját. A hatodik Tárkány-napot Magadi szigetén töltötték. Ott vetettek, arattak, majd szárított hússal és magvakkal ellátva magukat folytatták útjukat. Közben Lótanu rovásba vette, hogy Habos beavatottal Asmari, Arikt, Angira, Nadhari, Samari és Viharzó rovástudók is ott maradtak hajóikkal az új gyarmaton, Haboshonban s ott ápolták tovább Uruk népének tudását. A kellemes éghajlatú Magadiban is maradtak le olyan hajósok, akik benősültek a hegyilakók családjába. Viszont e családok vállalkozó szellemű ifjaiból a hajósok létszáma kiegészült. A következő Tárkány napra a “Nagyfog” hegyéhez értek. Itt a síkságon elvetették a magukkal hozott magokat, de az érés idejét nem tudták kivárni, s a termést féléretten hordták hajóikra. A hóviharok beálltakor elhajóztak, és csak melegebb vidékre érve szárították meg a magvakat. Lótanu szemében az volt a leg-fontosabb, hogy a bölcsek rovásai igazat mondanak: a felmelegedés utat nyit Atlanticba. A nyolcadik Tárkány-napot a Nagy-folyó öblének síkságán töltötték. Itt végre bő termést takaríthattak be. Lótanu a Surupakból hozott vázlat alapján tudta, hogy kilencedik Tárkány-napra olyan éghajlatra érnek, mely hasonló az Urukéhoz, s onnan egy kis hajózással már meg lehet látni a bűvös Atlantic déli partjait. Amíg 15 hajó legénysége élelmet termelt, Lótanu 3 hajóval kiszállt a viharzó Nagyvízre, s valóban sikerült meglátnia az Atlantic déli partjain lévő szigeteket. Csakhogy ez a vállalkozás 2 hajóba került, visszatérőben, a nagy viharban elsüllyedtek. Így a termés betakarítása után már csak 16 hajóval folytatta útját Tuliás, azzal a céllal, hogy a tengerparton elérje Ordosz lovasbirodalmának első futárállomását. Azt, amelyet Gandás és Barnaburony épített ki példás gondossággal.

A tizedik Tárkány-napon hajóztak be 16 hajóval Rabatiba. Ott Őrsúr gondoskodása folytán jó sok élelemmel várták a kalandozókat. A beavatott Ürös pateszit valóságos diadalmenetben kísérték szállására. Itt adta át Hétváros bölcseinek a részükre készített feljegyzéseket. Rabatiban Őrsúr parancsára a legépebb 5 hajót új legénységgel látták el. Amíg a többi 11 hajót javították, Vizkaja rovósámán vezetésével körülhajózták a megkisebbedett Atlantic-birodalmat. Surupak bölcseinek feljegyzései szerint Atlantic valamikor zöldellő sziget volt, ahol az emberek jómódban éltek. De amikor az időjárás megváltozott, elkezdett fogyni a szárazföld, majd a földrengések következtében kénytelen volt Atlantic boldog népe a jéghegyek alól előbukkanó szárazföld síkságaira vándorolni. A 11. Tárkány-napot Tuliás a tizenkét ordoszi hajóval Vizkaja rovósámán rejteköblében töltötte. Ott bőven ellátták őket élelemmel, sőt a kiöregedett hajósok itt éppen úgy, mint Rabatiban, megtelepedtek és helyüket újabb fiatal hajósok foglalták el. A lettek, livek, csudok és virolájok azonban rendíthetetlenül kitartottak és a 12 kijavított 24-lapátos hajójukkal, melyeket Rabatiban 3-3 vitorlával szereltek fel, befutottak Riga fősámán gyarmatára. Így a 12. Tárkány-napot Tuliás hajósai már az elaggott Riga fősámán Nagyvíz melletti városában ünnepelték. Az agg fősámán a főpateszi hordó-széken vitette ki magát, végre visszaérkezett hajósai közé. Tuliás örömmel csókolta meg atyját, Dongolka aranyasszony pedig boldogan mutatta be Rigának az útközben született öt unokáját.

Nyomban tanácskozást hívtak össze és a letteknél is megalakult Öregek Tanácsában Tuliás a követ-kezőket adta elő: Barnaburony és Derbent megszervezte a Saka-birodalmat, szövetségben Uruk, Babilon és Bothon népeivel. A kasszuk utódjaként Gandás fia, a beavatott Őrsúr megalapította Hétvárost és Nippur-Surupak bölcseivel a Szellemvilágban is uralkodik. A felmelegedés folytán Atlantic földrész már eddig is harmadára csökkent; a déli sáskanépek a Rabati alatt lévő síkságra özönlenek, az északi szőke Atlantic-lakók pedig a rokon káldorokat is kiűzték otthonaikból. A leghangosabbak a Digó-népek, akik körömszakadtáig ragaszkodnak Atlantichoz, de egy kis részük már Vizkaja rovósámán földjének a közelébe hajózott, s ott a szívós Tarkós népeket is leigázta. Bár Habos beavatott-igaz, hogy csak utólag-engedélyt kapott akkor, hogy Uruk és Bothon népének szomszédságában letelepedjen, a hun törzsszövetség részére mégis teljesen elveszett, mivel (így mondja az Arvisura) a rovástitkokat engedélyük nélkül nyilvánosságra adta a Haboshonban felállított tudósképzésen. Rabatiban tudtam ezt meg egy elmenekült öreg hajósunktól. Tasmata fősámán a Kr.e. 1780. évben tartott utolsó sámánképzésen meghagyta a beavatott sámánoknak, hogy az eddig tanultak szerint, vagyis a csillagok és a Hold járása alapján állapítsák meg, helyes-e az időszámítás és további ismeretszerzés végett menjenek el Kuszkó birodalmába is. Ekkor a süllyedő félben lévő Atlantic földnyelven bárkákkal még el tudtak menni Kuszkó birodalmába.

Onnan való visszatértök után Kufud beavatott vezetésével egy peremes alkotással melyet a föld-mozgás ellen építettek, elkészítették a Világépület kicsinyített mását. Utána megállapították a beavatottak új időszámításának kezdetét. Ez az 1271. medvetoros év Tehén havának 17. napján, vagyis a Kr.e. 2769. július 17.-ével kezdődött. A továbbiakban az időszámítás tökéletesítésével Hana, Kufrád, Arkádi és Alta-gur foglalkozott. Uruk népének szokásai szerint Őrsúr volt az első, aki a Kuszkó birodalmában szokásos módon ún. Szakhara peremes építményt emeltetett. Ezt Altagur 12 évig (Kr.e. 2688-2676-ig) építette. Ezekben a régi rovásokban az áll, hogy valamikor Tura beavatott a róla elnevezett Turra hegységben talált ilyen építkezés-re alkalmas kőzetet, s abból 100000 rabszolgával 20 évig építette Hemium herceg. Tura beavatottnak 2,300000 követ kellett gondosan megmunkáltatnia, hogy felépülhessen a nagy “Világépület”, ami a beavatottak nagy tudását dicsőíti. Minden 100. évben vizsgálták a beavatottak, mi van Atlantic-kal? Mindig csak az volt az eredmény, hogy az a földrész a vizek emelkedése és a földrengések miatt egyre fogy. Lakóiról megállapították, hogy a síkságon törpe népek élnek, a hegyláncolat északi részén szőkék, déli részén barnább bőrűek élnek. Hadban állanak egymással; a legyőzöttek agyvelejét kiszívják, de húsukat nem eszik meg. A törpék békés természetűek, nagyasszonyaik uralma alatt nyugodt közösségekben élnek. Az óriások a sok háborúskodás miatt férfi munkaerő hiányában szenvednek, ezért asszonyaik törpe férfiakat fogadnak fel cselédmunkára. Ezek miatt a törpék miatt tört ki a háborúskodás a földrész közepén levő síkságon a harcias nők és a kisebbségben levő férfiak között. A férfiak ugyanis meg akarták szüntetni a törpék foglalkoztatását, de az asszonysereg győzött. Erre a férfiak a havas hegyekbe vándoroltak. Ebben része lehetett annak a meggyőződésüknek is, hogy az asszonyok bűnei miatt Atlantic el fog süllyedni. A beavatottak viszont a végtelen idők ismeretében tudják, hogy ehhez az asszonyok dolgának semmi köze nincs. A nem cselédsorban élő törpék a beavatottak látomása szerint melegebb földekre vándorolnak. Uruk népe még nem vetett véget minden tartományban a nagy keleti szigeteken szokásban levő emberevésnek. Tuliásnak igen nagy érdeme, hogy a kalandozókkal mind Hétvárosba, mind Ordoszba eljuttatta Atlantic szárazföldjének vázlatát.

Kiegészítés a 144. Arvisurához (levélkivonat) Paál Zoltán, Ózd, 1973. X. 18. Tuliás fősámán 144. Arvisurája szerint Ordosz beavatottjai, azaz bölcsei elrendelték, hogy Bogács-Szőreg-Csaba kalandozásának eseményeit ismertetni kell Hétváros beavatottaival is, s egyúttal a hun törzs-szövetség időszámítását egyeztetni kell Nippur és Hétváros bölcseinek számításával. Az eltolódás miatt minden évben Tárkány-napot tartottak, bár az egyébként csak minden negyedik évben (vagyis csak minden szökőévben) lett volna esedékes. A kétséget az pattantotta ki, hogy a Szakhara piramis (peremes) építkezésénél véleménykülönbség támadt, bár csak 1-2 napot illetően. De a Hétvárosi tanácskozáson, a 2360. medvetoros évben, azaz Kr.e. 1680-ban mégis 1000 évre visszamenő számításokat rendeltek el. Ordoszban minden 100 évben megtartották a Birodalmi-Nagyszala napját, s ilyenkor tisztázni kellett, hogy az ottani időszámítás mennyire egyezik a csillagok járásával. A beavatottak, és így a szövetség legtöbb törzse átvette a holdtöltétől holdtöltéig terjedő holdhónapos számítást. Ezek a hónapok Medvetor, Szarvastor, Bölénytor, Báránytor, Borjútor, Gödölyetor, Tehén-hava, Aranyasszony-hava, Tigris-hava, Oroszlán-hava, Halak-hava, Disznótor-hava. Ezt a fehér hunok Turusas-havának is nevezték. Hogy egy-egy hónap neve tulajdonképpen mit jelent, azt mindig az Öregek tanácsa állapította meg az éghajlat, időjárás és a természet más változásainak figyelembe vételével. Kapcsolata ezzel a születásnapjához igazodó névadás szokása is, ami nem felelt meg a holdváltozásoknak, de a helyreigazításra csak a Tárkány-napokon és Nagyszala napján volt mód. Ebből aztán olykor parázs viták keletkeztek. A Legfelsőbb Bíróság 24 bölcs emberből állott. Ennek emléke még most is fellelhető dalainkban. A televízióban is hallani: 1) Füzesabonyi énekkar: 24 bírónak nézek a szemibe (női verseny) 2) Taktaszadai férfikar, 24 bírónak állok eleibe! (1973.) Eléneklik széles e világnak, de nem tudják, hogy ezt a dalt először Habos énekelte, amikor Hétvárosban a beavatottak baksáinak fekete lepel alatt titkosan határozó 24-es Nagytanácsa ítélkezett felette.

Az első időkben a nagyon fontos ügyekben baksák ítélkeztek. Ilyenkor minden törzs a legkiválóbb látóemberét és gyógyítóját küldte a 24-es tanácsba. A 25. csak beavatott lehetett. Szavazetegyenlőség esetén ő döntött. A döntésre jogosult a szövetség ládájának szentélyében tartózkodott, a Szala ítélethoza-talában tehát mindig 24 személy vett részt. Amikor a döntőbíró kijött a szentélyből, hogy az ítéletet a 24 baksa nevében kihirdesse, helyét erre az időre a vádlott törzsének baksája foglalta el. Az ezer évig virágzó saka birodalmat csak az úzok törzsei nevezték szkítának. A sakák Szurozs görög gyarmatvárosban, a Fekete-tenger mellett kerültek először érintkezésbe a görögökkel, ugyanúgy, mint a Gandás-féle kaszuk is. A szkíta név a görögök révén volt közismert bár ő előttük Kr.e. 2600 körül Berény fősámán is közös néven szkítáknak nevezte a 95. Arvisurában a pamir és parszi szkítákat. Később aztán az egész Fekete-tenger térségi saka birodalmat Szkítiának hívták. Nagy általánosságban sakáknak nevezték mindazokat a népeket, amelyek -csak úgy példának mondva- így beszéltek: az Inn mellett, viszont sáska népeknek nevezték azokat, akiknek a lakóhelye “neben dem Inn” van. A szumérok tehát szintén saka népek, de az arabok és a zsidók sáska népeknek számítottak. A 12 évi hajós kalandról igen régi beavatott feljegyzések szólnak. Az első évbe a mai Taivan síksá-gán gyűjtögettek élelmet a Fokjen telepesekkel, együtt. A második évben Fanszurban, a mai Szumátra síkságán. Harmadik évben az Indus Lár tartományban. Negyedik évben a mai Perzsa öbölben még külön öble volt az Eufrátesznek és a Tigrisnek is. Így Eridu, Magyar-Ur, Uruk, Larza és Surupak, a másik oldalon pedig Lagas, Umma, Nippur (Napur) és Susa városa is tengerparti laguna-város volt. A 48 ordoszi hajó tehát ezen a tíz helyen az Urkundi csatornák révén ki tudott kötni. Amikor az úzok és más medvetisztelők ökrösszekereken Hétvárosba indultak, távollétük idejére oroszlános Gilgames-leszármazottak kerültek fel helyettük a hajókra. De a 2400 hajós-létszámnak mindig meg kellett lennie. A beteg oroszlános hajósok helyett a mai Kongó folyó és Luanda (Lugulanda) melletti sumér gyarmatokra való régi telepesek szálltak hajóra.

Az Atlantici kaland után ott maradottak a mai Lagos körül telepedtek le. Haboshonban 300 hajós maradt le 6 hajóval, Dél-Atlanticon 2 hajó szenvedett hajótörést. A 100 hajósból megmenekültek 48-an. Ezek a megmaradt hajóval befutottak Tuliásékhoz. A hajóstörvényeknek megfelelően a mai Lagos (Lugas) és Dakar (Bakar) között megerősítették a Szumér gyarmatokat. Rabatiban lemaradt 4 hajó 200 emberrel és csak 12 hajó futott be a 12. évben a mai Rigába, az elaggott Riga fősámán parancsnoksága alá. Összefoglalva: Ildu-Humail birodalmában lemaradt 24 hajó 1200 hajóssal; 6 hajó Haboshonban 300 hajóssal; Lagosban 2 hajótörött hajó legénységéből 48 hajós; végül Rabatiban 4 hajó 200 főnyi legénységével. Ordosz összesen 1448 hajóssal vett részt a szumérok, azaz Úr népének gyarmatosító vállalkozásában, amelynek célja és eredménye is az volt, hogy az égiek parancsára meg kellett szüntetni az emberevést. A Hétvárosi időmeghatározásban úgy egyeztek meg a beavatottak, hogy a 6 hideg holdtöltét 29 nappal, a 6 nyári hónapot pedig 30-30 nappal kell számolni. A fennmaradó napokat “királyos-ajándékozási” hónapnak nevezték. Gilgames népének szent állata az oroszlán volt, ezért a mai Afrika és Mezopotámia térségében az említett időt Oroszlán-királyos, Ordosz-Marina térségében Medve-Szarvas-Turusas-királyos ajándékozási időnek nevezték. Utána jött a Disznótor hava és a 4 évenkénti Tárkánynap. Bothon és Sumér azt követelte, hogy Tehén havának 17. napján minden 100 évben egyszer tartsák meg az Áradás-Ibos napját. Ibos napja a beavatottak szent napja volt. Miként került az oroszlános címer a magyar királyok pajzsára? Elődeink Gilgames leszármazottainak vallották magukat még akkor is, ha a suméros Bothon, Habos-hon, Kenya, Magadi, Nagyfog (Fokföld), Lugalanda, Lagos és Rabati közbeiktatásával kerültek a Van-tó, vagy kaukázusi Magyarka környékén át Káma, vagy Béla körzetében a Marinába! Nemcsak Kr.e. 1680 Ibos napján, hanem már előtte és utána is tervezgették a beavatottak, hogy kiépítik a Hírös csatornát, de az ilyesmi iránt nem fogékony uralkodók ezt mindig megakadályozták. Az említett Nagyszala egyik érdekessége az volt, hogy az úzok a szumér Uz király leszármazottaival indultak ökrösszekereken a Hétvárosba. Innen Magyarkára mentek, s ezzel elhagyták Szumér-Úz országot.

Tura álmában folyton sárkányokkal viaskodott, s ebbe erősen bele is izzadt. Ilyenkor felköltött és fázósan mesélni kezdett: Csaba 20 évig tartó diadalmas tengeri útjai után, a 2360. medvotoros évtől kezdve (Kr.e. 1680) a hunok kereskedelme a napnyugati szárazföld felé terelődött. Maya hokjen-földön megtelepedett 10 fiának gyermekei azonban sehogy se tudtak belenyugodni abba, hogy az északi föld kettészakadt. Ezért Tennó népéhez csatlakozva nanajuz törzzsel kelet felé keresték az utat. Az volt a céljuk, hogy a nyugat felé irányuló kereskedelemhez hasonlóan emerre is szárazföldön közelítsék meg az indijó törzsek birodalmát. A hideg-áramlások miatt partmenti hajózással nem tudják céljukat elérni, ezért a téli fagyon ló-és kutyásfogatokkal próbáltak átjutni az indijók földjére. A hokjenektől Maya unokái közül Béla vett részt sámánképzésben. Ő volt az, aki mint rangelső, Riga fősámántól azt kérte, hogy engedélyezze a szánkós kalandozást. A 2370. medvetoros évben (Kr.e. 1670) aztán Riga -ha nem szívesen is, -de engedélyezte Béla ifjúsági fősámán kutyaszános, rénszarvasos kalandozását, bár Tennó népének jelentései alapján teljesen céltalannak tartotta e vállalkozást. A Maya-leszármazottak 24-en, Béla ifjúsági fősámán feleségének nanajuz rokonságából pedig 36-an jelentkeztek erre a kalandozásra. Mivel Tennó földjén a Tana és Szaha földnyelv el-tűnt, erdőkön, mezőkön és kősziklák között kellett maguknak utat törniük, amíg végre öt medvetoros év alatt az ajnók földjén át elérkeztek a hidegvíz sodrásához. Még annak is nagy hasznát vették, hogy a nanáj-úzok valamennyire értették az ajnók nyelvét. Medvetorszertartásokkal aztán megnyerték a segítségüket a nagy vállalkozáshoz. Béla fősámán 145. Arvisurája szerint a 2375. medvetoros év (Kr.e. 1665) elején értek a befagyott hideg tenger partjára. Az itt élő ajnók öt medvetoron vendégelték meg őket, majd amikor az időjárás még hidegebbre vált, a tél közepi holdtöltekor átkísérték a rokon ifjúságot a befagyott Nagyvízen.

Újabb 5 medvetoros esztendő kellett neki, mire a Maya-leszármazottak elértek a tűztenger birodalmába. Ekkor 20 Maya-leszármazott Bogács utódainál maradt, a többiek pedig Béla vezetésével még három évig mentek, mire eljutottak az indijók aranybirodalmába. Mikor az arany-városba értek, a Béla vezette nanajuzok közül 32-n úgy határoztak, hogy soha többé nem mennek vissza, hanem a rokon indijók közé nősülve megtelepednek. Ordoszba tehát már csak nyolcan indultak vissza és a 2390. medvetoros évben (Kr.e. 1650) mindössze hárman érkeztek meg Ordoszba, jelentve, hogy Béla új törzset alapítva kint maradt az indijók aranybirodalmában, de a 145. Arvisurát visszaküldte. Béla fősámán ebben az Arvisurában mondja el az átélt nehézségeket; hogyan érték el az ajnók, jukagir és csukot törzsek segítségével az itók törzsét, akik már a befagyott Nagyvíz szélén éltek. Az ajnók értették a nyelvüket, és közös kutya-és rénszarvasszánokon vitték át őket a kettészakadt Jegesföld másik oldalára. Hosszú-hosszú út után érték el a hajózható Nagyvíznek azt a részét, ahol a Csaba-féle kalan-dozásból minden eshetőségre számítva csónakok maradtak vissza. Öt év múlva érkeztek el a tűztenger népéhez, ahol Bogács és társai megtelepedtek. Az ő utódaik még érthetően beszélték a 24 hun törzs közös szövetségi nyelvét, így hát Béláék velük együtt keresték fel főnökeiket. A főpapok elmondták, hogy az ő őseik is, mint az agabák egyik törzse, szintén Atlantiszból menekültek meg, de vízi járműveikkel egészen idáig sodorta őket a morajló tűztenger.

Itt partra érve a Nagyvíz elől a hegyekre menekültek, s ott a Napistennek templomokat emeltek. Szerintük az égszakadás és tüzes eső akkor kezdődött, amikor a tavaszi almavirágzáskor holdtölte lett. Azóta holdévekben számolták az évek sokaságát. Nagyon jól ismerték a csillagok járását és pontos volt a holdtölték szerinti időszámításuk is. Bogács utódai egybeolvadtak Maya nagyasszony utódaival. Az ordoszi sámántudományokat is egyeztették a Napisten híveinek ismereteivel és boldog egyetértésben éltek együtt. Béla ifjúsági fősámán három évig tartó tengerparti vándorlás után ért az Aranyvárosba. Elmondták a Csaba-leszármazottaknak, hogy a fokozatos felmelegedés folytán földrengésszerű kataklizma rázta meg az Északi Szél-asszony birodalmát és a jéghegyeken át hideg tengervíz áramlott az ajnók és Tennó birodalmára. Hálával eltelve mentek el az esővíz kimosta barlangok fölé és a hegy tetején kegyhelyeket emeltek. Kuszkó fejedelmi ifjú, aki csak az égiek kegyelméből tudott megmenekülni Atlantiszból, elkezdte a sámán-képzést és minden tudományának átadásával nevelte az ifjúságot. Atlantiszból sikerült elhoznia egy olyan Föld-golyót, amelyhez hasonlót Sis-Tórem gyúrt össze a Földek keletkezésekor. A jószemű, okos hajósok megfigyelése alapján ezen a Földmáson feltüntették az eljegesedés határait is, figyelmeztetésül, hogy azon túl nem szabad menni. Kuszkó emlékezetből megjelölte azt is, hogy a Nagyvízben hol volt az általa megismert Atlantisz. Atlantiszt elnyelte a Nagyvíz, de az igazak az égiek segítségével megmenekültek. Béla törzse eggyé vált a Kuszkó-és Csaba-leszármazottak fejedelmi törzsével. Az Aranyos-Hegyeket soha többé el nem hagyták.

Tűztenger birodalmában ugyanolyan lépcsőzetesen felmenő kegyhelyépítmények voltak, amilyeneket Béla ifjú korában a Szefárd-birodalom romjain felépült Káspivár birodalmában látott. A garaúzok öthegyi kegyhelyét, Szefárd unokájának, a szép garaúz lánynak, Subad fehérbőrű fejedelmi lánynak emelték. Subadot Buda fia, a legelső Lugos vette feleségül. Öthegyen maradt kegyhelyét, amit Atlantisz maradványának hittek, a Szefárd-utódok kézművesei 20-évenként újjáépítették. Ezeket a kézműveseket “éltető medvéknek”, abadileknek nevezték. Amikor Subad férjhez ment Úr városának fejedelméhez, Lugoshoz, a kézművesek ifjúságának javarésze a fejedelemasszony alattvalójává lett. Az Élamiták törzsével szállíttatott kövekből ők emelték Atlantiszi emlékként a Napisten, Holdanya és a négy Égtáj csillagainak kegyhelyét. Ugyanilyen formára építették fel agaba kézművesei, akik Atlantiszból a Kuszkó vezette hajókon menekültek ki, a Maya-Bogács utódai által letelepített tűztengeri nép részére a Napisten és a többi Égi lakó kegyhelyét. Bálványhegyi mintára megalkották továbbá itt is az idők múlását jelző berendezéseket. A Napisten leányai végezték az időszámítást Tűzanya ajándékának idejétől. Tűzanya és Ruda-Tórem jóvoltából kőfaragó és kovavágó baltákat is készíthettek és tudták az aranyat is alakítani. Az As és Maya népek tudatában, az Atlantiszból megmenekült emberek emlékezetében a Nagyvíz örökké élt.

Olyan földalatti összekötő barlangrendszert kezdtek építeni, amely összekötötte az öt főistenség kegyhelyeit. Bármelyik lépcsős kegyhelyet közelítette meg az ellenség, rögtön biztonságba lehetett helyezni a féltett értékeket és értesíteni lehetett a többi törzsszövetségi harcost, akik aztán a barlangrendszer veszélyben levő pontjára vezényelték a kellő védőerőt. Így a Nagyvíz emlékére kiépített barlangrendszer kellőképpen biztosította a sokezer éves értékeket. Az elsüllyedt Atlantisz és Amu gyarmatról megmenekülteket As gyűjtőnéven emlegették; a Marja és Amu szigetvilágából menekülteket Majának nevezték. Ilyenek voltak a Parszi-és Pamir-szkíták, akik Gandás-féle kunokkal és hokjen-fokjen törzsekkel házasodtak össze. Ehhez a törzshöz tartozott maga Maja is, aki 20 gyermeket nevelt fel. Utódaiból sok kiváló hajós származott. Ezek később felkeresték azokat, akik a nagy kataklizma után Kuszkó vezetésével s az indijó hajósokkal ott értek szárazföldet, ahol a Nagy folyót az Atlantiszi ősföld Indus folyója után szintén Indusnak neveztek el. Bölcs Agaba népének leszármazottai érthető módon nagyon örültek, hogy Atlantisz elsüllyedése után 3900 évvel még megértették egymást a látogatókkal. Az elsüllyedt Atlantisznak mind az öt hegye olyan vájható anyagból való volt, hogy a termőföld alatt 1 ölnyire már barlangrendszert lehetett kiépíteni. A 800 öl magas Atlantiszi Bálványhegyen a bölcseket képezték ki; Joli-Tórem 300 öl magas hegyén a kézműveseket. Ezek az utóbbiak a Hun és az Indus tó partján hajókat építettek. A bálványhegyiek minden emberöltő alatt négy, a Joli-Tórem hegyén lakók öt hajót építettek. Ezekkel a hajókkal indult aztán gyarmatokat szerezni az ifjúság. A bálványhegyiek hittek a babonákban, de a vasművelő kézművesek nem hittek a csodákban. Ez megmutatkozott akkor is, amikor az ítéletidő bekövetkezett. A babonások csak fohászkodtak az égiekhez, ki-ki a maga elképzelt Isiséhez, a kézműves bölcsek pedig családjaikkal beszálltak az éppen készülőfélben lévő öt hajójukba és a tűzokádó hegyeket kikerülve bízták magukat a jó sorsra. Magukkal vitték a tűz megszerzésének idejéből kiinduló számításokat is, abban a reményben, hogy a veszélyek elmúltával majd visszahozzák őket Joli-Tórem hegyére. Az Örök Tűzből minden hajóra vittek egy díszes csuporral. A tűz gondozására használt fadarabkák hamuját mindig a tengerbe szórták.

Batour koráig a kézműves bölcseknek három olyan hajójáról tudtak, amely megmenekült a nagy pusztulásból. Az egyik As menekülőkkel Indijó-ómban (Parszi-ómban) kötött ki a 8470. Tűzévben. Ezek-nek egy kis csoportja a nagy pusztulás utáni 1018. makkolási évben Joli-Tórem ünnepén Szefárd és Magyor népével egyesült. Amikor Batour fősámán az Agaba-féle időszámítás szerinti 20. medvetoros év végén Szefárd tör-zséhez ért, akkor Szefárd kézműveseivel még megértették egymást. Az As-népet szállító másik hajó és a Maja népet menekítő hajó napkeleten talált szárazföldet és ott az Atlantiszihoz hasonló kőhegyekben kiépítette annak a barlangrendszernek a mását, amelyen keresztül azok, akik az elsüllyedt földrészt el tudták hagyni, elérhették hajóikat. Az Öt-hegy így megmenekült bölcsei tudásukat új hazájukban újra rovásba fektették, mindegyik csoport a saját Isisére vonatkozó legjobb tudása szerint. Agaba, majd Batour fősámán mindezek ismeretében buzdította az ifjakat, hogy keressék fel az elmenekült Atlantiszi népet, s az Atlantiszból származó tudásuk és az Örök Tűz fenntartása végett, de bizton-ságuk érdekében is mindenütt építsék ki barlangrendszerüket. A Béla által elküldött 145. Arvisurában a megmenekült Kuszkó következőképpen írja le Atlantiszt: Armogur fejedelemsége 5 törzsből állott. Székhelye a Bálvány-hegy alatti Kosztroma volt, ahol a Bálvány-hegy körül elterülő, 3 napi lovaglással bekeríthető területen Uruk törzse helyezkedett el. Uruk törzsét a kettős hun törzstől a Tigris folyó torkolata és a Hangun folyó választotta el. Kosztromával szem-ben a Tigris-öböl másik oldalán Dorozsma épült, a hun törzsek fővárosa. A fehér hunok Góg törzsét a Hun-síkságon az Anina-hegység és 1 tyumen lépés szélességű szabadterület választotta el a fekete hunok Magóg törzsétől. Mindkét nagy törzs 3-3 nap lovaglási legelő-területtel rendelkezett. Fejedelemválasztó területük a vizek által határolt Il-Du városrész lovaglótere volt. Itt folytak le mind a sámánok, mind a kézművesek vetélkedői is. Az Agabák törzsét az Anahyta-hegy környékére telepítették, a Tigris és az Indus folyó közé. Szintén 3-3 napi lovaglási területük volt.

Az Indijók törzse az Indus jobb oldalán helyezkedett el, a tengerpartig terjedő területtel. A maják törzseinek az Indus forrásától a Ruda-hegységig terjedt, szintén 3-3 napi lovaglási területtel a törzsi területük, de a Pamir hegységig terjedő részen volt még egy további jól szaporodó kis törzsük is, 24 napi lovaglási területtel. Ez egyúttal védelmi területnek is számított a Szkíta-földi törzsek ellen, akik a Pamír és Szkíta-hegység környékén a Hangun jobb oldalán laktak és háromszor 8 napi lovaglással bejárható, sík területen éltek, egészen a Nagyvizek partjáig. A Hangun forrásvidékén magas hegyek voltak, csúcsaikon jégkucsmával. Felmelegedés idején szkíta törzsbeliek legeltették rajtuk nyájaikat. A sámánképzés 800 öl magas Bálvány-hegyen az Isisek kegyhelyein, Ráten-Tórem szent helyén folyt. A kézművesek kiképzésére a Hangun két oldalán, a Kékleny hegység 700 öl, Joli-Tórem 300 öl és Ruda-Tórem 500 öl magas kegyhelye volt kijelölve. A vízijárműveket az Indus és a Hun tó gerenda-állásain készítették. Ezeket a járműveket az Indus-tóból a Hangun és az Indus folyóba, a Hun-tóból pedig a Hangun és a Tigris folyóba csúsztatták le. A Gara zúgó 500 öles esését fújtatók hajtására használták fel, az arany-műves-, a nyílhegy-és a kardgyártó kézművesek céljaira. A Gara zúgó alján a Hun felvidék csúsztatott fáit dolgozták fel. A Hun felvidék hossza 133 napi lovaglású terület volt, a Hangony mindkét partja mentén. A Hangun forrásvidéke 80 napi lovaglásnyira volt innen. Amikor a szüntelen esőzés miatt a Nagyvíz elöntötte Kosztromát, mindenki a hegyekre, főként a Hun felvidékre menekült.

Mivel mind az öt kegyhelynek számító hegyben megvolt a csúcsra vezető barlangrend-szer, a sámán és tárkány tanulók a belső lépcsőkön feljutottak a kegyhelyekre. De a Hun-tóban és az Indus-tóban készült fedett bárkákat segítség nélkül már nem lehetett fatörzseken lecsúsztatni a folyókba. Így a tárkány bárkakészítő kézművesek nem tehettek egyebet, minthogy a bárkák nyílásait -amennyire csak lehetett- eltömték és úgy várták jobb sorsukat. De bárkáikat nem hagyták el. Tűző napsütésben a jéghegyek is olvadozni kezdtek és a víz a Hun-tóban levő bárkákat már a város fölé emelte. A bárkákat kezelő evezősök a hegyekből leömlő áradat ellenére is az öt kegyhely felé igyekeztek. Közben a szolgálatos sámán és tárkány tanulókat, valamint tűzőrző szentlányokat felvették a bárkákba. Gondoskodtak állatokról is. Kedvenc állataikból nagy szükség idején is meghagytak 1-1 párat, a többit elfogyasztották. Utolsónak Araba fősámán szállott be az Isisek Ráten-kegyhelyéről, még egyszer visszatekintve Ar-mogur birodalmára. Ekkor a Gara-zúgó táján valami óriási légyölő-gomba forma emelkedett fel a magasba, vakító fényt árasztva. Bőgtek a Kékleny-hegy csúcsai, és tüzet okádtak. Mindenki a bárka fenekére hasalt, Araba-pedig hangos szóval így szólt: -Megvakítottak az égiek, mert belenéztem fénylő tekintetükbe! A bárkában levők félelmükben becsukták a bárka ajtaját. A hajósok Kuszkó irányítása mellett 300 napig eveztek, míg a Nagyvízből lassan kiemelkedő Új-földhöz nem értek. Közben eleveztek a Kékleny-hegység vízben úszó vastag jégkucsmái mellett, oda azonban nem lehetett kiszállni, mert semmiféle száraz-föld nem volt rajta látható. Felvettek a bárkába csónakon menekülő félájultakat is. Némelyikök Arabához hasonlóan megvakult. Ugyanilyen vakító fényt láttak azok is, akiket Suva küldött ki gyarmatkereskedésre.

Azok a mai Peruban telepedtek meg és szintén első dolguk volt, hogy barlangrendszereket építsenek ki. Ezek egyaránt szolgáltak vallási és védelmi célokat. Araba fősámán és a többi megvakult a menekültek telepeit járta és hírdették a világ keletkezésére és az emberiség büntetésére vonatkozó hiedelmeket. De valami kis kárpótlásban mégis volt részük azért, hogy az égiek tekintetétől megvakultak: mindig az asztalfőn ültek és az övék volt az ételek legjava. Mondáik nem állanak messze a hun törzs-szövetség regevilágától. A Béla fősámántól és gyerme-keitől származó rovás erről azt mondja: Manitu, a Nagy Szellem boldogan élt nagy családjával a 17. Égben, ahol példás rend uralkodott. Örök világosság, örök békesség és igen nagy szeretet uralkodott az Égi birodalomban. Amikor pihenni akartak, az árnyas Keromet szent barlangjaiba vonultak. Szívörvendeztető himnuszok és szeretet-dicsőítések hangjai mellett az Élet vizének taván ringó arany-bárkában, az örökvidám Hárpia daloló-leányka karjaiban elaludt Tengere. Ezt meglátta Baji Nelgön, az aranytárgyak kovácsa. Rettentő haragra lobbant a csábító ellen. Alig kötött ki a szerelmesek bárkája, Baji Nelgön kardot rántott, meg akarta ölni Tengerét. Manitu azonban megparancsolta első fiának, akit az Égiek asztalánál az a szék illetett meg, mely közvetlenül az övé mellett állott, hogy mentse meg Tengerét. A fiú felszippantotta és Baji Nelgönre fújta az Élet vizének felét. Baji Nelgönt a nagy áradat elsöpörte a 16. Égbe. Csakhogy az Élet vize itt nem állott meg, hanem mint ősvíz, folyton növekedve mindent elárasztott. Manitu ekkor összehívta az Égiek Nagyszaláját a megmaradt Életvíz partjára, Manitu-Keremet aranyos lakába. Itt úgy döntöttek, hogy Tengere maradhat a 17. Égben, de Baji Nelgönnek a kézművesek kovács-fejedelmének végleg le kell költöznie a 16. Égbe; Erlik pedig, aki felkeltette a féltékenység szellemét Baji Nelgönben, menjen az ősvíz alatti alvilágba, és azt soha el ne hagyja. Kukulkán, a Nagy Szellemek rovódeákja felolvasta a Nagyszalán elhangzott felszólalásokat, s ekkor Manitu, a legnagyobb Szellemi fejedelem így döntött: -Megbomlott az Örök világosság, az Örök békesség és Szeretet! Ezért az Égi birodalom lakói építsék ki az egész világon a maguk birodalmát. Az Élet vizéről kiáradt vízben, lenn a nagy ürességben életet kell teremteni! Erre óriási küzdelem indult meg a legfelsőbb Égi birodalom és az alvilágba kényszerített Erlik hívei között.

Az Égiek fényességében élő Nagy szellemek közt a legnagyobb szeretettel eltelt Nap-Anya a hetedik Égben megszülte Ráten-Tóremet, az alvilágba is bevilágító Szeretet fényességét. Erlik ezt sehogy se akarta tűrni, meggyőzte, hogy a Nap-Anya gyermekére, Ráten-Tóremre nekik is szükségük van, mert a Nap azzal, hogy az ősvizet is átvilágítja, abban új életet teremt, s így a világmindenség minden teremtményében fenntartja az örök szeretetet. Manitu hozzátette még Erliknek: “Ha közötted és a többi gyermekem között a viszály elfajul, Villám-Tóremmel fogok rendet teremteni!” Ráten-Tóremnek, a szentséges, Napnak Manitu Nagy Szellem olyan erőt adott, hogy a nap az ősvízben Ukkó segítségével új életet tudjon teremteni. A Nap lett tehát az éltető erő, a férfias tűz megtestesítője, Nap-Isis pedig az Élet Istene. A Hold-Anya az égiek nagy szeretetét van hivatva tolmácsolni. A Nap életet visz az ősvízbe, a Hold pedig az Élet vizében végbemenő összefonódás által előhozza az új életet. Tengere nagyon sajnálta, hogy legkedvesebb játszótársa, Erlik ennyire megbontotta az égiek közötti egyetértést. Titokban felkereste tehát az ősvízben Erliket, és így szólt hozzá: -Egy testvérem sem olyan megértő, hogy mindent meg tudjak velük beszélni, így hát közvetlen hozzád jöttem jó viszonyunk helyrehozása végett! Erlik gúnyosan mosolygott, mire Tengere az ősvízbe köpött. Ebből egy nagy kőszikla keletkezett. Erlik felmászott a szikla tetejére. Tengere rácsapott a hegyre és az darabokra tört. Erlik erre azt ajánlotta, hogy teremtsenek Manitu Égi birodalmához hasonló Földet az ősvízben. Tengere kérésére lebukott az ősvízbe és onnan az Élet vizével együtt felhozott egy darabot az Égi Földből is. Föld-Anya mindezeket az Égi birodalomból figyelte és lerepült Tengere mellé, hogy figyelmeztesse: Erlik valószinűleg ravaszkodni fog. Aztán Hárpia szárnyai között visszarepült az Égi birodalomba. Erlik háromszor bukott le az ősvízbe, de nem Tengere nevében kért földet az Örök szeretettől, hanem rossz tanácson elindulva a saját nevében. Amikor harmadszorra is kiesett a fogai közül a föld, Villám-Tó-rem égi tüze csapott ki az ősvízből. Végül egy pofányi fövenyt mégis csak felhozott, de azt se köpte ki mind Tengere égi lapátjára, hanem egy kicsit visszatartotta fogai között. Amíg Tengere a fövenyt az ősvízben rendezgette, a visszatartott föveny Erlik szájában is elkezdett nőni és a végén a feje olyan nagyra nőtt, mint a Bálvány-hegy. Azt is Tengerének kellett az Erlik szájából kitördelnie. Darabjai mind kőhegyekké váltak. Ezután Joli-Tórem a Föld-Anyja lejött az Égiek közül és a földből először kígyókat készített. Fövenybe rejtette, majd a földalatti kígyóvárban nevelgette őket. A koronás kígyófejedelem egy kémlelőnyíláson kidugta a fejét, de Hárpia leharapta a koronáját. A vérző koronatő helyén szarvak nőttek, s a kígyó-fejedelem Nagyfejedelemmé vált. Gyermekeinek mindig mondogatta: “Ne menjetek a Föld felszínére, mert felfal benneteket Hárpia.” Ezt azonban meghallotta a bölcs Manitu és megtiltotta Hárpiának, hogy a Tengere és Erlik munkájával létrehozott Földre menjen. Joli-Tórem azon gyönyörködött égi palotájából, hogy a kígyók a Föld felszínén milyen fejlődésen mentek keresztül. Mert volt olyan kígyó is, amelyik már Hárpiához hasonlóan repülni is tudott. Hárpia azonban nem állta a tilalmat és a hatalmas kígyókból többet elragadott. A jóság asszonya, Kaltes-asszony megsúgta Joli-Tóremnek, hogy Hárpia az ő Földjét titokban felkeresi. Hárpia Manitu előtt az-zal védekezett, hogy a kígyók rosszak és nem az istenek formájára nőttek. Joli-Tórem látva, hogy ez csakugyan így van, férjének, Numi-Tóremnek kígyóverő ostorával megcsapkodta magát és megszülte Polem-Tóremet. Gyermekét felragadta az Égi birodalomba, de kígyóverő ostorát az égiek szakácsnőjének, Mama-Alpának adta. Mama-Alpa 24 éven keresztül csapkodta magát az égi almavirágzás ünnepére és 24 gyermeket szült.

Gyermekeit a kígyó-fejedelem várában nevelte fel a Föld alatt. Joli-Tórem és Kaltes asszony minden holdtöltekor titokban meglátogatta Mama-Alpát, aki temérdek ételt-italt hordott az embereknek az Égi birodalom éléskamrájából, hogy éhen ne haljanak. Joli-Tórem a bő gyermekáldás jutalmául Mama-Alpát földi helytartójának nevezte ki. Meg is érdemelte. Éltető mellei mennyei kenyér nagyságúra nőttek. Minden gyermekét 25 évig szoptatta, hogy majd, ha eljön az ideje, le tudják győzni a gonosz Hárpia-Tóremet, aki sehogy se tudta elviselni, hogy Joli-Tórem föld birodalma folyton erősödik, szaporodik. De teljes tíz évet kellett kivárnia, míg Mama-Alpa fiai égi fegyvereikkel előmerészkedtek a földalatti barlangjukból. Édesanyjuk, Mama-Alpa eleget tiltotta őket ettől, de hiába. Legidősebb fia, Vira-Kohár, Joli-Tórem uszályán a barlang szájába vitette magát és itt várta meg a testvérkéit, míg azoknak is sikerült utána som-polyogniuk. Alig várták a hajnalt, és amikor Hárpia-Tórem megjelent, mind a 23 testvér levágott egyet-egyet Hárpia-Tórem 25 szárnya közül. De a legkisebb fiú, Kecső-Kapac megkegyelmezett a síró Hárpia-Tóremnek. Viszonzásul Hárpia-Tóremnek meg kellett ígérnie, hogy soha többé nem bántja Mama-Alpa gyermekeit. Ennek megerősítésére Mama-Alpa fiai egy arany ivóserleget tettek Hárpia-Tórem elé, aki szívéből vért adott bele. A fiúk jobb karjuk vérét csorgatták a serlegbe, s aztán mindnyájan ittak az ivókürt tartalmából. Hárpia-Tórem ekkor ünnepélyesen megfogadta, hogy soha többé nem bántja az embereket. Kecső-Kapac a Nagy-fa alatti barlangnyílásból leste, hogy Hárpia-Tórem megtartja-e ígéretét. De az égiek parancsára csakugyan állotta a szavát és úgy határozott, hogy a Kecső-Kapac ivadékaiból származó kecsői törzs uralkodjék a Nap-Isten birodalmában. Tőlük származik a kacsuák népe, akik valóban ott uralkodnak Ráten-Tórem barlangrendszerében. Mama-Alpa is megindult a többi fia élén fel a Földre, de nem a barlang rejtett nyílásán, hanem a legvastagabb fagyökeren akart feljutni. Nem sikerült. A gyökér elszakadt és a fiúkat mind elsöpörte. 3 napi pihenés után a rendes nyíláson kísérleteztek és fel is jutottak Kecső-Kapac őrhelyére. Ott Joli-Tórem várta a helyettes Föld-Anyát, aki emberi életet vitt a Földre. A barlang nyílásánál Mama-Alpa fiai most már megtelepedhettek, s ezt a helyet Mama-Alpa legnagyobb fiáról ünnepélyesen Vira-Kohárnak nevezték el. Kecső-Kapac a kígyó-nyílásban szokott aludni, de nagyon fázott. Ezért megkérte Hárpia-Tóremet, hogy hozzon neki az égiek villámaiból egy kis tüzet. Hárpia-Tórem három szárnycsapással az Égi birodalomba emelkedett és Ruda-Tórem tüzes pestjéből titkon elhozott három parazsat. Azzal tüzet rakott a kígyó-barlang szájában. Amikor Kecső-Kapac látta, hogy Hárpia-Tórem szunyókál, naponként egy-egy parazsat elvett, s elvitte őket három különböző helyre. Egyet elrejtett a Koronás kígyó szentélyében a Kígyó-barlang szájánál, a másikat az Agancsos-kígyó szent helyén, a harmadikat a Villámtaréjos-kígyó szent helyén. Az első kettőt Hárpia-Tórem elpusztította, de a harmadik parázs megmaradt, mert megjelent Mama-Alpa a 23 fiával és a Villámtaréjos kígyó szenthelyét védelme alá vette. Ezt a parazsat Örök Tűz gyanánt őrizgették, táplálgatták száraz fával, hogy a kecsuák birodalmában soha ki ne aludjon a tűz. Tőlük kapták ajándékba a többi törzsek, de Kecső-Kapac emlékét tiszteletben tartva, az ő törzsét mindig elismerték uralkodó törzsnek. Mama-Alpa később megtanította, a barlangban született fiait az Égi birodalomból ismert szent-lépcsős földművelésre, az ősvízzel való éltető öntözgetésre, állatok szelídítésére, arany-, ezüst-és vastárgyak készítésére, tégla és mészkő égetésére. Görgős járművek kemény, köves úton szállították a megszelídített állatok befogásával az embereket. Hárpia-Tóremet 22 szárnyának elvesztése miatt Manitu, a Szellemfejedelem arra ítélte, hogy a kecsua törzset a Kecső-Kapacnak tett esküje szerint mindennap keresse fel. Hárpia-Tóremről minden törzs csak rosszat mondott. Kivétel a Kecső-Kapactól származó kecsua törzs. Ezek védelmezőjüket nem kárhoztatták, különösen azóta, hogy 25 szárnyából csak kettő maradt. Amikor Erlik álmában titkon az Égi birodalomban járt, Ráten-Tóremnek, a Napistennek a kegyhelyén felkereste a Napban lakó Jóság-Tóremet, s azt kérte tőle, hogy kevesebb meleget bocsásson a Földre, mert az alvilágban borzalmas hőség uralkodik, soha se esik hó, és az ördögfiókák nem találnak alkalmat, helyet a szánkózásra. Hogy a helyzet javuljon, Ari-Tórem a Bolygótüzet és a Lidérc-fényt hívta meg vendégségbe az alvi-lágba, de a Jóság is hajlandó volt Erlik kívánságát teljesíteni és kevesebb meleget bocsátott a Földre. Eb-ben segített a Bolygótűz is, ő is kevesebb meleget továbbított a nagy Mindenségbe. Atlantiszban a “Boldog-ság szigetén”, Napisten kegyhelyén észrevették ezt a változást, de ők az életadó melegért könyörögtek.

A törzsek Tórem-fiai az ellentétes kívánságokról tájékoztatták a Tóremeket, és a Napisten megbízta a Jóság-Tóremet a panaszok kivizsgálásával. A Jóság-isten leküldte tehát legkisebb fiát, a játékos Inmárt Atlantisz bölcseihez, panaszuk kivizsgálására. De Inmár mindenütt csak beszélgetett, játszadozott. A Tóremek örök életűek, nekik az idő nem számít. Mi-re a 20 törzsnél törzsenként 100-150 kegyhelyen a panaszokat lerótta mindentudó könyvébe, temérdek idő telt el, s a Földön élő töméntelen élőlény a jégbe fagyott. A koronás kígyó-fejedelem kiadta a parancsot, hogy minden kígyó igyekezzék a melegebb részek felé. Az óriási kígyókon ezzel se lehetett segíteni, mert az ördögi Ari-Tórem tanácsa szerinti nagy igyekezetük-ben agyontaposták egymást. Inmár nem győzte a tengernyi panaszt égi aranylemezeire róni. Végre mégis eleget tett megbízatásának, de amikor felérkezett a 24. Égbe, a Tóremek éppen vigadoztak, a panaszok hal-latára csak annyit mondtak: “Majd holnap!” De erről a holnapról másnapra megfeledkeztek. Végül a Villám-Tórem nem bírta tovább nézni Erlik garázdálkodását és mérgében belecsapott a Korozsma Bálvány-hegyén emelkedő Isten-fába. Az Istenek legöregebbike erre kimondta az ítéletet: az égiek nem engedik, hogy Joli-Tóremnek, a jóságos Földanyának Mama-Alpa útján teremtett világát elpusztítsa a fagy. A Jóság Istene gondoskodott róla, hogy a Bolygótűz hetedmagával árassza lángoló hevét a Joli-Tórem-nek annyira kedves Földre. Az emberevő szigetekről a kinai-ok elkezdtek menekülni a Mala-Bán szorosain át a jéghegyek alól kibukkanó zöld mezőkre. Kukulkán, az Égi birodalom rovódeákja, aki Manitu Nagy Szellem parancsára Atlantiszban ismeretessé tette az Égiek tudását, meghagyta Araba ifjúsági fősámánnak, hogy az égiek rendeletére minden tudásukat terjesszék a Föld-Anya birodalmának minden részében. Hogy ennek eleget tehessenek, Gyarmat-Tórem vezetésével meg kell ismerniük Mama-Alpa minden szárazföldjét és azokon meg kell gyökereztetniök az Atlantiszihez hasonló ismereteket. Építsenek tehát Ruda-Tórem irányításával vitorlás-lapátos hajókat és nagy méretű lapátos-bárkákat; keressék fel a Villám-Tóremek segítségével az ősvizekből kiemelkedő, iszappal borított zsíros földeket, s Gyarmat-Tórem útmutatása alapján terjesszék rajtuk Atlantisz népei között az égi-ek tudását. Mire Korozsma alatt a fövenyt elöntötte a Nagyvíz, az elsőnek elkészült 24 bárka az ősvíz színére került és Ruda-Tórem hajóépítői a 24 öl magasan fekvő Hun-tó mellett folytathatták hajóépítő munkájukat. A 92 öl magas Indus-tóban bárkákat készítettek. A hozzá való fát a mordvin ácsok a Hun felvidéken vágták s a Gara-zúgón engedték le. A Hun csatornán a Hun-tóba juttatták, ott a hajókat görgőkön építették fel, majd az Ildu-csatornákon a Tigris és Hangun folyókba engedték.

Az Indus-tó mellett főként bárkákat építettek, Ruda-Tórem és Joli-Tórem hegyeinek fájából. Ezeket a bárkákat a folyókon használta az Uruk-törzs, s azokon eveztek le az Indus és a Tigris hátán a Nagyvízbe. A hajókat a Hangun folyóba csúsztatták le, hogy a Nagy-vízen Gyarmat-Tórem irányításával jussanak el rendeltetési helyükre. Amikor a kalandozásból hazatérő hajók beszámoltak a jéghegyek alól előbukkanó szárazföldek gazdagságáról, a Hun tó mellett elkezdtek még nagyobb bárkákat építeni. Mikor a Nagy-víz emelkedése már elborította Korozsma halásztelepét is, a Bálvány-hegyen ott állott 24 kész kegyhely és még Ráten-Tóremnek 5 külön kegyhelye, továbbá a Hold, a Csillagok, a Szivárvány, a Villámlás és a Nagyszala tanácskozásainak céljára épült kegyhely-pavilon. A Nagy-vízben úszkáló Bu-Murt végre véget vetett a Nagy-víz emelkedésének. Kosztroma kikötőjében hálából egy új kegyhelyet építettek Bu-Murt tiszteletére, mert intézkedése az évszakokat újra helyrehozta. Három holdtöltével ezután megünnepelték a Nap-fiai medveünnepét, az Almavirágzás, a Széna-eke és a Bőség-aratás ünnepét. Amikor az Il-Du-beli Pusztaszeren Armogur lett az ifjúsági fejedelem, és Góg nővére Ilgaré lett a női viesaka győztese, a Bálvány-hegyen tartott ünnepségen, aminek az Égiek nászéjszakája volt a neve, a győztesek örök hűséget esküdtek egymásnak. Az égiek 10 fiúgyermekkel áldották meg házasságukat. Ennek emlékére építtette Armogur a 24 kegyhely mellé a Ráten-Tórem körüli 5 kegyhelyet. De ez nem volt éppen szerencsés, mert az égiek közül Villám-Tórem, Lidércfény, Bolygótűz és a min-den lében kanál Hárpia-Tórem sokallotta, és Ruda-Tóremmel együtt elhatározták, hogy hétköznapivá te-szik a környéket. Evégre a Gara-zugó alján kézműves-szállást rendeztek be, igaz, hogy mennyei tudás el-sajátítására. Itt aztán Kékleny-vasakat, sárkányos hajókat és tüzes villámokat kezdtek készíteni. Hárpia-Tórem, aki tízszer olyan nagyra is meg tudott nőni, mint a Kékleny bérce és viszont, olyan kicsivé is össze tudott zsugorodni, mint egy szárnyas muska, úgyhogy átbújt még a mordvin ácsok által készített tű fokán is, elhatározta, hogy ellopja Manitu öregapjának világteremtő titkait és megtanítja rájuk a földieket. Ezért az égiek 24 birodalmában bebújt minden kulcslyukon és ellopta az égiek titkait. Ezeket a titkokat továbbadta Uruk törzse sámánjainak, akik mellett kabar inasok végeztek kisegítő munkát.

Imolának is alkalma volt még azt is megtanulni, hogy hogyan kell Kékleny-ércből olyan vasat készíteni, amelyet sohasem esz meg a “fene”. Imola néha még a villámkészítők közé is belopakodott. Ezek a kéz-műves sámánok olyan erősen voltak, hogy még a Kékleny-ércből is vizet csavartak. De ezt megtudta Ari-Tórem, az alvilág leggonoszabb szelleme és a kész villámokat ellopta. Erlik alvi-lági fejedelem tanácsára még Manitu Nagy Szellemmel is kikezdett, megpiszkálva orrát a Kékleny-hegy alján készített villámokkal. Amikor már Buda, Suva és Kuszkó megalapította Gyarmat-Tórem telepeit, a Jóság-Tórem Bolygó-tűzzel ismét lángralobbantotta melegadó tűzfészkeit és a jégmezők bőven ontották az ősvizet. A Villámok-Tóremje Manitu öregatyáihoz szegődött és villámostorával végigverte a jéghegyeket, míg csak egészen el nem olvadtak. De almavirágzás ünnepén megszólaltak a tűzokádó hegyek és még a Gara-zúgó kézműves szállásai is víz alá kerültek. Ekkor Hárpia-Tórem óriásira dagasztotta magát és egyik karmába az arany-gyártó, a másikba az ezüst-gyártó kegyhelyet kapta, a hátán levő szárnycsonkkal meg a ViIlám-gyártó kegyhelyet kapta magához. Csőrével felemelte az egész Kékleny-hegységet, de Villám-Tórem Manitu Nagyszellem öregapjainak parancsára ezt megmentette. Villám-Tórem közbelépésére Hárpia-Tórem a Villámgyártókat a Kéklennyel együtt a vízbe ejtette. Miután Villám-Tórem Hárpia-Tóremet villámaival jól megperzselte, az arany-, és ezüstgyártó kézművesek kegyhelyeit a menet előtt hordva az Atlantiszi Kékleny-hegység bárkáján menekülőket elvezette Kuszkó gyarmatára. A csónakokon menekülők úgy látták, hogy a Nap-Istenben lakozó Jóság-Tórem egyszer csak ott hagyta a Napot, leszállt a Kékleny-hegységért, azt nem engedte az ősvízbe pottyanni, hanem magával ragadta a Napba.

A lángoló Napot ezzel annyira lehűtötte, hogy a tűzokádó hegyek újra megnyugodtak és megszünt a Nagy-víz forrása is. Atlantisz tájain (Kuszkó gyarmatán) a nagy hegyek elkezdtek újra jegesedni, sátor nagyságú esőfelhőket csalogatva a tájra. Mama-Alpa leszármazottai boldogan fogadták Kuszkót, amikor a megemelkedett ősvízben kikötött a Bálvány-hegy alján. A Nagy-víz szintje ezután már folyton csökkent, de a partok mentén még sokáig forrt a víz. Hárpia-Tórem a Kékleny-hegység maradványaiból elhullajtott pár darabot. Ezekből szigetek kelet-keztek. A szigetek mellett halak óriási tömege úszkált és hasukkal az égiek felé fordulva várták, hogy csónakokon, farönkökön menekülők éhségüket csillapítsák velük. Csakhogy, ha valaki nagyon jól lakott belőlük, szörnyű kínok között meghalt. Kuszkó ezért elrendelte, hogy csak a bárka tartalékából lehet enni. Csak ennek fogytán fanyalodtak a tengeri halakra, azokból is csak az élve kifogottakat fogyasztották. Három holdtölte után az a bárka, amelyiken kikötöttek, már vagy 300 ölnyire emelkedett ki a Nagy-víz-ből és gyakori szivárványok hirdették, hogy vége a nagy Özönnek. Kuszkó népe a magas hegyvidékről lefolyó patakok mentén telepedett le, a napkeleti síkságok felé. Kecső törzse soha sem hagyta el a Kuszkó-alapítású szent várost és a hosszan elnyúló hegyvidéket. Kiépítették az egész hegyvidékre kiterjedő barlangjaikat, ugyanúgy, ahogy Atlantiszban volt. Ráten-Tóremnek, a Napistennek fényes kegyhelyet építettek, színarannyal borított falakkal, 5 pavilont a Holdanya, a Csillag-tejút, Villám-Tórem és a szövetségi Nagyszala-Tanács tiszteletére. De a legszebb az volt, amelyik a Szivárvány-híd tiszteletére épült. Minden földi lélek ezen találhatja meg a hozzátartozóit. A lelkek csak a Szivárvány-hídon mehetnek fel az égiekhez. Mama-Alpa elrendelte, hogy Tupi-Mama, a Szivárvány-híd ajtóőre, csak olyan lelket engedjen a Szivárvány-hídra, akit a Napisten kegyhelyén életének a 12. és 24. napja között a bölcs férfiak ősvízzel és Mama-Alpának, a jóságos Föld-Anyának kereszt-alakú szent jelével megkereszteltek. Béla fősámán a 2380. medvetoros évtől (Kr.e. 1660) a 2385. medvetoros évig vett részt a kuszkói Nagyszalában. Ezen Viradó patiszu elrendelte a piaik (sámánok, vagy táltosok) összehívását, hogy összeírják, milyen nagy jelentőségű események zajlottak le a Nagy vízözön óta, különösen pedig mi történt Atlantisz megmenekült néptörzseivel. Kuszkó, amikor a Nagy-víz Manitu-ómot is mélyen a tengerbe buktatta, elindult bárkájával és a vizek szélén, a hegyekben kötött ki. Hosszú vándorlás után alkalmas helyen, egy folyó forrásvidékén megalapította Kuszkó városát.

A Napisten tiszteletére aranyos kegyhelyet emeltek. Akik az isteni fényességtől megvakultak, sorra járták a menekültek szállásait. Kuszkó patiszu kívánságára 2 Manitu kísérte egyik szálláshelyről a másikra a vak piaikat, majd erről az áldozatos útjukról 2 évi gyaloglás után visszatérve beszámoltak Kuszkónak arról, hogy milyen törzsek menekültek meg Atlantiszból. Legnagyobb számmal a Kecső törzse menekült meg. Ezt a hun-keveredésű Hurunok kecsuánnak gúnyolták, s ez a név rajtuk is ragadt. Ők alkották a menekült népek magvát. A Hurunok akkor főként halászattal foglalkoztak, asszonyaik lépcsős földműveléssel. A legfőbb piai minden halászat előtt beszédet intézett a halakhoz. A Napisten helyett a koronás kígyó volt a védőjük. A Jaguár törzs már Kuszkó körül alakult meg. Nem ölték meg szent állatjukat, a jaguárt, a jóindulatára bízták magukat. Az Asték törzsbeliek As fejedelem-asszony tisztelői voltak, de a Nagyszalában hajlamosaknak mutatkoztak más égiek tiszteletére is. Az Irokéz törzs a Joskehé műveltség istenét tisztelte. Törzseiket 4-4 házassági törzsbe szervezték. Ezt a többi törzs piaikjai is átvették, csak a Tupi törzs piaikjai tiltakoztak ellene, mert Tupi-Mama az ifjúság követelésére megengedte a szabad szerelmet és a szabad költözködést. A nahua törzs piaikjai Tonan földanyát tisztelték. A Languán törzs tagjai azt hirdették, hogy minden törzstagbelinek saját magának kell megvívnia végső harcát a Halál piaikkal, de Manitu segítségével. A Hirig-Nanaj törzs tagjai a Halállal való viaskodás előtt a gerincüket törték azoknak, akik a nagy vadászmezőkre való távozás előtt állottak. Az elete törzsbeliek, akik a komik közül valók, a dámszarvast tisztelték. Az algokun törzs szent állata a kígyó volt. De amikor Csaba népének több kun származású tagja belépett törzsükbe, a szarvaskígyót tették meg szent állatuknak.

A Manitu törzs a patiszu belső törzse volt. Az által gyarapodott meg, hogy Béla fősámán benősült Ke-cső-Kapac nagycsaládjába. Ők lettek a leghűségesebb őrei a Napisten templomának. A Nagyszellemet tisztelő egyisten-hívők voltak és Manitunak tetsző életet éltek. Karib törzse szerint az emberek a Mama-Alpa által eldobált kövekből, az asszonyok a pálmafa magjából lesznek. A Vótiták a vótoknak a viti törzsbe való beházasodásából keletkeztek. Piaikjaiknak a tanítása szerint az emberek barlangból jöttek elő és minden bajban legjobb oda menekülni. A Mundén törzsbeliek is ugyanezt mondották, abban a formában, hogy a barlangok felső nyílásain és a fák gyökerén becsurgó víz keltette őket életre. A Makáh és a feketelábú törzsek az ősvízből, a hegycsúcsokról és a fennsíkokról származtatják magukat. Az Úzitó törzsbeliekhez az úz és kabar sámánok csatlakoztak. A tűz éltető erejében hittek. Maja ivadékai a maja törzshöz pártoltak és Napisten-hívők lettek. Átvették Kukulkán öröktűz-hitét. E törzsek mindegyike a hegyek gerincén verődött, csapódott össze, majd amikor elszaporodtak, rendszerint kettéváltak és úgy indultak el napkeletnek. Később 4-4 törzs lett belőlük, mind a 18 törzs 8-felé osztódott, végül Kuszkó Indijó-ómi településéből 146 házasodási törzs lett. Valamennyi tisztelte Manitut, az örökkévaló Nagy Szellemet. Manitu-óm lett az Indijó-óm belső magja, a patiszu-uralomnak. Béla fősámán a Kuszkó-i Nagyszalában elmondta, hogy Uruk-óm ősi telepéből erős Atlantisz-műveltségű állam fejlődött. Hogy innen rajzottak ki a hikszosz és a susai központ menekültjei a pamir-parszi szkíták birodalmába. Léh vezér hunjai a 240. Arvisura-évben még csak 50 családból állott, de a 840. medvetoros évre az újabb susai menekültekkel már 100 családra szaporodtak. A 960. medvetoros évben volt az az óriási susai emberírtás, amit a sumír-földi belső viszályok idéztek elő. Ekkor a menekült hunokkal keveredett sumírok népe már 400 család volt. A nagy vérontásból megmenekült 300 család előbb északra, a Tórem-tóhoz, vagyis az Istenek tavához vándorolt. De onnan később, amikor az időjárás hidegebbre vált, a nagy síkság felé vonultak és rokonaikkal egyesülve a kinai-okat uralmuk alá kényszerítették.

KALANDOZÁSOK (A 177. Arvisurából) Tárkány-Emőd rovása Kr.e. 1112-1085

Amíg Emőd úz ifjúsági vezér vezetésével a hun törzsszövetség ifjúsága nyugaton kalandozott, a kinai-ok erős csapatokkal törtek Ordoszra és sok foglyot ejtettek. Még Kassa fősámán is kénytelen volt Úzdra menekülni. Onnan Kabarföldre sietett. A “Béke és rokonság” törvényét tiszteletben tartva, a kőből épült fősámáni székhelyet nem dúlták ugyan fel a kinai-ok, de az öregek elhagyott táborait mind kifosztották. Erre a nyílhegykészítő és patkolókovácsokat véres karddal útbaindították a szélrózsa minden irányába azzal a hírrel, hogy a törvényszegő kinai- csapatok a sámán-fővárost veszélyeztetik. A 2928. medvetoros év tavaszán (Kr.e. 1112) megindult a hun törzsszövetség lovasserege és a müjáki síkságon le is győzték a kinai-okat. A kinai-oknak át kellett engedniük a Huni folyók vidékének vegyesen lakott részeit. Joli-Tórem ünnepén összeült az Öregek tanácsa. A visszatért Emőd az úzok tyumenjével átvette újra a fővezérséget. Kusán jász ifjúsági vezér pedig engedélyt kapott újabb kalandozásokra. Ezek során Duló fejedelmével és a parszi szkíták tyumenjeivel felkeresték az Agaba féle népeket is. Mire a Nagyvízhez (Káspi tó) értek, Kusán serege 3 tyumenre nőtt. Amikor a marami fejedelem-asszony birodalmában, Magyarkában időztek, ez a harcias asszony Kusánékkal együtt meglátogatta a Nagyhegyen (Kaukázus) túl lakó édesanyját. Ennek kaszu fejedelmi udvarában többféle ajkú vezetőt találtak. A harmadik év végén értek a Nagyvízhez. Itt az összes környező népeken a rokon, víg hikszosz nép u-ralkodott. “Országaikban soha sem esik a hó, kölest nem esznek, hanem nagy magvú termény lisztjéből sütnek lepényt, ez jobb ízű a kölesnél. Fejedelmeik nagy, hegyes tetejű kőhegyeket építenek halottaiknak.” Egyik kisebb kalandozásuk alkalmával a gyalog harcosok üldözni kezdték a marami rokonokat. Kusán lova elesett és lábát törte. Egy kabar lovas nekiajándékozta tartalék lovát, de abban se talált vigasztalást, mert elvesztette az északon lakó marami menyasszonya ajándékait. Pedig azok eddig megóvták minden bajtól. Kusánék a végén megmenekültek. A hikszosz fejedelem álmot látott. Az egyiptomi tudósok nem tudták megfejteni. Ekkor jött egy szúrós szemű Ata-Isis-látóember, s megmagyarázta az álmot. A hikszosz fejedelem vendégül látta a rokonlátogatókat és ő is gazdagon megajándékozta Kusánékat. Az ordoszi Öregek tanácsának azt üzente, hogy mivel Gandásék hatalma megszűnt, örömmel venné az ordosziak szövetségét a lázadó népek fékentartására. A hikszosz uralkodó egy molnárt és kőhegy-építő szökevényeket - köztük három nőt - ajándékozott Ku-sánnak. Életüket annak köszönhették, hogy ünnep jött és már nem volt idő kivégezni őket. Minden kalandozó megtölthette a tarsolyát az uralkodó magtárából, hogy a molnár majd megtaníthassa liszt-őrlésre a jövendőbeli szövetségeseket. A tíz halálraítélt pedig esküvel fogadta, hogy életük megmentését ezeríziglen meghálálják Kusán népének.

Visszafelé valóságos diadalmenet volt az útjuk. A Gandásék birodalmából még mindig itt élő kaszuk megvalósították az Öregek tanácsának terveit. Bajrán fejedelem városában örömtüzek gyúltak. Kusán itt feleségül vette a szép Enéh-t. Három nap és három éjszaka tartott a fejedelmi esküvő. Ezen Mazara város kereskedői rögtön csatlakozni akartak a hun törzsszövetséghez, hogy az északabbra vándoroltakkal felvehessék a kapcsolatot. Bajalán városánál már 5 tyumenre szaporodott a kísérők száma, s az ifjúság ekkor kikiáltotta a Szkíta Nagyfejedelemséget. Emőd vezér nagyon megörült a Kusán által létrehozott Szkíta szövetségnek, de még jobban megörült az újféle magvakból készült kenyérnek. Kusán, Emőd hozzájárulásával elkezdte termelni az új magvakat. A végzettek minden sámánképzés után vittek belőle magukkal egy-egy zsákocskával, s így a törzsszövetségben a köles és zab mellett kezdték azt is nagyobb tömegben vetni, de a főétel továbbra is csak a köles maradt, mert kevesebb munkával jobban fizetett. Ebben az időben sütötték először kabar fémlapok közt a medvetori molnár-kalácsot. A nyugalmas évek alatt a lovak folyton szaporodtak. Újra meg újra mind nagyobb legelőkre lett szükség. Bár a szkíták és maramik szövetségben éltek és az egymás közötti házasságok is napirenden voltak, a gyepük elve sok esetben kevésnek bizonyult a jóviszony fenntartására. Hovatovább már nemcsak egyes törzsek, hanem egyes nemzetségek is háborút viseltek egymással. Ilyen okok miatt a szabad harcosok az ordoszi Úz-völgyből is elindultak más felé és az Ujbát folyónál ütötték fel szállásaikat. Ezt a kis települést elnevezték Uzum-abádnak. (Dzsungáriában van. Ma Urumcsinak hívják. Úz település volt.) A suoma törzsek kalandozásaik során elérték a soktavú erdők vidékét és a Nagy-vizet (Fehér-tenger). Itt a Jókedvű-Tórem vígan pacskolta a vizet, mindig olyan sok halat dobott a partra, hogy megszárítva el-tartott Hold-asszony idejéig. A suomák ifjúsága ott is maradt a Tyumen-tavak (tízezer-tó) vidékén.

Távozásuknak a kunok örültek legjobban, mert megkapták a legelőiket. Rézöntő műhelyeikkel a kaba-rok jártak jól. Kereskedőik, amíg régi országukban éltek, szívesen látott vendégei voltak a kinai-oknak. Medve helyett rénszarvas lett náluk a szaporaság jelképe. Ezt alkalmazták edényeik díszítésére is. Kusán több alkalommal vett részt a Szkíta birodalom meglátogatásában. Egyszer a szép Enéh is velük tartott, amikor fölkeresték Úr városát. Kusánnak Ordoszban óriási munkát kellett végeznie, hogy 25. törzsnek megnyerje a manzsukat. Utána újabb parszi-és pamír-szkíta áradat öntötte el a Szkíta birodalmat. Marami-föld közelében (a Volga kö-nyök két oldalán) a mundák népe verődött össze. Aztán egy hikszosz áradat Já hívőket sodort a derbenti kapuhoz. Ezek később elszaporodtak az Etil (Volga) két oldalán és a szkíták egy kis csoportjával megalapították a kazár törzset. Az Öregek tanácsa ekkor Kusán javaslatára a hun törzsszövetség népeit három, tíztörzses alvezérségre osztotta. A sámán-központ Ordosz térségében volt. Három Pusztaszer működött. Az első Ordosz közelé-ben, a második a Turgai kaputól keletre, a harmadik a Kuma folyó partján. Ez a marami és a kaszu birodalom céljait szolgálta. Kusán első kalandozásainak idején az Ata-Isis-hívő Halfa sámánképzése befejeződött, de ő ekkor sem nősült meg, hanem az Arvisurákban ismeretes szokás szerint verses-énekbe szedte a “kőhegy-építő rab-szolgák sóhajtásait”. Ezt az éneket minden vasárnap 24 részletben énekelték. Kusán aztán Halfát a derbenti kapuhoz vezényelte, s ott a hikszosz menekültek sámánja lett. Kusán a 2945. medvetoros évben (Kr.e. 1095) halt meg. Kívánsága szerint a derbenti kapuhoz közel eső hegyen temették el, hogy még holta után is láthassa a szkíták Káspi-Nagyvizét. Utóda az úz Tárkány-sámán lett, aki, mint ráérő legényember versben rótta le Kusán minden tettét. A gyászév letelte után Tárkány feleségül vette Kusán leányát, Méhikét és Ordoszba költöztek. Legszívesebben az Úzd melletti Ózdon tartózkodtak, mert annak Arany-asszony-kegyhelyén kötöttek házasságot. Egy évig itt írta Kusánról a leghosszabb verses Arvisurát, melynek prózai változata a 199. Arvisura. Régi szokás szerint az ordosziak a kies Ózdon, a derbentiek az Öthegyen verses énekléssel mondták el Kusán gyászénekét, az északi maramiak azonban prózában, 24 napig az “Uralbérc Örege” tetején. A 24 napos gyász után Enéh a marami síkság fölött levő Öthegy vidékére költözött. Lányai többségük-ben a Nagy-hegyen túli Úr város környékére mentek férjhez. Tárkány úz fősámán a 2955. évben (Kr.e. 1085) halt meg. Ózdon temették el. Három fia a temetésén megfogadta, hogy az ordoszi úz földet soha el nem hagyják.

A sámán-vetélkedőn az úz Kizum lett az első, de a sámán-betegséget nem heverte ki, a lábaira megbénult, s ezért az ügyességi vetélkedőn már a széki-hun Maros került első helyre. Ilmen, az elaggott fősámán Kuzumot palotájába vette és Kollár nevű leányát feleségül adta hozzá. A törvények szerint így kellett gondozását biztosítani. A minden otthoni felelősség és teher alól mentesült Maros az ifjúsággal elindult Napnyugat felé. Hatalmas viharban egy Nagy-víz mellé értek és egy hegyi barlangban húzódtak meg. Ezt a Nagy-vizet Fekete-víznek, azaz Fekete-tengernek nevezték. Másnap kiderült az ég. Egy kisebb folyó torkolatánál kőfallal körülvett tábort pillantottak meg. Hajó érkezett. A rakományát kirakták. A hajó utasai teve-karavánon őfeléjük indultak meg, de a közelgő zivatar elől meghúzták magukat egy másik barlangban. Egy gazdag kereskedő jött a leányával, fegyveresektől kísérve. Marosék befogadták őket a barlangba, de amikor az őrség elaludt, Maros vitéz csoportja úgy döntött, hogy az egész szállítmányt Ordoszba kísérik. Hajnalban végre is hajtották a tervüket. A 103 fegyveres-kalandozó 40 főnyi kalmár népet ejtett foglyul. Biztosított menetben Ordosz felé indultak. Amikor már jó hosszú utat megtettek, a kereskedő megszólalt a kinai-ok nyelvén. Maros tudtukra adta, hogy elfogatásuk egyik célja: Ordosz fel akarja velük venni a kereskedelmi kapcsolatot. Ezért még a tél beállta előtt Ordoszban kell lenniök. Ilmen fősámán az ordoszi várban fogadta legkedvesebb tanítványát. Szívesen látta a karavánt is, remélve, hogy a fogságba került nyugati kereskedők révén népe belekapcsolódhat az idegen népek kereskedelmébe. Ebben az időben érkezett meg Varasd sámán csoportja is sok selyemmel a kinai-októl. Amíg Maros és Varasd távol járt, Ilmen fősámán az Öregek tanácsával elfogadtatta, hogy rablóhadjáratok helyett Kuzum irányításával inkább kereskedelmi kapcsolatokat igyekezzenek létesíteni az idegen népekkel. Maros erről a tervről már indulásakor tudott, ezért távollétének egész ideje alatt azon volt, hogy a jürcsik és kinai-ok nyelve után elsajátítsa a görög és a latin nyelvet is. Ezért hazatértekor ezt jelentette: ”A 3545. medvetoros év (Kr.e. 495) küszöbén 5 római és görög kereskedőt hoztam, akik igen értékes árukkal megrakodva akartak a marami és merija néphez menni, hogy szokásuk szerint gazdag prém-és aranyáruikat a Római birodalomba szállítsák. Először béklyós fogságba tettem őket, de amikor leányaik a feleségeink lettek, jürcsik földön feloldottam béklyóikat, de figyelmeztettem őket, hogy meg ne szökjenek, mert jürcsik bandák kezére kerülnek. Hívtam, jöjjenek hozzánk, mint vendégek Ordoszba; asszony-anyáikat édesanyánknak nézzük, azt pedig, amit ellenük vétettünk, hivatalos esküvel szeretnénk jóvátenni.”

A római polgároknak tetszett az új helyzet és érdeklődve várták a fejleményeket. Tudomásul vették a Maros és két vezére házasságát is, hiszen a vők már megnyerték leányaikat, meg az anyák tetszését is. A kalandozók is nagyon meglepődtek, amikor Ordoszba érve újonnan épült lakásokba költözhettek. A hun törzsszövetség ugyanis egy új kereskedelmi központot épített a kinai- kereskedők részére és most helyettük váratlanul nyugati kereskedők érkeztek, különleges árukkal. De nem sok idő múlva megérkeztek maguk a kinai- kereskedők is. Maros sámán apósa is igen gazdag kereskedő volt, ezért az Öregek tanácsa az egyik kőépületet Marosnak adta nászajándékba. Így Maros a saját házába vihette ifjú feleségét és felesége nagyon gazdag szüleit. Egész télen folytak a kereskedelmi tárgyalások. Maros feljegyzései szerint megjelölték azokat az utakat, amelyeken majd Maros vitézei a kinai-ok selymét és díszes edényeit, a kabarok üst-készítményeit, az úzok fegyvereit és a hun törzsszövetség bőséges prémkészletét a római és a görög birodalomba juttatják el. Az Öregek tanácsa helybenhagyta, hogy az Ordoszból a Fekete-tenger vidékéig kiépített “Selyemút” mellett egy régi kis település helyén Uzum-Abátot kereskedő-várossá építsék ki. Amikor Uzum-Abát kereskedelmi központját Kuzum felavatta, nagyon megfázott és rövidesen meghalt. Az úzok sámán-városában, Ózdon temették el, az Arany-asszony kegyhelyén. Ilmen fősámán hűséges suomáival az Északi vizek mellé vándorolt. Kollár Uzum-Abátba költözött, hogy a Kuzum által megteremtett “Selyemút”-ra vonatkozó rendelkezések megtartása felett őrködjék. Maros átvette Ordoszban a hun törzsszövetség irányítását.

Uzum szándékának megfelelően elrendelte a kereskedelmi sámán-képzést. 30 év múlva Marost feljogosították arra, hogy a rovás ismeretét a kereskedőkön kívül a kőfaragókra és az ácsokra is kiterjessze. Kollár az Öregek tanácsában ekkor azt javasolta, hogy férje egykori kívánságának megfelelően a rovásban az úz nép megnyugtatására hagyják el a főistenségek képjeleit, így a hun törzsek szövetségének rovásai érthetőbbek lesznek. Javaslatát elfogadták. Kollár ekkor Ózdon egy fonóházat építtetett és azt férjének, Kuzumnak az emlékére az ifjúságnak ajánlotta fel. Később ezt a házat Kollár az Uzum-Abáti kereskedelmi központ jövedelméből kibővítette, s ezzel az épület a rovással ismerkedő úzok kultikus központjává vált.

I. Pannon ifjúsági vezér Kr.e. 800-ban a káspivári Szkíta birodalom küldetésében megjelent Esküló vezér földjén, hogy a veszélyeztetett esklók kérésére megsegítse őket a görögök támadásaival szemben. Az esklók egyistenhívő hun törzsszövetségi népek voltak. Kr.e. 2820-2810 között egy járványos megbetegedés elől elmenekültek régi hazájukból és a mai Erdélyben, Aranyosszéken telepedtek le. Dernö fősámán ezután tartott újabb sámánképzésén Szuha-Balzsán lett az első. Szuha-Balzsán Kr.e. 2790-ben azt a parancsot kapta, hogy látogassa meg Eskló vezért. Hat év alatt ért Ordoszból Aranyos-székre, majd onnan visszatértekor beszámolójában még azt is hírül vitte haza, hogy Eskló népe új hazájá-ban színarannyal díszítette Isis-Tórem kegyhelyét. Utána Kr.e. 1610-ben Barca széki-hun vezér látogatott el az eskló földre. A mai Barcaságban meg-szervezte a Barca-őrséget, hogy az védelmezze az ellenség gyakori betöréseitől az aranyrögös hegyeket és az aranylemezekkel borított kegyhelyeket. Az ordoszi Öregek tanácsa az esklók újabb kérésére végül is úgy döntött, hogy Pannon parszi-szkíta ifjúsági vezér a hun törzsek több szálláshelyéről összeállított 1 tömény, vagyis 10000 lovassal szervezze meg az Eskló-föld végleges, biztonságos védelmét. Roppant vágta következett Ordosztól Káspiváron át Aranyosszékig. Itt pedig Pannon vezér és öccse, Mecsek tárkány feleségül vette Esküllő eskló fejedelem két lányát. A kettős házasságkötés után elkezdték aranylemezekre róni kalandozásuk eseményeit. Négyezer aranykopjás vitéz elegendő volt ahhoz, hogy a hősködő, elhízott görögök ész nélkül meneküljenek az esklók nyugati határairól. Az Aranyosszéken maradó 6000 kalandozó összeházasodott az eskló leányokkal. A téli fagy beálltával átlovagoltak a befagyott folyókon, s nyugat és dél felől megszervezték az Eskló-, meg az új Pannonföld védelmét.

Az ott lakó görögök zöme, a kézművesek kivételével, dél felé vándorolt. Pannon birtokba vette a róla elnevezett Pannóniát. Azt minden támadással szemben megvédték, s így Eskló-föld is biztonságba került. A kelták (vagy a pannonok nyelvén a káldorok) megjelenése azonban újabb veszélyt jelentett. Ezek Kr.e. 703-ban támadásra készültek. II. Ordoszban a Hoanghó nagy kanyarjában Kr.e. 4040-ben megalakult a 24 hun törzs szövetsége. A kínai évkönyvek így emlékeznek meg róla: “A hun birodalom 24 hun törzs szövetsége volt; két részre oszlott: keletire és nyugatira.” Pannonnal mind a 24 törzsből érkeztek lovasok, közöttük szkíták is. Pannonföld védelmében a kabarok és úzok Lóbérctől (Leoben) a Fertő mocsaráig vívták harcaikat. A több nyelvet beszélő Estorás ifjú fejedelem káldor foglyoktól megtudta, hogy Bángor káldor király hódításra készül. Veszprémbe lovagolt, ott az Öregek tanácsa így rendelkezett: “A káldorokkal keressétek a megegyezést!” Estorás egyezségre is jutott Bángorral: feleségül vette Bángor lányát, Bángorkát. A kabar és az úz határvédők egy csoportja ezt nem jó szemmel nézte, tiltakozásul átkelt Dunna-asszony szent folyóján és a parszi-szkíták földjén telepedtek le: az úzok a Mátra, a kabarok a Bükk táján. De többségük továbbra is ott maradt Estorással, és a káldorokkal együtt kiváló vaskészítményeket állítottak elő az új szövetség részére.

A 24 törzs szövetségét Kr.e. 50-ben, megalakulásuk 3990. medvetoros évében nagy veszély fenyegette. A kínaiak fondorlatos politikájukkal kettészakították a törzsszövetséget. Ordoszban Hóhanza lett a fejedelem. A káspivári Szkíta birodalomban ekkor Csécsi széki-hun vezér uralkodott. Birodalmát (amibe beletartozott a szkíta-jász síkság is) nemcsak a kínaiak, hanem emerről az oldalról a római légiók is veszélyeztették. A rómaiak ugyanis a káldor-pannon szövetség miatt Pannónia ellen, közvetve tehát az egész Szkíta birodalom ellen is készülődtek. A pannonok Csécsihez fordultak segítségért. Csécsi kabar, úz és kimmer törzsekből álló segítséget küldött. Ezek 40 évig, Kr.e. 34-től Kr.u. 6-ig állták a harcot a római légiók ellen. De Rómának végül sikerült áttörnie a déli pannon gyűrűt, és a Dara (Dráva) folyótól kezdve elözönlötte Pannóniát. Csécsit kínai orgyilkosok ölték meg. Négy fia: Bakát, Eged, Koncsur és Kövezsd az apjuk vérével vörösre festette a szemöldökét, úgy esküdtek bosszút. Kövezsd első lett mind a szkíta, mind az ordoszi sámánképzésen. Rögtön az elnyomott kínai és hun föld-művesek élére állott. Szemöldöküket azok is vörösre festették, s elindították az elnyomottak forradalmát. Az áruló Hóhanza félelmében vízbe ölte magát. Kövezsd Kr.e. 25-ben meghódította Kínát. Nyugaton az öldöklő lóbérci csatában a szkíták derekasan megállták helyüket. A sebesült, vagy 24 évet leszolgált harcosokat a hátországba küldték. Egy vezéri párviadalon a Rohonc-őrség vezére, Gyöngyös vezér legyőzte ellenfelét. De amikor leesett a lóról, a római légiós is levágta három ujját. Felgyógyulása után, Kr.e. 27-ben, Koncsur fejedelem Mátra-hegyi medvetorán érkezett meg menyasszonyához, Solymoskához. Végre feleségül vehette a fejedelem leányát. Ordoszban a sámánképzés 5 évig, a tárkányképzés 4 évig tartott. Így minden huszadik évben egy időre esett az ifjúság előzködése. Ennek befejeztekor indulhatott az ifjúság új kalandozásra. De a vezetést mindig beavatott látóemberre bízták. Ilyen volt Eskló, Pannon és Kövezsd is. Az ordoszi sámánközpont Kr.e. 720-ban egy Mátra nevű fősámánt azzal a céllal küldött a szkíta-jász síkságra, hogy ott nagyobb veszély esetére menedékhelyet készítsen elő. Csécsi Kr.e. 40-ben szintén egy Mátra nevű fősámánt, bölénytor első napján (március 1) született látóembert küldött a Mátra hegységbe. Gyöngyös vitézei, akik vezérüket a pannon földi Kőszeg vidékének Gyöngyös patakjától a Mátráig követték, a menyegzőn úgy döntöttek, hogy a fejedelmi nász emlékére Gyöngyös vezérnek kegyhelyet építenek. A lakodalom hajnalán elejtettek egy medvét és mire az ötnapos medvetor lezajlott, már készen állott Gyöngyös vezér gerendavára. Felesküdtek, hogy mire eljön az ötödik medvetor, szakítva a pamír-szkíták szokásával, lejönnek hegyi szállásaikról és parszi-szkíta szokás szerint a Mátra alatti síkságon, Gyöngyös vezér kegyhelye mellett építik fel szállásaikat.

Így is lett. A közbeeső 10 évben medvetorig nem esett hó, csak szarvastor havában, de a gerendákat le tudták rajta csúsztatni. Erre az időjárásra való tekintettel a parszi sámán Abáról, medvetor hava első napjának nevéről Abasárnak nevezték el a medvetor-szertartás helyét. Ez ellen az úzoknak se volt kifogásuk, hiszen a medve-tor hava évről évre csakugyan sárral kezdődött. Kövezsd a hun birodalmat újból egyesítette, megint csak Ordosz székhellyel. Majd követeket küldött Rómába. Azok megegyeztek a császárral, hogy a káldorok (kelták) kiűzése után Pannonföld a Római birodalomhoz fog tartozni, a parszi-szkíták földje pedig a nyugati Szkíta birodalomhoz. Dunna asszony folyója lett a két birodalomnak határa. Ennek a szerződésnek a szövegét Ordoszban az Élet-kegyhelyén Eged sámán örökítette meg. Kövezsd vörösszemöldökű császár megbízásából Eged a Szkíta birodalom legnyugatibb részébe költözött, hogy a szerződés teljesítéséről évről évre jelentést tegyen az Öregek tanácsának. Koncsur a keleti Szkíta birodalom fejedelme lett. Minden ingóságát Gyöngyös vezérre hagyta. Eged jelentéseiből kitűnik, hogy Gyöngyös vezérnek 8 fia és 4 leánya született Solymoskától. Szól arról is, hogy a pannonföldről elmenekült úzok szorgos munkájukkal folyton gazdagították Gyöngyös városát. A Pannóniából áttelepedett rokonok római telepítésű szőlőt is ültettek az abasári kegyhely dombjain és az abasári medvetorokon, azzal köszöntötték az évszámolást jelző medvetort. Eged fejedelem vitézei 12 medvetoros év alatt: Kr.e. 8-tól Kr.u. 4-ig, vagyis az ordoszi számítás szerint Eger évétől a másik Eger évéig mongol törzsbeli kőfaragókkal felépítették Eger városát, Eged fejedelem szék-városát. Utána Szuha községben telepedtek meg. Innen vezényelték aztán őket a nyugati Szkíta birodalom különféle építkezéseihez, de a családjuk mindig Szuhán maradt. Kr.e. 20-ban, vagyis a 4020. medvetoros évben Kövezsd megtartotta a 100 évenként esedékes Nagysza-lát. A csillagok járása folytán minden 100 évben volt egy üres nap. Ezen a napon tartották a nagyszalát. Mind a 24 törzsnél az volt a szokás, hogy az a fiúgyermek, aki ezen a napon született, Szala lett, a lányok pedig a Szalajka nevet kapták. Kevert törzsek ettől eltérhettek. Eged fejedelemnek ezen a napon iker fiai születtek. A fekete hajú, fekete szemű fiának Árnyék-Szala, a szőke hajú, kék szemű fiának Verő-Szala nevet adtak. Hosszú vándorlás és többféle éghajlat alatt szívós ifjakká serdültek. Amikor elkövetkezett életük 20. medvetora, Gyöngyös várába mentek vendégségbe. Ott nagyon megtetszett nekik Gyöngyös vezér két leánya. Árnyék-Szalának a szőke Kökörcsiny, Verő-Szalának a barna Árvácska lett a menyasszonya. Díszesebb esküvőt még nem láttak a Mátra alján. A sok násznép ajándékokkal halmozta el a fiatalokat. Az agg Gyöngyös szőlőművesekkel ajándékozta meg Eged fejedelmet, a nyugati szkíták fejedelme vi-szont Szuha kőfaragóinak a munkájával kedveskedett Gyöngyös vezérnek, hogy a gyöngyösi gerendavárat kővárrá alakítsák át. Ezt a gerendavárat az úz ácsok Kr.e. 27-ben 5 medvetoros nap alatt építették fel. A 24 építményből álló kegyhelyet 1 medvetoros év alatt ácsolták össze. Ez 240 léleknek biztosított szállást.

Az egyistenhívő parszi-szkíták gerendából, a pamír-szkíta kézművesek kőből építettek maguknak 3 év alatt szálláshelyet. Mire elérkezett az úzok 10. Abasári medvetora, már 566-lélek részére gyújtották meg az “Örök tűz ünnepén” az Égi lelkek “örök mécsesét”. Amikor pedig elérkezett Gyöngyös vezér leányainak fejedelmi násza, a 4040. medvetoros évben már 900 lélek gyönyörködött az “Élet kegyhelyén” megtartott menyegzőben. Gyöngyös vezér öt fia volt a vőfély Bene sámán leányaival. Innen Eger városának felszentelésére lovagoltak. Itt egy kis meglepetés érte a násznépet, mert a két ifjú párnak Isis-hóstya kegyhelyén is örök hűséget kellett esküdnie. Eged fejedelem ugyanis nem vallotta sem Anahyta, sem Anina egyistenhitét, sem a hun törzsszövetség sokminden Tóremjét, hanem Uruk város hunjainak Öreg Istenében, s a fényes tekintetű meleget adó Isis-Tóremjében hitt. Ennyi esküvés után Eger városának minden harcosa bizakodva hitte, hogy városuk, melynek felépítését 12 évre tervezték, a Nagyszala napján született fejedelmi ifjak munkája nyomán örökké élni fog. Gyakori tűzesetek miatt Gyöngyös vezér elrendelte, hogy minden gerendaépítményt bontsanak le; az új Gyöngyöst kőből kell felépíteni. Ez a nagy méretű építkezés a Kr.u. 8. évben el is kezdődött. Ezen a kézműves ünnepélyen Bene sámán rosszul lett. Hiába rakták rá a piócát, Koncsur napján meghalt (8. év jul. 1). Harcostársa volt Gyöngyösnek, holtig tartó barátság fűzte hozzá. Amikor Gyöngyösnek levágták az ujjait, Bene vitéz sírt bánatában, odarohant nyílhegykovács üllőjéhez és villámgyorsan ő is levágta a saját ujjait. Gyöngyös esküvőjén ismerte meg Mátra fősámán leányát, Hajnalkát, és mindjárt feleségül is vette. Amikor Gyöngyös látta vitéz testvére halálát, mély bánatban sietett Benevárra, átvette az őrbódés figyelő őrséget és a gerenda-figyelőt magára gyújtotta. De előbb hurkot kötött a lábára, hogy szándékát meg ne változtathassa. Mire az őrség odaért, már hamuvá égett. Mindkettőjüket urnás temetkezéssel a Gyöngyösi Élet-kegyhelyén helyezték örök nyugalomra. Eged fejedelem a nevüket a városban rárótta a szkíta harcosok “Barátság-oszlopára”, hogy barátságuk örök dicsőségét hirdesse.

Két év múlva, Kr.u. a 10. évben futár érkezett, jelentve, hogy Kövezsd, az ordoszi fővezér érkezik Gyöngyösre, nagy kísérettel. Kövezsd az Élet kegyhelyén tisztelettel adózott Bene és Gyöngyös urnája előtt. A mátraalji Öregek tanácsát pedig így tájékoztatta: ”Augusztusz római császár megtartotta szerződéses ígéretét és csapatai nem lépték át Dunna-asszony szent folyamát. Sasvár, Pozsony, Selye, Ordas és Zombor szkíta őrséget állított fel, Mátra-Bükk népének a nyugalma tehát biztosítva van. Legkisebb fiamat a Kövezsd napján született vitézt 24 vörösszemöldökű harcosával összekötőnek itt hagyom, Eged vezért pedig a Nagypályi új fővárosba vezénylem”. Benevárban megtartották a pamír-szkíták nyárközépi hegyi ünnepét, s mire megszólalt a kakas, a kis fejedelem feleségül kérte Csobánkát, Gyöngyös vezér legkisebb leányát. Kövezsd aztán a róla elnevezett sátortáborban telepedett le. Vörösszemöldökű vitézei uruk példáját követve valamennyien megnősültek. Az idősebb Kövezsd, a vörösszemöldökűek császára Ordoszba érve azt javasolta az Öregek tanácsának, hogy Léh fejedelem utódainak 400 családjával lépjenek szövetségre, hogy uralkodóházak alapításával biztosítani lehessen a bazaltból épített peremestől az “Élet templomától” várható áldást. A peremes titkát a beavatottak a fáraók országából menekítették Ordoszba. Az egyiptomi tébai sámánképzésen a látópapok azt javasolták az ottani Öregek tanácsának, hogy a beavatottak őrizetében levő Élet templomát Uruk, Ninive és Téba után most már át kellene helyezni egy olyan központi helyre, melyet nem veszélyeztetnek a pusztaságból a városokba özönlő sáska-népek.

Paszamotik fáraó a tébai Élet templomának kincseit és titkait át is adta az ordoszi sámánközpontnak, ahol a mindenkori Öregek tanácsát terhelte az a kötelesség, hogy megőrizzék az elsüllyedt földről való Atlantiszi Titkok szent ládáját. A szkíta hadseregnek sok csatában kellett magát Egyiptom határáig végigküzdenie, míg a tébai papoktól átvehetik az Élet templomának titkait. A 100, illetve 400 családból álló kinai-, illetve kitaj vezető réteg biztosította a beavatottak szövetségét, hogy a központinak tekintett ordoszi térséget soha sem engedi veszélyeztetni, a kitaj és kinai- vezető réteget pedig beavatottaival mindig képviselteti Ordosz Élet templomában. Amikor Kövezsd visszatért Ordoszba, megbízta Koncsurt, hogy Ordosz érdekeit igyekezzék a szumér földről elszármazott és a kinai- és kitaj vezetőségbe beolvadt hun származású beavatottak körében képviselni. Koncsur javaslata alapján a 100, illetve 400 család fontosabb ügyeiben rendelkező Öregek tanácsa hozzájárult ahhoz, hogy Koncsur 3 fia a 100 család bármelyikébe benősülhessen. Honkon, Hanoj és Hujé így jutott császári házból való feleséghez. Hatalmas kinai- hadsereggel eljutottak a Nap-Tórem legdélibb tengeréig és ott beavatott irányítás alá kerülő szálláshelyeket létesítettek. Kövezsd, miután gyermekei révén rokoni kapcsolatba került a 100, illetve 400 családból származó ve-zető réteggel, Matyó korábbi elgondolása szerint uralkodóházakat alapított, hogy az ordoszi Öregek taná-csa akaratát minden esetben érvényesíteni tudja. Ezzel biztosították az ordoszi Élet templomának irányító szerepét. Az Öregek tanácsa az elsüllyedt Atlantiszból hozott intézmény volt. Minden szumér és hun szövetségi népnél megalakult. Legtovább az udmurtoknál maradt fenn. Ez a magyarázata annak is, hogy a kínai Nagy Fal építésekor Ordoszt kikerülték. Ordoszt a kínaiak még ma is megkülönböztetett elbánásban részesítik.

Az úz származású Cabaj -aki a sámánképzésen fogadásból 23 társával átlovagolt a kínai nagy Falon- a kinai-oknál ötvösséget tanult. Utána egy olyan páncélos öltönyt készített, amit az Öregek tanácsa is megcsodált. Amikor Cabaj fia, Hunbál került a fővezéri székbe, lovasságát ilyennel szerelte fel. A hun hadsereg ekkor két könnyű-lovas és egy páncélos seregből állott. Hunbál fővezérségének 20. évében Bodó fősámán fia, Matyó a kalandozó ifjúság élén a jürcsik birodalmába indult. Apja sikereket jósolt Matyónak, ha nem iszik sok kumiszt, akkor nem tör ki rajta a féktelen vadság. De a sok kalandban meggazdagodott Matyó nem tartotta meg apja intelmeit. Amikor láncrafűzött jürcsikkel hazafelé indult, egy rablány kumisszal leitatta és Matyót a jürcsik testvéreivel együtt elrabolták a hunok táborából. Három évig volt jürcsi fogságban. Hunbál fővezér nem volt hajlandó Matyót tízezer jürcsi fogoly szabadon bocsátása ellenében kiváltani. De gazdag hun kereskedők és fekete-hun vezérek teljesítették a jür-csik feltételét, és Matyót diadalmenetben vitték Ordoszba. Hunbál ellenezte a kinai-ok elleni háborút. Matyó ezért a lázadó ifjúsággal meggyilkoltatta. Matyót ezután fővezérré kiáltották ki és az Öregek tanácsa hozzájárult a kinai-ok megtámadásához.

Matyó a szívóssági kiképzésben részt vett seregével néhány év alatt fennhatósága alá kényszerítette az összes hun törzseket majd 30 tyumen (300000) lovassal a kinai-ok birodalma ellen indult. Ebből 6 tyumen volt a könnyű-, és 24 tyumen a nehézpáncélos sereg. A 6 könnyűpáncélos seregnek az volt a feladata hogy ezer fogat farönköt szállítson a Nagy Fal közelébe. Egy ködös hajnalon felmenő hadiutat készítettek a Nagy Fal mindkét oldalán, és Matyó 24 tyu-men páncélos seregével egy nap alatt átlovagolt a kinai-ok birodalmába. A kinai-ok megdermedtek, hogy a hunok serege az áthághatatlannak tartott Nagy Falon könnyűszerrel átlovagolt és az elnyomott lázadók élén fővárosuk felé halad. Mielőtt Matyó erre az útra elindult volna, apjának, Bodó fősámánnak a parancsára az Öregek tanácsa előtt fel kell hajtania a sámánok italát, nehogy még egyszer lerészegedjen. Ettől kezdve Matyó még a kumisz szagától is undorodott. A 3834. medvetoros évben (Kr.e. 206) Őrsúr napján a kinai-ok seregét a Matyó által alkalmasnak ítélt síkságon egy egész napig tartó küzdelemben teljesen legyőzték. A kínai történészek errő1 ezt írták:” Kr.e. 206-ban Motő, Tyumen hun vezér fia, aki eddig túszként élt a jürcsi törzsnél, meggyilkolta apját és megszerezte a hunok fölötti uralmat. Néhány esztendő alatt fennhatóságának elismerésére kényszerítette a szomszédos nomád törzseket, majd Kína ellen indult. A kínaiak vereséget szenvedtek Motő a kínai császárt évi adó fizetésére kötelezte”. Matyó csakugyan arra kötelezte a kínai császárt, hogy minden nyár derekán Ordoszon keresztül Puszta-szerre hadisarcot szállítson. Ott azt a 30 vezér előtt igazságosan szétosztották. Ami megmaradt, az a győztes ifjúságé lett. Ez a kínai évkönyvek szerint a “Sanjü”, vagyis Matyó vezér előtt ment végbe. Az ünnepséget Süán ünnepének hívták. Az ifjúsági lovasverseny-vetélkedője a Nagy-Süánon folyt le. A győzteseket ebből a hadisarcból jutalmazták. Matyó birodalmának tehát szinte alig voltak határai, mivel hatalma az egyik Nagy-víztől a másikig ter-jedt (Sárga-, Fekete- és Fehér-tenger). Matyó volt az első fővezér, aki egyben fősámán is lett. Apja halála után ugyanis Győző rovósámán nem vállalta a fősámánságot, csak az Arvisura-rovás jogát.

Hunbál fővezérnek nem volt fia, Matyó Hunbálnak minden női családtagját törzsön belüli hadisarc címén feleségévé tette. Ez addig nem fordulhatott elő, mert a fővezérek valamelyik fiukat, vagy vejüket sámánnak neveltették, ha erre nem volt mód, örökbe fogadták a legarravalóbb ifjúsági fősámánt. Matyó ennek nagy hírtelen elibe vágott és így egy kézbe került minden hatalom. Ez után fényes kínai küldöttség érkezett Ordoszba. Li-Pang, a Mennyei birodalom császára kérte Ma-tyót, hogy üljenek össze és a “Béke és barátság” jegyében kössenek szerződést. Adófizetés biztosíthatja a kínai földműves tömegek nyugodt munkáját, és így békésen élhetnek egymással barátságban. Li-Pang a “Béke és barátság”-szerződés megalapozása végett 24 sámán-ifjút meghívott székvárosába, hogy a tudományokban további jártasságot szerezzenek. Matyó azonban kioktatta a fiatalokat és a 24 ifjú minden nap rovásban jelentést tett a kínai eseményekről. Mikor Li-Pang a következő évben a “Béke és barátság”-szerződés további tárgyalására megérkezett, kérte, hogy a kínai fejedelem csereifjai is mennél előbb eljöhessenek Matyó fővárosába. Matyó erről hírszerzői révén már előre értesült, a tárgyalásokat elhúzta, a 24 sámán-ifjút hazarendelte és a fekete-hun törzsek vezéreivel együtt a hadisarc felemelését követelte. Li-Pang ezt megtagadta. De amikor meghallotta, hogy Matyó seregei újra áttörték a Nagy Falat, hozzájárult a hadisarc felemeléséhez és megengedte, hogy a hun földművesek visszatelepedjenek a Huni-folyók vidékére, a hun-agaba törzsek pedig visszavándoroljanak a Hangun folyó jobb oldalán levő földjeikre. Li-Pang a felemelt hadisarcot nem tudta megfizetni. Ezért legnagyobb leányát, Cen-t adta Matyónak 25. feleségül. Matyó viszont Hunbál legkisebb leányát, a pusztaszeri Nagy-Süán győztesét küldte feleségül Li-Pangnak, meghagyva a lánynak, hogy a kinai-ok minden fondorlatosságáról tegyen jelentést Ordosznak. Li-Pang egy drágaköves palotát építtetett Ordoszban, az Aranyasszony ligetében. Odavitték a Beszélő Boglárt. Ez nem volt indokolatlan, mert Matyó győzelme és barátsági szerződései ellenére mégis fel lehetett tenni, hogy szaporaságuk miatt előbb-utóbb a kinai-ok kerülnek túlsúlyba. Cen fejedelemasszony fényes udvartartást rendezett be. A többségben levő törökös fekete-hun törzsek között pedig elkezdte hintegetni a gyanakvás és meg nem értés magvát. A kinai-ok ugyanis szét akarták robbantani a hunok törzsszövetségét, hogy azután a törzsekkel egyenként könnyebben elbánhassanak. A “Béke és rokonság” törvénye 100 évig megállta helyét, később azonban mindkét oldalán úgy látták, hogy a vegyes házasságok még családokon belül is sok ellenségeskedésre vezetnek. A “Béke és rokonság” helyett a “Béke és barátság” hosszabb életű lehet, mert hiszen az ember a rokonát kényszerűségből kapja, de a barátját maga választja meg. Matyó minden tervében annak a Szalajka nevű rima-lánynak a jelentéseire támaszkodott, akit az Arvi-surák tanítására kijelölt a kinai- birodalom székhelyére. Szalajka az Öregek tanácsát a kinai-ok minden fondorlatáról tájékoztatta. Így sikerült rákényszeríteni a kinai-okat szerződéses kötelezettségeik teljesítésére.

Ez aztán Ordoszban jómódot teremtett. A kereskedelem is szépen fellendült. Teljesen kiépítették a “Selyemutat”, s a hun törzsszövetség aranya és a kínajok selyme messzeföldre eljutott. Egyre több lett a sárkányos-hajó is. A jürcsikkel keveredett új törzsnek, a jüponnak, vagy kabarosan japánnak a hajósai kitörtek a tengerre, és lassankint benépesítették Tennó darabokra tört birodalmát. A “Béke és barátság” eszméjét itt is meghonosították. A hun törzsek szövetsége igen megerősödött, és legelőterületei kezdtek szűknek bizonyulni. Matyó -tanítványai bevonásával- újabb terjeszkedési lehetőségeket tárt fel és a fehér hunok suoma-törzsei teljesen birtokukba vették a napnyugati tengerpartokat. De a kinai-ok se nyugodtak. Romlott húst csempésztek be Ordoszba, de Szalajka erről már előzőleg jelentést küldött. Matyó pedig a húst megetette a vendégségbe érkező kinai-okkal. Sok vendég meghalt, s amikor a kinai-ok ezt megtudták, a bűnösöket lemészárolták. Li-Pang halála után Matyó kinai néven kinai- császár lett, s ezzel eleget tett annak, amit Agaba törzse elvárhatott tőle.

Barkasa rovósámán örökítette meg a szarmata tárkány-törzs viszontagságait.

A Kuma-parti Pusztaszeren Kr.e. 900-ban az ifjúság viaskodásán Samsudi szarmata lány lett az első. Ezzel a jászok harmadik, azaz tárkány-törzsének a leánya lett az Aranyasszony. Győzelme jutalmául maga választhatta meg a férjét. Választása Toprakal szkíta vezérre esett. Samsudi törzsének tárkányai 10 év alatt felépítették Topra-Kala tárkányvárost, ahol 4 éves tárkányképzést is tartottak. Samsudi beavatott aranyasszony férje Kr.e. 352-ben meghalt. Az özvegy a laza törzsi szövetséget erős birodalommá kovácsolja össze. Toprakal szkíta törzsének vezetésével a szövetség 6 törzsből állott: 1. A jászok vezére Mitrás-gula volt, jelvénye az aranyszarvas, 2. az avarok vezére az agg Birta, jelvénye a kőszáli kecske, 3. a kabarok vezére Abasár, jelvénye a vadkan, 4. a szarmaták vezére Samsudi fia, aki muroma lányt vett el feleségül, jelvénye a vissza tekintő jávorszarvas, 5. a szkíta törzs vezére Samsudi első fia, Párduc, aki anyjának tanácsára állandóan útban volt, hogy az új törzsszövetséget mennél jobban megszervezze,-jelvénye a párduc, 6. az ugorok agg vezére Igar, Gilgames-leszármazott volt: a tárkányképzést ő irányította Topra-Kalá- ban, törzsének jelvénye a rétisas volt,-a családjáé az oroszlánfejű sas. E törzsszövetség vezérei Kr.e. 620 körül Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal és Kelári voltak. Kr.e. 625-ben a Hírös Kapuban Paszamotik egyiptomi uralkodótól ők vették át titkaival az Élet templomát, s onnan Ordoszba szállították.

Utána Kr.e. 612-ben a szumér népek vezetésével megbuktatták az asszír birodalmat. Tomiris szkíta királynő Kr. e. 530-ban legyőzte a perzsákat. Amikor Tomiris királynő vezéreinek utódai Becseur, Vara, Velez, Villő, Kocs és Villány voltak, Arszák az ő alattuk álló vitézekkel szabadította fel 320-ban a Nagy Sándor által elfoglalt hun törzsszövetségi területeket. Felosztotta Matol hun, Médi perzsa, Kezege avar és Kadisa örmény tartománybeli részekre. A régi tartományfőnökök többnejűségben éltek. Mikor ezek elmenekültek, vagy az öldöklés áldozataivá váltak, sok udvarhölgy szabaddá lett. Hol szégyenükben, hol a gyűlölködés elől visszatértek egykori lakóhelyük tájékára. Régi uraikról megszégyenítő szóval satrafáknak hívták őket. Szerették a kincset, az ékszert, a ruhát és szívesen fitogtatták előkelőségüket. Mivel ezek az udvarhölgyek jórészt a szarmata tárkány törzsből kerültek ki, a Muromák, Csuvaszok és Mescserek vidékén telepedtek meg. De erős befolyásra tettek szert a jászok körében is, úgyannyira, hogy a jászok harmadik törzsével, a királyi alánokkal nem egyszer a hatalmat is magukhoz ragadták a szkíta törzs-szövetségben. Ezt a több nyelvet beszélő alán királyi törzset a görögök és rómaiak roxolánoknak nevezték. Arszák a hikszoszoknál letelepedett Gilgames-utódoktól származott. Beavatott körökben, még Ordosz-ban is nagy tekintélynek örvendett. Anyanyelve szabír volt, de a görög, etruszk, zsidó és latin mellett mind a 24-hun törzs nyelvét ismerte. Utódai idejében az Arszakidák hatalmának vége felé, Kr.e. 220 körül a szarmaták és roxolánok vették át a hatalmat is, a szkíta birodalmat kettéosztották. Kővárból kiszorították a parszi-szkítákat és azok Nagypályiba, a mai Krím félszigetre tették át székhelyüket; a Pamír-szkítákat pedig a magyarkai Pusztaszerről átvezényelték Topra-Kala térségébe. Így Kőváron a szarmaták, Magyarkán a roxolánok, tehát a jász törzsek vették át a vezetést. A 24 hun törzs szövetségének eszméihez hű jászok az ez ellen lázadozókat négy alkalommal is a jászvásári és a jász síksági törzsszállásra vezényelték. Időszámításunk 24. évében Csatári aranyasszonyt ilyesmi miatt börtönbe vetették és ott halt meg Nagypályiban. Családja díszes külsőségek között temette el a közelben, a jász-szarmata temetkezési helyen. Népe a jász síkságra vándorolt. Az ott maradt jászok háromszor is: 182-ben, 265-ben és 332-ben szedték a sátorfájukat és átköltöztek a Jász-síkság szabadon álló térségeibe. Csatári aranyasszony fia Csatány rovósámán egy gazdag szarmata lányt vett el feleségül. Esküvőjük vacsoráján énekelte el a Nagypályi-ének sokáig fennmaradt dallamait. Csatány a 242. Arvisurában szere-pel. Népes családja sok településnek vetette meg az alapját.

VÖRÖSSZEMÖLDÖKŰEK KÜLDETÉSE 243. Arvisura Izsboldó rovása Kr.u. 5-41.

A 24 hun törzs szövetségét Kr.e. 50-ben, megalakulásának 3990. évében nagy veszély fenyegette. Birodalmukat a kinai-ok fondorlatos politikával kettészakították. Ordoszban Hohanza, a káspivári Szkíta birodalomban Csécsi széki-kun vezér lett az új fejedelem. Csé-csi birodalmát nemcsak a kinai-ok, hanem Róma légiói is veszélyeztették. A káldor-pannon szövetségnek, amikor a helyzet nagyon komolyra fordult, Csécsi kabar, úz és kimmer törzsbeli segítséget küldött. Ezek 40 évig Kr.e. 34-től Kr.u. 6-ig harcoltak a légiók ellen, de azok végül áttörtek a Dara folyó vonalán és elözönlötték a Pannon-földet. A védők kénytelen-kelletlen visszavonultak. Csécsit kínai orvgyilkosok megölték. Négy fia: Bakát, Eged, Koncsúr és Kövezsd apjuk vérével vörösre festette a szemöldökét, s így fogadta esküvel, hogy bosszút állanak a kinai-okon.

Kövezsd mind a káspivári, mind az ordoszi sámánképzésen első lett. Rögtön az elnyomott kinai- és hun földművesek mozgolódásainak az élére állott, s Kr.e. 25-ben győztes hadvezérként vonult be Ordoszba. Kína meghódítása után vörösszemöldökű harcosait juttatta uralomra. Kövezsd a szétszakított hun birodalmat Ordosz székhellyel újraegyesítette, és a birodalmat megosztotta testvéreivel. Eged kapta a nyugati szkíta birodalmat, Bakát a káspivári széki-hun birodalmat, Kövezsd a szintén Kövezsd nevű fiával átvette Ordosz vezetését, Koncsurnak pedig az Ordosztól keletre levő területek jutottak. Kövezsd megegyezett Rómával, hogy az elnyomó káldorokat együttes erővel kiűzik és Pannonföld Rómához, a kabarföld pedig a szkítákhoz fog tartozni. Dunna asszony szent folyama lesz köztük a határ. A szkíta részen Eged vezér Kr.e. 8 és 4 közt itt, azaz Eger évétől a másik Eger évéig kegyhelyet épített és fővárosának az Eger nevet adta. Innen ellenőrizte, megtartja e Róma a vele kötött szerződést. Egerben kiépítették a felső, középső és az alsó világ képét, hogy a város örökéletű legyen. Két év múlva, Kr.u. 10-ben futár jelentette Kövezsd nagyfejedelem érkezését. Azt jött ellenőrizni, hogy Augustus római császár megtartja-e a szerződést. Szerződésszegésre nem került sor, de azért Sasvár, Pozsony, Sellye, Ordsz és Zombor szkíta őrségét mégis jól megerősítették, Egervárában pedig meghagyták a római légiókba küldött vörösszemöldökű hírszerzőknek, hogy Róma szándékairól minden esetben értesítsék Ordoszt. A jelentések Egerben az ifjú Kövezsd kezébe futottak be. Eged fejedelem a székhelyét Nagypályiba (Neapolis) helyezte át. Paszametik fáraó Kr.e. 625-ben a tébai Élet templomának titkait és kincseit átadta az ordoszi sámán-központnak. A látópapok ugyanis Tébában mind úgy látták, hogy az elsüllyedt Atlantisz titkainak “Szent ládáját” itt nagyobb biztonsággal lehet megőrizni.

A szkíta hadsereg a szent tárgyakért megjelent a “Híres kapuban”. A történetírók szerint Paszametik fáraó “kincsekkel” halmozta el őket, holott a “Szent láda” átadásáról volt szó. A 100,-illetve 400 kinai- és kitaj családból álló vezető réteg biztosította a beavatottak szövetségét, hogy Ordoszt soha sem engedi veszélyeztetni és, hogy saját beavatottaival mindig képviseltetni fogja magát az ordoszi Élet templomában. Vállalták a templom felépítését is. A római birodalom általában nem törődött az uralma alá tartozó országok népének vallásával. De kivételesen mégis Atlantiszi csillagjósok; Araba, a bölcsek legvénebbje; az Etana szumír király mennybe-menetelekor elhangzott jövendölések és Malakiás zsidó próféta mind azt jósolták, hogy a Messiás a földre fog szállni. Ezt mondták a jósok Rómában is. Amikor aztán a három napkeleti bölcs a népszámláláskor megjelent Betlehemben, elrendelték a kisdedek megölését. Ordoszban ekkor megjelent Mazarehi aranyaszszony és a féltett újszülöttet Hetevaret hikszosz-szabír kegyhelyre menekítette. Itt az újszülött a törzsi névadással a Jézus nevet kapta. A názáreti József ács volt; Herembetel hikszosz-szabír isten templomában ácsmunkát kapott. Jézus Jahve egy igaz isten hitében nőtt fel és 12 éves korában Jeruzsálem templomában is megvédte hitét. Kövezsd az Élet templomának megbízásából Kr.u. 15-ben Ordoszból Partikán vitézt küldte a hétvári tárkányképzésre. Ez alatt a 4 éves tárkányképzés alatt Jézus az összes hikszosz-szabír és zsidó ifjakat átté-rítette a többisten-hitről az egyisten-hitre. Mivel tudásban Partikánt is megelőzte, mindkettőjüket a tébai bölcsekhez küldték továbbképzésre. 5 évig tanultak Karnakban. Ezekben az években Partikánnak az volt a feladata, hogy Ordoszba küldjön jelentéseket a római birodalomban történendőkről.

Kr.u. 24-ben Partikánt és Jézust Ordoszba vezényelték beavatott-képzésre. ”Ezen a képzésen ismerkedtek meg velem, a neapolisi görög kereskedelmi központból jött Izsboldóval, meg a Koncsur birodalmának Parajd központjából küldött Hungár beavatottal. 5 éven át vettünk részt az Élet templomában folyó beavatott-képzésen. A szabír Jézus a Szent láda titkos szabályai szerint elnyerte a Messiás nevet. Előbb Töbeten, majd az Indús folyó mentén továbbvándorolva Nippurban beavatott fejedelemmé kiáltották ki. Urukban pedig királlyá koronázták. Ekkor, Kr.u. 29-ben, megalapították az uruki egy-isten-közösséget.“ Amikor Kr.e. 12-ben Kövezsd visszatért Ordoszba, Koncsúr beavatott fejedelmet bízta meg, hogy a hun törzsszövetség érdekeit a szumér-földről elszármazott kinai- és kitaj vezetőség beavatottjainál képviselje. Koncsur javaslatára az Öregek tanácsa hozzájárult ahhoz, hogy a cél érdekében Koncsur 3 fia benősüljön a kinai- és kitaj vezetőség családjaiba. Honkon, Hanoj és a szép Hujé császári házból való feleségükkel és hatalmas kinai- hadsereggel sok küzdelem árán eljutottak a Nap-Tórem legdélibb tengeréig és ott a beavatottak céljainak is megfelelő szálláshelyeket létesítettek. A beavatott-képzésen levő Partikán és Hungár vitéz a vörösszemöldökűek forradalmának elárulását látta abban, hogy Kövezsd több gyermeke útján rokoni kapcsolatba került a vezető szerepet játszó 100 és 400 család leszármazottaival és Matyó egykori elgondolása szerint uralkodó házakat alapítottak azon a címen, hogy “az Élet templomának működését biztosítani kell!” Ordosz forradalomtól tartott, ezért azokat, akik rokonszenveztek a vörösszemöldökűekkel, a legtávolabbi helyekre irányították. Így került Partikán két Neapolisba is, a Róma alattiba, meg a Krím félszigetibe; Jézust az elégedetlen Judeába küldték; Hungárt pedig Uzsvár-Eger-Engadin térségébe vezényelték.

Hungár az Úr városából elmenekült Ung pateszi leányát vette feleségül. Esküvőjüket Ummában tartották, mert bár a menyasszony édesanyja úz-földi származású volt, Umma lakottabb volt, mint az elsivatagosodott Úr városa. Sok Úr városbeli ifjú követte ide Ungikát, szamaraikat Magyarkán lovakkal cserélték ki. Hungár kíséretére a kettős Hun folyótól 24 lovast indítottak útba Parajdról, de Magyarkán veszély környékezte őket. Kövezsd parancsára valamennyiüket ki kellett volna végezni, azért, mert Parajdon a vörös-szemöldökűek újabb forradalmat kezdtek szítani a megújuló elnyomás ellen. De Hungár ezt idejében megtudta, Nippurba ment és így megmenekült a tervezett mészárlás elől. Az ifjú Kövezsd-apjával szemben-igen megkedvelte Hungárt. Támaszpontjául az úz lakosságú Úzvárat jelölte ki neki. De mivel Ungika leginkább itt tartózkodott, a kabarok Ungárnak nevezték el a várost. A Marinából érkező kereskedők a maguk nyelvén Uzsgorodnak hívták. De akár az egyik, akár a másik néven nevezték, mindenki megértette, hogy az uzsoki átjáró bejáratánál levő úz városról van szó. Hungár tanácsára Eger alsóvilágát az Élet templomának mintájára kibővítették, s barlangrendszere háromszor akkora lett, mint Eged korában volt. Innen indultak el a hírszerzők Engadin hegyei felé, sokszor mint római légiósok. Kr.u. 25-ben Koncsúr került Kövezsd utódjaként Ordoszba. Kövezsdet egy disznótoron agyvérzés érte, s ezért az Élet templomát többé nem hagyhatta el. De Medvetor havától Disznótor haváig, egyik hóeséstől a másikig még így is vezette a hun törzsszövetséget.

Hungár és a többi lázadó megölését Koncsur is szorgalmazta, de az ifjú Kövezsd ezt a parancsot a nyugati Szkíta birodalomban nem engedte végrehajtani. Sőt megengedte Hungárnak, hogy kíséretével 33 kora tavaszán Úr városába menjen. Judeán keresztül kellett mennie. Ott találkozott Nazirral, aki átadta neki hikszosz tárkány-rovással rótt feljegyzéseit. Ezekben a karnaki bölcseletről és ordoszi beavatottak új hitvallásáról van szó. A szeretet vallása néven is emlegetik. Kérte Hungárt, hogy juttassa el őket az Élet templomába, hogy a tanítások fennmaradjanak, mert a látók szerint Judea a Messiást meg fogja ölni. Nazir, azaz Nazar, az istenek gyermeke nem nősült meg. Ő találta Töbetben a legnagyobb, lábszár-vastagságú Élet-gyökeret, a legtökéletesebb gyógyszert. Felét Hungárnak adta, hogy feljegyzéseivel együtt azt is vigye el Ordoszba. Búcsúzóul Nazir egy levelet küldött az uruki gyülekezetnek, intve őket, hogy az isteni szeretettől soha el ne tántorodjanak. A parthusok Úrban és Urukban is erőszakos eszközökkel be akarták vezetni Garé isten tiszteletét. Emi-att sokan Hungár mellé állottak és az ő kíséretében Mari, Havarut, Jeruzsálem és Ugarit érintése után Nagypályiban jelentkeztek Kövezsdnél. Judeán kétszer is keresztül mentek; eközben hallották, hogy Nazirt a zsidó papság keresztre feszítette, de ő Etanához és Gilgameshez hasonlóan mennybe ment. Hungár Nagypályiban átadta Kövezsdnek Nazir feljegyzéseit és a fél Élet-gyökeret, Kövezsd elindult velük Ordoszba és ezzel a kiváló gyógyszerrel még sokáig életben tartották a megbénult vörösszemöldökű apját, az agg Kövezsdet. Koncsúr elrendelte ugyan Hungár elfogatását és Ordoszba való szállítását, de az ifjú Kövezsd éppen ellenkezőleg, jutalomra, védelemre érdemesnek tartotta, s titokban módot adott rá, hogy Hungár római légiós öltözetben az Engedin völgyébe távozzék. Az Úr városából menekültek Hungárral tartottak; a Huni folyótól elindult többi hun harcos azonban előbb Urumcsiba, majd Urfába ment, s a továbbiakban Uriban, Urhidán és végül Úrkúton apránkint lemaradoztak. De leghűbb vitézei a mai Svájc Uri kantonjának Engedin völgye környékére elkísérték Hungárt. Az Úr népének uruki gyülekezetéből érkező lovasok békességes, józan életű, szeretetet hírdető emberek voltak. Vezérükről, Hungárról az ő nyelvét beszélőket hungároknak nevezték. Kövezsd parancsára nekem, a kis képzettségű Izsboldónak kellett átvennem Hungár megbízatását. Ez azt jelentette, hogy Hétvár, Magyarka, Uzvár és Sasvár vonalán nekem kellett átvennem a vörösszemöldökű beavatottaktól érkező híreket, majd Nagypályi városából összesítve mindet Ordoszba továbbítanom. Neapolis néven volt a görögöknek egy kőből épült kereskedő városuk. Az onnan származó hírek is fontosak voltak Ordosz számára. A bölcsek megjósolták, hogy a kinai- és kitaj 100, illetve 400 család viszályai miatt biztonságos, új helyet kell keresni az Élet templomának, mégpedig olyan helyen, ahol az alsóvilág is könnyen kiépíthető. Ordoszban ez nehézségekbe ütközött volna. Más helyet kellett tehát keresni.

25 év szolgálat után minden római légiós ott telepedhetett le a birodalom területén, ahol akart. A hun törzsszövetséghez tartozó légiósok egy része Dunna asszony szent folyamának közelében állapodott meg. Idősebb koruk miatt a gyermekáldás az ő körükben már elég ritka volt. Ráértek, meg kifizetődő is volt, ha segítették a vörösszemöldökűek hírszerző munkáját. Kérésükre a hun törzsszövetség seregeiben a tényleges szolgálati időt 24 évre szállították le. Letelepedésüket Ungvárról irányították a Gilgames család leszármazottai. Hungár felesége, Ungika ugyanis ennek a szumír eredetű királyi családnak a leszármazotja volt. A volt légiósok útját nekem kellett ellenőriznem a Van-tó melletti birodalomtól Magyarka, Neapolis, azaz Nagypályi és Ungvár-Eger vonalán. A leszerelt légiósok központi helye Úrkút volt. Elkalandoztak egészen Engadin völgyéig, hogy az ott letelepedett vörös-szemöldökű megbízottak híreit eljuttassák Úrkútba. A légiókba küldöttek nem ritkán igen magas rangot értek el, egyik-másikuk Ordosz parancsára Rómá-ban telepedett le. Beavatottjaik szintén Ordosz útmutatására megszervezték a szegénység forradalmát is. Ebben jó részük volt az Urukból elmenekült messiási-hívőknek. Az éghajlatnak mind melegebbre való válása, majd Van városában áttértek az Uruk városbeli keresztény gyülekezet hitére. Mély meggyőződésből magam is áttértem erre a Messiás-hitre. Ezt jelentettem Ordosznak. Az Öregek tanácsa örömmel fogadta jelentésem, mert a vörösszemöldökűek forradalmának ez a hit felelt meg legin-kább. Kívánságom csak annyi: Nagypályiban hamvasszanak el.

A 4220. medvetoros évben (Kr.u. 180) az úz származású Varga Győző lett, a hun törzsszövetség fő-sámánja. Kora ifjúságában a kinai-ok országában cserepes mesteréget, majd selyemkészítést és varga mesterséget tanult. Lovas parancsnoka lett a Selyem-úton folyó kereskedelemnek. Egy selyemkészítő bölcs leányát vette feleségül, majd Ordoszban meghonosította a selyemszövést. Amikor nagyapja, az Öreg Bozók a sámánképzést meghirdette, unokái közül őt jelölte ki sámántanulónak. Eredeti neve Ragály volt; de a kinai-ok nyelvének elsajátítása után a Varga nevet, majd a sámánképzés győzteseként a Győző nevet vette fel. Hatalmas szervezőképességével újra egybefogta a szétforgácsolódott hun törzsszövetséget és Ordoszban a kinai-okkal is felújította a “Béke és rokonság” néven ismert örök barátságot. Ellenfele, Rakaca -aki a sámánképzésen a második lett- másként vélekedett. Szerinte fejlődést csak győztes kalandozás hozhat. Ezért az altáji kabarok egy évig csak fegyvert készítettek és a 4221. medve-toros év (Kr.u. 181) tavaszán a fiatalok új kalandra indultak. Míg a kabar ifjúság távol volt hazulról, a szomszédos tatárok gyakran rajtaütöttek az öreg kabar parasztokon és földjeiket feldúlták. Mikor a kalandozásból Rakaca hazatért, a Bujkál-tó környéki kabar szállásokat megsemmisítve találta. A tatárok még az Altáj vidék kabarjainak asszonyait, gyermekeit, öregeit is megölték. Az életben maradt kabarok a Bujkál-tó környékéről az Altájba, majd annak síkságaira vonultak. Akinek a kalandozások eredményeként Sumer-földi rabszolganője volt, az Altáj-Buda környékén telepedett le, az asszony nélkül maradt kabarok pedig a déli manysiknál szálltak meg. Az Etil folyótól keletre, a Béla-tó környékén marami törzsek éltek; a Káma vidékén merija törzsek. Ezek barátságos asszonyuralom alatt éltek és minden rokon törzs ifjúságát szívesen látták. A kabarok először a suomákkal (finnek), majd a mordvinokkal, végül azok nyugatra vonulása után a Kövezsd csatájában megfogyatkozott manysikkal léptek marami-por és merija-mos asszonyuralmi házasságra. Később teljesen átvették a Tórem-hitet. Rakaca a sámánképzés eredményeként minden tekintetben ismerte a manysik helyzetét, tehát tudta, hogy a kabar vész után a kabarok életben maradásának egyedüli útja a manysikkal való egyesülés. Az asszony-uralom alatt lévő manysik szívesen látták a sok zsákmánnyal érkező kabarokat, sőt Káma fejedelem a leányát is a kabarok ifjú vezérének, Berénynek adta feleségül. A kabarok ugyanis megszüntették Rakaca vezérségét és sámáni beosztásában a manysikhoz vezényelték, öccsét pedig -aki ellenezte a kalandozásokat- a szabad kabarok Berény fejedelem néven vezérükké választották. Az etil-kabarok tehát egyesültek a marami-manysikkal; az altáji kabarok pedig megmaradtak férfi-uralom alatt. De Berény kabarjainak nem tetszett sem az etil-féle asszony-uralom, sem az altáji férfi-uralom, ezért ez a Berény-féle harmadik kabar törzs új utakra lépett.

Berény törzse a Tura folyótól a Turga-i kapuig helyezkedett el. De az egymással érintkező legelőterületek szélein közöttük is kezdett tért hódítani a feleség-elmélet. Eszerint ugyanis a nők egyenjogúak a férjükkel és még a törzsi tanácsban is részt vehetnek. Ennek persze a délvidékről, Sumér-földről hozott rabszolganők örültek legjobban, mert gyermekeikkel együtt felszabadultak megalázó sorsukból. A beolvadt kabarok és Berény közép kabarjai szerződést kötöttek a déli manysikkal. E szerint, amikor Káma fejedelem ivadékai lesznek a vezérek, akkor Berény leszármazottainak jut a sámánság, ha viszont Berény fiai közül kerül ki a vezér, akkor Káma-törzsből választanak új fősámánt. Vérkeveredésnek pedig nem szabad történnie, mert akkor egyikük kezébe kerülne a hatalom és elsorvadna az új törzsszövetség. Káma fejedelem halála után Berény fia, Magyar lett az új törzsszövetség vezére; Káma fiát, az okos Zsolcát pedig a 4240. medvetoros évben (Kr.u. 200) fősámánná választották, és Ordoszban Varga Győző fősámán kezébe letette az esküt. Zsolca az ordoszi sámánképzésen is első lett és Varga Győző leányát vette feleségül. Zsolca legfontosabb intézkedése az volt, hogy Ordoszt, tekintettel a hely védettségére, meghagyta a sámánközpont székhelyének, a kereskedelem központjául azonban Altáj-Budát tette, az egykori Almák-Atyja (most Alma-Ata) közelében. A fővezéri tanácskozásokat mindig itt tartották. Mivel a fővezér székvárosa azonos volt a kereskedelem központjával, Altáj-Budát kezdték a hun törzsszövetség fővárosának nevezni. Mivel Varga Győzőt egyhangúlag fővezérré választották, az új törzsszövetség már kezdettől fogva bele-szólt a hun törzsek szövetségének életébe. Magyar, aki mint vezér, a hun törzseken belül új szövetséget alapított, mohón vetette bele magát népének eggyékovácsolásába. Ebben segítségére volt, hogy a délről hozott asszonyok gyermekei ekkor már 20 évesek voltak. A kabar nép tehát háromfelé vált.

Altáj-Buda mellett éltek a kabar-sumér keveredésű kabarok, a Turgai kaputól északra a Tura alatti kabarföldön a férfi-asszony egyenjogúságot valló kabarok, végül a Kámától délre az asszony-uralmat elismerő manysi-kabarok éltek. Magyar fővezérségét a Káma-és Tura-vidéki törzsszövetség elismerte, az altáji kabarok azonban ettől vonakodtak, mert az okos Zsolca szerint helyesebb a háborúk és kalandozások helyett csak kereskedelem-mel foglalkozni. Ilyen előzmények után aztán az ordoszi és az altáj-budai tanácson csak a kabarok és a felső-Káma-vidéki manysi törzs számított a hun szövetségbe tartozó törzsnek. Magyar a 4240. medvetoros évtől (Kr.u. 200-tól) kezdve mindent megtett azért, hogy a hun törzsek szövetségének keretén belül egy olyan erős törzset teremtsen, melyet nem seperhet el az idők vihara. Amikor Magyar 206-ban elfoglalta nagyapjának, Káma fejedelmének a székvárosát, az asszony-uralom megszüntetését javasolta. Ez azonban, mint minden új elképzelés, a manysiknál nem talált egyhangú fogadtatásra. Akik a Káma folyótól északra az asszony-uralom hívei voltak, az Ural felé húzódtak, Magyar fejedelem hívei pedig a fejedelem első fiának vezetésével, a róla elnevezett Béla-folyó környékére vándoroltak. De a vezéri tanácskozásokon Magyar a manysi népet is képviselte. Öccsének, Konda vitéznek a szíve azonban-felesége miatt-az asszony-uralom alatt élő manysikhoz húzott. Az Ural hegye felé húzódott manysik Magyar fejedelem halála után a Káma és Béla-folyó környékén élő rokonaikat magyariaknak kezdték nevezni. Házasságot azonban szívesen kötöttek mind a Tura, mind a Káma és Béla-folyó környékén élő néppel. A Tura-vidékieket magyaroknak nevezték. Magyar halála után Konda lett a manysik fejedelme; a magyariaké Zsolca fősámán fia, Kürt ifjúsági fejedelem. Kürt, mint a “Selyem-út” lovasparancsnoka, gyakran megfordult Magyar fejedelem udvarában, majd Magyarnak a leányát, Piroskát vette feleségül. De Magyar csak úgy egyezett bele a házasságba, ha Kürt elismeri az új törzsszövetség szokásait, és persze a férfiak-nők egyenjogúságát is. Kürt erről jelentést tett, de az ordoszi Öregek-tanácsa nem ismerte el az egyenjogúságot, ezért kalandozások dolgában csak a manysi és a kabar törzset ismerte el a hun törzsszövetség tagjának. Az elaggott Varga Győző és Zsolca mégis megáldotta Kürt házasságát, azzal a reménnyel, hogy a magyari és a magyar törzs egyszer majd új eszmével veszi át a hun törzsek szövetségének vezetését.

KÁMA 181--206 Mirina 175--181 (Atlantisz elsűllyedésekor élt MARINA, ARMOGUR és ERIDŐ leánya, MAGYA felesége) Berény tárkányfejedelem 181--215 Isimbáj 181--185 Zsolca-Megera-Sály Magyar206--225 Csekmágus220--240 185--200 200--220 Keszi Béla 250--275 Kendegács 240--260 Kürt 225--250 Piroska-Megyer Gyula 275--310 BUJA 290--320 215--240 Béla 310--319 Nyékom Piroska Tass240-- Kündü Temir 319--340 260--290 Kende 260 320--355 Vága 340--365 NURA-Béla 275--304 Nyék Gyula-Duló 365--368 EMBA Karabály 304--321 355--360 360--380 Bárda 321--353 385--410 Hunyor-Maturi Magyor-Irgiza-Gács Kusztanáj 353--359 380--402 Gyula Kaszli 359--385 Bagamér 410--433 Magyor Irgiza 385--420 Buda 435--451 Orda 385--415 Bősárkány-Jákó-Kürt 420--428 435--451 Atilla 433--453 GYULA Gál-Eszék 451--510 Deédes-Nekese-Turgaj 428--462 402--435 Váj-Kadosa Daróc-Bolári 462--510 Aladár 453--482I. Csaba453--469 Bolárka-Gerenna 510--528 Ambenik 482--496 Dunna 469--498 Zsolt 415--432 II.Csaba 496--524 Sziktivár 498--500 Keve-Kumáj 402--451 Ogurd 524--528 Száva 500--503 Bolári-Balog 528--545 Balog-Bolári 528-545 I.Ilona 503--535 Szanka 510--515 Bende-Bolári Murony 548--560 Torda535--538 515--535 Bizony 560--562 Kalán 545--576 Szamos 538--566 Bolári-Balog Ermi 576--588 Ilja-Csát 535--565 Tyumen 588--605 II.Ilona 566--568 Baján BajalánAlpár-Telena-Kürt 568--580 Győr 580--600 Bat-Baján Bát 620--632 600--620 565--602 Szilágy 605--632 Páka 620--626 Mónus 620--652 Bakar 602--630 Szefárd 632--645 Kohár 626--630 Alpár 652--672 Mácsi 630--634 Kürt 632--670 Alpár 645--671 Tudval 630--660 Kotrag 672--673 Kuvrát 634--649 Bars 671--682 Orbaszár 660--672 Szolnok 673--680 Samó 648--658 Patacs 682--684 Vaska 672--690 az áruló Bat-Baján 670--678 650- ben a kazárok megszervezték az 567- ben megalakult Kazár Iszperik 678--680 Birodalom védelmét és akkor a 10 nyíl törzsei mind más elhelye- III.Csaba 680--719 zést nyertek, csak a Béla törzs maradt meg a LOVAS- BAKÁT fő- vezéri táborában. Babót684--710 Kapornak 690--712 Alpár 680--710 Tára 658--684 Dömös 710--721 Ragály 712--740 Kövezsd 710--730 Haram 664--678 Kézsmár721--760 Bekecser 740--770 Várkony 730--761 Zemlén 678--702 Tarcal 760--781 Gyürtő 770--782 Zabarai 761--760 Maróca 702--720 ....ard 781--809 Sebes782--792 Bős780--796 Zengő 720--734 Pataj809--848 Mikó792--795 Pelsőc796--820 Mura 734--762 Pelsőc 848--850 Tuza 795--803 Gyoma 820--848 Linda 762--790 Kassa 840--853 Ragályka 803--853 Kund 848--886 Korpona 790--792 Verecke 853--896 Őrsur 886--908 Türje 792--794 Szala 853--890 Tuza 794--803 Eperjes 896--899 Kurszán Halics 803--825 Nyék 825--869 Abacil 869--890 Jutas 899 Levente 895 Üllő 908 Tarhos 890--920 Csák (Botond) Bereg Derencsény KoppányVászoly Babocsa Berzence 1046-1060 1060-1063 Piroska-Aba Sámuel I.Endre I.Béla Levente 1041-1044 Salamon I. Géza I.László Lambert Kálmán Álmos II.István 1116-1131 II.Géza 1141-1162 II.Vak Béla 1131-1140 1162-1172 III.István II.László IV.István III.Béla 1172-1206 1162-1163 1163

Sávolyka édesapja, Kostyü úz fejedelem, akit a Nagy Hun síkság vörösszemöldökű kinai- forradalmárai Csiang-Kü néven császárukká választottak, ezzel teljhatalomra jutott. Kr.u. 180-ban véget ért az 5 évenként ismétlődő sámánképzés. Ezen a Nagy-Süán küzdelemben Vadna úz sámán-ifjú győzött. Vadna bátyját, Harcsányt Hu-Cseng néven Ordosz fejedelmévé választották. Harcsány addig Haris fősámán néven az ordoszi sámánképzés vezetője volt. kinai- martalócok rátörtek Ordoszra, és Harcsány fejedelmet megölték. Gyászideje leteltével Vadna fősámán feleségül vette Sávolykát, Kostyü fejedelem lányát. Ezzel elnyerte kettőjük számára a 255. Arvisura rovásának a jogát. Vadna fősámánt és Sávolyka aranyasszonyt az Öregek tanácsa ezután útnak indította a távoli Pannon-földre. Kíséretükhöz tartozott 5 tized lovas és 1 tized minden munkában jártas sebesült-gondozó rimalány. Urumcsi úz települést érintve a Turgai-kapuba értek. Ott volt a 4221. medvetoros évben (Kr.u. 181) a gyászos emlékű kabar vész: a kalandozásra indult kabarok szállásain a tatárok megölték a kabarok összes otthonmaradt családtagjait. Sávolyka aranyasszony 9 rimalánya kabar lovasokhoz ment férjhez. Berény kabar fejedelem még 300 lovast adott Sávolyka és Vadna mellé kíséretül. Sávolyka és Vadna pannonföldi útját az tette indokolttá, hogy már csak ritkán jöttek gyér hírek arról a földről, ahol a kabarok valamikor (Kr.e. 2800) Kassa néven várost alapítottak. Kassa tájára Vadnáék éppen akkor érkeztek, amikor a longobárdok támadása fenyegette a kassaiakat. Vadna a külső, vagyis távolabbi kabar őrségbe vonult lovas népével. Kemény harcra került sor a támadó longobárdokkal. Vadna is megsebesült, de sebesülten a lovára kötöztette magát és úgy vágtatott Bártfáról Kassára. Ott éppen csak el tudta mondani a Kassát fenyegető veszedelem hírét és belehalt sebeibe. Hősiességét a “halál-lovas” elnevezés őrzi.

Sávolyka a longobárdok kiverése után 300 harcosával felépített két őrhegyet: Vadnát és Galgócot. Utódai itt 253 évig rótták a valamennyi között leghosszabb Arvisurát. Ebben írták le a Pannon-földieknek a bárdok, káldorok, más néven kelták, majd a római hódítók ellen vívott harcait. Vadna fősámánnak és Sávolykának 5 év alatt egy Berény nevű fia és 3 leánya született: Csobánka, Ga-lambka és Barcika. A lányok rimalányok lettek, így ők is szívós lovasokká fejlődtek. Mindhárman rokon-látogatókhoz mentek férjhez. Az ordoszi sámánközpontból mindig jött egy-egy kiváló vitéz, vagy rimalány, aki ismerte a rovásokat és Vadna “halál-lovas” mindenkori utódaival folytatta az Arvisura-rovást. A kabar rovósámánok Munkács várában, az úz rovósámánok Vadna várában rótták a maguk Arvisuráit. Medvetoron aztán egyeztették őket. Buda fősámán 435-ben érdeklődéssel tanulmányozta a Vadna utódai által lerótt 255. Arvisurát. Ebből megállapította, hogy Berény, Csobánka, Galambka és Barcika, tehát Vadnának mind a négy gyermeke híven teljesítette az ordoszi Öregek tanácsának meghagyását: népük összeházasodott minden átvonuló, vagy ott állomásozó törzssel, hogy lekössék őket, és a házassági kapcsolatok révén békességben élhessenek.

Berény, Vadna fia a kassai kabar fejedelem legkisebbik leányát, Szobránc rimalányt vette feleségül és átvette Munkács várának védelmét. Fiai pedig: Galgóc és Hetény, hol Galgóc, hol Munkács várában teljesítettek szolgálatot. Csobánka a jász Abod vitéznek lett a felesége. Ők csak télire jöttek Galgóc várába, ez tüzelőben gazdagabb szállás volt. Sok gyermekük született, közülük Fülek várat építtetett. Édesanyja, Csobánka Fülek-vár birtokán, a róla elnevezett Csobánkán halt meg. Barcika egy kabar származású rokonlátogatóhoz, Szolnok vitézhez ment feleségül. Kassa alá mentek lakni, Abaúj-Szolnokra. Szolnok vitéz, Vadna várának a vandálok elleni védelmében halt hősi halált. A várat ostromló vandálok közül ekkor sokan fogságba kerültek. Közülük Barcika férje elvesztésére való tekintettel 10 fiatal vandál harcost kapott, hogy a Kassa alatt levő földjeit azokkal műveltesse. Köztük volt Cöngölén vezér fia is, akiért a vandál előkelőségek minden váltságdíjat megadtak volna, de Barcika inkább férjéül választotta ezt a Dona vitézt, remélve, hogy a rokonság majd hozzájárul az ellenségeskedés megszüntetéséhez. Donát csak akkor engedték látogatóba az édesapjához, Cöngölén vezérhez, amikor már három fiú unoka: Ladány, Gál és Pázmány köszöntötte a gyengélkedő Cöngölént. Cöngölén megengedte unokáinak, hogy a Bükk és Mátra között levő Bolhás hegységben, a három folyó völgyében telepedjenek le. Ott irányították aztán a vandál kézművesek vas-szerszám-és cserépedény-készítését.

A Galgóc várában vitézkedő kabarok Cöngölént vandalúznak nevezték. Ha ellenség közeledett, a kabarok Galgóc várában, az úz töredék családok pedig Vadna várában leltek menedéket. Földjeiket hadifoglyokkal műveltették. Barcika utódai nagyon elszaporodtak, számukat jócskán növelte, hogy azok a harcosok, akik Pannóniában nem akartak a káldorok (kelták), vagy a rómaiak alatt élni, a szabad kabar-földre menekítették családjaikat és apró településeikkel lassankint elárasztották a hódítóknak ellenálló szabad Kabar-földet. Három település: a Gál-völgye, Ladány-völgye és Pázmány-völgye termékeny terület volt. A vandálokkal nemigen keveredtek, mert Vadna várának a körzetébe tartoztak. Átvonuló kabar vitéz ellenben mindig számíthatott Ladány, Gál és Pázmány utódainak támogatására. Ha a fiatalok véleménye nem egyezett szüleik akaratával, a fiatalok-szüleik engedélyével-új településre mentek. A megértő szülők az ilyen fiatal települést kabarosan Kisfaludnak nevezték.

A hun törzsszövetség honfoglalásakor a közben békéssé szelídült vandálok elmenekültek, és helyüket kabarok foglalták el. Buda fősámán azonban két év múlva, 435-ben úgy intézkedett, hogy Vadna várától a Karancs hegységig húzódó területet az úzok foglalják el, és kézműveseik vasműveléssel foglalkozzanak. Így hát az egykori vandál településeket mindenütt az újonnan jött, palócnak nevezett úz tyumenek szállották meg, de a “halál-lovas” Vadna utódait meghagyták birtokukban, mivel ők az úz törzsek előreküldött részeinek számítottak. Szálláscsinálói voltak a nagy honfoglalásnak. A 433-ban érkező kabarok Ciankó vandál vezért azért nevezték Vandalúznak, mert a vandálok a Han-gony völgyében az úzokkal keveredtek.

A 4401. medvetoros évben (361-ben) élt Ordoszban egy úz legényből lett Tanfejedelem, aki Hangun fősámán helyett rovásba vette a 260. Arvisurát. Hangunt a 400 kinai család Huó néven emelte a császári trónra. A Tanfejedelem rovás-oktatással foglalkozott, de amellett megörökítette az úzok történetét is. A medvetorokon regélt besenyő származású édesanyja törzsének történetéről is. Rovása így szól: A 2292. medvetoros évben (Kr.e. 1748-ban) Gandás, a hun törzsszövetség vezére magához ragadta a hatalmat Babilonban, Uruk népének segítségével és kasszu lovasaival lovasbirodalmat alapított. Ennek egyik fő erőssége Becsevár volt, a kunok földjének központja. A Kasszu birodalmat egyre erősbödő támadások érték. E miatt a kasszuk a 3305. medvetoros évben (Kr.e. 745-ben) elindultak Káspiváron át Ordoszba, hogy előkészítsék beavatott sámánközpontjuk áthelyezését. Becse arra törekedett, hogy Becsevár (:Betseán:) kun töményét minden veszteség nélkül kimentse a veszélyes környezetből, s utána Ordoszban vezető szerephez jusson. Az elvonulás az Élet kegyhelyének Karnakból Ordoszba való áttelepítésével kezdődött és a 4081. medvetoros évig tartott. Amikor Pét lett a hun törzsszövetség fővezére és Laza úz kovács a fősámán, a 4086. medvetoros évben (Kr.e. 46) Pét fővezér fia, Hamza feleségül vette Laza fősámán leányát, Irbi rimalányt és a Hun síkság népeinek erejére támaszkodva fekete hun birodalmi fejedelemséget alapítottak. Ebben II. Hóhanza néven Hamza lett a fejedelem (becsevári elnevezés szerint tenyő), a fősámán pedig (vagyis senyü) továbbra is Laza maradt. Mindezeknek az előzménye az volt, hogy a 3990. medvetoros évben (Kr.e. 650) a kinai-ok 300 családos nemességének politikája a 24 hun törzsből alakult szövetség birodalmát kettészakította az Altáji és Ordoszi hun birodalomra. Mind a kettőben 50-50 Atlantiszi eredetű nemesi családé volt a vezető szerep. A szabad kunok a fehér hunokkal együtt azt a csoportot támogatták, amelyik a kinai-ok elleni portyát, és a Hun síksági földek visszafoglalását tűzte ki célul. A becsevári kunok viszont, akiket Betseán fővárosuk után besenyőknek nevezték, meg az ordoszi úzok a kinai-okkal való barátságot választották.

A hun törzsszövetségtől elpártolt fekete-hunokat Numi-Tórem azzal büntette, hogy földjükön kitört a marhavész, s amiatt 2 medvetoros év alatt a népesség létszáma is a felére csökkent. Föld-anya is erősen megrázta a Földet, s ezért mindenki, aki hátaslóval, szekérrel rendelkezett, elhagyta a kettős Huni folyó vidékét és a gazdagabb napnyugati hunok birodalmába költözött. A földrengések elől való menekülés közben megfogyatkozott számú hunokat a kinai-ok nemessége arra bíztatta, hogy szakadjanak el a hun törzsszövetségtől. Ezek a fekete hun törzsek Ordosz székhellyel megalapították a Déli hun birodalmat. Beavatott sámánközpontjuk azonban a szellemi kapcsolatot továbbra is fenntartotta a Nyugati hun birodalommal. A nagy csapások miatt megfogyatkozott erejű ordoszi fekete hunok elismerték, hogy a Béke és barátság szerződése alapján a vezető szerep a kinai-okat illeti. Emiatt a fehér hunok több törzse átköltözött a Bujkál és Bolhás tó vidékére, valamint az Ural hegység körüli síkságokra és megalapították az Altáji hun birodalmat. Ezután a hun törzsszövetség népei hol ide, hol oda vándoroltak a két hun birodalom területén aszerint, hogy hol volt jobb termés és hol élt jobb módban a nép. A törzsek többnyire mindkét sámánközpontba küldtek ifjakat, mert nem tudták, hogy a kinai-barát, vagy a szabad hunok csoportja tud-e majd többet használni nekik. Az Élet kegyhelyének úz törzse Ordoszban maradt. A fekete hun vezérek mindenben a kinai-okkal való összefogást követelték. Azt javasolták, hogy a fővezéri szállást szüntessék meg. Ordoszban építsék ki a hunok fővárosát és engedélyezzék a hun földművesek megadóztatását is. A 24 nyugati szabad nemesi család ehhez nem járult hozzá és végleg elhagyták Ordoszt. Ott hagyták a Hun síksági kettős Huni folyó vidékét, elvágták a kinai-ok Selyem-útját, ostrom alá vették a Nagy Kőfalat, majd átvágták a Hangun folyó gátjait is. Még kinai- parasztok is együtt tartottak a hunokkal, majd a lázadók Matyó vezetésével birtokukba vették a Hoang-Ti által épített Nagy Falat, s Matyó vörösre festett vitézeivel bevonult Ordoszba.

A fehér hunok vezére, Kövezsd felállította a hunok közös sámánközpontját, amelyet most már nem háborgattak a kinai-ok. Itt ugyanis hadvezéri képzést nem folytattak, csak az Aranyasszony bogláros szentélyében tartottak a 4015. medvetoros évtől (Kr.e. 25) sámánképzést. Ez tette lehetővé, hogy a vörösszemöldökű úz kőfaragók vegyék át a hatalmat. A vezető szerep Laza fősámáné volt. A fekete hunoknak 24 régi nemesi családjuk volt; a védett Ordoszban és az Élet kegyhelyén 1-1 nemesi család élt; az elvonult fehér hunok között pedig 24 nemesi családot illetett a vezető szerep. Ezt a 300 kinai- család is elismerte. Tonku, a kinai-ok hadvezére 65 év után újra szabaddá tette a Selyem utat. A fekete hunok árulása foly-tán 20 tömény hun foglyot ejtett, s Kasinkát arra kényszerítette, hogy ismerje el a kinai-ok uralmát. Később a fehér hunok fővezére, Bozók kiszabadította a fogságból az öreg Kasinkát és elkezdte a hunok újraegyesítését. Megélte még, hogy unokája, Győző a fekete hunokra is kiterjesztette a hatalmát. Később a 4220. medvetoros évben (Kr.u. 180) az úzok és a besenyők lakta Ordoszban tartották meg a Hun törzsszövetség nagy összejövetelét. Az elvándorolt fehér hunok helyét a mandzsu, tunguz és török törzsek foglalták el. A kinai-barát fekete hunok még a Nagy Fal őrzését is elvállalták a “Béke és rokonság” szerződése alapján. A következő száz medvetoros évben a 24 hun törzs szövetsége újra virágzásnak indult. Ezt főképpen az tette lehetővé, hogy Nyugat felé folyton bővültek a legelőterületek. A Hoang-Hó bal parti részén az 50 hun nemesi család adta az uralkodókat: a kazahun Fuhi, majd a tunguz Sang, és a török Jin (:a Napnyugat grófja:) lett a császár. A 4344. medvetoros évben (Kr.u. 304) a vörösszemöldökű Hia család leszármazottja, Ladány lett a hunok fővezére. Ladány egyetértésre jutott a Nagy Falat őrző besenyőkkel, s közös erővel elfoglalták a Hun síkságot. Cin császárt is foglyul ejtették.

A hun földművesek és az elnyomás alól felszabadult kinai-ok Liu-Jöán néven császárrá kiáltották ki Ladányt. Cin császár leányával, Liu-Cennel a hun vezérek jelenlétében az ordoszi Aranyasszony hajlékában kötött házasságot. A menyasszony fejére feltették az egykori Hia-hun nemesek drágakő boglárral díszített menyasszonyi fejdíszét. Ezen az esküvőn ott volt a Hun síkságról 50, a Déli hun birodalomból 24, a Nyugati hun birodalomból 24, és Ordoszból a 2 hun nemesi család is. A vendéglátók a Fuhi és a Hia család volt. Ladány után a mongol Zsórbazsán lett a hunok fővezére. Nagy legelőterületeket követelt a mongol és török törzseknek. Amikor pedig a török Fidzsi lett a fővezér, a fehér hunok a kinai-ok nyomására is kénytelenek voltak átkelni az Etil folyón. Fidzsi után Hangun lett a fővezér. Az apja úz származású, anyja a szép Biricsók besenyő lány volt. Hangun, mint a vörösszemöldökűek leszármazottja a mandzsuk segítségével magához ragadta a hatalmat. Kazumi mandzsu vezér leányát, Del-Ját vette feleségül. Kemény harcok után Huó császár néven a kinai-ok császára lett. A 4391. medvetoros évig (Kr.u. 351) uralkodott a kinai- birodalomban. Halála után Kazumi Tennó birodalmába távozott. Huó legnagyobb leányát, Csu-csa hercegnőt a hokjen földi új kínai császár, Hok-csen vette feleségül. A kinai-ok az Arvisura rendelkezései alapján kapott nevüktől eltérő más néven kiáltották ki őket császáruknak. A 24 hun törzsből álló szövetség maradványaival, a három birodalomban élő (50+24+24+2=) 100 nemesi hun család tagjaival mindvégig fenntartották kapcsolatukat. A 4391. medvetoros év után Bogács Csu-csa hercegnő kérésére még 10 évig tanított Ordoszban, mint Tanfejedelem. A visszamaradt 50, a 24 déli és a 24 nyugati nemesi család részére lerótták a 260. Arvisurát. Az eredeti Ordoszban maradt, a két beavatott kaza-, illetve széki-hun családnál.

BOGÁCS TANFEJEDELEM A 263. Arvisura 4411-4425. medvetoros év (Kr.u. 371-385)

Hunyor és Bogács rovása Topa rovósámán Huó császár halála után az avar és jürcsik törzsek legeltetési viszonyok miatt a kinai-ok bíztatására erős nyomást gyakoroltak a vezető hun törzsekre. Elindultak a hunok napnyugat felé. Ebben része volt annak is, hogy a jászok szerint a pannon-szkíta és kabar törzs előre küldött rajai olyan nyugati síkságokról beszéltek, amelyeken sokkal jobbak a legelőterületek, mint az Altáj és Ural síkságain, s a nyarak is hosszabbak és termékenyebbek. Amikor Hok-Csen császárt meggyilkolták, özvegye, Csu-csa visszaköltözött Ordoszba a Hia nemesi család birtokára. Ott a szintén özvegy Gyopáros besenyő fősámán felesége lett. Az Arvisura rovás joga így 50 évig a besenyők kezében maradt. Amikor Bogács Bugátba költözött, úz nyelven folytatta a 263. Arvisura rovását. A 261. Arvisurát Zsór fősámán rótta Gyopáros fejedelem idejében, a 262. Arvisurát pedig Bagota fősámán Rijeka rovósámán segítségével. Rijeka ennek a két Arvisurának a másolatát Bugátba vitte. A sárga hit terjedése miatt ugyanis náluk szentkönyv-égetés volt.

A bugáti sámánképzést Bogács vette át azzal a céllal, hogy az altáji hun birodalom részére ott képezzenek ki sámánokat. De Bogács a nagyon régi Arvisuráknak csak egy kis részét tudta leróni, ezért a múltat az alábbiakban tanította: Ata-Isis birodalmát és Atlantisz zöld birodalmát Arvisura-Anyahita szent könyveivel együtt elnyelte a tenger. Ebből a borzalomból csak 5 nagy hajó szabadult meg azért, mert Buda, Kuszkó, Harapa, Agaba és Suva vezetésével távol voltak Atlantisztól. A megmenekültek az óm-gyarmatokon, és más művelhető területeken szálltak meg. Agabáék népe 1016 holdévig bolyongott az emberevők világában. Végül a Hangun folyó torkolatánál találtak olyan kevésbé lakott óm-gyarmatra, ahol megtelepedhettek. Vezetőjök egy Agaba nevú kereskedő volt. A bőtermő földön jólétet teremtett népének. 11952 holdévet éltek az agabák földjén, amikor dél felől támadó kinai- népek elüldözték őket a Hangun jobb oldaláról. Ekkor a hun törzseknél kaptak menedéket Ordoszban és a Hangun jobb oldali Hun folyójánál. Az első ordoszi közös medvetoron alakult meg a 24 hun törzs szövetsége. A holdév számításról ekkor tértek át a medvetoros évek számolására. Hangun fősámán, aki Huó császár néven a kinai-ok uralkodója lett, így rendelkezett: “Amíg az úzok és besenyők bírják a kinai-ok kegyetlenkedéseit és a sárga hitre való csábítást, addig Ordoszban folytassák a rovást, ellenkező esetben a sámánközpontot Bugátba helyezzük át!” Addig azonban sok minden történt.

Az Atlantiszból származott beavatottak és nemesek még elindulásuk előtt úgy döntöttek, hogy minden is-meretükben támogatják egymást. Utolsó akaratában Agaba fősámán meghagyta, hogy fősámán utódai ne nyugodjanak addig, amíg meg nem találják az elsüllyedt földrészről megmenekült népek többi maradvá-nyát. Már a tengerparti Agaba-ómban hallottak róla, hogy nyugat felé öt ilyen nagyobb település van. Híre jött annak is, hogy Uruk népe özönvizek elől menekülve Szumér kurd fejedelem birodalmából most készül vissza az Uruk-ómbéli gyarmatra. A kinai-ok terjeszkedése akadályozta a hajókkal való összeköttetést, de mégis hírül hozták, hogy Susáról 100 család elindult az Agaba-óm gyarmata felé. Ezt hallva Agaba végrendeletében meghagyta, hogy utódai a gazdag hunokkal együttműködve lovastársadalom hatalmára törekedjenek, s így tartsák a kapcsolatot a 100 családdal. Az úz sámánok és rovók Arvisuráiból kitűnik, hogy Bihar megteremtette a parszi-szkítákkal, vagyis a Saka birodalommal, Gandás pedig a Sumér-fejedelem népeivel a kapcsolatot. Kusán a hikszosz népet fe-dezte fel. A kaszu, úz és kun törzsek harcos előőrsei könnyen elfoglalták az éhség elől menekülő népek szállásait. Kalandozó, harcos lovasaik könnyűszerrel tudtak élelmet szállítani a hun szövetség új gyarmataira. Ilyen élelmiszerszállítás közben tudták meg, hogy a hikszoszok és a magashegyek uralkodó rétege szintén az elsüllyedt birodalomból valók. Erről jelentést küldtek Ordoszba Az összes menekültek közül Szumér kurd fejedelem népei voltak a legműveltebbek. Erről a három úz rimalány gyűjtötte össze az adatokat a 2345-2360. medvetoros évek között (Kr.e. 1695-1680).

A jelentések szerint már az elsüllyedt földrészen is úgy védekeztek az időjárás viszontagságai ellen, hogy a nagy melegben, éhség és szárazság esetén, vagy járványos időben felmentek a nagy, magas hegyek közé. Galambka rimalány szerint a nagy világcsapást úgy látták, mintha a tűzhányók működésbe lépése után a hegyek az égbe repültek volna. Abban mindhárom jelentés megegyezett, hogy a kulturált földrész teljesen elsüllyedt, de ugyanakkor az ő földrészük kisebb fele kiemelkedett a tengerből. Ezért a Nagyvízen még ma sem mernek hajóra szállni. A Csaba-Szőreg féle hajósok közül is addig még csak Csaba ifjúsági fővezér ment oda látogatóba. Csobánka jelentése szerint Káspivár fősámánsága alatt 32 tömény lovasság támogatta Barnaburony hatalmát. Akkor a hun törzsszövetség láncolatának Szidonvár és Becsevár volt a legnyugatibb erődítménye. Egy-egy várhoz 10 kátavár tartozott, egyenként ezer-ezer lovassal. De őrszolgálatot csak a 20-25 éves lovasok teljesítettek. A többiek csak véreskard-hordozáskor álltak csatarendbe. Barcika rimalány jelentése szerint a 2350. medvetoros év nyarán (Kr.e. 1690) a lettek szomszédságából a lapp pásztorok a nagy szárazság miatt rénszarvasnyájaikkal észak felé elindultak. Kalandozóik ugyanis, akiket Sambe sámán vezetett, azt jelentették, hogy a felmelegedés lakatlan térségeket hozott felszínre, s ezeken a helyeken háborítatlanul élhetnek. Egy részük még ott maradt a Szaján hegyvidéken, az ifjúság három törzséből pedig a lett, lapp és liv harcosok Riga fősámán őrségét adták a bugáti költözködések alkalmával. A kalandozók közül a líveket nagy veszteség érte. Ezért egy kun vitéz: Petsámó, a sámánközpontból melléadott más törzsbeli társaival együtt az elégedetlen lívekkel északra vándorolt. Az irányító központok között abban az időben a legfontosabb Magyarka volt, a káspivári sámánközpont. Ebben az erődítményes várban döntöttek arról, hogy a törzsek kalandozói a kátavárakból hova, merre menjenek. A törzsi várakat és Kátavárakat az Arvisurák rendelkezéseinek megfelelően nevezték el.

A hunok közé beolvadt agaba törzs ifjai eleinte csak azzal a céllal indultak el az egyik holdtöltétől a másikig tartó kalandozásokra, hogy megkeressék az elsüllyedt földrész menekültjeit. De az Öregek tanácsa ezt lassankint megsokallta és csak akkor engedélyezte a kalandozást, ha a fiatalok maguk helyett hadifogoly munkaerőt állítottak be a földműves munkára. Ezért az 520. medvetoros évtől kezdve (Kr.e. 3520) áttértek a hadifogoly-szerzésre. Ezen a címen már egyéves kalandozásokra indultak, de 300 év múlva már kétéves kalandozásokba kezdtek. Az ezredik medvetoros év idejétől (Kr.e. 3040) egyes törzsek már teljesen hadifogoly kinai-okkal műveltették földjeiket. Így aztán a munkától felszabadult ifjúság a sámánok felügyelete alatt a kalandozásoknak élhetett. Később, amikor mind gyakoribbá vált a hadifogolyszökés, a kettős Huni folyó mellett olyan földművelési formára tértek át, hogy a foglyokat felszabadították, s azok a terményeikből egy részt beszolgáltattak a hunoknak. Amikor a 300 nemes család megérkezett Susából, szövetséget kötöttek a 100 nemes hun családdal, s ebben egyeztették termelési formájukat is. Az Arvisurák beavatottjai ismerték a környező világot: a Csaba által létesített kereskedelmi kapcsolatok révén összeköttetésbe léptek Kuszkó birodalmával is. Amíg a déli kinai-ok meg nem szüntették a hajós kereskedelmet, sok aranyat hoztak Ordoszba. Lovas karavánutakon Káspiváron át is kereskedtek. A holdévi, majd medvetoros évi kalandozásokból idővel emberöltős nagy kalandozások lettek. De a felmelegedés okozta éhínségek, járványos betegségek, és az idegen hódítók erőszakosságai miatt lassankint állandósultak a tervszerű elvándoroltatások is. Ilyen okul szolgáltak a földrengések is. A legnagyobb elvándorlásokra adtak okot a türelmetlen, vallási áramlatok térhódításai is. Ezek hatására a nemesek szövetsége is ingadozott. A hun törzsek kezdettől fogva Szidonvár és Tenkesvár között a Magya és Szumér-féle törzsek pedig Úr városa és az urali Vasbálvány-hegy között vándoroltak. Később ennek a két útvonalnak az érintkezési pontján felállították Magyarka sátortáborát. Itt az Arvisura-törvényei szerint minden vándornak, vagy kalandozónak csak egy éjszakát volt szabad eltöltenie.

A város központját 25 évenként kőből újjáépítették. Matyó (Motó) fővezér volt az első uralkodó, aki katona-állam élére állt és sok kinai-t, meg másféle népeket az uralma alá hajtott. Semmibe vette az Arvisura egészségügyi szabályait is. Részben ez volt az oka annak, hogy utódai sorra igen rövid életűek voltak: Kira, Kincses, Itel, Ondi, Kondul, Hunyad, Csengőd, Hortobát, Ajnácskő és Hamza mind csak igen rövid ideig uralkodott. Igaz, hogy közülük többen merénylet okozta betegségben pusztultak el. Utódai egy egész sor uralkodóházba nősültek be, s új uralkodóházak alapját vetették meg. Hamza nem kinai- uralkodóházba nősült, Urumcsi széki-hun vezér lányát, Ibolykát vette el. Bátyja, Ho-mok a kinai-ok uralkodó házába nősült. Öccsével érdekellentétbe került, s a kinai-ok Hamzát megölték. A medvetorokat télen tartották. A babiloni besenyőknél nem esett hó, ezért a medvetoros sámánokat Észak havára való utalással “téli beszélőknek”, hóhamzáknak nevezték. A Nagy Alexander (Nagy Sándor) elől Becsevárból elmenekült kun vezér, Pét, annak az (első) Hóhamzának volt az utóda, akit a besenyők csak Hamzának neveztek. Pét Idukót vette feleségül és miután a 8 besenyő törzssel elfoglalta Ordoszt, II. Hóhamza néven visszaállította Ordoszban a 24 hun törzs szövetségi birodalmát. Ebben a kinai- nemesség is támogatta. Ordosznak így ezután nemcsak fősámánja, hanem fővezére is volt. A kinai-ok, ugyanúgy, mint elődeiket, a saját nyelvükön nevezték őket. Az agaba népből származó uralkodók mind benősültek a kinai-ok nemességébe és megalapították a Liu, Hin és Csaó uralkodóházat. A mandzsu, mongol és jürcsik törzseket áttérítették a sárga hitre, majd beolvasztották a kinai-ok közé. Így Ordosz jelentősége mindinkább csökkent. Amikor a kinai- birodalomban a hun nemességből származó Hia, Sang és Jin családok váltották egymást az uralkodásban, eredetük emléke még sokáig élt. Így például a török Jin, “Nyugat grófja” áldozott a hun, meg a tunguz isteneknek is. Nem vállalták, hogy elődeik istenei megharagudjanak rájuk. A 100 nemes hun családból a 24 fehér és 24 fekete hun nemes azért vált ki, mert Úr városában nem helyeselték az emberáldozatos temetkezést. Tulajdonképpen már Bogács is a beolvasztási politika és az emberáldozások miatt ment át Bugátba. A 4425. medvetoros évben tartott sámán-előzködésen Huó császár két utolsó, iker-fia közül Hunyor lett az első. Ez a Hunyor segített Bogácsnak leróni a 263. Arvisurát. Hunyor készítette elő a két ordoszi nemes család átköltöztetését is.

Még Bogács életében, a 4425. medvetoros évben újabb besenyő csoport érkezett Ordoszból, miután a Béke és rokonság ünnepén a Buddha-hívők rózsafüzéres imádkozását kinevették. Ennek előzménye az, hogy amikor Manit Kr. e. 290-ben az érdek nélküli szeretet hirdetése miatt megnyúzták és kitömték, a bűnösök kerepléssel és rózsafüzér-imák gajdolásával akarták magukat kedvessé tenni az istenek előtt. Ennek az emléke élt Bogács idejében is, amikor Ordoszban azt az ünnepet ülték. Topa besenyő sámán szerint Pó-Ten, a besenyők Égi Ura nagyon haragszik azért, ha a bűnösök kerepléssel, szemforgatással, vagy más ravasz eljárással igyekeztek bűnüket leplezni. Ezért Kr.u. 385-ben Betse-An rovásaival eljöttek Ordosz beavatott központjából. A legutolsó folyamközi özönvíz után a Gandástól származó Kus, tíz holdévig őrizte Paripa város feje-delmének juhait, hogy elnyerje a fejedelem legszebb lányának, Embának a kezét. Célját elérte. Fiai közül Nimród (aki leginkább hasonlított az anyjára), kiváló lovas-vadász lett. Nimród a Szumér fejedelem utódainak kezén levő Úr városából nősült. An fejedelemasszonnyal együtt újjászervezték Barnaburony birodalmának 32 töményét. An fejedelemasszonynak gondja volt arra is, hogy Úr városának írnokai a kezükbe vegyék az északi Pó-Ten-Mezejének szellemi dolgait is. Minden töménynek volt egy vára, minden várnak 10 kátavára és minden kátavárnak 10 pusztája, azaz laka, ahol a kiöregedett harcosok és családtagjaik laktak. A Nagyvíztől kezdve: Szidonvár, Árpádvár és Becsevár kezdte meg a 32 vár láncolatát. An fejedelemasszony székhelye Becse-An kegyhellyel Becsevárban volt. Nimród leginkább Paripa városában tartózkodott, ahol a lovas-vadászok kiképzését ellenőrizte. Szidon várának tíz kátavára a következő volt: Csépa, Séba, Havila, Potony, Szanda, Vezseny, Kürü, Rékas, Nadaj és Czidon vára. An pusztái: Túr, Pó, Alcsi, Pé, Bán, Szalók, Abád, Zeku, Czibak és Sülly. Tárkányszerek: Faszeg, Hulszeg, Márszeg és Beraszeg. Az Árpád várához tartozó tíz kátavára: Magóg, Bodon, Tomaj, Kürt, Szolnok, Jenő, Zunde, Kengyel, Madaras és Kevevára. An pusztái: Bő, Réka, Várkony, Lúd, Péleg, Tét, Ráten, Aruh, Polisz és Hám. Tár-kányszerek: Sárszeg, Kemejszeg, Lugtaszeg, Melleszeg és Kengyelszeg. Becsevárának tíz kátavára: Pó-Ten, Pó-Hamara, Pó-Varsány, Pó-Hímes, Pó-Tengre, Potyond, Taksony, Pél-Tenyő, Cseti-Káta és Aranyos-Káta. An pusztái: Puszta-Tenyő, Puszta-Pó, Betse-An, Puszta-Tengri, Turkeddi, Battyán-Tenyő, Betán-An, Mező-Póten, Zolúm-An és Mari-An. Tárkányszerek: Tószeg, Bodon-szeg, Betánszeg, Ummaszeg és Isaszeg. A Topa sámántól származó titkos Arvisura-részletet Bogács tanfejedelem rovásai közé helyezték, és úgy indították útnak a besenyő legény-lovasokat Uruk-Dargin lovas felderítő seregébe.

Hangun, a hun törzsek szövetségének nagy fejedelme kiváló uralkodó volt. Jó tulajdonságai révén megszerezte a kínai trónt is. Egy kínai császárlányt vett el. Az esküvőjük utáni második évben koronázták meg Huó császár néven. Élete vége felé, felesége halála után újra megnősült. Káspivárból Magyor fejedelem leányát, Megyerját vette feleségül. Megyerja ekkor öccsével, Uruk-Darginnal együtt éppen Ordoszban volt. Házasságukból két iker fiú született. Az egyiket az apjáról Hunyornak, a másikat nagyapjukról Magyornak nevezték. De Huó császár nem sokáig örülhetett fiainak; hírtelen meghalt. A gyermekeket Megyerja nevelte. De sok nehézséggel kellett megküzdenie. Megyerja életében a sámán-képzés ürügyén Ordoszban még biztonságban éltek, de amikor Megyerja meghalt, az ikrek apai féltestvéreik részéről mindenféle üldözéseknek voltak kitéve. Ezek elől Uruk-Dargin nagybátyjuk Káspivári birodalmába menekültek és elrejtőztek a Meótiszban. 5 év múlva egy ligetes erdőben vadászat közben asszonyokra és játszadozó leányokra bukkantak. Így ismerkedtek meg Dul alán fejedelem két lányával. A fiatalok megszerették egymást, s Hunyor és Magyor megszöktette a két fejedelmi leányt. Dul fejedelem később megszerette a szelídebb természetű Magyort és arra kérte, ne járjon kalandozá-sokra, maradjon inkább ott az ő közelében. Felajánlotta neki fele birodalmát, a kisfejedelmi részt. Magyor hallgatott a jószóra és letelepedett a Turgai-kapu közelében. Birodalma az Etil folyóig terjedt. Nem csatlakozott semmilyen törzsi szövetséghez. Lovasai így békességben éltek. Hunyor harciasabb természetű volt. Elment Ordoszba. Pusztaszeren megnyerte a Nagy-Süánt és vele együtt a fővezéri méltóságot. Részt vett a bugáti sámánképzésen is és Ordoszban fősámánná tették. Ekkor újra egybeszervezte a hun törzsszövetséget. A Jüpon, Mandzsu és Nanáj törzsektől Ordosz és Káspivár térségén át egészen a Pannon ifjak földjéig egységes lett a szövetség. A fejedelmi székben fia, Bagamér követte. Bagamér húgát, Bősárkányt a fősámáni vetélkedőn győztes Jákó úz sámán vette feleségül. Bagamér öccse, Udin vitéz amiatt való sértődöttségében, hogy nem őt, hanem Uruk-Dargin fiát, Oj-bárszt tették meg kisfejedelemnek, kivonult Ordosz térségéből. A Káspivár birodalmában lakó jász fővezér leányát, Karit vette feleségül és Pannónia közelébe költözött. Két fia, Ruga és Upor már Pannonföld Pécs-Tórem városában született. Udin ugyanis ekkor már szövetségben volt Rómával. A szövetség előzménye az volt, hogy Udin, majd később fiai is a nyugati lázadók ellen segítségére voltak a római birodalomnak. Ezt a szövetséget még Hunyor nagyfejedelem hozta létre.

Uruk-Dargin nagyon sokat harcolt azért, hogy unokaöccse, Hunyor elfoglalhassa az Ordosz-vidék fősámáni székét. Amikor aztán Hunyor 20 éves korában a Nagy-Süán után a magáénak mondhatta Ordosz kegyhelyet, az eddigi sorozatos gyilkosságok után 20 nyugalmas év következett. A 4440. medvetoros évben (Kr.u. 400) megrendezték a birodalmi Nagy-Szalát. Hunyor gyermekei: Bagamér, Munzuk, Udin és Bősárkány, valamint Uruk-Dargin fia, Ojbársz ezen úgy gondolták, hogy mivel Ordosz veszélyeztetve van, Pannon-föld térségében kellene előkészíteni az új sámánközpontot. Hunyor Bagamér ifjúsági fősámánt jelölte ki utódjául; a Nagy-Süán győztesét, Udint a Pannon-föld megközelítésére rendelte ki. Az ő feladata lett kijelölni az új sámánközpont helyét és Rómával jó kapcsolatot kiépíteni. Ha a tervezett áthelyezés bekövetkezik, Munzuk örökli Ordoszt, Ojbársz utódai Káspivárt, Udin pedig Pannónia uralkodója lesz. Udin a neki szánt jövőt kétségesnek találta, sértődötten távozott a Nagy-Szaláról, és utána soha többé nem jelent meg Ordoszban. Bagamér, a 4450. medvetoros évben (410) meghirdette, a Nagy-vízig való harcot. Hunyor utódai évekig készítették elő ezt a nagy vállalkozást. Ennek során Rómába és Bizáncba is elmentek puhatolózni. Végül aztán a 4470. medvetoros évben, amikor Rómában 430-at írtak, megindult a hun törzsszövetség. Három év múlva, 433-ban Bagamér kisebbik fia, Atilla, székely tyumenje élén bevonult Pannóniába. Utána Kimmer-kabarok jöttek. A következő évben kazahun lovasok élén Buda vonult be, és a római város közelében, a Kőhegyen felállította a sámánközpontot. Azután az úz törzsek is, akik már 5 év óta úton voltak, elfoglalták előre kijelölt helyüket. Ekkor hozták a hírt a lovas hírvivők, hogy Bősárkány férje, Jákó, a hun törzsszövetség fősámánja önkéntes tűzhalált halt. Jákó ugyanis, amikor az úzokkal elindult, olyan szerencsétlenül esett le a lováról, hogy a lábai megbénultak, s a vezetést a leánya Deédes vette át helyette. Tervük szerint 5 év alatt meg kellett érkezniük Pannóniába. Jákó tehát maradt, s az otthonmaradottak részére elkezdte az 5 éves sámánképzést. Ez után halt tűzhalált. Ez a sámánközpont áthelyezését jelentette. Utána Buda lett a birodalom fősámán-fejedelme. Bagamér fiai, Buda és Atilla úgy tervezték, hogy a hun törzsek szövetségének népeit, legalábbis a törzsek zömét áttelepítik a Kárpát medencébe és, az áttelepítés utáni időre a birodalom határainak nyugati irányba való kibővítésével biztosítják a békét, nyugalmat. A sámánok Udin, Rugal, és Upor rovásaiból úgy látták, hogy 500000 harcosra volna szükség, gyülekezőhelyül pedig a Jász síkság a legalkalmasabb. Az egyes törzsek fegyelmezetlensége széthúzása miatt csak 450.000 lovas érkezett meg. A besenyők és oguzok duzzogtak, mert a széki-hunok, kaza-hunok és az úzok induláskor az ordoszi fősámánságban felhalmozott aranyat mind magukkal hozták. Ezt a mongolok, tatárok és törökök is kifogásolták.

Buda a beérkezett harcosok számát kevesellte, s nem járult hozzá a hadműveletek megindításához. A harcias fiatal vezérek emiatt összetűztek vele, és a vita hevében összekaszabolták. Egyesek szerint éjjel ölték meg, de a türelmetlen hadsereg elindult. Győzni azonban nem tudtak, sőt Atilla is majdnem odaveszett, Budának igaza lett. A harcosok között kitört a csomabetegség is. Emiatt is kénytelenek voltak hazatérni. Atilla a csata hevében is kereste régi ismerősét, Eciust. Két év múlva megint fájlalta, hogy római hadjárata idején is megfutamodott előle. Atillát később germán összeesküvők megmérgezték. Temetése után az Öregek tanácsa Buda fiát, Aladárt jelölte a Birodalmi fővezéri székbe. Ezt Atilla fiai kifogásolták. Ebből olyan összecsapás keletkezett, hogy a hun törzsek majdnem kiirtották egymást. Végül Deédes Aranyasszony teremtett rendet. Ő felerészt ordoszi aranyával és az úzokkal itt maradt az új hazában. Aladár hűséges kazahunjaival visszament az Etilen túli területre. De az avarok megelőzték, és a Turgai kapunál útját állták. Nem engedték be őket az Altájba. Aladár így kénytelen volt a magyar törzseknél letelepedni. Az ő vezetésével alapították a manysi törzs gyülekezőhelyén, a mai Tyumenben Ural-Budát. Az Altáji Bugátban őrzött Arvisurák az avarok kezébe kerültek, az Ordoszból hozott Arvisurákat Aladár rendelkezésére Tura-Vasbálvány vidékére vitték. Ellák a parszi-szkiták kunok és besenyők segítségével és kabar-kimeri testőrségével a Fekete-tenger és Keve vára között vert tanyát. Ezzel összekötő szerepe lett a hunok birodalmában. De Róma és Bizánc mesterkedései folytán örök támadásnak voltak kitéve. Deédes Aranyasszony azt javasolta, hogy jó volna átvenni a már régóta Pannóniában élő őskabarok és Atlantisz-lakók módszerét, vagyis nem kell ellenállni a túlerőben levő kóbor népek hódító törekvéseinek. Igy az úz nép fenn is maradt régi szálláshelyén. De hasznát látta annak is, hogy minden hódítóval összeházasodott. Nemes harcát névtelenül, de eredményesen állta a Dunavölgyi Birodalom anyósa. Csát és Ilja így rótta le mindezt az Úz-földi Arvisurában.

PALÓCOK HONFOGLALÁSA (A 269. Arvisurából) Szanka fősámán rovása 420-435.

Egy forró nyári éjszakán az Ordosz feletti Bálvány-hegyen meggyújtották az örömtüzeket, mert befejeződött a köles aratása. Joli-Tórem Földanyának, az úz nép istenasszonyának mondott hálát Bagamér a hun törzsszövetség fősámánja. Ő volt az, aki meghirdette a hunok harcát az egyik Nagyviztől a másikig. A 4460. medvetoros évben az új vallás szerint Rómában 420-at irtak. Nem gondoltak arra, hogy a hu-nok tyumenjei még az örök városig is eljutnak. Amikor a fegyverkovács úzok elindultak, az Etil folyón való átúsztatás közben vezérük Jákó olyan szerenesétlenül esett a lova alá, hogy a gerince megsérült és a lábaira megbénult. Visszavitték Ordoszba. Egyetlen leányát, az aranyhaju Deédest küldte maga helyett, hogy dicsőséget szerezzen Joli-Tórem népének. Deédes nevelését Jákó helyett a felesége, Bősárkány irányította. A fiús természetű lány 430 ló közül kiválasztotta a legvadabbat és 15. születése napján megnyerte a hun törzsszövetség ifjúságának hagyomá-nyos lovasversenyét, a Nagy-Süánt. Ezen az előzködésen az unokabátyja, Atilla a cél előtt elbukott. Deédes diadalmasan a célba futott. Az Öregek tanácsa megengedte, hogy a győztes lány három férjet válasszon magának. Ehhez Bagamér is hozzájárult, hiszen a törvények ezt megengedték. Az Ordosz feletti Pusztaszeren Deédes három férjet választott. Az első a széki-hun Maros volt; sűrű, kemény barna legény. A második a szőke magyari Eszék volt, a harmadik pedig első szerelme, Nekese, a vígkedélyű, okos úz sámán, ordoszi fegyverkovács. Deédes, az ifjú Aranyasszony a 4470. medvetoros évben (430) indult a nagy útra. Bősárkány kiséretében magukkal vitték az ordoszi sámánközpont legfontosabb kellékeit. Buda egy napi járásra mindig előttük lovagolt, hogy a Bősárkányra bízott kegyszereket bármily támadás ellen megvédje. Deédes háromszögletű fejdíszt viselt. Ez jelképesen azt fejezte ki, hogy három férje van. A fejdísz egyúttal a termékenység jele is volt. Deédes férjei egy napi lovaglásnyira voltak egymástól. A gazdag asszony, folyton úton volt férjei között, mert egy-egy táborban csak egyik holdtöltétől a másikig tartózkodott. A férjek pedig csak az ünnepélyes nászlakomán találkoztak egymással, de utána, mire a hajnalcsillag feljött, Deédes már el is indult első férjének, Marosnak a tyumenjével a nagy nyugati útra.

Bagamér halála után Atilla lett a hunok fővezére, a tanultabb Budát fősámánná választotta az Öregek tanácsa. Ezen a nagy tanácskozáson az úz népet Bősárkány, Bagamér húga képviselte, mivel Deédes már a Turgai kapuban tartott őrséget, hogy a hun sereg nyugodt felvonulását biztosítsa. Atilla a 4473. medvetoros évben (433) az alánokkal összeházasodott jászok hivására elfoglalta a Jász-sikságot, és az új, negyedik Pusztaszeren ütötte fel sátorát. A 4474. medvetoros év (434) tavaszán érkeztek meg az altáji kabarok, és a Jász-síkság felett, a Kabar-síkságon telepedtek meg, Kassa-Aba parancsnoksága alatt. Buda a 4475. medvetoros év (435) tavaszán érkezett meg a sámánok tanácsával és feleségével, a rima-lányok fejedelemasszonyával, Dunnával. A római polgárok alapította város alatti kőhegyet jelölte ki fősá-máni székhelyül, a rimalányok szállását pedig a Joli-Tórem kegyhelye mellett állították fel. Ekkor érkezett meg az úzok serege is Deédes vezetésével, és a 4475. medvetoros év (435) nyarán Deédes 20. születésnapján tábort ütöttek Pusztaszeren. Azért érkeztek csak akkor, mert az Öregek tanácsa a fehér-hunokat a Turgai kapuból az Etil folyón át vezényelte az új hazába, a fekete-hunok pedig a Derbenti kapun keresztül jöttek. Utolsónak Eszék tyumenje indult el. Tomaj vitéz századát ők hátrahagyták a Turgai kapuban. Azzal a paranccsal, hogy a később érkező törzseket a megjelölt úton kísérjék majd Atilla birodalmába. Egy-két felvezető csoport egyébként is mindig kísérte a törzseket a kijelölt úton. Négy törzs soha sem érkezett meg.

Az Öregek tanácsának parancsa értelmében Tomaj százada még mindig várja őket a Turgai kapuban. Esküjüket tenger idők múltán még a nagy mongol hódítók is tiszteletben tartották, és őrhelyüket megerősítették, mivelhogy megbízásuk örökidőkre szólt. Ami a felvonuló sokféle, de egymással hol közelebbi, hol távolabbi rokonságban álló népeket illeti, eredetileg fehér hunok voltak a mordvinok, manysi-hantik, marik, suomák, -ma finnek-, észtek, lettek, komik, vepszek, vótok, -továbbá a kaza-és széki-hunok, avarok, kabarok. Fekete-hunok: úzok, kunok, jászok, törökök, mongolok, tatárok, zsuánok, csuvaszok, bolgárok, baskírok, ujgurok és mandzsuk. Bősárkány kérésére az Öregek tanácsa az úzokat háromfelé telepítette le. Maros vitéz tyumenje az Úz völgyétől Marosszékig, Eszék vitéz tyumenje Dunna-Ozdintól Eszékvárig. Nekese fegyverkovács tyumenje pedig Sajó-Ordosztól Tiszavárkonyig telepedett le. A határőrző Dernő, Uzabalog és Úzon őrhelyek és Sajó-Ordosz között a magyaföldi kaszuk és rimalányok csoportjai szálltak meg. Ennek a tanácskozásnak az úz törzsre vonatkozó rendelkezései még arra is kiterjedtek, hogy Deédes Aranyasszony a tavaszt Marosszéken, a nyarat Sajó-Ordosz környékén, az őszt az eszéki síkságon, a telet pedig Buda-széken fogja tölteni. A vezéri-tanácsban neki is részt kellett vennie, mert mint a törzsszövetség egyedüli nő-vezérének, neki kellett ellátnia a háziasszonyi teendőket is. De még négy vidék főzőművészetét is ismerte. A tűzhelyek mellett 48 gazdaasszony várta parancsait. Az úzok nem fizettek sámán-dézsmát, viszont a 48 gazdaasszonynak és férjeiknek, valamint családtagjainak fel kellett építeniök Buda-szék sámánközpontját.

Az úz kőfaragók és ácsok munkáját a fiatal komi-sámán, Sziktivár irányította. Vezetésével Budavárát öt év alatt építették fel a Kőhegyen. Budaváron tehát éppen úgy, mint Ordoszban, az új lakosság többsége az úz mesteremberekből és fuva-rosokból került ki. Általuk a sámánváros nyelvét átvette a többi törzs is. A fuvarosokkal együtt megjelentek az úz nép kalmárjai is és a melegvizek mellett ütötték fel sátorfájukat. Nekese vitézei kilenc úz községben telepedtek meg, ezek: Ózd, Várkony, Hangony, Center, Putnok, Velezd, Daróc, Deédes és Mogyorósd. Vasforraló településeik (pestjeik) voltak Dernőn, Rozsnyón, Récén, Gerlicén és Vasváron. Maga Nekese is foglalkozott vasmunkával a róla elnevezett Nekesén. Minden törzsnek adtak valamilyen nevet; olykor megkülönböztető céllal a szomszéd törzsek is. Így volt ez az itt letelepedett úzok esetében is. Az első úz tyument vezéréről és legnagyobb folyójukról marúzoknak, a másodiknak a népét termelvényeikről daragúzoknak nevezték. A harmadikat a kabarok-akik két évvel korábban telepedtek meg az úzok által igen gyéren lakott részen-kabarosan felső-úzoknak, akkori nyelven palúzoknak nevezték. De a Kassa-Ungvár vidéki nagy kabar tömb az újonnan érkezett úzokat palócoknak hívta. Legbelsőbb fekvésű településüket, Úzd sámán kegyhelyét és a hozzá tartozó részt kabarosan Ózdnak mondták. Az úzok ez ellen hiába tiltakoztak. A Vadna sámánnal érkező Hetény, Gál, Biriny, Pázmány és Ladány féle vandalúzokat a kilenc központi község magvába olvasztották be. Az új hazába érkező úz harcosokat Tiszavárkonyig vezette az ifjú Várkony vitéz; Matyó egykori vitézeit a Bálványtól délre telepítette le, öt községben. A többi nagycsaládnak Dernő községtől Dusa-őrhelyig jelöltek ki helyet, szabad foglalásra. Amikor a mordvin és hanti törzsek Atilla halála után visszamentek a Káma-Oka folyó vidékére, a palócok Vadnától Zebegényig elfoglalták az elhagyott törzsi szállásokat, azóta is ők lakják Palócföldet.

Budavára 24 öl széles és ugyanolyan hosszú négyszögletes vár volt. Elöl 24 oszlopon nyugvó, 5 öl széles és 5 öl hosszú védett bejárattal. Alatta 2 öl magas pincék, ezek fölött pedig 7 terem-bura, szálláshely céljára. A legfelső terembura fölött volt a kereszt alakban kiképzett tárgyaló terem. Ez négy részre volt osztva, mindegyik rész 6-6 karélyos. Középen egy három öles törökös emelvény állott alatta a mindenkori fősámán széke. Ezt a mordvin ácsok faragták ki nagy ügyességgel. Hátul egy kör-alakú torony volt a várhoz építve; lépcsőiből minden teremburás részbe surranók vezettek. A három öl széles toronytérben mind a hét szinten pihenők voltak. Itt tartották a meleg ruhát rimalányok őrizetében. A fősámáni szék fölé három öl magas tornyocskát faragtatott Sziktivár komi sámán. A bejáratot és a felmenő tornyot Tartu észt-suoma sámán készíttette, magassága 24 öl volt. Budavára mellett mind a 24 törzs részére felépítették a vezérek 5 öl széles, 2 öl magas szállását. A ta-nácskozók között itt időztek a vezéri küldöttségek. Minden szállás tornyán ott díszlett a Nekese fegyverkovácsai által készített cégér, rajta a törzs különös tiszteletével övezett tórem-alak és a törzs szent állata. Valamennyi törzsi szálláshely mellett kegyhelyeket is állítottak fel. A 4490. medvetoros év (450) késő őszén az úzok Aranyasszonya, Deédes már 9 fiával jelent meg a tanácskozásokon. Mind a 24 vezér, közöttük ő is helyeselte a Nagyvízig indítandó háború elkezdését, majd akkor, ha megérkezik a fekete hunok még hátralévő 2-2 tyumen lovasa is. 40 éve tartott már a hun tyumenek lassú felvonulása, de 4 tyumen még mindig nem érkezett meg a kitűzött időre. Deédes három férje ekkor találkozott másodszor Buda lakomáján. A három férj 3-3 fiával a nagy tanácsterem három oldalán helyezkedett el, az Aranyasszony a negyedik oldalon Atilla és Buda között ült. Bősárkány a fősámáni szék tornyocskája alól irányította a felszolgálást. Bősárkány feladatai közé tartozott, hogy csillapítsa a felzaklatott szenvedélyeket. Ekkor adták parancsba, hogy a kabar és úz kovácsok egy ideig meghívásra minden törzsnél csak fegyvereket készíthetnek, Nekese tyumenjei pedig a harcoló sereg élelmezését lássa el. Így az úz nép három vezére -Maros, Eszék és Nekese- vezetésével készült a nagy háborúra. A 4491. medvetoros év (451) kora tavaszán a Jász-síkság északi részén összejött a 24 hun sereg. A kunok harmadik törzse (a besenyők), az avarok vezér-törzse, a mongolok Tola törzse, a törökök Altáj törzse és a tatárok Kurga törzse nem küldötte el a tőle várt további tyument, igy csak egy-egy tyumennel lovagoltak be Pusztaszerre. Ezért az aggodalmaskodó Buda nem helyeselte Atilla hadbaindulási tervét. A fiatal vezérek azonban takarmányozási aggályokból Atilla mellé álltak és követelték a háború azonnali megindítását. Az Atilla köré csoportosult ifjúság aztán egy éjjel megrohamozta Buda fősámáni székhelyét és Buda az öldöklés áldozatául esett. Fősámánná, mint rangban következőt, az úzok sámánját, Deédes férjét, Nekesét választották.

Bősárkány örült veje szerencséjének, és az otthon maradt Deédes helyett a háború mellé állt. A gyermekáldás előtt álló aranyasszony hiába tiltakozott anyja elhatározása ellen, az agg Bősárkány elindult az élelmező tárkány-tyumen élén, hogy a hiányzó 50 ezer harcos hiányát legalább ezzel a tyumennel csökkentse. Bősárkány szervezete nem bírta a hadsereg ellátási gondjait és az avar tyumen székhelyének, Győrnek a közelében agyvérzést kapott. Hiába rakatta Nekese az anyósára a sok piócát, reggelre meghalt. Ebben a helyzetben Nekesének két helyen is el kellett látnia a felvonulás irányítását. Nappalai nagy részét kezdetben az ellátó tyumennél töltötte, de később Szurok hadnagyot, a csákányosok parancsnokát bízta meg az ellátó tárkányok vezetésével. A rimalányok vezetését a felgyógyult Dunna asszony vállalta magára. Mire a sereg a lajtakapui Alsóőrre ért, a rimalányok tyumenje kétszeresére nőtt. A törzsszövetség leányait Dunna asszony hírneve is vonzotta a seregbe. Nekesének Atilla közelében kellett tartózkodnia, mert Buda halála óta Atillának lelkiismereti gondjai voltak. Éjjelenként felriadt álmából, mindig Nekesét kereste. Azt tudakolta, mit mondanak a hírhozók, és milyen tanácsot adnak az égiek. Nyugtalanságában még az is bántotta, hogy Dunna asszony a lovaglás okozta törésekre új gyógyító eljárást rendszeresített: a fehérnemű-váltást, ami növelte a népszerűségét. Bajon tyumenvezér már korábban is járt a baszkorok földjén. Oda akart most erős sereggel eljutni. A kos jegyében születettekből jól megszervezett tyument állított fel Bakos hadnagy vezetésével, s feleskette őket, hogy se tűz, se víz meg nem állíthatja őket, míg el nem érik a Nagyvizet. Amikor a hunok nagy csatája megkezdődött, az eső elkezdett zuhogni. A víztócsákat vörösre festette a vér. Ez rossz jelnek számított, s azt is jelentette, hogy hosszabb ideig fog esni. Látni is alig lehetett. A nagy csata lassankint könyörtelen birkózássá vált. Bakos tyumenje utat tört magának. Vezérük hősi halála után Bajon vezér vette át az irányítást, és mire besötétedett, elérték egymást Baszkor-föld lovasaival, hogy együtt folytassák harcukat a Nagyvízig. Nekese csak éjfél felé találta meg a sebesült Atillát. Úz csákányosok, szabadították ki az ellenséges gyűrűből, a csákányosokat meg a sebkötöző rimalányok segítették a holtak fegyvereivel. A légiók előtt ismeretlen volt a csákányos harcmodor. A szokatlan eszközökkel vívott támadásra hadrendjük megingott, majd futásban kerestek menedéket. A jó lovas rimalányok messzire üldözték őket, s az üldözöttek a csúszós talajon nagy veszteséget szenvedtek. Amikor az ellenséges gyűrűt megbontották, Nekese jelentette Atillának, hogy a sámánok az utolsó jóslat alkalmával nyulat láttak, újabb jóslatot pedig nem lehet várni az égiektől, mert elveszett a fősámáni üst. Ezért a sámánok tanácsa jobbnak látta, ha a hunok rövid pihenés után visszavonulnak. Dunna asszony más bajról számolt be: a halottak között a csoma-betegség nyomai tűntek fel. A Vezérek tanácsa erre elrendelte, hogy zárják el a győzelmi bor tömlőit, s induljanak hazafelé.

Az éjszakát úz csákányosok őrsége mellett töltötték. Szurdok hadnagy még hajnal hasadta előtt elindult vissza Budavár felé. A seregben érthető elkeseredés uralkodott. Dunna asszony a sebesülteket harci szekérre rakatta, tekintet nélkül arra, hogy barát-e vagy ellenség, és Szurdok hadnagy tyumenjei után ő is megkezdte a visszavonulást. Budavárban -Atilla kérésére- az Öregek tanácsa, amiatt, hogy őseik négyszögletes áldozati üstje elve-szett, azzal büntette Nekesét, hogy amíg ő (vagyis Atilla) él, Nekese nem hagyhatja el szálláshelyét. Atilla tehát Nekesét okolta végeredményben azért, hogy teljes seregével nem jutott el a Nagyvízig. Dunna asszony ellenben Nekese pártjára állt. “A nagy csatát azért nem nyerhettük meg -mondta-, mert Buda számításai igaznak bizonyultak. Hiányzott az öt tyumen lovas, akik a csatát a hunok javára döntötték volna el, és utána még lett volna annyi erő, hogy a Nagyvízig vigye előre győztes tyumenjeinket.” Dunna asszony erélyes fellépésére Atilla elismerte, hogy a nagy csata legbiztosabb tyumenjei, Bakos tyumenje, az úz csákányosok és a rimalányok tyumenjei voltak. Ezért az Öregek tanácsa Nekesét a balsiker miatt csak azzal büntette, hogy Atilla haláláig nem hagyhatja el a törzsi székhely határát. Az 5-évenkénti sámánképzés azonban az ő feladata marad. A mozgó hadak fősámánjává Buda fiát, Aladárt jelölték ki, neki azonban minden fontos esetben ki kell kérnie Nekese tanácsát. De ennél is sokkal közelebbi kapcsolatba kerültek azáltal, hogy Aladár feleségül vette Nekese egyik leányát, Szalajkát. Nekese Vasváron felépíttette a 24 karéjos kegyhelyet. Vasvár hegyén pedig kivágták az erdőt, és a helyén a hangonyi-gömöri ácsok felépítették a sámánképzés várát. Így Sajó-Ordosz, Ózd kegyhely és Vasvár 5 évre a hun törzsszövetség szellemi központja lett. Sajó-Ordosz szélén, Aba-falán Aba napján minden évben megtartották a hagyományos medvetort. Sajó-Ordosz parancsnoka Szurdok hadnagy lett. Ő tanította itt a lovaglást is.

Nekese mindig Vasváron oktatott. Deédes pedig a sámánifjakat is, a rimalányokat is Ózd kegyhelyen tanította. Budavárból az Öregek tanácsának képviseletében minden holdévbn egy ellenőrző oktató jelent meg Ózdon. Egy hónapig Atilla is Ózdon tartózkodott. A lovon való vívást oktatta. A 4492. medvetoros évben (452) összehívták a hun törzsszövetség Nagy-Szaláját. Biztonsági okokból és Nekese fősámánságára való tekintettel a megnyitót Ózdon tartották. A tanácskozás a Vasvár hegyén épült 24 karéjos kegyhelyen folyt. Az Öregek tanácsa azt a megállapítást rovatta bele a 269. Arvisurába, hogy a Nagyvízig meghirdetett csatát azért nem nyerhették meg, mert a Buda fősámán által szükségesnek mondott 48 tyumen és 2 tárkány-tyumen nem érkezett be mind. 50 tyumen kellett volna ahhoz, hogy a nagy csatát megnyerjék. Bakos baszkor tyumen-vezér azonban elérte a Nagyvizet, és esküjéhez híven örök időkre Vizkaja sámán tenger-öblében várja a hun törzsek szövetségének tyumenjeit.

A 4492. medvetoros évben (452) almavirágzás ünnepére az öregek tanácsa összehívta Ózd kegyhelyre a hun törzsszövetség Nagyszaláját. Biztonsági okokból és Nekese fősámánságára való tekintettel a tanácskozást Ózdon kellett tartani. A 4491. medvetoros évi bölénytor havának 5 napján meggyilkolt Buda emléke is útjában állott annak, hogy Budaváron tartsák a Nagyszalát. Dunna Aranyasszony előadta, hogy Buda feljegyzései szerint csak a következő év tavaszán, vagyis “ma” kellett volna megindulnia a nagy csatának. Ez a mostani év, mely a rómaiak számítása szerint a 452. esztendő, az Arvisúrák szerint a tigris éve, tehát győztes harcok esztendeje, de a múlt év a nyúlé volt, tehát csak eldöntetlen csaták esztendeje lehetett. Dunna asszony erélyes fellépésére Atilla elismerte, hogy a nagy csata legjobb tyumenje a Bakos vezéré volt. Ennek a legénysége a Kos jelében született fiatalokból állott. Utána az úz csákányosok és a rimalányok serege tűnt ki. Az életét is ezek mentették meg. Az Öregek tanácsa a balsiker miatt Nekesét csak annyival büntette, hogy Atilla haláláig nem hagyhatja el a törzsi székhely határait, de a sámánképzés továbbra is az övé maradt. A mozgó hadak fősámánjává Buda fiát, Aladárt jelölte ki, meghagyva neki, hogy minden fontosabb, esetben Nekese tanácsát kérje ki. Aladár Nekese lányát vette feleségül. Nekese dicséretet kapott azért, hogy Vasváron felépítette az úzok 24-karélyos kegyhelyét. Az előző ősszel Hangony és Gömör tárkányai az úz ácsok irányításával kivágták a Vasvár-hegyi bükkös erdőt, és égerfa alapokon felépítették a sámánképzés várát. Így Sajó-Ordosz, Ózd kegyhely és Vasvár gerendavára 5 éven keresztül a hun törzsszövetség szellemi központja lett. Az úzok ősi szokása szerint minden évben, Aba napján, Sajó-Ordosz szélén Abafalán tartották a hagyományos medvetort. A lovaglást Sajó-Ordosz lovasparancsnoka, Szurdok hadnagy tanította. Lakása a róla elnevezett Szurdok-hegyen volt, a Hangony patak mellett égerfákból ácsolt gerendavárban.

Nekese mindig a Vasvár hegyére épült 24-karélyos kegyhelyen oktatott, de a vasforralást a hegy alatti kohókban tanította. Az ügyes nyílhegy-és kardkovácsok ott remekeltek fegyvereikkel. Itt készítették a legjobb kalandozási és hadakozási üstöket is. Deédes a sámánifjaknak is, a rimalányoknak is Ózd kegyhelyen tanította a sebesültek ápolását és a hadi segítő-gondozást. Ezen az oktatáson nemre való tekintet nélkül mindenkinek részt kellett vennie. Budavárból az Öregek tanácsának képviseletében minden holdévben egy ellenőrző oktató jelent meg Ózdon. Szarvastor havában Atilla is oktatott Ózd kegyhelyen és Várkony lovas terén. A lovon való vívást tanította. Minden héten bemutatta agyagbábun az emberi test legsebezhetőbb részeit. Ojbársz bölcs férfi az Arvisura törvényeit és az azokból következő dolgokat oktatta. Bebizonyította, hogy a nyúl évében még soha sem nyertek csatát. Budának igaza volt, hogy meg kellett volna várni a mostani tigris évet, hogy a hiányzó tyumenek beérkezzenek. A Buda terve szerinti 48 harcos és 2 tárkány-tyumennel meg lehetett volna nyernie a nyugati Nagyvízig hirdetett csatát. “Lám, a hősi halált halt Bajon utódának, Bakos baszkor tyumenvezérnek a lovasai elérték a Nagyvizet, és esküjükhöz híven örök időre várják Vizkaja sámán tengeröblében a hun törzsek szövetségének győztes tyumenjeit.” “Kosut hadnaggyal Bakos tyumen-vezér most is képviselteti magát az Öregek tanácsában, hogy a Palócföldi Nagyszala döntéseit elvigye Vizkaja sámán Nagyvíz melletti birodalmába. “Kosut hadnagy azért jött vissza hozzánk, hogy Budavár sámánközpontja állandó összeköttetésben álljon Baszkor-földdel. Kosut hadnagy a mai naptól kezdve a sámánok vízikiképzését, és a minden erővel való győzniakarást fogja tanítani!” Ojbársz ezután arra utalt, hogy Matyó úz vezér, akit a kinai-ok Maotunnak neveztek, ilyen győzniakaró kos-jelű ifjakkal átlovagolt a bevehetetlennek hitt kínai Nagy-Falon is.

A nagy csatában Bakos tyumenvezér is elérte a Nagyvizet, Kosut hadnagy pedig most Atilla vezetésével, mint Deédes Aranyasszony egyik hadnagya, elindult, hogy még Róma is meghódoljon előttünk.” Ez a hadjárat -mivel a tigris évében történik- bizonyára győzelemmel jár. Ezért javasolom a Róma elleni hadjárat elkezdését!” Nekese a sámánifjak segítségével rovásba vette a Róma város elleni hadjárat tervét, Szurdok hadnagy pedig felesküdött, hogy az ózdi sámánképzésen megállapított terveket maradéktalanul végrehajtják. Dunna asszony tanácsára Nekese és Deédes egyaránt azt javasolta, hogy levonva a sikertelen vállalko-zás tanulságát, végleg mondjanak le a Nagyvízig való hódítás tervéről, és a jövő biztonsága érdekében igyekezzenek békességben élni még a legyőzött népekkel is. Éciusszal keresni kell a találkozást, és a nyugati hatalmakkal való megegyezést. Kosut hadnagy ezzel szemben arra emlékeztette az Öregek tanácsát és a Nagyszalát, hogy a baszkor tyumen továbbra is ott várja Agaba elgondolásának megvalósítását Vizkaja sámán örökségében.

Szanka rovása Amikor Deédes 3 férje közül már csak Nekese maradt életben, véget ért az Aranyasszony örökös vándorlása. Születése napján mindegyik gyermeke felkereste. Ilyenkor nagy vendégség volt a Bálványon; legnagyobb eseménye pedig a leányvásár volt. A nagy férfi-veszteség miatt ugyanis az özvegyen és árván maradt nők azt követelték, hogy hozzanak a birtokaikra férfi munkaerőt, és férjeknek valót. Deédes ezért megengedte a hadifoglyokkal való házasságkötést is. Leányai közül Piroska, Sajó-Ordosz felügyelője egy Center nevű szőke némethez ment feleségül. A húga Visnyó meg egy kabar menekülthöz, Zsolcához. Zsolca így az Úzföldön menedékjogot kapott, s birtokába jutott Visnyó faluja is. A nagy csata utáni osztozkodásnál a rimalányok mindegyike kapott egy-egy férfifoglyot, jutalmául annak, amit a fővezéri törzsekért tettek. A foglyok házasságuk révén szabadokká váltak és beilleszkedtek a hun közösségekbe. Ezt a szokást a többi törzs is igyekezett átvenni s ez is emelte az Aranyasszony tekintélyét. A következő tavaszon Atilla megindult Róma ellen. Az ellenálló városokat követőikkel földig lerombolták, de a hadisarcot vállalóknak megkegyelmeztek. Mivel Nekese nem hagyhatta el szálláshelyét, Deédes maga indult hadba. Maros és Eszék tyumenjét fiaik, Beke és Siklós vezették. Deédes az úz mesteremberek tyumenjét Atilla belső szolgálatába állította. Szurdok hadnagyot Atilla a nagy csatában tanúsított magatartása jutalmául testőrhadnagyának nevezte ki. A rimalányok új serege azonban Deédes parancsnoksága alatt állott. Dunna asszony a nagy csatában szerzett tapasztalatai alapján a felkészülési idő alatt a töréseket megelőző fehérneműket varratott. Ez erősen csökkentette a hadrendből való kieséseket. A jó megoldást az ellenség is hamarosan átvette.

Róma közelébe érve (a hadjárat 29. napján) a hadi sorrend szerint az úzok kerültek szolgálatba. Mivel hírnökük semmi veszélyt nem jelentett, a hun vezérek vígan voltak és a zsákmányolt bortól elittasodtak. Amikor aztán az őrség azt jelentette, hogy a római főpapok tárgyalni szeretnének, Atilla mámorosan nevetve szólt oda Deédesnek. “Deédeském! Eredj és egyezkedj a fekete szoknyásokkal. Hátha megértitek egymást. Én szoknyás haddal nem tárgyalok” Az Aranyasszony riadót fúvatott magára öltötte az úz vezérek díszöltözetét és serege élén elindult Róma főkapuja irányában, a békezászlókkal érkező pápa csoportja felé. Deédesnek, miközben a palóc lovasok élén lovagolt, folyton a fülében csengett az asszonyok kérése: “Nekünk férjet hozzatok! Földjeinkre munkaerőt!” Ezért elhatározta, hogy nem a részeg férfihadak után megy, hanem a nők kívánságát teljesíti, és békét köt Krisztus utódával. Igaz, hogy a palócoknak csak egy istenük van, Rómában meg hármas istenség, de itt is, ott is a szeretetet hirdetik, hátha a palócok egy istene meg tud egyezni a római kereszténység három istenével! Ügyesen meg is egyezett a pápával; a pápa nagy hadisarccal és sok-sok férfifogoly szabadon bocsátásával megvásárolta a békét. Deédesnek nagy segítségére volt a felsőőri római hitű pap is, aki Deédes számításait eltúlozva a római hit terjesztését ígérte a pápának. A mámorukból felocsúdott hun vezérek majd összevesztek a nagy hadisarcon, Deédest pedig kinevették, hogy arany, ezüst, ékszer helyett hadifoglyokat is elfogadott. Most már az Öregek tanácsa is szívesen hozzájárult a leányvásár megtartásához. Ez sokkal gazdaságosabb volt, mint az öldöklő csata. Így a hunok asszonyai is megünnepelhették a palócok római diadalát, csak Atilla fájlalta mindig, hogy Éciusz, ifjúkori játszótársa megint kitért előle, mint a nagy csatában. Ettől kezdve három ünnepet is tartottak a Bálvány-hegyen. Joli-Tórem ünnepét, Deédes születés- és nevenapját, meg a leányvásárt. Az Öregek tanácsa nagyra értékelte a palóc tyumen római diadalát és elrendelte, hogy Deédes születés-napjától, augusztus második napjától kezdve huszonegy napig ünnepeljék az aratás befejezését és a római csatát.

A 4493. medvetoros évben (453 sok germán törzs fellázadt Atilla zsarnoksága miatt. De a hunok fővezére ezt erélyes kézzel torolta meg. Ekkor engesztelésre egy szép hercegnőt küldtek az udvarába. Egy lakomán a hercegnő kísérete Atillát megmérgezte. Amikor Deédes értesült a tragédiáról, azonnal Pusztaszerre lovagolt. Nekese büntetése Atilla halálával megszűnt. A vasvári kegyhelyen az ifjú sámánok ezt a javaslatot terjesztették az Atilla palotájában összeülő Öregek tanácsa elé. Atilla 413-ban azért jött a világra, hogy világraszóló hódítások után 453-ban, nem messze a Tiszától, a Maros egyik mellékágában térjen meg őseihez örök nyugovóra. Szanka sámán ölben és lépésben kimérte Atilla nyughelyét. Rajzát ráhagyta az utókorra, az Arvisurák őrzik mind a mai napig. Hunyor utódai háromkoporsós temetésben egyeztek meg. A vas koporsót Nekese, az úz kovácsok tárkányvezére adta. Akkori szokás szerint ő is előre elkészíttette a saját koporsóját. A nikkelben gazdag cinóber-ércet Dobsinán bányászták. Nekese 438-ban Ózdon ebből öntötte saját vaskoporsóját. A dobsinai vasat az ősz táltos rovása szerint “nem eszi a fene” (mint az indiai kabar vasoszlopot).

A catalaunumi csata 451 júliusában a döghalál fellépése miatt visszavonulással végződött. Eszék, az Atilla oldalán harcoló magyari vezér szintén előre elkészíttette magának a koporsót, de ő ezüstből. A csatában elesett, nem volt szüksége az ezüst koporsóra. Elesett Maros is. Neki aranykoporsója volt. Ordoszból hozott aranya kevésbé volt szennyezett, mint a hazaiaké. Atilla felesége, Réka tömbaranyban térítette meg az aranykoporsót Deédesnek. Nekese parancsára a temetés munkáját végző rabszolgákat az ifjú sámánképzősök mind lenyilazták. Azokat a hunokat pedig, akik tudtak Atilla sírhelyéről, óriási ménesekkel az Etil mögé küldték, hogy onnan soha vissza ne térjenek. Atilla nyughelyének őrzését Szöged tyumenvezér vette át. A temetési szertartásban résztvevő sámánifjak 24 napig “haláltáncot” jártak, hogy révületükben mindent elfelejtsenek. A 24 gyásznap leteltével Aladár (Buda fia) és Atilla fiai: Ellák, Dengezik és Csaba összevesztek azon, hogy ki legyen a fővezér. A testvérháborúban Aladár legyőzte ellenfeleit. A háborúskodás hírére Deédes Pusztaszeren termett, de ott a félelmetes hun seregnek már csak töredékeit találta. Erélyes fellépésére a vetélytársak kibékültek. Az Öregek tanácsa elrendelte, hogy Aladár hívei távozzanak, de azzal az enyhítéssel, hogy aki akar, maradhat. Így az úzok teljes létszámban itt maradtak, meg a kabarok nagy része is, a többi 22 törzsből 4 tyumen maradt Atilla örökének védelmére. Aladár 33 tyumennel indult útnak. A palúzok ezután Zebegénytől Vadnáig, illetve Tiszavárkonytól Kassa vonaláig terjeszthették ki szállásaikat. Deédes nagyasszony a Nagytanács után kihirdette harcosai előtt, hogy a palócok területe Pusztaszertől Úzapatinyig, az Úz völgyétől Szögedig, és Eszéktől Pusztaszerig terjed. Ezzel a marúzok és daragúzok legelőterülete a háromszorosára nőtt. Mivel az ekkor folyó sámánképzés 455-ben ért véget. Nekese és Deédes Ózdon ütötte fel az úzok székhelyének sátrait. De ettől függetlenül is azt tartották, hogy az országnak minden ellenséggel szemben a Bolhád hegyvidék a legvédettebb területe. Lovasaik Sajó-Ordosz táján tartottak állandó őrséget. Nekese Vasváron tömérdek vasat munkált meg a visszamaradt törzsek teljes ellátására.

Minden évben -így 466 nyarán, az Aranyasszony 51. születésnapján is- örömtüzek gyúltak a Bálványon. Megszületett Deédes 24. unokája. Nekese hálát mondott Joli-Tórem Földanyának a bőséges aratásért, és áldását kérte a bálványhegyi leányvásárra. Meleg nyári éjszakán vidám fiatalok járultak a gyengélkedő Aranyasszony elé, hogy engedélyezze házasságuk megkötését, Nekese aztán összeadta őket. Éjfélkor Deédes rosszul lett. Nyugodtan megmondta gyermekeinek, hogy elfáradt és meg fog halni, de ne sírjon senki se. Boldognak érezte magát, mert tudja, hogy 9 fia 6 lánya és 24 unokája folytatni fogja élete munkáját. Mire felkél a Nap-asszony, rakjanak óriási tüzet a Bálványon, a boldog fiatalok az ő égő teteme körül járják el a hajnaltáncot, és ez legyen a szokás minden más esküvő után is. Nekese eleget tett az Arany-asszony végakaratának és hajnalra az ifjú házasok el is járták az első hajnal tűztáncot. De mire fel kelt a nap, vihar kerekedett és a szél széthordta az Arany-asszony hamvait. Nekese Ózd-kegyhelyre vonult, és a sámánképzősök előtt a 24 napig tartó gyász alatt ismertette az úzok sokezer éves mondavilágát. A palócföldön még ma is járják az esküvői hajnal-táncot.

Deédes Aranyasszony porait széthordta a szél, de csontjainak maradványait kis falujában helyezték el, emberfejű aranyos urnában. Ettől kezdve Deédes faluja kegyhellyé vált. Az első Bálvány-hegyi leányvásáron Piroska, Deédes legnagyobb leánya -mivel az úz harcosok nem merték feleségül kérni- egy szőke hadifoglyot választott férjül, Center vitézt. Sajó-Ordosz úz községet kapták nászajándékba. Center német kőfaragó, az ifjú férj nem bírta az úzok harcias természetét és egy másik kis falut épített családjának. Azt a mai napig is Centernek nevezik. Nekese kérésére Ordosz hegyén egy év alatt felépítették Német várát, ezt Center munkatársairól nevezték el. Attól kezdve, hogy Buda fősámán halála után Nekese lett a birodalmi fősámán, a sámánképzés új központja pedig a Palócföld lett, a várak építése Center irányításával történt, Ordosz vára kőből épült, Ózd-kegyhely terméskő-alapzaton tölgyfából. Vasvár Nagy-szala várát a Hangony és Hódos patak partjának égerfáival alapozták, egyébként bükkfából készült. Szurdok lovasvárát égerfa alapozással mocsári tölgyből ácsolták, Abafalva kegyhelyét vörösfenyőből állították össze. Sajó-Ordosz ekkor élte fénykorát; a Center építette várakban mind a 24 törzs ifjúsága képviselve volt. Az elméleti oktatás mindig Ózd-kegyhelyen és a vasvári Nagyszala épületben folyt; a gyakorlati kiképzést Vasvár-Ózd fegyverkovácsainál és Sajó-Ordosz térségében kapták a fiatalok. Center 452 medvetorán, Ordosz várának építése közben balesetet szenvedett, az általa épített kis faluban halt meg. Minden vagyonát kicsi fia Léka örökölte. Amikor Deédes Aranyasszony megérkezett római útjáról, sok hadifoglyot kapott Sajó-Ordosz építésére. Ezek Center kőfaragó embereivel együtt dolgoztak Ordosz várának kibővítésén. Center özvegye, Piroska újra elment a bálványhegyi leányvásárra és egy vasművelő német családból Rómába küldött papnövendéket, Stopfot választotta férjének.

A római pápa nem római ifjakat, hanem idegen származású papnövendékeket adott át túszul Deédesnek. Így az özvegyek sok német és olasz fogollyal házasodtak össze. De ezek is egy-egy új falut kaptak nászajándékba. A kabar Liszka özvegye is egy olaszhoz ment feleségül. Utódaik Olasz-Liszkán szaporodtak el. Stopf vitéznek vasművelő szülei voltak, Németvárának felépítése után Nekese Vasvár hegyének környékén állította fel vasgyártó pestjeit és hordozható kohóit. Itt tanítgatta unokáit. Deédes halála után Piroska lett az itt maradt hun törzsek Aranyasszonya. A rimalányok képzését Deédesen és Németvárban rendezte. Centertől származott Léka nevű fia gyermekházasságban ekkor vette feleségül Dunna fejedelemasszony leányát, Serénykét. Esküvőjüket Deédes várában tartották, de később Sajó-Ordosz Németvárában laktak. Szurdok hadnagy ugyanis, amikor Budavár parancsnoka lett, Sajó-Ordosz vitézeit áttelepítette Budavárába; Sajó-Ordosz ezzel csendesebbé vált, de mindig biztos menedékhely maradt. Piroska Arany-asszony és hozzátartozói a hidegebb idő beálltával minden évben Vasvárra költöztek. Az úzok itt vasgyártó pestjeikben vasat olvasztottak és Stopf irányításával földművesszerszámokat, meg fegyvereket gyártottak. Nyáron Piroska második leányának, Palinának a birtokán tartózkodott, ott olyankor sokkal hűvösebb idő volt. A 468. év nyarán Súlyos szerencsétlenség történt, Piroska egy kis patak partján egy alvó vadmalacot talált. Az ölébe vette, mire a kismalac visítani kezdett. Erre az anyadisznó és a vadkan rárontott Piroskára és halálra sebezték. Hiába rohantak segítségére Stopf vitézei, a megvadult vadkan felhasította az Arany-asszony hasát. Mire Vasvárra szállították, Piroska már halott volt. Utolsó kívánságára Nekese hozzájárult ahhoz, hogy ha Piroska férje, Stopf élni akar az özveggyé vált idegenek jogával, költözzön haza szülőföldjére, vasgyártó harcosaival együtt.

Piroska Arany-asszonyt Sajó-Ordosz német várában égették el a Deédes halálakor alkalmazott hamvasztással. Porait a putnoki cserepesekkel készíttetett putnoki rátóban helyezték el a Sajó-ordoszi kegyhelyen. Szívét, mint a Deédesét is, csontjainak maradványaival Német várában helyezték el. Nekese 470-ben Vasvár pestjeinél mindenféle mesterségben versengést rendezett összes unokái között. Gerenna lett az első, ő örökölte tehát Nekese vasművelő pestjeit és hordozható kohóit. Gerenna erre Nekese falujából végleg Vasvárra, az úzok vasbegyűjtő helyére költözött és Ózd-kegyhelyen áldozatot mutatott be Ruda-Tóremnek. Nekese után tehát az úzok vasgyártásának irányításában Gerenna volt a második személy. Dernőnek az ércbányászok a faszénégetők és a vasforralók hegyi vastermelésében volt ugyanilyen irányító szerepe. Ebben az időben Vasvár volt a hun törzsek szövetségének gyártó és ellátó központja. Innen biztosították a Duna-menti Hun birodalom vasellátását. A teherhordó lovak Deédes falujából kerültek ki. A várvédők kiképző tábora Center lett, Sajó-Ordosz ugyanis áttért a háromnyomásos földművelésre. A német vitézek egy része, mivel itt már népes családjuk volt, végleg itt maradt. Gyermekeiket az úzok egyszerűen “Németnek” nevezték. Ezért terjedt el annyira Németvár, Piroska és Disznósd községben ez a név. Apáik német nyelvét természetesen régen teljesen elfelejtették. Nekese nem ellenezte Stopf vitéz hazatérését, így hát Joli-Tórem ünnepén elbúcsúztak tőle a Bálványon. Stopf vitéz a Felső-őri katolikus pap vezetésével elhagyta az úzok földjét. Gyermekeik közü1 egyet magával vihetett. A kis Hildát választotta. Stopf szokás szerint fehér zászlóval indult útnak. Ez volt a fogságból hazatérők közismert jele. A kis Hilda a felsőőri pap vezetésével, továbbá édesapja és 4 dadája meg 24 harcos kíséretében érkezett meg a Spree partjára. Ott már leesett az első hó. Amikor a hegyeket elhagyták, Stopf elejtett egy anyamedvét. Rögtönzött szánkón húzták arrafelé, ahol a kis Hilda új otthona lesz. Jurtabeli szállásukon berendezkedtek télire, Stopf vitéz pedig elment felkeresni hozzátartozóit. Két nap alatt megtalálta őket. Amikor a negyedik napon visszaérkezett a kis Hilda szálláshelyére, ott a kislány testőrei már a medvetor negyedik napját ülték. A Stopf vitézzel jött rokonokat boza-sörrel kínálták, és a vendégek ettek a medvetalp-kocsonyából is. Igen jónak találták. Kijózanodva tudták meg, hogy medvetoron vettek részt. Ezért a kis Hilda szálláshelyét Hild-Beerinnek nevezték. Az úzok ezt Berlinnek értették. Ez a név rajta is maradt ezen a helyen. Hilda vitézeinek parancsnoka, Doma sámán Nekese parancsára Hilda férjhezmeneteléig vigyázott a fejedelemi leánykára.

Vitézei sorban megnősültek, és 20 év alatt felépítették Berlin városát. Így tehát a városban és környékén megtelepedett úz kőfaragók és vasforralók képezték Berlin város lakóinak magját. Később volgai német csajkások és ogúzok érkeztek Berlin városába. Az úzok (palócok) nekik is megmutatták új városukat, azután azt kezdték fontolgatni, hogy vissza kellene térniük Sajó-Ordoszba. Doma sámán vezetésével 200 ogúz és 12 palóc harcos döntött a hazatérés mellett. Nekese egy falut adományozott Doma sámánnak és 12 harcosának. Ezt a falut azóta is Domaházának nevezik. Az ogúzokat Nekese fősámán Dunna asszony folyama mellett telepítette le, egy Ordas nevű településen. A daragúzokkal még megegyeztek valahogy, de az Eszékkel jött magyariakkal napirenden voltak az összetűzések. Minden rosszat egymásra kiabáltak. Az eszéki (de már kereszténnyé lett magyari) Kóródi, Magyari, Magó, Varró, Bollai, Vecsei, Gilyén vitézeket például azzal vádolták az ogúzok, hogy gondatlanok és hanyagok voltak, amikor Attilát a németek meggyilkolták. Ezért aztán ezek a vitézek népes családjukkal együtt Dernőre, meg az erdélyhegyi Magyar-Ózdra menekültek. Itt vaskészítéssel, ácsmunkával és földműveléssel foglalkoztak. Gerenna sorba járta a jó lovakkal érkezett daragúzokkal Vasvár, Gerlice, Rőce és Rozsnyó vaskészítőhelyeit, és elsősorban a furmányosokhoz osztotta be őket. Később azonban Dernőt volt célszerű fejleszteni, mert ott voltak a legjobban fejthető vaskövek. Ezért a délről érkezőket ott telepítette le. Az újonnan jöttek beházasodtak a palóc vaskészítő családokba. Gerenna egyszer Budavárában gyógyította meg Dunna fejedelemasszonyt a Bálványon szedett gyógyfüveivel. A békesség érdekében a nyugati országrészekben is megszervezte a vaskészítmények terjesztését. Megjelent a kabarok lakta másik Vasváron is, ahol a stíriai eljárás szerint folyt a vasgyártás. Itt ugyanúgy, mint a Palócföldön, Vasvár lett a készítmények begyűjtési helye és innen küldték tovább a készítményeket, Nekese budavári rendelkezései szerint. Gerennát tyumenvezérré léptették elő. Utóda a legügyesebb unokája, a Nekese által Stíriában kiképeztetett Dernő lett. Dernő aztán Ózd-kegyhelyről, mint központból irányította palócok vasgyártását. Dernő kiváló érdeme, hogy erősen szorgalmazta a faszén-égetést, és hogy az érclelőhelyek közelében hordozható kabar pestekben állította elő a vaskészítés alapanyagát. Ez Rozsnyó, Dernő és Rőce finomítóiba került további feldolgozásra.Vasvárra többnyire már a kész vas érkezett a furmányosok szekerein. Itt aztán Stopf eljárásával szerszámokat és fegyvereket készítettek belőle. Stopf itt maradt munkatársai és a stíriai vendégek továbbfejlesztették a kikészítési eljárást. Ehhez hozzájárult a kabar és palóc vaskészítők keletről hozott szaktudása, is Nekese szerint a palócok állították elő az addig ismert legjobb vaskészítményeket.

Attila halála után a temetési szertartáson résztvevőkből álló hun harcosokat útba indították Etilvárra. Itt összeült az Öregek tanácsa, s úgy döntöttek, hogy a hun népeknek dél felé kell terjeszkedniük. Ellák és Dengezik az Etil, Ten és Tenisur folyók közt maradt, Csaba pedig 470-ig átvette a Jász síksági hun törzsek vezetését. Az Öregek Tanácsának rendelkezése szerint azonban a II. széki-hun tömény területétől nyugatra nem mehetett. Az avarok és a kaza-hunok között súrlódások voltak a legelőterületek miatt, ezért Aladár és felesége, Szalajka északra ment. Ott megalapították új székhelyüket, Ural-Budát a Béla törzs szomszédságában. Itt született két fiuk, Ambenik és Debrecen. Ambenik jó lovassá fejlődött. Tür sámánnal együtt elvégezte a sámániskolát, és amikor a Jász síkságot meglátogatta, egy pannon-jász leányt vett feleségül, Szatymaszt. A következő esztendőben Debrecen is eljött rokonlátogatásra. Dunna asszony ekkor arra kérte, jöjjön vissza lakni Tür sámánnal együtt a Jász síkságra. Dunna aranyasszony Budavárában lakott a Jász síkságnak idegen kalandozóktól gyakran zaklatott részén. Bár Budavár alagútrendszere jól megvédte minden támadástól, legkedvesebb unokájának, Debrecennek mégis azt ajánlotta, hogy mint tárkányfejedelem, inkább a Jász síkság keleti felében telepedjen le. Atilla nyughelyét a II. széki-hun tömény őrizte.

Szükség is volt az őrizetre. A nyughelyen tudott kincsek miatt bizony elég gyakran kellett hadbaszállniok a Fehér-és Széki-tó mellett a kincsre vágyó idegenekkel. A II. széki-hun parancsnoka, Szöged töményvezér Deédes aranyasszony és Maros fia volt. Szöged Szörénykét, Csaba és Szirma 15 éves lányát vette feleségül. Hogy kezét megkaphassa, a 31 éves Szögednek a pusztaszeri nagysüánon kellett megnyernie a lovassági viadalt. Megnyerte. A hálás Szörényke édesanyjától, Szirmától 2 évre átvette az aranyasszonyi teendőket. Deédes és Maros második lánya Torockó volt. Őt a II. avar tömény parancsnoka, Pécs vette feleségül. Pécset harcosai cserben hagyták és elvonultak a hun törzsek után. Torockó azonban édesanyja, Deédes parancsára itthon maradt. Pécs és Torockó első fia Szanka napján született, ez lett a neve. Igen jó képességű, kiváló rovósámán volt. Atilla temetési szertartását ő vezette és Atilla nyughelyét is ő jelölte ki. Szanka hol Deédes aranyasszony, hol Dunna asszony székhelyén tartózkodott, mint összekötő sámán. Egy kun vezér lánya, Majsa volt a felesége. Szanka és Majsa első gyermeke, Ilona nap hajnalán foggal jött a világra. Ő lett Lóna, a regék Tündér Ilonája. Égi lánynak, Tündérkének hívták. A kis Lóna Csaba vezér pusztaszeri palotájában született. Kiváló képességek szunnyadtak benne. Tizennyolc éves korában a rimalányok versenyén mindenben első lett és ezzel elnyerte a hun ifjúság körében megtisztelésnek számító Gyilyó nevet. A kunok nevezték így a daliákat. Gyermekkorában sokat játszott együtt Csaba egyik unokájával, Zsolttal. Amikor a Jász síksági lovasversenyt megnyerte, az Öregek tanácsának hozzájárulásával Zsoltot választotta férjének.

Zsolt édesanyja, Szörényke, a Csaba vezér lánya volt, apja Szöged pedig élete végéig lovasparancsnoka volt annak a töménynek, amelyik Atilla nyugalmán őrködött. Lóna kishúga, Iduka 493-ban született. Ilona-Léna ekkor aranyművességet tanult Aranyosszéken; aranytálakat, aranykorsókat és aranypoharakat készített. Húgát is bizonyára ilyen aranyedényekkel lepte meg. Szöged és Szörényke fölvette az Aranyosszékre érkező, Van-tó környéki papok vallását, az uruki keresztény hitet. Két év múlva Dunna asszony tanácsára, Ilona-Gyilyó is ellátogatott erős kísérettel Felsőőrbe és ott az uruki hit után, férje beleegyezésével, de titokban megkeresztelkedett a római irányítású katolikus vallásra is. Benkő és Gerőc atya keresztelte meg. Ilona-Lóna népe és Róma között később is tartották a baráti kapcsolatot. Két évvel később megszületett Ilona-Lóna második húga, Ibolya is. De anyja Majsa belehalt a szülésbe. A kun dombok alatt temették el. Három év múlva, 500-ban újabb csapás érte Ilonát. Férje, Zsolt egy külföldi kalandozás utáni vadászaton életét vesztette. Zágonban temették el. Ilonának Zsolt halálakor kiskirálynői rangja volt. Nem sietett újra férjhez menni. Készült a birodalmi nagy szellemi vetélkedőre. Ezt 503-ban tartották. Tudományban, művészetekben, vitézi tornában egyaránt Ilona lett az első, sőt a lovasversenyben is. Az Öregek Tanácsa ekkor nagyfejedelemmé választotta. Harminckét éven át töltötte be ezt a méltóságot. Nagy szellemre valló intézkedéseivel és békeszeretetével kivívta mindenkinek az elismerését. Köztiszteletben és közszeretetben élt. Rómában nem járt, de 530-ban a bizánci udvar meghívására elment Konstantinápolyba. Az utat Érd vezér lovasai és Doma fősámán ogúzai tették biztonságossá lovascsapataikkal. Benkő és Gerőc atya pedig mindenütt elől lobogtatta a keresztény zászlókat.

Amikor Aladár 453-ban a hunok zömével elvonult, a családját is magával vitte. Első fia, Ambenik, édesapja nyomdokaiba lépett és Altáj-Budán a magyar vezérek udvarának köréből házasodott. Második fia, Debrecen azonban egyik rokonlátogatása alkalmával, Budavárában nagyanyjánál, megismerkedett egy belsőszolgálatos rimalánnyal, Ugron széki-hun töményvezér lányával, Margittával. Dunna asszony, Buda özvegye nagyon örült, hogy kedvenc unokájának ilyen ügyes, szép lányka tetszett meg, aki életének legszebb részét betegek, és öregek gondozásával tölti. Majd, amikor Szanka fősámán visszakísérte a fiatal rokonlátogatókat az Etil mögé, Dunna fejedelemasszony levelet küldött Aladárnak. Ebben kérte a fiát, hogy legkedvesebb unokáját engedje haza, s itt átadja neki a második kaza-hun tömény vezetését. Amikor újabb rokonlátogatók jöttek Budavárra, Aladár is elküldte Budavárra Debrecent. Azonban az édesanyja halála miatt Debrecen először egy kis időre hazavitte Margittát Nagyenyedre, s utána örömmel mutatta be a nagyanyjának az arany-pajca lemezen Aladár rovását, apja hozzájárulását házasságához. Dunna asszony a Csürsz kiképző vonal vitézeinek díszes kíséretében a Fehér-tóhoz indult és éppen 469 nyarán akkor érkezett Csaba-Bősárkány nyári palotájához, amikor a kis Léna megszületett. Gyönyörködve nézte a Fehér-tóban megfürdetett gyermeket, akit a jövendőmondók szerint az a nagy tisztesség fog érni, hogy ő fogja megszabadítani a visszamaradt hun töményeket a környező ellenségek állandó zaklatásától. A névadó ünnepélyen, amint az uruki keresztény egyházban ilyenkor szokásos volt, minden keresztelő vendég kezességet vállalt a kis Lóna további sorsa felett való őrködésért. De azt akkor még senki se vehette bizonyosra, hogy a foggal született kis Lóna egyszer majd Gyilyó győztes név elnyerése után előbb a dáli fejedelmi udvaroknál és a bizánci császárságnál, majd a nyugati fejedelmi udvaroknál való sikeres eljárásaival a pápaság révén el fogja érni a sok háborgattatás megszüntetését. Enyeden nagy örömmel fogadták Dunna asszonyt. Az esküvőt a 170. Év medvetorára tűzték ki, az ifjú pár részére építendő, töményvezéreket megillető szálláshellyel. Amikor leesett a hó, örömtüzek gyúltak a pusztákon a II. kaza-hun tömény szálláshelyein és Debrecen megesküdött Margittával. Az úzok medvetorral, a jász és kun vendégek szarvastorral, a kabarok disznótorral, Róka asszony besenyői pedig a harmadik nap hajnalán bölénytorral kedveskedtek az új fejedelmi párnak. Az ünnepségek alatt Debrecen megfogadta, sohasem hagyja el szállás helyét, és minden idejét a lovasai között tárkány-képzéssel fogja tölteni.

Deédes leszármazottai birtokukba vették Buda várát és átszervezték az akkori hun birodalmat. Gazdagságot biztosító házasságokkal megbékítették a Kelet-római birodalom vezető köreit. Feladták Atilla sírhelyének tágas körben végzett szakadatlan őrlovaglásokkal való ellenőrzését és csak a kis őrségeknek fény- és hangjelzésekkel való riasztását tartották fenn. A bulgárokkal hadiállapotban lévő besenyőket Bagamér földje és a Tisza közé telepítették. Berény nevű vezérük ugyanis Deédes egyik lányát az özvegy Palinát vette feleségül. Érdnek pedig az volt a feladata, hogy vezéri minőségben Aranyosszékről ápolja a jó déli kapcsolatokat. Ilona-Gyilyó uralkodása alatt a hunok déli terjeszkedése következtében, egy szarmata csoport érkezett az indiai Saka-szkíta birodalomból. Uralkodó családjuk az Eger vidéki Szihalomban telepedett le. A fejedelemasszony Doma fősámánt bízta meg, hogy az Asóka birodalmából hozott szellemi kincseket vizsgálja meg és egyeztesse a két időszámítást. Ezt az tette szükségessé, hogy Doma fősámán a Hilda kíséretében tett útja után teljesen Stopf vitéz befolyása alá került. Stopf pedig Róma városában volt kispap és minden időt a Nazír születésétől számított. De hát Róma körében éltünk, s ezért Doma fősámán is ezt az időszámítást tartotta legcélszerűbbnek. Ámbár ezzel a gondolattal már Buda és Atilla is foglalkozott. Figyelembe véve a hun törzsszövetség időszámítását is, Doma mint tanfejedelem, a rómaiak időszámítását honosította meg. Azonban uruki pap is volt, a szarmata törzsnek Saka-földről való bejövetelét így határozta meg: Az első csoport Kövesd irányításával 20-180 között jött Egerbe. A második csoport 180-260 között jött be a Körösök vidékére. A harmadik csoport 280-335 között jött Szabadka-Szolnok közé; (315-335 közt Zsór fősámán az urukiak javaslatára a Csörsz-vonalát feltöltötte.) A negyedik csoport 335-402 közt szállingózott be Szihalomra. Először Zsór segélycsapatai jöttek. Később a földrengésektől nem fenyegetett tájat kerestek. A Kárpátok túlsó oldalán ugyanis gyakran megmozdult a föld és ekkor a falvak lakói elhagyták Saka-Szkítiát. A nemzetiségi sámánok Kövezsdre emlékezve mindig Dunna asszony folyama és a Tisza által határolt területre telepítették a földrengés sújtotta területről érkezőket. De mert a szarmata lovasság a Csörsz árok-rendszer védelmi vonalának őrzője is volt, Csörsz vonalának védelmét mindig ennek a négy települési csoportnak az ifjúsága adta. Ezt a vonalat a rómaiak nem lépték át soha. A Pozsony nemzetséget illető Pozsonykeszitől Dunakesziig az úzok és kabarok; Dunakeszitől Tiszakesziig a saka-szkíták; Tiszakeszitől Maroskesziig a saka-szamonták vették át a kiképzések irányítását. E vidékek ifjúsága adta mindig a Csörsz-vonal védelmét. A hallgatag megállapodást csak Trajánus császár szegte meg, amikor dalmát előőrsökkel Kevekeszitől Maroskesziig elfoglalta a Csörsz árokrendszert. Rómaiakat itt nem állomásoztatott, csak segélycsapatokat. De Aranyrögös Ilona országát teljesen kifosztotta. Ettől kezdve a Csörsz árokrendszer és Róma védelmi vonala között a senki földjén állandó csatározások folytak és egy-egy sóhajtásnyira sem szünetelt a küzdelem. Attól kezdve, hogy Ilona országát elfoglalta Upor és Ruga, újabbnál újabb támadások indultak a Csörsz-vonalról. De amikor Buda és Atilla megérkezett, az Encs folyóig terjesztették ki a hun birodalmat, illetve annak határait. Ezután a Csörsz vonalán folyt a lovasság és a tárkánycsapatok kiképzése, de I. Ilona óta nem támadó jelleggel. A saka-szarmatákat is a Csörsz vonalára telepítette. Az Asóka birodalmából jött tudóscsoport sok érdekes dolgot mesélt el Debrecen tárkány-fejedelemnek. Harapi király utódainak tudósai a nagy áradások miatt indultak útnak saka-szarmata vezéreikkel. A világ kezdetéről nem Róma elképzelése szerint beszéltek. Bizáncban a Nazír születése előtti 5509. év szeptemberének első napjára tették a világ teremtését. A zsidó talmudisták viszont csak a Nazír születése előtti 3751. év október havának 7. Napját jelölték meg a teremtés napjának. Az uruki keresztények viszont figyelembe véve a csillagjósoknak megállapításait, 4.320.000 évről tudtak.

A názáreti Jézus is azt tanította nekik: “Isten a nagy Mindenséget a Végtelenben teremtette”. Az urukiak tudtak arról is, hogy a több millió évre visszanyúló időpontot a Kaltes asszony bolygójáról jöttek határozták meg. Kaltes asszony birodalmában a “nagy év”-et 12.000 isteni évnek nevezték. Az utóbbi isten-évek alatt több látogatást tettek Joli-Tórem földjén. Az új időszámítás szerinti 13.500. tűzszerzési évben Kaltes aszszony szekere elromlott és utasai nem tudtak visszamenni Kaltes asszony földjére. Itt maradtak. Gyermekeik már az Atlantiszi ifjakkal léptek házasságra. Ezekből a házasságokból egyre okosabb gyermekek születtek. A Kaltes asszony birodalmából hozott kis csodaszerkezeteikkel megállapították, hogy az ő Birodalmuk kétvérűsége és az Atlantiszi birodalom kétvérűsége a keveredés folytán négyvérűséggé vált. A medve anyjának szájából ellopott égi tüzet elkezdték sok mindenfélére használni. A tűz felhasználása a földművelésben, az állattenyésztésben és az étkezésben olyan nagy változásokat hozott, hogy részben ez vezetett az emberevés megszüntetésére is. Az Anyahita-Arvisura-hívők csoportja idők multával annyira átalakította az immár négyvérűvé vált Atlantiszi embereket, hogy minden tekintetben okosabbak voltak a jégár elől menekülteknél. Könnyű nád-, majd facsónakokon elkezdtek más településeket is felkeresni, bárhová kerültek az istenes papjaik útján mindig kapcsolatban maradtak régi birodalmukkal. I. Ilonát erősen érdekelte, milyen hangyaboly kavartak fel Dengezik és Ellák hunjai. A nyugati kereszténység azt hirdette, hogy Atilla fiait a görög gyarmatosító harcosok agyonverték. Ilona ezt lehetetlennek tartotta, mert Atilla esetéből kifolyólag hun birodalmi vezető embernek orgyilkos többé nem férhetett közelébe. A megbízható hírek szerint a hun birodalom az Öregek tanácsára dél felé vette a hódítás irányát. Erről Aladár, majd Ambenik, I. Csaba és Dunna asszony, vagy most már I. Ilona természetesen tudott. A gótok nem akartak Dengezikkel az Asóka és Harapi-féle birodalomba menni, hanem Teodomir vezetésével Pannonföldre jöttek. Itt azonban a fekete-hunok folyton háborgatták őket. A gótok erre betörtek az úzok és a kabarok földjére, de innen a Csörsz-vonal lovassága visszavetette őket. Teodomir ezért visszavonult a dunántúli vidékekre. Ekkor Babaj jász fejedelem lecsapott rá. 469-ben újabb gót csoportok érkeztek. Harcba keveredtek a jászokkal. A csatában Teodomir elesett. A fia bosszút forralt Babaj ellen. Nagy Teodorik betört a Csörsz vonalra. A Szöged környékét védő Babaj riasztotta a II. széki-hun töményt.

Babaj az előcsatározásokban hősi halált halt, Szöged töményvezér és I. Csaba lovasai kiüldözték az országból a gótokat. I. Ilona legszívesebben a Fehér-tó mellett tartózkodott. De amikor Gerőc atya látogatását várta, mindig Budavárra lovagolt. Rendszerint ott intézte országlásának fontosabb dolgait. Belevitte a köztudatba, hogy országa az első keresztényeknek, vagyis az uruki keresztényeknek vallását követi. Így aztán Nyugat felől nem érték támadások. Egyházát Bizánc, mint Erek-i püspökséget tartotta nyilván, de ettől függetlenül is állandó kapcsolatban állott a keleti keresztény egyházakkal. De Bizáncban és Rómában is kevesen tudták, hogy mennyi támadás érte az uruki egyházat folyton támadó fekete-fejűek részéről.

Uruk népe 226-ban a pártus Garé-istenhívőkkel volt kénytelen fölvenni a harcot. Ekkor lett uruki keresztény Béla, aki 245-től a magyar törzsszövetség fejedelme volt. 250-ben elfoglalta Káma trónját, sokakat megkereszteltetett. Az uralmon lévő Mirina-Gilgames-ház teljes egészében érdeknélküli keresztény lett. A perzsák 266-ban elfoglalták Urukot és Káld király gazdag híveit Evilátba hurcolták. Az uruki püspök templomának ajtajában halt hősi halált. Mani öspöröst családjával együtt perzsa hitre akarták téríteni. Hat nős fia ujgur földre vándorolt. A legkisebbik, aki az almafavirágzás idejére eső Mani-napon született, az Él-istent hivők táborában felvette a Nazír-szerzetesek darócruháját, és hihetetlen nélkülözések közt az érdeknélküli szeretetet kezdte hirdetni. Tanításának óriási tábora lett. Vándorlásai közben eljutott Biku ujgur kán országába is. Ott az egész lakosság áttért a Mani által megreformált Mani-hitre. Ujgurföldön ez államvallássá lett. Maninak a kezdeményezésére olyan kolostorokat építettek, amelyekben a népet a földművelésre, a korszerű állattenyésztésre és fejlett iparra tanították. Ezekben a külön férfi és külön női kolostorokban együtt nevelkedtek a szegények és az előkelők gyermekei. A gazdag berendezésű és jó képzettséget adó kolostorokat főként a magyar törzsszövetség lányai keresték fel. A bolgár-magyar szövetségben előkelő helyet elfoglaló Gyula Duló két lánya Irgiza és Maturi is itt nevelkedett. Ők a Magyar-Hunyor ikerpárnak lettek a feleségei. Erre a magyariak és a magyarok lányai mind Turfánba mentek tanulni. Itt nőtt fel 462-510 között az a 24 Bolári leány, akiknek II. Csaba az igyekezet olyan sokra becsülte. Ez az okos leánysereg 496-524 közt meg tudta értetni a hun vezetők fiaival, hogy nem érdemes elpusztulni a déli hódító háborúkban, viszont ott a népet a beolvadás veszélye fenyegeti. I. Ilona másik lánya, Mária igen vallásos volt. A bolgár fejedelem fiához ment nőül. Kísérő lovasai hírszerzéssel is foglalkoztak. Előkelő bolgár körökbe házasodtak be és részt vettek Mária egyetlen fiának és két leányának az oktatásában is. I. Ilona bulgáriai és bizánci útját diplomácia úton gondosan előkészítették. Ezeken a vendégjárásokon a besenyők gondoskodtak az utazás biztonságáról. Ezeken a látogatásokon Ilona fejedelemasszony a rokon uralkodók udvarában bemutatta a törzsszövetség 20 éves nyugodt, békés munkájának gyümölcseit, közöttük elsősorban Kolozsvár minden valamire való ötvösmunkáját. Torda és Bende otthon maradt, nehogy a birodalmat valami meglepetés érje, Győr és Szerén vára között ugyanis akármikor adódhattak meglepetések. Budától az Úz völgyi részekig azonban a békét semmi sem zavarta.

Érd vezér, aki uruki keresztény volt, Nyugat felől biztosította a békét. Mivel I. Ilona a bizánci útra magával vitte az uruki keresztény Érd vezért is, Pusztaszeren és Kolozsváron Bende átvette a kiskirály szerepét. Közben Torda Budavártól Muravárig hadjáratot vezetett a csellengők és menekültek miatt. A német és szláv csoportok ugyanis - korábbi szokásuk szerint - ekkor is be-betörtek erre a területre, melynek nagyobb részén kereszténnyé lett pannon leszármazottak éltek, hun törzsszövetségi maradványokkal együtt. Sokat panaszkodtak vetéseik, otthonaik feldúlása miatt. Amíg I. Ilona udvarával a déli uralkodó-házakat látogatta, Szerém vára és Eszék vára állandó készültségben állott. Ebben az évben a kaza-hunok és avarok részéről nem várhattak rokonlátogatást, mert ezek a legelőterületek miatt napirenden lévő nézeteltérésekkel és összeütközésekkel voltak elfoglalva. A hadjáratot Torda a besenyők által Szirmavárnak, az úzok által Szerémvárnak nevezett erősség mellett fejezte be. Bende második fia Bőse Ardarik legkisebb leányának a kezét ekkor kérte meg. A mátkaság idején itt is nyugalom volt, Bende a széki-hunokat rendelte be Kolozsvárra, palotaőrségre. Ekkor kezdték a széki-hunokat székhelyi huonnak nevezni. Ez eleinte olyan kötekedő névnek számított, de később mindenki megszokta. Ilona elrendelte, hogy ezekbe a székely rajokba ne csak kovács és nyerges legyen beosztva, hanem szűcs, varga és kerékgyártó is. Így a parszi tízes hadrend, tizenkettes létszámú harcos rajoknak adott helyt, a tizedeseknek pedig minden esetben tárkányképzésben kellett részt venniük. Lényegében azonban a tizedes lovasrend mégis megmaradt, mert két személy mindig a raj szekerének biztosításával, a tartalék lovakkal és a hadizsákmánnyal, vagy a tartalékélelmezéssel volt elfoglalva. Az Ilona parancsára átszervezett ezredeket Torda ifjú fejedelem ezerötszázas ezredekké alakította át úgy, hogy mindegyikhez egy-egy század rimalány is tartozott. Budavár és Szöged térségében azonban megmaradtak az ősi tizedek. Feladatuk az őrség és a hadiutak ellenőrzése volt. I. Ilona 535-ben halt meg. Egy járványos betegség elől későn menekült az Erdőelvi rész hegyéi közé. A vészes kór az öregebbeket ekkor erősen megtizedelte.

Nagy gyászpompával Gyilyóváron temették el. Ilona születésének és halálának napján, az aratási hálanap után minden évben gyásznapot tartottak. Torda az úz kőfaragókkal és kabar ácsokkal várat építtetett tiszteletére. Bende Balog Bolárinak egyik lányát, Bolári Virágot vette feleségül. Bolári Virág kitartott őseinek égi-birodalmi hite mellett, fiainak sámánkiképzést adott és 18 éves korukban kötelező rokonlátogatásra is elkísérte őket Urál-Budára. Bende mindig Kolozsváron lakott és egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy Kelettel tartsa a kapcsolatot Torda viszont, édesanyja után fölvette az uruki keresztény hitet és Rómában is járt. Ott Gerőc atya keresztelte meg és a Szentatya közelében papnak nevelkedett. Ez a nyugati irányú alkalmazkodás az egyházi vezetőket arra a belátásra késztette, hogy nem volna helyes Pannon föld és Budavára ellen erőszakos térítési eszközökkel fellépni. Szöged térségét és a II. széki-hun térség katonai állományát ebben a helyzetben csökkenteni lehetett. Csak az őrségek maradtak fenn, természetesen továbbra is használva az őrségeknél kötelező, szokásos fény- és hangjelzéseket. Szöged környékén mindig tartózkodott egy-egy beavatott, aki a Nyugattal való kapcsolatokat ápolta. Torda egy Encs-vidéki határőr bán keresztény leányát, Iboskát vette feleségül. Iboska bajor anyától született, aki rokonságban állott a bajor herceggel. Tordáék a telet mindig Szöged térségében, a Fehér-tó mellett töltötték, rendszerint vadászással. Sok gyermekben találták örömüket. I. Ilona halála után az Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy az erők egyensúlya érdekében Torda legyen a fejedelem, mert ő a gyermekei házassága révén a nyugati keresztény világhoz tartozik. Ebben az időben halt meg Doma fősámán is. Utána Szamost tették meg fősámánnak, a Beride fiát. Szamos édesanyjának, Balog-Bolári Virágnak a révén rokonságban állott a hun törzsszövetség valamennyi törzsével, s így szükség esetén számíthattak azok segítségére is. Mivel Torda és gyermekei vezető szerepet töltöttek be a határmenti bánságokban, a szögedi nyári palota és a kolozsvári keleti irányzat kellő egyensúlyba került egymással. Tordának 538-ban bekövetkezett halálakor ez az egyensúly egy kissé megingott, ezért Szamos öccse, Bőse, amikor felesége, Ardarik leánya az ötödik gyermek szülésébe belehalt, szintén Nyugatról nősült és a nyugati nyomás ellensúlyozása végett az Ibos mellé költözött, mint kiskirály. Szamos erélyes, jó uralkodó volt. 538-tól 566-ig volt hatalmon. Ekkor súlyosan megbetegedett és a hatalmat fiára, Csát fősámánra ruházta. A németek és szlovákok Szamos halála után újabb betörésekkel kísérleteztek. Csáték tehát Kolozsváron át az újonnan alakult avar törzsszövetséghez fordultak, hogy vonuljanak be Pannonföldre.

Amikor a Jász-síkságon Deédes-Aranyasszony utódainak a kezébe került a hatalom, a Sárga-folyó völgyében, Ordoszban férjének, Jákónak a halála után az ogúz Ujgur lett a szellemi vezető. Nem tudta megbocsátani Ordosz aranyainak az elvitelét. Emiatt még új rovást is szerkesztett. Ujgur, Farkas, Tolna, Karcsu, Ujgurbáj és Igal már ezekkel az új jelekkel rótta az Arvisurákat. Farkas agg korában megint más rovást szerkesztett a mongolok számára. Farkas Ujgur veje volt; Tolna pedig Ujgur unokája. Utána a mongol Karcsu vette át a fősámáni méltóságot, de kapzsisága miatt a moncsuk törzsbeliek megölték. Ujgur-Báj ükunokája volt Ujgurnak. A Báj nevet akkor vette fel, amikor feleségül vett egy Báj nevű dúsgazdag avar fejedelmi leányt. A bugáti sámánképzésen ismerte meg. Ujgur-Bájnak 12 fiúgyermeke volt. A két legidősebb Szekeszárd és Szelegárd; utánuk következett Igal és Báta. Báta az Altáj-Budai sámánképzésen elnyerte az Oguz-Bát nevet. Az idősebb fiúk az ordoszi sámánképzésen kívül még a bugáti sámánképzésen is részt kívántak venni. Apjuk ebbe beleegyezett, de sejtette, hogy fiai majd ott fognak megházasodni és többé nem térnek vissza. Báta kiváló kőfaragó volt. Könnyen elvégezte az Altáj-Budai mongol sámániskolát, majd bátyjainak nősülésekor ő is Bugátba ment.

Szelegárd egy nyenyec lányt vett feleségül, a legelső rimalányt, Tajmirt. Ujgur-Báj csak arra kérte fiait Szelegárdék menyegzőjén: tegyenek meg mindent, hogy megszűnjék a széthúzás Bugát-Tyumen és Budavár között. Szekeszárd elnyerte az avarok fősámán fejedelmének méltóságát. Baján avar fővezér húgát, Keszökét vette feleségül. Igal és Ujgur-Báj csak azt kérte tőlük: teremtsék meg a békét a bugátiak és a budaváriak között. Rokonlátogatások meg is teremtették a békét. A testvéri kézfogásra Baranya tárkányfejedelemsége alatt került sor Ogúz-Bát látogatása alkalmával. Ez után Baján, az avarok fővezér-fejedelme és Szekeszárd bugáti fősámán-fejedelem 9 törzzsel elindultak Pannon-föld felöl. Ujgur és Sumér-Madaj Arvisurákat vittek magukkal Bugátból. Ezek táplálták bennük azt az eszmét, hogy fel kell támasztani Buda és Atilla birodalmát. Csát, a budavári sámánfejedelem a Jász-síkságon várta Bajánt, az avarok felvonulását szervező Baranya tárkány-fejedelem társaságában. Az újonnan jöttek letelepedésének megbeszélése után Csát nyári pihenőre ment Csát-várába. Nemsokára megjelent Baján is és feleségül kérte Csát leányát, Szamos fejedelem unokáját, második Ilonát. Ilona, a Jász-síkság fejedelme, apját gyorsan megelőzve így válaszolt: Csak ehhez megyek feleségül, aki aranyhajóval jön értem. Ha így nem jön senki, akkor első Ilona példájára magam fogok uralkodni a rimalányok élén a Jász-síkságon. Baján nem ijedt meg ettől a kikötéstől. A vele érkezett 9 törzs ifjúságával árkot ásott. Baranya tárkány-fejedelem utasítása szerint az avar kézművesek egy aranyos sárkányos hajót készítettek, s egy nap Baján az aranyos hajón megérkezett Csát várába. Ilona -uralkodásának második évében- örömmel hozzáment Baján fővezér-fejedelemhez, s ezzel megvetették az alapját annak a tervbe vett Új Égi birodalomnak, melyet az avarok vezetésével akartak Hun-szövetségi birodalommá fejleszteni. Esküvőjüket Budavárban tartották a hunok időszámításának 4608. esztendejében (568). De a kézfogót a Dunna-Ordoszban felállított aranyhajón, a meleg vízi források kikötőjében tartották. T.i. Dunna-Ordosz volt az úzok kegyhelye, s így a kézfogó nem érintette Budavár kegyhelyének kaza-hun jellegét. Bajánnak az első házasságából már volt egy kisfia, Győr. A gyermek anyja, Bajalán, a Balog-Bolári fősámán leánya volt. Fia születésébe halt bele. A gyermeket Baján húgai: Keszőke, majd Telena nevelte; Keszőke halála után pedig Sikonda vette gondozásába. Ilona aztán magáénak fogadta, és Csát fősámán kiváló tömény-vezérré képeztette ki. A legerősebb kurgánt neki építették Győr kegyhelyen. Baján és Ilona házasságából 6 fiú és 4 leány született. Közülük hárman Bécs, Pécs és Décs születésüktől kezdve avar tömény-tulajdonosok voltak. Bécs ifjúsági vezér több nyelven beszélt, és előbb a nyugati kereskedelmet, majd a kalandozásokat irányította, Pécs, akit a tudományok és művészetek Tóremjének nevére, meg Bizánc hitére kereszteltek, a Kelet-Római császársággal tartott kapcsolatokat és a békességre törekedett. Décs, gyermekkorában a széki hunok Deésikéje, a hun törzsszövetség többi 15 törzsével arról tárgyalt, hogy lehetne felépíteni az új Égi birodalmat. A 15 törzs mind képviseltette is magát az i.u. 600-ban Pécs-Tórem városában tartott össz-szövetségi Nagy-Szalán. Az itt történteket minden egyes törzs megörökítette magának saját rovásában.

KAZÁRIA 650-ben Kazária megszüntette 650-ben a magyari-bolgár függetlenséget és a Magyar - törzsi szövetséget, a Béla törzs Bakátban való állomásoztatása mellett Megyarka vonalában helyezte el az arabok elleni határvédelemben. Csupán a Nyék törzs maradt meg az Avar-birodalom hátrahagyott bástyájaként. A kazárok ebben az időben teljes erejükkel a kereskedelemre vetették magukat. Adó, vám és révpénzekből óriási vagyonra tettek szert. Fővárosukat Alkazárba helyezték át. Bakátot a türkök és besenyők veszélyeztették. Sarkel néven a görögökkel közösen felépítették Al-Bélát a Magyar Törzs-szövetség ingadozása ellen.

Szekeszárd, amikor a bugáti vetélkedőn elnyerte az avar fősámán-fejedelmi méltóságot, egy tömény ogúz harcossal az avarokhoz csatlakozott, s feleségül vette Baján avar fejedelem húgát, Keszőkét. Öccse, Szelegárd a feleségével, Tajmírral Aladár utódainak a birodalmába, költözött a kaza-hunokhoz. Szekeszárd nem sokáig örülhetett a házaséletnek: felesége, Keszőke hirtelen meghalt. Később, hogy ne éljen egyedül, az ogúz fiatalság élén elment háztűznézőbe a Jász-síkságra, és feleségül vette Pécs és Torockó kései unokájának, Aravár töményvezérnek a leányát, Sikondát. Vele tért vissza Altájba, de Sikonda sehogy se tudta megszokni az altáji életet, és ezt nem is titkolta. Visszavágyott a Mecsek aljára. Addig-addig mondogatta, míg végre Baján is ráállt: menjenek a Jász-síkságra. Baján első felesége, Bajalán már sok évvel azelőtt meghalt, és árván maradt kisfiát, Győrt Sikonda nevelte a saját kislányával, Bátikával együtt. Győr 10 éves, Bátika öt éves volt, amikor Szekeszárd Pannóniába érkezve Aravár birtokába lépett s átvette a tümény-vezérséget. Ennek előzménye az Öregek tanácsa előtt a Jász-síkságon kötött egyezség volt. E szerint az új Égí birodalom fősámán-fejedelme Csát lett; mivel pedig, Aravár már évek óta nem tudott lóra ülni, az ő vezérségét Baján vette át, s ezzel egyenlő súlyú lett a két fejedelmi méltóság. Szekeszárd, amikor beiktatták az avar fősámán-fejedelemségbe, ogúz fősámáni tisztségét átadta Ogúz-Bátnak, s Baján parancsára elkezdte kutatni Atilla sírhelyét. A széki-hun harcosok azonban hamarosan véget vetettek ennek a kincskeresésnek; Szekeszárdot megverték, harcosainak nagy részét pedig megölték. Szekeszárd maga is sebesülten érkezett vissza Pécsre ebből a kalandból és Pécset többé el sem hagyhatta. Szelegárd, -Szekeszárd öccse- az Öregek tanácsának hozzájárulásával felvette az Ogúz-Bát nevet, és hogy az utánpótlást biztosítsa, azonnal megkezdte az ogúz sámánok képzését. A kisebb ogúz telepek 1-1 harcost, a nagyobbak 2-2 ifjút, az ogúz székek még 1-1 rimalányt is, a daragúz telepek 6 ifjút, és a palúz közösségek is hármat küldtek erre a képzésre.

Tehát: Durzs, Kurd, Gyönk, Pake, Úzd 1-1 harcost, azaz 5 főt Bonyhád, Batta, Kesző, Tolna, Vajta 2-2 harcost, azaz 10 főt Bátaszék, Bogyiszló, Tengelic, Szekszárd és Nagykonda (ogúz székek) 2-2 harcost, azaz 10 főt azon felül még 1-1 rimalányt is 5 főt az ogúz telepek 6 főt ogúz közösségek 3 főt összesen 30 ogúz és 9 Jász-síksági úz fiatalt küldtek. Ezen a sámánképzésen még az agg Csát fősámán is tanított, de látása már annyira gyenge volt, hogy csak emlékezetből idézte a tudnivalókat. - Az Atilla halála utáni békés korszak eseményeit tanította. Ebben az időben az új Égi birodalomban három helyen folyt a sámánképzés. A Kolozsváron tanulókat táltosoknak nevezték, a budaváriakat sámánoknak, a Baktiváron képzetteket pedig (a fiatal ogúz sámánokra alkalmazott néven) bátoknak. A bátok neveltjei az ujgur-rovást használták. Baján fejedelem belső szolgálatára 24 bátot, 10 rovóbátot és 5 rimalányt képeztek ki az első menetben. Rendezték helységneveiket is. A palócos Baktivár neve Bátivár, Szekeszárd új neve Szekszárd, Ózd pedig régiesebb hangzással Úzd lett. Úzd ettől kezdve az ogúzok bátjainak kegyhelye, Báti vára pedig az ogúz-tümény székhelye lett. Baján és Baranya tárkány-fejedelem céljaira a bátokat várrendszer-építésre képezték ki. Csát, az Égi birodalom fősámánja kezében tartotta mindhárom irányzatú sámánképzést, de kora miatt már szükség volt helyettesre is. Ezt a feladatot - Baján elveinek érvényesítésével - Ogúz-Bát látta el. A 9 avar kurgánt olyan hatalmas várrendszerré építették ki a bátok, hogy 1 tümény lovasság is elfért bennük. Kővetőkkel is el voltak látva, bevehetetlennek tartották őket, a vezéri szállások módosított köznépies székely rovással leveleztek; a tárkány- és papi fejedelmek, pedig a régi sámán-rovást használták, Agaba jeleivel. A kurgánokban működő bátok ujgur jelekkel váltottak üzenetet. Ogúz-Bát bátjai 24 határvédő kurgánt is építettek. Ezekben Ogúz-Bát a hun törzsszövetségi harcosokon kívül más-ajkú népek harcosait is alkalmazta. Az elhalt bátok helyére tíz új rovóbátot állított be. A 4610. Évben (Kr.u. 570) újabb sámánképzést rendeltek el.

Ekkor lovagolt be Szekszárdra Ogúz-Bátnak a babyloni kalandozásból érkező 3 öccse, menekült előkelőségekkel. Kora tavasszal Szekeszárd belehalt az Atilla-kegyhely mellett szerzett sebesülésébe. Sikonda kezét ketten is kérték az özvegy Baranya tárkány-fejedelem és Ogúz-Bát. A bátképzésen Ujgur-bájnak három legfiatalabb fia vett részt: Kurd-bát az ész, Gandás-bát az ügyesség, és Sumér-Bát az alkotás bátja lett. Baján örömmel egyezett bele Ogúz-Bát és Sikonda házasságába, azzal a meggyőződéssel, hogy a második avar tümény-vezérség jó kézbe kerül. A birodalomban mindig nagyon fontosnak tartották a bátképzést. Nyáron Úzdon folyt az oktatás, ezt bölénytorral fejezték be. Télen Bátivárban az ujgur Arvisurákat tanulmányozták, az oktatás után itt úz-daragúz, medvetort tartottak. Mivel a Bát-féle irányzatot sem a budavári, sem a kolozsvári képzés nem nézte jó szemmel, ugyanis attól tartottak, hogy a hatalom avar kézre kerül, rokonlátogatások alkalmával titkon segítséget kértek Ural-Budától. Baján magasabb képzettségű bátjai azonban egy-egy báttal ott voltak mind a Bátivári, mind a kolozsvári képzésen. Ezek a rimalányokkal kötött házasságuk révén tudomást szereztek a táltosok és sámánok céljáról. Baján erre határőri tümény-központjának, Felső-őrsnek a segítségét vette igénybe: Gángol vezetésével 3 rovóbátot küldött Rómába, keresztény káplánok kíséretében, hogy az Örökvárosban tegyenek magukévá mindenféle magasabbrendű tudományt. Amikor Baranya, tárkány-fejedelem erről tudomást szerzett, lemondott tisztségéről, de lemondását Baján nem fogadta el, hanem megbízta egy bizánci tájékozódó út megszervezésével. Baranya tárkány-fejedelmi székét áthelyezte Eszék városába, ahol abban az időben sok görög kereskedő élt, a magyariakkal vegyes házasságban. Ezek fiainak a bevonásával indított új tárkányképzést. Ehhez a tárkányképzéshez sok előkelő gazdag ifjú csatlakozott Gandás-Bát rokonságából is. Ez annak a következménye volt, hogy Baranya sértődöttségében egy dúsgazdag madaji özvegyet vett feleségül, aki görögül is beszélt. Amikor Baranya tárkány-fejedelmi tisztségét átvette Gángol-tümény-vezér Baranya keresztény papok kíséretében elindult Bizáncba. Innen a görög papok állandóan hozták a rovóbátok üzeneteit. A bátok, ujgur rovással küldték a jelentéséket Baján fejedelemnek. Közben folyt a 2-2 éves bátképzés, a 4615. medvetoros évben (Kr.u. 575) azonban egy 3 éves bátképzés is elkezdődött. Ezen a görög nyelvben is tökéletesítették az eszesebb bátifjakat. A bátok szervezete azonban Ogúz-Bát javaslatára egyszerűen csak bátnak nevezett minden kiképzett bátot, hogy a kívülállók ne ismerjék a szerepét senkinek se. Ez az előrelátás indokolt volt: a nagyképzettségű főbátot a Buda-vári sámánképzés egyik tagjával megmérgeztették. Ezidőtájt született Bátivárban Győr ifjú fejedelem és Bátika első fia, akinek Oguz-Bát - a lélékvándorlás és a nevek tőrvényének összefüggésére való tekintettel - a Bát nevet adta, már csak azért is, mert a gyermek születésénél fogva ogúz főbátnak számított. Éppen akkor fejezte be Gyönk Bát az ogúz kurgánnak Gyönk kegyhelyén való építését. Baján kérésére vállalta az újszülött testőrségét. Az ifjú főbátot megkülönböztetésül Avar-Bátnak nevezték.

Az Öregek tanácsában szavazati joggal Gyönk-Bát képviselte. (A 275. Arvisurából.) Az előbbiekben ismertetett Arvisurát palúz (palóc) nyelven, sámán rovással az a Pósa vitéz rótta így le, aki, mint rovósámán, a Pósa-Bátka nevet vette fel. Jákó halála után lemásolta az ujgur rovással vésett Arvisurák emléklapjait, és jutalmul egy palúz községet kapott Csáttól. Ezt a települést a mai napig Bátkának hívják. -A bátok történetéről ezt mondják még az Arvisurák: Ordoszban Kr.u. 435-ben Ujgur lett a fősámán. Besenyő lányt vett feleségül. Utána 462-ben a veje, Farkas vette át a fősámánságot majd Kr.u. 476-ban Ujgur unokája Tolna örökölte nagyapja tisztségét. 504-ben a mongol származású Karcsu lett a fősámán; tőle Ujgur dédunokája, a sok nyelven beszélő Ujgur-Báj fősámán vette át a fejedelmi méltóságot. Ujgur-Báj a bugáti sámán képzésen ismerkedett meg későbbi feleségével, egy Báj nevű, nagyon gazdag avar fejedelmi lánnyal. Ezért lett a neve Ujgur-Báj. Amikor Ujgur-Báj fősámán 12 fia közül Ordoszból elengedte a bugáti sámánképzésre Szekszárdot és Szelegárdot, sejtette, hogy azok soha nem térnek vissza Ordoszba; ezért beleegyezett abba is, hogy fiai az ordoszi és a tübeti előképzés után a bugáti rimalányok közül válasszanak maguknak feleséget. Parancsa ez volt: “Szüntessétek meg Tyumen és Bugát között az ellentéteket! Egységesítsétek Bugát és Budavár sámánképzését!” Egy másik palóc sámánifjú, Boza a Bátivári sámánképzésen szerencsétlenül járt, nyomorék lett a lábaira, Bátivárban aztán a neve mellé felvette a Györke nevet is. Ugyanis Gyönk testvérét, Györke rimalányt vette feleségül, s kettesben Boza-Györke rovósámán név alatt Ujgur írással lemásolták az összes Arvisurákat. A Bát- törvény szerint Bátivárban ez lett a sámánképzés alapja. Györke, mint ogúz rovóbát Úzd kegyhelyen székelt; de azokat a (bölénytiszteletet kifejező) Arvisura-lapokat, melyeket ő rótt, a mindenkori főbát elé terjesztette. Közben persze mindig felkereste a Bátivárban székelő férjét, Boza-Györke rovóbátot is. A bátok legfontosabb feladata az volt, hogy békességet, szeretetet hirdessenek, de amellett mindent megtegyenek az Avar birodalomban egyesült törzsek védelmére is. Ezért birodalmuk határain idegen ajkú ifjú harcosokból keresztény papokat képeztettek ki, hogy kapcsolataik így szorosabbak lehessenek keresztény világ országaival. Mivel a Marosvárról kiinduló kalandozások során Légárd és Lővele a (sámán nevén Övele-Bát) meghalt, Ogúz-Bátnak Boza- Györke lett a legkedvesebb segítsége. De ez a helyzet megváltozott, amikor három öccse, Kurd, Gandás és Sumér-Bát előkerült a madaji kalandozásból. Ekkor már velük szőtte tovább a terveket, hogyan lehetne Baján vezető-fejedelem helyzetét a legjobban megerősíteni az új Égi birodalomban.

Amikor Ogúz-Bát, mint Sikonda férje átvette a 2. avar-tümény vezérségét, Pécs-Tórem városát szervezték szellemi központtá. Pécset aztán gazdag madaj előkelőségei is szépen felvirágoztatták. A harmadik palúz (palóc) ifjú, a. Bátképzésének befejezte után rokonlátogatás címén ogúz harcosokkal Ordoszba lovagolt, a leghíresebb nyílhegy-kovács, Rozsnyó vitéz volt. Ott akkor ért véget a sámánképzés. Annak végeztével Ujgur-Báj úgy rendelkezett, hogy harmadik és negyedik fia: Igal és Báta Ordosz jövője érdekében, a békesség kedvéért vegye fel a sárga hitet is. Ujgur-Bájnak ez a két fia még az 5-éves sámánképzés előtt elindult az Atis-folyó és Altáj-Bugát érintésével Gandás régi birodalmába, hogy hozzájussanak anyai örökségükhöz. Távollétük alatt apjuk, az özvegy Ujgur-Báj fősámán teljesen a besenyők befolyása alá került. Másodszor Gyula besenyő tenyő (=fejedelem) leányát vette feleségül. Tőle még 8 fia született összesen tehát 12 fia volt. Mire kisebb fiai is felcseperedtek, a kinai-ok mind több erőszakos cselekedetre ragadtatták magukat Ordosz ellen. Ezért a besenyők kénytelenek voltak Gyula tenyő vezetésével az Etil-folyó felé venni útjukat. A kinai-ok hátba támadták az elvonulókat. Erre az agg Ujgur-Báj a besenyők védelmére meghordoztatta a véres kardot. Győztek de a fősámán hősi halált halt. Gyula tehát ekkor magával vitte mind a 8 unokáját. Ezek akkor már mind házasok voltak, kalandozásaikkal sok kincshez jutottak és kincseiket a besenyő feleségek vagyona is növelte. Ujgur-Báj, még halála előtt Igal nevű fiának adta át fősámáni tisztségét. Igalnak avar volt az anyja. Emiatt itt kevés híve volt. Felesége, egy ogúz rimalány halála után egy kinai- főméltóság leányát vette feleségül. Dörmögej nagyasszony szülei egy egész városrészt építettek Ordoszban, Igaléknak. Ezt Igal eme újabb házasságából született első fia után Pató-nak nevezték. Ebből a kinai-ok által lakott városrész-ből alakult ki a Patou nevű város. Amikor Rozsnyó tárkány ideérkezett, Ordosz már Patou néven is szerepelt a Hangun-vidék városai között. Rozsnyó Kr.u. 575-ben elindult hazafelé. Báta ordoszi kőfaragói és ácslegényei közül 24-en csatlakoztak a rokonlátogatók csoportjához. De mire Rozsnyóék az Atis-folyóhoz értek, már 120-an voltak. Baján parancsára az Úz völgye közelében felépítették Barca várát; 20 kőfaragó munkájával pedig felépült Rozsnyó tárkány-település.

Újjáépítették Ózd kegyhely közelében Vasvár kurgánvárát, a palúzok vasbegyűjtő helyét is. Itt 10 nyílhegy-kovács és szegverő-széket létesítettek, Baján seregének céljaira. Paluz-Rozsnyó városában 24 ogúz ács telepedett meg. Rozsnyó sámán-főtárkány első fiának Pozsáló várát építették. Rozsnyót ekkor bát-tárkánnyá nevezték ki. A Bátok tanácsa a Nagy-Szala alkalmából Szekszárdra rendelte Rozsnyó tárkányt. Rozsnyó 66 ogúz kőfaragóból, ácsból és nyílhegy-kovácsból álló századával kora tavasszal meg is jelent Bátivárban. A bátok fősámánjána kívánságára felépítették Báta várát. Szekszárdon pedig egy nyílhegy-kovács és szegverő széket állítottak fel. Ezt a települést csúfolkodva Szegszárdnak mondták. Gyula tenyő tüményéből lemaradt 8 besenyő szekeres. Ezek állandóan útban voltak a palóc Vasvár és Szekszárd között, hogy vassal lássák el az ogúz-kurgán területét. Baján annyira megszerette és bizalmába fogadta az értelmes és nagytudású Rozsnyót, hogy a Szalában is általa juttatta érvényre akaratát Gyula besenyő tenyő békességben akart meghalni, ezért fiai rokonlátogatásra idekísérték a Jász-síkságra. Baján aztán a Réka-féle békés besenyők tüményébe telepítette le kíséretével együtt. Itt közös erővel felépítették Gyula várát (Kr.u. 571). Ezután Gyula fiai visszamentek a nagy legelőkkel rendelkező Besenyő-földre. Ordosz szabad levegője után nem akarták Baján uralma alá helyezni szabad népüket. De amikor Rozsnyó onnan ide hazatért, az önként ajánlkozókból minden besenyő törzs fuvarosokat állított Rozsnyó kíséretére. Ezek magukkal hozták nem csak a nevüket és tudásukat, hanem családjukat is. Ilyen besenyő fuvarosok voltak: Értelmes, Surány, Gyula, Kulpés, Kozáros, Talmat, Koponyás és Csopon gazdák. Budavárában Csát fősámán Szirmát nevezte ki hadnagyukká. Csát halála után 590-ben az ifjú Bát lett a fősámán. Őt Avar-Bát néven évekig nevelték erre a tisztségre. Közben Rozsnyó bát és sámán, Baján elgondolásainak alapul vételével, minden eddigi tapasztalatának felhasználásával kiépítette a 9 avar rendszerű kurgánt. Baján még 579-ben főtárkánnyá nevezte ki. A Pécsről kivonult Baranya főtárkány városát, Eszéket. A daragúzok székvárosát ekkor-tekintettel vízi útjára is-tárkány-fejedelmi székvárosává tette. Győr, Baján és Pécs avar, Marosvár székely, Lugos bolgár, Budavár kaza-hun, Gyönk és Vasvár úz, Diósgyőr kabar kurgán volt. Közöttük az úz Vasvár volt a legvédettebb. Kr.u. 575-ben a Nagy-Szala az Arvisura-törvények alapján pusztaszeri Nagy-Süán tartását rendelte el annak eldöntésére, hogy ki legyen az ifjúság vezére. Kora tavasszal az ordoszi és a bugáti verseny győztesei: Verőce besenyő és Alpár magyari vitéz is megérkezett, kísérettel. Szokás szerint aratás után kezdődtek a viadalok. A nézők között Verőce besenyő tüményének védnökeként ott volt Gyulavárból az agg Gyula tenyő, de szép számmal megjelentek Alpár magyari vitézei és Eszék tárkány-város magyari tárkányai is. A Baján kurgán vitézei, a vezérek, a táltosok, Csát fősámán, és a Szala is ott volt a figyelő dombon.Harmincezer lovas egész nap versenyt lovagolt. Mire a Nap asszony nyugodni készült, már csak a győztesen kikerült legjobb 24 harcos versenye volt hátra. Amikor pedig Baján kürtjele elhangzott, a Nagy-Süán 30000 lovasával szegélyezett lovasnyomon megindult a nagy VIESAKA küzdelme.Minden törzs a saját harcosát bíztatta. Négy ló az első futamban elbukott. Mire az ötödik fordulóra került sor, már csak tizenöten száguldottak a lovasnyomon. Amikor a porfelhőből előbukkantak az aranysisakos vitézek, legtöbben a turulsasos sisakú magyari vitézt bíztatták. Ő utána három hárpia-sastollas lovas száguldott. De a kunok egymást buktatták, így aztán Gyula tenyő legnagyobb örömére Verőce ért be másodiknak a célba. Harmadik az avar származású aranykecskés Bakar lett. Elsőnek a magyariak tümény-vezére, Alpár ért célba. Őt ünnepelte, dicsőítette az egész Pusztaszer.A fejedelmi pár, Baján és Ilona aranykecskén lovagló turul-és hárpia-sasos jelvényt adott a győztesnek. Neki pedig az arvisurák szerint jogában volt három elfogadható kívánságot előterjeszteni.Alpár, az ifjúsági vezérré előléptetett tümény-vezér letelepedési engedélyt kért a magyari tümény részére, szállásterületnek egynapi lovaglással bekeríthető területet, végül megkérte Baján legkisebb húgának, Telenának a kezét. (Telenát Sikonda és a bátok nevelték.) Az Öregek és a Vezérek tanácsa, valamint a Nagy-Szala mind a három kívánságot teljesítette.

Másnap Alpárék egynapi lovaglással a Tisza mellé értek. Itt Alpár magyari tümény lovastábort alapított Alpár elnevezéssel. Ez volt a magyariak egy tömegben való első letelepedése a Jász-síkságon. Alpár vezér lett az ifjúság fejedelme, Telena pedig az ifjú Aranyasszony. Díszes esküvőjük Pécsett, az avar szellemi élet központjában zajlott le. II. Ilona fejedelemasszony sértődöttségében lemondott tisztségéről. Így aztán Alpár és Telena nászajándékba megkapta szállásul a Baján-kurgánt. Ez igen közel esett Alpár tüményszállásához. Mivel a besenyő Verőce is szállás-és kurgán-jogot kapott, Rozsnyó tárkány-fejedelemnek hozzá kellett fognia a Dara folyó alatt a Verőce-kurgán építéséhez. Bakar csupán kurgán-jogot nyert. Mint kurgánve-zér, Dunna asszony folyóján felfelé egy napi hajoút távolságra egy új avar kurgánt épített. Alpár kemény katonai élethez szokott. Nem is késlekedett 8 határvédő tümény-székhely jövő életét elrendezni. A Lajta-őrség parancsnoka és ifjúsági fővezére Alpár lett. Felsőőr parancsnoka az ifjú Pölöske; a Szerémségé a pécsi születésű avar Barancsi. A Külső-őrségeken Boroszló, Igló, Göröc, Bihács és Ráma igyekezett megszervezni a tümény őrségét. Az ezek céljait szolgáló hosszadalmasabb kiképzés Bakar kezébe került az új tümény-székhelyen. Alpár ezt a feladatot kizárolag hun törzsszövetségi harcosok bevonásával igyekezett megvalosítani. Rozsnyó tárkány-fejedelem Kr.u. 579-ben végigjárta az épülő új kurgán-székhelyeket, és a rokonlátogatóban a Jász-síkságon tartózkodó besenyő ogúz-magyari ifjakat igyekezett rábírni, hogy vonuljanak be a határvédő tüményekbe. De nem volt sok sikere. 580 tavaszán a győr-kurgáni Nagy-Szalában Baján a szlávok kérésére azt javasolta:

Engedélyezzék a Pannonföldön átvonuló szlávoknak a külső kurgánokban való megtelepedést. Alpár is, Telena is tiltakozott a szlávoknak Pannonföldön való átvonulása ellen és nem tartották jónak öt, szlávokkal kevert tümény felállítását. Emiatt a Nagy-Szalában valóságos forradalom tört ki. Az avar többség leszavazta Alpárékat, és Baján megengedte a szlávok átvonulását, erős kísérettel. Ősszel, a félbe maradt Nagy-Szala folytatásakor, újra vita tárgya lett a külső őrségek helyzete. Rozsnyó szerint az átvonulás engedélyezése elhamarkodott cselekedet volt; a fiatalabb szlávok máris a bizánci és a romai uralom alá menekülnek a határvédő szolgálat elől; nagy családjuk azonban itt marad az avar Égi birodalom szélein és erre semmi szükség.Ez a tárgyalás akkor volt, amikor a Győr első fiát illető új kurgán névadó ünnepét tartották. Az új kurgánt Bakar építette. Baján ez alkalommal is azt javasolta, hogy engedélyezzék a szlávok további átvonulását, a többség azonban leszavazta. Erre Baján agyvérzést kapott. Hiába piócázták, estére meghalt.Az ősi törvények szerint a hatalmat Telena férjének kellett átvennie. Mivel Baján Bécsben halt meg, az első avar tümény székhelyét Bécsbe helyezték, Győr pedig az Égi birodalom székhelye lett. A második avar tümény székhelye Pécs, a harmadiké Bécs (Deés) volt. Győrrel együtt egy határokon belüli, belső háromszöget alkottak. -oOo- Avar-Bát és Boza-Györke fősámán, valamint Pozsáló rovóbát mogyoróhéjban így örökítette meg a Nagy-Szala előtti kort: A Magasságos Ég a 4615. medvetoros év bölénytorán magához szólította Ogúz-Bát rovósámánt. Ugyanebben a pillanatban Győrnek és Bátikának kisfia született, a gyermek neve csak Bát lehetett. Én, Boza-Györke, nyomorék voltomban örököltem a rovóbát és a rovósámán Tóremeknek oly kedves foglalatoskodását, hogy két arvisura rovásában is munkálkodhatok. Mivel Ogúz-Bát életében mindig csak a 9 törzsű avar új Égi birodalom érdekeit szolgálta, de Baján fővezérsége mellett csak, Csát lehetett a fősámán, rajtam keresztül lehelte ki lelkét az újszülöttbe. Nagyon a lelkemre kötötte, hogy hozzá hasonlóan őrködjek Avar-Báton és Új birodalmunk egységén.Báj avar fejedelemasszony 12 gyermeke közül ekkor már csak Kurd, Gandás, Sumér, Lébény, Körmend és Kucsó bát élt a Jász-síkságon, mivel Szelegárd az Aladár urali birodalmában élt, Szekeszárd, Légárd, Ővele és Ogúz-Bát pedig már meghalt. Az utóbbinak Bátta volt a neve. Sikonda mélységes gyász után a szintén özvegy Sumér-Báthoz ment feleségül, aki Pécs-Tórem kegyhelyét, uruk szent város szellemében az új Égi birodalom szellemi Központjává fejlesztette.

Tizenkettedik testvérük, Igal ordoszi fősámán állandó összeköttetést tartott a Jász-síksági bátokkal, a féltestvér besenyő tümény-vezérekkel, és Gyula tenyővel, akit az ordoszi és Etil-vidéki besenyők még mindig fejedelmükként tiszteltek. A kurgánok építését teljesen átvette Baján családjának és Égi birodalmuknak vezető rétege, a Nagy-Szala. Ennek főbátjai voltak. Kr.u. 568-570 között Báta (Ogúz-Bát), 570-575 között Kurd bát, 575-580 között Gandás-bát, 580-590 között Sumér bát, végül 590-600 között Gyönk kurgánvezér-bát. E bátok egyik legfontosabb feladata volt, hogy a Baján miatt keletkezett nagy feszültséget csökkentsék, és főként törzsszövetségi harcosokkal biztosítsák az Égi birodalom biztonságát. Ezért a 8 besenyő törzzsel és Altáj-Budával mindig fenntartották a kapcsolatukat, és onnan érkező harcosokkal erősítették az Égi birodalom védelmét. Alpár érzelmileg Atilla-Buda régi telepeseihez állott legközelebb, de felesége révén megnyerte Sumér-bát munkásságát. Sumér-bát arra törekedett, hogy szellemiekben és művészeti alkotásokban egyenrangúak legyünk a bizánciakkal és rómaiakkal. Az ifjú Avar-Bát folyton azon fáradozott, hogy a feszültséget csökkentse. Ezért a birodalmi fősámáni tisztséget csak 5 évig tartotta meg, azután átadta Boza-Györkének, az ő halála után pedig Pozsáló, Rozsnyó főtárkány fia lett a fősámán 600-ig. Alpár nyugodt és megfontolt vezető-fejedelme volt az új Égi birodalomnak. Győrrel, az új ifjúsági fejedelemmel minden fontos dolgot megbeszélt a Nagy-Szalában, nehogy ellentét merüljön fel az avar többségű ifjúság és a vezető fejedelme között. Baján tévedését csak 10 medvetoros év munkájával lehetett helyrehozni, akkor is csak katonai eszközökkel. De a szláv népek átengedése miatt bekövetkezett veszteséget teljesen sohasem lehetett pótolni. Bizánc és Róma befolyása viszont a térítések révén folyton nőtt. (Ennek következménye az volt, hogy a 24 hun törzs szövetségéhez tartozó bolgár-csuvasz tümény hun szövetségi nyelven beszélt, a bizánci hittérítés folytán a déli bolgárok teljesen elszlávosodtak; a karatán besenyő törzs a kisebbségi szlovén nyelvet vette fel; Verőce törzsének egyes részei pedig a római hittérítés folytán horvátokká váltak.)

Amikor Győr második fia, az ifjú Pécs feleségül vette Baranya tárkány-fejedelem unokáját, Sumér-Bát kezdeményezésére nagy vita folyt a felől, hogy a keresztény világ befolyásának ellensúlyozására nem kellene-e nyilvánosságra hozni Pécs-Tórem rovásait. A vita a Pécsett összeült Nagy-Szala elé került, abban a formában, mi volna helyesebb: a Pécs-féle sámánrovást, a széki-hun köznépi rovást, vagy az Ujgur rovást megtenni az új Égi birodalom közhasználatú rovásának? Mivel nem tudtak megegyezni, az arvisurákat az arvisura-törvények titkosságára való tekintettel nem tették az Égi birodalomhoz tartozó valamennyi törzs közkincsévé. Az ifjú Pécs erre kijelentette: Lehet, hogy éppen e miatt a csökönyösség miatt nem lesz örökéletű a birodalmunk, mert az avar birodalom harcosai nem fogják tudni a tudományokban megelőzni a tenger-melléki népek harcosait. Nem elég csak katonai téren kiválóbbnak lennünk náluk, meg kell előznünk őket a tudományban, művészetben és kézművességben is! Ebben a vitában Győr ifjúsági vezér, Pozsáló fősámán, valamint Pécs, Bécs és Décs fejedelmi ifjak álltak a haladás mellett, ellene volt a forradalmi színezetű elhatározásnak Alpár vezető fejedelem, s vele a táltosok a sámánok és a bátok tanácsa. A vitába belekapcsolódtak a harcosok, kereskedők és kézművesek is de szavuk nem volt döntő. Pozsáló, az ifjú fősámán nem tehetett mást, mint hogy Kr.u. 600-ra (a 4640. medvetoros év) összehívta Pécsre az Összbirodalmi Nagy-Szalát. Erre a tanácskozásra Altáj-Buda hívei, Ordosz-Pató sámánjai, Ural-Buda táltosai, az Anahyta és Anina-hívők, Atlantisz-és Pécs-Tórem tisztelők, valamint az ogúz bátok elfogadták Pozsáló meghívását. A költségeket a kurgán kereskedői fedezték

Doma fősámán arvisurájában igen érdekesen rótta le Barkasa rovósámán a szarmata tárkány-törzs viszontagságait. A Kuma-parti Pusztaszeren Kr.e. 900-ban Samsudi szarmata-lány lett az első az ifjúság viaskodásán. Ezzel a jászok harmadik, azaz tárkáy-törzsének leánya lett az Aranyasszony. Mivel győzelmeként férjet kellett választania, de sámánok helyett Toprakal szkíta ifjút választotta. Samsudi törzsének tárkányai tíz év alatt felépítették Topra-Kala tárkányvárost, ahol négyévenként tárkányokat képeztek ki. Samsudi beavatott aranyasszony férjének temetése után Kr.e. 852-ben a laza törzsi szövetséget, erős birodalommá kovácsolta össze. Toprakal szkíta fejedelem korában 6 törzsből állott a szkíta törzsszövetség: 1. A jászok vezére Mitrásgula volt és harci jelvénye az aranyszarvas, 2. Az avarok vezére az agg Birta, jelvénye a kőszáli-aranykecske, 3. A kabarok vezére Abasár, jelvénye a vadkan agyarokkal, 4. A szarmaták vezére Samsudi fia, Murom, aki muroma leányt vett feleségül, jelvénye a visszatekintő jávorszarvas, 5. A szkíta-saka törzs vezére Samsudi első fia Párdic, aki anyjának tanácsára állandóan útban volt, hogy az új törzsszövetséget minél jobban megszervezze, jelvénye a párduc és 6. Törzsként az ugorok agg vezére Igar volt a tárkány képzés vezetője Topra-Kalában, aki Gilgames leszármazott volt, törzsének a jelvénye a réti-sas volt, míg családjának az oroszlánfejű-királysas. Ezen törzsszövetség központja Samsudi második fiának, Muromnak elgondolása szerint kétszáz évig az Oka-parti Muromban volt és sok gyermekének utódai folytán ebben a korban Szarmata-törzs uralmáról beszélhetünk. Kiképzések azonban Topra-Kalában folytak.

A Saka törzsek vezérei Kr.e. 620 körül: Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal és Kelári voltak, akik Kr.e. 625-ben a Hírös kapuban átvették Paszametik egyiptomi fáraótól az Élet temploma tudományos könyvtárát és a Beavatottak titkait, amit Ordoszba szállítottak. Tomiris szkita-Saka királyné Kr.e. 330-ban legyőzte a perzsákat. Arszák a Tomiris királyné vezéreinek utódait: Becseur, Vara, Velez, Villő, Kocs és Villány vitézeivel 320-ban felszabadította Nagy Sándor által elfoglalt hun törzsszövetségi területeket és azt a Matol hun, Médi perzsa, Kezege avar és Kadisa örmény tartománybeli részekre osztotta fel. Mivel a régi tartományfőnökök többnejűségben éltek, azoknak elmenekülése, vagy lemészárolása folytán sok udvarhölgy szabadult föl. Azok szégyenükben a nagy gyűlölködés miatt lakóhelyük tájékára menekültek. Megbélyegzésként régi uraikról, satrafáknak hívták, s akik leányaikkal együtt, sok kincsekkel és ékszerekkel díszített ruhákkal mentek férjhez és az előkelőségüket fitogtatták. Mivel ezen udvarhölgyek javarészt a szarmata törzsből kerültek ki, kiknek prémkészítő mestereik a tárkányok társadalmában sok újdonságot alkottak, a Muromák, Csuvaszok és Mescserek vidékén telepedtek le, majd a jászok harmadik törzsével, a királyi alánokkal sokszor átvették a szkíta törzsszövetségben a hatalmat. Ezen több nyelvet beszélő Saka törzset a görögök és rómaiak az alán királyaik miatt roxolánoknak nevezték. Ezen Saka vezette törzsszövétség megszervezte, a Káspivár birodalmának hatalmát. Gandás birodalmából érkező menekültek vezéreik lettek. Maga Arszák, a hikszoszoknál letelepedett Gilgames házból származott, és beavatott körökben még Ordoszban is nagy tekintélynek örvendett. Anyanyelve szabir volt, de görög, etruszk, zsidó és latin nyelvek mellett mind a 24 hun törzsszövetség nyelvének változatait ismerte. Minden beavatott arvisurát, még az uruki nyelven írtakat is olvasta. Arszák utódai az arszakidák hatalmának vége felé Kr.e. 220 körül a szarmaták és roxolánok átvéve a hatalmat, a Saka-szkíta birodalmat kétfelé osztották.

Kővárból kiszorították a parszi-szkítákat és Nagypályiba a mai Krím (Kerecs) félszigetre tették át székhelyüket, míg a Pa-mír sakákat, vagy keleti szkítákat a magyarkai Pusztaszerről átvezényelték Topra-Kala térségébe, s így Kőváron a szarmaták, míg Magyarkán roxolánok, tehát a jász törzsek vették át a vezetést. Időszámításunk 24. évében Csatári aranyasszonyt börtönbe vetették és az meghalt Nagypályiban, majd családja díszes te-metéssel a környékben, jász-szarmata temetkezési rend szerint eltemette, míg népe a jász-síkságra vándorolt. A visszamaradt jászok forrón szeretett aranyasszonyuk emlékére még három alkalommal: 182-ben, 255-265között és 332-ben szedték a sátorfájukat és a jász-síkságnak még szabadon maradt térségébe vándoroltak. Csatári aranyasszony fia, Jazig, egy gazdag szarmata leányt, vett el feleségül és az esküvőjük lakomáján a Szabadka nevű menyasszony énekelte el a nagypályi-ének sokáig fennmaradt dallamait. Csatány rovósámán a 242. arvisurában, mint első vőfély énekelte el először. Népes családja a Csörsz árokrendszer és a római sáncok között telepedett meg és átvette a vízzel telt árok-rendszer védelmét. Központi helyük minden esetben a szarmata királyleány, Szabadka városa maradt, amely 28-tól 898-ig nem adta fel az irányító szerepét. Így az összes vándorlási korszakokban beavatottjaik a 24 hun törzs szövetsége érdekeit szolgálták. A Csörsz árokrendszerhez a szükséges faanyagot a Rima-lányok birodalmából szállították. Ezért a szarmata árokőrző vitézek gyakran úz lányok közül választottak feleségnek valót. Így került Ajnácskő is az Ároktő-i Csörsz-árok szarmata fejedelmi udvarba. Itt egy kislánya született, akinek névadója a Rima-völgyi Szabadkán volt, s így ezen leányka a Szabadka nevet nyerte. Csatári aranyasszony fia Jazig, amikor ellenőrízte a Csörsz-árok védelmét, megismerkedett Szabadkával, de az már Csörsz fiának a jegyese volt és útban voltak Nagypályiba, házasságuk jóváhagyása végett, amikor Csatári aranyasszony meghalt. Itt énekelte el Szabadka először a Nagypályi éneket. Házassága után azonban rövid időre férjét az emberáldozatos temetkezés miatt bosszúból meggyilkolták. Ekkor a daliás Jazig vette el feleségül, aki végleg a Csörsz árokrendszerbe költözött. Székhelyét a római sáncok és az árokrendszer közötti térségben állította fel. Csátról és Szabadka-pusztáról minden alattvaló az új szállására követte, amelynek nevét az új asszonyról Szabadkának nevezték. Itt hét fiuk és hét leányuk született, majd Jazig halála után férjhez ment az agglegény Csatányhoz, akitől még hat fiú származott. Első fiuk, Kudzsula beavatott volt, aki visszatekintő jávorszarvas jelvénnyel a beavatott-központ parancsára hadba indult a Kusán szkíták hódítási terveinek végrehajtásához. Amikor Kudzsula fejedelmi ifjú Bégrám fővárosba érkezett, a Kapisi szkíta-hadsereg központjában megbízták a Saka-sereg fővezéri tisztségével. A Kapisi főhadiszállás jelvénye az aranypárduc volt. Ezen hadsereg élén elfoglalta Taksziliát és ezzel elnyerte Kapisi hercegnő kezét. Az új időszámitás szerint 64-ben Kudzsula-Kapra néven a keleti Kusán-Birodalom fejedelme lett. Szabadka-i emlékként aranypénzt veretett és a római birodalommal felvette a kapcsolatot. Engedett a Kusán birodalomból hozott kényszernek és igen sok utódja született a 24-es asszonynéppel bíró háremében, sőt még a fejére helyezett csúcsos süveg szokása miatt a haját minden nap borotváltatta. Fővárosa Maturában volt, de birodalmát 24 fejedelemségre osztotta, amelyben fiai és unokái lettek az uralkodók, a Buddhizmus pártolása mellett. Legnagyobb kiterjedésű az Indiai Saka-birodalom Kaniska alatt volt. Ezen Kudzsula-Kapra családjából származó uralkodó, amikor a nyugati Kusán-szkíta birodalom a Szaszanidák miatt elvérzett, beljebb húzódott Matura felé és 240-től még 502-ig fennállott. Egy csoportjuknak belső magja Ilona-Gyilyó birodalma idején visszajött és Szabadka térségében Szatymaz vezetésével letelepedett. Vezérük régi nevéről ezen csoportot jazigoknak nevezték. Tehát Csatári aranyasszony utódai nem pusztultak ki.

273. Arvisura Csát rovása,Bát jegyzeteivel Kolozsvár és Szöged egyensúlya

Pusztaszer fölött a Fehér-tó partján állott Bősárkány díszes palotája, amelyet még a kis Lóna születésekor, 469-ben is a 24 hun törzsből álló szövetség egyik szellemi központja volt. A bába-asszonyok, hogy a foggal született tündérke szívós legyen, a Fehér-tó vizében fürdették meg, áldozatot mutattak be Joli-Tóremnek, a FöId-anyának, hogy e lányka, ha eljön az ideje, uralkodjék népe felett. Szöged lovasezredének harcosai úgy megtanították lovagolni a kis szélvihar lányt, hogy a rima-lányok vetélkedőjén mindenben első lett és ezzel az ősi törvény szerint jogot nyert arra, hogy három férjet választhasson. De neki egyedül csak Atilla dédunokája, Zsolt kellett. Első leánya 488-ban született. Ez a kis Zaida három éves korában meghalt. Első fia, Bende 490-ben született. Kiváló harcos és ötvös lett belőle. Először Kolozsvár kegyhelyen, majd Gyilyóváron, másképp Ilona-váron székelt. Első fia, Szamos, Doma fősámán után a törzsszövetség fősámánja, majd 538-ban, Torda után a Jászvásári síkság fejedelme lett. Második leánya, Szömörke, 492-ben született. 496-ban a Sarolt nevet adták neki. 510-ben a bizánci udvarba ment férjhez. Igen fontos szerepet és Ilona fejedelemasszony 530. évi bizánci látogatása alkalmával fontos feladatot kapott. Érd vezérrel együtt a déli kapcsolatokat erősítették.Harmadik, leánya 496-ban született. Máriának keresztelték. 5l5-ben a bolgár fejedelem egyik fiához ment férjhez, de már 532-ben meghalt, édesanyja 530. évi látogatását még megérte. Második fia, Torda, 498-ban született. Édesapja kívánságára csak pogány nevet kapott. Kiváló harcos lett belőle. 535-ben egyhangúlag fejedelemmé választották.

I. Ilona az arvisurákban előírt nevelést adta gyermekeinek. Ezek a törvények előírták, hogy minden sámán és leendő rimalány tanuljon ki valamilyen mesterséget. Az oktatás céljára Budavár volt a legalkal-masabb. Az itt maradt törzsszövetségbeli fiúgyermekek közül az eszesebbek Doma fősámán és Benkó atya keze alá kerültek. Ebből az iskolából öt évenként újabb és újabb jól kiképzett csoportok kerültek ki. Bende az ötvösség mellett híres szálláshely-rovó lett. Leírta a birodalom minden települését. Lovagolni nem nagyon szeretett. Annál jobban úszni. Amikor a nyarat abban a Bősárkány Csaba után örökölt és újjáépített, Fehér-tó melletti palotában töltötte, ő volt az ifjúság legjobb úszója és csónakázója. Húsz éves korában megnősült. 512-ben született nászajándékba kapott gyilyóvári lakában Szamos nevű fia. Szamos az 535. évben befejezett sámánképzésen első lett, de ekkor már híres volt arról is, hogy Kolozs-váron ötvöscsoportja részére messze földön híres aranyműves telepet létesített. Amikor Doma fősámánt 559. telén szélütés érte, az Öregek Tanácsa Szamost fősámánná választotta nagy nyelvtudása és hosszas vándorútjai során szerzett ismeretei alapján, kiegészítője lett nagybátyjának, Torda fejedelemnek, aki nem csak jó harcos volt, de elsajátította a sámántudományokat is. I. Ilonának egyik legfőbb érdeme a Nekese és Szanka fősámán segítségével létrehozott békés birodalomvezetés. Deédes unokáival és azok házasságával jó politikai légkört teremtett. Szömörkét, aki a keresztségben a Sarolt nevet vette fel, a görög császár udvarába adta férjhez. Saroltnak három fia született. A nyarat mindig Kolozsváron töltötték. Mind a hárman Görögországban házasodtak meg. A császári udvarból hasznos értesülésekhez jutottak.

I. Ilonát és utódait különösen az érdekelte, hogy mi történik a volt Hattus-kasszu birodalomban és Perzsiában. Értesüléseikről jelentéseket küldtek Kolozsvárra és Buda-várra. I. Ilona másik leánya, Mária, igen vallásos volt. A bolgár fejedelem fiához ment férjhez. Kísérő lovasai hírszerzéssel is foglalkoztak. Előkelő bolgár körökbe házasodtak be és részt vettek Mária egyetlen fiának és két leányának az oktatásában is. I. Ilona bolgáriai és bizánci útját diplomáciai úton gondosan előkészítették. Ezeken a vendégjárásokon a besenyők gondoskodtak az utazás biztonságáról. Ezeken a látogatásokon llona fejedelemasszony a rokon uralkodók udvarában bemutatta a törzsszövetség 20 éves nyugodt, békés munkájának gyümölcseit, közöttük elsősorban Kolozsvár minden valamire való ötvösmunkáját. Torda és Bende otthon maradt, nehogy a birodalmat valami meglepetés érje. Győr és Szerém vára között ugyanis akármikor adódhattak meglepetések. Budától az Úzvölgyi részekig azonban a békét semmi sem zavarta. Érd vezér, aki uruki keresztény volt, Nyugat felől biztosította a békét. Mivel I. Ilona a bizánci útra magával vitte az uruki keresztény Érd vezért is, Pusztaszeren és Kolozs-váron Bende átvette a kiskirály szerepét. Közben Torda Budavártól Muravárig hadjáratot vezetett a csellengők és menekültek miatt. A német és szláv csoportok ugyanis korábbi szokásuk szerint ekkor is betörtek erre a területre, melynek nagyobb részén kereszténnyé lett pannon leszármazottak éltek, hun törzsszö-vetségi maradványokkal együtt. Sokat panaszkodtak vetéseik, otthonaik feldúlása miatt. Amíg I. Ilona udvarával a déli uralkodóházakat látogatta, Szerém vára és Eszék vára állandó készültségben állott. Ebben az évben a kaza-hunok és avarok részéről nem várhattak rokonlátogatást, mert ezek a legelőterületek miatt napirenden lévő nézeteltérésekkel és összeütközésekkel voltak elfoglalva. A hadjáratot Torda a besenyők által Szirmavárnak, az Úzok által Szerémvárnak nevezett erősség mellett fejezte be. Bende második fia, Bőse ekkor kérte meg Ardarik legkisebb leányának a kezét.

A mátkaság idején is nyugalom volt. Bende a széki-hunokat rendelte be Kolozsvárra, palotaőrségre. Ekkor kezdték a széki-hunokat székhelyi hunoknak nevezni. Ez eleinte olyan kötekedő névnek számított. De később mindenki megszokta. Ilona elrendelte, hogy ezekbe a székely rajokba ne csak kovács és nyerges legyen beosztva, hanem szűcs, varga és kerékgyártó is. Így a parszi tízes hadrend tizenkettes létszámú harcos rajoknak adott helyet, a tizedeseknek pedig minden esetben tárkány-képzéseken kellett résztvenniük. Lényegében azonban a tizedes lovasrend mégis megmaradt, mert két személy mindig a raj szekerének biztosításával, a tartalék lovakkal és a hadizsákmánnyal, vagy tartalék élelmezéssel volt elfoglalva. Az Ilona parancsára átszervezett ezredeket Torda ifjú fejedelem ezerötszázas ezredekké alakította át, úgy, hogy mindegyikhez egy-egy század rimalány is tartozott. Budavár és Szöged térségében azonban megmaradtak az ősi tizedek. Feladatuk az őrség és a hadiutak ellenőrzése volt. I. Ilona 535-ben halt meg. Egy járványos betegség elöl későn menekült az Erdőelvi rész hegyei felé. A vészes kór az öregebbeket ekkor erősen megtizedelte. Nagy gyászpompával Gyilyóváron temették el. Ilona születésének és halálának napján az aratási hálaünnep után minden évben gyásznapot tartottak. Torda az úz kőfaragókkal és kabar ácsokkal várat épített tiszteletére. Bende Balog-Bolárinak egyik lányát, Bolári-Virágot vette feleségül, Bolári-Virág kitartott őseinek Égi birodalmi hite mellett, fiainak sámánkiképzést adott és 18 éves korukban kötelező rokonlátogatásra is elküldte őket Urál-Budára. Bende mindig Kolozsváron lakott és egyik legfontosabb feladata, hogy Kelettel tartsa a kapcsolatot. Torda viszont édesanyja után felvette az uruki keresztény hitet és Rómában is járt. Ott Gerőc atya keresztelte meg és a Szentatya közelében papnak nevelkedett.

Ez a nyugati irányú alkalmazkodás az egyházi vezetőket arra a belátásra késztette, hogy nem volna helyes Pannon-föld és Budavár ellen erőszakos térítési eszközökkel fellépni. Szöged térségét és a II. széki-hun térség katonai állományát ebben a helyzetben csökkenteni lehetett. Csak az őrségek maradtak fenn, természetesen továbbra is használva az őrségekre kötelező szokásos fény- és hangjelzéseket. Szöged környékén mindig tartózkodott egy-egy beavatott is, aki a Nyugattal való kapcsolatokat ápolta. Torda egy Encs-vidéki határőr bán keresztény leányát, Iboskát vette feleségül. Iboska bajor anyától született, aki rokonságban állott a bajor herceggel. Tordáék a telet mindig Szöged térségében, a Fehér-tó mellett töltötték. Legkedvesebb szállásuk Bősárkány kibővített palotájában volt. Viszont a nyarat az Encs és Ibos folyó között töltötték, rendszerint vadászással. Sok gyermekükben találták örömüket. I. Ilona halála után az Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy az erők egyensúlya érdekében Torda legyen a fejedelem, mert a gyermekei házassága révén a nyugati keresztény világhoz tartozik. Ebben az időben halt meg Doma fősámán is. Utána Bende első fiát Szamost tették meg fősámánnak. Szamos édesanyjának, Balog-Bolári Virágnak a révén rokonságban állott a hun törzsszövetség valamennyi törzsével, így szükség esetén számíthattak azok segítségére is. Mivel Torda és gyermekei vezető szerepet töltöttek be a határmenti bánságokban, a Szögedi nyári palota és a kolozsvári keleti irányzat kellő egyensúlyba került egymással. Tordának 538-ban bekövetke-zett halálakor ez az egyensúly egy kissé megingott, ezért Szamos öccse, Bőse, amikor felesége, Ardarik leánya az ötödik gyermek szülésébe belehalt, szintén Nyugatról nősült és a nyugati nyomás ellensúlyo-zása végett az Ibos mellé költözött, mint kiskirály. Szamos erélyes, jó uralkodó volt, 538-tól 566-ig volt hatalmon. Ekkor súlyosan megbetegedett és a hatalmat fiára, Csát fősámánra ruházta. A németek és szlovákok Szamos halála után újabb betörésekkel kísérleteztek. Csáték tehát Kolozsváron át az újonnan alakult avar törzsszövetséghez fordultak, hogy, vonuljanak be Pannonföldre.

FELKÉSZÜLÉS A NAGYSZALÁRA 275. Arvisura Boza-Györke és Pozsáló rovása Bátiváron a 4450. medvetoros évben eldöntötték, hogy minden törzsnek csak sámánelőzködésen nyertes harcos lehet a főtárkánya (Kr.u. 410); a 4460. medvetoros évben Bagamér meghírdette harcát a Nagy-vízig (Kr.u. 420); a 4470. medvetoros évben megkezdődik a jászokkal a hunok felvonulása (Kr.u. 430); a 4473. medvetoros évben megérkezik Atilla a királyi szkítákkal (Kr.u. 433); a 4475. medvetoros évben megérkezik Buda és Bősárkány a kaza-hunokkal, úzokkal -oOo- Az Öregek tanácsa a fővezérek, sámánok választását az alábbiak szerint hagyta jóvá:

FŐVEZÉREK: FŐSÁMÁNOK: Bagamér-Balambér 410-425 Balambér 410-425 Atilla 425-453 Buda-Jákó 425-435 Csaba 453-460 Buda 435-451 Dunna asszony 460-498 Nekese 451-508 Sziktivár 498-500 Szanka 508-510 Száva asszony 500-503 Doma 510-535 Ilona-Gyilyó 503-535 Szamos 535-538 Torda 535-538 Suprun 538-550 Szamos 538-556 Csát 550-590 II. Ilona 556-558 Bát 590-595 Baján 558-580 Boza-Györke 595-598 Alpár 580-600 Pozsáló 598-600

A vezető Aranyasszonyok: Bősárkány 410-452 Ilona-Gyilyó 500-503 Dunna asszony451-453 Hajnalka 503-510 Deédes 453-467 Torbágy 510-540 Szörényke 467-490 Ilja 540-588 Száva asszony 490-500 II. Ilona 568-575 Telena 575-600

A Pannon (Velem) tümény-vezérség kiépítése: Alsóőr (Lajtaőrség): Felsőőr: Szörényőr: Aladár-Dengezik-Ellák-440-450 Beke-Suprun-Siklós-Karatán-Bőse 450-480 Szirma-Ziric-Vukulác-480-510 Tard-Madocsa-Bárd-510-530 Csát-Hangács-Szabács-530-540 Pápóc-Csurgó-Ozora-540-550 Csorna-Verőce-Macsó-550-560 Lébény-Körmend-Kucsó-560-570 Alpár-Győr-Pölöske-Barancsi-570-580 Rajka-Kőrös-Balambóc-580-590 Köpcsény-Bürüny-Rapcsány-590-600 Külső tümény-őrségek, Bécs tümény-vezérséggel: Boroszló-Igló-Göröc-Bihács-Ráma-590-ig Borod-Pernye-Bakar-Szeber-Bodon-600-ig 578-580 között 10 tümény szláv kapott átvonulási engedélyt Boroszló és lgló parancsnoksága alól, azzal a rendeltetéssel, hogy a déli és nyugati irányból várható bizánci és római támadásoktól ők fogják védeni az új Égi birodalmat. A birodalom székhelye 580-tól Győr, de az első avar tümény Bécs avar-gyűrű-várában helyezkedett el. Parancsnoka Bakar vitéz, tümény-vezére az ifjú Bécs kereskedő-tárkány. Az őrségeket egy-egy olyan nagycsalád fejéről nevezték el, melynek tagjai a vitézi szolgálat letelte után valamilyen helységet (várost) alapítottak.

Az új Égi birodalom Nagy-Szalája a 24-karéjos Ata-Isis szentély kegyhelyén 24 napig tartott. Aranyasszony napjának holdtöltekor kezdődött. A sámántanács mindenekelőtt azt állapította meg, melyeket kell fehér, és melyeket fekete hun törzseknek tekinteni. A fehér hunok a 9 karéjos Pécs-Tórem és a 3 karéjos Sis-Tórem kegyhelyén, a fekete hunok az 5 karéjos Joli-Tórem és a 7 karéjos Ruda-Tórem kegyhelyen tanácskoztak 3-5 pergő idéjéig. Itt a résztvevőket jelölték ki. Az Ata-Isis kegyhely 24 öl hosz-szú és 12 öl széles volt, a végében a 25. ölön egy torony emelkedett, abban ült Alpár nagy fejedelem és Pozsáló fősámán. Az első 6 karéj közepén Győr ifjúsági fejedelem, a második 6 karéj közepén Pécs ifjú-sági vezér székelt, kétnaponként váltva egymást. A 3. hat karéjban Décs, a Nagy-Szala szervezője, a negyedikben Bécs kalmár-fejedelem székelt. Az ajtóban állt Rozsnyó tárkány-fejedelem széke. A toronykaréj központjában Telena Aranyasszony képviselte, mint Rimaszécs a nőket. Ő kezelte, az arany pergőt s csengővel jelezte a beszédek idejének lejártát. Minden harmadik vákust pihenést jelző kürtszóval szakították meg. Rima lányai ekkor frissítőket hoztak. A legkényesebb üggyel kezdték: megengedjék-e, hogy a szláv menekültek átvonuljanak Pannonföldön? Már Pannon vitézei is találtak itt tarkós és görög törzseket. Békességben éltek velük, de a görög népek mégis délebbre költöztek. A káldorok ellen csak a kabar előőrsök harcoltak, de az aztán Dunna asszony folyoján átúsztatva a hegyek közé vonultak. Estorás szövetségre lépett a káldorokkal, de jöttek a rómaiak. Őellenük 40 évig harcolt az újabb kabar-kimmer csoport de a régi kabarok példáját követve hamarosan ők is átúsztak Dunna asszony vizén és csúfnéven, mint kovádok, de szabadon éltek. A római légiósok megölték azokat, akik ellenálltak hódításaiknak, de Udint fiaival együtt, meg Uptor és Ruga vezért még vendégül is látták, ha segítettek nekik. Hálából harc nélkül átengedték Pannóniát Atillának. A mindenkivel megegyezésre kész hun törzsek örömmel fogadták Baján vitézeit. Senki se gondolt ellenállásra, hiszen ők is az Égi birodalom harcosai közé álltak a közös ügy érdekében.

Atilla daragúzai örömmel szállították 24 lapátos hajókon az avar, görög és tarkós utasokat, de most Eszék utódai Alpár bíztatására élénken tiltakoztak a tót-féle népek átvonulása ellen. A tótokat német törzsek űzték el szállásaikról, itt segítségért esedeztek, és a Nagy-Szala harmadik napján vezetőik örök szövetséget esküdtek a hunoknak. Alpár nagyfejedelem teljes erővel az eszékiek mellé állott. Már Bajánnak azt az intézkedését sem helyeselte, hogy a tótok határőrizetre felvétessenek. Nem volna helyes most sem megengedni menekülésszerű átvonulásukat, mert majd, mint a kimmerek, a kereszténység felvétele címén ők is szabad területeket követelhetnek. Pozsáló fősámán is Alpár mellett volt: Ha a hegyekbe be is engedik határvédőként a tótokat, Dunna asszony nagyvizéhez nem szabad őket odaengedni, mert az álnok keresztény papok majd folytán bujtogatják őket, és a hun törzsszövetségnek soha sem lesz nyugalma. Győr ifjúsági fejedelem szerint: “Ifjúságunk soha sem építheti életét ellentétekre: békében akarunk élni. Azok a vitézek, akik 24 évet eltöltenek a 24 hun törzs szövetségének szolgálatában, jutalom képpen bárhol letelepedhetnek az Égi birodalom területén. Mindenkinek bíznia kell az Égiek jóakaratában, de nekünk is gondolnunk kell a jövőre. Máskülönben elbukunk, mint Atilláék.” Telena is a férje mellé állt, de 3 pergős tanácskozás után kétharmad többséggel Győr ifjúsági fejedelem javaslata győzött. Alpár azt jósolta: Utódainkban még majd megbánjuk még mi ezt! Utána Pécs azt javasolta, hogy az Agaba-féle rovásokat ne csak a sámánok, bátok és táltosok, hanem a kalmárok és kézművesek is használhassák, mert az Égiek szerint a tudás mindenkié. Ebből nagy vita keletkezett. A tanulni szeretők helyeselték, a többiek ellenezték a javaslatot.

A kérdést nemcsak a Nagy-Szalában, hanem az összes kegyhelyeken is tárgyalták. Legszenvedélyesebben Moncsok sámán kelt ki a javaslat ellen: “Az Arvisura-titkokat nem szabad kivinni a köztudatba, mert az Égiek megtorolják!” Végül sem az Agaba-féle, sem az ujgur, széki-hun, vagy kun rovás közreadását nem engedték meg: a javaslatot 50:30 arányban leszavazták. Pécs szomorúan csak annyit mondott: “Meggyilkoltátok a jó szellemek ébredését!” Hiába hirdette hát a szavazás előtt Pécs Agaba örök igazságát: “Amelyik nép megtagadja múltját, elbukik!” Ezért javasolta, hogy lépten-nyomon hirdetniök kell elődeik dicsőséges és küzdelmes múltját, mind regölésben, mind rovásokban. Az ujgurok és kasszuk is azt bizonygatták, hogy a görögök, rómaiak és kinai-ok birodalmában minden írástudó összekötő kapocsnak számít a főváros vezetői és a legkisebb határőrség közt is. Ha a hírvivők elpusztulnak, az írástudó kalmárok is el tudják olvasni a parancsokat, és rendeltetési helyükre tudják őket továbbítani. De azért is ajánlatos volna közreadni a rovásokat, hogy a vallási őrülteket ellensúlyozni lehessen az Arvisurák örök törvényeinek az igazságaival. Bécs a Nagy-Szala elé terjesztette a kalmár-törvényt, de annak kapcsán javasolta a névadási törvény megváltoztatását is. Alpár ellenkezését félretéve ezt a törvényt is megszavazták. A régi Arvisura-törvény szerint a sámánok jegyzékében a medvetoros év minden napjára más-más név volt előírva. A gyermek tehát mindig azt a nevet kapta, amelyik születésének a napjára meg volt határozva. Minden törzsben 730 rendes és nemenként 1-1 Aba és Úr név, összesen tehát 734 név között választ-hattak a sámánok. Keresztényekkel vegyes házasságból származó gyermek a javaslat szerint két nevet kaphatott: a törzsbeli és a római nevet. A törzsek között voltak kalandozásból eredő összevegyülések is. De a névadás kérdésében jött létre közöttük egyetértés is. Így pl. a parszi-szkíták a széki-hun, a pamír-szkíták a kaza-hun névadást fogadták el. A kaza-hunoknál az első név Agaba volt. A kunoké Tónuszaba. Batour kaza-hun név volt; Oposur a kabaroké; Őrsur az úzoké. A kereszténnyé lett Bécs tyumen-székhelyi harcos fia például 2 nevet kapha-tott: ha a gyermek Aba napján született, kaphatta az Aba Péter nevet. Kettes vagy többes ikrek neve lehe-tett felmenőik után Bátour, Oposur, Őrsur vagy Kantur. Tiszta törzsben a második ikergyermeknek lehe-tett jellemző nevet is adni. Például ha a fiúgyermek balkézzel jött a világra, kaphatta a Balog nevet.

Alpár a morvák mozgolódásai miatt Bécs tyumen-székhelyre lovagolt, kénytelen volt otthagyni a tanácskozásokat. Ott érte az agyvérzés, győztes hadjárat után. Közben a Nagy-Szala azt tárgyalta, érde-mes volt-e a kabar-kimmer törzsnek Kr.e. 34-től Kr.u. 6-ig harcolni a római túlerő ellen. Meg, hogy ér-demes volt-e a veszprémi baszkor-úz jövevény törzsnek lázadást szerveznie, amikor ugyanilyen lázadás miatt egyszer már el kellett hagyniuk a frankok birodalmát is. Veszprém környékéről pedig 4-évi hiába-való háborúskodás után át kellett úsztatniok Dunna asszony Nagyvizén, mint ahogy a kabarok is tették. Sokan helytelenítették, hogy Kr.e. 80-ban az esklók és széki-hunok beengedték földjükre a görög öldöklés elől menekülő dákokat. Igaz, hogy 10 év múlva szövetségre léptek Burebista uralkodójukkal, hogy közös erővel megakadályozzák a görögök terjeszkedését, de a dákok pártfogása gyengítette a befogadókat. Görög támadás elől a veszprémi úz aranyművesek nagy része Aranyosszékre menekült és az esklókkal együttműködve nagyon fellendítették az ötvös ipart. Ez viszont arra ösztönözte a római császárokat, hogy a gazdag Pannóniához hasonlóan az esklók földjét is igyekezzék birtokába venni. Ekkor a Lippa úz-eskló leányzótól és Baál dák vezértől született Decebál vette át az Eskló-föld védelmét. Róma eleinte vereséget szenvedett és még adófizetésre is kötelezte magát, de Kr.u. 80-tól Kr.u. 107-ig tartó kemény harcok után Trajánusz római császár Decebál szövetségeseinek birodalmát római provinciává tette. Amikor Alpár a morvák mozgolódása miatt Bécsbe ment onnan lovasok érkeztek ellentmondó hírekkel. Volt olyan hír, hogy Alpárt kereskedőnek öltözött római hitű tót papok megmérgezték. Emellett szólt, hogy harmadnapra a kisétkű Telena asszony is meghalt. Alpár győzelméről a tanácskozás 23. napján jött az első hír, amikor azt a kérdést tárgyalták: a katonai táborhelyeket úz módra váraknak, az avarok szerint kurgánoknak, vagy Alpár-Eszék szerint földváraknak nevezzék-e. Amikor közben megérkezett Bakar tyu-menvezér jelentése az uralkodópár haláláról, a Nagy-Szala 24 pergős szünetet rendelt. Ezt az ősi pergőt még Agaba törzse hozta Atlantiszból. Az egyik nap délelőttjétől a másik nap délelőttjéig huszonnégyszer kellett megfordítani. A gyász jeléül így állították meg az időt. Ez alatt az Égi birodalom területén minden újszülött gyermeknek az Alpár, illetve Telena nevet adták.

Az 1-napos gyász után Alpár-Telena tiszteletére megszavazták a Földvár-törvényt. Így aztán a Nagy-Szala után épült rendszereket Dunaföldvárnak, Balaton-földvárnak, Tiszaföldvárnak nevezték. Viszont a kegyhelyül szolgáló helyek neve továbbra Budavár, Ungvár vagy Vasvár maradt. A törvény megszavazása a magyariak győzelmét jelentette. Utána megszavazták azt is, hogy minden 24 évet leszolgáló végvári vitéz ott telepedhet meg az Égi birodalom területén, ahol akar, és egy “ló-pár”-művelésnek megfelelő nagyságú telket kap. A törvény végrehajtásáról a mindenkori tárkány-fejedelemnek kell intézkednie. Rozsnyó, az ifjú tárkány-fejedelem ekkor rendelte el, hogy a 24 hun törzs szövetségéből valók Pannon földjén kapjanak szállást, a szláv-féle veteránokat az Esklók földjén vagy a határok közelében kell elhelyezni, a bolgár és gyepida népek vité-zeit pedig az Esklók földjére kell irányítani. Az “egy pár-ló művelés” területe mindig a veterán erejétől függött, de az átlag ezer lépésnyi terület volt. A 25. napon Győr ifjúsági fejedelmet “közös akarattal” vezető nagyfejedelemmé választották, ő pedig megerősítette azt a törvényt, hogy határőrizeti parancsnoknak mindig olyan vitézt kell megtenni, aki Pan-non vezér szerinti névadásban részesült, vagy egykori ottani parancsnok, pl. Lajta, Hisba, Suprun, Kani-zsa, Szerém, stb. egyenes ági leszármazottja. Bakar tyumenvezér az egykori Lajta vitéz ivadéka volt. A Mosonyvár parancsnoka Moncsok sámán lett; Nándorfehérváré Kurd bát; Jászvásáré Igalom táltos. Ezeket az eseményeket a 277. Arvisurában 24 vezető sámán örökítette meg, Győr nagyfejedelem, Rozsnyó tárkány-fejedelem és Pozsáló fősámán rovásával megerősítve. A Nagy-Szala ekkor 200 évre előre megállapította a napok számolásának módosított rendjét. Erre amiatt a rendkívüli tárkány-nap miatt volt szükség, amit az Alpár és Telena halála feletti gyász miatt kellett tartani.

Tormás fősámán rovása. 700-705-ig. A Bugátból menekült Atar sámán kamlikjában, az Ogur-Bolgár szövetég központjában egy kisfiú szü-letett. A gyermekről már a bábák megállapították: “A kis Haramból nagy beavatott lesz!” Kis pólyás ko-rában, ha kazárok jöttek Bélavárra, szétrugdosta a pólyát. Tudval uruki püspök szerint hat éves korában megmondta, hogy a kazárok rövidesen megszüntetik a bolgár-magyar szövetséget. Az uruki számítás sze-rint 649-650-ben ez meg is történt. Tíz éves korában pedig azt is előre megmondta: “Samó beavatott Rómának elárulja az avarok vezette Égi birodalmat!” Ezért Kürt fejedelem Bélavárból Szávárd-Alpárhoz küldte Haramot. Haram Tudval püspök vezetésével el is indult, és kalandozó társaival, együtt 658 tavaszán megérkezett Uzsvár közelébe. Onnan gyors futár vitte érkezésük hírét a fejedelemnek. Szefárd-Alpár titkos fejedelem Szolnok tárkányt küldte az érkezők elé. A két ifjú a fegyverharcosok törvényei szerint örök barátságot kötött egymással. Már az úton elkezdték hányni-vetni az Égi birodalom sorsát. Mire az Alpár-kurgánhoz értek, készen állott a zsuán menekültek kezdeményezésére építendő beavatott kegyhely, Avarbástya terve Bat-baján 565-től 602-ig állandóan úton volt, hogy előkészítse a 600-as Pécsi Nagyszalát. Utódai Al-béla és Bélavár közelében székeltek. Haram már gyermekkorában is beavatott volt, már akkor tudta, hogy a római pápa és a szláv papok tervet szőnek az Égi birodalom megdöntésére. Ennek ellensúlyozására küldte Kürt fejedelem Haramot azzal a megbízással, hogy a veszély megelőzése érdekében tegyen meg minden intézkedést a beavatott kegyhely felépítésére. Amikor Szefárd-Alpár meghallotta Haram jelentését, parancsára Tudval a fősámánt elkísérte az Al-bánságban működő Samó ellenőrzésére. Samót itt titkos megbeszélésen tetten érték. De Galló őrségi sámán a Samó megbízottja ekkor már elindult hajóval Rómába. Kezében az Égi birodalmat eláruló íratokkal.

Töredelmes vallomása után Gallót, aki a küldemény tartalmáról nem tudott semmit sem, örök időkre száműzték a Zsuán Birodalom határára. Samót pedig közel egy évi vallatás után még kerecsen-vadászat előtt karóba húzták. Haram beavatott a Szövetség ládáját zsuán tárkányok kíséretében az újonnan épített Avarbástya-kegyhelyre szállította, és Szolnok tárkány segítségével a szent helyekre megállapított szertartás szerint beépíttette. Utána mindketten őrparancsnokok lettek. Feladatuk volt az “alsóvilág” elkészítése. Az őrség tagjai Haram kíséretében érkezett harcosok voltak. Haram, Atar sámán fia volt, Atar pedig Bugát sámánképző kegyhelyen született, majd Bélavár beavatott központban katonáskodott. Családjának hetedik fia, Haram, a beavatott-szenthelyen zsuán szertartás szerint kapta a nevét. Haram vitézeinek a fele fekete-hun származású volt: Kavas, Kas, Duc, Til, Zsillaz, Kagnas, Buras, Bulza, Duca, Kapagoz, Hamza és Szálas; mind lovasok. A másik fele zsuán és hokjen vitézekből állt. Zsadán, Zsalu, Zsidil, Zsuta, Zsarban, Zsiraj, Bajda, Bura, Balló, Garó, Izaj, és a Kál tárkányok. A 9 avar vezette törzs és a Béla-törzs köteles volt száz-száz tárkányt Haram rendelkezésére bocsátani. Ezek munkájával 6 év alatt készült el az Avar-Bástya, a hozzátartozó barlangrendszerrel együtt. Budavár alsó világa 1 napi járóföldnyi volt, ezzel szemben a vele összekötött Avar-Bástya alsó világa 3 napi járóföldet tett ki. Avar-Bástya 9 teremburás építménye a kilenc törzs céljait szolgálta, a tizedik terembura mindig az uralkodó törzset illette a 24-karéjos tárgyaló helyiséggel együtt. Ez össze volt kötve a 25 öl magas toronnyal, amelyben a beavatottak titkos Arvisuráit őrizték. Ebben a toronyban tartózkodott Haram őrsége.

Az őrség legvidámabb embere a zsuán származású kis Zsiraj volt. A Béla törzs csak tepertőnek nevezte, mégpedig a szó eredeti jelentése szerint, ugyanis miden zsíros akó alján maradnak apró tepertődara-bok. Az azzal meghintett köleskása mindig kedvelt eledele volt az őrségnek. Az Avar-Bástya elkészülése után Haram beavatottat fejedelemmé választották. Mint fejedelem elren-delte, hogy Bélavár sok ezer év alatt összegyűlt valamennyi kincsét szállítsák el onnan. A kincseket a kazárok részéről fenyegette veszély. Bars ifjúsági fejedelem aztán 665-ben el is szállította a kincseket Bélavárról, az újonnan felszentelt Avar-Bástyára. Szefárd-Alpár ezután elrendelte a 700-as Nagyszalára való felkészülést. Haram végigjárta az avarok vezette földeket, onnan pedig váltott lovasok vitték a meghívást a 24 hun törzs szövetségének tagjai által lakott minden területre, felhívva őket, hogy megbízottaikat küldjék el az előre láthatólag öt évig tartó Avar-Bástyai Nagyszala megbeszéléseire. Haram a fejedelmi tisztséget 578-ban átadta a vejének, Zemlén pateszinek, és most már minden erejét az Avarbástyai Nagyszala előkészítésére fordította. Mindig az Arvisura előírásai szerint étkezett és egye-bekben is megtartotta az Arvisurák rendelkezéseit. De a Nagyszalán már csak mogyorófa botjait tapogatva tudta megtartani beszédeit. Hallása azonban mindvégig jó maradt. Avarbástya Nagyszaláját Haram mellett Zemlén készítette elő, Maróca beavatott kisfejedelem hathatós segítségével.

Az érkezőket Haram fogadta; 24 mogyoró-és 6 nyírfa pálca valamelyikének megérintésével jelezte, ki hova fog szállni. A fehér-hunokat Alag, Dunnakeszi, Csömör, Csepel, Fót, Mogyoród, Üllő, Sikátor, Soroksáros, Sashalom, Rákos és Pestliget sátorszeren, a fekete-hunokat Abaliget, Bicske, Bia, Budaváralja, Kakukkhegy, Mogyoróshegy, Érd, Pomáz, Pilishegy, Kelenhegy, Hidegkút, Pátyihegy, Rókahegy, Solymár, Tétény és Zsámbékán szállásolták el; a két fehér-hun-szkíta csatlakozó csoport a Kőbányák aljára, a kasszu-hetiták pedig Rákospatak-Nyúlsziget környékén, az új boldoganyás kőszállásokra kerültek. E küldöttségek vezetői voltak: Apakán, Dudasari, Csaba-fejedelem Magyarkáról, Csakinga, Farkas, Moson, Üldég, Susudél, Susán, Radán, Rozsnyó, Pestidél, Arankáj, Bikadél, Borsa, Burgaj, Karapáj, Mohás, Écskun, Pokolkáj, Pilagán, Kiribadáj, Homoróda, Pilakingár, Rikacsi, Sakateráj, Tenenkaráj, Zsamszána, valamint Babót, az Égi birodalom nagyfejedelme és Kapornak fősámán. Sakateráj, a parszi-szkíták megbízottja még egy 24-tagú zenekart is hozott magával, Bihar igric-sámán vezetésével. A zenekar értett mindenféle zenélő szerszámhoz. Lakóhelyüket a Dunna asszony folyója és a melegvízforrások között jelölték ki. Ott télen-nyáron lehetett fürödni. Mind a 30 szálláson voltak arabag, azaz gyógyító sámánok. Ezek fürdés után minden nap megvizsgálták a tanácskozásra indulókat. A Szitás fürdő használata kötelező volt. Budavár alján étkezés után min-denki megfürdött a merülős tófürdőkben. A tanácskozás minden ötödik napon csak öt pergőig tarthatott, de a szálláshelyeken 4 napig tárgyalták a már eldöntött, vagy döntésre váró eseményeket. Így felkészülve jelentek meg a tanácskozáson. Mindegyik törzs köteles volt 3-3 szálláshelyet élelemmel ellátni. A Béla törzs az Üllő, a Kőbányák és a Nyúlsziget-környéki szállásokról gondoskodott. Lábasjószág-legelőik a Rákos patak bal oldalán voltak. Az ellátást mindenütt Kövezsd ifjúsági fősámán ellenőriztette a bacsa-sámánokkal.

Az Avarbástyai Nagyszalán Haram beavatott fejedelem megnyitója után Zerinke aranyasszony beszá-molója hangzott el: -A legnagyobb hiba ott történt, amikor a többség a Pécs-kurgáni Nagyszalában megengedte, hogy minden olyan harcos, aki a határőrizetben 24 medvetoros évet leszolgált, háztelket kapjon a folyóközi belső területeken. Így az idegen ajkúak több gyermekkel beözönölve nem egy helyen többségbe kerültek a tiszta Égi birodalmi lakossággal szemben. Ezt tetézi még az a helytele szkíta-saka szokás, hogy avar főurat avar szolgáktól körülvéve kell eltemetni. Ezzel a leszerelt idegen harcosok családja védettséghez jut. Az anyagi javakra törekvő római-görög kereszténység az ő isteneik másvilágának ígéretével nagy területeket szerzett határainkon. Samó árulása folytán Boroszló, Igló és Bécs kurgán területén csökkent a befolyásunk, és a déli bánságok is kettős uralom veszélyében vannak. -Sokkal jobb a határaink mellett, az Etil két oldalán élő Magyar törzsszövetség helyzete. A főurak temetésén ott csak idegen szolga feláldozását engedik meg. Marina szellemében megvalósították a 8 utód hátrahagyásával való szaporodást és a választásuk szerint akár kazár, akár avar szolgálatban tölthető vité-zi szolgálatot. Az uruki püspökség elvét vallják: Ne hódítóként menjünk az idegenekhez, mert azok is eljönnek meghódítani bennünket, és ez mindig sok emberáldozattal jár! Ezért a kazárok akkor is harcra ké-szülnek, ha az avaroknál kell vitézkedniük, vagy fordítva. Ha vége a harcnak, a Káma mellett mindig béke honol! -Ezért javasolom az emberáldozatos temetés megszüntetését és a 3-5-7 gyermekes szaporodást. Helytelen, hogy a temetés után vízbeöltek száma folyton szaporodik. Viszont helyes, ha aranykincs ritkábban kerül a sírvermekbe. Inkább a kurgánok égi oltárán gyűljön a törzsszövetség vagyona. Csökkenteni kellene a temetkezések utáni sok állatáldozatot is. Az égiek az égiekkel, a földiek a földiekkel vigadjanak, de Uruk szerint fölöslegesen senkitől se vegyenek el életet. Tenisur vizénél pedig harcos-tartalékot kell gyűjteni. -Az Avarbástyára rendelt Élet templomának biztosítása mindezt megköveteli. Al-Béla kincseinek gon-dos őrzése azért is fontos, mert a kazár kereskedők minden aranyra szemet vetettek. Új szervezetet hoztak létre: a böszörmények tanácsát.

Ennek az volna a feladata, hogy a magukévá tegyék minden ősi szellemi kincsünket. Számos ellenvetés után a javaslatot megszavazták, csak a vízbeölés maradt fenn, anélkül, hogy a mértékét meghatározták volna. A Magyar törzsszövetség fejedelme, III. Csaba felhívta a figyelmet arra, hogy Ordoszt, ahol a 100 kinai- család még mindig kiváltságokat élvez, elárasztotta a sárga hit. Kazária, ahol kezdetben ugor-magyar többségi hatalom volt, az aranyborjú fiainak a hatalma alá került. De annyi előnyünk még van, hogy legalább az Atlantiszi hitvilágot nem bántják. Az uruki hit püspökségét azonban elüldözték Van városából, majd Magyarkáról is, és az üldözöttek csak a Szefárdiak Nyék törzsénél leltek menedéket. Így most ennek a püspöknek a fennhatósága alatt csak a Van-vári, a Magyarkai és a Győr-Szefárdi öspörösség működik. A kiváló műveltségű Nazirt nem tekintik az aranyborjú-hit fiának. Ezért javasolja, hogy az Uruki püspök-séget a Tenisur vonalának védelmében helyezzék el. Ezt a javaslatot a beavatottak, sámánok, bátok és táltosok többsége megszavazta. A böszörmények elleni fellépést azonban ellenezték, azzal az indokolással, hogy azok csak színleg vették fel a muzulmánok hitét, azért, hogy segítsék az Égi birodalom hírszolgálatát. Balizás böszörmény megköszönte az irántuk tanúsított bizalmat és kijelentette. Uruk-Erech városában még mindig vannak Nazirnak hívei. Békés természetükért a muzulmánok is tisztelik őket. Ezért javasolta, hogy böszörmény csak végzett tárkány, vagy sámán-bát lehessen, tehát olyan, aki hisz az Égi birodalom szerinti lelki örök életben. Kérte a Nagyszalát, hogy a Tenisur mellett építhessen az uruki püspökség ré-szére boldoganyás kőházat. Ezt egyhangúlag megengedték. Tormás fősámán szintén azon volt, hogy csak sámánképzettségű ifjú lehessen böszörmény, de az uruki püspökség híveit meg kellene szabadítani a böszörmények mind jobban elharapódzó nyereségvágyától. Róma-Bizánc hitének is az a legnagyobb átka, hogy lelki atyáik előbbre valónak tartják a kincset és a dologtalan jólétet, mint a szellemi tisztaságot. Ezért nem rettennek vissza az égiekre hívatkozva még az át-koktól sem. Az uralkodókat összeveszítik egymással, és akkor az erősebb mellé állanak, hogy a hadisarcból nyereségre tegyenek szert. Tizedet követelnek a vérrel szerzett kincsből, azt ígérgetve, hogy a gyilkosságra bocsánatot eszközölnek ki az Égi Nagyhatalomtól. Javasolja még a Van-tó melletti uruki hitű püspökség visszaállítását és anyagi támogatását, a Tenisur lelki központ megtartása mellett. Így, az Atlantiszi lelkeket meg fogjuk segíteni a mór üldözőkkel szemben.

Maróca ifjúsági beavatott Tormás fősámán javaslatát kiegészítve azt javasolta: Küldjenek Rómába Uruk hitén levőket kispapnak. Akkor a tiszta hitű szövetségbeli lelki atyák lesznek az avar keresztények lelkipásztorai a nyugati határőr kerületekben. Ezt megszavazták. Zemlén beavatott fősámánt agyvérzés érte. Helyette Maróca, az ifjúsági beavatott olvasta fel végső üzenetét: -A bölcsek kövein ez áll: ”Ne menjetek hódítani, mert akkor hozzátok is eljönnek és meghódítanak benneteket! Aki kardot ránt, az kard által esik el. A Békességet keressétek!” Mindenki jól tudta, hogy eddig hódításos zsákmányszerzés folyt: ez védelmet is jelentett, de hogyan éljenek békességben, amikor a gyepűvédők kénytelenek állandó harci készültségben lenni minden határon? -Ezért aztán mégis az örök harc mellett döntöttek. Zemlén szellemében Maróca még azt javasolta: A Pateszi-sámán-bát tudományokat át kell adni a köztudatnak. Ne csak az égiek kedves rendjének le-gyen a tulajdona a bölcsesség, a tudomány és a múltunk regéi. Tegyük mindenki közkincsévé, hiszen a görögök és rómaiak is, akik regéinket továbbfejlesztették, milyen nagy népekké lettek! A gyógyítás művészetére meg kell tanítani minden megfelelő embert. Múltunk szépséges hitvilága és rege kincse ne csak a papi rend tulajdona legyen. Őseink történeteiből lélekben megerősödve kell törzseinket az öldöklő ha-lak csillagképéből átmenteni a vízöntők jegyébe. Máskülönben Atlantisz népe elpusztul. Mindenkinek tudni-a kell: mi szüntettük meg az emberevést. Nazir az égiektől vezetve Uruk városában kezdte hirdetni: Szeressétek egymást! Szeressétek még az ellenségeiteket is! Vérünkből való erős Anna unokája Hetevarett szent helyén azt hirdette: ”Csak egy Isten van, és az szereti az emberiséget!” Szolnok tárkány fejedelem fia, Alpár, az ifjú beavatottak nevében azt ajánlotta a Nagyszalának, hogy a következő Nagyszala idejéig építtessék ki Tenisur védelmi vonalát, hogy a nép életét erős kátavárak biz-tosítsák a kazár és a frank hódító törekvések ellen. A Nagyszala a kátavárak kiépítéséhez hozzájárult, de a szellemi kincsek közreadását elhalasztotta a vízöntők csillagképéig. Sakateráj elgondolásait követve Nagypályi szkítái hamarosan elkezdték a szkíta maradványok, felhasználásával a kátavárak építését. Az Avarbástya-kegyhely első halottja Zemlén beavatott fejedelem lett. A háromnap-járású alsóvilág-ban helyezték nyugalomra. Tormás Nagypályiba tette át székhelyét. Az Avarbástyai Nagyszala döntéseit Várkony rovósámánnal ellenőriztette. Az építkezéseket Haram és Szolnok vezette. Gyanakáta építése közben a leányrabló böszörményekkel vívott csatában mindketten hősi halált haltak. Várkány Nagypályiban temette el őket a vitézek közös sírjában.

Amikor 453-ban a hunok a Jász síkságról visszavonultak, a hun birodalom keleti részébe, csak Deédes aranyasszony és Csaba maradt Atilla birodalmának nyugati részén. Az avarok ellentétbe kerültek a hun törzsekkel és visszavonultak Bugátba. De a kinai-ok nyomására a keleti avarok éppúgy kimozdultak, mint a nyugatiak. Elhagyták a Hangun folyó és Ordosz vidékét. Mivel a keleti avarok a zsuánok közelében éltek és közöttük többségben voltak a zsuán törzsbeliek, a kinai-ok őket is zsuánoknak nevezték. Ezek a keleti zsuán-avarok 500 körül a nyugatiakat is magukkal ragadták, és a Bugáttól Káspivárig terjedő részen telepedtek le. Itt érte őket az altáji törökök támadása. Ez aztán az ugorok alapította Kazár birodalomba üldözte őket. 550 táján azonban kivonultak a kazárok fővárosából, Bakárból és nyugatra vonulva, Bizánc közelébe kerültek. 558-ban velük szövetségre léptek a Bolgár-Ogur birodalom ellen, és azokat magukkal ragadva, a Ten és Tenisur vonalán túl eső tájakra, nyugatra vonultak. Itt 562-563-ban megtámadták a frankokat, úgy, hogy azok kénytelenek voltak Bizánctól segítséget kérni. Alboin, a bárdok királya szövetségre lépett az avarokkal a gyepidákok ellen. A gyepidákok legyőzése után a bárdok (longobárdok) elhagyták a Pannonföldet és nyugatra vonultak. Baján fővezér 4 törzsét hátrahagyva 567-582 között 5 törzzsel bevonult a Jász síkságra és teljesen ma-gához ragadta a hatalmat Atilla volt birodalmában. A pannon honfoglaláskor a görögök a dunántúli ré-szekről délre vonultak, de Sirmium városában elég sokan visszamaradtak. Ezek erre az időre meglehető-sen elszaporodtak és ellenálltak az avaroknak. A kutrigurok előőrsei Dunaszekcsőnél átkeltek a Dunán és elárasztották a Dunántúlt. 15 évi ostrom után elfoglalták Sirmiumot. Az avarok 5 törzse ezután elfoglalta az egész Pannonföldet egészen az Encs vídék gyepiig. A legyőzött tarkósok és más ottani népek elismer-ték az avar fennhatóságot és a görögökkel együtt adót fizettek az új Égi birodalomnak. Az avar vezetőség a régi Lébényi, illetve az új Tépe-i egy-igaz Isten hiten voltak. Hittek vallásuk égi eredetében.

A többi törzsüknek azonban megengedték, hogy mindenki higgyen a saját istenében, vagy isteneiben, csak azt követelték meg, hogy mindenki ismerje el az egy-igaz Isten Égi birodalmát. A több-isten-hívőket a határvédelmi bánságokba helyezték el. Atilla meggyilkolása után az igazi avar vezetőség soha sem találkozott idegen hatalom követeivel, hogy elejét vegyék az ilyen merényleteknek. A nyugati Égi birodalomban a lébényi előőrs mindenben elismerte a tépei rendelkezéseket; a keleti bi-rodalom azonban szigorúan kitartott a mordvin Polen tavai irányítás mellett. Ez minden szellemi hatalmat az éltető Gabona istennek: a Földanya éltető erejének tulajdonított. Ezért az uruki-mani egyisten hívőknek nem egy tábora nyugatra távozott és az avar birodalmat erősítette. Bár így a lébényi felfogás erősbödött, a lébényiek mégsem kerültek soha ellentétbe a tépeiekkel. Baján a perzsa szövetségben bízva vonult be a Pannonföldre. Hatalmát Sirmiumon keresztül jó messzire kiterjesztette dél felé és birodalmának hamarosan közös határa lett a görögökkel. Az avar-perzsa ba-rátsági szerződés a magyarázata annak is, hogy az avarok terjeszkedése már 578-582 között erős ütemben megkezdődött Bizánc felé is. Sirmium elfoglalása után aranyban, ékszerben és selyemben hadisarcot követeltek a görögöktől is. 585-ben tartották az Égi birodalom tépei tanácskozását. Itt rendelték el a déli bánságok felállítását. E-zekbe a bánságokba csatlakozó törzsek kerültek. De mivel a görög harcok sok veszteséggel jártak, a 600-as Nagyszalában már arról tárgyaltak, hogy kikkel védjék meg a déli határokat. Az ott élő pannon és hun maradékokat nem akarták kitenni az örökös görög-avar háborúskodásnak. A németek szálláshelyeiről ki-üldözött tótok (Eszék utódai Alpár bíztatására tiltakoztak az engedély megadása ellen, de a többség Pé-csett úgy döntött, hogy) ha örök hűséget esküsznek, átvonulhatnak Délre. Alpár, Bajánnal szemben azt sem helyeselte, hogy a határőrizetbe felvegyék őket. Pozsáló fősámán azért nem látta helyesnek, hogy a három Istent hívő álnok keresztény papok izgatni fognak az Égi birodalom egyistent hívő lakosai ellen. A végén Alpárt megmérgezték.

A sorozatos görög-perzsa háborúkat a Bizánc császárai csak úgy tudták viselni, hogy évi adót fizettek az avaroknak. A késedelmet nem egy esetben háborúskodás követte. Heraklios császár békéje folytán 619-től 623-ig a császár csak olyan magas adó fizetésével tudta kielégíteni az avarok követeléseit hogy a bizánci császárság megingott tőle. A római pápaság a szláv határőrök keresztény hitre való térítését kez-dte el az avarok ellen. De elrendelték Bizánc megsegítését is. Ekkor, 626-ban, a tengeren és a szárazföldön győzött Bizánc. A konstantinápolyi vereség hatására a szláv népek fellázadtak, de az avarok vérbe-fojtották a lázadást és a határövezetekben rend lett. A szlávok megtérítését Bizánc is, és Róma is folytatta. A megsemmisített Ugor-Bolgár birodalomból elmenekült Kuvrát bolgár fejedelem 635-ben fellázadt az avarok ellen, felvette a bizánci hitet és önálló államot alapított. A szlávok belháborújában fellázadt Alcezo bolgár vezér, a kutrigurok főnöke is, de le-győzték. Bajor földre menekült, s itt Dagobert bajor herceg Linz tájára telepítette le őket. Később azonban a herceg legyilkoltatta őket. A bizánci győzelem hatására Samo szlávjai 658. táján Karinthia, Stájerország, Alsómarótföld térségében egy rövid életű szláv államot alapítottak, de az avarok könnyen legyőzték ezt a Róma bíztatására alakult államot. Bizánc azonban annyira támogatta a szerb és horvát kereszténysé-get, hogy ezek önállósították magukat. Igaza lett Alpárnak, hogy kár volt a németek által kiűzött szerbe-ket és horvátokat átengedni a Pannonföldön. Bizánc ezzel megszabadult az avarok közelségétől és lehetővé tette, hogy 680-ban a kazárok elől menekülő bolgárokkal megalapítsák a bolgár államot. Ez ellen egy avar küldöttség hiába tiltakozott Bizáncban. Ettől eltekintve 678 után az avarok nem szorgalmazták az államkapcsolatok fenntartását Bizáncban. 670 táján a magyarkai uruki-mani hívők is elhagyták az Ogur-bolgár államszövetséget, és ezzel a keleti avarok Égi birodalmában is többségbe kerültek. Viszont a polentavi központ is szívesen szabadult volna az egyisten hívőktől, s ezért a nyugati lébényi központ támogatására bíztatta a magyarkaiakat. Így aztán a Bakátból menekült Béla törzs ifjúságának vezetésével részben a jugorosokkal a nyugati Égi birodalom, vagyis a lébényi központ segítségére siettek. A nyugatról jövő támadások ellen elállták az Encs-Kalágé és Ibos-Magyarhegy vonalát, uruki mani keresztény hitük pedig megnyerte Róma és Bizánc kegyeit is. Ezzel a magyarkai felvonultatással került be a nyugati avarok birodalmába a magyarkai-kámai uruki-mani szellemi irányzat. Ezek után a fővezérség a tépei körzetben tartózkodott, de az ifjúsági fejedelem a Győr-lébényi körzet-ben uralkodott, a határvidéki bánságokban pedig a fejedelmi ifjak vették át az irányítást. A nyugati és déli hatalmakkal ők érintkeztek. Ezt a képviseltetést jól megvalósították, és a kellőképpen kiképzett avar vezérek Batbajántól kezdve mindig nagyon jól tudták, hogy mit akar az avarok Égi birodalma, a nép jóléte és biztonsága érdekében. A földek termékenyek voltak. Az avarok akaratukat a néppel szemben érvényesíteni tudták, így a Nyugattól nem volt szükségük semmire sem.

A 600-as Nagyszala határozatai értelmében még nagyobb mértékben kifejlesztették a föld alatti avar-gyűrűk rendszerét. Egy ilyen cölöpépítményes avargyűrűben akár egy egész tömény lovast is lehetett állomásoztatni. Teljesen átszervezték a tárkány-rendszert is. Minden hatalom a főtárkány kezébe futott össze, hozzá özönlött az avar hírszerzők és bánok minden jelentése. Mivel a 626-os bizánci győzelem után Bizánc és Róma szövetsége még nagyobb erőre kapott, az uruki-mani püspök Bécsből Győrbe tette át a székhelyét, a jugoros-mani püspök székhelye pedig a Van-tó melletti Tuspa városából az ősmagyar központba Magyarkára került. Az uruki-mani és az ősmagyar vallás aztán a 790. uruki évben eggyé vált és mindkét felekezet hitének az alapja az uruki-mani Biblia lett. A lovasság kiképzése a csörsz-vonalon folyt Pozsonykeszitől Kevekesziig, a gyalogosoké az avargyűrűkben. Bizánc és Róma kérésére Tudun győri központja beleegyezett abba, hogy a gyepüket a keresztény népek szaporodása miatt fokozatosan vonják szűkebbre, mert ez elősegíti a földek megművelését is. Ezt azonban sem a jugoros fővezér, sem a főkagán, illetve az avar fővezér sem helyeselte, mert ez szerintük csak csalétek a nyugati keresztények részéről, tudniillik azok újabb területfoglalásra készülnek. Így az avarok Égi birodalma 630-ban három részre bomlott. Győr lett “Tudum”fővárosa, Szefárd fővezér fölvette a görögök körében közismert kagán nevet, Kürt fejedelem pedig Al-Bélára tette át a beavatott fejedelmi székhelyet. Így aztán az avarok Égi birodalma lassanként puszta, laza szövetséggé változott, de a főkagán intézkedései még mindig végigfutottak a Tenisur vonalán felépített Káta erődvonalon. E vezetőközpontok irányítói voltak: 633-tól Kürt-Szefárd-Tudun 645-től Kuvrát-Avas-Alpár 658-tól Zára-Ügyes-Vargány 670-től Tarján-Orbaszár-Haram 685-től Váska-Almágy-Zemlén 700-tól Tormás-Belizár-Maróca A legnagyobb uruki-mani vándorlást Tudval magyarkai püspök idézte elő, aki 670-680 között a legna-gyobb uruki-mani keresztény tömeget a Lébény-győri területre irányította, igaz, hogy ekkor is nagy mohamedán nyomás nehezedett a magyarkai uruki-mani püspökségre. Ekkor rendelte el Szefárd-Alpár-II. Csaba a 700-as Nagyszala megtartását. A hun törzsszövetség megalakulásától kezdve a mindenkori fővezérnek állandó segítségére volt az Öregek Tanácsa. Tagjai főként az elaggott fővezérek, fősámánok, tárkányfejedelmek, lovasfejedelmek és aranyasszonyok legrátermettebb egyénei közül kerültek ki. A tanács legszűkebb körét minden birodalomban a fővezér, a fősámán, a főtárkány, a lovasfejedelem, és az aranyasszony, tehát a legfontosabb öt személy alakította ki. A vezető személyiség tehát az öt vezéregyéniség akaratát tolmácsolja. Az Öregek Tanácsa 25 személyből állott tehát mindig páratlan számmal vettek részt a megbeszéléseken, hogy a többség akaratát kifejező határozat születhessen. Külföldi követeket a vezető személyek sohasem fogadtak; min-den határügyi tisztnek joga volt az avar birodalom nevében fogadni a külföldieket, és rögtön intézkedni is. Amint a Győr központtal különvált Tudun-féle avar birodalom engedékeny lett a gyepű területek szűkítésében, sorra alakultak meg a keresztény, szláv államok. Az avarok feladták Boroszló, Igló, és Albán-ság területét, és megalakult Morávia, Szlovénia, Horvátország, Szerbia és Új-Bolgária.

Nagy Károly frank birodalma is megkezdte Róma és Bizánc jóváhagyásával keleti terjeszkedését, a római pápaság pedig még az arabokkal is egyezkedésre lépett, hogy nyomást gyakoroljanak a jugoros avarok szövetségének birodalmára. 740-ben a frankok megindították a Karatán háborút. 776-ban elfoglalták a közös avar-longobárd bir-tokot: Isztriát és újból Karatánföld felé fordultak. Ekkor IV. Csaba, Tard kagán és az ifjú Bős tudun követei 782-ben megjelentek a szárazföldi Lipparingben tartott birodalmi gyűlésen és elismerték Isztria bekebelezését, de kifogásolták, hogy az Elbán túli szlávokat ellenük lázítják. A frankok elismerték az Encs folyó menti 680. évi határvonalat, de kérték az avar-longobárdok befogadását Avariába. A pápaság titokban arra kérte Nagy Károlyt, hogy Bős tudun országát tegye hűbéresévé s ezáltal természetesen pápai adófizetővé. Ajiló határvédelmi tiszt, Bős tudun veje áruló lett. Bős tudunnak minden igyekezete csődöt mondott, mert kereszténység ide, kereszténység oda, Nagy Károly valójában csak hódítani és gyilkolni akart. Edemen tervét alkalmazták ellene, Pannonhalma, Győr, Veszprém és Kanizsa vonalába minden ter-ményt felperzseltek, hogy Nagy Károly kénytelen volt csúfos vereséggel visszafordulni. Erre az időre esik a Kaszuk kiírtása is. Ezt a 792. évi damaszkuszi emberirtással fejezték be a pápa szövetségesei, az arabok. Mikó tárkányfejedelem erődítménnyé építtette ki Bécs környékét. Edemen népe felkészülten várta a damaszkuszi menekülteket, fegyveresek sokaságával. A legnagyobb baj az volt, hogy Bős tudun nagyon megbízott a Krisztus utódaként tisztelt római pápá-ban. Pedig hát Bős tudun egymaga aligha tudta volna megvédeni az avarok birodalmát a megvadult fran-kok ellen. Bős tudun legnagyobb lányát, Mencsért az eraviszkok vezére, Pilis vette feleségül. Pilist min-denki csak Eraviszkónak hívta. 790-ben lovával leesett az Atilla-hegyéről, és abba belehalt. Utána Men-csért Ailó longobárd vezér vette feleségül. Ailó a Kékhegynél áruló lett, de nem átallott kérőként jelentkezni. Mencsér első házasságából született Zoltán nevű fia hiába tiltakozott a házasság ellen. 795-ben esküdtek Kalágéban, de az itáliai vendégek az esküvő hajnalán meggyilkolták. A frankok minden oldalról támadtak, és az egyház is azonnal munkához látott.

Salzburg érseksége a Dráva és a Rába között karatán telepeket létesített és innen küldte a pásztorbotos hittérítőket. Azok aztán tele szekérrel tértek vissza az érsekség székhelyére. De a passaui püspökség kimaradt a jóból és a bajor grófokkal egyetértve szlávokat telepítettek a Rába fölötti területre. Keszt aranyasszony a győri-uruki-mani püspököt küldte Nagy Károlyhoz bőséges ajándékokkal és védelmét kérte a szláv betelepítés ellen. Nagy Károly ekkor Bős tudun Zoltán nevű unokáját tette meg ifjúsági tudunnak; ahogy a papok tévesen írják: Zotan avar tudunnak. Átkeresztelkedése után Szavaria és Petronell között telepedett le népével édesayjának, Mencsérnek eredeti birtokán. Pelsőc beleegyezésével azonban ez a Zotannak elkeresztelt Zoltán bő állandóan a nagyanyjánál, Keszt aranyasszonynál tartózkodott. Ott az uruki-mani szerzetesrendben tudunná képezték ki. De Zoltán bő, mint tudun csak 795-805 között uralkodott. A római katolikusnak megkeresztelt Diás Mária lett a felesége. Három fiúgyermekük született. A harmadik gyermekük keresztelőjén Breszláv ifjú szláv harcos meggyilkoltatta. Ekkor Pelsőc átvette a tudun teendőit, és a Csörsz vonalán igen sok harcost képeztetett ki védekezésül, úgy ahogy a 800-as Nagyszala határozatai megkívánták. Pannonföldi helyettesévé Halics fejedelmi ifjút jelölték ki, Mikó tárkányfejedelem pedig Karakán-kátára lovagolt és ott ellátta a hun törzsszövetségi sámánképzésnél a tan-fejedelmi tennivalókat. Karakán-káta a Tenisur vonalán volt és Karakum-kátának is nevezték. Edemen, a jugurosok fejedelme Szolnokon úgy határozott, hogy ezentúl Mikó tárkány-fejedelem birodalmához akar tartozni.

A Kr.u. 29. évben alapított Uruk város népe 226-ban szembefordult a párthus Garé-isten hívőkkel és Káld pateszi megalapította a “Mennyei Birodalmat”. Az új birodalom királya Káld lett. A 181-ben megalakult Magyar törzsszövetség ifjúsági fejedelme, Béla 245-ben részt vett az uruki böl-csek képzésén. Utána feleségül vette Káld király nagyobbik leányát, Nurát. Az esküvői szertartást Nura öccse, Mani öspörös végezte. Az esküvő után nyomban útnak indultak Káma városába. Ott Béla 250-ben átvette a fejedelemség vezetését. A perzsák nemsokára elfoglalták Uruk városát és lakosait Káld királlyal és Mani öspörössel együtt 266-ban Evilátba hurcolták. Mani öspörösnek volt hét fia. A legkisebbik az almafavirágzás idejére eső Mani napján született. Ez a kis Mani a bölcsek között nevelkedett. Legénnyé ütésekor felvette a Nazir-szerzetesek daróc ruháját és mezítláb vándorolva kezdte hirdetni az érdek nélküli, igaz szeretet tanítását. Vallotta a jó és a rossz örökös harcát az emberen belül is. De bízott az isteni jóság győzelmében. Rovásba foglalta az elme-nekült uruki püspökség tanait. Ez több helyen államvallássá lett. Biku ujgurkán Turfán-környéki kolostorában nevelkedett Aracsilla, Embavér és Arabeila. Aranyasszonyok lettek: a magyarkai fejedelmek feleségei. Mindig a legnagyobb szeretettel beszéltek Maniról, a Gilgames család bölcséről, akit az ördögi lelkületű Csőrös király, hatalmát féltve elfogatott. Elevenen megnyúzatta, bőrét szénával kitömette, a 290. évben városról-városra hordatta, és fára akasztatta ezzel a felírással: “Így jár az, aki a mennyei eredetű uralkodók tizedének fizetését megszüntette.” Az érdek nélküli szeretet tanítását viszont annál könnyebben magukévá tudták tenni a turfáni aranyasszonyok, akik az iszlám előli menekülésükkor az uruki püspökség minden kincsét magukkal hozták.

Ruga unokája, mivel anyai ágon a Van-tó környékéről származott, az ottani bölcsek tanításán nőtt fel. Feleségét a Gilgames-házból hozta, majd 496-524 között II. Csaba néven uralkodott. Gyermekei közül Ogurdot és Magyart először Bizáncba, majd Van városába küldte iskolába, hogy maguk döntsék el, me-lyik hit jobb a bizánci, vagy az érdek nélküli szeretetet hirdető uruki. Halála után Ogurd vette át a feje-delmi széket. Ogurd a magyar törzsszövetséget bizánci hitre akarta téríteni. Mani hívei azonban a tized-fizetés feletti vitában megölték. Magyart viszont nem lehetett fejedelemmé választani, mert öccse vére terhelte. Ezért a felesége, Bolári-Bolárka uralkodot. Magyar halála után Bolári-Bolárkát Balog fejedelem-fi vette feleségül. Balog újra egyesítette a meghasonlás útjára került magyar törzsszövetséget. Ogurd bizánci hiten levő harcosai 527-ben Barkasa öspörös bíztatására a szkíta Kővárra, és a mátrai Csákkőre vándoroltak. Előzőleg Ogurd solymászai voltak. Javarészük már perzsa hadifogolyként Bizánc híve lett, sőt Barkasának még magyar nyelvű szentírása is volt. Követeik 550-ben Bizáncban jelentkeztek, és Justinianus császár alatt a gepidák és gótok ellen harcoltak, 568-ban pedig a longobárdokkal való szövetségben legyőzték a gepidákat (gyepidákok). Baján Ogurd solymászait 568-ban mind a Csákkői Sólymosra telepítette. A pécsi Nagyszala megengedhetőnek tartotta a szlávok átvonulását. Ez aztán a nyugati kereszténység terjeszkedését vonta maga után. Ellensúlyozásul Avariában a keleti, mani-uruki püspök Győrbe tette át székhelyét. Ennek az őskeresztény-egyháznak külön Bibliája volt: nem tartalmazta az ótestamentumi írá-sokat, mivel az ott mondottakat már a káldeus szentírások is tárgyalták és csak Mózes neve alatt lettek egy-két ezer éves eltéréssel újabb keletűek. A mani-uruki egyház az Újtestamentumnak is csak egy részét ismerte el Jézus tanításának.

Tudval püspök azzal, hogy Győr határőrizeti birodalmat tudós papok, a “tu-dumok” birodalmának nevezte, megbontotta az avar birodalmat. Szefárd fejedelem ugyanis erre felvette a kagán nevet és elköltözött Avarbástyáról a Káld szerzetesrendi kolostor mellé Deés-re, majd 632-ben Szefárd-Kővár fővárossal a Kárpátokon túlra helyezte fővárosát. Ugyanakkor Kürt fejedelem Albélára tette át beavatott-fejedelmi székétl. Így az avarok Égi birodalma 630-ban háromfelé bomlott, és ez a há-rom rész már csak laza szövetségben maradt egymással. A bomlást még jobban elősegítette, hogy megalakult a Kazár-birodalom. Ebben az avarok kezdetben ogurd vezetés mellett csak határőrizetre szorultak. 670-től kezdve az uruki püspökség mani-keresztény hívei a tudun-papok befolyása alatt álló Győr székhelyről irányított avar uralom alá vándoroltak és ott Ordoszi jellegük Van-tó és Magyarka környéki jellegűre változott. Juguros fejedelmekre a Kazár-birodalom déli védelme hárult. Közöttük a 8-gyermekes szaporodás eredményeként a fiatal harcosok arányszáma sokkal túlszárnyalta a többi törzsét. Viszont akik felvették az uruki-püspökség mani-keresztény vallását, 680-ban Tudval püspök utódait vallották szellemi vezető-jüknek és Pannóniába vándoroltak. A beavatott-központ előre megmondta a kazárok hatalmaskodását is, és azt is, hogy Samó a nyugati kereszténység érdekében árulója lesz az Égi birodalomnak. A 700-as Nagyszala megtartását Szefárd-Alpár-II. Csaba rendelte el. Ezen nem csak az emberáldozatos temetkezési módot szüntették meg, hanem elrendeltek, hogy a kagán-fejedelem a Tenisur-vonalban építse ki a Kátavárak rendszerét a kazárok és a római keresztények terjesztésének megakadályozására.

Később a 792-es damaszkuszi emberirtás miatt elkezdődött nagyarányú elvándorlások szükségessé tet-ték a 800-as Nagyszalát. Akkortájt a magyar törzsszövetségben érvényesülő szaporodási követelmény folytán a Juguros fővezérnek IV. Csabának volt a legtöbb harcosa. Tard kagán a Tenisur-kátavárak építésével volt elfoglalva. Bős, a tudun-papok fejedelme vakon hitt a nyugati kereszténység becsületességében; ennek is része volt abban, hogy nem jó szemmel nézte a jugu-rosok lovas felvonulásait. Pedig IV. Csaba jobban tisztában volt az akkor ismert világ szellemi erőviszonyaival is, és nem ok nélkül követelte a 680-as avar háborúban szerzett területek megerősítését az Encs-Ibos vonalon. Szolnok tárkány-fejedelem fiai: Bars kagán és Bat-Baján akkori fejedelmek ugyanis az életük feláldo-zásával Encs-Boroszló-Berlin vonaláig terjesztették ki az avarok Égi birodalmának határait. Most pedig a frankok a 740-es karatán háborúval elkezdték a kelet felé való terjeszkedést. 776-ban a frankok elfoglalták Isztriát, akkor közös avar-longobárd birtokot. Utána a Karatán-föld ellen fordultak. Ekkor IV. Csaba, Tard kagán és Bős tudun követei 782 júliusában megjelentek a szász-földi Lippsringben tartott birodalmi gyűlésen. Elismerték Isztria elfoglalásának jogosságát, azon a címen, hogy lakói római keresztényekké lettek. Viszont kifogásolták, hogy az Elbán túli szlávokat Szászország ellen lázítják. Isztria bekebelezése ellenében a frankok elismerték a 680-as Encs folyó menti határvonalat. E megállapodás alapján Bős tudun az Encs-Ibos között erős határőrséget szervezett. 8 évig nem is volt határkérdés az avarok és a frankok között. A frankok sokszor még a legyőzött longobárd előkelőségek átmenekülését is engedélyezték Avariába. A szerződés ugyanis megengedte az avar-longobárd vegyes származású lakosok visszaköltözését. Nagy Károly még az arabokkal is szövetségre lépett, hogy hatalmát erősítse, és közös harcot indítottak Saragossa kereszténysége ellen. Astúria keresztény fejedelemségét Károly legyőzte és Asturiát földig lerombolta, de az emír Károly segítsége nélkül is elfoglalta Saragossát.

A baszkok, akik titkos szövetségben állottak az avarokkal, Károly utóhadait megtámadták és lemészárolták, ezután a menekülő főcsapatot üldözőbe vették, és maga Károly is csak nehezen tudott megmenekülni. Ekkor, 782-ben kénytelen volt az avarokkal megegyezni. Károly az Ibos folyónál kívánta volna megvonni a határt, de Bős tudun ebbe nem egyezett bele, amikor pedig a frank sereg betört az Iboson túlra, csúfos vereséget szenvedett. Károly békét kért és elismerte az Encs-határt. A pápaság azt kívánta Károlytól, hogy az uruki keresztény vallású Bős tudun birodalmát tegye hűbéresévé és pápai tizedfizetővé. Károly az uralma, vagy befolyása alatt álló valamennyi keresztény uralkodó bevonásával igyekezett Avariát meghódítani. 787-ben pápai támogatással legyőzte a dél-itáliai beneventu-mi hercegséget és Bajorországot készült elfoglalni. Annak az uralkodója Tassiló volt. Bős tudun szövetségre lépett Tassilóval. A szövetség Tassiló feleségének Liutberga longobárd hercegnőnek a tanácsára jött létre az avar határőrizeti szervekkel. Károly a pápa segítségével megszervezett seregekkel legyőzte a bajorokat és Tassilot, rokonát halálra ítéltette. Bős tudun püspök követeinek a megjelenése után azonban az ítéletet megváltoztatta. A követek ugyanis arra hivatkoztak, hogy “Krisztus megbízottjának” nincsen joga védtelen embert lemészároltatni. Károly megtámadta az avarok Encs őrségét is, de Oposur fia, Jenő vezér az Encs és Ibos folyók között megsemmisítette a seregét. A legyőzött frank sereg maradványai megfutamodtak. Ekkor egy baszk hír-szerző jelentette, hogy Edemen ifjúsági fejedelem csapatai ellen Magyarka irányában felvonulnak a mó-rok. A hír igaz volt. Jenőt visszarendelték a Kaukázusba. A pápaság a kordovai emírséggel tervbe vette a Van-magyarkai püspökség megtámadását és Bős tu-dun karatán őrségének megsemmisítését az áruló longobárd hercegek által. Szerzetesek útján bevonták a tervbe az Elbán túli szlávokat is, hogy azok is vegyenek részt a szász fejedelemségek és a boroszló-iglói avar őrségek elpusztításában. Ilyen előkészítés után követelte Károly, hogy az avarok őrsége az Encs fo-lyó vonalától vonuljon vissza az Ibos folyóig. Az avarok ekkor Bizáncban is, Rómában is szerződésszegéssel vádolták Károlyt, de hasztalan.

A római pápa is, a konstantinápolyi pátriárka is helyeselte Bős tudun legyőzését és megöletését, hiszen nem volt hajlandó a temérdek aranyból nekik tizedet fizetni. Bős a legerősebb juguros hadsereggel vonult fel az Encshez. De mindent megzavart, hogy Ajiló őrparancsnok, Bős veje árulást követett el. Kékhegy avar őrségét átjátszotta a Károlyhoz átpártolt longobárdok kezére. Bős tudun a felvonuló keveváriak felét Kalágéra irányította. Ezek június 29-én Vid őrségnél megsem-misítették a longobárd királyság hadait. Utána még 3 hónapig harcoltak az isztriaiakkal. Károly még június elején felvonultatta csapatait az Encs vonalára. Azok több helyen átlépték a határt, visszaverésük után avar követek jelentek meg Wormsban: Béla követelte a frank csapatok visszavonását. A karatán-isztriai határvillongások alapján Károly is követeket küldött Bécsbe, azok meg az Encs és Ibos közötti területet követelték. Ugyanakkor híre jött, hogy Elbán túli szláv papokat fogtak el, akik az avarok elleni szent háborúra mozgósítják a római katolikus hívőket. Bős tudun az Encs-Ibos közötti rész kiürítését megtagadta és a marosszéki és Szöged vidéki székely tyument a Pozsony nemzetség megsegítésére i-rányította. Barancs és Macsó bolgár helyőrségét Kalágéba rendelte. Ezek az isztriai árulókat meg is sem-misítették. De késett a karatán és boroszlói győzelmi jelentés is. Erre Károly kénytelen volt 2 hónapi vá-rakozás után a támadást megindítani. Bős gyorspostája útján közölt rendelkezéssel szeptember 10.-ére az Edemen tervet végrehajtották: Pannonhalma-Veszprém-Kanizsa vonaláig minden élőlényt visszavontak és mindent felperzseltek. Encs őrségében csak a márciusban született jugurosok “kosok-hada” maradt. Bős tudun Bécs kurgánba helyezte fővezéri támaszpontját. Mikó tárkány-fejedelem határerődítménnyé változtatta Bécs környékét. Tuza fősámán az Avarbástya beavatott-központot Bécsre Deés irányította, az uruki püspökség székhelyét pedig a szamosmenti Káldra helyezték.

Ajiló kékhegyi árulása után Károly fia nagy erővel támadt az isztriai karatánok őrségére és az egészet felkoncoltatta, bár azok egy Bibliát (uruki keresztény hívők lévén egy Mani-féle Bibliát) vittek a támadók elé “Békesség néktek” jelszóval. De Kis Pippin katonái csak nevettek, részegségükben és agyonverték őket. Az erősítésül küldött 2 század bibliás lovast pedig fogságba hurcolták. De amikor megjelent a keve-vári tyumen, Kis Pippin megfutamodott. Közben Barancs és Mácsó vitézei Kalágéig mindent felégettek. Kalágénál pedig tönkreverték a frank-longobárd sereget. Ekkor érkezett meg a bécsi őrség, akiket Bős püspök küldött. Ez a tyumen aztán Kis Pippint keresztül üldözte a Kék-hegyen, Károly pedig hiába várta, hogy Szombathelyen találkoznak. 791. szeptember 16.-án a II. hadsereg megtámadta az avarok Kampós őrségét. A 26.-ig tartó csatában minden avar határvédő elesett. Viszont ekkorra befejezte felvonulását a 3 székely tyumen és Magyarvá-ron (Magyar-Haramnál) nagy győzelmet aratott. Boroszló és Igló ugyanis teljes állományával felvonult és a Morva partján a Magyar Várhegy felé szorította a támadó bajor-frank sereget; ott aztán a 3 székely lovastyumen teljesen felmorzsolta őket. Károly hiába várta Győrnél II. seregét. Hírmondó se maradt belőle, mert a szerződésszegés miatt a levert sereg maradványát is beleszorították a megáradt vízbe. Károly erre úgy rendelkezett, hogy ne Avarbástya-Budavára felé menjenek, hanem Szombathelyre. Ott Kis Pippin seregével akart találkozni, hogy Kanizsa felé támadjanak. Encs határőrsége szeptember 18.-ától 25.-éig tartotta magát. Béla ifjúsági vezér, Bélavár és Kőrösvár ura 26.-án közelharcban hősi halált halt, de 23.-án még kettéhasította Sindbert régensburgi püspököt. Utána visszavonultak Kunhegyesig (Cumenborg). Ott 29.-én Keve, Kevevár ésBogárfehérvár ura halt hősi halált, de előbb 23.-án ő is végzett Angilbramm magas rangú pappal. Hasba szúrta. Kadocsa, a “márciusi ifjak” harmadik parancsnoka, Kadocsa és Kulpa-vár ura Kunhegyes és Ulum vonalába rendelte vissza csapatait. Három hétig oroszlánként harcoltak; Wiomodus trieri püspököt Kadocsa halálosan megsebesítette; közben maga is végzetesen megsebesült: nagy vérveszteséggel lovagolt a mai Károlyvárosig és Kulpaváron meghalt. Halála előtt azonban útnakindította Lóbérc őrségét Szombathelyre. Az egyesült frank-bajor fősereg éhségtől gyötörve vonult be az üszkös romokban heverő Bécsbe, de reménykedtek az északi sereg győzelmében. Halon táplálkozva értek le Győrig, de semmi féle győztes északi sereggel sehol sem találkoztak. Csak a nagy folyó színe volt tele a legyőzött frank sereg katonáinak holttestével. Egy súlyos sebesülttől tudták meg, hogy Magyar-Haramnál az Edemen-féle juguros sereg az északi főerőt megsemmisítette.

Károly erre dél felé vette útját, ahol Felsőőrtől kezdve a lóbérci és a felső-őri sereg már csipkedte a seregét. Előhadai a Tóbel erdőségben találkoztak Türje tárkány seregével. Ezek Károlyt visszatérésre kényszerítették, még mielőtt találkozott volna a Kis Pippin vezette itáliai hadsereg-gel. A Borostyán hadiúton nagy sietve Sopronba tartott, de ott a kabar őrség megfutamította szétzilált se-regét. Bécset újból megkerülve Regensburgba tért és a hódítás másféle eszközein kezdett gondolkodni. November 15.-én megérkezett a juguros Edemen, akkor még ifjúsági fővezér és fősámán serege Szolnokra. Ott haditervet kezdett kidolgozni a frank sereg kiűzésére.

November 25.-én összeszedetett minden hadifoglyot, de a gyógyíthatatlan betegeket Lorkó (Lorch) várába szállíttatta, és követeket küldött az En-csen túli Lauriacum újonnan felépített bajor várába, hogy jöjjenek át a súlyos betegekért. Az egészséges hadifoglyokkal felépíttette, Bécs kurgán-várost és az uruki püspökség templomait, majd Magyarkára lovagolt. Az avar határvédő seregek között az a hír kapott lábra, hogy Győrt azért nem foglalta el Károly, mert a Tudval-leszármazott Bős tudun megegyezett a római pápával abban, hogy az uruki kereszténységet egyesítik a római hiten levő kereszténységgel. Ezt a hírt Edemen harcosai elvitték az Albélai helyőrségbe is, a szláv papok pedig minden gyülekezetben felolvasták. Ennek hallatára a szászok követeket küldtek Bős tudunhoz, szövetséget kötöttek vele a frankok ellen, és az elnyomás, meg ármánykodás megtorlására 794-804 között hadban állottak Nagy Károllyal. Edemen az Avarbástya beavatott-központjában a Nagyszalára való felkészülést a legszűkebb körben tárgyalta. A megbeszéléseken csak a beavatottak vettek részt: maga Edemen fősámán, Tard kátavári ka-gán és Pelsőc uruki hiten lévő öspörös. Pelsőcnek mint Bős leendő utódjának, Szolnokon volt a hadi tá-maszpontja. Szolnok vára a feleségét, mint Szolnok utódát illette. Az uruki keresztény egyház központja azonban nem itt, hanem Pásztó szerzetesrendjében volt. Pelsőc családi fészeknek számító biztosított menedékhelye Gömör-Pelsőc várában volt. Mindnyájan tudtak Bős terveiről. Tudták azt is, mennyire bízik a Krisztus-utódként tisztelt római pápában. Bős egyetlen fia, Pelsőc azonban inkább hitt az Edemen féle elképzelésnek, hogy maga Károly nem fogja többé felvenni a harcot, hiszen szavát adta Edemen követeinek, hogy még Szombathelyről is kivonul. De jobban tartott a pápaság terveitől: azt tartotta végzetesnek Bős tudun birodalmára. Edemen szerint a nyugati kereszténységgel való megegyezés csak vesztüket okozhatta az igazi szeretet hitén élő uruki keresztényeknek, ezért Pelsőcnek mint kis-tudunnak Szolnok-Décs-Jászvásár térségébe nem szabad beengednie a római ármánykodók híveit. Náluk még a bizánciak is megbízhatóbbak. Edemen erre így felelt: “Édesapám a damaszkuszi Annát vette feleségül, és erre hozzátartozói ellepték az egész Kazár birodalmat. Mindenfelé csak ármánykodnak, és mindenkit Bizánc hitére térítenek. Abban, viszont nem bízom, hogy az arabok ellen csakugyan megvédik a Kazár birodalmat. Viszont Bős is aligha tudja megvédeni Égi birodalmát!” Végül is 800-ra meghirdették a Nagyszalát Szolnok-Décs-Jászvásár térségébe.

Meghívták a 24 hun törzs szövetségének mindenféle áramlatú tárkánynépét, a karatán törzstől a tunguzokig. Károly pedig így gondolkozott: harccal ugyan nem lehetett meghódítani az avarok Mennyei birodal-mát, de Bős tudunnak 9 leánya van, római vagy bizánci hiten levő kérők útján tehát mint örökséget meg lehet szerezni. 792-794 között jelentkezett is mint kérő Erik, Gyeló, Pribina, Kocel, Marót, Braszláv, Era-viszkó, Zalán és Glád. Sőt 795 telén még Eraviszkó özvegyét is feleségül kérte Ajiló longobárd főnemes. Az esküvő után Bős tudunt Kalágé főutcáján itáliai vendégek meggyilkolták, Ajiló pedig comesi rangot kapott. A gyilkosság után minden vő elkezdte követelni a felesége utáni jussát. Erik a bójokkal bevonult Bécsbe és Győrbe. Minden uruki templomot kiraboltak. Az ellenálló előkelőségeket rabszíjra fűzték, és úgy mutogatták szerte Károly birodalmában, mint dölyfös pogányokat, akik megérdemlik rabszolga-sorsukat. Gyeló a gyepidákok birodalmát akarta feltámasztani, de székely és marúz alattvalói többségben voltak, és jászvásári kapcsolataik segítségével ellen tudtak állni a tervnek. Pribina betelepítette lóbérci alattvalóit, de ez a kisebbség átvette a pannon és avar lakosság nyelvét. Kocel a bélavari Kőrös kiskapitánya volt; kíséretével beleolvadt az avarokba. Marót szép számú harcosai a Magyar-Harami ütközet után a székely Pozsony nemzetség özvegyeit és elhagyott menyasszonyait vették feleségül, sőt feleségeik révén még a szögedi tyumen területére is betelepedtek. Braszláv vitézeivel együtt a daragúzok földjén telepedett le, de azok csak Ragályka aranyasszony uralmát ismerték el, aki Eszéken a daragúz ifjúság számára uruki szerzetes-rendet is alapított. A rendben uruki bölcsek tanítottak. Eraviszkó kőfaragó művész volt, Kararában tanult. Megtanulta az avarok Égi birodalmának minden dalát, és az Avarbástya minden társas eseményét hangulatosabbá tette zenekari csoportjaival.

Zalán az Avarbástya testőrparancsnoka volt. Kisgyermekkora óta, mint árvagyermek Bős udvarában nevelkedett. Ő volt az első vő. Glád, az Ordoszból jött bolgárok végvári vitéze beszélte a hun törzsszövetség nyelvét. Mint a nagy lovassági verseny győztese nyerte el Bős legkisebb leányának a kezét. 792 végén frank követség címén vendégek érkeztek. Eraviszkót, mivel nem vállalta Bős meggyilkolását, megmérgezték. Felesége az itáliai Ailóhoz ment felesegül, Kalágéba (Klágenfurt). Bőst ott ölték meg. Ilyen viszonyok között vette át Pelsőc a dunamenti Tudun-országrészben a hatalmat, olyan területen, amely hamarosan 3 részre szakadt. Erik, a friauli származású vő rajtaütött Bécsen, majd Győrön, és négy-négy ökörvontatta, 15 nyári szekéren vitte a rablott kincseket Károly birodalmába. A római főpapok is részt kaptak Uruk keresztényeinek templomi kincseiből. A maradék kincsekből építették az Ácheni dómot 807-814-ig. A római pápa főségét és a tizedhez való jogát előbb Erik, Pribina, Kocel és Braszláv ismerte el, majd kétfelé is élvezett birtokaira való tekintettel Ajiló is. Tehát 5 vő fizette a tizedet Rómának. Gyeló, Marót és Galád csak a bizánci pátriárkának volt hajlandó tizedet fizetni. Mindhárman Bizánc felé igazodtak. Zalán és Pelsőc azonban nem volt hajlandó fizetni se az egyiknek, se a másiknak. A Győrből gyalogszerrel kabarföldre költözött uruki kereszténység nem volt hajlandó megterhelni a híveit, mert Pásztón azt vallotta: “Ne tudja a jobb kezed, mit cselekszik a bal!” Nem helyeselték azt sem, hogy gyermekeik az apjuk utáni vezetéknevet viseljék, hanem minden újszülöttnek káldeus-uruki nevet adtak, ahogy az uruki keresztény egyház névadónaptára a csillagászati adatok alapján előírja. Ilyen viszonyok között megszűnt a 700-as Nagyszala irányadó szerepe is.

A 800-as Nagyszala döntése szerint a 3-éves Nagyszalát évenkénti váltással Szolnok-Alpár, majd Berlád-Jászvásár, végül Bécs-Káld térségében kell majd megtartani. Az Avarbástyáról elmenekített beavatott központot az Ilmod völgyében kiépített uruki szerzetesrend székházában és annak alsóvilágában kell elhe-lyezni. A 800-as Nagyszala határozatait is az uruki papok őrizzék a 900-as Nagyszala kezdetéig. Amikor 798-ban Edemen megérkezett Szolnokra, a Zalán és Pelsőc vezette avar Égi birodalomban még bőség uralkodott. Edement a magyar (juguros) ifjak között nagy népszerűség vette körül. Ebben ré-sze volt annak is, hogy a damaszkuszi emberirtás után, melyben édesapja, IV. Csaba is meghalt, fősámáni székhelyét Albéla-Sárhely környékére helyezte át. Magyarkától Sárhelyig Ond fia állt helyt a magyariak élén. Edemen testvérei közül 740-ben a Marván arab fővezér elleni csatában Jenő vitéz, 755-ben Megyer vitéz esett el. Edemen ezért döntött úgy, hogy fősámáni székhelyét és az uruki menekülőket a 700-as Nagyszala határozatának végrehajtására áthelyezi, és a kátavárak kiépítésére használja. Most még Embavér ellenáll a déli támadásoknak, de ha a frankok átlépik a Dunna asszony vonalát, meg kell indítani a kátavárak tárkányhadseregét. Tard kagán, vagyis tárkány-fejedelem beszámolt arról, hogy a kátavárak vonalát kiépíttette, sőt Nyék-Szefárd törzsével újra felépíttette Győr városát a beavatottak részére. Azok az Égi birodalombeli harco-sok, akik nem akarják felvenni se a római, se a bizánci kereszténységet, áttelepedhetnek Pelsőc birodalmába, de jöhetnek a kátavárakba is. Tuza beavatott fősámán előadta, hogy Bős tudun vesztét az okozta, hogy vakon hitt a szeretet vallásában, holott a Rómában és a bizánci uralomra került keresztények az államvallás segítségével a hódítások és az aranyborjú után vetették magukat. Amikor Liutgarda királynő a győri egyházi kincsek óriási tömegét odaküldte Paulinus patriarkának és Burgund kolostorának, minden egyházfi kedvet kapott az uru-ki hitről a római hitre való térítgetésre.

Károly a győri kurgán-kincsek szétosztása után 796-ban a pápa egyetértésével megbízta Paulinus pát-riárkát, hogy Avar-Tudun birodalmát térítse meg. Ez abból állott, hogy püspökbottal a kezükben, gyalo-gosan besétáltak Bécsbe, azután kötelező szekér-szolgáltatás igénybevételével bevonultak Pannonföldre, és “térítő útjukon” kirabolták az uruki keresztények templomait, Kötelező fuvarral Szombathelynél hagyták el Pannonföldet, jól meggazdagodva. Avarbástya kincseit tehát biztosítani kellett, ezért a Décs közelében levő Káld kolostorába kerültek. Megindult az avar előkelőségek menekülése is a kátavárakba. Halics beavatott azt javasolta, hogy szervezzenek közbeeső postaállomásokat, hogy Győr még megma-radt értékeit biztonságosan lehessen a kátavari Győrig szállítani. A Dengisur (Dnyeszter) partján felépítették Halics beavatott városát. A Szefárdi törzs ezen az úton költözött a Nyék törzs új városába, Győrbe. Pelsőc előadta, hogy az uruki keresztény egyház kettészakadt. Paulinus pátriárka minden uruki egy-házközséget megfosztott az avar aranyművesek templomi kézművesremekeitől, pedig ezek nem tized-szedés eredményei voltak, hanem mindenki a fölöslegéből adta, önként, az élelmiszer-adományokkal együtt. Egyre többen jönnek fegyveres kísérettel, és keresztes-hadjárat címén kezdik kirabolni Pannon-földet. Minden gyermeket újrakereszteltek az apja vezetéknevével, harács kincsekért. Ezért a kabarok, jászok, palócok és székelyek uruki egyházközösségei nem kívántak se a római, se a bizánci egyházhoz tartozni, hanem Pásztó székhellyel megmaradtak Pelsőc birodalmában. A Szolnok-Décs közötti sószállító út biztonságossá teszi az életet, de a római és a bizánci érdekkörben arany-és rabszolga-kereskedés folyik. Edemen beavatott fősámán (a nyugat-rómaiak szerint: juguros) bejelentette, hogy a beavatottak értesülése szerint a szász vezető körök úgy tudják, hogy a frank egyházi körök tanácsára a szászok letörése után “szent háború” címen megindítják Kelet felé a hittérítést. Ezért az Alpári térség szénatartalékainak felhasználására a 800-as Nagyszala folytatását átteszik Jászvásárra. Berlád térségében jó lesz az ellátás. És, amíg a Nagyszala második évében jó élelmezési viszonyok között az összes beérkezők részvételével megtárgyalják további sorsukat addig a 800. évre összegyűlik annyi élelem és széna, hogy befejezhetik a Nagyszala tárgyalásait.

Ez azért is helyes lesz így, mert a sóbányák vidékén könnyen ki lehet építeni a beavatottak alsóvilágát. 799 tavaszán érkeztek meg Koricsár vezetésével Jászvásár-Berlád térségébe a 24 hun törzs szövetsé-gének legkeletibb törzsei. Ezek akkor kezdtek ismerkedni Mani tanaival, azzal a céllal, hogy a buddhizmus és az iszlám tanaival szemben meg tudják védeni magukat. Ezekkel a fontos kérdésekkel kezdődött a jászvásári megbeszélés. Jenő szépunokája, Koricsár ismer-tette őket. Koricsár volt a legtudósabb ismerője az Égi birodalom minden fontos eseményének. Elmondta, hogy náluk a gyakori földrengések miatt a legtöbb helyen áttértek kőházépítése helyett a sátor-jurta-kamlik használatára. Ritka holdtölte, hogy az öreg Föld nem mozdul meg. Damaszkuszi Anna utódai és hívei mindent elkövetnek az ő teljes anyagi kiszolgálásuk érdekében. Ezért lovasaink nagy többsége a védett fősámáni területre vándorol. Viszont Kazáriából egy másik lovas csoport velem együtt Kerülen aranyasszony birodalmába menekült a szolgaság elől. Tard kagán részletesen ismertette Győrkáta, Kővárkáta, Gyanakáta, Szakakáta, Szalmakáta, Karakun-káta, Tenyőkáta, Záporkáta, Ordoszkáta, Boroskáta és Nagypálykáta kiépítését. Mindezek örömmel fo-gadják az Avar-tudun birodalmából visszavonuló harcosokat. Amíg ez el nem kezdődött Nagypályi-Szu-ruzs térségében a szkíták voltak a helyzet urai; Ordoszkátában az úzok, a többiekben az avarok és a ma-gyar törzsszövetség, végül Győrkátában a Szefárdiak voltak többségben. Minden juguros harcost visszarendeltek. Az uruki egyház híveit erőszakkal megkeresztelték római módon. Aki tehette, ez elől Tenisur vonalára, a kátavárakba menekült. Csak a pentelei öspörösség maradt még uruki-mani hiten. A gyalog lakosok lakóhelyükön maradtak. A 800-as Nagyszala utolsó évében kialakultak az új viszonyok. Ajiló comesi rangot kapott és visz-szakapta összes birtokait, annak jutalmául, hogy Paulinus patriarka vezetésével az uruki kereszténység javarészét a római hitre térítették. Erik a megtért avar harcosokat a Győr-Régensburgi út őrzésére rendelte ki, hogy a “pogány” avar ötvösök által készített templomi ékszereket biztonságosan tudják kimenekíteni, még a várható juguros támadások előtt. Edemennek azonban vissza kellett mennie Magyarka térségébe, mert ott meg arab támadástól lehetett tartani.

Helyette Embavér aranyasszony jött Décsre, Káld kolostorában mindenek előtt az új törzsszövet-ség létszámát állapította meg. A Magyar törzsszövetség létszáma: 10 tyumen, ebből 8 tyumen áll a kazárok szolgálatában. 4 tyumen Albélától Magyarkáig; a Jenő, Gyarmat, Gyula és Megyer törzsből. A Béla-törzs Etilváron a kazárok test-őre. Magyarkától-Káspivárig a Kéri, Keszi, Kürt és Tarján törzs áll rendelkezésre. Nyék törzsbeli harco-sok felkészülve várják a déli és keleti menekülőket. A 8-gyermekes szaporodás törvénye következtében a lélekszám ott 50 tyumenre emelkedett. Tard tárkányfejedelem alatt 12 tyumen kátavárépítő felnőtt és 12 tyumen eltartott áll. Ez a létszám azonban folyton nő a frankok támadásai miatt. Pelsőc tudun irányítása alatt csak 5 tyumen áll. kabar, úz, jász, kun és székely törzsekből. A Duna két oldalán 3 tyumen uruki törzs várja hovatartozását Pásztó székhellyel és a Zebegény-Pentelei öspörösség vezetésével. Kérdés, hogy a hittérítés címén tervezett “szent háború” megáll-e a Dunna asszony vonalánál. Mivel a bizánci érdekeltség 4 tyument, a római pedig 5 tyument köt le, a tudun birodalmában csak 5 tyumen harcosra és 25 tyumen lakosságra számíthatunk. A 9 tyumen harcos és l5 tyumen lakosság már a hittérítési területre esik, innen tehát csak a gazdagabb menekültekre számíthatunk. A Nyék törzs befogadja őket. Várható létszámunk ezek szerint: 27 tyumen harcos és 90 tyumen nem harcos. De a hadrakelhető sereg csak 12 tyumen, 8 tyumen abból is Kazáriában van. Ha a 117 tyumen lélekszámhoz hozzászámítjuk a hiszékenységükben csalódott uruki hiten lévők létszámát, 3 tyument, s a teljes lélekszám 120 tyumenre emelkedik, kétoldali hadviselésre még így sem vállalkozhatunk. Hiszen már most is vannak olyan jelek, hogy a kordovai emír esetéhez hasonlóan Károly javaslatára a római pápaság összefog az arabokkal, teljes megsemmisítésünk-re. Ezért Atlantisz népeinek a melegvíz források birtoklásához való jogát fegyverrel nem érvényesíthetjük. Újabb Nagyszala összehívásáig tehát Pannonföld visszafoglalása nem lehetséges.

Amikor Edemen fősámán átadta fiának, Ügyek kagánnak a fővezéri tisztséget, meghirdette a Káspivári 5-éves sámánképzést. Embavér aranyasszony, a rimalányok vezetője ugyanakkor a menekült hun törzsszövetségi lányokat képezte ki, hogy azok is előbbre vigyék Joli-Tóremnek minden időkre előírt munkáját. A 4885. medvetoros évben (845) 24 sámánjelölt vetélkedőjén megbénultam. A római időszámítás szerint 835-ben meghirdetett ötéves sámánképzésen is részt vettem Magyarkán. Ott rangelső lettem, úgy kerültem Káspivárra. Itt újabb 5 éven keresztül megint csak első voltam mind a tudományban, mind a lovaglásban. Sajnos Ügyek kagán-fősámán annyit adagoltatott az örök-mindenség sámánitalából, hogy megbénultam. Nem ülhettem többé lóra, ezért Embavér Rimaszécs a római időszámítás szerinti 845. év-ben engem, a nyomorék kaszu lovast azzal bízott meg, hogy vezetése, felügyelete mellett állítsam össze a 24 hun törzs szövetségének történetét. -Agaba fősámán az első medvetoros évben (Kr.e. 4040) elrendelte az általa megállapított rovások használatát. Ezután nekem is ez jelenti az életet. - Az Ordosz folyó völgyében az úzok éltek Úzd székhellyel. Kézműves törzsük, harcos lovasainak Úza volt a vezére Ordoszban. -Amikor a jürcsik törzseket segítve legyőztük az őslakó ajnókat sok medvetisztelő ajnó került fogságunkba. Emberségesen bántunk velük, és az akkori időszámítás szerint 750 holdtöltényi idő alatt eggyé lettünk a barátságos ajnó törzsekkel. A Hangun folyó jobb oldalán ekkor az agabák éltek. Velük szemben a Hangun bal oldalán, Uruk-ómtól és Agaba-ómtól északra a Hun-síkságon kaza-hunok, jászok, lettek, manysi-hantik, marik és komik; tőlük északra széki-hunok, bolgárok, tatárok, vepszék és csuvaszok; a Hun-síkságtól északra zsuánok, törökök, manzsuk, kabarok, mordvinek és kunok, majd Ordosz és Uruk-óm észak-déli vonalától keletre az ordoszi nagykanyarban suomák, észtek, vótok, baskírok, mongolok, avarok és ujgurok éltek. Valójában tehát 24 hun törzs telepedett így meg, de a névadó hun törzsek a kaza-és széki-hun törzs egynek számított.

Az egyik hun törzs az első medvetoros évtől kezdve mindig az Ordosz-vidéki törzs-szövetségi területen tartózkodott. Idegen követeknek vagy széki-hun, vagy kaza-hun vezérrel, vagy fő-sámánnal feltétlenül tárgyalnia kellett. Ezért a törzsszövetség népeit gyűjtőnéven hunoknak nevezték. -A hun törzsek szétrajzása már az első évezredben megkezdődött, mégpedig a kinai-oknak előbb még csak tűrhető, de később mind hevesebb zaklatásai miatt. A második évezredben mind általánosabb lett az ajnó, jürcsik és agaba-féle népekkel való keveredés. Emiatt Kalocsa fősámán a táltosok, sámánok és bátok véleményét is figyelembe véve a második ordoszi Nagy-szalán a 24 hun törzset két csoportra osztotta: a Hangun folyó forrás vidékétől lefelé és attól északra vándoroltak a fehér hun törzsek, többségükben mordvinok, manysik, marik, suomák, észtek, lettek, komik, vepszék, vótok, hunok avarok és kabarok. Közülük azonban egy rész maradt nagycsaládokban az első évezredbeli lakhelyükön is. Ordosztól lefelé a Hangun völgyében nagyobb tömegben csak az úzok, kunok, jászok, törökök, mongolok, tatárok, zsuánok, csuvaszok, bolgárok, baskírok, ujgurok és mandzsuk maradtak. Ezeket fekete hunoknak nevezték. Közülük is egyes csoportok, melyek már korábban nyugat és észak felé vándoroltak, ott maradtak a szétválasztáskori helyükön. A 2928. medvetoros évben (Kr.e. 1112) a müjáki csatában a törzsszövetség csapatai döntő csatát nyertek a kinai-ok ellen. Ekkor már a kinai-ok is írták történelmüket és megemlékeztek róla. De a zaklatásokkal nem hagytak fel, ezért a hun törzsszövetség mindig újabb meg újabb településekre vonult. De még innen is kardot ragadott, ha a hun síkságon maradt véreiket sérelem érte. Matyó fővezér a 3834. medvetoros évben (Kr.e. 206) a kinai-ok által épített Nagy Falon is keresztüllovagolt és elfoglalta a Hun-síkságot. A “Béke és rokonság” örökérvényű szerződését a kinai-ok annyiban mindig megtartották, hogy Ordoszt soha sem foglalták el, sőt még a Nagy Fal építésekor is kikerülték.

Ordosz vidéke kegyhelynek számított és védett területté vált. Amikor a 24 hun törzs szövetsége kettévált fehér-és fekete-hun birodalomra, az egységet továbbra is tanúsította, hogy az immár kétfelé folyó sámánképzés: az ordoszi és a bugáti, a rokoni érdekek figyelembe vételével történt. A 4470. medvetoros évben (430) az úzok elhagyták az ordoszi sámánközpontot, minden értéket elhoztak onnan, és Buda fősámán 5 év múlva Buda várban állította fel az új sámánközpontot. Az áttelepülés tehát a római számítás szerint 430-tól 435-ig tartott. 453-ban Bugát sámánközpontba menekítették értékeiket, de Nekese fősámán a lemásolt Arvisurákkal Budavárban maradt. 468-ban az avarok vezette Égi birodalom vette át a hatalmat, de utóbb a kaza-hunok vezette törzsszövetség megszabadulva az avaroktól szövetségre lép az ugor népekkel, köztük a magyarokkal is. A kazár szövetséget dél felől az arab világ veszélyeztette, ezért a kazárok a magyarokat a magyar törzs vezetésével a kaukázusi Magyarkára telepítették. 680-ban foglalták el Káspivár-Magyarka-Sárhely vonalát. (Bodor rovósámán hősi énekben énekelte meg a magyar törzsszövetség megalakulását.) Oposur, aki 720-tól 758-ig uralkodott a magyariak, a magyarok és a kabarok fölött, 740-ben megütközött Marván arab hódító vezérrel. Jenő fiát ekkor elvesztette; Megyer fiát, aki ifjúsági fejedelem volt, 755-ben ugyancsak Marván hódítói ölték meg. Csaba, a harmadik fia azonban minden csatát megnyert és 758-tól 792-ig uralkodott. Csaba a khorezmi fejedelem lányát, Aracsillát vette feleségül, s megkapta az elmenekült szamarkandi uralkodóház minden gazdagságát. Három fiuk volt: Edemen, Ond és Ellák. Közülük Ond és Ellák elvesztette a kazárok szövetségében, 825-ben, a Harun al Rasid unokája, Mamun kalifa ellen vívott magyarkai csatát. Mind a ketten ott haltak meg. Aracsilla még 780-ban arab gyilkosság áldozata lett. Ezután Csaba a Damaszkuszból menekült Annát vette feleségül. Amikor Csaba 792-ben Damaszkuszba lovagolt, hogy Anna örökölt kincseinek utolsó részét elhozza, a hírhedt damaszkuszi emberirtásban ő is életét vesztette.

Edemen, aki Csaba után 92-től 838-ig uralkodott, kiszakadt a háború-vesztes kazár szövetségből és a menekült dúsgazdag khorezmi fejedelmi Iányt, Embavért vette feleségül. Edemen, mint a kazár szövetség fősámánja, Sárhelyen állította fel a sámánközpontot. Ott Ügyek nevű fia és 2 leánya született. Menyének Önedbeila kazár kagán leányát, Emesét választotta. Amikor Emesének már két gyermeke is halva, született, attól kezdtek tartani, hogy Ügyeknek magva szakad. De végre a 820-as medvetor után, mint harmadik gyermek megszületett fiuk, Álmos. Emese a gyermekszülés után meghalt, de Álmos életben maradt.

Ügyek, mint fősámán a Megyer törzzsel együtt szabad volt Kazáriától és Sárhelytől. Attól északra építette fel sámánközpontját, Asszorügyeket, és jól meg is erősítette. 825-től itt nevelték Álmost, Asszuporog fősámán felügyeletével. Asszuporog 3-fiús családot követel Ügyektől, de Bizonyka, a Nyék törzs vezérének leánya nem volt hajlandó gazdagságát így megosztani. Ügyek fősámán védett területére újabb menekülők érkeztek a volt Gandás-féle kasszu birodalomból. Asszour, Daboska és Paripa városából, meg a Susa és Mari nevű településekről 845-ben, még Embavér halála előtt különösen sok menekülő érkezett a Van-tó környéki Magya fejedelemségből Ügyek kamlikjába. Ezek kasszu-úz (ghúz) származásúak voltak. Egy Enéh nevű leánykát azért vett meg Embavér, hogy nyomorék voltomban, ahogy az Arvisura-törvények előírják, engem gondozzon. Enéh a Van-tó környéki vérengzés során került Asszorügyek sámánközpontjába. Kevevárban adott életet Álmos gyermekeinek.

(A magyar törzsszövetség honfoglalását négy Arvisura-a 290, 291, 292, 298-alapján szeretném ismertetni. A helyenkénti átfedések ezzel magyarázhatók. Bodor rovásával kezdem.) ”Születésemkor három hun birodalom létezett. Ordosz: besenyő-mongol, Káspivár kaza-hun-kazár, Budavár-Győr letűnő avar birodalom.

A 792-es damaszkuszi emberirtás miatt sok menekülő érkezett a kasszu birodalomból a kazár uralom alatt álló területre, ahol a magyari IV. Csaba kezéből második feleségének, damaszkuszi Annának kegyetlen hívei kezébe került a hatalom. 792-ben, a fősámáni vetélkedőn Edemen vette át a szellemi hatalmat, s így a Megyer törzs sérthetetlen, kiemelt törzzsé vált. Anna viszont 792-798 között Káspivár fejedelemasszonya lett és Edemen törzsét kiengedte a kezei közül. Kazária úgy szervezte meg a védelmét, hogy a kabar, a magyari és a magyar törzseket az arabokkal határos tartományokba vezényelte védőfalnak. A 825-ös kazár vereség után Edemen a Megyer törzset a Kulon völgyéből Tenis tartományba vándoroltatta. A többi törzs is fokozatosan követte Megyer törzsét a Ten (Don), Tenis (Donyec) és Tenisur (Dnyeper) vidékére. 850-ben a Nyék törzs is kiszakadt a kazár birodalomból. Dél-Asszíriából, a keleti Szkítiából is sok menekült érkezett és az avar birodalomból menekülők is növelték a fősámáni törzs erejét. Edemen fia, Ügyek a menekülő harcosokból fősámáni sereget szervezett. Asszuporog a magyarkai sámánképzésen fősámán lett és a Tenisur foIyó partján felépítette Asszorügyek várát. A kazárok nem nyugodtak bele, hogy Ügyek nem fizetett adótizedet, csak a sámántizedeket rótta le a Megyer törzsnek. Ezért a kazárok hadat indítottak a fősámáni sereg ellen, de Ügyek fia, Álmos 860-ban a szuvári csatában (a Donyec mellett) legyőzte Kazáriát. Ebben a csatában Ügyek felesége, Bizonyka is meghalt. Lebed, a kazárok lovasfejedelme, leányát hadizsákmányként Ügyekhez adta nőül, de Ügyek úgy tartotta helyesnek, ha előbb rimalányképzésen vesz részt. Ügyek 862-ben meghalt.

Álmost fejedelemmé választották. Lebed Asszorügyekben megjelent Ügyek temetésén, ezért a kazároknál kegyvesztett lett. Leánya, Kücsike megnyerte a Nagy-Süán lovasversenyét, s így joga volt Álmost férjül választania. Lebednek menekülnie kellett a Kazár birodalomból. De óriási állatállományát sikerült magával hoznia. Álmos még 840-ben felépíttette Kevevárát (a mai Kiev) és ide telepítette mind a Nyék-törzsi tárkányokat, mind a szuvári menekült tárkányokat. Asbót, Dér, Csák és Geréb tárkányok híressé tették Kevevára kovács-iparát. Mivel a sámánpróbán én, a kaszu Bodor sámán megbénultam, Embavér Aranyasszony egy Van-tó melléki kasszu kislányt rendelt mellém örökös gondozónak. Ennek a lánynak, Enéhnek 3 fia és egy leánya született Álmostól. Szőke Árpádot, Álmos helyettesét Bizáncba küldték tárkány-mesterséget tanulni. Lebed lovasfejedelem a Kürt törzsével átmerészkedett Szuvárra, mert öccse után ott sok kincset örökölt. Besenyők ezt megtudták, és a szuvári csata megtorlásául rácsaptak Lebedékre. A csatában a lovasfejedelemnek sok harcosa elesett. Maga Kücsike is meghalt. De maradt utána egy kisfiú, Áldor. Álmos Keveváron időzött és gyönyörködött a gyermekeiben. Kusály, Gyula és Árpád nevű fiaiban, meg lányában, Kendicében, amikor Bizáncból megérkezett a helyettese, Szőke Árpád, azzal a hírrel, hogy … ???

(A magyar törzsszövetség megalakulása újból a Kazár Birodalomból való kiszakadása után, mely 825-890-ig tartott. 1. Megyer törzse, mint fősámáni törzs önállósította magát 825-ben 2. Nyék törzse, mint kazár adószedő függetlenítette magát 850-ben 3. Kéri törzse Szuvár csatamezőn átpártolt Álmoshoz 864-ben 4. Keszi törzse Szuvár csatamezőn átpártolt Álmoshoz 864-ben 5. Gyarmat törzse Szuvár csatamezőn átpártolt Álmoshoz 864-ben 6. Kürt törzse harc árán átpártolt Álmoshoz 875-ben 7. Jenő törzse hetedik törzsként csatlakozott Álmoshoz 880-ban 8. Tarján törzse nyolcadik törzsként csatlakozott Álmoshoz 880-ban 9. Oguz-kasszu törzse kilencedik törzsként csatlakozott Álmoshoz 890-ben10. Kunmagyari törzse tizedik törzsként csatlakozott Álmoshoz 890-ben 11. Gyulat törzse visszamaradásból csatlakozott 11. törzsként 955-ben 12. Tónuszaba törzse besenyőivel vállalta határőri 12 törzsként 955-bena magyar törzsszövetség védelmét 40000 besenyővel.

Az Öregek tanácsának székhelyei voltak: Sárvár 790-835 Ügek-Asszorügyek 835-850 Kővár (Kiev) 850-858 Asszorügyek 858-864 Lebed (Lemberg) 864-892 Jászvásár 892-895 Kurszánvár 896-899 Sziktivár (Árpádvár) 899-908 Soltvár (Zsoltvára) 908-955 Taksonvára 955-970 Veszprémvára 970-998 Esztergomvára 998-1001 Székesfejérvár 1001-1038 Őriszentpéter Kassa 1041-1044 Endrevára (Szentendre) 1038-1041 1044-1046 1046-1060 Székesfehérvár 1060-1063 Sopron 1063-1074 Esztergomvára 1074-1077 Várad (Nagyvárad) 1077-1095 Budavára 1095-1301

Káspivári menekültek felismerték Madaj asszonyt, akit mérhetetlen gazdagsága miatt az oguz-kasszu törzsek fejedelmükké választottak. Madaj asszony férje Van-tó környéki fejedelem volt, családját az ara-bok kiirtották. Két kislányát, közülük az egyik Enéh, rabszíjra fűzve eladták, őt pedig egy görög-örmény kereskedő vette meg. Ez később nőül is vette, és a görög Korinthosz városba költöztek. Nemrég meghalt a férje és most Madaj asszony minden vagyonát arra áldozza, hogy a gyermekeit felkutassa. Gondozómban felismerte a leányát, Enéht, és most boldogan neveli unokáit. Kücsike halála után Enéh most már az Arvisura-törvények szerinti felesége lehetett Álmosnak. Madaj Aranyasszony többször elment hírszerző útra Bizáncba meg Korinthoszba. Unokái közül legjobban a szó-fogadó Gyulát kedvelte, Kusály eszes, Árpád meg zabolátlan, erélyes, makacs természetű volt. Leginkább a kardkovácsok között forgolódott. Kendice a szépítkezésnek élt, Madaj asszony el is látta bőven bizánci csodaszerekkel. Hamarosan férjhez adta Oporhoz. Oport az ogúz törzshöz irányították. Kendicének ott Szeret napján kisfia született. Névadó ünnepén Madaj asszonyt újabb öröm érte: a Kaszu birodalomból kiszabadult Hülek sámán feleségében felismerte kisebbik leányát, Aranyost, akinek akkor már 3 fia volt. Kadosa, Szefárd és Barkó. Valamennyien részt vettek a kevevári tárkányképzésen. A velük foglalatoskodó Asbót és Dér tárkány kardjai mind a krími, mind a pannonföldi csatában kiválóan megfeleltek hírnevüknek. Ekkor Árpád már nős volt: Nyék vezér leányát, Abacilt vette feleségül. Négy fiuk volt: Laád (Levente), Tarhos, Üllő és Jutas.

Amikor Abacil meghalt, Árpád a harmadik rokonlátogatáson, 892 kora tavaszán feleségül vette Verecke kabar fejedelem egyetlen leányát, Eperjest. Medvetorra megszületett a fiuk: Zoltán, akit Madaj Aranyasszony már a 892-es Nagyszalán eljegyzett Mén-Marót bolgár vezér leányával, Bolárkával. Ekkor rendelték el, hogy a legelőterületek megvédése végett a Gyula-törzs, a régi Kürt-törzsekhez hasonlóan maradjon Asszorügyek térségében. Árpád Barkót tette meg helyettesének. Barkó tárkány kézműves, vasgyártó vitézeit barkóknak nevezték. Szőke Árpád meghalt. Utána Álmos fia, Árpád lett a tárkányfejedelem. Szeret törzsét nyomban a hágókhoz telepítette, és elővette a Szőke Árpáddal együtt készített “Zsablya-tervet”. Eszerint a Magyar törzsszövetségnek a kabar és jász szorosokon be kell vonulnia a Jász síkságra. 895-ben megkötötték a vérszerződést és az Öregek tanácsának engedélyével már az ötödik napon megindult a honfoglalás. Bors vezér fia, Borsod volt az első tárkánylovas, aki átjött az uzsoki szoroson. Álmos Kusály tervét követve szövetségre lépett a görögökkel, hogy a bolgárokat közös erővel legyőzve, vagy féken tartva nyugodtan vonulhassanak be a Jász-síkságra. Árpáddal indult a Kéri törzs Huba vezetésével, a Keszi törzs Töhötömmel az élén, a Kürt törzset pedig Áldor vezette. Az ogúz törzs vezére, Barkó a szorosokon, de egyik részlegével Árpád megbízásából, visszalovagolt Jászvásárra (a mai Iasi Romániában) és Szeret törzsének maradványait a Borgói szoroson keresztül vezette, hogy a Megyer törzs előtt járva mutassa annak az utat. Itt egy Cicás nevű rimalány baleset következtében meghalt.

Nagybodor fősámán temette el a lányról elnevezett Cicás-hegy tetején. A hegyet azóta is így hívják. A Megyer törzset Kurszán (Kusály), az ogúz-barkó törzset a szorosok elhagyása után Szeret vezette. A Jenő és Nyék törzset Laád (Levente) a görögök segítségével a Duna másik oldalára vitte át hajón. De közben a görögök megegyeztek Simeon cárral, és együtt támadtak a Levente vezette Nyék és Jenő törzsre. Ezek csak nehezen tudtak átúszni a Dunán, minden lófelszerelésük odaveszett. Álmos, miután a Tarján törzset előre küldte a szorosokon, a szekértáborral és Gyarmat törzsének maradványaival vette fel a harcot a besenyő-bolgár martalóc csapatokkal. De a támadást csak nehezen tudták kivédeni. Barkó törzsének vitézei mentették meg. Barkóék ezzel nagy tekintélyre tettek szert. Árpád aggodalma jogosnak bizonyult. Levente súlyosan, Tass vezér könnyebben megsérült. Ond és Előd Barkó riasztása után vitézül harcolt Álmos megmentéséért. De a kabar törvények elől ők sem tudták megmenteni. Az ellenség okozta nagy vágtában én is balesetet szenvedtem, és most itt a bolgár tyumenbeli Galádon várom, hogy agg koromban az Égiek birodalmába költözhessek. Boldog vagyok, hogy megérkeztem az őseim által megálmodott, és Atilla-Baján honfoglalásával szentté avatott Harmadik Arvisura-birodalomba. Rovásaimat-a látókővel-Pam sámánra bíztam, hogy a meggyilkolt Álmos helyett adja Gyula fősámán és Nagybodor rovósámán kezébe. Harcosaimat Barkó tárkánynak adom, mivel gyermekem nem lévén, ő áll hozzám, mint sámán-tárkány legközelebb. Ezért vasgyártó legényeim kötelesek Barkó tárkánynak engedelmeskedni”.

Madaj, Van-tó melléki fejedelem a 825-ös arab győzelem után kurd harcosaival több rabszíjra fűzött foglyot kiszabadított az arabok fogságából. Így Embavér közeli rokonát, egy Borsika nevű fiatalasszonyt is, aki később gyermekszülésben halt meg. Madaj fejedelem 832-ben vette feleségül Gordáskát. Gordáska vállalta Borsika fiának, Hüleknek a nevelését is. Madajnak és Gordáskának két leánya született: Enéh és Aranyos. A két kislány mindig édesbátyámnak szólította játszótársukat, Hüleket. Amikor az arabok Madaj fejedelmet megölték, a családját rabszolgának adták el. Gordáska asszony Görögországba, Enéh pedig Asszorügyekre került. Aranyost azonban az ügyes Hülek kiszabadította a fogságból, és a kurd hegyekben élő rokonaihoz menekítette. A szuvári csata (860) után Hülek feleségül vette Aranyost, és 865-ben kasszu lovasok élén bevonult Asszorügyekre. Közben 3 fia és 2 leánya született. A család Kevevárába költözött és mindannyian részt vettek Szőke Árpád tárkányképzésén. Sárhelyet átadták a Gyula törzsnek, maguk pedig Jászvásár és az Úz völgye közé vonultak. 884-ben Árpád lett-mint rangelső-az ifjúsági tárkányfejedelem. Előd fia, Szabolcs a második lett. Kalandozás útján a magukévá tették a kevevár-ungvári utat. A Kárpátokig Álmos fejedelem is velük jött. Halics és Ladomér fejedelemségtől visszakövetelték az avar menekültek kincseit és az avarok félvér leszármazottait. Asszuporog fia, Szőke Árpád tárkány-fejedelem Ungvárra is bement és innen irányította az ifjú tárkányokat. Szala, a titeli fekete-hun fejedelem az erőviszonyokat mérlegelve megengedte, hogy Álmosék Visktől a Sajó vonaláig terjedő szabad területet benépesítsék. Ed, Edömér, Ete, Hülek, Asbót, Acsád, Bors, Böngyér, Borsova, Dér, Kadocsa, Ketel, Huba, Kond, Őrsur, Szovárd, Tarcal, Tas, Töhötöm, Ugocsa és Vajta tárkányok Buda gyűrűstelepi elrendezése alapján települtek le és első dolguk volt az összes használható kutakat kiépíteni. Árpádnak (Álmos fiának) a székhelye Ungváron volt, Szőke Árpád itt oktatott. Szabolcs, a helyettese, Szerencsen székelt és innen tartotta fenn kapcsolatait Szala nagyfejedelemmel. A tárkányokkal bejött kísérő harcosok mind megnősültek, a régi kabar telepesek leányai közül választva feleséget. Ők vállalták a kutak rendben tartását. 888-ban a tárkányképzésen Kurszán fia, Könd lett a rangelső; a második újra Szabolcs. Mivel azonban Árpád felesége -Abacil- ekkor meghalt, római útjáról való hazatérte után újra Árpád vezette a kötelező tárkánykalandozást.

Alpár és Szala fejedelemtől megkapták Atilla egykori birodalmától, a Zagyva folyótól az Úz völgyéig (a Maros jobb oldalán) terjedő területeket. Verecke kabar fejedelem kérésére a kabar fejedelemség részére visszahódították Nyitrát és Trencsényt. A Pozsony nemzetség vezérének pedig Hubát tették meg.Tárkány-kiképzettek voltak ebben az időben: Árpád, Szabolcs Öcsöd, Velek, Tas, Eköcs, Töhötöm, Hóhát, Kapos, Bors, Esküllő, Ete, Almás, Böngyér, Mánd, Ed, Edömér, Szovárd, Kadocsa, Huba, Vajta, Acsád és Őrsur. Az Úz völgyéig kalandozó Őrsur feleségül vette Aklos úz fejedelem leányát, Gyimeskét. 889-ben tartották esküvőjüket Jászvásáron a székelyek szertartása szerint, Álmos jelenlétében. Zalán ekkor itt kérte Álmosékat, hogy vonuljanak be. 890-ben meghalt Szala nagyfejedelem. A sámánifjak második rokonlátogatásán Kusály megismerkedett az új nagyfejedelemmel, Tétény kaza-hun vezérrel. Tétény hozzájárult ahhoz, hogy a görögök befolyásának csökkentése végett a magyarok szövetsége bevonuljon Alpár területére, mint jogos birtokukba. 892 szarvastorán az ifjú Árpád Álmos útasítására tárkányképzősei élén megjelent Kassán. Az ekkor tartott versenyek eredményeként Üllő fia lett az ifjúsági tárkány-fejedelem. Könd-Kurszán fia-lett a második. Árpád-Lél, Bulcsu, Ong, Ete, Ödő, Kölpön, Botond, Csepel, Szovárd, Kadocsa, Vajta, Taras, Könd, Velek, Öcsöd, Öse, Előd, Töhötöm, Tas, Huba, Üllő, Barkó és Pam tárkányok jelenlétében-megkérte Verecke fejedelem leányának Eperjesnek a kezét. Megtartották a lakodalmat Barkó és Könd vőfélységével. Utána Könd vette feleségül Csát leányát, Szederkényt. Amikor Tétény rendelkezésére Könd megjelent a Tisza mellett, az Alpárnál vendégeskedő Mén-Marót ijedtében Görögországba menekült. Glád (széki-hun nyelven: Galád) is menekülni készült, de saját harcosai megölték, mert becsapta őket. Alpár örömmel fogadta Álmos és Tétény döntését, mert ezzel biztosítottnak látta, hogy a bevonulás után többségbe kerülnek a Duna völgyében.

Árpád almavirágzás ünnepe után felesége birtokára, a Nagyszigetre, Atilla nyári szálláshelyére költözött. Ott Csepel tárkány volt a testőrségének a vezetője, ugyanúgy, mint Atilla idejében is Csepelnek hívták az ottani lovász-fejedelmet. Árpád innen irányította aztán tárkány-ifjainak kalandozásait az avarok egykori birodalmának területére. A kútásásra kijelölt helyeket Árpád Pam tárkányra bízta. Árpád-mivel az eddigi két tárkány-látogatás alatt a kutak helyét a bejárt területen mind kijelölték-újabb kutak kijelölését Pécs városára hagyta. Álmos ugyanis biztosítani akarta a kevésbé lakott területek vízellátását is. Ezek dolgában kellett Pécsről intézkedni. Legmesszebbre Szovárd ment (a kabarok Szoárdnak nevezték). Neki kellett bekalandoznia az avarok Nagyszalájában megtárgyalt bánságokat. Ilyenek voltak a szörényi, macsói, ozorai, barancsi, a gorabán és az albán végvárak. Szovárd, mint özvegyember Duracs várában megismerkedett egy csaba-magyarjai származású leányzóval, Berattal, és még a kalandozás alatt feleségül vette. Árpád példáján elindulva a legtöbb tárkány és harcos megnősült és 3 év múlva úgy vágtak neki, mint családos emberek a honfoglalásnak Ekkor Pam tárkányai már kész kutakkal várták a honfoglalókat. Az ő feladatuk volt a só ellátás megszervezése is Jászvásártól és Ladomértől egészen Felsőőrig. Pam sámán-tárkány Jászvásáron jelentette Álmosnak, hogy ezek az előkészületek megtörténtek. Ugyanakkor Madaj Aranyasszony az Öregek tanácsának jelentette, hogy a 4-szer öt éves rimalány-képzés alatt 192 rimalányt képeztek ki; ebből 160 a nyolc tyumen harcossal bevonult; 25 lány az átjárókban felállított tárkány-szállásokon tartózkodik, a többiek pedig öreg és gyermekcsoportok körül foglalatoskodnak. Rimalányaink vállalják 67790 harcos és 12210 felvezető lovas, valamint a rájuk bízott 377632 családtagnak betegségük alatti gondozását, ígérte Madaj asszony.

Tehát az elvonulók 445422 lélekszámmal indulnak, 12210 felvezető segítségével. További jelentését Madaj asszony a Szöged melletti Pusztaszeren tartandó Aranyasszony-ünnepre helyezte kilátásba. Pam sámán és Barkó tárkány adatainak felhasználásával. Árpád a tanácskozás előtt figyelmeztette az Öregek tanácsát, hogy a Kevevárban kidolgozott tervek szerint neki északon 3 tyumennel kell bevonulnia, délen pedig 4 tyumennek kell bejönnie. A görög megállapodás szerint az Al-Dunán újabb tyumeneket vonultatnának fel, ehhez azonban ő nem járul hozzá. Ha a bátyja, Kurszán, és édesapja, Álmos nagyfejedelem ezt jónak látja, tárkányeszközökkel ő ezt is támogatja, de az esetleges következményekért nem vállal felelősséget, mivel nem helyesli a “Zsablya-terv” megváltoztatását, vagyis a további két hágón való átkelést. “Nagyon lehet, hogy az idő majd igazolja a “Zsablya terv”-et, mert az én tervem veszélytelen”.-mondta.

A bevonulás után Pusztaszeren Madaj Aranyasszony jelentette, hogy az Árpád vezette Kéri, Keszi és Kürt törzsnél, valamint a kun-magyari tárkány-törzsnél a veszteség 1 harcos, 2 tárkány, 12 öreg és 6 kisgyermek, tehát összesen 21 lélek, meg 3 szekértörés. Ezeket a szekereket félredobták. A Kurszán vezette Megyer, Szeret és Barkó törzsnél 2 harcos, 3 tárkány, 1 rimalány, 16 öreg és 8 gyermek, tehát 29 lélek és 9 szekértörés, veszteség. A rimalány a Barkó törzsbeli Cicás volt. A róla elnevezett Cicás-hegyen temették el. Emlékét az Úz völgyi marúzok kötelesek fenntartani. Az Álmos vezette Nyék, Tarján, Jenő és Ogúz törzsből 4023 harcos és tárkány, 2876 öreg és gyermek halt meg. Kusid vezérnek a Lugos melletti csatában 216 harcosa, a pusztaszeri zendülésnél pedig 16 harcosa vesztette életét. Ezen kívül 1 tárkány, 26 öreg és 9 gyermek halálát útközben a bolgárok és besenyők vérengzései okozták. Eltűnt és visszavándorolt 4139 lélek. Jászvásárra visszaköltözött 230 lélek, 185 szekértörés volt, és 8343 ló pusztult el, vagy maradt le az induló létszámból. A visszafordulók közül többen kijelentették, hogy a biztonságból a helyénhagyott Gyula törzsben akarnak élni. Az Álmos vezette déliek csoportjában tehát Álmossal és Cicással együtt a veszteség 11586 lélek, 185 szekértörés és 8345 vegyes ló. A rimalány-jelentések szerint a felvonultatókkal együtt 457637 személyt kitevő indulási létszámából aratásig csak 446046 lélek érkezett meg. A Kárpátok gerincén Árpád tárkány-fejedelem feloldotta a rimalány-parancsban előírt megtartóztatási tilalmat. A rimalány ezzel kapcsolatos titkos jelentésükben úgy tájékoztatták Madaj aranyasszonyt, hogy a medvetorra Alba napjáig 65000 lélekkel fog szaporodni az új törzsszövetség. A első alkalommal bejöttekkel 433836 fővel gyarapodott Budavár sámánközpontjának lélekszáma.

Aba napjáig tehát a felvezető lovasok és a várható születések figyelembevételével a szám 511046-ra emelkedik. A rovásos feljegyzések így folytatják: Mivel a segítségkérő hun törzsek 40 tyumen lélekszámmal rendelkeznek, és további 10 tyument hagyott vissza a Magyarok törzsszövetsége is, a nyelvünket megértő 100 tyumen lélekszám minden bizonnyal ellensúlyozni tudja a Budavár birodalmára nehezedő hódítási törekvéseket. Ebből a lélekszámból 50 tyumen beszéli a hun törzsek szövetségének nyelvét (úz nyelvet, mai nyelvünk ősét), 40 tyumen érti a Magyarok szövetségének beszédét, 10 tyumen csak a badzsir nyelvet beszéli ugyan, de valamennyi törzs megérti egymást a 10 féle nyelvjárásban. A Magyar törzsszövetség bevonulása után. A Madaj asszony Szöged közelében, Pusztaszeren ütötte fel sátrát és továbbra is vállalta a 884-ben elhunyt leányának, Enéhnek tett fogadalmát, hogy gyermekei részére biztosítja az új szövetség vezetését. Ez a mozgékony nagyasszony óriási munkát végzett. Mint Nikétász Korinthosz özvegye, görög papok kíséretében elment Bizáncba és formális szerződést kötött a császárral, megígérve a keleti egyházhoz való későbbi csatlakozást. A megbékélés végett az agg széki hun fejedelemhez ment feleségül. Árpád fiát, Zsoltot eljegyeztette Mén-Marót bolgár fejedelem Bolárka nevű leányával (a bolgárok Zsoltot Zoltánnak nevezték). Tétény 898-ban meghalt. Az özveggyé lett budavári nagyasszonyt 899 tavaszán feleségül vette a szintén özvegy Töhötöm vezér. Árpád, aki 895-től a kabar fejedelmi tisztséget is betöltötte, Kurtán (Kurszán) fejedelem halála után lemondott tárkányfejedelmi tisztségéről. Őrsur úz fejedelem lett a tárkányfejedelem. Az elaggott Madaj asszony volt a legboldogabb az új hazában, amikor unokáját, Árpádot hét vezér: Áldor, Előd, Huba, Ond, Szeret, Tas és Töhötöm az etelközi fejedelmi pajzsra emelve nagyfejedelemmé kiáltotta ki. Ebben az időben Mén-Marót, Őrsur, Madaj asszony és Verecke képviselte az öregek tanácsát, Gyula, Nagybodor és Levente pedig a Sámánok tanácsát, Zoltán-Zsolt ifjúsági fejedelem ugyanezen alkalommal esküt tett arra, hogy a hátrahagyott Gyula törzzsel és Ordosszal fenntartja az ifjúsági kapcsolatot. Őrsur szintén esküvel kötelezte magát, hogy minden erejével megszervezi a tökéletes tárkányellátást, és az Arvisura törvények értelmében nem engedi szétforgácsolódni a 10 törzsből álló új törzsszövetséget. Zalán 900-ban halt meg. Parajdon temették el.

A széki hunok, mint az ifjúsági fejedelem vitézei, már a kis Zoltán-Zsolt kezébe tették le hűségesküjüket. Ugyanilyen esküt tett a Gyulák törzse is 902-ben Jászvásárón, ahol a visszaköltözöttek is kisfejedelemmé választották Zsoltot. Madaj asszony 901-ben Gyulafehérváron halt meg. Murduk-Tórem szertartása szerint hamvasztással temették el. Síremlékén a Kaszu birodalom szokásai szerint röviden ismertették az életét: Zalán széki-hun fejedelem Erdő-elvi birodalmában elhunyt Madaj-Korinthos Gordáska. Született Susa városában a 4856. Medvetoros évben. Meghalt Gyulafehérváron a 4941. Medvetoros évben. Élt 85 évet. Poraiban szétszóródva örökké él a Magyarok szövetségében. Hülek legkisebb fia, Barkó tárkányvezér a Palóc-földön, a barkóságban, Susa községben telepítette le hűséges vitézeit.

Az időjárásban az eljegesedés idején előállott bizonytalanság miatt azok, akik értettek a csónakkészítéshez a Himalája, Pamír, Turán és a Kaukázus vidékéről csoportosan átmentek a megapadt Nagy-vízből előbukkanó, Atlantisznak nevezett nagy szigetre és ott kedvezőbb éghajlati viszonyok között megtelepedtek. Az így egymáshoz közelebb került embercsoportok az új helyzetben a kultúra fejlődése szempontjából is kedvezőbb helyzetbe kerültek, és így a különböző földfelszíni viszonyok között egymástól eltérő, sajátos kultúrák fejlődtek ki. A Nagyvíz öblének síkságain és faragható kőhegyein Uruk népei a hun törzsekkel, agabákkal, indijókkal és szkítákkal való állandó érintkezésben és keveredésben öntözéses és teraszos földművelést fejlesztettek ki. Uruk népének első nagy tette az emberevés megszüntetése volt. A földművelés mellett mind általánosabbá vált az állattenyésztés, kézművesség és kereskedelem. A hun törzsek főként állattenyésztéssel és kézművesiparral, szerszámkészítéssel, az agabák pedig inkább kereskedelemmel foglalkoztak. Felkeresték a távolabbi indijókat és szkítákat is. Általában bőségben és jólétben éltek. Időszámításukban a földművelők az “evéseket” számolták; az állattenyésztők a holdevéseket tartották nyilván, a kézművesek pedig a tűztisztelő ünnepeket számolták. A mai időszámítás szerint az i.e. 5038. évben a Nagy víz elkezdett emelkedni és a tengerparti halásztelepeket elöntötte az ár. Ekkor Armogur fejedelem 10 fia közül hármat útnak indított: Kuszkót keletre, Suvát délre, Budát nyugatra küldte, hogy a felmelegedés folytán, a jéghegyek alól előbukkanó földeken létesítsenek gyarmatokat. Buda a Tigris folyó öblének táján megalapította az Anina-óm gyarmatát. Uruk népe számára pedig Úr városát. Az első hajós, aki erre a földre lépett, Eridu hajósvezér volt. Tíz hajóval érkezett, majd a helyzet megismerése után visszahajózva, jelentette Budának, hogy termékeny vidékre talált.

Buda vezetésével Úr városában a 24 öl magas Bálvány-hegyen kegyhelyet építettek, s megvetették az alapját az Atlantiszi kultúrának. Buda kérésére, a kegyhelyavató ünnepségre felvonultatták a 24 hun törzsből álló szövetség lovasait is. Magya széki-hun fejedelem 3 fiával és 576 lovas legényével érkezett erre a Kr.e. 5012. év tavaszán tartott ünnepségre. Vele jött Buda legkisebbik húga a beavatott Mari, valamint az Anina-óm kegyhelyet gondozó kézművesek és tűzőrző leányok. A szertartásos lovas és kocsiversenyek megtartása után jött a nagy kataklizma: megrendült a föld, felháborodott a tenger. Később hajósok hozták a hírt Úr népének. Atlantisz legnagyobb része elsüllyedt és lakosainak is csak egy kis töredéke tudta megmenteni puszta életét. Armogur fejedelem is csak akkor tudott díszhajóján házanépének egy részével megmenekülni, amikor a víz már az Atlantiszi Bálvány-hegy tetejéig emelte a hajót. A Nagyvíz Úr városában is 20 ölnyire emelkedett. Magya fejedelem az értük jövő 24 hajóra felvezettette lovasait és állatállományát és a Tigris mentén felfelé haladva tíz nap múlva olyan helyre érkeztek, ahol a lovak legeltetésére alkalmas rétet találtak. A 60. Holdevés elején érkezett meg Armogur hajója. A hajón hozták egy fejedelemasszony holttestét is. Uruk városában, a kegyhelyen temették el. A temetés alatt Szefárd fejedelemnek eltűnt három kézművese. E miatt Magya és Szefárd a hunok maradékaival elindult a Tigris folyó mentén északra. Itt Magya egy nagy és bőséges legelőn megalapította Paripa és Dabosa városát. A lovasok házasságra léptek az Uruk városából elhozott 480 leánnyal.

Egy kalandozás alkalmával Magya első fia, Kurd megszöktetett egy hegyi leányt, és feleségül vette. Amikor a nagy szárazság rátört a vidékre, Kurd felesége férjét és gyermekeit, a vitézekkel együtt a hegyek közé vezette. Ott végleges menedéket találtak. Magya fejedelem hunjainak többségével átköltözött a Nagyhegyen túli síkság bőséges legelőire. Legnagyobb fia azonban, Hunor, a vitézek többségével továbbment kelet felé, a nagy pusztaság végén, egy tó partján megalapították Hunor városát, és az Atlantiszi pusztulás utáni 250. holdévben felépítették Hadúr kegyhelyét. Magya fejedelem legkisebbik fia, Magyar pedig a Nagyhegy alatti Magyarka városát építette. Elkezdte a sámánképzést. Azon részt vehetett a 24 tagú törzsszövetség minden odaküldött tagja. Újabb szárazságévei alatt Buda húga, Mari is elhagyta Mari városát és férjhez ment az öregedő, özvegy Magya fejedelemhez. Magya halála után a gyermekével és lovasnépével északra ment. Az Atlantisz pusztulása utáni 520. holdevés ünnepén érkezett meg a Nagyfolyó kanyarjába, és ott Etil napján várost alapított. Ezt a várost Mari 45. tűzőrző névnapján Marinának nevezték el a Szefárdok. (A tűzőrző névnap mai időszámítás szerint egy évet jelent.) Marina városában felállították a beavatottak sámánközpontját. Mind a marinai, mind pedig a magyarkai és hunori központok állandó összeköttetésben állottak egymással. Újabb özönvizek után Uruk népe a Szefárdok városában és Magyarkán lelt menedéket, sőt kisebb csoportjaik, a maramik, meriják és muromák elvándoroltak egészen Marináig. De idők múltával, amikor a helyzet Úr város környékén javult, Szumér fejedelem ökrös fogatokon visszavezette őket Úr városába, és a Szefárdiában és Magyarkán szerzett tapasztalataikkal városállamokat alapítottak. A magyarkai, hunori és marinai sámánképzéseken a “rajcsurokban” ezeket a visszaköltözőket szuméroknak nevezték, bár valójában ez csak egyes törzsekre vonatkozott.

Az időjárás viszontagságai, betegségek és háborúskodások miatt a szumérok vándorlásai elég gyakoriak voltak Nippur, Magyarka és Marina körül. A Kr.e. 4040-ben alakult, 24 hun törzsből álló szövetség a sámánrajcsur vállalkozó ifjaiból minden 25. évben minden irányba kalandozókat küldött rokonlátogatás címén, hogy állandó kapcsolatot tartsanak az Atlantiszi népekkel. Ilyen rokonlátogatásra került sor időnként Hangun, Ordosz és Sajóordosz, valamint Nippur és Marina beavatott központ között. Amikor Kr.e. 2000 körül, az akkádok vezette sémi népek felszámolták a Szumér birodalmat, a gazdagok összeházasodtak a győztesekkel. A szegénység azonban nem keveredett a fekete népekkel, hanem észak felé, a Kurd földre, Szaváriába, Magyarkára, de leginkább az óriásira nőtt Marina birodalomba vándorolt. Hikszosz és kasszu menekültek a Van tó környékéről egy fejedelmi lányt, az okos Mirinát küldték el a Magyarkai sámánképzés rajcsurjába. Ez a lány a nagy vetélkedőn rangelső lett. Ezért joga volt férjet választani. Annak alapján Káma fejedelme lett a férje. Szumért az Úz országbeli úzok a Kr.e. 539-ben lezajlott Szippar melletti csata után hagyták el, és a Szefárd földön telepedtek le. Káma fejedelmének beavatott felesége, Mirina aranyasszony Kr.u. 181-ben megengedte, hogy a kabar-vész maradék népe letelepedjen az asszonyuralom alatt élő déli manysik földjén. Erre azért került sor, mert 180-ban a kabarok kalandozáson voltak Délen, s ezalatt a szomszédos tatárok legelőterületi viták miatt a kabarok nagy részét lemészárolták. A visszatérő kalandozók családjukból alig találtak valakit, ezért Mirinát kérték, hogy birodalmában letelepedhessenek. Az aranyasszony ehhez készséggel hozzájárult. Berény tárkányfejedelem feleségül vette a legnagyobbik leányt, Isimbájt, s ráruházta a beavatott fejedelemasszonyi tisztséget. Káma fejedelem halála után Berény és Isimbáj fia, Magyar lett az új fejedelem. Mirina aranyasszony tanácsára Magyar még kisfejedelem korában megalapította a Magyar törzsszövetséget.

A szövetség azt vallotta: Ha a szuméros eredetű népek nem akarnak elpusztulni, 8 gyermekes szaporodási törvénnyel kell fenntartani az új törzsszövetséget. Ezt a törvényt a Magyar törzsszövetségben örökké érvényesnek tekintették. A törvény szerint minden település központjában, a bíró-táltos vörös színű lakhelye mellett a 8 gyermekesek laktak, majd a rendre kevesebb gyermekkel rendelkezők, végül a gyermektelen és nőtlen harcosok. Ezek védték a települést. Ugyanilyen törvény érvényesült a törzsszövetség temetőiben is: a gyermekek számát a harcossal eltemetett nyílvesszők mutatták. Magyar után az unokaöccse, Zsolca fejedelem és Megera fia, Kürt lett a fejedelem. Kürt halála után pedig Magyar fia, Béla. Béla halálakor, 275-ben a nagy népszaporulat miatt kettévált a törzsszövetség. Az Etil két oldalán, Káspivár birodalma felé kezdtek terjeszkedni. Az Etil jobb oldalán Béla fia, Gyula, az Etil bal oldalán Kürt fiának az unokája, Tarján lett az ifjú fejedelem. Tarján fiát, Bélát a kabarok vezette magyarok választották fejedelmükké. Gyula fejedelem a Jenő, Gyula, Megyer és Gyarmat törzset vezette, a beavatott nyék törzs irányításával. Ezt az 5 törzset magyari törzseknek nevezték. A másik csoport a Kéri, Keszi, Tarján és Kürt törzsből állott a Béla törzs vezetésével. Ezek voltak a magyarok, az Etil bal oldalán. Törzsszövetségük székhelye Bakát városában volt. A magyariak új fővárost építettek Al-Bélán, a Jenő törzs székhelyén. Al-Bélán 319-ben Temír lett a fejedelem.

Egy alán fejedelemlányt vett el feleségül, s az alánok a magyariak szövetségesei lettek. Temír után 340-ben a fia, Vága lett az új fejedelem. Ő meg az etil-bolgár fejedelmi házba nősült. Utána Gyula-Dúló lett a magyari bolgár szövetség első fejedelme. Felesége Emba beavatott fejedelmi lány volt. Az ő ikerleányait rabolta el Hunyor és Magyor. Hunyor a beavatott Maturit szöktette meg, és Ordoszból kiindulva, hun vitézekkel megalapította a magyariak vezette Hun birodalmat. Amikor pedig győztesen visszatért Ordosxba, ő lett a vezére a 24 hun törzs szövetségének. Fia, Balambér-Bagamér szervezte meg lépésről lépésre a hunok honfoglalását, amit aztán Buda és Atilla hajtott végre. Magyor a beavatott Irgizát vette el feleségül. Irgiza az özveggyé vált Gyula-Duló fejedelemmel együtt költözött Bakátba. A magyarok törzsszövetsége Magyort választotta fejedelmévé. Utána Kürt fia, majd Turgaj nevű unokája lett a fejedelem. Turgaj után az ő fia, Bolári lépett a fejedelmi székbe. Bolárinak nem volt fia, csak 24 leánya. De lányaival a Magyar törzsszövetség apósa lett. Gyula-Dúló után a magyariak fejedelmi székében Gyula fia, Orda következett, majd Gál fia, Kadosa. Kadosa öccse, Eszék vitéz lett az ordoszi nagysüán győztesének, Deédes aranyasszonynak a második férje. Eszék 200 ifjú harcossal részt vett az Atilla féle hun honfoglalásban, és amikor a hunok 453-ban visszavonultak, ő a mai Eszék város környékén itt maradt. Deédes aranyasszony ugyanis megtiltotta az Eszék féle magyari vitézek visszavándorlását. Gyermekei közül Daróc indult el Aladárral. Aladár Bolári fejedelem Bolárka nevű leányát vette feleségül, a Magyarok törzsszövetségéből. Ezért Bolári után Aladár első fia, Gerenna lett a fejedelem, majd utána Gerenna fia, Balog. Buda fia Aladár a magyariakkal teremtett Ambenik fia részére új fejedelemséget. Ambenik fia II. Csaba volt. II. Csaba fiának egyetlen leányát az özveggyé vált Balog-Bolári vette feleségül, s így a magyariak-magyarok törzsszövetsége újra éledt. Utána Kalán, Ogurd unokája lett a magyariak fejedelme. A magyarok a legkisebb Bolári lánynak, Kazárkának a révén beléptek a Kazár birodalomba.

Ennek első fejedelme a Kürt törzsből származó Ugor lett. Ugor sok kincset örökölt ködtürk fejedelmi származású anyjától. Házasság révén a Bolári fejedelmi házba került Bende unokája, Bajalán is, akit az Or-doszból elűzött avarok nagyfejedelme, Baján vett feleségül. Bajántól egy fia született, Győr. Ekkor a Magyarok törzsszövetségében Bajalán sógora, Bizony volt a fejedelem. Bizony a kis Győr neveltetése érdekében fejedelemleánnyal való házasságot ajánlott Bajánnak. Baján ugyanis Bajalán korai halála miatt özvegy volt. Baján az ujgurokkal és más elégedetlenkedőkkel együtt kivonult a Kazár birodalomból és 9 törzs élén meghódította Atilla örökségét. Mind a magyariak és a magyarok egyaránt részt vettek a Kazár szövetségben. A Béla törzset Bakátba vezényelték palotaőrségre. Az un. Lovas-Bakátban helyezkedtek el. Az új fejedelmi székváros ugyanis a kőből épült Bakátban volt; a Béla törzs lóállományával együtt az “egy futásnyi” (egy órai lovaglásnyi) távolságra levő Lovas-Bakátban állomásozott. Elkezdődtek az arab támadások. Mind a kasszu birodalombeli Van-tó környékéről, mind a szumér Ummából egyre érkeztek a menekülők, de jöttek utánuk az arab lovasok is. Az ummai úzok a Szefárd úzok földjén, Bakuban telepedtek meg. (Ott, mint Ummában is, sárolajjal tüzeltek.) Amikor az arab hódítás Káspivár birodalmában (Khorezmben) is elkezdődött, a magyariak törzseit Magyarkától Albéláig helyezték el; a magyarok szövetségét pedig Magyarkától Bakuig. 825-ben a kazárok vezette harcban vereséget szenvedtek az araboktól. Ekkor Oposur, IV. Csaba és Edemen fősámán elhatározása alapján a magyari törzsszövetség kivált a Kazár szövetségből, az avar birodalmi szabad területre költözött, és Asszorügyeken felállították sámánközpontjukat.

A kazárok a magyarok szövetségét az Edemen fiának, Ügyeknek a vezetése alatt álló új törzsszövetség ellen vezényelték, de azok a Kazár birodalom ellen fordultak, s 860-ban legyőzték a kazár sereget. A kazár szövetségben gyakoriak voltak a palotaforradalmi és más egyéb megmozdulások. 575-ben a Béla törzs is lerázta magáról a kazár uralmat és Bizony fiának, Alpárnak a vezetésével kivonult Kazáriából. Elhatározására befolyással volt az is, hogy nem akart kazár nőt feleségül venni. Baján húgába, Telenába volt szerelmes. 10000 lovassal hagyta el a Kazár birodalmat, és Baján után ő lett az avarok Égi birodalmának nagyfejedelme, Telena pedig a beavatottak fejedelemasszonya. Telena élénk kapcsolatot tartott fenn Marinával. A második forradalmi lépés a Lebedé volt, amikor csatlakozott az Ügyek vezette Magyar törzsszövetséghez. A kazárok nem mertek Ügyek ellen fordulni, mert az avarok Égi birodalmából való harcosok a kás-pivári és kasszu birodalombeli menekülőkkel együtt nagy katonai erőt jelentettek velük szemben. Ekkor kezdte el Ügyek az asszorügyeki sámánképzést. Ennek befejeztekor döntöttek a beavatottak a Magyar törzsszövetség honfoglalása mellett. Az Öregek tanácsa 880-tól 4-éves tárkányképzést rendelt Kőváron, 5-éves sámánképzést Jászvásáron, és 3-éves vezéri rajcsurt Asszorügyeken. A 6-éves beavatott-rajcsur a Nyék-törzs központjában, a Marina-beli Győr városában folyt. Kőváron a Bizáncból hazatért Szőke Árpád vezette a képzést. Ügyek fiának, Álmosnak jutott a feladat, hogy a jászvásári sámán-rajcsurt vezesse, 1 idegen nyelv tanításával. A vezér-rajcsurt Lebed lovasfejedelem vezette Asszorügyeken. Közben védekezett a kazárok támadásai ellen is. Nyék vezér első leánya, a beavatott Abacil a beavatottak képzését vezette, Tarhos segítségével, 2 idegen nyelv tanításával. Legmeg-terhelőbb munkája Abacilnek volt. Ő Álmos fiának, Árpádnak lett a felesége. 4 gyermekük született. Levente (Laád), Tarhos, Üllő és Jutas, de Kendice leányuk születése alatt Abacil beteg lett, nem tudott többé lóra ülni. Ezért minden beavatott központtal Tarhos tartotta a kapcsolatot.

Tarhos 3 nyelven beszélt, folyton küldetésben volt, a második beavatott rajcsur végén pedig, mint beavatott-fejedelem ő döntötte el a Jász-síkságra való bevonulás időpontját. Édesanyja, Abacil 890-ben meghalt. 892 medvetorán ő, Tarhos, szentesítette édesapja második házasságát, Verecke kabar fejedelem beavatott leányával, Eperjessel. Ekkor a kedélyek megnyugtatása végett törvénybe hozták a fejedelemség öröklésének rendjét. Eszerint az új törzsszövetség fejedelme Eperjes első fia lesz. A tárkányok Árpád vezetésével 3 rokonlátogatáson vettek részt, a sámánok (táltosok) azonban csak kettőn. A pannon, hun és avar birodalombeli törzs maradványok előtt Árpádot ez is igen népszerűvé tette. A próba-csatározásaikban kardjával segítette az őslakókat. Amikor a 895-ös medvetoron a korai fagy beálltával a kabar föld felé a honfoglalást elindította, ezt ott is igen sokat ígérő vállalkozásnak tekintették. Szőke Árpád még 892-ben 3 hágón javasolta a bevonulást. Árpád tárkány-fejedelem már a torlódások elkerülése végett is 4 hágót javasolt. Még 1-1 további hágót mindketten tervbe vettek. Egyetértettek abban is, hogy Kővárról Kassára az uzsoki és a vereckei hágón át a legegyenesebb az útvonal. A további lehetőségeket a borgói, tölgyesi és a gyimesi szorosban jelölték meg. A sámán rajcsur befolyása alatt álló Öregek tanácsa azonban még a kőrösi (kőrösmezei), ojtozi, tömösi, meg a vöröstoronyi és a kazáni szorost is számításba vette bevonulási helyként. “Nem tudom, helyesen tettem-e, hogy szembefordultam legvitézebb fiammal, aki nem helyeselte erőink ilyen szétforgácsolását. A beavatottak is az ő tervét helyeselték.” Madaj aranyasszony rovásának kiegészítő részletei: “Pam tárkány jelentette a nevemben”, hogy a 10 hágóban a széna-, só- és vízellátás tökéletesen működik. A négyszer öt éves beavatott leányrajcsurban 192 hajadont képeztek ki. Ebből 160 készen áll a 8 törzs harcosaival való bevonulásra; 25 leány az átjárókban felállított tárkány- törzs és élelmező-törzs állományára vigyáz; a többiek vállalják az öregek, gyermekek és betegek csoportjának kíséretét. Egészségügyileg vállalják 67790 harcos, 12210 felvezető és 377632 családtag gondozását.

A honfoglalók tehát 445422 lélekkel indultak 12210 felvezetővel. Árpád, tanácskozás előtt jelentette az Öregek tanácsának, hogy neki 3 helyen kell átlépnie a határ-hegyeket; Jászvásár közelében javasolja a 4 hágóban való átkelést, de nem járul hozzá az Aldunai 3 átkelőhely igénybevételéhez. Ezért kéri a “Zsablya-terv” végrehajtását, mert az minden tekintetben veszélytelen. Javaslatát elutasították. “Pam tárkány pusztaszeren jelentette a nevemben”, hogy az Árpád-vezette 3 törzs még a disznótor elején (november) Jászvásárt mellőzve a korán beállott fagyon átkelt a szorosokon és a medvetort már a Kassa melletti Abaújváron ünnepelték. A Kéri, Keszí, Kürt és Kun-magyar törzsnél a veszteség: 1 harcos, 2 tárkány, 12 öreg és 6 kisgyermek. Tehát összesen a szokásos 21 lélek, 3 szekértöréssel. A Kurszán vezette Megyer, Szeret és Kerko törzsnél 2 harcos, 3 tárkány, 1 beavatott-lány, 15 öreg és 8 gyermek, összesen 29 lélek és 9 szekértörés a veszteség. Cicás beavatott-leányt a róla elnevezett Cicás-hegyen temették el. Emlékét az úz völgyi marúzok kötelesek fenntartani. Az Álmos vezette Megyer törzs tárkányai a Nyék, Tarján, Jenő és Oguz törzsnél 4023 harcost és tárkányt, 2676 öreget és gyermeket láttak meghalni. Kusid vezérnek a lugosi csatában 216 harcosa esett el. A pusztaszeri zendülésnél 16 harcos vesztette életét. Ezenkívül 1 tárkány, 26 öreg és 9 gyermek lett útközben a besenyők vérengzéseinek áldozata. Eltünt és visszavándorolt 4139 lélek. Jászvásárra visszaköltöztek 230-an. 185 szekértörés volt, 8345 ló veszteséggel. A visszafordulók kijelentették, hogy a hátrahagyott Gyula törzs tagjai akarnak lenni, mert ott biztonságosabb életet remélnek. Az Álmos vezette déliek csoportjánál tehát Álmossal és Cicással együtt a veszteség 11586 lélek, 185 szekértörés és 8345 vegyes ló. Ilyen veszteség mellett a felvonultatókkal együtt a 457632 lelket számoló induló létszámból aratásig csak 448046 lélek érkezett meg.

Mivel Árpád már a Kárpátok gerincén feloldotta a megtartóztatási tilalmat, a beavatottak úgy tájékoztatták Madaj aranyasszonyt, hogy a Magyar törzsszövetség a medvetor Aba napjáig 65000 lélekkel fog szaporodni. Aratás után gyűlt össze Pusztaszeren a vendéglátók és a vendégek Jászvásáron elkezdett birodalmi Nagyszalája, hogy befejezzék a százévenként szokásos tanácskozást. Alpártól Szögedig bő abrakkal és minden egyéb szükségessel feltöltötték az élelmező helyeket, hogy a jászvásári 5 nap után befejezhessék a megbeszéléseket. Verecke kabar fejedelem Madaj aranyasszony jelentése után hangsúlyozta: “Reméli, hogy mindenben meg fogják egymást érteni.” Ezen a pusztaszeri Nagyszalán részt vett mind a 24 törzs. A vezéri szállás körül 24 csoportban állították fel a sátrakat. Mind a 24 csoportnak 4-4 vezéri szavazata volt és ezen kívül még a főtáltosnak, főbátnak, fősámánnak és főpapnak is volt egy-egy szavazata. Ez együttvéve száz szavazatot jelentett. Madaj aranyasszony jelentését egyhangúlag tudomásul vették. Álmos nagyfejedelem halála sajnálatot keltett. Örömmel üdvözölték Kurszánt, az új fejedelmet. Kurszán megígérte, hogy a Magyar törzsszövetség 8 törzsének elhelyezését az előző megbeszélésnek megfelelően fogja végrehajtani, a 2 tárkány-törzset pedig befogadja a városok lakossága és eredeti törzsük. Verecke, az őslakók fejedelme lemondott tisztségéről a veje, Árpád javára, akinek a gyermekei közül Zsolt kisfejedelem és 3 leány már az új törzsszövetség területén született. Árpád, mint minden tekintetben, a családi dolgokban is eleget tett a Magyar törzsszövetség által támasztott várakozásoknak, hiszen eddig összesen már 5 fia és 4 leánya született. A kis Zsoltot egyhangúlag kisfejedelemmé választották. Az új birodalom megszervezésére 20 évet szavaztak meg. Zalán a székelység nevében előadta, hogy a pannon, hun és avar szövetség főként azon bukott el, hogy a táltosok, sámánok, bátok és papok az örökös szellemi vetélkedésben sehogy se értették meg egymást. Most tehát rendelkezni kell az iránt is, hogy a lelki világ embereit egységesen nevezzék el. A szavazáson a bevonuló 8 törzs, meg Eszék és Alpár törzse 42 szavazattal a táltos név mellett, a pannon és hun szövetség törzsei 31 szavazattal a sámán elnevezés, az avarok törzsei 18 szavazattal a bát, a nyék, kasszu és Szefárdi beavatottak pedig kilencen a pateszi, azaz pap elnevezés mellett voltak. Mivel a beavatottak a táltosokkal megegyeztek, a sámánok azonban a bátokkal nem: végül 51-49 arányban a táltos név mellett döntöttek. Ez egyúttal azt jelentette, hogy szellemi dolgokban a 9 beavatotté lett a döntő szó. Az Árpád-Gilgames ház tehát szellemiekben átvette a hatalmat.

Zsolt-Zolta-Zoltán fejedelmet bénulás érte, ezért a budavári beavatott központban Derencsény főtáltos vette át a magyar törzsszövetség irányítását. Taksony, az ifjú fejedelem addig Jutas fiának, Fajsz tárkányfejedelemnek a tervei szerint vett részt a kalandozásokban, de most Derencsény főtáltos javaslatára követségbe ment a Kapgán besenyőkhöz. Ott ismerkedett meg Ibolya rimalánnyal, Tohuzaba besenyő vezér egy szem leányával. Feleségül vette és ennek a házasságnak a következménye képpen Magyarország védelme kelet felől, Szörényvártól a Tenisur folyóig biztosítva lett. Tormás, Zerind és Lél társaságában (valamennyien fejedelmi ifjak) Taksony is részt vett egy brentai és veronai kalandozásban. Ennek fő célja az ezüstpénz-adók beszedése volt, de közben támadás is érte őket. Ezt nyomban meg is torolták. Az ezüstpénz-adót mindig a budavári beavatott központban osztották szét úgy, ahogy a “tíz nyíl szövetség” előírta. Ez a kalandozás még Taksony legénykorában esett. Eközben kapták a parancsot, hogy a további támadások elkerülése végett, de inkább az Ibolyával való házasság mennél előbbi megkötése érdekében hagyjanak fel a kalandozással. Erre hazatértek. Az esküvő Kapgán-várán kezdődött és Budaváron ért véget. A kabar és palóc vezérek felajánlották, hogy Taksony szállásán felépítik Taksony várát. Zsolca kabar építőmester ennek 3 év alatt eleget is tett és ekkor Arnót ácsmester (aki uruki keresztény volt) jelentette az ifjú párnak, hogy a vár lakható.

Az uruki időszámítás szerint ekkor 948-at írtak. Nagy ünnepséggel, ökörsütéssel kezdődött a házszentelő. Taksony ezüsttel fizette ki a munkadíjat. Amikor a Lech mezőn Bulcsu, Lél és Sur vezér csapatait tőrbe csalták, Taksony ifjúsági fejedelem éppen haldokló édesapjához ment. Az ő végakaratának megfelelően a nyugati kalandozások szűntek, de biztonsági intézkedéseket is kellett tenni. A budavári beavatott központ a Jula és Kapgán besenyő törzshöz fordult az esetleges támadás elleni felkészülés végett. Riasztották is Magyarka térségéig a besenyő, Gyula és Béla törzseket. Édesapja halálakor, 955 őszén már budaváron állott Taksony két tömény besenyő lovassal. A Jula besenyőket ő maga, Taksony, a kapgán besenyőket pedig Ibolya fejedelemasszony vezette az Encs és az lbos folyó vonaláig. Jászvásáron a Béla és Gyula törzs állomásozott. Felkészülve Magyarország védelmére, őket a bizánciak tájékoztatták. A mainzi érsek környezete megborzadt a felvonulás hallatára. Nyugatnak nem volt tudomása arról, hogy Derencsény főtáltos (az uruki időszámítás szerint) már 942-ben elkezdte a budavári beavatott központ hátvédelmének megszervezését. De ennek már előzménye is volt. Kurszán még 899-ben a vele gyermekházasságban élő Szefárdit a besenyő törzsek és a velük eggyé lett Béla és Gyula törzs képviselőjének tette meg. Szefárdi aztán a magyarok minden fontosabb dolgairól tájékoztatta a Szefárd magyarok szövetségeseit. Amikor Szefárdi 45 éves lett, akkor bízták rá az agyvérzésben szenvedő Zsolt kezelését. Feladatának eredményesen eleget tett. Még a testmeleggel való gyógymódot is használatba vette és Zoltán fejedelmet végül járóképessé tette. De lóra többé már nem ülhetett. Jóval ez előtt történt, hogy a régi Megyer törzsből származó Farkas feleségével, az Ünőke nevű mongol rimalánnyal a Mongol-Altáj vidékére vándorolt. 935-hen a mongolok az ő kései utódját, a kora miatt már agglegénynek számító Karcsut vezényelték ide beavatottképzésre. Karcsu és Szefárdi jól megértették egymást és Derencsény fősámán hozzájárulásával házasságot is kötöttek. Ebből a házasságból, a házasság utolsó éveiben iker gyermekek születtek: Subad-Szefárdi és Vászoly-Szefárdi.

Életük nagy részét Budavár beavatottközpontjában élték le. Ennek az alagút-rendszernek, az “Alsóvilág”-nak előbb Urkán, majd Csák főtáltos lett az ura. Derencsény főtáltos 942-ben örökölte ezt a kulcsos helyet. Több év múlva Derencsény főtáltos újabb beavatott képzést indított és az annak nyomán járó egyetértés nagyban elősegítette 955-ben a magyar törzsszövetség megmentését. Hogy a 8 besenyő törzs a tartalék-ban lévő Gyula és Béla törzzsel mekkora katonai erőt képviselt, ezt a bizánciak pontosan tudták. Tőlük meg a nyugatiak. A külső Encs-Göröc vonalon és az Ibos-Marót-Kalágé belső vonalán felvonultatott 1-1 tömény és a Kolozsvár-Budavár, illetve Kevevár-Szörényvár-Szabácsvár vonalán felvonultatott másik 1-1 tömény, összesen 40000 lovast jelentett. Magyarka térségéig további 60000 lovasra lehetett számítani. Ez minden nyugati hatalmat elgondolkoztatott. Így aztán a 955-ős augsburgi vereségnek nem lett hadműveleti folytatása. A beavatott központ nyilvántartása szerint az adókkal és a felkutatott, visszahozott kincsekkel az avar kincsek visszaszerzésének dolgát lényegében befejezettnek lehet tekinteni. Ezért Taksonyt most már arról tájékoztatták, hogy Dél felé, a bizánci császárság uralma alatti részeken, hol, mennyi elorozott avar kincs van még. Ezek számbavétele Tar beavatottnak volt a feladata. Minden medvetoron Subad-Szefárdi és Tar szabta meg a visszaszerzés irányát. Taksonynak tehát Kelet felé a kereskedelmet, Dél felé ezeket a kalandozásokat kellett irányítania. Subad-Szefárdi Derencsény főtáltos hozzájárulásával házasságot kötött Tar beavatottal. Leányuk Söpte-Szefárdi volt. Vászoly, aki Jászvásáron képviselte a “Tíz nyíl” szövetséget, Bizáncban felvette a Vazul nevet. Az új szövetség érdekében egészen Újgurföldig járt különféle küldetésben. Előd a kisebbik fiát, Szabolcsot visszahagyta Lebed (Lemberg) városában, hogy fenntartsák a régi kapcsolatokat a kővárban maradt Gyarmat törzzsel és a keverék varég törzzsel.

Ez a fiatal Szabolcs vezér sohasem járt a lemberegi főhadiszállásától Magyarország felé elterülő részeken, hanem Jászvásár központtal ő lett a Szefárd-Kuma és a Káma vidéki magyarok fejedelme. Doros besenyő fejedelem lányát vette el, ezért nagyfejedelemnek kiáltották ki. Árpád halálakor Zoltán-Zsolt még kiskorú volt. Ezért Szabolcs Jászvásáron védnökséget vállalt felette. Ő volt a 24 hun törzsszövetségnek nagyfejedelme, tehát Magyarország is hozzá tartozott. Fiai voltak: Csák, Karakán és Izbeg. A jászvásári fejedelmi palotában Csáknak szintén három fia született Kulján besenyő fejedelmi lánytól: Szabolcs, Tétény és Apor. Amikor az elaggott Szabolcs a jászvásári közös nagyfejedelem útbaindította 40000 besenyő harcosát, unokájának, Töhötömnek parancsnoksága alá rendelte az Encs-Göröc vonalán elhelyezett besenyő határőröket. (Ezeket Taksony vezette fel.) Az Ibos-Marót-Kalágé vonalán, vagyis a második vonalban felvonultatott besenyő tömény élére pedig Taksony feleségét, Ibolyát rendelte, Tonuzaba besenyő vezér parancsnoksága alatt. Kolozsvár és Budavár térségébe Csák vonult be tízezer lovassal, a fia, Szabolcs pedig az agg Szabolcs legkedvesebb unokája a Gyula és Béla törzs lovasait Pécs, Fehérvár, Szabolcsvár és Kolozsvár térségében állomásoztatta. A negyedik besenyő töményt Taksony sógora, Apor vezette Szörényvár, Kevevár és Szabolcsvár térségébe. Főhadiszállása a Száva partján volt, ott egy szép várat építtetett magának. Kapgán besenyő vezér lánya, Agadé volt a felesége, ki már lánykorában híres volt, mint kiváló harcos. Mint a pusztaszeri Nagy-süán győztese, Aport választotta férjéül. A beavatottak nyilvántartása szerint Álmos fővezért az Encs-Magyarkai nagy birodalomban Előd követte nagyvezérként, Kurszán csak Magyarországnak lett a fejedelme. Árpádot viszont az Abacillel kötött első házasságára való tekintettel, nagyfejedelemmé választották. Így aztán Árpád Magyarkán is járt, s a besenyők és Szefárd magyarok hűséget esküdtek neki. Halála után Szabolcs lett a jászvásári nagyfejedelem. A pusztaszeri vérszerződés értelmében Zoltán-Zsolt-Zolta csak Magyarország fejedelme lett. De az agg Szabolcs halála után ő lett a 24 hun törzs szövetségének nagyfejedelme. Ezért tette át a székhelyét a Budavári beavatott központba. Derencsénynek már csak azért is nagy tekintélye volt, mert részt vett a magyarkai sámánképzésben. Meg aztán Szefárd-magyar fejedelmi családból nősült és Baku fejedelem a nagy törzsszövetségben már javasolta Szabolcs után nagyfejedelemnek. A nagyfejedelmi tisztséget azonban a szerződések értelmében csak Zoltán-Zsolt-Zolta után ismerhette el. Közben a pusztaszeri táltosképzésen főtáltosnak választották. Zolta halála után sokszor tartózkodott Jászvásáron birodalmi ügyek intézése végett. Fontosnak tartotta a Csörsz-vonalán való képzést. Az ott ötévenként kiképzett 20000 lovas nyelve egymáshoz igazodott: a háromnyelvű magyar törzsszövetség harcosai lassanként teljesen átvették a 24 hun törzs szövetségének a Jász-síkságon kialakult nyelvjárását.

A magyarság a tíz-nyil-szövetségnek megfelelően tízcsaládos kistelepüléseken helyezkedett el és a Dunna asszony folyamának két oldalán benépesítette az ott elterülő termékeny területeket. A városokban mindenki a 24 hun törzs szövetségének a nyelvét beszélte, ezért a tíz-családos településeknek, ha terményeiket el akarták adni, akarva-akaratlan át kellett venniük a vásárnapos helységek nyelvét. Az avar kincsek visszaszerzése a Budavári beavatott központ irányításával ment végbe és a csapatok legtöbbször a Csörsz kiképzési árokrendszer vonaláról indultak el. A kétnyelvűség azonban ekkor még olykor zavart is okozott. Ez történt például a szászországi esetben is. 906-ban Zsadányból kellett Szászországba menni, beszedni az évi adót, de téves parancs folytán Tarna-zsadány is és Kőrös-Zsadány is indított lovasokat. Tarnazsadányból természetesen hamarább odaértek Szászországba, beszedték az adót, de ezt tették később a Köröszsadányiak is. A két csoport találkozott és együtt jöttek vissza Budavárra. Itt fejcsóválva vették át tőlük a beavatottak a kétszeres adót. Ilyen esetek máskor is előfordultak, a szászok végül Merseburgnál megverték a kalandozókat. Ez Budavár beavatott központját igencsak gondolkodóba ejtette. A kalandozókhoz olykor mások is csatlakoztak. Például a 934-es bizánci kalandozásban részt vettek jászok, kazárok és alán mohamedánok is. Mindegyik nemzetségi csoport a saját kincseit követelte. A mintákból meg tudták mondani, hogy az arany ékszerek az ő aranyműves rajcsúrjukból származik-e. Földművelő és állattartó lakosság nem vett részt az ilyen kalandozásokban, csak a Csörsz vonalán kiképzett harcosok és a főurak kísérete. A tárgyak az eredeti tulajdonosukhoz kerültek vissza, de az adópénzeket mind a Budavári beavatott központba viszik szétosztás végett. A 955. évi vereség után a Budavári központ úgy határozott, hogy nyugat felé a jövőben már csak kereskedelmet folytatnak a megszokott utakon, de fegyveres kísérettel. A kereskedés irányítását Apor és Tolmács vezérre bízták. Ebben az időben történt, hogy Bizánc egy Demeter nevű főpapot küldött ide, aki 955-ben az Apor védelme alatt álló Alvidéket járta. Neki tulajdonítható, hogy a főemberek, vitézek és földművelő népek közül sokan megkeresztelkedtek. Konstantin császár az avar kincsek megtartásának reményében Apornak az évi adót egyelőre még megfizette, de a keresztény küldöttségek római találkozója után az egyházak tanácsának javaslatára az adófizetést megszüntette.

Ez összefüggött azzal is, hogy a lengyelek megkeresztelkedése folytán az egyház csápjai eljutottak Olga orosz nagyfejedelemnő udvaráig. Bizánc papjai itt már korábban megjelentek és meghívót adtak át Olga nagyfejedelemnőnek. Olga 957-ben Derencsény beleegyezésével meg is jelent orosz és besenyő kísérettel Bizánc városában. Konstantin udvara Olgát megkereszteltette, és sok ajándékkal halmozta el. Ezzel megnyílt a kapuja az oroszföldi hittérítésnek. Apor a besenyő kísérettől értesült Konstantin sikeréről. Késedelem nélkül Bizáncba lovagolt behajtani az adót és visszaszerezni az arany avar kincseket. Amikor a császár Bizánc kapuit bezáratta, Botond egy nagy rést ütött buzogányával a kapun. Ez a súlyos buzogány az UDUMU buzogányának mintájára készült, Budán. Botond ekkor bajt vívott három páncélos bizánci vitézzel is. Mind a hármat legyőzte. Apor és Botond háromszoros adópénzt hajtott be. Nagy pusztítás után sok zsákmánnyal tértek haza. Apor első cselekedete itthon az volt, hogy Demeter főpapot Buda tudtával kiutasította az országból, a Bulgária elleni szövetséget pedig felbontották. Apor és Tolmács azonban Buda parancsára megmaradt bizánci kereszténynek. Így hát Taksony javaslatára végképpen felhagytak a bizánci barátkozással. Az augsburgi vereséget pedig Lélnek, Jutas fiának Üllő unokájának tulajdonították.

A Budavári tanács megállapította, hogy a (Zolta fia) Taksony és (Tarhos unokája) Tormás álláspontja volt a helyes. Ők ugyanis a Taksony 947-ben Nyugaton járt tapasztalatcseréje után a Nyugathoz való igazodást javasolták. És az ottani erőviszonyok ismeretében Taksony ajánlatosabbnak tartotta, ha az ország Nyugat felé békés kereskedelmet folytat. Amikor aztán Taksony a fejedelmi székbe került, Aport, Tormást és Zerindet is a maga oldalára állította. Ordoszból ezidő tájt kunok menekültek errefelé, s Derencsény Etelközbe telepítette le őket. Taksony a Derencsény nagyfejedelem távolabbi terveinek megfelelően, még kisfejedelem korában Tanuzaba lányát, Ibolyát vette feleségül, ezzel végképp a keleti irányzat híve lett. Kisfiát, Décsát, vagy ahogy Budavárott nevezték, Gelyzát is már születésétől kezdve erős szálak kezdték fűzni a besenyő-kun szövetséghez. Tonuabának és besenyőinek Taksony a bihari dukátus területén, a saját tiszamenti szállása mellett, Hevesben adott birtokot; Derencsény pedig a Kapgán törzs által elfoglalt birtokára kunokat telepített le. A besenyők nagyobb részét azonban Nyugat kapujában a mosoni gyepűre vitte. A csörsz-vonal egyik tábora Pozsonykesziben volt. Itt a széki hunok melIett besenyőket is képeztek ki. Ekkor kezdték meg a soproni kőfalak és a mosoni mocsár-gyepük kiépítését. Az új fejedelem Derencsény tanácsára mindenkivel a békét kereste. III. Ottóhoz is követeket küldött a megbékélés érdekében. Judit, a magyarbarát Arnulf lánya, Henrik herceg özvegye, mint az apja is, barátságáról biztosította. A csehek új fejedelme egy fehér horvát lányt vett feleségül. Ez okból egy seregnyi vitéz jelent meg a horvátok között. A cseh fejedelem ezért közölte Taksonnyal, hogy ezt semmiképpen se tekintse a fehér horvátok meghódításának. Felesége nemsokára meghalt, de a kíséret egy része ott maradt a szövetséges fehér horvátok földjén. A Kapgán besenyők szövetségre léptek a bolgárokkal, így aztán a Derencsény vezette törzsszövetség is békében élt.

Bizánc tartományait a magyar lovasok nemegyszer bolgár kísérettel felkeresték az adó beszedése végett. Ha a fizetést megtagadták, a háromszorosát zsákmányolták. Korinthoszban fölkeresték Madaj asszony birtokát, és az ott maradt érték ötszörösét hozták el. Ebben a kalandozásban a Csőrsz-vonalnak vízi munkára kiképzett árkászai is részt vettek. Ekkor érintették Avaria Albánságát is, ahol még elég nagy tömeg beszélte a 24 hun törzsszövetség nyelvét. Az itteni fiatalság egy része csatlakozott az árkászok által kiképzett csapatokhoz, a Tonuzaba besenyő lovasai később a hegyvidéken lévő Eger városában telepítették le őket. Derencsény ekkor azt javasolta Taksonynak, hogy Tonuzaba fiát, Szalkot küldje el követségbe Rómába. Szalk ugyanis beszéli nemcsak a bolgárok, hanem a görögök és a rómaiak nyelvét is, menjen tehát Rómába és kérjen Magyarország részére hittérítő püspököt. XII. János pápa Zaheust püspökké szentelte és Szalkkal együtt Apor várába küldte. Az ellenséges III. Ottó csapatai azonban Kápuánál megtámadták Szalk lovasait. Ezek aztán az Albánságon keresztül menekültek Apor várába. Derencsény főtáltos Zaheust, aki a nyugati keresztény világot farizeusnak nevezte, a jászvásári táltosképzés vezetésével bízta meg. Derencsény főtáltos az ifjú Gelyza nevelését is Zaheusra bízta. Gelyza a bihari dukátusban nevelkedett, ott Zaheus a latin nyelvre is megtanította a kis fejedelmet. Amikor egy Ottó által küldött csoport Zerindváron átvonult, Zaheust meggyilkolták. Besenyő tőrt találtak mellette, így aztán a kis küldöttséget nem lehetett gyilkossággal vádolni, de a gyanút nem lehetett eloszlatni. Olga fejedelemasszony nem volt megelégedve a bizánci ajándékokkal, ezért nagyobb ajándék reményében Ottóhoz fordult. De azzal is elégedetlen volt. Így aztán Ottó megbízottja, Adalbert eredménytelenül ment vissza Mainzba. Onnan később Lengyelországba küldték. Ott aztán Jordán érsek támogatásával a lengyel előkelőségeket a római irányzatú vallásra térítette. Derencsény nagyfejedelem elérte, hogy Magyarkától az Encsig békés volt az élet és ez a gazdasági életben is megmutatkozott. A 960-as években Magyarország bekapcsolódott a nyugati világ kereskedelmébe. Ezt a munkát Szabolcs nagyfejedelem legkisebb fia, Izbeg irányította a budavári beavatott központból. A kereskedelmi raktárak a síkságon voltak Pest közelében. Izbeg, Bakutól Magyarkán, Doroson, Jászvásáron és Melken keresztül Encs váráig megszervezte a hun törzsbeliek mellett mohamedán, zsidó, kazár és türk kereskedőket is alkalmazott. Izbeg kereskedői megjelentek a bécsi, a prágai vásáron, de később Köln és Mainz vásárain is.

Ordoszi mintára készült hajóikon lovakat szállítottak a Duna torkolatáig Pereján kikötőjébe, ahol aztán görög kereskedők összevásárolták Magyarország fölösleges lóállományát. A Magyarországon átvonuló kereskedelem és a dunai hajószállítmányok után Taksony fejedelem tizedet szedetett. Taksonynak tudomására jutott, hogy Péter bolgár cár követeit Nikeforosz bizánci császár megkorbácsoltatta. A bulgárok Derencsény nagyfejedelemhez fordultak megtorlásért. Derencsény aztán minden évben végigdúlta Görögország északi vidékeit, de most már a bolgárok csatlakozásával kalandozták be Görögországot, és mindenütt nagy adót szedtek, vagy zsákmányoltak. Péter cár követeket küldött Kievbe és az új uralkodónak, Szvjatoszlávnak a segítségét kérte. De a kievi uralkodó a saját részére foglalta el Bulgáriát. Ugyanis a bizánci császár is tőle kért segítséget Bulgária ellen. A kievi uralkodó, miután megtörte a kazár birodalmat, úgy gondolta, legyőzheti Bizáncot is. Ezért Jászvásáron Derencsény nagyfejedelemhez fordult, hogy közösen támadják meg Bizáncot. Szerén, Zerind és Szörény vezér vezetésével fel is vonult a bolgár, orosz, besenyő és a magyarok Apor által vezetett hadserege. Ezek előbb csak az adópénzeket hajtották be, de nemsokára megjelentek Arkadiopolisz előtt Décsi-Décse-Gelyza kisfejedelem vezetésével a bihari dukátus ifjai is. Ott a bolgár-orosz haderő vereséget szenvedett. A besenyők létszáma a felére csökkent egy erős roham után a görögök acélfala előtt. Décsa ezért értelmetlennek látta a további vérontást és megállapodott a Duna magyarországi oldalán. Itt határőrizetre egy várost alapított, Décsit és felépítette Décse várát. Utána Szerém, Zerind és Szörény vezényelte vissza határőrhelyükre a seregét. Maga is visszavonult ezredével a bihari dukátusba, Derencsénnyel pedig közölte, hogy szerinte Bizánccal is meg kell békélni. Gelyza hiába csitítgatta Kurja besenyő vezért, aki fel volt háborodva Szvjatoszlav ellen amiatt, hogy 970 elején még a bulgár megszállásban résztvevő orosz csapatait sem mozgósította Bizánc ellen.

Ezért a Tenisur folyó menti Besenyő-Fehérvárnál megtámadta a “kazárölő hős” csapatait és seregét levágatta. Koponyájából díszes ivópoharat készíttetett és a besenyők bölénytorán azzal köszöntötte vendégeit. Gelyza Derencsény főtáltos előtt kifejtette, hogy nemcsak Nyugat felé, de Bizánccal is békét kell teremteni. Majd Jászvásárról a bihari dukátuson keresztül Budavár sámánközpontjába lovagolt, mert édesapja, Taksony fejedelem már betegen feküdt. Itt is előadta, amit Derencsénynek mondott és apja jóváhagyását kérte. Reggelre Taksony meghalt. Halálának hírére Derencsény fősámán Budára utazott, a Budavári beavatott központba. Itt ősi szokás szerint védőszárnyait kiterjesztette Ibolya aranyasszonyra. Javaslatára a gyászszertartás 24. napján Gelyzát fejedelemmé választották, és Kurszán várában uralkodóvá kenték. Ezen a szertartáson jelen volt a felesége, az új aranyasszony, Sarolt is, karonülő kisfiával, Vajkkal, aki apja után a bihari dukátust örökölte. A fekete éjszakát követő hajnalon megjelent a bizánci császár követe is. A császár nevében hitet tett a Derencsény által meghirdetett béke mellett; Gelyza-Décse ifjú királyt pedig a keleti-bizánci egyház hívévé keresztelték István névre. Derencsény azonban az oltalmába vett Ibolya aranyasszony kívánságára a mainzi érsekséggel is tudatta, hogy várják a nyugati hittérítőket is az új fejedelem kívánságának megfelelően. Amikor Derencsény a Budavári beavatott központban már csak a beavatottak dolgaival foglalkozott, mint az ottaniak vezetője, Csák fia, Szabolcs vette át a Jászvásáron székelő nagyfejedelem tisztségét. Ebben a tisztében l00000 főt kitevő besenyő-kun sereggel rendelkezett. Jól jövedelmező kereskedelmet is folytatott a folyami kikötőkbe látogató görög kereskedőkkel, de hajóival felment Regensburgig is. Lábasjószág kereskedelme kiterjedt a szélrózsa minden irányába. A Lebedi lovasfejedelemség mellőzöttnek érezte magát a Duna vidéki Jász-síkság feletti örökösödésben, ezért a besenyő csapatok és a kereskedelmi hálózat révén inkább az ország közéletére igyekezett rátenni a kezét. Ez már csak azért is módjukban volt, mert a határvédelem az ország keleti részével együtt az ő uralmuk alatt állott.

Vajk, a gyermek fejedelem elnyerte ugyan a bihari dukátusi címet, de Derencsény azt javasolta, hogy a körmöci ezüst és aranybányák bevételére való tekintettel cserélje el a nyitrai dukátuséval a bihari dukátus felügyeletét. Az Előd-féle Szabolcs nemzetség is úgy járt, mint a bolári nemzetség Jászvásáron. Csupa lány született. De Szabolcs lányai semmiképpen sem akartak feszült viszonyba kerülni a Nyugat felé vonzódó Gelyzáékkal, így aztán Taksony csupa fiú családjával házasodtak össze. Ennek a Csák főtáltosnak 12 fia volt.

Határőrizet címén, vagy, mint a kereskedelmi utakra felügyelő csapatok parancsnokai behálózták az egész Magyarországot. Arra számítottak, ha egyelőre nem is, de előbb-utóbb majd csak a kezükbe megy át a hatalom. A Csák család főtáltosi központja a Fehérvár fölötti Csákváron volt, az Előd-féle Szabolcs, Tétény és Izbég leányokkal összeházasodva lassanként az ő családjuk lett a leghatalmasabb. A Csák család 12 ágra szakadt: csákvári, kéri, vajai, orondi, jámai, berényi, celuni, vinári, etyeki, kisfaludi, dudari és terencsényi ágra, de mindig a csákvári ág volt a legerősebb. A Csák had minden tagja a háborúskodás nélküli élet és a jövedelmező kereskedelem mellett foglalt állást. Gelyza uralkodásának elején ez volt az egyedüli járható út. Ebben a korban a Duna mellett a 24 hun törzsszövetségi nyelvét használták a magyarral keverve. Már Taksony uralkodásának a végén azt mondták: ezek a fehér magyarok. A bihari, nyitrai, kevevári dukátusban és a kabar-palóc földön a fekete magyarok éltek. A nyéki törzs a Budavári beavatott központtal a Van-tó környéki szabir nyelvet beszélte. De a törzsek nagyjából így is megértették egymást. A Kelet felé irányuló dolgokban az uralkodó nyelv mindig a Nyék törzs nyelve maradt. Rovásos levelezésünk is ezen a nyelven folyt. Amikor a 896-os magyar vész alkalmával a 230 fős jászvásári csoport visszafordult, ez (Lebed fia) Előd felfogásának felelt meg. Ő ugyanis azt tartotta, hogy nem szabad elszakadni a Szefárd-magyaroktól, Lebediától és Etelköztől, hiszen ott termékeny legelőterületek és jó földek vannak, és a magyarokkal rokon népek lakják. Ennek a Szefárd-magyar-besenyő birodalomnak a nagyfejedelmei voltak: Előd 896-900-ig, Árpád 900-908-ig, Szabolcs 908-926-ig, Zoltán 926-942-ig, Gyula 942-955-ig, Derencsény 955-970 között, végül 970-987 között Csák fia, Szabolcs. Az apa után a fia soha nem kerülhetett a nagyfejedelmi székbe, mert ez testvérgyilkosságokhoz vezethetett volna. Ezt mutatja Lebed lovasfejedelem esete is. Előd nagyfejedelem után, Álmosnak a fia került hatalomra, majd Elődnek a fia, Szabolcs lett a nagyfejedelem. Utána Álmos unokája, Zoltán következett, őt azonban már az Előd dédunokája, Gyula követte 942-955 között, utána Álmos dédunokája, Derencsény lett a nagyfejedelem, majd Előd szépunokája, a jászvásári Szabolcs következett, de ő 987-ben legkisebbik öccsének. Kipcsáknak adta át a hatalmat, azzal az indokolással, hogy a Szefárd-magyarok és a kunok nem tartják helyesnek azt a sok gyilkosságot, ami a nyugati lovagok nevéhez fűződik. Bár besenyő-kun részen se volt jobb a helyzet, itt is nemegyszer agyonverés kísérte az ortodox hittérítést.

A Lebed udvarában nevelkedett Töhötöm, Előd fia Támárt (Tamara) vette feleségül. Sok lányuk mellett volt három fiuk is. Zombor vezér, Tolmács kereskedő és Gyula nagyfejedelem. Zombornak Gyula nevű fiától származott Boja és Bonyha, mind a kettő egy-egy székely nemzetség vezére lett. Gyula jászvásári nagyfejedelemtől származott Sarolt és Karold, meg két vezér: Bulcsú és Szabolcs. Ők mind a ketten a Csák családból házasodtak. Szabolcs később, amikor átadta a hatalmat Kipcsáknak. Jász-síksági birtokaira jött, s a Budavári beavatott központban működött. Harka utódai tehát Budavár és Fehérvár környékén meg a Jász-síkság tíz körzetében helyezkedtek el. Az agg Derencsénynek meg kellett érnie, hogy kísérelje meg vigasztalni azokat a családtagjait, akik megmenekültek a nyugati és keleti hittérítők mészárlásaiból. Budavár beavatott központjába fejedelem parancs értelmében az idegen lovagokat nem engedték be. Ibolya és társai nem értettek egyet a keresztény hitterjesztésének erőszakos módjával és 988-ban a Szefárd-magyar, besenyő-kun és magyarországi kapcsolatok. A 973-as nyugati értekezlet nem a megbeszéltek szerint folyt le a mainzi érsekség becsapta Magyarországot. De nemcsak Nyugaton érte csalódás a magyarságot; Keleten is. Az orosz fejedelemség részére Olga fejedelemnő a Mainzból, Ottótól kért térítés céljára püspököt. Ottó örvendezve a Bizánctól való elfordulásnak, Adalbertet küldte. Ebben az időben Szefárdi Mihály Krakkóban járt, hogy Derencsény fősámán és főtáltos részére adatokat gyűjtsön az áttérés módjairól. Házasulandó fiatalember volt és Krakkóban házasságot kötött Piaszt Adelhaiddal. Ennek folytán a római katolikus egyház hívévé vált. A fiatal pár Jászvásárra került, de gyakran megfordultak Magyarkán is. Mire elindultak hazafelé, az orosz fejedelemség újra a keleti kereszténység felé fordult. Görög kereskedőkkel már jöttek is a hittérítők orosz meghívásra Kievbe. Nyomban értesítették Derencsényt, aki a változást tudatta Budavár beavatott központjával. A szászok kérésére Mihályt küldték Doros térségébe, hogy az ott rekedt szakasz törzset Szászországba vigye. Ezt a feladatot sikeresen végrehajtotta.

Amikor a Gyula fia, Szabolcs került a jászvásári nagyfejedelmi székbe, Mihály még egy hasonló küldetést vállalt magára. Azt, hogy a királyi alánokat (szász elnevezésük szerint a rokszolánokat) is kísérje Szászországba. Mihály Zombor székesegyházában már korábban felvette a Vazul nevet, amikor a keleti egyház híveként megkeresztelkedett. Így indult el mostohaanyjának, Saroltnak bizánci hitű papjaival megbízásának végrehajtására. A rokszolánok azonban nem akarták a keleti egyház hitét felvenni, mire a hittérítők katonai kísérete népirtáshoz folyamodott. Szefárdi Mihályt pedig álmában agyonverték. A térítésnek ettől az erőszakosságától Bruno atya is megborzadt. A mainzi érsek őt küldte bajor papokkal együtt Magyarországra, hogy az avar-karatán egyházak segítségével a népet nyugati hitre térítsék. Sarolt fejedelemasszony a keleti hittérítők kegyetlenkedése miatt Géza nézete mellé állott, hogy a nyugati kereszténységet kell felvenni. Zombor, Boja és Bonyha birodalmában és Apor déli vidékein azonban megmaradt a keleti kereszténység. A kivégzések elől menekülő kunok egy része a Jász-síkságra került. Amikor Budavár beavatott központjában a Mainzba küldött 12 főúr elmondta, mit végeztek, a mainzi érsekség által összehívott megbeszélésen mindenki helyesnek tartotta a nyugati kereszténység látszólagos felvételét. De minden másképpen történt. A hittérítőkkel bejött lovagokat csak a vagyonszerzés érdekelte, s elkezdték az öldöklést, nemcsak a táltoshitűek, hanem a keleti keresztények között is. Ezért Adelhaid kisfiával, Szár Lászlóval Derencsénytől kért védelmet.

Töhötöm (880-925) után fia Harka (905-974) lett a Csörsz árokrendszer lovasfejedelme. Ebben a tisztségben az ő feladata lett, hogy az ország védelmére és az avar kincsek visszaszerzésének céljára kiváló harcosokat és tárkányokat képezzen ki. Amikor Tarhos lánya, Uzonyka, a Bolgár birodalomban megözvegyült, Gyulának (846-910) jászvásári székhelyén megismerkedett Harka lovas-fejedelemmel, aki valamikor nőtlenséget fogadott. Ez az ismeretség házassághoz vezetett, feleségül ment Harkához és a Jász-síkság közepére Harka várába költözött. Első fiuk Gyula napján született Kolozsváron, ezért Kolozsi Gyulának nevezték. Az uruki vallás szertartása szerint keresztelték meg. Harka másik fia, Zombor már Harkaváron született. Ez a fiú a Csörsz-árok mindkét oldalán a Tisza mellett, Tiszakeszi felett és Maroskeszi közelében kapott birtokot. Zombornak is volt egy Gyula nevű fia, aki szintén Gyula napján született. Hogy a nagybátyjától, Gyula nagyfejedelemtől megkülönböztessék, Kisebb Gyulának hívták. Gyula nagyfejedelemnek, Szabolcs nevű fia (948-987) meg Sarolt nevű lánya (950-1012) és másik lánya, Karold (952-982) után egy kései fia is született. Ezt a fiút, aki Kolozsváron született a jászvásári fiatalok Erdeljü Gyulának hívták (960-1015). Erdeljü Gyula a nagyfejedelem 35. Születésnapján látta meg a napvilágot. A bihari dukátusban kapott birtokot, mert Gelyza fia, Vajk az arany és ezüst lelőhelyekre való tekintettel a nyitrai dukátushoz ragaszkodott. Sarolt, aki egész fiatalon özvegységre jutott, a Szefárdi Söpte halálával megözvegyült Gelyzához ment feleségül. Szefárdi Söpte ikertestvére, Szefárdi Vászoly főtáltos lett, a kistermetű Zerind pedig, akit Zerindkének hívtak, Erdélyben és Nándorföldön is kapott birtokot.

Saroltnak 968-ban megszületett Vajk nevű fia, majd Piroska, Ilona és Judit után még másik négy lánya, de azok korán meghaltak. Harka ifjú korában nagyon eleven életet élt, de attól kezdve, hogy Uzonykát feleségül vette, többet nem ivott és Uzonyka tanácsára Pepi fáraónak az Arvisurában leírt étkezési rendje szerint élt. El is élt 69 évig. Az uruki időszámítás szerint 974-ben halt meg. De ekkor se a betegség törte le, hanem a mainzi érsekség által összehívott értekezleten hozott döntés keserítette el. Eszerint ugyanis a Csörsz-árok rendszerben folyó lovasképzést fokozatosan meg kell szüntetni. Ebben az időben az ifjú Szabolcs volt a jászvásári nagyfejedelem, Harka lovasfejedelem unokája (970-987). Szabolcs a kunokkal, besenyőkkel együtt ellenezte a nyugati kereszténységhez való csatlakozást. Végül mégis ennek a Szabolcsnak kellett kijelölnie a mainzi érsekség értekezletére 973. március 23-ra kiküldendő 12 főurat és lovas kísérőiket. Erre Gelyza is, Harka is megtette a maga javaslatát és Szabolcs nagyfejedelem az Öregek Tanácsával való egyetértésben és az uruki püspök jóváhagyásával javaslatba hozott személyek kiengedése mellett döntött. Baján avar nagyfejedelem kimondta, hogy a jászsíksági fejedelem nem hagyhatja el az ország területét. Bős tudunt Kalágéban tőrbe csalták, annak nem szabad többé megismétlődnie. Gelyza tehát itthon maradt. Meg kellett bíznia fejedelmi családtagok élettapasztalatában. A küldöttség vezetője Jutas legkisebb fia, Fajsz volt, a tárkányfejedelem. Tagjai pedig: Botond-Bereg, Taksony fejedelemnek öccse; Csák főtáltos; Tormás, Tarhos unokája; Dobun, a Kievben visszamaradt fél gyarmat törzs vezére, helyettes uruki püspök; Koppány, a somogy-daraguz dukátus vezére; Tomaj, vagy Tomaji, a baszkor-magyarok megbízottja; Urkony kölpény, a kereskedők megbízottja; Tonuzaba, besenyő vezér; Pata, a palócok tárkányvezére; Kalán üzbég, a magyarkai fejedelemség megbízottja és Beled, a karatán és Béla törzs parancsnoka, a határőrség vezére. Ez a 12 főúr a Boroszló és Igló alatti avarok által elkészített szá1láshelyeken keresztül kettős alkal-mazású dísz-szekereken indult el. Ez fogatolt rendszer, síntalpakon, azaz szánokon és forgó kerekeken is kényelmes szállítást adott. Harka lovas fejedelem Szabolcs fiával egyetértésben jelölte ki azt a 24 horkát, azaz határügyi lovasbírót, akik Máromnak, Beled fiának a vezetésével tolmácsok, kísérők és tanácsadók csoportját képezték. Ezek a lovasok mind 25 éven aluli edzett lovasok voltak: Abád, Bór, Béla, Csécse, Cibor, Doboka, Kál, Etyek, Karcsa, Jelő, Borona, Kolon, Aranyán, Laád, Pozsega, Pataj, Kaján, Urkony, Vajta, Köled, Birsoda, Torda és Zsombor. Máromot azért tették meg vezetőnek, mert ő minden szomszédos ország nyelvét beszélte, még a vikingekkel is hajózott két évig a dán vizeken. Gelyzának és Söpte Szefárdinak a fia, Vászoly (968-1045) már kora ifjúságától fogva ellene volt a teljesen nyugat felé való fordulásnak. 973-ban, amikor komolyra fordult a mainzi tárgyalás terve, Vászoly Szabolcs kérésére Erdeljü Gyulával együtt Jászvásárra ment megtárgyalni a helyzetet.

Innen Kievbe lovagoltak a visszamaradt Gyarmat törzshöz. Annak a vezérei akkor már beházasodtak a lengyel családokba. Vászoly kétszer is megkeresztelkedett, először a Mihály, majd a Vazul névre. Jászvásáron szívesebben hallgatott a Vászoly névre. Mihály fia, Szár László (akit mivel kopasz volt, Kopasz Lászlónak hívtak) legszívesebben Kievben tartózkodott. Bizánci keresztény volt, Premiszlava hercegnőt vette feleségül, de Vászoly mellett mindvégig kitartott. Jászvásáron úgy döntöttek, hogy a keleti kereszténység hívei maradnak, mert így a nyugati keresz-ténységet is nagyobb engedékenységre lehet bírni a magyar törzsszövetség javára. Magyarka, Füzes-gyarmat pedig azt javasolta a küldöttségben járó Szár Lászlónak, hogy a kereszténység felvétele csak látszólagos legyen. Harka 925-ben lett Tarhos fia, Tevel után a lovasfejedelem. Így lett a Csörsz-vonal kiképző parancsnoka, majd Budavár és Veszprém tanfejedelme. Tarhos a medvetoron minden évben megbeszélte velük hova és merre kell menniük az avar kincsek visszaszerzése végett. Üllő csak, 36 évet élt, Jutas is csak 40 évet, Tarhos pedig a 46. születésnapján halt meg. Tarhos átadta a fiának az avar kincsek nyilvántartását. Ezek a feljegyzések Keszt aranyasszonynak meg Pelsőc és Nyék beavatott fejedelem rovása alapján készültek. Amikor Zolta és Tevel megállapodott a kalandozások irányában, Harkával közölték, milyen csoportokra van szükségük. Az ilyen medvetori megbeszéléseken állapították meg azt is, mennyi férőhely lesz a szétszedhető gerendavárakban. Minden évben négy zászlóaljat képeztek ki 21600 lovassal. Közülük 1200-at az Encs-Ibos-Marót-Karatán és Szerém határvédelmi vonalra küldték; 100 testőrtárkány a Budavári beavatott központ védelmét látta el; 100 vízikiképzésben részesült tárkány a fejedelem testőrségébe került. Üllő fiának, Tasnak parancsnoksága alá, Csepel-Dunakeszi térségébe. Négyszáz tárkány Fajsz tárkányfejedelem parancsnoksága alatt Küküllővár, Somogyvár, a Száva parti Bélavár és a moson parti Fajszvára térségében állomásozott. Árpád fejedelemsége idején Csepel, Zoltán idejében pedig Solt várában volt a testőrség székhelye. A fejedelmek 24-24 testőrlovas mellé 24-24 jelentőlovast rendeltek a testőr parancsnok legénységébe, így 100 lovas mindig a fejedelem szolgálatára állott. Fajsz tárkányfejedelem székhelye a Dara folyó közelében lévő Fajszon volt, amikor azonban ő utána 932-ben Üllő fia, Tas vezér vette át a tárkányfejedelemség vezetését, a tárkánytestőrséget Csepel-Vác-Tas között állomásoztatta, Üllővár központtal. Harka lovasfejedelemmel minden Dob-szerdán reggel Dunakeszin találkozott, este pedig Budakeszin, Ari nevű testőrségi parancsnokkal. A 24-24 szolgálatos testőrtárkány mindig Budakeszin töltötte a pihenő napját, a 24 tagú külső-belső őrség Budaváron állott szolgálatban. Harka tehát ezeknek a tájékozódásoknak az alapján mindent tudott az ország fontosabb dolgairól. Csörsz vonalán 3 medvetoros évig tartott a lovasok kiképzése. A létszámot mindig fenntartották. Amikor tehát Zolta-Zoltán-Zsolt fejedelem úgy határozott, hogy Tarhos terveinek megfelelően négyfelé kell elindulni az avar kincsek visszaszerzésére, négy tavasszal négyszer 400 lovas indult útnak. De amiatt még medvetor havában kiképzésre behívtak 1600 tizenhat-húsz éves, lovagolni már tudó ifjút. De ha csak két, vagy három irányba indultak el a kincsek visszaszerzésére, akkor csak 800 vagy 1200 lovast hívtak be.

Kalandozni mindig a harmadévesek mentek. Harmadévesek kerültek a testőrségbe is. Fontos volt, hogy jól képzett lovasok benyomását keltsék. Határőrizetre a tárkány célokra kiképzett legjobb lovasokat adták a másod-és harmadévesek közül. Ezek leginkább az őrállomások környékéről nősültek, bármikor szolgálatba állíthatták őket. A medvetori, szarvastor, bölénytor és gödölyetor után már a kiképzés elején el kellett dőlnie, hogy a bevonult legény tárkány, testőr vagy inkább csak lovas szolgálatra lesz-e alkalmas. Ezért a lovasokat két holdtöltéig úgy osztották be, hogy tiszta képet lehessen alkotni felőlük. A talpraesettebbek az idegen nyelvet beszélő kiképzőkkel kerültek egy csapatba, hogy határőrizeti, vagy kalandozás-vezetőket képezzenek belőlük. A fejedelmi és vitézi ifjak így lettek testőrségi, vagy kalandozási parancsnokok. A leszerelő lovasok, testőrök és tárkányok a Csörsz-vonal és az öt tárkány övezet, vagy a parancsnokságok környékén kaptak birtokot, hogy 45 éves korukig bármikor riaszthatók legyenek. 43-45 éves korában minden harcos külön birtokot kapott, még nem családos gyermekeivel odaköltözött; a régi birtokban maradt fiúgyermekei pedig riasztható vitézek lettek. A 43-45 éven felüli kiszolgált lovas csak fogatos szolgálatot teljesített. De ilyen magas kort akkor csak a szívósabbak értek meg. Harka fejedelem 969-ben nagybirtokot kapott Erdőelvén. Oda követte Erdeljü Gyula, a Szabolcs, Sarolt és Karold testvére, meg a kisebb Gyula is. Szabolcs 970-től az Úz völgyétől Jászvásárig; Erdeljü Gyula Gyulafehérvár térségében; Zombor fiának az özvegye pedig Dés és Barcaság közötti Zomborban kapott földet. Kisebb Gyula igen alacsony növésű, de roppant széles vállú, hosszú karú ember volt. Ajtony alacsony termetű lánytestvérét vette feleségül. Ez a kisebb Gyula, vagy Ajtony-Gyula 975-986 között Tormás tárkányfejedelem után, mint ifjúsági fejedelem átvette a Jászvásár és Fehérvár közötti összekötő fejedelmi tisztséget. Ebben a tisztében nagy szolgálatokat tett a hun törzsszövetségnek.

Ekkor került sor unokatestvérének, Saroltnak a házasságára Gelyza fejedelemmel. Saroltot, mint vőfény, 968-ban kísérte a fehérvári díszes esküvőre és ő vitte 969-ben az örömhírt az összes szövetség új nagyfejedelmének, Szabolcsnak arról, hogy Gelyzáéknak Vajk napján fiuk született. Amikor 973-ban március 23.-án a mainzi érsekség értekezletén létrejött a megállapodás, Harka lovasfejedelem búskomor lett. A két aranyasszony napja között gyenge agyvérzés érte, de az arbag rimalányok ebből Harkaváron kigyógyították. Nagy csapás volt rá, hogy Géza elrendelte a pogány rovások és az uruki-mani bibliák elégetését. Pedig valamikor, még a bihari dukátusban, Gelyza kisfejedelem korában ő is azzal a gondolattal foglalkozott, hogy s mint lehetne megegyezésre jutni a nyugati kereszténységgel, nehogy az avarok sorsára jusson az alig száz éve hatalomra került magyar törzsszövetség. Öccse, Mihály 16 éves korában egy lovaglás alkalmával olyan rosszul esett le a lováról, hogy belehalt. Ezután Esztergom vidékén épített magának várat. Gelyzának Söpte-Szefárditól még Mihály és László nevű fiai is születtek. Ezek Budaváron nevel-kedtek. Amikor Harka lovasfejedelem 974-re felépült betegségéből, végiglátogatta a Csörsz kiképző árokrendszert, Pusztaszertől Harkavárig lovagolva, a harmadévét múlt saját nevelésű csődörén. A várkapuban már haldokolt. Még bevitték a Lovas-isten háziszentélyébe, s ott halt meg unokái között. Utolsó erőfeszítésével fából faragott kis lovacskákat húzott elő oroszlános tarsolyából és mindegyik unokájának adott egyet-egyet. A tarsolyában maradt rovásos lovacskákat távollevő unokáinak szánta. Holttestét kívánságának megfelelően, ősi szokás szerint elhamvasztották. Porait egy hírtelen támadt vihar vitte szerte-szét a Kunság gerendavárai felé. A temetkezési szertartásra egybegyűlt “Tíz nyíl törzs” vezérei, a főúri lovasrendszer és a várkato-naság mellett döntött.

A Csörsz árokrendszert ekkor kezdték fokozatosan megszüntetni. Az utolsó lovas-kiképzést tehát Harka lovasfejedelem vezette a Csörsz árokrendszerben, ezután ott már csak árkász-képzés folyt. Itt döntöttek úgy (Harkaváron, Lovas-Östen szentélyében), hogy nem csak a főurak, hanem az uruki-mani mazizok, meg a bizánci és római katolikus apátságok és püspökségek is tarthatnak lovasságot. Árpád tárkányai könnyűlovassági kardokat kovácsoltak. Ezeket ekkor kezdték felváltani a kétélű kardok. Harka lovasfejedelmet 5 lánya és 24 unokája siratta. Túlélte Gyula nagyfejedelmet és Zombort is. Öt lánya Kalocsa és Fehérvár síkságon kapott fejedelmi birtokot, ott is mentek férjhez. Szabolcs fia nagyfejedelem lett Jászvásáron, Zombor 950-966 között volt tárkányfejedelem, Gyula fia 942-955 között nagyfejedelem. Bulcsú fia hősi halált halt, másik fiának, Kolozsi Gyulának lányai, Sarolt és Karold először a bizánci hit érdekterületére ment férjhez, de Sarolt később mint özvegy, Gelyza felesége lett. Karold férjhezmenetele előtt Veszprémben volt 400 rimalány főnökasszonya. Öt kisebb lánytestvérükkel együtt valamennyien Erdőelvén kaptak birtokot. Erdeljü Gyulának még a jászvásári 975-ös megbeszélésen azt javasolta Csatári lovasfejedelem, hogy minden jászvásári vezéri személy maradjon meg a Jász-síksági birtokán, mert ha onnan elszakadnak, a keleti hittérítők kegyetlenkedései folytán előbb-utóbb a nép is birtok nélkül marad. Erdeljü Gyula Besenyő-Fehérvárról Csatári besenyő fejedelem Boliva nevű lányát vette feleségül, aki a veszprémi rimalányképzésen első lett. Erdeljü, vagy Ajtony-Gyulának már megvolt a két-Deés és Csucsa nevű-fia, amikor az anyjuk ifjúsági aranyasszony lett. Így aztán Ajtony-Gyulának Jászvásártól Veszprémig akadt tennivalája. Felesége révén Parajd környékén nyert további birtokot. Férje halála után a Boliva népes családjával Parajd, Deés és Csucsa környékén élt. Ezzel Deés és Csucsa elnyerte a nagy jövedelmet jelentő sóellátási jogot. Emiatt Vajkkal sohasem ellenségeskedtek.

Harka lovasfejedelem utolsó útjának és végrendelkezésének leírását Erdeljü Gyula örökölte. Ezt Boliva ifjúsági aranyasszony így foglalta aranylemezes rovásba: “Harka lovasfejedelem 974 tavaszán végiglátogatta a Csörsz árokrendszer őrségeit. Mindenütt végignézte a reggeli gyakorlatot, a lóról való, nagyon megerőltető és roppant rátermettséget kívánó villámgyors leugrást. Mindenütt megvárta, mikor, mennyi idő alatt érnek vissza azok az ifjak, akik elfutottak a másik őrségig. Utána a Bulcsú unokájának adományozott és a győztes lovasoknak egy-egy emlékérmet. Ebéd után mindenütt elmondta: amelyik nemzetség megtagadja a múltját, a regevilágát elfeledi, Lovas Östenét nem tiszteli, az elbukik. Mit kívánnak tőlünk a nyugati keresztények? Hogy égessük fel szent helyeinket, tagadjuk meg az egy igaz Östenünket, tíz éven belül szüntessük meg a Csörsz-árok lovastáborát és a nyugati védelmi gyepüket, hiszen mindannyian Szent Péter utódjának híveivé váltunk. Adjuk fel hát a nyugati határterületeket, nyissuk meg Encs-vidék kapuit a hittérítők és a lovagok előtt, szüntessük meg a Mani által megújított uruki egyház szervezetét és Szent Péter egyházában a mainzi érsekség legyen a vezetőnk. De ezek a nyugati uralkodók-folytatta-csak állandóan veszekszenek, mint a déli saka föld cigányai (az indiai szkíta birodalomban). Ilyesmihez nekünk semmi közünk. Gelyza még Nagy Ottó kezdeményezése alapján, később II. Ottóval szent szövetségre lépett a terjeszkedni kívánó bajorokkal szemben. Ottó ideküldte a mainzi érsek által felszentelt Bruno püspököt: az aztán Géza fejedelmet nyugati módra Istvánnak keresztelte. Bruno idehozta az Engadin völgyéből a hun származású Huntot, meg Vecelint és két Pázmány lovagot, a Vízvár (Wasserburg) környéki térítő papokkal együtt. Ezek mind hun utódoknak vallották magukat. Az Ottók és Civakodó Henrik közt volt sok ellentét, de abban mindannyian egyetértettek, hogy úgy lesz jó, ha Brunot bajor-hun keveredésű papok támogatják térítő munkájában. Úgy érzem-mondta Harka-ebből éppen olyan csapás lesz, mint Bulcsú, Lehel és Sur esetében, amikor a civakodó német fejedelmek a jóhiszemű magyarok segítségét kérték, és amikor megegyeztek, ellenük fordultak. Ezért vesztettük el az augsburgi csatát és azok akasztották fel az ifjúsági vezéreket, akik segítségüket kérték.

A Budavári beavatott központban most is ott vannak kitéve azok a hívó levelek, amelyekben a hitszegők a magyarok segítségét kérték. Ekkor terjedt el a Csörsz-vonalon az a mondás, amely mindmáig igaz: Ne higgy magyar a németnek, akármivel hitegetnek. Szabolcs is azt mondta: Jézus nazirt az uruki keresztény egyház is elfogadta Isten fiának. A magáévá tette a szeretetre alapított vallását is, de az aranyborjú nélkül már nem a Bika, vagy a Kos jegyében járunk, hanem a Halak világhónapjában élünk. Az öldöklő századok után eljön a szent Vízöntő világ-hónapja, amikor az emberek az Égiek tanácsára végre a békére törekszenek. Mi máris azt akarjuk. Lehetünk látszólag keresztények, de érdek nélküli uruki kereszténységünk megtartása mellett. Hűségesen az ősi Öreg Östenünkhöz.” Mit mondott erről maga Harka lovasfejedelem-kérdeztük az unokáitól, amikor Jászvásárra jöttek Szabolcs napját köszönteni. Harka szavait így tolmácsolták: A görögök egyházától való elszakadás legfőbb oka a 970-es háborúskodás volt. János bizánci császár felszabadította Bulgáriát, II. Boriszt pedig fogolyként bezárva tartották. A bizánciak magyar nyelvű ortodox püspökségeket ígértek, de Bizánc baráti ígérgetések közben 971-ben bekebelezte a kievi fejedelemség által addig megszállva tartott magyarbarát országot. Arnulf leánya, Judit 967 után átadta a fiának, civakodó Henriknek a hatalmat. Henrik nem fért a bőrébe, mindenkivel csak torzsalkodott. János bizánci császár és Nagy Ottó szövetséget kötött. Az ifjú II. Ottó, XIII. János pápa céljainak megfelelően Rómában egy görög hercegnőt vett feleségül. Ekkor indított útra Gelyza az Ottókhoz egy követséget a kereszténység felvétele dolgában. Nyomban küldte is Brunot a császár Gelyza udvarába, hogy jöjjön a magyar főurak küldöttsége Kvedlinburgba. Ekkor keresztelte meg Bruno a kis Vajkot Istvánnak, Söpte Szefárdi Vászoly nevű fiát (aki 968-ban született) Mihálynak, ikertestvérét Vazult pedig Bélának. 973. Március 23-án Gelyza arra hivatkozva, hogy leesett a lóról, nem jelent meg az értekezleten. Szabolcs jászvásári nagyfejedelem korosabb Árpád-ivadékokat és idősebb vezető embereket küldött Kvedlinburgba 23 éves Csörsz vonalbeli tolmács lovasokkal. Úgy gondolta, hogy az Árpád fiak öregebb tagjai már úgy se élnek sokáig, tehát ha az augsburgi eset netalán megismétlődik és azok az öregebbek nem térnek vissza, az uralkodó réteg belső magja akkor is itt marad. Bruno a mainzi érsektől függött, aki viszont az Ottóknak volt az embere.

Brunot, Adalbertet és Ditmárt 972-ben a mainzi érsek szentelte püspökké azzal a feladattal, hogy a mainzi zsinat értelmében ők vezessék a keleti hittérítést. Megkapták hát az új hittérítő püspökök a pásztorbotot. Bruno szeptember közepén jelentkezett Passauban Piligrim püspöknél, tőle avar és karatán papokat kapott kíséretül. Tavaszig a Bruno-féle küldöttség 3000 nemesembert keresztelt meg. Ezek nagyobb részt uruki-keresztények voltak; főuraik fizették értük, ami az egyháznak járt. A többi a főemberek hadifoglyainak gyermekei közül kerültek ki. Mindkét csoportban voltak, akiket kétszer is megkereszteltek. Somogyváron nevetve mondták rájuk, hogy nem ártott meg nekik a keresztvíz. Bruno, Kalocsa, Veszprém és Somogyvár körzetében térített. Szent Gál és Szent Márton tiszteletére emelt imaházakban. Szent Gál és Szent Márton ugyanis Siklós, illetve Pannonhalma várjobbágyainak a gyermekei voltak; mint avar gyermekek kerültek a nyugati szerzetesrendekbe. Ottó az avar kincsekből átalakított ötvösműveket és egyházi ruhákat küldött ide, mint a mainzi érsekség és a Szent Galleni apátság ajándékait. De, hogy a valóság feledésbe ne merüljön, a 926-os magyar kalandozás történetét 972-ben írásba foglalták. Taksonynak már 964-ben volt udvari püspöke; Surnak a fiát Rómában szentelték püspökké. Zotán tudun egyik leszármazottját még Nagy Károly keresztelte meg; Fekete Arnó udvarában nevelkedett és szépapja után Domonkosnak nevezték.

Géza közben felépíttette az esztergomi székesegyházat és 974-ben Domonkos lett az első érseke. Ehhez Szabolcs jászvásári nagyfejedelem is hozzájárult, mert arra számított, hogy az avar Domonkos érsekségének uruki keresztény jellege lesz. Az avar érsekség a nyitrai dukátusra terjedt ki; a dunántúli Pannonföldre II. Ottó a salzburgi érsekség felügyeletét terjesztette ki. Géza viszont ezen a területen a mainzi érsekség hittérítő munkáját és Adalbertet támogatta, aki a második fiát Béla névre keresztelte. Az elsőt Mihálynak. Ezt a Mihályt nemcsak Kalocsán, hanem Krakkóban és Kievben is megkeresztelték, de lélekben csak Vászoly maradt. Géza 973. évi megállapodás értelmében megengedte Pannonföldön az istentiszteletek bevezetését, a pogány oltárok ledöntését, a táltosok elhallgattatását. A népben azonban tovább élt az ősök tisztelete és az uruki egyház hite. A Dunától északra és keletre azonban a jászvásári nagyfejedelem szelleme uralkodott. A pannóniai egyházi hatalomért folyó harc végül a mainzi érsekség javára dőlt el. Aki Pannonföldön nem volt hajlandó megkeresztelkedni, azt az érsekség lovagjaival levágatták. Templomnak csak a dél-magyarországi görög, és Bruno-féle imaházak számítottak. A görög, a mainzi és az uruki irányzat egymás ellen dolgozott. Géza szívesen fogadta a külföldről jött keresztény telepeseket is, mert úgy gondolta, hogy ez is erősíti a mainzi érseknek tett ígéretét. A Vízvár vidékére való Hunt család alapos részt vállalt az avar hittérítésben. A Hunt lovaggal érkezett Vecelin és a Pázmányok a Héde-rekkel együtt innen szólították fegyverbe a lovagi életre vágyó hun származású legénységet. Hunt kellett leverni hunnal, a passaui egyházi vezetők helyeslésével. Géza igencsak szorgalmatoskodott a lázadók leverésében és a pogány szertartások eltörlésében. Több püspökséget akart volna felállítani, de a honfoglaló vezérek utódai e törekvéseinek ellenálltak. Géza álláspontja a nagy nyugati értekezlet dolgában az volt, hogy a 955. és 970. évi nyugati és déli vereség a magyar vezetőséget más belátásra bírta; a belső bajok, viszályok megszüntetése érdekében véget kell vetni a kifelé való hadakozásnak és a keresztény vallást, ha kell, fegyveresen fogják az országban terjeszteni. Eleinte még a Civakodó Henrikkel viselt háborút, de amikor fiát, Vajk-Istvánt még gyermekkorában eljegyezték Gizellával, megengedte az Ostaricki őrgrófság terjeszkedését. 900-ban a bajorok Árpád hadai elől határőreiket visszavonták az Encs folyóig, Avaria és Bajorország határáig. Az Encstől a Bécsi erdőig húzódó terület gyepűelve volt, avar és más határvédőkkel.

Árpád rendelkezése szerint itt újabb magyar településeket létesítenek, csak a 24 évet leszolgált határvédő tisztek és kiképzők családjai települhettek ide. A legénységi szállások Bécs avar kurgán síksá-gán kezdődtek. Beszivárgás történt ugyan, ez gyakori összetűzésekre is vezetett, de a bajorok sem élhettek volna nyugodtan ezeken a területeken. 967-ben Bajorország és Karintia hercegségében még Arnulf lánya, Judit uralkodott. Taksony fejede-lemmel ő nem kezdett háborút, de utána jött Civakodó Henrik és nemsokára Taksony is meghalt. 970-ben aztán Henrik már támadni kezdte a gyepüket. Ezért Tonuzaba a Talmács besenyő törzset telepítette a gyepükbe, de már őelőtte Botond is idetelepítette 938-ban a Gyarmat törzshöz csapódott kölpényeket. Ezek szerint a bécsi medencében a Béla törzs, az Encsnél és Göröncnél a Talmácsi besenyők, Ibos és Lóbérc vonalán pedig a kölpények látták el a határőrizetet. 973-ban az Ottóval történt megegyezés értelmében a Talmács és Kölpény határőrséget visszavonták Pöltenig. Pöltenig Rüdiger őrgrófsága, ettől kezdve a Hungár fölé terült el. Ezen a területen a hittérítés már előbb, 970 és 973 között is folyt. Nyugaton örömmel hirdették, hogy a manihista avar egyházat Szent Péter aklába vezették. Fajsz és Boleszláv 973-ban megegyezett abban, hogy Boronáig feladják a gyepűelvét. 974-ben Civakodó Henrik a cseh és a lengyel uralkodóval együtt fellázadt II. Ottó ellen, de II. Ottó meghódoltatta ellenfeleit. 976-977-ben Civakodó Henrik újra harcban állt, de a magyarok nem avatkoztak bele a csatározásokba. Annakidején az avar származású Fekete Arnó salzburgi érsek egyik templomi beszédében azt fejtegette, hogy mind az avar, mind a bajor keresztények egyaránt istennek gyermekei, de még a szőke németeket és a kissé barna avarokat most már se a családon kívül, se azon belül nem lehet többé különválasztani, 4-500 év alatt annyira összekeveredtek.

Gézának, mivel az anyja besenyő volt, kelet felől nem kellett támadástól tartania. Olga és utódai nem állottak se az etil-bolgárok mohamedánjai, se a kazár zsidók, se a keresztény németek mellé, hanem Bizánc mellett döntöttek és Vlagyimir egy bizánci császárlányt kért feleségül. Urkund és Kalán, minthogy bolgár feleségük volt, a 973. évi értekezleten a “tíz nyíl” szövetség mellett a nándorok és a karatánok határvédő népét is képviselték. A déli határ békéje érdekében a bolgár szabadságharcot is támogatták azzal, hogy az Encs-Ibos táján állomásozó harcosok felét Vlahiába, a Nándorfehérvár alatti térségbe vezényelték, hamarosan meg is alakult a szövetséges Nagy Bulgária. A Nagy Bulgáriával fennálló kapcsolat hozta magával, hogy Subad Szefárdi első fiát Mihálynak keresztelték és Mihály a bolgár cár családjából nősült. Gézának a belső ellenállás, a Koppány-Ajtony és Gyulák elleni harca miatt Nyugat felé békét kellett keresnie. Vazul és Szár László, Meskó lengyel fejedelmi családból nősült, ezzel a határok észak felől is biztosítva voltak. Már Géza elrendelte a pogány írások és könyvek elégetését, s ezt a bihari dukátusban el is kezdte. Öccse, Mihály egy lovaglás alkalmával 16 éves korban meghalt. Öccsének Esztergom vidékén lévő birtokán várat épített magának. Géza két idősebb fia, Mihály és László még Vajk előtt Buda várában nevelkedtek. Amikor Géza alatt megszűnt a 20 éves fiatalok rendszeres kiképzése, a Budavári beavatott központ figyelmeztette a pusztaszeri vérszerződésre. A közel ezer éves Csörsz vonalán, a Jász-síkság közepén állandó katonai erődnek kell a hun törzsszövetség védelmére állnia. Ennek a legszívósabb rétege a 24 évet szolgáló lovasok voltak. Szolgálatuk leteltével a Csörsz árokrendszer közelében kaptak kis birtokot. Ez aztán apáról fiúra, vagy rimalányra szállt. Az örökösök szintén részt vettek csökkentett idejű kiképzésben. Mint lovasok kerültek a főúri seregekbe.

A kiképző településeken nagyon megerőltető volt az élet. Minden egység teljesen önálló volt és ez bizonyos versengést hozott magával. A megerőltető kiképzés, a kalandozás, a bőséges evés-ivás küzdő-képessé tette ugyan a lovasokat, de szervezetük igen hamar elhasználódott, a harcosok átlagos életkora főként a sebesülések, megrokkanások miatt 30 év körül volt. A mérsékeltebb életmódot folytató har-cosok elérték a 45-50 évet is. Az uruki hiten lévők mindig nagyon mérsékletesen táplálkoztak és éltek, ezért volt közöttük 75 éves is. De aki a Budavári beavatott központ által előírt módon élt, el tudta érni még a 85-95 évet is. A Mani-féle bibliások között akadt olyan is, aki a Pepi fáraó étrendjét követve megérte a századik évét. Ezeket aztán a társtalanság vitte el. Az aranyasszonyok feljegyzései szerint ebben az időben még elevenen élt a nyolcas szaporodási követelmény. Családonként 5-6 gyermek meg is maradt, felnőtté lett, közöttük átlagosan 26-46 közötti volt az életkor. Taksony fejedelemnek is 4 fia és 5 lánya volt, de ezek közül a csak Géza és Mihály maradt életben és 4 lány ment férjhez. A 957. évi járványos időben Taksony is nagyon beteg volt. A táltosok már a Csák és Bereg-Botond ághoz fordultak aggodalmukban, hogy idejében tisztázzák, Taksony után ki legyen a fejedelem. Gelyza első fiának, Vászolynak és ikertestvérének, Vazulnak két keresztelője is volt, mert úgy hitték, a keresztség életben tartja őket. Gelyza és Söpte Szefárdi harmadik fia a kistermetű Zerind volt. Kisnövésű eleven gyermek volt, ezért mindenki Zerindkének nevezte, de csak a beavatott központban hívták a kaszuk vihar-istenének. Taksony Vászoly-Mihály unokáját szerette legjobban. Az uralkodó családokban akkor kezdett ismert lenni a Mihály név. Taksony fejedelem halála (970) után Ibolya fejedelemasszony már csak a három kisunokájának élt. Gelyza 969 medvetorán nősült.

Gyula jászvásári nagyfejedelem lányát vette feleségül és 9 hónap múlva megszületett Vajk, aki a keresztségben az István nevet kapta. Harka lovasfejedelem halála után a 48 szétszedhető gerendavárból 36-ot szétszedtek és a veteránok családi hajlékot építettek belőle. A megmaradt 12-ben tovább folyt a tárkányképzés. A Csörsz vonalán megszűnt a lovasképzés, de a folyón való átkelésre, a városostromra, csapdaállításra, védőfalkészítésre, a pusztaszeri szerződés értelmében továbbra is itt képezték ki a nem főúri állítóköteles legénységet. Ez volt Harka lovasfejedelem végakarata és ezt Géza fejedelem is helyeselte. A legénységet mindig a 36 szétszedett égerfa-vár népéből pótolták, a 36 x 3, tehát 108 nemzetség ifjúságából. A 12 megmaradt gerendavárból az árkászlegénységet a “Tíz nyíl” szövetség hadseregébe, további két alakulatot pedig Pozsonykeszi és Kevekeszi térségéből a határvédelemhez irányították. Ezután veszély esetén minden vezér 400 lovast volt köteles kiállítani. Ez a létszám Pannonföldről, Kabarföldről, Erdőelvéről 1200 lovas volt. A fejedelmi haderő Tarhos, Jutas, Üllő és Zolta hadával csak 800 lovast tett ki. Budavár beavatottközpont serege 600 főből állott, a jászvásári nagyfejedelem seregében az Encs-Ibos-Szerémi, illetve Szörényi seregében 1000 lovas volt. Ez összesen 3600 lovas. Mellettük a Csörsz-vonal tárkányai, Surányi, Káli, Zsadányi és Kevevári század, összesen csak 400 főt jelentettek a kiképzőhelyeken. A Pozsonyi, Szögedi, Parajdi és Aranyosi székely nemzetségek, valamint a Besenyő-Fehérvári és a Nándorfehérvári besenyő és bolgár sereg ezekhez csak 600 lovast adott. Géza serege tehát a nyugatiaknak tett engedmény szerint mindössze csak 4600 lovasból állott. De rajtuk kívül felriasztható volt még 200 Szefárd magyari lovas, 200 Káma-magyari lovas, a Béla és Gyula törzs 200 lovasa. (A besenyő törzs 1200 lovasa és 200 kabar-palóc hegyi lovas. A Csörsz-vonal titkos állásaiban pedig 3400 fő volt. A lovashadsereg tehát valójában 10000 főt, vagyis Egy töményt tett ki.) Gelyza 4600 lovasa és a Szabolcs nagyfejedelem alá tartozó egységekből 5400 lovas. Ezért volt szükség a kettős fejedelemség fenntartására. Az első riasztásbeli legénység nem tett ki egy töményt. Csak a második riasztásban állhatott elő olyan haderő, amellyel ellenállhattunk a Nyugatról fenyegető veszélynek. Ezért volt szükség arra, hogy Géza magyar fejedelem háta mögött álljon a jászvásári nagyfejedelemség, mely Béla és Gyula törzzsel, valamint a besenyőkkel vállalta az ország védelmét. Harka lovasfejedelem, minthogy Tarhos lányát, Uzonykát vette feleségül, közeli rokonságba került mind az Árpádházzal, mind anyósa révén a Béla ogúz törzzsel. A 892. évi Nagyszala már előre jelezte, hogy Ködtürk törzsek támadják az ogúzokat, azok viszont új legelőterületekre lévén szükségük, a besenyő törzsekre gyakorolnak nyomást.

A Jász-síkság avar-úz-kabár-hun-székely összetételű lakossága is a magyar törzsszövetség segítségét kérte. De már 884-ben, 888-ban és 892-ben is jöttek tárkányképzősök, illetve 885-ben és 890-ben sámánképzősök felderítő útra a Jász-síkságra. A fiatal harcosokat itt szívesen fogadták és várták a tervbe vett teljes bevonulást. A besenyők igen sérelmezték, hogy az ordoszi beavatottközpont aranykészlete elkerült onnan, de a honfoglalás, után megfelelő-területeket kaptak és ezzel az ellenségeskedések megszűntek. A bolgárok viszont nem jó szemmel nézték a Kárpát medence elfoglalását, ezért a Szörényvári és Besenyőfehérvári bolgár besenyőkkel megtámadták Álmost. Ezt elősegítette a görög árulás is. Lebed fia, az öregebb Előd vezér, előbb visszamaradt Lebedváron, a mai Lembergen, majd amikor a legelőterületek rendezése után aláírták a béke okmányt a besenyők, Jászvásárra tette át székhelyét. A szerződés értelmében a 24 hun törzsszövetségébe tartozó népeket egy nagyfejedelemség irányítására bízták azzal a megállapodással, hogy keleti szokás szerint a nagyfejedelmet mindig más-más fejedelmi családból választják. Nagyfejedelmek voltak: Álmos-háziak: Lebed-háziak: Álmos 880-890 Előd 896-900 Árpád 900-908 Szabolcs 908-926 Zoltán 926-942 Gyula 942-955 Derencsény 955-970 Szabolcs 970-987 Kipcsák-Géza 987-992 Boja 992-998 Géza halála után a kettős fejedelmi, azaz nagyfejedelmi kapcsolat megszűnt. Kipcsák feleségét, a besenyő Csatári-lányt, másodszor Boja, Harka dédunokája vette feleségül. Legkisebb fiuk, aki Kipcsák napján született, megmaradt uruki keresztény hiten. A Karakánkátai kun fejedelem lányát, Zilahot vette feleségül. Kipcsákot a kunok, besenyők fejedelemmé választották. Az ifjú Vajkkal kötött szerződésben kötelezettséget vállaltak egymás megsegítésére.

Harka lovasfejedelem családfáját Gyűrűfű rovósámán az alábbiak szerint állította össze: Előd 836-896-900, azaz 896-900 között nagyfejedelem volt Előd Töhötöm-Tömörke Horka 855-904 856-929 857-914 Harka-Uzonyka Szabolcs 905-925-974 882-908-928 Harka lányai (vezéri ifjakhoz mentek feleségül) Adonyka Majsa Csécse Solymos 942-974 945-985 947-982 948-1012 Urkund Dobun Tomaj Pata 938-978 942-979 945-1004 943-979 Kolozs-Gyula gyermekei: (925-961) Szabolcs Sarolt Karold Erdeljü-Gyula 948-987 950-1012 952-982 960-1015 Zombor (930-966) fia: Kisebb Gyula 951-985. Ennek két gyermeke: Boja és Bonyha. Boja fia: Kipcsák 1012-l063. Így lett Harka lovasfejedelem Uzonykával a törzsszövetség apósa, anyósa. Az Árpád házat Gyűrűfű rovósámán élete végéig így állította össze. Árpád 848-908 Kusaly Gyula Kendice- Apor 845-899 846-912 850-897 Kurszán Zoltán 865-911 881-899 Halics 898-946 Tarhos Üllő Jutas Zolta 882-928 884-920 885-925 892-955 Uzonyka-Tevel Tas Derencsény Fajsz Taksony Bereg-Botond 900-939 908-950 910-955-970 904-932 926-970 940-990 Csák 943-9.. Tormás Lél Domonkos Sur Vászoly-Vazul Géza 935-975 932-955 954-1010 930-955 968 968 951-997 Koppány 965-998 Moldova Zerind Szár László Zolta 892-955 Ond vezér 879-905 Endre Béla Levente Palisna Kalán 904-975 Kaján 920-944 Kapgán besenyő vezér Kolánka-Beled, Tonuzaba 914-975 Saruda: Adonyka Urkund 938-978 942-974 Ibolya 934-988 Márom Gelyza Mihály(Ják) 948-997 951-997 954-965

Az Öregek Tanácsa Gelyza fejedelem, Harka lovasfejedelem és Szabolcs nagyfejedelem megjelenését nem tartotta ajánlatosnak a Kvedlinburgi értekezleten. Az uralkodóház azonban mégis részt vett rajta, Fajsz vezetésével. Az aranyasszony tisztét Saruda látta el.

A mainzi érsekség által összehívott 973. évi értekezlet után a magyar és besenyő-kun szövetség az elé a kérdés elé került, hogy mit fog mondani a 992. évi Nagyszala: fejedelem legyen-e vagy király? Az 5032. medvetoros évre (992-re) összehívták a birodalmi Nagyszalát Veszprémbe. Ez a város volt a mindenkori aranyasszony székhelye, ebben az időben pedig a nyugati vagy a keleti kereszténységhez való csatlakozás eldöntésének székhelye. Határozni kellett, mert a nagyfejedelem tisztsége is kettős volt, Gelyza és Kipcsák között. A tanácskozáson részt vett Gelyza, a nyugati irányzat nagyfejedelme, Csák sámánfejedelem, Erdeljü Gyula lovasfejedelem és Vászoly, a főtáltos. Jirkó a Kun-magyari fejedelemséget, Koppány a badzsir-magyari fejedelemséget képviselte. A Káma melléki magyarok csak ifjúsági lovasokat küldtek, ezért az övékhez hasonló hangokat hallató Koppányt kérték fel, hogy érdekeiket képviselje. Az ifjakat Szala vitéz vezette, ezért, hogy otthon érezzék magukat, Zalaváron látták vendégül őket. Ez a távoli rokonság afelől akart tájékozódást szerezni, hogy milyen helyzetbe került és mire volna szüksége a kettős nagyfejedelemségnek. A vendégeket Vajk ifjúsági fejedelem fogadta és Sarolt aranyasszony látta vendégül. Sarolt a keleti kereszténység híve volt, bár most Csantavér aranyasszonynak hívták. Lelkében inkább az érdek nélküli uruki kereszténység híve volt. Gelyza megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy mivel Bizánc és Róma császári házai összeházasodtak, akár Nyugat, akár Kelet felé fordulunk, mind a két keresztény egyház csak örülni fog, a nagyrészt uruki kereszténység megnyerésének. De számolni kell azzal is, hogy Nyugatnak tizedet kell majd fizetni. Keleten viszont az eltótosodott bolgársággal lesz bajunk. De hát elég gazdagok vagyunk ahhoz, hogy akár a nyugati, akár a keleti jármot a nyakunkba vegyük. Mert mind a kettő magának akar meghódítani. Nyugatról a németek, Keletről és Délről a tótok fognak téríteni.

Koppány, az Árpádház rangidőse volt. A Tarhos-utódok közül ugyanis Tar, Moldova és Zerind halt meg férfiutód nélkül, s ezért a fejedelemségben őt illette az utódlás. Nem tartom helyesnek-mondta, hogy elhagyjuk a csillagok járása szerinti névadást és idegen népek isteneinek szolgái legyünk. Ez azt jelenti, hogy Öreg Östen helyett, három istent is fogunk vallani. Atyát, Fiút és a Szentlélek istent és emellé még Máriának is templomot fogunk emelni. Csák fősámán és Vászoly főtáltos helyeselte, hogy nemcsak Bizáncnak, hanem Róma papjainak is legyenek hívei az országban. A régi nyolcas szaporodási törvényt azonban továbbra is fenn kell tartani, mert így tudjuk biztosítani, hogy Álmos és Előd vére ne pusztuljon ki. Fajsz tárkányfejedelem egyetértett a kifelé, Bizánc és Róma felé való igazodással, de nem helyeselte, hogy a Csörsz árokrendszerben kiképezhető hadsereg csak egy töményt tegyen ki, mert így végveszély idején is csak két töményt lehet kiállítani. Gyula lovasfejedelem Jirkóval együtt azon a nézeten volt, hogy a harcosokat nem kell a kereszténység felvételére erőltetni, mert azzal harci értékük csökken. Ha megmarad az ősi hit, a Lovas Östen lelkesíti őket és Kipcsák segítségével még öt töményt, azaz 50000 lovast csatasorba tudunk állítani. Magyarkáig a besenyők, kunok és Szefárd Magyarok egy nagy birodalmat alkotnak és számíthatunk a segítségükre. Vajk ifjúsági fejedelem Nyitra várából érkezett. Folyton azt hangoztatta, hogy nem állhatunk meg a fejlődésben, minden új csak jobbat hozhat. Az országot még a gyulák törzsével is a hátunk mögött csak úgy tudjuk megvédeni, ha mindenki felveszi a keresztény hitet. Az nem baj, ha a bizánci, a római, vagy az uruki papok más-más névre keresztelnek valakit. Amit pedig a papok hirdetnek, az csak ugyan mind nagyon szép, de aszerint kell élni is. Vagyunk olyan gazdagok, hogy a hittérítés éhségét kielégíthessük. Az ellentétek miatt 12 napi tárgyalás után sem tudtak megegyezni. Ekkor a Nagyszalát áthelyezték Nyitrára, a rimalányok új kiképzési helyére. Itt Piroska ifjúsági aranyasszony egy koponyaműtétet hajtott végre, ezért Veszprémbe nem mehetett el, a betege állapota miatt.

Nyitrán Piroska (Gelyza legidősebb lánya) a nyugati kereszténységre szavazott. Erre a besenyő-kun származású Csatári-lány tüntetőleg elhagyta Nyitrát. Alig ért haza Jászvásárra, a férje Kipcsák nagyfejedelem felindultságában, bánatában meghalt. Utána Boja vette át az új viszonyok közé került nagyfejedelmi ház megnehezült irányítását. Egyben azonban megegyeztek, hogy az új királyt, mint érsek, Derencsény beavatott fejedelem fia, Domonkos szerzetes fogja uruki szokás szerint megkoronázni. Domonkos 954-ben született, részint Bizáncban, részint Rómában nevelkedett. Domonkos volt olyan bátor, hogy besenyő-kun kísérettel még Turfába és az uruki püspökség eredeti székhelyére, Úr városába is elment vallási tanulmányokra. Az ummai úzok vezetésével 990 nyarán érkezett Jászvásárra. Ezek az úzok Szent Gál templomában felvették a római keresztények hitét és Szent Pétert elismerték Krisztus utódjának. Domonkos ezeknek az úzoknak felépíttette azt a települést, melyet Úzdi-Szent Péternek neveztek el. Az Umma városából valók így Kolozs mellett nyertek új otthont. Domonkos vezetésével Budavár beavatott központja is a nyugatiakhoz csatlakozott. Domonkos a nyelvüket vesztett bolgárok és szerbek hittérítőit terjeszkedési vágyuk miatt sokkal veszélyesebbnek tartotta, mint a nyugatiakat. De azon nagyon elszomorodott, hogy az Árpádház is kettészakadt a véleménykülönbségek miatt. Az egyik fele vállalta a nyugati kereszténységet, másik fele Koppánnyal együtt, az uruki keresztények mellé állt. Az Elődház felerésze is a keleti kereszténységhez, fele az ősi hithez húzott. Kisebb csoportok az uruki kereszténységet tartották az igaz hitnek. Így a magyar törzsszövetségen belül 100 ember közül nagyjából 30 a nyugati, ugyanannyi a keleti és ezek hányadánál valamivel több, mondjuk 35 az uruki hit mellett állt. A tőbbi, a hegyek között élő csak az ősi hitről tudott, de inkább az urukiakhoz tartozott, hiszen ez az egyház nem ellenezte az ősök hitének tiszteletét. A Beavatott központ látta, hogy az a nyitrai szavazás az öldöklés árnyékát vetíti előre. De a Nagyszala helyeselte az új fejedelmi haderő gondolatát. A mainzi értekezleten létrejött megállapodás csak a lovaskiképzés csökkentésére és csupán a Csörsz-vonalra vonatkozott. Ennek a végrehajtását Bruno és a papjai ellenőrizték. Kipcsák és Csatári aranyasszony lovasseregét ez nem érintette. Ők Boja és Bonyha vezetésével mindig rendelkezésére állottak a magyar törzsszövetségnek, a Jirkó vezette kun-ogúz-magyari lovasok is. Ezen felül veszély esetén voltak rejtett tartalékok.

Szabolcs vezér még 987-ben átadta Gelyzának fehérvári birtoka nagy részét és a Tiszamentére, Szabolcsvárra költözött. Gélyza pedig egy kápolnát emeltetett Söpte-Szefárdi sírja fölé, aki neki három gyermeket szült. Megkezdte egy nagyobb templom építését is nem messze (az Adelhaid névre keresztelt) Söpte-Szefárdi nyughelye mellett. Ezt szánta a saját maga és Sarolt sírjának. Később hódolatra bírta Bulcsú utódait. Ezek Kalocsa vidékén, Kevekeszi táján és Kapuvár mellett kaptak birtokot. A sóbányák felügyeletével és a sóházak szervezésével Pata palóc főurat bízta meg. Géza 995-től többféle betegségben szenvedett. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy minden hatalom Sarolt-Csantavér kezébe került és Géza csak a fejedelmi hadsereg dolgaival foglalkozott. A nyugati értekezleten részt vett 12 főúr ivadékainak érdekterületén megszervezte az ispánok seregét. Ehhez járult még a Csörsz-beli gerendavárak 12 x 400 fős tárkány és szekeres serege, 4880 fős legénységgel és 120 főnyi testőrséggel. A főúri tömény és az öt tömény tárkánysereg 17 tömény belső hadsereget jelentett. De Gyula, Béla és Kapgán besenyő serege is rendelkezésre állott. Vajk ifjúsági fejedelem Török-Zsadány táján 985-től 988-ig volt tárkány lovas képzésen. Saroltnak az volt a véleménye, hogy a magyar törzsszövetség első királyának lovagolni is tudni kell. Minden nyári reggel átúsztatott a Maroson és egy lófutásnyira Török-Zsadányig lovagolt, lovasmutatványokat végzett, visszalovagolt és visszaúsztatott a Maroson. Másodéves tárkányképzős korában erősen megfázott és Temesvárra az arbag-rimalányok gyógyítóhelyére szállították. Itt a Jenő törzsbéli rimalány, Csege, betegségéből hamarosan kigyógyította Vajkot. Ebből a testmeleggel való gyógyításból szerelem lett és Vajk minden szabadidejét Csegével töltötte, Tündének becézte. Csege apja, Temes törzsfőnök követelte, hogy Vajk vegye feleségül leányát. Saroltnak azonban egészen más elképzelései voltak Vajkkal kapcsolatban és Csege-Tündét testőrparancsnokságuk egyik tisztjéhez, Vidhez adták feleségül. Csege 7 hónap múlva világra hozta Zoltánt. Az első napokban Sarolt hét fátyolos ágyban őriztette a gyenge fiúcskát, majd Esztergomban felneveltette. Vid hadnagyot a Barcaság vezetésével bízta meg a határőrségnél.

Egy besenyő-bolgár betörés alkalmával Vid hősi halált halt. Unokája részére Géza nagyfejedelem egy gerendavárat építtetett és birtokot adományozott. 991-ben Géza lemondott a jászvásári nagyfejedelemségről és meglátogatta első unokáját. Pozsony nemzetségbeli kíséretéből 24 székely vitézt ott hagyott, hogy vigyázzanak Zoltánra. Vajkot 988-tól 992-ig tárkányfejedelmi tisztséggel tüntette ki Gyula lovasfejedelem. Gyula elég gyakran megfordult a két Vasváron. Az avar-pannon Vasváron is, a kabar-palóc Vasváron is, vaslepényekből, vascipókból készítették a nyílhegyet, kardot, lándzsát. Ezen a két Vasváron tartották a fegyverzet és lófelszerelés minden vas alkatrészét. Szétosztásukat a mindenkori tárkányfejedelem intézte. A tárkányfejedelem osztotta ki a mezőgazdasági szerszámok céljára szükséges vascipókat is. Vajk mind a két helyen gyakorta megfordult, de Sarolt tilalmára el kellett kerülnie Erdőelvét és Székelyföldet, ahol első szerelme, Temes lánya, Csege-Tünde tartózkodott. Vajk már benne volt a férfikorban, de mindig ellenállt a házasítási terveknek, annyira szerette Tündét. Hogy viszontszerették, bizonyítja, hogy Csege-Tünde nagyon fiatalon halt meg 996-ban. Zoltán fiát az erdőelvi rimalányok nevelték Sarolt rendelkezései szerint. Vajk csak ekkor engedett anyja házasítási terveinek és hajlandó volt feleségül venni Gizella bajor hercegnőt. Ebben az időszakban, 992-996-ig, Vajk-István, mint ifjúsági fejedelem szerepelt. Géza fejedelem még 992-ben a veszprémi Nagyszalában lemondott a nagyfejedelemségről. A magyar törzsek ugyanis ekkorra már annyira megerősödtek, hogy vállalni merték a kettős magyar állam megteremtését. Ebben az időben Avariának nevezték az Encs-Ibos vonalától a Lajtáig terjedő határőrizeti országrészt; Pannóniának a Lajtától a Dunáig terjedő régi Pannóniát; a Duna vonalától Etelköz határáig terjedő területet pedig Hunniának hívták. Amikor a hittérítők bejárták az egész területet, meglepetve észlelték, hogy a lakosság teljesen az egységes magyar nyelvet beszéli. Nyelvi különbségre az őslakók már nem is emlékeztek. Négy-öt emberöltő alatt, hála a Csörsz-árokrendszerben folyó kiképzésnek és a régi városok piacain való gyakori találkozásoknak, a nép teljesen egységesen beszélte a hun törzsszövetség nyelvjárását. Avaria lakosságába benősült az évenként oda vezényelt, kiképzett határőr ifjúság. Avaria, Hunnia és Pannónia országrészekből így lett egységes Magyarország.

Amikor a hittérítők átlépték a Dunát, előre nem látott akadályokba ütköztek. Itt kevesebb volt a fejedelmi birtok. Tonuzaba besenyő vezér hallani se akart a kereszténység felvételéről. Gézának azt mondta: “Süllyedjek a föld alá, ha elhagyom az egyistent hívő igazi egyházamat.” Erre a sváb lovagok megszállták a várát, az abádi révnél két gödröt ástak és a fogoly Tonuzabát, feleségével együtt a gödörbe állították. Húsz pallosos lovag aztán nyakig betemette őket, szabadon hagyott fejüket pedig pallosukkal szétverték. Holttestük fölé nagy tüzet raktak, majd egésznapos őrömünnepet tartottak. Népükkel egy halom földet hordattak rájuk, majd megkeresztelték őket az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Vajk-István Esztergomban szülei elé járult és tiltakozott Tonuzabáék megöletése miatt. Apja helyett Sarolt válaszolt: Ha mi meg nem öljük őket, akkor az egész nép ellenünk lázad. 997-ben Géza váratlanul elhunyt. Sarolt most már teljesen átvette a hatalmat és Erdeljü Gyula lovasfejedelem tanácsára 4 besenyő, 4 kéri, 6 kabar, 3 őrsi, 2 oszlár, 2 sági, 1 nándor, 2 keszi, 3 kozár, 2 káloz, 5 székely és 2 talmács törzsbeli veterán családot telepített le Koppány birtoka körül, hogy a fejedelmi családot megvédje az ott várható esetleges támadástól. Ezek a katonai nagycsaládok jól kiképzett 300 lovast jelentettek. Rendszeres feladatuk volt a hírszerzés és a híreknek lovas futárok útján való továbbítása. Sarolt hatalmának a növekedését sokan nem jó szemmel nézték. Amikor 996-ban III. Ottó beleegyezett István és Gizella házasságába, Géza biztosítva látta az országépítés nagy munkáját. Az Ottók ugyanis egy Bizánci házasság révén békés viszonyba kerültek a keleti kereszténységgel, István házasságával tehát népünk is belépett a nyugati uralkodóházzal barátságos országok közé. Civakodó Henrik meghalt, fia pedig örült annak, hogy a húgát Magyarországra viszik királynőnek, mert így Bajorország határait kelet felé is biztosítottnak látta. István Gizellát Nyitra várába vitte, persze bajor papok is követték. Meg Hermán és Vigmann lovag is, családostul. A bajorok lemondtak ugyan Pannóniáról, mi viszont lemondtunk az Encs-Ibos vonalától a Bécsi erdőig terjedő területről, Avaria nagyobbik részéről, s az avar lakosság meghagyása mellett Pölténig engedélyeztük a bajorok betelepítését.

Sarolta nagy hatalommal rendelkezett, még a kisfejedelmi bihari rész öröklési rendjét is megváltoztatta. Nem akarta, hogy Vajk-István, első szerelmével még egyszer találkozzon. Ezért a kisfejedelmi részt, felcserélték a nyitrai országrésszel, ahol a Csákok az arany-és ezüstlelőhelyekből egyre nagyobb jövedelemre tettek szert. Géza annyit még el tudott érni, hogy Zoltán unokájának egy nagyobb birtokot adományozhatott a Barcaságban. Vászoly-Vazul főtáltos a Budavár beavatott központban Sarolt és Gizella előtt kijelentette, hogy birto-kain nem akar keresztény hittérítőket látni. Gizella ezért, amikor Vazul Csákvárra tartott, utánaindította lovagjait és Vazul szemét, hogy csakugyan ne lásson, kitolatta. Vászoly-Vazul visszakísértette magát Csákvárra s a Csákok ott bosszút esküdtek. Egyúttal megfogadták, hogy nem hagyják kipusztítani az Árpád-házat, Vászoly-Vazul gyermekeit minden erővel támogatják. A Csörsz-vonalról Koppány birodalmába telepített veteránok lovasai csakhamar jelentették, hogy Koppány és Vérbulcsú nagy haddal elindult Veszprém ellen, hogy Tonuzabát és Vászoly-Vazult megbosszulják és Saroltot megöljék. Ekkor Istvánt Esztergomban fővezérré övezték és pajzsra emelték. Vecelin, Hunt, a két Pázmány és Orci pedig lovashadsereget szervezett és kabar-palóc könnyűlovassággal elindultak Veszprém felé. Vérbulcsú megkésett, ezért Koppány egymaga vette fel a küzdelmet. Vereséget szenvedett. Holttestét négyfelé vágták és Székesfehérvár, Veszprém, Győr és Gyulafehérvár kapujára szögezték. Így akarták megfélemlíteni Szabolcs, Csák, Szalók, Szemere és a Gyulák utódait. Sarolt bosszúja sikerült, pedig az ősi törvény szerint éppen Koppányhoz kellett volna férjhez mennie. A Budavári beavatott központban nyilvántartást vezettek az Előd háznak és az Álmos-háznak minden tagjáról. Utánanéztek, hogy Vajk-István miért nevezte Temes lányát, Csegét, Tündének. Kiderült, hogy ez a név valóban létezett, az Arvisura-Anyahita beavatott ősanyánk második leányát nevezte Tündének. Ez a Tünde a Saka-birodalomba ment férjhez Kerim fejedelemhez. A Tünde nevet ezért felvették a saka-szkíta névadó nyilvántartásba. A beavatottak úgy látták, hogy Vajk-István nyilván Anyahita ősanyától kapta a Tünde név gondolatát. Akkor vajon a két fiatal nincs-e rokonságban egymással tette fel a kérdést Sarolt, amikor a szolgálatos rimalányok az alábbi táblázatot addig terjedő részében elébe tették. Valamelyest meg is nyugodott.

Elődház: Előd 836-896-899 Töhötöm-Tömörke 880-925 Horka 857-914 Harka-Uzonyka 905-925-974 I. Szabolcs 882-908-928 Kolozs-Gyula 925-961 Halics 906-926-946 II. Szabolcs 948-987 Sarolt 950-1012 Pirok928-945-954 Vajk 969-1038 Temes948-968-989 II. Zoltán 988-1025 Csege 990-996 Ebból kitudódott, hogy Csege az Előd nagyfejedelem házából származik, Vajk tőle született gyermeke, tehát a Barcaságban biztonságban van. Vajk pedig a nyugati králokéhoz hasonló házasságot köthet. De hiába kísérletezett, hogy fiát erre rábírja. Vajk egyebekben szófogadó volt, ebben a kérdésben Sarolt nem tudta befolyásolni, pedig 27 éves korával már öreglegénynek számított. Tünde pedig 996 medvetorán meghalt és az év szarvastorán Zoltán vára mellett Tündelak kegyhelyen eltemették hamvasztás után urnába helyezéssel. Vajk a Budavár beavatott központban anyja öccsétől megkérdezte miért kellett Vászoly-Vazul szemét kitolatni, amikor az védtelen volt. Kérdésére azt a választ kapta, hogy mindennek Hermán és Vigmann lovag az oka. A két lovag azt mondta, úgy értették Vazul válaszát, hogy se Gizellát, se a lovagokat nem akarja látni s ezért tolták ki mind a két szemét. Gizella Saroltnál is, Ipoly papnál is töredelmesen meggyónta bűnét, s Ipoly feloldozta. Ezek szerint az egykori feljegyzések szerint Tonuzaba és felesége elásatása a Géza lelkét terhelte, Koppány felnégyelése a Saroltét, Vászoly-Vazul megvakíttatása pedig a Gizelláét. Gizellának bűnös lovagjai szolgálataikért nem is kaptak nagyobb birtokot, csak egytizedes falukat. István, mint fiatal fejedelem, minden összeesküvőnek kitolatta a szemét. A tolvajoknak levágattatta fél karjukat, vagy ökörrel, lóval, vagy más haszonjószággal kellett a károsultat kártalanítania. A nagyszámú lovagi személyzetet fizetni kellett, ezért különféle adóztatási nemeket vezetett be. Vasváron nyilakat készíttetett adóba, a csatároknak pajzsokat. Kardot, fokost és csákányt már csak pénzért kaptak a vitézek és lovagok. Bevezette a füstpénz adót, hegyvidéken a nyest-adót, juhászoknál a bárányadót, gulyásoknál az ököradót és a csikósoknál a lóadót. Sík vidékeken 1 véka köles, vagy gabona és dombos vidéken 1 korsó bor, vagy mézes sör volt a megszokott adó. Az épületfa adót a Dunán Csepelre, vagy Kalocsára, a Tiszán és a Maroson pedig Szögedre kellett tutajon leúsztatni. Ebből építtette Géza Székesfehérvárt és Esztergomot, minden tíz-tíz falu egy templomot és monostort kapott. De a Tisza vonalán a Csörsz árokrendszer építkezéseit sem lehetett elhanyagolni, mert a tárkány-építkezések évről évre ismétlődtek.

A 12 magyar főúri család is erősítette hadifelkészültségét. Tíz főúr a “Tíz nyíl” szövetségben, kettő pedig a nyugati és déli határszéleken. Fajsz után Sur volt a tárkányfejedelem. Ezt a tisztet 955-ben átvette Bereg-Botond és 970-ig látta el, utána 982-ig Tevel fia, Zerind lett a tárkányfejedelem. Zerind Tarhos unokája volt. A 80-as években feleségül vette Botond első lányát. Nem született gyermekük, s Koppánnyal nagyon jól egyetértettek, testvérharcosok voltak. Koppányt fiának fogadta és jó tárkányfejedelmet képzett belőle. Zerind halála után 982-ben az Öregek Tanácsa Koppányt tette tárkányfejedelemmé. Ezt a tisztséget Koppány haláláig viselte. A legénység előtt Zerind Koppányt mindig fiának nevezte, ezért a köztudatban annak is tartották. De a Beavatott központban tudták, hogy Koppány Bereg-Botond fia és Zolta-Zoltán fejedelem hatodik unokája. Amikor Vajk-István 988-tól 992-ig ifjúsági tárkányfejedelem volt, sok nézeteltérés támadt közötte és Koppány között amiatt, hogy a nyílhegy és harcicsákány-ellátás néha-néha akadozott. István igen enge-dékeny volt az Encs és a bécsi erdő közötti tiltott bevándorlás dolgában is, Koppány viszont Pöltenhez is, Alsó Marótföldhöz is ragaszkodott és hallani se akart arról, hogy a bécsi avar-kurgánt németekkel betelepítsék. Karatánföldön se volt hajlandó semmiféle ilyen engedményre. Ezért Somogy dukátusát kiterjesztette Bélavárig és Fajsz várát, valamint Apor várát dukátusához csatolta. Ilyen nézeteltérések miatt Istvánra 992-ben a sóellátást bízták. Domonkos születésétől kezdve figyelemmel kísérte Vajk életét, ő javasolta a kisfejedelmi tisztség mellett sóellátónak is. Domonkos 972-ben vízkeresztkor Bizáncban megkeresztelkedett és Szarvastor 15. napján már Budavár beavatott központjában részt vett azokon a tárgyalásokon, amelyeken azt kellett eldönteni, ki képviselje a magyar törzsszövetséget a mainzi érsekség által összehívott tárgyaláson. Végül a 12 főúr Saruda aranyasszonnyal és a Márom parancsnoksága alatt álló 24 tárkánylovassal elindult Nyugatnak. Domonkost pedig 24 Csörsz-vonalbeli lovassal Jászvásáron és Magyarkán keresz-tül útbaindították az uruki keresztényekhez az ottani egyházi élet tanulmányozására. 972-től egy évet Kievben töltöttek és az Illés székesegyházban kapták meg a kért tájékoztatást. Kievben megmaradt a fél Gyarmat törzs. Volt rá eset, hogy részt vettek a vikingek kalandozásaiban is. Messze északon, a tenger mellett sok egyenes kardot zsákmányoltak. Domonkosék Kievből Magyarkára mentek, a Kuma és Szefárd magyarok székhelyére. Itt két évet töltöttek és közben a hegyi lovasokat is támogatták az erőszakos mohamedán térítések miatt támadt összetűzésekben.

Magyarka és a Van-tó uruki püspöke mindenben segítségükre volt és még a 24 lovast is kiképezte uruki-mani papokká. Ez alatt a két év alatt megtanulták az arab nyelvet, s ennek nagy hasznát vették további útjukon. Újabb két évet töltöttek a turfáni kolostorban, ott meg az ujgur nyelvet sajátították el, és a Mani-féle Bibliát tanulmányozták. Mani-uruki szerzetesek előkészítették őket az Úr városában rájuk váró tanulmányokra. Ezért megtanították őket a kurd és babiloni nyelvre is. Úr városa azonban ekkor már romokban hevert és a gyér számú lakosság már csak a temetők és templomok gondozásával foglalkozott. A Turfánban tanult papi nyelven még tudtak beszélni velük. Innen az uruki püspökség területére mentek, ahol még úgy-ahogy megmaradt uruki keresztények az érdek nélküli szeretet vallását ismertették velük. Az uruki püspökségben részletekben három évet töltöttek: Ur, Susa, Uruk és Babilon körzetében. Itt elsajátították a hívők ősi nyelvét. Amikor 8 éves tanulmányútjukról Bizáncba érkeztek, az egyházi körök élénk érdeklődéssel fogadták és még a császári udvar is hosszú kihallgatáson fogadta őket. A 980. évet Bizáncban töltötték. Az általuk jól ismert uruki püspökség minden dolgáról részletesen be kellett számolniuk. Domonkost aztán igyekeztek minden erővel a maguk oldalára állítani Rómával szemben, s ezért 980 nyarán püspökké szentelték. Innen a Bizánci csapatok Szávaszentdemeterig kísérték őket. Ott Zerind tárkányfejedelem várt rájuk Koppány ifjúsági tárkányfejedelemmel együtt. Rövid pihenés után aztán Rudavár beavatott központjába kísérték az ifjú uruki keresztényeket. Domonkost Kurszán várában Vajk ifjúsági fejedelem fogadta és ugyanúgy, mint azelőtt, Tatának szólította. Domonkos-különösen fiatalabb korában-könnyen megnyerte a gyermekek tetszését. Géza, amikor nagyfejedelemmé választották, Esztergomba költözött s ott a már korábban meghalt Mihály öccse birtokán várat építtetett. Domonkos gyakran megfordult ott és ilyenkor eljátszogatott a kis Vajkkal. Géza végül az Esztergom alatti települést Domonkosnak és lánytestvéreinek adta. Domonkos családja akkor telepedett meg itt, amikor Géza Domonkost a nyugati értekezlet után az uruki tanulmányútra küldte. Kurszán várában Géza csak akkor fordult meg, amikor a Budavári beavatott központ valami fontos megbeszélésre hívta. Így történt Domonkos hazatérése után is.

Vajk kísérte Domonkost-a Tatát-édesapja elé. Domonkos részletesen beszámolt a szumirok, ujgurok és kaszuk szétszóródásáról. Elmondta azt is, hogy Turfánban megkapta a Mani-keresztények fejedelmi koronáját. Ennek nagy része a zűrzavaros események között elveszett és csak a koponyát borító lemezdísz maradt meg. A Budavári beavatott központban úgy döntöttek, hogy Domonkosnak püspökké szentelésére tekintettel a Kisküküllő partján, Küküllővár mögött felépítik Szent Demeter székesegyházát. De Domonkos csak tíz évig tartózkodott az ottani monostorban, mert az Öregek Tanácsa úgy rendelkezett, hogy a 992-es Nagyszala után induljon egy újabb hosszú tanulmányútra és azután Bizáncon keresztülmenve, jelenjen meg Rómában. Vajk mindig nagy bizalommal fordult a Tatához és most a római megbízatása alkalmával is több olyan dologra hívta fel figyelmét, amire majd Domonkostól választ kaphat. Domonkos 980-tól volt püspök Szent Demeter templomában és a 992-es Nagyszalában az erdélyi görög katolikusokat képviselte. Mielőtt újabb útjára indult volna, Gézát Esztergomban a Turfán-uruki királyi koronával megko-ronázta. Ezzel Géza a magyarországi keresztények első uralkodójává lett. Ezt elismerte az egész keresztény világ. A koronázás alkalmából a Domonkossal idekerült ummai úzokat Székely-Szent-Demeterről az Úzdi Szentpéterre telepítették és ott nagy házhelybirtokokat adományozott nekik Géza, keresztény uralkodó. Domonkos és Géza kíséretével a Karas folyónál szállott Ajtony bödön csónakjába, hogy azon a sziklás medrű vízi úton Szörényvárra jusson. Ott átszálltak Ajtony bödön egy nagyobb hajójába s úgy mentek Bizáncba. Ajtonynak egy görög főúr lánya volt a felesége, ezért Domonkos püspök és kísérete ezeknél az ismerősöknél szállt meg. Velük tartott Urhida és Doboka, II. Szabolcs jászvásári nagyfejedelem két fia is. Doboka azért ment Bizáncba és Rómába, hogy a hadsereg felszereléseket tanulmányozza, Urhida azonban a turfáni és uruki út után most is vallási kérdések után érdeklődött. Mind a két ifjú a Vajk baráti köréhez tartozott. Vajkkal Urhida is azon tanakodtak, hogy a királlyá való koronázásának dolgában melyik oldalról számíthatnak nagyobb támogatásra.

Az útjuk nem valami jól kezdődött, mivel Ajtony bödön hajóját Bizánc közelében tengeri rablók támadták meg. Császári hajók jöttek segítségükre, de négy hajósukat akkorra már kiherélték, hogy rabszolgáknak eladhassák. Az egyházi körök, bár tudtak a Nazir, Úr és Uruk városában történtekről, magát Domonkost uruki püspöknek elismerték, tudtak az uruki püspökségről is, hiszen 430-ban még sűrű levélváltás folyt Bizánc és Uruk között, olyasmiről azonban hallani sem akartak, hogy Nazirt Urukban állítólag lugalnak kiáltották ki, és a nagytemplomban egyházfejedelemmé szentelve királlyá kenték. Pedig ezekről az eseményekről később Susa városában is találtak feljegyzéseket. Nazirt Susai lovasok kísérték Urukba; a szamárháton felvonuló ünneplők Úr, Uruk és Umma városából valók voltak. Bizánc egyházi körei örömmel fogadták ugyan Domonkost, mint Székely Szent Demeter püspökét, arra azonban egyelőre nem gondolt sem az egyház, sem a császári ház, hogy metropolitát küldjenek a magyaroknak. Két év múlva Domonkosék Rómába mentek, ott Szent Péter egyházának tanításában részesültek. Végül Domonkost II. Szilveszter pápa érsekké szentelte és megígérte neki, hogy a német-római császárság által összehívott ravennai zsinaton pártolni fogja Istvánnak azt a kérését, hogy Domonkost esztergomi érsekké nevezze ki, őneki pedig királyi koronát küldjön. A Ravennában 1001. április 4-tő1 13-ig tartott zsinat, melyen jelen volt III. Ottó, II. Szilveszter pápa, Odiló clunyi apát, valamint Romvald és Bruno püspök, hozzájárult az esztergomi érsekség megalapításához és ahhoz, hogy István részére királyi koronát, országalmát, zászlóslándzsát, apostoli gyűrűt, jogart és királyi pálcát küldjenek. Bizáncból a 24 kísérő, Urhida vezetésével Besenyő-Fehérváron át visszatért Szörényvárra, onnan pedig kisebb bödönhajókon Ajtony-Karasra eveztek. Itt Ajtonynak jelentést tettek a Bizánci kudarcukról. Ajtony és felesége azonnal Szörényvárba hajózott, innen egy besenyő hajóval Bödönbe ment és érintkezésbe lépett a császári ház megbízottjával. Gyors futár hozta a választ, hogy II. Bazeliosz császár vendégségbe hívja őket. Ajtony Erdeljü Gyulával együtt feltárta a császár előtt, hogy Magyar-ország Temesi tartománya és Erdély hajlandó a görög ortodox egyház lelki gondozásában élni már csak azért is, mert a Bizánci egyház elismerte az uruki püspökséget. A magyar nép nem hajlandó a nyugati kereszténység pápai tizedét fizetni. Domonkos II. Bazeliosz hajóján Dobokával együtt elment a Nápolyi királyság területére is. 994-től 1000-ig itt is egyházi kérdéseket tanulmányozott.

Doboka a pápai testőrségnek lett a tagja. Domonkost az 1000. Év húsvétján érsekké szentelték, Dobokát pedig pápai ajtónállóvá nevezték ki. Ezután mind a ketten hazajöttek Magyarországra és részt vettek azon az ünnepségen, amelyen Vajkot uruki szertartás szerint megkoronázták az Úr városából Urukba menekített, majd a magyar népnek küldött koronával. Ezen a koronázáson csak a kettős nagyfejedelmi ház tagjai vettek részt. A koronázási dombot oroszlános címer díszítette, a trón mellett Doboka állott díszőrséget s Domonkossal együtt ő tette a király fejére az uruki koronát. A koronázást követő napon, 1000. augusztus 21-én Doboka és Domonkos visszament Rómába, hogy II. Szilveszter kíséretében részt vegyenek a Ravennában tartandó zsinaton. Dobokát azért kellett Raven-nába vinni, mert István királynak valamivel kisebb volt a feje, mint Dobokának a Doboka feje méretére készítendő korona alatt tehát elfért az uruki sima aranylemez-korona. Rómából Domonkos, II. Szilveszter pápával és III. Ottóval Ravennába ment. Ott Domonkost Ma-gyarország első érsekének nyilvánították. Az erről szóló okiratot aláírta II. Szilveszter, III. Ottó, Odiló clunyi apát és Bruno érsek is. A levelet 1007-ben, Frankfurtban valamennyi nyugati keresztény érsek kézjegyével látta el. Az apostoli királyi koronát Domonkos hozta Anasztáz-Asrik érsekkel; a zászlós lándzsát Doboka pápai trónálló 24 Urhida lovasával; egy díszes jávorszarvasos Turfáni ládában pedig a karpántos királyi palástot, az országalmát, az apostoli királyi gyűrűt, a királyi pálcát és más kisebb kegyékszereket. A koronázási szertartásra egy évvel az előző évi koronázás után, 1001. augusztus20-án került sor Esztergomban. Kuslód és Gyűrűfű ajtónállók a Budavár beavatott központ parancsára következőképpen írták meg a koronázást. A kürtösök a vár fokán ébresztőt fújtak. A város felkészült a nagy eseményre. Székesegyházi mise után Anasztiz-Asrik egyik püspöke jött Gizella királynővel Istvánért. Két püspök várta az ajtónál és karon fogva vezette a Székesegyházba. Elől 24 pap ment füstölőkkel. A Székes-egyház ajtajában Domonkos, a magyar érsek várta a menetet. A palástot és a kardot István átadta Anasztáz érseknek. Az érsek litániát mondott. Magyarul hirdette, hogy ezt a hitet meg kell tartani, a királynak pedig meg kell védenie az egyház papjait, István országát általuk kell kormányoznia. Azután a meghívottakhoz fordult és megkérdezte: -Alá akarjátok-e vetni magatokat királyotoknak? Az ünneplők és a nép azt válaszolta: Akarjuk.

Erre Domonkos illatos olajjal királlyá kente Istvánt, Utána az ajándékba küldött karddal az oltár előtt felövezte, a karpántos palástot ráerősítette és átadta neki az apostoli királyi gyűrűt. Jobb kezébe adta a jogart, bal kezébe a királyi pálcát. Majd fejére illesztette az uruki aranylemezes sisakot és erre tette a szép, liliomos királyi koronát. Áldás után Domonkos és Anasztáz az ordoszi trónhoz vezették, és a trónra ültették. István király megcsókolta a jobbján álló Domonkos érseket, majd a bal oldalt álló Anasztáz érseket és felhangzott az erre az alkalomra Urhida várában szerkesztett pápai himnusz. Domonkos érsek még misét mondott, majd Anasztázzal együtt körmenetet vezetett. Uruki szokás szerint 24 kis kápolnában volt füstöléses hálaadás. Utána Anasztáz felolvasta a ravennai zsinaton kiadott latin nyelvű írást az esztergomi érsekség felállításáról. “Az érseki székesegyház felszentelését az előző napon végezték a klérus tagjai, de engem oda nem engedtek be, -írja Gyűrűfű- mert én Domonkos érsek fegyverhordozója voltam és az ajtó elé állítottak őrségbe. Rovásjeleket nem véshettem az épületben sehova, mert ezt Budavár beavatott központja meg-tiltotta.” A körmenet után Domonkos érsek, engedve az uruki keresztények kérésének, a vendégeket Anasztáz érsekkel a vendégházba kísérte. Ott nagy lakomát tartottak és utána elkezdődött az uruki szertartás szerinti királlyá avatás. Ez azzal kezdődött, hogy Istvánt Domonkos uruki illatos olajjal királlyá kente s így ment fel a koronázó dombra. A koronázó dombot a Csörsz - vonal tárkányai készítették a 72 tömény területéről hozott 1-1 aranyvékás földből. Ekkor Doboka, Urhida, Buda, Zsombor és Bucna ajtónállók ráadták Istvánra az apostoli pántokkal ellátott palástot, majd, amikor István felszállt Sólyom nevű kedvenc lovára, Domonkos kezébe adta az országalmát, jobb kezébe pedig a Ravennából küldött kardot, és így lovagolt István a koronázó dombra. Először Dél felé, majd északnak, utána nyugatnak, végül Kelet felé sújtott. Ezzel azt jelképezte, hogy az aranyasszonynak felajánlott országot minden ellenséggel, védelmezi. Kardját átadta Dobokának, mint fővezérnek, tőle pedig átvette az aranyos lándzsát a zászlóval. Ez azt jelentette, hogy a népnek ezt a zászlót kell követnie. Utána István beült az Ordoszból hozott aranyozott királyi székbe és Domonkos a fejére tette az Úr városbéli, majd föléje a Ravennából hozott liliomos királyi koronát. Így koronásan fellovagolt a koronázódombra Attila kardjával, s a hozzá hű lovasparancsnokokat lovaggá, azaz vitézzé ütötte. Amíg a székesegyházban Gizella koronázása folyt, a lovaggá ütött fejedelmi ifjak közül heten István királyt pajzsukra emelték és királyukká kiáltották ki. Ezek az ifjak voltak: Doboka Buda Urhida Bucna Zsombor Boja Bonyha 970-1025 979-1008 971-1035 980-1028 977-1032 980-1028 981-1023

Erdeljü Gyula a lovaggá ütött ifjakkal és tárkányaival a székesegyház elé vonult és Gizella királynét éltették, majd István Gizellát a királyi koronázó székhez vezette. A koronázásra meghívták Kipcsák jászvásári fejedelmet is, aki 998 után szerződésben vállalta a kialakulóban lévő új Avar-Magyar kettős királyság támogatását. A kettős nagyfejedelemség ugyanis már szűnőfélben volt. Az Árpádház Vajkkal a kettős koronázás után királlyá lett Istvánnal teljes uralkodói hatalomra jutott Zerind fia, Kipcsák és annak a fia állott az Árpád-ház mellett s ez a Lebedház uralma alatt lévő területeket jelentette.

970- 971- 977- 979- 980- 980- 981- 948- 955- 1025 1035 1032 1008 1028 1028 1025 970 1009

Az Előd háznak Töhötöm ága Erdeljü Gyula révén bírta az erdélyi országrészt, az Előd ház Horka ágának a Marostól az Aldunáig és Szörényvárig terjedő rész jutott. Parajd határőrsége, Parajd házassága útján a szörényi bánságot örökölte. Parajdra bízták a Vajk korai házasságából született fiát, kabar-székely néven II. Zoltánnak nevezték. Ennek a fiának Vajk 988-996 között várat építtetett. Sarolt öccsét, Gyulát az Erdőelvi kisfejedelemségbe vezényelték, mert Anasztáz és Radla a Csörsz árokrendszer feloszlatását követelte. További sérelme volt, hogy István mért nem őrá bízta a kis Zoltán nevelését. De István jobbnak látta az 50 éves megfontolt Parajd gondoskodását. Gyula sérelmeitől indít-tatva Ajtonyhoz kezdett közeledni, aki teljességgel a keleti kereszténység híve lett. Gyakran találkoztak a Székely Szentdemeteri székesegyházban és a Bizánchoz való csatlakozás mellett döntöttek. Ajtony, Bodon-Bödön városában II. Bazeliosz császárral is találkozott. A császár a várost Vidin néven birtokba vette. Ajtony pedig 1002-ben a Bizánci görög hitre tért. Keresztszülei voltak Parajd és Erdeljü Gyula. Amikor mindez István tudomására jutott, Doboka fővezért küldte ellene. Doboka 1003 tavaszán indult el Urhida várából Megyer törzsbeli vitézeivel. Esztergomnál kelt át a Dunán és riasztotta a Kéri és a Keszi törzset. Utána Fülek és Gömör várát érintve Kassára lovagolt. Közben a seregének létszáma két palóc tárkánytörzzsel 5000-re emelkedett. Itt újabb 2000 kabar lovas csatlakozott hozzájuk, Szabolcsváron pedig 3000 lovas várta őket, akiket Zsombor riasztott. Doboka serege végül egy tömény lett, vagyis 10000 lovasból állott. Erdeljü Gyula kerülni akarta a testvérháborút, ezért előbb Jászvásárra lovagolt, onnan a lengyel királyi udvarba ment és ott másodszor megházasodott. Meskó egyik unokáját vette feleségül, lstván pedig ez alatt az ifjú Erdeljü Zoltánt tette a Gyula-féle országrész urává és a sószállító utak lovas-parancsnokává. Ajtony sem akart háborúskodást, Zoltán unokaöccse volt. Ezért a Karas-parti Ajtony várába tette át székhelyét. Erdeljü Zoltán Budát bízta meg a Maros jobb oldalán húzódó sószállító út felügyeletével, a Szamos menti sószállítást pedig Kaplonyra bízta. Doboka a Megyer törzsből, Erős Csák hadából való Zoltán vitézt bízta meg és a kassai kabarok közül való Berényt tette Erdeljü Zoltán testőrévé. Az ifjú fejedelemfi István király örömére jó testvéri barátságot kötött mindkét testőr parancsnokkal. A déli végeken a bolgárok és görögök miatt sok mindenféle torzsalkodás adódott. Parajd 1003-ban meghalt.

Ettől kezdve a szörényvári besenyők se voltak többé olyan barátságosak, mint a kettős fejedelemség idején; szerintük Avaria-Hunnia elszakadt tőlük. Ajtony mind többet követelt a sószállítás részesedéséből és a hittérítést se nézte jó szemmel. A besenyő betörések miatt a sószállítás vonalán harcokra került sor, Buda fejedelemfi pedig gyilkosságnak esett áldozatul. István király aztán 1009-ben megbízta Doboka fővezér fiát, Csanádot, hogy ifjúsági seregével teremtsen rendet Ajtony országában. Csanád serege azonban Kőkenyérnél megfutamodott a tapasztaltabb sereg elől és Szőreg és Kanizsa vonaláig vonult vissza. Ekkor ért Szőregre Gyula vezetésével, oroszlános zászlókkal a Pöltenből elvezényelt Béla törzsbeli határőrség és a Harangod folyónál Ajtonyt legyőzték. A rimalányok parancsnoka Karos lánya, Ilona volt. A hős lányok Harangod várának minden értékét meg akarták menteni. Ilona és hugai az értékesebb tárgyakat elrejtették, vagy szekérre rakták. Közben Ilona a várárok előtt fegyveresen várta Csanád támadását. A 21 évesek serege legyőzte a várvédőket, de a halottak között Ajtonyt hiába keresték. Ajtony akkor már Nagyősz körül vonta össze újra csapatait. A besenyő Gyula vezér kétlovaglásnyira megközelítette Nagyőszt, de látótávolságra letáborozott, bevárta Csanád seregét és velük együtt közös erővel indultak támadásba. Ajtony, bár látta a királyi haderő fölényét, nem futamodott meg. A menekülő Karosnak, feleségének szekereseit egy kevés kísérettel elindította Szörényvár felé, ő maga pedig előcsapataival támadásba indult. Több óráig tartott a küzdelem, míg a nagyőszi tárkány-tábort Csanád csapatai be tudták venni. Jó védelmi szögellésben a régi római sáncok is védelmi vonalul szolgáltak neki. Ajtony az égerfa vár kapujában esett el. Csanád diadalittasan vágta le a fejét. A nyelvét kivágta és a tarsolyába tette. Az ellenállás vezetői, Csanád és Gyula Marosváron összeszedette és a legyőzötteket a győztes csapatok előtt Székesfehérvárra hajtotta. István ekkor Esztergomot elhagyva országnapot tartott. A vétkes főurak és bők felett jogarral kezében mondott ítéletet, a vitézek és inek felett pedig a királyi pálcával osztott igazságot. Amikor a Csanád és Gyula belépett a trónterembe, István király először Gyulának adta meg a szót. Gyula így számolt be a történtekről:

“Urunk, István király! Marosvár és Kökényér felől kellett volna bekeríteni őket, elgondolásod szerint, de a most kiképzett 21 éves tárkánylovasok megfutamodtak. Én oroszlános monostornál vártam a híreket, az ifjú Csanád harcosai ott gyűltek össze újból. Átkeltünk a Tiszán és a Maroson, majd a Csörsz árokrendszerben lévő Harangod vára felé tartottunk, de ott erős ellenállásba ütköztünk. A 21 éves tárkánysereg az ellenállók lemészárlása után jött tisztába azzal, hogy Harangod várának védőiben a rimalányok páncélos csapatait győztük le. Ezután Nagyősz várában lovagoltunk; Ajtonyt legyőztük, de elesett, ezért nem tudtuk a bűnösök között idehajtani. De levágtam a fejét és elhoztam a nyelvét, mellyel téged szidalmazott.”

Ekkor István király rövid gondolkodás után így szólt: A legyőzött várának ezután nem Marosvár lesz a neve, hanem Csanádvár és Csanád lesz benne az ispán. Gyula várát pedig a besenyő töményben, Gyula vezér, neked adom. István király ekkor letette a jogart és elővette a királyi pálcát, mivel gyermekek járultak eléje. Koppány, Gyula, Ajtony utódairól rendelkezett: Urhida várából odahozott Koppány-fiak: Berzence és Babocsa a somogyvári uradalomból megkapta a róluk elnevezett községeket a hozzájuk tartozó tized-településekkel. Erdeljü Gyula fiai közül a hősi halált halt Buda gyermekei Buda vára körül kaptak birtokokat; Bucna a Maros jobb partján folyó sószállítások ellenőrzését örökölte és a Jász síkság közepén, a Bugac környékén lévő településeket. A vitézi sorba lépő Győrnek, Veszprémnek és a kis Szolnoknak az ilyen nevű várakat adta. Legkedvesebb öccsének adta még a meszes kaputól Szolnokig való sószállítás jogát, meg azon felül Doboka vára környékén lévő birtokokat. Kaplonynak csak a Dés-Meszes kapu közötti sószállítást hagyta meg, mert ő beszélte rá Erdeljü Gyulát a távozásra. Ajtony családját sem irtotta ki. Ajtony monostorát és tizedfalu tartozékait Ajtony gyermekeinek adta. Karas leszármazottainak a Karas folyó völgyében adott birtokot, kisfiának, az Ajtony napján született Ajtonynak pedig Gömör vár környékén a Szárazvölgyben Szuha községet. Ajtony legyőzésével megszűntek az ellenségeskedések, a lovagi rend pedig folyton nő,-állapította meg záróbeszédében Urhida országbíró. Utána a mainzi íródeák felolvasta az új törvényt, hogy a kézlevágás és a szemek kitolása, a fülek levágása ezentúl megszűnik és visszatér a régi rend: lopás miatt egy-egy ökör, egy-egy tinó, vagy egy-egy kakas beadása lesz a büntetés. De a büntetést bűnbánó gyónásokkal enyhíteni is lehet. Akiket pedig rovás bűnén kapnak, azok várfogságra vettetnek. Ezen túl csak latin betűt szabad használni. Ebben az írástudó papok és apátok kötelesek segíteni. Koppány végvári vitézeinek, Erdeljü Gyula és Ajtony fejedelemségének meghódítását pedig azért róttam le Arvisúrákba, hogy az utánunk jövők megtudják, hogyan lettünk a fejedelemségből királysággá. Gyűrűfű és Kuslód rovásait Vászoly főtáltos Bulcsú, Zerind és Csanád vitézekkel ellenőriztette és a szállításra előkészített Arvisura gyűjteménybe helyezte. Kuslód és Gyűrűfű Vászoly Rovósámánok főtáltos

A kettős koronázás nem hozza meg a kívánt békességet, sőt éppen erre az időre tehető, hogy a keleti és déli országrészekben a gyermekeket három névre is keresztelték. Szentdemeter környékén sok híve volt a bizánci egyháznak, de amikor a nyugati hittérítők megérkeztek, mindenkit megkereszteltek római hitre (is). A Domonkossal érkező Uruk-ummai úzokat Kolozs-vásárhelynek Petre nevű helységében telepítették le és a községeket Úzdi-Szentpéternek nevezték el. Ez azt jelentette, hogy az ummai úzok felvették Szent Péter utódjának, a római pápának latin nyelvű nyugati kereszténységét. Így aztán mindenkinek uruki, bizánci és római neve lett. Ugyanez történt a görögül és latinul is beszélő Domonkossal is. 980-tól járta az uruki, a bizánci és a római keresztények intézményeit. Mégis, amikor Rómában II. Szilveszter elé került, III. Ottó mainzi érseksége nem őt, hanem Szár László bátyját, Sebestyént akarta esztergomi érsekké kineveztetni. Pedig Domonkost már Turfánban is és Bizáncban is püspökké szentelték. Neki is három neve volt: Turu, Mihály és Domonkos. Amikor Domonkos előadta a pápának, hogy uruki kísérettel a Szentföldön is járt és egy darabkát is hozott a Krisztus keresztjéből. Szilveszter nemcsak a Domonkos rátermettségét és nyelvtudását vette figyelembe, hanem ezek mellett azt is, hogy végigjárta a Szentföldet. Így aztán Domonkost érsekké, Sebestyént pedig püspökké szentelte. Domonkos 954-ben született, Sebestyén pedig 979-ben, tehát alig 22 éves volt. De Ottó igen kedvelte az alkalmazkodó kispapot, ezért javasolta erre a magas egyházi méltóságra. A pápánál természetesen számított az életkoruk is. Sebestyén örült annak is nagyon, hogy Sarolt és István kérelmére kinevezték veszprémi püspökké. Örömmel hagyta ott Rómát és 1000-ben szüretre már hazaérkezett. István az anyjára bízta, hogy az is nézzen utána Veszprémben, a fejedelemasszony székvárosában, hogy s mint megy végbe az első püs-pökség felállítása. A régi uruki templomot székesegyházzá alakították át és az 1001. évi medvetor első napján Sebestyén felszentelte. Sarolta büszke volt rá, hogy a régi pogány és uruki keresztény hagyomány is fennmaradt annyiban, hogy a fejedelemasszonyoknak újra külön aranyasszony-papjuk és püspökük lett. Ravennából zsinat után megérkezett Domonkos és Sebestyénnel együtt nekiláttak a további püspökségek megszervezésének.

István és Domonkos a Rómában előterjesztett tervük szerint a veszprémi püspökségen kívül még a kalocsai, egri, pécsi, győri és gyulafehérvári püspökség megalapítását tartotta szükségesnek. Az esztergomi érsekség így hat püspökséggel rendelkezett. A kettős koronázás után Domonkos először is az esztergomi érsekséget szervezte meg. De nem Sarolt terveinek megfelelően, aki Sebestyénnel és a Mainzban kiképzett hazai kispapokkal már az 1000. év utolsó negyedében kialakította az esperességeket, hanem a mainzi érsekség és III. Ottó tanácsára Itáliából, Germániából és Polóniából hozott térítőkkel szervezte meg az új esperességeket. Ezek után megvetették az alapját a templommal rendelkező egyházközségeknek. Domonkos rendszere szabta meg a további püspökségek kialakításának módját is. A székesfehérvári esperesség a veszprémi püspökség területéhez tartozott. Itt a Mainzban tanult Csaba lett az esperes. Amíg az új székesegyház elkészült, az uruki kiskápolnát használta. Az egyházi szervezet dolgát Domonkos és Sebestyén még Ravennában véglegesen megtárgyalta. Ennek megfelelően Sarolt kispapjai Székesfehérváron is, Veszprémben az uralkodók papjai lettek. Sarolt udvari káplánja és püspöke tehát Sebestyén volt, Csaba pedig Fehérvár esperese lett. Később ő volt az ország nádora. A Géza által megkezdett esztergomi bazilika építését csak 1001-ben fejezték be. Ide Domonkos már érsekként érkezett. De még folyt a belső festési munka, amikor már megállapították az esztergomi érsek-ség területét, Sasvár, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád és Gömör esperességgel. Ez a rész mindig az uralkodó területének számított. A veszprémi püspökség megszervezése szerint Veszprém, Visegrád, Fehérvár és Kolon esperességével mindig az aranyasszonyoké, az uralkodónőké volt.

Az Istenanyának, Magyarország Aranyasszonyának ajánlották fel. Bár a pannonhalmi apátság is Veszprém területére esett, mégis mivel Géza-korabeli alapítású volt, a későbbiekben is független maradt Veszprémtől is meg Esztergomtól is. A győri püspökséghez tartozott Komárom, Győr, Moson és Karakó esperessége. Az egri pöspökséghez tartozott Újvár, Borsod, Zemplén, Ung, Borsova, Szabolcs, Bihar, Zaránd, Békés, és Külső-Szolnok esperessége. A pécsi püspökség Baranya, Somogy, Tolna és Fejér esperességének kisebb részét kapta, Bolgyánvár és Valkóvár egy-egy részével. A kalocsai püspökség Csongrád, Bács, Bodrog és Ajtony országának esperességeivel alakult meg. A gyulafehérvári püspökségé volt Hunyad, Fehér, Küküllő, Torda, Kolozs, Doboka és Felső-Szolnok esperessége, Kraszna és Szatmár területével. A pannonhalmi apátságot még Géza korában, a Nagyszala 992. évi döntése alapján, az Uruk városából visszatért Domonkos szentelte fel. Örömmel vitte a hírt Bizáncba is, Rómába is az apátság létrejöttéről, ahol kispapokat fognak kiképezni. Ehhez Bizáncban is, Rómában is hozzájárultak. Ennek az apátságnak a megszervezése is hozzájárult ahhoz, hogy Ravennában Magyarföld első érsekévé nevezték ki. Bár a 992. évi Nagyszala úgy döntött, hogy az Encs-Ibos-Karatán-Bécs közötti Avaria papjainak nagy többsége a kiképzésre Mainzba küldött hazai fiatalságból fog kikerülni, Bizánc miatt ezt a területet az avar keresztény papok mellett a bajor hittérítőknek engedték át. A Gizellával bejött papok, latin tudásukra hivatkozva erősen követelték az érseki és püspöki helyeket, de ez Domonkos és Sebestyén korában nem sikerült. A pécsváradi apátságot még Domonkos és Sebestyén vette tervbe, de az apátság benépesítését csak később hajtották végre. Avaria érsekévé a salzburgi érseket nevezték ki. Domonkos 1003-ban halálosan megbetegedett. Áldását adta Sebestyénre, aki aztán ő utána csakugyan esztergomi érsek is lett, de az azzal járó szervezői munkáját nem sokáig folytathatta, mert az orvosok hibájából 1007 tavaszán meghalt.

Mivel papi orvosok kezelték, mindenki arra gyanakodott, hogy a bajor papok tették el láb alól. Utána Anasztáz-Asrik lett az esztergomi érsek. Ő István beleegyezésével a legrátermettebb nyugati hittérítők közül választotta ki az új püspököket. Ezek a papok aztán elpusztítottak minden korábbi egyháztörténeti írást. Sebestyén ugyanis még a régi rovásjeleket is alkalmazta. A királyi ház és Sarolt veszprémi püspöksége, meg a budavári esperesség még magyar nyelven levelezett. Domonkos egyházszervező munkája is rovásokkal, magyarul folyt. Egészsége is ebben a munkában ment tönkre, de ez nem számított, amikor minden rovást el kellett pusztítani. István később beleegyezett a latin nyelv kizárólagos használatába. Amikor III. Ottó meghalt és udvari kancelláriáját II. Henrik feloszlatta, Heribert vezető írnok 10 beosztottjával István udvarába került. Először csak István levelezését végezték, de amikor Domonkos meghalt, 1003-ban megbízta őket a veszprémi püspökség és a pannonhalmi apátság írásbeli dolgainak a végzésével is. Amikor aztán az új esztergomi érsek, Sebestyén is meghalt, minden egyházi levelezés Heribert szétküldött seregének a kezébe került. Ezek a türelmetlen bajor írnokok aztán elégettek minden rovással vegyes írást, a Domonkos és Sebestyén, meg a budavári uruki püspökség levelezéseit, tehát az első okmánytárat. A Szent Mártonról elnevezett pannonhalmi apátságot a Géza által idehívott Brunó alapította. Innen-992-től 1007-ig, Sebestyén haláláig-15 év alatt sok magyarul is tudó kispap került ki, ezek is hittérítő munkát végeztek. Ez alatt a 15 év alatt csaknem 100 magyarul beszélő kispapot képeztek ki Pannon-halmán. Sebestyénnek érdeme az is, hogy Domonkos hozzájárulásával a nazirságot fogadó kispap rétegből 1003-1006 között kinevelte a pásztói, zebegényi és pentelei domonkos rendi, meg a veszprémi aranyasszony szerzetesrendet. Ez eleinte csak kis létszámmal működött a budavári uruki esperesség alatt. Domonkos és Sebestyén, István helyeslésével azon volt, hogy minden 10 falunak legyen papja és egy kis temploma, a vásárral rendelkező helységek pedig állítsanak fel egy esperességet. Eleinte tehát 10 plébános tartozott egy esperes alá. A Pannonhalmán kiképzett kispapok közül 2-2 egyházfi került a 44 esperességbe, 3-3 pedig a Domonkos-rendbe, hogy az elhalálozó espereseket, vagy helyetteseiket innen pótolhassák. 1008 után azonban mindez megváltozott, mert az Anasztáz-Asrik féle egyházszervezés félretette a Domonkos-Sebestyén féle rendet.

Az ünnepnapokat és minden más munkaszünetet áttették vasárnapra. Így akarták biztosítani, hogy az igehirdetésen és a szentmisén mindenki ott legyen. Ilyenkor került sor a papi tized beszedésére is. A tizedet világi egyházfiak vitték be az esperesnek. Közben a pap is, az esperes is kivette a maga részét a tizedből és a püspöki részt így szolgáltatták be a püspökségnek. Az esztergomi érsek a maga részét az érseki kincstárba tette, s a pápai tizedet továbbította Rómába. A dézsma fizetése sokaknak nem tetszett, ezért akinek módjában állott, áttért a bizánci hitre. Azok nem követeltek dézsmát. De sokan gyermekeiket megkereszteltették uruki, bizánci és római módon is. Sőt a pogány arbag-sámánok, vagy a magyari táltosok is kereszteltek. A néptől mindenki a maga hasznát leszedte. Sokan vándoroltak a gyérebben lakott területekre, ahol az uruki és pogány hitűek voltak többségben. Az ország peremrészein és a hatalmi harcok miatt még a fejedelmi és a vezéri családokban is elég gyakori volt a hármas névadás. Vecelinéknek nem tetszett, hogy Sebestyén a fehérvári esperességet Pata tárkányfejedelem egyik fiával töltötte be, a veszprémi püspök, Csaba pedig uruki neve helyett a Mihály nevet vette fel. Ezt azért kifogásolták, mert a veszprémi püspökségnek Szent Mihály volt a patrónusa. Csaba ellen más okból is folyton áskálódtak a felsőbb egyházi szerveknél. Hogy ne lehessen kifogásuk, Pata tárkányfejedelem második fiának az uruki Bene név helyett a Benedek nevet adták. Harmadik fia a rokon bolgár nép hőse után az Aba nevet is viselte. Sebestyén megengedte, hogy Benedek-Bene az uruki egyház keretein belül megszervezze a Domonkos-rendet. Ezért Benedeket előbb budavári esperessé, majd váci püspökké nevezte ki. Így 1010-ben mind a három rend és a veszprémi női kolostor is a régi uruki egyház fennhatósága alatt maradt. Sarolt haláláig (1012) nem engedte ki a kezei közül a veszprémi női kolostor irányítását. Utána Gizella a Heribert tanácsára minden veszprémi rovást elégettetett. A Vecelin vezette Hunt, Héder, Pázmány és Vigman-féle lovagoknak az sem tetszett, hogy mire Domonkos Ravennából megérkezett Esztergomba, István, Sarolt és Gizella az elhunyt olasz származású pannonhalmi apátúr helyére, ha ideiglenesen is, Pata úr második fiát, Bene kispapot jelölte. Fő bűnéül azt rótták fel, hogy egy magyar pogány főúr fia Szent Benedek nevét merészeli viselni, amikor a legte-kintélyesebb bíborost is Benedeknek hívják. Később 1012-1024 között ő lett a római pápa. Benedek már 1000-ben 48 kispapnak való növendéket vett fel kiképzésre a pannonhalmi apátságba. István megko-ronázása után Benedek-Bene kispapot Rómába küldték továbbtanulni. Utána Rasina lett az új pannon-halmi apát. Ő már megfelelt Vecelin csoportjának. Rá is szolgált a bizalomra: egy mesterségesen előidé-zett tűzvész minden Benedek-Bene által készített okmányt elpusztított. Sebestyén hiába akart volna 1002-ben Veszprémből vizsgálatot indítani.

Pannonhalma közvetlenül a római pápához tartozott. A budavári beavatott központ már kezdettől fogva küldött növendékeket körzetéből Pannonhalmára. Itt már 973 őszén felállították a salzburgi érsekséghez tartozó fehéregyházi latin szertartású esperességet. Az első esperes Fekete Arnó volt salzburgi érsek leszármazottja volt. Nagy elődje után budai Arnónak nevezték. Ez az Arnó esperes Encs-Ibos-Bécs körzetéből hozott be avar származású kispapokat, akik az itt beszélt magyarhoz nagyon közel álló nyelven beszéltek. Valójában Budavár, Avarbástya, Kurtán-vára és Kurszán városa is fejedelmi birtok volt, de Árpád a bátyja iránti tiszteletből Kurtán birtokát Visegrádtól a Duna mindkét oldalán egészen Százhalombattáig meghagyta a Kurszán családjának a tulajdonában. Visegrád várától tehát Százhalombattáig battai avar papok, mint uruki papok teljesítettek egyházi szolgálatot. Ezért Árpádot is a Fehéregyházán lévő uruki egyházközség templomában temették el. Kurszán utódai között csaknem minden nemzedékben volt Kurszán, Kurtán, vagy Apor nevű ivadék. A Kurszán-ivadékok gyermekei közül többen a szüret első napjaiban születtek. Márpedig ez ősi névadó szokás szerint-minden ilyenkor született Megyer törzsbeli fiúgyermeket-Kusály, Apor, Kurszán vagy Kurtán névre kereszteltek. Lányaik mind főúri családokba mentek férjhez. Így aztán a fejedelmi család-ban és az Öregek Tanácsában Kurszánnak, az első jász-síksági fejedelemnek mindig volt egy-két leszár-mazottja. Ezért még a mainzi érsekség nyilvántartásában is úgy szerepeltek, mint magyar társuralkodók, akik részt vettek az ország vezetésével és a kalandozások irányításában is. Pata tárkányfejedelem az Apor (910-960) lányát vette el feleségül, Solymoskát. Ennél fogva fiai: Aba, Csaba és Bene is a Kurszán-házhoz tartoztak: Kusály-Kurszán-Kurtán(845-896-899) Árpád(848-899-908) Kurszán(865-904),Szabolcs(864-902) Zoltán-Zsolt-Zolta(892-955) Apor(910-960) Taksony(926-970) Ibolya Kurszán(951-1001),Solymoska-Pata Géza(951-997), Sarolt(950-1012) (958-1002/960-997) Kurtán Apor Csaba-Mihály 984-1043 986-1008 983-1044 Bene-Benedek Aba Sámuel Piroska (983-1038) (985-1044) (976-1048)

Így Kurszán fősámán és Kurtán fejedelem leszármazottai a Budavári beavatott központban a belső magot alkották. Végül az Árpád-ház és Kurszán-ház Aba Sámuel és Piroska révén találkozott. Amikor Kurszán várában Apor fia, Kurszán volt a beavatottak fejedelme, akkor történt István kettős koronázása, az első esztergomi érsek, Domonkos által. De Anasztáz és Vecelin hívei később megmérgezték Domonkos érseket. Bénultan került Kurszán várába és 1010-ig mint félig holtat gyógyítgatták. Urnáját 1010-ben az esztergomi bazilika altemplomában helyezték el. Meg kellett halnia, mert nem járult hozzá ahhoz, hogy Doboka ifjú seregével megsemmisítse Erdeljü Gyulát. Ennek megelőzésére Sebestyént Kolozsvárra küldte és Gyulát családjával együtt Székesfehérvárra menekítette. Ott pedig Vajk-Istvánt kibékítette a nagybátyjával. Mire Sebestyén visszaérkezett Esztergomba, Domonkos már alig tudott beszélni, de áldását a Kurtán és Apor testvérek előtt még rá tudta adni Sebestyénre. Ott volt a fehérvári esperes is. Az esztergomi érsekségre Sebestyént javasolta. István az ügyet rögtön kivizsgáltatta. A Domonkos elleni merénylet beigazolódott. Sarolt és István pedig Csaba nádorispán helyeslésével Sebestyént javasolta esztergomi érseknek. De mire Sebestyén megszervezte a 6 püspökös érsekséget, világosabban látta a helyzetet, így nem járult hozzá Ajtony teljes megsemmisítéséhez, sőt hozzá készülődött. Erre Anasztáz és Vecelin hívei gyógyszerrel megmérgezték. 1007 karácsonyán Esztergomban eltemették. A Budavári beavatott központban, 3 példányban készült végrendelet maradt utána. Ennek csak egy példánya jutott el a fehéregyházi esperes útján Kurszánvárba. Erre királyi tanácsot hívtak össze. István király és Sarolt felháborodva értesült a gyilkosságokról. Az nem volt kétséges, hogy a rovások megsemmisítésére és a bálványok ledöntésére maga Sebestyén is kiadta a parancsot; gondolatait, prédikációit mégis rovással írta le. Anasztáz és Vecelin hívei ezt gonosz és istentelen cselekedetnek minősítették, és alkalmas helyen emlegették is. Így történt, hogy István nem tudta megakadályozni, hogy a pápa Anasztáz-Asrikot eszter-gomi érsekké kinevezze.

István kifogásolta, hogy Ajtony Bodon-Bödön városában megkeresztelkedett, mégpedig úgy, hogy a keresztelésnél jelen volt II. Bazileiosz görög császár is. István a császárhoz való közeledésnek, tehát árulásnak minősítette Ajtony tettét. Ezért halál jár. A királyi tanács tehát Anasztáz javaslatára szabad utat engedett Ajtony megsemmisítésének. Saroltnak nem tetszett sem Vecelinnek és lovagtársainak a magatartása, sem a Gizellával bejött Vigman-féle bajor lovagok hatalmaskodása. Ezért 1005-től 1007-ig a vele jár barátságban levő Kurszán beavatottnál tartózkodott Istvánnal együtt. István ott gyógyulást keresett súlyos lábfájásából. Ki is gyógyították.

Kurszánt a régi római alapokon hosszas munkával felépíttette Kurszánvárát. Népes családját itt helyezte el. Még a koronázás előtt kabar kőfaragókkal felépíttette a megrongálódott Duna-Ordosz városrészt is. Itt vendégházakat nyitott. Rendbeszedette a Kurtán vára alatti melegvízforrásokat is. Ezen a részen egy nyári lakot is építtetett fürdőmedencékkel és a betegek részére egy vas tagfalú ispotállyal. István és Sarolt gyakran felkereste udvartartásával Duna-Ordosz és a nyári lakok melegvízforrásait. Nemegyszer itt tartották a megbeszéléseket. Sebestyént eleinte szívesen látták az esztergomi érsekségben, hiszen az Árpád-házhoz tartozott. Mihály ugyanis, akit a bolgár-magyar barátság jegyében még gyermekkorában Vazulnak is megke-reszteltek, Lengyelországban járt követségben. Adelhaid hercegnőt itt kapta feleségül. Első gyermeküket Sebestyénnek keresztelték. Adelhaid évekig betegeskedett, ezért a kis Sebestyén Kurtán várában nevel-kedett fel. Amikor meg Mihály is súlyos beteg lett, meghalt öccséről Jaák névre őt is megkeresztelték. Itt született meg Mihály második fia, Szár László is. Vakmerő lovas lett belőle. Amikor anyja meghalt, porait utolsó kívánságának megfelelően egy urnában Krakkó városába vitte. Szár László anyja porait a krakkói kápolnájukban helyezte örök nyugalomra. Szár László nősülése is egy ilyen alkalmi látogatásnak volt a következménye. Ez viszont lehetővé tette, hogy vállalhatta Endre Béla és Levente kimenekítését előbb Csehországba, majd Lengyelországba. Amikor Gizella bajor lovagjai, Vigmanék 1008-ban Százhalombatta környékén Vazul szemeit kitolták és fülébe is ólmot akartak önteni, Csákvár urainak harcosai Sebes vezetésével megzavarták őket és így Vazulnak csak egy kissé pörkölődött meg a füle. Csákvárra szállították őt. Erős Csák lánya megfogadta, hogy letesz addigi tervéről, s nem vonul be a veszprémi női kolostorba, hanem a Vászoly-Vazult fogja ápolni. Férjhez megy hozzá, és amíg csak lehet, gyermekeket fog szülni, hogy Árpád vére ne pusztuljon ki. (Minden csalárd szándék, és ellenkező híresztelés ellenére ma is élnek árpád-háziak!)

Bolárka Zoltán-Zsolt-Zolta -Szalóka 994-998 892-942-955 898-946 Taksony -lbolya 926-970 Mihály-Jaák Vazul-Mihály-Jaák -Adehaid Söpte Gelyza-Géza -Sarolt 955-965 946-969 936-969 951-997 950-1012 Sebestyén Szár László Vászoly-Vazul-Béla Vajk-lstván 986-1007 988-1038 968.I.6.-988 969.XII.29. Vászoly-Vazul-Mihály Imre 968.I.7.-1045 1007-1031.IX.2. Zerind 969.I.19.

Kurszán unokája, Apor lánya, Solymoska testvérének, Kurszánnak a várában nevelkedett fel. Ő 958-ban született. Megfogadta, hogy a Budavár beavatott központ céljainak szenteli életét. Amikor azonban az Aba család a 973-ban a mainzi érsekség által összehívott értekezleten Pata vezérrel képviseltette magát, a küldöttség hazajövetele utáni tárgyalásokon a család Pata úr mellé állott. Pata a sószállítási ügyek eredményes elrendezése után a nádori méltóságra emelkedett. Solymoska ekkor ment feleségül az öregedő főúrhoz. Öt lány után három fiuk született. Így eleget tettek a régi nyolcas szaporodási követelménynek. Lányaik Budavár beavatott központjában mentek férjhez az oldalági rokonságba tartozó fejedelmi ifjakhoz. Mindannyian Endre és Béla királyfi, meg testvérük Levente főtáltos mellé álltak. Leven-tét a baskir-magyarok is főtáltosnak választották. Kusály-Kurtán-Kurszán fejedelem Árpádfejedelem 845 896 899 848-895-908 Kurszán Zoltán-Zsolt-Zolta 865-904 892-942-955 Apor Taksony 910-960 926-970 Kurszán Solymoska - Pata nádor Géza - Sarolt 951-1007 958-1020 950-1014 951-997 950-l0l2 Csaba- Bene- Aba Sámuel - Piroska Gabriel Radomir királyfi Mihály Benedek király 976-1048 975-1015 nádorispán budai es- 985-1044 980-1044 peres, váci Delján Péter bolgár püspök szabadsághős 983-1038 1009-1041 Csaba nádorispán és Aba Sámuel a ménfői csatában haltak meg. Piroska a 992. évi Nagyszala alkalmával Pata nádorispán kisfián, Abán végzett koponyaműtétet. A gyermek játék közben leesett egy szikláról. Piroska addig nem mehetett vissza Veszprémbe, amíg a gyermek meg nem gyógyult. Amikor Piroska a bolgár államban arról beszélt, hogy a bolgár népnek csak javára válna, ha ragasz-kodna a magyarokhoz hasonló régi nyelvéhez, a szláv irányzatú uralkodóház az ortodox papok tanácsára Piroskát elzavarta a fejedelmi udvarból. Kisfiát, a trónörökösnek számító Delján Pétert magával hozta a Beavatott központba. Itt a nádorispán öccse, Aba folyton unszolta Piroskát, hogy menjen hozzá feleségül, de ő hallani sem akart róla. Aba azonban egy vadászat alkalmával megsérült. Gyakran volt mellette a kis Delján Péter.

A gyermek Abát Atának szólította. Ez indította Piroskát arra, hogy férjhez menjen Abához, de azzal a feltétellel, hogy megkeresztelkedik Sámuel névre. Így lett Pata nádorispán legkisebb fiából Sámuel. Ő ország átkának tartotta a Vecelin-Vigman féle lovagokat. Kurszán várából Benedek esperes juttatta ki Endre, Béla és Levente hercegeket Csehországba. Ott biztonságba Erdeljü Gyula védeme alá helyezte őket. Sámuel gyakran úton volt Budavár-Prága-Krakkó-Gnéza között. Vazul kezdeményezésére Nyitrán egy kápolnát építtetett Benedek tiszteletére. Az ehhez tartozó paplakban gyakran megpihent András-Zoerard szerzetesnél. Lengyelországgal a viszony akkor kezdett romlani, amikor Bátor Boleszló 986 elején azt javasolta Gézának, hogy ne vállalja el Jászvásár kettős fejedelemségét, hanem Kipcsákot, Gerencsák öccsét tegyék meg nagyfejedelemnek. Javaslatát azzal indokolta, hogy Kipcsák máris helyettese II. Szabolcsnak és a keleti viszonyokat igen jól ismeri. Géza azonban nem értett egyet Boleszlávval és nagyfejedelmi országgyűlést tartott Jászvásáron még mielőtt a jászvásári nagyfejedelmi szék megürült volna. Kipcsák feleségének hadseregét pedig kizavarta Halicsból. Bátor Boleszló viszont kiutasította udvarából feleségét, Tolmát, Beszprim, Győr és Szónok nevű fiaival és Géza fogadta be őket. Sarolt udvarában, Veszprémben találtak otthont és Pannonföldön kaptak birtokokat. Géza beismerte, hogy hibázott, de Boleszló hajthatatlan maradt. Hiába bízták meg Kipcsákot Jász-vásár teljhatalmú nádorispánságával és helyettes fejedelmi tisztséggel, a lengyel-magyar jó viszony nem állott helyre. Hiába adta át Géza 987-ben a nagyfejedelmi tisztséget is, a helyzeten az sem változtatott. Bátor-Boleszló az ezredfordulótól kezdve háborút folytatott Szászország, Szilézia, Cseh-és Morva-ország szlávok lakta területeinek birtoklásáért. Ez volt az oka annak, hogy II. Szilveszter a mainzi érsekség és a Rómában tartózkodó III. Ottó tanácsára a királyi koronát nem a lengyeleknek, hanem István királynak küldte el. Bátor-Boleszló emiatt még jobban neheztelt Magyarországra és ez abban is megmutatkozott, hogy a magyar királyság üldözöttjeit szívesen befogadta az országába. A 992. évi Nagyszala eltávolodott a kettős fejedelemség eszméjétől, igy Kipcsáknak megszűnt a társfejedelemsége és az Előd-házhoz tartozó Bojla lett Jászvásár nagyfejedelme. Bojlának lengyel hercegnő volt a felesége, de annak halála után Kipcsák második feleségét, Csatári besenyő asszonyt vette el. Kipcsák ugyanis egy halicsi útja alkalmával, még 992-ben meghalt. Csatárinak több gyermeke született Kipcsáktól is és később Bojlától is.

Amikor Géza halála után a Nagyszala álláspontja folytán a kettős nagyfejedelmség végleg megszűnt, Vajk-lstván 988-ban hazarendelte Bolját és a tárkányfejedelmi tisztséggel bízta meg. Az ifjú Kipcsák ekkor már húsz éves volt és kitűnő lovas. Édesapja iránti tiszteletből vállalta a jászvásári fejedelemség vezetését. Zoárd besenyő-fehérvári fejedelem Béga nevű lányát vette feleségül, így uralma lengyel-besenyő jellegű lett. Bátor-Boleszló 1003-ban és 1009-ben is szívesen befogadta országába István keleti hadjáratainak menekültjeit. Gyula Ajtony leveretésekor Nyitrán keresztül Erdeljü Gyula is Bátor Boleszlóhoz futott. Így 1009 őszén már a déli hadak parancsnoksága is az ő keze alá került. Erdeljü Gyula 1010-ben a sziléziai avar földön harcolt, utána pedig beleavatkoztak a cseh hercegek trónviszályába is. 1013-ban az a hír járta, hogy Vlagyimir kievi orosz fejedelem Bátor Boleszlót készül megtámadni. Erre Bátor Boleszló békét kért Henriktől. Ezt a békét nagyban elősegítette az, hogy Henrik Bátor Boleszló ellen szövetséget kötött a magyar Istvánnal és Kiev fejedelmével. Boleszló nem támadott egyelőre, de 1015-től 1018-ig már újabb háborút viselt a cseh hercegségek ügyében. A bautzeni békében azonban igényeiről lemondott. Erdeljü Gyula részt vett azokban a harcokban, amelyekben a lengyel csapatok Ausztriában elfoglalták Sasvár, Borona és Sárvár régi magyar várakat. Utána Dél-Morávia egyes részei következtek egészen a Dunáig. Ebben az időben az avar-magyar lakta területek részben még Gizella birodalmához tartoztak. A bajorok és csehek csak most kezdtek ezekre a vidékekre betelepedni. Gyula hadisikereit elősegítette az is, hogy Henrik az olaszországi hadjáratával volt elfoglalva. Gyula a székhelyét is áttette az avarok lakta Tessenbe. Trencsénen át összeköttetést létesített Nyitrával. Ezt a Trencsényi Csákok is segítették, az ott ájtatoskodó András (Zoerard) és ennek tanítványa Benedek közreműködésével, aki Kipcsákkal volt jó barátságban. A békeszerződés után a lengyel hadak visszavonultak.

Gyula magával vitte nemcsak 500 lovasát, hanem Beszprim herceget is. Vlagyimir halála után 1015-ben Kievben trónharc kezdődött. Ebben Boleszló segítségével Szvatopluk győzött. De 1019-ben mégis Jarosláv jutott uralomra és ez 35 évre, 1054-ig biztosította a békét. Szvatopluk is igénybe vette Kipcsák besenyőinek a segítségét, éppúgy, mint Boleszló, amikor a besenyőket fellázította István ellen és betörtek a székely határvidékre. Istvánnak Csegétől született fia, II. Zoltán kiskirály azonban ezeket a besenyő támadásokat (1010-1019) mindig visszaverte. A besenyő betörések egészen Bátor Boleszló haláláig megismétlődtek. Egy ilyen alkalommal 1025-ben II. Zoltán, Erdőelve kiskirálya hősi halált halt, öregedő Istvánt ez nagyon elszomorította. II. Zoltán fiainak nevelését István Imrére, az erősen védett Bihari országrész kiskirályára bízta. Hasonló volt a helyzet bolgár-magyar viszonylatban is. Bizánc kereste Ajtony barátságát. El is érte. Mutatja Ajtony fürdőmedencés megkeresztelése. Bodon-Bödöny-Vidinben Ajtony szövetséget kötött a görög császárral. Sámuel cár viszont az István barátságát kereste. Ekkor ment férjhez a húga, Piroska, Gábriel Radomir trónörököshöz. A hercegnek ekkor már egy rabnőtől több gyermeke volt. István hadat indított 1003-ban Gyula, 1009-ben pedig Ajtony ellen, de a bizánci császárság ellen nem akart harcolni. Ekkor történt, hogy a várandós Piroskát a bolgár fejedelmi udvar erélyessége miatt elűzte. Bár ebben szerepe volt annak is, hogy Piroska a kisebbségbe került magyaros-bolgár nyelv uralmát szerette volna visszaállítani. A szláv beállítottságú udvar ezért eltávolítása mellett döntött. Ezzel felbomlott a hagyományos magyar-bolgár barátság. Ajtony országrészének a lakói megmaradtak a magyaros-bolgár beszéd mellett, Nándorfehérvár lakói azonban a szlávok újbolgár nyelvét vették fel. Ez a terület aztán avar-bolgár lakóival Sámuel cár országába került.

István 1018-ban a görögökkel való szövetségben megtámadta Bulgáriát és elfoglalta a volt avar Szerémi, Baranosi és Sói bánság nagy részét. Rabokat nem ejtett, de Szerémvár avar kincseit Székes-fehérvárra vitte. II. Bazileiosz görög császár ellenben bevonult Ohridába, a császári családot rabszíjra fűzte, és Bizáncba hajtotta. István csapatai még Ohrida megszállása előtt visszavonultak. Csapatának veszteségét önként jelentkező avar ifjakkal pótolta. István a fia részéről feleségül kérte Iréne hercegnőt. A házasságot 1019-ben Veszprémben megkötötték. Iréne a császári atyja kívánságára görög női szerzetesrendet alapított. Gizella szeme előtt ott élt a kis hercegnő is. István másik lánytestvérét, Ilonát Orseolo Ottó vette feleségül. Született egy fiuk, azt Velencében Péternek keresztelték. Velence ekkor Bizáncnak volt a hűbérese. Orseolo Péter 997-1000 között megtámadta Dalmáciát, utána a leányát, Hicelát a horvát trónvi-szályból győztesen kikerült horvát király fiához adta feleségül. Ilyen házasságok révén szövetségek jöttek létre. II. Ottó felesége, III. Ottó jegyese és Orseolo János felesége is görög hercegnő volt. Imre felesége, Iréne is a görög császár közeli rokona volt. A Piroskát ért kiutasítás miatt megszűnt magyar-bolgár barátság helyébe görög-magyar barátság lépett Bizánccal. Velence hajóhadát gyakran érte tengeri rablók támadása. A magyar-görög és magyar-német barátság azonban tengeri út helyett szárazföldi zarándokutat nyitott a Szentföld felé. Hazánk ezzel belekerült Kelet-Nyugat életének forgatagába. István Jeruzsálemben magyar szálláshelyet is akart építtetni, hogy a magyar keresztények szentföldi zarándoklását elősegítse. Alig hogy megindult a Szentföld felé Bécs-Győr-Székesfehérvár-Pécs érintésével a tömeges zarándoklás, uralkodó kortársai között István magára maradt.

1024-ben VIII. Benedek pápa meghalt, II. Henrik német-római császár hírtelen elhunyt, 1025-ben II. Bazileiosz görög császár is meghalt. A legnagyobb bajt az okozta, hogy II. Konrád kierőszakolta német császárrá való megválasztását, 1026-ban az Orseolókat elűzte Velencéből, 1027-ben pedig Magyarország körülzárását tervezte. István lengyel ellensége, Bátor Boleszló is meghalt 1025-ben. A magyar csapatok elhagyták Borona, Sasvár és Tessen katonai táborát és Jászvásárra mentek. Bojla vezette a csapatot. A besenyőkkel többé-kevésbé csend volt, csökkent az ellenségeskedés. De II. Konrád nem tudta elfelejteni, hogy dédapját a Vörös-Konrádot az augsburgi csatában egy magyar nyíl torkon találta és elvérzett. Amikor Konrád Rómába indult, hogy császárrá koronáztassa magát, Velence ellen fordult. Ottó trónja megingott, családjával Bizáncba futott és ott is halt meg. Ilona, István király húga, már 1022-ben értesítette Budavár beavatott központját, hogy Rómában intézkedések történtek felszámolásukra, amibe beletartozik a mindig görbe szemmel nézett rovások megsemmisítése is. Most, hogy II. Konrád megindította a küzdelmet a német-római császárság elnye-résére, Ilona újra üzent, hogy Bajorországban, ahol anyja után Imrét illette volna meg a bajor trón, hadakat képeznek ki Magyarország ellen, mert attól tartanak, hogy Imre háborúskodást kezd a bajor-ostaricki trónért. II. Konrád a német császári trón elnyerése után az alig 10 éves fiát, IV. Henrik néven megkoronáztatta és Bajorország trónjára ültette. Örökös volt a küzdelem az érsekségek és püspökségek elnyeréséért és a hadsereg főparancsnokságáért is. De ez a fővezérség nem magyar szellemű volt.

Amikor Koppányt felnégyelték, Vecelin fővezér bortól mámorosan el is szólta magát: “Tizenkét magyar főúrnak a fejét kell itt venni!” Amikor 1002-ben Székesfehérvár új székesegyházának alapozása elkészült, Vecelin lovagjai a fővezér irányítása mellett, nyugati szokások szerinti vitézi játékokat rendeztek. A lovagok nehéz fegyverzetükkel könnyen győztek, és fennhéjázva hívták a magyar vitézeket párviadalra. Vecelin részegen becsmérelte István seregét. Ezt meghallotta a csákvári vár ura, Erős Csák. Székesfehérvárra lovagolt, megpihent a Csákok birtokán és másnap kiállott viadalra. Vecelin nem volt józan, vívás közben egy erős ütéstől kardját kiejtette kezéből, s zavarában a sisakrostélyát felkattintotta. Erős Csák azonnal végzett Vecelinnel, Istvánnak pedig megüzente: “Így jár az, aki becsmérli a vitéz megyeri népet! Hazánk földjén nem tűrjük el népünk gyalázását!” Utána a királyi tanácsban Erős Csák javaslatára mindenki Szabolcs fiát, Dobokát javasolta a fővezérségre. Doboka a Nagysüánt még 1000-ben megnyerte, s ezzel megkapta még akkor Pusztaszeren az ifjúsági fejedelem címet. Jó politikusnak is ígérkezett, az Erdeljü Gyula ellen indított hadjáratot ügyes kibékítéssel fejezte be. Így 1003-ban mint ifjúsági fejedelem fél vármegyényi terület birtokosa lett. Ez a Doboka megye sokáig utódainak a birtoka maradt. Doboka kinevezését Anasztáz is helyeselte, de Erős Csák megbüntetését kérte, mert Vecelin halála miatt az élősdi nyugati lovagok közt gyanús mozgolódás folyik. István nem térhetett ki a javaslat megvitatása elől és az öregedő főurat Budavár beavatott központjába kérette, hogy ott döntsenek a továbbiak felől. Utána elment megtekinteni az újjáépített fejedelmi lakhelyet, Kurszán várát. Bene-Bene-dek püspökkel és az agg Kurszánnal összehívatta Kurtán várába a királyi tanácsot, hogy az döntsön a 24 hun törzs szövetségének a nevében. A megbénult Domonkos a volt esztergomi érsek ült a főhelyen. Budavár is, az Avarbástya is, és Kurtán vára is képviseltette magát. Domonkos mozogni nem tudott ugyan, de beszélni annál inkább okosabban. Azzal érvelt, hogy Erős Csák vitézi párviadalon ölte meg Vecelint, ezért nem zárhatja el, csak az ősi törvények szerint fogságra lehet korlátozni. Így is lett, a legfelsőbb tanács Budavár és Avarbástya egyetértésével örökös fogságra ítélte. Ez azt jelentette, hogy a nagy Csákvár birodalma területét holtáig nem hagyhatta el.

Ez a fél vár-megyényi terület Csákvár és a Vértes hegység környékét foglalta magában. Csákvár ezzel az Árpád-ház és a Lebéd-ház menedéke lett. Erős Csák ide menekítette a megvakított Vazult is, Korpona gyógyítgatta, akit később aztán feleségül vett. Budavár beavatott központjában feljegyezték Vecelin megjegyzéseit, mely szerint 973-ban a mainzi érsekségben helyet foglalt 12 magyar főúr helyett, 12 magyar főurat itt kell kivégezni, hogy gazdaságilag és hitbelileg hűbéresként kezelhessék az országot. Össze is állították a kivégzendők névsorát. Koppány tárkányfejedelemmel kezdték. Az agg Koppányt már csak azért sem lett volna szabad ilyen sorsra szánni, mert megjelent a nyugati fejedelmi tanácskozáson. 996-ban kivégezték Tonuzabát is a feleségével együtt, Saruda aranyasszonnyal, pedig ők is megjelentek Nyugaton. (Saruda volt az, aki a 48 főnyi csoportot élelmezte.) A mainzi érsekségnek sehogy se tetszett a mindig készenlétben álló besenyő vezérek harciassága. Ezért sorra meggyilkoltatta Jirkó alvezéreit: Radnát, Zsibót, Pesterét, Siriát, Doboka-Bőt és Koluzst. A kivégzettek száma ezzel 9-re emelkedett. Amikor Ajtony ellen már indulóban volt a sereg, Sebestyén még akkor is mindent megtett az összeütközés elkerülése végett. Domonkos megbénítása után most ezt a Sebestyént tették félre. Mindezt azért, hogy a meggyilkoltak országrészét a római egyház vehesse tulajdonba. Doboka után a fia, Csanád lett a fővezér. A Csörsz vonalán tárkány-kiképzésen részt vett ifjúság a Szárazérnél és Kökényesnél megfutamodott. Gyula besenyő vezér csak Pusztaszer és Szőreg vonalán tudta összeszedni az Ajtony által megvert sereget. Gyula ekkor azt a parancsot kapta Istvántól, hogy a lázadó Ajtony seregét minden áron meg kell semmisíteni. Csanád a Maroson átkelve üldözőbe vette Ajtonyt.

Harangod mellett azonban a rimalányok késleltető harcot kezdtek Ilona vezetésével. E harcban a rimalányok egy szálig elestek, Ilona szerencsésen el tudta rejteni kincseit még idejében. A besenyő Gyula a harangodi csatában nem vett részt; a délebbre fekvő Nagyőszvásárhely felé tartott, ahol a Bolgár-csuvasz tömény állomásozott. A várhely előtt látótávolságra letáborozott és bevárta Csanád győzelemtől felhevült seregét. Ajtony, az újabb győzelme reményében a síkon való megütközést választotta. Csanád szemtől szembe támadott, a besenyő Gyula pedig jól képzett határőr seregével az erdőkön áthatolva bekerítette Nagyőszvásárhelyet. Mikor Csanád serege megingott, a besenyők minden oldalról támadásba mentek. Ajtony lova elbukott, Csanád rárontott, levágta a fejét, a nyelvét pedig kivágta és tarsolyába tette. Amikor a győztes vezérek Esztergomba értek és István és Anasztáz elé járultak, Csanád büszkén jelentette: “Legyőztük Ajtonyt és becsmérlő nyelvét, mellyel Téged, fenséges királyom gyalázott, kivágtam.” Anasztáz megjegyezte, hogy akkor most már tizenegy magyar lázadó meghalt. István azonban helyesbítette: “Budaváron úgy értesültem, hogy Sebestyén és Domonkos után a számuk tizenegy lett. Ez tehát a tizenkettedik. Elég volt. Sőt a múlt évben halálra keresett Gyula üldözése sem volt helyes. Halálra ítélték, pedig nem volt bűnös. Nem akarok több kivégzésről hallani!” Vászoly-Vazul-Mihály viszont, aki főtáltos és fősámán, majd az uruki egyház püspöke is volt, -ez a Vászoly, aki Gnézában a Vazul, Bizáncban a Mihály nevet vette fel, -Nyitrán ugyanekkor hasonló szavakkal jelentette ki: “Birtokaimon nem akarok idegen nyelvű hittérítőket látni!” Budavár beavatott központjában ezt később úgy magyarázta, hogy elég magyar kispap van már kiképezve, a hittérítést tehát a Sebestyén által kiképeztetett papokra kell bízni, azokat nem nevetik ki.

Hittérítési javaslataival Istvánhoz akart menni Székesfehérvárra, de Százhalombattánál Vigman lovag csoportja megtámadta, szemeit kitolták. Még ólmot is akartak a fülébe önteni, de Csákvárról jövet éppen akkor ért oda Sebes vitéz és a megsüketítéstől megmentették. Anasztáz-Asrik érsek Vászoly-Vazul-Mihály kivégzését követelte, de István ehhez nem járult hozzá, sőt Vazult megerősítette Nyitra birtoklásában. Ekkor érkezett meg Domonkos halálának a híre. Vászoly-Vazul-Mihályt Csákváron Csák lánya, Korpona vette gondozásba. Felgyógyulása után Korpona, mint menyasszonya kísérte Nyitrára. Korpona nem tartotta jónak a 25 éve szokásban lévő hármas névadást. Úgy gondolta, hogy ez később csak zavart fog okozni az Árpád-, Harka- és Töhötöm-ivadékok között. Ha hármas szám kell, szüljön minden magyari nő három erős fiút. Amikor Sarolt 1012 medvetora után meghalt, Korpona lett az aranyasszony. Ekkor Vazultól már két lánya született, de mire Veszprémben 2 évre elfoglalta az Aranyasszonyok várát, a szüret végén meg-született Endre fia, 1015-ben Béla, 1016-ban Levente. Utána még 5 lánya született. Összesen tehát 10 gyermeket hozott a világra. Vazullal együtt ő is folyton az országot járta. Vazul pedig énekel szakadatlan az ősök dicsőséges harcairól, Korpona pedig közben a gyermekeknek mesélt sokezer éves regevilágunkból. Gyermekeik Veszprémben nevelkedtek. Felcseperedve azok is folytatták apjuk “éneklő hadjáratát”. A nyarat Veszprém és Csákvár között osztották meg, a telet Veszprémben töltötték, a Bakonyban szokásos medvetori ünnepek miatt. (Az uruki kegyhelyen szülte meg Korpona első fiát, Endrét.) Anasztázék az esztergomi egyházvezetők tanácskozásán azon a nézeten voltak, hogy Erdeljü Gyula behívásának Vazul volt az oka, ezért Vazult is várbörtönre ítélték. 1022-től 1029-ig ő sem hagyhatta el Csákvárt, mint Erős Csák. De Korpona birtokán sok vendégük volt. A tizedfizetés alól mentes határőrvidékek önkéntes uruki adományokat szolgáltattak be nekik, hogy a Jász-síkság részére igriceket és regösöket képezzenek ki.

Korpona kétévenkénti váltások után harmadszor is lemondott az aranyasszony tisztségről. Utána Piroska, István húga lett a magyar törzsszövetség aranyasszonya. Ezzel Aba-Sámuel székhelye, Aba-vára, -a mai Feldebrő-István király védelme alatt álló hellyé lett. 1027-ben az Anasztáz vezette érsekség előterjesztésére István megengedte, hogy Vazult Nyitra várába száműzzék. Eredetileg is ez az országrész volt Vászoly-Vazul-Mihály hercegi birtoka. Korpona és Vazul tehát 10 gyermekével Nyitrára került. Ezt politikai szempontok is indokolták, hiszen Puszta-szeren a Vazul-ágat tartották alkalmasnak arra, hogy betöltse a királyi méltóságot. Arravalóságukat megmutatta az is, hogy a pusztaszer Nagy-Süánt Endre nyerte meg. Pusztaszeren elfogadták a háromfiús szaporodás elvét és a birtokelosztásnál is figyelembe vették. Ami pedig a neveket illeti, azt tartották, hogy nem lehet olyan nevet kigondolni, amelyik ne szerepelne a 24 törzs szövetségének névadó jegyzékében. Minden későbbi, akár bizánci, akár római név valamelyik Atlantiszi névből alakult, ha esetleg rövidített formában is. Imre feleségének magyarosan Iréne lett a neve, de Arvisura-Anyahita ötödik lányát is Irénének hívták. Ott szerepel a Nyék-törzs névadójában is. Adelhaid félig lengyel származású hercegnőnek a neve, mint Ada már Urukban is ismeretes volt az úzok névadójában. Egy másik ősi törvény úgy szólt, hogy minden település központjához legközelebb a nagycsaládok helyezkedjenek el, a kevesebb gyermeket nevelő családok legyenek távolabb a táltos és bábaasszonyok házától. A gyermektelenek kötelesek minden veszélyben védelmezni a nagycsaládosokat. De a sámán is ezeket köteles legsürgősebben gyógyításban részesíteni. A temetkezési sorrend is ilyenforma volt, a faluvégek központjától, vagyis a központi kegyhelytől jobbra és balra a 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1 gyermekesek és végül a gyermektelenek jöttek nyílvesszőik számától függően. Ez a temetkezési sorrend a magyar törzsszövetség megalakulásától kezdve kötelező volt. A pusztaszeri Nagytanácson, amelyen részt vettek a besenyő-Szefárd és a baskir-magyar nemzet-ségfők is, Korpona javaslatára elfogadták a háromfiús szaporodás követelményét, a lányok számára nyolc gyermekes szaporodás fennmaradását is. Amikor István ennek az ősi törvénynek a megszavazásáról értesült, bánatában elsírta magát. Neki Gizellától már három Ottó fia és 2 lánya született, de mind meghalt. A végén Korpona javaslatára Sarolta erősítő életmódot ajánlott Gizellának. Ezt Anasztáz is helyeselte. Minden reggel egy hátasló várta a kápolnája előtt a királynőt és négy órát kellett lovagolnia. Utána Ada-Adelhaid palóc gyógyfüvekből készült fürdőt vétetett Gizellával. Mindennek meg is volt az eredménye, 1007-ben megszületett Imre herceg. Imre mindig örömmel kereste fel a Csákváron nevelkedő Endrét, Bélát és Leventét. Ezeket Erős Csák legkisebb fia tanította lovagolni, vívni. Imrének is az izmos Csák Zoltán lett a tanítómestere, eszményképe és legjobb barátja.

Az 5032. Medvetoros évben, azaz 992-ben összehívták a Birodalmi Nagyszalát Veszprémbe. Két keresztény irányzat között kellett dönteni. Veszprém e tekintetben független volt. A tanácskozásokon részt vett Gelyza nagyfejedelem, Csák sámánfejedelem, Fajsz tárkányfejedelem, Gyula lovasfejedelem és Vászoly horka. Jirkó a Kuma-magyarkai fejedelemséget, Koppány a Káma-magyari törzseket képviselte. Mivel ezek a Káma-magyariak csak ifjúsági lovasokkal érkeztek, Kop-pányt kérték fel, hogy érdekeiket képviselje. Magyarka, a Kaukázus északi részén levő Kuma fejedelemség székvárosa fontos védelmi központja volt a Fekete-tenger és a Káspi tó közötti Káspi-Szkíta birodalomnak. Az öregedő Jirkó azért jött el személyesen, hogy megtudja, milyen segítségre van szüksége a Magyar törzsszövetségnek. Az érkező vendégeket Sarolt-Csantavér fejedelemasszony fogadta és szállásolta el. Vajk ezen a tanácskozáson mint 20 éves ifjú fejedelem a fiatalságot képviselte; Sarolt-Csantavér az Új birodalom asszonyait. Gelyza a 24-karéjos Nagyszalában a tanácskozást így nyitotta meg: Fennmaradásunk biztosítása érdekében fontos döntést kell hozni. Bizánc kereszténysége, vagy Róma kereszténysége tudja-e inkább biztosítani létezésünket? Elég gazdag vagyok ahhoz, hogy két Istent szolgáljak. Buddhának és Mohamednek is maga felé hajlik a keze, hát még Bizánc és Róma kapzsi híveinek! Ahány ember, annyi Isten. Az Égiek örülni fognak, ha a keresztények délről is, nyugatról is abban a hitben ringatják magukat, hogy hozzájuk térünk. Pedig mi nem füstöléssel és szenteltvízzel kábítjuk az Égieket! Koppány, az Árpád-ház rangidőse kifogásolta, hogy délen és keleten sokan felvették Bizánc hitét és elhagyják a csillagok járása szerinti névadást. Legtöbben már kettős nevet viselnek. Bajorföld déli részein (Vízváron, ma Wasserburg) a kalandozások után a szőke németség barnává lett. Ezért sokan Atilla utódainak vallják magukat. “Ezek a keresztény hitre tért lovagok birtokokat követelnek Atilla örökségéből. Papjaik és szerzeteseik pedig csak az új istenek hazudozásaiból és a füstöléses cirkuszaiból akarnak megélni. Nekünk csak a Nagyszalában lehet megmondani, hogy csak Ráten-Tórem az egyedüli Isten, aki életet és meleget ad a földünkre és megengedi, hogy minden törzs, ezen belül pedig minden lélek az általa választott istenséggel nézzen bele a Napisten fényességébe. Három új Isten és Mária, meg a szentek éhségét a nép nem bírja elviselni. Úgy érzem, a szeretet istenét a gyűlölködés isteneivel cseréljük fel.” Csák sámánfejedelem helyeselte, hogy “ne csak Bizáncnak legyenek hívei országunkban, hanem Rómának is, de a lelkek szabadságát nem szabad feláldozni az idegen népek érdekei miatt. Az áttérésnek lelkek mélyéről kell fakadnia, mert az érdekből való áttérés hazugság”. Csák újra megfogadta, hogy családja nem engedi kihalni az Árpád-házat. Családjában minden hit képviselve van, de egyetértve megállapították: egyik sincs olyan, mint őseik igazi szeretet-vallása. “A mi hitünk olyan fényes és meleg, mint a Napisten!”-mondta. Fajsz tárkányfejedelem helyeselte a Bizánc meg a Róma felé való igazodást, mert “vas-és bőrfel-dolgozásunk fejlettebb, de kereszténnyé lett vándorló legényeink is sok újdonságot tudnak hazahozni. Szomszédainkkal fel tudjuk venni a versenyt”. Gyula lovasfejedelem Jirkóval egyetértve azt javasolta: a harcosokat nem kell a kereszténység felvételére erőltetni, mert legkisebb veszély esetén öt tyumen, azaz 50000 lovassal a segítségükre siet. Vászoly erősen ellenezte a római kereszténység felvételét, mert az csökkenti a nép tisztánlátását, és nagyon leszegényíti a lakosságot. Ezt mutatják a hunok és avarok újkeresztény hitre tért tömegei. Lelki szegényekké váltak.

A leszegényedett és sovány népen a hihetetlenül meggazdagodott papok uralkodnak. A keresztény bírák Nyugaton a néppel szemben mindig a papi hatalmat támogatták. Vajk ifjúsági fejedelem azt hangoztatta, hogy nem állhatnak meg a fejlődésben, minden új eszme csak jobbat hozhat a réginél. “Birodalmunkat a Gyulák törzsével is a hátunk mögött csak úgy tudjuk megvédeni, hogy látszólag felvesszük a keresztény hitet. Hiszen amit hirdetnek, az nagyon szép. Vagyunk olyan gazdagok, hogy a hittérítők éhségét kielégítsük!” 12 nap tárgyalás után a szavazatok egyenlően oszlottak meg. Ekkor a Nagyszalát áthelyezték a rimalányok kiképzési helyére. Ott már Gelyza leánya, Piroska is részt vett a szavazásban és az eredmény a meggondoltan, óvatosan végrehajtandó kereszténység-felvétel elfogadása lett. Az egy fős különbség azonban előrevetette az öldöklés árnyékát. A Gizellával bejött állítólagos Atilla-leszármazottak: Hunt, Pázmán és Vecelin meg a velük érkezett lovagok a hittérítés ellen fegyveresen fellépő Koppányt kivégezték. Négyfelé vágott holttestét naponként más-más város kapujára szögezték, a négy égtáj minden irányába. Amikor Sarolt-Csantavér ezt meghallotta, megmondta Vajknak, a fiának, hogy Vecelinék barbárságát azonnal meg kell szüntetni, hiszen az ősz Koppány az Arvisura-törvények szerint Gelyza után a Vajk apja lehetne. Az Arvisura-törvények szerint ugyanis az özveggyé vált fejedelem-asszony nem élhetett egyedül. Taksony feleségét, Ibolyát például Derencsény fősámán vette magához. Ibolya halála után az agg főpap Mihály feleségét, Adelhaid keresztény asszonyt vette feleségül. Mihály fiát is először Vászolynak nevezték, csak azután lett Vazul a neve.

Sarolt tudta, hogy törvényeink nagyon szigorúak. Megmondta Vajknak, hogy ezután őt ebben az országban büntetlenül bárki megölheti, mert ahelyett, hogy Gelyza halála után Koppány feleségévé lett volna, inkább az öccsét, Erdeljü Gyula lovasfejedelmet hívta Veszprémbe. Vajknak még 998-ban meg kellett volna tiltania Vecelinék gyilkosságait. Ezek hallatára Judit húga öngyilkos lett, hogy eltörölje Vajk bűnét. Piroska férjhez ment Aba-Sámu-elhez (aki a Veszprém-Nyitrai Nagyszala döntése alapján mindkét nevét használta). Ilona húga Ottó dogéhoz ment nőül és egy évre megszületett a fia, Péter. Koppány végzete az volt, hogy nem tette magáévá a Nagyszala határozatát és törzsével nem tért át a látszólagos kereszténységre. Nem engedte meg, hogy 10 község építsen közös templomot. Amikor a gye-pűkön túli községekben a nép kíváncsiságból mégis elment a templomba, minden szertartást kinevettek, és gúnyosan utánoztak. Koppány birtokait Hunt, Pázmán és Vecelin hívei között osztották szét. A dézsma egy részét a pannonhalmai apátságnak ítélték oda. A somogyi népet erőszakkal megkeresztelték és az új hit gúnyolóit súlyos büntetésekkel fenyítették. Aki a keresztényeket átkozta, azt a templomba való befalazással és csonkításokkal büntették. Súlyos büntetést szenvedtek azok is, akik olyasmit beszéltek, hogy az egy igaz Isten mindazokért elpusztítja István király utódait, de ő maga nem leli majd egész életében utódaiban örömét. Amikor Vazul azt hirdette, hogy nem akar látni keresztény templomot, Vajk megvakíttatta. Így csak-ugyan nem látott. De nem volt szemtanúja többé annak sem, mit művelnek a római és szláv, de főként a német népek a kereszténység nevében. Jól mondta a 892. és 992. évi Nagyszala, hogy a jó lovasnak minden új eszme és vallás csak lovat jelent, a többi attól függ, hogy melyik nép hogyan üli meg az új lovat.

Tolma napján kürtök rivalgása zavarta meg a Bakony csendjét. Veszprémben megszületett Kapgán besenyő vezér Ibolya nevű leányának utolsó gyermeke, Tolma. Taksony most is fiút várt Gelyza, Mihály és Jaák után, de lánya született. Ibolya ekkor már 32 éves volt, a fejedelem 40. A kis jövevény felsírt, Taksony fejedelem pedig felsó-hajtott: bizonyára egy rossz fiúgyermek veszett el benne. Fia, Gelyza ekkor már Budavár központjában a rimalányok körül legyeskedet, Vazul fia meg a lengyel lányok körül forgolódott. Legkisebb fia Jaák, az elmúlt év nyarán 10 éves korában a Csörsz árok menti Kálon, kiképzőhelyén, leesett a lováról, eltört a nyaka és szörnyet halt. Ez a kis Tolma nem fiúnak született ugyan, de Veszprém táltosai mégis szép jövőt jósoltak neki. Derencsény fősámán bejegyezte az arany oszlopra a Tolma nevet, nem sejtve, hogy ez a gyermek mennyi gondot fog még neki okozni. Elsőnek Gelyza nősült meg, Söpte-Szefárdi beavatott rimalányt vette el. 968 medvetor 6. napján éjfél előtt megszületett Vászoly és éjfélkor Vazul. Az éppen ott vendégeskedő római és bizánci papok kívánságára Domonkos Vászolyt Vazul és Béla névre, öccsét, Vazult pedig Vászoly és Mihály névre keresztelte meg. Ezzel eleget tettek az uruki névadásnak is. De Buda várában csak Béla és Vazul néven ismerték őket. 969 medvetor 19. napján Zerind napkor Söptének újra fia született, de ekkor Söpte is Zerindke is meghalt. Szomorúság honolt Kurtán várában. Derencsény ekkor Szabolcsnak átadta a társfejedelemség nagyfejedelemségét. Szabolcs a testvérével, Gyula első leányával, az özvegy Sarolttal érkezet, a medvetorra, hogy megbeszéljék a tennivalókat. Megsajnálta az árván maradt kisfiúkat és Derencsény kívánságára elvállalta az akkor egy éves fiúcskák nevelését. Gelyza feleségül vette Szabolcs nagyfejedelem húgát, Saroltot és 969. disznótor havának 29. napján, a Tárkány-napok egyikén már meg is született fiuk, Vajk.

Derencsény fősámán, beavatott táltos-fejedelem adta áldását az újszülöttre. A kis Vajk nagyon szerette legkisebb nagynénjét, a négy évvel idősebb Tolmát, vagy ahogy Vajk mondta, Dolmát. Főként nyáron sokat játszottak Veszprémben, de a telet az új esztergomi várban, vagy Buda és Kurszán várának melegvíz forrásainál, Ispotály és Dunaordosz vizei mellett töltötték. Amikor II. Ottó 972 húsvétján feleségül vette a szép görög hercegnőt, ez a két keresztény nagyhatalom szövetségét jelentette. A helyzet most már azt kívánta Budavár beavatott központjától, hogy igyekezzék a megegyezés útját keresni. Gelyza fejedelem követei a Galleni kolostorban találták az Ottókat. Domonkos bejelentette Gelyza szándékát. II. Ottó egy Brunó nevezetű püspököt küldött Gelyza megkeresztelésére, s egyben meghívta Gelyzát a nyugati vezető körök 973 húsvétján tartandó megbeszélésére. Brunó Veszprémben az Aranyasszonyok nyári lakában megkeresztelte Gelyzát István névre, az otthoniaknak pedig a mainzi érsekség útján megüzente, hogy a következő tavasz húsvétján egy 12 főből álló küldöttség fog a tervezett értekezleten megjelenni. Budavár beavatott központjában elkezdődtek a tárgyalások. Megállapodtak abban, hogy csak öreg vezető embereket küldenek a tárgyalásra, nehogy megismétlődjön Bős-tudun, vagy Atilla esete. Brunó közben szorgalmasan térítgetett. Gelyza öccsét, Vazult is Mihály névre keresztelték. Utána megke-resztelték a kisgyermekeket is. Esztergomban Vajk az István nevet, a látogatóban ott lévő Tolma pedig a Judit nevet kapta a keresztségben. Domonkos eredeti neve Turu volt: bizánci neve Domonkos, Eszter-gomban pedig Mihálynak keresztelték. A 973. évi tanácskozásokon a Piasztok család is képviseltette magát. Ott volt Harald dán király és a cseh II. Boleszláv is. Saruda aranyasszony 12 magyar főúrral és 48 fő kísérettel érkezett. De közben Brunó Kalocsa vidékén folytatta a térítést. Mihály a budavári beavatott központ kívánságára Lengyelországba ment. Gnézában megismerkedett Ziemonysl herceggel és annak a leányát, Adelajdát feleségül vette. Ezt a fiatalasszonyt Brunóék Adelhaidra keresztelték át, Mihálynak pedig a lengyelek a Vazul nevet adták.

Mihálynak 986-ban Vazul nevű fia született, de Brunóék Budán a nevét Sebestyénre változtatták. Az öccse, László lett a későbbi Szár László (988), aki Premizlava hercegnőt vette feleségül. A magyar uralkodóházzal Meskó lengyel uralkodó kereste a kapcsolatot és fia, Bátor Boleszló részére magyar hercegnőt kért feleségül. Taksony legkisebb lányát, Tolma-Juditot adták hozzá, bár a lengyelek Gelyza legkisebb leányát, Juditot kérték. De a kis Judit sírt, hogy nem megy a vadorzó polyákhoz, inkább itt marad örökre Budán, a rovólányok között. A fejedelmi udvar és a táltosok tanácsa egyetértett vele. Úgy gondolták, hogy Tolma-Judit jobban meg fog felelni a kettős fejedelemség céljainak, ha itthon marad és Taksony legkisebb árváját Géza mint a saját lányát fogja szerepeltetni. Így aztán 985 húsvétján Tolma-Judit hercegnő lett a Bátor Boleszláv, vagy ahogy a besenyők mondták, vitéz Boleszláv felesége. Tolma-Judit igyekezett férjét a magyarság érdekei mellé állítani. Már Budán is elég hangos, szókimondó leánynak ismerték, büszke volt nyelvtudására és mindennél többre becsülte a kettős fejedelemség igaz hitét. Teljes szívéből ellensége volt a mainzi érsekség terjeszkedő céljainak és nem helyeselte, hogy a férje háborút visel a csehek ellen. Ezen összevesztek. Bátor Boleszló élénken kikelt az ellen, hogy Judit beleavatkozik a hadi dolgokba. Judit azt ajánlotta neki, hogy ha mindenképpen hábo-rúskodni akar, inkább az avar és lengyelekkel sűrűn lakott Sziléziát hódítsa meg. Kár volt minden szó-ért. Judit tehát útra készülődött, és amikor a magyar testőrség is azt mondta, hogy ők úrnőjüket kívánják szolgálni, Boleszló kizavarta az udvarból a feleségét. Tolma-Judit Krakkón, Trencsénen és Nyitrán keresztül testőrségével Veszprémbe érkezett. Itt Sarolt örömmel fogadta, Budavár beavatott központja pedig sokat megtudott tőle a nyugati helyzetről. Tolma 987 őszén két ikerfiút hozott a világra. Avar nevük Győr és Szolnok lett. Gézának Sarolttól csak a Vajk nevű fia született. Másik két fiának Söpte volt az anyja, akik Vazul udvarában nevelkedtek. Vazul 35 éves korában meghalt, ekkor Adelajda Derencsény főtáltos udvarába került, Kurtánvárba.

Derencsény is meghalt 990-ben annak hallatára, hogy vitéz Boleszló hadat indított a csehek ellen. Adelajda-Adelhaid az özvegy Vászoly-Vazul-Béla felesége lett. A 992. évi Nagyszalában Tolma-Judit erélyesen hangoztatta, hogy a besenyő barátságot és a kettős fejedelemség ügyét nem szabad elhanyagolni, mert akkor megszakad Magyarországnak Turfánig terjedő rokoni kapcsolata, ha pedig ez bekövetkezik, akkor nem lesz kit felvonultatni a német terjeszkedés ellen.

Géza nagyfejedelem fia Vajk, mint ifjúsági fejedelem vett részt a Nagyszala tanácskozásában. “Nyugalmunk, fennmaradásunk érdekében, -kezdte Gelyza -fontos döntéseket kell hoznunk. Ki tud rajtunk jobban segíteni, Bizánc vagy Róma kereszténysége-e? Az Öreg-Östen hitével szemben melyik az erősebb? Elég gazdagnak tartom magam, hogy két Istent is szolgáljak. Ahány nép él velünk, vagy a határainknál, annyi az istenünk. Az égiek bizonyára örvendeznek, ha látják, hogy a déli keresztények Bizáncban, a nyugatiak meg Rómában abban a hitben ringatódznak, hogy mi hozzájuk térünk. Csakhogy mi nem füstöléssel, vagy szentelt vízzel igyekszünk elkábítani a felettünk lévő Égi hatalmasságokat.” “Én, mint Árpád ivadéka - vette át a szót Koppány - kifogásolom, hogy délen és keleten sokan felvették Bizánc hitét, elhagyva a törzsi névadást. Sűrűn megtörténik, hogy egyszerre ősi és bizánci keresztény névvel is élnek. Bajorföld déli részén sokan Atilla utódainak vallják magukat. Ez így is van, mutatja az e tájon élő egykor szőke németségnek barnára válása. A magukat hun származásúaknak valló német lovagok részt követelnek a ránk, magyariakra maradt Atilla-örökségből. A barna németség szerzetesei jól akarnak köztünk élni a füstölésből, az új istennek mondott imákból, meg a cifra szertartásokból. Állítom, folytatta Koppány - hogy Ráten-Tórem, az én Öreg-Östenem az egyedüli, aki meleget és vele életet ad a Földnek, meg vele minden élőnek. Így nézek én és nézünk valamennyien az Öreg Östen fényességébe. Az Ő helyébe három új Östent akarnak tenni, az Atyát, a Fiút, a Szentlelket, de velük még Máriát es. A szentek minden papjának éhségét a nép nem tudja kielégíteni. Ne cseréljük hát fel az Öreg Östen szeretetét gonosz istenére.” “Ne csak Bizánc hite szedegessen hívőket a földünkön-vette át a szót Csák főtáltos-, hanem engedjük ide Róma hitvallóit es. A lelkek szabadsága elé ne álljon senki, akkor se, ha valamelyik magyari Bizánc, vagy Róma hitére kívánja váltani őseik hitét. Az Ősi Östen hitéről az új isten hitére való áttérésnek a lelkek mélyéről kell fakadnia. A kényszerítés csak hazugságot, gyengülést hoz. Én, mint Árpád vezér ivadéka nem engedem hitében gyengülni nemzetemet. Gelyza fejedelem, Jirkó fejedelem és az Öregek Tanácsa előtt állítom: szerintem egy új isten sincs olyan, mint a régiek Öreg Östene.

Ősi hitünk olyan szép, mint maga a Felettünk lévő, meleget és fényt árasztó nap: az Öreg Östen ragyogása.” “Helyeslem Csák javaslatát, a Bizánc és Róma irányába való igazodást-mondta Fajsz-mivel szertejáró mestereink, kézműves legényeink sokat tanultak idegen földön, úgyhogy szomszédainkkal minden nemű kézművességben felvesszük a versenyt.” “Ellenzem a kereszténység felvételét-kiáltotta Vászoly-, mert az új hit elveszi népünk tisztánlátását és a föld poráig szegényíti törzsbélieinket. Mennyi ingyenélőt kell majd eltartanunk! Jól mutatja ilyesminek a következményét a régi hunok, az avarok bizánci hitre térése. Földi szegénységük mellé lelki szegényekké váltak. Bizánc és Róma hitén minden törzsünk elszegényedik. Az új isten hitén kövérre hízott papok uralkodnak rajtunk. Nyugaton és délen, a keresztény országokban, a bírák is mindig a papokat pártolják az Öreg Östennel szemben.” “Én azt javallom-mondta Gyula lovas fejedelem-, hogy ne kényszerítsük magyari harcosainkat, vagy házunk népét a kereszténység felvételére. Ha kell, én már a legkisebb veszély esetén öt tömény (ötven-ezer) lovassal segítem az ősi hit védelmezőit.” “Egyet értek Gyulával-mondta Jirkó, Kuma-Magyarország fejedelme.-Tizezer lovasomat a bajban én is hozzáadom az ő öt tömén lovasához.” “Nem állhatunk a fejlődés ellenébe - kiált oda Vajk, Gelyza nagyfejedelem fia, az ifjúsági fejedelem. - Minden új jobb a réginél. A magyariak törzseit még a keleti Gyula törzs töméneivel együtt is csak úgy tudjuk megvédeni a nyugati és a déliek hódításai ellen, ha felvesszük a kereszténységet, ha befogadjuk Bizánc és Róma papjait. Minden törzsbelinek alázattal kell vallania a szeretetet. Nyugat, Kelet és Dél ellenében csak így tud fennmaradni a magyari törzsek népe. Mi magyariak egyébként is vagyunk annyira gazdagok, hogy egyik-másik megtévedt térítő dénár-éhségét a jóllakásig ki tudjuk elégíteni.”

A további tanácskozáson számtalan megoldhatatlan kérdés merült fel. Kemény, összecsapásokra került sor, se Koppány, se Vajk nem engedett. A Nagyszala tizenkét napig tanácskozott. Az utolsó napon Jirkónak, Kuma-Magyarország fejedelmének és Gyulának a szavazata döntetlenné tette a kereszténység melletti, vagy elleni szavazást. Az Öregek Tanácsa a Nagyszala folytatását a rimalányok, a betegápolók kiképző szállására Nyitra várába tette át. Itt kimondták, hogy Gelyza nagyfejedelem leánya, Piroska is részt vesz a határozathozatalban. Több napig tartó vita után Piroska ifjúsági-aranyasszonynak a szavazatával a Nagyszala az Öregek Tanácsa a kereszténység óvatos, megfontolt felvétele mellett döntött. Ezzel az egyetlen szavazattal megszerzett többség, a kereszténység pártiak győzelme előre vetítette az öldöklés árnyékát. De ekkor még maga Piroska se tudhatta, hogy a férjével együtt ő is el fog esni a ménfői csatában.

996-ban Vajk feleségül vette Gizella bajor hercegleányt. Gizellával a magukat hun származásúnak valló lovagok egész sora jött Bajorhonból a magyariak földjére. Előbb Hunt, Pázmán és Vecelin lovag, később Vigman és társai. 997-ben meghalt Gelyza nagyfejedelem és Vajk vette át fejedelmi örökét. Udvara, kísérete tele volt németekkel. Vajk idegen országbeli lovagokkal járja, a magyar földet. Amikor Vajk a magyariak mellett részben idegenekből álló kíséretével megérkezett Veszprémbe -régi sámán-táltos központjába- ez már azt jelentette, hogy ő ill. környezete nem tartja többé tiszteletben az Öreg Östen rendelte ősi tiltásokat, vagyis hogy idegennek tilos Veszprém földjére, az ősi táltos központba lépnie. Vecelin lovag és fegyveresei az ősi Öreg Östen hitet gúnyolva törtek rá a sámánközpontra. De a magyariak is behatoltak az új isten hívők kegyhelyeire és mulatság tárgyává tették a tömjént füstölő, szentelt vízzel locsolkodó idegen papokat. Vecelin Esztergomban panaszt emelt Koppány ellen. István erre felriasztotta Pozsonykeszitől Tisza-kesziig a kiképzés alatt álló székely-palóc-kabar tárkányokat. Erdeljü Gyula a körös-zsadányi táborban a Körös partján székelt. Ajtony pedig a maroskeszi tárká-nyok táborában volt, amikor a bizánci papok jöttek hittérítő munkára.

Erdeljü Gyula Gyulafehérvárra menet Ajtonnyal hallotta a bizánci hittérítőktől, hogy Domonkos püspök nem kapta meg a metropolita rangot, s ezért most Rómába ment, ahol a legmagasabb egyházi képzést kapja. Ebből Erdeljü Gyula és Ajtony arra következtetett, hogy a Róma által vezetett nyugat kereszténységének szerencsés fordulattal talán előbb-utóbb sikerül hatalomra jutnia. Vajk, annak idején nem a bihari, hanem a nyitrai országrész kisfejedelme lett. Surány és Kál kiképző táborának a legénységét volt módjában maga mellé állítania. A két világ közötti harc tehát Veszprém és Esztergom között az ország nyugati részében zajlott, az ősi hitre esküt tevők és az új hiten lévők között a dühödt küzdelem. Koppány és Vászoly kitört a szállásáról és velük az ősi hiten megmaradt minden törzsbéli ivadék. De kemény keresztény visszavágás lett a vége Koppány ellenében. Vajk nem tudott ellenállni felesége, a bajor Gizella és az idegen lovagok követelésének, hogy az Öreg Östenben hívő pogányságot el kell pusztítani. Koppány vezér és a vele tartó surányi, káli lovasság 998-ban még erősen tartotta magát. István, Vecelinék megerősített seregét küldte Koppány ellen, aki apjának, Gelyza nagyfejedelemnek unoka-testvére volt. Koppány magyari serege a veszprémi Farkas hegyen csapott össze az István küldte német lovagok és a velük tartó magyariak seregével. Az ádáz csatában az új istent hívők győztek. Vérbulcsú végvári serege elkésett. Koppány élve került Vecelin, Hunt és Pázmány fogságába. Szerintük nincs kegyelem az Öreg Östent hívőknek, Veszprém táltosainak, az ősi sámánhelynek. Az Öreg Östent hívők igyekeztek menteni mindent, ami menthető. Veszprémet Vecelinék felgyújtották és elpusztult csaknem minden régi rovás, amit a sámánok Veszprém kegyhelyen 1726 éven át rejtegettek. Csak annyi maradt meg belőlük, amennyit Vászoly és a sámánok idejében megmentettek. Sarolt és Gizella Dunaordoszban tartózkodott, mert a kis Ottó, az első unoka, meghalt. (Fehér-egyházán Árpád mellé temették el.) Itt kellett bevárniuk Erdeljü Gyula visszaérkezését Gyulafehérvárról. Nővére, Sarolt ugyanis az ő védelme alatt állott.

Veszprém, az aranyasszonyok városa napokig égett. Koppányt gúzsba kötötték és két kis fiát, az Árpád-nembélit elébe állították. “Halálé vagy Koppány-mondta neki Vecelin.-Négy égy égy égy tája van a világnak, négy felé vágatunk, hogy darabjaid minden égtájon hírdessék István fejedelem győzelmét. Én itt az ő szava vagyok!” “Akkor, István! Gyesznó öli magod!-átkozta meg Istvánt Koppány.-Pusztuljon el Vajk, minden jövendő magod, aki István néven az új istent szolgálod.” Vecelin, Hunt és Pázmán intésére a bakók Koppányt négyfelé vágták, de az átok már rászállt István születendő fiára, a kis Ottóra, akit betegen vittek Budavárra gyógyítani. Koppány négyfelé vágott testét a lovagok vitték és szegezték a négy égtájnak több városkapujára, míg végül Győr, Veszprém, Székesfehérvár és Gyulafehérvár kapujára került, hogy minden vezéri ivadékban rettenetet keltsenek. Koppány vezér halálának hírére a Lajta-kapu tájától Nagy-Arkáig kilenc tömén (kilencvenezer) besenyő lovas felesküdött, hogy (Koppány ugyanis besenyő volt, Kapgán fejedelem leányától, Ibolyától született.) Koppány átkát nem felejtik és Vajk fiát megölik. A besenyők esküjének híre eljutott Budavár beavatott központjába is. Sarolt és a beteggondozó rimalányok sírva áldoztak az Öreg Östennek. István fejedelem ősi hiten lévő leánytestvére megölte magát, azt remélve, hogy Istvánt ez feloldozza bűne alól.

Kurszán várában Tolma-Judit ifjúsági aranyasszony fehér lovat áldozott, Sarolt-Csantavér pedig Kurszán várából hazavágtatott Veszprémbe. “Fiam,-mondta István fejedelemnek-megdöbbenve hallom, hogy Koppány vezér tetemét hogy megcsúfolták Vecelinék! Vess véget ennek a gyalázatnak, hiszen te is tudod, hogy Gelyza nagyfejedelem elhaltával magyari törvények szerint nekem éppen úgy feleségül kellett volna mennem Koppányhoz, mint ahogy Ibolya halála után Derencsénynek is el kellett vennie Mihály első feleségét, Adelhaidot.” (Taksony vezér és Adelhaid házasságából született Vászoly, aki a keresztségben a Vazul nevet kapta. Derencsény halála után a Söpte fia Vászoly-Vazul-Béla vette feleségül Adelhaid-Ada-Adelajdát). “Te tudod, fiam-folytatta Sarolt,-hogy mivel apád halála után nem mentem a magyari törvények szerint feleségül Koppányhoz, ezért engem bárki büntetlenül megölhet. Most pedig a további bajok megelőzése végett öcsémet (Erdeljü Gyula lovasfejedelmet) hívtam ide. István megígérte az anyjának hogy “mindent megteszek, amit megtehetek”. Gelyza nagyfejedelem másik leánya, Piroska, akinek szavazata Nyitraváron eldöntötte (a 992. évi Nagyszala idején) a vitát, Aba-Sámuelhez ment férjhez. István harmadik testvére, Ilona Orseolo Ottó velencei dogénak lett a felesége. Ottó és Ilona házasságából született Péter. István fejedelem udvarába is eljutott a híre annak, hogy Csoltó rovósámán annak idején összeszedette Koppány testének darabjait és az egyik besenyő határvédő őrség közelében eltemettette. Az 1007. esztendőben István király és Gizella házasságából egy fiú született: Imre. Koppány birtokait és Ajtony országának földjét kiosztották a Vecelin-féle lovagok között, de gyermekeinek meghagyták egyfalus birtokaikat. Szabad harcosok óriás tömegét zsellér és rabsorba taszították. Erre a jövőtől való féltükben a szabadok közül sokan felkerekedtek, és a határszéleken telepedtek le erdőt irtani. Vajk megtiltotta hogy a nép a belső termékeny várispánságokban a határok közelében földbirtokhoz jutott lovagok és magyar vezérek területéről elvándoroljon. De a kiszolgált lovasok, vagy tárkányok házhelybirtokot foglalhattak.

Az ispánságok a következők voltak: 1.Budavár, 2. Békés, 3. Bihar, 4. Csongrád, 5. Csanád, 6. Bodrog, 7. Fejér, 8. Tolna, 9. Veszrém, 10. Arad, 11. Zaránd 12. Szabolcs, 13. Bács, 14. Győr, 15. Hont, 16. Karakó, 17. Nógrád, 18. Esztergom, 19. Visegrád. 20. Küküllő, 21. Komárom, 22. Szolnok, 23. Kolozs és 24. Csákvár, királyi birtokkal. Továbbá: 25. Karatán, 26. Baranya, 27. Bolgyán, 28. Borsodvár, 29. Uzsvár, 30. Borsova, 31. Maruzvár, 32. Fehérvár-Gyula, 33. Gőmörvár, 34. Kevevár, 35. Kolozsvár, 36. Krassó, 37. Moson, 38. Borona, 39. Nyitra, 40. Pozsony, 4l. Sárvár, 42. Somogy, 43. Bélavár, 44. Melek, 45. Sopron 46. Kőrös, 47. Szatmár, 48. Temes, 49. Karas, 50. Torda, 51. Ugocsa, 52. Trencsén, 53. Újvár, 54. Sáros, 55. Beregvár, 56. Valkó, 57. Szepes, 58. Liptóvár, 59. Árvavár, 60.Vasvár, 61. Zemplén, 62. Barca, 63. Szerémvár határvár. Végül: 64. Szörényvár, 65. Lóbércvár, 66. Borona, 67. Sasvár, 68. Halics, 69. Jászvásár, 70. Ibos, 71. Encs, 72. Moldova. Negyvennyolc településre (25-72.) bárki elköltözhetett, ha veterán katona-lovas, vagy tárkány volt, s magával vihette családját is. Erdeljü Gyula erősen tiltakozott az ellen, hogy a belső, védett ispánságokban megtiltották a szabad költözködést, de hiába. A salzburgi érsekség is megtiltotta, hogy a szabad harcosok Melek, Ibos, Encs és Sasvár vidékére költözzenek. A bajoroknak viszont hittérítőikkel együtt szabad beözönlést engedtek a Gizella tulajdonába került Avaria országrészbe. (Ostarici elv.)

Ajtony legyőzése után Erdeljü Gyula Budavár beavatott központja javaslatára 1009-ben elhagyta az országot, de Sarolt aranyasszonynak minden holdtöltekor rovásos jelentést küldött. Sarolt halála után Tolma-Judit, l0l4-ben Tessenbe ment s magához vette a Budavári beavatott központ megsemmisítésére kiadott mainzi-frankfurti rendelkezést tartalmazó iratot. Bátor-Boleszló a déli hadseregrész parancsnokságát bízta Erdeljü Gyulára. Gyula Tessenből kiindulva egészen a Duna vonaláig visszafoglalta a bajor és morva telepesektől, a magyaroktól elvett országnyi területet, majd 1015-ben 300 magyar és 1500 besenyő lovas élén Bátor-Boleszlóval Kiev ellen vonult és Jaroszlávot legyőzték. Erdeljü Gyula ebben a harcban megsérült és hazakívánkozott. Még ott volt a Budavári beavatott központban, amikor az ottani értékek első részét Abavárra szállították. A harcokban kapott sebe nemsokára kiújult. Leánya, Gyoma Gyulavárra szállította és ott sebeibe belehalt. Még végső óráiban is arra figyel-meztette Tolma-Juditot, hogy a Budavár beavatott központjából igyekezzék mennél előbb mindent elmenekíteni. Temetésén Bene-Benedek váci püspök kíséretében István király is megjelent. A halotti toron elmond-ta, hogy a nyugatiak szerint Ajtony volt a tizenkettedik azok közül a nemkívánatos magyar főurak közül, akiket már csak megfigyelő szolgálatuk miatt is el kellett távolítani. De most már egységes a frankfurti-mainzi értelemben vett magyar királyság. A koronázásra vert dénárokat annak idején szétosztották az ünnepélyen résztvevők között, de most már rendelkezünk annyi saját verésű pénzzel, hogy elég az országos vásárokra, meg a püspöki és az ispánsági székhelyek váraira. “Gyula nagybátyám mindig a magyar ügyért harcolt, -folytatta-Borona, Sasvár és Sárvár vidékét is visszafoglalta a Duna vonaláig, és ha idős kora és sebesülése meg nem akadályozza, még ma is Tessen-ben vagy Boroszló avar városában székelne, de nem helyeslem azt a gondolatát, hogy a belső ispánságok szélein és a határvédő területeken végvárinak nevezett vitézek éljenek.” Ezen a temetésen részt vett az ifjú Szár László is. Nemrégen vesztette el feleségét és bújában többet ivott a kelleténél. István király beszéde után nagy hangon éltette és ősi szokás szerint megkérdezte: “Fenséges Urunk és királyunk, mondd meg nekünk, meddig akarsz még őseink tiszteletére uralkodni?” István király meglepődve válaszolt. “Amíg befejezem küldetésemet! Csak a kazároknál volt szokásban, hogy megfojtották a kiöregedett uralkodót!” Amikor István fia, II. Zoltán ifjúsági fejedelem 1025-ben Torda mellett, a besenyőkkel vívott harcban elesett, a királyi tanács Erős Csák legkisebb fiát-Imre királyfi legjobb barátját-tette meg Erdőelvi kiskirálynak és egy határőrizeti várat építettek részére. Székelyföldön így már két Zoltán-vára állott.

A megvakított Vazul 1027-ben lemondott az uruki püspöki méltóságról, de ez a püspökség egyelőre még megmaradt, mert Bene-Benedek-aki először Buda-fehéregyházi öspörös volt, majd ezután megszervezte a váci püspökséget és annak első püspöke lett-vállalta a váci püspökség mellett az uruki püspöki beosztást is. Annak idején Domonkossal és Sebestyénnel együtt ő szervezett meg több püspökséget is. Domonkos és Sebestyén nevéhez fűződik a veszprémi, a győri, a pécsi, a kalocsai az egri és a gyulafe-hérvári püspökség megszervezése. Viszont Sebestyén és Bene-Benedek érdeme a váci püspökség és a csanádi, a bihari és az esztergomi érsekség megszervezése, az esztergomi érsekség vezetésével. Az esztergomi uruki püspökség azonban csak névleges volt, mert valójában Vasváron működött. Ennek Bene-Benedek után Csák lett az uruki püspöke, majd az ő halála után Nárom tárkányfejedelem fia, az ifjú Melek. Melek az Encs-Ibos vonal kiürítése után elszakadt a salzburgi érsekségtől és attól fogva mint avar katolikus püspök szerepelt. Vasvárra mindig, mint az Árpád-házi királyok püspöke látogatott el. Állandóan úton volt Vasvár-Esztergom és Budavár között. Ez a püspökség mindig titokban működött, Csák Máté után megszűnt. Az 1311. évi gyújtogatás alkalmával a vasvári káptalan irataival együtt minden irata megsemmisült. A vasvári püspök csak Árpád-házi királynak esküdött fel. Rómától teljesen független volt. Amikor 1022-ben Orseolo Ottó felesége, Ilona hercegnő is értesítette a Budavári beavatott központot a németek terveiről, Budáról rögtön intézkedtek. De már korábban is tettek megfelelő intézkedéseket. Már 1015-ben elindították az első aranylemezgyűjteményt Csaba nádorral és 500 lovassal Abavárra, hogy a feldebrői altemplomban elrejtsék őket. Amíg a rakomány a váci püspökség területén haladt, nem volt semmi baj. De amikor az egri püspökség területére értek, megtámadták őket és Csánynál nagy harcra került sor. De Benedek püspök és Csaba nádor a tarnazsadányi és csányi tárkányképzősök segítségével elzavarta az egri püspök lovasait. Csaba nádor panaszt tett István királynál a püspöki lovasok eljárása miatt. Erre a Budavár és Abavár közötti útvonalat védett, nádorispáni területté nyilvánították.

1022-től 1035-ig minden kincset, rovást itt gyűjtöttek össze. Abavár altemplomát és felső templomát Abavárral együtt Csaba nádor teljesen kiépíttette 1010 és 1025 között. Az aranylapok megmentésében nagy segítségére volt az Erdeljü Gyula vezetése alól felszabadult 500 lovas. Ezek 24 évi szolgálati idejük alatt az út mentén állomásoztak, majd amikor az idejük letelt, Gömörvár és Újvár megyében telepedtek le. Létszámuk a Csörsz vonalról mindig pótlódott. 1035 után az említett két megyében kaptak birtokot. Aki az 1500 besenyő vitéz közül a 24 évi szolgálat végét megérte: Szörény, Halics, Jászvásár és Moldova térségében kapott birtokot. Ezt Boja lovasfejedelem eszközölte ki az ifjú Kipcsák jászvári fejedelemnél. Három évig azonban még kötelesek voltak először Zilah, majd Béga fejedelem-asszonynál testőri szolgálatot teljesíteni. Családjuk művelhette otthon a birtokot. Egy fő lovast azonban mindig kötelesek voltak Jászvásárra küldeni. A besenyőknek ez nemigen tetszett. Bennük élt a régi besenyő-eskü István király ellen. Sokan átszöktek a határon Erdőelvére, vagy a vasvári és a soproni lövőkhöz, ahol zsoldot kaptak. Voltak olyanok is, akik más okból tették le a szolgálatot. Például a Babócsa és Berzence testvérpár. Vasvári határőr vitézek voltak, de 1030-ban, amikor mind a kettő özvegységre jutott, családjukat ott hagyták birtokukon s elmentek messze földre. Tudták, hogy István király Imre herceget a Bihari országrészbe menekítette, Erős Csák fiának, III. Zoltánnak védelme alá. Babócsa és Berzence tehát odatartott az elégedetlen besenyő veteránok közé. Amikor 1030 medvetorán a sámán-táltos és tárkányképzős ifjúság az uruki keresztény ifjúsággal együtt meghirdette a pusztaszeri Nagysüánt, minden nagyratörő ifjú felkészült a lovas-versenyre. Anasztáz-Asrik érsek tiltakozott a régi szokás ellen, de István király Csaba nádorispánnal, valamint Bene-Benedek váci és uruki püspökkel egyetértve, Jézus mennybe-menetelének és a Szentléleknek ez ünnepére a pünkösdi királyság megünneplésére engedélyezte az ifjúsági lovas verseny megtartását. A csákvári lovasiskola, a vasvári uruki papképző, a kolozsvári táltos-, a jászvásári sámán-és a pusztaszeri tárkányképzősök, meg a szörényvári bödönösök négy-négy tehát 24 lovast állíthattak ki.

Így Pünkösd vasárnapján ez a 24 versenyző állott a pusztaszeri lovaglókarámban: 1. Abasár 1010-1030-1060 20 éves Aba-Sámuel - Piroska fia 2. Aba-Sámuel 985-1030-1044 45 éves Pata fia3. Babócsa 990-1030-1049 40 éves Koppány fia4. Béla 1015-1030-1063 15 éves Vazul - Korpona fia 5. Berzence 992-1030-1046 38 éves Koppány fia 6. Beszprim 986-1030-1032 44 éves Tolma-Judit - Boleszláv fia7. Bogyiszló 1008-1030-1031 22 éves Szár László fia 8. Bene-Benedek 983-1030-1038 47 éves Pata fia 9. Csaba 980-1030-1044 50 éves Pata fia 10. Delján-Péter 1009-1030-1041 21 éves Piroska fia (Radomir) 11. Csák 1005-1030-1039 25 éves Erős Csák fia 12. Endre 1012-1030-1060 18 éves Vazul - Korpona fia 13. Győr 987-1030-1031 43 éves Tolma-Judit - Boleszláv fia 14. Kurtán 984-I030-1041 46 éves Kurszán fia 15. Kipcsák 1001-1030-1063 29 éves Buda fia (Erdeljü Gyula) 16. Levente 1016-1030-1047 14 éves Vazul - Korpona fia 17. Bagamér 1010-1030-1036 20 éves Szár László fia 18. Orseolo Péter 1014-103-1046 16 éves Ilona - Orseolo Ottó fia 19. Lebed II. 1015-1030-1063 15 éves Zerind fia (Zsombor) 20. Pomáz 1001-1030-1060 29 éves Csaba nádor fia 21. Imre 1007-1030-1031 23 éves István fia 22. Szolnok 987-1030-1045 43 éves Tolma-Judit - Boleszláv fia 23. Szár László 988-1030-1038 42 éves Vászoly fia 24. Zoltán III. 1007-1030-1036 23 éves Erős Csák fia A pünkösdi király címért óriási vetélkedés indult. Kilenc napos futtatás után, nehéz küzdelemben a 18 éves Endre lett az első, a Domonkos tenyészetéből való Vihar-isten nevű uruki-ummai lován.

Második a 23 éves Zoltán erdőelvi kisfejedelem kolozsvári tenyésztésű Maruz nevű lován. Ez szintén Domonkos által behozott szentdemeteri eredetű uruki-ummai származású ló volt. Harmadik a 42 éves Szár László lett a jászvásári tenyésztésű vegyes származású ordoszi lován. Szár László híres lovas volt. Szefárd nevű lován bejárta az akkor ismert magyar érdekeltségű területeket. Imre herceg a nyolcadik lett, pedig Csákkal együtt a csákvári lótenyészet legjobban futó nyugati keveredésű lovát kapta a királyi ménesből. Imre az Ábsolont, Csák a Dávidot lovagolta. Amikor VIII. Benedek pápa, II. Henrik és Bazeleiosz császár is meghalt 1024-ben, II. Konrád (1024-1039) terjeszkedési vágya miatt lezárult a nemrég megnyitott Bécs-Fehérvár-Bizánci zarándokút. Megszűnt a zarándoklás. Ennek előjelei már akkor megmutatkoztak, amikor 1007-ben Anasztáz-Asrik érsek megjelent a frankfurti zsinaton és titokban a németek terjeszkedési irányvonaláról tárgyaltak. Anasztáz-Asrik a továbbiakban a frankfurti zsinatra való hivatkozással egyházatyai nyilatkozataiban azt követelte, hogy István a fehérvári törvénynapokon tegyen meg mindent a varázslás és jóslás ellen, az ilyesmit szigorú ostorozással büntessék, sőt ha kell, még a templom falába való falazással is irtsák a bűnös szokásokat. Az avarok jelentették az uruki püspökségnek, hogy II. Konrád 1030 júliusában nagy sereggel akar Bécsből elindulni, hogy a pogány szokásokban szenvedő Magyarországot "felszabadítsa".

Konrád serege valóban meg is indult Győr felé. De István is megindult a Hunt, Pázmán és Orci-féle pannon seregével, Imre herceg pedig a Csörsz-vonal tárkányaival, III. Zoltán kiskirály a 48 határörs lovasságával tartott Bécsnek. István király tehát 9600 lovassal, Imre királyfi 4200 tárkánnyal, III. Zoltán pedig 6300 főnyi határőrlovassal vonult fel a Duna két partján. István parancsára Győrig mindent felégettek Konrád előtt, Imre vízitárkányai pedig Bécs és Győr között elsűllyesztettek minden német hajót. Ennek láttára Konrád Győrből azonnal visszafordult, István király, Imre és III. Zoltán serege azonban Konrád seregét majd az utolsó emberig elpusztította. Ráadásul Anasztáz-Asrik érsek titkosszolgálata biztos forrásból vett értesülése alapján jelentette II. Konrádnak, hogy III. Zoltán aratás utánra Endre, Béla és Levente segítségével 1500 besenyő lovas mellé mozgósította Albéla vezér ötvenezer főnyi besenyő lovasságát is. Erre Anasztáz-Asrik és hívei is gondolkozóba estek és elkezdődött az 1031-ig tartó béketárgyalás. A végén II. Konrád lemondott a bécsi medencéről és a Morva folyó jobb partjáról. III. Zoltán a széki-hun lovasai a lengyel segélycsapatokkal együtt nyomban neki indultak Sasvár, Sárvár és Borona várának elfoglalására. Megnyitották a Szentföld felé menő zarándokutat, István meghirdette a fehérvári törvény-napokat és azokon sokkal enyhébben ítélkezett, mint a nyugatiak. Továbbra is tartott azonban II. Kon-rádtól és a Bécs-bélavári besenyőktől. Ezért fiát, Imrét a Csörsz kiképző vonal középső részére, a bihari püspökség területére helyezte. Anasztáz-Asrik megvádolta Vazult, hogy összeesküvést szőtt és Endre, Béla meg Levente a besenyőkkel meg akarja dönteni István királyságát.

Maga István javasolta, hogy Endre, Béla és Levente tegye át a székhelyét a kievi Szent-Illés székes-egyház uruki-manihista keresztény kolostorába, a Budavári beavatott központ értékeit pedig a puszta-szeri versengésben részt vett érdekeltek segítségével szállítsák el Abavárról Füzesgyarmatra. István ekkor már gyakran betegeskedett, mert a Fertő mocsarainál 1030-ban nagyon megfázott. Német lovagok is panaszkodtak István királynak és Anasztáz-Asrik érseknek, hogy ők hiába fáradoznak a pogány és uruki-mani hitű magyarok megtérítésével, ha Vazul sorra járja a magyarok falvait és az ősők tiszteletére, meg a pogány kegyhelyek látogatására bíztatja a népet. “Amelyik nép megtagadta a múltját, az elbukik!-hírdeti úton-útfélen. Korpona is pogány mesékkel bolondítja a gyermekeket, holott a kis Jézus bölcsőjéről kellene mesélnie.” 1027 tavaszán aztán István a mainzi érsekség meghagyására Vazult és feleségét kisebb gyermekeikkel együtt Nyitra várába csukatta. Endre, Béla és Levente hercegnek pedig azt javasolta, jó volna, ha végleg elhagynák az országot, mert az életük veszélyben van. Bizánc és Róma második királynak is csak nekik megfelelő uralkodóházzal rokon herceget engedélyez. Így csak Imre herceg, mint Henrik, vagy pedig az Ottó és Ilona fia, Péter jöhet számításba. A Csákok lovas vitézei a három herceget Nyitrán, Trencsénen és Sasváron keresztül ki is menekítették előbb Csehországba, majd Lengyel-országba. Ekkorra már a besenyőket hátrább vonták a nyugati országrészeken, a Béla magyari törzset pedig Kőrös tárkányfejedelem fősége alatt Bélavár környékén helyezték el. Orseolo Ottó herceg és Ilona fia is országának határát -mint Velencei birtokát- a tengerpartig terjesztette ki. István nemcsak a besenyők esküjétől félt, hanem újabb nyugati támadástól is. Ezért fiát Biharba küldte kiskirályi birtokának igazgatása ürügyén.

Imrének egyetlen szenvedélye a vadászat volt. Ezt tudva a besenyők az őrizetükre bízott Bihar-Igfon erdőségben 1031-ben vadcsapdát, vermet ástak, egy hatalmas sebzett vadkant helyeztek el benne, majd a vermet ágakkal, avarral befedték. Berzence és Babócsa az Imre udvarában szolgálatot teljesítő két veterán harcos, akinek besenyő származásáról az udvarban nem tudtak, vadászatra hívta Imre királyfit. Berzence és vele Babócsa vadászat közben az avarral fedett verem felé terelte Imrét. Tervük sikerült, Imre a verembe zuhant, segítség nem volt, mert Berzence és Babócsa az öreg vitézeket más útra terelte. Az ifjú besenyőkben pedig nem volt irgalom, kegyelem. A kopjadöfésekkel feldühített vadkan Imrét halálra sebezte. Koppánynak Istvánra mondott átka-“Gyesznó öli magod”-33 év múlva, 1031-ben teljesült. Imre herceg csak az átok elhangzása után született 1007-ben. De erőszakos halálát a magyari törzs-szövetségben, születésétől kezdve mindenki rettegve várta. Jéne, aki Imrének gyermekkora óta titkos menyasszonya volt, Imre halála után a betegápoló, sebgondozó rimalányok seregébe vonult. Ott született meg Imre fia: Pósa. Jéne csak tíz esztendős gyászának leteltével ment férjhez Radnót vitézhez. Csák főtáltostól a róla elnevezett Jéne falut kapta ajándékba. Csák főtáltos mindig azzal az ősi medvetoros időszámítással élt, amit Agaba fősámán a 24 hun törzsszövetségének megalakulásakor rendelt el. Ez a medvetoros időszámítás a keresztény időszámítás kezdetén a 4040. évnél tartott.

Csoltó rovósámán annak idején egy roppant tölgy törzséből három öl magas kopjafát faragtatott. Mind a négy oldalában neveket és a medvetoros időszámítás szerinti számokat rótt. A kopjafa elülső oldalába ezt rótta: Koppány 5000-5038. (Kr.u. 960-998.) Másik oldalára Koppány szüleinek a nevét és házasságkötésük évét rótta: “Szalánka - Botond 4986” (Kr.u. 946.) A harmadik oldalra: “Berzence-Babócsa bosszúja 5071” (Kr.u. 1031). A negyedik oldalára Koppány átka került: “Gyesznó öli magod”. Imre királyfi vadásztársai: Szár László fia, Bogyiszló, meg Tolma-Judit két fia: Győr és Szolnok a veteránokkal azonnal üldözőbe vették a martalóc besenyőket és tízet megöltek közülük. A királyfi kíséretéből is elesett Bogyiszló és Györ. Imre herceget a Hegyközben érte utól a végzet. Halálának színhelyét Imre helyének nevezték el az Igfon-erdőben. Ezt a helyet szent hellyé nyilvánították és minden évben szeptember 2-án uruki keresztény búcsút tartottak a közelében. Ez ellen sem István király, sem Anasztáz-Asrik érseksége nem tiltakozott és lassanként közös zarándokhellyé vált. Jéne és Radnót is minden évben felkereste a kis Pósával.

Idők múltán az egészet úgy ítélték meg, hogy Koppány hibát követett el, mikor nem tette magáévá a 992. évben tartott Nagyszala határozatát és látszólag sem tért át a nyugati kereszténységre. Koppány a maga vezérsége idején még azt sem engedte meg, hogy minden tíz falu építtessen közösen egy templomot. Sőt, amikor törzsbéli lovasai, vagy népe a gyepükön túl kíváncsiságból bement más táj templomába, a keresztény szertartást kigúnyolták. De a legvégzetesebb az a tömérdek vérontás volt, ami a 998. évtől kezdve a Koppány hiten levők és István fejedelem idegen lovagjai és követőik között elkezdődött. Nemcsak az új istenről volt itt szó, hanem Koppány vezér birtokai is számítottak. Ezeket Koppány halála után István király Vecelin, Hunt, Pázmán és a többi idegen lovag meg híveik közt osztotta szét. A dézsma egy részét István az apátságoknak juttatta. A somogyi népet pedig erőszakkal, súlyos büntetésekkel keresztelték. Volt bőven csonkítás, templomba való befalazás. Vászoly-keresztény nevén Vazul-Koppány konok híve, Istvánnal szemben nyíltan... ...Erre István király-de némelyek szerint Gizella-Nyitraváron megvakíttatta, fülébe meg ólmot öntetett. Vászoly így csakugyan nem láthatott keresztény templomot. De azt sem láthatta, hogy a római, a szláv és a német kereszténység mint tesz szert az országban egyre nagyobb hatalomra. Az új isten papjai szigorúan büntették azokat is, akik Imre halálát Koppány átkával hozták kapcsolatba. Az 1032. év medvetorán Vajk-István magához kérette Vazult és Korponát. A találkozáson keservesen sírt és elismerte, hogy megverte az Öreg Östen, lovagjai kegyetlenkedései miatt elvette tőle egyetlen fiát. “Ti örülhettek-mondta nekik-, három szép fiatoknak azt javaslom, egy időre hagyják el az országot, mert énrám nagy erőnyomást gyakorolnak a mainzi érsekség loavagjai. A szövetség ládáját pedig menekítsétek ki Füzesgyarmatra, ahol már készítik az Élet Templomát. Ebbe a dologba senkinek sem engedek beleszólást! Tudom, hogy a 48 peremispánság timellettetek áll. De titokban a 24 belső vármegye magja is mellettetek fog felsorakozni. Foglaljátok el hát a végvári vitézekhez küldött Csák-had ősi szállását, Csákvárt.” Imre fia emlékére fia volt harcostársainak hozzátartozóit Bogyiszló apját, Szár Lászlót és Győr testvérét, Szolnokot, belső testőrségének parancsnokaivá tette. De Szár Lászlóra, akit gyanús helyzetben találtak egy éjjelen 1032 nyarán, ráfogták, hogy meg akarta ölni István királyt. Szár László ekkor Lengyelországba menekült. Onnan intézte a Szövetség ládájának elszállítását. Tolma-Judit fiai közül Beszprim herceg, Bátor-Boleszlónak 1025.VI.17.-én bekövetkezett halála után lengyel trónkövetelő lett, Győr fia Imrével együtt halt meg, Szolnok az István testőrségének parancsnoka lett. Ő volt az, aki végül be tudta bizonyítani István király előtt, hogy a Vazul-ág állítólagos összeesküvése csak Anasztáz-Asrik körének koholmánya volt. 1036-ban III. Zoltán egy besenyő támadás áldozata lett. Ekkor István király Szolnokot nevezte ki Erdőelve kiskirályának. Szolnok a Doboka ispánságot és az újonnan alakult Szolnok ispánságot örökölte. Így Imre és III. Zoltán meggyilkolása után II. Zoltán mégis vállalta Magyarország keleti védelmét a besenyők ellen. De a Vazul-fiaknak a besenyők 1035-ben hűséget esküdtek és az erősebbik Árpád-házi ágnak hatalomra jutását támogatták is. Levente a besenyő származású Ibolya ifjúsági aranyasszonyt vette el feleségül. Anasztáz-Asrik köre inkább Orseolo Ottó és Ilona trónigényét támogatta. István pedig folyton betegeskedett. Gyógyulása érdekében alapítványokat tett. Hadserege parancsnokának Pétert tette meg, Szolnokot pedig kiskirálysággal tüntette ki. Az ország főurait kívánságára feleskették, hogy István után Péter királysága mellett állanak ki. Bécsben befejeztette a 979-ben elkezdett székesegyház építkezését. Ez kedvelt egyháza volt az öreg királynak, az egykori avar-kurgán székvárosában. A régi uruki keresztény templomot lebonttatta és az újat arra építtette. Ezt 1036-ban szentelte fel Vasvár uruki-katholikus püspöke, Csák. De közben az altemplomban állandóan folytak az avar keresztények istentiszteletei.

Itt találkoztak az Árpád-házi trónkövetelők: Delján Péter, a kis Orseolo Péter és Beszprim herceg, akik a bolgár, a magyar és a lengyel trónra tartottak igényt. Trónigényük volt, de az uruki-mani és törzsszövetségi lovasversenyen 1030-ban a tíz napi lovaglás során egyikük se tudott még csak egy nap győzelmet se elérni. A közbizalom inkább Endre és öccse, Béla felé fordult. Levente hercegnek meg már a házassága is biztosította a besenyők támogatását. István télen-nyáron sokat betegeskedett és a Dunaordosz-Budavár alatti melegvizeknél keresett gyógyulást. Sokszor elmondta:

“Sohasem gondoltam, hogy az én lábaim még fájhatnak is. Most már érzem: van fejem, van lábam, még szívem is. Hol az egyik, hol a másik testrészem fáj. Minek is öregszik meg az ember.” De nemcsak testi, lelki fájdalmai is voltak. Fájt neki, hogy unokaöccsei és Szolnok kiskirály bírják az 5 töméni besenyők bizalmát, hogy az utódjának kijelölt Pétert csicsergő madárkának csúfolják és számon tartják, hogy a pusztaszeri Nagy-Süánon teljesen lemaradt. Még annyit sem ért, mint Imre a közép-mezőnyben. De Imre legalább 1030 nyarán Pozsonynál tönkre verte II. Konrád hajóhadát. Ekkor Imre Kund vitézt a bödönösök ifjú vezérét kineveztette tárkányfejedelemnek. Bene-Benedek váci püspök, az Árpád-ház püspöke gyakran hallotta István király kesergését. Egyszer nagyot gondolt. Megkérte Radnót vitézt, hogy hozza el a kis Pósát az igazi nagyapjához. Jéne a férjével és Benedek püspökkel együtt fel is kereste a budai ispotályban az öreg királyt. Boldog volt, hogy megláthatta Imre egyetlen fiát. Hosszasan eljátszott a kisfiúval és búcsúzóul azt mondta neki: “Soha ne akarj király lenni, csak jókedvű, jószívű ember. Élj soká és gondolj szeretettel Nagyapádra!”

Neki ajándékozta a Balog-völgyét. Többé sohase látta. Ez után még sokáig szenvedett. Végre 1038 augusztus 15.-én Úrasszony napján Dunaordosz ispotályban meghalt. Emlékére Péter kiskirály három év alatt felépíttette Szent Péter templomát.

Kurtán várából Fehérvárra szállították és augusztus 20-án a székesegyházban, egy előre elkészített szarkofágban temették el. Ezt a napot attól kezdve István király napjának nevezték. Levente főtáltos a fentieket később Kevevárán így helyesbítette: Beszprim, Bátor-Boleszlónak volt a fia de Győr és Szolnok apja Albéla besenyő fejedelem volt. A Vérbulcsú név Encs-Karatán-Zala vidékén gyakori név volt. Nagy-árkád város neve besenyőül hangzik így, a magyarok Albélának nevezték. Uzsvár, a későbbi Ungvár. Vazult Vigman vakíttatta meg, de nem Nyitrán, hanem Szászhalombattán. Szolnok eltávolításával rangban emelkedett.

Az 5075. medvetoros évben Füzesgyarmaton tartottak sámánképzést. Levente végezte a táltosok, Báj pedig a kun-úz-besenyő sámánok képzését. Levente ekkor még mély gyászban volt, mert felesége, Ibolya önkéntes máglyahalállal szentelte meg a beavatott-központ átköltöztetését. Levente így is vállalta, hogy a hosszú gyásza alatt a sámánok és táltosok képzésének minden ágazatában 2-2 ifjút képez ki. Ilyen nagy létszámra azért volt szükség, mert az ország keleti és északi részén sokan voltak, akik nem vették fel sem a római, sem a bizánci keresz-ténységet. Különösen arbag-táltosokra volt nagy szükség. A keresztény papok ugyanis azt mondták: Minek kell a betegeket gyógyítani? Ha a jó Isten úgy akarja, a betegek anélkül is meggyógyulnak. Ilyen körülmények között az arbag-sámánokat és táltosokat országszerte nagyon megbecsülték. Gádor beavatott a Van-tó környéki és az ujgur-földi képzésről érkezett. Képzettségére való tekintettel az Élet templomából küldték, ott tanfejedelem volt. Tanításából még a fősámánok és főtáltosok is sokat okultak. Nem csoda: 20 évi képzés állott a háta mögött. Az ősi szóbeli hagyomány alapján azt tanította: Kaltes asszony égi földjéről óriási termetű, bölcs emberek szálltak le a Földre. Itt a pateszik számba vették Joli-Tórem földjének minden ismeretét, de az égiek a földiekkel házasságot is kötöttek. Az Égi hatalmasságok közötti viszályok folytán azonban a Földön nagy égiháborúk és földrengések keletkeztek. Ezek Joli-Tórem földjét majdnem elpusztították.

Az égi eredetűektől származók azonban a Kaltes-asszony földjéről származó ismeretek alapján már előre tudták, hogy nagy jégáradat következik, és az elpusztítja a lakott területek nagy részét. Ezért valamennyien melegebb vidékekre vándoroltak, dél felé. De ez se oldott meg mindent: nemcsak a régi helyükön maradottak, hanem a délebbre vándorlók nagy része is elpusztult. A visszamaradók a melegvízforrásoknál kerestek menedéket, de nagy ínségükben olykor még egymást is megették. A szívósabbak mégis eljutottak Atlantiszba. Ott soha nem volt hideg. Itt a Kaltes asszony földjéről származó ismereteik felhasználásával elkezdték a földek művelését és az állatok megszelídítését. A pateszik templom-központú gazdaságokat állítottak fel. Amikor a Kaltes asszony szekerén egy újabb csoport érkezett, a Kékleny hegységben szekerük darabokra tört. Ez a csoport nyolc férfiből és három nőből állott. Atlantisz régi lakóinál minden tekintetben sokkal okosabbak voltak és minden tekintetben sok jótanácssal látták el őket. Eleinte csak egymás között házasodtak, de később Atlantisz régi lakóival is kötöttek házasságot. Ezt az új intézményt ők ismertették meg a termékeny sziget lakóival. Elmondta továbbá Gádor beavatott, hogy Arvisura-Anyahita, a legokosabb és legképzettebb égi asszony gyermekszülés következtében lábaira megbénult. De még így is igyekezett hasznukra lenni a földieknek: égi jelekkel agyagtáblákra karcolta az Égiek tudományát és rajzokban képet adott a földi-eknek a Földről is. Az égiektől származó beavatottak később Atlantiszban Arvisura-Anyahita írásjeleivel írták meg a hagyományok alapján a csaknem teljesen elpusztult eljegesedett régi birodalmuk történetét. Ezt az írás-tömeget Atlantisz elsüllyedése előtt Buda birodalmába menekítették a Nagyvizek mellé. Itt, Nippur beava-tott pateszi csoportok őrizték sokáig, majd az özönvizek idején Szefárd-földjére vitték. A Szefárdok pedig lassankint mind lemásolgatták. Amikor Szumír vezér visszatért a bő vizek birodalmába, ott is az Atlantisz-beliekhez hasonló kegyhely-gazdaságokat alakítottak. Így keletkezett sok városállam.

Atlantisz írásjeleit később elhagyták és az agyagtáblás oktatás bevezetése mellett a tanuló fiatalok részére új jeleket állapítottak meg. Ezekkel készített feljegyzések segítségével ellenőrizték kegyhely-gazdálkodásukat, de a Kaltes-asszony földjéről később érkezők segítségével fokozták is égi tudásukat. A 24 hun törzs szövetsége ilyen tudással tartotta fenn régi ismereteit és ápolta ősi kapcsolatait, mindig figyelembe véve a Szefárdiabeli Atlantiszi tudást is. Régi Szefárd-vázlatok alapján felkeresték a jégárból újra kiemelkedő ősi lakhelyüket és ott elszórt településeket létesítettek. Így került sor a Meleg-vizek birodalmának felkeresésére is. A 24 hun törzs szövetségének kalandozó sámánjai a vitézekkel együtt itt is megtelepedtek. Ezeket a telephelyeket százévenként meglátogatták. Így került sor Pannon vezér, majd Atilla és később Baján nevéhez fűződő honfoglalásokra és legutóbb a megszakítás nélkül itt élókkel való egyesülés útján a magyar törzsszövetség megalakítására. Ennek idejében Kurtán fejedelem megbetegedett; már csak a Pannon-föld elrendezésére volt ereje. De öccse, Árpád magára vállalta az Encs-Enns folyóig terjedő államszervezést, Kalágé és Lóbérc visszafoglalását. Árpád tehát Kalágén (Klagenfurton) keresztülhaladva (ahol, amint tudjuk, Bős tudunt meggyilkolták), seregével megjelent Berengár király hadainak közelében. Követeket küldött hozzá és visszakövetelte az elrablott avar kincseket. Berengár főurai ez ellen tiltakoztak. Árpád kabar törzsei erre megtámadták és le is győzték Berengár harcosait. Árpád ez után még 899 telén újra riadóztatta a 10 magyar harci egységet és 900-ban 4000 új lovassal újra átvonult Kalágén. Apor pedig a Csörsz-vonal kiképző parancsnoka feleségének, Kendicének a bíztatására riadóztatta a Csörsz-vonalon kiképzett harcosokat és Kurtán fejedelem engedélyével 50000 lovas élén ő is megindult Kalágé felé.

Berengár a Brentai csatában súlyos vereséget szenvedett. Azt, hogy ilyen nagy haderő felvonultatására sor kerülhetett, elősegítette az is, hogy 899 nyarán igen bőséges és zavartalan aratás volt. Így aztán a Csörsz-vonalról elindított Apor-sereg helyett két újabb korosztályt vonultathatott be Kurtán fejedelem. A tavaszi munka nagy részét elvégezték Kendice leány-csapatai, az aratás pedig az utánpótlási vonal harcosaira maradt. Az avar kincsek visszaszerzése már azért is nehézségbe ütközött, mert az arany és ezüst tárgyak nagy részéből közben templomi kelyhek és oltári szentségtartók készültek. Berengár királlyal tehát úgy egyeztek meg, hogy évenként 10 véka ezüsttel, vagy beolvasztott aranytömbökkel ad kárpótlást az elrabolt aranykincsekért. Az első, 899. évi 10 véka ezüstpénzt Árpád szétosztotta harcosai között, az újabb, 900. évi hadisarcot pedig Kurtán várába szállíttatta. Ennek azonban voltak már előzményei is. A Pelsőcz-féle Arvisurákat ugyanis Verecke fejedelem még 880-ban átadta Árpádnak és Árpád már 881-ben megjelent tárkánykiképzésű seregével a Bécsi medencében. Az akkor ott megtalált avar kincse-ket össze is szedte. A nyugati fejedelmek tehát már akkor tudtak róla, hogy az Avariából a Tenisur (Dnyeper) vonalára küldött avar ifjúság egyik életcélja minden elorzott kincs visszakövetelése. Így aztán egyik környékbeli király se avatkozott bele abba, amikor Árpád Bécs környékén igazságot teremtett. Ebben az ügyben Arnulf is támogatta a Berengár elleni csatát. Az Ibbs és a Morva jobb oldali gyepűin összeszedett avar kincseket Boron, a Morva-parti határőr-parancsnok még 899 tavaszán Veszprémbe szállította, Kendice aranyasszony szálláshelyére. Boron, hogy Árpád tárkányfejedelem hadmozdulatait fedezze, csapatait Boronáról az Encs (Enns) és Alsó-Morva vidékére vezényelte. Arnulf az avar kincsek egyik kis hányadát a templomokból 899 őszéig be is szolgáltatta Boronnak. Ezeket Kurtán várában helyezték el. Kurtán fejedelem nyáron a régi római városban épített nyári lakában tartózkodott, télen pedig a Budavár hegyének északi oldalán épített Kurtánvárában.

Állandó fejedelmi őrsége is itt állomásozott. Ide közelebb voltak az aranyasszonyok melegvizes forrásai, ahol betegségére keresett gyógyulást. Boron Berény nevű fiával küldte a kincseket Kurtánhoz. Kurtán a vég-gyepük vitéz fiatal harcosát Kurtánvár parancsnokává tette, s elrendelte, hogy a Pelsőcz-féle Arvisura alapján keresse, kutassa az elrablott avar kincsek hollétét. Elrendelte azt is, hogy a baszkorok földjén lévő avar kincseket meg kell hagyni a baszkok tulajdonában, mivel ők beletartoznak a hun törzsszövetségi népek nagy családjába és közöttük is sok uruki keresztény van. A Berengár-féle tíz véka ezüstpénznek szétosztása Árpádot annyira közkedveltté tette, hogy Kurtán fejedelem halála után nemcsak a magyar törzsszövetség, hanem a 24 hun törzs szövetségének őstelepesei is vezető fejedelmükké választották. Berény, aki tudott mindenről, amit a kabar Pelsőcz, illetve Keszt fejedelemasszony rovósámánjai feljegyeztek, elkezdte az avar kincsek összegyűjtésének irányítását.

Elkészíttette az Avaria-Curia-féle nyilvántartást, s annak alapján 899-től 970-ig Bajorországban, 900-tól 950-ig Lombardiában, 937-ig Dél-Itáliában, 955-ig Karoling Franciahonában és Svábországban, 936-tól 938-ig Csehországban, 934-től 970-ig Bulgáriában, 900-tól 948-ig pedig Konstantinápolyban került sor visszaszerző kalandozásra. Ez ellen különösen az évről évre visszatérő kártérítés után nem egy érdekelt erősen tiltakozott. Maga Árpád 902-ben Morvaországban végzett összegyűjtő munkát. Amikor emiatt a bajorok összefogtak és hadba indultak Árpád ellen, Árpád a Csörsz kiképző vonal vitézeinek felriasztása után Pozsonynál csúfos vereséget mért rájuk. Utána jött a szászországi hadjárat. A csapatok onnan is nagy mennyiségű avar kinccsel tértek haza. Árpád halálos ágyán megeskette Zsoltot, az ifjú fejedelmet, hogy élete egyik legfontosabb felada-tának fogja tekinteni az avar kincsek elrablása miatt járó évi adók behajtását és az Avar-Curia által megjelölt kincsek visszaszerzését. Remélte, hogy mindezek birtokában, tekintettel hazánk földjének termékenységére is, a nép jóléte legalább száz évre biztosítva lesz. Meghagyta Zsoltnak, hogy ápolja a magyarok és besenyők barátságát. Végül hangsúlyozta, hogy a budavári beavatott központot, minden körülmények között fenn kell tartani, mert az biztosítja hazánk védettségét. Zoltán-Zsolt-Zolta fejedelem minden évben csakugyan ki is küldte az évi adó beszerzésére az Avar-Curia legénységét, illetve a kalandozó ifjúságot az avar kincsek felkutatására és összegyűjtésére. Ha csapatait támadás érte, azok a legtöbb csatában győzedelmeskedtek. Így a szászországi hadjáratokban a 924-933 közötti kilenc évi fegyverszünet után 938-ban is. Győztes harcokat vívtak az alánokkal együtt 934-ben Konstantinápolyban, 934 őszén pedig a besenyőkkel együtt Macedóniában. Itt azonban a besenyők egy része átpártolt Bizánchoz és császári testőrök lettek.

De szenvedtek Zoltán csapatai vereséget is. 913-ban az Inn mellett érte őket vereség és Szászországban is a merseburgi vereség után békét kellet kötniük. I. Ottó császár maga mellé állította Bajorország, a német hercegségek, Csehország és Észak-Lombardia vezetőit és 936-951 között egységesen léptek fel a magyar csapatok ellen Augsburgnál 955-ben meg is verték Zoltán fejedelem seregét. Erre indította útnak a Budavári Beavatott központ a tíz töményt kitevő besenyő segítséget. Nyugat ennek már puszta hírére megborzadt, pedig akkor a besenyők Jula és Kapgán törzse, illetve Jirkó fejedelmi tábora még csak Magyarország keleti határán táborozott. Zoltán minden hatalmat Taksony kiskirályra ruházott. Taksony a 947-955 közötti éveit szentelte az avar kincsek visszaszerzésének. 955-ben, amikor atyját másodszor is agyvérzés érte, átvette a hatalmat. A besenyőkkel sok káliz és böszörmény is érkezett. Izbeg a böszörmények üzbég származású parancsnoka megnyerte Taksony bizalmát és a 24 hun törzs szövetségétől kapott erkölcsi támogatással és többféle segítséggel rendbe hozta az ország pénzügyi helyzetét. Azzal kezdte, hogy megszüntette a nyugati kalandozásokat és azok helyett kereskedelmi kapcsolatokat szervezett. Ezekre a kereskedelmi utakra táltosok is elkísérték a kereskedőket, és ha eközben avar kincsek nyomára bukkantak, erről értesítették az Avar-Curiát. 970-ben a déli kalandozások is vereséggel végződtek Arkadiopolisz mellett, az orosz-bolgár-besenyő szövetkezés miatt. Az orosz Szvatoszláv “kazárölő hőst” ezeknek az eseményeknek a során Kurja besenyő vezér levágatta és koponyájából ivókupát készíttetett. Taksony halála után 970-ben Gejza lett a nagyfejedelem. Neki most már döntenie kellett afelett, hogy a nyugati, vagy keleti irányzathoz csatlakozunk-e. Kurtánvárában az Avar-Curia megbeszélésén Nyugat mellett döntöttek, bár Gejzát a keleti egyház keresztelte István névre. Géza fejedelem az első időkben a pénzeire is 4 mezopotámiai háromszöget veretett.

Géza fejedelem a 973. évi bölénytor (március) havának 23. napjára elküldte 12 vezető emberét a quedlinburgi értekezletre. Ezen Harold dán, II. Boleszláv cseh és Meskó lengyel uralkodó is megjelent kíséretével. A 12 magyar főembert 24 harkából álló lovas kíséret követte, hogy a tárgyalásokon segítségükre legyen. A főemberek között ott volt Fajsz ifjúsági fejedelem, Botond-Bereg, Csák főtáltos, Tormás, Dobun varég parancsnok, Koppány, Tomaj, Urkund Kölpény, Tonuzaba besenyő, Pata palóc, Kalán üzbég és Beled karatán parancsnok. Beled fia, Márom a 24 horkából tolmács-tanácsadó csoportot alakított. A 24 horka ugyanis már mind részt vett vagy az egyik, vagy a másik kalandozáson, valamilyen nyelvtudásra már így is szert tettek, de a hadifoglyokból az Avar-Curia részére alakított munkatáborban még jobban elsajátították a foglyok nyelvét. Így aztán mindegyik tárgyaló félhez lehetett megfelelő tolmácsot biztosítani. Minden megjelent uralkodó elismerte Szent Péter utódjául a római pápát és hűbériséget fogadott neki. Úgy döntöttek, hogy valamennyien felveszik a római irányzatú katolikus hitet és Istennek tetsző békességes életet biztosítanak egymásnak is és az uralmuk alatt élő népeknek is. Mindannyian megfogadták, hogy a lakatlan gyepüket benépesítik. Mi magyarok, az Encstől visszavonultunk a bécsi medencéig, megtartva Alsó-Morvát. A megállapodás szerint mindkét oldalon megmarad az őslakos avar lakosság. A gyepűt Bécs, Borona és Mura síkságán 1-1 lófutamodásnyira állapították meg. A nyugati hatalmak határaink biztosítását nem kifogásolták, de azt követelték, hogy a Csörsz vonalán szüntessük meg a hadi kiképzést és csak a vármegyék székhelyén legyen fegyveres őrségünk,-amint nyugaton van-a vármegyék avarkori létszámát, 18-at, felemelték 24-re. A régi őrség egyenként 400 fővel csak 7200 fegyveres őrt jelentett volna és ezt a küldöttség kevesellte. A vármegyék számának felemelésével a fegyveres őrök létszáma 10000-re emelkedett. Hittérítési dolgokban a római pápa, Istentől kapott hatalmára hivatkozva, a mainzi érseket nyilvánította illetékesnek. Meskó fia, Bátor-Boleszló fia és Koppány ez ellen az utóbbi elképzelés ellen erősen tiltakozott. Nálunk másféle előzmények voltak: Fajsz, aki 950 táján lett a határőrség ifjúsági fejedelme, Koppány lemondásától kezdve az uruki egyházat vezette. Az összejövetel végül úgy határozott, hogy a bizton-ságos és békességes élet reményében fokozatosan átveszik a nyugati kereszténységet és abban Istennek tetsző életet fognak élni. A mainzi érsek kijelentette, hogy Pannóniát, mint Avaria volt részét Magyar-ország részére az egyház is örökre biztosítja. Ilyen előzmények után kezdte el a mainzi érsekség a térítési kísérleteket. 20 év múlva tartották Kurtán várában az Avar-Curiának azt a tárgyalását, amely a 992. évi Veszprémi-Nyitrai Nagyszalához vezetett. Ezen részt vett Gejza-Géza-István nagyfejedelem, Csák táltosfejedelem, Fajsz tárkány-fejedelem, Gyula lovasfejedelem, Vászoly horka, Jirkó-Jákó kunmagyari, Koppány káma-magyari megbízott, Sarolt-Csantavér aranyasszony, Vászoly-Szefárdi uruki főtáltos, Söpte-Szefárdi testvére, Vajk ifjúsági fejedelem és Márom, a Morva-Bécs-Mura vidék határőrparancsnoka. De nem volt ott Piroska ifjúsági aranyasszony, Aba-Sámuel jegyese.

Ő akkor Nyitrán végzett sikeres koponya műtétet. Ajtony beavatott fejedelem tiltakozott a nyugati irányzatú vallás ellen. Szerinte, a beavatottak már előre látják, hogy a nyugatiak meg fogják tiltani a papok nősülését: ez pedig a magyarságnak sok gondot okozna. A megjelent 24 bíró szavazata mindig 12:12 arányban oszlott meg, ezért valamennyien Nyitrára mentek, hogy Piroskát is belevonják a vitába. Itt végül 13:12 arányban amellett döntöttek, hogy a mainzi érsekség irányítása mellett a nyugati kereszténységet fogják felvenni. Ez ellen Ajtony is Vászoly-Szefárdi is teljes erővel tiltakozott. Szerintük a tervezett térítés lelki kényszer, azt pedig nem fogják tűrni, hogy az eddig lelki szabadságban élő nemzetségek “rabok” legyenek. A mainzi érsekség azt javasolta, hogy a térítést azok a hun származású keresztények kezdjék el, akik Bruno vezetésével, mint Engadin és Vízvár (Wasserburg) papjai és lovagjai érkeznek ide. Hont, Pázmány, Vecelin és Héder lovag a királyi udvarban rendezkedett be, a besenyők pedig Encstől visszahúzódtak Sankt Pöltenig. Géza után fiára, Vajk-Istvánra maradt a feloszlatott Avar-Curia személyzete. Belőlük került ki az udvari kancellária. A 973-as csatlakozásnak a 992-es Nagyszala határozatának következtében hun-aleman és a királyi sereg felszámolta a Koppány-Ajtony vezette ellenállást. Ennek viszonzásául a besenyők István fiát, Imre herceget egy vadkannal széttépették, majd a második kiskirályt, Erős Csák fiát, Zoltánt is megölték a bihari dukátusban. Vászoly főtáltos, akinek Erős Csák leánya, Korpona volt a felesége, tiltakozott az ellen, hogy István király leánytestvérének a fiát: Orseolo Pétert jelölje utódjául, hiszen az utódlás az Árpád-házi hercegeket illeti. István lovagjai erre Vászolyt megvakították. Fiai: Endre, Béla és Levente Kővárra (Kievbe) menekültek. Átvitték magukkal Kurtánvár beavatott sámánközpontját és az Avar-Curia okmányait, bár ezekről küldtek másolatot Istvánnak is. Levente felesége önkéntes tűzhalállal szentelte meg a sámán-központ áthelyezését. Ilona hercegnő már 1022-ben értesítette bátyját, hogy Henrik halála után a németek nagy sereggel készülnek Magyarország ellen.

István jól kiképzett sereggel várta Konrádot és 1030-ban a németeket a Lajtán túlra vetették vissza, mégpedig területszerzéssel. Gizella házasságával kapcsolatban a magyarok megegyeztek a bajorokkal a határkérdésben, de a németek a megállapodást nem tartották meg. Az egyezményt III. Ottó előtt kötötték Régensburgban Gizella és Avaria érdekében. Ebben a németek örökre lemondtak Pannóniáról. A németek István halála után is gyakran megsértették a megállapodást, de a magyarok ragaszkodtak az Avar-Curia okmányai között őrzött bizonyítékokhoz. Ezért ültették királynak Péter helyére Aba-Sámuelt, majd Péter újabb kísérlete után Endrét választották meg királynak. (Endre várát (Szentendrét) I. Endre építtette. 1049-ben ide telepítette az uruki keresztény egyház papjait. Itt helyezte el az uruki egyház szent tanainak gyűjteményét és az Avar-Curia okmányait. Az avar kincsek nyilvántartása még Mátyás király alatt is létezett. A nyilvántartást a szerzetesek Csák Máté parancsára a kurtánvári alagút-rendszerbe falazták be. Mátyás király a feljegyzéseket a Füzes-gyarmatról jött sámánok tanácsára megkerestette, és ez után hajtotta, régi jogon, uralma alá Stájer-országot, a Bécsi medencét, Cseh-és Morvaországot, valamint Sziléziát.) Meg jegyzés: Gádor tanfejedelem rovását Mátyás király sámánja, Ogurdás lemásolta, majd magával vitte Gyeretyán fejedelemhez. Ez a másolat valahol Magyarka romjai alatt megtalálható.

Amikor Domonkos-Mihály-Turu, aki Rómában, Bizáncban és Urukban kapta ezt a három nevet, bejárta a 24 hun törzs szövetségének ismert területeit, Uruk város urától egy ottani ménesből való három éves kancát kapott ajándékba, hogy azon térjen haza. Tulia püspök elmondta Domonkosnak, hogy az uruki püspökség, mely a Megváltó születése után 430 évvel még közismerten gazdag tartomány volt, a gyakori rablások folytán mind ember, mind jószágállományban igen megfogyatkozott. Valamikor csak szamárral szántottak, de egyszer a Hétsas birodalmából egy ménesgazda jött oda és az a lovaival fellendítette a gazdaságokat. Csakhogy a pusztai rabló lovasok lassankint mindent tönkre tettek. Erre a ménesgazda Kurdia felé vette az útját, lovas legényeivel együtt. Ennek a Zalpa nevű lovas vezérnek volt egy gyakran ismételgetett mondása: “Aki nincs tudatában a múltjának, annak nincs mit várnia a jövőtől. Az a nép, amelyik megtagadja múltját, elveszett.” Tulia püspöke elmondta még Domonkosnak, hogy a végén talán ő is az ummai úzok példáját fogja követni, és vagy a Van tó környékére, vagy Ujguria hegyeibe vándorol. Domonkos, amint testben-lélekben elég erősnek érezte magát, a hosszú útra, az ummai úzokkal elindult Magyarország-felé. Amikor Agadi városába értek, Vihar-Istennek nevezett kancája elszabadult és kifutott a pusztaságba. Harmadnap éjszakáján jött vissza az Agadi lóállásba nyakán vérig harapdosva. Turu táltos gondosan mosogatta gyógyfüvek levével paripája nyakát és a sebek egy hét alatt be is gyógyultak. Ha valami veszedelem közeledett Turu táltos karavánjához, ez a paripa mindig jelezte a bajt. A lovat szertelen vadsága miatt kiscsikó kora óta Viharistennek nevezték. Ez az istenség volt a kaszu törzs istene a Hétsas birodalmában. Amikor a 2285. medvetoros évben (Kr.e. 1755) Gandás és Köncsög-nyerte meg az Ordoszi Puszta-szeren a sámán-vetélkedőt, Gandás egy olyan lovat lovagolt, amelyik egy vihar alkalmával, éppen a Viharisten ünnepén született a Góbi-sivatagban. Ezért a lovat ennek az istenségnek a nevéről nevezte el. Turu paripája is az Úr melletti sivatagi lóállás tövében született. Több elsőszülött kiscsikó közül csak ő maradt meg a ménesben.

A Viharisten nevű kancának Hétváros romjai mellett született meg az Agadiba szerzett kis csikaja. Megerősödését Turu táltos megvárta. Közben Hétváros és a hettiták birodalmának történetét és vallási viszontagságait tanulmányozta. A helyszínen lett világos előtte, hogyan lett a kaszu törzs Hétsas birodalmának legbiztosabb támasza. Mire a kis Viharisten megerősödött, nyugodtan indult haza bizánci szerzetesi ruhában, Géza nagy-fejedelem karavánjával. A hegyvidéki kaszuk akkor még kiváló kardokat és tőröket készítettek.

Turu aranyosszéki arannyal fizetett és jól felszerelte karavánját kiváló fegyverekkel. Az ummai úzok még tudtak beszélni a kaszu tőrkészítőkkel. Közülük elég sok fiatal csatlakozott Turu karavánjához, szintén szerzetesi ruhát öltve. Mire Bizáncba érkeztek, 48 főre emelkedett létszámuk. Hétsastól Bizáncig Turu sámán a bizánci keresztény hitre oktatta kaszu legényeit és mire az Aranyszarv öbölbe érkeztek, készen állottak a megté-résre. (Ebből a csoportból lett később Uzdi-Szent-Péter lakossága.) A bizánci székesegyházban Domon-kos püspök az egész karavánt megkeresztelte bizánci hitre. Kihallgatáson fogadták a császári palotában. Itt ígéretet kapott arra, hogy Hunia-Avaria megtérése után egy pátriárkát neveznek ki Budavárra. Domonkos nem nagyon bízott ebben az ígéretben. Bizáncból bolgár kísérettel indították útnak Domonkos karavánját. Útközben mindenki dédelgette a kis lovacskát és mire Bödön városánál elérték a Dunát, a Viharisten szép paripává fejlődött. Domonkos innen az Aradi ispánság területén levő birtokára vitte a paripákat és a sivatagban jól megedződött lovak-ból lassanként egy egész ménes lett. A 48 főből álló közösség volt a gondozója. De amikor a másodszori szaporítás idején odakerültek a nyugati hittérítők, a római hit felvétele után az immár hatéves lovakkal elmentek Székely-Szent-Demeterre. Onnan egy év múlva Gelyza fejedelem döntése alapján Uzdi-Szent-Péterre vezényelték az umma úzokat. Itt épp ekkor szentelték fel a római katolikus templomot.

Ezzel indult meg Erdőelvén a nyugati keresztény települések sorozata, addig csak bizánci hittérítők járták Erdőelvét. A törzsménes Domonkosnak Arad-ispánsági birtokán maradt. Az úzokat és kaszukat a hidegebb időt jobban bíró kabar és ordoszi lovakkal látták el. Amikor Domonkos-Mihály-Turu, Géza nagyfejedelem halála után az ifjú Vajk parancsára Bizáncon keresztül Rómába ment, Bizáncban nem talált kellő meghallgatásra. Ezért Domonkos Ottó tanácsára nyugati királyi koronát kért az István névre megkeresztelt Vajk fejedelem számára. Ezt a ravennai zsinat határozata értelmében meg is kapta, Domonkost pedig Magyarország első érsekévé szentelték. Domonkos érsek az ifjú Sebestyénnel megszervezte a 6 püspökségből álló esztergomi érsekséget. Az aradi birtokán nevelt sivatagi ménesnek a felét Bábolnára hozta. Ebből a ménesből aztán megaján-dékozgatta a fejedelmi ifjakat. A ménes később királyi tulajdonban fejlődött tovább. Tizenötödik szüle-tésnapján Endre is választhatott egy csikót István király ajándéka képpen. Endre a kis Viharistent választotta, öccsei Béla és Levente pedig a Marast, illetve Adanát. Ezeket a csikókat aztán Csákváron a Korpona istállójában nevelték tovább, majd az Endrevári karámban idomították be őket. A kis lovacskák szinte a fejedelmi ifjakkal együtt nőttek fel. Endre-András vitéz, a Viharistenen ment Endrevárról a pusztaszeri Nagy-Süánra. Minden futamot megnyert. Maga István király is büszke volt rá, hogy Endre az ő királyi méneséből származó lóval győzelmeskedett. Béla ... határőrségi Bélavárról, Levente pedig Kolozsvárról érkezett erre a versenyre. Az 1030. évben megrendezett pusztaszeri Nagy-Süánon részt vett fejedelmi ifjak mind vállalták, hogy 1030-1035 között valamennyien kiveszik részüket Budavár beavatott központjának a Budavár-Abavár-Lebedvár-Kevevára útvonalon lebonyolítandó áttelepítésben. A Budavári beavatott központ lassú áttelepítése már 1015-1022 között megindult, de a pusztaszeri megállapodás szerint 1035-ig be kellett fejezni. Ez a magyarázata, annak a pusztaszeri Nagy-Süán fontosságának, mert részt vevői felesküdtek az átszállításban való közreműködésre.

Ezek voltak: Mihály-Vazul Géza Pirok Taksony Csák Vajk 954-989 951-997 928-954 926-970 943-978 969-1038 Szár László Karos II. Zoltán Gerencsák III. Zoltán Tolma- Judit 988-1038 948-970 988-1025 960-998 1007-1036 966-1026 Bogyiszló Imre II. Ajtony Győr Bagamér Erős Csák 1008-1031 1007-1031 970-1031 987-1031 1006-1036 978-1017 Az Élet kegyhelye kimenekítésének gondolata a királyi családtól: Tolma-Judittól és Orseolo Ottó feleségétől, Ilonától eredt. A királyi család egyes tagjai is részt vettek benne. Az egyik legfontosabb szállítmányt, a Szövetség ládáját 1301 Aranyasszony havától 1031 Aranyasszony haváig öt fejedelmi személy szállította el Budavártól Abavárig: Bogyiszló, II. Ajtony, Győr, Bagamér és III. Zoltán. Imre azért nem tudott ebben részt venni, mert éppen a Tiszakeszi és Pozsonykeszi között állomásozó tárkánysereget kellett II. Konrád ellen mozgósítania. Ennek a szállítmánynak gyors és biztonságos elvitele azért volt fontos nehogy az avar kincsekhez hasonlóan ezek a hun törzsszövetségi értékek is a német császárság kezére jussanak.

Az Arvisurákat az itt megnevezettek szállították Abavárról Lebedvárra: 1031 Aranyasszony havától 1032 Aranyasszony haváig II.Szabolcs I. Zoltán Kolozs-Gyula Taksony Kurszán Abasár 948-987 892-955 925-961 926-970 865-904 1014- 1060 Zsombor Taksony Erdeljü Gyula Géza Apor Zerind 977-1032 926-970 960-1015 951-997 910-960 995-1049 Solymoska - Pata Piroska Buda Géza II. Lebed Kipcsák 958-1002 960-997 976-1048 979-1020 951-997 1015-1063 1001- 1063 Piroska Csaba nádor Aba Sámuel 976-1048 980-1044 985-1044 Az egész mentési munkát az ország területén Csaba nádor irányította, lovas kíséretével. Endre, Béla és Levente 1030-1035 között az országhatár és Kevevára között vett részt a munkában. Az őrség mindig 5-5 személyből állott. Ha valaki akadályozva volt, a hatodikra akkor került sor. A felsoroltak közül egyszerre halt meg Csaba nádor és Aba Sámuel a ménfői csatában; később II. Lebed és Kipcsák is a baskir-mohamedánok ellen vívott szablyás ütközetben. Abasárnak egyik legszebb hőstette az volt, amikor megsebesült édesanyját, Piroskát a legvadabb csata forgatagában megkereste a rimalányok seregében, hordszéken, Abavárra vitte és 3 hónapi kezeléssel kigyógyította. Piroska még részt vett I. Endre-András koronázásán, sőt Endrét ő segítette fel Viharisten nevű lovára, amikor fellovagolt a koronázási dombra. A koronázási domb földjét 72 ispánságból hordták. 1030 Pünkösd vasárnapján a pusztaszeri lovasverseny alkalmával azt döntötték el, hogy ki legyen a pünkösdi király, aki az ősi regevilág emlékanyagát az országból kimenekíti. Géza unokája Endre királyfi lett az első, ő vette hát a kezébe az Élet kegyhelyének a jövőjét.

Endre Pünkösd után Kevevárába ment, Imre pedig átvette a Csörsz vonal parancsnokságát. 1030. július közepén már legyőzték II. Konrád német császárt és Avaria örökségéből visszakapták a Lajtán túli területeket. De az ifjúság az Encs vonaláig akart felvonulni. István azonban visszaparancsolta őket, Zsadányig. Ekkor lett Imre királyfi a bihari országrész tulajdonosa. Endre igen kapós volt Bölcs Jaroszláv kevi orosz fejedelem lányai között. Anasztáziát vette feleségül. Levente Ladomér fejedelmének lányát, Ibolyát vette el. Ibolya Lebed lovasfejedelemnek volt a leszár-mazottja. Kurtán várában nyerte el a beavatottságot és Ildikó lett a neve. A fejedelmi ifjak a Szent Illés székesegyházban jöttek össze újabb tanácskozásra. Ez a templom volt az uruki keresztények temploma. Altemplomában alagútrendszer volt. Ez az “alsó világ” kötötte össze a kolostort a monostorral. Mindig a Gyarmat-törzs és a Nyékiek közös temploma és alsó világa volt. Endre ezen az összejövetelen István király tudtával arra kérte a rimalányokat és a kispapokat, hogy az Arvisura hagyomány óriási tömegét 5 példányban másolják le, és ezzel tegyék lehetővé, hogy az ifjúság ebből erőt merítve meg tudjon állni az idegenek gyilkos tengerében. Endre 3 másolati példányt a pásztói, a pentelei és a zebegényi Domonkos rendi magyar kolostor alsó világában helyezett el. Egy példányt az Avarbástya alsó világában őriztetett. Az ötödik példányt pedig az újonnan épülő Endrevár altemplomában helyezte el. Mivel az Endrét, Bélát és Leventét kísérő lovasok mind legények voltak, meg is nősültek. A kievi Szent Illés székesegyház leánykórusából választottak maguknak feleséget. De a lányok előbb rima-lányok lettek és részt vettek az Arvisura-lapok másolásában. Mikor a besenyők István fiát, Imre herceget egy feldühödött vadkannal halálra maratták (hasát felhasíttatták), Endre, Béla és Levente Kevevárán tartózkodott. Bölcs Jaroszláv fejedelemnek is, meg a lányának is, Anasztáziának nagyon, tetszett a Viharistenen vágtató Endre-András herceg. Jaroszláv alkudozott is a paripára, de Endre sehogy se akart megválni tőle. A Viharisten harmadéves kiskancáját azonban Jaroszlávnak adta. Bölcs Jaroszláv erre azt mondta: “Ha már ennyire megtiszteltél, ilyen fejedelmi ajándékkal, kérhetsz tőlem viszonzásul bármit.” “Fenséges Uram-kapott a szón András akkor-Anasztázia lányod kezét ne tagadd meg tőlem.” Így lettek a fejedelemfiak Bölcs Jaroszláv szövetségesei. Amikor István királynak tudomására jutott, örömmel adta ő is a hozzájárulását a házassághoz. Ez István királynak is, meg az Imre halálában teljesen ártatlan hercegifjaknak is nagyon megkönnyítette a helyzetét. A három herceg származása körül sok mindenféle mende-mondát terjesztettek.

Az igazi helyzet a következő: Bolárka - I. Zoltán-Zsolt-Zolta - Szalóka 894-898 892-955 898-946 Csák Taksony - Ibolya Bereg-Botond 943-978 926-970 940-990 Gerencsák Sarolt Géza Söpte-Szefárdi 960-998 950-1012 951-997 956-969.I.19. Erős Csák 978-1017 Korpona Vazul (Mihály-Vászoly) Béla (Vászoly-Vazul) Zerindke 996-1048 968.I.7.-1045 968.I.6.-1005 969.I.l9. Endre-Anasztázia Béla-Rixa Levente-Ildikó 1012-1060 1015-1063 1016-1047 Erős Csák lánya, Korpona rimalány megsajnálta Vazult és országjáró útján énekét pengetős hangszerrel kísérte. (Vazult megvakították.) Ebből szerelem lett és Vazul feleségül vette Korponát. Három fiuk és töb lányuk született. A három fiú Csákváron és Nyitrán nevelkedett fel, II. Zoltán, III. Zoltán és Imre királyfi társaságában. Imre királyfi legjobb barátja Csák fia, III. Zoltán, a későbbi Erdőelvi kiskirály. Az 1030. évi pusztaszeri Nagy-süánt Endre királyfi nyerte meg és ez nagyon megemelte a tekintélyét az Avaria-Pannónia-Magyar törzsszövetségben. A vezéri teendők ellátására a hun törzsszövetség akkori területén őt tartották legalkalmasabbnak. Endre első dolga az volt, hogy lerakta Endre-vár alapjait és a 72 ispánságból összehordott dombocs-kán felállította a “Barátság oszlopát”. A szaka birodalomból származó szokás szerint ez előtt esküdtek fel a baráti harcostársak. Ilyen baráti harcostársak voltak: Bogyiszló, Imre, Győr és II. Ajtony. Mind a négyen 1031. Szeptember 2-án haltak meg. III. Zoltán és Bagamér 1036-ban, Abasár és Endre 1060-ban, Csaba nádor és Aba Sámuel 1044-ben, II. Lebed és Kipcsák 1063-ban ??? vezérrel együtt halt harcostársi hősi halált és így kerültek az Endrevári “Barátság Oszlopára”. Amikor Csaba nádor, István király és környezete tudtával kezébe vette a kimenekítés ügyét, érint-kezésbe lépett Szár Lászlóval, s így a velük békességben élő kievi uralkodóház, az Elődház és a besenyő nagyfejedelemség jóindulatával Kievig az út biztosítva volt. Bátor-Boleszló halálával a lengyel ural-kodóház is megbékélt a magyarokkal. Bátor-Boleszló fia a pusztaszeri Nagy-süán után magyar és besenyő vitézeivel elűzte fivérét, II. Meskót a lengyel trónról, de csak egy kevés ideig uralkodott. A lengyel főurak egy része összefogott ellene, legyőzték és 1032-ben sebesüléséből származó betegségébe belehalt.

A nagy buzgalommal végzett kimenekítési munkában sokan megfeledkeztek a besenyők esküjéről, de a besenyők nem. Babócsa és Berzence tudtával Imre herceget egy vaddisznóval halálra maratták. Az emiatt kibontakozó harcban Bogyiszló, Győr és II. Ajtony is meghalt 1031. Szeptember 2-án. Így kerültek fel a harcostársak a “Barátság Oszlopára”. A száz besenyő lovas közül tíz maradt a csatatéren. Erre mondták a bihari öreg sámánok: “Aki csalárdsággal harcol, csalárdsággal esik el.” Mivel István király szövetséget kötött a kievi fejedelemséggel, Endre, Béla és Levente előtt szabaddá vált az út Uzsvár-Lebedvár és Kevevára között. Ezen a nehéz terepen a három herceg igencsak rá volt utalva Szár László támogatására. A fiatal Ung vitéz Úzs vezér lányát vette feleségül, ezen a réven Úzsvárat is felvették a megállóhelyek közé, az úzsváriak, meg az uzsoki szoros úz vitézei is bekapcsolódtak a tennivalókba. Úzsvárig Csaba nádor kísérte a fogatokat, itten léppen akcióba Endre fejedelemfi, majd az uzsoki szorosban Szár László várta a rakományt lengyel lovasaival és úgy kísérte Lebedvárra. A három herceg mellett az alábbiak vállalták vitézeikkel Úzsvártól Keveváráig a kincsek szállítását: Taksony Pirok Apor Pirok Mihály-Vazul 926-970 928-954 910-960 928-954 954-989 Karos Solymoska-Pata Karos SzárLászló Ilona-Ung 948-970 958-1002 960-997 948-970 988-1036 978-1009 Csaba AbaSámuel Ilona Ung Ung vezér Miltény 980-1044 985-1044 978-1009 975-1028 1010-1063 997-1048 Pomáz Abasár Majtény Kökény 1001-1060 1010-1060 999-1045 996-1038 Úzsvárat Szár László fiáról nevezték el Ungvárnak. Ez az Ung vezér Ungvártól Lebedvárig adott tárkány segítséget. A szorosokban ugyanis sok szekér meghibásodott és megkívánta a tárkány-munkát. Azután Miltény, Pomáz, Majtény és Kökény vette át a szállítást besenyő lovasokkal Kevevárig. Mindez Aba Sámuel, Csaba nádor, Szár László és Kipcsák besenyő fejedelem támogatásával. Minden rakománnyal ment maga Endre herceg Viharisten nevű lován. A ló nevét a magyar törzs-szövetségben szinte mindenki ismerte. Minden évben volt kiscsikója. Ezekből lettek a legjobb vágtató paripák. Vajk-Istvánt öreg korának beteges éveiben a trónöröklés kérdése foglalkoztatta.

Imre, II. Zoltán és a Csákok közül III. Zoltán állt a szívéhez a legközelebb, de ha ezek idő előtt halnának meg, a pusztaszeri Nagy-süánra való tekintettel még Endre, Béla és Levente jöhetett számításba. Anasztáz-Asrik klérusa azonban erősen tiltakozott a herceg számításbavétele ellen. István nem is szerepeltette őket egyházi körök előtt, inkább a beavatott központ menekítését hagyta rájuk. Tolma-Judit fiai közül Beszprim herceg Lengyelország trónjára számíthatott. II. Meskó ellenében. Piroska első fia, Delján Péter a bolgár nép felszabadításának kérdésével foglalkozott. Ezért sokszor ott tartózkodott titokban, várva a kedvező alkalmat. Az egyházi körök és a nyugati uralkodók Orseolo Ottó és Ilona fiát, Pétert jelölte ki István utódjául. Pétert ki is nevezte hadseregének parancsnokául. Péterrel együtt sok olasz lovas jött István udvarába. A megvakított Vazul trónörökösként egyáltalán nem jöhetett számításba. Péter az olasz lovagok tanácsára sok helyen Péter apostolról elnevezett templomot építtetett. Ebben közrejátszott az is, hogy őt magát is Péternek hívták. 1030 nyarán István megvédte hatalmát az országára törő II. Konrád ellen, sőt az egykori bécsi avar kurgánnal kiegészítette az országot. Ebben részt vett a keleti országrész is. Halála után, 1038-ban Péter akadály nélkül foglalta el a trónt. A pártküzdelmek azonban hamarosan elkezdődtek a magyar törzsfők és Péter idegen származású hívei között. Az ellenzék István régi táborából szerveződött, akiket az olaszok kiszorítottak a hatalomból. Ezek német gőggel megvetették a magyar előkelőséget, de az olaszokat sem szívlelték. Így aztán a németek a magyar előkelőkhöz kezdtek húzni. Ebben része volt annak is, hogy a németek egy része már összeházasodott a magyar törzsfők családjával.

A vegyes házasságban élő németek szövetkeztek a keleti magyar tömegekkel és 1041-ben Péter királyt elűzték. Péter Német-országba menekült. Más magyar előkelőségek Delján Péter bolgár trónkövetelő szabadsághőssel tartottak. De ő Bulgáriában csatát vesztett. Ez is szaporította az elégedetlenkedők táborát. Sokan úgy gondolkoztak, hogy ha már Vazul nem lehet a király, mért ne lehetne legalább Piroska férje, Aba Sámuel, hiszen Kurszán véréből származik. A közrendek aztán a törzsfők beleegyezésével Aba Sámuelt megkoronázták. Bölcs Jaroszláv a vejével, Endrével csak hallgatott. Péter kizavarása után a főurak is megnyugodtak. Pétert azonban pártfogásába vette III. Henrik és mindent megtett visszahelyezése érdekében, mert Aba Sámuel a kiűzött német és olasz urak birtokába magyarokat tett. A magyar főurak egy része Péter mellett állott, kik elhatározták, hogy az új királyt elteszik láb alól. Aba Sámuel hamarosan tudomást szerzett az ellene tervezett összeesküvésről és 46 pannonföldi összeesküvőt kivégeztetett. Aba Sámuel ellen a magyar főurak egy másik része hűbérességet ajánlott III. Henriknek. A besenyő lövőket Bihar és Erdőelve tartományába vezényelték, III. Henrik csapatait a gyepűkön átvezették és Győr mellett Ménfő-nél megütköztek Aba Sámuel seregével. Más főúri csapatok is átpártoltak a német sereghez, a megsebe-sült Abát pedig menekülés közben megölték. Mellette esett el Csaba, az ország nádora is. Piroska és Aba fia, Abasár későn érkezett. Abasár a rimalányok élén harcoló édesanyját súlyosan megsebesülve találta, de sikerült Abavárra szállítania, Piroska ott súlyos sebeiből felgyógyult. Aba Sámuelnek egyik tévedése az volt, hogy a nyugati mintára meghonosított magántulajdont megszüntette és a magyarok ősi vagyonközösségi rendszerét akarta visszaállítani. Ez pedig a főurak és a főpapok érdekeit veszélyeztette. Péterrel nagy tömegben jöttek be olasz urak. De a belső vármegyékben ekkor már nem volt elég jófekvésű sík birtok. Ezért Péter a külső határispánságokban adott nekik birtokot. Ezt a lovas veteránok és magyar birtokosok nem jó szemmel nézték. Ráadásul az olasz urak és papok itt is ugyanolyan beszolgáltatási rendszert vezettek be, mint a gazdagon termő területeken. Ezt a dolgozó parasztság se bírta. Népünk ősi jogainak a védelmezőjét Aba Sámuelben látta. Halála után is általános tisztelet övezte emlékét.

A nép azt mesélte, hogy ködmöne, szemfedője még évek múlva is épségben volt, sebei pedig behegedtek. Ebből annyi igaz, hogy feleségét Abasár vitéz kigyógyította sebeiből. A hősi halált halt Aba Sámuelt csak a nép költötte örökéletűnek. Piroska nem hagyta el többé Abavárat. Csak az Arvisura anyagának rendezgetésével foglalkozott. Ennek a teljes elszállítása napján halt meg 1048-ban sebfertőzés következtében. III.Henrik 1045-ben Magyarországra jött és Péter király fejére újra feltétette a királyi koronát. Uralma azonban nem volt tartós. Az 1045-ben elhunyt Szolnok, erdőelvi kiskirálynak a helyére Vata, Erdeljü Gyula fia került. Vata fellázította a besenyőket, meg a tiszántúli, békési, bihari és erdőelvi pász-torokat. Betörtek a Jász-sikságra és az uruki kereszténység visszaállítását követelték. Az egyház persze ellenük volt, hiszen az uruki egyház eltörölte a dézsmát és az egyéb egyházi terheket. A német és olasz lovagok uralma ellen viszont összefogtak a magyar urak is és felvették a kapcsolatot az Árpádházi hercegekkel. A Kipcsák vezette besenyő lovasok Bölcs Jaroszláv kiséretével Ung-várig jöttek, ahol már várták őket a magyar felkelők és a végvári vitézek. A Péter ellen kiállított hadsereg vezetője Endre herceg lett. Nagyobb harcra nem került sor, mert Vata serege hamarosan megfutamította Péteréket. Endre kétféle követeléssel találta szembe magát. A magyar urak a német-olasz uralom lerázását és a magyar tulajdon helyreállítását követelték; Vata és a besenyők a régi közösséget és az uruki keresztény vallás visszaállítását várták tőle. El akarták törölni az adót és a papi tizedet, megszüntetni a papi birtokokat és megölni az idegen származású papokat és urakat. Halálra keresték az egyházi birtokok intézőit, a papokat és püspököket, meg az ispánokat. Pétert elfogták és Vazulért bosszút állva, kitolatták a szemét. Ebbe és egyéb sebeibe nemsokára belehalt. Vata által vezetett lázadás az országot felszabadította a külföldiek zsarnoksága alól és I. Endre-Andrást 1046-ban trónra segítette. Endre kievi segítséggel megszilárdította a trónját. I. Endre-András király legfontosabb teendője volt az alapjaiban megrendített államrendet visszaállítani.

Megszilárdította az egyház helyzetét, túlkapásait megszüntette. Felszabadította a magyarságot a kegyetlenkedő német-olasz lovagok rémuralma alól. Mindjárt a koronázás után, melyen a sima uruki koronát és István király székesegyházának korona-díszét használták, rögtön az ország védelmének megszervezéséhez fogott. Öccsét, Béla herceget megbíz-ta a nyitrai országrész kormányzásával és a Csörsz-vonal nyugati részének a Pozsony-keszitől Tisza-kesziig terjedő részének parancsnokságával. Béla saját tárkányaival meg átmeneti időre idevezényelt lengyel és kievi csapatokkal védte nyugaton az ország határát. III. Henrik kétszer is betört a német lovagokkal Bécs felől, de Béla herceg csapatainak ellenállásán támadásai összeomlottak. A német sereg és hajóhad nem tudta áttörni Bélának Pozsonyból irányított védelmi vonalát. Békésebb időkben pedig az ifjú herceg kiépítette Béla-bányát és feltárta a Selmec-bányát, meg a Körmöc-vidéki arany- és ezüstbá-nyákat. Megindult az arany és ezüst bányászata és a pénzverés. A német támadások elleni harcok hőse Béla herceg volt, a nyitrai parancsnokság élén. Endre király Vasvár felől védte a határokat, mialatt Vata az erdőelvi kiskirályság kiképzőtáborában Tisza-keszitől Keve-kesziig újabb lovasokat képzett ki. Vatát Levente tette meg kiképző hadvezérnek. A pozsonyi csatában 1052-ben esett el. Utána Erdeljü Gyula másik leszármazottja, János lett az erdőelvi kiskirályság vezetője.

Ezeknek a kiskirálysági vezetőknek neve később teljes feledésbe merült: Kolozs-Gyula Géza Gerecsák Taksony Erdeljü Gyula 925-961 951-997 960-998 926-970 960-1015 II. Szablcs Vajk-István Erős Csák Tolma-Judit Buda 948-987 969-1038 987-1017 966-1026 979-1020 Doboka II. Zoltán III. Zoltán Szolnok Vata 970-1025 988-1025 1007-1036 987-1045 1019-1052 Kisfejedelmek voltak 990-1009 1009-1025 1025-1036 1036-1045 1045-1052

Vata halálával I. Endre-András király a kiskirályságot, mint méltóságot megszüntette, mert attól tar-tott, hogy ez az intézmény előbb-utóbb valami újabb uruki-mani keresztény megmozduláshoz vezet. Vata özvegye visszavonult férje békési birtokára, s ott János fia (Endre király keresztfia) ápolta tovább az uruki-mani, majd később a pogány kapcsolatokat. Gyakran hangot adott az elégedetlen maniheusok követeléseinek. Endre királynak elég gyakran mérsékletre kellett intenie keresztfiát. Az egyházi és nyugati körök megbékítése érdekében I. Endre először a német párthoz közeledett. Fiát, Salamont eljegyezte III. Henrik lányával, Judit-Máriával. Ez sokat használt a német kapcsolatoknak. Vata halála után az Erdeljü kisfejedelemséget és a Csörsz-vonal tárkányképző területét öccsére, a népszerű Béla hercegre bízta, nagyobb jogkörrel, mintha Béla csak Erdeljü kisfejedelem lett volna. Az egyházi körök egyre nagyobb anyagi követeléseket támasztottak. A szegényebb hegyvidékek pap-jai is a gazdag vidékeken működő papokéhoz hasonló jövedelmet követeltek. Az ilyesmit a szegény nép nagyon megsínylette, Béla pedig a panaszkodó nép mellé állott. Levente főtáltos a Szent-Illés székesegyház altemplomában végigment az egész Arvisura-anyagon. A hibásnak vélt feljegyzésekről egy újabb Arvisurát rótt és 1047 húsvétján az összes Arvisura-máso-latokat hazaküldte Endrevárába. Amikor a szövetség ládája az aranykincs nagy részével megérkezett Füzesgyarmatra, Ildikó-Ibolya aranyasszony önkéntes tűzhalálra adta magát, mint egykor Jákó fősámán Ordoszban. Levente herceget felesége halála búskomorrá tette és örök nőtlenséget fogadott. Almaszü-retkor Lebedvár fellegvárában meghalt. A besenyők Kipcsák fejedelemmel fogadalmat tettek, hogy az Arvisura anyagot Kievből tovább szállítják. Endrét a Vata-féle lázadás segítette uralomra, de amikor Vata és így a Gyulák mind vezető ispán-ságokba kerültek, mégis a német irányzathoz közeledett. 1055-ben elrendelte a személyi és vagyoni összeírást.

Az ország lakossága ebben az időben, beleértve a határőrizeti ispánságokat is, 210 tömény volt; 100 tömény a belső ispánságokban, 110 a külsőkben, az előőrs gyepükön csak 5-10 töményt kitevő törzsszövetségi lélek tartózkodott. Mindennek fegyverfogható védereje csupán 2-3 töményt tett ki. Az egyébként bármikor fegyverbe állítható besenyő hátvédekre ebben az időben már nemigen lehetett számítani. De az Ibos-Encs-Karatán vonalra sem, mert 50 év alatt a mainzi érsekség elérte a célját, Avaria csaknem egész területe mind jobban ostaricki-bajorrá és marót-morvává vált. Még Aba Sámuel uralkodása alatt olyan egyezség jött létre, hogy Aba Sámuel feladja a Bécsi kurgán területét egész a Lajtáig, ha Magyarország belügyeibe nem avatkoznak bele. Az átadás 1043-ban meg-történt, de a mainzi érsekség irányítása alatt álló német-bajor uralom a megállapodást nem tartotta meg. Taksony még számíthatott az avar nádor segítségére is (például Szalk nádor vezér idejében), majd Beszprim befolyására 1018 és 1031 között István király is a lengyelekére, de Delján Péter 1040. évi felkelésében már sok magyar és besenyő végvári vitéz elvérzett és legalább 2 töménnyel csökkent a hadrakelt sereg összlétszáma anélkül, hogy máshonnan való pótlásra számítani lehetett volna. Orseolo Péter esztelen háborúi is súlyos veszteségeket okoztak. Endre király még számíthatott a kapgán és Jula besenyőkre, de a türkök és oroszok támadásai folytán a besenyők között is egyre több nézeteltérés támadt. Béla herceg volt hivatva a magyar-lengyel barátság ápolására és a besenyő menekülők befogadására. A besenyőket le is telepítette, de az úz, ujgur és üzbég menekültek letelepítését Endre királyra hagyta. Endrének a németekhez való közeledése és az Aba Sámuel idejében történtekhez hasonló esetek megismétlődése a főurak táborát megosztotta. Béla lengyel felesége révén Lengyel országból kapott bíztatást. Így aztán ellene volt a nem megbízható német barátságnak. Endre viszont elkövette azt a hibát, hogy az uruki hit miatt ellentétbe került Csákkal, Csákvár urával.

A 48 külső ispánságban ugyanis az uruki hívők nem akartak a nyugati származású papoknak tizedet fizetni. Ellene voltak minden terménybeszolgáltatásnak és nem akartak robotmunkát se végezni, csak önkéntes alamizsnaadásra voltak hajlandók. A belső ispánságokban megszokott, jó megélhetést biztosító be-szolgáltatási rend miatt a klérus Endrét, Béla herceg ellen fordította. De Béla herceg annál jobban hirdette: “Valamiért valamit, semmiért semmit!” Vagyis a papi rend legyen mindenben a nép segítségére, életének megkönnyítésére. A külföldről jött papság azonban nem sokat törődött a néppel, a nyelvét nem ismerte, nem értette és csak a maga jólétét kereste. A Csák-had 12 nemzetsége Béla mellé állt és szembekerült a klérust támogató mainzi és salz-burgi érsekséggel. Megkezdődtek a csatározások, s ezek sorsát a Csörsz-vonal tárkányai döntötték el, Béla javára, ugyanis az élvonalbeli lovasság is egyetértett a veterán családokkal. A harcban Endre is megsérült és sebeibe belehalt. Fia, Salamon a sógorához, IV. Henrik császárhoz futott és annak a segítségét kérte. Béla herceg bevonult Fehérvárra és a temetés után királlyá választották. A vezető törzsfők pedig elérkezettnek látták az időt arra, hogy ki-ki megvalósítsa saját érdekeit. Akinek Béla nem tudott eleget tenni, az Salamonhoz és a németekhez csatlakozott. IV. Henrik elsősorban Avaria avar-magyar lakos-ságának színe-virágát vetette a belső vonalakba és csak azok elvérzése után jött a német-bajor lovagok seregével. A magyarság vérezhetett mind a két oldalon. A német császári hatalom állandó függőségbe akarta taszítani az országot, az ország peremén élő szabadok és szökött szolgák pedig igyekeztek kihasználni a főurak pártoskodását. Így a talaj megfelelő volt arra, hogy rögtön Béla uralomra jutása után kitörjön -alig 100 emberrel- az utolsó "pogánylázadás".

Vata fia, János az utolsó uruki püspök még csak az uruki keresztények követeléseivel indult el Békés városából. De mire átkelt a Dunán, már javarészt polgárokból állott ordítozó híveiknek a serege. Mindannyian a Fehérvári törvénynapokra igyekeztek sérelmeikkel. A magyarság minden faluból két-két vént küldött az Öregek Tanácsába. Ezek nem a világi urak ellen, hanem az egyházi kizsákmányolás miatt léptek fel. Követelték az “érdek nélküli kereszténység” és az uruki hiten lévők gyógyítószolgálatának visszaállítását. Mert ha a nyugati papokhoz fordultak, azok csak azt válaszolták: “Ha a jó Isten úgy akarja, meggyógyultok, nyugodjatok bele sorsotokba!” Az uruki-mani hiten levő papok azonban a betegeket elvitték a határőrizetben, vagy erdőségekben meghúzódó arbag-sámánokhoz. Pogány szokás szerint a beteg addig nem hagyta ott az arbag-sámán házát, míg gyógyultan nem távozhatott. A meggyógyult betegek aztán érdemük és saját tehetségük szerint jutalmazták az arbagokat. Béla igyekezett megmagyarázni az uruki hívőknek, hogy a nyugaton is szokásos papi járandóságokat nem lehet megszüntetni, a harácsolás csökkentésére már történtek intézkedések. Az uruki hívők ígéretet kaptak arra, hogy a kolozsvári uruki-papi, meg a táltos és arbag képzést nemcsak, hogy nem korlátozzák, hanem még fokozni is fogják, hogy a nép létszáma emelkedjék. Ez hatott és békésen haza-tértek. A pogányság hívei azonban ott maradtak Fehérváron és azt követelték: “Engedd meg, Béla király, hogy apáink ősi hitén élhessünk!” A falánk püspököket meg kell kövezni, a papokat ki kell belezni, deákjaikat meg kell fojtani, a tizedszedőket felakasztjuk, a hazug templomokat leromboljuk és a harangokból újból üstöket öntünk. Mindezt gúnyversekben énekelték. A nép meg azt kiabálta: “Miénk legyen a hatalom és a szabadság!” A részeg pogányság ordítozásának hallatára maga János is megrémült és Gyulára futott.

Béla viszont nem tűrte a lázadást és szétverte az ordítozó tömeget. A lázadók leverése Béla híveinek hatalmaskodását vonta maga után. De a külső békét se biztosította. Béla uralkodása alatt IV. Henrik lovagjai 12 alkalommal törtek be az országba. A besenyők a támadásokat mindig visszaverték. A lengyel hadsereg is mindig készen állott Béla megvédésére. Az országban Béla hívei nagy hatalomra tettek szert, de egyúttal megindultak az egymás elleni harcok is. Béla az ország keleti részének védelmét Géza, László és Lambert hercegekre bízta. Az úzok betörései ugyanis mind gyakoribbakká váltak. Ezekben a harcokban László herceg egyre nagyobb tekintélyre tett szert. Az úzok elleni harcok a főurak egymás elleni torzsalkodásainak egy időre gátat vetettek, de amikor az úzok kevesebbszer törtek be, a torzsalkodások újból fellángoltak. Az egyházi körök a nyugati beállítottságú főurakkal együtt szerettek volna Endre fiának, Salamonnak is részt adni a hatalomból. A Budavári beavatott központ értékeinek kimentésében a legnagyobb terheket a Nyék törzs vállalta. Nyékiek ugyanis mindenütt laktak, az ország egész területén. Pirok, majd Karos utódai-különösen a keleti országrészekben-vették ki a részüket ebből a munkából. Rendszerint a kimenekítés kapcsán az uruki-mani papi fejedelmi családokból házasodtak. Ilona, a rimalányok parancsnoka 1009-ben Harangod váránál hősi halált halt. A férje ekkor a Jenő törzs területének alsó részein Ajtony seregében védte Ajtony előőrseit. Amikor látta, hogy milyen veszé-lyes a helyzet, észrevette a csata hevességét, a gyulafehérvári nyékiek élén Nagyőszvárához nyargalt. De Csanád vasas lovagjaival nem tudott végezni, emberei mind egy szálig elestek. Amikor a csata végén Gyula az egész csatateret átfésültette arbagjaival, akkor akadt rá Ilona férjének, a sebesült Ung vitéznek a csapatára. Rimalányaival ápolás alá vette a sebesülteket és Ung vitéz hamarosan talpra is állott. A besenyő Gyula vitéz a harcban szerzett Gyula várát kapta István királytól érdemeiért. Itt Erdeljü Gyula lányát, Gyomát vette feleségül. A sebesült és-mint kitudódott-özvegy Ung nyéki vezért Gyula, Gyulafehérvárra szállíttatta gyógykezelés végett. Erdeljü Gyula legnagyobb unokája, Battonya rimalány ápolta nagy odaadással, majd feleségül is ment Ung vitézhez. Vállalta annak a nyolc gyermeknek a felnevelését is, akik Ung előző házasságából származtak. Battonya maga is özvegy volt: férje a haran-godi csatában esett el. Így aztán Uzs-Kéri vitéz Pernye nevű gyermekét is együtt nevelték Ung vezér gyermekeivel. Kéri vezér birtokát, Úzs-várát választották lakóhelyül, jórészt azért is, mert Endre, Béla és Levente szerint a Budavári beavatott központ kimentésének biztosítása végett a szorosok előtt egy megerősített erődre is szükség van.

A Kériek Úzs várát Ung vitéz 200 lovas befogadására építette ki. Ezzel az erőd a Nyék törzs egyik nagyon megbízható, igen erős várává vált. Mire 1022 körül a szállítmányokat elindították, a régi Úzsvár kibővült, a terveknek megfelelően. Az új várat Nyék vitézei Ungvárnak kezdték nevezni. Mivel a szállítmány kísérői között a nyékiek többségben voltak, az Ungvár név vált használatossá. Bölcs Jarosz-láv vitézei azonban régiesen Uzsgorodnak nevezték. Eszerint a mai Ungvár lakói a legrégibb ismert időkben úzok voltak. Pirok is, Karos vezér is Nyék törzsbelinek vallotta magát, így maga I. Ajtony, meg Karos és az ő fia, II. Ajtony, úgyszintén Karos többi unokái: Miltény, Kökény és Majtény is mind nyékiek voltak. Ung vitéz 1029 disznótorán meghalt, de vára azért a nyéki, úz és kéri törzs népének munkájával mégis hamarosan felépült. A vár ura a Taksony fejedelem Mihály fia, Szár Lászlónak legkisebbik fia, Ung vezér lett. Ung vezér volt az, aki 1028 Aranyasszony napjának hajnalán az Endre királytól kapott X. Viharisten nevű lován a csapatok élén belovagolt a nyékiek Kevevári karámjába, majd l063 Arany-asszony napjának estéjén X. Viharisten legszebb leszármazottján vonult be Füzesgyarmatra és a nyéki törzsbeliek az arany Arvisúra-lemezekkel telerakott “Szövetség ládáját” átadták Gyarmat fejedelemnek. A továbbszállítást ő végezte. Az átadó ünnepségen a következők vettek részt (ld.-xxx. oldalon). Valamennyien a híres Viharisten nevű lónak az ungvári lovagló karámban nevelt ivadékán értek be Füzesgyarmatra. Az Élet kegyhelyének kimenekítését tehát megérte, amint láthatjuk, Szár László fia: Ung vezér és Battonya lánya, Szobránc rimalány. Társaik: Miltény fia Zombor, Zerind fia II. Lebed, Boja fia, a bihari Kipcsák és Kökény fia Pereg vitéz pedig tagjai voltak annak a küldöttségnek, amelyik Harka lovas-fejedelem leszármazottjának, Buda fia Kipcsák vezérnek, a besenyők jászvásári fejedelmének veze-tésével ünnepélyesen átadta a “Szövetség ládáját” Gyarmat fejedelemnek. Az Árpádházból III. Zoltán fia, Gerencsák volt az Endre, illetve Béla király megbízottja. Gerencsák egyben a 12 nemzetséges Csák-hadat is képviselte az átadási ünnepélyen. Gyarmat fejedelem közölte, hogy az Uralban a manysik azon a helyen, ahol az Öreg Östen a forgó földet megkötötte, elkészítették az új Élet templomát, hogy az Arvisurákat ott titkon őrizhessék az Uralbérc Öregének alsó világában. Az átadási medvetor ötödik napján a küldöttek ugyanúgy búcsút vettek múltjuk kincseitől, mint annak idejében a Hires-kapuban és Ordoszban az akkoriak.

Erről rovásírásos okmányt készítettek a Gyarmat törzsbeli Öregek Tanácsa előtt. Gyarmat és Kipcsák fejedelmek, Gerencsák, II. Lebed és Ung vezér látta el kézjegyével és billogával.

I. Zoltán	892-955	Pirok I.	928-954
Szabolcs	882-928-935	Kolozs-Gyula	925-961
Pirok	928-954	Harka	905-974
Taksony	926-970	Karos	948-970
Zombor II.	930-966	II.Szabolcs	948-987
Karos	948-970	Kolozs-Gyula	925-961
Mihály-Vazul	954-989	Ilona-Ung K.	978-1009
Gyula	951-986	Zsombor	977-1032
Ilona-Ung	978-1009	Erdeljü Gyula	960-1009-1015
Szár László	988-1036	Miltény	997-1048
Boja	980-1028	Zerind	995-1049
Kökény	996-1038	Buda	979-1020
Ung-Szobránc	1010-1063	Zombor	1025-1069
Kipcsák II.	1012-1063	Lebed	1015-1063
Pereg	1030-1068	Kipcsák fejedelem	1001-1063

A medvetor havának (január) 15. napján született fiúgyermeknek Uruk város névadó naptára szerint a Pentele lett a neve. Ezt a szokást Pannon vezér is követte. Pannon vezér a hun törzsszövetség ifjúsági kalandozó lovasaival Kr.e. 800-ban telepedett meg a Dunántúlon. A felesége Gyömöre volt. Négy gyermekük született. 3 fiuk: Csanak, Radóc, Vejke és 1 le-ányuk, Almágy. Almágy 20 éves korában ment férjhez egy Zalatna nevű szabír aranyműveshez. 24 fiuk volt. A leg-kisebbik Kr.e. 743-ban, medvetor Pentele napján látta meg a napvilágot. Pentele aztán a kabarföldi Vasváron fegyverkovács mesterséget tanult Pörböly nevű bátyjával együtt. Pörböly a pannonföldi Vas-váron telepedett meg, Pentelének pedig azt a feladatot szánták, hogy a két vasbegyűjtő hely között építsen lóállást és nyisson kovácsoló műhelyt, lehetőleg Dunna aranyasszony folyója mellett, hogy a Pannonföldet onnan lássák el vasanyaggal. Ezért 18. születése napján, Kr.e. 725-ben 10 fuvaros és kovácslegénnyel megalapították vaselosztóhelyüket, a mai Pentelét. Ez az átkelőhely fontos szerepet játszott az elmúlt 2700 év alatt. Amikor Atilla hunjainak előfutárai, élükön Rugával megérkeztek, Pentele fuvarosai szállították át a Dunán a harcosokat. Előbb a délibb részeket foglalták el a rómaiaktól, de mire Atilláék megérkeztek, az övék volt az északdunántúli rész is. Az avar birodalom megalakulásakor egy Uruk városából érkező csoport házasodott be Pentelére. Kiváló földművelők voltak és cserepeseik is jó edényeket készítettek. Nem sámánizmust hoztak: az uruki kereszténységhez tartoztak. Őseik régi hitét Mani a szeretet vallására reformálta. Amikor a frankok hittérítés örvével a Dunántúlt elfoglalták és kirabolták, a pentelei lakosok minden értéküket átmenekítették a Dunán. Minden veszély elől Ordasba menekültek, de onnan is átjártak föld-jeiket megművelni. Olyankor csak az öregeket hagyták otthon.

Amikor a magyar törzsszövetség megérkezett, Ugrin, az uruki keresztények püspöke egy kis kolostort építtetett és annak viselte gondját mindaddig, amíg a fia, a medvetor 15. napján született Pentele fel nem nőtt. Pentelét húsz éves korában az uruki keresztények öspörösévé avatták. Ugrin püspök most már Kurtánvár beavatott központjában tartózkodott, Pentele öspörös pedig közben 10 faluval megszervezte itt az uruki egyházat. A 992-es Nagyszalában úgy döntöttek, hogy az uruki keresztény hit megtartása mellett felveszik a római katolikus hitet is, az ifjú fejedelem keleti országrésze azonban megmarad az urukiak hitén. De ez nem ment simán, mert Hunt, Pázmán és Vecelin hittérítői birtok szerzés céljával folyton keresték, és meg is találták az alkalmat az összetűzésre. Az augsburgi vereség után 50000 besenyő lovassal még lehetett volna ellensúlyozni a hódítók nyomását, de Géza nem akart újabb kisegítő sereget behozni az országba, hanem az avarok esetéből okulva felvették valamelyik keresztény hitet. Az uruki hitet nem tekintették semminek se, hiszen Mani megtiltotta az egyházi tized szedését, és az egyház csak önkéntes adományokból tartotta fenn magát. Géza tudta, hogy ezek az adományok sokszor többre rúgnak, mint a kényszertized, dehát azok csak a szegénységet sújtották. Zoltán fejedelem és Taksony kisfejedelem 955-ben a Kurtánvári beavatott központhoz fordult segítségért. Ezen a tanácskozáson is úgy döntöttek, hogy végső esetben besenyő segítséget kérnek. A tanácskozásra a beavatottak meghívták a besenyő fejedelmeket is. Az ő részvételükkel határozták el, hogy Budavár-Avarbástya-Kurtánvár központját fokozatosan az Uralba fogják átmenekíteni, mert a türelmetlen érdek-kereszténység itt előbb-utóbb mindent feléget. E feladat előkészítésére Taksony második fiának akkor még kiskorú gyermekét, Szár Lászlót szemel-ték ki.

Szár László Premiszlava orosz hercegnőt vette feleségűl, hogy az utat rokoni kapcsolatok biztosítsák. Mihály felesége, a kievi Adelhaida nagyobb fiát, Vászolyt bizánci hitre kereszteltette Vazulnak. Unokái közül Endre Anasztáziát, a kievi fejedelem leányát vette feleségül, Béla Rixa lengyel hercegnőt, Levente pedig Ladomér hercegnőjét. Levente felesége Lebed lovasfejedelemnek volt a leszármazottja. Férjhezmenetele előtt Kurtánvárban beavatott lett Ibolya néven. Több nyelven beszélt. Géza fejedelem Piroska nevű leánya Aba Sámuelnek, a kabarok vezérének lett a felesége; Judit Boleslav lengyel feje-delemhez ment, hogy az Élet templomának kincseit megmentsék az aranyra éhes római kereszténység elől. Géza legkisebb leánya, Ilona, aki Ottó Orseoló velencei dogéhoz ment nőül, már 1022-ben értesítette Kurtánvárát, hogy a római pápa javaslatára a kincsek megszerzése végett nagy haddal készülnek Magyarország ellen. A beavatottak erre a kincseket azonnal útbaindították Aba Sámuel vezetésével és 100000 főnyi besenyő lovasságot mozgósítottak. 1030-ban megverték az egyesült német sereget és a Lajtán túlról területeket is kaptak, bár tovább akartak menni az avar határig. Amikor a nyugati kereszténység meghirdette a szent háborút az Avar birodalom uruki kereszténysége, Tudun ellen, Németország határa az Encsnél (Ens) volt. A nagy ellenállás miatt Nagy Károly már abba is belement, hogy az új határ az Ibos (Ibsa) folyónál legyen. De a vége az lett, hogy a kincsvágyó római keresztény világ csalárd módon kirabolta az uruki kereszténység egy részét, az ellenálló főurakat és főpapokat pedig rabszíjra fűzve elhurcolták. Ezek Mani-zsoltárokat énekelve haltak meg. A józanabb réteg ekkor Károlytól azt követelte, hogy az avarokkal szövetséges bajor királyt, egyéb-ként rokonát, engedje ki a börtönéből és az már így szabadon, önként mondjon le a trónjáról, az uruki kincseket pedig csak egyházi célokra használják. Így épült többek között az Ácheni dóm is a rablott kincsekből.

De amikor Zoltán fejedelem ezekért a kincsekért kalandozó hadjáratot indított, azt rablásnak mondták. Bizánci forrásból most megtudták, hogy 100000 főnyi besenyő sereg áll készenlétben. Ezért aztán a békeszerződésben átengedték a Lajtán túli területeket. Az üldöző besenyőket Gizelláék rokonsága csak úgy tudta megállítani, hogy a pápaság részéről megígérték, hogy a jövőben minden 25 pápa között lesz legalább egy magyar. De ezt egyszer sem sikerült elérni. A kievi Szent Illés székesegyház magyar kolóniáján tartott tárgyalások eredménye képpen az uruki kereszténység kispapjai lemásolták az Arvisúra-hagyományokat. Endre ezekből 3 példányt az általa alapított szerzetesrendekben helyeztetett el: a pásztói, a pentelei és a zebegényi kolostor alsóvilágában (a pincékben) elrejtve. Ha ott nincsenek meg, az Avarbástya alsóvilágában kell őket keresni, mert Mátyás király korában Ogurdás beavatott egy példányt ott olvasott belőlük. A másik példányt befalazták. Ogur-dás 1490-ben olvasta a keszthelyi Arvisúra-gyűjteményt is. Endre király rendeletére ebben a három szerzetesrendben csak magyarul írtak: latin betűkkel és rovásos írásjelekkel. Viszont Nagy Lajos és Zsigmond nem tűrte a magyar írást és mindent latinra fordítottak. Pamír fősámán Pentele öspörös unokája volt. Pamír a garaúzok földjén (Grúziában) halt meg. Mátyás király korában Ogurdás rótta rovásos krónikájához a mellékleteket. (Mátyás tisztában volt az avar birodalom dolgaival.) Pamír fiatal felesége visszavágyott szülőföldjére és a legközelebbi kalandozó csoporttal férje Arvi-súráját visszahozta Magyarországra, Oszlányka aranyasszony kolostorába, Keszthelyre. Amikor Bős Kalágé (Klagenfurt) főutcáján hősi halált halt, a felesége, Keszt aranyasszony Bős várában (a mai fenékpusztai földvárban) lakott. Leányuk, Szalajka Pribina morva főúrhoz ment feleségül és római keresztény hitre tért. Férjét az úzok törzse elüldözte Nyitráról, mert a palócságot római hitre akarta téríteni.

Valami csetepatéban megsántulva érkezett meg Szalajka birtokára, Zalavárra. Ez a kis földvár már jól rászolgált az újjáépítésre, ezért Pribina Nagy Károlyhoz ment és támogatást remélve hűbéresnek ajánlkozott. Károly örömmel fogadta Pribinát és építő szakembereket bocsátott rendelkezésére. Ezekkel Zalavárat újjáépítette. Keszt aranyasszony azonban nem volt hajlandó Zala-várra költözni, továbbra is Bős várában maradt, ahol az uruki egyháznak volt egy bazilikája. (A római egyház-nak is volt egy másik.) Keszt aranyasszony nem vett részt Zalavár és a Szent Adorján templom felszentelésében sem, sőt még Bős várát is elhagyta, amikor bajor és szláv főurak nagy ünnepet ültek Zalaváron. Bevonult az uruki női kolostorba, melyet akkor kezdtek Keszthelyének nevezni. Bős várában csak a 810-ben özveggyé lett leánya, Diás-Mária maradt, az öreg Kocel felesége. (Kocel 808-ban halt meg.) Pribina világéletében erőszakos ember volt, olyannyira, hogy a nyitrai úzok ide is utána jöttek, hogy végezzenek vele, de Szalajka riasztotta Zalavár őrségét, visszaverte az úzokat, de csapata élén, az úzok üldözése közben Bős váránál elesett. Utolsó kívánsága az volt, hogy a férje vegye el özvegy húgát, Diás-Máriát. Kívánságát Pribina teljesítette. De később újra megjelentek az úzok és agyonverték a sánta Pribinát. Utána az építésszé kiképzett ifjabb Kocel lett Zalavár ura, Pribina fiainak tiltakozása ellenére gyakran felkereste nagyanyjának, Kesztnek női kolostorát. Gyenes-Béla örökösét, Egregyet vette feleségül. Keszt aranyasszony, női kolostorának lakóival minden szombaton elment Bős várába és a bazilikában az uruki Mani-Bibliából olvastatott fel.

Mindenkit bőségesen ellátott Úrvacsorával, utána pedig minden Mani-hívőnek megmosta a lábát. Másnap elfogyasztották az Úrvacsoramaradékot és mindenkinek adott egy-egy szem igazgyöngyöt. Gyöngyszemeit báránybél-húrra fűzték és az avar nők ezzel a “Kesztlánccal” jelentek meg Mani Úrtiszteletén. Keszt aranyasszony sohasem bocsátotta meg leányainak, hogy idegen ajkú zsoldosokhoz mentek nőül. Ezért minden kincsét az avar nők közt osztotta szét. A végén birtokainak jövedelmét Keszt helyének női kolostorára hagyta. A magyar törzsszövetség honfoglalása után Keszthely női kolostorát az Árpád-ház meghagyta az avar előkelőség birtokában. Ide adott Endre király letelepedési engedélyt Oszlányka aranyasszonynak; Anasztázia királynét, a “kievi hercegnőt” ugyanis Keszthely női kolostora nem érdekelte, csak egyszer kereste fel, inkább Veszprém várában tartózkodott. Férje, I. Endre (András) a három magyar nyelvű szerzetesrend vezetésére a mai Szentendrén építtetett uruki-Mani kolostort, hogy így biztosítsa Pásztó, Zebegény és Pentele, illetve a keszthelyi női kolostor részére az uruki keresztény vallás zavartalan, békés gyakorlását. Oszlányka aranyasszonyt a keszthelyi várkapitány, Pető Gáspár vette feleségül. Ebből a házasságból 8 fiú született. Pentele kolostorában lemásolták az Edemen-féle 289. Arvisurát és Keszthely kolostorának szentélyében helyezték el. (Amikor Zsigmond latin írást és csak latin beszédet engedett, a szentendrei Arvisuragyűjteményt az avarbástyai “alvilág”-rendszerben befalazták.) Pető Gáspár utódainak őskeresztény családjában még Mátyás és Ogurdás korában is szokásban volt, hogy legénnyé avatásukkor megesküdtek: “Zalavár-Bősvár-Keszthely birodalmát soha el nem hagyjuk!”

A kievi Szent-Illés székesegyház alsó világában Levente főtáltos, a Szakszinban székelő Báj fősámán, Gerencsák uruki püspök és az ügyes kezű Boglárka aranyasszony már mind végigolvasták az addig készült Arvisurákat és titkos célokra lemásolták belőlük mindazt, amiről Árpád utódainak a jövőben tudniuk kell. Az emlékezés így szól: A Kaltes asszony szekerén érkezett Égi lakók leszármazottainak a Földön véghez vitt dolgairól, Gilgames élete is világos képet ad. Gilgames istenember volt, de közös harcok során jóbarátokká lettek Endiku vademberrel, megölték Humbabát, Samas napisten segítségével. Harcosaikkal együtt pedig kivágták a cédruserdőt. Utána diadalmasan megérkeztek Uruk városába. Ott Istár, a szerelem istennője szemet vetett Gilgamesre. Meg akarta hódítani magának, de az uruki király ezért gúnyt űzött Istárból. Istár Anuhoz, az Égi Atyához fordult segítségért: az Égi Bikát kérte a város lakóinak megsemmisítésére. Anu engedett könyörgésének és a Bika feldúlta a várost. De Gilgames és Endiku harcra kelt a szörnyeteggel és leterítették. Gilgames tudta, hogy az Égi Bika idejének Világhónapja Kr.e. 4518-tól 2358-ig tered és ha Égi származású földlakóval kerül szembe, erejét kimélni kell, mert az égbolton még kötelességei vannak. Uruk városa lelkesen ünnepelte a győzteseket, de az istenek Humbaba és az Égi Bika legyőzéséért halálra ítélték Endikut. Endiku meghalt. Gilgames megsiratta, de közben, mint emberben megjelent őbenne is a halálfélelem. Ezért világjáró útra indult megkeresni a halhatatlanságot. Végül Suruppak királyához, Um-napistenhez igyekezett. Átkelt a halál tengerén és kimerülve, már csak állatbőrökbe öltözve, mocskosan ért a folyamok torkolatához, ahol Um-napisti lakott.

A Halhatatlan elmondta Gilgamesnek az özönvíz történetét: hogyan épített annak idején Éa isten tanácsára egy hatalmas hajót, amelyen sikerült az övéit megmenteni. Gilgames könyörgésére elárulta neki, merre van az a hely a tenger mélyén, ahol az örök ifjúság füve megtalálható. Gilgames alámerült, megtalálta és felhozta a füvet és elindult vele hazafelé. De az Égiek másképpen határoztak. Fürdés közben egy kígyó ellopta tőle az Élet füvét. Gilgames reményét vesztve tért vissza Uruk városának falaihoz és szomorúan énekelt ott valaki. Gilgames hallotta a hangot: Miért indulsz ily hosszú útra? Miért igyekszel nagy fáradsággal "Az áthatolhatatlan vizekhez" Hadd tudjam meg mit akarsz! Válaszolva rá, ezt mondta: Azt szeretném, ha utasaim mindig megtalálnák a békességhez vezető utat, Égi segítséggel lássanak bele a jövőbe. Az Árpádok Gilgamesi vérből örököltek egy részt, beleláttak a jövőbe, ezért tudták, hogy az avar kincsek elrablása után a mainzi érsekség terveiben most a magyar királyság ősi kincsei következnének újabb építkezéseik és templomi kegyszereik szaporítása céljára. Gilgamesi tanács szerint tehát az Arvisura-kincseket Keletre menekítették. Levente és Báj írnokserege ezért is másolta lankadatlan szorgalommal a Szent Illés székesegyház alsó világában az Arvisurákat, hogy azokból lehetőleg jó előre meg lehessen tudni, mi lesz javára az Árpádok új államának. Úgy látszott, hogy a kereszténység látszólagos felvételével szerez a magyar nép a nyugatiakéval egyforma tekintélyt. Az Arvisura kincseknek az országból való kivitele a Budavári beavatott központ rendelkezésére és a király tudtával történt. A magyar királyság területén maga Csaba nádor kísérte a szállítmányokat a Kárpátok szorosáig. Innen Szár László, Vladimir veje vállalta a kíséretet, az Árpádházi hercegekkel: Endrével, Bélával, Leventével. Segítségükre voltak a görög keresztények, az uruki-mani hívők, majd a sámánhitű besenyők is. A gerové besenyők útközben a kincseket el akarták rabolni, de a rénszarvasszánon idejében érkező manysik a kun és fekete-úz harcosok segítségével a gerovéket megsemmisítették.

Ebben a csatában Kipcsák besenyő nagyfejedelem is elesett. Budavár beavatott központjában Gilgames tanítása alapján tudták, hogy a Föld gömb alakú és hogy igaza van annak az úz regének is, amely szerint Ruda-Tórem vasforraló üstjéből Sis-Tórem tűzgolyókat szórt szerte a világon és Földünk is így keletkezett. Belegabalyodott a felhők vizébe és attól lehűlt. Ezen a sárgolyón aztán Joli-Tórem Kaltes asszonnyal életet teremtett. Ezzel szemben Róma azt tanította, hogy Földünk olyan, mint egy korong, a szélén a tenger vize lezuhan és felhő keletkezik belőle. Innen van eső. Budavár beavatott központjában a tudósok az ilyesmiért a nyugati hittérítőket csak kinevették. atlantiszról terjedt szét minden tudomány. Az Égiek Kaltes asszony földjéről hozták magukkal és a Föld lakói lassanként tőlük tanulták meg az állatok megszelídítését, a föld megművelését és az általuk alapított templomi gazdaságok útján jólétet teremtettek a Földön. Építményeikből is tanultak tőlük, mert ők tökéleteset alkottak. Az uruki keresztények időszámítása szerint Kr.e. 5702-ben a pateszik -azaz papkirályok-uralma megszűnt és 5038-ig lugalokkal, vagy fejedelmekkel együtt uralkodtak. A jégkorszakot követő lassú özönvíz idejét Kr.e. 5758 és 5038 közötti időre tették. A víz rohamos emelkedése miatt mindenki menekülni igyekezett a süllyedő atlantiszról és így került sor fokozatos kiürítésére és gyarmatok szerzésére és kiépítésére. atlantisz végül hatalmas földrengésekkel teljesen elsüllyedt és utána mindent elborított a tenger. Buda kőfaragó fejedelem 5038-ban felépítette Úr városának hegyen épült templomát. A beavatottak tisztában voltak a jégkorszak fokozatos megszűnésével és tudták, hogy a tengerszint ismét emelkedni fog. A káldok, szavárdok és szabírok előreküldésével megalapították Amu-óm, Anina-óm, Indijó-óm, Agaba-óm stb. nevű gyarmataikat. A barszil beavatottak tudták, hogy hét Égi Bölcs lépett ki a tengerből, hogy tudásukat átadják a földi halandóknak. Előre figyelmeztették a népet, hogy újabb folyóközi özönvizek is jönnek, igyekezzenek hát bárkákat építeni.

4950-ben elkezdődött a menekülés Úr város tartományából északra és akik nem hittek a figyelmeztetésnek, az özönvízben elpusztultak. atlantiszban Uruk népével együtt éltek a hun törzsek népes szövetségei és a saka-szkíták, az agabák, az indijók és a kanarok. Közülük Uruk népe és a 24 hun törzs szövetsége Úr város környékére menekült. Az emberáldozatos temetkezési mód miatt a hunok hamarosan elhagyták ezt a környéket és beavatottjaik tanácsára a szavárdok hegyei felé menekültek a várható vérontások elől. Sok lovukat magukkal vitték, de szamaraikat ott hagyták. Uruk népe ugyanis szamarakkal művelte a földjét, s a hunok szamaraiért szívesen adtak más egyebet. A hunok távozásának másik oka az volt, hogy lovaiknak legelő kellett, ezen a vidéken pedig már kevés legelő volt. A szamarak gyengébb takarmánnyal is beérték. A hunok Magya nevű vezére, a fiaival, név szerint: Kurddal, Hunorral és Magyorral a legelőkben gazdagabb északi folyóvidékek felé vezette a népet. Indulás előtt azonban megállapodtak a hunok beavatottjai Nippur pateszijével, hogy Uruk népének vallási központját rokonlátogatás formájában minden emberöltőben, azaz 20-25 évenként felkeresik és az írnokképzést a sámánok oktatása útján ők is bevezetik. Vezetőik minden 100 évben eljönnek az írópapok városába, hogy beavatottjaik útján szakadatlan szellemi kapcsolatot tudjanak tartani az Égiekkel. Lassú vándorlásuk alatt a vagyonosabb hunok egy része a jó legelők közelében le-lemaradozott. Végül Hunor a Hun tó partján megalapította Hunor városát, a kevesebb lóval rendelkező hunok pedig a Sárga folyó, azaz a Hangun folyó nagy kanyarában verték le a sátorfájukat és megalapították Ordosz városát. Itt felépítették Buda kőfaragó fejedelemtől származó tanítás szerint Ordosz várát, a beavatottak céljait szolgáló sámánközpont kőépítményeit. Minden 20. évben, amikor az 5 éves sámánképzésen és a 4 éves tárkányképzésen résztvevő fiatalok egyszerre értek tanulmányaik végére, megrendezték az ifjúság vetélkedőjét, a pusztaszeri Nagy-süánt. Itt döntöttek az esedékes rokonlátogatás iránya felől és úgy indultak el a Nagy-süán győztesének vezetésével. A rokonlátogatók aztán elmondták, amit láttak, mit hallottak.

Gilgames nem más, mint Gisgali aranyasszonynak Uruk városában 3578-ban, Anu istentől származott fia, Éa unokája. Gilgames kétharmad részben isteni, egyharmad részt emberi származású volt. Egész életében mindenben hős volt, mindenki szerette. Az égiek Istárnak, a szerelem istennőjének tanácsára úgy rendelték, hogy sok gyermeket adjon a világnak a műveltség és a haladás érdekében. Gilgamesnek Urukban, Suruppakban és Umma városában, az úzok földjén is sok utóda született. Ezek mind beavatottak lettek. Nippur városában felállították a beavatottak központját. Öt erős, fiatal beavatott közül minden emberöltőben közülük választották a beavatottak Lugalját, vagy fejedelmét, aki a világ öszszes beavatottját szellemi vonalon összefogta. Gondolat-rezgések továbbításával állandó összeköttetésben álltak egymással, de 20 évenként a Beavatott központban találkoztak is a vezető Gilgames utódok. A Gilgamestől származóknak mondott fejedelmi beavatottak a következők voltak:

A szellemi élet vezetői először csak Szumér területen uralkodtak, ahol egybefogták és őrizték a titkos tanokat, később azonban hatalmukat a más földrészeken élő beavatottak segítségével kiterjesztették az akkor lakott egész földre, mint ahogy az atlantiszi korban is egy gócból áradt ki az építkezésre, a gazdálkodásra és az iparra vonatkozó minden ismeret. Húszévenként választott ötös csoportok már három központban is működtek (3180 után), de összekötő nyelvük a régi maradt. A vezető hatalom a három város egyikéből irányított. A beavatottak fejedelme mindig ott tartózkodott a legvédettebb helyen. Ilyen fejedelmek voltak:

Amikor Szarduri balesetet szenvedett, Hórita vette át a Beavatott központ vezetését és ezzel ő lett az a fejedelem, akit elődeihez hasonlóan minden elképzelhető támadás, vagy ártalom ellen meg kellett védeni. A fejedelmi székhelyen a “belső mag” lassanként 30 főre emelkedett. Ezt a törzset megfelelő beavatottakból mindig kiegészítették, hogy a 30 fő meglegyen. A “külső mag” a beavatott ifjúság köréből került ki. Arra is nagyon ügyeltek, hogy a beavatottak közös nyelve fennmaradjon, hogy a beavatottak az egész földön megértsék egymást. Ezen a nyelven tárgyaltak minden huszadik évben a Beavatott központban, ahol Gilgames utódai közül megválasztották a beavatott új fejedelmet. Az addigi nagyfejedelem az Öregek Tanácsába került. A közös titkos nyelvet átvették az egyiptomi, abesszin és a hettita uralkodóházak is. Ha valamelyik beavatott meghalt, az ő ötös csoportjának legmegfelelőbb tagja került a helyére. Az ötös csoportoknak mindig meg volt a teljes létszámuk. Nippur után Karnakban, Ninivében, majd Hettevarett (Hétvár) után szkíták körében Ordoszban székelt a Beavatott központ. Ordoszban a 24 hun törzs szövetsége vezető lugalként tartotta számon a következőket:

A Saka-szkíta törzsszövetség Kr.e. 620 táján vitte az Élet kegyhelyét Karnak -Hettevarett- Hiröskapu- Derbenten át Ordoszba. Ez alkalommal a saka-szkíta hadsereg parancsnokai voltak: Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal és Kelári töményvezér. Az átadó Paszametik fáraó volt, az Öregek Tanácsa részéről pedig a beavatottak fejedelme: Samal. Az átvevő tisztében a Saka-szkíta birodalom részéről Istáros beavatott nagyfejedelem és Askéli fjúsági beavatott fejedelem járt el. Az Élet kegyhelyének Hétvárról Ordoszba való szállítása 640-től majdnem 600-ig tartott. Az elvitelhez a 100 kitaj és kinaiok közül 300 család beavatottjai is hozzájárultak. A beavatottak között nincs jelentősége sem a nemi, sem a faji hovatartozandóságnak kérdése. Agyuknak, vagyis Élet-fájuknak egy kis részecskéje révén mindnyájan Gilgames utódainak számítanak, Kr.e. 3598-tól kezdődően. Nem Nippur, vagy Karnak, vagy más beavatott központ jelölte ki őket, hanem szellemi erejük alapján, az összes beavatottak jelenlétében választották ki maguk közül azt az öt személyt 20 évi időtartamra, akik tagjai lettek az Élet templomának. Az Élet kegyhelyén ma is megtalálhatók a feljegyzések minden ilyen eseményről. Ha a vezető beavatottak valamelyike nem érte meg a húsz év végét, a kegyhely védők közül a legmagasabb szellemi erővel rendelkezőnek elismert beavatott lett az öt főből álló vezetőség tagja, mint például 1960 táján Sabália helyébe Káma lépett. Ordoszban, mint beavatott fejedelmek uralkodtak: Adadi Manu Bestur Asdód Tomiris 580 560 540 520 500

Káma manysi fejedelmi ifjú részt vett a Van-tó környékén tartott ifjúsági beavatott képzésen. Itt feleségül vette Van fejedelem lányát, Mirinát. Ezzel már az ő utódai is a mind jobban szétágazó Gilgames házhoz tartoztak, tehát számíthattak arra is, hogyha a feltételek megfelelnek, bejuthatnak a beavatott központ vezetőségébe is. Egyforma alkalmasság esetén azt illette az előny, aki első gyermeke volt az anyjának. A Magyar törzsszövetség megalakítását a Van-tó környékén határozták el, mégpedig amiatt, hogy a Saka-szkíta, vagy a hun törzsszövetség fennmaradását hódító törekvések kétségessé tehetik, a magyar törzsszövetségnek nem szabad részt vennie ilyen hódításokban, hanem kellő időben független államot kell alapítania. Ezért a beavatott fejedelmi láncolat 30 vezető személye között mindig volt valaki a Mirina-Káma utódai közül, aki a magyar törzsszövetség fejedelmeit képviselte. Többen csak a 30 főből álló tanácsban vettek részt és csak ritkábban voltak tagjai az öt főből álló vezetőségnek. Egyik közülük, Emba, beavatott vezető fejedelem lett. Az öt tagból álló vezetőségben, a beavatott tanácsban, illetve az 5-ször 30 futárszolgálatos beavatottak között volt:

A hun törzsszövetség azáltal kapcsolódott be a beavatottak újabb láncolatába, hogy 402-420 között Gyula-Duló onogur-bolgár államfő lányai közül Irgiza a Magyor felesége lett. Utána Hunyor fia, Bagamér lett a beavatott központ tagja. Őt ebben a tisztségében Balambérnak hívták. Átvette az Ordoszi Beavatott Központ vezetését, s utána a láncolat az alábbiak szerint alakult:

Gerecsák feljegyzései csak 1064 Pünkösdjéig tartanak, mert akkor a Van tó környéki beavatottak körében a Szent Illés székesegyházban meghalt. Derencsény 928-tól 940-ig a 30 főből álló belső csoport tagja volt, 940-ben, 960-ig a beavatottak fejedelme lett. Ez alatt érte Zoltán nagyfejedelmet az augsburgi vereség. A nyugatiak mozgolódása aztán mindjárt megszűnt, amikor Derencsény az 50 tömény lovast mozgósította. A 20 évig tartó beavatottak fejedelme-tisztség viselése után Derencsény 960-970 között az Öregek Tanácsa jászvásári csoportjának lett a tagja. Ekkor a közös nagyfejedelemségi tisztséget töltötte be, 970-987 között II. Szabolcs lett a közös nagyfejedelem. Szabolcsnak Aranyán nevű ikertestvére a beavatott központ 30-as tagú csoportjának tagja a 973. évi nyugati értekezlet egyik tolmácsa volt. I. Zoltán fejedelem fiának, Csáknak 978-ban bekövetkezett halála után II. Szabolcs vállalta a 12 fiúgyermekből álló Csák család felnevelését. 987-re felnőtt a legkisebb is. Eleget tett a Beavatott központ kívánságának, hogy biztosítsa az Álmos-ház fennmaradását. Ha Árpád leszármazottai érdekházasságokat kénytelenek is kötni, a Csákokban mindig ott lesz Árpád vére. Kipcsák nagyfejedelem, aki 1020-tól 1040-ig volt a Beavatott központ vezetöje, majd utána haláláig, 1063-ig az Öregek Tanácsának tagja, még el tudta intézni az Arvisura kincseknek és a Szövetség ládájának kimenekítését az Urálbérc Öregének biztonságot jelentő világába, de a besenyőket már nem tudta összefogni. Bizánc keresztényei, Mohamed hívei és a Talmat törzs buddhistái már véglegesen megbontották a besenyők egykori egységét. Az Élet temploma tehát visszakerült oda, ahonnan nyugatra indult, a turgai kapu közelébe. A hunok is az Élet kegyhelyének kapuján jöttek nyugatra; a magyar törzsszövetség beavatottjai is a Káma mellől indultak el; és most a manysik biztosították a Beavatott központ további működésének zavartalanságát. Füzesgyarmaton bevezették a sámánképzést, Jászvásáron pedig tovább folyt a Kolozsváron megszüntetett táltosképzés, hogy a nyugati kereszténység terjedésével mind jobban elhanyagolódó ló-és embergyógyászat korábbi színvonala ne sűllyedjen tovább. A táltosok nem az istenekre bízták a gyógyítást, hanem időtlen idők óta használt eszközökkel, módszerekkel gyógyítottak. Értettek a csontsebészethez, végeztek koponyalékelést is. Az Élet kegyhelyének védelmében nagy szerepe volt annak, hogy a Turgai kapuban letelepedett Tomaj család törzse állandó kapcsolatot tartott a bugáti sámánképzés szereplőivel és színterével.

A visszamaradt 12 széki-hun nemzetség itt még tömören megmaradt eredeti lakóhelyén. Bugát és Budavár között 20évenként sor került a hagyományos rokonlátogatásra és az Erdőelvén lakó 108 székely nemzetséggel is fenntartották a régi kapcsolatot. Az a 12 széki-hun nemzetség a turgai kapun át jött a baskír magyarok és a mescserek földjén keresztül nyugatra, visszafelé pedig Kuma-Magyarországon és Szavárd-Magyarián át távoztak (a Derbenti kapun), az Almák-Atyja környéki hazájukba. A látogatások alkalmával, hogy a Pozsony nemzetség Dunna-asszony folyamának két partján folyton kevesebb a folytonos háborúskodások miatt és hogy a Szöged környéki második széki-hun tömény egy részével együtt közülük is sokan Erdőelvére költöztek. Amikor Samal vezette a karnaki és tébai beavatottak képzését, a beavatottak számbeli túlsúlya ismét Kelet felé tolódott el. Arvisura-Anyahita óta ugyanis minden töményből, majd tíz töményből, később minden száz töményből, végül ezer töményből születik egy-egy látó, azaz beavatott ember. Ezért az egyiptomi-karnaki papok látóember-képzésén azt javasolták, hogy az Atlantiszról menekült kegyetlen embercsoportok állandó szaporodása és folytonos terjeszkedése, meg a feltartóztathatatlan sivatagosodás miatt jó volna a Beavatott központot keletre áthelyezni, mert Bothon és Ménes birodalma veszélybe jut. Ezért minden értéket a Saka-szkíta törzs beavatottjainak földjére szállítottak. Kosztroma, Nippur, Uruk, Ninive, Téba és Karnak után most Ordoszba menekítették.

Paszametik fáraó Sama beavatott fejedelemmel együtt átadta a Tébai és Karnaki templom kincseit és titkait Istáros saka nagyfejedelemnek, aki aztán ezeket beavatott társával, Askél beavatott fejedelemmel együtt Ordoszba vitette. Így az ordoszi sámánközpontnak, illetve az ott székelő Öregek Tanácsának vált kötelességévé, hogy tovább őrizzék az elsüllyedt atlantiszból hozott értékeket, a Titkok szent ládájának tatalmát. A 100 kinai, illetve 400 kitaj-kinai családdal keveredett hun törzsek szövetsége már előtte kötelezettséget vállalt arra, hogy az ordoszi területen soha semmi által sem engedi veszélyeztetni a Beavatott központ működését és a 100 ill. 400 családból származó beavatottakat is elküldi Ordoszba.

Amikor a 100 család a beavatottak vezetésével Susa városából LÉH városán keresztül, Léh fejedelem segítségével új otthonra lelt és szövetségre lépett a kinai uralkodóházakkal, még abban is egyetértettek, hogy mindenkit megillet a szabad gondolkodás joga. Azt tartották, hogy minden ember agyában születhetnek okos gondolatok, hiszen az isteneket is az emberek gondolatai teremtették meg, az Istenek is az emberek agyából pattantak ki. Így gondolkoztak a susai beavatottak. Családjaik később nagyon elszaporodtak és mivel többségben voltak, minden fontosabb kérdést ők döntöttek el. A létszámfölényük révén az övék volt a döntő szó, az Élet kegyhelyének és az Élet templomának Ordoszba való átköltöztetését illetően is. A 100 ill. 400 családból álló kinai és kitaj vezetőségnek a Beavatottak szövetségével való egyetértése a magyarázata annak is, hogy az ordoszi területet a kínai nagy fal építésekor elkerülték, illetve később kettős Nagy-fallal tették teljesen védetté. Ez után olyan nagy lett a Saka-szkíta birodalom vezette hunok szövetsége, hogy amikor a Nazir születése körüli időben Kövezsd a 24 hun törzs szövetségének erejét újra egy uralkodó alatt egyesítette, a Dunától az Ajnó tengerig terjedt a birodalma. Kövezsd Rómával is meg tudott egyezni és arra is hivatkozott, hogy Róma magvát is a hun szövetségi etruszk törzsek adták. Róma az ő műveltségüket vette át, rovásírásukat továbbfejlesztették. Az Ordoszban őrzött egyezmény szerint Kövezsd megegyezett Augusztus császárral, hogy a Saka-szkíta birodalom nyugati része Dunna asszony folyamánál kezdődik. A nyugati Saka-birodalomnak Eged vezér lett az uralkodója és Nagypályi (Neapolis) a székhelye. Eged vezér minden évben jelentést tett Kövezsdnek, a vörösszemöldökű császárnak, aki a középső Saka-szkíta birodalomban uralkodott. A keleti Saka-szkíta birodalom feje Koncsur volt. Amikor Kr.e. 20-ban Kövezsd megtartotta a 100 évenkénti birodalmi Nagyszalát, Mazarehi beavatott arról beszélt, hogy Kövezsd uralkodása idején megszületik a legnagyobb beavatott, aki Ordoszban is 5 évig fog a Beavatott központban tanulni és a szeretet hirdetésével új világot fog teremteni. Nazar fősámánnak és Izsboldónak sikerülni fog vele barátságot kötni.

Eger város alagút rendszerében és felső templomában is a Koncsur birodalmában vallott igazságot tartották: ahány ember, annyi féle isten lehetséges. Akármelyik beavatott agyában gyökeret verhet az Égiek hite. Szumér területén is több ezer beavatott volt, s ezek kisebb-nagyobb eltéréssel mind másképpen beszéltek a nagy dolgokról. Sem a beavatottaknak, sem a papi fejedelmeknek nem szabad az embereket hitükben megzavarni, mert hátha égi eredetű gondolatok születnek bennük. Kövezsd apját, Csécsit kínaj orgyilkosok ölték meg. Négy fia volt: Bakát, Eged, Koncsur és Kövezsd. Ez a Kövezsd az apja vérével vörösre festette a szemöldökét, s így fogadta meg esküvel, hogy bosszút állanak a kínajokon. A négy fiú közül Kövezsd első lett mind a káspivári, mind az ordoszi sámánképzésen. Amikor végzett, az elnyomott kínaj és hun földművesek mozgolódásának az élére állott és Kr.e. 25-ben, mint győztes hadvezér vonult be Ordoszba. Vörösszemöldökű harcosai felosztották a földeket. Kövezsd a szétszakított birodalmat Ordosz székhellyel újra egyesítette. Eged kapta Nagypályival a nyugati Saka-szkíta birodalmat. Bakát a káspivári széki-hun birodalmat. Neki jutott az a feladat, hogy Nazirt a nagy beavatottat Ordoszba kísérje. Kövezsd az ugyancsak Kövezsd nevű fiával Ordoszt vezette, Koncsurnak pedig az Ordosztól keletre eső nagy területek jutottak. Ordoszban tanulta Nazir Égi Bölcsességét, hirdette: Csak egy Isten van, aki fénnyel és gazdagsággal árasztja el a Földet. Az emberek az Isten fiai és szeretniük kell egymást, hogy Isten áldásaiban részesüljenek és mert az Égiek is azt kívánják, hogy az Istentől eredő szeretet uralkodjon a földi világon.

Az atlantiszi csillagjósok is, Malakiás zsidó próféta is és a római jósok is mind azt jósolták, hogy Messiás születik a Földön. Amikor emiatt elrendelték a kisgyermekek legyilkolását, Mazareha aranyasszony éppen Bakát földjén tartózkodott, útban Hétvár (Hettevarett) felé. Bakát birodalmában Nazir, törzsi névadással Jesse nevet kapta. Josipnek, a gyermek apjának Herembetel hikszosz-szabir templomának építésénél volt fontos feladata. Jesse az első tanításokat itt kapta az egy igaz Isten hitéről. Kövezsd az Élet templomának megbízásából Kr.u. 15-ben Partikán vitézt a hétvári 4 éves tárkányképzésre küldte. Partikán itt ácsnak tanult. Itt került közel Jesséhez, akit hamarosan továbbtanulásra Karnakba, az ottani bölcsekhez küldtek, s Partikán mindenhová követte és évenként jelentést küldött Ordoszba a római birodalomban történt nagyobb eseményekről. 24-ben Jessét és Partikánt Ordoszba hívták a beavatásuk előkészületei miatt. Saka-szkíta lovasok kísérték őket Derbenten keresztül Ordoszba. Ekkor ismerkedett meg Jesse Izsboldóval, meg a Koncsur birodalmának parajdi központjából küldött Hungár beavatottal. Hungár a két forrásból táplálkozó Huni folyó egymásba ömlésénél lakott. Öt évig tanultak az Élet templomában. A végén a szabir Jesse a Szent Láda szabályai szerint elnyerte a Messiás nevet. Először Tibetbe ment, majd az Indus folyó mentén haladva megtalálta az “Élet gyökerét”; ezt vándorútján gyógyításra használta. Nippurban Jézusnak nevezték és beavatott fejedelemnek ismerték el. Urukban királlyá koronázták. Ekkor, 29-ben megalapította az uruki “Egyisten hívők közösségét”. Mindezeket uruki és agadi nyelven rovásba foglalták. Az uruki egyházközösséggel Jézus több levelet váltott. Ezeket Uruk bölcsei megőrizték. Judeában kezdett ezután tanítani, de anyjának a népe keresztre feszíttette.

A zsidó farizeusok és bölcsek sohasem ismerték el zsidó származásúnak. Jézus tanainak Urukban nagy tábora lett. Az első uruki egyházközösség hívei Jézus halála után mindig uruki keresztényeknek nevezték magukat. Bizánc is elismerte őket. Hitük hamarosan a Van-tó környékén is elterjedt. Az uruki püspökséget a bizánci pátriárka saját táborába sorolta, de a Van-tó környékén Tuspa város püspöke lett az uruki keresztények egyházfője. Káma fejedelme itt Tuspában ismerkedett meg Mirina, Gilgames véréből származó királylánnyal. Mirina feleségül ment Kámához. Képzésük és beavatásuk után Káma városában uruki keresztény egyházközséget alapítottak. Ezt a vallást aztán átvette a Nyék törzs is. A magyar törzsszövetség ifjúsági fejedelme, Béla 255-ben vett részt az uruki bölcsek képzésén. Utána feleségül vette Káld király nagyobbik lányát, Nurát. Az esküvői szertartást Nura öccse, Mani öspörös végezte. Béla, az uruki püspök megbízásából Kámában az uralkodó család püspöke lett. Mind áttértek az uruki keresztény hitre. Ettől kezdve a magyar törzsszövetségnek mindig volt uruki püspöke. Amikor a perzsák elfoglalták Szumért, az övék lett Uruk városa is. Lakóit 266-ban Káld királlyal és Mani püspökkel együtt Evilát földjére hurcolták. Mani püspöknek hét fia született a legkisebb éppen Mani napján. Ez a kis Mani a bölcsek közt nevelkedett. Darócruhában és mezítláb kezdte hirdetni az érdek nélküli szeretetet. Vallotta a jó és rossz örökös harcát az emberen belül is. De bízott az isteni jóság győzelmében. Rovásba foglalta az elmenekült uruki püspök tanait. Ebből keletkezett a Mani-féle biblia, amelyben Jézus írásai is szerepelnek. Titkos melléklete Jézusnak az uruki egyházközséghez intézett leveleiből állott. A Mani-féle tanok alapján keletkezett keresztény egyházak legtovább az Ujgur földön tartották fenn magukat.

Manit a Gilgames család legnagyobb bölcsének tartották. Az érdek nélküli szeretet vallásának hírdetései miatt Manit a perzsa király 290-ben elfogatta, elevenen megnyúzatta, bőrét szénával kitömette és városról városra hordatta, majd egy fára akaszttatta ezzel a felírással: “Így járt az, aki a mennyei eredetű uralkodók tizedének fizetését megszüntette.” Az érdek nélküli szeretet vallásának tanítását viszont annál nagyobb buzgalommal tették a magukévá a turfáni aranyasszonyok. Aranyaikat nagy áldozatkészséggel tették a szeretet oltárára. Béla és Nura a beavatottak összejövetelén az Égiek parancsát közvetítették a Gilgames leszármazottaknak: Ha fenn akartok maradni, semmiféle háborúskodásba bele ne avatkozzatok! Ezért aztán nem vettek részt a Bagamér-Balambér által meghirdetett hódításban, melynek a Nagyvízig terjedő uralom megszerzése volt a célja. Csak Eszék vitéz telepedett meg 200 lovasával Eszék környékén, de ő maga a nagy csatában elesett. A manysi és kabar törzsek 2-2 töménnyel szintén részt vettek a vállalkozásban, de ez a két törzs már nem tartozott bele a 24 hun törzs szövetségébe. Amikor Gyula-Dúló 365-ben Emba beavatott fejedelemasszonnyal megkötötte a magyar-bolgár barátságot, a Nura-leszármazottak Gyula Kaszlival az élükön erősen ellene voltak a magyar-bolgár állam létrehozásának, mert azt gondolták, hogy ez később állandó háborúskodással fog járni. A nézeteltérések megingatták a magyar törzsszövetség egységét. A magyariak a bolgárokkal közös államot alkottak, majd később Hunyorral a hunokhoz csatlakoztak, de a hadjáratokban a magyariak nem vettek részt. Ellenben a bolgároknak, mint hun törzsszövetségbelieknek 2 töménnyel menniök kellett.

A magyarok törzsei Irgiza-Magyorral a békésebb ugorokhoz közeledtek. A Jász-síkságra elsőnek Oktár vezér vonult be 430-ban az Érd nemzetségbeli Bendeguz leszármazottaival. Oktár az előhadnak betelepített kabarok uralkodója volt. Keve, Ruga és Oktár a Dunna asszony folyama mellett elkezdte nyugtalanítani a rómaiakat. Keve vezér 430-ban hősi halált halt. Oktár bevonult Dél-Pannóniába. Kabarföldön Ruga vette át a parancsnokságot és mire Atilla bevonult a Jász-síkságra, ő már a rómaiakat Észak-Pannóniából is kiverte. Így Atilla 433-ban az egész Pannonföldet birtokába vehette. 435-ben Buda vonult be és Budavárán felállította a Beavatott központot. Buda és Atilla hódítási kísérlete után Buda fia, Aladár 454-ben a visszavonulókkal a magyariakhoz csatlakozott; míg Bősárkány és Deédes leszármazottai visszamaradtak A Jász síkságon, egyik csoportjuk Daróccal a magyarokhoz és a kaza-hunokhoz csatlakozott. Atilla fia, I. Csaba és Deédes leszármazottai a székelyek 3 töményével és Dunna asszony kaza-hunjaival a Jász-síkságon új államot alapítottak. Közben Bakát térségében az ugorok, -kazahunok és magyarok bevonásával- csatlakoztak a kazár birodalomhoz, ehhez aztán a magyar törzsek is csatlakoztak a Nyék törzs kivételével. A mohamedánok által kiüldözött Jahve-hívők befogadása egyre jobban erősödött a Kazár birodalomban. Minden vezető állást a menekültek férfiai igyekeztek betölteni és ennek érdekében még az eszközökben sem válogattak. Baján aztán az avar törzsszövetséggel kitört a Kazár birodalomból és a hátramaradt hunok nagy része is csatlakozott hozzájuk. Baján és fejedelmi háza összeházasodott a Jász-síkságon maradt I. Csaba és Ilona-Gyilyó leszármazottaival és ivadékai 300 évig ezen a tájon uralkodtak. Baján sohasem találkozott külföldi vezetőkből álló küldöttséggel, nehogy Atilla sorsára jusson. Mindig Bat-Baján, a helyettese, vagy határügyi bánjai tárgyaltak mindenkivel. Az avarok birodalmának nyugaton az Encs (Enns) folyó, keleten a Nyék törzs szállásterülete volt a határa. Közben Mohamed hívei terjeszkedtek észak felé.

Ez a Kazár birodalmat veszélyeztette, ezért a magyariak és a magyarok törzseit a Kuma folyó és Kaukázus vidékére telepítették. Ezeknek kellett felvenni a harcot a mohamedánokkal. II. Csaba testvérei: Busán és Mundó 485-500 között csatlakoztak a Nyéki kezdeményezésű óbolgár-magyari birodalomhoz, melyet az avarok 568-ig tűrtek meg keleti határukon. 485-ben Busán kezdte a szervezkedést, de 500-ban már Mundóval együtt vezették rövid életű birodalmukat. Mundó fiai közül 534-ben Gordászt és Mogert Bizáncba küldték. Gordász bizánci keresztény hitre tért. Amikor ezt Moger-Magyar meghallotta, megölette a testvérét, a boszporuszi őrséget lemészároltatta és a Jász-síkságon keresztül visszatért a magyari-bolgár közösségbe. 568 körül az avarok véget vetettek az óbolgár-magyari birodalomnak. Alpár, a Béla törzs vezére fellázadt a kazár elnyomás ellen és a fél törzsével megnyerte tervének az avarok kilenc törzsét és az avar honfoglalókkal és a Jász-síksági öt törzzsel megalapították az avarok Égi birodalmát. A törzsi vetélkedőn ő nyerte meg a pusztaszeri Nagysüánt és Baján hugával együtt második uralkodója lett az Égi birodalomnak. Baján a bakáti földrengés után vonult az elégedetlenkedő törzsekkel nyugatra. Itt Csát lányát, II. Ilonát kérte feleségül. Ilona azonban csak úgy volt hajlandó hozzá feleségül menni, ha hajóval megy hozzá leánykérőbe. Ekkor Baján kiásatta a Csörsz vonalát és Budakeszitől Csátváráig aranyhajón ment át Ilonáért. Ilyen hatalmas tárkánymunkák végzése közben érkezett meg Alpár a Béla törzs felével és újra visszaállította az avarok Égi birodalmát. A Béla törzs volt tehát a második magyar egység, amelyik megtelepedett a Jász-síkságon.

605-665 között Kovrát birodalma szétesett és elismerték a kazárok uralmát. Ezért az ifjú Bat-Baján a magyarikkal és más uruki hiten levőkkel a Pannon földre távozott. Iszperik és Kotrag népe Dunna asszony folyamának déli részébe költözött és nyelvét elvesztve a szlávok közé beolvadt. Bat-Baján magyari népe ezért nem akart a Kazár birodalom tagja maradni, mert a Van-tó környéki menekültek példájára uruki keresztény hitre tért, de nem akart harcolni sem Mohamed híveivel. Kovrát már 619-ben megkeresztelkedett Bizáncban s ezzel megkezdődött a bolgár nép elszlávosodása. III. Csaba ellenben 690-ben az uruki hitre tért. A Nyék-törzs vezére, Avitohol már 153 óta kapcsolatban volt a Van-tó fejedelemségével és Sárhelyen nyéki-bolgár települést létesített. Ez 668-ig állott fenn. Utána Al-Béla lett a neve. A Nyékiek után az arabok is ezen a néven emlegették. Ez a régi Sárhely 515 évig állott fenn, 20 évenként mindig újjáépítették. Oposur, aki 720-tól 758-ig uralkodott a magyari-tatár részen, 740-ben megütközött Marván arab hódító hadvezérrel és Jenő fiát és törzsének nagy részét elvesztette. Megyer fiát 755-ben ölték meg.

IV. Csaba minden csatát megnyert; 758-tól 792-ig uralkodott. Az ujgur uralkodóházból Aracsillát vette feleségül. Három fiuk lett: Edemen, Ond és Ellák. Ond és Ellák 825-ben elesett a Mamun kalifa elleni ütközetben. Aracsilla arab gyilkosság áldozata lett. Edemen a dúsgazdag Embavért vette feleségül, 792-től 838-ig uralkodott és közben a magyar törzsszövetség fősámánja lett. Ekkor Magyarkáról Albélára tette át a székhelyét s ezzel kiszakadt a Kazár birodalomból. Albélán született Ügyek fia és két lánya. Menyének Önedbeila kazár kagán lányát, Emesét választotta. Gyermekeik eleinte vagy halva születtek, vagy lányok voltak. Már úgy látszott, Ügyeknek fi-ágon magva szakad, amikor végre megszületett Álmos, akit az anyja előre megálmodott. Álma szerint Turuj-sas termékenyítette meg. Ügyek még az apja életében, Edemen uralkodása alatt, 835-ben kiszakadt a Kazár birodalomból és Asszorügyekben felállította kamlik táborát. Asszuporog itt kezdte meg az önálló sámánképzést. Területe lényegében az Avar birodalomhoz tartozott, de szkítákkal keveredett avar népek lakták. A Magyar törzs aztán, mint fősámáni törzs egyre erősödött. A Nyék törzs, amely 668-ig az óbolgárokkal élt közösségben, egy darabig még adófizetője volt a kazároknak, de 850-ben csatlakozott a Megyer törzshöz. Az arabok nyomása miatt a magyariak és a magyarok törzséből is mind többen kezdtek szállingózni a Megyer törzs felé.

A kazárok persze ezt nem nézték jó szemmel és gyakran kerültek összeütközésbe a Megyer törzzsel. Álmos 864-ben a Szuvár melletti csatában legyőzte a kazárokat. Előbb a Kéri, Keszi és Gyarmat törzs csatlakozott a magyar törzsszövetséghez, majd 995-ben a Kürt törzse is. Ekkor Álmos meghirdette a háromszor ötéves sámánképzést és a négyszer négyéves tárkányképzést, hogy az avarok kérésére előkészíthesse a magyar törzsszövetség honfoglalását. 880-ban Jenő és Tarján törzsek is csatlakoztak s ezzel a törzsek száma nyolcra emelkedett. Álmos, mint tanfejedelem, a menekült avar fejedelmi ifjakkal együtt megkezdte az Asszorügyeki és Kevevári sámán és tárkányképzést. 890-ben az iszlám üldözései elől menekülő Oguz kaszuk és Kunmagyariak is a magyar törzsszövetséghez csatlakoztak, s ezzel megalakult az újabb tíz-nyíl szövetség. Ez már 881-ben éreztette is a hatását, mert Árpád, Arnulf császár szövetségében “nyári gyakorlaton” megjelent a bécsi medencében és Szvatoplukot közösen legyőzték. 892-ben elfoglalták a Duna mellett a székely Pozsony nemzetség tartományát Nyitrával együtt. Itt találkoztak a mosoni avar keresztényekkel. Utána Árpád 884-ben, 888-ban és 892-ben bekalandozta az egész országot a végzős tárkánynöven-dékekkel. Így előre megismerte az egész avar birodalmat. A sámánképzés is ötévenként: 885-ben, 890-ben rokonlátogatással végződött. Ez alkalmakkor Kurszán tárgyalt a rokon fejedelmekkel az ország elfoglalásáról, hogy aztán erejük megsokasodva, a nyugati népek zaklatásaitól mentesen élhessenek.

A Jászvásári Nagyszalában 892-ben úgy döntöttek, hogy a legbővebben termő évben a tíz-nyíl szövetség végrehajtja a tervezett akciót, de a visszamaradó Gyula és Béla törzs a 8 törzs besenyővel, valamint a Szavárd magyarokkal és baskír magyarokkal biztosítja az esetleges visszaköltözést. Így gondolkodott a tíz-nyíl szövetség arról, hogy az avar birodalomban biztonságban élhessenek a 24 hun törzsből alakult szövetség népei. Megszervezték a kettős fejedelemséget Budavár beavatott központjának vezetésével. Esztergomban az Álmosház, Jászvásáron a Lebédház; a közös nagyfejedelemség mindig Budavár alagútrendszeréből irányított. A Lebédház az ezredfordulói Nagyszalában amellett volt, hogy a Beavatott központot a mainzi érsekség arany-éhsége miatt lassan át kellene telepíteni manysiföldre, mint a legjobban biztosított területre. A Jászvásári tanácskozáson részt vettek a mongolok, tatárok, kunok és a fekete-úzok is. Ezek egymást is ölték ugyan, de a keresztények hihetetlen vagyon- és kincséhsége nem fertőzte meg őket, vallási kérdésekben hihetetlenül fanatikusak voltak és megígérték, hogy végső esetben töményeikkel ők is mindig biztosítani fogják az Élet templomának fennmaradását. Ezek a külső törzsek nem egyszer éles bírálatot is mondtak rokonlátogatásaik alkalmával. Taksony uralmában például kifogásolták, hogy kereskedelmi megállapodásaiban megengedte a rabszolga-kereskedelem átvonulását az országon. Taksony ez ellen tiltakozott, de a küldöttség a fehérvári lóállásban bebizonyította, hogy a mainzi érsekség területéről való kereskedők csakugyan rabszolgákat szállítottak. Az ekhós szekerekből boroszlói avarok beszéde hallatszott. Géza, az ifjúsági fejedelem felnyittatta a rácsos szekereket és az azokból előjövő avarok elpanaszolták, hogy azért vetették őket rabszolgaságba, mert nem akarták felvenni a keresztény vallást, hanem meg akartak maradni az uruki-mani hiten. Most mint hitetlen pogányokat akarják őket eladni a bizánci rabszolga-piacon.

Már Bulcsú is tapasztalta 948-ban Bizáncban, hogy azokat az avarokat, akik nem akarták az idegen nyelvvel együtt felvenni a horvátok hitét, a keresztény hittérítők Bizáncban eladták rabszolgának. Ugyanez volt a helyzet az Encs-Ibos vonalán és Bécs kurgánban is. Akik nem akarták a római katolikus hit mellett a német nyelvet is megtanulni, azt eladták rabszolgának, vagy gályarabnak. Az ilyen népirtás ellen már Jászvásáron is tiltakoztak, de Szakszinban a 216 tárkánytörzse összejövetelén még erősebb tiltakozás hangzott el Mohamed és Buddha hittérítőinek erőszakos eljárása miatt is. A rabszolgakereskedés eltűrése miatt nem lehetett Taksony nagyfejedelem. Gézának uralomra lépésekor első intézkedése az volt, hogy megszüntette a mainzi hívek rabszolga-kereskedelmét. Elrendelte a fehérvári kereskedelmi utakra, Győr és Fehérvár között az ellenőrzést. De egyebekben a ránehezedő nyomás ellen ő is csak az összeházasodásban látott valami védelmet és hosszabb-rövidebb ideig tartó békét. Az Ottók bizánci házasságát vette alapul és Sarolt befolyására hozzájárult a fia és a bajor Gizella hercegnő házasságához. Vajk felvette István vértanú nevét és Tünde-Csege halála után feleségül vette Gizellát. De ezért nagy árat kellett fizetnie. Avariát át kellett engedni a bajor terjeszkedésnek. Ennek fejében biztosították Istvánnak a Pannonföldet, minden gazdagságával. Nyomban megindult az egykori Fekete-Arnó salzburgi érsekségének németesítő hadjárata. Amelyik avar család nem akarta felvenni az uruki-mani hite mellett a római katolikus vallást, az valami módon eltűnt, ha még, vagy már nem volt munkabíró, akkor agyonverték. Az erős férfiakat gályarabságra, vagy rabszolgaságra vitték, az erős nőket eladták cselédnek a szépeket háremekbe szállították. Mindenféle-képpen csak gazdagodtak azoknak az avaroknak a pusztulásával, akiknek már ebben az időben padlófűtéses uruki-mani keresztény templomaik voltak. Fekete-Arnó salzburgi avar érseknek még nagy papi serege volt, de gazdag családját később teljesen kiirtották, csupán azért, mert avaroknak vallották magukat.

Attól a perctől kezdve, amikor Olga kievi fejedelemasszony Bizáncban felvette a bizánci ortodox katolikus hitet, megkezdődött a besenyők keresztény hitre való térítése is. Igaz, hogy Kurja besenyő vezér megölte a “Kazárölő hőst” és koponyájából ivókupát készíttetett, de nem minden besenyő vezér volt ilyen kegyetlen. Az eset azonban mégis ürügyül szolgált a besenyők irtására. A hittérítők először csak szépen, boroskancsóval kezdték a térítgetést, de amint egyházközséget sikerült alapítaniuk a besenyő-lakta vidéken, mindjárt azt követelték, hogy a keresztény hittel együtt vegyék fel az orosz nyelvet is. A legnagyobb veszteség a besenyőket érte. Ha a magyar törzsszövetségben harcolni kellett a kettős fejedelemség címén mindjárt a besenyőkhöz fordultak, azok meg zsákmány reményében mindig kaphatók voltak a háborúskodásra. Az illendő részeltetést egyébként a 24 hun törzs szövetségének egyik törvénye is előírta. De a háborúskodás mindig emberveszteséggel jár. Más oldalról a bizánci hittérítés ritkította soraikat. Az Arvisúra kincsek, a Szövetségi Láda kimenekítésének megindulásakor még egységes volt a kettős nagyfejedelemség vonalvezetése. Endre-András herceg, István király példáján elindulva jól házasodott. Bölcs Jaroszláv lányát vette feleségül, és így kellő támogatásra számíthatott a Bélával és a Leventével közös megbízatásokban. A besenyők új fővárosában, Szakszinban Erdeljü Gyula fia, Kipcsák nagyfejedelem uralkodott. A keresztény besenyők elismerték a fennálló helyzetet, de a pópák szerint idegen érdekekért már nem voltak hajlandók harcolni. Az 1001-ben született Kipcsák 1028-ban már nagyfejedelem volt, de a kettős fejedelemség ekkor már lényegében megszűnő félben volt. Az 1030. évi pusztaszeri Nagy-süánon segítségére akartak lenni az öregedő István királynak utóda kiválasztásában. Kipcsák nagyfejedelem azon a véleményen volt, hogy a királyi széknek csak Endre-András herceg lehet a jogos örököse, emellett szól a német-orosz barátság. Sarolt csökönyösen ragaszkodott az Ottók bizánci házasságának példájához és az által ahhoz: egyaránt elismert uralkodó Imre legyen Keleten és Nyugaton is. Ezért hallani sem akart Csege-Tünde fiairól, akik Székelyföldön beolvadtak a nemességbe.

Konokul ragaszkodott Imréhez, akivel pedig olyan szerencsétlen házasságot köttettek, hogy nem születhetett gyermekük. Még jó, hogy ott volt a kis Pósa. Az ő anyját Jéne arbag-rimalányt férjhez adták Radnót vitézhez. Radnót aztán egy kis falut kapott a Rimalányok völgyében. A gyermek minden évben elment egyszer Fehérvárra az akkor már beteges István király nagy örömére. Unokája csak Tatának nevezte. Apja udvarában valamikor ő is így nevezte az öreg hittérítő papokat. Az Arvisúra törvények értelmében sem Istvánnak, se Imrének nem szakadt magva a 24 hun törzs szövetségében, de a nyugati keresztény világban az ilyen származás nem számított. Hogy a házasságon kívüli gyermek éppen olyan leszármazó, mint amelyik érdekházasságból származik. Ezt István király maga is elismerte, amikor eljátszogatott a kis Pósával. Az Anasztáz-Asrik érsek által teremtett szellemi légkörben élő főpapság kiírthatta a rovásokat és tervbe vehette Ilona hercegnő fiának, Péternek az utódlását, de az Álmos-és Lebédházi hercegek a törzsfőkkel mégis a Lebédházba tartozó Aba-Sámuelt választották meg királynak. Ő aztán Péter elzavarása után bevezette a régi közös földművelést és az emiatt fellázadó 48 pannonföldi vendégfőurat kivégeztette. A pannonföldi főurak és a papság viszont a gyepük kapuin beengedte az országba a nyugatiak hadseregét és újra Péter lett a király. A ménfői csatában Aba-Sámuel is, Csaba nádor is elpusztult, de a király felesége, István király nővére, Piroska kisebb sebesüléssel megmenekült. Pétert azonban a Vata-féle uruki-mani és egyben pogány lázadás rövidesen újra elzavarta. Péter belehalt a sebesüléseibe. Utána a pusztaszeri Nagy-süán győztese, I. Endre-András lett a király. Később Nyugat felől azzal igyekezett lekötni az ellenséget, hogy fiával, Salamonnal elvétette IV. Henrik császár sógornőjét, Juditot. Ez Béla herceg terhein is könnyített, mert nem kellett folyton a Nyugat felől betörő ellenséggel küzdenie. Nyugodtan szentelhette minden idejét, erejét az Arvisura-kincsek és a Szövetseg Ládája kimenekítésének.

Szakszinban létrehozta az 1045-ben tartott rendkívüli Nagyszalát. Ez a dolgainkat rendezte Kelet felé. Minden eshetőségre számítva megnyerte a mongol-tatár-úz-kun féle népek maradékának a támogatását is. Lengyel felesége révén a lengyelek mindenféle segítségére számíthatott. Szakszinban a 24 hun törzs szövetségének vezetői azon a nézeten voltak, hogy Péter nem lehet király, mivel a Lebédház ellenzi, de Aba-Sámuel sem, mert vissza akart menni abba a közösségbe, aminek az Álmosház már ellene van. Viszont Atilla kardját, ami az ősi jogot testesíti meg, Endre-András szerezte meg a vitézi pusztaszeri viadalon. Ezt maga István király is elismerte. A kard most nála van Kevevárában. Felszólították tehát Endrét, hogy foglalja el a trónt. Amikor Aba-Sámuel a béke érdekében lemondott a bécsi medencéről, visszaadták a 904-ben csalárd módon megölt Kurszán tárkányfejedelem halotti urnáját is. Ezt Béla lengyel vitézei Tessenen keresztül Kevevárába vitték. A vereckei szorosnál megjelent Levente főtáltos és Endre-András is. Várta őket a Péter zsarnoksága ellen fellázadt nemesség, akik sokkal szívesebben látták volna a királyi székben a vak és majdnem süket Vazult, mint egy olaszt. A nemesség és a harcosok örömmel vették volna az uruki kereszténységet, vagy a táltosok hitét, csak ne kelljen tűrnie a nyugati zsarnokságot és a hazug szemfényvesztést. Az Álmos-ivadékok Szavárdi-Söpte és Géza fiaiban reménykedtek; sokan örömmel látták volna István és Géza művének összeomlását. A kiszolgált vitézek és erdőelvi népek papokat kezdtek gyilkolni. A behívott vendégek és az elnémetesítés hívei a menekülés útját keresték. Pétert az 1041-ben összegyűlt főurak elzavarták Fehérvárról, aki II. Konrád fiához, III. Henrikhez futott. A szellemi központ Nagy Károly birodalmát akarta újból visszahozni, Pannónia elszakításával. Aba-Sámuel az erre összeesküvő főurakat kivégeztette. A többi németajkú főúr III. Henrikhez futott. A császár nagy sereggel jött az országba. Az áruló főurak átvezették őket a gyepükön, a Fertő tónál és a Péterhez hű nemesek Ménfőnél 1044 júliusában megütköztek velük. III. Henrik seregei győztek. A császár ekkor újra Pétert ültette István király trónjára. Hűségesküre és adófizetésre kötelezte Pétert. Péter a nagy király sírjánál örök hűséget esküdött.

Az újabb német beözönlők azonban nem István király eszméit szolgáló németek voltak, hanem adószedők. Igaz, hogy István király is német segítséggel győzte le Árpádházi rokonságát, de hűbéres nem lett. III. Henrik viszont fenntartotta magának azt a jogot, hogy mindig az fog a királyi székbe ülni, akit ő akar. A németség Pannónia meghódítását ünnepelte. 1045 júliusában Péter Fehérváron vendégül látta III. Henriket, aki Krisztus helytartójának neveztette magát és szőrcsuhát öltve ünnepelte a kereszténységnek egy másik keresztény ország feletti nagy győzelmét. Endre, Béla és Levente a Szakszini rendkívüli Nagyszala után a Lebédházra támaszkodva a keleti rokonok támogatásával fokozatosan maga mellé állította a keleti országrészeket és elsősorban Vatát, az erdőelvi kiskirályt nyerték meg céljaiknak. Péter le akarta volna váltani Vatát a Lebédháziakat illető tisztségből, de nem sikerült. Vata a békési és kolozsvári zendülők élén Fehérvár ellen vonult Béla herceg irányításával. Béla kitűnő hadvezér volt. Még a Szent Illés székesegyház alagút-rendszerében kidolgozta az ország visszaszerzésének haditervét. Levente főtáltos pedig sorra járta a Vata-féle uruki keresztények szálláshelyeit és a sámánhitűek kegyhelyeit. Azokat is útbaindította Fehérvár felé. Endre-Andrást először ortodox bizánci hitre keresztelték meg. Nyugodt természetű ember volt, megfontoltan közelítette meg a Tisza vidékét. Gyulafehérváron a Vata tanácsára az erdőelvi római katolikus püspökségen sokezer vitézével együtt megkeresztelkedett. Levente főtáltos 1045 elején Szakszinban egy sámánhitű töményt nyert meg az ügynek. Ezek 1045 telén már Jászvásár közelében állomásoztak. Bója fia a Lebédházból: a Vata nevű uruki püspök és egyben kiskirály, az uruki hívők tömegével indult el a békési tájakon át “Krisztus helytartó”-ja ellen. Endre javaslatára Béla herceg a magyar nemesekkel és lovasokkal megakadályozta, hogy Péter újra kijusson az országból. Vata serege elfogta. A Szakszinból jött sámánhitű tömény össze akarta kaszabolni, de Vata megmentette. Egy óvatlan pillanatban azonban a Szakszinból jött őrség “szemet szemért” jelszóval, bosszúból Vazulért, kitolatta a szemét. Péter panaszával Endre-András elé került, de Endre ezt mondta neki: Csak azt kaptad Péter, amit te cselekedtél a mi katonáinkkal, “Krisztus helytartójának” a birodalmában: Henrik hűbérese így halt meg vakon és a sérüléseiből származó vérmérgezésben.

A Szakszinból jött töménnyel már Vata sem bírt. Minden püspököt, magát Gellért püspököt is kivégeztette az egyik hírszerző csoportjuk. Endre csak az Árpádház püspökét tudta megmenteni, aki küldöttségben éppen nála járt. Ez Erős Csák unokája volt, s igen fiatalon lett az uruki püspökség vezetője, III. Zoltánnak, az 1036-ig uralkodó kisfejedelemnek volt a fia s a Vata udvarában nevelkedett. Endre a lovas-nomád fejedelmek taktikájával időnyerésre törekedett, de a legsürgősebb volt, hogy a sámánhitű lovas besenyőket visszaküldje Szakszinba és Kevevárába Levente főtáltos parancsnoksága alá. Az uruki hívők töménye már szelídebb alakulat volt. Ezek mint rendfenntartók özönlötték el Pannonföldet. Endre 1046 őszén István király sírja mellett három magyar származású püspökkel koronáztatta meg magát. Gerecsák uruki püspök; Csaba nádor fia: a váci püspök és az esztergomi érsek tette fejére az uruki koronát a Szent István sírja mellett őrzött ereklyekoronával együtt. A keresztények üldözését megtiltotta. Követeket küldött III. Henrikhez, hogy elibe menjen valamilyen elhamarkodott cselekedetnek. 1050-ig német csapatok nem jelentkeztek, mert a német császárságban belső viszályok dúltak. Endre pedig kiterjesztette hatalmát a közeli lengyel, cseh és osztrák területekre, adószedés céljával. De ezek csak kisebb csatározásokkal jártak, Béla herceg vezetésével. Béla a nyugati határövezeteket megerősítette. III. Henrik 1051 tavaszán Dél-Pannóniában mégis átlépte csapataival a határt és Fehérvárt akarta elérni. Előtte még végigdúlta a Koppány földjét. Gebhad püspök élelemmel megrakott hajókkal a Dunán jött lefelé, Bretiszláv herceg pedig a csehekkel haladt előre, pusztítva a Duna partján. Béla herceg keleti módszerrel mindent kiüríttetett a hadak útjából és a nyugati csapatok összeköttetéseit is elvágták. A hajóhadat megfúrták és a cseheket koholt császári paranccsal visszairányították, mintha veszélyben volnának. III. Henrik seregét kiéheztették és elkezdték nyílzáporral ritkítani. Endre seregei minden oldalról egyszerre támadták meg őket. Csákvárról is megindult a Csák-had a Vértes irányába.

Henrik csapatai meginogtak és csak egy gondjuk volt: mennél előbb kimenekülni ebből az országból. Még vértjeiket és fegyvereiket is eldobálták, hogy gyorsabban futhassanak. A császár szerencsésnek mondhatta magát, hogy túljutott az országhatáron. Kapuvárnál még a hidat is felgyújttatta maga után. De testőrsége nem tudta elkerülni Béla nyilasait, mind ott maradt. Endre nem engedte üldözni a német sereget, sőt békét ajánlott a császárnak. Endre és Béla csapatai azonban így is nagyon megtépázták III. Henrik tekintélyét. Amikor Endre hírét vette, hogy a császári hadak újra Magyarország ellen készülődnek, IX. Leó pápához fordult. György kalocsai érseket küldte Rómába azzal az üzenettel, hogy könnyen előfordulhat, hogy Magyarország elfordul a római katolikus egyháztól és, vagy az ujgurföldön államvallássá lett uruki-mani keresztény vallás lesz itt is az állam vallása, vagy pedig a bizánciak keresztény hitére tér. A pápa vállalkozott a közvetítésre. Endre még évi adót is hajlandó volt fizetni. De III. Henrik nem várt nagy sereggel jött lefelé a Dunán és Pozsonynál már támadott. Nagy erővel megkezdte a vár ostromát: a székelyek azonban hősiesen védekeztek. Leó pápa közben eleget téve Endre kérésének, személyesen jelenik meg Henrik táborában békeközvetítés végett. Csakhogy Endre ekkor már nem hajolt olyan könnyen, mert a szakszini és uruki-mani töményekkel győzött. Amikor végül Béla a Dunán is, meg két oldalt a parton rohamra indult a Csörsz vonali tárkányokkal, Henrik kitűzette a pápa fehér békezászlaját. Endre a történtek után már nem volt hajlandó az adófizetésre, hiszen Béla győzött. Ez már a pápát is indulatba hozta és Endrét ki akarta átkozni az egyházból. Ez azonban mégis meggondolandó volt, mert Henriknek számolnia kellett a tízezer lovassal felvonuló szaksziniakkal, akik között bőven voltak olyan fekete úzok és kunok is, akik a kéthónapi csatározások alatt mindenfelé csak rémületet keltettek. IX. Leó is meggondolta a fenyegetést, így a kiközösítés elmaradt. Az Atilla kardját őrző I. Endre-András pogány módra nőtt fel apja udvarában. Levente főtáltos pogány szertartásos hamvasztásos temetésén is rész vett Taksonyban. A temetési szertartást Gerecsák uruki püspök végezte. A pápa ezt szemére vetette a királynak, de Endre az ősi temetési módot azzal indokolta, hogy elődeik mind az érdek nélküli szeretet vallásában éltek és haltak meg. Nyugat vezető körei követelték Pannóniát.

A római, majd az avar korszak után főképpen Nagy Károly hódítása alapján német tartománynak tartották. Béla viszont azt hangoztatta, hogy a pannonok már Róma előtt a 24 hun törzs szövetségébe tartozó népek voltak. Csellel legyőzték ugyan őket, de Atilla hadai véget vetettek az elnyomásnak. Utána az avarok 300 évig uralkodtak az Encs vonaláig. István király pedig házasságával biztosította a Pannonföldhöz való jogát. Atilla kardját Endre király a Lebédháztól örökölte. Élete egyik céljának tekintette, hogy Atilla öröksé-géből a Pannonföldet feltétlenül biztosítsa minden ármány ellen, hiszen Bató pannon király uralkodása alatt éppen a központi Szerém volt a hun törzsszövetség fővárosa. A bizánciak Szirmiumnak hívták, majd Szávaszentdemeter lett a neve. Endre 1055-ben megalapította a villányi apátságot és magyar származású tagjaira bízta a népszám-lálást. Pásztó, Zebegény és Pentele domonkos rendbeli szerzetesei járták be az országot a szakszini, majd jászvásári domonkosokkal együtt. Az eredményt Tihanyban állították össze. Csaba nádor fia, Pomáz vitte a népszámlálás eredményét Endrevárába az Öregek Tanácsa elé. Endre és Béla ekkor úgy döntött, mint a pozsonyi csatában is történt, igénybe veszik a Szakszinban kötött egyezményt, vagyis segítségüket kérik. Erről az egyezményről a mainzi érsekség is tudomást szerzett. Endre király a házassága révén jó kapcsolatban volt Kievvel. Ő maga is inkább Kelet-Magyarországon tartózkodott. Levente tanácsára felelevenítették a Csodaszarvas és Csaba királyfi mondáját, hangoztatták a hunokkal és avarokkal való azonosságunkat és a Pannóniához való jogunkat. A Szent Illés székesegyházból hazajövet Kevevár részére, Levente elbeszélése alapján, a rovókkal megörökítették, de most már latin betűkkel, sokezer éves rege-világunk eseményeit. Ennek egyik példányát Levente-Ildikó-lbolyar sírjába temették Taksonyban, közel az Árpádház uruki-mani temetkezési helyéhez. Endre, Béla és Levente ezt a másolást akkor kezdte el, amikor Bretiszláv cseh herceghez menekültek. Később Endre és Levente Kievben nyert menedéket. Ekkor kezdték el az Arvisura-kincsek kimenekítését.

Béla Lengyelországba ment, ahol Szár László, Szent Vladimir egyik lányát, Adelajdát vette feleségül. Ez az előzmény hozta hogy Béla Kázmér herceg testvérét, Riehát (Rixát) kérte meg. Miután Pomerán herceget párviadalban legyőzte, Riehát feleségül is vette. Béla is részt vett az Arvisura-kincsek kimenekítésében és a rovásemlékek lemásolásában. A Keveváráról való elszállítás után Béla herceg az összes másolatokat hazahozta és gondoskodott a domonkos rend őrizetében való elhelyezésről. A függetlenségi harcokban Endre kérte, hogy legyen segítségére a németek ellen. Béla ekkor ott hagyta a felesége birtokát és berendezkedett az ország védelmére. Endre megígérte neki, hogy a trónon majd ő követi. Endrének azonban 1055-ben váratlanul fia született, III. Henrik pedig, a nagy ellenség, 1056-ban meghalt. Húga, Anasztázia francia földre ment férjhez s Endre is nyugat felé igazodva, Salamon fia részére III. Henrik lányát, Juditot kérte feleségül. Közben a cseh Bretiszláv nagyobbik fia az öccsét elűzte az udvarából, s az Endréhez menekült. Itt feleségül kérte Endre lányát, Adelheidet. A házasságot meg is kötötték. Ekkor jött rá Béla az ellene irányuló cselszövényre. Amikor Endre meg akarta tudni, hogy kitart-e trónigénye mellett, Pamir fia, Zombor figyelmeztette, hogy válaszút elé állítják, de csak a kardot válassza. Várkony várának ispánja is a fülébe súgta: Ha kedves az életed, a kardot válaszd! Béla megértette, hogy mind a kettő: a volt fősámán fia is és Kökény fia, Pereg ispán is az ő híveinek táborába tartozik. És amikor ott állott a korona és a kard előtt, már világos volt előtte, miért figyelmeztették. Endre megkérdezte: A kard kell-e a fővezérséggel, vagy a királyi korona? Béla a kardot választotta, de igyekezett családjával együtt mennél előbb elhagyni az országot. Azonnal lengyelországi birtokára és felesége rokonaihoz ment, tudta, hogy szószegő bátyja mellett az ő élete nincs többé biztonságban. Salamont az apja már 2 éves korában, 1057.-ben királlyá koronáztatta. Ez ellene volt az Árpádház alkalmassági törvényének, a legnagyobb méltóságra való alkalmasság a Turul nemzetségben, a Gilgames hagyományban elengedhetetlen. Hiszen még István király is megrendeztette pünkösdi királyság címén a pusztaszeri Nagy-süánt, amelyen eldőlt, ki a legkiválóbb. Endre is ott győzött. István királyt meg lehetett érteni, hogy Imrét, majd halála után Ilona húgának fiát, Pétert jelölte ki maga után, mert pogány erőktől féltette a királyságot. De Béla éppen olyan keresztény volt, mint Endre. Egy kisfiú királyságának mind a két uralkodóház ellene volt és Béla mellé állottak.

Endre igazságtalansága tudatában és tartva annak következményeitől, német segítségért folyamodott. Meg is kapta. Alattvalói azonban a német barátság miatt elfordultak tőle. Béla, mint kiskirály a Lebédház vitézeivel, lengyel segédcsapatokkal, meg a szakszini töménnyel jött meg. A Keletiek között már bőven voltak kunok, és fekete-úzok is. A harcok kiterjedtek egész Pannon-földre. Endre hívei és a németek vitézül küzdöttek, de Béla hadvezéri tudása nagyobb volt és a németeket kiverték az országból. Endre is menekült, de szélütést kapott, s ez erősen korlátozta a lovaglásban és leesett a lováról. Megtiportan vitték Zircre, s ott az apátságban meghalt. A Tihanyi apátság templomában temették el. Bélát a püspöki kar jelenlétében 1060 decemberében megkoronázták. Három év alatt teljesen rendbe-hozta az országot. Egybeolvasztotta az uruki-mani és a római katolikus kereszténységet. Egy kikötése azonban volt, amit a papság elfogadott, hogy a papok nősülése dolgában az uruki szabály légyen az irányadó. Eszerint, akiknek a házasságából gyermeke született, nem nősülhetett újra. De a gyermektelen papok feleségük halála után még egyszer megnősülhettek. Béla az uzsorásokkal szemben védelmébe vette a falvak elmaradt, vagy elhanyagolt népét. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban 2400 település bíráját hívta meg Fehérvárra. Vata kiskirály fiának, Jánosnak azon-ban nem tetszett az uruki egyházat érintő rendelkezése és Szakszin tájáról nősült sámánhitűekkel, meg a falvak elégedetlenjeivel elindult Fehérvárra. Mivel a falvak bírái, különösen az országszéli falvakból többedmagukkal jöttek, a király besúgói po-gány megmozdulást láttak a nagyobb lovascsoportok közeledésében. A német vendégek ezt meg akarták akadályozni és ebből nagy öldöklés támadt. “Szabad ország szabad nép” jelszóval egyre erősebb német-ellenes hangulat kezdett kialakulni. Az újabban bejött németeket mind ki akarták űzni az országból. Béla a kérelmezők nagy létszámára utalva három napi gondolkodási időt kért. Ez alatt a királyi lovasságot felkészitette és az ősi állapotok visszaállítását követelő tömeg ellen fordította.

A lázongó tömeg nagy részét szétverték és megfutamították. Egy Kevevárából hazajött rimalányt is foglyul ejtettek, aki azt követelte, hogy újból engedjék meg a rovások vésését. Miltény lánya, Zombor testvére szembeszállt a csatlósokkal. Persze hiába. Fogságba vetették, de inkább a húst rágta le sebzett, bilincses lábáról, minthogy elfogadjon ellenségeitől valami étket. Uruki-mani hitének védelmében öt nap múlva meghalt. Béla sírt a fejedelmi lány temetésén. Salamon német származású hívei igyekeztek az ország lakosait Béla ellen hangolni. Hiába bánt velük annak idején emberségesen, ők Béla helyett Salamont akarták a trónon látni. Készen állottak a háborúra. Béla feleségét is rokoni szálak fűzték a nyugati uralkodó házakhoz. Rixa királynő nagyanyja, Matild, II. Ottó lánya volt. Béla gyermekei tehát utódai voltak a német császári háznak. Béla mindent elkövetett a béke érdekében, de fegyverkeznie kellett, mivel látta béketörekvései hiábavalóságát. Közben értékes pénzt veretett, az aranyasszonyok kultuszának jelével. Szekszárdon bencés apátságot alapított, örök nyughelyéül. Szenvedélyesen építkezett. Dömösön egy nyári lakot építtetett magának, de az összeomlott és a romok alatt halálosan megsérült. A Lebédház tagjai viszont azt állították, hogy a felbérelt német építészek rongálták meg az állványzatot, hogy rászakadjon a királyra. Béla sérülten is hadba szállt. Még értesült a pannonföldi magyarság első győzelméről, amikor 1063. szeptember 11-én vérmérgezésben meghalt. “Eltűnt a regebeli herceg; az szerzetes király helyett a lovag-király személyében” mondta Gerecsák, az uruki püspök. Temetése napján minden uruki-mani templomban megkondultak a harangok, a római katolikus harangok azonban hallgattak, mert a nyugati papság szerint Salamon volt az igazi király, akit már korábban megkoronáztak. Béla halála után az Álmos-Lebédház törvényei szerint is Salamon került-de most már jogosan-a királyi székbe. A Salamont trónra ültető Nordheimi Ottó Salamon anyjától megkapta az “Atilla kardját” s a magyar királyi udvarban a német vendégek hatalma még jobban megnőtt, mint Péter korában. Kökény fia Pereg, azonban azt állította, hogy az a kard csak másolat, Geréb kardkovács készítette Kevevárában; az eredeti Atilla-kardot az Élet templomába vitték.

Béla fiai elfoglalták apjuk hercegségét, a kiskirályság egykori területét, de ez a kiskirályság nem éppen a béke céljait szolgálta. A jászvásári kiskirályságot Béla trónralépése után Levente fia, Daróc örökölte. Daróc csak a Lebédházzal igyekezett kapcsolatot tartani és inkább Szakszin felé igazodott. Kipcsák legkisebb lányát vette feleségül és Kipcsák halála után Szakszinba költözött. Salamon, aki csak tízéves volt, amikor újra Fehérvárra került a királyi székbe, szerette unokatestvéreit: Géza, László és Lambert hercegeket. Ezek már, mint serdülő ifjak leginkább az erdőelvi kiskirályságban tartózkodtak. Az ország jó része Béla fiai köré csoportosult. Géza herceg lovagias gondolkozású, békés természetű ifjú volt. Egyenesség jellemezte László herceget is. Eleinte hárman közösen vezették a hadjáratokat. Míg Salamon a harcban nem ismert irgalmat, Géza megfontolt, óvatos volt és ha győzött is, engedékeny és kegyelmes volt. Lászlóból hiányzott Salamon vad haragja és bosszúállása, de nem volt óvatos, mint Géza. A bizánci uralom alá került besenyők görög bíztatásra délen betörtek az országba. Ekkor a király, a hercegekkel együtt harcolt és elfoglalták Nándorfehérvárt, amit bolgárul Belgrádnak neveztek. A győzelem után mindenki Géza herceg csapatai felé tódult, mert az ellenség tudta róla milyen békességes, Salamont nemigen keresték. Ez megnövelte a féltékenységét, amit egyébként is szított a német lovagság. Vid ispán szerint VII.Dukesz Mihály bizánci császár békekövetséget küldött a magyarokhoz s azok Salamont figyelemre sem méltatták, Gézánál álltak meg. A kalocsai érsek békességet igyekezett volna teremteni, de Vid, aki maga is hercegségre vágyott, folyton ingerelte Salamont. A hercegek: Géza, László és Lambert megérezték, hogy valami készül ellenük. Az Élet Templomából is vészt jósoltak. László Oroszországba sietett, de nem kapott segítséget, végül Ottó morva herceg, a sógora segítette meg. Seregeik már Vácnál jártak, amikor szembetalálkoztak a menekülő Gézával, akinek seregét Kemejnél Salamon szétverte. Salamon Szekszárdnál táborozott, s betért a Béla alapította templomba. Vid unszolta a királyt, hogy most támadja meg Gézát, amíg a hercegek seregei nem egyesülnek: a győzelem után Gézát megvakíttathatja. De Salamon reggelig gondolkodott. Béla szekszárdi templomának apátja pedig lóra ült és hajnalban sikerült Gézát értesítenie, hogy meneküljön. Minden hű emberét már elvesztette, mire Vácnál Lászlóval találkozott. De László tele volt harckészséggel és erőt öntött Gézába is.

Egyesült seregeik 1074 március 14.-én ütköztek meg Salamonnal Mogyoródnál. Magyarok, németek, csehek egymást mészárolták. Bátor Opos és Aba Péter a viszályt okozó Vid ispánnal együtt ott maradt a csatatéren. Salamonnak menekülnie kellett. Német segítségért sietett. Géza és László lettek az országurak. Örült az ország népe, mert Gézát szerették volna a királyi székben látni. Gézának erős gátlásai voltak. Régen az volt a szokás, hogy a jövendő uralkodó eltüntette elődjét és nem egy esetben maga tette saját fejére a koronát. Géza azonban Béla természetét örökölte és a béke érdekében le akart mondani a trónról. Az uralmat ugyan elfogadta, de nem mint király és hadvezér, hanem mint bűn-bánó szerzetes uralkodott. Végeredményben a győztes hadvezér László volt, de ő sem vágyott a királyi koronára. László, mint kiskirály Kelet felé rendezte a dolgokat. Elődeik házassága révén Nyugat felé is jó összeköttetéseik voltak. Géza ezt jó kézben tartotta és biztosította az ország nyugalmát. A fehérvári törvénynapok megőrizték István király emlékét, de egyebekben is rá akarták emlékeztetni a népet. Fehérváron ráeszméltek a szentistváni legendaképzés jelentőségére. Most már nem a pogány és a keresztény harcolt egymás ellen, hanem az 1030-as időkben megszilárdult alkotmányos rend és emberibb életmód a maradiság ellen. Lászlóék nem ellenezték a regősénekeket és csacska meséket, Endre, Béla és Levente írnokserege révén közkinccsé vált sokezer éves múltunk tudata. Bélának Lengyelországban vívott párviadalai, pozsonyi hősiessége és a nyugati lovagokon nyert győzelmei legendákká váltak, hősi énekeket daloltak róla. Az igazi legendák azonban a győztes csatamezőkön születtek. Közben azonban a besenyő-kun tömegek gyanúsan mozgolódtak. Szakszinban és Jászvásáron mindenki azt vallotta: Salamon a pogányok ellen indította el a háborút. Kolostorainkban viszont fordítva magyarázták a történteket. Salamon a legmeredekebb hegyeken vitte fel harcosait a sok pogány ellen, Géza herceg óvatosan, a lankás hegyoldalon haladt, de László herceg bátran és vitézül harcolt a rabló kunok ellen, sokakat megölt közülük, akik kéretlenül jöttek az országba. A kun és fekete-úz vitézek, akiket nem tudtak visszahívni Szakszin városába, tulajdonképpen felderítést végeztek Erdőelvén. Mindaddig, amíg Zombor, az uruki püspök ide nem küldte Mikó vitézt, még László kiskirály táborában is csak pogány betörőkről beszéltek.

Mikó fekete-úz vitéz tulajdonképpen öszszekötőnek jött, hogy hírt adjon róla, ha az Árpádháznak újabb segítségre lesz szüksége a nyugatiakkal szemben. Ezt a Mikó vitézt és harcosait az Eger város fölötti Mikófalván telepítették le 1095-ben. Mikó hírül hozta, hogy Salamon Szakszinban járt és a besenyők segítségét kérte Géza és László hercegek ellen. A besenyők erre azt mondták, hogy mutassa meg ő maga, hogy milyen vitéz. Salamon azonban gyáva volt és Gézáék elől megfutamodott és elbukott. László, mint kiskirály Szakszinban Zombor uruki püspökkel arról tárgyalt, hogy a Jász-síksági uruki-mani hívők példájához hasonlóan Magyarkától egészen Jászvásárig az ottani uruki-mani hívők is csat-lakoznak a nyugati kereszténységhez és Magyarkán is új püspökséget állítanak fel. Most Nagyváradon alapítanak új római katolikus püspökséget, és aki akar, Szakszintól kezdve beköltözhet ebbe az új püspökségbe. Megállapodásuk szerint László kiskirály Nagyváradon összegyűjtötte a még életben lévő rimalányokat, akik annak idején a rovásokat lemásolták és meghagyta nekik, hogy latin betűkkel is írják le az Arvisúrák tartalmát. Aztán még le kell majd írniuk, amikor már teljes lesz a béke, az egykori népszámlálás módszerével az ország településeit, hogy mindig ellenőrizni lehessen az ország egyházközségeit, lakosainak számát és a pápai tizedek fizetését. Ezen munka így fog menni püspökségtől a másik püspökségig. László és Zombor úgy gondolta, hogy ebből a nyilvántartásból azt is meg lehet tudni, ki tartja még magát a magyar törzsszövetség nyolcgyermekes szaporodási követelményéhez és ki engedelmeskedik a Korpona aranyasszony-féle három-fiús parancsnak. László Szakszinban egy kitömött oroszlánt kapott ajándékba. Lakószobájában helyezte el, hogy a szakszini beavatottak szerint mindig eszébe juttassa, amit ők látnak, hogy Gilgameshez hasonló, legyőzhetetlen hadvezér lesz és népét megelégedetté és boldoggá teszi. A besenyőkkel, kunokkal és fekete-úzokkal vérszerződést kötöttek, hogy az ellenségeskedéseket megszüntetik és szükség esetén tíz tömény lovast küldenek segítségül.

Pentele uruki-mani öspörösnek 1012-ben fia született, Pamír. Ő a pusztaszeri Nagy-süán utáni ünnepségeken beleszeretett a besenyő fősámán Oszlányka nevű lányába. Szakszinban Oszlánykát feleségül is kérte, de az apja, Báj fősámán csak azzal a feltétellel egyezett bele a házasságba, ha Pentele elfoglalja a Szakszinban levő Besenyő-fehérvári fősámáni széket. Őreá ugyanis igen fontos teendőket bízott az Öregek Tanácsa. Budavár beavatott központjában részt kell vennie Kurszánvár rovásemlékeinek becsomagolásában. Pamír 1032-ben a huszadik születése napján egy igen gyors futású lovat kapott István királytól. A ló a Viharisten tenyészetéből származott. Azt Domonkos-Mihály-Turu bizánci püspök, római érsek alapította. Endre-András herceg is egy ott kitenyésztett Viharisten hátán nyerte meg a pusztaszeri Nagy-süánt. Pamírt István király bízta meg azzal, hogy mint kísérő legyen segítségére Endre, Béla és Levente hercegeknek abban, hogy a budavári beavatott központ kincseinek szállítása Abavár, Kevevára és a nyéki Győr között akadálytalanul menjen végbe. Mire 1035-ben eljött Pamír cselekvésének ideje, az ajándékba kapott Surja nevű lova szép paripává fejlődött. Pamír a legutolsó szállítmánnyal érkezett Ungvárra. Onnan Lebedvárra, illetve Kevevárára, a kicsi orosz fejedelemség székhelyére kellett a rakományt szállítani. Ezen az úton Oszlányka is elkísérte egy szekeres rimalány csoporttal Pamírt. A lányoknak a sérült lovasok és lovak ápolása, gondozása volt a feladatuk. Endre herceg az Uzsoki szorosban Bölcs Jaroszláv uzsgorodi lovasainak az élén várta a kincsmentőket, hogy a kíséretet Lebedváráig ellássa. Az ungvári lovasokat onnan rövid pihenő után hazaküldték Ungvárra. Ez már csak azért is indokolt volt, mert a lovak patáját a köves út erősen koptatta. Endre herceg megbízta Pamírt, hogy útközben nézzen szét a besenyő világban. A besenyők között ugyanis súlyos zavarok uralkodtak, márpedig az Arvisúra-kincsek továbbvitele attól függött, hogy a Szakszinban székelő besenyő vezetőség vállalja Füzesgyarmatig a lovas kíséretet. Mivel Pamír apósa, Báj besenyő fősámán ekkor már Szakszinban székelt, így könnyen rá tudta venni Kipcsák fejedelmet, hogy vállalja a Füzesgyarmatig való kíséretet. Amikor a besenyő törzsek szövetsége végleg elhagyta Ordoszt, közülük csak Pató ivadékai maradtak ott. De ezek még a város nevét is Patóra változtatták. Ez úgy történt, hogy a Battona nevű törzs kettészakadt. Az Ordoszban maradók fölvették a Pató törzs elnevezést, a távozók meg Talmat vezérrel az élükön a Talmat törzs nevet vették fel. Ezek az uj-gur földre vándoroltak. Itt a turfáni-uruki-mani püspök őket is az uruki hitre akarta volna téríteni, de Tal-mat törzse ennek ellenállt. Inkább levándorolt Turfánból, de a buddhizmust nem tagadta meg.

Az Albélától északra elhelyezkedő Gerové törzs sok menekültet befogadott a szétvert Kazár birodalomból. Zsidózó kazárok is szép számmal kerültek, hozzájuk. Ezek aztán ellepték Szakszin üzleti negyedeit és a kereskedésnek éltek. A Gerovék között sok Öreg-Östen hitű manihista is élt. Voltak hívőik a samanizmus, meg az uruki-mani kereszténység köréből is. A Ten és az Etil alsó folyásánál azonban erősen hódított a mohamedán hit is. A baskírokkal együtt sokan áttértek Mohamed hitére, de az Etil és Jaik között lakó Talmat törzsre ennek sem volt hatása. Szaksziban a sokminden féle vallásnak helyet adó régi Asszügyekben lakott Báj fősámán, az ordoszi Öreg-Östen hitének főpapja. A fősámán hitbeli dolgokban teljhatalommal rendelkezett a Csopon és Kulbé törzs felett, de sok híve volt az Erti és Sur törzsbeli nemzetségek között is. Ezek sem akartak a régi hittől elszakadni. A Gyula és a Kapgán törzsben már kevesebb volt a régi Öreg-Östent követők tábora, de az ősi hitnek még Erdőelvén és a Palóc-kabarföldön is voltak követői. Delján Péter, az Árpádvérű-herceg 1040-ben kibontotta a bolgár szabadság zászlaját, de a bizánci császársággal szemben hősi harc után elbukott. Ekkor sok besenyő harcos Erdőelvére és Karatán-Bélavár ha-tárőrségbe menekült. Ezek nagy többségükben uruki-mani keresztények voltak, de erősen tarkítva Öreg-Östen hívőkkel és mohamedán besenyőkkel. A besenyők úgy kerültek a bolgár felkelők közé, hogy a besenyő ifjúság mindig kapható volt lovas szolgálatra. A harcosokat nyomon követték a kereskedésben otthonos mohamedánok és kazárok is, akik mindig igen tájékozottak voltak a világ eseményeiről. Így aztán Pamír ifjúsági fősámán mindent megtudott a besenyő világ belső helyzetéről. Amikor aztán Kevevárán Endre herceget fölkereste, módjában volt beszámolni arról, hogy a nyolc besenyő törzs közül számítani lehet az uruki-mani és az Öreg-Östen hívők 6 törzsére, de a Gerové és Talmat törzs többsége megbízhatatlan. Volt olyan besenyő és zsidózó kazár, aki még a régi Betseán besenyő fővárost is fölkereste és az ott maradt besenyőkkel igyekezett fenntartani a kereskedelmi kapcsolatot. Innen aztán eljutottak még Bagdadba és Alexandriába is, ahová eljártak a kordovai kalifátus kereskedői is. Endre herceg meg volt elégedve Pamír jelentésével és megkérte, hogy Erdeljü Gyula egyik leszármazottját, Buda fiát Magyarországról Szakszinba kísérje el. Az örökösödési törvények szerint ugyanis a besenyő fővezéri tisztséget csak unokatestvér örökölheti, márpedig Gyula felesége a Csopon törzs fejedelmének volt a lánya, s ezért Vata besenyő fejedelem lányának a fia, Kipcsák vitéz örökölhette a besenyő nagyfejedelmi és a fővézéri tisztséget.

Így aztán Buda fia, Kipcsák vitéz 1038 tavaszán, István király óhajára, Pamír ifjúsági fősámán kíséretében, egy Viharistentől származó ajándék lóval elment leánykérőbe Szakszinba. Szakszinban a régi Csopon törzs vezére, Vata nagyfejedelem nagy örömmel fogadta az ajándékba kapott lovat, de még inkább Kipcsák vitézt, akinek a neve a besenyők körében ismeretes volt, hiszen kipcsá-koknak hívták a burtászok déli törzsét is, akik erősen keveredve voltak a besenyőkkel is. A muromák és mordvinok is jó barátságban éltek a burtász-kipcsákokkal és a besenyőkkel is. A magyariakkal pedig területátengedés folytán a baskírok és a mordvinok is rokonságba kerültek. Ezen a vonalon tehát nem érhette támadás Endre megbízatását. A besenyő nagyfejedelem a kazár betörés alkalmával elesett, így Kipcsák vitéz lett a besenyők nagyfejedelme. Minden erejével kész volt segíteni és pártolta az Arvisúra-lapok és a Szövetség ládájának elszállítását és Magyarkától a Lajtáig kezébe vette a Szakszinban való sámánképzést. Kipcsák nagyfejedelem Gerecsákkal megszervezte a besenyők hírszolgálatát. A hírközpontot Albélán állította fel, mert ott megfor-dultak az arabok, buddhisták, horezmiek és ujgurok is. A hírközpontnak Szakszinban és Magyarkán is megbízottai voltak. Szakszin, Albéla és Magyarka hírközpontját az alábbiak vezették. Erdeljű Gyula Erős Csák Ordas uruki-mani püspök 960-1015 978-1017 965-1025 Buda III. Zoltán Pentele öspörös 979-1020 1007-1036 985-1039 Kipcsák fejedelem Gerecsák uruki püspök Pamír fősámán 1001-1063 1032-1064 1012-1055 Pamír fősámánt azért küldték Magyarkára, mert több nyelven beszélt. Gerecsák Albélán, Kipcsák besenyő-fejedelem Szakszinban székelt. A nyéki Győrben szép számmal maradtak vissza Nyék törzsbeli lakosok. Ennek a Nyék törzsnek az ifjúsága és a Jász-síksági nyékiek vállalták a Kevevára-Nyék és Füzesgyarmat közti szállítást. Ehhez Endre, Béla és Levente is szolgáltatott lovas kíséretet. Legnagyobb számmal azonban a szakszini vegyes származású besenyők vettek részt benne. Ennek a besenyő kíséretnek a parancsnoka maga Kipcsák nagy-fejedelem volt.

Horezmből és a Van-tó környékéről olyan uruki-mani hívők jöttek az albélai székesegyházba, akik hallottak valamit az arabok egymás közötti pusmogásáról. Eszerint Magyarkán egy részeg mohamedán kereskedő elmondta, hogy Mainzban járt. Ott pedig az érsekség úgy tudja, hogy II. Konrádnak azt jelen-tették: a magyarok királya megengedte a volt avar kincsek és más pogány kegyszerek elszállítását Magyar-országról. Közöttük sok a maniheista ékszer, valamint nagy mennyiségű arany hihetetlen értékben. Mire a hír Albélára ért, minden felnagyult. Maga Gerencsák püspök indult el hát Albéláról, hogy megtudja, mi az igazság. Pamír fősámán örömmel fogadta Gerencsákot és elmondta, hogy maga is hallott a dologról, éppen most gyűjti az értesüléseket. Annyi máris látszik, hogy a Mainz városában hallott híreket a kordovai kali-fátusban kezdték el felnagyítani és mire a mende-monda Magyarkára ért, már az uruki, karnaki és ordoszi kincsekről beszéltek. Az ordoszi kincsek regéje a Talmat és Gerové besenyők képzeletét is felizgatta, mert szerintük azok őket illetik. A magyarkai megbeszélésről rögtön Szakszinba indultak. Ott még semmit sem tudtak a mohamedán kereskedők fecsegéséről. Kipcsák nagyfejedelem Kevevárára ment és ott Endre, Béla és Levente herceget tájékoztatta Pamír és Gerencsák közös jelentéséről. A Talmat és Gerové törzsön kívül az összes többi besenyő törzset tájékoztatták tennivalóikról. Valamennyien őrséget adtak, amíg a nyékiek és az árpádházi hercegek lovasai az Arvisúra-kincseket szállították. A szállítás befejeztével, Ildikó-Ibolya aranyasszony megvárta, amíg a férje, Levente herceg magyar lovasaival eltávozott Füzesgyarmatról. Az aranyasszonyi tisztséget átadta Oszlánykának és hajnal hasadtával, önkéntes tűzhalállal vetett véget életének. Az Arvisúra-kincseket ha máshová szállították, ez mindig így történt. Endre, Béla és Levente hercegek már csak Keve-várán értesültek a dolgokról. Utána a Szent Illés székesegyházában hálaadó istentiszteletet tartottak. Ildikó-Ibolya aranyasszony tűzhalála után hamarosan Levente főtáltos is meghalt bánatában. Az Arvisúra följegyzések és kellékek továbbszállítását vállalta Szár László, utána a fia, Ung vezér vette át az irányítást. Közben sok kísérő lovas beházasodott a nyéki családokba, s nyéki asszonyok is szegődtek a kísérethez. Vata lázadása és az ő halála után újabb csoportok jelentkeztek kísérőknek, hogy megmeneküljenek a büntetéstől.

Vata fia, János 1060-ban lemondott az uruki püspöki tisztéről és püspökségét az Árpádházból való Gerecsák öspörös vette át. Vata fia, János kezdeményezésére a Fehérvári törvénynapok alkalmával lángolt fel az utolsó pogánylázadás, de azt Béla király erélyesen elfojtotta. A megmenekült elégedetlenek szintén a kimenekítők lovas kíséretéhez csatlakoztak. Buda fia, Kipcsák besenyő nagyfejedelem örömmel fogadta öccsének, Vatának és a fia, János uruki püspöknek volt harcostársait. Mindannyijukat beosztotta a besenyők védelmi seregébe. Gerecsák az új uru-ki püspök józan, szentéletű ember volt. Segítő kezet nyújtott mind a horezmiaknak mind az ujgur menekülteknek. Az Albélára helyezett uruki püspökség élénk kapcsolatot tartott a Van-tó környéki egyházközséggel is. Onnan sok értékes hír érkezett, amit Kipcsák nagyfejedelem fel tudott használni a Kevevára-Győr-Füzesgyarmati út védelmében. Gyarmat fejedelem a visszamaradt Jenő és Gyarmat törzs ifjú harcosaival szintén részt vett a védelmi vonalak kiépítésében. Sok elhárító harcban kellet részt venniük, mert a mohamedán világban köztudomásúvá vált az Arvisúra-kincsek szállítása, az ilyesmi pedig mindig fölkelti a rablási vágyat. Ebben része volt Kurja besenyő vezérnek is, aki a kazárölő hősnek Szvjatoszlávnak a halotti torán elszólta magát. Kurja ugyanis nagyon haragudott a kazárölő hősre, mert a Kazár birodalmat ő tette tönkre. Kurjának 3 felesége kazár nő volt; Kurját ezek mindig az oroszok ellen ingerelték. Amikor a kazárölő hős koponyájából ivó-kupát készíttetett és köszöntőt mondott vele a halott tiszteletére, így szólt hozzá: -Most csak a Te kegyetlen koponyádból iszom, de eljön majd az idő, amikor Ordosz kincseinek ivókupájából foglak köszönteni! Amikor ez a Budavári beavatott központnak tudomására jutott, István király intette a besenyőkben bízó hercegeket, hogy hozzájárul ugyan az Arvisúra-kincsek elviteléhez, de a besenyők miatt legyenek nagyon óvatosak. A hármas arcú I. István-Vajk királyt meggyászolta Füzesgyarmat magyari népe is. A Béla (Bjelája) folyó partján fehér lovat áldoztak. Pamír fősámán az áldozati ló májából jósolt a Jenő törzs véneivel, de a Gyarmat törzs vénei is azt látták a jövőből: a Vajk után következő Péter teljesen el akarja adni Atilla birodalmát a nyugatiaknak. Részegen elárulja, hogy Budavár, Avarbástya és Kurszán várában temérdek kincs maradt még elrejtve. A magyari nép Péter királyt elűzi és a palóc Aba lesz a király, de őt megölik a kincsre éhes nyugatiak. Utána jön a Viharisten lován a győzedelmes András-Endre, s ő biztosítja az Arvisúra kincsek biztonságba helyezését.

Mikor elkészült az az Arvisúra-alsó-világ, mely védelmet ad a csillagok járása szerint megjelenő tűzokádó sárkánykígyó ellen, Pamír fősámánnak le kellett szállania a kígyó barlangjába. Ott a kígyókirály elárulta neki: a Tesupnak nevezett baskír Viharisten megmondta, hogy Arvisúra-Anyahita az Égi Birodalomból azért szállott le a földre, hogy társaival együtt az égi lakók tudományát itt elterjessze. Magukkal hoztak három pulit és két kis tengeri kígyót (delfint), mert azok nagyon okosok és nagy segítségére lesznek utódaiknak. A pulik majd terelgetik az emberek helyett nyájakat, a tengeri kígyók megjósolják a jövőt. Az Anyahita utódai közül minden tömén emberből lesz egy égi eredetű, és minden száz töménből lesz olyan, aki összeköttetésben tud kerülni az égiekkel. Az égiek most Pamírt bízták meg az Arvisúra-titkok védelmével. Pamír, Oszlányka aranyasszonnyal együtt visszament a Béla törzsbeli Szavárd-magyariakhoz, ott a garaúzokkal állottak a Magyarka környékére érkező lovasok segítségére. Tuspa vidékéről gyakran érkeztek mohamedán kereskedők, s elmondták, hogy Péter magyari király elárulta a pénzéhes nyugatiaknak, hogy a fejedelemifjak az aranykincsek egy részét Füzesgyarmatra menekítették. Ezért a mohamedán kalifátus az arab-horezmi és baskír uralkodókat felbíztatta, hogy menjenek rá Füzesgyarmat kincsőrző gerendaváraira. Jenő és a Gyarmat törzs vezetésével a többi kisebb maradék törzs őrjáratot tartott az Etil (Volga), a Jaik (Ural) folyó és a Tobol között. A Gerové és részben a Talmat törzs fele az ordoszi úzokkal és az oguzokkal együtt tiszteletben tartotta a magyariak örökségét és inkább segítették a kincsek menekítésében. Úgy tartották, hogy ők is a Szövetség ládájának érdekvilágába tartoznak, tisztelik az égiek akaratát, hisznek az égből származó tudományok létezésében. Füzesgyarmat a Béla folyó partján, Isimbáj alatt feküdt. Kőalapokon nyugvó gerendaházakból állott. Az építőanyagot a Béla folyón úsztatták le. Gyarmat törzsének visszamaradt részei a Béla folyó forrásvidékétől délre laktak. Amikor az Ural és a Béla jobb partjáról két Gyarmat törzs elköltözött, szálláshelyüket a forrásvidékről érkezettek foglalták el. Isimbáj alatt a Dema forrásvidéke felé eső oldalon építették fel a Gyarmat törzs új fővárosát. Az áttelepülés és építkezés lebonyolításához az Etil partján visszamaradt Gyarmat törzs is hozzájárult. Gazdag jószágállományuk megmaradt és ez hamarosan föllendítette jólétüket. Ennek a Gyarmat törzsnek a fejedelmét a többi visszamaradottak is támogatták. Élénk kapcsolatban állottak a Kuma-magyari földön maradt Béla törzzsel is. Amikor a mohamedán támadások erősödtek, a Béla törzsből, sőt Magyarkáról is sokan ide vándoroltak.

A Jenő törzsből a Káma jobb partján élők elvándoroltak, de a két baloldali törzs visszamaradt. Ezek összekeveredtek a marikkal és az udmurtokkal, sőt a magyari törzsekkel is fennmaradt a kapcsolatuk. A kisebb csoportok visszamaradt részeit végül a Gyarmat fejedelemség egyesítette. A kevésbé értékes szállítmányokat már 1045-ben megkísérelték az Ural (Jaik) folyó jobb oldalán szállítani felfelé, de sok támadás érte őket. Később a Béla folyó forrásvidéke felé tartottak. Végül Isimbájnál átkeltek a Béla folyón és jobb oldalán haladva, elérték az Ufát. Ennek a forrásvidékén áthaladva Tömém felé fordultak, míg aztán a hegygerinc előtt a manysik átvették tőlük a szállítás terhét. Amint elérték az erdőségeket, ahol már az asszony-uralom alatt élő manysik élnek, a Gyarmat törzs lovasait mentesítették a szállítás terhétől. Eleinte arról is szó volt, hogy a Káma folyó mellett, a Sziklás Uralon keresztül kellene szállítani a Szövetség ládáját, de sem a magyarok, sem a magyariak ezt nem vállalták, de még a manysik sem. Ott a Viharisten ivadékaival nem lehetett volna folytatni a szállítást, mert ezek a lovak nem bírták volna az ottani éghajlatot. A manysik földjén meg télen rénszarvas szánokat használtak. Nyári szállítás ott, azon az ingoványos-mocsaras vidéken lehetetlen volt. A Jász-síksági lovak tehát csak Füzesgyarmatig közlekedtek. Pamír fősámánt egy útja alkalmával Magyarka közelében mohamedánok megtámadták és súlyosan meg-sebesítették. Oszlányka aranyasszony sebápoló csoportja egy darabig még ápolgatta Garaúzföldön, de a leggondosabb ápolás sem tudta megmenteni. Özvegyét később feleségül kérte a Van-tó környéki uruki-mani öspörös Tuspába, de ő csak hazavágyott. 1052-ben el is indult a nagy útra. Tavasszal jött el Magyarkáról, s vitte az uruki-mani püspök híreit Füzesgyarmatra. Hosszú útján Kipcsák nagyfejedelem és a Béla törzs csapatai kísérték szavárd-magyar vezetőkkel. A fejedelmi ifjak közül Zombor, II. Lebed és Pereg vitéz volt mellette. Gyarmat fejedelem beszámolt Oszlánykának arról is, hogy a baskír-magyar föld ifjúsága valósággal fel van bolydulva, mióta a lányaik közül többen magyar és besenyő ifjakhoz mentek férjhez és most készülnek a Jász-síkságra. Egyik-másik ifjú pár már továbbindult lovas kalandozókkal nyéki Győrbe.

Mire Oszlánykáék Lebedvárra érkeztek, egész kis sereggé nőtt az ifjú házasok csoportja. Lebedvár ekkor még zömében magyar nyelvű volt, s így itt több házasság született, mint Győr és Füzesgyarmat táján. A magyar fiatalokhoz való férjhezmenetelnek kedvezett az is, hogy hír szerint Magyarországon melegebb az időjárás, a földek termékenyebbek is és minden tekintetben könnyebb az élet, mint Lebediában. Szívesen követték hát Anasztázia királyné példáját és örömmel mentek magyar ifjakhoz a férjhezmenendő lányok. A legtöbb gazdag lány hozott magával cselédet, vagy rab házaspárt Ungvár környékére, ezzel orosz anyanyelvűek is kerültek oda. A jövevények Ung vezér és Szobránc birtokán telepedtek le. Útcsinálással és építő szálfák kitermelésével foglalkoztak. A fát folyókon úsztatták le. A jobb megélhetés hírére sokan ott hagyták Halics és Ladomér birodalmát és beköltöztek a hegyszorosok tájára. A lakóhely-változtatásokban szerepe volt annak is, hogy az orosz ortodox papság nagy igyekezettel térítette a magyarokat is, a besenyőket is a görög szertartású hitre. A kievi fejedelemség viszont területátengedés ellenében hozzájárult ahhoz, hogy jászvásári Anasztázia királyné lovas népe a baskír-magyar föld-re járjon látogatóba. Mindez a besenyő terület határán, a hittérítés területén ment végbe, ahol a csatározások abban az időben szüneteltek. Endre-András király és felesége, Anasztázia, a Bölcs Jaroszláv kievi orosz fejedelem lánya nagyon örültek annak, hogy Lebedvár és Halics térségéből sokan igyekeznek áttelepülni a Jász-síkságra, hiszen ezek mind az ő megbízható híveik lettek. Anasztázia királyné csak ritkán tartózkodott Veszprémben, inkább Székesfehérvárt és Endrevárát kedvelte, meg a Dunna-Ordosz melegvízforrásait. Szívesen átengedte Oszlányka aranyasszonynak a keszthelyi uruki-mani kolostort is, ahol Pamír fősámán kincsei és följegyzései találtak biztos őrhelyre. Oszlányka aranyasszonyt a keszthelyi várkapitány, Pető Gáspár vette feleségül. Ebből a házasságból 8 fiú született. Ezek, amikor felnőttek, megfogadták, sohasem hagyják el szülőföldjüket. Ott volt előttük az intő példa: mostohatestvéreik az anyjuk halála után mind férjhez mentek, de idegenben olyan hazátlannak érezték magukat.

Endre király csoportonként más-más helyre irányította. A manysikat például Zalavár ispánságába; a hantikat Hont ispánságába; a csuvaszokat Csanádvára alá; mindegyiket eredeti töméne területére. Azokat az úz lovasokat pedig, akik a kincsek kimenekítésénél segédkeztek és Füzesgyarmatról hoztak feleséget, a palócságra telepítette. Endre király tudta, hogy a mainzi érsekség és német papjaik attól tartanak, hogy az ő orosz házassága arra vezethet, hogy esetleg mindannyian átállnak a bizánci hitre. Ebben az ügyben királyi tanácsot is hívott össze Endrevárra, illetve Dunna-Ordoszba. A főurak, a papsággal együtt azt javasolták, hogy Salamon királyfinak feltétlen német-ajkú hercegnőt kell feleségül vennie, hogy római katolikus hercegnő legyen Magyarország királynéja. Így is lett: Salamon Judit hercegnőt vette feleségül, s IV. Henrikkel helyreállt a béke. Endre király szükség esetén készséggel adott harcosokat a füzesgyarmati fejedelemségnek. Bajban leginkább a keleti országrész ifjúságára támaszkodhatott. Fia házassága Nyugatra kötötte, keleti gondjait öccsére, Béla hercegre bízta. Béla herceg többször járt lengyel-orosz-magyar lovasok élén Kipcsák nagyfejedelemnél, akitől csak jót várhattak. 1055 nyarán együtt lovagoltak Füzesgyarmatra, Szakszinba és Magyarkára és megkérték a fejedelmeket, hogy tartsanak népszámlálást, hogy mennyi lehet a 24 hun törzs szövetségébe tartozó magyar-besenyők, a szavárdok és a baskír-magyarok létszáma.

Béla herceg 1058 medvetorára a következő adatokat kapta: A faIubírók és a városi bírák szerint a belső ispánságok területén 1055 Aranyasszony napján, az aratási ünnepen: 1 067 912 fővett részt. A külső ispánságokon és belső gyepükön volt: l 113 098 fő Avaria és Karatán gyepüin: 9 875 fő A Magyar Királyság területén tehát összesen: 2 190 885 lélek volt. Ezek felett I. Endre-András király uralkodott. A volt lebedházi uralkodók területén is éltek magyarok, mégpedig Moldovában, akiket az uruki-mani papok tartottak nyilván, vagyis: 22 612 fő Halicsban a sámánok és bábák nyilvántartása szerint: 11 975 fő Ladomériában a falusi bírók és sámánok szerint: 15 765 fő Nyéki-Gyánban a rimalányok szerint: 14 972 fő A keleti szétszóródott magyarság létszáma tehát: 65 324 fő Gyarmat fejedelemségében, a Gyarmat, Béla, Megyer és Tarján törzsnél nyilvántartva: 45 620 fő Jenő, Kürt, Nyék, Gyula és Kéri törzs állománya szerint: 41 914 fő A füzesgyarmati fejedelemségben tehát összesen: 87 534 fő A Kuma-magyarországi Béla törzsben: 39 732 főSzavárd-magyarok, a sámánok nyilvántartásában: 36 986 főMagyarka fölött szétszóródott uruki-mani hívő magyarok: 17 256 fő Kuma-Magyarországban összesen: 93 974 fő Az összmagyarság létszáma tehát a kabarokkal és utódtörzsekkel együtt: 2 437 717 fő bő 240 tömén. A besenyők létszámát a törzsi fejedelemségek így adták meg:A Talmat törzsben 12 628 buddhista és 8 520 sámánhitű, össz.: 21 148 fő Gerové létszáma: 21 620 mohamedán és 5 238 sámánhitű, össz.: 26 858 fő Csopon törzs (sámánhitűek): 29 562 főKulpé törzs (sámánhitűek): 25 843 főEnti törzs (sámánhitűek): 31 864 főSur törzs (sámánhitűek): 35 679 főGyula-Jula törzs: 24 972 uruki-mani, 2 354 sámánhitű, össz.: 27 326 főKapgán-Szörény törzs: 31 636 uruki-mani, 1 793 sámánhitű, össz.: 33 429 fő A besenyő törzsekben összesen: 231 709 fő A magyar-besenyő szövetség tehát: 2 437 717 + 231 709, azaz összesen: 2 669 426 lelket jelentett!

Endre király tanácsát az érdekelte, hogy milyen erők állanak mögöttük. Kitűnt, hogy a 955. évi és az 1055. évi adatok között nagy különbség van. Az ortodox bizánci hit nagy elterjedése miatt már nem lehet többé a besenyők törzseire számítani. Nyugat felé kell hát igazodni. A bizánci hit nagyjából már felszámolta a Kazár birodalmat, most a besenyők jó részét is keresztény hitre térítették, őrájuk tehát Endre király már nem számíthatott. A legnagyobb baj az volt, hogy a besenyő törzsek szövetsége szétforgácsolódott. A mohamedán, buddhista, uruki-mani és sámáthitű családokban nem egyformán gondolkoztak. Bár a legnagyobb rész még mindig sámánhitű csoport volt. Csakhogy nagy erővel folyt a hittérítés és ez azzal járt, hogy a besenyő nép szép lassan elvesztette a nyelvét. Az avar birodalom határai összeszűkültek. István király házassága új pannonföldi határvonalat vont. Az új helyzetben számítani lehetett arra, hogy a Jász-síkságot, Pannonföldet és Erdőelvét biztosan meg lehet tartani. De ezeken túl: Boroszlóban, Iglóban, Marótföldön és Avaria-Encs vidékén az avarok száma folyton fogyott és a hittérítés folytán az avarok németekké váltak. István király még a fiát is feláldozta a “szentesített határok” érdekében. Endre király most szintén válaszút előtt állott. Salamon házassága révén vajon biztosítva lesz a magyarság jövője? Keleti segítségben többé nem bízhatott, hiszen a hun törzsszövetségbe tartozó ázsiai lovas tömegek már a besenyőket is fenyegették. Olyan tervek foglalkoztatták őket, hogy segítségére sietnek a kereszténységnek ellenálló 14 tömén léleknek. Az Etil keleti oldalán ott állottak a sámán-hitű hunok és úzok harcrakész töménei. Mögöttük meg Nogaj fejedelem tatárai, új legelőterületeket keresve. Endre király fia házasságával Nyugat felől biztosította az ország védelmét. Béla herceg pedig Erdő-elvén, Ladomérban, Halicsban és Füzesgyarmatig az után járt, hogy biztosítva legyen a Budavári beavatott központ értékeinek a kimenekítése is. Béla hercegnek nagy érdeme, hogy a Magyarországba vágyó ifjúságot igyekezett Erdőelvére telepíteni. Ez a bevándorlás azonban megnövelte a sámánhitűek létszámát és a határvidéken élő, elégedetlen sámánhitűek mozgolódását támogatták. Az ilyesminek volt néha haszna is. Az elégedetlenkedőket először Vata, majd fia, János vezette. Endrét, majd Bélát is ilyen mozgalom segítette hatalomra. A királyi tanács mind a két esetben a nyugati kereszténység mellett döntött, mert a keleti nomádok támadásai miatt az orosz-besenyő segítség bizonytalanná vált. Ebben a helyzetben örülhetett Béla, hogy mind a keresztény, mind a sámánhitű besenyők megengedték a Füzesgyarmatra való menekítést.

Amikor az utolsó szállítmánnyal medvetor hajnalán Füzesgyarmat felé tartottak, sőt messziről már látták is a füzesgyarmati kamlik tábort, váratlanul gerové-besenyő lovasok támadták meg a hidegtől szinte meggémberedett lovas-és szánkótábort. Az erti és sur besenyők, meg a kíséretben részt vevő magyar fejedelmi ifjak is kardot rántottak és elkezdődött a véres küzdelem. De a külső kamlik táborból is vad vágtában rögtön ott termett a fogadó lovasok serege. A mohamedán gerové besenyők jókora veszteséggel megfutamodtak. Boja fia, Kipcsák vitéz, II. Lebed és I. Szabolcs ivadéka ebben a nem várt küzdelemben hősi halált halt. Testét Füzesgyarmat áldozati kegyhelyén hamvasztották el. Gyarmat fejedelem egy díszes prémes szánkót ajándékozott a fejedelmi ifjaknak, hogy az emberfejes urnákat majd azon vigyék haza. Mert 1063 első napján, a füzesgyarmati medvetor hajnalán, összesen 12 magyar vitéz halt hősi halált. Utána a medvetori szertartás még négy napig tartott a manysi ünnepségen. Közben jelentették, hogy egy-két nap múlva alkalmasint megérkezik a szállítmány átvételére Pamrán nagyfejedelem is, de a nagy fagy miatt késik. A medve-tor tehát folyt tovább. Gyarmat fejedelem aztán Ung vezértől szertartásosan átvette az utolsó szállítmányt. Szobránc arany-asszonyt a medvetori ünnepség védasszonyává tették és így ünnepelték a Jász-sikságra elvándorolt magyarok aranyasszonyát. 800 esztendő után volt mit beszélni az asszonyok külön gyülekezetében is. Az asszonyok ugyanis magán a hivatalos medvetoron nem jelenhettek meg, ezért külön jöttek össze. Egyik-másik fiatal özvegyasszony úgy határozott, hogy a hazatérőkhöz szegődik, mert megunta ezt a fagyos világot. Amikor az ötnapos medvetori szertartás véget ért, a Szakszinban székelő Kipcsák besenyő nagyfe-jedelem riadót fúvatott és a szállítmány, melyet már átvettek a manysi fejedelmek és táltosok, Kipcsák nagyfejedelem védnöksége alatt, Gyarmat és Jenő törzsbeli vitézekkel elindult az Urál-bérc Öregének alsó-világa felé. Füzesgyarmat belső várának főterén, a Vitézek oszlopa mellett Gyarmatt nagyfejedelem így szólt az elvonuló prémes-szánkós csapatokhoz: “Arra kérem a Seregek hatalmas urát, hogy az Élet kegy-helyét újra biztonságos helyre segítse. Titkát meg ne kaparinthassa se az álnok keresztény világ, se Mohamed hazug serege, mert ezek csak mindenből hasznot akarnak húzni.

Az atlantiszi és ordoszi igazság legyen örök titok. Vezessen benneteket Hadúr-Tórem az Igazság útján! Békesség néktek!” De nem minden ment olyan símán, ahogy gondolták. Füzesgyarmatot elhagyva a szánkós sereg szalma-bocskoros lovakon egy tisztásra ért. Hírtelen csengőszánkós lovak a dombhajlaton besenyő lovasokkal tűntek fel. Gerové mohamedánok serege csapott le az előőrs szánkókra, hátvéd nyilasaik pedig égő pamacsos nyilakat lőttek a prémmel bélelt szánkók gyúlékony gönceibe. Minden oldalról csatatérré vált a Farkas-domb hajlata, de Hadúr-Tórem és a Viharisten lovasai vitézül küzdöttek a túlerővel szemben. De mielőtt a gerové besenyők erőt vehettek volna rajtuk, megjelent Pamrán manysi fejedelem rénszarvas vontatta szánkós serege és belevetette magát a küzdelembe. Hátulról támadtak a gerovékra. Megérkeztek a kabarok is kicsiny, fürge lovaikon, a tomaji sámánok pedig fölverték a fekete úzok vitézeit is, akik rávetették magukat a gerovek tartalékaira. Az áruló gerovék serege megingott és most már a Gyarmat-Jenő törzs harcosai mentek át támadásba. A gerovék megfutamodtak, de a fekete úzok üldözőbe vették őket. Mire beesteledett, Kipcsák vitézei majd ájultan roskadtak prémes szánkóikba. A manysik vették gondjaikba a sebesülteket, úgy leheltek életet a rokon magyariakba. Minden kincset átraktak rénszarvas vontatta szánjaikba és úgy indultak el észak felé. A szokásos halotthamvasztásos temetést Füzesrét falvának lakói végezték el. Gyarmat és Pamrán nagy-fejedelem egymást megölelve búcsúztak el, hogy soha többet nem találkoznak. Kipcsák nagyfejedelem hamvai egy keszi törzsbeli göröncsér díszes urnájában Szakszinba kerültek, de a gerovék tetemeit meghagyták az erdő farkasainak. Füzesgyarmaton jelentették az Öregek Tanácsának, hogy a manysi-hantik hadának sikerült átadni az Arvisúra-kincseket és azok most már biztonságosan viszik rénszarvas fogataikon az Urál-bérc Öregéhez. 1063 nyarán Miltény fia, Zombor és Kökény fia, Pereg jelentette I. Béla királynak, hogy a gerovékkal vívott csata után a manysik-hantik kezébe kerültek az Élet kegyhelyének titkai és az Uruki-Karnaki-Or-doszi Szövetség ládája. Ezzel a magyarság további életéből messzire kerültek a sokezer éves múlt emlékei. De I. Béla beavatott még amellett előrelátó is volt. Fiait fennmaradásunk érdekében úgy nevelte, hogy ne csak Rómához, Mainzhoz, hanem Bizánchoz is igazodjanak...

A beavatottak titkos történetében az atlantiszi származásúak többször összekerülnek egymással. Így pl. Buda fia, Aladár, Abakán néven alapít birodalmat; Csaba leszármazottja, Kotragos, elmegy a Turgai kapuba és feleségül veszi Emőkét; Oposur, Edemen... Álmos-Árpád révén találkozik a Nyék leányával Abacillel; Árpád második házasságában Eperjessel; Csaba, illetve II. Ilona-Baján leszármazottjával kerül össze. Telena, Alpár későbbi felesége, egy kisfiúval jött be hazánkba. Többé nem akart ugyan férjhez menni, de az ősi törvények szerint Alpárt, a Nagy-Süán győztesét nem lehetett elutasítania. Telena fiából, Bajánból lett aztán Baján avar fejedelem, az avarság védőpajzsa. Bizánc és Róma Atillának vagy valamelyik utódjának a megölésében csak a hun törzsszövetség uralmának a megtörését látta. Bajánhoz nehezebb volt hozzáférkőzni. Minden tekintetben kiváló ember volt. Elődei nemigen érintkeztek a nyugati diplomáciával. Baján azonban, a védelmi gyűrűk korlátlan ura nagy nyelvtehetségével mindenkivel tudott tárgyalni. Nyelvtudásával, erejével és vagyonával elkápráztatta az akkor ismert világot, akárcsak Atilla, Buda, vagy Deédes. Kincseikről csak a beavatottak titkos szövetségének volt tudomása. Bát képzésen Baján a Bát-Baján nevet vette fel. Feleségül elnyerte Szamos fejedelem legkisebb árváját, Tomisirt. 10 fiuk és 8 leányuk született. Ez a szaporaság biztosította házának 300 évre a hatalmat.

A beavatottak sora: Batbaján (csodagyerek) 565-602, Bakar 602-630, Mácsi 630-634, Kuvrát 634-648, Samó (az áruló) 648-658, Zára 658-664, Haram 664-678, Zemlén 678-702, Maróca 702-720, Zengő 720-734, Mura 734-762, Linda 762-790, Korpona 790-792, Türje 792-794, Tuza794-803, Halics 803-825, Nyék 825-869, Abacil 869-890. A fejedelmi láncolat pedig: Nagybaján 568-580, Alpár-Telena 580-600, Győr 600-620, Páka 620-626, Kohár 626-630, Tudval 630-634-660, Mácsi férje, Orbaszár 660-672, Vaska 672-690, Kapornak 690-712, Regöly 712-740, Becseker 740-770, Gyürtő 770-782, Sebes 782-792, Mikó 792-795, Tuza 795-803. Ekkor a fejedelmi család fele kivonult, de Kassa 803-853, kabar-palóc földön visszamaradt. Verecke 853-896, majd utána Árpád-Verecke 896-899, s végül (899-908) Árpád-Eperjes által. Zsolt 908-tól 955-ig tartó uralma alatt egyesül a beavatottak háza. Ezért lett Zsolt-Zoltán a közös fejedelem Árpád után.

A marami és merija törzsek Kr.e. 3016-tól Kr.u. 1265-ig tartó vándorlása érintette a hun törzsszö-vetségbeli népek mindegyikét. A meriják nagyjából azonosak a fehér-hunokkal, a maramiak a fekete-hunok-kal. Származási törvényeiket atlantiszból hozták. Tarján fősámán 250-ben így ír róluk: A kabarvész 181-ben megbontotta a szumíros törvényt és a merija-marami érdekterületen tiszta asz-szony-uralomra vezetett. Merija területén az 1, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, I2, 13-mas fátriák maradtak, a 15-ös közös, átmenati fátriával. A por fátriák közül a 26-os Szalaváré fátria volt közös. A 2-es Jenő, a 14-es Gyula, 16-os Megyer, 20-as Keszi és a 22-es Gyarmat törzs alkotta a vegyes-uralmi magyari törzs-szövetséget.(Vegyes, azaz feleség-uralommal.) A 18-as Kürt, a 23-as Tarján, a 25-ös Nyék, a 24-es Kéri és a 20-as Keszi törzs kézműves része megmaradt a kabaros férfi-uralom alatt. 250-300 között ez az 5 törzs leköltözött az Ural-Emba folyó és a Turgai kapu vidékére, de a 17-es és a 19-es, valamint a 21-es fátria a 26-os közös fátriával vissszamaradt asszony-uralom alatt. A 18-as Kürt és a Kéri többségű 24-es, valamint a 22-es Gyarmat és a 23-as Tarján törzsnek egy-egy része vegyesen, feleség-és férfiuralom alatt létszámban pótolta a por fátriák nem kielégítő egyensúlyát; a 2, 14, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25 és 26-os por fátriák töredéke azonban visszatért az asszonyuralomra. Legelő-megtartási törvény értelmében Tarján fősámán fia, Béla, a Kürt-Kéri és a Gyarmat-Tarján törzs maradékaiból-leányai révén-megalapította a Béla törzset. Ez élénk kapcsolatot tartott fenn a Turgai kapu-ban később lehagyott Kurd törzzsel és a Magyarka-Sárhely között hagyott Gyula törzzsel.

Koppányról Szalavári Tura mélyen hallgatott, mert szerinte ha valaki új vallást, vagy eszmét hoz elő, azt rendszerint anyagiakért teszi. A sámánizmus megkövetelte a maga tizedét, ugyanúgy a kereszténység is, de a manysiktól várta a mohamedánizmus is.Ezért a manysik mind északabbra húzódtak, amíg a nyenyecektől és a szamojédoktól tehették. Népük nem fizette meg a szellemi lakbért, ezért egy ilyen nagy múltú népnek el kellett pusztulnia. Géza fejedelem látta a nyugati veszélyt, ezért Vajk fiát eladta a nyugati kereszténységnek; de édesanyjának minden hozzátartozója Bizánccal kacérkodott. Koppány az Ajtonyék-Gyuláék csoportjával tartott és Bizáncnak szívesebben fizették volna a sámánizmustól megtagadott tizedet. Aba-Sámuelék kabarjai a sámán-tized mellett Nyugatnak is megfizették a tizedet; a megvakított Vászolyt fejedelmi ellátásban részesítették, fiait pedig fejedelmükként tisztelték. Mivel a magyar törzsszövetség nem külön törzsként vett részt a Buda-Atilla vezetésével kidolgozott honfoglalásban, mi akkor a manysikkal alkottunk harci egységet. Déli Pannonföld már régen a hunok érdekeltségi területe volt, amikor Aquincumban még Róma volt az úr. Előőrsként a manysiknál maradt Béla, a szkítáktól Kevét és a szavárdiföldről küldött Kadosát indították útba a rómaiak nyugtalanítására. Ordas (Ordosz) szkíta telepről kiindulva Keve vezetésével 431-ben legyőzték a rómaiakat, majd a következő évben az ugyancsak szkíta Zombortelepről rontottak a római zsoldosokra, mivel azok a Duna bal oldaláról rabszolgákat hajtottak el. 433 kora tavaszán ezen a területen győzedelmeskedtek a rómaiak felett és a területet Keve vezér megkapta örökös területként. Itt épült Kevevára, a Duna bal partján, Baranccsal szemben. Béla tyumenje a mai Bélabánya környékén szállt meg; a hősi halált halt Kadosa fia, Zaránd pedig (akinek besenyő lány volt a felesége) a Bikis folyó forrásvidékén felépítette Zaránd várát. A 24 hun törzsből álló szövetség vezérkara ekkor így állott: Hangun-Huó császár 351-ben meghalt.

Utána Megyerja öccse, Uruk-Dargin vette át az irányítást 351-385-ig, majd Hunyornak adta át a hatalmat, aki fiainak: Mondzuk, Udin (Uldin) és Bagamér (Balambér)-nak a részvételével 385-410 között uralkodott. Bagamér 410-430 között Káspiváron át felvezette a hun hadsereg zömét; Buda-Atilla irányításával 433-ban Jászvásárra értek. Mondzuk, mint fővezér Ordoszban maradt, de fiai: Karaton és Oktár ekkor már szkíta földön állomásoztak. Uldin halála után, amikor híre jött annak is, hogy Mondzukot Ordoszban meggyilkolták, 433 őszutóján Ruga és Upor (Uptor) kívánságára Atilla vette át a fővezérséget. Ordoszból így Hunyor ivadékaiból csak Bősárkány érkezett. Jákó halála miatt Buda vette át a fősámáni tisztséget. Az Ordoszból áthelyezett beavatott sámánközpont alapjait 435 Nyilas havának holdtöltéjén rakták le. Ezzel indult meg Budavárának felépítése. Az ünnepélyen részt vett: Bősárkány, Deédes, Nekese, Buda, Atilla, Karaton, Oktár, Ruga, Upor, Ojbársz (Uruk-Dargin leányának a fia), mind a 24 törzsnek a vezére és vezető sámánja, összesen tehát 58 magasrangú személy, a törzsszövetség teljes vezérkara. Megjelent a manysi sámánnal együtt Béla vezér is, aki itt parancsot kapott arra, hogy az aranybányászatot lendítse fel Bélabányán. Atilla halála után a hun törzsszövetség visszavonult a Káspivári Szkíta birodalomba, de az addig meg-honosodott törzsek továbbra is a helyükön maradtak. Amikor az új, avar törzsszövetség elindult, itt már rokon népek fogadták őket, csakúgy, mint később a magyar törzsszövetséget. Vajk fiának, Imrének volt egy titkos menyasszonya, Jéne. Jéne Sarolt parancsára hajlandó volt gyermeket szülni Imrének. István király véréből a budavári Hegyi-ünnepélyen, Radnót napján meg is született a kisfiuk. A gyermeknek Aba-Sámuel lett a névadó apja. Valóságos apja, Imre ekkor már a besenyő bosszúnak esett áldozatául. Jéne aranyműves lány volt. Kisfiával Veszprémben bevonult Sarolt miseruha-készítői közé. Az agg királynő minden örömét Radnótban találta. Mindig vele játszadozott. Radnót véréből származott Pósa vitéz, Anonimus, akit IV. Béla Karakórumba küldött.

Nippur pataszi az özönvíz előtt 35000 évvel rakta le a víz emelkedése miatt az első, sziklán épült sumír város alapját. A város akkor még a tengerparton feküdt. De amikor Kr.e. 9790 körül Lagas, az első sumér király várost alapított, az újabb eljegesedés miatt Lugal városa már 10 napi lovaglásra volt Nippur alatt. (Lugal-Lagas 12 sumér város pateszijét végeztette ki Lagasban, ellenszegülés miatt.) Amikor az atlantiszi őshazában a tenger szintje újból emelkedni kezdett, Uruk városában felavatták a beavatottak központját, de az özönvíz miatt Lagas, Úr és Eridu városa víz alá került. A tenger vize ekkor Uruk városának a hegyalját mosta. Ettől kezdve az özönvíztől való szabadulás emlékére nyár közepén mindenütt megtartották a Hegyiünnepélyt. A Szovjetunióban a komik 1972-ben bemutatták ezt a Hegyiünnepet. István korában Vászoly és Ajtony volt beavatott; ők láttak a jövőbe. Mindketten azon a véleményen voltak, hogy a nyugati kereszténység csak veszélyt jelent. Attól is tartottak, hogy a csuhásoknak megtiltják a nősülést és hosszú idő múlva a szaporodás szempontjából ez nagyon megbosszulja magát. Ha viszont Kelet kereszténységét tesszük magunkévá, létszámban erősebbek leszünk. A német lovagok és a római pápa, folytatták tovább-a tizedre és az ajándék-birtokokra való tekintettel istennek tetsző cselekedetnek mondja a keleti kereszténységhez húzó főurak kiirtását. Ezért Koppányt 998-ban, Tónusz-Abát beavatott feleségével együtt 1002-ben, majd Jirkó hat vejét: Radna, Zsibó, Pestere, Siria, Doboka és Kolozs vezéreket megölték a Csanád vezette vérengző lovagok pedig Ajtonnyal is végeztek. Mindez 998-1028 között történt. Ugyanebben az évben István király Vászolyt is megvakíttatta, pedig az Aba-Sámuel tanácsára-felvette a Vazul nevet és kereszténnyé lett.

István király testőrségének a parancsnokát, aki az ősi törvények szerint István apjának számított, mindezek láttára agyvérzés érte. Sarolt öccse volt az, az Erdeljü Gyula, aki eddig nem engedte, hogy Istvánnak vagy Imrének baja essék. Imrét 1031-ben vadkannal ölették meg a besenyő lövérek. Vászoly-Vazult 1028-ban, Ajtony kivégzése után megvakították, Mindennek megakadályozására a jászvásári Gyula fejedelem eljárt a bolgár cárnál, a halicsi bánnál és Boleszló lengyel királynál, de igyekezetének nem volt eredménye. Amikor pedig eljött a beavatottak rejtegetett szent ládájáért, Hunt-Pázmán lovagjai 1018 tavaszán vele is végeztek. A pápaság a bűnbocsánat fejében elrendelte Boleszláv lengyel király megsegítését. Ennek István király azon nyomban eleget is tett. Ha nem lett volna meg szám szerint 12 a kivégzendő vezető ember közül, kivégzik Vászolyt is. De rá más sors várt. Amikor István megbeszélésre hívta, azt mondta: "Nem akarok gyilkost látni!" Többek között aztán ez is egyik oka volt annak, hogy megvakították. Az összeesküvéssel gyanúsított Vászoly átadta fiainak a Budavári sámánközpont beavatottainak szent ládáját. Ezt sokáig Aba-Sámuel rejtegette. 1035-ben Endre, Béla és Levente Halics-Ladomér fejedelemségen át Kievbe menekítette a ládát. Ott Endre, András királyfi néven feleségül vette Bölcs Jaroszláv leányát. Béla egy lengyel hercegnőt vett feleségül, Levente pedig Ladomér fejedelmének a leányát, Lebed lovasfejedelem leszármazottját, a beavatott Ildikót. Ildikó vezetésével három állam lovasaitól kísérve vitték Budavár szent ládáját a Béla (Bjelaja) partján levő Füzesgyarmatra. Itt Ildikó az ősi törvények szerint önkéntes véráldozattal hősi halált halt. Levente többé nem is nősült meg. (Ugyanígy halt Jákó fősámán is önkéntes halált, amikor a sámánközpontot Budavárra helyezték át. Az Ordoszi Aranyasszony templomot magára gyújtotta. Ezt a szent helyet minden időben az Élet templomának nevezték.)

A szövetség ládájának kimenekítését még 992-ben eldöntötték, amikor Gelyza felvette a Géza nevet. (Második neve István lett, de lelkében mindvégig Gelyza maradt.) Amikor Kr.e. 3000 körül a napkitörések miatt roppant hőség uralkodott, a sumérok marami és merija csoportja újabb haza keresésében eljutott egészen a Volga könyökéig. Bölcseinek 38000 évi időre visszanyúló feljegyzéseik voltak, s azokból megállapították, hogy a mérsékelt égövi, egy-ruhás öltözködési mód mellett fejlődik legjobban az emberiség agya és olyan éghajlat a 1egalkalmasabb a kenyérmagvak termelésére és az ehető állatok tenyésztésére. Az Élet templomának a papjai itt a legokosabbak. Az itteni békesség azonban nem sokáig tartott. Először az első hun törzsszövetségi csoport, a viroláj (észt) hatolt rajtuk keresztül; másodiknak a suomák (finnek). Majd megjelentek a morvidok, Marami-moksa és Merija-mersa házassági kettősséggel. Amikor Ildikó hősi halált halt, már az udmurtok és a komik éltek marami-merija házassági közösségben. A manysik antik hazája az Uralon és azon túl volt. Káma-Béla környéke viszont badzsirt-magyar. De az Özönvíz-hegyi ünnepet még tartották.

1074-1097 Árpád utódai is fenntartották azt a szokást, hogy az újszülött gyermeket bemutatták a Rimaszécsek főbábáinak hátukon a Gilgamestől származó anyajeggyel. Még ÉA ősanya csípetett a Turuj-sassal Gilgames háta közepére egy serkentő jegyet, mert a gyermek nehezen akart a világra jönni. Ennek a csípésnek hatására a világra pottyant és a Turuj-sas szellemi ereje sebezhetetlenné tette. Eredetileg ez a jegy egy négylevelű lóhere volt, de később részleteire bomlott. Kinek milyen erősen mutatkozott meg a jegye, abból már gyermekkorában meg lehetett állapítani beavatottságának a mértékét. Amikor például Ügyeknek végre megszületett Álmos fia, neki is nehezen adott életet Emese. Akkor a Rimaszécsek bábája erőt kért az Egek urától és az ősi Turuj-sas most is megcsipkedte az újszülött hátát. A magzat megfordult Emese méhében és fejjel kifelé, ordítva tört magának utat a világra. Ügyeknek álomban fogant a sastól gyermeket a szavárd szokás szerint Álmosnak nevezte. Keresztapja a nevelő tanfejedelem, Hülek vezér lett. Ez a Hülek vezér, a szavárdok ifjú vezetője kitört a Van-tó környéki Tuspából és 20 éves korában Magyarkán elnyerte az uruki-mani püspöki tisztséget. Amikor Vajk hugának Orseolo Ottótól megszületett egyetlen fia, Péter, azt is bemutatták az apjának és később István királynak is, de nem volt rajta Gilgames jegye. Fejedelmi származású társai is megfigyelték a jel hiányát és az Álmos-Lebed házi hercegek nem is ismerték el még fővezérnek sem, nemhogy királyuknak. A kettős fejedelemségben csak a pápaság és a római-német császárság képviselőjét látták benne. Vászoly-Mihály-Vazulnak erősen látszott a háta közepén ez az ősjel.

Endrének is háromlevelű, Bélának négylevelű jegye volt. Leventének egy csillaga volt fáklyavégen (kocsányon lógó érzéketlen vadhúsgömb vagy szeder), ami azt jelentette, hogy szellemi vezető lesz belőle. Ezért lett uruki-mani püspök. (Halotthamvasztás utáni porai Taksony nagyfejedelem porai mellett, Taksony vára közelében nyugszanak.) Levente a Vazul-fiak hadseregének megszervezése alkalmával csak olyan ifjakat tett meg tizedeseknek, akiken ott volt a jegy. Ezek lettek a seregek vezetői. Amikor Imre herceg megszületett, Saroltnak az volt az első dolga, hogy a kisgyermeket bemutatta István királynak, de a kis Imrének a hátán nem volt semmiféle jel. Ellenben, amikor Jéne rimalánytól az Imre herceg szerelmétől megszületett a kis Pósa, Tolma-Judit énekelve vitte István király elé: a gyermek hátán ott ékeskedett a négylevelű lóhere és fölötte a csillag. Ezzel Tolma-Judit eloszlatta István király kétségét, hogy a gyermek talán nem is Imrétől származik. Tolma-Judit ekkor azt mondta István királynak: "Unokádat a nevelőapja vigye el a vasművelők közé, mert annak idején ők fogják megmenteni Álmos nemzetségét." A megözvegyült Radnót nyílhegykészítő, felesküdött a nevelőapaságra és Jénát feleségül vette. Majd a gömöri várhoz tartozó vasművesek között megszervezte a tizedeken alapuló termelési módot. Radnót koráig ugyanis csak nagycsaládi pestek voltak, de az nem volt gazdaságos. Ezért a műveletet kettéválasztotta. A tizedekben 5 személy foglalkozott faszén-égetéssel, a másik 5 pedig vasműveléssel. Levente irányításával ezt a szervezési módot honosították meg minden ipari ágazatban. De a tizedesek és az ő vezetőik rendszerint valamilyen Gilgames-jeggyel bírtak. Levente, aki a hadi kiképzés vezetője volt, veterán harcosokból válogatta ki tizedeseit.

István király a származás kérdésében nem fogadta el egyedüli bizonyítékul a Gilgames-jegyeket, de az országnagyok azt mondták: "A pusztaszeri Nagy-süán megmutatja, ki termett rá a vezetésre: a Gilgames jegyűek-e, vagy akiken nincsen jegy." István király nem akart ellene szegülni az országrészek és a vármegyék ispánjai akaratának és 1030 kora tavaszán mind a 72 tömény és a belső megyék területén megtartották a lovasversenyeket. Kitűnt, hogy a Gilgames-jegyesek vezettek. Az anyajegyről vallott felfogás hamar elterjedt az egész kettős nagyfejedelemségben. A békési pásztorok csak akkor voltak hajlandók belépni Vata kiskirály seregébe, amikor a Körösben való fürdéskor a háta közepén meglátták a Harka feleségétől, Uzonykától örökölt négylevelű lóherés anyajegyet. Endre herceget aztán a királyi székbe segítették Péterrel szemben. Utána a még erősebb Gilgames-jeggyel született Béla herceg seregébe léptek és a hazát megmentették a német hűbérességtől. Hadiveszteségei miatt Béla a papokat is azonnali nősülésre kötelezte, mégpedig az urukiak szertartása szerint. Eszerint, ha egy ifjút a nagy nyilvánosság előtt pappá szentelték, tíz nap múlva csak akkor kenték fel, ha közben házasságot kötött. Ezzel a felszentelt ifjú Aranyasszony papjává vált. A jegyet viselő személyek mind rendkívül erős akaratúak voltak. Ilyen volt Miltény lánya Halomány rimalány is. Amikor a lábáról a húst lerágta és meghalt, Zirc közelében lévő kegyhelyen a Halománytetőn temették el halotthamvasztással. Ez a kegyhely búcsújáró hellyé lett. Salamont pedig küldetésben Szakszinban jártakor a kamlikfürdősök és gyúrók a szokásos pénteki szitásfürdő alkalmával figyelték meg, hogy rajta van-e az Álmos ház anyajegye. De Salamonon semmit se láttak. Ezért a fejedelmi ifjak egymás közti harcában a Lebédházi Gézát, Lászlót és Lambert herceget segítették. I. Endre fiainak: Salamonnak és Dávid hercegnek se volt Álmosházi jegye, de már Adelheidon, aki Vratiszláv herceghez ment feleségül, ott volt a jegy.

Géza, László, Lambert és Lam hercegnek erős anyajegye volt, a Zsófiáé, Eufémiáé, Ilonáé és Piroskáé már gyengébb. Endre herceg a Kurszánvári királyi tanácsban felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy Salamon alkalmasságát nem tanúsítja anyajegy. Salamon azonban István király orvosainak a véleményére hivatkozott: "Az anyajegy nem döntő, csak az Élet fájáról való származás, amint a keleti 300, illetve 100 család bölcsei mondják, az Élet fájának minden porcikájában ugyanaz az élet nyilvánul meg." Endre Györgyöt, aki mellékágon Gilgames-jegyű egyházfi volt, még I. Endre nevezte ki Kurszánvárába utazó püspöknek. Ő vitte a hírt Rómába, hogy a Van-tó környéki, Magyarkai és Jászvásári uruki-mani egyházakat is Róma aklába akarják terelni. I. Béla környezetében a négy herceg közül a leggyengébb jegy Lam hercegen volt. Őt ezért Szalk-féle megbízatással a külső ügyekben való kiképzésben nevelték. Lambert halála után, Lambert ill. Lampért néven emlegették, de a királyi tanácsban csak Lam maradt. I. Gézának 1074-től 1077-ig tartó királysága alatt László herceg óriási munkát végzett Lammal együtt, hogy a hűbéri adófizetést elkerülhessük. Buda, Fehérvár és Esztergom helyett Váradon szervezett kiskirályi nyilvántartó hivatalt. Ennek az volt a célja, hogy az egykori itáliai etruszk uralomra való tekintettel a római pápa érdekkörébe tartozzunk és ezzel mentesüljünk a német császárság és a mainzi érsekség adóztatása alól. Ennek a nagyváradi, úgynevezett Magyar-Kuriának az emberei bejárták az országot és nyilvántartást készítettek a pápai tized beszedéséről. A Lebédházi, Füzesgyarmati, Szakszini és Magyarkai Szavárd Kúriát a keleti érdekvédelmi terület legősibb városában állították fel. Magyarkán László herceg létesítette a magyar érdekeltségű római katolikus püspökséget. Kurszán várából azért helyezték át ide, mert az egyházi méltóságok kifogásolták, hogy az Árpádháznak külön püspöksége van, akárcsak a német császárinak. A magyarkai püspökség csak a királyi háznak adózott, mert ezt az intézményt anyagi juttatásokkal is, egyházi emberekkel is a László kiskirály által alapított Váradi püspökség látta el. Ez a magyarkai püspökség minden év Aranyasszony havában jelentést küldött a Magyar-Kuriának, s ennek alapján megbízható képet lehetett kapni a Keleten fennálló helyzetről. Erre pedig szükség volt, mert a bizánci érdekeltségű területeken a kun és fekete-úz hadifoglyokat arra a feladatra képezték ki, hogy betörésekkel nyugtalanítsák a magyarok királyát. Bizánc sehogy se tudott belenyugodni abba, hogy Magyarkán magyar püspökség működjön, római katolikus szertartással. Ez veszélyeztette az ő keleti hittérítésüket.

A mindenre felbérelhető kunok és úzok betöréseit László kiskirály hárította el. László Géza helyett vállalta a hadsereg-főparancsnoki tisztet, mert Géza szerzetes-gondolkozású uralkodó volt. Salamon, Endre és László vetélkedésében ezt a két utóbbit, Árpád húgának, Kendicének Opos nemzetsége, meg a Csák nembéli Abák segítették. Már-már azt hitték, hogy Kemejnél a hírszerző Opos vitéz meghalt, de csak erős fejsérülést szenvedett. A hercegek védelmére ő lázította fel Kurszánvárának nemeseit és fegyverforgató harcosait. Átúsztatva Dunna aranyasszony folyamán Vác felé indultak, és amikor a megvert Géza megfogyott serege a László csapataival egyesült, Mogyoród felé vették útjukat. Egyesültek az ifjú hercegek csapataival és egyesült erővel eldöntötték a Salamon és Géza közötti feszültséget. László és Endre uralma alá került az egész ország. A győztes hadvezér László volt; Endre pedig bűnbánó szerzetesként Fehérvárra érve megkoronáztatta magát. László katonai eszközökkel, Lam herceg pedig külügyi dolgokban akarta rendbe tenni Szalk mintájára az országot. Mindannyian üdvösnek tartották volna már az első királyi tanács ülésén, ha mint a nyugatiak, az Árpádház is rendelkezne szentté avatott királlyal. Ezzel mind az Álmos, mind a Lebédház hercegei egyetértettek Endre gyermekei már születésüktől fogva mindig nyugatra tekintgettek, sőt titkon még adót is fizettek a római-német császárságnak. A mogyoródi csata után Pozsonyba menekültek, majd innen Judit kérésére bécsi szállásukra mentek. Géza, László, Lambert és Lam herceg, meg Zsófia, Eufémia, Ilona és Porva-Piroska hercegnő a magyar királyság megerősödését várta. Zsófia előbb Ulrich isztriai őrgrófhoz ment feleségül, majd Horvátország társulása után Magnus szász herceghez. Eufémia I. Ottó morva hercegnek volt a felesége. Ilona Zvojnimir horvát király felesége lett, de annak halála után Horvátország, mint egykori avar birtok Magyarországnak lett része, de mint társország szerepelt.

Piroska Lampért comeshez ment férjhez, de férje halála után részt vett a Szakszinban tartott sámán-és rimalány-képzésen, majd az elhalálozott János uruki püspök fiának, Turinak lett a felesége és Szakszinban telepedett le. Újjáépítette a Szakszin melletti tűzvészben elpusztult Asszorügyeket. Szakszin a sámánképzés központja, Asszorügyek pedig az uruki-mani öspörös székhelye lett. Amikor Piroska a rimalányképzés során elérte az arbag-sámán fokot, felvette a Névadó naptár szerinti Porva nevet. Mivel az öccse, Lambert korán elhunyt, özvegységre jutása után öccsének Zirc környéki uradalmát kapta meg téli lakóhelyül. Endre a Pannonföld védelmét szervezte és egyházi dolgokban intézte az ország ügyeit, László pedig keleten szervezte meg Várad székhellyel az ország keleti és déli védelmét. Bizánc bíztatására a hadifogságban kiképzett kunok és úzok, ha betörtek az országba, pogányul viselkedtek, még leányrablástól sem riadtak vissza. Egyik portyáján László királyfi a Viharistentől származott Szög nevű lován üldözőbe vett egy rabló pogányt, aki a lova hátán egy magyar lányt akart elhurcolni. László azt hitte, hogy a rabló kezébe került lány a váradi püspök lánya, mert annak a ruhájába volt öltözve. Ezért vette üldözőbe a lányrablót. László még sebesülve volt és ezért nem bírta utolérni a kunt, de odakiáltott a lánynak, hogy rántsa le a kunt a lova hátáról. Egy ugratásnál ez meg is történt. László meg akarta ölni a kunt, de a lány könyörgött az életéért, még azt is mondta, hogy hozzá akar menni. A herceg párviadalban legyőzte a kunt, elvágta az inát és megölte. Ez idő tájt történt, hogy László Szakszinba lovagolt, ellátogatott Asszorügyekre is és húgához, Piroska-Porvához. Az elaggott Vata fia, János püspök még élt. Beleegyezett abba, hogy kisebbik fiát, II. Jánost iktassák be az új Magyarkai uruki-mani püspökségbe. Amíg Salamon élt, sokszor kifogásolta, hogy Árpád utódai még mindig manihisták, tehát pogányok és pogány püspökséget tartanak fenn Kurszánvárában. Ezért a Kurszánvári püspökséget most áthelyezték Magyarkára. Vata kisfejedelem fia, János volt az első uruki-mani püspökből lett római katolikus püspök. Kurszánvárában mint I. János püspök szerepelt.

Az a különös eset állott elő tehát, hogy az 1074-ben elhunyt János püspöknek egyik fia Szakszinban fősámán lett, a másik meg II. János magyari római katolikus püspök. János püspök temetésén részt vett László és Lam herceg is. Mivel az arab és örmény kereskedők nyugodtnak mondták Magyarkát is, a Van-tó környékét is, felkeresték Tuspában az uruki-mani püspökséget. Az arabul tudó beavatott csoport tagjaival álruhában bejárták a nagy Gilgames országát, de ott nem láttak egyebet, csak az elsivatagosodással járó pusztulást és könyörtelen emberirtást. A magyarkai püspökségben Jereván fejedelemnek minden uruki-mani egyházközségébe váradi káplánokat helyeztek, akik a szavárd és kuma-magyarokat megtanították a helyes magyar nyelvre. Az egyházi szertartást a hívek részére mindig magyarul végezték, csak a csendes magán imájukban használták a latin nyelvet, hogy el ne felejtsék. Így eleget tettek a népnek is, a királynak is és a római-német császárnak is. Az István király korában alapított Váci püspökséget, melynek első feje az Árpád házi Benedek püspök volt, most Kurszán várából végleg Vácra költöztették. A királyi ház és a Kurszánház ugyanis eggyé olvadt. Így a Kurszánváron Atilla városában csak az Árpádház nyári egyházközsége maradt. A három herceg elhatározta, hogy Vácot, mint egyházmegyei központot teljesen kiépíti. Géza a fehérvári koronázás után Cinkotára és Mogyoródra, majd Vácra lovagolt. Itt a mogyoródi csata előtt látomása volt. Az ősök Aranyasszonya felszólította, hogy ahol a saka-szkíták aranyszarvasa megjelenik, építsen ott neki templomot. A látomás azzal folytatódott, hogy Péter a szarvánál fogva vezetett egy gímszarvast, a szarvait telerakta égő gyertyákkal, ezután a szarvas eliramodott az erdő felé. Egy helyen azonban megvetette a lábát és király módjára széttekintett, ezután befutott az erdőbe. Ott a vitézek rányilaztak, erre a királyi szarvas a Dunába szökkent és azt mutatta ezzel, hogy az Aranyasszonyok folyója szent folyó. Dunna asszony folyama tehát kétszeresen szentté lett. Mindezeket hallva László és Lam összenézett. László herceg szemében különös fény villant meg és így szólt: "Nem szarvas volt az, hanem a jóságos Isten angyala. Ahol az Aranyszarvas a lábát megvetette, azon a helyen kell felépíteni az Aranyasszonyok és a boldogságos szüzek szent egyházát." Lam herceg elhatározta, hogy a parancsnoksága alá tartozó kőfaragó és vasgyártó embereit haladéktalanul utasítja az építő kövek összehordására és a vasak, épületfák elkészítésére. Összehívta a tizedeseket, a hozzájuk tartozó mesteremberek munkába állítására.

Elindultak Kurszán várába. Ott így szólt Lam az összesereglett mesterembereknek: "Gilgames szent földjén járva a Van-tó mellett Tuspában és Magyarkán látta meg a szép templomot. Annak a mintájára kell felépíteni az ősi Aranyasszonyok és boldogságos szüzek templomát." Kardját kihúzva hüvelyéből és csizmája talpával elsímítva a port, a templom vázlatát meg isteni igazságosság templomának kell lennie, hogy ne szítsa az ellentéteket. Szebbnek kell lennie, mint a Kurszánvári fejedelmi templom." "Úgy legyen." -felelték a hercegek és tizedesek. Ezután Lam herceg, a tizedesek parancsnoki karával sorbajárta a kőfejtő helyeket, majd Vasvárra lovagolt, ahol a szénégető és vasgyártó tizedesek csoportjait állította munkába. Utána a Radnót vezette cserepeseket kereste fel, ahol megbeszélték, milyenek legyenek az előre elkészítendő díszítések. Putnokon az építőfát faragó tizedesek csoportjait bízta meg az állványozó és épületfák elkészítésével. A hibátlan, nem bütykös fákból görgetőfákat készíttetett. Gondoskodott arról is, hogy minden lovaglásnyi távolságra lóállásokat állítsanak fel, hogy az igavonó lovakat meg lehessen pihentetni. Az állásoknak szénával való ellátását a palócok az egész útvonal hosszában vállalták, és több helyen tartalék lovakról is gondoskodtak. Dernő, Rőce, Gerlice és Vashegy lóállásait kellőképpen ellátták lovakkal, mert innen kellett elszállítani Vasvárra a 24 féle méretű, súlyú vascipókat, melyekből a vas-szerszámokat, kerék-ráfokat, görgető vasrudakat készítették. A lovasok irányítását a Pósa-had látta el. Ezek új névadó szokásokat vezettek be: mindig előre tették Imre kisfiának a nevét. Lam a legtökéletesebb Álmosházi jeggyel született Pósa Lászlót tette meg a lovasok parancsnokának. Kísérő lovasainak nagy része Radnóton lakott, ahol a Pósa-had törzsökös volt. A vas és az épületfa szállításának irányítói a Vasvár melletti barkó faluban. Csépányon laktak. Az utcájukat Lam-nak nevezték és megfogadták, hogy ez a név Lam herceg tiszteletére örökre megmarad. Béla kiskirály idejében még mindig érkeztek menekültek a régi Umma és Uruk városból. Béla herceg megengedte, hogy a Sajó völgyében letelepedjenek. A menekülők mind juhászok voltak. A juhok bírták legtovább az elsivatagosodott területeken. Béla hercegnek ezek a menekültek sokat segítettek a népszámlálásban, amikor Magyarka, Szakszin és Jászvásár környékén összegyűjtötték a tizedes jelentéseket.

Amikor Nagyváradra értek, hercegnőjük, Rixa lebetegedett, nehezen ment, szülési fájdalmak kínozták. A szülés nehezen ment, mert a papi orvosok nem mertek Rixának segíteni. Béla kiskirály ezért a népszámlálást intéző Rimaszécset kérte meg a beavatkozásra. Lamér aranyasszony örömmel vállalkozott rá. Fehérbe öltözve segített a kis Lam herceg megszületésénél és a gyermeket uruki-mani szokás szerint is megkeresztelte az ősi uruki-mani névadó naptárnak megfelelően. A szokás az volt, hogy ha az újszülött élete nem volt biztonságban, vagy a papok már lemondtak róla, az aranyasszony gyorsan nevet adott neki. Nagyváradon a fekete-hun tömény névadó naptára volt használatos. Aszerint a születés Lam napjára esett. Lamér Rimaszécs tehát a gyors keresztelési szertartásban ezt a nevet adta az újszülöttnek, még mielőtt Rixa hercegnő aléltságából magához tért volna. Így mutatták be Béla kiskirálynak a gyermeket. A váradi püspök jelenlétében a Lambert nevet adták neki. Béla király meg Géza herceg és testvére, Ilona mindig Lamnak hívták. Rixa és László kiskirály a papokra való tekintettel Lambertnek, Zsófia, Eufémia és a kis Lambert herceg azonban a Lampért nevet használta. Legkisebb testvére Porva-Piroska pedig a legkedvesebb pulija nevével becézte, Lambinak hívta. Lam neve és neveltetése alapján inkább pogánynak, majd igen erős uruki kereszténynek érezte magát. Élete végéig a sóhivatal vezetője, a váradi Kúria parancsnoka és a külügyek intézője volt. Szank volt a mintaképe. Intézkedései nyomán Magyarország gazdaságilag szépen megerősödött. Hároméves kisfiú volt, amikor az utolsó Ummai csoport átvonult Váradon. A menekültek két kis pulikutyát adtak neki ajándékba, Lambit és Ildit. A kis Lamnak ez a két puli volt a legkedvesebb játszótársa. Ez az oka, hogy a kis Porva-Piroska a bátyját is csak Lambinak hívta. Amikor a kis pulikölykök játékos ideje elmúlt, a hercegi nyájak juhászatának ajándékozták őket. A kis Ildi puli után Eufémia kishercegnőt, majd utána Ilonát is Ildinek nevezték. Így került be ez a két név Rixa hercegnő és I. Béla király udvarába. Lam királyfínak nagy érdemei közé tartozik a vasgyártás átszervezése is. A vasgyártók eddig olyan tizedekben dolgoztak, melyekben a pestek felső adagolásánál két idősebb, alul a vascsapoló csatornánál pedig két igen erős fiatal vasgyártó és a tizedes dolgozott. Ezt a létszámot Lam megkétszerezte.

Atilla korától kezdve Nekese fősámán rendszerében minden vasgyártó tizednek a fele, öt fő a pestet szolgálta ki, a másik öt személyt pedig a faszén kitermelésénél foglalkoztatott. Lam herceg ezeket kettéválasztotta és a faszénégetőket is tizedekbe osztotta. Öt ember fát vágott, négy faszenet égetett, a tizedes pedig mindig ott foglalatoskodott, ahol leginkább szükség volt a jelenlétére. A faszenet Lam raktárakban tároltatta, onnan vitték a vasgyártó pestek adagoló szintjéhez. A vasgyártó pesteknél is változott a helyzet. Az adagolást három személy végezte, alul a vascsapolásnál a tizedes vezetésével három erős csapolólegény foglalatoskodott, a fúvatásnál pedig-amit bőrtömlőkkel végeztek, két ember dolgozott egy idősebb daraboló mesterrel. Ennek volt az a feladata, hogy a vascipókat osztályozza. Súlyának és minőségének megfelelően egy vascipóból lehetett ásó, kapa, kiskapa, szekérráf, kovácsolóüllő, vagy szekértengely stb. Amikor Ózd-Vasvárról megérkeztek a furmányosok, a tizedes adta át a megrendelt készletet. A munkákból kivették részüket a fiatalabb asszonyok és a kamaszkorukon túljutott fiuk is. Ha munkaerőben nem volt hiány, az idősebb vasgyártókat pihenőre küldte a tizedes. De nem sokat pihentek, mert ilyenkor a kertjükben dolgoztak. Az irtásokon a bányagondnok ötévenként földet osztott ki a vasgyártók, szénégetők és kőfejtők között. Rendes békeidőben kötelező volt a vasművelőknek minden vasárnap családjaikkal együtt templomba menni, de hadra való felkészülés idején a vasolvasztó pesteknél vasárnaponként is dolgoztak, igaz, hogy félerővel. A többiek délig templomban voltak. Délután azok mentek templomba, akik délelőtt dolgoztak. Aki a templomban elaludt, azt perselyezéssel felköltötték, vagyis pénzbírsággal büntették. A gondnokhelyettes perselyezése a társládát illette. A társládából árvákat és nősülő fiatalokat támogattak. Az elalvás ellen fáklyabottal védekeztek. Azért hívták így, mert éjjel a hegyes végére gyertyát tettek. A templomban ezt a botot az álluk alá tették és ha valaki bóbiskolni kezdett, a bot vashegye felriasztotta.

Az 1077-l078-as esztendő sok munkát adott, sok fegyverre és szerszámra volt szükség, mert Salamon nem nyugodott bele a vereségbe, hanem sógorához IV. Henrikhez futott és Magyarországot hűbéres gyarmatként, adófizetőnek ajánlotta fel. Azt tette, amit István király után Péter, hatalmának visszaszerzése érdekében hűbériséget fogadott. Salamon a vesztett mogyoródi csata után meg sem állt Moson váráig, ott már várta az anyja és felesége, Judit. Anyja korholta, mért nem élt békességben az unokatestvéreivel, lám most elvesztette az országot. Salamon feldühösödött és meg akarta ütni az anyját, de Judit közéjük ugrott és lefogta Salamon kezét. Az asszonyok Bécsbe akartak menni, de Salamon ragaszkodott ahhoz, hogy Pozsony várában telepszik meg, mert az ország elhagyása, az ország elvesztését jelentené. Amíg László herceg a Csörsz vonalán az újabb tárkányképzés elindításán fáradozott, addig Oszlányka fia, Zombor tárkányfejedelem Szabolcs várától Körös-Zsadányon át Szögedig, majd innen Bács és Bodrogvár vidékén Zomborig építette a Csörsz árokrendszer új vandalúz váras vonalát. Ez tüskeváras vizesárokból állott. Lam herceg pedig, amikor visszatért Magyarkáról és Szakszinból, az onnan toborzott kun és úz harcosokat a Csörsz árokrendszerben Csanád ifjúsági lovasfejedelem kiképzőtáborába irányította. Vitézzé avatásuk feltétele volt, hogy megállják a helyüket a lovaglásban, valamint lovon és szabadon való úszásban egyaránt. A Gilgames jegyet viselő lovasokat és tárkányokat Lam herceg kiválasztotta és tizedeskiképzésre küldte. Lam herceg tudta, hogy Salamon nem fog belenyugodni vereségébe, arra törekedett hát, hogy IV. Henrik esetleges támadását a Magyarka és Szakszin tájáról érkező kiváló nyilasokkal és íjászokkal tudja visszaverni. Ezek a harcosok alkották Csanád ifjúsági fejedelem lovas seregének törzsállományát. Hogy a nyugatiak figyelmét ne hívja fel, a kiképzésük a Szabolcsvártól Zomborig terjedő síkságon zajlott le. Géza király hallgatott Lam tanácsára és Bizánc felé keresték a közeledés útját. Géza kapcsolatba lépett VII. Gergely pápával is, aki a császárral való leszámolásra készült. A pápa is szerette volna hűbéresévé tenni Magyarországot. Gézáék úgy gondolkoztak, ha már amúgy is fizettük a pápai tizedet, akkor jobb lesz Róma felé igazodni.

László kiskirály első lányát, Piroskát a bizánci császár fia jegyezte el, s ez által Lam dél felől biztosítottnak gondolta országát. László herceg volt a sereg fővezére. Arravalóságát a mogyoródi csata bebizonyította.

A két sereg 1074 március 13.-án közelítette meg egymást. Ez pénteki napra esett. Egész nap sűrű köd volt. László Cinkota alatt várta Salamon seregét. Mogyoród felől csak nem oszlott a sűrű köd. Másnap hajnalban, amikor László herceg lóhátról bíztatta és buzdította lovasait, lándzsájával megsuhintott egy bozótot. Egy fehér menyét ugrott ki belőle, fel a lándzsájára és azon végigfutva László herceg felsőruhájába menekült. De rögtön ezután megkezdődött a csata. Borona vezér székely és morva vitézei eltiporták Vid ispán bécsi seregét. I. László herceg Géza seregének a segítségére sietett és elkérte tőle a zászlaját, hogy Salamon őt támadja meg. Salamon csakugyan Géza zászlója felé vette az irányt, de ekkor László és Géza vitézei minden oldalról közrefogták. Hátulról viszont Kurszán várából Zombor uruki püspök csapatai közeledtek feléje. Salamon megfutamodott, László herceg kivette a kebeléből a fehér menyétet, az a sűrűségbe futott és erre a bozótos sűrűség is megvilágosodott, még a nap is kisütött teljes fényében. Géza elfogadta a trónt, mert ezt kívánta a főurak, a tizedesek és a vének tanácsa; mellette állt az ország népe is, de a papság a megkoronázott királyhoz húzott. A székely őrség Salamont kiűzte Moson várából, de hívei Pozsonyban megvetették a lábukat és a székely Pozsony nemzetség is melléje állott. 1074 március 25.-én Géza elrendelte a 20 éves tárkányok bevonulását Surány töményébe. Tisztán palóc legénység vonult be. A pozsonyi székelyek megtagadták a szolgálatot, mert Salamon úgy tájékoztatta őket, hogy a 973-as értekezlet minden ilyen célú katonai műveletet megtiltott. Lam herceg Dunakeszitől Tiszakesziig terjedő Kál töménybe a kabarokat vezényelte. A surányi, meg ez a tömény állott Lam parancsnoksága alatt. Lam székhelye Vasváron volt. A gerendavárat már újjá építtette. Tiszakeszitől Maroskesziig a fekete magyarok és a szögedi tömény székelyei vonultak be a Maroskeszi-Kevekeszi töményébe Körös-zsadány székhellyel. Harangod-Titel és Kevekeszi-Zombor között a csajkások töményét képezték ki. Ennek a két töménynek a parancsnoka Petre herceg volt, Levente unokája.

A Körös-zsadányi tárkányvezérséget Daróc vállalta. A csajkásoknak Zombor volt a tárkányfejedelme. A hadsereg főparancsnoka László herceg volt. Ő Váradról irányította a lovasok, nyilazók és íjászok képzését. Mindig egyszerű lovassági öltözetben járt. Lam egyszer azt jelentette, hogy Pozsonykeszinél Salamon vitézei gyakran rátörnek a tárkányképzés táborára. László herceg oda igyekezett. Egy reggelen, amikor éppen a hídépítők munkáját szemlélte, egyszer csak egy porfelhőből kibontakozik Salamon csapata. Salamon messziről nem ismerte meg Lászlót, csak amikor a közelébe ért. László feje felett két angyal röpködött tüzes kardokkal vagdalkozva, úgy fenyegették az ellenséget, a vasba öltözött bajor és a pozsonyi harcosokat. Salamon nagyon megijedt és visszafordult, a várába menekült. Most tehát már nemcsak Géza látta a szarván égő gyertyákkal vízbe ugrató szarvast, nemcsak vitézei látták, mint menekült László kebelébe a győzelmet jelentő fehér menyét, hanem Salamon is láthatta az angyalokat a tüzes kardokkal. Meg is rémült és Pozsonyból IV. Henrikhez futott. Henriknek vesszőparipája volt az "Isten-császárság" eszméje. Ezért készült harcra. De a mosoni székely őrség rögtön jelentette Lam hercegnek a németek készülődését. Henrik a Dunán úsztatta le zsoldos seregét. A hűbéres tartományok nem voltak hajlandók katonát adni a bizonytalan kimenetelű kalandhoz. De a pápaság és császárság nézetei sem egyeztek. A pápa nem volt hajlandó elismerni, hogy a német-római császár az "Isten helytartója". Szerinte ezt a címet annak idején Péter apostol kapta. Salamon seregében akadtak kétkulacsos vitézek is, akik Lamnak hordták a híreket. Lam tehát tudta, hogy Henrik és Salamon mindenekelőtt Nyitrát akarná bevenni. Sokan kétes sikerűnek tartották a tárkányvár megtámadását, de Oposnak sikerült váratlan hadisikert felmutatnia. Erre a császár magához hívta és megkérdezte tőle: vannak-e a magyar seregben is ilyen kiváló vitézek, mint ő. Opost a nagy dícséretre elfogta a büszkeség és azt felelte: Vannak fenséges császárom, sőt még nálam jobbak is. "Ha így áll a dolog -mondta a császár Salamonnak-, akkor te nem szerzed vissza az országodat!" Géza, László és Lam gyorsan kiüríttette a palócok földjét és miután a lakosság minden élelmét és egyéb holmiját a bányavárosokba és a bányagondnokok felügyelete alatt álló területekre menekítették, Lél földjén mindent a tűz martalékává tettek. Henrik csapatait nem volt mivel élelmezni és a császár serege kudarccal távozott az országból.

1078-ban Salamon tett még egy kísérletet, de azt is sikertelenül. Erre a császár Salamont magára hagyta. Közben a bányagondnokok a Lél-síksági fuvarosokkal és menekültekkel épületfát szállíttattak a termékeny síkságra és a tárkányképzésen lévő újoncokkal a falvakat újjáépíttették. Lam hírszerzői a vasvári tanácson hírül adták a külügyek hercegének, hogy a volt bencés Hildebrandt újabban VII. Gergely néven római pápa, a "Krisztus helytartója" címet megtagadta a német-római császártól, de Henrik egyébként is sok esetben szembekerült VII. Gergellyel a püspökök kinevezése kérdésében. A végén aztán a pápa a császárt kiátkozta. Henriket elhagyták régi hűbéresei is. Helyzetén azzal igyekezett javítani, hogy mezítláb elindult Róma felé. VII. Gergely eléje ment és feloldozta az átok alól. De Henrik ezek után sereget gyűjtött a pápa ellen és el is fogatta, majd 1084-ben császárrá koronáztatta magát. De amíg ezt a tervét végre nem tudta hajtani, Salamonnal nem sokat törődött. Egy alkalommal Salamon betört az országba és nagy pusztítást okozott, mígnem Lam tárkányai elfogták. Zombor, a csajkások tárkánya Visegrád várába záratta. Ezt a vártornyot a palócok elnevezték Salamon tornyának. Az ország megerősítését szolgáló terveibe Lam felvette az aranytermelés kibővítését is. Szavárd-magyar földről aranyműveseket hozatott, hogy a növekvő igényeket ki lehessen elégíteni. A vasvári medvetoron, melyen László herceg is részt vett, azt javasolta, hogy Lászlónak a Rheinfeldi Adelheid hercegnőt, Rudolf ellencsászár leányát kellene elvennie. A gondolatot a királyi tanács is helyeselte. I. Géza is a nyugati szokások szerint, vagyis államérdekből nősült. Nagy Károly ivadékát: Zsófia hercegnőt, Arnolf belga-limburgi herceg lányát vette feleségül. Házasságukból született Kálmán és Álmos. Hat lányuk közül négyen Lebédházba mentek férjhez, ketten még kiskorukban meghaltak. Géza a felesége halála után másodszor is megnősült. Egy bizánci patricius lányt, Sinnadenét vette feleségül. De Sinnadene 1077-ben visszament Bizáncba, mert Lam herceg felesége féltékenykedett rá. Alaptalanul, mert sógornője csak külügyi dolgokról tárgyalt Lammal. A királyi tanács azon a véleményen volt, hogy Gézát az vitte a halálba, hogy a pápaság és püspöki kar nem ismerte el igazi királynak. A főnemesség 1074-ben Fehérváron megkoronázta ugyan, de a megkoronázott király akkor még élt. A papság minduntalan azt szorgalmazta, hogy béküljön ki Salamonnal és adja át neki a királyi koronát. Gézára hatott IV. Henrik kiközösítése is és félelmében elkezdett levelezni a pápával. Ezt tette Salamon is. A pápa Gézát jóakaratúlag figyelmeztette, Salamont pedig korholta, de a kibékülést mind a kettőnek ajánlotta. Géza ebben a lelki őrlődésben halt meg idő előtt. Pedig 1074 március 17.-én VII. Gergely már támogatásáról biztosította.

1075 március 25.-én pedig Lam herceg levéltára szerint így írt a pápa: "Géza herceg! Salamon IV. Henriktől reméli a hatalmat, de az a te kezeid között van. Csak békülj ki Salamonnal! Éljetek békességgel!" 1076 Karácsonyán a hercegek részt vettek a szekszárdi monostorban tartott istentiszteleten. Géza itt Dezső érsek és a papság jelenlétében apjának, I. Bélának a sírjánál egészen új elhatározásra jutott. Rövid uralkodásának zaklató eseményei annyira megviselték, hogy Vasvár medvetorán a tizedesek tanácskozásán elrendelték a hatalomátvételt. De Géza ingatag volt. Megszűnt benne az uralomvágy. Teljesen elkeserítette, amit az egyházi emberek folyton hangoztattak, hogy a felkent királynak soha meg nem szüntethető joga van az uralkodásra. László kiskirálynak, de főként Lamnak azonban az volt a határozott álláspontja, hogy mivel a Salamon uralkodása alatt anyagilag teljesen tönkretett országot vettek kézbe, amit csak most sikerült újból helyrehozni, a püspöki kar nem kívánhatja, hogy újból a nyakunkba vegyük, amit Salamonnal együtt letettünk: a német hűbért. Géza le akart térdelni, de László és Lam karon fogta, mintha gyengeségében támogatnák. Tudták, mi következett volna a térdeplésre. Géza a medvetoron felesküdött az ünnepelt medve előtt, hogy fél éven belül a pápa és a papság kívánságának megfelelően az országot visszaadja a törvényes királynak, Salamonnak és magának csak a Pannon hercegséget tartja meg. Lászlónak marad Várad székhellyel a keleti országrészek védelme, Lamnak pedig Vasvár központtal birtokában marad a kabarok és a palócok földje, a tárkányfejedelemségek további megerősítésének feladatával. László ezzel szemben így foglalta össze a maga felfogását: az öregek és a tizedesek tanácsa a vasvári medvetoron látta, hogy súlyos esztendőnek nézünk elébe. Tehát már csak azért bocsáthatjuk gazdaságilag rendbehozott országunkat a németek hűbérisége alá. Salamon könnyelmű uralkodása alatt az országunk egyszer már tönkre ment. Újból nem kísérletezünk. A nép jólétét nem áldozhatjuk fel Henriknek, az ő pápa elleni esztelen küzdelmének. A nemzetgyűlésnek és a királyi tanácsnak kell eldöntenie, hogy római módra egy triumvirátusnak, vagy a legalkalmasabb személynek adja-e át a hatalmat.

Lam röviden így vázolta a nemzetközi helyzetet: Keleten a tizedesek minden uruki-mani egyházat a római egyházba tereltek. A Szabolcs nagyfejedelem nemzetségéből való új uruki püspök, Zombor csak az Árpádház püspöke lett és nyáját Encs vidékétől Magyarkáig a római egyházba vezette. Bosszúból most Bizánc a kunokat bérelte fel ellenünk. László kiskirálynak ezek szerint súlyos háborúskodásban lesz része a kunokkal és úzokkal. Henrik vissza akarja állítani Nagy Károly birodalmát. Ezt nem szabad elősegíteni. Géza erőt merítve testvére beszédéből, azt mondta: VII. Gergely levelei és Dezső érsek intelmei után helyesnek és Isten akaratával egyezőnek tartom a Vének tanácsának és a tizedesek vezéreinek a döntését. Bízzuk, tehát magunkat az Isten akaratára és egy fél év múlva én a hatalmat átadom a legilletékesebbnek. Dezső érsek a bibliából vette a feleletet: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené! Ezeket a beszédeket és az utánuk következő hosszúra nyúlt tanácskozásokat azután mindenki a saját szája íze szerint magyarázta. A papság úgy, hogy Géza leborult az érsek elé és vétkesnek vallotta magát, miért a törvényes királyt elűzte az országából. Dezső érsek szerint az ő intelme használt és a hercegek megígérték, hogy Salamonnak visszaadják az országot. László és Lam váltott lovakkal Vasvárra lovagolt. A tárkánynapokat ünneplő tizedesekkel és bányagondnokokkal megtárgyalták a helyzetet, hogy tisztán álljon minden előttük. Megállapították, hogy aratásra akármelyik herceg átveheti a hatalmat. Dezső érsek kívánságára megindultak a tárgyalások Géza és Salamon között. A papság a hercegeket is igyekezett befolyásolni, de László kijelentette: Az egyesített törzsszövetség serege azért van, hogy harcoljon! Sűrű levélváltás volt Dezső érsek és Lam között is. Sőt az érsek még Lamot is megfenyegette, hogy kiközösíti az egyházból. De Lam visszaírta: A tárkányok és kézművesek a kiátkozás után elhagyják az országot. De előtte a főnemesek és tizedesek aratásra még végrehajtják a vasvári medvetoron hozott határozatot! A hercegek tehát könnyen elviselték a papság zaklatásait, de Géza lelki beteg lett. Mindenből lelkiismereti kérdést csinált és állapota csak súlyosbodott. Lam elment Szaloniába, hogy az avarokat rávegye a Magyarországhoz való csatlakozásra. Szlavóniai mintára Horvátországban és Dalmáciában is megszervezte a magyar, székely és avar tizedesek tanácsát és a csatlakozást ezzel előkészítette. Vasvárra csak Húsvét előtt érkezett vissza. A papok leveleire azzal válaszolt: Hazánk érdeke azt kívánja, hogy Magyarkára menjek. Addig mindent a tárkányfejedelmek intéznek. De aratásra Fehérváron leszek! Lam Magyarkára menet betért Váradra, mert a szoboszlói tárkányoktól azt hallotta, hogy László herceg Váradra ment. Lam itt megmutatta Lászlónak a papoktól kapott levelek másolatát. Ezeket a leveleket a papok Lászlónak is megküldték.

László haragos volt és ezt mondta: Ezek a lélekkufárok ne akarják vásárra vinni a mi bőrünket is úgy, mint Géza bátyánkét. Nekünk kell az erősebbeknek lennünk. Nekik könnyű a püspöki székből, meg az érseki helyről dirigálni, mint nekünk a görögök által felbérelt kun zsoldosokkal harcolni. Ha én Gézának volnék, minden önző intelmük után rájuk veretnék. A papok azért vannak, hogy imádkozzanak! Lam herceg tanácsára minden érseki és püspöki intelemre László ráírta: A kunok és úzok betörtek a székelyföldre, ezért aratásig a harcoló csapatok élén védem a hazámat. Váradon a Rimalányok mindezeket a papi írásokat rovásba tették és Lam herceg magával vitte őket Szakszinba, a sámánképzés városába. Innen sok tárgyalás és tanácskozás után Füzesgyarmaton át az Élet templomába kerültek. Fehérvárról rossz hírek érkeztek. Géza állapota egyre súlyosbodott. Ezért április közepén László és Lam Géza betegágyához sietett. Géza látható örömmel fogadta öccseit és ágya mellől mindenki mást elküldött, majd halkan annyit mondott: Ne higyjetek a papoknak, mert azok csak a maguk hasznát nézik. 1077 április 25.-én meghalt. A főurak az Öregek Tanácsában, a kézművesek tizedes tanácsa, a földművelő tizedek és a hadsereg mind László mellett voltak. A Vének tanácsában felkérték a korona elfogadására. László gondolkodási időt kért és az ország összes tizedeseinek meghallgatása után engedett a kérésnek és az uruki koronával Vasváron megkoronáztatta magát. De Fehérváron a másik koronával még az egyháziak rábeszélésére sem volt hajlandó magát addig megkoronáztatni, amíg Salamon él. Ezért a nép Lászlót eleinte a tárkányok és kézművesek királyának nevezte. Tudták, hogy csak Lamnak, a "kutyás hercegnek" a várában koronázták meg sima koronával. Ebben az időben Vajk és Csege-Tünde unokájának a fia, Rozsnyó vitéz volt a székelyek tárkányfejedelme. Nagyapjának, II. Zoltánnak a várát rendbe hozatta. III. Zoltán vára nem bizonyult elég nagynak, ezért Rozsnyó várát újjá építtette. Ez a Rozsnyóvár az avar korban jó erősség volt minden dél felől jövő veszedelem ellen. Rozsnyó szép dalia volt. Vitézségével már gyermekkorában kitűnt, László kiskirálynak egyik kedvenc töményvezére lett. Rozsnyót egyszer az Oltban való fürdés közben megkérdezte László: Honnan vetted ezt az enyémhez hasonló anyajegyet? Rozsnyó elmondta, hogy Vajk ifjúsági fejedelem, amikor tárkányképzésen volt Körös-Zsadányban, megismerkedett Temes töményvezér lányával Csege-Tünde rimalánnyal.

Szerelem lett, gyermekük született, de Sarolt nem engedte feleségül venni Csegét, mert Vajknak a nyugati kereszténység szokásának hódolva egy nyugati hercegnőt, a bajor Gizellát szemelték ki. Géza fejedelem parancsára Csege-Tündét Vid hadnagyhoz adták feleségül, de Vid nemsokára hősi halált halt. Házasságuk hetedik hónapjában megszületett a kis Zoltán. Vajk a gyermeknek egy gerendavárat építtetett, Zoltán várát. Ennek a Zoltán vitéznek azután 8 fia és 4 lánya született. Vitézsége jutalmául kisfejedelemmé tették, még nagyapjának, István királynak az uralkodása alatt. Ezt a tisztséget viselte, amíg hősi halált nem halt. Utána 1025-1036 között Erős Csák fia, III. Zoltán lett a kiskirály. A szerencsétlenül járt Imre herceg helyett ő lett volna István király után az uralkodó, de 1036-ban ő is hősi halált halt. Így Péter jutott a trónra. II. Zoltán utódai lemondtak trónigényükről, mert Anasztáz-Asrik érsekék Zoltánt nem ismerték el Vajk-István király utódjának. Pedig Vajk addig nem vette el Gizellát, amíg Csege-Tünde 996 medvetorán meg nem halt. Fia, Bagamér a sóügyek intézője lett, ami abban az időben igen előkelő beosztásnak számított. Ennek a korán-1036-ban-elhalt Bagamérnak az ötödik fia vagyok én, mondta Rozsnyó vitéz. Rozsnyó a tizedesek ezredese lett, majd a mogyoródi csatában tanúsított hősiessége után Géza király tárkányfejedelemmé léptette elő. Így lett Székelyföld tárkányfejedelme. László már korábban is sokra becsülte Rozsnyót, aki Vasváron arra vállalkozott, hogy Zombor uruki püspökkel együtt Lászlót királlyá koronázza. Lam herceg és Rozsnyó tárkányfejedelem a tizedeseknek kötelezővé tette, hogy katonai kiképzésük második évében megtanulják a rovásírást. Ezt használta Lam herceg a külügyi szolgálatban. Így tartották a kapcsolatot az Élet templomával is. László király Váradi Kuriája és a Királyi Kuria azonban csak latin nyelvet és latin betűt használt. Lam és László persze jól ismerték a latin betűt is. Rozsnyó és tárkányfejedelem társai csak rovással továbbították üzeneteiket. Vasváron a koronázási szertartás utáni díszlakomán Rozsnyó tárkányfejedelem szóvá tette, hogy dédapjának, Vajk-István királynak szentté avatását kellene javasolni. Második javaslata pedig az volt, hogy az uruki-mani keresztények is vegyék fel a római katolikus szertartású hitet, hogy veszély esetén ennek a keleten eléggé megerősödött egyháznak a tagjait könnyen át lehessen telepíteni Magyarország területére. A papság ezt a javaslatot a kereszténység keleti győzelmének tekintette. Lam hírszerzői Rómából azt a hírt hozták, hogy VII. Gergely támogatni fogja István király szentté avatását.

A pápának az is tetszett, hogy László a keleti pogánysággal szemben védelmezte a nyugati kereszténységet. Salamont viszont elmarasztalta, hogy a civakodó Henrik példájára cselekszik és csak a békétlenséget keresi. VII. Gergely a régi feljegyzésekből tudta, hogy a Vata-féle lázadás alkalmával majd az egész püspöki kar életét vesztette, de az ifjú László már a kereszténység védelmének bajnoka. A tizedesek tanácskozásán Vasváron pedig így gondolkoztak: Bizánccal szót kell érteni, nehogy tovább támogassák a kunokat. A hercegek ebben az irányban igyekeztek lépéseket tenni, de nem hanyagolták el a másik oldalt sem és László küldöttséget menesztett VII. Gergelyhez, hogy a szentté avatás kérdésében támogassa Magyarországot. VII. Gergely intézkedett az István király, Gellért püspök és Imre herceg szentté avatását előkészítő eljárás megindítására.

A szentté avatás kérdésében a keresztény egyház megszervezésén kívül István király mellett szólt, hogy a nép oltalmazója, a szegények és árvák, a védtelenek védelmezője és segítője volt, országát Szent Péternek ajánlotta fel. Minden alkotását a Szent-Lélek, a Világosság sugározza be. 1083 augusztusában felnyitották a sírját, de a koporsó fedelét nem tudták leemelni. Ekkor Caritas solymai apáca azt üzente, hogy látomása szerint addig nem nyílik meg a fedél, amíg Salamon börtönben van. Ezért Lam herceg kútásó tárkányai kiengedték a börtönből Salamont. Erre megnyílott a koporsó, de kezén a királyi gyűrű már nem volt meg. A Lam-féle vizsgálat szerint sírrablás történt, mert nem találták meg a nagy király jobb kezét. A papság úgy tudta, hogy adományaira való tekintettel István jobbját bebalzsamozták. A hívők szerint a felnyitás pillanatában nagy fényesség töltötte be az egész székesegyházat. Bénák és vakok gyógyultak meg. Betegek járultak a szent király koporsójához és szenvedéseik ott megenyhültek. 1083 augusztusától Fehérvár zarándokhellyé vált. Minden nyomorék elindult Szent István sírja felé és sokan már út közben meggyógyultak. Pogány szokás szerint fehér kőből oltárt emeltek gyógyulásuk emlékére. A koporsó felnyitásakor László is Szent István teteme elé járult. A jelenlévők szerint a test illatos, rózsaszínű nedvet árasztó kegyszerek között feküdt. László is hiába kereste a királyi gyűrűt, nem találta. De Lam sem és László sem hitte el, hogy az arany rózsaszínű kegyszerré változott. Miltény fia, Zombor uruki püspök pedig világosan emlékezett rá, hogy a királlyá avató gyűrűt eltemették István királlyal. László király a sok ólálkodó szerzetest elparancsolta a sírtól, hogy a szegény nép is megközelíthesse azt. László király vizsgálatot rendelt el. Három év múlva Merkurius szerzetes jelentkezett, hogy angyalok átadták neki Szent István bebalzsamozott jobb kezét. A szerzetesek ezt elhitték. László király pedig megalapította Merkurius vezetésével a Szent Jobb apátságot.

Salamont Visegrádon szabadon engedték. De nem sokáig időzött ott, hamarosan német földre távozott. Felesége már nem szívesen fogadta a trónját vesztett királyt: szóba sem állt vele. Salamon erre hátat fordított a nyugati világnak és keletre ment a kunok és úzok országába. Sereget szervezett, de Szakszin ellenezte a szövetséges hercegek megtámadását. Salamon Besenyő-Fehérvárra ment érintkezést keresni a görög kereskedőkkel és Bizánc szolgálatába állott. Hadserege azonban Rozsnyóvára mellett vereséget szenvedett. Innen Vidinbe ment, de amikor a magyar városrészben, Bödönben megjelent, az ifjúság megverte. Szerzetesek gyógyították ki. Ezek a görög szerzetesek beajánlották a görög haderőbe. Megmaradt híveivel felderítő csapatvezérként szerepelt. Egy rabló kun csoporttól ismét vereséget szenvedett. A császári haderő azt jelentette az illetékeseknek, hogy elpusztult. Ezek után a felesége már férjhezmenési tervekkel foglalkozott. Salamon azonban nem halt meg és a reményt sem adta fel, hanem mint szerzetes Fehérvárra ment, jelentkezett László királynál. László pedig a Szent Jobb apátságba küldte. Később Lam herceg megbízta, hogy egy Bodon nevű, több nyelven beszélő tárkánnyal menjen Pólába és ha jó eredményt érnek el, Szlavónia és Dalmácia uralkodója lehet. Bodon hírszerző 1085 disznótorára visszaérkezett és jelentette, hogy Salamon kötekedő természete miatt egy dalmát borkimérésben halálát lelte. A Lam hercegtől kapott aranyakat mind elitta. Eltemetésének költségére nem maradt semmi sem, ezért holttestét a hajósok a tengerbe dobták. Bodon és társai az eseményt egy részeges velencei művésszel rajzban megörökíttették és ezt a rajzot Bodon Salamon hercegi kardjával együtt beszolgáltatta Lam hercegnek. László király mindezt közölte Salamon feleségével s az most már nyugodtan férjhez mehetett. Lam herceg Fehérvárra tanácskozásra hívta össze a tizedeseket s annak végeztével Lászlót, a tárkányfejedelmek és a töményvezérek jelenlétében a Székesegyházban 1087-ben királlyá koronázták. Lászlót kétszer koronázták meg. 1077-ben Vasváron és 1087-ben Fehérváron. A két koronázás közötti tíz év alatt megszületett a várvédő és kézműves tizedesek, valamint tárkányok és bányagondnokok újabb írástudó serege. Ezek Lam vezetésével fejlettebb ipari és mezőgazdasági kultúrát teremtettek. Megnőtt a lakosság biztonságérzete és jóléte. És végül megtette első lépéseit a világi irodalom.

1077 május elsején Lam herceg az újjáépített Vasvár hegyére összehívta a palóc tizedeseket tanácskozásra. Ezen a következőket állapították meg. Nazir beavatott élete annyira tiszta és tanítása olyan egyszerű és meggyőző volt, hogy vallása -ha sok nehézség árán is- végül elterjedt a római birodalomban. Életének 29. évében Ordoszból Agadiba menet Urukban, Erek városában is hírdette a szeretet vallását. Ennek hívei lettek a magyar törzsszövetség vezetői is. De a nagy birodalomban a görögök keresztény vallása után megszületett a Péter apostol által alapított római keresztény egyház is. Csakhogy az a földi hatalom egyháza lett. Az érdek nélküli szeretet egyháza, vallása és a Bizánci keresztény egyház közötti nézeteltérések, meg a nyugat felől fenyegető veszély miatt a nyugati római egyházhoz csatlakoztunk. Érdekeink azonban megkívánják, hogy Bizánc, az észthoni Baskíria, Kuma-Magyarország, valamint a kun-úz szövetség irányában is fennmaradjon a jó viszony. Ezért a Duna vonalától az Almák Atyja városáig továbbra is fenn kell tartani, mint jó összekötő kapcsot a rovás használatát, Magyarkán pedig a Váradi Kuria által felállított magyar katolikus egyházat, melyet Róma is elismert. Háborús időkben mindig számíthatunk a Szavárd-magyar katolikus egyház híveire, ha viszont ők vannak veszélyben, a szavárd-és kuma-magyaroknak hazánkba való bevándorlását mindig megengedjük. Hiszen ők tartaléknak számítanak. És elfogadjuk uruki-mani bibliájukat is. István király szerencsétlen házassága folytán Pannon-Vasvár elvesztette a jelentőségét Lóbérc és Karatánföld elvesztése idején, rá már nem számíthatnak. Ezért Palóc-Vasvár területét kell kifejleszteni Rozsnyó-Rőce-Gerlice-Vashegy vonaláig. Ehhez szükséges a palóc tizedesek támogatása. László király terve szerint Sárlajta és Pozsony között ki kell építeni Lam várát: ez lesz hivatva megakadályozni a további német terjeszkedést. Régi Szlavónia és Horvátország Ilona és Zsófia hercegnők házasságai folytán társországunk, de Kálmán herceg tervbe vette Dalmáciának társországgá tételét is. Ezek a tervek azt jelentik, hogy Palóc-Vasvár területe Bikhegy vonalától Dobsináig terjed és kör alakban érinti Fülek és Garadna táját is. Az ismert okok miatt teljes vasanyagunkkal fel kell készülni minden eshetőségre.

Ezek után felesküdtek László király terveinek véghezvitelére. Ez történt az égerfa alapokon, bükkfából épült 21 karélyos, fazsindelyes Palóc-Vasváron. Ezzel elkezdődött az a korszak, amely Palóc-Vasvár egész vidékét fellendítette a kézműves iparban. Pannon-Vasvártól már nem lehetett remélni semmi erőfeszítést, mivel Avariát, a vasat bőven termelő Lóbércet és a Karatánföldet elvesztettük. Hírközlési célokra Lam herceg bevezette a palóc rovások használatát, ez az írás csak kevéssé tért el a maruzok, a daraguzok és a székelyek rovásától. Nagyállattartásban a páros rovásokat rendszeresítette, ezzel megkönnyítette a mezőgazdaságok tizedeseinek elszámolását. Az ősi rovást a nép udvari, vagy kézműves rovásnak hívta. A latin írás a Pannonföldön és a püspöki székhelyeken volt általános, a rovásírás világa Lam várától (a mai Hainburg) Magyarkán át Almák-Atyja birodalmáig terjedt. (A buddhizmus az ordoszi rovásírást teljesen megszüntette.) Dezső érsek Lam hercegről tudni sem akart. Lam már gyermekkorában is olyan makacs volt, hogy még az apja parancsára sem volt hajlandó megcsókolni a papok, még az érsek kezét sem, inkább elfutott. Ezért nem is nevezték Lamnak, csak a korán elhalt Lambert, Lampért nevén szóltak róla. Fehérváron, vagy Esztergomban csak a koronázáson és temetéseken jelent meg. A nyugati lovagok a halálmegvető hősiességről énekeltek és minden kis csetepaté előtt imádkoztak; Lam azt hirdette: István király óta csak imádkoztunk a békéért és elvesztettük az ország egyharmadát. De most fel kell készülnünk arra, hogy Hunnia és Avaria területéből mennél többet ismét a magunkévá tegyünk! László királyt, mint délceg lovagot megénekelték az igricek és regősök. Ő is imádkozott minden csatája előtt. Víziói is voltak. Énekesei ezt úgy magyarázták, hogy felajánlotta magát országának boldogulásáért. Alakjában is áldozattá válásra való készségében is Álmos életét örökölte. Szuvár csatamezején Álmos is az Encs kapu vidékén aratott győzelemről álmodott. Lam tizedesei minden tettét megörökítették és a tárkányszállásokon hőstetteiről énekeltek. Amikor Rozsnyó és Zoltán vára alatt Bizáncból felbérelt kun és úz harcosokat fogtak el, nem kivégzéssel kezdték, hanem László király nevében felszólították őket a megtérésre. Így rendelte a király, mert az volt a szent meggyőződése, hogy aki a közös szent egyházhoz megtér, az örökké él. László király ezt a megbocsátó hajlandóságot apjától, I. Béla királytól örökölte. Harcban kitartó volt, Álmos szívóssága jellemezte. Nem Géza bátyja szerzetesi szemléletével, hanem inkább a pusztai nomád fejedelmek szemével nézett mindent.

Lam uruki-mani keresztény, sőt majdnem pogány volt. Erősen hitte, hogy a Föld nem tányér-korong, mint ahogy az egyház mondja, hanem, mint a palócok mondják: gömbölyű. Ezt egy hajnalig tartó vitatkozás után László is elfogadta és ettől többé nem tágított, még a Váradi Kuria 1080-as tanácskozásán sem. De László kitartott a pápaság mellett is, megfizette a pápai tizedeket. Ami pedig a németeket illeti, nem titkolta, hogy ha összeütközésbe kerülne a német császárral, országát minden eszközzel megvédené. A nép a szegények, árvák és elhagyottak védelmezőjét látta benne. Salamont a királyi tanács tudta nélkül minden útján végigkísértette. Amikor a kocsmai verekedők a holttestét e tengerbe dobták, a tized-őrség kihalászta, elégette és porait Polából hazahozta. Az urnát bemutatták Lamnak. László király parancsára Salamon porait Visegrádon Salamon tornyának az árnyékában eltemették, temetésére meghívták Salamon pártolóit, akik Hunt-Pázmán-Vecelin féle ivadékokból tömörültek. Azok is látták a Salamon után maradt értéktárgyakat is. Erről főpapjaik Rómába is küldtek jelentést. Ezek után Salamonnak vadházasságban élő özvegye, Judit is megköthette az új házasságot. Nyugati körökben, számításba véve Magyarország jó gazdasági helyzetét is, mind több felől lehetett hallani, hogy az lesz a helyes, ha a Szentföldre vonuló hadaknak László király lesz a vezére. De erről sem László király, sem Lam hallani sem akart. A tizedesek medvetori tanácskozásán őszintén nyilatkozott: Bűnös vagyok, mert a 24 hun törzs szövetségének egysége ellen cselekedtem. A szentföldi csapatok feletti fővezérséget el nem vállalhatom; az ottani szabir-maradványokat nem gyilkolhatom le! Nem dísz a királyi korona, hanem súlyos teher. Lamnak és Lászlónak közös vágya volt kijutni a tengerre. Amikor húgát, Ilonát Zvojnomir horvát király feleségül kérte, a Királyi tanács Lászlóval és Lammal egyetértve beleegyezett a házasságba. Ezzel kapcsolatban Szlavóniában a Csörsz vonalán kiképzett tizedek telepedtek le. László aztán Szlavóniát társországgá tette. Ilona férjét belső zavargások során meggyilkolták. Ilonának nem volt gyermeke és a horvát pártok az utódban nem tudtak megegyezni. Az özvegy a főurakkal László beavatkozását kérte. Lam felriasztotta a Csörsz vonal harmadéves legénységét és Rozsnyó tárkány leszerelő határőr részlegét. Horvátországot már majdnem teljesen megszállták, minden ellenállás nélkül, amikor Korbávia fellázadt. László király erre elfoglalta az egymással folyton viaskodó várakat.

Első cselekedete az volt, hogy Zágrábban püspökséget szervezett, de VII. Gergely halála után pápai hűbérességre már nem volt hajlandó. Az új pápa nem is élezte ki az ellentéteket, hiszen Lászlót kedvelte és László sem folytatta tovább az előnyomulást Dalmácia meghódítására. Erre Lam is figyelmeztette, mert a tartalék kimerülő félben volt és a közrendre is gondolni kellett. IV. Henrik és a pápa közötti harcban László eleinte a pápa mellé állott, mivel Henrik akkor háborúval fenyegette az országot. Ez ellen úgy védekezett, hogy feleségül vette Rudolf sváb herceg lányát, Adelheidet. Rudolf azonban a Henrik elleni háborújában elesett és 1090-ben Lászlónak a felesége is meghalt. Három lányuk volt: Telena, Igonka, Piroska. A bizánci és római keresztségben más-más névre is megkeresztelték őket. Váradon Zombor uruki püspök az említett neveket adta nekik. Ugyanez a Zombor püspök részt vett Bizáncban azon a keresztelésen is, amelyen Priszkosznak az Iréne nevet adták. László Lam tanácsára gyakorolta a püspökök kinevezési jogát, a Magyarka, Szakszin és Jászvásár magyar püspökeinek tanácsára nem ellenezte a papok házasságát. A pogány kunok megtérítésére élete utolsó percéig gondja volt. A Csörsz vonalán képezték őket tovább és a Szlavónia-Horvátországi rendfenntartó állományba kerültek. Arra még volt ideje, hogy István király törvényeit néhol egy kissé szigorítsa, másutt enyhítse. Párt-harcokba nem avatkozott bele, ezt Lamra bízta, aki mindent ügyesen megoldott. Ügyelt arra, hogy a Szentszékkel összeütközésbe ne kerüljön. Somogyváron francia szerzetesekkel bencés apátságot alapított. Az ünnepségen ott volt a pápa követe is. Abban viszont még Rómának sem engedett, hogy a kispapok nősülését megtiltsák. 1082 medvetorán Vasváron, ezt a tizedesek Lam álláspontjának helyeslésével fajírtásnak minősítették. Az uruki-mani biblia is megengedte a papok házasságát. A pápa viszont az uruki-mani bibliára és Jézusnak arra a levelére, amelyben a papok házasságáról van szó, azt mondta, hogy László király az ilyesmivel idegen nyáj nyomába szegődik. Lehet, hogy ebben része volt annak is, hogy László király betegségére hivatkozva nem fogadta el a keresztes hadak vezetését. Pedig még a császári koronát is felajánlották neki, de ő nem vágyott rá.

A Váradi Kuria öregei azt mondták: amikor László király az oltár előtt imádkozott, a földről fölemelkedve lebegett. A kunok elleni harcában meg, amikor a sereg éhezett, bölénycsordát varázsolt eléjük, dárdájával pedig vizet fakasztott. Torda mellett, mikor a nagy kun sereg László király hadát üldözőbe vette, László Aranyasszonyos zászlóját az égre emelte és így imádkozott: "Jóságos Földanya, Istennek szent Anyja! Segíts meg bennünket!" És ebben a pillanatban a sziklahegység kettévált, a száguldó kunok a hasadékba zuhantak és szörnyet-haltak. László király serege megmenekült. Az 1091. esztendőben nagy szárazság volt. A kunok Kövezsden túl üldözték a király seregét. Elérték a Mátra völgyében Verebély faluját és itt már nagyon szomjasak voltak. László így imádkozott: Jóságos Földanya! Adj inni a seregemnek! Az ősanya megjelent és László előtt lebegve 720 lépésre egy sziklához vezette. Itt László az ősanya intésére dárdájával a sziklába szúrt és a sziklából három helyen víz fakadt. A szomjazó sereg ihatott, a vízhez szarvasok siettek és így a vitézek ennivalóhoz is jutottak. Azon a szent helyen, ahol a Földanya megjelent, Lam szekeresei és az ácsok még László király életében egy kegyhelyet építettek. Ettől kezdve a fiatal házasulandók itt esküdtek, a helyet pedig Szentkútnak nevezték. Testőrségét a székelyek adták. II. Zoltán, Rozsnyó tárkányfejedelem unokája vezényelte őket Váradra. Ez a város volt László szívéhez a legközelebb. Innen indította a kunok és úzok ellen legdicsőbb hadjáratait is. Leszerelt testőrségét Mosonba, Lam várának környékére, a Zalaőrségbe és Pozsonyba telepítette. Testőrsége minden évben Vasvárra is elkísérte a palóc medvetorra. Vele volt mindig Rozsnyó székihun tárkányfejedelem is, aki a vasbánya vidéken lévő Rozsnyó várost újjáépítette. 1094 őszén kaukázusi avarok érkeztek a Baracsságba. Uruki-mani hitűek voltak, de Zoltán várában felvették a nyugati kereszténységet. A városépítésben foglalkoztatták őket. Ebben a nagymérvű munkában sok kézre volt szükség. És a vaskő-fejtő tizedek munkájában részt vettek és Lam herceg tervei szerint Dalmáciában is mennél előbb meg kell szervezni a dolgokat, hogy tengerhez jusson az ország. De ehhez akkor még ötévi erőfeszítésre volt szükség. László király jóelőre megbízta Rozsnyó tárkányfejedelmet a rendfenntartók kiképzésével. László király is, Lam herceg is nagyon szerette Rozsnyó tárkányfejedelmet, számítottak is rá, mert akaratát Vasváron is, a fehérvári tanácskozásokon is mindig keresztül tudta vinni. 1083 augusztus elején székely testőrségével ott volt a fehérvári ünnepségen is, amikor István királyt, dédapját szentté avatták. Rozsnyó akkor azt mondta: Mért nem lehet egy füst alatt Imre herceget is szentté avatni?

II. Zoltán kiskirály utódai a székely testőrséggel együtt addig el nem hagyják Fehérvárt, amíg ez is meg nem történik. Könyörgés ide-oda, kiutasítás, parancs, semmit sem használt. A székely testőrség nem tágított: folyton imádkozott, gyónt és áldozott a nagy székesegyházban, de a helyőrséget nem hagyta el. Fehérvár lány-és asszonyserege is nagyon megszerette a víg testőrhadat. Lam előtt Rozsnyó kikötötte, hogy a szenttéavatás nem a hadsereg és az iparosítás terhére fog menni, hanem a költségeit a papság bevételéből kell fedezni. Az esztergomi érsek vállalta és Lam szemet hunyt az aranybányák szétosztása felett. A külföldi vendégek és a rendfenntartó testőrség élelmezése tehát az érsekséget terhelte, a makacs testőrség nem tágított. Rögtön megindult hát a sűrűbb levelezés és a sürgetés Imre herceg szentté avatásának kérdésében is. László is, Lam is pártolta a testőrség javaslatát. Így aztán a pápai követ már 1083 november 5-én szentté avatta Imre herceget. Ünnepségek voltak nemcsak Fehérváron, hanem a Váradi püspökségben is. Az ünnepségeken Moson, Pozsony, Lamvár, Felsőőr, Csíkszék, Gyergyószék, Kézdiszék és a Barcaság is képviseltette magát. A nagyváradi ünnepségeknek szervezője Kálmán herceg volt, az Árpádház későbbi uruki-mani öspöröse. Csak 1094-ben tették meg uruki-mani püspöknek, hangoztatva, hogy az ő halála után már nem lesz több Árpádházi püspök, mert Magyarországon az uruki és a római katolikus egyház egyesült. Az egyesítés főként László király érdeme volt. Amíg a testőrséggel együtt a tizedesek is Fehérváron időztek, Kálmán herceg saját szemével láthatta, milyen hatalmas erő van az ősi tizedesi intézményben. Hogy megnyerje őket, Lamhoz és Rozsnyó tárkány-fejedelemhez fordult. Elég gyakran részt vett Vasvár medvetorán is, hiszen az ország sorsa itt dőlt el. Nemcsak Zombor uruki püspöknek, hanem Kálmán hercegnek is szenvedélye volt a könyvgyűjtés. Mani bibliától kezdve arab tudósok bölcseleti könyveiig mindene megvolt három helyiséget betöltő könyvtárában. Irodalmi jártasságát még az ellenséges érzelmű püspökök is elismerték, amikor, bár lekicsinylő igyekezettel, így nyilatkoztak: Kálmán váradi püspök volt, de mivel Lászlónak csak lányai voltak, uralkodnia kellett. Könyves király lett belőle.

Az öccsét, Álmos herceget Lam herceg tanácsának kikérése nélkül, lázadás miatt megvakíttatta. Szent Istvánon is túltett, mert Álmos herceg 5 éves kisfiát szintén megvakíttatta. Mindenki azt mondta rá: László derék, szép szál király volt, aki egy fejjel kimagaslott harcosai közül, de Kálmán csak könyvet hordott mindenüvé a hóna alatt és ettől megpuklisodott. De rosszaságában még sántítani is kezdett. Lam herceg, ha elő nem készíti hódításait, nem lett volna annyi sikere. Kálmánt László király sem kedvelte. Az 1095. évi medvetori tanácskozáson azt mondta, hogy sokkal szívesebben látná a trónon a szép külsejű Álmos herceget. A főurakat azonban nem a szép külső, hanem Kálmán műveltsége hódította meg. Az idegen nyelvű magyar főpapsággal II. Orbán pápa is a Püspökből lett királyt támogatta. Kálmán átdolgozta és kiegészítette Szent István és László módosított törvénykönyvét, megszüntette a boszorkányégetést. István is, László is hitt a boszorkányok létezésében. Lam felesége is egyetértett vele. Ózd lánya, Kolaj, amikor Ur, Uruk és Tuspa városából jövet magával hozta az uruki-mani Biblia egyik fogalmazvány példányát, abban megmutatta Kálmán püspöknek Jézus szabir nyelven agadi írással írt levelét. Abban ez állott: Boszorkányokról pedig, mivel nincsenek, említés se tétessék! De Kálmán a tündérekben sem hitt, elfordult a szép nemtől is. László király korában Kálmánt, mint királynak alkalmatlan személyt mellőzték. Horvátország királyának is Álmos herceget tette meg a királyi tanács. Kálmánra pedig azt mondták: A püspökök és a papok azért vannak, hogy imádkozzanak. Kálmán aztán minden idejét tanulásnak szentelte. Képzettségével akarta bebizonyítani, hogy mégis csak uralkodásra termett. Vasvár medvetorán Lam herceg, aki a békességet kereste, azt tanácsolta Kálmánnak, hogy menjen egyházi tanulmányútra Lengyelországba. Közben meggyőzte László királyt, hogy Kálmánt nem szabad törvényes jogából kisemmizni. Nem szabad felújítani a testvérviszályt. László akkor hazahívta Kálmánt s az, mint trónörökös, megkapta az Erdőelvi kiskirályságot. Ám Álmos herceg lelkében már elhatalmasodott a hatalomvágy, pedig Kálmán megkoronázása után megosztotta vele az országot. Horvát ország királya azonban nem tudott megnyugodni és a főúri csoportokat Kálmán ellen uszította.

II. Orbán pápa azt javasolta, béküljenek ki. A kísérletezés 1095-től 1106-ig folyt közöttük s végül Álmos herceg előzetes tárgyalások után V. Henrikhez futott és Salamonhoz hasonlóan hűbérül ajánlotta fel neki az országot. Lam herceg mozgósította az uruki keresztényekkel bevándorolt kun és úz vitézekkel és kuma-magyar tárkányokkal megnövelt seregét és Pozsonynál csúf módon megverte Henriket. A sereget most már nem lehetett megállítani. Horvátországban legyőzte Pétert, az utolsó horvát királyt. Péter életét vesztette a csatában. Ezután sorra hódoltatta Zárát, Spalottót, Traut, Vegliát, Arbét és Oserót az albánsággal. Ezzel Velence hatalma megszűnt a Dalmát tengerparton és a velencei doge lemondott Horvát és Dalmát hercegi címéről.

Kálmán teljesen önállósította magát. Lelkiismerete nem bántotta, hogy a továbbiakban nem kérte ki Lam herceg tanácsát. Csak még egy tanácsát szívlelte meg, hogy a német császárság árnyékában csak erős Magyarország állhat meg. Lam a pozsonyi győztes csata után figyelmeztette a Királyi tanácsot, hogy a Csörsz vonalán kiképzett sereg most már páncélos sereg. Nyugattal bármikor felveheti a versenyt, Kelettel azonban nem szabad összeütközésbe kerülni, mert a kun besenyők és a fekete úzok a magyarság régi harcmodorában küzdenek. Kálmánnak tehát megbízható serege volt. A dalmátokat tehát felszabadította Velence elnyomása alól, és hogy megnyerje őket, minden jogot megadott nekik. Megígérte, hogy magyarok addig nem telepednek a városaikba, amíg ők erre engedélyt nem adnak, csupán őrségeket hagynak hátra, az ellenséggel szembeni védelmül. Hűségesküt is csak a koronázás után kért a vezetőktől, akik valójában csak kedvezőbb hűbérurakat kaptak, mint amilyen Velence volt. László és Lam herceg terve most vált valóra. A Bizánc felőli kun támadások megszűntek azzal, hogy László király legkisebbik lányát hosszú jegyesség után feleségül vette I. Alexiosz császár fia, János trónörökös. Piroska férjhezmenetele után Bizánc császára átengedte a dalmát városok hűbéruraságát Kálmán-nak. Horvátországot és Szlavóniát illetően Kálmán lemondott arról a jogáról, hogy a püspököket ő nevezze ki, ami egyébként apostoli joga volt a magyar királynak. V. Henrik legyőzése után a Szentszék az 1106. évi zsinaton hozzájárult ahhoz, hogy Horvátország Szlavónia és Dalmácia magyar hűbériség alá tartozik. A Lam herceg által felszerelt hadsereget II. Orbán pápa alkalmasnak találta a Szentföld visszafoglalására, László király vezetésével. Lam azonban, ismerve az uruki és agadi viszonyokat, ezt őrültségnek tartotta. Most Kálmán uralkodása alatt újból esedékessé vált a Szentföld visszafoglalása és Palesztina felszabadítása az arab megszállás alól. A nyugati papság és a pápaság bíztatására megjelentek az első kereszteshadak.

Zimánynál fosztogatni kezdtek, ezért Lam serege kiverte őket az országból. A második hullámot Kálmán a mosoni várból való kitöréssel állította meg. A nyugatiaknak meg kellett tanulniuk, hogy Magyar-ország nem olyan barbár ország, ahol el lehet kezdeni a Szentföld felszabadítását. Amikor azonban Bouillon Gottfred jött rendezett lovagi seregével és követek útján engedélyt kért az átvonulásra, Kálmán Pannon-halmán megvendégelte, megadta az engedélyt az átvonulásra, és amikor az átvonulás zavartalanul lefolyt, még a túszokat is ajándékkal látta el. Ez igen megnövelte Kálmán tekintélyét. Kálmán házassága is az olasz viszonyokhoz és a pápaság szempontjaihoz igazodott. I. Roger gróf lányával kelt egybe, de előbb küldöttségek, győződtek meg az ország anyagi helyzetéről. Az 1097. évben aztán a menyasszonyt is Magyarországra engedték. Itt történt meg a házasságkötés és a királynő megkoronázása. Ebből a házasságból született Kálmán utóda, II. István, aki 1116-tól 15 éven át uralkodott. Amikor Bunilla királyné meghalt, Kálmán a szuzdali fejedelem lányát, Eufémiát vette nőül, Álmosnak pedig a kievi nagyfejedelem lánya, Predszlava volt a felesége. Kálmán házassága nem volt szerencsés. Feleségét házasságtörésen kapta és hazaküldte Szuzdalba. Lam herceg mind a két házasság ellen tiltakozott, mert nehéz feladata volt kétfelé is hadfelszerelést biztosítani. Költségesek voltak a téli hadjáratok és a páncélos lovagi sereg felszerelését sem lehet egyik napról a másikra előteremteni. Kálmán dölyfösen ment a Rurik-fiak testvérharcaiban igazságot tenni. Amikor pedig vereséget szenvedett, nem az ellenség verte meg, hanem az azoknak segítő kunok. A vereségre Lam már indulásuk előtt figyelmeztette, de mégis hadba szállt a bosszúálló rokonok mellett. Dávidnak a felesége 1109-ben követségbe jött Kálmánhoz. Kálmán lábaihoz borult és könnyezve kérte, ne bántsa népét, de ő belerúgott a könnyező asszonyba. Dávid herceg ekkor a kunokhoz fordult és segítségükkel legyőzte a nehézfegyverzetű, lassan mozgó magyar sereget. Kálmán maga is csak nehezen tudott menekülni. Kálmán ellentéte volt László királynak, aki a Királyi tanács javaslatait mindig figyelembe vette. Álmos herceggel, pápai intésre többször is kibékült, de ellentéteik mindig kiújultak.

Amikor a Tiszánál farkasszemet nézett Kálmán és Álmos serege, a tizedesek nyíltan megmondták: Az ország népe nem hajlandó butaságból hősi halált halni! Kálmánnak déli győzelmei ellenére nem voltak igaz barátai. A nép többre becsülte Lam "kutyás herceget", megfontolt országvezetését. Kálmán hitt az ősi korona erejében. A sima abroncskorona Urukból került Tuspába és az Álmosház tulajdonába. Később minden király a maga ízlése szerint díszítette. Mindig a legbiztonságosabb helyen: Vasváron őrizték. Kálmán csak élete végén hallgatott az elaggott Lam hercegre, míg 1116. Február 3-án meghalt. Lam herceg a fehérvári királyi temetkezőhelyen, Szent István és Szent Imre mellé temettette. Utána még részt vett 1117 medvetorán, Vasvár hegyén. Ott voltak gyermekei, unokái és dédunokái is. Tizenkét fia és hat lánya született. Unokáinak száma 24 volt. Az ünnepségre még a 8 dédunokát is elhozták. Amikor öccse, Lambert meghalt, úgy gondolta, neki kell öccse helyett is kellő számú utódot maga után hagyni. Így aztán 18 gyermeke született. Gyermekeinek az Arvisura-naptár szerinti neveket adott. Fiai voltak: Bellény, Csucsom, Dernő, Gencs, Imola, Ladány, Rőce, Bolyk, Kelecsény, Csetnek, Uza és Kobéla. Lányai: Almány, Betlér, Gerlice, Gortva, Jósva és Hisnyó. Unokái: Madaras, Derencsény, Dobra, Gócs, Cikó, Leste, Oskó, Feled, Doma, Bugyik, Lubény, Pozsá-ló, Bebek, Csató, Okolicsány, Cserencsény, Kökényes, Zsedény, Guszona, Hársika, Pócsika, Ilon és Tama. Dédunokái: Veszverés, Zagrágy, Petne, Berzéte, Bablus, Csépány, Hacsa és Csoltó. Lam herceg a saját vagyonával is okosan gazdálkodott. Minden utódának gerendavárat építtetett és még a szeretett pulijainak: Ildunak és Lambinak utódaiból juttatott nekik. Palóc-Vasvár, vagy ahogyan a rokonlátogatók nevezték: Ózd-Vasvár Endre, Béla és Levente intézkedésére 1012 és 1062 között épült ki égerfa alapokon 24 karéjos bükkfavárrá. Az alapok lerakását Aba Sámuel király jelenlétében végezték el Ózd és Várkony palóc, Bolyok és Csépány barkó, Arló és Bellér avar várépítői, ácsai és a vegyeslakosú Hangony kőfaragói és kemenceépítői. Minden lakóhelyiségbe búboskemencét építettek.

A 24 karéjos kegyhely és a hercegi termek padlófűtéssel voltak fűthetők. Ismert személy volt Vasváron Lam idejében Turi. Szakszinnal és Magyarkával tartotta a kapcsolatot, Gát Füzesgyarmat és Urálbérc Örege között volt összekötő. 1113-ban ilyen rokonlátogatásról jött Vasvár-ra, amikor Asszó táján leesett a lováról és szörnyet halt. Sajó-Ordosz vára alatt temették el. Kálmán 1116-ban a halálos ágyán megkérte Lamot, hogy nagyon vigyázzon szertelenül viselkedő fiára, mert ő munkatársainak segítségével rendezett viszonyok közé került országot hagy hátra és nem szeretné, ha a fia mindannyiuk munkájának a gyümölcsét elprédálná. Erre Kolaj aranyasszony figyelmét is felhívta István fia jelenlétében. Lam a "kutyás herceg", aki az ország anyagi helyzetét 43 évi munkájával rendbe hozta, 1117-ben a medvetor 5. napján, 57 éves korában halt meg. Hun szokás szerint Ózd-Vasváron elhamvasztották és a porait legkedvesebb vadászterületén, Murány környéki várában helyezték el, emberfejes urnában. Felesége Kolaj aranyasszony még 1120-ig élt, Kálmán végakaratának megfelelően, II. István királyt sikerült visszatartania az északi hadjárattól. Kola aranyasszony nyilvántartotta az uralkodóházat.

Feljegyzései szerint: Endre élt: 1012-1060---48 évet Béla élt: 1015-1063---48évet király volt: 1046-1060 között király volt: 1060-1063 között Fiai: Salamon és Dávid fiai: Lam Géza László 1052-1085 1055-1094 1060-1117 1045-1077 1048-1095 (33év) (39év) (57év) (32év) (47év) király: 1063-1074 1074-1077 1077-1095 Géza fia: Kálmán élt: 1065-1116---51 évet király: 1095-1116 Kálmán fia: II. István élt: 1098-tól király 1116-tól Kolaj aranyasszony 1120 július 31-én halt meg. Bolyk fia uruki-mani templomának a kertjében helyezték örök nyugalomra. Utána 1120 medvetorán a tizedesek vezetői még összejöttek Vasvár kegyhelyén és felesküdtek Kálmán és Lam végakaratára, hogy II. Istvánt visszatartják az északi hadjáratoktól. Eddig tartott Ózd-Vasvár fénykora.

1080-1136 Lam herceg húsz éves volt, amikor véget ért a Szakszinban tartott 5 éves sámánképzés. Utána 4 évig Dunakeszitől Tiszakesziig terjedő részen tárkánykiképzésen vett részt. Azért kellett először Szakszinba mennie, mert ott a Csákoknak a Szilasi, Vid, Zilis és Gyürki ága is képviseltette magát: az Árpádház uralkodó ága is elküldte tehát Lam herceget. Apjuknak, az előrelátó I. Béla királynak, aki előbb Endre mellett sokáig csak hadvezér volt, az utolsó akarata, hogy Géza legyen a római kereszténység híve, László törekedjen minden erejével Bizánc megbékítésére, Lam pedig kövesse az ősi magyar vallást, s tegyen eleget az ősi 8-as szaporodási törvénynek is. Amint a Csákok teszik, ne engedje kipusztulni az Árpádházat és igyekezzen az uruki-mani kereszténységet összeegyeztetni a régi sámánizmussal. Lam herceg már tárkányképzős korában is foglalkozott közügyekkel: az Álmos-Lebédház külügyeit irányította. László király még Endre uralkodása alatt, 11 éves korában egy évet töltött Bizáncban. Erre az időre emlékezve később mindig elragadtatással beszélt a bizánci kultúráról és pompáról. Ebbe édesapja, I. Béla király is egyetértett vele, úgy tartotta, hogy Bizánc felé is igazodnunk kell. Béla halála után azonban Endre fia, Salamon erősen Róma és a német császárság felé kötelezte el magát. Amikor azonban Salamon elűzése után a Géza, László és Lam herceg vette át a hatalmat, erős közeledés indult meg Bizánc felé. Ez azonban nem hozta meg a kívánt eredményt. A besenyők országát a török nyomás folytán elárasztó kun és fekete-úz népek továbbra is a sámáni vallást követték, de a besenyők nagyobb része már az 1050-es években kezdett áttérni a bizánci hitre és ezzel együtt járt, hogy mind többen beszélték a nyugodtabb életet biztosító kievi fejedelemség nyelvét is. Így aztán az 1055-60-as népszámláláskor a besenyők létszáma már erősen meg-csappant. Az uruki-mani tömegek Tuspa-Uruk tájáról fenntartották ugyan a magyarkai létszámot, de a sámánizmus mellett megmaradt kun és fekete-úz törzsek már kezdték ellepni az egykori Lebédiát. Ezek a lovasok aztán minden jólfizető államnak a szolgálatába szegődtek.

Bizánc is elkezdte tehát őket pénzelni Magyarország nyugtalanítására. László hercegnek egész életében a fekete-úz és kun lovasok ellen kellett harcolnia. Érthető hát László herceg és Lam herceg számítása, hogy a veszély elhárítása végett mindenáron közelednünk kell Bizánchoz. Ennek a közeledésnek a hatására küldte Dukasz Mihály császár I. Gézának a bizánci zománcképes abroncskoronát. Ekkor kezdett viszont Róma erős nyomást gyakorolni Géza királyságára. Géza ebbe lelkileg teljesen beleroppant. Lam herceg ekkor járt Szakszinban sámánképzésen. Egy kis időre sikerült is leállítania a fekete-úz és kun betöréseket. Lam herceget az édesanyja Lampértnak, Endre király felesége pedig Lambertnek nevezte. A papság mindkét nevet használta. Amikor Szakszinba távozott, az a hír terjedt el róla, hogy vadászat közben valahol meghalt. Csak Béla király és közvetlen környezete tudta, hogy Lam herceg távolléte a hármas királyság összekovácsolásának a célját kívánja szolgálni. Lam már 1080-ban azt javasolta I. Lászlónak, hogy valamelyik leányát Bizáncba adja férjhez. A királyi tanácsban ezt azzal indokolta, hogy: Nemcsak Róma, hanem Bizánc felé is kell igazodnunk, mert így egyik szellemi központ sem hatalmasodik el rajtunk! Azért azt javasolom, hogy a Magyarkai aranyművesek egyesítsék az István-féle arany abronccsal Dukasz király arany zománcos koronáját és az uruki-mani Gilgames-koronát. Ez így szépen kifejezi a hármas királyság eszméjét. Nem szabad elfelejteni, hogy végső esetben Kelethez is fordulhatunk. I. Lászlót először Palóc-Vasváron koronázták királlyá a Gilgames koronával. Az ellen azonban erősen tiltakozott, hogy amíg Salamon él, Fehérváron is megkoronázzák. Lam sokáig tanakodott magyarkai sámántársával, Dajka aranyművessel azon, hogy a Rómából, Bizáncból és Urukból kapott három koronát, hogy kellene összeszerkeszteni, hogy egyik adományozó se sértődjön meg. Dajka aranyműves ekkor még Palóc-Vasváron működött. Ott az uruki-mani keresztények is és a sámán-hit követői is nyugodtan végezhették vallási szertartásaikat.

A három herceg: Géza, László és Lam az 1074. évi medvetoron megegyezett abban, hogy Palóc-Vasvárt mind az esztergomi, mind, az egri egyház befolyása területéből kivegye, illetve a sámáni tanok védett területévé tegye. Ezen a medvetoron már a 15 éves Kálmán herceg is részt vett. Bár Váradon nevelték, mégis hajlott az uruki-mani keresztény hit felé, ezért így érvelt: Nem szabad tovább vazallusként élnünk, hanem az uruki, a római és bizánci korona egyesítésével a mi országunk is szabad lehet! Örökölt javainkra támaszkodjunk és soha senkihez se menjünk könyörögni, az idegen segítség mindig csak anyagi romlással jár. Ne felejtsük el: Vajk és Gizella házassága folytán elvesz-tettük az Encsig terjedő Avarföld jó részét. Dajka aranyműves Palóc-Vasvár égerfa alapokon nyugvó gerendavárában állította fel műhelyét, majd amikor László király került a királyi székbe, Lam herceg az esztergomi várba való áthelyezését javasolta. Salamon király halála után, 1086-ban kezdett hozzá a hármas királyi korona összeszereléséhez. Akkor már 10 aranyművesből állott a csoportja. A munkát I. László meghagyására végezték.

1087 aranyasszonyának havában, István király napján a főnemesség beleegyezésével I. Lászlót a hármas koronával a 24 hun törzs szövetségének királyává koronázták. Ennek a koronázásnak legrajongóbb híve Kálmán herceg volt. Ő a bizánci császárság, az "isten császárság" eszméjét akarta a magyar királyság jövőjévé tenni. Uruk-Gilgames mítoszát szerette volna Róma és Bizánc ereklyéivel erősíteni. Így illette a Szentkorona a szentté avatott István király után egy lovagkirály fejét is. Álmos személye, a Turul-nemzetség hírneve, a hármas korona, meg a Palóc-Vasvártól Szakszinon át Ordoszig és onnan tovább a Keleti Nagyvízig elevenen élő sámánhit ereje mind azzal a bizalommal töltötte el a királyt is, a népet is, hogy a hármas alapon nyugvónak tekintett királyság az idők végéig fennmarad. I. László király tekintélye és Szent István államszervező munkájának emléke megerősítette Kálmánban a jövőbe vetett hitet. Mindannyian helyeselték hát, hogy Palóc-Vasvár szoros kapcsolatban legyen sámán-kegyhelyével összekötve a múltat, jelent és jövőt. Bizáncban Kálmán terveinek megfelelően ott élt később (a keresztségben kapott Iréne néven) I. László lánya, Piroska. Magyarország sokat köszönhetett a tőle származó megbízható híreknek. A Csák nemzetség mindig küldött Szakszinba és Bugátba sámánképzősöket. Lamnak ezek voltak a legmegbízhatóbb hírszerzői. Kajdu mongol vezér is Lammal lépett kapcsolatba. Így került sor a Csák nemzetség dicsőségét emelő Jászvásári találkozóra. Kajdu Szakszinban feleségül vette a beavatott Boglárka rimalányt. Boglárka azt vallotta és hirdette, hogy csak a Káma és Mirina szerelmének emlékét őrző kialakult nyolcas szaporodási elv biztosíthatja a magyar törzsszövetség további életét. Úz lovasait gyakran küldte Magyarországra. Ezek lovaikat mindig elszállásolták és Palóc-Vasvárt csak Ózd-Vasvár néven emlegették.

Hála Lam hercegnek és az Ordoszig terjedő sámánvilág erejének, Kálmán életében Nyugat és Dél felé minden hadjárat győzelemmel ért véget, amikor azonban Kálmán Palóc-Vasvár határozatai ellenére Kelet felé is elkezdett háborúskodni, vereséget szenvedett. Kálmán fia, II. István, aki 1116-tól 1131-ig uralkodott, a Lam herceg és az apja által biztosított jólétéből élt. Szeszélyei és lobbanékonysága oktalan háborúkba sodorták. Amíg Lam élt, még mentek a dolgok, de Lamnak 1120-ban bekövetkezett halála után István minden cselekedetével csak ellenségeket szerzett. II. István testvére, László még 1112-ben meghalt. Ezzel semmivé váltak Kálmán királynak hozzá fűzött nagy reményei. A 11 éves László minden tekintetben nagybátyjára, Álmos hercegre hasonlított. Erre alapította Kálmán a maga reményeit. Zsófia nevű nővére a Bebek-hadba ment nőül, az Abák nemzetségébe. Később sok dolga volt népes családjával és a várépítésekkel. Az építkezésekbe Lam tanácsára kezdtek. Zsófia így nemigen tudott az ország dolgaiba beleszólni. Azok a főurak, várbeli századosok, határőrizeti tizedesek azonban, akik Kálmánt meg tudták győzni a testvérháborúk esztelenségéről, most az orosz Rurik ház belső villongásai miatt indított háborújában is visszatérésre tudták kényszeríteni. Kálmán öccse, Álmos herceg a bátyja halálakor Bizáncba menekült. De Lam herceg azt is ajánlatosnak tartotta, ha Piroska-Iréne mellett hírszerzéssel foglalkozik. 1110-től anyagilag Lam herceg tartotta fenn Álmos herceg bizánci csoportját. 1129-ben Álmos ott is halt meg. Lam halála után Álmos kiadatását követelte István király, de kérésének teljesítését megtagadták. Ezért II. István háborúba is keveredett Bizánccal. Kommenosz János egyszer azt mondta a feleségének, Iréne-Piroskának, hogy a magyar király az ő alattvalója. Erre Piroska azt felelte, hogy téved, mert a magyar királyok közül még senki se volt a bizánci császárság alattvalója. Ez a beszéd, vagy szóváltás fülébe jutott II. Istvánnak is. Az pedig haragjában hírtelen hadba szállt, de hatalmas seregével az egy évvel azelőtt szenvedett vereségért is szeretett volna elégtételt venni. Barancs ellen fordult és 1129-ben elfoglalta. Majd hírtelen átkelve a Dunán összezúzta Kommenosz János seregét. Ha János császár feleségének egyik rokona II. István tervét el nem árulja, még a császár is fogságba kerül.

János nagy hírtelen elmenekült, de utóhadát István foglyul ejtette. A besúgó asszonyt aztán elevenen megégettette. Kommenosz János ezek után békét keresett és többé nem támadta meg Magyarországot. Piroska-Iréne tanácsára II. István az Álmos lányát, Adelhaidot visszafogadta az országba. Ugyancsak befogadta az 1124-ben Bizánc területéről elűzött besenyő sereget is. Ezeknek azért kellett onnan elmenekülniök, mert nem voltak hajlandók II. István ellen harcolni. István a besenyőket beosztotta a testőrségébe. A főurak helyeselték azt a Palóc-Vasvár medvetorán elhangzott követelést, hogy a király nősüljön meg. El is vette egy francia-normann grófnak Itáliában élő lányát, gyermeke azonban nem született. Erre több Csák-hadbeli főúr is királynak jelöltette magát, sőt emlegettek egy bizonyos Ault is, aki a király Zsófia nővérének és egy Csáknak második házasságából született. Már-már úgy látszott, hogy megindul a harc az uralomért, amikor II. István a pártütő főurakat kizavarta az országból. Ő maga még fiatal volt de rendszertelen életmódja korai halálát okozta. Amikor Piroska tudomást szerzett a betegeskedéséről, megüzente, hogy Lam népes családja a megvakított kis Bélát biztonságba helyezte. Bélát II. István az udvarába hozatta és Piroska tanácsára Uros szerb zsupán leányát kérette meg neki feleségül. Vak Béla és Ilona házasságát gyorsan megkötötték és II. István még megérte, hogy a fiataloknak megszületett az első fiuk. A gyermeknek nagy ősük után a Géza nevet adták. A kis Géza keresztapaságát II. István vállalta. Kálmán törvénytelen fia, Borisz azonban trónkövetelőként lépett fel. Felesége egy bizánci hercegnő volt. Amikor a fia, Kálmán megszületett Borisz trónigénye a görög császári udvarban is tetszésre talált. Közben II. István bűnbánattal eltelve szerzetesi ruhába öltözve várta a halált. Ez 1131. évi március 1.-én be is következett. Az utolsó medvetoron azt kérte, hogy Nagyváradon László király mellé temessék. Azt gondolta, hogy ott megnyugszik. Nagyon bántotta, hogy tönkretette, amit László megteremtett. Ugyanis László király terve volt Dalmácia és Horvátország meghódítása. Velence azonban egy időre Dalmáciát visszaszerezte. II. Béla, a vak király tehetséges uralkodó volt, de azért szívesen támaszkodott felesége öccsére, Belos bánra. Borisz (az elűzött Eufémia királynőnek Oroszországban született fia) apjának kolostorba vonulása után állott elő a trónkövetelésével. Kálmán nem ismerte el fiának, de az egyházi törvények alapján mégis az ő fiának tekintették. Borisz Bizáncban kapott ugyan feleségül egy görög hercegnőt, de katonai támogatást már nem. Ezért Boleszló lengyel herceg pártfogásába ajánlotta magát.

Lengyel-orosz segítséggel megindultak Magyarország ellen. Borisznak itt is voltak hívei. II. Béla összehívta Aradra az országgyűlést, ahol feltették a kérdést, hogy méltó-e Borisz, a törvénytelen fiú a koronára. Aki már az országgyűlésre jövet is ingadozott, azt II. Béla hívei felkoncolták. Borisz és Béla seregei már szemben állottak a Sajó két partján, amikor a király tanácsülésére belovagolt a Győr nembeli Sámson és rárivallt a vak királyra: -Hitvány kutya! Mit csinálsz az országgal? Borisz az urad! Ő bírja az országot, te pedig menj apád után a kolostorba! A főurak megdöbbenve hallgatták a részeg főúr ordítozását. De nyomban le is szúrták. Sámson, aki annak idején részt vett Béla megvakíttatásában, súlyos páncélzatával a Sajóba zuhant és belefúlt. Boleszlóhoz követeket küldtek azzal az izenettel, hogy "nem illik egy fattyúnak országot keresned. A korona II. Bélát illeti, ő a hármas korona jogán az ország törvényes ura." Erre Borisz hívei, a magyarok, lengyelek és oroszok oszladozni kezdtek, amiben része volt annak is, hogy a király nővérének a férje is megjelent osztrák csapataival és már megközelítette a Sajó vonalát. A király csapatai támadásba mentek és megverték a Borisz oldalán megjelenő csapatokat. Borisznak és Boleszlónak is futnia kellett. A király azonban még Sámson barátait sem büntette meg, s ezzel okosan megerősítette a tekintélyét. Jó viszonyba került a német császárral is és Zsófia nevű lányát még gyermekkorában feleségül adta a császár fiához. A főurak egy csoportja titkos számítással mégis az egykori Lebédiába lovagolt, de a Csák nembéliek kitartottak II. Béla mellett. Béláék megerősődve még Velencén is győzelmet arattak. Ez a köztársaság nem tudta a szaracénok ellen megvédeni Dalmáciát, ezért a dalmát városok a magyar király mellé álltak. Az így indult hadjáratban a Csák nembéliek teljes létszámmal részt vettek. Őket összekovácsolta, hogy II. Szabolcs, az Álmos-Lebédház közös nagyfejedelme kezességet vállalt azért, hogy Csák fősámánnak árván maradt 12 fiát és lányát meg fogja védeni jogaikban. Minden tisztségéről lemondott ezért, Gelyzának átadva a nagyfejedelemséget, életét teljesen a Csák gyermekek fölnevelésének szentelte.

A Csák nembéli utódokból 12 főúri nagycsalád fejlődött, ezek: Csákvári, Kéri, Vajai, Orondi, Jámai, Berényi, Geluni, Vinári, Etyeki, Kisfaludi, Dudari és Trencséni Csák-had. Oldalági leszármazottaikkal ezek behálózták az egész országot. II. Béla felesége révén kapcsolatba került a szerb önállósági mozgalommal. Uralmát megpróbálta kiterjeszteni a déli vidékekre is. Bizánctól elhódította Rámát és az Árpádok közül elsőnek felvette a "Ráma királya" címet, László fiát Bosznia hercegévé tette. Vakságában élénk figyelemmel fordult a múlt felé. Bellényt, Lam herceg fiát, meg annak feleségét Dajkari rimaszécset délvidéki udvarába rendelte, hogy ott folytassák Dajka aranyműves sokezer éves múltra visszatekintő munkáját. Gyakran emlegette: "Amelyik nép megtagadja a múltját, az elbukik! A népért nemcsak meghalni, hanem élni is tudni kell!" A Csák nembéliekhez hasonlóan ő is eleget akart tenni az ősi nyolcas szaporodási követelményeknek. Gyermekei így következtek egymás után: Géza, László, István, majd Piroska és Emese, utánuk Álmos herceg, Zsófia és Gertrud. Álmos herceg neve az Álmosház fennállására és fennmaradására utal. Végül még egy fia született, Árpád. De mivel nem volt kéznél bába, meghalt. A papok ezért nem akarták megkeresztelni halottan, de a Dajkari rimaszécs uruki módon mégis megkeresztelte Árpád névre. Béla még Álmos fia születése előtt hazahozatta Görögországból az apja holttestét és Szent István meg Kálmán mellé temettette el. Amikor később megszületett Álmos herceg, ezt a gyermeket a papság tiltakozása ellenére, Álmosnak kereszteltette. A leégett pannonhalmi apátságot a bencés monostorral együtt újjáépít-tette és a felszentelésén maga is részt vett. Országát hűbéres tartományokkal növelte ugyan, de idebenn a Csák nembéliek hatalmát is megerősítette birtokadományozásokkal. Ezzel viszont a királyi hatalom ereje csökkent. Adományozásait sokan ki is használták, mert amikor borivásnak adta magát, mindent el lehetett nála érni. Lam herceg még 1120-ban a Palóc-Vasvári medvetoron fölesküdtette II. Istvánt-mivel az könnyelmű ember volt-, hogy a továbbiakban a külső ügyek intézője Lam fia, Bellény herceg lesz. Bellény az egész országra kiterjesztette az apja által megteremtett tizedes szervezetet. Legkedvesebb tartózkodási helye Kálmán király vadászterülete volt. Itt egy községet alapított egy tized gömöri várbeli harcosából. A községet róla nevezték el Belényesnek. Ez amolyan pihenőhely féle volt Ózd-Vasvár és Szakszin között, amikor Lam herceg utódai Szakszin és Magyarka közelébe kerültek.

Magyarország Lébédházi része mindig szembeszállott II. Istvánnal, amikor Kelet felé akart háborút indítani. Viszont Lam herceg és a tizedesi intézmények mindig támogatták, amikor Horvátországban, Dal-máciában, vagy Szlavóniában harcolt. Sőt a harcos csoportok mellett kézműves együtteseket is alakítottak azon a címen, hogy a seregnek kézműves termékekre is szüksége van. Bellény, a Lam fia részt vett a Szakszini sámánképzésen. Öt év után innen Magyarkára lovagolt. Ott János uruki püspök, aki egyben római katolikus püspök is volt, felvette az uruki keresztények közé. Magyarkáról Füzesgyarmatra ment, s ott részt vett az urali népek beavatott képzésén. Ekkor szervezték meg a Suoma, Sambe, Viroláj, Mari, Muro-ma, Mescser, Merza, Moksa, Csuvasz, Tatár, Baskir, Lett és Jugra törzs legmagasabb szintű beavatott képzését. Bellény az 1120. évi medvetorra hazaérkezett tízéves küldetéséből. Kálmán király, aki kiküldetését javasolta, közben (1116-ban) már régen meghalt. Apja, Lam herceg azonban még élt. II. István is megérkezett erre a medvetorra és előadta a jövőre vonatkozó terveit. A királyi tanács jóváhagyásával megrendelte Lam-tól a fegyvereket. De ezután már csak ritkán lehetett vele beszélni, mert legtöbbnyire részeg volt. "Addig nincs semmi baj-mondogatta -Lam herceg-amíg én élek, de ha egyszer lehunyom a szemem, nem tudom, hogyan fogtok vele megbírkózni." Bellénynek nem tetszett, hogy II. István mámoros hangulatában mindig hihetetlenül bőkezű volt. Az egyik maradék avar család például panasszal járult az ifjú király elé, hogy ők Fekete Arnót utódai, s székesegyházuk a nyugati Sóváron leégett és most nem tudnak avar nyelven az Egek Urához esedezni. A király gazdag ajándékot küldött a salzburgi székesegyháznak. Az Árpádházzal rokonságba került uralkodó-házak gyermekeit is szívesen befogadta az országába és gazdagon ellátta őket. De fogadta például a lengyel királyi ház menekültjeit is. S amikor az elaggott Lam az ilyesmit szemére vetette, azt felelte, hogy a hűbériséget akarja föléjük kiterjeszteni. Lam halála után Bellénynek mind jobban és jobban meggyűlt a baja a részegeskedő királyi rokonával. De volt rá eset, hogy egyet is értettek. Így például Adelhaid, Szobieszláv cseh herceg özvegye, Álmos herceg nővére bebocsátást kért az országba.

István szívesen fogadta és mindennel gazdagon elhalmozta, majd Bellény öccséhez, Csucsomhoz adta feleségül. Csucsomot pedig megbízta, hogy Pozsonytól a gömöri Rozsnyón át a székely-barcasági Roznyóvárig szervezze meg a különféle foglalkozások tizedesi intézményét és gondja legyen arra is, hogy a tizedesek minden ilyen új intézményben értsenek a rovások véséséhez és olvasásához. II. István úgy igyekezett a kellemetlen bírálatok miatt terhesnek érzett Bellénytől megszabadulni, hogy Ordoszba vezényelte a nagyobb képzettséget nyújtó beavatott képzésre. Itt Bellény három évet töltött és hazatértekor részletes jelentést hozott az ordoszi maradék úzokról, besenyőkről, mongolokról, manysikról, hantikról, ujgurokról, nyenyecekről, sórokról, szölkupokról, mandzsukról, tatárokról, hakaszokról, altáji törökökről, tuvákról, evenkikről, jakutokról, jukagirokról, csukcsokról, burjátokról, manájokról, giljákokról, ordoszokról, hokjenokról, a kannigánokról és ulcsákokról. Megemlítette, hogy Ordoszban a hikszoszok, az etruszkok maradványai és az urukiak is képviseltették magukat. A népünk beavatottjait meghívták magukhoz látogatóba. Ezt az ordoszi képzést a kinaiok és Léh fejedelem tartományai is figyelemmel kísér-ték. Bellényt és társait ők is meghívták.

Lam herceg az 1119. évet Palóc-Vasváron már mint fekvő beteg töltötte. De szellemileg még mindig friss volt. Utolsó munkája volt, hogy a kézművesek részére megszervezte a heti, havi és országos vásárok tartását. Fiait tíz tárkánykerület ellenőrzésével bízta meg. Bellény feladata volt a keleti kereskedelem irányítása, Szakszín, Magyarak, Füzesgyarmat és Ordosz irányában. Megszervezte a lóállásokat és pihenő-helyeket. Ebben nagy segítségére volt a besenyő és a kun társadalom. Mintaképül a selyemút szolgált. Csucsom nyugati irányban és délre a 64-72. tárkánytöményig intézte a tárkánykézművesség és kereskedelem dolgait, a fennmaradó tárkánytömény területet Dernő, Gencs, Imola, Ladány, Rőce, Bolyk, Kelecsény, Csetnek, Úza és Kobéla fiai között osztották szét. A területi felosztás során felmerült nézeteltéréseket az 1120. évi medvetoron beszélték meg. Lam herceg unokái: Madaras, Derencsény, Dobra, Gócs, Cikó, Leste, Oskó, Doma, Feled, Bugyik, Lubény, Pozsáló, Bebek, Csaszó, Okolicsány, Cserencsény és Zsedény a szüleik mellett tanulták meg elődeik nehéz mesterségét. A vasművesek földjén és a kisegítő tizedekben Lam egy-egy községet alapított utódai számára. Földműveléssel és állattartással addig csak az ortványok telepein foglalkoztak, de Lam tervei szerint az addig érintetlen erdők irtásain mindig kézműves telepeket is kellett létesíteni. Minden kézműves település vásárjogot is kapott, hogy az erdőírtók beszerezhessék szerszámaikat. A gondnokok, vagy századosok településein hónapos vásárokat a várak mellett pedig országos vásárokat tartottak. Pozsáló tíz évig tanulta az írnok mesterséget Magyarkán és Tuspa írnok iskolájában. Tanulmányai alapján helyezte el Budavár rejtett alagútrendzerében a magyar törzsszövetségre és a 24 hun törzs szövetségére vonatkozó nyilvántartásokat. Budavár, Fejér, Visegrád és Csákvár területe Bellény és Csucsom felügyelete alá tartozott.

Állandó ügyintézőjük Pozsáló volt Budán. E munkája mellé még külön ellenőrző területet is kapott. Bellény és Csucsom területe volt még Karatán, Baranya és Bolgyán, valamint Borsódvár környéke. Dernő és Pozsáló területe: Békés, Bihar, Temes, Karas, Kőrős és Gyulafehérvár környéke. Gencs és Madaras területe: Veszprém, Győr, Pannon-Vasvár, Kolonvár és Somogy környéke. Imola és Derencsény területe: Gömörvár, Hont, Nógrád és a kettős Újvár, valamint Sáros környéke. Ladány és Dobra területe: Arad, Zaránd, Szatmár, Torda, Barca és Szerémvár környéke. Rőce és Gócs területe: Bodrog, Szabolcs, Uzsvár, Borsova, Ugocsa és Bereg környéke. Bolyk és Cikó területe: Tolna és Bács, Krassó, Borona, Valkó és Maruzvár környéke. Kelecsény és Leste területe: Karakó, Szolnok, Esztergom, Moson Komárom, Nyitra, Pozsony és. Sárvár környéke Csetnek és Oskó területe: Küküllő, Kolozs, Kevevár, Nándorfehérvár és Zemplén környéke. Kobéla és Doma területe: Bélavár és Sopron, Szepes, Liptóvár és Tessenvár környéke. Uza és Feled területe: Trencsén és Árvavár. Nyugat felé: Melek, Lóbérc, Borona, Ibos és Encs. Délre: Szörényvár. Keletre: Jászvásár, Moldova és Halics területe. Az ezeken felüli érdekterületen Lam herceg lányai és vejei, majd leányunokái osztozkodtak. Lam herceg jól tudta, hogy korszerű fegyverek nélkül már a hunok se jelenhettek, volna meg a nyugati nagy csatamezőn és az avarok vezette törzsszövetség se bírhatta volna közel 300 évig a Duna medencét. Fontosnak tartotta tehát, hogy az új magyar törzsszövetség is rendelkezzék ütőképes hadsereggel. A seregek két nagy csoportra oszlottak: a lovas seregek voltak a 24 belső ispánság váraiban, a határvédelem céljait szolgáló ütköző külső haderőt pedig 48 határügyi szervezet ispánságaiban, illetve váraiban tartották. A tárkányok kiképzése még mindig a Csörsz vonalán folyt. Ez az ország közepén, félkaréjban védte az országot a nyugatról várható támadásoktól.

A lovas haderőt a királyi várakban és a 973-as megegyezés szerint az ispánságok területén képezték ki. A tartalék haderő mindig Jászvásár, Lebedvár, Szakszin és Magyarka környékén időzött. Füzesgyarmat térségéből érkezőket csak végső esetben vehettek igénybe. Szent István házasságával kapcsolatban, mivel a nyugati kereszténységgel lépett szoros viszonyba, elveszett Lóbérc, Borona, Sasvár és Encs. Az így elvesztett öt töményt Lam szerint Dél felé kellett pótolni. Ezért terve szerint a Belső Szlavónia, Horvátország, Külső Szlavónia, Dalmácia és Ráma területén még további, volt avar tartományokat kell visszaszerezni, hogy teljes legyen a Buda által meghatározott szám: a 72 tömény, s vele együtt a 24 hun törzs szövetségének tökéletes gazdasági egysége. Fontosnak tartotta továbbá mindezek mellett a keleti háttér fenntartását is. Eszméit belenevelte a gyermekeibe is és egyetértettek vele a Csák nembéliek is. László király és Kálmán is ésszerűnek tartotta Lam herceg nézeteit, ezért adták férjhez László király legéletrevalóbb lányát Kommenosz János görög császárhoz Bizáncba. Így utat nyitottak a déli terjeszkedésnek. II. István is nagyra becsülte Lam herceg gazdasági és hírszerzési tevékenységét, de Palóc-Vasvár érdekköréből kikerülve a gyakorlati életre már gyenge volt és rabja lett az italnak. Ezért Lam herceg, ha a király látogatóba érkezett hozzá, mindig csak reggel kereste, vele a találkozást. Lam herceg a reggeli lovaglás alatt beszélte meg II. Istvánnal, amikor az még józan volt, a Palóc-Vas-vár medvetorán hozott döntéseket. Amikor pedig Bellény és Pozsáló feladata lett gondoskodni a határo-zatok végrehajtásáról, ide értve természetesen a terjeszkedési terveket is, mindig Budavár alagútrend-szerében tárgyaltak. A királyi tanácsot nem egyszer kész feladatok elé állították. Az erélytelen II. István uralma alatt Bugyik, Lubény, Bebek, Csaszó, Okolicsány, Cserencsény és Zsedény dolgozott azon, hogy a 72 tömény hatalmát kiváló hadfelszereléssel erősítsék meg. A királyok ezzel egy olyan megerősödött, gazdag országra támaszkodhattak, melynek előre meghatározott tervei is voltak. Tervbe vették például a Baracsi bánság és Ráma hűbéressé tételét. Ezeket a terveket Piroska-Iréne is segítette egyebek közt azzal, hogy jó előre értesítette a királyi tanácsot a Szeldzsuk törökök terjeszkedési szándékairól. Lam herceg második felesége, az Abák közül való volt: a Bebek nembéliekhez tartozott.

Szolgálatuk jutalmául a Bebekek sok vagyonra, nagy hatalomra tettek szert Gömör és Újvár megyében. Viszont ők tartották a kapcsolatot a mongol és szeldzsuk törzsszövetséggel, s ezzel biztosították az ország hátterét. II. István az ifjú Bebeket a barancsi csata után a hadsereg főparancsnokának tette meg. Lam herceg magyar és palóc határügyi bánokhoz adta feleségül a lányait. Ők aztán a Palóc-Vasváron és Budavár alagútrendszerében magukba szívott eszméket vitték ki a határmenti ispánságokba, meg a külügyi szolgálatba. Viszont munkájuk jutalmául a belső ispánságokban is kaptak birtokokat. Almágy, Betlér, Gerlice, Gortva, Jósva és Hisnyó, mint Lam lányai a 48 határügyi bán értekezletén mentek férjhez Palóc-Vasváron; unokái pedig: Kökényes, Guszona, Hársika, Pócsika, Ilona és Tama Buda-várából jutottak testőr férjhez a Bellény-Pozsáló féle országos tanácskozások alatt. Lam herceg azonban kikötötte, hogy minden leszármazottja az ő hercegi uradalmain belül is kapjon egy-egy falut. Ezeknek az erdőségeibe csak vadászni jártak. Akadtak köztük még besenyő testőrök is, akik Bizáncból, vagy Bolgár-földről kerültek II. István testőrségébe. A királyt ezek minden útjára és minden csatájába elkísérték.

1077 május elsején Lam herceg az újjáépített Vasvár hegyére összehívta a palóc tizedeseket tanácskozásra. Ezen a következőket állapították meg. Nazir beavatott élete annyira tiszta és tanítása olyan egyszerű és meggyőző volt, hogy vallása -ha sok nehézség árán is-végül elterjedt a római birodalomban. Életének 29. évében Ordoszból Agadiba menet Urukban, Erek városában is hírdette a szeretet vallását. Ennek hívei lettek a magyar törzsszövetség vezetői is. De a nagy birodalomban a görögök keresztény vallása után megszületett a Péter apostol által alapított római keresztény egyház is. Csakhogy az a földi hatalom egyháza lett. Az érdek nélküli szeretet egyháza, vallása és a Bizánci keresztény egyház közötti nézeteltérések, meg a nyugat felől fenyegető veszély miatt a nyugati római egyházhoz csatlakoztunk. Érdekeink azonban megkívánják, hogy Bizánc, az észthoni Baskíria, Kuma-Magyarország, valamint a kun-úz szövetség irányában is fennmaradjon a jó viszony. Ezért a Duna vonalától az Almák Atyja városáig továbbra is fenn kell tartani, mint jó összekötő kapcsot a rovás használatát, Magyarkán pedig a Váradi Kuria által felállított magyar katolikus egyházat, melyet Róma is elismert. Háborús időkben mindig számíthatunk a Szavárd-magyar katolikus egyház híveire, ha viszont ők vannak veszélyben, a szavárd-és kuma-magyaroknak hazánkba való bevándorlását mindig megengedjük. Hiszen ők tartaléknak számítanak. És elfogadjuk uruki-mani bibliájukat is. István király szerencsétlen házassága folytán Pannon-Vasvár elvesztette a jelentőségét Lóbérc és Karatánföld elvesztése idején, rá már nem számíthatnak. Ezért Palóc-Vasvár területét kell kifejleszteni Rozsnyó-Rőce-Gerlice-Vashegy vonaláig. Ehhez szükséges a palóc tizedesek támogatása. László király terve szerint Sárlajta és Pozsony között ki kell építeni Lam várát: ez lesz hivatva megakadályozni a további német terjeszkedést. Régi Szlavónia és Horvátország Ilona és Zsófia hercegnők házasságai folytán társországunk, de Kálmán herceg tervbe vette Dalmáciának társországgá tételét is. Ezek a tervek azt jelentik, hogy Palóc-Vasvár területe Bikhegy vonalától Dobsináig terjed és kör alakban érinti Fülek és Garadna táját is. Az ismert okok miatt teljes vasanyagunkkal fel kell készülni minden eshetőségre. Ezek után felesküdtek László király terveinek véghezvitelére.

Ez történt az égerfa alapokon, bükkfából épült 21 karélyos, fazsindelyes Palóc-Vasváron. Ezzel elkezdődött az a korszak, amely Palóc-Vasvár egész vidékét fellendítette a kézműves iparban. Pannon-Vasvártól már nem lehetett remélni semmi erőfeszítést, mivel Avariát, a vasat bőven termelő Lóbércet és a Karatánföldet elvesztettük. Hírközlési célokra Lam herceg bevezette a palóc rovások használatát, ez az írás csak kevéssé tért el a maruzok, a daraguzok és a székelyek rovásától. Nagyállattartásban a páros rovásokat rendszeresítette, ezzel megkönnyítette a mezőgazdaságok tizedeseinek elszámolását. Az ősi rovást a nép udvari, vagy kézműves rovásnak hívta. A latin írás a Pannonföldön és a püspöki székhelyeken volt általános, a rovásírás világa Lam várától (a mai Hainburg) Magyarkán át Almák-Atyja birodalmáig terjedt. (A buddhizmus az ordoszi rovásírást teljesen megszüntette.) Dezső érsek Lam hercegről tudni sem akart. Lam már gyermekkorában is olyan makacs volt, hogy még az apja parancsára sem volt hajlandó megcsókolni a papok, még az érsek kezét sem, inkább elfutott. Ezért nem is nevezték Lamnak, csak a korán elhalt Lambert, Lampért nevén szóltak róla. Fehérváron, vagy Esztergomban csak a koronázáson és temetéseken jelent meg. A nyugati lovagok a halálmegvető hősiességről énekeltek és minden kis csetepaté előtt imádkoztak; Lam azt hirdette: István király óta csak imádkoztunk a békéért és elvesztettük az ország egyharmadát. De most fel kell készülnünk arra, hogy Hunnia és Avaria területéből mennél többet ismét a magunkévá tegyünk! László királyt, mint délceg lovagot megénekelték az igricek és regősök. Ő is imádkozott minden csatája előtt. Víziói is voltak. Énekesei ezt úgy magyarázták, hogy felajánlotta magát országának boldogulásáért. Alakjában is áldozattá válásra való készségében is Álmos életét örökölte. Szuvár csatamezején Álmos is az Encs kapu vidékén aratott győzelemről álmodott. Lam tizedesei minden tettét megörökítették és a tárkányszállásokon hőstetteiről énekeltek.

Amikor Rozsnyó és Zoltán vára alatt Bizáncból felbérelt kun és úz harcosokat fogtak el, nem kivégzéssel kezdték, hanem László király nevében felszólították őket a megtérésre. Így rendelte a király, mert az volt a szent meggyőződése, hogy aki a közös szent egyházhoz megtér, az örökké él. László király ezt a megbocsátó hajlandóságot apjától, I. Béla királytól örökölte. Harcban kitartó volt, Álmos szívóssága jellemezte. Nem Géza bátyja szerzetesi szemléletével, hanem inkább a pusztai nomád fejedelmek szemével nézett mindent. Lam uruki-mani keresztény, sőt majdnem pogány volt. Erősen hitte, hogy a Föld nem tányér-korong, mint ahogy az egyház mondja, hanem, mint a palócok mondják: gömbölyű. Ezt egy hajnalig tartó vitatkozás után László is elfogadta és ettől többé nem tágított, még a Váradi Kuria 1080-as tanácskozásán sem. De László kitartott a pápaság mellett is, megfizette a pápai tizedeket. Ami pedig a németeket illeti, nem titkolta, hogy ha összeütközésbe kerülne a német császárral, országát minden eszközzel megvédené. A nép a szegények, árvák és elhagyottak védelmezőjét látta benne. Salamont a királyi tanács tudta nélkül minden útján végigkísértette. Amikor a kocsmai verekedők a holttestét e tengerbe dobták, a tized-őrség kihalászta, elégette és porait Polából hazahozta. Az urnát bemutatták Lamnak. László király parancsára Salamon porait Visegrádon Salamon tornyának az árnyékában eltemették, temetésére meghívták Salamon pártolóit, akik Hunt-Pázmán-Vecelin féle ivadékokból tömörültek. Azok is látták a Salamon után maradt értéktárgyakat is. Erről főpapjaik Rómába is küldtek jelentést. Ezek után Salamonnak vadházasságban élő özvegye, Judit is megköthette az új házasságot. Nyugati körökben, számításba véve Magyarország jó gazdasági helyzetét is, mind több felől lehetett hallani, hogy az lesz a helyes, ha a Szentföldre vonuló hadaknak László király lesz a vezére. De erről sem László király, sem Lam hallani sem akart. A tizedesek medvetori tanácskozásán őszintén nyilatkozott: Bűnös vagyok, mert a 24 hun törzs szövetségének egysége ellen cselekedtem. A szentföldi csapatok feletti fővezérséget el nem vállalhatom; az ottani szabir-maradványokat nem gyilkolhatom le! Nem dísz a királyi korona, hanem súlyos teher. Lamnak és Lászlónak közös vágya volt kijutni a tengerre. Amikor húgát, Ilonát Zvojnomir horvát király feleségül kérte, a Királyi tanács Lászlóval és Lammal egyetértve beleegyezett a házasságba. Ezzel kapcsolatban Szlavóniában a Csörsz vonalán kiképzett tizedek telepedtek le.

László aztán Szlavóniát társországgá tette. Ilona férjét belső zavargások során meggyilkolták. Ilonának nem volt gyermeke és a horvát pártok az utódban nem tudtak megegyezni. Az özvegy a főurakkal László beavatkozását kérte. Lam felriasztotta a Csörsz vonal harmadéves legénységét és Rozsnyó tárkány leszerelő határőr részlegét. Horvátországot már majdnem teljesen megszállták, minden ellenállás nélkül, amikor Korbávia fellázadt. László király erre elfoglalta az egymással folyton viaskodó várakat. Első cselekedete az volt, hogy Zágrábban püspökséget szervezett, de VII. Gergely halála után pápai hűbérességre már nem volt hajlandó. Az új pápa nem is élezte ki az ellentéteket, hiszen Lászlót kedvelte és László sem folytatta tovább az előnyomulást Dalmácia meghódítására. Erre Lam is figyelmeztette, mert a tartalék kimerülő félben volt és a közrendre is gondolni kellett. IV. Henrik és a pápa közötti harcban László eleinte a pápa mellé állott, mivel Henrik akkor háborúval fenyegette az országot. Ez ellen úgy védekezett, hogy feleségül vette Rudolf sváb herceg lányát, Adelheidet. Rudolf azonban a Henrik elleni háborújában elesett és 1090-ben Lászlónak a felesége is meghalt.

Három lányuk volt: Telena, Igonka, Piroska. A bizánci és római keresztségben más-más névre is megkeresztelték őket. Váradon Zombor uruki püspök az említett neveket adta nekik. Ugyanez a Zombor püspök részt vett Bizáncban azon a keresztelésen is, amelyen Priszkosznak az Iréne nevet adták. László Lam tanácsára gyakorolta a püspökök kinevezési jogát, a Magyarka, Szakszin és Jászvásár magyar püspökeinek tanácsára nem ellenezte a papok házasságát. A pogány kunok megtérítésére élete utolsó percéig gondja volt. A Csörsz vonalán képezték őket tovább és a Szlavónia-Horvátországi rendfenntartó állományba kerültek. Arra még volt ideje, hogy István király törvényeit néhol egy kissé szigorítsa, másutt enyhítse. Párt-harcokba nem avatkozott bele, ezt Lamra bízta, aki mindent ügyesen megoldott. Ügyelt arra, hogy a Szentszékkel összeütközésbe ne kerüljön. Somogyváron francia szerzetesekkel bencés apátságot alapított. Az ünnepségen ott volt a pápa követe is. Abban viszont még Rómának sem engedett, hogy a kispapok nősülését megtiltsák. 1082 medvetorán Vasváron, ezt a tizedesek Lam álláspontjának helyeslésével fajírtásnak minősítették. Az uruki-mani biblia is megengedte a papok házasságát. A pápa viszont az uruki-mani bibliára és Jézusnak arra a levelére, amelyben a papok házasságáról van szó, azt mondta, hogy László király az ilyesmivel idegen nyáj nyomába szegődik. Lehet, hogy ebben része volt annak is, hogy László király betegségére hivatkozva nem fogadta el a keresztes hadak vezetését. Pedig még a császári koronát is felajánlották neki, de ő nem vágyott rá. A Váradi Kuria öregei azt mondták: amikor László király az oltár előtt imádkozott, a földről fölemel-kedve lebegett. A kunok elleni harcában meg, amikor a sereg éhezett, bölénycsordát varázsolt eléjük, dárdá-jával pedig vizet fakasztott. Torda mellett, mikor a nagy kun sereg László király hadát üldözőbe vette, László Aranyasszonyos zászlóját az égre emelte és így imádkozott: "Jóságos Földanya, Istennek szent Anyja! Segíts meg bennünket!" És ebben a pillanatban a sziklahegység kettévált, a száguldó kunok a hasadékba zuhantak és szörnyet-haltak. László király serege megmenekült. Az 1091. esztendőben nagy szárazság volt. A kunok Kövezsden túl üldözték a király seregét. Elérték a Mátra völgyében Verebély faluját és itt már nagyon szomjasak voltak.

László így imádkozott: Jóságos Földanya! Adj inni a seregemnek! Az ősanya megjelent és László előtt lebegve 720 lépésre egy sziklához vezette. Itt László az ősanya intésére dárdájával a sziklába szúrt és a sziklából három helyen víz fakadt. A szomjazó sereg ihatott, a vízhez szarvasok siettek és így a vitézek ennivalóhoz is jutottak. Azon a szent helyen, ahol a Földanya megjelent, Lam szekeresei és az ácsok még László király életében egy kegyhelyet építettek. Ettől kezdve a fiatal házasulandók itt esküdtek, a helyet pedig Szentkútnak nevezték. Testőrségét a székelyek adták. II. Zoltán, Rozsnyó tárkányfejedelem unokája vezényelte őket Váradra. Ez a város volt László szívéhez a legközelebb. Innen indította a kunok és úzok ellen legdicsőbb hadjáratait is. Leszerelt testőrségét Mosonba, Lam várának környékére, a Zalaőrségbe és Pozsonyba telepítette. Testőrsége minden évben Vasvárra is elkísérte a palóc medvetorra. Vele volt mindig Rozsnyó székihun tárkányfejedelem is, aki a vasbánya vidéken lévő Rozsnyó várost újjáépítette. 1094 őszén kaukázusi avarok érkeztek a Baracsságba. Uruki-mani hitűek voltak, de Zoltán várában felvették a nyugati kereszténységet. A városépítésben foglalkoztatták őket. Ebben a nagymérvű munkában sok kézre volt szükség. És a vaskő-fejtő tizedek munkájában részt vettek és Lam herceg tervei szerint Dalmáciában is mennél előbb meg kell szervezni a dolgokat, hogy tengerhez jusson az ország. De ehhez akkor még ötévi erőfeszítésre volt szükség. László király jóelőre megbízta Rozsnyó tárkányfejedelmet a rendfenntartók kiképzésével. László király is, Lam herceg is nagyon szerette Rozsnyó tárkányfejedelmet, számítottak is rá, mert akaratát Vasváron is, a fehérvári tanácskozásokon is mindig keresztül tudta vinni. 1083 augusztus elején székely testőrségével ott volt a fehérvári ünnepségen is, amikor István királyt, dédapját szentté avatták. Rozsnyó akkor azt mondta: Mért nem lehet egy füst alatt Imre herceget is szentté avatni? II. Zoltán kiskirály utódai a székely testőrséggel együtt addig el nem hagyják Fehérvárt, amíg ez is meg nem történik. Könyörgés ide-oda, kiutasítás, parancs, semmit sem használt. A székely testőrség nem tágított: folyton imádkozott, gyónt és áldozott a nagy székesegyházban, de a helyőrséget nem hagyta el. Fehérvár lány-és asszonyserege is nagyon megszerette a víg testőrhadat. Lam előtt Rozsnyó kikötötte, hogy a szenttéavatás nem a hadsereg és az iparosítás terhére fog menni, hanem a költségeit a papság bevételéből kell fedezni. Az esztergomi érsek vállalta és Lam szemet hunyt az aranybányák szétosztása felett.

A külföldi vendégek és a rendfenntartó testőrség élelmezése tehát az érsekséget terhelte, a makacs testőrség nem tágított. Rögtön megindult hát a sűrűbb levelezés és a sürgetés Imre herceg szentté avatásának kérdésében is. László is, Lam is pártolta a testőrség javaslatát. Így aztán a pápai követ már 1083 november 5-én szentté avatta Imre herceget. Ünnepségek voltak nemcsak Fehérváron, hanem a Váradi püspökségben is. Az ünnepségeken Moson, Pozsony, Lamvár, Felsőőr, Csíkszék, Gyergyószék, Kézdiszék és a Barcaság is képviseltette magát. A nagyváradi ünnepségeknek szervezője Kálmán herceg volt, az Árpádház későbbi uruki-mani öspöröse. Csak 1094-ben tették meg uruki-mani püspöknek, hangoztatva, hogy az ő halála után már nem lesz több Árpádházi püspök, mert Magyarországon az uruki és a római katolikus egyház egyesült. Az egyesítés főként László király érdeme volt. Amíg a testőrséggel együtt a tizedesek is Fehérváron időztek, Kálmán herceg saját szemével láthatta, milyen hatalmas erő van az ősi tizedesi intézményben. Hogy megnyerje őket, Lamhoz és Rozsnyó tárkány-fejedelemhez fordult. Elég gyakran részt vett Vasvár medvetorán is, hiszen az ország sorsa itt dőlt el. Nemcsak Zombor uruki püspöknek, hanem Kálmán hercegnek is szenvedélye volt a könyvgyűjtés. Mani bibliától kezdve arab tudósok bölcseleti könyveiig mindene megvolt három helyiséget betöltő könyvtárában. Irodalmi jártasságát még az ellenséges érzelmű püspökök is elismerték, amikor, bár lekicsinylő igyekezettel, így nyilatkoztak: Kálmán váradi püspök volt, de mivel Lászlónak csak lányai voltak, uralkodnia kellett. Könyves király lett belőle. Az öccsét, Álmos herceget Lam herceg tanácsának kikérése nélkül, lázadás miatt megvakíttatta. Szent Istvánon is túltett, mert Álmos herceg 5 éves kisfiát szintén megvakíttatta. Mindenki azt mondta rá: László derék, szép szál király volt, aki egy fejjel kimagaslott harcosai közül, de Kálmán csak könyvet hordott mindenüvé a hóna alatt és ettől megpuklisodott. De rosszaságában még sántítani is kezdett. Lam herceg, ha elő nem készíti hódításait, nem lett volna annyi sikere. Kálmánt László király sem kedvelte. Az 1095. évi medvetori tanácskozáson azt mondta, hogy sokkal szívesebben látná a trónon a szép külsejű Álmos herceget. A főurakat azonban nem a szép külső, hanem Kálmán műveltsége hódította meg. Az idegen nyelvű magyar főpapsággal II. Orbán pápa is a Püspökből lett királyt támogatta. Kálmán átdolgozta és kiegészítette Szent István és László módosított törvénykönyvét, megszüntette a boszorkányégetést. István is, László is hitt a boszorkányok létezésében. Lam felesége is egyetértett vele. Ózd lánya, Kolaj, amikor Ur, Uruk és Tuspa városából jövet magával hozta az uruki-mani Biblia egyik fogalmazvány példányát, abban megmutatta Kálmán püspöknek Jézus szabir nyelven agadi írással írt levelét. Abban ez állott: Boszorkányokról pedig, mivel nincsenek, említés se tétessék! De Kálmán a tündérekben sem hitt, elfordult a szép nemtől is. László király korában Kálmánt, mint királynak alkalmatlan személyt mellőzték. Horvátország királyának is Álmos herceget tette meg a királyi tanács. Kálmánra pedig azt mondták: A püspökök és a papok azért vannak, hogy imádkozzanak. Kálmán aztán minden idejét tanulásnak szentelte. Képzettségével akarta bebizonyítani, hogy mégis csak uralkodásra termett. Vasvár medvetorán Lam herceg, aki a békességet kereste, azt tanácsolta Kálmánnak, hogy menjen egyházi tanulmányútra Lengyelországba.

Közben meggyőzte László királyt, hogy Kálmánt nem szabad törvényes jogából kisemmizni. Nem szabad felújítani a testvérviszályt. László akkor hazahívta Kálmánt s az, mint trónörökös, megkapta az Erdőelvi kiskirályságot. Ám Álmos herceg lelkében már elhatalmasodott a hatalomvágy, pedig Kálmán megkoronázása után megosztotta vele az országot. Horvát ország királya azonban nem tudott megnyugodni és a főúri csoportokat Kálmán ellen uszította. II. Orbán pápa azt javasolta, béküljenek ki. A kísérletezés 1095-től 1106-ig folyt közöttük s végül Álmos herceg előzetes tárgyalások után V. Henrikhez futott és Salamonhoz hasonlóan hűbérül ajánlotta fel neki az országot. Lam herceg mozgósította az uruki keresztényekkel bevándorolt kun és úz vitézekkel és kuma-magyar tárkányokkal megnövelt seregét és Pozsonynál csúf módon megverte Henriket. A sereget most már nem lehetett megállítani. Horvátországban legyőzte Pétert, az utolsó horvát királyt. Péter életét vesztette a csatában. Ezután sorra hódoltatta Zárát, Spalottót, Traut, Vegliát, Arbét és Oserót az albánsággal. Ezzel Velence hatalma megszűnt a Dalmát tengerparton és a velencei doge lemondott Horvát és Dalmát hercegi címéről. Kálmán teljesen önállósította magát. Lelkiismerete nem bántotta, hogy a továbbiakban nem kérte ki Lam herceg tanácsát. Csak még egy tanácsát szívlelte meg, hogy a német császárság árnyékában csak erős Magyarország állhat meg. Lam a pozsonyi győztes csata után figyelmeztette a Királyi tanácsot, hogy a Csörsz vonalán kiképzett sereg most már páncélos sereg. Nyugattal bármikor felveheti a versenyt, Kelettel azonban nem szabad összeütközésbe kerülni, mert a kun besenyők és a fekete úzok a magyarság régi harcmodorában küzdenek. Kálmánnak tehát megbízható serege volt. A dalmátokat tehát felszabadította Velence elnyomása alól, és hogy megnyerje őket, minden jogot megadott nekik. Megígérte, hogy magyarok addig nem telepednek a városaikba, amíg ők erre engedélyt nem adnak, csupán őrségeket hagynak hátra, az ellenséggel szembeni védelmül. Hűségesküt is csak a koronázás után kért a vezetőktől, akik valójában csak kedvezőbb hűbérurakat kaptak, mint amilyen Velence volt. László és Lam herceg terve most vált valóra. A Bizánc felőli kun támadások megszűntek azzal, hogy László király legkisebbik lányát hosszú jegyesség után feleségül vette I. Alexiosz császár fia, János trónörökös. Piroska férjhezmenetele után Bizánc császára átengedte a dalmát városok hűbéruraságát Kálmán-nak. Horvátországot és Szlavóniát illetően Kálmán lemondott arról a jogáról, hogy a püspököket ő nevezze ki, ami egyébként apostoli joga volt a magyar királynak. V. Henrik legyőzése után a Szentszék az 1106. évi zsinaton hozzájárult ahhoz, hogy Horvátország Szlavónia és Dalmácia magyar hűbériség alá tartozik.

A Lam herceg által felszerelt hadsereget II. Orbán pápa alkalmasnak találta a Szentföld visszafoglalására, László király vezetésével. Lam azonban, ismerve az uruki és agadi viszonyokat, ezt őrültségnek tartotta. Most Kálmán uralkodása alatt újból esedékessé vált a Szentföld visszafoglalása és Palesztina fel-szabadítása az arab megszállás alól. A nyugati papság és a pápaság bíztatására megjelentek az első kereszteshadak. Zimánynál fosztogatni kezdtek, ezért Lam serege kiverte őket az országból. A második hullámot Kálmán a mosoni várból való kitöréssel állította meg. A nyugatiaknak meg kellett tanulniuk, hogy Magyar-ország nem olyan barbár ország, ahol el lehet kezdeni a Szentföld felszabadítását. Amikor azonban Bouillon Gottfred jött rendezett lovagi seregével és követek útján engedélyt kért az átvonulásra, Kálmán Pannon-halmán megvendégelte, megadta az engedélyt az átvonulásra, és amikor az átvonulás zavartalanul lefolyt, még a túszokat is ajándékkal látta el. Ez igen megnövelte Kálmán tekintélyét. Kálmán házassága is az olasz viszonyokhoz és a pápaság szempontjaihoz igazodott. I. Roger gróf lányával kelt egybe, de előbb küldöttségek, győződtek meg az ország anyagi helyzetéről. Az 1097. évben aztán a menyasszonyt is Magyarországra engedték. Itt történt meg a házasságkötés és a királynő megkoronázása. Ebből a házasságból született Kálmán utóda, II. István, aki 1116-tól 15 éven át uralkodott. Amikor Bunilla királyné meghalt, Kálmán a szuzdali fejedelem lányát, Eufémiát vette nőül, Álmosnak pedig a kievi nagyfejedelem lánya, Predszlava volt a felesége. Kálmán házassága nem volt szerencsés. Feleségét házasságtörésen kapta és hazaküldte Szuzdalba. Lam herceg mind a két házasság ellen tiltakozott, mert nehéz feladata volt kétfelé is hadfelszerelést biztosítani. Költségesek voltak a téli hadjáratok és a páncélos lovagi sereg felszerelését sem lehet egyik napról a másikra előteremteni. Kálmán dölyfösen ment a Rurik-fiak testvérharcaiban igazságot tenni. Amikor pedig vereséget szenvedett, nem az ellenség verte meg, hanem az azoknak segítő kunok. A vereségre Lam már indulásuk előtt figyelmeztette, de mégis hadba szállt a bosszúálló rokonok mellett. Dávidnak a felesége 1109-ben követségbe jött Kálmánhoz. Kálmán lábaihoz borult és könnyezve kérte, ne bántsa népét, de ő belerúgott a könnyező asszonyba. Dávid herceg ekkor a kunokhoz fordult és segítségükkel legyőzte a nehézfegyverzetű, lassan mozgó magyar sereget. Kálmán maga is csak nehezen tudott menekülni. Kálmán ellentéte volt László királynak, aki a Királyi tanács javaslatait mindig figyelembe vette. Álmos herceggel, pápai intésre többször is kibékült, de ellentéteik mindig kiújultak. Amikor a Tiszánál farkasszemet nézett Kálmán és Álmos serege, a tizedesek nyíltan megmondták: Az ország népe nem hajlandó butaságból hősi halált halni! Kálmánnak déli győzelmei ellenére nem voltak igaz barátai. A nép többre becsülte Lam "kutyás herceget", megfontolt országvezetését. Kálmán hitt az ősi korona erejében. A sima abroncskorona Urukból került Tuspába és az Álmosház tulajdonába. Később minden király a maga ízlése szerint díszítette. Mindig a legbiztonságosabb helyen: Vasváron őrizték. Kálmán csak élete végén hallgatott az elaggott Lam hercegre, míg 1116. Február 3-án meghalt. Lam herceg a fehérvári királyi temetkezőhelyen, Szent István és Szent Imre mellé temettette. Utána még részt vett 1117 medvetorán, Vasvár hegyén. Ott voltak gyermekei, unokái és dédunokái is. Tizenkét fia és hat lánya született. Unokáinak száma 24 volt. Az ünnepségre még a 8 dédunokát is elhozták. Amikor öccse, Lambert meghalt, úgy gondolta, neki kell öccse helyett is kellő számú utódot maga után hagyni. Így aztán 18 gyermeke született.

Gyermekeinek az Arvisura-naptár szerinti neveket adott. Fiai voltak: Bellény, Csucsom, Dernő, Gencs, Imola, Ladány, Rőce, Bolyk, Kelecsény, Csetnek, Uza és Kobéla. Lányai: Almány, Betlér, Gerlice, Gortva, Jósva és Hisnyó. Unokái: Madaras, Derencsény, Dobra, Gócs, Cikó, Leste, Oskó, Feled, Doma, Bugyik, Lubény, Pozsá-ló, Bebek, Csató, Okolicsány, Cserencsény, Kökényes, Zsedény, Guszona, Hársika, Pócsika, Ilon és Tama. Dédunokái: Veszverés, Zagrágy, Petne, Berzéte, Bablus, Csépány, Hacsa és Csoltó. Lam herceg a saját vagyonával is okosan gazdálkodott. Minden utódának gerendavárat építtetett és még a szeretett pulijainak: Ildunak és Lambinak utódaiból juttatott nekik. Palóc-Vasvár, vagy ahogyan a rokonlátogatók nevezték: Ózd-Vasvár Endre, Béla és Levente intézkedésére 1012 és 1062 között épült ki égerfa alapokon 24 karéjos bükkfavárrá. Az alapok lerakását Aba Sámuel király jelenlétében végezték el Ózd és Várkony palóc, Bolyok és Csépány barkó, Arló és Bellér avar várépítői, ácsai és a vegyeslakosú Hangony kőfaragói és kemenceépítői. Minden lakóhelyiségbe búboskemencét építettek. A 24 karéjos kegyhely és a hercegi termek padlófűtéssel voltak fűthetők. Ismert személy volt Vasváron Lam idejében Turi. Szakszinnal és Magyarkával tartotta a kapcsolatot, Gát Füzesgyarmat és Urálbérc Örege között volt összekötő. 1113-ban ilyen rokonlátogatásról jött Vasvár-ra, amikor Asszó táján leesett a lováról és szörnyet halt. Sajó-Ordosz vára alatt temették el. Kálmán 1116-ban a halálos ágyán megkérte Lamot, hogy nagyon vigyázzon szertelenül viselkedő fiára, mert ő munkatársainak segítségével rendezett viszonyok közé került országot hagy hátra és nem szeretné, ha a fia mindannyiuk munkájának a gyümölcsét elprédálná. Erre Kolaj aranyasszony figyelmét is felhívta István fia jelenlétében. Lam a "kutyás herceg", aki az ország anyagi helyzetét 43 évi munkájával rendbe hozta, 1117-ben a medvetor 5. napján, 57 éves korában halt meg. Hun szokás szerint Ózd-Vasváron elhamvasztották és a porait legkedvesebb vadászterületén, Murány környéki várában helyezték el, emberfejes urnában. Felesége Kolaj aranyasszony még 1120-ig élt, Kálmán végakaratának megfelelően, II. István királyt sikerült visszatartania az északi hadjárattól. Kola aranyasszony nyilvántartotta az uralkodóházat. Feljegyzései szerint: Endre élt: 1012-1060---48 évet Béla élt: 1015-1063---48évet király volt: 1046-1060 között király volt: 1060-1063 között Fiai: Salamon és Dávid fiai: Lam Géza László 1052-1085 1055-1094 1060-1117 1045-1077 1048-1095 (33év) (39év) (57év) (32év) (47év) király: 1063-1074 1074-1077 1077-1095

Géza fia: Kálmán élt: 1065-1116---51 évet király: 1095-1116 Kálmán fia: II. István élt: 1098-tól király 1116-tól

Kolaj aranyasszony 1120 július 31-én halt meg. Bolyk fia uruki-mani templomának a kertjében helyezték örök nyugalomra. Utána 1120 medvetorán a tizedesek vezetői még összejöttek Vasvár kegyhelyén és felesküdtek Kálmán és Lam végakaratára, hogy II. Istvánt visszatartják az északi hadjáratoktól. Eddig tartott Ózd-Vasvár fénykora.

Lam herceg ekkor járt Szakszinban sámánképzésen. Egy kis időre sikerült is leállítania a fekete-úz és kun betöréseket. Lam herceget az édesanyja Lampértnak, Endre király felesége pedig Lambertnek nevezte. A papság mindkét nevet használta. Amikor Szakszinba távozott, az a hír terjedt el róla, hogy vadászat közben valahol meghalt. Csak Béla király és közvetlen környezete tudta, hogy Lam herceg távolléte a hármas királyság összekovácsolásának a célját kívánja szolgálni. Lam már 1080-ban azt javasolta I. Lászlónak, hogy valamelyik leányát Bizáncba adja férjhez. A királyi tanácsban ezt azzal indokolta, hogy: Nemcsak Róma, hanem Bizánc felé is kell igazodnunk, mert így egyik szellemi központ sem hatalmasodik el rajtunk! Azért azt javasolom, hogy a Magyarkai aranyművesek egyesítsék az István-féle arany abronccsal Dukasz király arany zománcos koronáját és az uruki-mani Gilgames-koronát. Ez így szépen kifejezi a hármas királyság eszméjét. Nem szabad elfelejteni, hogy végső esetben Kelethez is fordulhatunk. I. Lászlót először Palóc-Vasváron koronázták királlyá a Gilgames koronával. Az ellen azonban erősen tiltakozott, hogy amíg Salamon él, Fehérváron is megkoronázzák. Lam sokáig tanakodott magyarkai sámántársával, Dajka aranyművessel azon, hogy a Rómából, Bizáncból és Urukból kapott három koronát, hogy kellene összeszerkeszteni, hogy egyik adományozó se sértődjön meg. Dajka aranyműves ekkor még Palóc-Vasváron működött. Ott az uruki-mani keresztények is és a sámán-hit követői is nyugodtan végezhették vallási szertartásaikat. A három herceg: Géza, László és Lam az 1074. évi medvetoron megegyezett abban, hogy Palóc-Vasvárt mind az esztergomi, mind, az egri egyház befolyása területéből kivegye, illetve a sámáni tanok védett területévé tegye. Ezen a medvetoron már a 15 éves Kálmán herceg is részt vett. Bár Váradon nevelték, mégis hajlott az uruki-mani keresztény hit felé, ezért így érvelt: Nem szabad tovább vazallusként élnünk, hanem az uruki, a római és bizánci korona egyesítésével a mi országunk is szabad lehet! Örökölt javainkra támaszkodjunk és soha senkihez se menjünk könyörögni, az idegen segítség mindig csak anyagi romlással jár. Ne felejtsük el: Vajk és Gizella házassága folytán elvesz-tettük az Encsig terjedő Avarföld jó részét. Dajka aranyműves Palóc-Vasvár égerfa alapokon nyugvó gerendavárában állította fel műhelyét, majd amikor László király került a királyi székbe, Lam herceg az esztergomi várba való áthelyezését javasolta. Salamon király halála után, 1086-ban kezdett hozzá a hármas királyi korona összeszereléséhez. Akkor már 10 aranyművesből állott a csoportja. A munkát I. László meghagyására végezték.

Bizáncban Kálmán terveinek megfelelően ott élt később (a keresztségben kapott Iréne néven) I. László lánya, Piroska. Magyarország sokat köszönhetett a tőle származó megbízható híreknek. A Csák nemzetség mindig küldött Szakszinba és Bugátba sámánképzősöket. Lamnak ezek voltak a legmegbízhatóbb hírszerzői. Kajdu mongol vezér is Lammal lépett kapcsolatba. Így került sor a Csák nemzetség dicsőségét emelő Jászvásári találkozóra. Kajdu Szakszinban feleségül vette a beavatott Boglárka rimalányt. Boglárka azt vallotta és hirdette, hogy csak a Káma és Mirina szerelmének emlékét őrző kialakult nyolcas szaporodási elv biztosíthatja a magyar törzsszövetség további életét. Úz lovasait gyakran küldte Magyarországra. Ezek lovaikat mindig elszállásolták és Palóc-Vasvárt csak Ózd-Vasvár néven emlegették. Hála Lam hercegnek és az Ordoszig terjedő sámánvilág erejének, Kálmán életében Nyugat és Dél felé minden hadjárat győzelemmel ért véget, amikor azonban Kálmán Palóc-Vasvár határozatai ellenére Kelet felé is elkezdett háborúskodni, vereséget szenvedett. Kálmán fia, II. István, aki 1116-tól 1131-ig uralkodott, a Lam herceg és az apja által biztosított jólétéből élt. Szeszélyei és lobbanékonysága oktalan háborúkba sodorták. Amíg Lam élt, még mentek a dolgok, de Lamnak 1120-ban bekövetkezett halála után István minden cselekedetével csak ellenségeket szerzett. II. István testvére, László még 1112-ben meghalt. Ezzel semmivé váltak Kálmán királynak hozzá fűzött nagy reményei. A 11 éves László minden tekintetben nagybátyjára, Álmos hercegre hasonlított. Erre alapította Kálmán a maga reményeit. Zsófia nevű nővére a Bebek-hadba ment nőül, az Abák nemzetségébe. Később sok dolga volt népes családjával és a várépítésekkel. Az építkezésekbe Lam tanácsára kezdtek.

Zsófia így nemigen tudott az ország dolgaiba beleszólni. Azok a főurak, várbeli századosok, határőrizeti tizedesek azonban, akik Kálmánt meg tudták győzni a testvérháborúk esztelenségéről, most az orosz Rurik ház belső villongásai miatt indított háborújában is visszatérésre tudták kényszeríteni. Kálmán öccse, Álmos herceg a bátyja halálakor Bizáncba menekült. De Lam herceg azt is ajánlatosnak tartotta, ha Piroska-Iréne mellett hírszerzéssel foglalkozik. 1110-től anyagilag Lam herceg tartotta fenn Álmos herceg bizánci csoportját. 1129-ben Álmos ott is halt meg. Lam halála után Álmos kiadatását követelte István király, de kérésének teljesítését megtagadták. Ezért II. István háborúba is keveredett Bizánccal. Kommenosz János egyszer azt mondta a feleségének, Iréne-Piroskának, hogy a magyar király az ő alattvalója. Erre Piroska azt felelte, hogy téved, mert a magyar királyok közül még senki se volt a bizánci császárság alattvalója. Ez a beszéd, vagy szóváltás fülébe jutott II. Istvánnak is. Az pedig haragjában hírtelen hadba szállt, de hatalmas seregével az egy évvel azelőtt szenvedett vereségért is szeretett volna elégtételt venni. Barancs ellen fordult és 1129-ben elfoglalta. Majd hírtelen átkelve a Dunán összezúzta Kommenosz János seregét. Ha János császár feleségének egyik rokona II. István tervét el nem árulja, még a császár is fogságba kerül. János nagy hírtelen elmenekült, de utóhadát István foglyul ejtette. A besúgó asszonyt aztán elevenen megégettette. Kommenosz János ezek után békét keresett és többé nem támadta meg Magyarországot. Piroska-Iréne tanácsára II. István az Álmos lányát, Adelhaidot visszafogadta az országba. Ugyancsak befogadta az 1124-ben Bizánc területéről elűzött besenyő sereget is. Ezeknek azért kellett onnan elmenekülniök, mert nem voltak hajlandók II. István ellen harcolni. István a besenyőket beosztotta a testőrségébe. A főurak helyeselték azt a Palóc-Vasvár medvetorán elhangzott követelést, hogy a király nősüljön meg. El is vette egy francia-normann grófnak Itáliában élő lányát, gyermeke azonban nem született. Erre több Csák-hadbeli főúr is királynak jelöltette magát, sőt emlegettek egy bizonyos Ault is, aki a király Zsófia nővérének és egy Csáknak második házasságából született.

Már-már úgy látszott, hogy megindul a harc az uralomért, amikor II. István a pártütő főurakat kizavarta az országból. Ő maga még fiatal volt de rendszertelen életmódja korai halálát okozta. Amikor Piroska tudomást szerzett a betegeskedéséről, megüzente, hogy Lam népes családja a megvakított kis Bélát biztonságba helyezte. Bélát II. István az udvarába hozatta és Piroska tanácsára Uros szerb zsupán leányát kérette meg neki feleségül. Vak Béla és Ilona házasságát gyorsan megkötötték és II. István még megérte, hogy a fiataloknak megszületett az első fiuk. A gyermeknek nagy ősük után a Géza nevet adták. A kis Géza keresztapaságát II. István vállalta. Kálmán törvénytelen fia, Borisz azonban trónkövetelőként lépett fel. Felesége egy bizánci hercegnő volt. Amikor a fia, Kálmán megszületett Borisz trónigénye a görög császári udvarban is tetszésre talált. Közben II. István bűnbánattal eltelve szerzetesi ruhába öltözve várta a halált. Ez 1131. évi március 1.-én be is következett. Az utolsó medvetoron azt kérte, hogy Nagyváradon László király mellé temessék. Azt gondolta, hogy ott megnyugszik. Nagyon bántotta, hogy tönkretette, amit László megteremtett. Ugyanis László király terve volt Dalmácia és Horvátország meghódítása. Velence azonban egy időre Dalmáciát visszaszerezte. II. Béla, a vak király tehetséges uralkodó volt, de azért szívesen támaszkodott felesége öccsére, Belos bánra. Borisz (az elűzött Eufémia királynőnek Oroszországban született fia) apjának kolostorba vonulása után állott elő a trónkövetelésével. Kálmán nem ismerte el fiának, de az egyházi törvények alapján mégis az ő fiának tekintették. Borisz Bizáncban kapott ugyan feleségül egy görög hercegnőt, de katonai támogatást már nem. Ezért Boleszló lengyel herceg pártfogásába ajánlotta magát. Lengyel-orosz segítséggel megindultak Magyarország ellen. Borisznak itt is voltak hívei. II. Béla összehívta Aradra az országgyűlést, ahol feltették a kérdést, hogy méltó-e Borisz, a törvénytelen fiú a koronára.

Aki már az országgyűlésre jövet is ingadozott, azt II. Béla hívei felkoncolták. Borisz és Béla seregei már szemben állottak a Sajó két partján, amikor a király tanácsülésére belovagolt a Győr nembeli Sámson és rárivallt a vak királyra: -Hitvány kutya! Mit csinálsz az országgal? Borisz az urad! Ő bírja az országot, te pedig menj apád után a kolostorba! A főurak megdöbbenve hallgatták a részeg főúr ordítozását. De nyomban le is szúrták. Sámson, aki annak idején részt vett Béla megvakíttatásában, súlyos páncélzatával a Sajóba zuhant és belefúlt. Boleszlóhoz követeket küldtek azzal az izenettel, hogy "nem illik egy fattyúnak országot keresned. A korona II. Bélát illeti, ő a hármas korona jogán az ország törvényes ura." Erre Borisz hívei, a magyarok, lengyelek és oroszok oszladozni kezdtek, amiben része volt annak is, hogy a király nővérének a férje is megjelent osztrák csapataival és már megközelítette a Sajó vonalát. A király csapatai támadásba mentek és megverték a Borisz oldalán megjelenő csapatokat. Borisznak és Boleszlónak is futnia kellett. A király azonban még Sámson barátait sem büntette meg, s ezzel okosan megerősítette a tekintélyét. Jó viszonyba került a német császárral is és Zsófia nevű lányát még gyermekkorában feleségül adta a császár fiához. A főurak egy csoportja titkos számítással mégis az egykori Lebédiába lovagolt, de a Csák nembéliek kitartottak II. Béla mellett. Béláék megerősődve még Velencén is győzelmet arattak. Ez a köztársaság nem tudta a szaracénok ellen megvédeni Dalmáciát, ezért a dalmát városok a magyar király mellé álltak. Az így indult hadjáratban a Csák nembéliek teljes létszámmal részt vettek. Őket összekovácsolta, hogy II. Szabolcs, az Álmos-Lebédház közös nagyfejedelme kezességet vállalt azért, hogy Csák fősámánnak árván maradt 12 fiát és lányát meg fogja védeni jogaikban. Minden tisztségéről lemondott ezért, Gelyzának átadva a nagyfejedelemséget, életét teljesen a Csák gyermekek fölnevelésének szentelte. A Csák nembéli utódokból 12 főúri nagycsalád fejlődött, ezek: Csákvári, Kéri, Vajai, Orondi, Jámai, Berényi, Geluni, Vinári, Etyeki, Kisfaludi, Dudari és Trencséni Csák-had. Oldalági leszármazottaikkal ezek behálózták az egész országot. II. Béla felesége révén kapcsolatba került a szerb önállósági mozgalommal. Uralmát megpróbálta kiterjeszteni a déli vidékekre is. Bizánctól elhódította Rámát és az Árpádok közül elsőnek felvette a "Ráma királya" címet, László fiát Bosznia hercegévé tette. Vakságában élénk figyelemmel fordult a múlt felé. Bellényt, Lam herceg fiát, meg annak feleségét Dajkari rimaszécset délvidéki udvarába rendelte, hogy ott folytassák Dajka aranyműves sokezer éves múltra visszatekintő munkáját. Gyakran emlegette: "Amelyik nép megtagadja a múltját, az elbukik! A népért nemcsak meghalni, hanem élni is tudni kell!" A Csák nembéliekhez hasonlóan ő is eleget akart tenni az ősi nyolcas szaporodási követelményeknek. Gyermekei így következtek egymás után: Géza, László, István, majd Piroska és Emese, utánuk Álmos herceg, Zsófia és Gertrud.

Álmos herceg neve az Álmosház fennállására és fennmaradására utal. Végül még egy fia született, Árpád. De mivel nem volt kéznél bába, meghalt. A papok ezért nem akarták megkeresztelni halottan, de a Dajkari rimaszécs uruki módon mégis megkeresztelte Árpád névre. Béla még Álmos fia születése előtt hazahozatta Görögországból az apja holttestét és Szent István meg Kálmán mellé temettette el. Amikor később megszületett Álmos herceg, ezt a gyermeket a papság tiltakozása ellenére, Álmosnak kereszteltette. A leégett pannonhalmi apátságot a bencés monostorral együtt újjáépít-tette és a felszentelésén maga is részt vett. Országát hűbéres tartományokkal növelte ugyan, de idebenn a Csák nembéliek hatalmát is megerősítette birtokadományozásokkal. Ezzel viszont a királyi hatalom ereje csökkent. Adományozásait sokan ki is használták, mert amikor borivásnak adta magát, mindent el lehetett nála érni. Lam herceg még 1120-ban a Palóc-Vasvári medvetoron fölesküdtette II. Istvánt-mivel az könnyelmű ember volt-, hogy a továbbiakban a külső ügyek intézője Lam fia, Bellény herceg lesz. Bellény az egész országra kiterjesztette az apja által megteremtett tizedes szervezetet. Legkedvesebb tartózkodási helye Kálmán király vadászterülete volt. Itt egy községet alapított egy tized gömöri várbeli harcosából. A községet róla nevezték el Belényesnek. Ez amolyan pihenőhely féle volt Ózd-Vasvár és Szakszin között, amikor Lam herceg utódai Szakszin és Magyarka közelébe kerültek. Magyarország Lébédházi része mindig szembeszállott II. Istvánnal, amikor Kelet felé akart háborút indítani. Viszont Lam herceg és a tizedesi intézmények mindig támogatták, amikor Horvátországban, Dal-máciában, vagy Szlavóniában harcolt. Sőt a harcos csoportok mellett kézműves együtteseket is alakítottak azon a címen, hogy a seregnek kézműves termékekre is szüksége van. Bellény, a Lam fia részt vett a Szakszini sámánképzésen. Öt év után innen Magyarkára lovagolt. Ott János uruki püspök, aki egyben római katolikus püspök is volt, felvette az uruki keresztények közé. Magyarkáról Füzesgyarmatra ment, s ott részt vett az urali népek beavatott képzésén. Ekkor szervezték meg a Suoma, Sambe, Viroláj, Mari, Muro-ma, Mescser, Merza, Moksa, Csuvasz, Tatár, Baskir, Lett és Jugra törzs legmagasabb szintű beavatott képzését. Bellény az 1120. évi medvetorra hazaérkezett tízéves küldetéséből. Kálmán király, aki kiküldetését javasolta, közben (1116-ban) már régen meghalt. Apja, Lam herceg azonban még élt.

II. István is megérkezett erre a medvetorra és előadta a jövőre vonatkozó terveit. A királyi tanács jóváhagyásával megrendelte Lam-tól a fegyvereket. De ezután már csak ritkán lehetett vele beszélni, mert legtöbbnyire részeg volt. "Addig nincs semmi baj-mondogatta -Lam herceg-amíg én élek, de ha egyszer lehunyom a szemem, nem tudom, hogyan fogtok vele megbírkózni." Bellénynek nem tetszett, hogy II. István mámoros hangulatában mindig hihetetlenül bőkezű volt. Az egyik maradék avar család például panasszal járult az ifjú király elé, hogy ők Fekete Arnót utódai, s székesegyházuk a nyugati Sóváron leégett és most nem tudnak avar nyelven az Egek Urához esedezni. A király gazdag ajándékot küldött a salzburgi székesegyháznak. Az Árpádházzal rokonságba került uralkodó-házak gyermekeit is szívesen befogadta az országába és gazdagon ellátta őket. De fogadta például a lengyel királyi ház menekültjeit is. S amikor az elaggott Lam az ilyesmit szemére vetette, azt felelte, hogy a hűbériséget akarja föléjük kiterjeszteni. Lam halála után Bellénynek mind jobban és jobban meggyűlt a baja a részegeskedő királyi rokonával. De volt rá eset, hogy egyet is értettek. Így például Adelhaid, Szobieszláv cseh herceg özvegye, Álmos herceg nővére bebocsátást kért az országba. István szívesen fogadta és mindennel gazdagon elhalmozta, majd Bellény öccséhez, Csucsomhoz adta feleségül. Csucsomot pedig megbízta, hogy Pozsonytól a gömöri Rozsnyón át a székely-barcasági Roznyóvárig szervezze meg a különféle foglalkozások tizedesi intézményét és gondja legyen arra is, hogy a tizedesek minden ilyen új intézményben értsenek a rovások véséséhez és olvasásához. II. István úgy igyekezett a kellemetlen bírálatok miatt terhesnek érzett Bellénytől megszabadulni, hogy Ordoszba vezényelte a nagyobb képzettséget nyújtó beavatott képzésre. Itt Bellény három évet töltött és hazatértekor részletes jelentést hozott az ordoszi maradék úzokról, besenyőkről, mongolokról, manysikról, hantikról, ujgurokról, nyenyecekről, sórokról, szölkupokról, mandzsukról, tatárokról, hakaszokról, altáji törökökről, tuvákról, evenkikről, jakutokról, jukagirokról, csukcsokról, burjátokról, manájokról, giljákokról, ordoszokról, hokjenokról, a kannigánokról és ulcsákokról. Megemlítette, hogy Ordoszban a hikszoszok, az etruszkok maradványai és az urukiak is képviseltették magukat. A népünk beavatottjait meghívták magukhoz látogatóba. Ezt az ordoszi képzést a kinaiok és Léh fejedelem tartományai is figyelemmel kísérték. Bellényt és társait ők is meghívták.

Ebben nagy segítségére volt a besenyő és a kun társadalom. Mintaképül a selyemút szolgált. Csucsom nyugati irányban és délre a 64-72. tárkánytöményig intézte a tárkánykézművesség és kereskedelem dolgait, a fennmaradó tárkánytömény területet Dernő, Gencs, Imola, Ladány, Rőce, Bolyk, Kelecsény, Csetnek, Úza és Kobéla fiai között osztották szét. A területi felosztás során felmerült nézeteltéréseket az 1120. évi medvetoron beszélték meg. Lam herceg unokái: Madaras, Derencsény, Dobra, Gócs, Cikó, Leste, Oskó, Doma, Feled, Bugyik, Lubény, Pozsáló, Bebek, Csaszó, Okolicsány, Cserencsény és Zsedény a szüleik mellett tanulták meg elődeik nehéz mesterségét. A vasművesek földjén és a kisegítő tizedekben Lam egy-egy községet alapított utódai számára. Földműveléssel és állattartással addig csak az ortványok telepein foglalkoztak, de Lam tervei szerint az addig érintetlen erdők irtásain mindig kézműves telepeket is kellett létesíteni. Minden kézműves település vásárjogot is kapott, hogy az erdőírtók beszerezhessék szerszámaikat. A gondnokok, vagy századosok településein hónapos vásárokat a várak mellett pedig országos vásárokat tartottak. Pozsáló tíz évig tanulta az írnok mesterséget Magyarkán és Tuspa írnok iskolájában. Tanulmányai alapján helyezte el Budavár rejtett alagútrendzerében a magyar törzsszövetségre és a 24 hun törzs szövetségére vonatkozó nyilvántartásokat. Budavár, Fejér, Visegrád és Csákvár területe Bellény és Csucsom felügyelete alá tartozott. Állandó ügyintézőjük Pozsáló volt Budán.

E munkája mellé még külön ellenőrző területet is kapott. Bellény és Csucsom területe volt még Karatán, Baranya és Bolgyán, valamint Borsódvár környéke. Dernő és Pozsáló területe: Békés, Bihar, Temes, Karas, Kőrős és Gyulafehérvár környéke. Gencs és Madaras területe: Veszprém, Győr, Pannon-Vasvár, Kolonvár és Somogy környéke. Imola és Derencsény területe: Gömörvár, Hont, Nógrád és a kettős Újvár, valamint Sáros környéke. Ladány és Dobra területe: Arad, Zaránd, Szatmár, Torda, Barca és Szerémvár környéke. Rőce és Gócs területe: Bodrog, Szabolcs, Uzsvár, Borsova, Ugocsa és Bereg környéke. Bolyk és Cikó területe: Tolna és Bács, Krassó, Borona, Valkó és Maruzvár környéke. Kelecsény és Leste területe: Karakó, Szolnok, Esztergom, Moson Komárom, Nyitra, Pozsony és. Sárvár környéke Csetnek és Oskó területe: Küküllő, Kolozs, Kevevár, Nándorfehérvár és Zemplén környéke. Kobéla és Doma területe: Bélavár és Sopron, Szepes, Liptóvár és Tessenvár környéke. Uza és Feled területe: Trencsén és Árvavár. Nyugat felé: Melek, Lóbérc, Borona, Ibos és Encs. Délre: Szörényvár. Keletre: Jászvásár, Moldova és Halics területe. Az ezeken felüli érdekterületen Lam herceg lányai és vejei, majd leányunokái osztozkodtak. Lam herceg jól tudta, hogy korszerű fegyverek nélkül már a hunok se jelenhettek, volna meg a nyugati nagy csatamezőn és az avarok vezette törzsszövetség se bírhatta volna közel 300 évig a Duna medencét. Fontosnak tartotta tehát, hogy az új magyar törzsszövetség is rendelkezzék ütőképes hadsereggel. A seregek két nagy csoportra oszlottak: a lovas seregek voltak a 24 belső ispánság váraiban, a határvédelem céljait szolgáló ütköző külső haderőt pedig 48 határügyi szervezet ispánságaiban, illetve váraiban tartották. A tárkányok kiképzése még mindig a Csörsz vonalán folyt. Ez az ország közepén, félkaréjban védte az országot a nyugatról várható támadásoktól. A lovas haderőt a királyi várakban és a 973-as megegyezés szerint az ispánságok területén képezték ki. A tartalék haderő mindig Jászvásár, Lebedvár, Szakszin és Magyarka környékén időzött. Füzesgyarmat térségéből érkezőket csak végső esetben vehettek igénybe. Szent István házasságával kapcsolatban, mivel a nyugati kereszténységgel lépett szoros viszonyba, elveszett Lóbérc, Borona, Sasvár és Encs.

Az így elvesztett öt töményt Lam szerint Dél felé kellett pótolni. Ezért terve szerint a Belső Szlavónia, Horvátország, Külső Szlavónia, Dalmácia és Ráma területén még további, volt avar tartományokat kell visszaszerezni, hogy teljes legyen a Buda által meghatározott szám: a 72 tömény, s vele együtt a 24 hun törzs szövetségének tökéletes gazdasági egysége. Fontosnak tartotta továbbá mindezek mellett a keleti háttér fenntartását is. Eszméit belenevelte a gyermekeibe is és egyetértettek vele a Csák nembéliek is. László király és Kálmán is ésszerűnek tartotta Lam herceg nézeteit, ezért adták férjhez László király legéletrevalóbb lányát Kommenosz János görög császárhoz Bizáncba. Így utat nyitottak a déli terjeszkedésnek. II. István is nagyra becsülte Lam herceg gazdasági és hírszerzési tevékenységét, de Palóc-Vasvár érdekköréből kikerülve a gyakorlati életre már gyenge volt és rabja lett az italnak. Ezért Lam herceg, ha a király látogatóba érkezett hozzá, mindig csak reggel kereste, vele a találkozást. Lam herceg a reggeli lovaglás alatt beszélte meg II. Istvánnal, amikor az még józan volt, a Palóc-Vas-vár medvetorán hozott döntéseket. Amikor pedig Bellény és Pozsáló feladata lett gondoskodni a határo-zatok végrehajtásáról, ide értve természetesen a terjeszkedési terveket is, mindig Budavár alagútrend-szerében tárgyaltak. A királyi tanácsot nem egyszer kész feladatok elé állították. Az erélytelen II. István uralma alatt Bugyik, Lubény, Bebek, Csaszó, Okolicsány, Cserencsény és Zsedény dolgozott azon, hogy a 72 tömény hatalmát kiváló hadfelszereléssel erősítsék meg. A királyok ezzel egy olyan megerősödött, gazdag országra támaszkodhattak, melynek előre meghatározott tervei is voltak. Tervbe vették például a Baracsi bánság és Ráma hűbéressé tételét. Ezeket a terveket Piroska-Iréne is segítette egyebek közt azzal, hogy jó előre értesítette a királyi tanácsot a Szeldzsuk törökök terjeszkedési szándékairól. Lam herceg második felesége, az Abák közül való volt: a Bebek nembéliekhez tartozott. Szolgálatuk jutalmául a Bebekek sok vagyonra, nagy hatalomra tettek szert Gömör és Újvár megyében. Viszont ők tartották a kapcsolatot a mongol és szeldzsuk törzsszövetséggel, s ezzel biztosították az ország hátterét. II. István az ifjú Bebeket a barancsi csata után a hadsereg főparancsnokának tette meg. Lam herceg magyar és palóc határügyi bánokhoz adta feleségül a lányait. Ők aztán a Palóc-Vasváron és Budavár alagútrendszerében magukba szívott eszméket vitték ki a határmenti ispánságokba, meg a külügyi szolgálatba. Viszont munkájuk jutalmául a belső ispánságokban is kaptak birtokokat. Almágy, Betlér, Gerlice, Gortva, Jósva és Hisnyó, mint Lam lányai a 48 határügyi bán értekezletén mentek férjhez Palóc-Vasváron; unokái pedig: Kökényes, Guszona, Hársika, Pócsika, Ilona és Tama Buda-várából jutottak testőr férjhez a Bellény-Pozsáló féle országos tanácskozások alatt. Lam herceg azonban kikötötte, hogy minden leszármazottja az ő hercegi uradalmain belül is kapjon egy-egy falut. Ezeknek az erdőségeibe csak vadászni jártak. Akadtak köztük még besenyő testőrök is, akik Bizáncból, vagy Bolgár-földről kerültek II. István testőrségébe. A királyt ezek minden útjára és minden csatájába elkísérték.

1077 május elsején Lam herceg az újjáépített Vasvár hegyére összehívta a palóc tizedeseket tanácskozásra. Ezen a következőket állapították meg. Nazir beavatott élete annyira tiszta és tanítása olyan egyszerű és meggyőző volt, hogy vallása -ha sok nehézség árán is-végül elterjedt a római birodalomban. Életének 29. évében Ordoszból Agadiba menet Urukban, Erek városában is hírdette a szeretet vallását. Ennek hívei lettek a magyar törzsszövetség vezetői is. De a nagy birodalomban a görögök keresztény vallása után megszületett a Péter apostol által alapított római keresztény egyház is. Csakhogy az a földi hatalom egyháza lett. Az érdek nélküli szeretet egyháza, vallása és a Bizánci keresztény egyház közötti nézeteltérések, meg a nyugat felől fenyegető veszély miatt a nyugati római egyházhoz csatlakoztunk. Érdekeink azonban megkívánják, hogy Bizánc, az észthoni Baskíria, Kuma-Magyarország, valamint a kun-úz szövetség irányában is fennmaradjon a jó viszony. Ezért a Duna vonalától az Almák Atyja városáig továbbra is fenn kell tartani, mint jó összekötő kapcsot a rovás használatát, Magyarkán pedig a Váradi Kuria által felállított magyar katolikus egyházat, melyet Róma is elismert. Háborús időkben mindig számíthatunk a Szavárd-magyar katolikus egyház híveire, ha viszont ők vannak veszélyben, a szavárd-és kuma-magyaroknak hazánkba való bevándorlását mindig megengedjük. Hiszen ők tartaléknak számítanak. És elfogadjuk uruki-mani bibliájukat is. István király szerencsétlen házassága folytán Pannon-Vasvár elvesztette a jelentőségét Lóbérc és Karatánföld elvesztése idején, rá már nem számíthatnak. Ezért Palóc-Vasvár területét kell kifejleszteni Rozsnyó-Rőce-Gerlice-Vashegy vonaláig. Ehhez szükséges a palóc tizedesek támogatása. László király terve szerint Sárlajta és Pozsony között ki kell építeni Lam várát: ez lesz hivatva megakadályozni a további német terjeszkedést. Régi Szlavónia és Horvátország Ilona és Zsófia hercegnők házasságai folytán társországunk, de Kálmán herceg tervbe vette Dalmáciának társországgá tételét is. Ezek a tervek azt jelentik, hogy Palóc-Vasvár területe Bikhegy vonalától Dobsináig terjed és kör alakban érinti Fülek és Garadna táját is. Az ismert okok miatt teljes vasanyagunkkal fel kell készülni minden eshetőségre. Ezek után felesküdtek László király terveinek véghezvitelére.

Géza fia: Kálmán élt: 1065-1116---51 évet király: 1095-1116 Kálmán fia: II. István élt: 1098-tól király 1116-tól

Az 5032. Medvetoros évben, azaz 992-ben összehívták a Birodalmi Nagyszalát Veszprémbe. Két keresztény irányzat között kellett dönteni. Veszprém e tekintetben független volt. A tanácskozásokon részt vett Gelyza nagyfejedelem, Csák sámánfejedelem, Fajsz tárkányfejedelem, Gyula lovasfejedelem és Vászoly horka. Jirkó a Kuma-magyarkai fejedelemséget, Koppány a Káma-magyari törzseket képviselte. Mivel ezek a Káma-magyariak csak ifjúsági lovasokkal érkeztek, Kop-pányt kérték fel, hogy érdekeiket képviselje. Magyarka, a Kaukázus északi részén levő Kuma fejedelemség székvárosa fontos védelmi központja volt a Fekete-tenger és a Káspi tó közötti Káspi-Szkíta birodalomnak. Az öregedő Jirkó azért jött el személyesen, hogy megtudja, milyen segítségre van szüksége a Magyar törzsszövetségnek. Az érkező vendégeket Sarolt-Csantavér fejedelemasszony fogadta és szállásolta el. Vajk ezen a tanácskozáson mint 20 éves ifjú fejedelem a fiatalságot képviselte; Sarolt-Csantavér az Új birodalom asszonyait. Gelyza a 24-karéjos Nagyszalában a tanácskozást így nyitotta meg: Fennmaradásunk biztosítása érdekében fontos döntést kell hozni. Bizánc kereszténysége, vagy Róma kereszténysége tudja-e inkább biztosítani létezésünket? Elég gazdag vagyok ahhoz, hogy két Istent szolgáljak. Buddhának és Mohamednek is maga felé hajlik a keze, hát még Bizánc és Róma kapzsi híveinek! Ahány ember, annyi Isten. Az Égiek örülni fognak, ha a keresztények délről is, nyugatról is abban a hitben ringatják magukat, hogy hozzájuk térünk. Pedig mi nem füstöléssel és szenteltvízzel kábítjuk az Égieket! Koppány, az Árpád-ház rangidőse kifogásolta, hogy délen és keleten sokan felvették Bizánc hitét és elhagyják a csillagok járása szerinti névadást. Legtöbben már kettős nevet viselnek. Bajorföld déli részein (Vízváron, ma Wasserburg) a kalandozások után a szőke németség barnává lett. Ezért sokan Atilla utódainak vallják magukat. “Ezek a keresztény hitre tért lovagok birtokokat követelnek Atilla örökségéből. Papjaik és szerzeteseik pedig csak az új istenek hazudozásaiból és a füstöléses cirkuszaiból akarnak megélni. Nekünk csak a Nagyszalában lehet megmondani, hogy csak Ráten-Tórem az egyedüli Isten, aki életet és meleget ad a földünkre és megengedi, hogy minden törzs, ezen belül pedig minden lélek az általa választott istenséggel nézzen bele a Napisten fényességébe. Három új Isten és Mária, meg a szentek éhségét a nép nem bírja elviselni. Úgy érzem, a szeretet istenét a gyűlölködés isteneivel cseréljük fel.” Csák sámánfejedelem helyeselte, hogy “ne csak Bizáncnak legyenek hívei országunkban, hanem Rómának is, de a lelkek szabadságát nem szabad feláldozni az idegen népek érdekei miatt.

Az áttérésnek lelkek mélyéről kell fakadnia, mert az érdekből való áttérés hazugság”. Csák újra megfogadta, hogy családja nem engedi kihalni az Árpád-házat. Családjában minden hit képviselve van, de egyetértve megállapították: egyik sincs olyan, mint őseik igazi szeretet-vallása. “A mi hitünk olyan fényes és meleg, mint a Napisten!”-mondta. Fajsz tárkányfejedelem helyeselte a Bizánc meg a Róma felé való igazodást, mert “vas-és bőrfel-dolgozásunk fejlettebb, de kereszténnyé lett vándorló legényeink is sok újdonságot tudnak hazahozni. Szomszédainkkal fel tudjuk venni a versenyt”. Gyula lovasfejedelem Jirkóval egyetértve azt javasolta: a harcosokat nem kell a kereszténység felvételére erőltetni, mert legkisebb veszély esetén öt tyumen, azaz 50000 lovassal a segítségükre siet. Vászoly erősen ellenezte a kereszténység felvételét, mert az csökkenti a nép tisztánlátását, és nagyon leszegényíti a lakosságot. Ezt mutatják a hunok és avarok keresztény hitre tért tömegei. Lelki szegé-nyekké váltak. A leszegényedett és sovány népen a hihetetlenül meggazdagodott papok uralkodnak. A keresztény bírák Nyugaton a néppel szemben mindig a papi hatalmat támogatták. Vajk ifjúsági fejedelem azt hangoztatta, hogy nem állhatnak meg a fejlődésben, minden új eszme csak jobbat hozhat a réginél. “Birodalmunkat a Gyulák törzsével is a hátunk mögött csak úgy tudjuk megvédeni, hogy látszólag felvesszük a keresztény hitet. Hiszen amit hirdetnek, az nagyon szép. Vagyunk olyan gazdagok, hogy a hittérítők éhségét kielégítsük!” 12 nap tárgyalás után a szavazatok egyenlően oszlottak meg. Ekkor a Nagyszalát áthelyezték a rimalányok kiképzési helyére. Ott már Gelyza leánya, Piroska is részt vett a szavazásban és az eredmény a meggondoltan, óvatosan végrehajtandó kereszténység-felvétel elfogadása lett. Az egy fős különbség azonban előrevetette az öldöklés árnyékát. A Gizellával bejött állítólagos Atilla-leszármazottak: Hunt, Pázmán és Vecelin meg a velük érkezett lovagok a hittérítés ellen fegyveresen fellépő Koppányt kivégezték. Négyfelé vágott holttestét naponként más-más város kapujára szögezték, a négy égtáj minden irányába. Amikor Sarolt-Csantavér ezt meghallotta, megmondta Vajknak, a fiának, hogy Vecelinék barbárságát azonnal meg kell szüntetni, hiszen az ősz Koppány az Arvisura-törvények szerint Gelyza után a Vajk apja lehetne. Az Arvisura-törvények szerint ugyanis az özveggyé vált fejedelem-asszony nem élhetett egyedül. Taksony feleségét, Ibolyát például Derencsény fősámán vette magához.

Ibolya halála után az agg főpap Mihály feleségét, Adelhaid keresztény asszonyt vette feleségül. Mihály fiát is először Vászolynak nevezték, csak azután lett Vazul a neve. Sarolt tudta, hogy törvényeink nagyon szigorúak. Megmondta Vajknak, hogy ezután őt ebben az or-szágban büntetlenül bárki megölheti, mert ahelyett, hogy Gelyza halála után Koppány feleségévé lett volna, inkább az öccsét, Erdeljü Gyula lovasfejedelmet hívta Veszprémbe. Vajknak még 998-ban meg kellett volna tiltania Vecelinék gyilkosságait. Ezek hallatára Judit húga öngyilkos lett, hogy eltörölje Vajk bűnét. Piroska férjhez ment Aba-Sámu-elhez (aki a Veszprém-Nyitrai Nagyszala döntése alapján mindkét nevét használta). Ilona húga Ottó dogéhoz ment nőül és egy évre megszületett a fia, Péter. Koppány végzete az volt, hogy nem tette magáévá a Nagyszala határozatát és törzsével nem tért át a látszólagos kereszténységre. Nem engedte meg, hogy 10 község építsen közös templomot. Amikor a gye-pűkön túli községekben a nép kíváncsiságból mégis elment a templomba, minden szertartást kinevettek, és gúnyosan utánoztak. Koppány birtokait Hunt, Pázmán és Vecelin hívei között osztották szét. A dézsma egy részét a pannonhalmai apátságnak ítélték oda. A somogyi népet erőszakkal megkeresztelték és az új hit gúnyolóit súlyos büntetésekkel fenyítették. Aki a keresztényeket átkozta, azt a templomba való befalazással és csonkításokkal büntették. Súlyos büntetést szenvedtek azok is, akik olyasmit beszéltek, hogy az egy igaz Isten mindazokért elpusztítja István király utódait, de ő maga nem leli majd egész életében utódaiban örömét. Amikor Vazul azt hirdette, hogy nem akar látni keresztény templomot, Vajk megvakíttatta. Így csak-ugyan nem látott. De nem volt szemtanúja többé annak sem, mit művelnek a római és szláv, de főként a német népek a kereszténység nevében. Jól mondta a 892. és 992. évi Nagyszala, hogy a jó lovasnak minden új eszme és vallás csak lovat jelent, a többi attól függ, hogy melyik nép hogyan üli meg az új lovat.

966Tolma napján kürtök rivalgása zavarta meg a Bakony csendjét. Veszprémben megszületett Kapgán besenyő vezér Ibolya nevű leányának utolsó gyermeke, Tolma. Taksony most is fiút várt Gelyza, Mihály és Jaák után, de lánya született. Ibolya ekkor már 32 éves volt, a fejedelem 40. A kis jövevény felsírt, Taksony fejedelem pedig felsó-hajtott: bizonyára egy rossz fiúgyermek veszett el benne. Fia, Gelyza ekkor már Budavár központjában a rimalányok körül legyeskedet, Vazul fia meg a lengyel lányok körül forgolódott. Legkisebb fia Jaák, az elmúlt év nyarán 10 éves korában a Csörsz árok menti Kálon, kiképzőhelyén, leesett a lováról, eltört a nyaka és szörnyet halt. Ez a kis Tolma nem fiúnak született ugyan, de Veszprém táltosai mégis szép jövőt jósoltak neki. Derencsény fősámán bejegyezte az arany oszlopra a Tolma nevet, nem sejtve, hogy ez a gyermek mennyi gondot fog még neki okozni. Elsőnek Gelyza nősült meg, Söpte-Szavárdi beavatott rimalányt vette el. 968 medvetor 6. napján éjfél előtt megszületett Vászoly és éjfélkor Vazul. Az éppen ott vendégeskedő római és bizánci papok kívánságára Domonkos Vászolyt Vazul és Béla névre, öccsét, Vazult pedig Vászoly és Mihály névre keresztelte meg. Ezzel eleget tettek az uruki névadásnak is. De Buda várában csak Béla és Vazul néven ismerték őket. 969 medvetor 19. napján Zerind napkor Söptének újra fia született, de ekkor Söpte is Zerindke is meghalt. Szomorúság honolt Kurtán várában. Derencsény ekkor Szabolcsnak átadta a társfejedelemség nagyfejedelemségét. Szabolcs a testvérével, Gyula első leányával, az özvegy Sarolttal érkezet, a medvetorra, hogy megbeszéljék a tennivalókat. Megsajnálta az árván maradt kisfiúkat és Derencsény kívánságára elvállalta az akkor egy éves fiúcskák nevelését. Gelyza feleségül vette Szabolcs nagyfejedelem húgát, Saroltot és 969. disznótor havának 29. napján, a Tárkány-napok egyikén már meg is született fiuk, Vajk. Derencsény fősámán, beavatott táltos-fejedelem adta áldását az újszülöttre.

A kis Vajk nagyon szerette legkisebb nagynénjét, a négy évvel idősebb Tolmát, vagy ahogy Vajk mondta, Dolmát. Főként nyáron sokat játszottak Veszprémben, de a telet az új esztergomi várban, vagy Buda és Kurszán várának melegvíz forrásainál, Ispotály és Dunaordosz vizei mellett töltötték. Amikor II. Ottó 972 húsvétján feleségül vette a szép görög hercegnőt, ez a két keresztény nagyhatalom szövetségét jelentette. A helyzet most már azt kívánta Budavár beavatott központjától, hogy igyekezzék a megegyezés útját keresni. Gelyza fejedelem követei a Galleni kolostorban találták az Ottókat. Domonkos bejelentette Gelyza szándékát. II. Ottó egy Brunó nevezetű püspököt küldött Gelyza megkeresztelésére, s egyben meghívta Gelyzát a nyugati vezető körök 973 húsvétján tartandó megbeszélésére. Brunó Veszprémben az Aranyasszonyok nyári lakában megkeresztelte Gelyzát István névre, az otthoniaknak pedig a mainzi érsekség útján megüzente, hogy a következő tavasz húsvétján egy 12 főből álló küldöttség fog a tervezett értekezleten megjelenni. Budavár beavatott központjában elkezdődtek a tárgyalások. Megállapodtak abban, hogy csak öreg vezető embereket küldenek a tárgyalásra, nehogy megismétlődjön Bős-tudun, vagy Atilla esete.

Brunó közben szorgalmasan térítgetett. Gelyza öccsét, Vazult is Mihály névre keresztelték. Utána megke-resztelték a kisgyermekeket is. Esztergomban Vajk az István nevet, a látogatóban ott lévő Tolma pedig a Judit nevet kapta a keresztségben. Domonkos eredeti neve Turu volt: bizánci neve Domonkos, Eszter-gomban pedig Mihálynak keresztelték. A 973. évi tanácskozásokon a Piasztok család is képviseltette magát. Ott volt Harald dán király és a cseh II. Boleszláv is. Saruda aranyasszony 12 magyar főúrral és 48 fő kísérettel érkezett. De közben Brunó Kalocsa vidékén folytatta a térítést. Mihály a budavári beavatott központ kívánságára Lengyelországba ment. Gnézában megismerkedett Ziemonysl herceggel és annak a leányát, Adelajdát feleségül vette. Ezt a fiatalasszonyt Brunóék Adelhaidra keresztelték át, Mihálynak pedig a lengyelek a Vazul nevet adták. Mihálynak 986-ban Vazul nevű fia született, de Brunóék Budán a nevét Sebestyénre változtatták. Az öccse, László lett a későbbi Szár László (988), aki Premizlava hercegnőt vette feleségül. A magyar uralkodóházzal Meskó lengyel uralkodó kereste a kapcsolatot és fia, Bátor Boleszló részére magyar hercegnőt kért feleségül. Taksony legkisebb lányát, Tolma-Juditot adták hozzá, bár a lengyelek Gelyza legkisebb leányát, Juditot kérték. De a kis Judit sírt, hogy nem megy a vadorzó polyákhoz, inkább itt marad örökre Budán, a rovólányok között. A fejedelmi udvar és a táltosok tanácsa egyetértett vele. Úgy gondolták, hogy Tolma-Judit jobban meg fog felelni a kettős fejedelemség céljainak, ha itthon marad és Taksony legkisebb árváját Géza mint a saját lányát fogja szerepeltetni. Így aztán 985 húsvétján Tolma-Judit hercegnő lett a Bátor Boleszláv, vagy ahogy a besenyők mondták, vitéz Boleszláv felesége. Tolma-Judit igyekezett férjét a magyarság érdekei mellé állítani. Már Budán is elég hangos, szókimondó leánynak ismerték, büszke volt nyelvtudására és mindennél többre becsülte a kettős fejedelemség igaz hitét.

Teljes szívéből ellensége volt a mainzi érsekség terjeszkedő céljainak és nem helyeselte, hogy a férje háborút visel a csehek ellen. Ezen összevesztek. Bátor Boleszló élénken kikelt az ellen, hogy Judit beleavatkozik a hadi dolgokba. Judit azt ajánlotta neki, hogy ha mindenképpen hábo-rúskodni akar, inkább az avar és lengyelekkel sűrűn lakott Sziléziát hódítsa meg. Kár volt minden szó-ért. Judit tehát útra készülődött, és amikor a magyar testőrség is azt mondta, hogy ők úrnőjüket kívánják szolgálni, Boleszló kizavarta az udvarból a feleségét. Tolma-Judit Krakkón, Trencsénen és Nyitrán keresztül testőrségével Veszprémbe érkezett. Itt Sarolt örömmel fogadta, Budavár beavatott központja pedig sokat megtudott tőle a nyugati helyzetről. Tolma 987 őszén két ikerfiút hozott a világra. Avar nevük Győr és Szolnok lett. Gézának Sarolttól csak a Vajk nevű fia született. Másik két fiának Söpte volt az anyja, akik Vazul udvarában nevelkedtek. Vazul 35 éves korában meghalt, ekkor Adelajda Derencsény főtáltos udvarába került, Kurtánvárba. Derencsény is meghalt 990-ben annak hallatára, hogy vitéz Boleszló hadat indított a csehek ellen. Adelajda-Adelhaid az özvegy Vászoly-Vazul-Béla felesége lett. A 992. évi Nagyszalában Tolma-Judit erélyesen hangoztatta, hogy a besenyő barátságot és a kettős fejedelemség ügyét nem szabad elhanyagolni, mert akkor megszakad Magyarországnak Turfánig terjedő rokoni kapcsolata, ha pedig ez bekövetkezik, akkor nem lesz kit felvonultatni a német terjeszkedés ellen.

Áttekintés: Zoltán-Zolta-Zsolt és Szalóka Taksony - Ibolya Vászoly-Miháy-Vazul és Adelajda Tolma-Judit és Bátor-Boleszlóélt.946-989 966-1026 966-986-1025 Adelhaid Derencsény Beszprim Vászoly-Vazul-Béla 960-1005 910-990 986-1031 986.I.6.-1005 Sebestyén Szár László Győr Szolnok 979-1008 988-1038 987-1031.IX.2. 987-1045 Veszprémben, az Öregek Tanácsában a fő helyet Gelyza nagyfejedelem foglalta el. Mellette ült Csák fősámán, jobbra-balra pedig Fajsz tárkányfejedelem, Gyula lovasfejedelem, Vászoly horka és Jirkó-Kuma magyari fejedelem, végül a bizánci várkapu miatt sokat emlegetett Botondnak a fia, Koppány vezér. Ő a Káma-magyari és a Somogyban élő törzsek nevében jött el. Az agg Jirkó azért jött személyesen, mert tudni kívánta milyen segítségre van szüksége az egyesült nyolc magyari törzs szövetségének. Géza nagyfejedelem fia Vajk, mint ifjúsági fejedelem vett részt a Nagyszala tanácskozásában. “Nyugalmunk, fennmaradásunk érdekében, -kezdte Gelyza -fontos döntéseket kell hoznunk. Ki tud rajtunk jobban segíteni, Bizánc vagy Róma kereszténysége-e? Az Öreg-Östen hitével szemben melyik az erősebb? Elég gazdagnak tartom magam, hogy két Istent is szolgáljak. Ahány nép él velünk, vagy a határainknál, annyi az istenünk. Az égiek bizonyára örvendeznek, ha látják, hogy a déli keresztények Bizáncban, a nyugatiak meg Rómában abban a hitben ringatódznak, hogy mi hozzájuk térünk. Csakhogy mi nem füstöléssel, vagy szentelt vízzel igyekszünk elkábítani a felettünk lévő Égi hatalmasságokat.” “Én, mint Árpád ivadéka-vette át a szót Koppány-kifogásolom, hogy délen és keleten sokan felvették Bizánc hitét, elhagyva a törzsi névadást. Sűrűn megtörténik, hogy egyszerre ősi és bizánci keresztény névvel is élnek. Bajorföld déli részén sokan Atilla utódainak vallják magukat. Ez így is van, mutatja az e tájon élő egykor szőke németségnek barnára válása. A magukat hun származásúaknak valló német lovagok részt követelnek a ránk, magyariakra maradt Atilla-örökségből. A barna németség szerzetesei jól akarnak köztünk élni a füstölésből, az új istennek mondott imákból, meg a cifra szertartásokból. Állítom, folytatta Koppány-hogy Ráten-Tórem, az én Öreg-Östenem az egyedüli, aki meleget és vele életet ad a Földnek, meg vele minden élőnek. Így nézek én és nézünk valamennyien az Öreg Östen fényességébe. Az Ő helyébe három új Östent akarnak tenni, az Atyát, a Fiút, a Szentlelket, de velük még Máriát es. A szentek minden papjának éhségét a nép nem tudja kielégíteni. Ne cseréljük hát fel az Öreg Östen szeretetét gonosz istenére.” “Ne csak Bizánc hite szedegessen hívőket a földünkön-vette át a szót Csák főtáltos-, hanem engedjük ide Róma hitvallóit es. A lelkek szabadsága elé ne álljon senki, akkor se, ha valamelyik magyari Bizánc, vagy Róma hitére kívánja váltani őseik hitét. Az Ősi Östen hitéről az új isten hitére való áttérésnek a lelkek mélyéről kell fakadnia. A kényszerítés csak hazugságot, gyengülést hoz. Én, mint Árpád vezér ivadéka nem engedem hitében gyengülni nemzetemet. Gelyza fejedelem, Jirkó fejedelem és az Öregek Tanácsa előtt állítom: szerintem egy új isten sincs olyan, mint a régiek Öreg Östene. Ősi hitünk olyan szép, mint maga a Felettünk lévő, meleget és fényt árasztó nap: az Öreg Östen ragyogása.” “Helyeslem Csák javaslatát, a Bizánc és Róma irányába való igazodást-mondta Fajsz-mivel szertejáró mestereink, kézműves legényeink sokat tanultak idegen földön, úgyhogy szomszédainkkal minden nemű kézművességben felvesszük a versenyt.” “Ellenzem a kereszténység felvételét-kiáltotta Vászoly-, mert az új hit elveszi népünk tisztánlátását és a föld poráig szegényíti törzsbélieinket. Mennyi ingyenélőt kell majd eltartanunk! Jól mutatja ilyesminek a következményét a régi hunok, az avarok bizánci hitre térése. Földi szegénységük mellé lelki szegényekké váltak. Bizánc és Róma hitén minden törzsünk elszegényedik. Az új isten hitén kövérre hízott papok uralkodnak rajtunk. Nyugaton és délen, a keresztény országokban, a bírák is mindig a papokat pártolják az Öreg Östennel szemben.” “Én azt javallom-mondta Gyula lovas fejedelem-, hogy ne kényszerítsük magyari harcosainkat, vagy házunk népét a kereszténység felvételére. Ha kell, én már a legkisebb veszély esetén öt tömény (ötven-ezer) lovassal segítem az ősi hit védelmezőit.” “Egyet értek Gyulával-mondta Jirkó, Kuma-Magyarország fejedelme.-Tizezer lovasomat a bajban én is hozzáadom az ő öt tömén lovasához.” “Nem állhatunk a fejlődés ellenébe-kiált oda Vajk, Gelyza nagyfejedelem fia, az ifjúsági fejedelem.-Minden új jobb a réginél. A magyariak törzseit még a keleti Gyula törzs töméneivel együtt is csak úgy tudjuk megvédeni a nyugati és a déliek hódításai ellen, ha felvesszük a kereszténységet, ha befogadjuk Bizánc és Róma papjait. Minden törzsbelinek alázattal kell vallania a szeretetet. Nyugat, Kelet és Dél ellenében csak így tud fennmaradni a magyari törzsek népe. Mi magyariak egyébként is vagyunk annyira gazdagok, hogy egyik-másik megtévedt térítő dénár-éhségét a jóllakásig ki tudjuk elégíteni.” A további tanácskozáson számtalan megoldhatatlan kérdés merült fel. Kemény, összecsapásokra került sor, se Koppány, se Vajk nem engedett. A Nagyszala tizenkét napig tanácskozott. Az utolsó napon Jirkónak, Kuma-Magyarország fejedelmének és Gyulának a szavazata döntetlenné tette a kereszténység melletti, vagy elleni szavazást.

Az Öregek Tanácsa a Nagyszala folytatását a rimalányok, a betegápolók kiképző szállására Nyitra várába tette át. Itt kimondták, hogy Gelyza nagyfejedelem leánya, Piroska is részt vesz a határozathozatalban. Több napig tartó vita után Piroska ifjúsági-aranyasszonynak a szavazatával a Nagyszala az Öregek Tanácsa a kereszténység óvatos, megfontolt felvétele mellett döntött. Ezzel az egyetlen szavazattal megszerzett többség, a kereszténység pártiak győzelme előre vetítette az öldöklés árnyékát. De ekkor még maga Piroska se tudhatta, hogy a férjével együtt ő is el fog esni a ménfői csatában. 996-ban Vajk feleségül vette Gizella bajor hercegleányt. Gizellával a magukat hun származásúnak valló lovagok egész sora jött Bajorhonból a magyariak földjére. Előbb Hunt, Pázmán és Vecelin lovag, később Vigman és társai. 997-ben meghalt Gelyza nagyfejedelem és Vajk vette át fejedelmi örökét. Udvara, kísérete tele volt németekkel. Vajk idegen országbeli lovagokkal járja, a magyar földet. Amikor Vajk a magyariak mellett részben idegenekből álló kíséretével megérkezett Veszprémbe -régi sámán-táltos központjába- ez már azt jelentette, hogy ő ill. környezete nem tartja többé tiszteletben az Öreg Östen rendelte ősi tiltásokat, vagyis hogy idegennek tilos Veszprém földjére, az ősi táltos központba lépnie. Vecelin lovag és fegyveresei az ősi Öreg Östen hitet gúnyolva törtek rá a sámánközpontra. De a magyariak is behatoltak az új isten hívők kegyhelyeire és mulatság tárgyává tették a tömjént füstölő, szentelt vízzel locsolkodó idegen papokat. Vecelin Esztergomban panaszt emelt Koppány ellen. István erre felriasztotta Pozsonykeszitől Tisza-kesziig a kiképzés alatt álló székely-palóc-kabar tárkányokat. Erdeljü Gyula a körös-zsadányi táborban a Körös partján székelt. Ajtony pedig a maroskeszi tárká-nyok táborában volt, amikor a bizánci papok jöttek hittérítő munkára. Erdeljü Gyula Gyulafehérvárra menet Ajtonnyal hallotta a bizánci hittérítőktől, hogy Domonkos püspök nem kapta meg a metropolita rangot, s ezért most Rómába ment, ahol a legmagasabb egyházi képzést kapja. Ebből Erdeljü Gyula és Ajtony arra következtetett, hogy a Róma által vezetett nyugat kereszténységének szerencsés fordulattal talán előbb-utóbb sikerül hatalomra jutnia. Vajk, annak idején nem a bihari, hanem a nyitrai országrész kisfejedelme lett. Surány és Kál kiképző táborának a legénységét volt módjában maga mellé állítania.

A két világ közötti harc tehát Veszprém és Esztergom között az ország nyugati részében zajlott, az ősi hitre esküt tevők és az új hiten lévők között a dühödt küzdelem. Koppány és Vászoly kitört a szállásáról és velük az ősi hiten megmaradt minden törzsbéli ivadék. De kemény keresztény visszavágás lett a vége Koppány ellenében. Vajk nem tudott ellenállni felesége, a bajor Gizella és az idegen lovagok követelésének, hogy az Öreg Östenben hívő pogányságot el kell pusztítani. Koppány vezér és a vele tartó surányi, káli lovasság 998-ban még erősen tartotta magát. István, Vecelinék megerősített seregét küldte Koppány ellen, aki apjának, Gelyza nagyfejedelemnek unoka-testvére volt. Koppány magyari serege a veszprémi Farkas hegyen csapott össze az István küldte német lovagok és a velük tartó magyariak seregével. Az ádáz csatában az új istent hívők győztek. Vérbulcsú végvári serege elkésett. Koppány élve került Vecelin, Hunt és Pázmány fogságába. Szerintük nincs kegyelem az Öreg Östent hívőknek, Veszprém táltosainak, az ősi sámánhelynek. Az Öreg Östent hívők igyekeztek menteni mindent, ami menthető. Veszprémet Vecelinék felgyújtották és elpusztult csaknem minden régi rovás, amit a sámánok Veszprém kegyhelyen 1726 éven át rejtegettek. Csak annyi maradt meg belőlük, amennyit Vászoly és a sámánok idejében megmentettek. Sarolt és Gizella Dunaordoszban tartózkodott, mert a kis Ottó, az első unoka, meghalt. (Fehér-egyházán Árpád mellé temették el.) Itt kellett bevárniuk Erdeljü Gyula visszaérkezését Gyulafehérvárról. Nővére, Sarolt ugyanis az ő védelme alatt állott. Veszprém, az aranyasszonyok városa napokig égett. Koppányt gúzsba kötötték és két kis fiát, az Árpád-nembélit elébe állították. “Halálé vagy Koppány-mondta neki Vecelin.-Négy tája van a világnak, négy felé vágatunk, hogy darabjaid minden égtájon hírdessék István fejedelem győzelmét. Én itt az ő szava vagyok!” “Akkor, István! Gyesznó öli magod!-átkozta meg Istvánt Koppány.-Pusztuljon el Vajk, minden jövendő magod, aki István néven az új istent szolgálod.”

Vecelin, Hunt és Pázmán intésére a bakók Koppányt négyfelé vágták, de az átok már rászállt István születendő fiára, a kis Ottóra, akit betegen vittek Budavárra gyógyítani. Koppány négyfelé vágott testét a lovagok vitték és szegezték a négy égtájnak több városkapujára, míg végül Győr, Veszprém, Székesfehérvár és Gyulafehérvár kapujára került, hogy minden vezéri ivadékban rettenetet keltsenek. Koppány vezér halálának hírére a Lajta-kapu tájától Nagy-Arkáig kilenc tömén (kilencvenezer) besenyő lovas felesküdött, hogy (Koppány ugyanis besenyő volt, Kapgán fejedelem leányától, Ibolyától született.) Koppány átkát nem felejtik és Vajk fiát megölik. A besenyők esküjének híre eljutott Budavár beavatott központjába is. Sarolt és a beteggondozó rimalányok sírva áldoztak az Öreg Östennek. István fejedelem ősi hiten lévő leánytestvére megölte magát, azt remélve, hogy Istvánt ez feloldozza bűne alól. Kurszán várában Tolma-Judit ifjúsági aranyasszony fehér lovat áldozott, Sarolt-Csantavér pedig Kurszán várából hazavágtatott Veszprémbe. “Fiam,-mondta István fejedelemnek-megdöbbenve hallom, hogy Koppány vezér tetemét hogy megcsúfolták Vecelinék! Vess véget ennek a gyalázatnak, hiszen te is tudod, hogy Gelyza nagyfejedelem elhaltával magyari törvények szerint nekem éppen úgy feleségül kellett volna mennem Koppányhoz, mint ahogy Ibolya halála után Derencsénynek is el kellett vennie Mihály első feleségét, Adelhaidot.” (Taksony vezér és Adelhaid házasságából született Vászoly, aki a keresztségben a Vazul nevet kapta. Derencsény halála után a Söpte fia Vászoly-Vazul-Béla vette feleségül Adelhaid-Ada-Adelajdát). “Te tudod, fiam-folytatta Sarolt,-hogy mivel apád halála után nem mentem a magyari törvények szerint feleségül Koppányhoz, ezért engem bárki büntetlenül megölhet. Most pedig a további bajok megelőzése végett öcsémet (Erdeljü Gyula lovasfejedelmet) hívtam ide. István megígérte az anyjának hogy “mindent megteszek, amit megtehetek”. Gelyza nagyfejedelem másik leánya, Piroska, akinek szavazata Nyitraváron eldöntötte (a 992. évi Nagyszala idején) a vitát, Aba-Sámuelhez ment férjhez. István harmadik testvére, Ilona Orseolo Ottó velencei dogénak lett a felesége. Ottó és Ilona házasságából született Péter. István fejedelem udvarába is eljutott a híre annak, hogy Csoltó rovósámán annak idején összeszedette Koppány testének darabjait és az egyik besenyő határvédő őrség közelében eltemettette.

Az 1007. esztendőben István király és Gizella házasságából egy fiú született: Imre. Koppány birtokait és Ajtony országának földjét kiosztották a Vecelin-féle lovagok között, de gyermekeinek meghagyták egyfalus birtokaikat. Szabad harcosok óriás tömegét zsellér és rabsorba taszították. Erre a jövőtől való féltükben a szabadok közül sokan felkerekedtek, és a határszéleken telepedtek le erdőt irtani. Vajk megtiltotta hogy a nép a belső termékeny várispánságokban a határok közelében földbirtokhoz jutott lovagok és magyar vezérek területéről elvándoroljon. De a kiszolgált lovasok, vagy tárkányok házhelybirtokot foglalhattak.

Erdeljü Gyula erősen tiltakozott az ellen, hogy a belső, védett ispánságokban megtiltották a szabad költözködést, de hiába. A salzburgi érsekség is megtiltotta, hogy a szabad harcosok Melek, Ibos, Encs és Sasvár vidékére költözzenek. A bajoroknak viszont hittérítőikkel együtt szabad beözönlést engedtek a Gizella tulajdonába került Avaria országrészbe. (Ostarici elv.) Ajtony legyőzése után Erdeljü Gyula Budavár beavatott központja javaslatára 1009-ben elhagyta az országot, de Sarolt aranyasszonynak minden holdtöltekor rovásos jelentést küldött. Sarolt halála után Tolma-Judit, l0l4-ben Tessenbe ment s magához vette a Budavári beavatott központ megsemmisítésére kiadott mainzi-frankfurti rendelkezést tartalmazó iratot. Bátor-Boleszló a déli hadseregrész parancsnokságát bízta Erdeljü Gyulára. Gyula Tessenből kiindulva egészen a Duna vonaláig visszafoglalta a bajor és morva telepesektől, a magyaroktól elvett országnyi területet, majd 1015-ben 300 magyar és 1500 besenyő lovas élén Bátor-Boleszlóval Kiev ellen vonult és Jaroszlávot legyőzték. Erdeljü Gyula ebben a harcban megsérült és hazakívánkozott. Még ott volt a Budavári beavatott központban, amikor az ottani értékek első részét Abavárra szállították. A harcokban kapott sebe nemsokára kiújult. Leánya, Gyoma Gyulavárra szállította és ott sebeibe belehalt. Még végső óráiban is arra figyel-meztette Tolma-Juditot, hogy a Budavár beavatott központjából igyekezzék mennél előbb mindent elmenekíteni. Temetésén Bene-Benedek váci püspök kíséretében István király is megjelent. A halotti toron elmondta, hogy a nyugatiak szerint Ajtony volt a tizenkettedik azok közül a nemkívánatos magyar főurak közül, akiket már csak megfigyelő szolgálatuk miatt is el kellett távolítani. De most már egységes a frankfurti-mainzi értelemben vett magyar királyság. A koronázásra vert dénárokat annak idején szétosztották az ünnepélyen résztvevők között, de most már rendelkezünk annyi saját verésű pénzzel, hogy elég az országos vásárokra, meg a püspöki és az ispánsági székhelyek váraira. “Gyula nagybátyám mindig a magyar ügyért harcolt, -folytatta- Borona, Sasvár és Sárvár vidékét is visszafoglalta a Duna vonaláig, és ha idős kora és sebesülése meg nem akadályozza, még ma is Tessen-ben vagy Boroszló avar városában székelne, de nem helyeslem azt a gondolatát, hogy a belső ispánságok szélein és a határvédő területeken végvárinak nevezett vitézek éljenek.” Ezen a temetésen részt vett az ifjú Szár László is. Nemrégen vesztette el feleségét és bújában többet ivott a kelleténél.

István király beszéde után nagy hangon éltette és ősi szokás szerint megkérdezte: “Fenséges Urunk és királyunk, mondd meg nekünk, meddig akarsz még őseink tiszteletére uralkodni?” István király meglepődve válaszolt. “Amíg befejezem küldetésemet! Csak a kazároknál volt szokásban, hogy megfojtották a kiöregedett uralkodót!” Amikor István fia, II. Zoltán ifjúsági fejedelem 1025-ben Torda mellett, a besenyőkkel vívott harcban elesett, a királyi tanács Erős Csák legkisebb fiát-Imre királyfi legjobb barátját-tette meg Erdőelvi kiskirálynak és egy határőrizeti várat építettek részére. Székelyföldön így már két Zoltán-vára állott. A megvakított Vazul 1027-ben lemondott az uruki püspöki méltóságról, de ez a püspökség egyelőre még megmaradt, mert Bene-Benedek-aki először Buda-fehéregyházi öspörös volt, majd ezután megszer-vezte a váci püspökséget és annak első püspöke lett-vállalta a váci püspökség mellett az uruki püspöki beosztást is. Annak idején Domonkossal és Sebestyénnel együtt ő szervezett meg több püspökséget is. Domonkos és Sebestyén nevéhez fűződik a veszprémi, a győri, a pécsi, a kalocsai az egri és a gyulafe-hérvári püspökség megszervezése. Viszont Sebestyén és Bene-Benedek érdeme a váci püspökség és a csanádi, a bihari és az esztergomi érsekség megszervezése, az esztergomi érsekség vezetésével. Az esztergomi uruki püspökség azonban csak névleges volt, mert valójában Vasváron működött. Ennek Bene-Benedek után Csák lett az uruki püspöke, majd az ő halála után Nárom tárkányfejedelem fia, az ifjú Melek. Melek az Encs-Ibos vonal kiürítése után elszakadt a salzburgi érsekségtől és attól fogva mint avar katolikus püspök szerepelt. Vasvárra mindig, mint az Árpád-házi királyok püspöke látogatott el. Állandóan úton volt Vasvár-Esztergom és Budavár között. Ez a püspökség mindig titokban működött, Csák Máté után megszűnt.

Az 1311. évi gyújtogatás alkalmával a vasvári káptalan irataival együtt minden irata megsemmisült. A vasvári püspök csak Árpád-házi királynak esküdött fel. Rómától teljesen független volt. Amikor 1022-ben Orseolo Ottó felesége, Ilona hercegnő is értesítette a Budavári beavatott központot a németek terveiről, Budáról rögtön intézkedtek. De már korábban is tettek megfelelő intézkedéseket. Már 1015-ben elindították az első aranylemezgyűjteményt Csaba nádorral és 500 lovassal Abavárra, hogy a feldebrői altemplomban elrejtsék őket. Amíg a rakomány a váci püspökség területén haladt, nem volt semmi baj. De amikor az egri püspökség területére értek, megtámadták őket és Csánynál nagy harcra került sor. De Benedek püspök és Csaba nádor a tarnazsadányi és csányi tárkányképzősök segítségével elzavarta az egri püspök lovasait. Csaba nádor panaszt tett István királynál a püspöki lovasok eljárása miatt. Erre a Budavár és Abavár közötti útvonalat védett, nádorispáni területté nyilvánították. 1022-től 1035-ig minden kincset, rovást itt gyűjtöttek össze. Abavár altemplomát és felső templomát Abavárral együtt Csaba nádor teljesen kiépíttette 1010 és 1025 között. Az aranylapok megmentésében nagy segítségére volt az Erdeljü Gyula vezetése alól felszabadult 500 lovas. Ezek 24 évi szolgálati idejük alatt az út mentén állomásoztak, majd amikor az idejük letelt, Gömörvár és Újvár megyében telepedtek le. Létszámuk a Csörsz vonalról mindig pótlódott. 1035 után az említett két megyében kaptak birtokot. Aki az 1500 besenyő vitéz közül a 24 évi szolgálat végét megérte: Szörény, Halics, Jászvásár és Moldova térségében kapott birtokot. Ezt Boja lovasfejedelem eszközölte ki az ifjú Kipcsák jászvári fejedelemnél. Három évig azonban még kötelesek voltak először Zilah, majd Béga fejedelem-asszonynál testőri szolgálatot teljesíteni. Családjuk művelhette otthon a birtokot. Egy fő lovast azonban mindig kötelesek voltak Jászvásárra küldeni. A besenyőknek ez nemigen tetszett. Bennük élt a régi besenyő-eskü István király ellen. Sokan átszöktek a határon Erdőelvére, vagy a vasvári és a soproni lövőkhöz, ahol zsoldot kaptak.

Voltak olyanok is, akik más okból tették le a szolgálatot. Például a Babócsa és Berzence testvérpár. Vasvári határőr vitézek voltak, de 1030-ban, amikor mind a kettő özvegységre jutott, családjukat ott hagyták birtokukon s elmentek messze földre. Tudták, hogy István király Imre herceget a Bihari országrészbe menekítette, Erős Csák fiának, III. Zoltánnak védelme alá. Babócsa és Berzence tehát odatartott az elégedetlen besenyő veteránok közé. Amikor 1030 medvetorán a sámán-táltos és tárkányképzős ifjúság az uruki keresztény ifjúsággal együtt meghirdette a pusztaszeri Nagysüánt, minden nagyratörő ifjú felkészült a lovas-versenyre. Anasztáz-Asrik érsek tiltakozott a régi szokás ellen, de István király Csaba nádorispánnal, valamint Bene-Benedek váci és uruki püspökkel egyetértve, Jézus mennybe-menetelének és a Szentléleknek ez ünnepére a pünkösdi királyság megünneplésére engedélyezte az ifjúsági lovas verseny megtartását. A csákvári lovasiskola, a vasvári uruki papképző, a kolozsvári táltos-, a jászvásári sámán-és a pusztaszeri tárkányképzősök, meg a szörényvári bödönösök négy-négy tehát 24 lovast állíthattak ki.

Szár László híres lovas volt. Szavárd nevű lován bejárta az akkor ismert magyar érdekeltségű területeket. Imre herceg a nyolcadik lett, pedig Csákkal együtt a csákvári lótenyészet legjobban futó nyugati keveredésű lovát kapta a királyi ménesből. Imre az Ábsolont, Csák a Dávidot lovagolta. Amikor VIII. Benedek pápa, II. Henrik és Bazeleiosz császár is meghalt 1024-ben, II. Konrád (1024-1039) terjeszkedési vágya miatt lezárult a nemrég megnyitott Bécs-Fehérvár-Bizánci zarándokút. Megszűnt a zarándoklás. Ennek előjelei már akkor megmutatkoztak, amikor 1007-ben Anasztáz-Asrik érsek megjelent a frankfurti zsinaton és titokban a németek terjeszkedési irányvonaláról tárgyaltak. Anasztáz-Asrik a továbbiakban a frankfurti zsinatra való hivatkozással egyházatyai nyilatkozataiban azt követelte, hogy István a fehérvári törvénynapokon tegyen meg mindent a varázslás és jóslás ellen, az ilyesmit szigorú ostorozással büntessék, sőt ha kell, még a templom falába való falazással is irtsák a bűnös szokásokat. Az avarok jelentették az uruki püspökségnek, hogy II. Konrád 1030 júliusában nagy sereggel akar Bécsből elindulni, hogy a pogány szokásokban szenvedő Magyarországot felszabadítsa. Konrád serege valóban meg is indult Győr felé. De István is megindult a Hunt, Pázmán és Orci-féle pannon seregével, Imre herceg pedig a Csörsz-vonal tárkányaival, III. Zoltán kiskirály a 48 határörs lovasságával tartott Bécsnek. István király tehát 9600 lovassal, Imre királyfi 4200 tárkánnyal, III. Zoltán pedig 6300 főnyi határőrlovassal vonult fel a Duna két partján. István parancsára Győrig mindent felégettek Konrád előtt, Imre vízitárkányai pedig Bécs és Győr között elsűllyesztettek minden német hajót. Ennek láttára Konrád Győrből azonnal visszafordult, István király, Imre és III. Zoltán serege azonban Konrád seregét majd az utolsó emberig elpusztította. Ráadásul Anasztáz-Asrik érsek titkosszolgálata biztos forrásból vett értesülése alapján jelentette II. Konrádnak, hogy III. Zoltán aratás utánra Endre, Béla és Levente segítségével 1500 besenyő lovas mellé mozgósította Albéla vezér ötvenezer főnyi besenyő lovasságát is. Erre Anasztáz-Asrik és hívei is gondolkozóba estek és elkezdődött az 1031-ig tartó béketárgyalás.

A végén II. Konrád lemondott a bécsi medencéről és a Morva folyó jobb partjáról. III. Zoltán a széki-hun lovasai a lengyel segélycsapatokkal együtt nyomban neki indultak Sasvár, Sárvár és Borona várának elfoglalására. Megnyitották a Szentföld felé menő zarándokutat, István meghirdette a fehérvári törvény-napokat és azokon sokkal enyhébben ítélkezett, mint a nyugatiak. Továbbra is tartott azonban II. Kon-rádtól és a Bécs-bélavári besenyőktől. Ezért fiát, Imrét a Csörsz kiképző vonal középső részére, a bihari püspökség területére helyezte.

Anasztáz-Asrik megvádolta Vazult, hogy összeesküvést szőtt és Endre, Béla meg Levente a besenyőkkel meg akarja dönteni István királyságát. Maga István javasolta, hogy Endre, Béla és Levente tegye át a székhelyét a kievi Szent-Illés székes-egyház uruki-manihista keresztény kolostorába, a Budavári beavatott központ értékeit pedig a puszta-szeri versengésben részt vett érdekeltek segítségével szállítsák el Abavárról Füzesgyarmatra. István ekkor már gyakran betegeskedett, mert a Fertő mocsarainál 1030-ban nagyon megfázott. Német lovagok is panaszkodtak István királynak és Anasztáz-Asrik érseknek, hogy ők hiába fáradoznak a pogány és uruki-mani hitű magyarok megtérítésével, ha Vazul sorra járja a magyarok falvait és az ősők tiszteletére, meg a pogány kegyhelyek látogatására bíztatja a népet. “Amelyik nép megtagadta a múltját, az elbukik!-hírdeti úton-útfélen. Korpona is pogány mesékkel bolondítja a gyermekeket, holott a kis Jézus bölcsőjéről kellene mesélnie.” 1027 tavaszán aztán István a mainzi érsekség meghagyására Vazult és feleségét kisebb gyermeke-ikkel együtt Nyitra várába csukatta. Endre, Béla és Levente hercegnek pedig azt javasolta, jó volna, ha végleg elhagynák az országot, mert az életük veszélyben van. Bizánc és Róma második királynak is csak nekik megfelelő uralkodóházzal rokon herceget engedélyez. Így csak Imre herceg, mint Henrik, vagy pedig az Ottó és Ilona fia, Péter jöhet számításba. A Csákok lovas vitézei a három herceget Nyitrán, Trencsénen és Sasváron keresztül ki is menekítették előbb Csehországba, majd Lengyel-országba. Ekkorra már a besenyőket hátrább vonták a nyugati országrészeken, a Béla magyari törzset pedig Kőrös tárkányfejedelem fősége alatt Bélavár környékén helyezték el. Orseolo Ottó herceg és Ilona fia is országának határát-mint Velencei birtokát-a tengerpartig terjesztette ki. István nemcsak a besenyők esküjétől félt, hanem újabb nyugati támadástól is. Ezért fiát Biharba küldte kiskirályi birtokának igazgatása ürügyén. Imrének egyetlen szenvedélye a vadászat volt. Ezt tudva a besenyők az őrizetükre bízott Bihar-Igfon erdőségben 1031-ben vadcsapdát, vermet ástak, egy hatalmas sebzett vadkant helyeztek el benne, majd a vermet ágakkal, avarral befedték. Berzence és Babócsa az Imre udvarában szolgálatot teljesítő két veterán harcos, akinek besenyő származásáról az udvarban nem tudtak, vadászatra hívta Imre királyfit. Berzence és vele Babócsa vadászat közben az avarral fedett verem felé terelte Imrét. Tervük sikerült, Imre a verembe zuhant, segítség nem volt, mert Berzence és Babócsa az öreg vitézeket más útra terelte. Az ifjú besenyőkben pedig nem volt irgalom, kegyelem. A kopjadöfésekkel feldühített vadkan Imrét halálra sebezte. Koppánynak Istvánra mondott átka-“Gyesznó öli magod”-33 év múlva, 1031-ben teljesült. Imre herceg csak az átok elhangzása után született 1007-ben. De erőszakos halálát a magyari törzs-szövetségben, születésétől kezdve mindenki rettegve várta. Jéne, aki Imrének gyermekkora óta titkos menyasszonya volt, Imre halála után a betegápoló, sebgondozó rimalányok seregébe vonult. Ott született meg Imre fia: Pósa. Jéne csak tíz esztendős gyászának leteltével ment férjhez Radnót vitézhez. Csák főtáltostól a róla elnevezett Jéne falut kapta ajándékba. Csák főtáltos mindig azzal az ősi medvetoros időszámítással élt, amit Agaba fősámán a 24 hun törzsszövetségének megalakulásakor rendelt el.

Ez a medvetoros időszámítás a keresztény időszámítás kezdetén a 4040. évnél tartott. Csoltó rovósámán annak idején egy roppant tölgy törzséből három öl magas kopjafát faragtatott. Mind a négy oldalában neveket és a medvetoros időszámítás szerinti számokat rótt. A kopjafa elülső oldalába ezt rótta: Koppány 5000-5038. (Kr.u. 960-998.) Másik oldalára Koppány szüleinek a nevét és házasságkötésük évét rótta: “Szalánka - Botond 4986” (Kr.u. 946.) A harmadik oldalra: “Berzence-Babócsa bosszúja 5071” (Kr.u. 1031). A negyedik oldalára Koppány átka került: “Gyesznó öli magod”. Imre királyfi vadásztársai: Szár László fia, Bogyiszló, meg Tolma-Judit két fia: Győr és Szolnok a veteránokkal azonnal üldözőbe vették a martalóc besenyőket és tízet megöltek közülük. A királyfi kíséretéből is elesett Bogyiszló és Györ. Imre herceget a Hegyközben érte utól a végzet. Halálának színhelyét Imre helyének nevezték el az Igfon-erdőben. Ezt a helyet szent hellyé nyilvánították és minden évben szeptember 2-án uruki keresztény búcsút tartottak a közelében. Ez ellen sem István király, sem Anasztáz-Asrik érseksége nem tiltakozott és lassanként közös zarándokhellyé vált. Jéne és Radnót is minden évben felkereste a kis Pósával. Idők múltán az egészet úgy ítélték meg, hogy Koppány hibát követett el, mikor nem tette magáévá a 992. évben tartott Nagyszala határozatát és látszólag sem tért át a nyugati kereszténységre. Koppány a maga vezérsége idején még azt sem engedte meg, hogy minden tíz falu építtessen közösen egy templomot. Sőt, amikor törzsbéli lovasai, vagy népe a gyepükön túl kíváncsiságból bement más táj templomába, a keresztény szertartást kigúnyolták. De a legvégzetesebb az a tömérdek vérontás volt, ami a 998. évtől kezdve a Koppány hiten levők és István fejedelem idegen lovagjai és követőik között elkezdődött. Nemcsak az új istenről volt itt szó, hanem Koppány vezér birtokai is számítottak.

Ezeket Koppány halála után István király Vecelin, Hunt, Pázmán és a többi idegen lovag meg híveik közt osztotta szét. A dézsma egy részét István az apátságoknak juttatta. A somogyi népet pedig erőszakkal, súlyos büntetésekkel keresztelték. Volt bőven csonkítás, templomba való befalazás. Vászoly-keresztény nevén Vazul-Koppány konok híve, Istvánnal szemben nyíltan... ...Erre István király-de némelyek szerint Gizella-Nyitraváron megvakíttatta, fülébe meg ólmot öntetett. Vászoly így csakugyan nem láthatott keresztény templomot. De azt sem láthatta, hogy a római, a szláv és a német kereszténység mint tesz szert az országban egyre nagyobb hatalomra. Az új isten papjai szigorúan büntették azokat is, akik Imre halálát Koppány átkával hozták kapcsolatba. Az 1032. év medvetorán Vajk-István magához kérette Vazult és Korponát. A találkozáson keservesen sírt és elismerte, hogy megverte az Öreg Östen, lovagjai kegyetlenkedései miatt elvette tőle egyetlen fiát. “Ti örülhettek-mondta nekik-, három szép fiatoknak azt javaslom, egy időre hagyják el az országot, mert énrám nagy erőnyomást gyakorolnak a mainzi érsekség loavagjai. A szövetség ládáját pedig menekítsétek ki Füzesgyarmatra, ahol már készítik az Élet Templomát. Ebbe a dologba senkinek sem engedek beleszólást! Tudom, hogy a 48 peremispánság timellettetek áll. De titokban a 24 belső vármegye magja is mellettetek fog felsorakozni. Foglaljátok el hát a végvári vitézekhez küldött Csák-had ősi szállását, Csákvárt.” Imre fia emlékére fia volt harcostársainak hozzátartozóit. Bogyiszló apját, Szár Lászlót és Győr testvérét, Szolnokot, belső testőrségének parancsnokaivá tette. De Szár Lászlóra, akit gyanús helyzetben találtak egy éjjelen 1032 nyarán, ráfogták, hogy meg akarta ölni István királyt. Szár László ekkor Len-gyelországba menekült. Onnan intézte a Szövetség ládájának elszállítását. Tolma-Judit fiai közül Beszprim herceg, Bátor-Boleszlónak 1025.VI.17.-én bekövetkezett halála után lengyel trónkövetelő lett, Győr fia Imrével együtt halt meg, Szolnok az István testőrségének parancsnoka lett. Ő volt az, aki végül be tudta bizonyítani István király előtt, hogy a Vazul-ág állítólagos összeesküvése csak Anasztáz-Asrik körének koholmánya volt.

1036-ban III. Zoltán egy besenyő támadás áldozata lett. Ekkor István király Szolnokot nevezte ki Erdőelve kiskirályának. Szolnok a Doboka ispánságot és az újonnan alakult Szolnok ispánságot örökölte. Így Imre és III. Zoltán meggyilkolása után II. Zoltán mégis vállalta Magyarország keleti védelmét a besenyők ellen. De a Vazul-fiaknak a besenyők 1035-ben hűséget esküdtek és az erősebbik Árpád-házi ágnak hatalomra jutását támogatták is. Levente a besenyő származású Ibolya ifjúsági aranyasszonyt vette el feleségül. Anasztáz-Asrik köre inkább Orseolo Ottó és Ilona trónigényét támogatta. István pedig folyton betegeskedett. Gyógyulása érdekében alapítványokat tett. Hadserege parancsnokának Pétert tette meg, Szolnokot pedig kiskirálysággal tüntette ki. Az ország főurait kívánságára feleskették, hogy István után Péter királysága mellett állanak ki. Bécsben befejeztette a 979-ben elkezdett székesegyház építkezését. Ez kedvelt egyháza volt az öreg királynak, az egykori avar-kurgán székvárosában. A régi uruki keresztény templomot lebonttatta és az újat arra építtette. Ezt 1036-ban szentelte fel Vasvár uruki-katholikus püspöke, Csák. De közben az altemplomban állandóan folytak az avar keresztények istentiszteletei. Itt találkoztak az Árpád-házi trónkövetelők: Delján Péter, a kis Orseolo Péter és Beszprim herceg, akik a bolgár, a magyar és a lengyel trónra tartottak igényt. Trónigényük volt, de az uruki-mani és törzsszövetségi lovasversenyen 1030-ban a tíz napi lovaglás során egyikük se tudott még csak egy nap győzelmet se elérni. A közbizalom inkább Endre és öccse, Béla felé fordult. Levente hercegnek meg már a házassága is biztosította a besenyők támogatását. István télen-nyáron sokat betegeskedett és a Dunaordosz-Budavár alatti melegvizeknél keresett gyógyulást. Sokszor elmondta: “Sohasem gondoltam, hogy az én lábaim még fájhatnak is. Most már érzem: van fejem, van lábam, még szívem is. Hol az egyik, hol a másik testrészem fáj. Minek is öregszik meg az ember.” De nemcsak testi, lelki fájdalmai is voltak. Fájt neki, hogy unokaöccsei és Szolnok kiskirály bírják az 5 töméni besenyők bizalmát, hogy az utódjának kijelölt Pétert csicsergő madárkának csúfolják és számon tartják, hogy a pusztaszeri Nagy-Süánon teljesen lemaradt. Még annyit sem ért, mint Imre a közép-mezőnyben. De Imre legalább 1030 nyarán Pozsonynál tönkre verte II. Konrád hajóhadát. Ekkor Imre Kund vitézt a bödönösök ifjú vezérét kineveztette tárkányfejedelemnek.

Bene-Benedek váci püspök, az Árpád-ház püspöke gyakran hallotta István király kesergését. Egyszer nagyot gondolt. Megkérte Radnót vitézt, hogy hozza el a kis Pósát az igazi nagyapjához. Jéne a férjével és Benedek püspökkel együtt fel is kereste a budai ispotályban az öreg királyt. Boldog volt, hogy meg-láthatta Imre egyetlen fiát. Hosszasan eljátszott a kisfiúval és búcsúzóul azt mondta neki: “Soha ne akarj király lenni, csak jókedvű, jószívű ember. Élj soká és gondolj szeretettel Nagyapádra!” Neki ajándékozta a Balog-völgyét. Többé sohase látta. Ez után még sokáig szenvedett. Végre 1038 augusztus 15.-én Úrasszony napján Dunaordosz ispotályban meghalt. Emlékére Péter kiskirály három év alatt felépíttette Szent Péter templomát. Kurtán várából Fehérvárra szállították és augusztus 20-án a székesegyházban, egy előre elkészített szarkofágban temették el. Ezt a napot attól kezdve István király napjának nevezték. Levente főtáltos a fentieket később Kevevárán így helyesbítette: Beszprim, Bátor-Boleszlónak volt a fia de Győr és Szolnok apja Albéla besenyő fejedelem volt. A Vérbulcsú név Encs-Karatán-Zala vidékén gyakori név volt. Nagy-árkád város neve besenyőül hangzik így, a magyarok Albélának nevezték. Uzsvár, a későbbi Ungvár. Vazult Vigman vakíttatta meg, de nem Nyitrán, hanem Szászhalombattán. Szolnok eltávolításával rangban emelkedett.

1120-1145 Lam herceg az Álmos lányát, Adelhaidot Bellény halála után még harmadszor is férjhez adta a Csák nembéli Kozma vitézhez, akiből Budavár, Avarbástya és Kurszánvár parancsnoka lett. Palóc-Vasvárral szemben a Sas-hegyen építtetett neki gerendákból vadászlakot. Ezt a hegyet sokáig Kozma-tetőnek nevezték. Pozsáló és Kozma a régi országrészekben is és az újonnan szerzettekben is megszervezte a földműves tizedeket, a "tíz nyíl szövetség"-nek nevezett törvény értelmében. A szétszórt tanyákon ugyanis sohasem volt biztonságos az élet. Ezért az újonnan szerzett Szlavóniában is, Horvátországban is igen erős tíz-családos új településeket létesítettek. A győztes velencei hadjárat után Dalmáciában is megszülettek a Lam-féle tizedek. Minden földműves tized mellett az ispánsági városok körzetében felállították a kézműves tizedeket. Szabad működésüket a Keszi törzs biztosította. Minden töményben felállították, illetve megerősítették a Szeg nevű településeket. Itt tartalékolták a vasárut és minden egyéb ipari árut. A magyariak és a magyarok, meg a szavárd uzok és szabir hunok mesterembereit elég gyakran éppen rendfenntartóknak telepítették az új településekre. II. István örömmel vette maga mellé az Álmos herceg eddig rejtegetett fiát, Vak Bélát, aki mögé felsorakoztak Lam herceg leszármazottai, hogy eleget tegyenek apjuk, illetve nagyapjuk meghagyásának. Bizánctól elhódították a Barancsnak nevezett egykori avar bánságot és Ráma szerb királyságot. II. Béla (Belos Ilonának a férje) felvette a "Ráma királya" címet s ezzel újra 12-re emelkedett a Duna-menti állam töményeinek a száma. Nyugat felé is biztosítani kellett az országot. Ezért Bebek és Pozsáló Zsófia hercegnőt, II. Béla lányát eljegyeztette III. Lothár osztrák császár fiával.

A kis hercegnőt még kislány korában III. Lothár udvarába vitték, hogy ott nevelkedjék. II. Béla még tartott Bizánc támadásától, de a tizedesi intézmény Magyarországot úgy megerősítette, hogy Bizánc sem támadta meg. A görög császár persze jól tudta, hogy Magyarország embertartalékai Ordosztól az Encsig és Uruktól a Kámáig terjednek, s ezen az úton, szükség esetén támogatást kap. II. Béla nagyon érezte vaksága hátrányát a többi uralkodóval szemben, ezért uralkodásának utolsó éveiben búskomorságba esett II. Istvánhoz hasonlóan, ő is borban keresett vigasztalást. Udvaroncai ilyen-kor lepték el olyan birtokigényekkel, melyekkel máskülönben nem mertek volna a király elé járulni. Mámoros állapotában sok ilyesmit aláírattak vele. Pozsálónak olykor igen körültekintően kellett eljárnia, hogy ezeket az ügyeskedőket távol tartsa az udvartól. Minden írásbeli munkát Pozsáló Kuriája végzett. De Pozsáló megkövetelte, hogy mindent bemutassanak neki. Anélkül semmit se írt alá. Dajkának II. István, Benének pedig II. Béla mellett sok munkát adott annak biztosítása, hogy a keleti lovas-nomád népek sorából csak a legilletékesebbek lépjék át a Kárpátok gerincét. De a külső népeket lekötötték az erőszakos hittérítők is. Így aztán a réseken csak a legéletrevalóbbak tudtak átszivárogni. A Szakszinban kiképzett Bene sámán volt előbb II. István, majd II. Béla jobb keze és hírszerzője. Végigjárta a suomi, viroláj, sambe, lett, csud, vepsze, vót, zsór és liv népek lakta részeket. Utána felkereste a mescser, moksa, és merja mordvinokat, csuvaszokat, marikat, komikat és udmurtokat, a baskir magyarokat és a manysikat. Az Élet templomában elhelyezte a magyar nyelven írt legújabb Arvisurákat és a hantik földjének meglátogatása után az Emba folyóhoz jutott. Így hajózott át a Kazár tengerre. Itt felkereste a hegyi avarokat és garaúzokat és Kuma-Magyarország fővárosát, az ősrégi Magyarkát. Az Öreg János püspök, aki egyben az avarok és magyarok uruki püspöke is volt, nagy örömmel adta rá áldását. Megkérte Bene sámánt, hogy mivel ő már nagyon elaggott, az új király küldjön az ő helyébe Váradról egy fiatal püspököt, aki majd a Tuspából és Susából átjött és a magyarhoz hasonló nyelven beszélő rokonokat az uruki-keresztény egyházból áttereli a római katholikus egyházba. I. László király óta az uruki-mani püspökséget a magyar királyság fenn és a váradi püspökség területéről kapták az egyházközségek a papokat.

A híveket Lam herceg és utódai is támogatták, hogy ha az általuk szervezett tizedekben a létszám megfogyatkozik, onnan kaphassanak pótlást. Régebben Dajka, majd az ő halála után Bene sámán vitte nékik az aranyakat, Palóc-Vasvár támogatását. Az arab hódítások menekültjei, akik nem akarták felvenni Mohamed hitét, a magyarkai püspökségen keresztül bebocsátást nyertek Magyarországba. Magyarkáról indult el az a sámánküldöttség, amelyik Ordoszon át a Keleti Nagy tengerig bejárta a sámánok által ismert területeket. Ez az út 1125-től 1135-ig tartott. Tervét Palóc-Vasvár medvetorán adták át II. Bélának, ahol a vak király az ősiségi törvény dolgában jelent meg. A király, mint elődei is, vállalta a keleti hírszerzés költségeit. Dajka még Bizáncba is elvitte Benét László király lányához, Piroskához, akit Anna császárnő kívánságára bizánci szertartással Iréne névre kereszteltek meg. Előtte nyugodtan lehetett magyarul beszélni, mert a bizánci udvarban beszéltek mindenféle nyelven, csak magyarul nem. Iréne császárnőnek azonban magyarul beszélő udvartartása volt, gyermekei is megtanultak magyarul. Piroska-Irénének a magyar kiráIyok is folyósítottak bizonyos nagy mennyiségű aranyat, azzal tartották fenn a szeldzsuk törökök és az uruki püspökség hírszolgálatát. Ennek az Iréne-Piroska császárnőnek négy fia: Alexiosz, Izsák, Mánuel és Andokinosz és négy leánya született, úgy ahogy a nyolcas szaporodási követelmény megkívánja. Ez is mutatja, hogy László király lánya ízig-vérig magyar törzsszövetségbelinek tartotta magát. Bene fősámán-helyettes igen értékes Arvisura ismeretekkel tért vissza Szakszinból a beavatottak sámán-képzéséről. A résztvevők 10 év alatt l0 fővárosban tanultak; Szakszinból indultak és tanulmányaikat Szakszinban fejezték be. Zandorhán fősámán és tanfejedelem, aki a Kazár tenger Szabir városában született, a Kusán birodalmi gondolat híve volt; felesége Urunarcsi azonban, aki az Indus völgyének Léh nevű városában született, hun származásúnak, az Indus-völgyi hun birodalombeli lakosok leszármazottjának vallotta magát.

Urunarcsi volt a beavatottak képzésének aranyasszonya. Előadásaiból világosan kitűnt, hogy jól ismeri a titkos Arvisurákat. A beavatottak Gilgames családfáját 20 évenként egészítették ki a vezető rétegekből. Oda tartozott 180-tól 200-ig Káma és Mirina is, de 181-185 között leányukat, Isimbájt is behívták pótlásnak. Megera 185-200 között volt teljes jogú tagja a beavatottak tanácsának. Sály 200-tól 220-ig volt beavatott rendes tag, utána 220-240 közt Csek mágus, Kende gács 240-260 között, majd Piroska elhalálozása után 260-290 között is rendes tag volt. Őt Buja követte 290-320 között. Buját Szuhona váltotta fel 320-340-ig. Vága 340-365 között volt a beavatott központban. Utána Gyula (Duló), akinek Maturi és Irgiza nevű leányait Albéla környékén Hunor és Magyar elrabolta. Ő, Gyula alapította meg a Bolgár-Magyar szövetséget. Közben 360-380 között Emba volt a magyarok beavatottja, 365 és 385 között pedig Gyula, akinek bolgár felesége volt. Emba fia Gács 380 és 402 között volt magyar beavatott, 400 és 420 között pedig az ő fia, Gál. A magyarok Kadosa nevű beavatottja 420 és 440 között úgy döntött, hogy a magyarok és a magyariak az Égiek szerint nem vehetnek részt a hunok honfoglalásában. Ebben az időben Buda volt a beavatott központ vezetője Jákóval együtt. Ő állapította meg a hunok honfoglalásának menetét. Ennek lezajlása után Nekese (440-460) úgy döntött, hogy az úzok és a kabarok, meg az önként visszamaradók nem hagyják el a Jász-síkságot. Utána 460-480 között Aladár vezette a beavatottak központját. Visszamaradó hunjaival bele-olvadt a magyariak törzsébe. Utána a magyarok közül Bolári lett a Beavatott központ vezetője 480-tól 500-ig. II. Csaba vezette 500-520 között a magyariak részéről a Beavatott központot. Munkáját a magyarok közül Balog folytatta 520 és 540 között. A magyarok közül Ogur, Muronnyal együtt vállalta az avar hon-foglalásban való részvételt (540-580). A nyugtalan Alpár töményvezért 566-ban előkészítették, majd 570-ben útbaindították az első magyar töménnyel. Alpár már 575-ben megnyerte a pusztaszeri Nagy-süánt és ezzel elnyerte Baján legkisebb húgának, Telenának a kezét. Baján halála után ő lett Avaria második fejedelme. Ogur megörökítette, hogy ezen a viadalon Alpár töményvezér lett az első, turulsasos lobogóval, a második Verőce, aranyszarvas zászlóval, harmadik pedig Bakar lett, az avarok aranykecskés vitéze. Ennek az emlékére építette Alpár a Tisza mellett Alpárt, Verőce a karatán-földi Verőcét, Bakar pedig a bécsi medencében Bakar-Bécs kurgánt. Alpár és Telena 580-600 között volt a Beavatott központ vezetője, 600 és 620 között Baján fia, Győr. Kövezsd a magyarok közül 620 és 640 vonult be az Avarbástyára.

Ő hozta azt a hírt, hogy a déli hun birodalomból és az arab hittérítés területéről egy kenyérmagot termelő nép vonult be Magyarka térségébe és elárasztották a bolgár-magyar államot is. Tudval 640 és 660 között vette át Kövezsdtől a hatalmat. Kürt fejedelemtől kapta azt az értesítést, hogy a magyar törzs áttért a déliek által meghonosított földművelésre, állatállományukat pedig karámban nevelik. A délről jött hun-magyari nép is magáévá tette a nyolcas szaporodás követelményét; így aztán létszámuk a Bolgár-magyar szövetségben erősen megnőtt. A magyarok közül 660-680 között Beje beavatott fejedelem ment Avarbástya Beavatott központjába. Magával vitte Zabari beavatottat is, aki már a földművelő uruki-mani vallásúak közé tartozott. Megérkezése után nyomban kérte emberfeleslegük bebocsátását az Avarok Égi birodalmába. Orbaszár avar nagyfejedelem ehhez védelmi szempontból hozzájárult. Kürt fejedelem Bat-Bajánra bízta a kenyérmag termelő déli hun-magyar tömegek felvonultatását. Szükség is volt rájuk, mert a szlávok átvonulása sok zavart okozott, az avarok Égi birodalmában, a Jász-síkságon. Tudval uralkodása alatt 630-ban e miatt szakadt háromfelé az avarok birodalma. A Kárpátokon túli részben minden szabad mozgás bizonytalanná vált. Ezért Kürt fejedelem Albéláról fegyveres kíséretet adott a felvonulóknak. A felvonulás 670-678 között történt. Korpona már 680-700 között átvette Zabarival az Avarbástya beavatott központjában a hatalmat. Az avar birodalom szétesésére Samó árulása vezetett. Az új honfoglalók Tudval püspök tanait vallották és így az uruki-mani hívők kerültek hatalomra. A 700-as Nagyszala tartását Szavárd-Alpár és III. Csaba ifjúsági fejedelem rendelte el. Ez a Csaba, Kotragos és Emőke fia, élete legnagyobb részét a Jász-síkságon töltötte, csak élete végén ment Albélára. Ugor-Szirma és Oposur vette át tőle a hatalmat. A 700-as Nagyszalát Haram és Zemlén pateszi szervezte meg. Ez a Nagyszala mondta ki az emberáldozatos temetkezési mód megszüntetését. Az Etil két oldalán lévő Magyar törzsszövetség ekkor még megengedte az idegen szolgák feláldozását.

Kotragos ellene volt minden gyilkosságnak. Oposur helytelenítette, hogy a kazárok már Kotragos 700-720 közötti uralma idején elrendelték, hogy a magyari és magyar törzseket az arabok ellen a szélekre telepítsék. Mégis elvállalta Magyarka központtal a fővezérség felállítását. A védelmi vonalat a Fekete-tengertől Magyarkáig a magyari törzsek, Magyarkától a Kaspiros, vagy Kazár-tengerig pedig a magyarok tartották. Marván arab fővezérrel szemben sok csatát megnyertek de 740-ben Ragály és Kézsmár fejedelem alatt elesett Jenő vitéz, majd 755-ben Megyer vitéz halt hősi halált.

Neki három fia volt: Gyarmat, Tárkány és Farkas. Ez a Farkas részt vett a bugáti sámámánképzésen és ott beleszeretett egy Ünőke nevű mongol rimalányba. Mivel édesapja, Megyer vitéz már nem élt, nem tért vissza Magyarkára, hanem elmentek a mongol pusztaságba. Ott átvette Ünőke árván maradt népének vezetését. Oposur IV. Csaba javaslatára helyeselte, hogy 760 és 780 között Farkas biztosítsa kelet felől a magyar törzsszövetséget. Farkas 760 és 768 között uralkodott a mongol törzsön. Legnagyobb fia Batacsikan 768 és 780 között (IV. Csabával egy időben) erősen felvirágoztatta törzsét. Az ő fia, Tamacsa 782 és 796 között uralkodott. Utána jött Koricsár (796-820). Koricsár nagy legelőterületekkel rendelkezett. Edemen kérésére 798-ban ezer lovast küldött az avarok meg-megsegítésére. A nyugati avar birodalom bízott az uruki keresztények győzelmében, de elbukott. Edemen még egy darabig felhasználta Koricsár lovasait az Avarbástya Beavatott központ átköltöztetésének védelmében, de aztán 810-ben visszaküldte a lovasokat Koricsárnak. Ekkorra már az avar vezető réteg elfoglalta a Kátavárak vonalát. Edemen és Ügyek fejedelem pedig kiszakadtak a Kazár birodalomból és a kis besenyő Szakszin közelében kiépítették Asszorügyeket. Aludzsam 820 és 841 között tovább erősítette a mongolok gazdaságát, úgy hogy Szali vezér idejében (841-865) már komolyan számolni kellett velük. Jeke 865 és 882 között megszervezte a lovaskiképzést s ezért a fia, Szemdzsocsi 882 és 905 között hősi énekekben dicsőítette. Jeke vezér Álmosnak is nagy segítséget adott a kazárok ellen 860-ban a Szuvári csatában. Jeke részt vett Árpád második lányának, Ágnesnek a keresztelőjén is. (A gyermek avarboj származású anyja a gyermekszülésbe belehalt.) Jeke Arvisurájából tudták meg az Arvisurákat másoló rimalányok, hogy Ágnes csak a tárkányképzősök segítségével tudott megszületni. Árpád aztán később szívesen hozzá is járult ahhoz, hogy Ágnes nyugati házasságot kössön. Karcsu beavatott mongol fejedelem 905 és 924 között Budavári Beavatott központ titkos tanácsa részére végzett jó szolgálatokat.

Szavárdi lányt vett feleségül. A leányától, Subad-Szavárditól és Tar vitéztől született az a Söpte-Szavárdi, akit Gelyza magyar fejedelem vett feleségül. Ennek a Söpte-Szavárdinak az egyik fia, Mihály-Vászoly volt az apja Endre, Béla és Levente hercegeknek. Közülük Korpona arany-asszony két fiát: I. Endrét (1046-1060) és I. Bélát (1060-1063) Magyarország királyának ismerte el. Igaz, hogy ehhez Erős Csák révén hozzájárultak a 12 családos Csák-nembéliek is. Ezeket a királyokat és utódaikat, mint részben mongol származásúakat a mongolok titkos történetében nyilvántartották. Karcsu után 924 és 941 között Bordzsi lett a mongol nép vezére. A fia, Zorokol (941-958) közös ősapjukra, Oposurra való tekintettel Zoltán-Zsolt magyar fejedelemmel tartott kapcsolatot. Megígérte Zsoltnak, hogy végveszély esetén 2 töményt indít útba Magyarkán át a megsegítésére.

Zoltán-Zsolt fejedelem megköszönte a nem várt ajánlatot, de közölte Zorokollal, hogy a besenyők megmozdulása elhárította a végveszélyt. Hozzátette még: népünk úgy érzi, hogy itt is éppen keresztútra került nemzet a miénk, mint amilyen annak idején Magyarkán volt. Nyugatról és Délről bármelyik pillanatban várhatjuk a támadást. Dobun 958 és 982 között, 970-ben találkozott az ifjú Gelyza fejedelemmel Jászvásáron a beavatottak titkos tanácskozásán. Lebedházi fejedelmi ifjak előtt felajánlotta töményeit arra az esetre, ha Nyugatról be akarnának törni Pannonföldre. Bodonc 982 és 1005 között uralkodott. Az első királyi koronázás alkalmával Budavár Beavatott központ hozzájárulásával képviseltette a mongol törzsek szövetségét. Barim 1005 és 1040 között titkos látogatáson járt itt. Részt vett I. István király temetésén is. Menen (1040-1062) Béla hercegnek, mint a magyar hadsereg fővezérének megígérte, hogy szükség esetén a besenyőkkel megsegíti nyugati háborújában. Erre azonban nem volt szükség. Kacsi (1062-1080) részt vett az Urukban tartott Nagyszalában. Erős Csák leszármazottai közül Szilassal találkozott és kifogásolta, hogy I. László király megszüntette a magyarkai uruki püspökséget és János püspök személyében római katholikus új püspököt küldött oda. Ezzel szerinte megsértette a beavatottakat. Szilas azzal érvelt, hogy az arab világ már Baskiriában is elterjesztette az iszlámot, de aki a magyarkai hittérítés elől menekülni akar, az I. László király országában mindig bebocsátást nyerhet. Jó, válaszolta Kacsi, ezért még nem kellett volna végezni az uruki kereszténységgel, hiszen egy az Isten Rómában éppúgy, mint Bizáncban, meg az uruki-mani hitű Turfánban is. Miért kellett neki a sámánvilágtól, és az ujgur államvallástól is elszakadnia és miért kellett a váradi püspökség útján Rómához húznia, amikor a Mainzi érsekség Magyarország megsemmisítésére tör? Eleinte természetesen csak hűbériséget találgatnak, de aztán ugyanúgy fognak eljárni, mint Nagy Károly idejében és társzekerekkel fogják Magyarország területéről kihordani az aranyat, meg mindig egyéb gazdagságot.

Kajdu (1080-1103) Jászvásáron találkozott Kálmán királlyal. Nevetve tárgyalták, hogy a mongoloknál is használatos tizedesi intézmény megerősödése miatt most már akár le is mondhat az apostoli királyi címről, hiszen a pápák is harcban állanak a császársággal. Kajdu megemlítette azt is, hogy Nazir (Jézus) az Uruk városbeli keresztényekhez intézett szabir nyelvű levelében az uruki papoknak a házasodást ajánlja és csak a nazir-szerzetre korlátozta a nőtlenséget. Hidd el, mondta, emiatt az ostobaság miatt erősen csökkenni fog még a magyar tözsszövetség létszáma is! Kajdu után Baáj (1103-1121) vezette a mongol seregeket, majd Tum-bináj (1121-1140) állott a mongolok élén. 1125-ben találkozott Bugátban Bene sámánnal. Bene nyíltan megvallotta neki, hogy II. István esztelenháborút folytatott Keleten s ezért nem valami nagy népszerúségnek őrvend. Még jó, mondta, hogy az eddig rejtegetett Álmos herceg megvakított kisfiát biztonságba helyezték és most őt szándékoznak az István helyére tenni, mert a részegsége félelmetes méreteket öltött. Visszatérésekor ismét találkozott Tum-binájjal és örömmel közölte vele, hogy II. István 1131-ben meghalt és a kis vak II. Béla lett a király. Béla ügyeskezű felesége és rokonsága támogatásával, a mongolokéhoz hasonló tizedesi intézmény útján jólétet biztosított népének. Bár az is igaz, a kis király, II. Istvánhoz hasonlóan szintén ivásra adta magát s ezért a királyi csemeték máris fenik a fogukat, hogy Vak Béla után ki lesz a király. Mindezek tudomására jutottak Kabul kagánnak. 1140-ben Füzesgyarmaton járt és akkor azt javasolta Bene sámánnak, hogy jó volna a magyar és a mongol törzsszövetséget egyesíteni és akkor valóra válhatnának a 24 hun törzs szövetségének eredeti céljai: egyik Nagyvíztől a másikig terjedhetnének a hunok birodalmai. Kabul kagán kisfia, Bartán is hallotta mindezt és azt mondta az ifjú Bene sámánnak: a fiatal mongol harcosok velem együtt készülni fognak apám nagy tervének megvalósítására. Ezt mondjátok meg a királyotoknak! Amikor Bene sámán hazaérkezett, Palóc-Vasvár medvetorán jelentést tett II. Bélának a mongolok tervéről. A tizedesek tanácsa előtt Pozsáló kifejtette, hogy már I. László királyt is megkörnyékezték ezzel a gondolattal a Megyer törzséből származó keleti törzsek, utalva arra, hogy a vezető réteg anyai ágon az ujgur törzsszövetséghez tartozik, persze keleti és déli hunokkal, meg avarokkal keveredve.

A keresztútra került Magyarországot eddig is a besenyők és a magyarkai Béla törzsek mentették meg a jászvásári Gyula törzzsel. I. László erre azt válaszolta, hogy inkább a Jászvásári-Magyarkai hátvédvonalat kellene Róma hitének megnyerni és nem szabad a keleti áramlatokkal a művelt nyugat ellen szövetkezni. Lam herceget és Iréne-Piroskát is eleget foglalkoztatta ez a súlyos kérdés. Kabul kagán és a Szeldzsuk törökök hírszerzői megkörnyékezték Piroska-Iréne aranyasszonyt is. Elmondta Bene sámánnak, hogy a mongolok is, a szeldzsuk törökök is felkeresték és előadták, hogy a kangali törökök hajlandók volnának a Szeldzsuk törököket megalázott helyzetükből kimenteni, ha a magyar királyok hajlandók a mongolokkal szövetséget kötni. Piroska-Iréne nagyon jól ismerte János császárnak és Mánuelnek meg tanácsadóiknak terveit, céljait, s ezért óvakodott még attól is, hogy mélyreható tárgyalásokba bocsátkozzék arra vonatkozólag, hogyan lehetne egy állammá kovácsolni a sámánhitű, a mohamedán és a római kereszténység alatt élő hun törzs-szövetségi népeket. Azt is jól tudta, hogy Magyarországnak nagyon meg kell erősödnie ahhoz, hogy a világ minden tájáról ránehezedő nyomást a saját erejéből ki tudja védeni. Kabul kagán úgy gondolja, hogy lovasaival egymaga is meg tudná hódítani nyugatot, de ha belefogna, csakugyan szabad kezet adna-e a magyarok királyának? Itt van Bizánc is. Most még megbirkózik a törökök terjeszkedésével, de vajon ő is meddig bírja? Az Álmosház Esztergomban székel, a Lebedház Kurszánvárban és Jászvásáron még biztonságban van, de ha a magyar királyok elvesztik Magyarkát és a Jászvásár adta biztonságot, nem tiporja-e le a Nyugat? Így gondolkoztak királyaink és bizony elég sokat vétettek Kelet ellen, István királytól kezdve főként nyugatról nősültek és kifehéredtek, bár lelkükben ott élt az ősi Kelet. A keresztes hadak és a Bizánci császárság a Szeldzsuk szultánságot a Halis folyó és a Van-tó közé szorította és a kisebb gyarmatok sorát keltették életre a Szentföld felé. Jómagam is egy Antiochiai fejedelem lányát vettem feleségül, mondta később III. Béla, amikor Iréne-Piroska aranyasszony emlékirataival foglalkozott, de a Kelet felé való igazodást elvetettem és Magyarország megerősítését választottam. Pedig Kelet felől is és lehet, hogy Dél felől is borzalmas veszedelem közeledik. De hiába megfehéredtünk! Palóc-Vasvár 1140-ben a bizánci műveltség ápolása, terjesztése mellett döntött és az ott bevált módszerek mellett.

A tíz-nyíl szövetség és a tizedesi intézmény csakugyan jó volt arra, hogy a vándorlegények ipari szakismereteit hasznosítva mind az ipar, mind a kereskedelem szempontjából felvegyük a versenyt a nyugati államokkal. Egyaránt figyelnünk kell Nyugatra és Délre is. II. Béla gyakran megfordult Budavár alagútrendszerében és a kijárattal szemben szép lakot építtetett az Aranyasszony és a Rimalányképző részére. Szívesen hallgatta a rimalányok szájából az Endre, Béla és Levente idejében lemásolt ősi rovásokat. Vajon jól tettem-e, hogy Bellos Ilonát vettem el feleségül? Jót tettem-e azzal a Dél felé való terjeszkedéssel? Nem idézek-e fel sok háborúságot azzal, hogy nagy büszkén Ráma királya is lettem? - kérdezte a rimalányok aranyasszonyát. Budavár után meglátogatta az Avarbástya és Kurszánvára alagút rendszerét is. Rendben tartották ugyan őket, de az épületek már régen eltűntek felőlük. Mire Kurszán és Atilla városába ért, már berúgott. Ez így folyt nap-nap után. Esztergomban is építkezett, de ott a sok pap között nem érezte jól magát. Már csak azért sem, mert azok korholták. Nagyon ridegnek találta királyi várát is. A nagy osztozkodáskor az Álmos-háznak csak Esztergom, Fehérvár és Eszék jutott, meg Alpár de Alpár-kurgán táján minden elpusztult. Pusztaszert pedig nem volt kedvük az Álmos-házbelieknek kiépíteni. Budavárban Lebédház ivadékai székeltek, környékén meg Kurszán utódai uralkodtak. Ha kijózanodott, gyermekeit örömmel vitte Budavárába. Ott is lett hírtelen rosszul és váratlanul meghalt 1141 február 13.-án 33 éves korában. Nem kellett többet az aranyasszonyoknak vigasztalniuk Ilona királyné hűtlensége miatt. Halálánál jelen volt a fia és utódja, II. Géza és a későbbi László király is. Még volt rá ideje, hogy rájuk adja királyi áldását. II. Géza, Vak Béla fia 11 éves korában lett király. Katonai dolgokban szerb nagybátyja Belos bán támogatta. Szívesen tartózkodott a táborában, mindig igyekezett kikerülni az aranyasszonyok ellenőrzése alól. A kis király nem a szenteknek tetsző életet élte. A felnőttek hadiéletét kedvelte, bőséges húsételekkel. Ezt annyira megszokta, hogy a királyi udvarban alig tartózkodott.

Belos sokszor igénybe vette Lam herceg utódainak a tanácsait és sikerült is az ország honvédelmét összeegyeztetni a gazdasági helyzettel. Jól intézték az ország dolgait. Nyugat azonban nem jó szemmel nézte Belos működését és az a jó viszony, mely II. Béla uralkodása alatt Nyugattal kialakult, kezdett romlani. Zsófia hercegnővel is, aki III. Konrád jegyese lett, kezdtek rosszul bánni, ezért Zsófia az apja halála után elhagyta III. Konrád udvarát és egy Fekete-Arnó származású asszony jóakaratú tanácsára a salzburgi érsekség Admonti apácakolostorába vonult. III. Konrád udvara örült a magyargyűlölő főurakkal együtt a kincstár pedig bekebelezte a gazdag hozományt. Hallani se akartak a visszaadásáról. II. Géza sürgette Zsófia kiadatását és írt a húgának, de Zsófia azt válaszolta, hogy önként vállalta az apácaéletet. De őszintén megírta, hogy nem úgy bántak vele, mint a magyar király lányával, sőt rosszabbul, mint a cselédlányokkal, de mégse kíván királyné lenni. Konrádnak rossz a természete és mindenki le is nézi, ezért nem akar Konrád felesége lenni és csak a mennyei királyt akarja szolgálni. Ezt a magyar király követének négyszemközt is megmondta: apám meghalt, nem akarok visszamenni azok közé, akik eladtak azoknak a bajorokból lett osztrákoknak, akik elrabolták az Encs vonaláig terjedő hazánknak egy részét. Ez a föld Ágnes királynő országa, aki, mint Árpád lánya uralkodott itt. Ez az ország-hiába adták el-még mindig Avaria. Fekete-Arnó érsekségében imádkozok hazámért. Jobb sorsot érdemelne, mint ezt az örökös rettegést. Hogy a magyar küldöttséget meggyőzzék arról, hogy Zsófia önként választotta az apácaéletet, a kolostor apátja kinyittatta a kolostor kapuját, Zsófia kilépett rajta, meghajolt a magyar küldöttség előtt és Bebek országbíróhoz intézve szavait, megismételte négyszemközti nyilatkozatát. Utána visszafordult és a kolostort soha többé nem hagyta el. Megpihent az ősi Avariában. III. Konrád császár a Zsófián esett méltatlanságokat még azzal is fokozta, hogy megengedte Borisz trónkövetelőnek, hogy országa területén zsoldosokat fogadjon és megtámadja Magyarországot.

Lam utódai súlyos áldozatokat hoztak azért, hogy legalább az avar származású zsoldosokat magukhoz csalogassák és Belos bán vezérlete alatt megbízható sereg támadjon Konrádra. Megverték Henrik herceg hadsereg-parancsnok jól felfegyverzett seregét. Henrik Bécs irányában megfutamodott (1146). A kis király a csata megkezdése előtt nagy elődjének, I. László királynak a szokása szerint az ősi Földanyának, Aranyasszonyunknak a segítségét kérte. II. Géza az előhadat alkotó besenyőknek azt adta parancsba, hogy az ellenség előtt két oldalt futamodjanak meg, de hátrább a székelyek is ugyanígy tegyenek, mintha ők sem akarnának megütközni. A németek erre örömittasan rontottak a magyarokra. Csakhogy azok most már keményen visszavágtak. Ezután a palóc csákányosok rontottak az ellenségre. Amikor a németek meginogtak, a palóc hadak kettéváltak és a belső megyék lovasai rontottak az ellenségre. Belos bán lovasai elkezdték üldözni az ellenséget, de ekkor bezárult a székelyek és besenyők szétvált serege. Ezzel teljesen megtörték a németek erejét. Belos bán eddig lebecsülte a székelyek és a besenyők seregét, pedig nélkülük nem tudtak volna győzni. A csatában ők vesztettek a legtöbbet. A palóc csákányosok seregéről nem nyilatkozott. Tudta, hogy Pozsáló és Bebek szelleme él bennük.

Bellény tárkány sohase bocsátkozott a csaták zajába, de az aranyakat ő adta hozzá. A kolostorban élő avar nők bíztatására ekkor írta Zsófia a salzburgi érseknek, hogy III. Konrád legalább egy részt adjon vissza az örökségből, hogy a nehéz sorsra jutott avar nők helyzetén segíthessen. II. Géza ebben az ügyben is, meg a Borisz-féle támadás ügyében is, levelet írt a pápának is, mivel két oldalról is támadástól tartott. Személyes ügyvivője, János püspök négyszemközt azt is javasolta a pápának, tegyen meg mindent azért, hogy a királyságok ne egymást zaklassák, hanem ehelyett szabadítsák fel teljesen a Szentföldet. A pápa csakugyan újabb keresztes hadjáratot hirdetett. Ebből egy nyugati uralkodó sem vonhatta ki magát, így III. Konrád sem. Főként francia vezetéssel indult seregeknek engedélyt kellett kérni az országon való átvonulásra. II. Géza vállalta is, hogy elősegíti az átvonulást, az esetleges túlkapásoknak pedig keresztényi módon vet véget. Az átvonuló keresztes hadak elcsodálkoztak a gyümölcsben, húsállatokban gazdag országon. II. Géza politikai megfontolásból nem Nyugatról, hanem Keletről nősült. A királyi tanács helyeslésével a Rurik családból vette el Eufrozina hercegnőt. Így háza újból kapcsolatba került az orosz uralkodóházzal. II. Géza úgy gondolkozott, hogy Piroska-Iréne császárnő utódainak révén országa biztonságban van Bizánc felé, a III. Konrád oldaláról várható ellenségeskedést pedig ellensúlyozni tudja Eufrozina révén, annak országa útján. Palóc-Vasvár medvetorán kijelentette: ha már a sors idevetett bennünket, legalább három oldalról tudjuk védeni magunkat, hogy egy oldalon minden erőnkkel harcolhassunk! Bene sámánnak az 1146. évi III. Konrád elleni csatában megsérült mind a két szeme. Ezért nem róhatta tovább a 304. Arvisurának a reá bízott részét. Így aztán a további részleteket a felesége, Törtelen aranyasszony rótta le a 305. Aranyasszony Arvisurában.

Dajka sámán magyarkai születésű, Tuspában kiképzett aranyműves volt. Bene sámán pedig a Pósa nemzetség tagja, Bátka és Rási fia, Füzesgyarmat területén, Igaron született. Családja a Jenő törzsbe tartozott. Bene sámán 1135-ben végezte el a sámánképzőt Szakszinban. Mint kétféle kiképzésben részesült 21 éves sámán, 1136-ban Palóc-Vasváron jelentkezett és Pozsáló tárkányfejedelem kérésére Budavár alagútrendszerében kapott beosztást, mivelhogy jól ismerte a keleti viszonyokat és beszélte ennek a térségnek minden számottevő nyelvét. II. Béla is felismerte, hogy kiváló nyelvérzéke van, ezért a Magyarka és Kurszánvára közötti gyors szekérforgalom szervezésével bízta meg. A cserélőhelyeken a hajtók is, a lovasok is mind több nyelven beszélő lovasok voltak. A Jenő törzsbeli 18 éves Törtelen rovásfejtő rimalányt vette feleségül. Törtelen Zombor uruki püspök unokája volt. Zombor Nándorfehérvár központtal délről védte a magyar törzsszövetséget. Törtelen apja, Ada ifjúkorában, Rozsnyó várában volt ifjúsági lovasfejedelem. Rozsnyó lányát, Uzonykát vette feleségül. A lányuk, Törtelen Budavárába került.

Bene sámán tehát a Lebédházba nősült: I.Zoltán-Zsolt 892-955 I. Szabolcs 882-928 Taksony 926-970 Halics 906-946 Gelyza -- Sarolt Pirok -- Jenejke 951-955-970 950-1012 928-954 930-998 Vajk-István -- Gizella Karas Vajk-István - Csege-Tünde 969.XII.29-1038.VIII.15 948-978 969-1038 970-996 Imre -- Jéne Ung -- Ilona II. Zoltán 1007-1031.IX.2. 1010-1065 975-1028 978-100 9998-1025 Pósa -- Zeherje Miltény Bagamér 1027-1070 1036-1098 997-1048 1016-1036 Bátka -- Guszona Zombor uruki püspök Rozsnyó 1067-1105 1075-1130 1032-1094 1032-1095 Bátka -- Rási Ada -- Uzonyka 1097-1178 1095-1129 1084-1129 1086-1142 Bene Törtelen 1114-1156 1122-1172-1196 Az Álmosház nyugati szemmel nem ismerte el az István király örökösének Imre herceg és Jéne rimalány fiát és a Pósa-utódokat csak fattyú-ivadékoknak. Pedig még a kis Pósa ivadékain is ott volt az Álmosházból való származását tanúsító anyajegy. István királynak öreg korában egyetlen öröme Pósa unokája volt. A Lebédház azonban nemcsak a Vajk-István és Gizella házasságából született Imrét, hanem a Jéne rimalánytól született Pósát és a Pósától származó Bene sámánt is az Álmosházhoz sorolta. Bellény és pozsáló tehát örömmel vette az Álmosház és a Lebédház összefonódását. Annak idején Korinthoszban egy híres görög szobrász-kőfaragó elkészítette Madaj-Gordáska aranyasszony életnagyságú szobrát. A szobor Kolozsvárra került. Erre a szoboralakra hasonlított Törtelen rima-lány. A szobrot most Budavárra hozták. A Budaváron tartott esküvőn II. Béla volt a násznagy. Minden nagy ivási alkalmat megragadott, s éjféltájban megtartotta pohárköszöntőjét: Álmos apánk vére! Lebéd lovasfejedelem vére! A két fejedelmi ház újra egyesült. A Jenő törzsbeli Karas vére, Harka lovasfejedelem vérével egyesült. Igyunk az uralkodóházak egészségére! Éljen Bene vitéz, a keleti védelmi fal tárkányfejedelme és Törtelen aranyasszony, az Egyesült Álmosház és Lebédház Rimaszécse! Éljen a tíznyil szövetség százévi biztonságot jelentő ereje! Éljen Joli-Tórem aranyasszony áldása: "Szaporodjatok, mint a csicsóka!" Törtelen rimalány lett tehát Magyarország új rimaszécse, az asszonynép fejedelme, 25 hun törzs szövetségének új Aranyasszonya. Törtelen aranyasszony megértette II. Bélát és búskomorságát, az okozta, hogy a felesége, Ilona királynő, a szerb Belus bán húga hűtlenkedni kezdett. Ilona nem kedvelte Törtelent. Kisebbségi érzést keltett benne‚ hogy Törtelen több nyelven beszélt. Iréne császárnő azonban szerette, s kedves húgának nevezte.

Piroska-Irénét még I. László idejében jegyezték el János ifjú császárral, de az esküvőt csak Kálmán idejében tartották meg, 1104-ben. Az Álmos-és a Lebédház sohasem Esztergomban, vagy Fehérváron tartotta a királyi esküvőket, hanem az ősi Kurszán-Attila várban, melyet a kőfaragók minden 20-25 évben tataroztak. Piroska idejében a Lam városrésze volt a legszebb és legújabb. Ennek a vendégházában tartották meg a bizánci násznéppel a híres Kurszánvári esküvőt. A fejedelmi házak után minden törzs átvette a palóc szokás szerint külön menyasszonyos és külön vőlegényes-házi lakodalomtartást. Törtelennek a melegvízforrások közelében építettek palotát. Az épület hideg-meleg vizes szitásfürdővel volt ellátva. Uruki kertjében melegvizes medencék voltak, részben fedve, téli fürdő céljára. Innen minden nap Budavárába lovagolt, ahol először II. István, majd II. Béla levelezését intézte. A vak királynak ő volt a felolvasó nádora, -a férfiakban nem bízott meg a király. Törtelen beszélte a szerb nyelvet is, II. Béla jobb keze lett, görögül is jól beszélt és Iréne-Piroska először csak írásain keresztül ismerte meg Törtelent. 1132-ben Törtelen a férjével és a fehérvári esperes által vezetett bandériummal Bizáncba lovagolt. Kíséretében voltak titkos szolgálatra küldött rimalányok is, akikhez Iréne császárnő bizalommal lehetett. Bene sámán pedig azért kísérte el feleségét, Törtelent, mert a szakszini szekérjáratok állomásain fontos értesüléseket szerzett a török és mongol tervekkel kapcsolatban és ezeknek akart alaposabban utánanézni. Meg aztán az uruki és Van-tó környéki eseményekről Piroska hírszolgálata kapott közvetlen adatokat. Azok az uruki-mani féle keresztények ugyanis, ha nem akarták fölvenni a mohamedán hitet, a Van-tó, vagy Tuspa érintésével mind Magyarkára igyekeztek. Piroska-Iréne császárnő, a későbbi Szent Iréne nagyon megkedvelte a Bene-Törtelen házaspárt és Törtelent mindig a legkedvesebb húgának nevezte. II. Béla a politikai eseményekről az asszonyok leveleiből nyerte sok megbízható értesülését, ezért ezeket a leveleket Budavárában összegyűjtötték és lemásolták. Ezzel a gyűjteménnyel indult el Bene sámán 1056-ban Szakszinba, hogy Badzsán fősámán az Élet templomában elhelyezze.

Visszafelé jöttében a kievi fejedelemség részeg lovasai ölték meg, 42 éves korában, a kievi Magyar-dombon. Holttestét a Gyarmat törzs lovasai kísérték haza. Kettős koporsóban és a Barcaságban Rozsnyó várának díszsírhelyén temették el Törtelen aranyasszony birodalmában. Bellény és Pozsáló kőfaragói állandóan karbantartották a Budavár, Avarbástya és Kurszánvár alagútrendszerét. Kurszán városban és Atilla egykori palotasorán 20 évenként rendbe hozták az épületeket, hogy a külföldi vendégeket illendően fogadhassák. Az alagútrendszerbe azonban nem engedtek be soha senkit. A Várhegyen csak az Aranyasszonyok kegyhelye volt látható. Azt is mindig testőrség vette körül. II. Béla már 1141-ben gyógyíthatatlan volt: lelki-testi ereje egyaránt elfogyott. Törtelen karjai között halt meg. Utolsó szavaival Gézát és a későbbi II. László királyt Törtelenre bízta. Törtelent sokat foglalkoztatta, vajon miért élnek olyan rövid ideig a mostani Álmosházi királyok. Maga Álmos és nászasszonya, Madaj asszony igen magas kort élt meg. De főként növényi táplálékkal éltek. Húst csak ünnepeken és díszlakomákon ettek. A 96 évig uralkodó Pepi fáraót példának tartották, ő napjában ötször evett, de mindig igen keveset: húst csak nagy ritkán és ekkor is csak galambot, házinyulat, vagy valami házicsirke-félét. Igaznak tartotta azt a mondást: "Ne egyél halat, mert megesz a rák!" Pepi fáraó udvartartása is lehetőleg került minden húskészítményt. Ha a hús levét elfogyasztották is, magát a húst a szolgákkal etették meg. Ünnepi alkalmakkor roskadásig megrakták az asztalokat mindenféle pecsenyével, de Pepi fáraó ekkor csak csipegetett belőlük. De utána sok gyümölcsöt fogyasztott aszalt formában, vagy főzött állapotban. Lam herceg sok munkája közepette is ragaszkodott Álmos és Madaj asszony életmódjához. Géza és László király testvéreit túlélve, 1120-ban halt meg. Bizánc és Róma papsága Lambert vagy Lampért néven emlegette, de a köznép és a hun törzsszövetség népei előtt uruki-mani neve csak Lam maradt.

Lam herceg munkája nyomán a gazdasági helyzet sokat javult. Az emberek bővebben táplálkoztak. II. István és II. Béla korai halálát is a sok borivás, mértéktelen táplálkozás okozta, úgyhogy 32, illetve 33 éves korukban haltak meg. Ezért II. Géza udvartartásában hétköznapokon csak kevesebb tömény húst fogyasztottak. A húsvásárlást is szabályozták és Törtelen, vagy helyettese szigorúan ellenőrizte a kiméréseket. Emiatt gyakran összeütközésbe került Belos bánnal. II. Géza nem sok hasznát vette az Eufrozinával kötött házasságnak, mert az orosz rokonság testvér-harcaiba bele kellett avatkoznia. Ilyen eset volt az is, amikor Izjaszláv sógorának nyújtott segítséget a halicsi Volodimirrel szemben, akit 1152-ben Przemysl várába üldöztek. A megvert és szorongatott Volodimir kegyelemért esedezett II. Gézához, de a rokonsága hallani sem akart semmiféle engedékenységről, mert Volodimir eddig még sohasem tartotta meg a szavát. Géza Fehérvárra ment és magával vitte Törtelen aranyasszonyt is és Szent István keresztje alatt megkérdezte: Mitevők legyünk? Itt kérdezem Szent István keresztje alatt. Ezt a keresztet most magammal viszem, Ő majd megadja nékem a jótanácsot! Volodimir Szent István keresztjére megesküdött, hogy Eufrozina rokonainak visszaadja minden kincsüket és területeiket. Géza megígérte a rokonoknak, hogy ha Volodimir nem tartja meg az esküjét, még nagyobb sereggel tér vissza. Vallásos volt, s bízott a Szent István keresztre tett esküben. Volodimir azonban hallani sem akart erről, amikor újra szabadnak érezte magát, a területek visszaadásáról, s Géza követeinek ezt mondta: "Kicsi volt az a kereszt. Én most nagyobb kereszthez megyek vecsernyére." Késő estig volt a vecsernyén, sokáig tanácskoztak. De visszafelé jövet azon a helyen, ahol a szent keresztre tett esküjét lebecsülte, rosszul lett: gyengülni kezdett, lefektették de mindjárt meg is halt. II. Géza Szent István keresztjével vér nélkül is győzött. Német kereszteshadak után most VII. Lajos francia királynak a serege kért átvonulást az országon keresztül. A Duna partján találkozott a két sereg. II. Géza nem bízott a francia királyban sem és átkérette magához. Megölelték és megajándékozták egymást a püspökök előtt és a két sereg is fegyelmezetten viselkedett.

Még barátibb lett volna a viszonyuk, ha újból fel nem bukkan Borisz, aki a francia sereggel belopakodott, hogy a Duna mellett híveket szerezzen magának és II. Géza királyt megölesse. Géza ekkor követeket küldött VII. Lajoshoz, hogy adja ki Boriszt, a trónkövetelőt. A francia király azonban, miután püspökeivel megtárgyalta, hogyan kell eljárni akkor, ha a kereszteshadban résztvevőről van szó, nem adta ki Boriszt. Azt mondta: Krisztus zarándoka vagyok és nem tartom helyesnek, hogy családi viszályokba avatkozzam. Mindnyájan azért megyünk a Szentföldre, hogy bűneinkért bocsánatot nyerjünk. Borisz is bizonyára megbánta eddigi bűneit. A magyar király visszavonult, de Lajos sem engedett meg Borisz részéről semmiféle támadást. Így járt el már csak azért is, mert keresztapja volt Géza legnagyobb fiának, Istvánnak. III. Konrádnak 1152-ben bekövetkezett halálakor Barbarossa Frigyes lett az úr a német birodalomban. Nagy Károly volt az eszményképe s teljes hatalmat akart gyakorolni a keresztény világban. Frigyes rögtön a pápaság ellen fordult, de Magyarország leigázását is tervbe vette. Még nagyobb volt a veszély dél felől, ahonnan Szent László unokája, Piroska-Iréne fia, Mánuel bizánci császár vette tervbe Pannonia és Dácia egykori római birodalombeli tartományok meghódítását. Mánuel Bizáncba csalogatta László és István hercegeket, ezen a címen akart jogot formálni a Magyar-ország belső ügyeibe való beavatkozásra. Még Belos bán is az elégedetlenkedőkhöz pártolt, mert nem tudta elviselni, hogy II. Géza a tizedes szervezet tanácsára és Törtelen aranyasszonyra hallgatott. Ám a király nem akarta feladni a Kelethez fűződő kapcsolatokat sem, hiszen I. László király az uruki-mani kereszténység révén azt az egész térséget Nagyváradhoz fűzte és onnan segítséget remélhetett. Királyi tanácsa azt javasolta, hogy I. Frigyessel keresse a békét és így több erőt vonultathat fel, fordíthat Mánuel ellen. Barbarossa Frigyes részére sok, kiváló nyilazót küldött Milánó ostromához. Frigyes III. Sándor pápa helyett ellenpápát választott. Ebben a kérdésben kéréssel fordult II. Gézához. Géza azonban azt válaszolta: "Püspökök és főurak nélkül ebben a dologban nem határozhatok, 1146 húsvétján majd az ő összességüknek kell dönteniök." Lukács érsek biztosította Rómát a magyarok támogatásáról és Géza erről VII. Lajost is értesítette. Kijelentette, hogy egyedül Sándort tartja pápának és a magyar-francia szövetségnek arra kell törekednie, hogy megakadályozza az egyház szétszakadását. "Bizonyossággal ígérem, -szólt Géza üzenete,- amenynyiben országodat a német támadni merészeli, én is pusztítani fogom az ő országát. Ugyanezt remélem tőled is, mint jóbaráttól." Amikor I. Frigyes újból segítséget kért Gézától Milánó ellen és egyik lányát kérte feleségül fia, a thüringiai gróf számára, a követeket hidegen fogadta és elutasította. Törtelen tanácsára azonban Mánuel császárral 5 évre fegyverszünetet kötött. 1162. május 31-én halt meg.

Amennyi segítséget jelentett Kálmán és II. István uralkodása alatt Magyarországnak Piroska-Iréne és a görög János császár házassága, éppen annyi, vagy még annál is több bajt okozott fiának, Mánuel császárnak a terjeszkedési vágya. II. Géza még halála előtt királlyá koronáztatta a fiát, III. Istvánt. A korona megillette, de ott állottak vele szemben az erejük teljében lévő nagybátyjai. László és István hercegek. László volt az idősebb, de Mánuel inkább az ifjabbikat, az alkalmazkodó Istvánt támogatta. István herceg I. Lászlóhoz hasonló magas termetű, daliás alak volt. Álmosra is hasonlított. Mánuel célja az volt, hogy István herceg uralomra juttatásával, hűbéresévé tegye. István hercegnek ezért a császári házból adott feleséget, Kommeni Anna-Máriát. Azonnal megindultak a harcok. III. István, a gyermekkirály Pozsony várában húzta meg magát, de az ország hallani sem akart a hűbérességet vállaló idősebbik Istvánról. A királyi tanács azt tartotta célravezetőnek, hogy az idősebbik testvéré, László hercegé legyen Magyarország királyi koronája, mivelhogy nem volt hajlandó egyik görög hercegnővel sem házasságot kötni azért, hogy a magyar korona elnyerése után az országot görög hűbérré tehesse. Törtelen aranyasszony ekkor érkezett vissza a szakszini Nagyszaláról. Javaslatára II. László az ország egyharmadáról lemondott István öccse javára. Ebbe a főurak is beleegyeztek. Belos bán Szerbia nagyzsupánja lett, s visszatért a magyar királyi udvarba. A koronázás körül azonban baj volt. II. Géza régi híve, Lukács esztergomi érsek II. Lászlótól megtagadta a koronázást és az új királyt csak bitorlónak nevezte. Erős szavakkal kifogásolta, hogy egy ártatlan árvát akar megfosztani apai örökségétől. Lukács nem vette figyelembe, hogy II. László az Álmosház régi szokása szerint, mint a legidősebb Árpádházi herceg, követelte magának az uralmat. Azt is kifogásolta, hogy Bizánc támogatásával szerezte meg a trónt, mert az azzal járhat, hogy Mánuel hűbériségébe taszítják az országot. Végül Mikó kalocsai érsek koronázta meg II. Lászlót. Az esztergomi érsek erre egyházi tilalommal sújtotta II. Lászlót, aki kardot rántva akarta őt nyilatkozata visszavonására kényszeríteni. Lukács érsek azonban hajthatatlan maradt. Erre II. László lecsukatta. Végül III. Sándor pápa avatkozott bele a viszályba és így Lukács kiszabadult.

De II. László még a pápa eljárásában is talált kivetni valót, azt, hogy a szentszéki levélért fizetni kellett. Az érsek a börtönből való szabadulása után a kápolnába ment, ahol II. László karácsonyi misét hallgatott. Lukács érsek megismételte az egyházi tilalmat, az oltárról mindent ledobált és így imádkozott. -Uram Jézus! Fordítsd meg a király szívét, ha még méltónak tartod a királyi székre, ha nem, verd meg 40 nap alatt, hadd érezze meg ki ellen vétkezett! II. László erre újból lecsukatta az érseket, utána hamarosan 1163. január 14-én váratlanul meghalt. Korai halála azonban nem oldotta meg a helyzetet, mert most László kisebb öccse, Mánuel igazi pártfogoltja, IV. István foglalta el a trónt. Lukács ekkor is megtagadta a koronázást és ez az ország együttérzésével is találkozott. Mikó azonban IV. Istvánt is megkoronázta. Erre a nagycsaládos Csák nembéliek és Lam herceg leszármazottjai is mind Mánuel beavatkozásai ellen fordultak. Mánuel óvatosságból visszarendelte csapatait. Meg is volt rá az oka. Tudta, hogy Pósa unokája, Bátka tárkányfejedelem már felriasztotta Felsőőr és Velem-őrség székely tárkányait, a Dunántúl megmozdult, s a besenyő és székely határőrség is csatlakozott hozzá. Az Ágnes-féle avar-bolykok élén III. István bevonult Esztergomba, majd elfoglalták az egész Pannonföldet és maga IV. István is a felkelők fogságába esett. Törtelen kérésére Lukács érsek meghagyta IV. István életét s Bátka tárkányfejedelem Bizánc városába kísérte. Mánuel örömmel fogadta rokonát, Szent Imre unokáját, aki őszintén feltárta előtte, hogy Magyar-országon sokan ellenzik az ország ügyeibe való folytonos beleavatkozását. Ekkor Mánuel más útra tért: tárgyalások kezdődtek arról, hogy III. István öccse, az ifjú Béla herceg házasságával egyesíteni kellene a két uralkodóház érdekeit. Törtelen aranyasszony Bélával el is indult Bizáncba. Béla Albélán és Szakszinban megtanult görögül. Így haladtak kereskedőkkel és székely testőrökkel Bizánc felé.

IV. István azonban nem nyugodott bele abba, hogy Mánuelnél kegyvesztett lett. Ezért mint trónkövetelő a német császárhoz folyamodott. Mánuel pedig nagy sereggel megérkezett a Szávához. Béla herceg ugyanis eljegyezte Mánuel lányát, mint herceg pedig jogot tartott Horvátországra és Dalmáciára. -Nem akarunk háborút -üzenték III. Istvánnak,- csak Béla herceg apai örökségét akarjuk biztosítani. Így is lett, bár a testvérviszály nagyon bonyolult helyzetet teremtett. III. István most egyszerre a nagybátyjával és az öccsével állt szemben. Amíg Mánuel mind a két herceget pártolta, addig III. István anyja Eufrozina királyné a cseheket és az oroszokat szerezte meg Mánuel ellen. Béla örökségét mégis át kellett engednie öccsének, s így Horvátország és Dalmácia újra Görögország hűbérese lett. Ezzel a béke Bizánccal megszületett, de benn az országban nem állott helyre a rend. IV. István Zimony várában maradt, de III. István ostromolta és amikor a vár tarthatatlanná vált, IV. Istvánt saját emberei ölték meg. Ez úgy történt, hogy a védők mielőbb ki akarták tűzni a fehér zászlót, IV. István azonban nem engedte. Leghűbb barátai is igyekeztek neki megmagyarázni, hogy az ő uralma már nem kell senkinek se, hiába makacskodik, a végén mégis mindannyiukat felkoncolják. Kár volt minden szóért. Amikor már a vár sáncai romokban hevertek, a megsebesült IV. Istvánt ereinek elkötése közben megmérgezték. Így halt meg 1165. április 11-én. III. István harcosai annyira gyűlölték, hogy holttestét kidobták a várból és egy ideig ott maradt temetetlenül. Ekkor ért Zimonyba Bizáncból jövet Törtelen aranyasszony. IV. Istvánt elföldeltette a Miltény nembeliek kegyhelyén. Palóc-Vasvár medvetorán Lam herceg utódai úgy határoztak, hogy a holttestet Fehérvárra kell szállítani az Álmosház temetkezési helyére.

Lukács érsek támogatta Törtelen aranyasszony kérését és megadta az engedélyt IV. Istvánnak méltó helyre való temetésére. III. István nem hallgatott a vasvári ellenzésre, megtámadta és elfoglalta a Szerémséget, de amikor Mánuel nagy sereggel jött ellene, békét kért. Törtelen tájékoztatta III. Istvánt, hogy Mánuel az ő ingatag természete miatt az öccsét akarja trónra ültetni. Erre újból dühödten háborút kezdett és elfoglalta a Szerémséget, valamint Zimonyt. Mánuel ezért az erdélyi falvakon állott bosszút: felbérelt besenyő harcosokkal több falut feldúlatott. A Szerémséget Mánuel a szeldzsuk törökök mozgolódásai miatt nem tudta visszafoglalni. III. István Horvátország és Dalmácia ellen fordult és a tengerpartot visszafoglalta. Mérgében még a jegyességét is felbontotta Jaroszláv fejedelem lányával, mert apósjelöltje vallási okokból a Mánuel pártjára állott. Ezért a Jaroszláv lányát hazaküldte és Henrik osztrák herceg húgát, Ágnest vette feleségül. Kapkodása miatt összeütközésbe került Lukács érsekkel is. Az érsek megkerülésével nevezett ki püspököket, ezért az esztergomi érsek egyházi átokkal sújtotta. III. István ekkor megesküdött arra, hogy nem adományoz el egyházi birtokokat és nem fog kinevezni újabb püspököket. Erre a kiátkozás alól feloldották. Lukács érsek beavatott volt. Jó kapcsolatot tartott fenn Szakszinnal is, Magyarkával is. Egy alkalommal hálaadó istentiszteletet tartott a megtért király jelenlétében, de hírtelen elsápadt az arca. Amikor III. István ennek okát tudakolta, lehunyt szemmel ezt válaszolta: Az égiek tudomásomra hozták, hogy szertelenséged miatt az istenek haragja egy év alatt utoléri. Bartán mongol vezér 1163-ban hajlandó lett volna 3 tömény lovast adni III. István megsegítésére, ha az uruki kereszténységet támogatja II. László királlyal szemben és visszaállítja Várad és Magyarka között a régi kapcsolatot. Ebben az esetben az uruki keresztények elismernék III. Sándort római pápának, de igényt tartanak minden 25 pápa között egy-egy uruki keresztény pápára, hiszen ezt annak idején az avaroknak és Szent Istvánnak is megígérték.

A tervet Lam nemzetsége és a Csák nembeliek is ellenezték. Visszafejlődésnek tartották, Bartán ajánlatát tehát elvetették. Ezzel Palóc-Vasvár eddigi jelentősége is csorbát szenvedett és lassanként az ipari irányítás központját is Budavár alagútrendszerébe helyezték át. Palóc-Vasvár pedig csak a félkész vascipók raktára maradt. IV. István halálával a palóc tárkányok vezető szerepre irányuló igénye is megfelelő alap nélkülivé vált. A Lam leszármazottak kereskedelmi csoportja még IV. István hívének számított, de az ő halálával ez megszűnt. III. István budavári tanácsadóinak a javaslatára sok egyházi és magánbirtokot elvett azon a címen, hogy nem jól művelik a földjüket, s az elvett birtokokat az igen szaporodó Csák-nembelieknek juttatta. Új püspököket csak magyarok közül volt hajlandó kinevezni, azt is Lukács érsek mellőzésével. Az érsek emiatt 1171-ben egyházi átokkal sújtotta, de a király bűnbánatára azt feloldotta. 1172 medvetorán a Palóc-vasvári Lam nembeliek kinevették: Imádsággal, vagy átokkal még együtt se lehet verebet fogni. III. István, mint I. Géza is, lelki bánatban halt meg. De Béla herceg csak mosolygott István bátyja hiedelmén. Törtelennel mindent megbeszélve, ilyen aggodalmak nélkül, rendteremtő akarattal jött hazájába. Útján az Erős Csák-nembeli Gerecsák László volt a kísérője, aki Uruk városában járt Pozsáló és Bebek megbízásából. Gerecsák elmondta, hogy egyre kevesebb őslakos él már Uruk és Susa tájain, mert a vérszomjas Iszlám minden idegent elpusztít. Ugyanez a helyzet a Szeldzsuk szultánságban is, bár a keresztes hadak egyelőre még tartják a tengermelléki görög és francia keresztény gyarmatokat. De Angora és Ikonion környékén oly nagy a népszaporulat, hogy az elkeseredett szegénység előbb-utóbb megmozdul és annak nem lesz jó vége. Béla herceg a világlátott Gerecsák Lászlót a titokban működő Avar Kúria vezetőjévé tette. Az első dolga az volt, hogy Palóc-Vasvárnak több nyelven beszélő sámán-képzőseit kiküldte Füzesgyarmat, Magyarka, Bugát és az időközben igen megerősödött törzsszövetség területére, hogy tisztába jöjjön az ottani helyzettel. Az első királyi hivatalt akarta megszervezni bizánci módra. Törtelen látása elkezdett romlani, ezért a közelmúlt eseményeit Gerecsák Lászlóval rovatta le. III. Istvánon I. Endre király búskomorsága és ziláltsága vett erőt. Ebben az állapotában még megérte az 1171. év végét, de 1172 március 4-én váratlanul elhunyt.

Ágnes királynő, aki ekkor éppen gyermeket várt, lázasan ezt kiabálta: "Megmérgezték a férjemet! Meggyilkolták a férjemet!" Az udvar Esztergomban Béla öccsének a híveit gyanúsította, hogy görög módra megmérgezték a királyt. Mánuel nem sokat várt, hanem hamarosan útbaindíotta Béla herceget. Béla a határőrség ellenállás nélkül megérkezett az újonnan szervezett Avar Kúria személyzetével és besenyő testőrségével. Törtelen örömére Mánuelnek fiú utóda született, s így nem került sor a rokonházasságra. Béla herceg egyébként sem pályázott Bizánc trónjára, kezdettől fogva csak a magyar királyi koronára tartott igényt. Bátka tárkány-fejedelem Zimonyba ment és diadalmenetben kísérte az új királyt Fehérvárra. Ellenállás azért nem volt, mert Béla herceg felbontotta a jegyességét Piroska-Iréne unokájával. A görög műveltségben nevelkedett, francia származású Antiochiai fejedelemlány, a császárné húga lett a felesége. Lukács érsek azonban most is megkötötte magát és nem volt hajlandó Béla herceget sem megkoronázni. III. Sándor pápa is közbe lépett. Végül az ő engedélyével Pósa, a kalocsai érsek végezte el a koronázást. Előbb azonban Béla herceg megjelent Palóc-Vasváron a szokásos almafavirágzás ünnepén. Itt Lam herceg népes családja és a tizedesi intézmények gondnoksága előtt a Csák és Pósa nembéliek felesküdtek az új királyra és megkoronázták azzal a sima koronával, amelynek a kisebbik része akkor már bele volt szerelve az új királyi koronába. III. Béla nem háborgatta makacsságáért Lukács érseket, hiszen anyai ágon Lukács is a trencséni Csák nembeliek közül származott, azok pedig mindig ellene voltak minden viszálynak. Nagy tekintélyük azon alapult, hogy ők is bármikor várományosai lehettek a királyi koronának, mivel I. Zoltán-Zsolt ősapjuk révén az Árpádházhoz tartoztak. Törtelen aranyasszony visszavonult Palóc-Vasvár gerendavárába és az Avar Kúria vezetését átadta 1172-ben a fiának, Bátka-Bolyk tárkányfejedelemnek, aki ő mellette sajátította el a magasabb államvezetés tudnivalóit.

III. Béla kívánságára Bátka-Bolyk kezdte meg Palóc-Vasvár rovástárának áttelepítését Buda-vár alagút-rendszerébe. A régi Avarbástya alagútrendszerében pedig az Avar Kúria intézményét helyezték el. III. Béla nagyon arravaló szakemberekkel látott hozzá az állam vezetéséhez. Bátka-Bolyk a vasellátás növelése érdekében a mozgatható pesteket Budavárral szemközt, a kompjárat közelében állíttatta fel és ott kezdték meg a vasak nagyobb tömegű finomítását, meg a kardok, kaszák és más szerszámok készítését. Lukács érsek 1180-ban fölkereste Törtelen aranyasszonyt Palóc-Vasváron és megtárgyalták az uruki, magyarkai és füzesgyarmati jelentéseket, meg a szakszini Nagyszala határozatait. Olyan jelek mutatkoztak, hogy a sámánizmus újból erőre kapott és a mongol törzsszövetség, mint új nagyhatalom, Bartán útján keresi a kapcsolatot III. Béla államával. Megállapodtak abban, hogy egyelőre Bátka-Bolyk irányításával ötévenként küldenek ifjakat az újabban fejlődésnek indult Karakorum sámánképzésre. De a mongolok törzsszövetsége fel akarja támasztani a 24 hun törzs szövetsége hatalmát, mint egykor és ehhez a magyarok segítségét is kérik. Magyarkától az Encs vonaláig elismerték az esztergomi, illetve a magyarkai püspökség által képviselt kettős kereszténységet is. Lukács érsek ezután megjelent III. Béla udvarában. A király igen tapintatosan kezelte az elaggott érseket, aki viszont annak örült, hogy az új király egyházi szempontból kifogástalanul viselkedett. Ezután a király minden fontosabb döntése előtt kikérte Lukács érsek tanácsát is. III. BéIa legmegbízhatóbb hívei a Szent Imrétől származó Pósa nembeliek és a Csák nembeliek voltak.

Közülük a legkiemelkedőbb tehetség a kancellária titkos vezetője, Bátka-Bolyk volt: Imre -- Jéne Csák -- Gyala 1007-1031 1010-1065 1012-1079 1024-1093 Pósa -- Zeherje Csák -- Vidil 1027-1070 1036-1098 1041-1098 1058-1120 Bátka -- Guszona Csák -- Józsa 1067-1105 1075-1130 1080-1112 1083-1135 Bátka -- Rási Csák -- Ziliz 1097-1178 1099-1119 1102-1150 1108-1163 Bene -- Törtelen (Gerecsák Csák András -- Zemlén 1114-1156 1122-1196 László) 1130-1132 1135-1185 Bátka-Bolyk -- Andrási Katalin Andrási Simon -- Békési Ilona 1152-1222 1158-1235 1150-1182 1156-1220 Törtelen látása gyengült és emiatt csak tanácsaival tudta segíteni a fiát, Bátka-Bolykot. Őmellette a Csák nembeliek közül való Gerecsák László emelkedett ki fényes szaktudásával. Meg Bátka-Bolyk sógora, Andrási Simon tanácsadó, a külügyek vezetője, aki a III. Béláénál jóval szélesebb áttekintésével megbízható oszlopa lett az új államvezetésnek.

Kiváló nyelvtudására való tekintettel Gerecsák László javaslatára elküldték Rómába, Bizáncba, Urukba és Tuspába, hogy megismerje az ottani fő épületeket. Az addigi királyi székhely Esztergom volt. De ott minden király csak toldott valamit Szent István palotájához. Ezért aztán a szobrász és kőfaragó mesterséget is kiválóan ismerő Andrási Simonra bízták az építkezéseket. Első nagy műve az esztergomi királyi kápolna és vár volt. Abban Lukács érseknek is nagyon tetszett az oroszlános díszítés, hiszen az ő címerében is szerepelt. Nevetve jegyezte meg, de nem mondta meg mire érti: Jaj, ezek a bohó, nyugtalan fiatalok! Törtelennek a hosszú életre vonatkozó nézetével sehogy se értett egyet, mert falánk ember volt. De Törtelen őelőtte is mindig hangoztatta: "Lehetőleg hús nélküli élet és csak egy kevés bor. De még ennél is fontosabb, hogy az emberek ne rágják egymást!" Az átkozódásnak, meg az egyházi átoknak is erősen ellene volt. Azt tartotta, hogy a köznép átkozódása: "Rák egye meg a beledet!" éppen olyan erkölcstelen, mint az egyházi átok. A sok megrázkódtatás és erős szellemi munka ellenére is 74 évet ért meg. Munkája nagyon sokban hozzájárult Magyarország megerősödéséhez.

A Megyer törzséből származó leszármazottai ötévenként mindig felkeresték a Magyarkától az Encs folyó vonaláig terjedő hun törzsszövetségi területet és beavatottképzésre alkalmas fiatalokat kértek a hunok sámán-, az avarok bát- és a magyarok táltos-központjától. Kutula kagán kérésére 1190-ben III. Béla Pósa Pál kispapot küldte öt évre Bugátba, amikor Pósa a párizsi papneveldéből hazajött. Pósa Pál 1190 medvetorán indult el az öt tagból álló sámáncsoporttal, a magyarkai gyors-szekérjáraton. Pósa Pál Szent Imre utóda volt. Csoportjában a Csák-nembéliek és a palócok voltak többségben. A Pósa-nembéliek is a palóc Radnótról származtak. A második csoportot az öregedő III. Béla király a Kurszán-nembéli Üröm vitéz vezetésével küldte el. Ez az ötös táltos csoport tisztán Kurszán-várbeliekből állott. 1195-ben indultak Bugátba és út közben Magyarkán találkoztak a Karakórumból hazafelé tartó Pósa Pállal. Imre király 1199-ben Turcsi rimalányt jelölte ki erre a feladatra. Ez a lány lovaglásban is, bajvívásban is túltett a fiúkon, amellett több idegen nyelven is beszélt. A beavatott-képzésen Hőelün nagyasszony vette pártfogásába az eleven leányt, férjhez is akarta adni, de a kiszemelt vőlegény még 1205 előtt meghalt. Így 1205 tavaszán a gyors-szekérjárattal hazajött. Akkor már II. Endre volt a király és a Turcsit a III. Béla király által megszervezett kancelláriába helyezte el. Pósa Pál igen megörült a Turcsi által hozott híranyagnak és azt már ő ismertette a Királyi tanáccsal. Endre király 1205 medvetorán a Csák-nembéli Masát küldte beavatott sámánképzésre palóc és kabar résztvevőkkel. Ezt a két néptörzset a mongol térképeken, mint kereleket tartották számon. Azokat pedig, akik 670-ben jöttek az Ugor-magyar birodalomból az avarok Égi birodalmába, régi fővárosukból Magyar-káról, madzsaroknak nevezték. Az Álmosékkal jött, Nyék vezette csoportot badzsirnak mondták. Masa és főként Turcsi jelentése alapján, Magyarországon ezt a három népcsoportot különböztették meg. II. Endre 1210-ben Pósa Pál javaslatára a Pósa-nembéli Gács sámánt küldte Bugátba, szintén ötös sámáncsoporttal. Gács kitűnő lovas volt, II. Endre királyt a Szentföldre is elkísérte. Az V. keresztes-hadjáratot vezető királynak ugyanis olyan kísérőre is szüksége volt, aki kifogástalanul beszélte a török nyelvet. Turcsi aranyasszony 1215-ben Zernye székely-marúz rimalányt küldte Bugátba, mert a pusztaszeri Nagy-süánon mind a szellemi, mind a lovaglási vetélkedőjén ő lett az első.

Hazatérte után Zernye a Pósa Pál által vezetett kancellária egyik főurához ment feleségül és élete végéig Budavár kancelláriájában dolgozott. Pósa Pál II. Endre jóváhagyásával 1220-ban a palóc Deédes aranyasszony utódai közül Mohos vitézt küldte a Karakórumi beavatott képzésre. Mohos gyakran megfordult az ország szívében, mint Ózd-Vasvári szekeres gazda, ő hordta ide minden holdtölte idején hordozható pestekben a Gömörben gyártott vascipókat. Ezekből gyártották a különféle fegyvereket. Mohos vitéz részt vett II. Endrének sok hadjáratában is és a király nagyon kedvelte. Hadjáratok közben könnyen megtanulta az idegen nyelveket is. Endre nehezen egyezett bele a kiküldetésébe, de aztán mégis csak úgy gondolta: jó lesz megbízható hírhozónak, Gács már úgyis kiöregedett. Mohos magával vitte Kelemérből a feleségét is, aki kiváló lóápoló rimalány hírében állott. Az aranybulla körüli bonyodalmak idején Ung lányát, Andrási Katalin unokatestvérét, Ungikát küldték Karakórumba, Az őt kísérő sámán-bát -táltos csoportban vegyesen voltak többféle nembéliek. Ungikát a beavatottak képzéséről nem engedték haza, mert ő lett az első és ott férjhez is ment Temüdzsinnek, azaz Csingisz kánnak a legkisebb fiához. Férje, Toluj ragaszkodott ahhoz is, hogy Ungika vele együtt Kara-kórum központjában dolgozzék. Ungikát mongolosan Szojorgaktaninak hívták. Öt fiuk és három lányuk született. Ungika tartotta magát a nyolcfős szaporodás követelményéhez. A nagy mongol gyors-szekérjárat segítségével állandó levelezésben állott nénjével, Turcsi aranyasszonnyal. Elsősorban Ungika levelei alapján szerzett pontos értesüléseket a magyar királyi kancellária a mongolok világuralmi törekvéseinek részleteiről is. Az ifjú Béla király kívánságára Pósa Pál 1230-ban az öccsét küldte Karakórumba beavatottképzésre. Pósa András öt évig tanult Bugátban, majd újabb öt évig Karakórumban. Ungika vette pártfogása alá, Csadaj fősámán pedig bevette abba a csoportba, mely a fősámáni rovást három új jellel szaporította, hogy az írás megfeleljen a közben változott kiejtésnek. A beavatottképzésen Pósa András a Bajdár kán nevet nyerte el. Nagy munkákat végzett, segített nagyon elfoglalt bátyjának Pósa Pálnak abban is, hogy a kezükben lévő ősi krónikának, vagyis az Arvisuráknak kerel-palóc, madzsar és nyék-badzsirt változatát összeállítsák. Pósa András bátyja jegyzetei alapján a palóc-kerel részt állította össze. Ez Árpád tárkány-fejedelem honfoglalásával foglalkozik. Hírszerzési célókból Pósa Andrást még kispapnak is kiképezték. A Kurszánvárosban lévő Szent Péter egyháznak lett a papja, majd öspöröse. Mint királyi káplán, II. Endre megbízásából újból kiküldte Karakórumba.

Folyton úton volt, hogy a királyt tájékoztassa. A királyi kancelláriának 1235 medvetorán Palóc-Vasváron vendégeskedő csoportja feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy az ifjú Baján bátot, aki Árpád lányának, Ágnesnek volt a leszármazottja, és Jaák Gézát, aki Csák nembéli Miklósnak és Ugrin érseknek volt a rokona, feltétlenül ki kell küldeni a Bugát-Karakórumi sámánképzésre. Itt Bajánt, mint Ungika-Szjorgaktani rokonát igencsak felkarolták és Ungika fiaival együtt képezték ki. Baján, Mönge, Kubiláj, Hőlegü, Ariböke és Büdzsek herceg barátjává lett. Kubiláj seregének vezérévé tette. Jaák Géza és Pósa András, aki olykor megjelent a beavató képzéseken is, együtt indult haza Karakó-rumból. Mind a ketten levelet hoztak IV. Bélának és más-más úton jöttek. Jaák Géza a füzesgyarmati, Pósa András pedig, mint kerel-palóc, a magyarkai gyors-szekérjárattal igyekezett hazafelé. De csak Pósa András érkezett meg. A füzesgyarmati járatot a badzsirt-magyarok hazájának szomszédságában megtámadták a mohamedán baskirok és a gyors-szekér utasainak nagyrészét lemészárolták. A megmentésükre érkezett tatárok meglepetve állapították meg, hogy a mongol hadvezetés aranypálcájával ellátott Jaák Géza hírnök is az áldozatok közt van. A Pósa András által hozott levélből kiderült, hogy a karakórumi hadvezetés szerint Batu kán terjesz-kedési iránya Németország. Béla király hadvezetési nyila a régi Avaria felé mutatott. Jaák Géza halálával a mongol terv ismeretessé vált. Ungika-Szojorgaktani Pósa Andrást, mongolosan Bajdárt becsempészte abba a bizottsága, amelyik a rovások kibővítését tanulmányozta. A rovások megreformálásával Pósa Pál is foglalkozott már 1220-ban. Erre az adott okot, hogy Imre király kisfia, László királyfi csak nehezen tudta kibetűzni a rovásokat, de a Pósa Pál által tervezett három további betű használatával készült írás olvasása már könnyebben ment. Pósa Pál a rovásjelek kibővítésének gondolatával már karakórumi tanulmányainak idején is foglalkozott. Bajdár sámán elmondta Ungikának III. László kiskirály esetét s erre Ungika is nyomban azon volt, hogy a rovásjeleket ki kell bővíteni. Ungika-Szojorgaktani aranyasszonynak, Toluj feleségének olyan nagy befolyása volt Temüdzsin-Csingisz kán leszármazottaira, hogy Ödögej halála után a Magyarországot lerohanó Batu kánt visszarendelték Kambalukba azzal az üzenettel, hogy komoly szó van nagykánná való választásáról.

De nem így történt. Karakórumban a nagyasszonyok összefogtak és a Nagyhuralban kiharcolták Dörögme régensségét. Tőle Güjük vette át a hatalmat, majd az ő korai halála után Ogulkajnis lett a régens. Toluj részeges volt, ezért nagykánnak nem jöhetett számításba, így legnagyobb fia, Mönge lett a nagykán. Mönge után Toluj legkedvesebb fia, Kubiláj lett a mongol törzsszövetség első nagy császára. Ő volt az, aki Kínát és az akkor ismert Nagy-Keletet meghódította. Kubiláj császári székhelye a hun törzsszövetség egykori fővárosa, Parajd lett. A mongolok Kambaluknak nevezték, de Ungika városrésze továbbra is csak Parajd. Ezt a kínaiak Peicsingnek, az ujgurok Keve-Pekingnek nevezték. Ungika egyik lányát Baján vezér vette feleségül. Ő lett a legnagyobb hadvezére a mongolok vezette törzsszövetség világuralmának. Ungika Szojorgaktani állandó levelezésben állott Turcsi aranyasszonnyal, így mindig tisztában volt a magyarországi állapotokkal. Turcsi aranyasszony is ennek a levelezésnek alapján állította össze Arvisúráját. Állandó munkatársa volt a Pósa Pál által létrehozott királyi kancellá-riának. Pósa András a királyok mindenesének nevezte. A Szent Imre-nembéli Pósa Pál és a Kurszán-nembéli Üröm vitéz, majd Turcsi aranyasszony révén sokáig meglehetősen szoros volt a kapcsolat a mongolokkal. A III. Béla idejében megszervezett gyors-sze-kérjárat Magyarkán találkozott a Nagy-mongol postajárattal, így az uralkodói házak között volt lehetőség az állandó érintkezésre. Üröm sámán Esztergomban is, Kurszánvárosban is alapított olyan kódex-másoló műhelyeket, amilyene-ket a párisi útján látott. Berendezett aranyműves-, festő-, és szobrászműtermeket is, hogy a királyok és a főurak palotái le ne maradjanak a nyugatiak mögött. A III. Béla által a párizsi főiskolára kiküldött ifjak Esztergomban felépítették a várat és a királyi palotát. Utána Pósa Pál és Andrási Simon tervén elindulva a királyok és a királyi hercegek is tovább építkeztek. Atilla egykori városa mellé felépült Árpád idejében a Szent Péter székesegyház. Ezt I. Endre fejeztette be. Annakidején Péter király csak mulatni járt ide az olasz kőművesekhez, a munka nem haladt. Így találkozott itt hun, avar, magyar jellegű építkezés. Amikor 1172-ben III. Béla elfoglalta a királyi széket, a 22 éves Andrási Simon nagy feladatot kapott. Anna királynő kívánságára a régi esztergomi királyi palotát ki kellett bővítenie az antiochiai fejedelemségben meghonosodott építészeti kultúra szerinti török-etruszk stílusban. Ugyanezt az építészeti stílust honosította meg Kurszánvárosban is. Az építkezéseken sok kaszu-török kőfaragó dolgozott.

Az új kancellária működését Gerecsák László 1180-ban indította meg, a Joli-Tórem városrészben, a melegvizű források közelében. A kancellária hivatalnokainak is egész utcasort építettek Bizánc-antiochiai szokás szerint. A palotában ismerték az ősi Arvisurákat, a Kievből hozott gyűjteményt Gerecsák László évkönyveknek nevezte. Budavár, Avarbástya és Kurszánvár kiegészítő hivatalaiban uruki-mani hitűek is dolgoztak. Bartan-batur 1180-1200 között volt a mongol törzsszövetség beavatott központjának vezetője. Kutula kagán azonban Bugátba tette át székhelyét. III. Bélával mind a ketten élénk kapcsolatot tartottak. A jóviszony ápolásáról a Budavár beavatottközpont gondoskodott. Avarbástya a Magyarkai Béla törzzsel és a Jászvásári Gyula törzs dolgaival foglalkozott, Kurszánvára pedig Füzesgyarmat fejedelemségén tartotta a szemét. Anna királynőnek öt fia született: Imre, Endre, Géza, Salamon és István. Volt három lánya is: Margit, Konstancia és Piroska, de Piroska fiatalon meghalt. III. Béla a felesége révén bejött rokonságot bőkezűen birtokokhoz juttatta, ami a régi rendeknek nagyon nem tetszett. Aztán rövidesen fordultak a dolgok. Anna királynő meghalt, s az uralkodó 1184-ben, leánykérőkkel a francia király udvarába küldte a franciául kitűnően beszélő Andrási Simont és Simonnal együtt olyan ifjakat, akiknek el kellett sajátítaniuk a francia építészet stílusát, hogy az új esztergomi királyi palotát ezen stílusban építhessék fel. Capet Mária királylányt ugyanis addig nem adták III. Béla királyunkhoz, amíg a francia udvar légköréhez hasonlót nem tud teremteni Esztergomban és Atilla városában.

1184-1186 között elkészült Esztergomban az új királyi palota, az új lakótoronnyal és 1186-ban Béla király feleségül vette VII. Lajos francia király lányát, Capet Margitot. Frigyes német császár 1189-ben meglátogatta III. Bélát. A király Esztergomban fogadta, de szállása Kurszánvárosában volt. Ott bizánci, etruszk és uruki stílusú palotákat láthatott a császár. A legnagyobb fogadóház már korai gótikával épült. A lakások hideg-meleg fürdőkkel voltak ellátva. Sokan Atilla városának nevezték. Az új királyi kancelláriát korai gótikus stílusban építették, akárcsak az új királyi palotát Esztergomban. A Kurszánvárosban bizánci módon épített utcasort Bélavárosnak nevezték. Andrási Simon elrendelte, hogy a palotasorokat az Avarbástya évkönyvében megállapított szokás szerint minden huszonnegyedik évben újítsák fel. Mindezek az építkezések nagyon sok pénzt felemésztettek, ezért III. Béla 1193-ban az egész Mordus vármegyét némi ellenérték fejében eladományozta. Várad királyi részlegét Andrási Simon magyarkai stílusban építtette át, a magyarkai kőfaragókkal. Mire 1192-ben László királyt is szentté avatták, felépült az uruki városrész az új püspöki palotával. A Francia-országban tanult festők és szobrászok Budát, Váradot és Esztergomot díszes szobrokkal ékesítették és III. Béla munkájának kiegészítésére Esztergomban férfi miniátor-iskolát állított fel, a kódex-másoló rimalányok munkájának segítésére. Mindezekben jó segítséget jelentettek a II. Géza idejében megtelepedett cisztercita-rend tagjai. III. Béla az országban több művészcsoportot telepített. Munkájukat szívesen vették a Csák és Pósa nemzetségbeliek, meg a Kurszánházból származó nagyurak. Az Avarbástya, Budavára és Kurszán-vára Arvisura-másoló kegyhelyeit az Álmos- és Lebédház idegen keveredéstől mentes családjai támogatták. III. Béla 1192-ben meghagyta Pósa Gyulának, hogy a régi uruki-mani szerzetesrend szokása szerint írjanak egy "keresztényibb" évkönyvet, olyan hangnemben, ahogyan a keresztény hitvilágban szokásos. A kancelláriában előbb Pósa Gyula, majd 1195-ben Pósa Pál országbíró, boszniai magányában pedig Pósa András is megírta a hunok, az avarok és a magyarok tetteiről szóló évkönyvét. Emellett a hét törzsről is írtak külön-külön egy-egy évkönyvet. Pósa András palóc volt, ezért a magyarok tetteiről szóló évkönyve a palóc Arvisúrákon alapult.

Ekkor kezdték az új kancelláriában az Úriszék tagjait nemeseknek nevezni, de eleinte csak egymás között. III. Béla az ősi Arvisurák alapján új lendületet adott a nemesi címerhasználatnak. Esztergomban már Andrási Simon Gilgames hagyománynak megfelelően lépegető oroszlánokat festett az új királyi kápolna falára: ez a régi jelkép Fehérvár törvénynapjain is megjelent a királyi jogaron. A Nyék nemzetségbeliek a Halak világhónapjára való utalás képpen a Halak állatövi képet vették fel különféle formákban a címerükbe. Az Álmosház Turuj-sast, az Urukkal kapcsolatos Lebédház az oroszlánt alkalmazta címerében. Az Árpádház és a Lebédház, illetve a tíz-nyíl szövetség és az avar-hun-kabar-palóc-jász-kun vezéri nemzetségek címerei 300 év múlva is hűen ábrázolták az ország lakosságának összetételét. Ekkor a Turuj-sasos címerek adtak 7 csoportot oroszlános címerek adtak 5 csoportot halas címerek adtak 2 csoportot lovas címerek adtak 1 csoportot, ez együtt 15 csoport és medve, szarvas, vadkan, bölény, kecske, párduc címerek 9 csoportot. Volt összesen tehát 24 csoport. Az avar Kúria az Avarbástyán 53 nemzetséget tartott nyilván. Ez volt a vezető réteg. Ebből az 53 nemzetségből 24 volt Turuj-sasos, 7 oroszlános, 8 halas és 4 nemzetség lovas címeres. Közöttük a 24 nemzetséges Árpádház volt a hangadó, a 25 nemzetséget kitevő oroszlános és halas keleti réteg rendszerint a csatákat döntötte el, a 4 lovas nemzetség pedig hol a turulsasos, hol az oroszlános csoporthoz csatlakozva hozta meg annak számára a többséget, 28-ra, vagy 29-re emelve az érdekelt nemzetségek számát. Már István király is és most III. Béla is a kilenc csoportot kitevő uruki-maniak és más, részben kereszténnyé lett őslakosok támogatásával juttatta végleges uralomra, illetve tartotta hatalmon az Árpádházat. Az 53 nemzetségből azonban III. Béla uralkodásának a végén, 1195-ben már 72 lett. Ebből 19 családi csoport már keveredett volt, de Magyarországiaknak vallották magukat és a mindenkori királyhoz húztak. A 24 nemzetség számát 43-ra emelték és velük szemben állott az eredeti (17+8+4) 29 családi csoport. Ez a 29 nemzetség azt követelte, hogy ne csak Nyugat, hanem Kelet felé is alkalmazkodjunk. A 43 nemzetség azonban teljesen a római pápa érdekkörébe vonzotta a 72 nemzetségből álló Magyar Királyságot. III. Béla Imre herceget 1194-ben a Várhegy hivatalaiban megfelelően felkészíttette és így állíttatta Horvátország élére. Ezzel az volt a célja, hogy azt a tárkányképzést, mely korábban a Csörsz vonalán folyt, a nyugati végeken is alkalmazni tudja. Imre legjobb barátját, Pósa Pált még 1190-ben elküldte a Bugát-kara-kórumi sámánképzésre.

Amikor Pósa onnan hazajött, 1195-ben a mongol gyors-szekérjárattal, országbíró lett és azt a parancsot kapta, hogy a Karakórumban tanultak alapján szerkessze meg az új keresztény-szellemű évkönyvet, de az ősi Arvisurák mintájára. Ebbe a munkájába belevonta öccsét, Pósa Gyula domonkosrendi szerzetest is, aki a pásztói uruki-mani magyar ősvallást követő szerzetesek közül került Jászvásárra. A szervezés érdeme Domonkosé, az első esztergomi érseké. Róla nevezték el a pentelei,-keszthelyi és a zebegényi kolostort is. Pósa Gyula szerzetes állandó összeköttetést tartott a kunokkal. Ez hozta magával, hogy 1195-ben neki kellett ezért a Kunországon átmenő gyors-szekérjárattal Magyakára kísérnie a Kurszánházból való Üröm vitézt. Pósa Gyula másolta le a 24 törzs szövetségének évkönyveit a Kievben keltezett Endre-féle másolatok alapján. Amikor Imre király 1199-ben hazarendelte, újabb megbízást kapott: másolja le az avar korszakbeli régi Arvisurákat is. Ekkor a Budavár Jászvásári gyors-szekérjárattal magával vitte 4 lovas kíséretével Magyarkára Bátka-Bolyk és Andrási Katinka legkisebb lányát, Turcsit is és Bugátba is titkos levelet vitt Jiszügej-baaturnak. Hazajövetele után írta meg Pósa Gyula Imre király kívánságára a "Halotti Beszédet". Másik jelentős műve az "Építkezés fejlődése". Ezt Kurszánvárában sokszorosították még III. Béla alatt. A szepesi erdőispánság kőfaragóinak munkáiról szólt. Esztergomban már Gelyza fejedelem nagyarányú építkezéseket kezdett Mihály öccse birtokán. Ezt Vajk-István király a Cluny irányzatnak megfelelően folytatta, majd Szent László király a bencések ízlése szerint fejezte be. Váradon viszont a hunyadi erdőispánság kőfaragói építettek. II Géza a cisztercita-francia stílusnak megfelelően alakított át mindent Esztergomban. III. Béla egyrészt bizánci kivitelt, majd karcsúsított gótikát kezdett alkalmazni; az oszlop-felsőrészeket akantuszos levelekkel díszíttette. Ebben része volt annak is, hogy már a címeres nemzetségek is kezdtek áttérni a levélmintás építkezésre. Esztergom aztán ezt a kivitelt követte, Kurszánvár és Atilla városa, a Baján utcasor és Pest is. Az akantusz díszítéses építkezés tudnivalóit a szepesi erdőispánság kőfaragói hozták magukkal Franciaországból.

Az Arvisura-másolatok elolvasása után III. Béla egy véleményre jutott Szent László királlyal: súlyos bűnök elkövetése nélkül nem lehet uralkodni. Jó uralkodó csak úgy lehet valaki, ha elkárhozik. Az új kancellária épületében Pósa Pál országbíró elkezdte kiállítani a parasztosan kutyabőrnek mondott nemesi leveleket. De ilyet csak annak adtak, aki adakozott a magyarok által vezetett V. keresztes hadjáratra. Elsősorban Kurszánházi, Árpádházi, Csák-, Pósa-, Hont-, Pázmány-nembéli lovagok és hasonló családok okleveleit adták ki, 72 nagycsaládon belül. Az ilyen utódokat tették az ispánságok élére. Újra felállították a főpapi és főúri rendet.

A főpapi rend felállításával III. Béla a még mindig neheztelő Lukács érseket bízta meg 1174-ben. Ez a megtiszteltetés engedékenyebbé tette és ettől kezdve gyakori vendége lett Béla királynak. De a király is ügyelt arra, hogy az egyházat komoly ok nélkül ne sértse. Amikor III. Béla 1193-ban a Mordus megyei ispánnak, Bertalannak ünnepélyesen kiadta a nemeslevelet, Bertalan vállalta, hogy a horvát határvédő hadseregbe tíz, az ország határain kívüli szolgálatra pedig négy páncélos vitézt állít ki már 1194-ben, Esztergomban az V. keresztes hadjárat céljaira. Ez csak egy példa, mert a kitüntetett személyek minden nemeslevél átvételekor 2-6 személy páncélos vitéz kiállítását vállalták. 1194-ben a felajánlottak létszáma már kétezerre rúgott. Mordus megye nem tartozott az István-királyi megyék közé, Bertalan ispán tehát olyan kötelezettséget vállalt, amit nem is lehetett tőle feltétlenül várni. Ő lett aztán a horvát hadsereg parancsnoka. A sziklás hegyvidék az ő megyéjében inkább csak állattenyésztésre volt alkalmas. Ennek jövedelméből azonban még hajók építésére, vagy vásárlására is kötelezte magát. Vállalta a lakosság feletti bírói ítélkezést is, ami ott elég terhes volt. Amikor Imre herceg kormányzó lett Horvátországban, apja beleegyezésével Bribir megyét a Subics családnak adta és Subics Árpádot a horvátok által lakott megye erdőispánjává nevezte ki. Amikor Béla herceg Bizáncból hazajött, Gerencsák Lászlóval együtt tanulmányozta az eddigi királyok életét, szokásaikat, természetüket. Királlyá koronázása után legszívesebben Szent László kemény kezű uralmát követte. Erős kézzel látott hozzá, hogy királyi udvarát a többi uralkodóházéval egyenlő rangra emelje. Anyja, Eufrozina királyné, a III. István korában megszokott módon kívánt volna továbbra is uralkodni, III. Béla azonban ezt nem tűrte, ezért a királyné Géza öccsét akarta hatalomra juttatni. Amikor Béla király erről tudomást szerzett, anyját és Géza öccsét elfogatta és bezáratta. Géza megszökött, Ausztriába, majd cseh földre menekült, de onnan kiszolgáltatták, újra fogságba vetették, majd amikor Barbarossa Frigyes keresztes hadakat vezetett a Szentföldre, kérésére Gézát, 12 esztendei fogság után 2000 vitéz élén a Szentföldre küldte. Onnan hazatérve Bizáncban talált otthont.

Géza hercegnek három fia született: Árpád-város Arad nevű részében. Gyermekeit Álmos, Árpád és Zoltán névre keresztelték, de később bizánci lakóhelyükön is megkeresztelték őket és ekkor görög nevet kaptak. Ott született lányukat Iréne-Piroska császárnő emlékére Irénének keresztelték. III.István, III. Béla és Géza hercegek anyja, Eufrozina királyné Jeruzsálem görög kolostorában halt meg. Élete fogytáig III. Béla, Géza herceg közvetítésével, minden évben királynői járandóságot küldött neki. III. Béla az új rend kialakulását szervezve a Gelyza-fa, vagyis a mocsári tölgy alatt ült törvényt. 1186-tól a panaszokat már az új kancelláriába kellett előterjeszteni, az író-rovó deákokon keresztül. Ezek a beadványok Budavár, Avarbástya és Kurszánvár hivatalaiból három napon belül a kancelláriába kerültek, onnan pedig négy nap alatt továbbították. A poroszlók holdtöltéig minden iratot rendeltetési helyükre juttattak. Mánuel halála után feloldódott az a fogadalma, hogy Mánuel életében hűbéres államait nem háborgatja. Utána azonban Horvátországot, Dalmáciát és Zárát a testvérvárosokkal együtt visszafoglalta Velencétől. Az új görög császár, Angelos Izsák a béke jeléül feleségül vette III. Béla Margit nevű lányát. Halics elűzött fejedelme 1188-ban III. Bélához menekült. Ekkor Halicsot is elfoglalta és Endre fiát tette meg uralkodónak; a lengyel fejedelmekkel szemben azonban később feladta Halicsot. De Rascia földjét, mely a nagyanyjáé: Ilona királynőé volt, visszahódította. Barbarossa Frigyessel terveket szőttek gyermekeik összeházasítására, de Frigyes gyermekei még a tervezett házasságok megkötése előtt, gyermekkorukban meghaltak. Annak viszont nagyon örült III. Béla, hogy élete legnagyobb kezdeményezését, I. László király szentté avatását 1192-ben el tudta érni. Ekkor mondta: a Szent Turuj nemzetség sérthetetlen országot hagy hátra a későbbi nemzedékeknek. A keletről származó Mazir-bazilita eszme a bencéseken, cisztercitákon, premontreieken és karthauzi-akón, meg a sámán-hagyományokon alapuló templomgazdaságokon keresztül jó talajra talált itt a földmű-velő, betegápoló, utasfogadó és a magukra maradt nőket felkaroló apácarendekben. A király minden ilyen kezdeményezést támogatott. III. Béla Nyugatot összekötötte Kelettel, Esztergomban, Pilisen és az ország több részében cisztercitákat és premontreieket telepített le, Kurszán városában pedig a rimalányok az uruki-mani apácarend tagjai lettek.

A Gilgamestől, Atillától, Csabától és Álmostól való származtatás mondája nyomán fellendült a hagyományos rovások kultúrája is, olyannyira, hogy III. Béla elrendelte a nemesi rend hagyományainak írásba foglalását. A papok nevettek a naiv népmeséken, az írástudók pedig eltorzították a hallottakat, de azért mégis megindult a mindent megszépítő krónikairodalom, melytől azonban nem lehet elvitatni, hogy végső gyökerében az ősi évkönyvekből táplálkozott. Esztergomból az egyház már régen eltávolíttatta múltunk minden irodalmi termékét, de Budavár, Avarbástya és Kurszánvár messzenyúló ereje tartotta a kapcsolatot Kubija kagánnal és új rovásirodalom kezdett virágzani III. Béla, Pósa Pál, Üröm, Turcsi, Masa, Gács, Zernye, Mohos, majd Ungika, Pósa András és Jaák Géza ötös csoportjainak kiküldetésére pénzt tétetett félre a kincstárban, mert ő is úgy találta helyesnek, ha a mongol törzsszövetség beavatottjaival fennmarad a régi összeköttetés. Béla, Lam hercegnek valamennyi alkotóképes leszármazottját Palóc-Vasvárról áthelyezte az új kancellária megfelelő részlegébe. Pesten Vasvár vascipó-készítményeivel megindult az építkezésekhez szükséges vasnak hordozható pestekben való finomítása ugyanúgy, mint Atilla és Baján idejében. Az elmaradott Esztergomot, amikor Lam herceg ivadékai Párizsból és Kartresből visszatértek, 1186-ban elkezdték teljesen újjá építeni. A Gilgames oroszlánok képét csak a fiatalok vitték oda. Az esztergomi rimalányok rovásos és latin írásos kódexei igen tetszettek az Imre királyfit nevelő bolognai papnak is. Amikor Itáliából hazaérkeztek az ott tanuló kőfaragó és szobrász mesteremberek és olasz mintára megindultak III. Béla király építkezései, a határvidéki erdőispánságokból mindig több és több kőfaragót vezényeltek ezekre az építkezésekre. De a király nem zárkózott el Bizánc hatása elől sem. Lam leszármazottait a Szerémségbe küldték, s azok onnan bizánci építkezési ismeretekkel tértek haza Kurszán és Joli-Tórem városába. De azért módjával fennmaradtak a II. Géza korában érvényesült építkezési szokások is. Lam utódai Atilla és Pest városában Kelet építészeti stílusát egyesítették a Nyugat építkezési művészetével. Andrási Simon hét-oroszlános freskója III. Béla helyeslésével arra utalt, hogy itt olyan főnemesi családok élnek, melyek Gilgamestől származnak, a Nyék nembéli "Halak"-kal együtt 9:6 arányú többséget jelentettek a l5 színmagyar nemzetségből származó többi vezéri családdal szemben.

III. Béla felépíttette az esztergomi székesegyházat is anélkül, hogy ez bármiféle ellentétet jelentett volna az Aranyasszony és a Szent Anya tiszteletében. Pénzeire is a "Sanota Maria" felíratot verette. A 15 színmagyar nemzetség és az idegenekkel kevert 9 nemzetség lett az alapja az összes 24 nem-zetségre támaszkodó új nemesi uralomnak. III. Béla teljhatalmú uralkodóvá vált. Ragaszkodott az Atillára és Álmosra visszamenő hagyományokhoz és a Turuj-sas nemzetségéhez, de címerében a Gilgames hagyományokra emlékeztető lépegető oroszlánt tette. Kurszánvári Üröm sámán, amikor 1195-ben Pósa Pál nádorispánsága alatt Karakórumból visszajött, részletes tájékoztatást adott a mongol állami és társadalmi szervezetről. Ugyanúgy, mint a 24 hun törzs szövetségében, a fővezéri udvarokban itt is meg lehetett találni a hercegek és kánok, felügyelők, lovasok, tegez-hordók, szekerészek, lovászok, hírvivők, csikósok, juhászok, belső és külső szolgák, ötvösök, íjkészí-tők, stb. hol kisebb, hol nagyobb csoportját. Körülöttük nagyobb számmal olyanok, akik kenyérrel, szénával, prémmel adóztak; a tálnokok, pohárnokok, fegyvernekek és tárnokok csak ünnepélyes alkalmakkor teljesítettek szolgálatot. A seregben tized-szervezetek voltak. A szabad harcos tizedesek, századosok, ezredesek és fővezérek állandó katonai képzés és gyakorlat kötelezettsége alatt állottak, de csak 24 évig. Utána tisztségeket kaptak. A hadifoglyok a jurták körül a barmokat gondozták. Később harcosok, esetleg kánok, hercegek és felügyelők mellett udvarnokok is lehettek. Szívesen látott vendégek a meghódított területek kézművesei. Kara-kórumban jó számmal voltak kínai cserepesek és fémművesek, vagy francia, orosz, német fegyverkovácsok és ötvösök. Seregük legnagyobb részét a 24 hun törzs szövetségéből való lovasok tették ki. Az Új Égi birodalomban azt tartották, hogy Joli-Tórem földje forog. Ha a római keresztények azt hangoztatták, hogy földünk egy korong, ezen még a legegyszerűbb mongol harcos is csak nevetett. Papjainkat balgáknak tartották. Azt mondták: az egész emberiségnek csak az a része életképes, mely az égből jött. Az ő agyukban ott az életfa s azért képesek bölcsen gondolkozni. Voltak ismereteik a sárkánykígyók égi harcáról és tudták, mikor kell a természeti viszonyok változása miatt melegebb vidékekre vándorolni. Mindez részben egyezett a magyarországi helyzettel és felfogással.

Régen a mi fejedelmeink, töményvezéreink, ezredeseink, századosaink és tizedeseink is a hadifoglyokat előbb béklyós rabságban alkalmazták gazdaságaikban. Benősüléseik után azonban, különösen, ha gyermekük született, a fogságot feloldották. A hősiességéve kitűnt harcos, vagy a 24 éves fegyveres szolgálat után házhelyes telekhez juttatott vitéz a hadifoglyát megtarthatta gazdaságában. Kálmán király azonban a főuraktól és a nemesektől elvette a hadi-foglyokat és a király, a nádorispán, vagy az egyház szolgálatába rendelte őket. Házasodásukat is ő engedhette meg. A szabad harcosok között a foglyok elvesztése olyan erős nemtetszést váltott ki, hogy amikor a váradi püspökség Kálmán szentté avatását kezdeményezte, az egész ország ellene fordult. Az Avarbástya alagútrendszerében már Kálmán király korában elkezdték írni, hogy mi van az utolsó 300 év Arvisúráiban. Az Arvisurák egyebek között így örökítették meg az eseményeket: Az ötven tömény (félmillió) őslakos a mai nyelvünkhöz hasonló nyelvet beszélt. A hódítók gyakori átvonulásai miatt behívták a gyorsan szaporodó magyar törzsszövetséget. A behívott rokonok 45 töményt kitevő létszámmal vonultak be a törzsek közötti gyepükre, Alpár és Eszék magyarul beszélő városaiba. Amikor Taksony fejedelem korára a magyar törzsszövetség átvette a Jász-síkságon beszélt nyelvet, elkezdődött a megtelepedett magyarságnak a városokba özönlése. A legtermékenyebb területeket Dunna-asszony folyamának két oldalán a fejedelmi törzs foglalta el, a külső termékeny részeket a többi tíz-nyíl szövetségnek a harcosai. Tízcsaládonként települtek falvakba, de 24 évenként tovább mentek, mert földjeik termékenysége ekkorra már annyira kimerült, hogy újabb termőföldhöz csak erdőirtással, vagy mocsarak lecsapolásával lehetett volna hozzájutni. A századosok 100 családos településeiből alakultak ki a mezővárosok.

Az őrségek mezővárosai, századosi székhelyei a századosok parancsnoksága alatt állottak. Ilyen helyen 2-3 nyomásos gazdálkodás folyt. Tíz százados-településnek a székhelye az ezercsaládos ispánságokban volt. A fejedelmi udvar körül tízezer család telepedett meg. Ez volt a környezete nemcsak a nagyfejedelemnek, hanem az ifjúsági fejedelemnek is. Ez mindig két tömény lovasságot jelentett. A honfoglalásban a két tömény élvonalbeli harcos mellett részt vett egy tömény felvezető lovas, 37900 főt kitevő erdőirtóval, széna-tárolóval, sóellátóval és forrásőrzővel. Összesen 67700 hatalmas sereggel. Mindezen, addig csupán élőszóval továbbadott dolgoknak a leírását Üröm sámán azért tartotta szükségesnek, hogy a kései utódok is tudják: mindössze három tömény harcos kísérte a szekértáborokat és további 38000 fő közember segítette őket, mint tárkány, azaz fejszés és csákányos útcsináló stb. Ez a három töményre rúgó fegyveres sereg megmaradt Vajk-István koráig. Biztonságos, helyhez kötött életmódot azonban a fejedelmek csak úgy tudtak biztosítani, ha valamelyik keresztény irányzathoz csatlakozunk, vagy legalább igazodunk. Bizánc és Róma jöhetett számításba. A 973-as nyugati értekezlet a fejedelmi udvart Rómához, illetve a mainzi érsekséghez kötötte. Gelyza fejedelem, majd fia, Vajk ekkor a Bizánchoz húzó főurakat kiirttatta. Magyarkával viszont ajánlatos volt továbbra is fenntartani a szoros kapcsolatot, hogy a Gyula és Béla törzs emberanyaga és a nyolc besenyő törzs lovasai szükség esetén megvédhessék országunkat. Az uruki-mani keresztények a magyar törzsszövetséghez, a pogány sámánhit követői pedig fokozatosan Bizánc hatáskörébe kerültek. Mivel a belterjes gazdálkodás mindinkább elterjedt, a sereg létszámát Magyarka, Füzesgyarmat és Szakszin térségéből kellett pótolni. Csakhogy a bizánci hittérítések miatt lassanként a Béla és Gyula, valamint a besenyő törzsek tartalékai is kezdtek kimerülni. Így aztán még a külső ispánságokban is át kellett térnünk a kereszténység teljes felvételére. Az újonnan jött hittérítők egyház szervezése címén az ország legtermékenyebb részein egyházi birtokokat igényeltek. Vajk-István eleget is tett kívánságuknak. A szabad harcosok a peremrészeken kaptak a 24 éves szolgálatuk letelte után veterán-földeket, de a földéhes papság ezeket is csökkenteni akarta. A Csörsz vonalán kiképzett lovasok létszámát apasztani kellett és a tárkányképzés is ötödére csökkent.

Így szaporodtak meg az egyházi birtokok. Viszont a tárkányok elhelyezésére később megszervezték az erdő-ispánságokat, a 24 évet leszolgált tárkányokat itt gondnokokként alkalmazták. A földbirtokos törzsfők a jobb harcosokat és főként a 24 évet leszolgált veteránokat nyolc-ekényi földdel jutalmazták. Ez a két csoport lett a jobbágyok, azaz jobb harcosok rendje. Ha a harcosok családja nem rendelkezett igás állattal, a család szolgává vált. A földbirtokos megbízottja a disznótor (november-december) havának elején mérte ki nekik a termésrészt, addig a szolgaföldek terméséből éltek. Bő esztendőben a jobbágyok jártak jobban, szűk esztendőben a szolgák. Kálmán király idejétől kezdve a nemesember fegyverhordozójával vonult be a véres kard meghordozásakor; a jobbágyok a király felhívására mentek, de vitézséget és nemesi földbirtokot is szerezhettek. Amelyik nemesember nem tudott, vagy nem akart hadba vonulni, az a fiát küldte a csatába egy fegyverhordozóval. Így öröklődött kisnemesi falvak keletkeztek. III. Béla alatt a kancellária egyik fontos feladata az volt, hogy valamiképpen szabályozza a lovagok, főurak és nemesek mind bonyolultabbá váló helyzetét. Lassanként kezdett általánossá válni, hogy amelyik lovag, vagy harcos földet kapott, az termékeiből adózott, de füstpénzt például mindenki köteles volt fizetni. Ezeket a földeket el is lehetett adni és ekkor megmozdult az egész ország szegény néprétege és minden család igyekezett lehetőleg gazdaságosabban elhelyezkedni. A csatában kitűnt harcosainak mindegyik királyunk nemesi földet adott. Pósa Pál, az új kancellária vezetője ezeket az adományozásokat 1172-től írásba tette és az eddig rovásjelekkel írt nemesi leveleket átírták latinra. III. Béla szerint ebben a tekintetben is Rómához kell igazodnunk. A rovásos kutya-bőröket aztán téli időben elégették. Mivel a király, a főurak, az egyház és a nemesség vagyonszerzési éhségét nehezen lehetett kielégíteni, megindult a népvándorlás gazdagabb területek felé. Nem mindegy a feles, harmados vagy negyedes terményt jó, vagy rosszul termőföld után beadni. A félreeső, távoli vidékeken csak a kisnemesek és az erdőispánságok jobbágyai, vagy szolgái maradtak meg a soványabb földeken. Ők a feles, harmados, vagy ne-gyedes földműveléssel járó szegénykedés helyett inkább a katonáskodást vállalták.

A 896-ra bevonult magyar törzsszövetséggel megtelepedett nép nemzetiségi szervezetekben élt tovább, a törzs vezérei mellett ott voltak a harcosok, bők, ínek és kézművesek. A Jász-síkságon ekkor már Kövezsd szkíta fejedelem kora óta a Csörsz árokrendszer mindkét oldalán a veterán harcos jobbágyokból és az egykori hadifoglyoktól származó szolgákból állott a falvak társadalma. Minden tíz falu mellett volt egy-egy mezővárossal összeköttetés, ahol kézművesek és kereskedők is megtelepedtek. Minden száz falunak volt a vár körül kézműves-kereskedő váralja települése; itt fegyvernekek is szolgáltak. Minden 10, palánkvárral erősített törzsi településnek volt ezredesek vezetésével kőváras törzsi székhelye; minden 10 kővárnak megvolt a tömény-székhelye, és a tíz tömény székhelye volt a fejedelemség. Az ezredesek és töményparancsnokok rendelkezése alatt álló területek közötti gyepükre telepedett le az újonnan érkező magyarság. Amikor a magyar törzsszövetséget behívták a Kárpát-medencébe, a hun-avar birodalmi maradványokon a szabadlegeltetésű gazdálkodásról áttértek a többcsapásos állattartó és belterjes gazdálkodásra. Az ínek és bők értelme-fogalma három emberöltő alatt megszűnt, mindannyian áttértek a jobbágy-szolga-kézműves megnevezésekre. Mivel a leggazdagabb területek a fejedelmi birtokokhoz és a törzsfők birtokaihoz tartoztak, a bők és ínek társadalmának eltűnése nagyon gyorsan bekövetkezett és a 24 belső vármegye rendkívül rövid idő alatt áttért az ispánságokon alapuló nagybirtok és jobbágyfalvak, szolgafalvak és vegyesfalvak rendszerére. A Duna mindkét oldalán a két fejedelmi partvonal egyaránt 14 hun-avar, 10 törzsfői és egy fejedelmi, azaz 25-25 nagybirtokból állt. A 896-900-as évektől kezdve a Csörsz-árokrendszerből való 24 évi szolgálat után leszerelő veteránok csak a külső 48 ispánságban kaphattak hűségbirtokot, további katonáskodási kötelezettséggel. A kereszténység felvétele után a törzsfők birtokait az egyház kapta meg. Az egyházi birtokok mellett megjelentek a szántók, gerencsérek, vadászok és darócok stb. falvai. Az országhatár közelében pedig III. Béla terveinek megfelelően az erdőispánságok vezetésével megalakultak a határőr falvak. A falvakban eleinte minden utcában 10-10 csűrös ház állott. Ez volt a felvég. A kertek mögött voltak az alvég szolga-lakásai, az erdők felé pedig a pásztorok viskói. Ezek a falvak minden 24 évben megváltoztatták a helyüket. A felnőtt ifjúság új épületeket emelt. A századosok székhelyein élő földbirtokosok és nemesek birtokán a jobbágyporták mellett még külön szolgalakások is voltak és külön utcasoruk volt a kézműveseknek és kereskedőknek.

Az ispánsági és egyházi birtokokat már nyugati mintájú nagygazdasági rend szerint igazgatták, itt már fegyveres poroszlók is voltak. Ezek a füstpénzt és az adót szedték be és ők gondoskodtak a büntetések be-hajtásáról is. Szent László óta az egyházi tizedet is így szedték be. Ekkor már megszigorították a papok nősülési lehetőségeit is, de Kurszánvára és intézményei részére mentességet adott a király. Ott uruki-mani udvari káplán működött és Magyarka törvényei voltak az irányadók. Ebben az időben a papok már földet kaptak és szolgát tarthattak. III. Béla erőskezű és ennek a kornak egyik leggazdagabb uralkodója volt. Jövedelmei között szerepelt a füstpénz, vagy kéményadó, az arany-, ezüst-és sóbányák jövedelme, az országos vásárok és városkapuk, hidak és kompok vámja, boradó stb. Kereszteshadjáratot akart indítani a Szentföldre. A besenyő-és kunországi hittérítések miatt sokan ide menekültek és seregének létszámát erősen megnövelték. Tervbe vette, hogy felszabadítja Uruk püspökségét a feketefejűek rabságából, de ezt Ond vezér ivadéka, Kalán püspök ellenezte. A tavaszi lovaskiképzés után 1196. április 23-án váratlanul meghalt. Most is ugyanúgy, mint III. és IV. István esetében, megmérgezésről suttogtak. A kancellária arbag-sámánjai ezt ellenőrizni akarták, de a papság nem engedte meg. Fehérváron temették el Anna királynő mellé. Öt fia közül a legidősebb, Imre Horvátország királya volt. Imre, trónusának elfoglalása alkalmából újabb birtokok adományozásával erősítette a nemesi rendet. Második fia, Endre, követelte a kiskirályi hercegséget. Ez most már nem Erdő-elve volt, hanem bizánci befolyás eredményeképpen Horvátország, Szlavónia és Dalmácia. Pedig az apja éppen ezt nem akarta. Endrére jeruzsálemi útjának megvalósítását hagyta.

III. Béla egyik legjelentősebb tette az volt, hogy az egyházi rendet különválasztotta a világi főúri és nemesi rendtől. Imre szeretett vadászni. Barátait és vadászszenvedélyű veteránjait is főként az apja által megszervezett Erdőispánságok területén ajándékozta meg a hegyi falvak nemesi birtokaival. Az ország védelmét nézve ez nem is volt rossz elképzelés. Az ilyen helyeken is bevezette a tizedesi és gondnoki intézményt és ez a kancelláriának is újabb jövedelmeket jelentett. Öccse, Endre a püspökök nagy részét beszervezte abba az összeesküvésbe, mely arra irányult, hogy Imre helyett királlyá koronázzák. Ezzel egyúttal el akarta volna odázni a keresztes hadjáratot is, amit III. Ince pápa már erősen követelt. Imre viszont azt sürgette, ha már semmiképpen sem akart a Szentföldre menni, legalább Halicsban teremtsen rendet, hiszen halicsi kormányzósága idején alaposan megismerked-hetett az ottani dolgokkal. De Endre legszívesebben Horvátországban tartózkodott. Imre hírét vette, hogy összeesküvés készül ellene. Ennek jele volt az is, hogy megnyerő modorú öccse bőkezűen adományozgatta a birtokokat az egyházi és világi főembereknek. 1199. március 10-én Imre király Turcsi aranyasszony és Üröm sámán kíséretében megjelent Vácon és Kurszánvár beavatottjaival bement a templomba. A püspököt és a káptalant gyűlésre hívta és követelte, ellenőrzés végett nyissák fel a kincstárat. Boleszló püspök megtagadta a királyi parancs teljesítését. Imre őrséget állíttatott minden ajtóhoz és alkonyatkor újra megjelent a Kurszán nembéli leszármazottakkal. Beüzent az este óta szakadatlanul imádkozó püspöknek, hogy jöjjön hozzá és azonnal adja át a kincstár kulcsait. De Boleszló most sem engedelmeskedett, hanem elkezdte papjaival énekelve körüljárni az oltárt. Imre király várt kis ideig, majd az oltárhoz lépett, Boleszlót megmarkolta, végigvonszolta a kövön és fegyveres kísérete közé lökte. Végre megnyílt előtte a kincstár és az összeesküvést igazoló leveleket magával vitte a leleszi konventnek szánt kincsekkel együtt. Boleszló sűrű levelezéséből kitűnt, hogy ő is az összeesküvők között van és Imre király megölését március 15-re tervezték. Imre III. Ince előtt okmányokkal igazolta eljárásának jogosságát, de a pápára való tekintettel a püspököt új javadalmakkal kárpótolta.

Most már kitört a harc a két testvér között. III. Béla Imre fiát még 1180-ban királlyá koronáztatta. Endrére viszont várakat, birtokokat és mérhe-tetlen sok pénzt hagyott a keresztes hadjárat céljaira. Endre azonban a sok pénznek már a nyakára hágott. Ezért kezdte el a földbirtokokat adományozni, hogy a megadományozottak segítségével Imre ellen háborút kezdhessen. Az osztrák herceg segítségével, Macskinál 1197-ben győzött is Imre ellen. Imre ekkor, 1198-ban átengedte Rámát, Horvátországot, Dalmáciát, Hercegovinát, de Endre ennyivel nem elégedett meg: király akart lenni. A veszprémi, váci és váradi püspök pénzt gyűjtött erre a célra és a főurakkal egyetértve 1199. március 15-én meg akarták gyilkoltatni. Imre még a nádorát is elzavarta az összeesküvés miatt, de amikor a Kurszán nembéli Mihályt tette nádorrá, az Endre pártján lévő váradi püspök Mihályt egyházi átokkal sújtotta. Mihály ezután ellovagolt Magyarkára, a püspöki kar pedig az ország előtt nevetségessé vált. A tizedesi intézmény és az Erdőispánságok harcosai Imre mellé álltak. Imre az ő erejükre támaszkodva a Somogy megyei Rádnál győzelmet aratott öccse felett. A pápa felszólítására a két testvér 1200-ban békét kötött ugyan egymással, de Endre miután megnősült, újra mozgolódni kezdett. A német és osztrák lovagok mellett merániai Gertrud rokonsága is segítségére sietett. De Imre nagy erővel indult a bogumilok elleni harcba és III. Ince visszarendelte a nyugatiakat. Endre Stájerországba menekült, a sógora védelme alá. Imre azonban üldözőbe vette és az osztrák földet végigpusztította. Az egyik összeesküvő főpapot és főurat pedig elmozdította az állásából. A váradi püspökség erre a pápától Imre kiközösítését kérte. Az ország népe forrongott a papság túlkapásai miatt, Imre pedig Rómában azt követelte, hogy az öccse induljon el végre a Szentföldre. III. Ince nem értett egyet a püspöki kar kiközösítési javaslatával, fontosabbnak tartotta a szent célt, a kereszteshadak elindítását. A főpapság kénytelen volt elállni a javaslatától, a testvérek pedig újra kibékültek. Endre visszakapta a délvidéket, de nem teljes hatalommal. 1201-ben Szerbiában is testvérharc dúlt. Imre Vulk fejedelmet támogatta István nevű testvére ellen, Imre győzött és felvette a "Szerbia királya" címet. A pápa ezután is hiába sürgette Endrét a kereszteshadjárat elindítására. Endre tovább késlekedett és inkább megint a trónra tört, mert Imrének az aragóniai király lányától, Konstanciától fia született és Imre a fia részére akarta biztosítani a trónt.

Endre ekkor újabb sereget gyűjtött és megindult Imre ellen. A két sereg Varasdnál, az Endre területén találkozott. A király, kezében egy nádpálcával a felkelők közé ment. Palóc csákányosai vették körül és közöttük állva ezt kérdezte: ki meri felemelni a kezét megkoronázott királya, Atilla és Álmos vére ellen? Senki sem mozdult, Imre pedig megragadta öccsét, a meglepett lázadók szeme láttára bilincsbe verette és fogságba vetette. A feleségét pedig hazaküldte az apjához. Imre nem vakíttatta meg Endrét, csak fogságban tartotta; a pápa unszolására egy év múlva szabadon engedte. 120-ben a fiát, III. Lászlót királlyá koronáztatta és Endrét tette meg fia gyámjának és az ország kormányzójának. Utána nemsokára meghalt, 1204-ben a bizánci birodalom megszűnésének évében. Imre király Szent Lászlóhoz hasonló lovagias király volt. Engedelmességet követelt, de nem volt zsar-nok. Nagylelkűségét mutatja, hogy nem büntette meg az ellene pártoskodó, összeesküvő főpapokat és főurakat. Belátta, hogy Gelyza annak idején jogtalanul foglalta el a Mihály birtokát, Esztergomot, mert az a Kurszánokat illette. Ezért Jób érseknek átadta az esztergomi királyi palotát azzal, hogy a királyoknak sohase legyen vitájuk az egyházzal és maga Kurszánvárába költözött. A keresztesháborút azért sürgette, mert apja titkos célját akarta megvalósítani: Üröm, Turcsi és Masa sámán angorai küldetését előkészíteni a Szeldzsuk szultánságba, mivel a Magyarka-Tuspai összekötő út bizonytalanná vált. Atilla városrésze és Joli-Tórem városa között Andrási Simonnal felépíttette az Imre-palotát, Szent Imre herceg életnagyságú liliomos szobrával, lépegető oroszlános alapzaton. A szentföldi útra való várakozás alatt a Csörsz árokbeli tárkányokkal felépíttette az Imre városrészt, mely 1200-ban már lakható volt. A királyi kancellária hivatalnokai költöztek bele. A főpapok és a főurak hűtlensége miatt nem kellett aggodalmaskodnia, mert mellette állott a Csák-, a Pósa- és a Lam-nembéliek ereje. Mint minden elődje, ő is gyarapította az idegen főurak számát, szokás szerint mindegyiküknek birtokokat is adományozott, de az Álmos-és a Lebédház leszármazottjai így is túlsúlyban voltak. A Bugátba és Kambalukba küldendők megélhetésére mindig biztosított fedezetet és utódainak is meg-hagyta, hogy létesítsenek szoros kapcsolatot az Új Égi birodalommal, mert az Égi eredetű emberiség a haladást szolgálja.

Az uruki-mani szeretet egyház igaz céljainak megvalósítása érdekében meg kell nyerni a Szeldzsuk szultánság beavatottjainak jóakaratát. Az egyházi orvosok nem tudták megállapítani, mi az oka Imre király hírtelen jött betegségének. Ezért Pósa Pál összehívatta az összes arbag-sámánokat. Az arbag-sámánok, az Arbag Arvisurák alapján háromnapi tanácskozás után állapították meg, hogy a király 21-24 napon belül meghal. De a fiát szerette volna mindenképpen megkoronáztatni. Csakhogy az esztergomi érsek is meghalt. Így aztán a fejedelmi családok javaslatára az antiochiai útjáról megjött Pósa Pál és a kalocsai érsek koronázta meg Imre fiát, III. Lászlót. Alighogy ezt még megérte, Imre király 1204. szeptember 10-én a Joli-Tórem ispotályban meghalt. Mielőtt meghalt volna, börtönéből kiengedte Endre herceget és meghívta István király ünnepére, Fehérvárra. Endre ott a rendek előtt vállalta a III. László fölötti gyámkodást és a III. Béla akarata szerinti szentföldi hadjáratot. Endre herceg tehát egyszerre lett gyám, Magyarország kormányzója és a Szentföld felszabadítására kiszemelt küldött. Ezzel az utóbbival függött össze Uruk-Umma-Susa felszabadításának a terve. III. László az anyjával, Konstancia királynővel Imre-városban lakott; Endre, a gyám, Fehérváron szé-kelt és törvénynapokat tartott. A kis király koronázása alkalmával kapott ajándékpénzekből az Imre-várost szépítette. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig, mert a pénzéhes egyház megtagadta a királynétól és a kis királytól a kincstári járadékot. Ebben az ügyben III. Ince pápa is III. László védelmére kelt és az esztergomi, érsekségen keresztül levelet juttatott el Endre herceghez, az ország kormányzójához. Ebben leszögezte, hogy az Isten nevében megkoronázott III. László királyt mindenkinek tisztelnie kell, hiszen Imre király mindent megtett a szentföld felszabadítása érdekében. Endre herceg tehát ne hallgasson semmiféle ördögi tanácsra, a kis király iránti hűséget őrizze a szívében és mindenki ellen védjék meg a gyermek-királyt. A kalocsai érseket pedig arra utasította III. Ince, hogy aki III. László, vagy Konstancia királynő ellen támad, azt sújtsa egyházi átokkal.

De Endre herceg nem volt tekintettel semmire. Üröm vitézt, a Kurszán-házbeli sámánt ez az eljárás érthetően nagyon felháborította. Javaslatára aztán az új kancellária hivatalnokai az Endre által okozott károkat a kis királynak megtéríttették. Konstancia és a gyermeke a pápai intelmek ellenére sem érezte magát biztonságban, ezért híveikkel együtt a Pósa és Kurszán nembéliek kíséretében Bécsbe távoztak. A kis király, III. László 1205. május 7-én járványos betegségben Bécsben meghalt. Halálával kapcso-latosan mindenki mérgezésről beszélt. A pesti fiatalok felkeresték az új kancelláriát és követelték a király holttestének hazahozatalát. Erről előbb hallani sem akartak, de az esztergomi érsek elrendelte a holttest hazaszállítását. A kettős koporsóban hazaszállított kiskirályt Szent Imre székesegyházában ravatalozták fel. Itt vett tőle búcsút a Kurszán-, Csák- és Pósa-nembéli gyermekekkel együtt Budavár, Avarbástya és Kurszánvár sokasága, Pest, Atilla-város, Kurszán-város és az Imre városrész lakossága. Fehérváron a Szent István bazilikában temették el. Endre híveinek tábora alig vett részt a temetési szertartáson. III. László halála után végre trónra ülhetett Endre. Rászakadt az ország vezetése. Masa sámán később ezt írta erről a korszakról: A kétes jellemű kormányzónak csak rosszakaratú bor-barátai és sok embervért pazarló hadjáratai vannak. Pósa Pál intézményei csak azért érdekelték, mert pontos adatokat tartalmaztak arról, hol lehet még újabb királyi birtokokat találni, hű alattvalóinak egy-két falunyi területet hol lehet ígérni, vagy adakozni. Emiatt a várszerkezet lassanként kezdett szétesni és a végén megszületett a nemesi vármegye. II. Endre a birtokok egész sorát adományozta azoknak, akik panaszra mentek hozzá amiatt, hogy részt vettek az Imre-féle szerbiai és bulgáriai hadjáratban, de nem kaptak jutalmat a királyi birtokokból. II. Endre sokukat megjutalmazta egy-egy faluval. II. Endre elkezdte sorban eladományozgatni a Csák-, Pósa-és Lam-nemzetségbeliek által létrehozott várispáni egységeket és a határőrvidéki, erdőispánsági területeket is. A királyi földek és a megyés ispánok birtokai ezzel állandóan csökkentek és kezdetét vette a várispánságok pusztulása, az a rendszer, ami III. Bélát az akkor ismert földrész egyik leggazdagabb királyává tette.

II. Géza felszabadította a jobbágyokat a várakban, ha igazolták Csörsz vonalbeli szolgálatukat. Kisne-mesekké váltak és 8-8 ekényi földdel jutalmazta őket. Endre ezt is vissza akarta venni, de országos megmozdulást idézett elő vele. A kisnemesek 1-2 ekényi erdőirtással is igyekeztek földbirtokaikat gyarapítani, ez ellen meg az erdőispánságok tiltakoztak. A kisnemesek viszont arra hivatkoztak, hogy a szentföldi hadseregbe akarnak jelentkezni, de biztosítani akarják az itthon maradó családjuk megélhetését. A keresztes hadbeli vitézséget II. Endre készségesen jutalmazta. Így például Tiváldi vitéz a táborába hozta a szeldzsuk fogságban lévő magyarkai kispapot. Ezért 1226-ban Ozorán várbirtokot adományozott neki. Addig egy neves uruki-mani hívő volt, de a fiát már Barna András névre keresztelte. Tiváld vitéz utódainak a neve ez a Barna vezetéknév maradt. Ekkor már a földesurak is beletartoztak a faluközösségekbe és rendszerint kétszer annyi termőföldet kaptak a várispánságoktól, mint a régi veterán várjobbágyok. A várjobbágyok nyolcekényi földje fedezni tudta egy nagycsalád szükségleteit, az új birtok adomány azonban 16 ekényi földdel már azt jelentette, hogy a birtokos csak szolgahaddal tudta műveltetni. A gyengébbek tehát ki voltak szolgáltatva annak, hogy szolgasorba kerüljenek. A jobbágyokat földjük minden termékéből, még a szövés-fonás után is beszolgáltatás terhelte, a földesúr javára. Sőt, még a vadászás, halászás, vagy a házilag készített egyéb ipari termékből is be kellett adniuk bizonyos részt. Emellett a várispánság szállításokra, hírvivői szolgálatokra is kötelezhette őket. Az íneknek ott soha nem adtak igazat. Az egyház evilági fenyítésekkel és másvilági fenyegetésekkel tartotta kezében a parasztságot. A dömösi prépostság például az egyik falut azzal sújtotta, hogy évente adjanak be 2 juhot, 2 köböl lisztet, 2 köböl sört és egy véka kősót, holott Dömösön soha nem volt sóbánya. A falvak szolganépei kötelesek voltak az egyházi épületeket jó karban tartani, a papság részére új épületeket emelni, juh-aklokat készíteni, halastavat rekeszteni és évente kétszer szénát kaszálni. Mindezen felül a várbirtok ispánsága megkövetelte a füstpénzt is, de a csatlósok a füvönosztást ellenszolgáltatás fejében végezték. A Csák-, Pósa- és Lam-nemzetségbelieknek a törzsvezéri birtokokon az ínek egy-egy jobbágycsaládjának továbbra is egy-egy ekényi földet osztottak ki, de füvönosztást az újabb földtulajdonosok egyre több és több szolgálattal terhelték meg.

Egy ekényi föld, 25 hold, elég is volt egy nagyobb család élnitudásához, ha az sík vidéken feküdt. De hegyvidéken nyolcekényi föld is kevés volt a megélhetéshez. A pusztaszeri szerződés biztosította az őslakosság és az új honfoglalók szabad költözködési jogát. Ezt a birtokok urai is tiszteletben tartották és hosszú időkön át nem is volt súlyosabb érdekellentét. II. Endre azonban új nemességeket és birtokokat ajándékozott, ezek egyre nagyobb ellenségei lettek a magyar őslakosságnak. II. Endre sok hadjáratot vezetett. Ilyenkor a felesége, Gertrud uralkodott helyette. A Gert-ruddal bejött újabb vendég nemesek és a királynő rokonsága, a Meráni család ellepte a királyi udvart és a magyarokat minden téren háttérbe szorították. Minden jövedelmező állást, pozíciót lassanként a németek foglaltak el. Gertrud öccsét, Bertholdot fiatal kora és hiányos képzettsége ellenére a kalocsai érseki székbe ültették. Pósáék emiatt a pápához fordultak. A pápa az avar rokonságú salzburgi érseket bízta meg az ügy kivizsgálásával. Berthold fényes küldöttséggel ment a főpap elé, de azt ez a pompa nem hatotta meg és jelentésében megállapította, hogy Berthold még alapos tanulásra szorul. Amikor 1213-ban II. Endre a halicsi hadjáratra indult, udvartartása a Pilis hegységben mulatott, a III. Béla által alapított cisztercita rendházban. VI. Lipót osztrák herceg is itt vendégeskedett, Gertrud hódolói között. A határvillongások után itt jól ismerték a nevét. Kurszánvárból egy magyar főúri csoport elindult a pilisi monostor felé, élükön Simon és Péter ispánnal. Velük tartott Bánk bán csoportja. Rajtaütöttek a tivornyázó társaságon. Lipót herceg és Berthold érsek cserben hagyva a megrémült királynét, elfutottak. Gertrudnak azonban felelnie kellett. Könyörgésre nyújtotta kezeit, de azt levágták és testét, gyermekei és a lump udvar szeme láttára darabokra vágták. Gertrud gyermekei közül Erzsébet királylány már régen elfordult anyjától az életmódja miatt és ezért szívesen ment férjhez Thüringiába. Amikor férje, II. Frigyes a Szent-földön meghalt, a család az utcára kergette a magyar király lányát. Az apja hazahívta, de nem volt hajlandó hazajönni. Kunyhóban lakott, betegeket ápolt, elhagyott nőket segített. Egy inkvizítor, Marburgi Konrád befolyása alá került.

Ez embertelenül, mértéktelenül korbácsolta, még egy bélpoklost is ágyába fektetett, hogy gyógyítsa meg. Egy éjjelen anyja, Gertrud jelent meg álmában s arra kérte, hogy nagy bűneire kérjen irgalmat számára, imádkozzék érte. Imádkozott és vezekelt, közben Konrád korbácsolta. 24 éves korában halt meg, s boldognak mondta magát. 1235. július 1-én szentté avatták. Imre halála után II. Endrére nehezedett a bogumilok elleni harc. Uralkodásának első éveiben a balkáni hadjáratok kötötték le, majd Halicsban és Ladomériában hadakozott. Mindez egyre több pénzbe került. Emiatt ellenpárt alakult Béla herceggel, aki Kelet felé és a Lebédházhoz húzott, mert a sok bajra innen remélt orvoslást. Gertrud megölését a király nem torolta meg a várható szertelen mértékkel, csupán Péter ispánt húzatta karóba. Nagyobbmérvű bosszúállással magára zúdíthatta volna az ország népét, hiszen Gertrud viselt dolgai közismertek voltak. Szent László alatt még 24 belső és külső ispánság működött, de Kálmán alatt már a 27 ősközösségi ispánságot is bevonták a nyilas és 2-3, vagy többnyomásos földművelésbe. Ezzel 72 ispánságban egyforma gazdasági rend alakult ki. Sok tekintetben megváltozott az ország képe. II. Géza a Szepességbe és Erdélybe németeket telepített. II. Endre 1224-ben "Andreánum"-nak nevezett kiváltságlevelet adott az erdélyi szászoknak azzal a várakozással, hogy kelet felől megvédik, ha kell, az országot a kunok ellen. Lovag-rendek telepedtek be, ezek hatalmas birtokokon várakat emeltek, pénzt verettek és egyházukat kivették az erdélyi püspök keze alól, majd birtokaikat felajánlották pápai hűbérül. Végül II. Endre kénytelen volt ezeket a veszélyes vendégeket az országból kiverni. De jöttek más vendégek. II. Endre 1215-ben Jolanta francia hercegnőt vette feleségül. Így aztán Béla, Kálmán és Endre herceg, meg Erzsébet és Mária hercegnő mellett mostmár Jolánta hercegnő is növelte azok számát, akiknek udvar-tartása egyre nagyobb terheket rótt az országra. Béla, Kálmán és András külön országrészeket kormányoztak, de az ország földjéből mind több és több került idegen kézbe. Folyton nőtt az ellenségeskedés.

Ekkor lépett közbe Pósa Pál vezetésével és a rovástudókkal a Kancellária és megszerkesztették az Arany-bullát. Nagy szükség volt rá. A királyi várföldek népei és a szabadföldek veterán harcosai visszakövetelték régi jogaikat, mert az idegen új birtokosok rabszolgaként kezelték őket. Követelték az idegenek birtokszerzési jogának korlátozását. Követelték, hogy a király minden külföldi hadjárata alatt fizessenek zsoldot a jobbágyokból lett nemeseknek. Idegenek ne kapjanak a só-, a piac-, vagy vámok jövedelméből. Az egyházi adót ne pénzben kelljen leróni, mert a parasztságnak nincs pénze. Pósa Pál az Aranybulla szerkesztésében hangsúlyozta a nemzetiségi közösség megbonthatatlanságát, melyben a honfoglalók parasztságát családonként egy eke föld illette. Ez a Megyer törzsben 10 hold, a Kéri-Keszi törzsben 20 hold, Erdélyben 25 hold, Árvában-Sárosban 30 hold használatára jogosított. A 31. pontban a nemesség fegyveres ellenállási jogát iktatták törvénybe arra az esetre, ha a király az Arany-bullában foglaltakat nem tartja meg. Mert tartania kellett attól, hogy visszaáll a régi helyzet. A folytonos háborúskodások és a kereszteshadjárat miatt a pénzünk egyre értéktelenebb lett, úgyhogy a királya bírság-pénzeket is felemeltette. Az egyház is egyre több követelést támasztott. Endre tehát mindenképpen emelni akarta a királyi jövedelmeket. Még olyasmitől sem riadt vissza, amit 1218-ból jegyeztek fel: sertésvészben sok állat pusztult el és emiatt a disznópásztorokat örökös rabságra ítélte. Az egyház nemcsak a nagybirtokosok, hanem a király dézsmájából is részesült. A királyi birtokok jövedelmének egyharmada az ispánoké lett. Pénzszűkében Endre bevezette az iparcikkek megadózását. A pápa is beavatkozott és uzsorakamat-jövedelemhez jutott az országban. A pécsi püspök borkereskedelmet szervezett és hamis pénzt veretett, de nem lehetett felelősségre vonni védettsége miatt, míg végül 1219-ben pápai parancsra szüntették meg az egyházi borkereskedelmet. A kisebb birtokosok a király katonái voltak, az oldalági királyi rokonság a királyi nemes katonaság: ezt királyi szolgálatnak nevezték. II. Endre szorult helyzetén elég gyakran kénytelen volt kölcsönt kérni a főuraktól.

Így egyre több vár-birtok került a főurak kezére. A várak jobbágysága inkább a katonáskodást vállalta, mert valami zsoldot remélt és az egy-egy eke földből a család meg tudott élni. Az országot ellepték a Kunországból kiüldözött rabszolgakereskedők is. Gertrud német rokonai és a német lovagok nagy tömegben lepték el a királyi udvart, sokan benősültek a magyar nemesi családokba is. A Jolantával érkező franciák is csak terhére voltak az országnak. II. Endre végül, főként Honorius pápa sürgetésére, kénytelen volt elindítani az V. keresztes hadjáratot. Ez tartozásainak rendezésében haladékhoz juttatta. De rendszeres bevételét valamiképpen mégis csak biztosítania kellett. Ezt az újabb kunországi izmaeliták és mainzi zsidók pénze biztosította, a sóértékesítés, pénzverés, vámok és kompok dijbeszedési jogát eladta. Új pénz verését rendelte el, de ennek hasznából elsősorban Gertrud rokonsága részesült, hogy megnyerje őket a kereszteshadjáratnak. Pósa Pál, Üröm, Turcsi, Masa és Gács ezalatt titokban Kelet lehetőségeivel foglalkozott: mit lehetne elérni a mongol törzsszövetség keretében. A nép nyomora nőttön nőtt. Az új pénz veretése is csak további pénzromlást okozott. Ilyen országos zűrzavarban akarta volna II. Endre elnyerni Bizánc trónját. Ehhez a nagybirtokosoktól kért újabb pénzt. Kapott is, de csak újabb adományokért. A főurak megerősödtek, de a nép kétségbe esett, mert az új birtokosok rajtuk akarták bevasalni a királynak adott kölcsönt. Az Árpádházi nemesek a megerősödött főurakkal szemben a kiszipolyozott nép mellé álltak és követelték a nemzet összes kívánságainak törvényes rendezését. A nemesek ugyanolyan jogokat követeltek, mint a nagybirtokosok és a vendégek. II. Endre második házasságával bejött sok új rokon is állást, pozíciót követelt. Az elburjánzó jogtalanságok között a nemesség később kivívta, hogy két pozíciónál többet senki se tölthet be. Pósa Pál kezdeményezésére kimondták, hogy a szegény nép az egyházi tizedet terménnyel is fizetheti.

Ez sok vitát váltott ki, különösen Lam herceg egykori kézművestelepein. Itt a kőfejtők és szénégetők mellett az irtványokon is folyt a földművelés, de az ispánságok ez után is ugyanolyan fizetséget követeltek, mint a Megyer törzsbeli földek után. II. Endre első fia Béla herceg volt. 1220-ban, 14 éves korában Nándorfehérváron elvette Lakariasz Máriát, a niceai császár lányát, 1222-ben már Turcsi aranyasszonynak Budavárból való elűzetését követelte. Béla herceg lovaskisérettel el is bocsátotta, de a pápa kívánságára a következő évben visszafogadta. Ekkor épült részére az Avarbástyán a Mária-palota. Kálmán herceg Pesten építtetett magának palotát, András pedig I. Endre városát építtette újjá. II. Endre 1214-ben a 8 éves Béla herceget kiskirállyá koronáztatta, nehogy az ország népe Görög-országból a trónra hozza Álmos, Árpád, vagy Zoltán herceget. Így terület nélküli király lett Béla herceg, a királyi tanács kívánságára azonban Endre később rábízta a Dráván túli területek kormányzását. Az ifjú Béla kormányzott és tábora folyton nőtt. Mellette állottak az Árpádházi Csák-, Pósa-és Lam-nembéliek, akikhez még Kurszán nembéliek is csatlakoztak. II. Endre hiába hivatkozott arra, hogy a főurak táborát minden országban növelik, hogy az ország terheit a főurak viselik. Budavár, Avarbástya és Kurszánvár nemesei erre azt válaszolták, hogy a király, ha osztogatni akarja gyermekei, vagy az Árpádházi főurak között ossza szét a birtokokat. De az idegeneknek való adományozást kerülni kell, mert azok, ha hazájukkal hadbalép a hazánk, ellenséggé lesznek a hátunk mögött és bomlasztanak közöttünk. II. Endre hajókat bérelt Velencétől, s ezzel végleg lemondott Záráról. Ott már addig is különös dolgok folytak. Zára magyar származású lakosságát, ha nem volt hajlandó más nyelvet is megtanulni, gályarab-ságra vitték. A Velencétől bérelt hajókon is volt több ilyen gályarab. Rajtuk kívül olyanok is Somogyból, akiket az idegen főurak Koppány birtokáról adtak el rabszolgának, a mainzi izmaelitáknak és zsidóknak. Ciprusban is a csapszékekben sok magyarral találkoztak, akiket a magyarországi idegen főurak juttattak rabságba és szolgaságba. Üröm, Masa, Mohos és Gács a Cipruson kallódó magyarokkal váltotta fel a gályák rabszolgáit és már így értek be Akkonba.

A kereszteseknek elment a kedvük a hadakozástól és csak a keresztények védelmére tettek intézkedéseket, de a palesztinokkal és szabirokkal már csak azért sem bocsátkoztak háborúba, mert a hikszosz maradványokkal úgyahogy még meg is értették egymást. II. Endre borkészletét féltette legjobban és csak körüllovagolta a Szentföldet, ereklyéket gyűjtve. Üröm, Masa és Gács szabir beavatottakkal elment egész Babilónig és Urukig. János esztergomi érsek szomorúan fogadta a királyt hazaérkeztekor, mert távollétében itthon sok go-noszság történt. A főurak és az egyház kifosztották kincstári jövedelméből, az idegen származású főurak ellenség módjára kezelték a magyarokat, rávetették magukat a földközösségi birtokokra is. III. Béla, Imre és II. Endre birtokadományozásai már a nyugati szokásokat tükrözték vissza, magukkal hozták a hadiadót. Pénz kellett, tehát a külkereskedelemre is nyolcadvámot vetettek ki. Új pénz verésre évente néha többször is sor került. Először csak Esztergomban volt pénzverde, később több új pénzverőt állítottak fel. II. Endre még az egyházakat is igyekezett kiszorítani a sógazdaságokból, majd ezeket is bérbe adta és sókamrákat szervezett új bérlőkkel. II. Endre uralma, tettei és mulasztásai egy új mozgalmat indítottak el. Ez az "Avar Kúriából" indult ki. Budavár, Avarbástya, Kurszánvára és az új Kancellária vezető emberei 1222 húsvétjára összeállították az Aranybulla 31 pontját. Az Aranybulla legtöbb pontja azonban csak papíron valósult meg, mert az előkelők újra halmozták az állásokat, még az izmaeliták és zsidók sem vesztették el tisztségeiket. A II. Endre és Béla kiskirály közötti ellentétek is csak mélyültek. Béla kiskirály Ausztriába szökött az anyja rokonaihoz és a pápának kellett közbelépnie, hogy visszatérhessen. 1224-ben adta ki II. Endre az "Andreánumot" mely az erdélyi szászok szabadságjogairól szól. Már 1221-ben önálló államot akartak alapítani pápai hűbéresség alatt. II. Endre ekkor fegyveresen vonult be Szebenbe és kiverte a német lovagrendet. Innen Lengyelországon keresztül a pogány poroszokat mentek megtéríteni. A kunországi térítést Jászvásár központtal a ferencesek és domonkosok vették át, hozzájuk csatlakoztak a pásztói, pentelei és zebegényi uruki-mani szerzetesek.

Pósa Pál befolyására Béla kiskirályt Erdély kormányzásával és a jászvásári kun misszió vezetésével bízták meg. A Dráván túl Kálmán herceg, Halicsban András királyfi lett a kormányzó. A kunok megtérítése Béla kiskirályra és a Domonkosokra hárult. A Róbert esztergomi érsek által támogatott hittérítés sikerrel járt. 1227-ben az érseket felkereste Barcs fia, aki a maga és az apja nevében kész volt a kereszténység felvételére. Róbert több püspök társaságában Erdélybe ment és 20000 kunt megkeresztelt. 1228-ban az érsek Domonkos pásztói szerzetest nevezte ki püspökké Kunországba. Ez a sikeres térítés vezette a pápát arra a gondolatra, hogy a Volga vidékén maradt magyarokat is fel kellene keresni. A király az Aranybulla ellenére is tovább folytatta a birtokok adományozását, míg végül Béla kiskirály hozzáfogott az örökadományok visszaszerzéséhez. A Csák-nembéli Miklóstól, Ugrin volt esztergomi érsek testvérétől 16 birtokot vett vissza és csak tizenegyet hagyott a kezén, de az apja mindet újra visszaadta hű csatlósának. Ilyen viszonyok között került sor az Aranybulla megújítására. Ez több új pontban már az egyház érdekeit szolgálta. Nem tilalmazta a tizedek pénzben való szedését, a rabszolga-kereskedelmet pedig már nem érintették. Az egyházak falvai mentesültek az ispánok ítélkezése alól. A nádort pedig eltiltották attól, hogy egyházi személyek ügyeiben ítélkezhessen. Azt a nemest, aki beszállásolások során előadódott jogtalanságok ügyében nem szolgáltatott igazságot, a püspök kiközösíthette. A nemesek mindazokat a cikkelyeket átmentették, melyeket javukra az Aranybulla is tartalmazott, de a honfoglaló nép és a kézművesek szabad költözködési jogát már nem biztosították. A nemesség hatalma csúcspontjára jutott és az uralkodó osztály a néppel szemben még az erdőispánságok területén is szabad kezet kapott, ahol eddig semmibe sem szólhatott bele. Elhagyták az 1222-es Aranybullának azt a cikkelyét is, mely eltiltotta a tisztségek halmozását. Az új helyzet odáig fajult, hogy Róbert esztergomi érsek IX. Gergely pápa jóváhagyásával Magyarországot egyházi tilalom alá vette. Később pedig, amikor Endre Halicsba indult, hogy fiának segítséget vigyen, Jakab prágai követ a beregi erdőben elfogadtatta vele a "Beregi egyezményt", mely a pápai és egyházi igények érvényesülését jelentette. Az egyházi személyek adómentesek lettek. Ezzel IX. Gergely az egyházi nagybirtokosságot hatalma csúcspontjára juttatta.

II. Endre 1234-ben harmadszor is megnősült. A fiatal Estei Beatrix olasz grófnőt vette el. Az év végén elvesztette András fiát, aki 1231 óta Halics fejedelmi székében ült. A magyarok vesztett háborúskodás után üres kézzel tértek vissza. A több évtizedes hadakozás legyengítette az országot a magyarkai Béla és Gyula törzs állományát is teljesen felőrölte. Várad püspökségéből ugyanis mindig Kuma-Magyarországra mentek ifjú harcosokat keresni. Pedig Ausztria is újra mozgolódni kezdett és Endre az újabb háborús gondok közepén halt meg. Kívánságára a Marosmenti Egres kolostorában temették el. Tudott róla, hogy gyermeke fog születni, de olyan szóbeszéd is járta a Kancelláriában, hogy a gyermek apja valójában II. Endre nádora, a Kurszánvárból va-ló Apod fia, Dénes. Beatrix az üldözések elől kiszökött az országból és fiát, Istvánt Bécsben szülte meg. A gyermeket sem IV. Béla, sem Kálmán nem ismerte el testvérének. De ez nem változtat azon, hogy a kis István az Árpád-, illetve az Álmos-házhoz tartozott. A német lovagrend kiűzésével a domonkosok feladata lett a kunok megtérítése. A pápa megbízottai arról is beszámoltak Rómában, hogy keleten még él egy magyar népcsoport. Ezért 1232 táján keletre küldtek négy domonkos szerzetest. Ezek három évig bolyongtak minden eredmény nélkül. Csak Ottónak sikerült kereskedőnek öltözve elvetődni egy pogány országba, ahol talált néhány magyarul beszélő embert. De, mivel társai kidőltek, elindult haza Magyarországra és meghalt anélkül, hogy a keleten talált magyarok lakóhelyét pontosan megjelölte volna. Budavár, Avarbástya és Kurszánvár nyilvántartása szerint ez a hely a Füzesgyarmati fejedelemségben a Jenő és Gyarmat törzs területe volt. Béla, az ifjú király Turcsi arany-asszony révén tudott a Magyarka, ill. Füzesgyarmat környékén élő magyarokról. Ezért Pósa Pál javaslatára Jaák Gézát és Pósa Andrást küldték a Bugáti és Karakórumi sámánképzésre. Jaák Gézának Füzesgyarmaton, Pósa Andrásnak pedig Magyarkán át kellett hazafelé jönnie. Feladatuk az volt, hogy kiképzésük befejezése után hozzanak Karakórumból pontos jelentést a Megyer törzsből való Farkas leszármazottairól és a kinti magyarok létszámáról. Feladatuk e megosztásának az volt az oka, hogy Pósa András palóc, Jaák Géza pedig nyéki volt. II. Endre még élt, amikor az ifjú Béla király költségén a pápaság újabb négy domonkos szerzetest küldött keletre. Bizáncban szálltak hajóra, s innen a Kaukázus nyugati végén lévő Alániába hajóztak. Innen két szerzetes a tatároktól való félelmében visszafordult, csak Gerhardus ment tovább Julianusszal. Gerhardus nemsokára meghalt.

Julianus, mint egy mohamedán pap szolgája, eljutott a Baskíriában lévő iszlám papokhoz. Nagy-Bolgáriában egy magyarul beszélő nővel találkozott. Ez megmagyarázta neki a magyarokhoz vezető utat. Megtalálta őket az Etil folyó partján. Nagyon megörültek ennek a váratlan látogatásnak és sokminden felől kérdezősködtek, így a királyról is. Elmondták, hogy ők a Jenő törzsbe tartoznak. A Béla törzs a Béla folyó mellett él, a Gyarmat törzs pedig kettőjük között és a Béla folyó forrásvidékénél. Régi hagyományok szerint a magyarok törzsszövetségének ez is egy területe volt. Beszámoltak még arról is, hogy tatárföld egyik követe elárulta, hogy a tatárok a németek ellen készülődnek, egy másik sereg meg a perzsák ellen fordul, hogy meghódítsa Babilóniát. Marasztalták Juliánuszt, de ő félt, hogy a tél beállta előtt nem ér haza. Ezért a Béla folyónál lévő Füzesgyarmatot nem is kereste fel, hanem Lengyelországon keresztül 1236 karácsonyára hazaért a Szepességre. Richardus jelentése alapján a pápa újabb négy barátot küldött a keleti magyarokhoz, de a nagy tatár támadás ekkor már szétszórta az Etil melletti magyarságot. Julianus szerint Baskír-Magyarország eleinte ellenállott a tatároknak, de Agotáj nagykán, Szubotaj nagyvezírrel meghódította Káspivár magyarságát. Julianus 1237-ben még arról is tudósított, hogy a tatárok egyik serege Szuzdal felé közeledik. A tatárok ekkor már Magyarország ügyével foglalkoztak és Batu kán levelet is írt a magyar királynak. A levél Jászvásáron kelt 1235 medvetorán és az "Égi eredetű Béla herceghez, a madzsarok kiskirályához" szólt arról, hogy a Pósa, majd Üröm, Turcsi, Masa, Gács, Zernye, Mohos, Ungi és Bajdár beavatottak útján küldött üzenet szerint elérkezett az ideje az új Égi Birodalom megteremtésének. Égi eredetű Kabul kagán és a mennyei eredetű Kutula kagán tervének megfelelően Agaba-bilge parancsára a 24 hun törzs szövetségének határait az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig kell kiterjeszteni. A kitajok sárga hite, Mohamed zöld hite, Ráma fehér hite csak gyilkol bennünket. Hazudnak és lopnak, azt gondolva, hogy képzelt isteneik mindent megbocsátanak.

Népeink ezt tűrték idáig, de most végre kell hajtani Agaba-bilge parancsát s akkor Napnyugaton szövetségesünk, Béla király fog uralkodni, északon Bajdár hadserege Szuzdal és Boroszló, Batu serege Kiev és Krakkó, Kadán serege Bödön és Bizánc, Béla serege pedig Avarián át Bécs és Melek irányában megindulva fogja felszabadítani a rabságban tartott népeket. De ha Béla kiskirály elárulja az Új Égi Birodalom tervét, népe 24 emberöltőig fog szolgaságban szenvedni! A levelet aláírta Ogotáj főkán és Csadaj fősámán. Amíg Béla herceg és Pósa Pál által vezetett új Kancellárián át levelezett, Csadaj fősámánnal és a római pápával, nem volt semmi baj, de amikor átvette a nagy magyar királyság vezetését a családi tanácsban is a királyi tanácsban is, elfordult a mongol törzsek szövetségétől és azt hitte, hogy a pápai keresztes hadsereg majd megmenti a Nyugatot fenyegető Keleti veszedelemtől. A IV. Béla udvarában megjelent mongol követek, mongol hercegek házassági ajánlatával szerették volna megerősíteni a szövetségi viszonyt. A királyi tanács azonban ennek ellene volt. Bízott Nyugatban.

Az Égi eredetű Aranyos-férfi, Kutula kagán az 5230. medvetoros évben (Kr.u. 1190) Bugátban elrendelte a sámánképzést. Erre meghívták a szövetség valamennyi törzsének ifjait. Ebben a Viesaka küzdelemben az Égi-Szürke-Farkas és Rőt-Szarvas-Ünő magasságos utódai közül való Csadaj lett az első. Az 5275. évben (1235) Csadaj is 5 éves sámánképzést indított Bugátban. Ezen IV. Béla királyunk is képviseltette magát Pósa András (=Anonymus) vitézzel, magyarok, kerelek, úzok és barszilok leszármazottjával. (Mongolul: Madzsar, kerel, uzs és badzsir származású volt. A barszilok=Nyék-féle törzsbeliek, a mundák és mescserek “sumiros” leszármazottai.) Mivel a mongoloknak, ujguroknak, szogdoknak és a türköknek is volt rovásuk, de annyi idő múltán most már eltérő jegyekkel, úgy gondolták, hogy a régi Arvisura-rovásjeleket a különböző nyelvek kiej-téséhez kell igazítani. Kubija, Köten, Bajdar-Pósa és Orda sámánjelöltek kaptak megbízást, majd, mint végzett sámánok tegyenek javaslatot a rovások módosítására. Az 5280. évi (1240) almafavirágzás ünnepén Csadaj fősámán a módosítást elfogadta. Pósa ezután indult haza Magyarországra. Még abban az évben jelentkezett IV. Bélánál és átadta neki a mongol vezetőségnek Csadaj fősámán jóváhagyásával megírt rovásos üzenetét: “Égi eredetű Kabul-kagán, Mennyei eredetű Kutula kagán elgondolása szerint az Égi eredetű Agaba-Bilge parancsára az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig kell kiterjesztenünk a hun törzsszövetség határait. Kitajok sárga hite, Mohamed zöld hite, Róma fehér hite kéjelegve gyilkol bennünket, megbocsátást és dicsőséges mennybemenetelt ígérve öldöklő híveinek.

Hazudnak, mészárolnak és lopnak, azt gondolva, hogy imaszerű mormolásukra képzelt isteneik mindent megbocsátanak. A mi békességre törekvő Égi eredetű népeink ezt tűrték. De most végre kell hajtanunk Agaba-Bilge parancsát! Napnyugaton Béla király uralkodjék!” Frigyes osztrák császár a főpapoktól tudomást szerzett IV. Béla szűk körű tanácskozásairól és a mongol előcsapatoknak küldött kunok ellen lázította a papságot. Kötthen kun fejedelmet és családját a Nyulak szigetén lemészárolták. Csadaj unokaöccse, Batu-kán átlépte az Etil-Volgát, meghódította Kievet és a lengyel-német síkságot. Orda újabb rovásban hozta IV. Bélának, hogy a mongol vezetőség az Égi eredetű Mennyei hatalom meg-bízásából az egész nyugati félsziget urát tiszteli benne. Vallási kérdésekbe nem szólnak bele, mert azokat az okosabbak a divat és érdekek szerint hasznosítják. “Az okos ember talpát a földre, tenyerét a fűre teszi. Csadaj birodalmi fősámán.” Karakorum az 5280. évben, Eger esztendő medvetorán. Ami az előzményeket illeti: amikor a kinaiok Ordoszban teljes hatalomra kerültek, a hun törzsszövetség irányítását a mongol törzsek vették a kezükbe. Kutula kagán sámánképzésén az 5235. évben (1195) Csadaj fősámán után Tamaj sámán, azaz Pósa Pál lett a második. Pósa Pál III. Béla magyar király megbízásából papnak tanult Nyugaton. II. Endre még kis-király korában azt javasolta, hogy a bugáti sámánképzésre őt küldjék ki. A jászvásári domonkosokhoz futottak be a kunok és a mongolok uralma alatt álló területek hírei. Így Tomaj sámán, azaz Pósa Pál már 1195-ben tájékoztatta az uralkodóházat Csadaj elgondolásairól. Pósa Pál II. Endre legbizalmasabb embere lett.

Részt vett az Aranybulla megszerkesztésében is. Kis unokaöccsei gyakran meglátogatták budai palotájában. Ennél a Pósa Pál országbírónál látta meg IV. Béla még kiskirály korában Pósa András cserepes-legényt. Eszessége miatt nagyon megkedvelte. A kis András a Gömör megyei Radnó községben született 1210-ben. 9 testvérével együtt korán árvaságra jutott. A gyerekek közül Pósa Gyulát az országbíró Pósa Pál a jászvásári domonkosoknál neveltette; András a rimaszombati cserepesekhez került mesterséget tanulni. Mint vándorló mesterlegény nyerte meg a nagybátyjánál Béla kiskirály bizalmát. A bugáti sámánképzésre Jászvásárról indították útba Jaák-Gejzával együtt. Pósa András az 1230-1235 közötti sámánképzésen mint Bajdar sámán szerepelt és igen előkelő helyezést nyert. Mivel kerel-palóc nyelvjárással beszélt, Kuma-Magyarföldön keresztül jött vissza Jászvásárra; Jaák-Gejza jól beszélte a madzsar-badzsir nyelvet, ezért Baskir-Magyarföldön keresztül kellett hazajönnie. Pósa-Bajdar erős kísérettel, Csadas 20-lovas postajáratán már 1235. október 10-én megérkezett Bu-dára, Csadaj fősámán szövetségi felhívásával. Utána a Pósa Pál által szervezett kancelláriában dolgozott, mert nagybátyja látása már igen meggyengült. 1236. január 25-én Pósa András Radnóti Piroskát vette feleségül. A székely radnai havasok alatti kastélyában 3 fiuk született. Piroska 1240. májusában meghalt. Ezután fiait a székely-úz rokonság nevelte. Közben folyton úton volt Jászvásár és Buda között, majd Csadaj kérésére, két évre Karakórumba vezényelték. Jaák Gejza nem érkezett haza a Baskir-magyarföldről. Ezért IV. Béla parancsára Pósa Pál a legidősebb unokaöccsét, Pósa Gyulát küldte el Jaák Gejza megkeresésére.

Pósa Gyula csak annyit tudott meg a görögkeleti ortodox papságtól, hogy Füzesgyarmat körül tűnt el. Pósa Pált-ismerve a mongolok hódítási tervét IV. Béla 1238-ban boszniai püspöknek nevezte ki. Pósa Pál pedig minden eshetőségre számítva megszervezte ott lenn a király védelmét és egész családjának rejtekhelyet biztosított. Batu kán 1237-ben átlépte a Volgát és 1240-ben elfoglalta Kevevárát, Kievet. Ekkor érkezett meg Pósa András Csadaj fősámánnak az 1240. évre szóló üzenetével. Ebben arról értesíti Bélát, hogy Batu kán a német síkságon tart nyugatnak, ő pedig a Dunna asszony folyama mentén induljon meg nyugat felé. A római pápának is megvolt a hírszerző szolgálata, a jászvásári Domonkos rendben is akadtak árulók és az osztrák II. Frigyes király felbujtására a kun vezetőséget lemészárolták. IV. Béla a nyugati hatalmakhoz és a pápához fordult segítségért, de annak nem volt semmi eredménye, sehonnan se kapott segítséget. A király Pósa Andrást a nagybátyjához, Pósa Pálhoz küldte, hogy megmeneküljön a főurak és főpapok elől, de neki magának és családjának is szüksége volt már a rejtőzésre. A rejtekhelyet a két Pósának kellett biztosítania. Erre az adott lehetőséget, hogy Csadaj tervében a dalmát szigetek nem szerepeltek.

A mongol és a magyar seregnek a Rajnánál kellett volna találkoznia. Amikor a mongolok Magyarország felé fordultak, ez óriási fejetlenséget okozott. Ugrin kalocsai érsek azonban szembeszállt a Pest előtt portyázó tatárokkal és elűzte őket. Kálmán herceggel együtt Ugrin lett a magyar hadak vezére. 1241. április 11-én a muhi csatában ő is elesett. Kálmán herceg és Detre Pesten keresztül Zágrábba menekült. A muhi csatában Don vitéz a lovát adta Béla királynak. Ernye vitéz pedig a palócok csákányosaihoz fordult segítségért. Ezek, látva a veszélyt, körülvették a királyt, majd utat vágtak a Bükk hegység felé és a királyt valósággal kiragadták a csatamezőről. Egymást érő erdőségeken át vitték Dernőn és Ózdon keresztül Járdán vitéz falujáig. Itt a király megpihent, majd a nemesség apránként lemaradt és csak az úz csákányosok kísérték Nógrád, Hont, Bors erdein keresztül Nyitráig. Innen II. Frigyes osztrák császárhoz ment, de az minden segítséget megtagadott tőle, sőt zsarolni kezdte. Csákányos vitézeinek kellett kimentenie az osztrákok kezei közül. Sopronnál és Zágrábnál újból harcra került sor az úz csákányosok és a betolakodó osztrákok között. Boszniában várta a királyt a két Pósa és Dalmácián át a palóc csákányosokkal Viglia szigetre menekítették családjával együtt. A dalmát városokban nem volt biztonságban. Mérgezéstől kellett tartani. Pósa András Dalmáciában bevárta a mongol portyázókat és Csadaj fősámán arany pajcájával igazolta, hogy a sámánképzésen megfigyelő szolgálatra kapott parancsot.

A mongolok megkérdezték tőle: “Merre menekült a szószegő király?” Pósa András megadta az irányt Zágráb felé, ahogy a mongol tervek szóltak. A mongol harcosok megcsókolták az aranypajcát és Csadaj nevét tisztelettel kiejtve ellovagoltak. Ilyen pajcát csak olyan sámán, vagy mongol követ kaphatott, aki legalább öt nyelven beszélt. Pósa András a harcos járőrnek minden tagjával tudott beszélni. Azok elmondták, hogy őket már az Odora-menti Boroszlóból irányították vissza az ellenük gyülekező magyar hadak megsemmisítésére. Gyorsposta futárral hír érkezett a mongol vezérek torzsalkodásairól, ezért Batu kán minden hadműveletet megszüntetett. IV. Béla a tatárjárás után Pósa Andrást papneveldébe küldte, majd utána megtette belső személyi titkárának. Az országépítés befejezésével-amikor már Pósa András látása is gyengülni kezdett-nagybátyjához küldte Boszniába. Annak a halála után 1260-ban utódaivá tette a püspöki székben és titkos tanácsosa lett IV. Bélának. A mongolok, illetve Csadaj szerint a kerelek és úzok nyelve majdnem egyforma. A harmadik nyelv volt a badzsirt. A badzsirtokat azonban áttelepítették és ifjaikat katonai szolgálatra magukkal vitték a mongolok. Így délen a madzsar nyelv lett az uralkodó. A három-négynyelvű Magyarország ezzel kétnyelvűvé vált. Megbékélés végett Pósa András ekkor írta meg a kerel-úzs jellegű Gestát. IV. Béla tudott róla, helyeselte is a megírását, mivel az önző keresztény világban nagyot csalódott. A mongolok vezetősége 1270-ben Pósa Andrást az aranypajcával való visszaélése miatt halálra ítélte. Tatárokat küldtek felkutatására és azok Boszniában kivégezték, mert 1240-ben nem hajtotta végre Csadaj parancsát, nem tudta rávenni IV. Bélát, hogy induljon meg ő is Nyugat keresztény világának meghódítására. A Gestától IV. Béla azt várta, hogy a főpapok között érdeklődést fog kelteni azok iránt az Arvisura-nyomok iránt, melyeket a papság megsemmisített. Ezen felül a Gesta szemrehányást is jelent a nyugati világnak.

II. Endrében erős volt a hadakozási vágy, de a felesége nemcsak hadakozni, hanem uralkodni is akart. Rokonságát behozta az országba. Közülük Berchtold kalocsai érsek, majd Erdély vajdája, utána Bodrog és Bács megye ispánja lett. A Bár-Kalán nemzetségből való Bánk bán az ilyesmit kezdettől fogva görbe szemmel nézte. II. Endrének három fia volt: Béla, Kálmán és András. Bélát már gyermekkorában, az 1210-es összeesküvés felgöngyölítése után, 1214-ben királlyá koronáztatta a keleti kis koronával, holott a kis király még játszani szeretett volna. Legkedvesebb játszótársa Bátka-Bolyk és Andrási Katalin legkisebb fia, Györk volt. Ez a Györk később mindenüvé elkísérte Bélát, s 1272-ben halt meg a margitszigeti beginák kolostorában. Halálát az okozta, hogy egy ünnepségen V. István védelmében megitta a méregpoharat. A kis Béla legszívesebben Budavár alagútrendszerében tartózkodott barátjával együtt. Ott ismerkedtek meg a rovások tudományával. Ebben Pósa Pál irányításával kaptak kiképzést. Kurszánvár játszóterén és a László kiskirály pesti gyermekvárosában, a palóc kézművesek gyermekei mellett még feltűntek a német kézművesek gyermekei is. Béla és Györk ezektől könnyűszerrel megtanult németül, de hamarosan francia nyelven is, mert a királyi udvarban sok francia nemes is tartózkodott. Jolantával bejött, udvari méltóságokban elhelyezkedett franciák voltak. Béla öccse, Kálmán mélyen vallásos volt. Szent Imre herceget tartotta eszményképének. Apja nem engedte meg, hogy a Csák nembeliek közül nősüljön, mert a Csákoknak már így is nagy volt a hatalmuk. Udvarába hozatta a lengyel Salome hercegnőt, akivel Kálmán eszményi házasságban élt, úgyhogy gyer-mekük sem született. De horvát bán korában Eszéken a garaúzok között megismerkedett Sikonda-Adorjás rimalánnyal. Adorjás ikergyermekeket szült Budavárában. Csepelyből kiváló töményvezér, Homoródkából pedig, akit Ungika vett pártfogás alá, aranyasszony lett. Ő rótta le a legnagyobb távolságok eseményeit felölelő Arvisurát, miután végigjárta Kubiláj birodalmát. András az apjához hasonló, világias felfogású volt. Halicsban lett kormányzó, majd király.

Ladomér lányt vett feleségül, de az apja ezt a házasságot sohasem ismerte el. Három fia született Lebédváron: Bilke, Dolha és Laborc. Apjuk halála után a fiúk a Vihorlát-erdőkapitányságban kaptak egyfalus birtokot. Bélának III. Béla volt az eszményképe. Nem bírta a hízelgők természetét, hiszen az anyja is a hízelgőknek lett az áldozata. Amikor fiatalos hevességében hercegi országrészt követelt az apjától, Horvát-ország, Szlavónia és Dalmácia, valamint Szalaváré kormányzását kapta meg. Szalaváré határőrparancsnokság volt, Velem székhellyel. Ide évente székelyeket, besenyőket és megkeresztelkedett kunokat vezényeltek. Kiképzésüket Béla kiskirály irányította. Határőr töményvezérré leghívebb támogatóját, Györk sámánt nevezte ki. Györköt a nyelvtudására való tekintettel Pósa Pál, a kancellária vezetője gyakran elküldte különféle megbízásokkal Páristól Bugátig. Györk aztán mindenről beszámolt Béla kiskirálynak, mert tudták, hogy az ország szénáját egyszer majd nekik kell rendbeszedniök.

Turcsi, a nővére mindenben nagy segítségére volt. Bátka-Bolyk -- Andrási Katalin 1152-1222 1158-1235 Turcsi aranyasszony Tolcsva Szécsény Györk 1178-1246 1184-1232 1192-1241 1204-1272 Turcsi aranyasszony és Tolcsva a budai kancellária alagútrendszerében őrízte a fontos okmányokat, Szécsény azonban, mint Budavár parancsnoka 1241 disznótor 24-ik napján hősi halált halt az Avar-bástyán, a kézművesek bástyáján. Béla kiskirály jól tudta, hogy Géza herceget azért küldték a Szentföldre, hogy ne pályázhasson a magyar királyságra. Meg is járta a Szentföldet, de utána Görögországban telepedett le. Nem akart a trónkövetelők szomorú sorsára jutni. Fiaiban azonban tovább élt az a tudat, hogy ők magyar királyfiak. Béla kiskirály sokat tépelődött hazátlan rokonai sorsán. Emésztette a pilisi véres tragédia emléke is. Sokat imádkozott Berchtold meg Ágnes keresztanyja bűneinek bocsánatáért. Hedvig nénje istenfélő volt, de Ágnes botrányos életet folytatott, mint elvált asszony, a pápa hozzá-járulása nélkül ment férjhez II. Fülöp francia királyhoz. Imádkozott Kálmán és Endre öccsei ifjúkori botlásai miatt is. Olyan akart lenni, mint a nagyapja, III. Béla. Györk társaságában barátságot kötött a szlovák fuvarosok fiaival. Lassanként már el tudtak beszélgetni a Murány vidékéről letelepedett szlovák fuvarosok családtagjaival. A legkönnyebben András-Endre herceg tanult meg szlovákul, később Halicsban ennek jó hasznát vette. Béla kiskirály a játszótereken mindig a bíró szerepét játszotta. Felült egy kis homokdombra, vagy nyírfa padra, a többiek által megvádolt gyermekek eléje járultak és ő ítéletet mondott felettük, megimádkoztatta őket, de utána áldását adta rájuk. A hízelgő gyermekek közeledését nem szerette. Lassanként Imre királyhoz hasonló, erős akaratú ember lett belőle. Meglátszott rajta a Miska bán nevelése. Fiatalon rájött, hogy anyja németjeinek az uralmát mindenki gyűlölte. Béla ifjú király az Aranybulla kiadása után megbízást kapott a könnyelműen elajándékozott királyi birtokok visszaszerzésére. Ebben nagy segítségére volt Pósa Pál kancelláriája is.

Pósa Pállal a kis király már gyermekkorában azon tanakodott, hogy a király elé csak a főurak nagyobb pereit kellene vinni, a köznemesek ügyes-bajos dolgait elintézheti a kancellária is. Amikor aztán a dolgok később csakugyan így alakultak, a nemesség azt mondta, hogy “nincs nekünk uralkodónk, a kancellária lett az uralkodónk, királyunk”. Béla kiskirályt és a Pósa Pál kancelláriáját nyugtalanította, hogy II. Endre a köznemesek vívmányait semmibe se vette. Pannonhalma apátsága is ugyanúgy ingyen fuvaroztatta terményeit Somogyból és Szla-vóniából, mint azelőtt. A főurak újra halmozták a jól jövedelmező méltóságokat, az ifjabb korosztály meg hiába várt az állásokra. Bélát nagyon bántotta, hogy feleségét az apja parancsára visszaküldték a hazájába. Igaz, hogy a pápa közbenjárására utóbb visszakerült, de mégse hagyták békén és újra Ausztriába kellett menekülnie. Ez ismét pápai közbenjárásra adott okot. Az apja egyszer elszólta magát a vendég főurak előtt, hogy Budavára levelezésben áll Csingisz kán uralomra jutása óta Karakórummal. Ezt a szebeni német ispánság tudtára adta a mainzi érsekség titkosszolgálatának. Így került sor az “Andreanum” kiadására, melyben Endre elismerte az erdélyi szászok teljes szabadságát, sőt indokolatlanul kiterjesztette a sebesi székelyek ispánságára is azzal, hogy őket is a szebeni ispánság jogkörébe utalta. Vajk utódai a székely köznemesekkel ez ellen a végsőkig tiltakoztak. A Gertrud által behozatott szászok mindjárt az elején önálló államot akartak alapítani pápai hűbériséggel. Várakat építettek, külön pénzt verettek és még a pápa is mentesítette őket az erdélyi püspök és az esztergomi érsekség felügyelete alól. Gertrud halála után nyilvánosságra kerültek azok a bizonyítékok, amelyekből kiderült, hogyan játszottak össze az erdélyi szászok a mainzi érsekséggel és a pápasággal. II. Endre nem tűrte tovább a szászok önállóskodását, fegyveresen vonult be Szebenbe és kiverte az országból a német lovagrendet. A szászok helyett most mások vették át Kunország megtérítésének a feladatát: a Ferences és Domonkos szerzetesek rendje. Egyesítették velük tiltakozásuk ellenére a régi Domonkosokat is.

Amikor a kunoknak megtérítése Béla kiskirályra hárult, Róbert esztergomi érsek ravasz módon azt javasolta, hogy az uruki-mani eredetű pásztói, zebegényi, pentelei és keszthelyi kolostor tagjait vonják bele a kunországi hittérítésbe, beosztva őket az erdélyi szászok visszamaradt Domonkos és Ferences rend szerzetesei mellé. Csakugyan Jászvásárra vezényelték őket, a kolduló Domonkosok csoportjába. De ezek ott csodát műveltek: Barc fia, Tar vezér maga és az apja nevében fölkereste Róbert érseket és kije-lentette, hogy az ő kezéből hajlandók fölvenni a nyugati latin kereszténységet. Róbert érsek Erdélybe ment és megkeresztelt 15000 kun lovast. 1228-ban Róbert érsek a pásztói szerzetesek közül egy Domonkos nevűt püspökké nevezett ki Kunországba, ezt aztán Magyarkán az uruki-mani hívők Van-tói érsekké tették. II.Endre András fia sok viszontagság után a volt halicsi fejedelem lányát vette feleségül, de később az északi oroszok összeesküvése következtében fogságba került. Árváit a jászvásári domonkosoknál nevelték fel. Béla erdélyi kiskirály újra meg tudta hódítani a Szörényi bánságot, de Bodon-Vidin várost Bolgár-országtól már nem tudta visszafoglalni. Bodon vízparti része ugyanis ogur-bolgár nyelven beszélt, de a Vidin városrész már görög-szláv keveredésű újbolgár nyelven és ezek inkább Bizánchoz húztak. II. Endre háborúi sok pénzbe kerültek. Ezért újra birtokadományazásokhoz folyamodott, új híveitől várva az anyagi segítséget. Ezt azonban III. Honorius pápa egyházi érdekből megengedhetetlennek tartotta, mert megcsappantak a pápai tizedek. Levelet írt tehát Béla kiskirálynak, hogy az elidegenített birtokokat szerezze vissza. Béla kiskirálynak erre irányuló műveletei az ország nyugati felében 1231-ig tartottak. Kálmán herceg ekkor még Zágrábot is ott hagyta, nehogy szembe kerüljön Béla kiskirállyal és Eszék városába, a daragúzok székhelyére tette át székhelyét.

Kálmánnak egy árva Pósa lánytól házasságon kívüli iker-gyermekei születtek, Csepel és Homoródka, de Sikonda nem volt hajlandó hozzámenni feleségül, mert a gyermekeket uruki hitben akarta felnevelni. Gyermekeivel az Avarbástyán levő rimalányképző táborba vonult, minden kincse az uruki rimalányokat illette. Sikonda anyja, lánya eltávozása után, már, mint özvegy, feleségül ment egy Szaporca nevű Csák nembeli özvegyemberhez. Sikondát ekkor rávették, hogy Adorjás néven keresztelkedjen meg. Ez meg is történt Budavárában, de II. Endre ennek ellenére sem volt hajlandó beleegyezni kedvenc fia házasságába. Szerinte a Csák nembelieknek már így is a kelleténél n-gyobb volt a hatalmuk. Ragaszkodott a lengyel Salome hercegnővel kötött házassághoz. Ettől viszont soha nem született gyermek. II. Endre a házasság dolgában nagyon szigorú volt, még a Pósa és Csák nembeliekkel szemben is azt vallotta, hogy nem akar “talált gyermek királyságot”. Béla kiskirály ezidő tájt a Csák nembeli Miklóstól, Ugrin érsek testvérétől 16 birtokból 11-et már visszavett, de Endre király a birtokokat megint visszaadta, mert újabb kölcsönre volt szüksége. Ugyanígy a szentgyörgyi és a bazini grófok is visszanyerték birtokaikat. Ilyen viszonyok között került sor az Arany-bulla 1231. évi megújítására. Az Aranybulla több ponttal gazdagodott, de ezek mind az egyházi nagybirtokosság érdekeit szolgálták. Még a nádort is eltiltották olyan ügyektől, melyek egyházi személyeket érintettek.

Az Aranybulla az ellenállási jogot egyaránt biztosította mind az egyházi, mind a világi előkelőknek az 1222-es törvény szerint, míg az 1231-es törvény rendelkezése ezt csak az esztergomi érseknek adta meg. Régebben, ha a paraszt nem volt megelégedve a sorsával, az őszi munkák után minden terményével nyugodtan mehetett tovább a Madzsar megyékből a badzsirt, kerel, palóc, daragúz, marúz, nándor, karatán, vagy határmenti ispánságokba. Ezt a főurak, főpapok és a harcos nemesség hatalmának megerősödésével igyekezett minden eszközzel megakadályozni. Nem volt más hátra, minden ingóságukat hátrahagyva, megszöktek zsarnok uraiktól. Ha megérkeztek a határispánságokba, ott nagy örömmel fogadták őket. Név szerint itt nem lehetett rájuk találni, mert az ottani névadó naptár szerinti más nevet vettek fel, amely a határispánságokban és Lam herceg kézművesei közötti 8 névadó naptárban szerepelt. Halics és Ladomér a Kunországi részekkel együtt a tíznyíl szövetség neveit használta. Az egyház viszont mindenütt csak a nyugati német és római császárságban honos neveket ismerte. Így aztán a tíznyíl szövetségbeli nevekből legtöbb esetben vezetéknév, a katolikus nevekből meg keresztnév lett. Csepely és Homoródka neve felnőttkorukig megmaradt. Ha valakinek sikerült az erdőispánságokba menekülnie, a tíznyíl szerinti nevét is megváltoztathatta. Mivel a helyzet nem javult, Róbert esztergomi érsek 1232. februárjában IX. Gergely jóváhagyásával Magyarországot egyházi tilalom alá vetette. Ehhez járult, hogy az osztrákok is újra kezdték az ellenségeskedést. IX. Gergely meg a mongol birodalommal fenntartott keleti összeköttetést sérelmezte. Halicsból is rossz hírek érkeztek, pedig a pápaság szerint Halicsot minden áron tartani kellett, hogy a mongol világ-uralmi törekvéseket kivédje.

II. Endre újabb sereget gyűjtött és fia segítségére sietett Halicsba. De a pápa, Babenberg Frigyes és a cseh uralkodó körök megszerkesztették a “Beregi egyezmény”-t, amellyel Jakab prágai pápai követ még a beregi erdőkben utolérte a királyt és elfogadtatta vele az előre megszerkesztett egyezményt. Ez pápai hűbériséget jelentett. Még azt is követelték tőle, hogy tiltsa be az uruki-mani és bogumil tanokat az országa területén. A “Beregi egyezmény” főként az izmaeliták és zsidók ügyeiben rendelt el korlátozásokat és újra szabályozta a sókereskedelem kérdéseit. Rendelkezései az egyházi nagybirtokosság érdekeit szolgálták. Halicsból visszajövet II. Endre nem tett eleget az egyezményben foglaltaknak. Ebben az Álmos-és a Lebédház tanácskozása is támogatta. Az uruki-mani egyház tanait egyeztették a bogumil tanokkal és megállapították, hogy IX. Gergely kellő ok nélkül erőszakoskodik. Béla kiskirály maga is egyetértett az uruki-mani egyház tanaival. Váradra összehívta az erdélyi rendeket és a kispapoknak is megengedte a nősülést. Később ezt az intézkedést csak Moldvára és a Szörényi bánságra alkalmazta. Édesapja 1234-ben a családi tanács ellenére újból megnősült. A fiatal Estei Beatrix olasz grófnőt vette feleségül és évi 10000 dénár jövedelmet biztosított neki élete végéig. Béla kiskirály mindezt teljesen figye-men kívül hagyta és a szentmisét Jászvásáron mindennap megtarttatta, dacára annak, hogy II. Endrét a beregi egyezmény meg nem tartása miatt kiközösítették és az országot egyházi tilalom alá vetették, amit ugyan később fel is oldottak. A sok hosszú háborúskodás az ország vagyoni helyzetét nagyon lerontotta. De Endre király mégis igen bőkezű volt, amikor a kis Jolánta hercegnőt férjhez adta Jakab aragóniai királyhoz. Az ifjú Béla királyt Pósa Pál kancellár kezdettől fogva beavatta a keleti kapcsolatokba és amikor Buda-vára egy-egy ötös csoportot küldött sámánképzésre, ez mindig a királyfiak tudtával történt. Amott pedig a kiküldötteket úgy fogadták, mint az uralkodóház tagjait, hiszen mindannyian az Árpád, Kurszán, Lebéd, Pósa vagy Lam herceg leszármazottai voltak. Béla kiskirály helyeselte, hogy az ország két oldalról legyen biztosítva. Ő Erdélyben főként csak az Álmos-és Lebédházi főurakkal és más nemesekkel volt érintkezésben. Úgy kezdett gondolkozni, mint a Turfán és Van fejedelemség leszármazottai.

Magyarország főurai azonban, főként Nyugat-Magyarországon már csak a nyugati uralkodókörök hercegeivel, báróival és lovagjaival igyekeztek összeházasodni. De az apja is Keletmagyarországon, a Marosmenti Egres kolostorában kívánta magát eltemettetni. Így tűnt ki végakaratából, hogy lelkében mindig keleti ember maradt. Ám Béla még nem tudott megbízni a keleti megsegítés reményében. Legjobb barátját, Györköt mégis megbízta, hogy maradjon Jászvásáron és fogja össze azokat a szálakat, amelyek az uralkodóházat még összekötik Karakorummal. Gyötrődött, mert olyan sok mindent látott: az “Andreanum” kierőszakolását, a “Beregi Egyezmény”-t, Magyarország egyházi tilalom alá vetését a nyugati egyház részéről, egy idegen ajkú püspök által. Mintha az egész keresztény világ csak sókereskedelemből, borkereskedelemből, vagy a pápai tizedek fizetéséből állana. Apja keresztes hadjáratában m agyarajkú gályarabok szállították a vitézeket. Ez több volt, mint amit el lehet viselni. Béla lelke összetört.

Lam (Lambert-Lampért) herceg utódai Pestet felvirágoztatták. Dernő tárkányfejedelem alatt (1086-1150) hatalmas vasraktárt építettek a Kecskeméti kapu közelében. Utána a fia, Pozsáló (1150-1224) vette át Petnével együtt a vaskészítmények kezelését. Pestet III. László korában a kiskirály parancsára befásíttatta. Budán pedig a Keszi tárkányok lakhelye előtt egy árvaház épült a vasgyártásban foglalatoskodók ár-ván maradt gyermekei részére. Petnének a fia volt Boglár, aki az Aranyasszony szigetén elkezdte a sárkányos Duna-hajók készítését és Pest tervszerű parkosítását. Boglárnak a fia, Fonyód (1198-1258) III. László király egyik játszótársa volt azokon a kurszánvárosi és pesti játszótereken, melyeket még Boglár tárkányfejedelem alakított ki. Dernő tárkányfejedelem 1086-1150 Pozsáló erdőispán 1115-1174 Petne tárkányfejedelem 1150-1224 Boglár tárkányfejedelem 1172-1230 Virány tárkányfejedelem Fonyód külügyi sámán 1195-1241 1198-1258

Fonyód sámán az Aranyasszonyok szigetén olyan kis sárkányos bödön-hajót készített, amilyent Kun-ország fővárosában, Szakszinban látott. Ennek a bödön-hajónak egyik jól sikerült példányát Jolánta királynő és francia udvartartása kívánságára, hatökrös szekérrel a Balaton vízkirálynő tavához szállíttatta. Ezeknek a kis bödön-hajóknak nagy hasznát vették az Aranyasszony szigetének, illetve Pestnek átkelő forgalmában. 1220-ban Deédes aranyasszony és Lam herceg utódai közül kellett kiválogatni a sámánképzésre küldendő ifjak csoportját. Mohos vitéz csoportjában Fonyód is szerepelt. Fonyód franciául is, oroszul is kitűnően beszélt. Pósa Pál kancelláriájában is dolgozott francia levelek fordításán. Ő intézte a halicsi levelezést is. 1220-1225 között volt Bugátban és Karakórumban Fonyód kiképzésen. Amikor hazajött Karakórumból, 1235-ig mongol mintára kiépítette Jászvásár és Várad, valamint Várad és Budavár és Budavár-Bécs gyorsszekér-járatát. Így aztán Magyarka-Szakszin-Jászvásár-Budavár és Sopron között minden héten megfordult a gyorsposta-járat. Fonyód 1235-ben parancsot kapott a balatoni bödön-hajó forgalom kibővítésére. Ekkor kezdett Keszthely Domonkosrendi apáca-kolostorának Arvisura gyűjteményével foglalkozni. Ez az intézmény az uruki-mani keresztények birtokában volt. Keszt aranyasszony gazdaságát ugyanis mindig az Álmos-és Lebédház aranyasszonyainak idősebb tagjai örökölték. Bős tudun a feleségének annyi kincset és aranyat hagyott, hogy abból egy kis kerti munka mellett böségesen megélhettek. Ezt az intézményt mindkét fejedelmi ház támogatta anyagilag. Az esztergomi érsekség azonban manichizmus vádjával támadni kezdte. Ezért minden ősi rovásírást Budavárába szállítottak. Ezeket kezdte el tanulmányozni Fonyód. Bugátban megtanulta az ujgurok és mongolok rovását is és elkezdte egyeztetni a háromféle rovás tartalmát. Rájött, hogy Ordosz táján is, a Duna mellett is veszély esetén minden nép belénk mart. Erre felhívta Pósa Pál figyelmét is.

A kancelláriában a titkos mongol levelezésen kívül ő intézte a Szeldzsuk szultánsággal folytatott levelezést is. Részt vett az 1240 augusztus 15.-re, Aranyasszony napjára összehívott királyi tanácsban és jegyzőkönyvezte a Magyar királyság történetében legviharosabb összejövetelen elhangzottakat. Ezáltal IV. Béla megbízásából jogot szerzett a 309. Arvisura megírására. Annak idején, 1214 augusztus 20.-án az ifjú Béla herceg kíséretében ott volt Vasváron Fonyód is, hogy tanúja legyen a Gilgames-koronával való koronázásnak. Ez az ünnepség a legszűkebb királyi családban és a Csák, Pósa és Lam hercegifjak jelenlétében történt. A Szent László részére kikészített hármas korona még nagyon nehéz lett volna egy gyermeknek, ezért Pósa Pál és a Lebédházi egri érsek a hármaskoronát csak a feje fölé tartották a nyolcéves kiskirálynak. A vendégeskedés után a gyermekseregnek hadijátékokat rendeztek. IV. Bélát 1235 október 14.-én, Tarcsa napján koronázták meg Székesfehérváron, a három keresztény egyház koronáiból összeszerkesztett koronával. A koronázási dombhoz azonban csak 63 vármegyéből hoztak földet, mert a Dalmáciával határos kilenc határkerületből a főurak nem voltak hajlandók a koronázáson megjelenni. A trónralépés után IV. Béla és felesége távozásra szólította fel Endre király harmadik feleségét, Estei Beatrix azonban öreg királyné jogán összehívatta a királyi tanácsot és kijelentette, hogy II. Endrétől gyermeke fog születni. A királynéra ráfogták, hogy a gyermek nem II. Endrétől, hanem Apod fia, Dénes nádortól származik. Azt is rebesgették róla, hogy része volt Béla király apjának és anyjának a halálában is. Beatrix királynét bezáratták és csak egy német követség látogatásakor tudta a börtönét férfiruhába öltözve elhagyni. Bécsben nemsokára megszülte a fiát, István herceget, a későbbi III. Endre király apját. Ezt a fiút azonban senki sem ismerte el a királyi család igazi tagjának. II. Frigyes császár vette védelmébe. IV. Béla Dénes nádort megvakíttatta, pedig a nádor Csák nembéli főúr volt. De hát az idegen főurak a király anyjának meggyilkolásával gyanúsították. Gertrud meggyilkolásának minden gyanúsítottja magyar volt. Ezeket megkínozták és vagyonelkobzásra ítélték. Ezzel sikerült az új királynak a nemesi társadalmat mindjárt az uralkodása elején magára haragítani.

IV. Béla Pósa Pált és hírszolgálatát nagyon megbecsülte, az udvari kancelláriát ki is bővíttette. Elrendelte, hogy a hunok, avarok és magyarok által kiépített régi alagútrendszer kijáratához mindenütt erős épületeket emeljenek és azokat bástyákkal is védjék. A király elé csak a főnemesek legfontosabb ügyeit lehetett terjeszteni, kisebb ügyekben a kancellária vezetői intézkedtek. Régi római szokás szerint mindenkinek meg kellett várnia, amíg ügye elintéződik. Ebben minden nemes csak azt látta, hogy a király nem akarja meghallgatni. Emellett az új eljárás sok kiadással is járt és az ország távoli részeiből valók nem egyszer nem is tudták kivárni ügyük rendezését.

1235 októberétől az ország fővárosa Budavára lett. Ez hozta magával, hogy Virány tárkányfejedelem, Fonyód legidősebb bátyja Budavára, Kurszánvára, Atillaváros és Pest körül vendéglátóházakat és lóállásokat építtetett, hogy a pereskedőket és királyi kihallgatásra várakozókat fogadhassák és elláthassák. Fonyód vendégháza az Avarbástya közelében volt, a Virányé vele szemben a budai hegyvidéken a Budavár-Budakeszi alagút közepe táján. Később ezt Virányos várának nevezték. A tatárok felgyújtották. Még Béla kiskirály erdélyi kormányzóságának idejére esik a kunok megtérítése. A német lovagrend kiűzése után a kérdés rendezését Béla kiskirály vette a kezébe. Ezzel a királyi tanács döntésének megfelelően az első esztergomi érsek nevéről elnevezett Árpádházi Domonkos rendet Pásztóról, Zebegényből, Penteléről és Keszthelyről fokozatosan áttelepítették Jászvásárra. Kurszánvárában azonban Szent István király Domonkos rendje a nagy tűzvész után is fennmaradt. A váci püspökséget a király átengedte az esztergomi érsekségnek, de a székesfehérvári esperességet mindvégig fenntartotta. Barc-Tar kunjainak a megtérítése a pápának is igen tetszett, de azt nem mulasztotta el, hogy a jászvásári Domonkos-Ferences rendbe bejuttassa saját megbízható szerzeteseit. Köztudomású volt: Keleten még élnek magyar népcsoportok. 1232-ben négy Domonkos szerzetes három évig vergődött tengeren és szárazföldön át Kelet felé, de nem tudtak a magyarok nyomára akadni. Csak Ottónak sikerült kereskedőnek öltözve elvetődnie egy pogány országba, ahol néhányan tudtak magyarul. Társai kidőltek, elindult hát egymaga vissza, Magyarországra. Jászvásárra érve már haldoklott. A német gyóntató szerzetesnek a Volga-melléki Bolgár város környékét jelölte meg. A magyar Domonkos szerzetesek térképvázlatuk alapján megállapították, hogy Bolgár városa a Jenő és Nyék törzs közelében van. Mire Domonkos a Jászvásár-Várad között gyorsszekér-járattal Csucsához ért, meg-halt. De abból, amit mondott, látszott, hogy badzsirt-magyarok még szép számmal élnek ezen a vidéken, melyről neki beszéltek. Ezután az ifjú Béla király a pápa kérésére a saját költségén újabb négy szerzetest küldött Bizáncon keresztül keletre. Ezt az utat kellett választaniok, mert a tatárok ekkor már a Szakszin-Magyarka gyorsszekér-járatot megszüntették.

Julianus, Gerhardus és társaik Alániában szálltak partra. Később ez a két társuk a tatároktól való félelmében megszökött, és így Julianus csak Gerhardusszal ment észak felé. Gerhardusz ételmérgezésben meg-halt. Julianus egy mohamedán papnak lett a szolgája és így jutott el Nagy-Bolgárországba. Ott egy olyan nővel találkozott, aki bolgár emberhez ment nőül. Ez az asszony minden nyáron haza szokott menni a gyermekeivel a hegyi ünnepségekre. Ő vezette el a magyarok felé vezető útra. Julianusnak így sikerült megtalálnia őket az Etil folyó partján. Azok is módfelett megörültek a távoli vendégnek és mindenről, a királyukról is érdeklődve, jól megvendégelték. Elmondták, hogy kelet felé itt is van egy Béla folyó, ahol a Béla és a Gyarmat törzsek maradványai élnek, a Jenő törzzsel egy fejedelemséget alkotnak, Füzesgyarmat szék-hellyel. Régi hagyományokból tudják, hogy a magyarok tőlük származnak. Innen azonban az ifjúság Magyarka felé vándorolt, de a kazárok zaklatásai miatt Atilla birodalmába mentek. A kapcsolat nem szűnt meg: Kürt fejedelem rokonlátogatás címén minden öt évben sámánokat küld Budavárra, akik majd Szakszinon keresztül térnek haza. Ott időzése alatt egy tatár követ futott be és elmondta, hogy a tatárok a németek ellen háborúra készülnek, egy másik sereg pedig a perzsák ellen indul. Julianust szívesen marasztalták, de nem maradt: Orosz-és Lengyelországon keresztül 1236 karácsonyán a Szepességre érkezett. Ott halt meg. Útjáról Richardus atya küldött jelentést Késmárkról Esztergomon át Rómába. Sáros várának erdőispánja pedig személyesen vitte el írásbeli jelentését Pósa Pálnak, ő pedig IV. Béla elé terjesztette Julianus adatait. Richardus jelentése alapján a pápa a következő évben újabb négy barátot küldött Baskír-Magyar-országba, de a nagy tatár támadás a magyarságot ekkor már szétszórta. Julianus tudósítása szerint a tatárok serege Szúzdal felé közeledik. A sereg vezére Batu kán. Ő Németországba, Bajdár Lengyelországba, Kadán pedig Bizáncnak indul. Sejbán herceg hírszerzéssel foglalkozik. IV. Béla a tatároknak ellenálló kunokat Kötöny vezérükkel befogadta az országba.

A kun nép már ekkor nem volt egységes. Javarészük a megtért kunokkal együtt a tatárok ellen akart harcolni. A pogány kunok a 24 hun törzs szövetségének álmát szerették volna megvalósítani: a Nagyvízig menő terjeszkedést. Béla király a magyar nemesek megbízhatatlansága miatt a kunokat a Jász-síkság közepére telepítette. Ez természetesen tudomására jutott a mongol vezetőségnek és a tatárok azon tanakodtak, mitévők legyenek Magyarországgal. IV. Béla még kiskirály idejében szívvel-lélekkel mellette volt az Égi birodalom terjeszkedésének és eleinte Batu kánnak is az volt a célja, hogy a győztes hadak élén Mainznál fognak találkozni. Kötöny befogadása miatt azonban Batu kán ilyen levelet írt IV. Bélának: “Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, sok a katonád, vannak jó hadvezéreid és egy nagy országot kormányzol. Ezért nehéz önként alávetned magadat céljainknak. Mégis jobb és üdvösebb volna, ha önként behódolnál nekem. Megtudtam, hogy kun szolganépemet oltalmad alatt tartod. Ezért utasítalak, ne tartsd őket magadnál, mert nem a te hadrendedbe tartoznak; miattuk ne kerülj velem szembe. Nekik könnyebb elmenekülni előlem, mint Neked, mert nem lévén házaik, sátraikkal vándorolva, talán el tudnak menekülni, de te a népeddel, akik házakban laktok, váraid és városaid vannak, hogy fogsz menekülni a kezem közül? Ögödej-Ogotáj parancsára ajánlatosnak tartom, hogy velük együtt indulj Nyugat ellen és Mainznál majd találkozunk! Okos ember nem szegi meg a szavát, hanem talpát a földre, tenyerét a fűre teszi, mert sorsunkat az égiek intézik!” Julianus a szepesi erdőispánnak beszámolt arról, hogyan harcol tízes, százas, ezres és tömény rendben a mongol sereg. Kiváló nyilasok; az elfoglalt területek főembereit megölik, a katonákat és a parasztokat pedig saját hadaikba maguk előtt küldik a csatába; várat ők maguk nem ostromolnak, hanem a népet küldik uraik várának elfoglalására. IV. Béla uralkodásának elején hibát hibára halmozott. Dénes nádort, amikor a gazdasági szakismereteinek a legnagyobb hasznát vehette volna, bosszúból megvakíttatta. Utána a Kalán nemzetség Gyula nevű vezetője került börtönbe. Ezzel mind a két nemzetséget magára haragította. Megtiltotta, hogy jelenlétében a püspököket és a hercegeket kivéve bárki is leüljön. Ezen még az egyszerű köznép is megbotránkozott.

Más király hadból jövet falvakat és birtokokat adományozott hős vitézeinek, Béla meg csak a birtok visszavételeket folytatta. A III. Béla király korabeli állapotokat akarta visszaállítani. Az egy-házi birtokok visszavételét azonban IX. Gergely nem jó szemmel nézte. Mária királynő sem tartotta tanácsosnak, hogy még a pápasággal is ujjat húzzanak. 1238-ban aztán IV. Béla hozzákezdett az egyházi birtokok visszaadásához abban a reményben, hogy IX. Gergely keresztes hadak mozgósításával meg fogja segíteni Magyarországot a mongol terjeszkedéssel szemben. Mária királynő is levelezni kezdett a külföldi uralkodó körökkel a tatár veszedelemről és mindenünnen bíztató ígéretekkel válaszoltak. A királyi család még bízott a támogatásban, de Pósa Pál figyelmeztette a királyt, hogy ne bízzon az idegenekben. A mongolok Égi birodalma Csingisz kán óta fokozatosan meghódította a 24 hun törzs szövetségének egykori birodalmát. A hosszúéletű Csadaj fősámán kérésére még Kutula kagán elrendelte 1190-ben az Égi birodalom szellemi vezetőinek rendszeres képzését. Ötévenként Pósa Pál is egy-egy ötös sámán csoportot küldött Bugátba, majd Kambalukba. Minden hun törzsszövetségbeli népet felszólítottak a csatlakozásra. Sok törzs az új eszme mellé állott, így a tatárok is. A kunokat felszólították a csatlakozásra, de a kunok ellenálltak és legyőzték őket. A Barc-Tar féle keresztény kunok azonban IV. Béla hívására bejöttek Magyarországra, a magyar hadsereg megerősítése végett. Pósa Pál figyelmeztette IV. Bélát, hogy az Aranyhorda hadereje 10 töményből áll, a déli haderő újabb 10 tömény, a Lengyelországot megszálló Bajdár haderő pedig a harmadik 10 tömény elsővonalbeli harcost jelent. A madzsar és badzsirt haderőt 20 töményre tervezték a mongolok, így a 10 tömény kerel-palóc haderővel már meg lehetne jelenni Nyugaton. A legnagyobb baj az volt, hogy senki se bízott senkiben. Pósa Pált a király magas egyházi méltóságba helyezve Boszniába küldte, esetleges menekülésének előkészítésére. IV. Béla összehívatta a 100 tagú királyi tanácsot. Ebben 63 ispán, 11 erdőispán, 10 érsek és püspök, valamint 16 Árpádházi főúrnak volt szava. 52-48 arányban úgy döntöttek, hogy Nyugat védelmében ellenállnak a mongol haderőnek. A nyugati keresztény államokkal együtt felveszik a harcot a mongol terjeszkedés ellen. Béla király Jászvásárra lovagolt és küldöttségét Szakszinba irányítva behívta a kunokat. A Havas-alföldön és Szörénytornyán keresztül 10000 kun harcos vonult be családtagjaikkal együtt.

Amikor Temesvárra értek a király 72 csoportba akarta őket beosztani a magyar töményekbe, de a kunok azt követelték, hogy 1 töményben maradjanak, mert harci erejük így teljesebb. Mindannyian meg keresztelkedtek, de megtelepedett életmódról hallani sem akartak. A gyepükön legeltették állataikat, betörtek a falvakba, loptak, nőket raboltak. A magyarokat felingerelte a gyepük elfoglalása és összetűzésekre került sor. A király a panaszos magyar nemesekre ráparancsolt, hogy a kunokat hagyják nyugton. Panaszos ügyekben rendszerint a kunoknak adott igazat. Erre a kunok vérszemet kaptak, a nemesség pedig lázongani kezdett a király ellen. IV. Béla tisztában volt a mongolok erejével. Tudta, hogy a kánok, nojanok, nőkörök és a lovasok vas-fegyelemben élnek, hogy 1221-re befejezték Belső-Ázsia meghódítását, hogy Azerbajdzsán és Grúzia meg-hódítása után eljutottak az alánokig és kipcsákokig, hogy Kuma-Magyarország is meghódolt nekik és hogy megverték az oroszokat is. Az 1236-ban megindított nagy mongol támadás átvonult Oroszországon és Kunországon, elfoglalták Kievet is és 1240 telén már a Kárpátoknál állottak. Ekkor kellett volna IV. Béla seregének megindulnia Avaria elfoglalására. Karakórumban számon tartották, hogy Avaria Magyarország nyugati része, csak átjátszották a német-bajor telepeseknek. Az ott élő magyarságot, gályarabságra adták, vagy mint a német hittérítés áldozatai, elnémetesedtek. Rajzaik szerint az Inn folyó mellett volt a gyepü határ. A mongol törzsszövetség most a magyarok mellé akart állni. Julianus barátnak Béla királyhoz intézett külön jelentése elmondta, hogy a mongol postajárat embereinek lemészárlása miatt az Aranyhorda Baskir-Magyarország népét szétszórta, de a kato-nakorbeli ifjúságot beosztotta a németek elleni seregébe. Minden falu élére mongol katonákat neveztek ki bírónak, hogy a hadsereg utánpótlásában fennakadás ne legyen. Csadaj és Ögödej-Ogotáj a római pápa oldalára való átállását Béla királynak még Kiev elfoglalása után sem tekintette megváltoztathatatlannak, ezért Csadaj Pósa Andrással egy újabb levelet küldött a magyar királynak.

A levél szerint a magyarok nagyot fognak csalódni a keresztény világban és évekig mindenki csak nevetni és gúnyolódni fog a magyarok jóhiszeműségén. Csadaj követelte a 72 tömény felriasztását és 20 töménynek az első vonalba való felvonultatását. De almavirágzástól almaszüretig semmi sem történt Magyarországon, csak az esztelen pártoskodás folyt. IV. Béla nem riasztotta fel a hadseregét, hanem körülhordoztatta a véres kardot a mongolok elleni háborúra. Azok meg felgyújtották a fagerendákból épült “orosz falat” és 40000 mordvin fejszés erdőirtó nyomán játszi könnyedséggel bevonultak a Kárpátok szorosain át a Kabar-földre, melyet ők Kerelnek neveztek. Batu kán öccse, Sejbán herceg az ország szívéig nyomult előre. II. Frigyes Pestre lovagolt, közben Sejbán előőrseivel megütközött és amikor egy pár tatár harcost levágatott, sugalmazására a pesti nép elkezdte ordítani, hogy minden kun vitéz a tatárok előőrse. Köttöny kun királyt az Aranyasszonyok szigetén levő szállásán megrohanták és a családjával és vitézeivel együtt megölték. Az öldöklésben részt vett Frigyes kísérete is. Erre a 40000 kun harcos mindent feldúlva elhagyta az országot. A mongol hadvezetőség pedig kiadta a parancsot IV. Béla megbüntetésére. 1240 karácsonyán a tatárok még csak a határmenti területeket pusztították, de 1241 márciusában a fel-derítők már Pest alatt jártak. A 40000 mordvin fejszés tavaszra előkészítette a fősereg útját és az iható kutak mellett még sóállomásokat is létesítettek. Az erődítményeket kikerülték. A kunok Bulgáriába vonultak és ezzel szertefoszlott IV. Béla álma a 100000 fős magyar-kun seregről.

Csák nembeli Ugron kalocsai érsek már azzal kezdte Béla királyt meggyanúsítani, hogy nincs bátorsága megütközni a tatárokkal. Dénes nádor a határispánságok töményével és a Halicsból hazamenekült magyar nemesekkel a Kárpátokban megütközött ugyan a tatár sereggel, de azok apró lovaikon, a hegyeken és erdőkön keresztül ügyesen mozogva körülvették őket és csak nehezen tudtak megmenekülni. A tatárok egy mocsaras helyre csalták őket és alig-alig tudtak gyűrűjükből kiszabadulni. Ditró erdőispán a Bordói szorosban a radnóti részen megütközött a tatárokkal, de ennek se volt jelentősége, mert a radnai szászok a tatárokhoz szegődtek és a Maros mentén Gyulafehérvár felé törve, a tatárokkal együtt harcoltak a székelyek ellen, Várad felé vezetve az ellenséget. Kádán egy nagyobb sereg élén Szörénytornya, Orsova felé el akarta volna vágni a menekülő kunok útját, de későn érkezett és a Temes folyó mentén áthaladt a Szerémség felé, hogy IV. Béla királyt élve elfogják. Az előcsapataik mindenütt a mordva-csuvasz népek voltak, akik önként vállalták a harcot a mongolok hódító hadjáratában. IV. Béla serege csak nehezen gyülekezett.

A véres kard körülhordozása után, március elején 72000 élvonalbeli lovasnak kellett volna jelentkeznie, március közepén 144000 lovastárkánynak, március végén pedig újabb 72000 lovasnak és 24000 tárkánynak, hogy addig is fel tudják venni a harcot, míg a nyugatról ígért keresztes hadak meg nem érkeznek. De a lovasok nagyon gyéren érkeztek. Március 17-én, amikor a tatárok felégették Vácot, s a székesegyházban a mordvák gyilkolták az oda menekült, egyházi éneket sírva éneklő lakosságot, Béla király tehetetlen volt a túlerővel szemben és csak Ugrin érsek csapatai vették üldözőbe a tatárok seregét. De azok lépre csalták őket és a maradék csapat alig tudott visszavergődni. Frigyes, amikor a magyarokat összeugrasztotta a kunokkal és látta, hogy ölik egymást, hírtelen hátat fordított Magyarországnak és meg sem állt Bécsig. Ott kezdett fegyverkezni. A háborús párt bízott abban, hogy ha a 72 töménynek legalább a fele megjelenik Kálon, a tárkány-kiképző helyen, felvehetik a harcot a tatárok ellen. De útközben már azt kellett hallaniok a Vasvárról érkező tárkányoktól, hogy Eger káptalanságát is kardélre hányták és ezért a vasvári tárkányok is csak Sirokon át, jöhettek a gömörváriakkal. Ugrin mellett, Mátyás esztergomi érsekkel együtt megjelent Rajnald erdélyi püspök is. Mire a Mezőségre értek, már 36000 főnyire emelkedett IV. Béla hadereje. Mezőnyéktől a Muhi puszta felé tartottak. Batu kán vissza akart fordulni, de Szubotáj kán nem engedte. A magyar sereget a Sajó felé csalogatták. Béla lovasai örömmel üldözték a tatárokat Muhi felé. Amíg Béla a többi tömény érkezését várta, Batu kán egy kis dombról megállapította, milyen szerencsétlen a magyarok elhelyezkedése. 1241 április 11-re virradó éjjel egy magyarul tudó halicsi orosz fogoly megszökött Batu kán seregéből és elárulta, hogy a tatárok még az éjjel támadni fognak és ezért a Sajó hídfőjénél gyülekeznek. Ugrin érsek és Kálmán herceg csapata azonnal ott termett és a tatárokat gyorsan visszakergették és azt hitték, hogy ezzel már vége a harcnak. A szekértáborban elkezdtek enni-inni, mulatozni.

Hajnalban a tatárok körülvették a magyar tábort. Látszólag megfutamodtak, hogy kikémleljék, merre van a király, mert élve akarták elfogni. A harci helyzet változása közben Ugrin érsek legyalázta a királlyal együtt az ország összes főurát és gyáváknak nevezte őket. Majd Kálmán herceggel együtt újra a tatárok ellen fordult, akik már futásra gondoltak. De Batu kán a serege elé állva, fenyegető hangon azt kiabálta: Ha futunk, biztosan elveszünk! Ha meghalunk, itt haljunk meg, az égiek velünk vannak. Ekkor érkezett meg Szubotáj utóvédje és hátba támadta a magyar sereget. Ernye ispán a palóc csákányosokhoz fordult, hogy mentsék meg a királyt. Csákányi tárkányvezér figyelmeztette Türje nemzetségbeli Dénest, hogy a Bükk felé könnyebben meg tudják menteni a királyt. Csákányi serege utat tört a Bükk felé. Az Ákos nembeli Türje lovát adta a királynak, maga pedig visszafordult tovább harcolni. Majd Ivánkafi cserélt újabb lovat a királlyal. Fáy és Madács kísérte a királyt Vasvárra, ahol a vascipó raktárnál terítettek neki asztalt. Innen Járdán vitéz falujáig lovagolt és egy dombon álló csűrben hált meg. Hajnalhasadtával Bolhádon át elindultak Gömörbe és Hont, Nógrád és Bars megye északi részén keresztül eljutottak Nyitra városába. Hosszabb pihenő után a király Pozsonyon át az osztrák határon lévő Hainburgba lovagolt és itt kitűnt, hogy Frigyesnek esze ágában sincs beleavatkozni a tatárok elleni küzdelembe. Frigyes Hainburgból a belső osztrák területre csalta pihenni Béla királyt, de fogolyként tartotta magá-nál. Visszakövetelte tőle, amit még II. Endrének adott annak idején zálogul, illetve hadisarcul. Három vármegyét kellett Frigyes részére elzálogosítania, hogy elmehessen Zágrábba. A császár csapatai vérszemet kaptak és elfoglalták Győrt, de a magyar ispán csapatai kiverték őket az országból. Zágrábból Béla levelet írt a pápának, a császárnak és a francia királynak. Segítséget kért: hirdessenek keresztes hadjáratot a mongol terjeszkedés ellen, mert a mongolok világuralomra törnek. Senki sem mozdult meg. Ugyanis a pápa és Frigyes egymás ellen harcolt, nem törődtek a kereszténység védelmével.

Béla ekkor hűbérül ajánlotta fel Magyarországot Frigyesnek arra az esetre, ha segít a tatárokat a Duna vonalától visszaszorítani. A mongol sereg ugyanis megállt a Dunánál. Kálmán herceg a Csákokkal együtt átkelt a Dunán, Segesdnél találkozott a királlyal és Fonyóddal, aki a kancellária rimalányait szállította Zágrábba. Budavár, Avarbástya és Kurszánvár védői felkészültek a harcra, de a mongolok elkerülték Budavárát. Kálmán herceg belehalt a Muhi csatában szerzett sebeibe. Csepely és Homoródka részt vett az apjuk temetésén, de Kálmán felesége ekkor már Trau várában volt. Frigyes még a pápa kérésére sem vállalta Magyarország hűbériségét, mert ekkor meg kellett volna ütköznie a tatárokkal. IX. Gergely pápa sírva hívta fel a keresztény fejedelmeket a keresztes háborúra, de hiába. Az osztrák Niederaltichi évkönyv már keresztet vetett az ügyre, elkönyvelte: “Magyarország háromszázötven évi fennállás után elpusztult”. Tavasszal Béla király Zágrábból még egyszer IX. Gergely, majd IV. Celesztin pápához fordult a keresztes hadak segítése végett. III. Konrád német királyon kívül senki sem gyűjtött sereget. Viszont ő is, amikor a tatárok a Dunánál megállottak és serege szétoszlott, akkor mindenki nevetett a magyaroknak a kereszténység segítésébe vetett hitén. Igaz, hogy Bajdár és Büdzsek seregei 1241. április 9-én megütköztek. Henrik szászországi herceg pedig egy időre megállította a tatár támadást, de utána Henrik is Magyarország ellen kezdett felvonulni és Béla király seregét kezdte üldözni. A tatárok a sámán jelű helységeket, mint például a “halas” Sárospatakot is, elkerülték. A radnai szászok 600 főnyi lovas csoportja önként jelentkezett Kádán seregébe és Váradig vezette a tatárokat, majd Csanád ellen fordult. A tél beálltával Bajdár, Büdzsek, Batu és Kádán serege átkelt a Dunán és valamennyien Bélát kezdték üldözni. Béla és családja Dalmáciába menekült. A dalmát tengerparton legtovább Trau városában tartózkodott IV. Béla és családja.

Az Ákos nembeli Ernye minden eszközzel a tengerparton megjelenő tatár őrség félrevezetésén fáradozott. A királyné ismét gyermeket várt. Ha leány lesz, már előre az Istennek ajánlották fel. A tatárok a parton állandóan fenyegetőztek, de a trauiak nem voltak hajlandók elárulni a királyt. Valójában nem is tudták, hol van. A város lakói soha nem látták, csak a Pósák mondogatták félrevezetésül, hogy ott rejtőzik. Pedig titkon Veglia szigetén élt. A tatárok aztán egyszerre csak eltűntek. Ödögej-Ogotáj főkán meghalt és erre minden Csingisz kán leszármazottat hazahívtak. Minden utód főkán akart lenni, ezért mindannyian Karakórumba mentek. Ungika hívására Lam herceg utódai közül többen Szojorgaktani szolgálatába állottak. János pap vezetésével sok föld nélküli paraszt és várjobbágy is beállott a mongol hadseregbe. Sok sebesült tatár és mordva vitéz viszont itt maradt. IV. Béla ifjú korában rideg természetű volt, később azonban érzelmei felmelegedtek. A Muhi csata éj-szakáján, amikor a palóc csákányosok kimentették az ellenség gyűrűjéből, rájött arra, hogy a néppel egy-másra vannak utalva és csak a néppel együtt győzhet ellenségein.

Élete későbbi szakában aztán ellene volt a főurak hatalmaskodásának, de kedvezett a köznemességnek is, hiszen kölcsönösen szükségük volt egy-másra. Életbe léptette a megyénkénti bíráskodást és a királyi háznak oldalsarjait is igyekezett megnyerni. Ápolta a hagyományokat és a szentté avatott királyok és hercegnők emlékét. Olyasmiket emlegetett, hogy Zsófia admonti apáca is a bátyját, II. Gézát a “kunok királyá”-nak nevezte. A hun, avar és magyar törzs-szövetség romjaiból akart egy minden sallangtól mentes új államot megteremteni és egy megtisztult állam kezdett kifejlődni a nyugat védelmének romjaiból. Fonyód sámán a kis István királyfit vitézzé nevelte és 1246. év Aranyasszony havának 20. napján Budavár Boldogasszony kápolnájában ifjú királlyá koronázták a Vasvár leégett égerfa várából elhozott Gilgames-koronával. Ekkor hirdette meg Béla király a várépítés fontosságát. A tatárok ugyanis majdnem minden kővárat elkerültek, a fából készült gerendavárakat azonban égő nyílvesszőkkel felgyújtották. Ernye ispán Deédes aranyasszony emlékére felépíttette Deédes várát, Forgácsék Gimes várát, de várat épített minden nagymódú család is. IV. Béla átépíttette Budavár, Avarbástya és Kurszánvára kezdetleges külső építményeit, javíttatott az alagútrendszeren is és szép, tetszetős királyi várat építtetett. De volt is mindenütt építeni való. A tatárok azokat a helyeket, ahol látták a 24 hun törzs szövetségének pajca jelét, nem gyújtották fel. A parasztság nagy része termékenyebb vidékekre telepedett. Lam herceg kézművesei a városokban telepedtek le. A nyugatra áttelepült németajkú főurak parasztjait Árva, Szepes, Sáros és Mára-maros termékeny völgyeiben telepítették le, Visk tárkányvezér irányításával. A király behívatta az országba a keresztes lovag, Géza herceg elszegényedett családját: Árpád, Zoltán és Álmos hercegeket, hozzátar-tozóikkal együtt. Ezek főúri családokba házasodtak, de trónigényükről lemondtak. Ezért csupán a Csák nembelieket illető egyfalus birtokokat kaptak. Ugyanezt elérhették a Halicsból és Ladomériából hazatelepedett magyarok is.

Fonyód nyilvántartása szerint még V. László kiskirály is telepítgette mind a 72 vár-megyébe a beözönlő rokon népeket. A várépítések meggyorsítása végett a király birtokokat adományozott. De a főpapokat és főurakat is várépítésre serkentette. Visszahívta a Bulgáriába távozott kunokat is és a Nagykunságon, Kiskunságon, Békésben és Temesben birtokokkal látta el őket. Lam herceg kőfaragói is várépítésbe kezdtek. Visegrád, Budavár, Zágráb vára és Kurszánváros Óbudának nevezett városrésze volt munkájuk színhelye. Güjük nagykánt se hagyta nyugton a nyugati világ meghódításának gondolata s felkérte IV. Bélát, csatlakozzon hozzá. Minden gyermeke kánnak lehet a felesége és az elrabolt avar kincsek kárpótlásául egyötödrész zsákmányt kaphat az európai népektől. Béla király a pápától is kért segítséget várépítésre, de nem kapott. Pedig megírta: “Mi megtettük a kötelességünket, hogy megvédjük nyugatot, de senkitől sem kaptunk segítséget, csak szép szavakat. Lányaimat rutén hercegekhez és Lengyelország hercegéhez adtuk nőül, hogy értesülhessünk a tatárok terveiről. Befogadtuk a kunokat és fiunkat kun hercegnővel házasítottuk össze, hogy még a pogány hátországgal is védelmezzük a keresztény nyugatot.” 1258. március 15-én Budavárában a királyi tanács Ungika-Szojorgaktani levele alapján örömmel vette tudomásul, hogy a mongol törzsszövetségben lemondtak arról, hogy Magyarország is részt vegyen az új Égi birodalom hadjárataiban. Megtudták Ungikától azt is, hogy Magyarországot többé nem támadják, hanem inkább Dél-Kinában terjeszkednek. A királyi tanács tudomásul vette, hogy V. László a szakszini kun király lányát, Csépát vette feleségül, aki Magyarországra jövet Jászvásáron megkeresztelkedett a királyi családdal együtt. Csépát Magyarországon Erzsébetnek hívták. Édesapja Szakszin körül gyűjtötte össze a mongol törzsszövetségből hazatérő harcosokat és kézműveseket. Ebben segítségére volt Pósa András az új kancellár, aki összeköttetésben állott Ungika-Szojorgaktanival, kivel egyszerre voltak sámánképzésen Karakórumban. Itt a Csák nembeliek közül való Ungika, Ong lánya is, aki Toluj mongol herceghez ment férjhez. Az összeházasodási folyamat Möngge és Kubiláj uralkodása alatt meggyorsult. 1252-től Pósa András Fonyód és Homoródka útján újra fölvette a mongol uralkodóházzal a kapcsolatot.

Az ifjú Béla király 1226-ban, Szent István király napján átadta Kálmán hercegnek a Dráván túli területek kormányzását és Erdély kiskirályságát. Kálmán herceg nem sokkal ezután feleségül vette az ősi hiten nevelkedett Sikondát, egy Pósa nembeli nemes lányát. Ikergyermekeik születtek: a fiuk neve Csepel, a lányuké Homoródka lett. Homoródka, mint rimalány Budavárába került sámánkiképzésre. Jaák Géza csoportjában, mely 1235-ben ment Karakórumba, ő volt az ötödik. Karakórumból nem Füzesgyarmaton keresztül tért haza, hanem Pósa Andrással, a Magyarkai gyors-szekérjáraton. Fonyód után, az Ungikával folytatott levelezése alapján ő örökölte az Arvisura rovásokkal kapcsolatos tennivalókat. Mint Kelet ügyeinek ismerője, aranyasszony lett.

1246-ban újra rátámadt Frigyes -Homoródka följegyzései szerint a legyengült Magyarországra és győzött. De a harc végén leszúrták és vele együtt kihalt a Babenberg család. A gazdátlanul maradt Ausztriát a nőági rokonok felosztották. IV. Béla Stájerországot kapta, de az osztrákok fölkeltek Béla király ellen. A csehek az osztrákok mellé álltak. Béla király fia, István herceg így is győzött. IV. Béla azonban nem tudta kihasználni a győzelmet és békét kötött Ottokárral. Ottokár azt írta a pápának, hogy a meggyengült Magyarországot nem akarta legyőzni és kímélte Bélát. IV.Béla a tatárjárás után nagy erővel fogott hozzá Budavára megerősítéséhez.

Buda hegyén új várost épített. Atilla és Kurszán városa II. Endre uralkodása alatt kétszer is tűzvész áldozata lett. Még teljesen fel sem épült, amikor 1241-1242 telén a tatárok teljesen felégették. Györk kőfaragó sámán Budavárát 1250-re már lakhatóvá tette. 1256-ig az egész Várhegyet beépíttette és az esztergomi királyi palotát is át tudta adni az esztergomi érseknek. Ettől kezdve az ország fővárosa Budavár lett, a Várhegyen épült újabb kancelláriával. Abban a keleti ügyekkel foglalkozó részleg figyelme első sorban Kambalukra, a régi Parajdra épült, Peipinggel határos mongol fővárosra irányult. Az egész Várhegyet bástyákkal vették körül.

Lam herceg tárkányserege elhagyta a hegyi településeket és városlakó lett. Pesten már Taksony korában épültek vascipó raktárak, de most a kézművesek és a német polgárok kezdtek el nagyban építkezni. Aranyasszony szigetét a tatárjárás után Nyulak szigetének nevezték, mert a kézművesek régi szokásuk szerint itt is sok nyulat tartottak és azok ketrecükből kiszabadulva, nagyon elszaporodtak. Attól kezdve, hogy a Domonkos-rendi apácakolostor felépült, az Aranyasszony szigetét Szűz Mária szigetének nevezték. Régebben a királyi lak neve az Aranyasszony laka volt. Ide került Homoródka 26 éves korában, amikor Margit hercegnőt Veszprémből áthozták a Domonkos-rendi apácakolostorba, Aranyasszony szigetének ő lett az élelmezési ellátója.

A Veglia szigetén született kis Margitot, Istennek tetsző szolgálatra ajánlva, már 4 éves korában beadták a Veszprémi Aranyasszony kolostorba. Az elős időktől kezdve Homoródka gondoskodott róla.

Ottokár, akivel IV. Béla békét kötött, Margitot szemelte ki feleségének. Szülei nem is ellenezték volna ezt a házasságot, de Margit ellenállt szülei akaratának és haláláig, 28 éves koráig, ott maradt a zárdában. IV. Béla aztán az unokáját, Kunigundát adta feleségül a cseh királyhoz.

Atilla városa az István király által alapított székesegyházzal együtt elpusztult a nagy tűzvészben. Béla király már csak ezért is végleg Budavárába költözött 1249-ben. Pest városát ekkor kereskedők, kézművesek és német polgárok lakták. A Nyulak szigetén Béla király a palotája mellé rendházat építtetett a premontreieknek, bár ő inkább a ferenceseket kedvelte. Erzsébet húgával együtt a ferences szerzetesek harmadrendjébe tartozott.

Margit igen jó viszonyban volt a nála 2-3 évvel, idősebb Istvánnal. Az egyházi nevelők tudta nélkül mindkettőjüket Homoródka oktatta a rovásokra.

Csepel tárkányvezér 1252 késő tavaszán tartotta esküvőjét János magyarkai püspök leányával. Az esküvőre, mint nagybátyját, meghívta IV. Bélát is. De a királyi család nem akart odamenni. A király viszont nem sérthette meg az Árpádházat, ráadásul a meghívás a kancellárián keresztül történt. Végül betegségükre hivatkozva megkérték Homoródkát, hogy István herceget és a kis Margit hercegnőt, akik ott lesznek az esküvőn, tekintsék a királyi házaspár képviselőinek. A vendégek között ott volt Csadaj fia, Mocsi és több unokája, közöttük Büri. Ezek a fiatalok a magyarkai fejedelem udvarában tűrhetően megtanultak magyarul. Csepelt Möngge nagykán elismerte vele egy vérből származónak, éppen ezért képviseltette magát Mocsi és Büri hercegekkel. A kis hercegek egy szép fekete szemű ifjút ültettek a kis Margit mellé. Ennek a 15 éves kis hercegnek nagyon furcsa neve volt, ezért Margit elnevezte Bogárkának, a fiú meg Margitot tündérkének. Sok felköszöntő és ételvers után tánc következett. Margit először vonakodott táncolni, de végül engedett Homoródka és István bátyja kérésének és táncolni ment Bogárkával, meg a többi kis herceggel.

Bogárka elmondta, hogy Möngge nagykán nekiadta az ujgurok birodalmát, ahol az uruki-mani keresztény hit már régen államvallássá lett. Részben ez a magyarázata annak, hogy most eljöhetett a magyarkai uruki-mani püspök lányának az esküvőjére. De hozzátette: másik esküvőre is gondol és amint hazaér, megkéri a nagykán édesanyját, Ungika aranyasszonyt, hogy járuljon hozzá a házasságukhoz, mert ő annak idején Margitot szeretné az ujgurok fejedelemasszonyává tenni. Ez a szép terv tetszett Margitnak is. Nem tagadta, hogy a szülei ugyan az Istennek ajánlották fel, de azért már volt szó a királyi családban arról, hogy majd Ottokárhoz adják férjhez. Úgy tervezték, hogy majd magyarkai uruki-mani hiten fognak élni, de azért lelkiatyjuknak el fogják ismerni a római pápát is.

V. Istvánt még IV. Béla idejében megkoronázták, de az öreg király vonakodott a hatalmat átadni. V. István kun felesége sem a gőgös Mária királynőnek, sem Anna hercegnőnek nem tetszett. De a pápa révén István megszerezte a keleti országrész kormányzását és fegyverre kapott. Anna hercegnő Sárospatakon elfogatta Erzsébet ifjú királynőt, V. Istvánt pedig Béla király hadai beszorították Feketehalom várkastélyába. Családi ellenségei meg akarták V. Istvánt öletni, de Panyit István megmentette. Istyán Panyit seregével együtt Pest felé indult és apja seregét Isaszegnél megverte. Margit ekkor Fülöp érsekkel együtt közbelépett, és az apát-fiút egymással kibékítették. Közös erővel elfoglalták Szerbiát és Bolgárországot. Békét kötöttek Uros szerb fejedelemmel és István Katalin lányát feleségül adták az Uros fiához, Dragutin Istvánhoz.

István öccsét, Béla herceget a brandenburgi őrgróf leányával, Kunigundával házasították össze.

Béla király azon volt, hogy Ottokár kikosarazása után más férjet szerezzen Margitnak, de Margit kijelentette, hogy Csadaj egyik unokájánák ígérte a kezét, máshoz nem hajlandó férjhez menni. Ujgurföld királynéja akar lenni.

Margit makacssága miatt IV. Béla minden kedvezményt megvont az apácakolostor lakóitól. Amikor aztán Margit a saját társnőitől és a szüleitől kínoztatva meghalt, olyan gyorsan eltemették, hogy István bátyja még csak a holttestét sem nézhette meg. Január 18-án, a legnagyobb téli hidegben halt meg. Homoródka szerint majd megfagyott. Szülei nem voltak ott a temetésén.

Csadaj unokája, Bogárka egyszer meglátogatta Istvánt Erdélyben. István magával vitte az Aranyasszony szigetére. Bogárka meg akarta szöktetni Margitot, de ő nem állt rá: “szüleim még születésem előtt felajánlottak az Isten gyermekének, ezért én most már egész életemben csak neki szolgálhatok. De tízéves koromban neked tett ígéretem örökre hozzád köt”. István bátyjával együtt mindhárman csak zokogni tudtak.

Ungika-Szojorgaktani levélben érdeklődött Homoródka aranyasszonytól Margit felől. Azt a választ kapta, hogy IV. Béla és Mária királynő végső kétségbeesésükben Veglia szigetén a két Pósa jelenlétében felajánlották az Istennek születendő gyermeküket. A gyermek 1242. január 18-án született. Pósa Pál, a Párisban felszentelt pap, boszniai püspök nyomban megkeresztelte. A lányka keresztségben a Margit nevet kapta. Pósa Pál még az év őszén parancsot adott ki, hogy a kislány részére a Domonkos-rend felügyeletével építsenek egy apácakolostort. De ide csak később került. Veszprémben nevelték, itt tanult meg írni-olvasni is. Homoródka aranyasszony megtanította az Árpádház titkos rovására, a későbbiekben azzal levelezett V. Istvánnal. Csepely esküvője után a kis Margit bevallotta az anyjának, hogy örök hűséget esküdött Csadaj mongol fősámán unokájának. A dölyfös királyné erről hallani sem akart és a gyermeket betették a még nem teljesen kész Domonkos-rendi apácakolostorba.

IV. Béla és Mária Margitot 18 éves koráig össze akarták házasítani Ottokár cseh királlyal, majd más királyfiakkal is, de Margit csak a Krisztus menyasszonya akart maradni. 18 éves korában letette a szüzességi fogadalmat és kérésére Lam herceg vasművelői erényövet készítettek neki dobsinai kékleny-ércből. Amikor 1275-ben a Domonkos rend tartományfőnőkét jelentéstételre szólították fel, Marcellus, Béla király kedvelt embere Margitnak az apácasághoz való ragaszkodását misztikus természetűnek mondta. Szerinte Margit, Szent Erzsébetnek lelki rokona. A királyi család még Margit halála előtt, 1269-ben visszavont a zárdától minden adományt éppen úgy, mint a budavári Nagyboldogasszony templomától is.

Ennek az oka az volt, hogy a Nagyboldogasszony templom papsága éppen olyan uruki-mani keresztény beállítottságú volt, mint többségében a Domonkos-rend is. Ezért kellett az eltartásukról saját maguknak gondoskodniok Pásztó, Zebegény, Pentele, Kurszán-város és Keszthely régi férfi és női kolostorainak is.

V. István már 1271-ben a pápához küldött kérésére Fülöp esztergomi érsek és a püspöki kánon összeült Marcellus fráter jegyzőkönyvvezető segédletével, hogy a szentéletű Margit legendáját és cselekedeteit összeállítsa. Az összes tanúvallomásokat 1275-re már összeállították. Mivel Margit kérésére a volt leglelkesebb hívei Géza hercegnek a tatárjárás után hazatelepült családtagjai lettek. Az országot járva István kezdeményező lépést tett Margit szentté avatására. A gondolatnak igyekeztek a püspököket és az espereseket az ügy mellé állásra késztetni.

Az ügyben eljáró második bizottságnak Olimpiadosz asszony, Margit lelki nevelője elmondta, hogy a királylánynak olykor látomásai voltak, látta a Turul nemzetség ősanyját, meg a Napot és a Holdat együtt állani. Margit vallásos túlbuzgalmában gyakran megostoroztatta magát Szerennay Erzsébettel, Felvízi Szabinával, vagy Budaméry Erzsébettel. Az Árpád-család céltudatos ellenállásával akadályozta meg a nyugati királyi családokba tervezett férjhezadását. Jó képességű és alázatos volt, sokan szentnek tartották. Vele együtt lakott a kolostorban Anna hercegnő lánya, Margit és V. István Erzsébet nevű lánya. Anna lánya, Margit úgy tudta, hogy a Dobsináról való vasövet Detricus ispán készíttette Margitnak a Baján seregéből visszajött Ózd vitézzel. Ezt az Ózd vitézt V. István kereszteltette meg Miklósnak, Domonkos nevű fia a Lam herceg családjából származó Erzsébetet vette feleségül. Ennek az Erzsébetnek a lányát mindenki csak a másik nagyapjáról emlegette. Hont-Pázmány leszármazottnak mondták.

IV. Béla élete végén sem tudott megbékélni V. Istvánnal és családját nem a saját fia, hanem Ottokár cseh király oltalmába ajánlotta. Anna hercegnő lánya pedig az Atilla idejétől gyűjtött árpádházi kincsek javarészét magával vitte Prágába, vejéhez.

Béla király halála után az Árpádház oldalágai István uralkodásától várták az ország helyzetének jobbra fordulását. Bár István is alkalmazkodott, ugyanis a felesége Csépa felvette az Erzsébet nevet.

Ottokár cseh király nyomban IV. Béla halála után nagy sereget gyűjtött és csehekkel, osztrákokkal, brandenburgiakkal, de még sok más mindenféle nép zsoldosaival, hatalmas erővel tört be Magyarországra. De V. István a Rábca folyónál legyőzte és a seregét megfutamította. Utána a keletről beözönlő segítségét Bodon-Vidin bolgár város felé irányította és 1egyőzte a bizánci sereget is. Senki se számított arra, hogy Kubiláj kán édesanyja János pap és Baján vezér seregéből segítséget küld Kun Erzsébetnek. Dörögme régens, Güjük főkán, Ogulkájnis régens, Möngge főkán és Kubiláj császár ugyanis megengedte, hogy szükség esetén egy tömény harcost küldjenek segítségül. Így aztán 1270-ben 11237 főből álló jól kiképzett és a harcokban megedzett sereg érkezett V. István megsegítésére.

A mongolok IV. Bélát és V. Istvánt is megkeresték különféle házassági ajánlatokkal, de a római pápák mindig azt írták királyainknak, hogy ilyen ronda népséggel szóba ne álljanak. A pápa mindenáron Ottokár cseh királyt szerette volna a magyar királyi székben látni, de V. István serege erősebb volt. Bodun-Vidinnél Csadáj unokája, “Bogárka” is hősi halált halt. A porait tartalmazó urnát, mikor a hadak visszavonultak, Margit koporsója mellé helyezték.

Az Árpádházban uralkodó szellemi irányzatot az oldalági leszármazottak is hűen követték. Ilyen szellemű volt az Imre hercegtől származott Ungika aranyasszony is, aki Karakórumban képviselte hazáját. Leszármazási aranylapján ez állott.

Az Aranybulla kiadását követő bonyodalmak idején Bátka-Bolyk első lányát, Ungikát küldték Karakórumba. Ungika unokatestvére volt Andrási Katalinnak. Amikor Bátka-Bolyk felesége, Boly gyermekszülésben meghalt, Andrási Katalin lett Bátka-Bolyk felesége. Ő aztán Bolynak a leányát a rimalányok között neveltette fel. Ők voltak III. Béla legfőbb tanácsadói, Andrási Simonnal együtt.

A kis Ungika nagyon szerette III. Bélát. Béla pedig tündérkéjének nevezte az éles eszű, vidám kislányt. Uralkodásának kezdetétől, 1172-től figyelemmel kísérte Ung leányának a neveltetését. Nagyon örült, amikor látta, hogy a 9 éves Ungika már korábban megismerte a rovásokat és a latin írást és, hogy tisztában volt az Árpádház minden ágazatának leszármazásával is. Így aztán Ungika lassanként a legjobb ismerője lett a királyi kancellária minden bonyolult dolgának. Mindig ott volt a bugáti és karakórumi ötös sámáncsoportok összeállításánál is. Később a Kurszánházbeli Üröm vitézhez ment feleségül. Az 1200-ban született, szintén Ungika nevű kislányukat a családi hagyományok eszmei légkörében nevelték. III. Béla kancelláriájának a szolgálatára. Andrási Simontól kezdve mindig Árpád házi hercegeket képeztek ki. Ilyen volt az Imre herceg -Pósa nembéli Pósa Pál, a Kurszánházbeli Üröm vitéz, Zoltánházbeli Turcsi rimalány és a Csák nembéli Masa.

1210-ben az Imre herceg véréből való Pósa nembéli Gácsot küldték Karakórumba;

1215-ben Zernye rimalány ment a Zoltán nembeliek közül; majd 1220-ban Mohos vitéz, Deédesnek és Lam hercegnek a leszármazottja. 1225-ben a kis Ungika, mint Imre hercegnek, illetve a Kurszánháznak a leszármazottja harcolta ki, hogy Karakórumba küldjék. 1230-ban Imre herceg leszármazottai közül Pósa András ment Bugátba, majd innen Karakórumba. 1235-ben Jaák Gézát küldték a Csák nembéliek közül, Bajánnal együtt, aki az Árpádháznak Ágnes nembéli csoportjához tartozott. Ungikát nyelvtudása és rátermettsége miatt ott tartották Karakórumban. Később, amikor rangelső lett, Csingisz kán legkisebb fiának, Tolujnak lett a felesége. Mint rangelső végezte el a beavatottak Égi birodalombeli sámánképzését. Nagy örömmel várta Pósa András és Baján vitéz érkezését. Ezeket aztán a mongol hercegekkel együtt képezték tovább. Bajánt, mint Ungika -Szojorgaktani rokonát Möngge, Kubiláj, Hőlegü, Ariböke és Büdzsek herceggel együtt hadvezérré képezték ki.

Ungika -Szojorgaktani készségesen vállalta a magyar királyi udvarral való levelezést. Ennek itthoni nyilvántartója Turcsi rimalány és az édesanyja volt. Nagy csapás érte, mikor meghallotta, hogy a Csák nembéliek közül való Jaák Géza a mongol szekérposta egyik járatának megsemmisítésekor az öldöklés áldozata lett. De szerencsére Jaák Gézának és Pósa Andrásnak azonos tartalmú levelet adott át és így a Pósa Andrással küldött jelentése mégis eljutott IV. Béla kancelláriájába.

Ödögej halála után Batu kánt és Kadán herceget Ungika szavára rendelték vissza Karakórumba és megszüntették a Magyarországgal kapcsolatos tervüket. Erről Ungika futár útján értesítette IV. Bélát. Utána Karakórumban a nagyasszonyok összefogtak és Dörögme régenssége mellett Güjük hercegből neveltek új uralkodót. Güjük aztán már dél felé kezdett terjeszkedni. Az ő korai halála után Ogulkajnis lett a régens, majd utána Ungika idősebb fiára, Mönggére, vagy mongolosan Möngkére esett a legfőbb vezetők választása. Möngge halála után Ungika kisebbik fia, Kubiláj lett a nagykán. Az ő legjobb barátja az Árpád nembéli Baján volt. Baján haditervét Ungika is Kubiláj is helyeselte.

Az 1235-ben még csak húsz éves Baján nem volt hajlandó részt venni abban a munkában, amit a rovásjegyeknek három új betűvel való kiegészítése vont maga után. Így aztán Pósa Andrást kérték fel a Csadaj-féle terv végrehajtására. Ungika már Pósa Pál elbeszéléséből tudta, hogy a kis László király a rovások tanulása közben olyan jeleket is közbeiktatott, amelyekkel könnyebben ment az Endre, Béla és Levente Arvisura-másolatainak az olvasása. A Csadaj vezette beavatott sámánképzésen éppen ennek az alapján került szóba a rovásjelek sorának kibővítése. A nagy munkában aztán Pósa András is részt vett. Ő id. Pósa Pál és Pósa Gyula példájára vette fel a Pósa András nevet. A székelyek azonban a Lebédháziak szokása szerint inkább Endre néven emlegették.

Toluj feleségének, Ungikának, az ifjú asszonynak nagy szava volt az Ödögej halála után kialakult helyzetben. Meggyőzte Karakórumban Dörögme nagyasszonyt, hogy a nagy utánpótlási veszteségek miatt meg kell szüntetni a nyugat meghódítására irányuló terveket. Dörögme hallgatott Szojorgaktanira és a Nagytanácsban, mint régens gyakorolta a hatalmat.

Batu kánt megütötte a guta. Utána az unokája, Berka kán lett az Aranyhorda parancsnoka. Székhelyeit gyakran változtatta Bolgár, Ükeg és Szeráj között. Az Uralban abban az időben temérdek arany volt. Fejedelmi ismerősei rendszerint Berkának arannyal kedveskedtek. A kereskedelem központját Szoldiában állította fel. Hülegü, Möngke és Kubiláj idősebb testvére háborúba keveredett Berkával a Magyarka és Szoldia térsége körüli területi vitában és a harcban a legidősebb testvérük, Alan lett a győztes. Ebben a háborúskodásban a Magyarkai madzsarok nagyon sokat szenvedtek. Az elkeseredettek meghallották a magyarkai püspöktől, hogy IV. Béla újjáépíti a keresztény Magyarországot, ezért sokan útra keltek Magyarország felé. Átvonulásukat Ungika tanácsára Berka engedélyezte. Ezzel eleget tett IV. Béla kívánságának, hogy a háború okozta veszteségeket ne a nyugati telepesekkel, hanem a magyarok keleti rokonaiból pótolják.

Berka kán az Ungika tanácsára kezdte meg a kereskedelmet Balduin bizánci császárral is. Balduin görögöket és más nyugati kereskedőket irányított Szoldiába. Görög kereskedők telepedtek le Ukoka városnak Ükeg nevű kereskedőnegyedében, meg a szkíta városokban, Bolgában, Szerájban és Magyarka területén. Berka dél felé is kiterjesztette kereskedelmi kapcsolatait. Apja példáján okulva, aki a részegeskedésbe pusztult bele, lemondott az italozásról és mohamedán lett, de őseinek Égi Atyját is tiszteletben tartotta.

A baskírok zöme ekkor vette fel a mohamedán vallást. Kipcsák utódai közül nősült, az udvarában sok magyar tartózkodott. Azonban, ha valaki a IV. Béla királyságába akart menni, azt Ungika kérésére elengedte.

Nem helyeselte, hogy Temüdzsin temetésén a lovakat is és a szolgákat is lemészárolták.

Csingisz kán, azaz Temüdzsin utódai Csadáj fősámán vezetésével igazságosan megosztozkodtak a birodalmon. Berka kán az Etil, vagy ahogy ők nevezték, a Felső-Tigris vidékén, tőle délre pedig Alan (Alau kán) a perzsák földjén uralkodott. Barak kán országán, Bokharán keresztül érkeztek a sámánfogatok, a Balhás tó környékén pedig Kaidu volt az úr. Jugurisztánon át vezetett az út Karakórumba, ahol Ung vezér parancsnoksága alatt Ungratban volt a Magyarországból odaküldött lovasok kiképző tábora. Ordoszt (a besenyő Patót) a mongolok Tenduknak hívták. Itt volt az Égi birodalom papi központja. A Lop-nor felé Tangut kán uralkodott. Ott hun szokás szerint elégették a halottaikat. Egyes papi központokban az éveket ugyanúgy számították, mint nyugaton, de az Ibos napját vették alapul. Az uruki szerzetesek nem ettek húst.

Ungika feljegyzései között szerepelt többek között az is, hogy amikor a keleti tatárok urának, Argonnak a felesége, Bolgana fejedelemasszony meghalt, Bolgana utolsó kívánságát eljuttatták a Güjük és Möngke után hatalomra került Kubilájhoz, hogy családjukból adjanak a férjének feleséget. Kubiláj örült a kérésnek, mert jó barátság kötötte Argonhoz. A legszebb rimalányt, Kokacsint küldték Argonhoz, de a küldöttség a kánok háborúskodása miatt kénytelen volt visszatérni. Ezért kerülő úton indították útba a menyasszonyt, de mire odaértek, Argon meghalt. Ekkor Kubiláj parancsára az Argon fiához, Kazához adták feleségül. Kokacsin manysi királylány négykarélyos fejedelmi leány volt: az aranypajcáján turujsas, vadászsólyom, oroszlán és feliratos baraca, azaz pusztai tigris volt.

Kaza birodalma Kis-Örményországra terjedt ki, Szevasztó székhellyel. Uruki-mani keresztények, tatár alattvalók voltak. Bőségben éltek, szumír rendszer szerint gazdálkodtak. Kikötőjük Ajas, a görög Adana, a hettiták kikötője volt, de már csak kevés kasszu-hettita lakossal, mivel hajósaik mind szétszóródtak a nagy tenger kikötőiben. Élénk kereskedelmet folytattak a turkománokkal és Kazáriával, de nyugat felé Turkománia keleti részén keresztény, örmény, meg hithű görögök éltek. A Van-tó környékén volt az uruki keresztények szellemi központja. Nagy-Örményországnak Arzingában gazdag metropolitája volt. Hatalmas ezüstbányáiból sok ezüstöt szállítottak Kubiláj birodalmába. Ott volt még sorjában Moszul királysága a Bárisz hegységgel, lakói arabok, kurdok, jakobita és nesztoriánus keresztények; Susán-Bagdát szaracén kalifátussal és keszi város mellett Baszra kikötővel. Ezt valamikor Alau kán foglalta el. Kalifájuk csak kincseket gyűjtött, de Alau a kincsek közé szorította, s ott aztán éhen halt. A bagdadi kalifa még II. Endre uralkodása alatt, az Aranybulla kibocsátása után, ki akarta irtani a nesztoriánusokat és az uruki keresztényeket, de Sebők varga megmentette a keresztényeket, imádságának erejével megindított egy hegyet. Tadurisz kereskedelmi központnak is vegyes volt a lakossága. Itt még az uruki-mani kolostor működését is megengedték a tatárok.

Perzsia fővárosa, Szába volt az a hely, ahonnan a mágusok, az ordoszi beavatottakkal elindultak, hogy születésekor fölkeressék a 24 karátos nazirt, Gáspár, Menyhért és Boldizsár meg is találta a kis Jézust. Ezt így hallotta Kubiláj édesanyjától, Ungikától. Perzsia 8-as istenségű tartomány volt. A különböző szellemi áramlatok már csaknem teljesen szétforgácsolták, de az Égi birodalom most egybe tartotta. Jó módban éltek, de az adót mégis vonakodva fizették.

Kubiláj hírszolgálata beszámolt arról is, hogy IV. Bélával már nem lehet szövetséget kötni, mert a pápai lovagok, a johanniták ellepték és befolyásuk alá vették az országot. A királyi kancellária azonban továbbra is szívesen vette Ungika leveleit. Ezekből kitűnt, hogy a mongol-tatár hercegek házasságok útján szeretnék létrehozni a tervezett szövetséget. Erről IV. Béla a pápának is többször jelentést tett, hiszen a háta mögött a papság amúgy is beszámolt a pápának minden említésre méltó eseményről. A mongol hercegek közül Csadaj fősámán fia, majd unokája Csagatáj is felvette a kereszténységet, hogy így minden hírnek, adatnak birtokába jutva segítségére lehessen Kubilájnak. Kaidu birodalmában, Szamarkandban is működött ilyen intézmény. Barakkánnak a Pamír környékén hatalmas állatállománya volt, gyönyörű lovakkal. Tangutban és Tebetben Égi birodalombeli kolostorokat építettek és ezekben több mindenféle tudománnyal foglalkoztak.

Az új mongol vezetőség a telet a síkságon és annak melegebb városaiban töltötte, míg a nyarat a hegyi legelők közelében a hűs forrásoknál. Kör alakú sátraikat négykerekű szekereken vontatták. Bőségesen éltek hússal és tejjel. A pásztorok a nyájaknál voltak elfoglalva, az asszonyok pedig a jurtákban laktak a gyermekekkel. Étkezéskor először istenszobraikat kínálták meg, ezzel jelezve, hogy együtt élnek őseik szellemével és Nagitáj a földisten részt vesz mindennapi életükben is. Étkezés után mindig kancatejet ittak. Hadfelszerelésük kiválóan alkalmas volt a hadviselésre. Íja, nyila, kardja és buzogánya minden harcosnak volt. Sokan páncélt is viseltek. A harcban mindig a segédnépek csapatait küldték előre, kiemelve a mongol harcosokat, minden tíz harcos felett egy tiszt állt, tíz tized egy századot, tíz század egy ezredet, tíz ezred pedig 1 töményt tett ki. Ugyanilyen volt a 24 hun törzs szövetségének a hadiszervezete is.

Gyilkosoknak nem irgalmaztak. Kis lopás büntetése 7 bot volt, nagyobbé már 17 bot, 27, 37 stb. lehetett, 107 botütésig. Lólopást már karddal való kettévágással lehetett büntetni. Állataikat bélyeggel látták el. A juhnyájakat Égi eredetű pulikkal őrizték.

Gyermekeiket már kiskorukban eljegyezték. A holttesteket megégették és poraikat vagy a folyóvizekbe szórták, vagy széthintették a szélben. A vérszerződést esküvel szentesítették.

Ungika javaslatára Szamarkant és Karakórum után egy központi fővárost is építettek a széki hun Parajd helyén. Kubiláj az új fővárost az ő háziistene után Kambaluknak nevezte. Az Ungika által kiképzett Homoródka erről a korszakról még az alábbiakat jegyezte fel:

Tenduk papi városban valamikor János pap uralkodott. Örökös magyarországi mellőzése miatt a tatárokkal együtt a mongolok világuralmi törekvéseihez csatlakozott. A Kubiláj elleni lázadás elfojtása után Tendukban Kubiláj lett az úr. Ott maradt János pap fia, György keresztény pap, meg a Tendukban meghúzódott magyarok csoportja és később György utódai is. Tenduk volt a mása Gógnak és Magógnak nevezett atlantiszi országnak. Itt Ungnak és Mogulnak nevezték. Mégpedig Ungnak a Góg utódait, Mogulnak a tatárok utódait azonosították.

Tendukban és Szindacsu városában mindig számos kézműves ordoszi élt. Ha földrengés pusztított Kathajban, vagy a Hoanghó mentén, ők hozták helyre a városokat és más településeket.

Kambalukban volt Kubiláj palotája, parkjában fogolymadár tenyészettel. Ezeket télire teveháton melegebb vidékre szállították. Sandu várost Kubiláj építtette fel márványból, egy földrengés után egy vadaskert közepén. De évente csak három hónapig lakott itt. A város halottidézői egy-egy évre mindig előre megjósolták a várható eseményeket. A Bálványhegyi kolostorok szerzetesei ilyenkor lenyírt szakállal, hajjal, szép színes öltözékben, de böjtöléssel ünnepelték az égieket. A harcosok és kézművesek azonban a palota lakóival együtt nagy vígsággal tartották meg a nyári ünnepet, hálát adva a bőséges aratásért.

Unoka öccse, Nanaj fellázadt Kubiláj ellen, de Kubiláj 48 tömény lovast és 10 tömény gyalogost vezetett a keresztény Nanaj 10 tömény fős serege ellen és legyőzte Nanajt. Lópokrócban forgatták és dobálták haláláig. A győzelmi ünnepen megcsókolták a Bibliát, a Koránt, a Talmudot és az Arvisura rovások kegyhelyén Szagamóni Borkan aranymondásait. Minden 100 ember parancsnoka ezüst táblát, az ezer ember vezetője egy aranyozott táblát, egy tömény parancsnoka pedig aranytáblát kapott és a seregvezérek egy-egy aranynyilat. Tíz tömény parancsnoka aranytáblát kapott oroszlán és sólyom-turujsas díszítéssel, a másik oldalán a karnaki Nap és az uruki Hold jelképével. Ungika kijelölése alapján kétévenként Ungrat törzsbeli lányokat vezényeltek a kambaluki palotába. Ezeket a lányokat Kubiláj adta férjhez nagy tisztességgel. Kubiláj 85 évig élt, fehér bőrű, kék szemű, alacsony ember volt, mint az édesanyja. Első szülött fia, Dzsicsen meghalt még Kubiláj életében, annak a fia, Timur lett a Kubiláj örököse. Kubilájnak négy feleségétől 22 fiúgyermeke született, de az ágyasaitól is volt 25 fia. Közülük hét királyságot kapott, azonban a többi is, mind a 40 vezéregyéniség lett. Életének legnagyobb öröme az volt, amikor a mongol törzsszövetség elfoglalta a Szumírföldet és Babilont. Ebben Gilgames égi hatalmának a diadalát látták. Kubiláj a Kr. utáni 1255. évet “diadalmas év”-nek nevezte.

Kubilájnak két nagyvezére volt: Baján és Mingán testvérek. A testőrség parancsnokát Kujukcsinnak hívták. Az ő ezredesei voltak a szelindekek őrzői. Ezek egy-egy tömény testőrség felett rendelkeztek és 1-2 pár szelindek őrzése volt rájuk bízva. Ha Kubiláj trónon ült, mellőle jobbra is, balra is tíz-tízezer kujukcsin-testőr indult el 5-5 ezer szelindekkel. A síkság közepéig szelindek falkák között haladt a császár az anyjával együtt. A szelindekek aztán medvék és szarvasok után vetették magukat.

Baján és Mingán kötelessége volt októbertől március végéig napi ezer vaddal ellátni a Kambaluki udvartartást. Fürjektől és halaktól a Hokjen-Fokjen népek kötelessége volt gondoskodni.

Márciusban Kubiláj Bajánnal együtt fölkerekedett és elindult délre, kétnapi járóföldre a Nagyvíz felé. Vittek magukkal egy tömény solymászt 500 vadászsólyommal, 500 kerecsennel és ölyvekkel. A zsákmányt minden este bemutatták a császárnak. Testőrként Kubilájt 10000 lovas, azaz egy tömény kísérte. Az őrzők kettesével haladtak, vadászat közben síppal és csuklyával fölszerelve. Ha Kubiláj fölbocsátott egy madarat, az emberei figyelték. Vissza is hívhatták, de ha veszélyben volt, egy másik sólymot küldtek a segítségére. Minden sólyomnak a hátára egy kis táblát erősítettek a parancsnok és őrzője nevével. A sólyom lábán lévő gyűrűn a madár neve és életkora volt feltüntetve. Ha elszökött sólymot fogtak, azt visszaszolgáltatták a felügyelőjének.

Amennyiben valaki nem vitte vissza azt, mint rablót, a 24 bíró valamelyike megbüntette.

Mingán rendszerint a legmagasabb dombon tartózkodott egy zászlóval, így a tulajdonosok nála megtalálhatták a hozzá beszolgáltatott sólymot, vagy kisvadat. Így haladt a császár minden nap 2 napi vadászföldre, 2 pár elefánt hátára szerelt díszsátorban, melynek a bélése arannyal átszőtt selyem volt, kívül pedig a Gilgames-féle oroszlánbőr díszítette. Madarászat közben Bajánnal megtárgyalta a Kathajtól délre indított hadjáratok dolgát. De ha közben észrevettek valami nemes vadat, akkor Kubiláj a sátor ablakán kibocsátotta kedvenc sólymát és gyönyörködött a küzdelemben.

Baján és öccse, Mingán előbb Bugátban tanult, majd, mint rangelsők, Karakórumba kerültek. Ott megtartóztató életet élve, kiváló vitézekké fejlődtek. Bajánt csak a vitézi élet érdekelte, Mingánt azonban olyasmik, hogy Kathaj hegyeiben kibányászott fekete kövek lángra kapnak és a közös fürdőket lehet velük fűteni. Minden lovas köteles volt hetenként háromszor megfürdeni a közös fürdőben. Mingán a mongol előkelőség részére olyan lakásokat épített, melyekben fürdőmedencék és izzasztók voltak.

Baján még elsőéves sámánképzős korában javasolta Ödögejnek, hogy a szokásos fémpénzek helyett a Kínában használatos papírból készíttessen díszes pénzeket. Ezek azonban 1256-ra nagyon elhasználódtak. Ezért Kubilájnak újabb papírpénz kibocsátását javasolta. Baján első cselekedetei közé tartozott, hogy gabonaraktárakat állíttatott fel a meghódított területeken. Ezzel az éhínségnek elejét vették. Akik éhségükben császári gondoskodásként friss cipót kaptak, Kubilájt jótéteményéért istenként tisztelték. Minden hadművelet előtt csillagjóshoz fordult tanácsért. Ezrekre menő csillagjóst tartottak: keresztényt, babilonit, kathájit, vagy szaracént. A csillagjósok Mingán hivatala révén még ruházatot és fizetést is kaptak.

Ilyen előzmények után indította el a legyőzhetetlen Baján a hadjáratait Dzsodzsu, Tainfu, Akbaluk, Kunkun, Kendzsefu, Akbalek-Manszi, Kanli, Szindefu, Zipangu, Karadzsou, Zaranden, Vocsan és Mien ellen. Ezekben a hadjáratokban részt vettek a Kubiláj fiai is. Möngke annak idején eredménytelenül hatolt be Tebetbe, de Baján legyőzte Tebetet. Kubiláj utasítására hadvezérképző rajcsúrt szervezett, ahol a Csingisz kán utódokat képezte ki hadijátékokon hadvezérekké. Így dolgoztatta ki Amin-Amu herceggel, a saját fiával Kandzsigu, azaz Hanoj meghódításának tervét is. A tervet meg is valósították, behatoltak Kis-India területére. Ugyanígy képezte ki Mangaláj, Hügecsi és Kogancsin hercegeket, a Kubiláj fiait is, majd a kis Timurt és Eszentimurt, Kubiláj unokáit. Szoros kapcsolatot tartott fenn IV. Bélával, de főként István herceggel. A kis magyar király kérésére kitűnően képzett önkéntes lovasokat és hadi iskolát végzett töményvezéreket küldött a kis Istvánnak is, meg Kun Lászlónak is. Ögödej fiaival előbb csak eljátszatta Jacsi-Kunmint és Szindefu meghódítását, de aztán Köden herceg több tartományt meg is hódított. Mien tartomány elfoglalásakor az egész oktatási intézmény részt vett a hadvezetésben és Baján csak a helyszínen hagyta jóvá a hadműveleteket. Mindehhez természetesen sok pénz kellett, de a Baján javaslatára kibocsátott papírpénzt az egész birodalomban mindenkinek el kellett fogadni. A kiképző táborból még női hadvezérek is kerültek ki, köztük Aidzsaruk hercegnő, akit az apja nem engedett férjhez menni, mert, mint sorozatos győzelmeket arató vezérnek, több hasznát lehetett venni. Ilyen híres hadvezér volt még Abaga-Beidu, Hülegü leszármazottja is. A hadvezérképzés kiterjedt még az útépítésre is. Baján minden tartományban megépíttette a hadiutakat. Kambalukból 34 út vezetett a tartományokba. Ezeknek a sorsát a 12 hadvezér irányította.

Minden tartománynak volt külön főbírája. A tartományi intézmény vezetője kinevezése alkalmával egy arany táblát kapott Kubilájtól. Az ő dolguk volt az adószedés is. Ez a Szieng a legfelsőbb udvartartást jelentette a Thaijal együtt. A 34 út mentén minden lófutásnyira egy-egy Dzsam-ot telepítettek, ahol királyi kényelmet biztosítottak a gyorsfutároknak. Ezeken a postaállomásokon összesen 200-200 ló állott tartalékban. A sivatagban is minden 2 lófutásnyira volt egy-egy Dzsam. Ezeken az állomásokon összesen 200 ezer ló állott készenlétben a küldöncök, a futárok számára. A Dzsam-ok között 8-8 sík helyen 40 házból álló települést tartottak fenn, belterjes állattenyésztéssel. Ott laktak a kengyelfutók. Az egész birodalomban egy tömény, azaz tízezer Dzsam épült, nyolc tömény kengyelfutó-településsel. Lakóik mongol vezetés alatt szaracénok és a 24 hun törzs szövetségébe tartozók voltak. Egy-egy futár 3-6 felesége és azok gyermekei is. Főként kölest és rizst termeltek. Földet a Kubiláj parancsára nem volt szabad parlagon hagyni. A kengyelfutók szolgálatban széles övet viseltek és az övön csengőt, hogy a másik Dzsam már messziről meghallja a gyorsfutár érkezését. Minden helyen pihent szolgálatos hírvivő várta a gyorsfutár érkezését: Sürgős esetben éjjel fáklyás gyalogkengyelfutó rohant a lovas hírvivő előtt. Testük hánccsal volt körültekerve. Sólymos táblát vittek magukkal, ez jelezte a sürgősséget.

Folyóknál kompok és csónakok, a Szeráj-tenger (Káspi) mellett pedig hajóállomások várták a hírvivőket. Ezek a települések mind adómentesek voltak. Ha valamelyik tartomány ura elemi csapást jelentett, Kubiláj adóelengedést rendelt el. Száj és körömfájás esetén néha az egész állatállományt kicseréltette. Adóhivatala előtt egy táblán ez a felírat állott: “Isten ellen való vétek a bajban lévőt adóztatni. Segítsünk mindenkin!” Mingán hadvezér volt az Építmények ura. Az ő tanácsára Kubiláj elrendelte, hogy az utak mentén minden három öl távolságra fákat ültessenek, a sivatagokban meg szárazságtűrő fákat telepítsenek. Ezeket a Dzsam népe köteles volt időnként megöntözni. Mingán szerint a birodalom köteles minden évben fát ültetni. Ennek még Kubiláj is eleget tett: udvartartása azt mondta, ezért él olyan sokáig. Sok helyen szőlőt is ültettek. Kathajban rizst termeltek és abból bort is készítettek. Olyan helyen, ahol mohamedánok laktak, a Dzsam közelében kötelező volt szőlőt ültetni, hogy a lovas futárok és a kengyelfutók, ha bort nem is ittak, kifacsart szőlőlevet ihassanak. A sokféle ivóvíz ártalmát így kerülték el. Aranyasszony (augusztus) havának 28-ik napján az egész birodalomban kancatejet kellett önteni a fák alá az Istennek és a szellemnek szánt áldozatul. Utána Kubiláj is kancatejet ivott és három hónapig Sandauban maradt. Ezalatt a halottidézők jósoltak neki. Boszorkánymesterei hívták a démonokat és azok engedelmeskedtek neki. A varázslót baksisnak hívták. Kubiláj aztán a téli hónapokra elhagyta nádpalotáját, elbúcsúzott márványpalotákban lakó külföldi vendégeitől és visszatért Kambalukba a fővárosi elefántos palotájába.

Kambaluk Kathaj tartományban, a széki-hun Parajd-Peiping helyén épült, a huni folyó partján. Mingán 8 lófutásnyira (kb. 8 mérföld) négyszög alapú területre tervezte meg. Fallal vétette körül, minden oldalon kapuval, a falakon kívül vizesárokkal. A falak mentén belül mindenütt őrség, de tőlük befelé 6 lófutásnyi négyszögben újabb fal épült, de most már 3-3 kapuval. A falak itt tíz lépés magasak voltak, fehérre meszelve, mellvédekkel és lőrésekkel. A sarkokon egy-egy palota állt 8 töményt kitevő őrséggel. Még beljebb egy-egy lovaglásnyira újabb fal emelkedett 8 palotával a hadfelszerelés céljaira. Elöl öt, oldalt egy-egy kapuval, összesen tehát 8 kapuval. Ezek a falas kapuk így ismétlődtek és legbelül állott Kubiláj csodálatos palotája, észak és dél felől tíz lépés magas márványemelvényen. Kelet és nyugat felé üres tér volt. A feljáratokat 2 lépés magas fal szegélyezte és az egész palotát két lépés széles márványterasz vette körül. A palota falait arany és ezüst lemezek borították, sárkányok és a 24 hun törzs szent állatainak véseteivel. A mennyezetet arany és ezüst festmények díszítették. A palota fogadóhelyiségeiben elfért hat-nyolcezer ember, de volt a palotában 400 kisebb terem is. Mindezek Mingán építész-tervező tehetségét dícsérték. A tető külső része többféle színűre volt festve, lakk borítása meg mint a kristály csillogott. A palota kincstárában aranytömbök, ezüstrudak, gyöngyök, aranytáblák garmadával, drágakövek egész raktára. Feleségei és ágyasai külön-külön elhelyezve. Az édesanyjának meg külön lakosztály van fenntartva, ez az Ungika birodalma. A palota belső udvarán parkok, gyümölcsösök, értékes ritka állatokkal. Az utak egy lépés magasságúak, hogy sárosak ne lehessenek. A belső palota egyik sarkán a Nagymedve csillagkép volt a márványfalra aranycsillakokkal kirakva. Előtte egy halastó, tele hallal. Kubiláj ugyanis anyja tanácsára sok hallal élt, mert a fehérhús fogyasztása meghosszabbítja az életet.

A tóba egy folyó ömléött, ebből ittak a vadaskert vadjai is. A tavat állandóan tisztogatták és az onnan kikerülő földbe fákat ültettek. A fák között az utak kéklő kövekkel voltak kirakva. Az örökzöld fákról ezt az udvart Zöld udvarnak hívták. A domb tetején egy zöldes színű palota emelkedett. Hasonló palotát emeltetett Kubiláj a legkedvesebb unokája, Timur kishadvezér számára is. Timur Bajánnak is, Mingánnak is a legkedvesebb tanítványa volt. Kambaluk a Nuni folyó partján teljesen új építmény volt a régi Parajd-Peiping helyén. Lakóinak túlnyomó részét a folyón túl újjáépített Taidu városába költöztette Kubiláj. Ezzel megszűnt a múlt. A megbízható lakosokat ellenben meghagyta a régi városban.

Kambalukban jelentették Kubilájnak a Béla birodalmából érkezett híreket. V. István, Béla király fia 1272. augusztus 6-án, 33 éves korában elhunyt. Velencei származású papok lassan ölő méreggel itatták meg. Halálát sem a beginák, sem a csepeli sámánok nem tudták megakadályozni. Utolsó útja Csepel szigetére vezetett, ahol Panyit hadvezérrel megbeszélte, mit kell tenni fia támogatására. Holttestét a beginák kolostorában ravatalozták fel és az Árpádházi örök menyasszony mellé temették, vörös márvány koporsóban. Ők mind a ketten a Gilgames házzal való házassági kapcsolatok fenntartása mellett voltak. Margitnak megtiltották a szülei az ilyen házasságot, de István a szakszini Erzsébetet vette feleségül. Két fiuk született: László és András. Katalin lányuk Dragutin István szerb királyhoz, Mária II. Anjou Károly nápolyi és szicíliai királyhoz, Anna II. Andronikosz görög császárhoz, Piroska pedig ahhoz az Argyas nevű kun fejedelmi ifjúhoz ment feleségül, aki Béla birodalmának megsegítésére a mongol törzsszövetség támogató csapatait képezte ki. András herceg az Argyas húgát, Derzsikét vette el. Több gyermekük született, de azokat III. Endre papsága nem ismerte el. Erzsébetnek a nevét soha senki még csak szóba sem hozta, legfeljebb apácaságát emlegették. Zavis cseh főúrhoz ment aztán feleségül. Egyedül ő tartott ki az uruki-mani hit mellett. Megmaradt az Ungika által annyira becsült ősmagyar hiten. Amikor Kapronca vára megtudta, hogy a királyt megmérgezték kitűzték a béke fehér zászlaját és mellé tették a fekete gyászlobogót is, annak jeléül, hogy a gyászra való tekintettel nem háborúskodnak tovább. A tízéves fogoly gyermeket szabadon engedték. Nevelését Panyit vezérre és az Árpádház kurszánvári esperesére, Domonkosra bízták. 1273. szeptember 3-án megkoronázták és a mongol törzsszövetségben szokásos módon kiskorúsága idejére az anyja, Kun Erzsébet lett mellette a régens. Erzsébet a nádor mellett vett részt az ország ügyeinek intézésében. Ungika, a Csák nembéli édesanya és fia, Kubiláj császár élete végéig érintkezésben állott a budavári kancelláriával. Ott 1267-től kezdve folytatódtak a nemesítések. Elsősorban a várjobbágyok kerültek be a köznemességbe, amihez az is hozzájárult, hogy a Csák, Pósa és Lam nembéliek, meg a többi Árpádháziak lassankint összeházasodtak a várjobbágyokkal.

Ennek a nemességnek az érdekében hozták törvénybe, hogy az új kancellárt mindig az ősi Csák és Aba nembéliek közül kell felváltva választani. Az idegen érdekeket szolgáló vendég főurak törekvéseinek ellensúlyozására öten is megírták a nemesség kialakulásának történetét: Csák Máté, Pósa András, Bebek Árpád, Apor Géza és a székely Kézai Simon. Határidőnek az uruki-mani 1300. esztendőt tűzték ki. A kancalláriában tehát a Csák, a Pósa, a Lam és a Géza, valamint az András nembéliek közül egy-egy nemes ifjú hozzáfogott a “tíz nyíl” szövetség történetének megírásához. Ekkor és ennek kapcsán erősödött meg a köznemesség. Legelőbb a palóc Pósa András készült el a feladatával. Neki rendelkezésére állottak a honfoglaláskor meghalt Cicás rimalány és Gűrűfű sámán jegyzetei a palócok honfoglalásáról és Barkó vitézeinek a tetteiről. Szinte csak másolnia kellett ezeket a rovásokat. Kézai Simonnak, Kun László legjobb barátjának azonban a kiskirály tervei szerint más oldalról is ki kellett emelnie a honfoglalás bizonyos eseményeit. Kézai Simon nyíltan megmondta: a várjobbágyok szegény nemesek. A királyhoz folyamodtak és a király adott nekik a maga várföldjeiből. Ez aztán kihatott az egész országra.

Az Árpádházi nemesség mindig a király mellett állott. A vendég német, francia, olasz és egyéb nyugati főurak azonban 300 éven át inkább a pápaság és a Nyugat felé húzódtak. A peres ügyekkel foglalkozó kancelláriai részleg 1272. szeptember 3-án azt írta Trau városának, hogy a város Gutkeled Joachim bánnak engedelmeskedjék. Azok a nemesek, akik valamikor V. István hívei voltak, de Egyed mester és társai, meg Kun Erzsébet ellen fogtak fegyvert, most az asszony bosszúja elől Ottokárhoz futottak. Országhű emberekből új javadalmakért árulók lettek. Ottokár cseh és német csapataival az országra tört. Öldökölve, pusztítva elfoglalták Győrt, Pozsonyt, le Pannonhalmáig. Nyitra is a németek kezére került. A templomba menekült lakosságot sem kímélték, még a csecsemőket is falhoz csapkodták. Ottokár az árulók bíztatására tervbe vette az egész ország meghódítását. Csapatai azonban Pannonhalmánál nem tudtak tovább jutni. Most a pápa volt az, aki akcióba lépett, mégpedig Anjou Károly érdekében. Ez fékezőleg hatott a főurak torzsalkodására is és az ország nem szakadt darabokra. De Ottokár megtorpanásában része volt annak is, hogy megjelent a színen Anjou Károly veje: Habsburg Rudolf római király is. 1272. őszén a királyi udvar jelenlétében cseh-barátsággal vádolták meg Macsó-Bosznia hercegét, s a vége az lett, hogy az ott levő Kőszegiéket legyilkolták. Utána nem Árpádházból való utódokkal töltötték be az Ozorai, Sói, Boszniai, Macsói, Barancsi és Kucsói bánságot. Kőszegi Henrik került a Sói és Ozorai bánság élére. Az 1273-74-ben kirobbant cseh-magyar háborúban Gutkeled Joachim bánt megfosztották hadvezéri tisztségétől és Csák Péter lépett a helyére. Az a Csák Péter, aki a “12 nemzetséges” Csák nembéliek támogatásával győzött a polgárdi csatában. Gutkeled Joachim bukása után Szakszin egy tömény íjászt vezényelt a kiskirály védelmére. Az új vezér 1276. Gödölyetor (május) havában indult el Szakszinból és a jászvásári töménnyel meg a kunokkal egyesülve visszafoglalta Ottokártól, a Magyarországtól elvett összes várakat és városokat.

A németországi árnyék-császár helyébe 1273-ban Habsburg Rudofot, a “Koldustarisznyát” választották meg császárnak, de Ottokár nem akarta elismerni az ő császárságát. Ezzel a dölyfös cseh király két tűz közé került. 1276. november 21-én megütközött az egyesült Habsburg Rudolf, Csák Péter-féle haddal, de a csatát elvesztette. A békeszerződésben megígérte, hogy a Csák nembéliek trencséni várait is visszaadja. Gutkeled Joachim csoportja pedig a Kőszegiek várait is visszakövetelte. Mire 1277-ben IV. László elérte nagykorúságát, mint győztes király kötött szövetséget Rudolffal. Ottokár bíztatására az erdélyi szászok 1277-ben a magyarok gyengítése végett Gyulafehérvárra törtek. Ottokár a krakkói Boleszláv herceget is megnyerte szövetségesének, majd egyes német hercegek is a Koldustarisznya ellen fordultak. A pápa egyházi átkot mondott Rudolf ellenségeire. De neki minden reménysége a magyar szövetség volt.

A csehek lassan közeledtek. Biztosak voltak győzelmükben. Amikor Baksaffi György portyázóival találkoztak, akkor tudták meg, hogy Rudolf nincs egyedül. A döntő csatában a németeket Rudolf, a magyarokat Csák Máté nádor és Gutkeled István bán vezette. Csák Péter a tartalék felett rendelkezett. A királyi zászlót Rozgonyi bán zászlóvivője emelte magasba. A cseh-morvák és lengyelek “Prága” szóval, a német-magyar seregek “Krisztus” csatakiáltással indultak harcba. Csák Máté nehézfegyveres hada francia módra volt felszerelve, de Gutkeled István serege nyíllal harcolt, úgy záporozták nyilaikat a csehekre. Ottókárnak sikerült Rudolf első vonalbeli csapatát megfutamítania, de amögött Rudolf második seregével találta szemben magát. Rudolf leesett a lováról és pajzsát magára terítve védte az életét, amíg egy fegyverhordozója újra lóra nem segítette. Ekkor ismét a csatába vetette magát. Közben megérkezett a szakszini és moldvai tömény. Azok aztán teljesen tönkreverték Ottokár tartalék seregét. A cseh-morva és lengyel tartaléksereget pedig Csák Péter és a kunok semmisítették meg. IV. László seregei már visszafelé tartottak, amikor Ottokár seregének maradványát oldalba kapva a Morva folyó felé szorították. A cseh sereg szétbomlott, fáradt lovával Ottokár is elbukott. Leverték a sisakját. Megmondta, hogy kicsoda, de az osztrákok megölték, még a holttestét is összeszúrkálták. Annakidején IV. Béla szüntelen kérte a segítséget a pápától a mongol vész ellen, hiszen az oroszokat már leigázták és Kunországot is ellenőrzésük alá vették. 1240-től Magyarország volt az, aki Európát védelmezte a mongol törzsszövetség ellen. A mongol hercegek, mint kérők is megjelentek IV. Bélánál, de Mária királynő unszolására elutasította azt a tervet, mely “Béla király birodalmát” a tatár szomszédságban tűntette fel. 1240. után nem volt hajlandó Nyugat ellen hadbalépni. A győztes kunok hadizsákmányt követeltek. E körül közöttük is zavargások törtek ki. A zavargók megfékezésére Csák Máté nádor vállalkozott. A szakszini kunok megütköztek ugyan vele, de nem akartak testvérháborút.

Más eszközhöz folyamodtak: magukkal vitték Kun László öccsét, András herceget és egy összeroncsolt vitézt András ruhájába öltöztetve ráfogták, hogy az a király öccse. 1278. őszén a Kőszegiek, sorozatos mellőzésük miatti sértődöttségükben behozták az országba IV. Béla legkisebb öcssének, Istvánnak a fiát, András herceget. Ezt az Andrást sem IV: Béla, sem testvérei soha nem ismerték el rokonuknak. A Pósa nembélieknek azonban megmutatták a hátán az Árpádháziakat jellemző here alakú anyajegyet. Az új királyjelölt 1265. március 3-án született. Az apja 1271-ben tette meg örökösévé. Velencében a Morinó család nevelte a királyságra. A morvamezei csatával Magyarország megszabadult ugyan a hatalmaskodó Ottokártól, de ahelyett újabb veszedelem szakadt az országra: tovább folyt a főurak pártoskodása. Erzsébet királynét kiszorították a hatalomból, pedig a kunokat ő tudta legjobban féken tartani. A tartományurak még a király ellen is hadba indultak. A gyulafehérvári német lakosság a szászok bíztatására feldúlta a püspöki palotát, a levéltárakat és könyvtárakat, majd a templomot is rágyújtották az odamenekült magyar lakosságra. Habsburg Rudolf is becsapta a kunokat. Emiatt azok is állandó veszedelmet jelentettek folytonos zavargásaikkal. Rudolf azt mondta róluk: megborzadt előcsapataiktól. A kun portyázók ugyanis cseh harcosok fejeivel rakták körül a sátrát. Sem IV. Béla, sem V. István nem tudta keresztülvinni a kunok széttelepítését. Ezt a feladatot még a Csák nembéliek sem merték vállalni, egyebek között azért sem, mert Erzsébet királyné legmeghittebb embere, Miklós esztergomi érsek is az erkölcstelen kunokkal barátkozott.

III. Miklós pápa, aki meghitt viszonyban volt Anjou Károly nápolyi és szicíliai királlyal, Magyarországot a IV. Lászlóhoz nőül ment Anjou Izabella hazájának tekintette, de sokra becsülte az Árpádháznak a vallási élet megszilárdításában szerzett érdemeit is. Ezért Fülöp fermói püspököt küldte ide a kun kérdés rendezésére. De az ország ellenségei azt is hírül vitték Rómába, hogy maga a király is kun módra él. A püspök a pápától kapott parancsnak megfelelően azzal kezdte, hogy a koronát a magyar királyok, mint hűségjelet kapták a pápától, a király tehát köteles a kunokat megkereszteltetni és széttelepíteni.

Erre viszont a királyi tanácsban azt mondták, hogy a Szent Istvánnak küldött koronát a belső kör szabályozó kivételével I. Péter visszavitte Rómába és az ott elkallódott. A későbbiekben használt koronát Szent László király szereltette össze a Gilgames-féle, a bizánci és a római királyi korona maradékából. Ezzel a hármas koronával a magyarok nem egyfelé, hanem három irányban vannak kötve. Ettől függetlenül maguk is úgy érzik, hogy a kun kérdést csakugyan rendezni kell. Összeült a királyi tanács és a kun töményvezérekkel egyetértve megalkották a második kun törvényt. Eszerint a kunok két-két töményenként a Duna, Tisza, Körös és Maros közén, az ordosziak és a Mari birodalombeliek pedig a Temes folyó környékén telepednek le, az elhalt magyar nemesek és várjobbágyok földjén. Az ottani magyar törzsszövetségbeliek birtokcserével kapnak kárpótlást. Lam herceg birodalmában a félig magyarok Bellény, Bellér, Gesztete, Kuntapolca és Uraj községben telepedtek le. Lovastöményük a Gömörvári tömény volt. A kun urakra és nemesekre a hadkötelezettség ugyanúgy vonatkozott, mint a magyar törzsszövetség nemeseire, de ők is ugyanazt a szabadságot élvezték.

A kun nem tarthatott magánál keresztény foglyot, de a külföldön szerzettet megtarthatta. Kunt nem lehetett rabszolgának eladni. Székelyek mellett kunok is teljesítettek szolgálatot a határipánságok területén. Gályarabságra nem volt szabad hurcolni őket. A kun kérdés megbeszélésén Fülöp püspök is részt vett, majd utána Budán zsinatot tartott. Azon az egyház megtiltotta a világi fényűzést, tiltotta a papoknak a korcsmatartást, rablást, verekedést, halálos ítélet kimondását, vagy végrehajtását, kardviselést, bőség esetén helyettes alkalmazását és azt, hogy nőkkel együtt lakjanak. A szerzetesek életét is megszigorították. Intézkedett a zsinat az egyházi birtokok védelméről is. Az izmaelitákat és a zsidókat megkülönböztető jellel kellett a ruhájukon megjelölni, pénzügyi hivatalokba nem kerülhettek. Kun Lászlót 17 éves korában az egyház kiátkozta, mert Anjou Izabellát, akit ősi szokás szerint Erzsébetnek is megkereszteltek, eltaszította magától. Mind a tíz kun töményben voltak ágyasai, többfele gyermekei is születtek. Eduának például nyolc fia és több lánya volt tőle. Köpcses és Mandula is szült neki gyermekeket. Ezt a gilgamesi szokást a kunok is tartották. Kun László nyomban fittyet hányt a kiközösítésre és elment kunjai közé. Mulatozás után kiállt Keve vezér kőhalomvára elé, s fennen hangoztatta, amit a kun feljegyzésekből vett: Bölcseink már évezredekkel ezelőtt megállapították, hogy Joli-Tórem földje gömbölyű és forog. Most meg azt akarják nekünk bebeszélni, hogy a Föld nem gömbölyű, hanem csak korong és ne is merészkedjünk a szélére menni, mert belepottyanunk a semmibe. De odamegyek és ott ledobom az átkukat.

Fülöp istenkáromlásnak mondta Kun László beszédét, de Miklós esztergomi érsek, aki tudott az Arvisurák tanairól, maga is kételkedett abban, hogy a Föld csakugyan korong-e. Ezt megvallotta Fülöpnek is, de Fülöp szerint az ilyesmi eretnekség, mert csak a pápa őszentségének a véleménye lehet helyes. Miklós aztán azzal kerülte meg az ellene emelt vádat, hogy a pápának nyílván igaza van, de más vélemény is lehetséges. IV. László a székely-kun testőrséggel elfogatta Fülöpöt és kiszolgáltatta a kunoknak. Az Aba nembéli Finta és a báró vendégek viszont elfogták Kun Lászlót és Kurszán várába vitték megpuhítani. Erre a kunok nem végezték ki Fülöpöt és a bárók is szabadon engedték a királyt.

1280-ban a Kurszán várában székelő Aba nembéliek nagy befolyásra tettek szert. Finta erdélyi vajda lett, utána szolnoki ispán, majd nádor. Aba Péter pedig országbíró, aradi és szebeni ispán. Ő volt az, ki a gyulafehérvári öldökléssel megzavart békességet ügyesen helyreállította. A papság fellázadt a király ellen. Nem helyeselték, amit a király vall, hogy fogat fogért! Sok idegen származású pap szentmisében magyarázta a híveknek, hogy az egyházi átok alatt álló embert bárki büntetlenül megölheti. Oldamér töményvezér hadba szólította a nagykunokat és megtámadták Egres monostorát ahol a király kincseit őrízték. Erre a király is hadba vonult a tiszántúli nagykunok ellen. Azok kaptak ugyan bíztatást Szaksznból is, de legyőzte őket a hódtavi csatában. A kunok kezdtek menekülni a Tiszántúlról, de a király maga hozta vissza őket a tatárok szomszédságából. Alig mertek a király szemébe nézni. A királyi tanácsban IV. László igazolta, hogy a Sambe-térképek szerint a Vinek földjéről át lehet menni Kuszkó birodalmába és északon át lehet evezni az ajnókhoz. Onnan akár csónakon, akár lóháton el lehet érni Ordoszt.

De hatezer éves vándorlásaink alatt sohase felejtettük el, hogy a 24 hun törzs szövetségébe tartozó népek birodalma egészen az Encs folyóig terjed. Hiába orozták el hamissággal a mainzi érsekség hívei, az mindig avar föld marad és jogunk van hozzá. Az 1279. évi budai zsinat, Fülöp fermói püspökkel az élén elismerte, hogy IV. László király a morvamezei csatában III. Miklós pápa véleménye szerint is igaz helyzetet teremtett. Méltóvá vált arra, hogy Anjou Izabellától fiúgyermekei szülessenek. Tudta a zsinat azt is, hogy IV. László hadvezérei: Panyit és Csák Péter a kunokkal együtt körülvette Bécset. A zsinat utáni ebéden aztán az esztergomi érsek csatlósai elfogták Lászlót és összezárták Izabellával, hogy gyermekük szülessen. De abból a házasságból nem származhattak utódok. A kunok mozgolódásai László királyt is arra indították, hogy igyekezzen rendet teremteni közöttük. De erre csak a hódtavi ütközet után nyílt alkalom. A kunokat ekkor megbüntették lázadás miatt, de ez csak egytizedüket érintette. 1285-ben meghalt Kun László apósa Anjou Károly. Ebben az évben a tatárok betörtek a keleti gyepün és legyőzték Danilovics Leó orosz fejedelmet, IV. Béla vejét. Kun László már régen elkezdett kun szokásokat felvenni. Bajuszt és szakállt növesztett és azon volt, hogy legalább nyolc gyermeke legyen. Izabella nem szült neki gyermeket, ezért bezáratta a Margitszigete. Maguk a köznemesek is látták, hogy a főurak, bárók és vendég főurak ezt nem fogják sokáig tűrni. Különösen Édua volt rá nagy hatással. A budai zsinat alkalmával azt tanácsolta gyermekei apjának, hogy a papokat a budai polgárok ne fogadják be házukba, a király ölesse meg a pápai legátust és akkor a kun népet senki se fogja többé zavarni, hiszen Habsburg Rudolfot is ők segítették a császári székbe. Buda városa nem engedelmeskedett a király parancsának és Miklós püspök Fülöp vezetésével megtartotta a zsinatot. Az öregségére és betegségére hivatkozó Miklós választott érseket letették méltóságából és a pápa Ladomért tette meg esztergomi érseknek. IV. László ezzel nem értett egyet. Ezért a bárók elfogatták, de fogolycsere alapon mégis szabadon engedték. Kun László bízott Kubiláj ígéretében, hogy az álnok és tudatlan papság támadásaitól a tömények százaival is megvédi. Amikor Izabellát Ladomér érsek kiszabadította a szigeti kolostorból, László király elkezdett fenyegetőzni:

Vegyétek tudomásul, hogy ezt az ingyenélő, fajzatot Ladomér érsektől kezdve az alája tartozó püspökökkel együtt tatár kardokkal fogom kiirtani egészen Rómáig. Fehérváron felgyújttatta a latin írásokat tartalmazó levéltárat és elégettette a katolikus szent könyveket. Udvari papjának, Kézai Simonnak parancsba adta: semmit el nem hallgatva úgy írja meg a székelyek-magyarok sokezer éves viszontagságait, hogy abból a históriából utódaink okulhassanak. Hő kívánsága volt, hogy családja régmúltját, a keresztyénség által pogánynak kikiáltott örökséget felelevenítse. Kubiláj anyjának a kívánsága szerint vissza kell térni a régi ősmagyar hithez, mert az az Istennek tetsző jó ember hite. Kézai Simon írásában Atilla idejéből való hagyományok élnek. E mellett fel akarta eleveníteni és a köznemesség körében terjeszteni az Endre, Béla és Levente korában keletkezett irodalmi termékeket és a még régibb időből való ősi mondákat, mert a mongol törzsszövetség bölcsei szerint ezek megmenthetik az életünket. A pannonok, szittyák, hunok és avarok öröksége, Szent István felajánlása és a hármas korona eszméje biztosítja a nemesség szabadságát. A kunokkal és tatárokkal való barátkozás miatt IV. László annyira elvesztette alattvalóinak tiszteletét, hogy már a magyar származású papok felett sem tudott többé uralkodni. Kubiláj, betegségére való hivatkozással lemondta látogatását. Baján vezér Dél-Kínában volt elfoglalva. Tervei között szerepelt egy hun törzsszövetségi hadsereg, de ezzel a tervvel már nem volt érdemes foglalkozni. Fiatalon is nagyon öreg volt, katonái közül elment fáradalmait kipihenni, nyugalomra vágyott. Az idegen bárók felbérelték Oldamér rokonságát, hogy öljék meg az erkölcstelen és részeges királyt. Csak a papság állítja, hogy nem a magyarok, hanem a kunok ölték meg.

1290. július 10-én Körösszeg mellett végeztek vele, mert már terhessé vált erőszakos természete. Gyilkosait azonban izmaelita módra az utolsóig kiirtották. Nem kímélték a bűnösök gyermekeit sem. Utolsó kívánsága az volt, hogy gyermekei házasodjanak be mind a nyolc kun töménybe, lányait pedig fogadják be az ordoszi és a mari töménybe. Kincseit és Kézai Simon íráshagyatékát felosztotta gyermekei között, mert így rokona lesz minden kun nép. Legnagyobb gyengéje az volt, hogy számítva Kubiláj segítségére, mindenkinek mindent könnyelműen megígért. Kubiláj aggastyán korban halt meg, utódai el voltak foglalva saját hazájuk gondjaival.

Amikor 1267-ben, IV. Béla idejében István királyfi győzelmet aratott Uros szerb király felett, István egyik lányát, Katalint II. Anjou Károllyal, a későbbi nápolyi és szicíliai királlyal jegyezték el, a kis László királyfit pedig Anjou Károly lányával, Izabellával léptették jegyességre. A házasságok kölcsönösen előnyös szövetséget is jelentettek. Közben fiú utód nélkül meghalt a nyugati végek kiskirálya, a kis Béla királyfi. Pedig a királyi családnak az volt a terve, hogy V. Béla néven ő fogja örökölni a trónt. IV. Béla halála után Mária királynő Prágába menekült, de a királyi család minden kincsét is oda menekítették. Pápai tanácsra ugyanis halála előtt IV. Béla Ottokár cseh király védelme alá helyezte a családját. Az egyházi körök szerint ez így volt biztonságos: tudtak a mongolokkal folytatott levelezésről. IV. Béla özvegye V. István trónra kerülése után is Ottokárt szerette volna a magyar trónon látni, ezért hadat szerveztek az ország ellen, de V. István a keleti tömények segítségével megfutamította őket. V. István dél felé is erősíteni akarta hatalmát, ezért Anna lányát Andronikosz görög császárhoz adta feleségül. A folyton hatalmaskodó Kőszegiéket kiűzte az országból, de a nyugati bárók csoportja ellopta László herceget. V. István erre visszafordult Horvátországból és az Aranyasszony szigetére ment Erzsébet húgához. Itt értesült arról, hogy a kancellária titkos irattárából ellopták a Kubiláj-tervet, amelyiken Ausztria és a Boroszlótól nyugatra elterülő rész is mint Béla birodalma volt feltüntetve. A beginák meglátogatása után Csepel szigetére ment a férjüket vesztett Lam nembéli beginákhoz. Ott fia kiadatásának ügyében felkereste a zágrábi és a pécsi püspök. A búcsúlakomán a mainzi érsekség hívei megmérgezték és 1272. augusztus 6-án, alig 33 éves korában meghalt. A nyögér sámánok megállapították, hogy velencei módra lassan ölő méreggel végeztek vele. A Csák, Pósa és Lam nembéliek, valamint a köznemesség erélyes fellépésére a nyugati bárók csoportja a mérgezést is beismerve hajlandó volt a kis királyt Kaproncáról Gutkeled Joachim vezetésével Fehérvárra hozni. Az esztergomi érsek csak nagy nehezen engedte meg, hogy V. István holttestét az Aranyasszony szigetén Margit hercegnő mellé temessék. Az V. István által megindított szentté avatási eljárás azonban megakadt, mert olyasmit emlegettek, hogy Margit is tudott a Kubiláj-tervről. Meg azt is suttogták, hogy Ottokárhoz ugyan nem, de a Csagatájtól származó mongol herceghez hajlandó lett volna feleségül menni. De ő kitartott amellett, hogy csak a Krisztus menyasszonya marad. A nyugati bárók az egy évi várakozási idő alatt nem tudták az Árpád nembélieket meggyőzni arról, hogy a pápai javaslatnak megfelelően Ottokárt kellene királlyá választani. Így aztán 1273. szeptemberében IV. Lászlót királlyá koronázták.

IV. László, akit anyja után csak Kun Lászlónak neveztek, a kunországi fejedelmekkel való rokonsága sokkal erősebbnek bizonyult, mint a nyugati bárók. Amikor a jászvásári és a szakszini fejedelmek mozgósították a kipcsáki Kunországot és a tatárok hátországát, az édesanyja, Kun Erzsébet lett mellette a régens. Így aztán az országban azoknak a báróknak a csoportja lett erősebb, akik nem akartak a tatárokkal újabb háborút. Az Anjouk pápai segítséggel megszerezték a nápolyi királyság trónját, V. István fiának és lányának a házasságával pedig megalapozták igényüket az Árpádok trónjára is. Ez újabb lehetőséget nyitott a pápai beavatkozásra a magyar trón betöltésénél. A főurak hatalma is tovább növekedett, de IV. László kis király uralma alatt a kancellária még hatott az országra. Kubiláj birodalmára és az árpádházi köznemességre is támaszkodhatott. A magyar állam, hátterében az erélyes Kunországgal, kifelé hatalmas erőt jelentett. A Rudolf és Ottokár cseh király közötti háborút Kun László csapatai döntötték el Habsburg Rudolf javára a morvamezei csatában. Így jutott Habsburgi Rudolf Ausztria birtokához és jutott a Habsburg császári hatalomhoz. A kun-tatár csapatok ekkor azt vitték hírül Kubilájhoz, hogy az új Magyarország jövőjét örök barátság biztosítja. De másképp történt. A király a bárók ellenségeskedése miatti bizonytalanságban a kunoknál keresett segítséget. Az esztergomi érsekség azt mondta róla, hogy Köpcses és Mandula kun lányok szerelmétől megromlott a szíve. 1280-ban Timót zágrábi püspök azt írta Rómába, hogy amikor Fülöp fermói püspök udvarából Vaska nevű birtokára ment, azt kellett látnia, hogy Kőszegi Henrik bán Miklós és Henrik csatlósaival elpusztította Szana, Geréc, Gecske és több más falvát, s ezért a Kőszegieket kiközösíti. Az előző év nyarán Gerencét is feldúlták és papi tizedet szedtek. Az egyházi birtokok ezért elkezdtek magánhadsereget szervezni. 1281-ben Fülöp elhagyta az országot és azt mondta, hogy többé nem jön ilyen helyre rendet teremteni, ahol az élete is veszélyben forgott. IV. László rájött, hogy az Abák elárulták a Kubiláj-tervet, ezért tisztségükből leváltotta őket és a kiközösített Kőszegi Jánost tette a helyükre.

Finta fellázadt a király ellen; Kun László erre hadjáratot indított Fintáék abauj-gömöri várai ellen. 1282-ben Csák Mátéval sikerült Kőszegi Jánost megbuktatni a királyi tanácsban. 1283-84. telén IV. László fegyveresen ment a Kőszegiek ellen, de Borostyánkő várát nem tudta bevenni, ezért újra kegyeibe fogadta a Kőszegieket és felkérte őket, jöjjenek át a táborába. 1284-ben meghalt az öreg Finta, Csák Máté és Péter. Sok nagynevű férfiutód maradt utánuk. 1285-ben IV. László összeesküvésre jött rá. A kun-tatár biztosítókhoz folyamodott segítségért. Azok Észak-Magyarországot egészen feldúlták, az összeesküvőket leverték, de a parasztságot megkímélték, majd visszafelé menet Erdélyben teremtettek rendet. Sok nyögér maradt vissza a királyi hadsereg megerősítése végett. Utána a szepességi és kőszegi lázadók ellen ment, akik még Pozsonyt is elfoglalták, de ő a várjobbágyokkal visszavette az elfoglalt részeket. Ez után az újonnan besorozottakat Jászvásárra vitte, ahol a kunok és tatárok ifjúságával együtt képezték ki őket. Ezzel az új hadsereggel jött vissza az országba.

1287-ben a Borsák és Kőszegiek III. Endrét akarták behozni királynak. Meg is ütköztek Lászlóval. Endrét bent rejtegették. 1288-ban Ladomér érsek azt írta a pápának, hogy az országban királyellenes tábor alakult ki, mert a király becsukatta Izabella-Erzsébet királynét. Ezért Ladomér a királyt kiközösítette. Kun László engedett: visszaadta Izabella birtokait, amiket már Éduának adományozott. Kun László emiatt újra a kun-tatár sereg behívására gondolt, de mégis inkább békülékenységet mutatott és Izabella Anjou pénzen vásárolt birtokaira oláhokat és Olaszhonból kiüldözött rabokat hozatott, mert a magyar parasztok nem voltak hajlandók a birtokain dolgozni. Felkereste Ladomért, ki azt javasolta, hogy a tatárokkal és manichistákkal meg kell szüntetni minden nyílvános, vagy titkos szövetséget, várispánságokban a király ne tűrjön meg sem tatárt sem szerecsent, sem nyögért, sem zsidót, sem kunt, vagy bármilyen pogány izmaelitát, akik hajlandók volnának a pápa őszentsége ellen harcolni, a király hagyjon fel minden pogány szentségtöréssel és térjen vissza a katolikus viselkedés becsületes formájára, az egyház jogait pedig katonaságával együtt állítsa vissza, feleségét, Erzsébet királynét férfitisztelettel vegye vissza és adja vissza birtokait is, oláhjaival együtt, a rablókat fékezze meg, Éduát pedig adja feleségül katolikus férfihoz. László mindezeket megfogadta, de csak színlelésből. Azonnal összehívatta a királyi tanácsot és elmondta, hogy értesülése szerint a királyságot át akarják játszani vagy Anna hercegnő terve szerint a cseheknek, vagy a velencei Endrének. Mivel a kiközösítést feloldották, a lakoma után a királyi várban visszatért Éduához, akinek akkor már tíz gyermeke volt tőle. De Izabellának is meghagyta a birtokait és telepeseit sem háborgatta. A királyné legnagyobb ellensége Erzsébet hercegnő volt, aki tudott Izabella minden fondorlatos tervéről.

A szigeti domonkosrendi főnökasszony kezében sokminden szál összefutott, még tatár hírszerzői is voltak. Lászlóval még Katalin nővérét is kiragadta a kolostorból és férjhez adta egy Csák nembéli felesküdött hívéhez. IV. László követeket küldött Ladomérhoz sok gyalázkodással. Azzal fenyegette, hogy az összes papokat és püspököket ki fogja irtani egész Rómáig, ha az összeesküvési sorozatot meg nem szüntetik. “Ha tizenöt nővérem volna, mindegyiket kiragadnám a kolostorból”, mondta. “Nem tűröm, hogy a papok törvényei korlátozzanak.” Teljes volt a zűrzavar. A király birtokokat kezdett adományozni. Ung megyét Aba-Amádé kapta, egy világi főúr a király tudtával elvette a toplicai egyházi birtokot. Borsa-Kopasz ugocsai ispán rátette a kezét az erdélyi püspök dézsmájára és az ősmagyar egyház papjainak adta. A Kőszegiek függetlenítették magukat és Endre királyfi híveivé lettek. IV. Lászlót már csak az tartotta meg a királyságban, hogy a morvamezei csata következménye képpen Habsburg Rudolf a pártján állott. Ezért került sor arra is, hogy Habsburg Albert elfoglalta Kőszeget.

1290-ben megtudta a király, hogy a Kőszegiek Endre trónkövetelő herceget Velencéből behozták a birtokaikra. Habsburg Albert elfogatta a kiskirályt, de nem adta ki Kun Lászlónak. 1290. márciusában Kun László Cegléd mellett, áprilisban Karánsebesen, májusban Temesváron, júniusban Csanádon és Szarvason állított ki híveinek nemesi okleveleket, majd Körösszegen ütött tábort. Szent Margit vértanú ünnepe előtt egy hétfői napon, július 10-én a vár közelében Árbóc, Törtel és Kemence, meg igazhívő cinkostársai éjszaka megölték. A Borsa nembéli Kopasz tudott a király elleni tervről. Nagy ellensége volt Kun Lászlónak, mert az ugocsai tized ügyében ellene ítélt. Mizre nádor hívei Ejzével és Miklóssal, Édua vér szerinti bátyjával Árbóc szállására mentek. Árbócot és Törtelt elfogták, részegen kettévágták és megnyúzták őket. Még a gyermekeiket is mind legyilkolták. IV. Lászlót Csanádon temették el, Izabellának nem volt tőle gyermeke. Éduának azonban nyolc fia meg lányai is voltak. Az ellentábor olyan gyors volt, hogy három nap alatt Bécsből Fehérvárra vitték és július 13-án Szent István koronájával királlyá koronázták III. Andrást. A gyilkosság vádjával illetett csoport hírtelen koronázási akcióját azonban nem mindenki ismerte el. Ezért az új királyt hitlevéllel Budaváron is megkoronázták. III. Endre a nemességre akart támaszkodni és tanácsuk alapján nevezte ki a nádort, az országbírót, az alkancellárt. Az országgyűlésen minden évben megvizsgálták a bárók viselt dolgait. Erősen támogatta a nemesi vármegyét. A megyei ispánoknak meghagyta, hogy senki se merészeljen egyedül bíráskodni a választott négy szolgabíró nélkül. Az egyházat is támogatta a bárók ellen és biztosította az egyházaknak a vámokban és egyebekben rejlő jogait is. Nem sokkal a koronázás után Lengyelországból bejött egy nemes ifjú, aki azt állította, hogy ő IV. László király 1278-ban meghaltnak hitt öccse. De III. Endre fegyverrel üldözte ki az országból, bár voltak, akik testi nyomok alapján András hercegnek tartották. Nápolyban és Ausztriában III. Endrét nem ismerték el árpádházi származásúnak, mivel annak idején IV. Béla sem ismerte el az Ausztriában született Istvánt testvérének. Szerintük az árpádházi IV. László nővérére, illetve Martell Károlyra szállt az örökösödési jog.

Habsburg Rudolf is bejelentette igényét Magyarországra. Ez ellen még IV. Miklós pápa is tiltakozott, mert az osztrákok nem adtak segítséget Magyarországnak a tatárok ellen. III. Endre megindult Pozsony ellen és Bécsig feldúlta Ausztriát, majd Hainburgban békét kötöttek. Szlavónia urai Nápolyba mentek II. Károly nápolyi királyhoz. A király felesége, Mária felhatalmazta őket, hogy kezdjenek háborút III. Endre ellen. Lázadást robbantottak ki és elfoglalták a pozsonyi várat, de Csák Péter öccse visszafoglalta Pozsonyt. 1292. január 6-án meghalt II. Károly. 1298-ban már két bán és két nádor is szerepelt a trónért folytatott versengésben. 1293-Ban érkezett meg Velencéből III. Endre anyja, Morosina Tomasina, Szlavónia hercegnője. 1294-ben a bihari Borsák el akarták foglalni Tomasina birtokát, Szekcső várát. 1295-ben meghalt Martell Károly felesége, Habsburg Rudolf lánya, Klementina. Házasságukból született Róbert Károly. 1294-ben VIII. Bonifác került a pápai székbe. III. Endrét ő is bitorlónak nevezte. 1295-ben meghalt III. Endre felesége, Fennena, akitől csak az Erzsébet nevű lánya született. 1296-ban III. Endre feleségül vette Habsburg Rudolf lányát, Ágnest. Ugyanakkor hadat viselt a Kőszegiek ellen. Kőszeget bevették. Csák Máté lett a nádor. 1298-ban meghalt Ladomér érsek. Utóda, Bicskei Gergely az Anjoukat támogatta. A papság is ketté szakadt.

Nádor is kettő lett. Apor a Dunán innen, Roland a Dunán túl. III. Endre 1298. augusztusára gyűlést hívott egybe Pestre. Itt 43 cikkelyből álló törvényt fogadtak el. Eszerint András urat, aki a királyi nemzetségből származik, az ország urának tekintik III. Endre névvel, Károly Róbert ellenében. Ez a törvény a bárók ellen irányult. Bicskei Gergely esztergomi érsek Kőszegi Jánost feloldotta az egyházi átok alól. 1299-ben Tomasina királyné visszaállította III. Endre uralmát Szlavóniában. 1300. augusztusában Károly Róbert Spalatóban lépett először magyar területre. III. Endre bizalmas embere szeptember 18-án két levélben is tudatta ezt a királlyal és Rómába ment. A pápa elismerte, hogy III. Endre még egészséges és épelméjű. De a megbízottat az év őszén megmérgezték és Rómában meghalt. III. Endre 1301. január 14-én halt meg Budavárában, mérgezés következtében. Ágnes királyné először Ausztriába, majd Svájcba ment. Ott halt meg 1364-ben. Erzsébet lánya egy darabig még ausztriai birtokán maradt mostohaanyjával, de később a tössi domonkosrendbe ment apácának. Mint apáca halt meg 1338. május 6-án. Csibai, amikor a király nélkül maradt királyi tanácsban ki kellett egészíteni a 312. Arvisurát, a következőket mondta: A mainzi érsekség intézkedésére Kun Lászlót meg kellett gyilkolni azért, hogy a magyarság a nyugatiak szolgájává legyen. Küldötteik olyan összevissza állapotot teremtettek az országban, hogy lassankint mindenki trónkövetelő lett. Habsburg Rudolf ravasz fia, Albert, azon a címen, hogy a Kőszegieket támadja, hatalmas sávot kaparint meg magának a nyugati határszélen, a besenyő és székely lakta őrségekben. Rengeteg ember lelte halálát osztrák fogságban, sokat felakasztottak. Meg akart torolni minden régebbi vereséget.

Hatalmas bajor-osztrák sereggel támadt az országra. De a magyarok körülfogták páncélos seregét és amikor kifáradtak, feltétel nélkül megadták magukat. Egy részüket fogságba vetették, de megtorlásul sokat agyon is ütöttek. Habsburg Rudolf arra tanította a fiát, hogy családjuk felemelkedését a magyaroknak köszönhetik, de az erfurti birodalmi gyűlésen IV. Bélára hivatkozva mégis Albert fiának adományozta hűbérül az egész országot. IV. Miklós azonnal megintette Rudolfot, hogy hadat ne merjen küldeni Magyarországra, mert az a szentszék tulajdona, a magyar trón Mária utódait illeti. A magyar főurak szerzetesruhában szöktették ki Bécsből a királyt és így koronázták meg. III. Endre országgyűlést tartott Budán. A Lam nembéliek nyomban mellé álltak, s így a köznemesség feltétlen híve maradt. A királyi tanács rendezte Kun László gyermekeinek a sorsát. A magyar névadó naptár szerint Cserke Árpád, Madaras Zoltán, Dorozsma Béla, Alpár Álmos, Gyomai Géza, Csanádi Előd, Árkodi László és Lugosi Taksony volt a nevük. III. Endre a lányokkal együtt mindannyiukat egyfalus birtokadományban részesítette. A királyi tanács elrendelte a nyugati országrészek védelmének hatékonyabbá tételét. Mivel Albert nem akart mindent visszaadni, ahogy vállalta, hadba indult ellene. Mélyen benyomult Ausztriába és elfoglalta Bécset is. Így aztán kénytelen volt visszaadni az elfoglalt várakat. A trónkövetelőkkel szemben legfőbb támasza a Lam nembéliek voltak. Feleségének, Fennena hercegnőnek csak egy lánya született tőle. A királyné halála után Habsburg Ágnest vette feleségül, de nem lett gyermekük. A Kubiláj tervét tanúsító rajz megtette a hatását.

A pápaság nyomban ellene fordult az Árpádháznak és a mainzi érsekség sugallatára gyilkosságok tüntették el Európából az Árpádházat. Ezt látta és előre látta III. Endre is. Ezért a második pesti országgyűlésre a főurakat már meg sem hívták. Csak a papság és a köznemesség jelent meg. Ők voltak azok, akik ingadozás nélkül elismerték trónigényét. A jövőt erősen befolyásolta, hogy a nagymama halála után Kubiláj örökösei már kevéssé törődtek a magyarok sorsával, akik visszautasították a Nyugat feletti hatalmat. Ladomér érsek még segítette III. Endrét, de utána Gergely érsek már ellene volt és még a világi ügyekben is csak a pápának engedelmeskedett. VIII. Bonifác pedig az Anjou-házat pártfogolta és III. Endrét nem ismerte el törvényes királynak. IV. Béla Krakkóban élő lánya, Kinga értesítette a királyi tanácsot, hogy ott egy ifjú IV. László öccsének mondja magát és neki megmutatta a lapockái között levő anyajegyét is, egy kereszt alakú jegyet, a szélein harapásokkal. Ezt az Endrét azonban a magyar határőrség, mint jogtalan trónkövetelőt visszaűzte, később pedig egy folyóba fojtották. Kinga megkerestette. Azt mondták róla, hogy Lebedváron fia született, de azt a kunok magukkal vitték. III. Endre anyját gyümölccsel mérgezték meg. Hasonló sorsra jutott ő maga is. 1301. január 14-én az Anjou-ház hívei Budán megmérgezték. Lánya, elfeledve, 1338. május 6-án Tössben halt meg. Nem kapta meg az illő végtisztességet sem. Kubiláj jóslata valóra vált. Mint annak idején Atillát és Bős-Tudunt, V. Istvánt, IV. Lászlót és III. Endrét is azért állították félre, mert a nyugati körök meg akarták kaparintani Magyarországot. 1301. medvetor havának (január) 15. napján összeült Budán az Árpádházi leszármazottak tanácsa, hogy kijelölje az új királyt. A Csák és Kurszán nembéliek Csák Mátét akarták. Anna hercegasszony és Erzsébet csoportja Ladiszláv herceget, az osztrákokkal kevert csoport pedig Ottót javasolta. A Lam nembéliek III. Endre Erzsébet nevű lánya mellé állottak, a kun leszármazottak pedig Endre herceg fiát szerették volna a trónon látni, aki a kunországi várban várta a királyi székbe való elhívását. Édua fiai is őt pártolták. Izabella és Mária az Anjou-háznak szerzett sok hívet a Délvidéken.

Végül 70-30 arányban Csák Mátét választották királlyá. Ő erre rögtön új pénzt veretett és többször bíráskodott is Budán. Háborút viselt a betolakodó Róbert Károly ellen. Nádornak Aba Bélát tették meg, aki kész volt erős hadsereggel szembeszállni a pápai párttal. Visszaállították jogaiba az ősmagyar vallást, a pápai tized fizetését pedig megtagadták. A papok titokban Ottót is és Ladiszlávot is megkoronázták, de a Gilgames-koronával egyedül csak Csák Mátét, az Árpádháziak jelenlétében. De rend, biztonság nem volt. A főúri csoportok versengve pusztították egymás termését, s egymás parasztjait fegyveresen hajtották a saját földjükre. Károly Róbert, Mária hercegnő unokája Spalatóban, a déli bánságokban és Szlavóniában szerzett híveket magának. Még az egyházi birtokok is egymás ellen fordultak. Kereskedőket raboltak ki és városokat sarcoltak meg. Amikor a budai polgárok nem akarták elismerni a pápa trónjelöltjét, az Anjou családbeli Károly Róbertet, a pápa az egész várost kiközösítette. Buda polgárai ekkor kérték a papokat, tekintsék a kiközösítést meg nem történtnek és folytassák az istentiszteleteket. A vége az lett, hogy az Anjou-pártiakat, sőt a pápát is kiközösítették az egyházból, ami az ősmagyar vallás győzelmét jelentette. Amikor Csák Mátét 1301-ben Budavárban az Árpádház megkoronázta, a mongolvésztől eltelt idők eseményeit így összegezték: IV. Béla a vész kezdetén telekürtölte a világot segítségért, de hiába ismertette a mongolok leveleit is, mindenki csak nevetett rajtunk, de nem jött segítségünkre senki sem. A tatárjárás után IV. Béla megengedte az alsó papság nősülését is, hogy a magyarság szaporodhasson. Ungika aranyasszony, Kubiláj édesanyja a sámánképzésen azt tanította, hogy a Gilgames-eredetű királyi házban az ősmagyar vallást követik. Fia, Kubiláj pedig minden segítséget megígért sérelmeink megtorlására és Béla birodalmának megteremtésére. IV. Béla fia és hadvezére, István herceg a kun tömények segítségével aratott fényes győzelmeket. A mongol gyorspostajáraton megszakítatlan volt a hírközlés. Budaváron a Gilgames-féle koronával, Fehérváron Szent István koronájával történt a koronázás.

Az előbbi mindig az Arpádház és Kurszánház jelenlétében, a másik a papság, a főnemesség és köznemesség előtt. Nagy kár volt Béla királynak a mongolokkal folytatott levelezését kiteregetni, mert utána V. Istvántól és Kun Lászlótól is ezt követelték. Ez adta Ottokárnak azt az érvet, hogy neki kell adni a magyar koronát, mert máskülönben elvész a Róma műveltségén élő Nyugat. A pápaság tehát minden erejével azon van, hogy az Árpádház tűnjön el. Ezért akarnak cseh és osztrák eredetű, bár árpádházi keveredésű királyt, vagy az Anjoukat. Őket a pénz hatalmas ördöge támogatja. De legnagyobb baj az, hogy összes tartományainkban a Magyar királyságtól való elszakadásra lázítanak.

1447-ben 1241 május elején Szabolcsváron a kis Detre-Ubul 9 éves korában beállott Batu-kán seregébe fegyverhordozónak és a hazarendelt Aranyhorda kíséretében megjelent Kambalukban, ahol az Ungika-Szojorgaktani bilgének lett hűséges testőre. Mivel Ungikának magyar környezete volt, az ifjú Detre-Ubul vitéz rákényszerült, hogy nyelveket tanuljon. Az 1190-ben született Ungikának ekkor már nagy fiai voltak, akik közül Möngke és Kubiláj nagykánokká lettek, igen jól ismerték a kis Detre-Ubult, ezért az édesanyjuk kívánságára a hercegi ifjak között forgolódott. Később Baján bevonta a hadvezéri törzsébe és a hadikiképzésben segédkezett. Kagotál-Finta ezredesnek is kedvence lett és a kabar származású mongol hadvezért minden útjára elkísérte. Berka kán rokonságába került, mivel a Kipcsák uralkodóházból nősült, mert az Aranyhorda uralkodójának a feleségének legkisebbik húgát, Kipcsák Éva hercegnőt adta feleségül Berka kán kívánságára. Amikor 1270-ben az Ungrat magyar töményét útbaindították, Detre-Ubult tették meg minden Kubiláj birodalombeli magyar hadak parancsnokává. Ezen tömény 1272-ben már Szabolcsváron volt, majd a Detre-Ubul kérésére felszerelték a kumániai Szakszinban a kun-besenyő töményt és 1274-ben Magyarországra, Kun László segítségére útbaindították. Itt mindkét tömény barátságáról biztosította úgy IV. Lászlót, mint a köznemességet. Detre-Ubul felesége, Kipcsák Éva azonban legszívesebben mindig Szakszinban tartózkodott és férjét is szívesebben látta, ha a besenyő-úz-kun seregek központjában tartózkodik. Itt születtek a gyermekei is. Kálló napján született Mihály 1250-ben, míg Egyed aranyműves 1252-ben. Bajánnak az volt a szokása, hogy a kiképzett hadvezéreit gyakran Kambalukba rendelte továbbképzésre. Így Detre-Ubul is sokat volt Bugát-Kambaluk-Karakórum körzetében, ahol seregét újabb harcosokkal újították fel. Így került aztán Ungika-Szojorgaktani bilge és Baján szoros kapcsolatba Detre-Ubullal, mint a segélytömények hadvezérével. 1270. májusában például Baján a saját öccsét, Karatán herceget küldte segítségül V. Istvánnak, akik a határőrizetben helyezkedtek el, majd 1272-ben Győrnél már Detre-Ubul hadvezér is részt vett a szakszini és ungrati töménye élén a győri csatában, míg az utóvédjei Bodonnal (Bodon-Bödön-Vidin) szemben helyezkedtek el, ahol a visszatért kambaluki töménnyel együtt V. István fényes győzelmet aratott. Így sikerült az egyesült magyar-kun seregnek biztosítani Ottokár cseh királlyal szemben Magyarország fennmaradását. Ugyanis Ottokárnak Kunigunda volt a felesége, IV. Béla unokája.

Az egyesült hadak fővezére Panyit hadvezér volt, aki szintén Kambalukban kapott szívós kiképzést. Kambalukkal a budavári Kancelláriában mindig Ungika aranyasszony tartotta a kapcsolatot, aki 1163-tól 1255-ig élt és Ung vezérhez ment nőül. Ung azonban 1195-ben meghalt és Ungika másodszor Üröm vitézhez ment nőül, de ekkor már az 1190-ben megszületett Ungika kislánya már megvolt. Üröm vitézzel kötött házasságából 3 fia és 5 leánya született. A kis Ungika azonban hamar ráunt a gyermekek gondozására és részt vett a Karakórumi fejedelmi ifjak képzésén. Itt ismerte meg Toluj herceg, a Csingisz kán legkisebb fia és ő feleségül ment hozzá. Tőle 4 fiú és 4 leány született. Ezek közül az 1211-ben született Möngke és az 1213-ban született Kubiláj lett nagykán, majd később a hódításai nyomán Kubilájból összbirodalmi császár lett. Azonban a kis Ungika-Szojorgaktani bilge állandó összeköttetésben állott édesanyjával és a budai magyar Kancelláriával. Ezen levelezésgyűjteményt azonban elárulták az érsek hírszerzői és a pápaság felé jelentették a Kubilájjal való összeköttetést. Baján haditervet készített a nyugat lerohanására. Ennek a haditervnek a másolatát ellopták, amelyet Finta-Kagotáj herceg hozott Kambalukból és ennek alapján a pápaság úgy döntött, hogy az Árpádházat le kell cserélni. A pápaság francia udvartartása Anjou Károlyt javasolta. V. István Mária nevű leányát Anjou Károly vette nőül, akinek a fia Martell Károly 24 éves korában meghalt, de még maradt a fia, Róbert Károly. V. István fiát, Lászlót az Anjou Izabellával jegyeztették el, aki a házasságban felvette az Erzsébet nevet, mivel az anyósa Kun Erzsébet volt. V. Istvánt a mainzi érsekség megbízottjai megmérgezték velencei, lassan ölő méreggel. A kis László herceget viszont a Kőszegiek elrabolták akkor, amikor az eljegyzésre vitték Nápolyba. Itt Kapronca várában tartották fogságban, majd amikor értesültek V. István haláláról, az ostromlott várra kitűzték a fehér és fekete zászlót a gyász jeléül. S így létrejöhetett IV. László megkoronáztatása, akit az édesanyjáról mindenki csak Kun Lászlónak hívott.

Mivel Kubiláj-Baján terveiben a nyugati világ, mint magyar-kun császárság címén volt nyilvántartva, ezért kellett V. Istvánt megmérgeztetni, hogy a Kubiláj-Baján terv valóra ne válhasson. Ennek tudatában a kis László király mellé régensként Erzsébet királynőt tették, aki a pecsétjére azt íratta az aranyműveseivel, hogy Erzsébet-a kun király leánya. Ezt Magyarországon minden bennfentes ember tudta, hogy Erzsébet édesapját jelölték ki a nyugati részek császárának. Ezért a nyugati világ úgy V. Istvánt, mint IV. Lászlót titokban halálra ítélte és mindannyian az Anjou királyi ház mellett állottak, hogy nekik kell elfoglalni Magyarország trónját, hogy a Kubiláj-Baján haditervét megszüntessék. Magyarország védelmére Karakórumban képezték ki a töményvezéreket. Az István herceg hadjáratához 1268-ban Panyit hadvezért, míg 1270-ben Baján öccsét, Karatán hadvezért, majd 1272-ben Detre-Ubul hadvezért küldték. 1275-ben viszont Szakszinból 1 töménnyel indult hadba Argyas hadvezér vezetésével. Argyas a Kun László húgát, Piroskát vette el feleségül, míg a kun Argyas húgát András herceg vette nőül. 1278-ban pedig Oldemár hadvezér jött be a moldvai töménnyel. Ottokár és Habsburg Rudolf küzdött ekkor a hatalomért. Mivel Kubiláj és Baján úgy értesült, hogy Ottokár akar a római-német császár lenni, ezért a kun-besenyő töményeket felriasztották, akik aztán az 1278. augusztus 26-án lezajlott morvamezei csatát a Habsburg Rudolf részére döntötték el. Egyik nagy hiba azonban az volt, hogy a kun-besenyő tömények jelenlétében Habsburg Rudolf minden zsákmányt megígért, de amikor azok a tél beállta előtt Szakszin környékére visszavonultak, Habsburg Rudolf minden odaígért zsákmányról megfeledkezett.

Szakszinban 1279-ben palotaforradalom tört ki a kun és besenyő harcosok között, s ekkor Detre-Ubul feleségét, Kipcsák Évát is megölték a kisebb gyermekeivel együtt. Viszont a fiai ekkor már Szabolcsváron megnősültek a Balogh-Semjén nemzetségből és Egyed mester Buda körül és Szabolcsvár térségében, míg a Kállay Mihály Nagykállóban és Szatmárban kapott birtokokat. Detre-Ubul egy év múlva megnősült és a Balog-Szécsy nemzetségből választott magának feleséget. Ebből a házasságából is született egy fiú és 3 leány, akik a Balogh-Semjén nemzetség földjeit örökölték. A pápaság azonban nem nyugodott, hanem a Kőszegieknek megengedték, hogy III. András-Endrét behozzák az országba és 1278. őszén már Szalkai Mátyás gondoskodása mellett a Kőszegiek birtokán tartózkodott. Arról azonban hallani sem akartak, hogy Kun László öccse is várományosa lehessen a királyi trónnak. Argyas töményvezér pedig szigorúan ott maradt Békésben és Csanád alatt várta a fejleményeket. Az Aba nembéli Amádék lettek vezető állásba téve, akik pereskedések mellett, mint országbírók és nádor, sok vagyonra tettek szert. A birtokszerzési akcióknak ez a sorozata 1280-tól egészen 1290-ig tartott. Oldamér rokonságába befurakodott nyugati rokonok felbujtották a berúgatott kun harcosokat, akik IV. Kun Lászlót 1290. július 10-én Körösszegen meggyilkolták. Azonban, hogy a mainzi érsekség bűnét elleplezzék, Árbóc, Törtel és Kemence testőröket lemészároltatták. Így a nyugati hatalmak V. Istvánt 33 éves, míg Kun Lászlót 28 éves korában eltették láb alól az Anjou uralkodóház érdekében. Nagy vesztesége volt a magyarságnak, hogy 1284-ben Finta-Kagotál, idősebb Csák Máté és Csák Péter már meghaltak. Kubilájt igen érzékenyen érintette, hogy a Kubiláj-Baján tervet Buda Kancelláriájából ellopták és V. Istvánt a kiváló hadvezért megmérgezték.

Ezért Kun Lászlót a Kipcsák és Nogaji töményekkel mindig segítette. Azt is zokon vették, hogy Kun Lászlót a papság az egyházból kiközösítette. Ez annyit jelentett, hogy őt bárki büntetlenül megölhette. Kun László azonban ezen csak nevetett. Amikor összeesküvés történt ellene, 1285-ben a nogaji tatárok betörtek az Aba-Amádék birtokrészére és végigpusztították az országrészüket és Erdélyen keresztül eltávoztak az országból. Ekkor nagyon sok nyögér vitéz maradt vissza. A Borsák és Kőszegiek 1287-ben Szalkai Mátyás tanácsára III. András-Endrét behozták az országba, majd 1288-ban Ladomér érsek László királyt az egyházból kiközösítette, mivel az Izabella-Erzsébet összes birtokát elvette és Éduának adta oda. Izabellát azonban hiába zárták a papok össze Kun Lászlóval, annak soha nem lett gyereke, mert olyan magtalan volt. Ekkor a pápaság újból közbelépett és Izabella-Erzsébet birtokait vissza kellett adnia.

Ekkor a magtalan királynő szerbeket, oláhokat és a zsúfolt itáliai börtönökből Erdélybe szállított rabokat telepített le a birtokain. 1238-ban Aba Péter, Kőszegi, és az érsek hívei nagy birtokokat kaptak a nádori országbírói ítéletek alapján. Például Aba-Amádé egész Ung megyét megkapta birtokul. Kun László 1290. elején megtudta, hogy III. Andrást a Kőszegiek titokban az országban tartják, ezért haddal indult ellenük. András királyfi menekülni akart és Habsburg Rudolf fogságába került, de amikor megtudta a pápaság tervét a gyilkosságra, András herceget már szabadon engedte. Alig temették el Csanádon Kun Lászlót, a Kőszegiek gyorsan belovagoltak Székesfehérvárra és 1290. július 13-án megkoronázták, tehát alig három napra a királygyilkosság után és Budavárába mentek újabb koronázásra, mert sokan nem ismerték el királynak, s így 1290. július 23-án, alig 10 napra újra megkoronázták. 1291-ben összehívták a Gyulafehérváron megtartott tartományi gyűlést és ott a székely, szász és román nemesek több jogokat követeltek, mint amennyi eddig a szászokat megillette. Az azonban igaz volt a Kancellária jelentése alapján, hogy az állandó háborúskodások miatt ezen országrész nagyon leszegényedett. Ez bátorította fel a Hontpázmán családot, hogy az érsek birtokait felprédálják, mivel azok adómentesek voltak. IV. László öccse, András herceg trónkövetelőként lépett fel, meg mutatva a lóherés Gilgames jelzését, mivel a szakszini vezetőség támogatásáról biztosította. Aba-Amádéék azonban az országból kiüldözték, majd egy patakba fojtották. A lengyelországi királyleány azonban a rokonát, felismerte. Az Anjouk azonban a házasságok révén erősödtek, mert Anjou Károly és Mária magyar királyleány fia: Martell Károly feleségül vette Habsburg Klementinát és 24 éves kora előtt megszületett Róbert Károly, aki 2 nádor, 2 bán támogatásával 6 trónkövetelő mellett szigorúan kitartott a várományossága mellett. Mivel III. András felesége 1296-ban meghalt, feleségül vette Habsburg Ágnest, mivel a trónkövetelőkkel szemben a III. András igényét többen elismerték.

1298-ban ebben az ügyben országgyűlést hívtak össze Pesten és itt III. András uralkodási jogát megerősítették. 1299-ig Izabella-Erzsébet Budán maradt a királynői palotában és elősegítette a kis Róbert Károly trónkövetelését a papság támogatásával. 1300-ban megérkezett Spalatóba Róbert Károly szeptember 18-án, és a pártjával felvette a kapcsolatot. Bármennyire is óvakodott III. András, 1301. január 14-én megmérgezték és szörnyű fájdalmak között meghalt. Egyetlen leányát Tössbe hurcolták és Árpádházi Erzsébet ott halt meg 1338-ban, teljesen magárahagyatottan. 1301. január 15-én még az Árpádháznak volt annyi ereje, hogy az ifjabb Csák Mátét királlyá koronázták, amit a szakszini besenyő-kun lakosú Kumánia elismert. Az Aba-Amádék is melléje álltak. Édua fiai is trónkövetelőként léptek fel, de a papság ezen annyira felzúdult, hogy Johannita lovagokat kértek az ország védelme érdekében. Az országban széthúzó főurak miatt teljes zűrzavar mutatkozott. A papság titokban Esztergomba szállíttatta Róbert Károlyt és ott a papok és szerzetesek előtt 1301. február 14-én királlyá koronázták. Egy másik követség viszont Prágába indult és Vencel király fiát, a 9 éves kis Vencelt Székesfehérvárra vitték és 1301. augusztus 27-én királlyá koronázták. Ezt is hivatalosnak minősítették, mivel Szent István koronájával koronáztak. 1302-ben Temesvárról elindult Róbert Károlynak és Izabella híveinek serege Buda ellen, de a Budavár népe hallani sem akart róla, hanem a Kancellária vezetésével kitartottak Csák Máté uralkodása mellett. Ekkor Miklós bíboros javaslatára VIII. Bonifác pápa 1303. december 6-án Róbert Károlyt nyilvánította királynak. Miklós bíboros ezért a budaiakat kiközösítette és átkot szórt rájuk. Csák Máté hívei és Vencel pártja csak nevetett rajta. Ekkor II. Vencel 1301-ben bevonult Esztergomba, de onnan menekülnie kellett Csák Máté elől. Azonban 1305-ben meghalt II. Vencel és a fia, III. Vencel lett az új cseh király és a magyar királyi koronát IV. Béla unokájának, Ottónak adta, aki a Kőszegiek vezetésével a híveinek élén 1305. december 6-án a kis Ottót Magyarország királyává koronázták a szentistváni koronával és Budán akart uralkodni, de Csák Máté őt is kiűzte a várból.

Innen Ottó a besztercei szászokhoz menekült és Kán László erdélyi vajda a szebeni szászok közötti bujtogatása miatt elfogta és Szegeden átadta Csák Ugrinnak. Ugyanígy járt Róbert Károly is, mert Aba-Amádé és Csák Ugrin, vagyis a 12 nemzetséges Csák nembéliek és az Aba-had, olyan címen, hogy a pápa által kiválasztott Magyarország királyának élete veszélyeztetve van, a váraikban fogságba vetették, míg a papságnak és a pápának azt jelentették: “Biztonságba helyezték.” A mainzi érsekség tárgyalásai folytán Ottót, mivel lemondott a magyar királyságról, Bajorországba hazaengedték. Előbb azonban szemfényvesztésként 1307. október 10-én Rákoson megtartották az országgyűlést, ahol nemesség kisebbik része: Rátót Domonkos, Aba-Amádé és a vendég főnemesek elfogadták királyuknak Róbert Károlyt, mint V. István király leszármazottját, de ezen a leszármazási okon bármelyik Árpádház leszármazottat királlyá koronázhatják. Ezt örök időre megszavazták. Detre-Ubul másodszor is megnősült és 1280-ban a magyarkai szekérjárattal Kambalukba ment az összbirodalmi tanácskozásra. Itt az agg Kubiláj Csibainak, a Csingisz kán leszármazottnak javaslata alapján a nagygyűlés előtt elismerte, hogy Detre-Ubul töményvezér Balog-Semjén nemzetsége révén a Káma nembéliek Gilgames leszármazása folytán jogosult arra, hogy Égi eredetű egy igaz Istent a magáénak vallja. Ezzel sem a mongolok Égi birodalmát, sem a kereszténységet, sem az uruki-maniak hitét nem tagadja meg. A 24 hun törzs szövetsége hitvilága az egy igaz Isten elismerésén alapszik, bár a 216 törzs és nemzetség a maga elképzelése szerint dicséri az Ég Urát.

Okos ember tenyerét a fűre, talpát a földre teszi és meghajolva tiszteli az Egek Urát. Bolári-Balog 545-re 12 fiúgyermeket nevelt fel az Istenek kegyelméből és a Káma nemzetségből származtatva családjában mindannyian megmaradtak az uruki-mani hiten, amely a kazárok hitével ellentétben a Nazirt, a rómaiak Jézus-Krisztusát elismerte az Isten fiának, nem úgy, mint a Talmud, aki a Gilgames-kaszu leszármazott harcos és a Mária gyermekének, csak a mágusságot tanuló mindenki ellen lázadó bűnösségét bizonyította és a zsidó főpapság az orthodox zsidósággal követelte Pilátus helytartótól, az Isten fiának, a Gilgames leszármazottjának kereszten való megfeszítését engedélyezze. Pilátus kezeit mosta. Ugyancsak a Balog-Bolárinak anyai ágon való leszármazottja Csibai hadvezér is, a Csingisz kán leszármazottja. Ez a Balog-Bolári Aladárnak, a Buda fiának a leányunokáját vette el feleségül és fia, Balog Kalán, már Kalán néven megválasztott fejedelem lett, mint a Gilgames-Káma nemzetség leszármazottja (545-576). Tőle származott Ermi (576-588), majd Tyumen(588-605), Szilágy (605-632), Kürt (632-670), Bat-Baján(670-678), aki az avar törzsszövetségnek mozgató ereje lett. Detre-Ubul második felesége, Szécsi Sarolt mindezeket lerótta. Bat-Baján beavatott fejedelem Pepi fáraóhoz hasonlóan nagyon mértékletes életet élt. Csak igen kevés fehér húst fogyasztott, de leginkább növényi eredetű ételeket fogyasztott és a 24 hun törzsszövetség beavatott szellemi világának 95 évig volt az eszmei vezetője és nemcsak a kortársai, hanem már maga is megelégelte, hogy oly sokáig élt. Vezető szerepet vállalt a magyar törzsszövetségben, majd az ogur-bolgár szövetségben, s végül meghívták az avarok 15 törzses szövetségébe, amelyiknek legkiválóbb szellemi vezetője lett. Még a Bizánc császársága sem tudott kitérni szellemi nagysága elöl. Erős szövetségi szálak fűzték a Perzsiában élő hun szövetséghez, amelynek révén erős hatást gyakoroltak Bizáncra. Így az avar birodalom olyan nagy gazdagságra tett szert, hogy a törzsszövetségi népek eddig soha nem látott jólétben éltek. Azonban a kazárok könyörtelen szokása ellen fellépett, mert a titkos öldöklést istentelennek tartotta. Ez pedig arra vezetett, hogy az uruki-mani keresztények csoportosan elhagyták úgy az avar, mint az ogur-bolgár törzsszövetség területét és Bat-Baján vezetésével 670-től 678-ig az avar birodalomba vándoroltak.

Iszperik nevű fia (678-680) a volgai bolgárokkal, míg Béla és Haram beavatottakkal (664-678) az avarok Égi Birodalmába vándorolt. Utódai közül Zemlén (678-702) és III. Csaba lett az avarok és az ugor tíz nyíl szövetség szellemi vezetője. Rovásokban lefektetett beavatott törvényei azonban összetartották a tőle származó szövetségeket. III. Csaba (680-719 között) a tíz nyíl szövetségnek alkotta meg a további élni akarását, míg Zemlén (678-702) az avarok Égi birodalma gazdasági alapjait rakta le. III. Csaba fia a bolgárokhoz vándorolt (719-720), de Ugor a Balog-Bolári Szirmával a tíz nyíl szövetség erős támasza lett. (721-ig), majd elvállalta az össz-szövetségi fősámán tisztségét és fiának Oposurnak (721-753) átadta a tíz nyíl szövetség hatalmát.

Ebből az ágból származik Farkas, aki a feleségével, Ünőkével megalapította a mongol törzsszövetség uralkodói házát, amely Csingisz kánnal vezető hatalommá lett és ebből származik az eddigi legnagyobb hatalmú császár, Kubiláj, akinek a tanácsait örök időkre meg kell fogadnia minden Gilgames utódnak, mert a Kaltes asszony Földjén lévő Égi Hatalmak eszmei Isten világa mindig mozgatója lesz az összes emberiségnek. Oposur után IV. Csaba (758-792), majd a fia Edemen (792-838) vette át a szellemi hatalmat, hogy Ügyek kagánnal együtt (838-850) kiszakítsa a magyar törzsszövetséget a Kazár Birodalomból. Utána Álmos (850-895 között) kiképezte az avar birodalomból eltávozott fejedelmi ifjak és a magyar törzsszövetség ifjainak szövetségét és végrehajtotta a beavatottakkal az ötödik törzsszövetségi honfoglalást. Ugyanis az ötödik honfoglalást a Balog-Bolári leszármazott, már Maróca beavatott (702-720) is szorgalmazta, majd neki a fia, Zengő (720-731) már lépéseket tett a Tenisur vonalának a kiépítésében. Mura megalkotta az Encs-Ibos és Alsóőr-Felsőőr vonalának a megszállását. Mura a Linda nevű fiával részt vett a Hétvári időkiegyenlítő úton, amikor a Nílus áradásának időpontját tették meg az Ibos-nap, az időszámítás újabb alapjává. Mura (734-762) figyelmeztette az avar törzsszövetség vezetőit, hogy ne bízzanak abban az ígérgetésben, hogy minden 25. pápa majd a 24 hun törzs szövetségéből, vagy az avarok Égi Birodalmának uruki-mani keresztény papjaiból fog kikerülni, mert irtóznak az uruki-mani Bibliának még a létezésétől is. Márpedig a Nazirnak az első uruki gyülekezethez írt levelei nem arról szólnak, hogy Róma legyen a kereszténység szellemi központja, hanem az egy igaz Istennek a hite. Mura fia Linda (762-790) már arról beszélt, hogy Nagy Károly a pápaság intézményét az avarok ellen hangolja és arany utáni éhsége miatt titokban harcot hirdetett meg az uruki-mani igazhitű keresztények ellen.

Korpona (790-792), majd fia, Türje (792-794) és unokája (Tuza beavatott 794-803) a Nagy Károly terjeszkedésének esett az áldozatául, Bős-Tudunnal együtt, aki nagyon hitt a római pápák szóbeli ígérgetéseinek. Halics (803-825) és Nyék (825-869) beavatott fejedelmekkel együtt, már az ötödik honfoglalást készítették elő a Tenisur (Dnyeper) vonalán. Abacil aranyasszony a hőslelkű beavatott fejedelmi lány (869-890) felesége lett Árpádnak, hogy szellemi erejével előre vigye az ötödik honfoglalást. Utána Tarhos (890-920) fia fejezte be a honfoglalás teljes végrehajtását, aki apósával a Balog-Bolári leszármazott Balog-Semjén nemzetségével a magyarság élniakarását rovásokban lefektette. Álmos (850) után legnagyobb fia, Kurszán (895-899) lett a magyar törzsszövetség fejedelme, míg utána a legnépszerűbb tárkányfejedelem Árpád lett a honfoglalás utáni első nagy fejedelem (899-908), akinek már törvény írta elő, hogy csak a Magyarországon született Zoltán-Solt-Zsolt nevű kisfia lehet az uralkodó. Tarhos révén a Balog-Semjének nemzetsége a beavatott társadalomban vezető szerephez jutott és az Árpádházzal való összeházasodásuk révén mindig kitartottak az Árpádház mellett. Sokáig összekötő kapocsként működtek az Álmosház és az Elődház között a nézeteltérések kiküszöbölése miatt. Így került be 1252-ben a vitézi kisfiú a sámán-és tárkányképzésre Karakórumba. Itt a besztercei szászok kerültek a hatalma alá, mivel a szászok Gyulafehérvárig vezették a Kadán hadseregét Magyarország ellen. Azonban a karakórumi felhívásra Kadán az egész haderejét hazavitte. Vesztesége pótlására azonban a szászokat is magával vitte. Ezeknek a parancsnoka lett új nevén Detre-Ubul. Ugyanis a mongol hadseregben és tárkányképzésnél az volt a szokás, hogy az ifjúság egymás között csúfneveket adott egymásnak. Így, midőn Baján hadvezér útbaindította az Ungrat töményt, abba sok szász is befurakodott, ezért a többiek az ifjú tárkányt a szászok csúfnevével a Detre szóval illették. Ez még a mongol hercegek között is szokásban volt, hogy mongol nyelven lustának, bolondosnak, vagy bolondnak hívták a töményvezéreket. Ungika-Szojorgaktani bilge lemásoltatta Detre-Ubullal az összes magyar vonatkozású Arvisurákat és a 24 hun törzs szövetsége minden rege-mondavilágát és abban 5 korszakra osztották a Dunna asszony medencéjének a honfoglalását.

Kerekel oktatási anyagából Karizira aranyasszony zárszava Nagita befejezése 1447-ben folytatás

atlantiszi beavatottak térképe szerint a 20. medvetoros évben a hun törzsszövetségi lovasok érkeztek vissza az ősi lakhelyükre. Utánuk minden 100. évben érkeztek rokonlátogatók, hogy az Uzonékkal összekeveredett tarkós-népek egyesülését felfrissítsék. Ezekkel jöttek az esklok és a székihunok. Az urukiakkal együtt az Erdőelvi aranyröges hegyvidéket benépesítették.

Második hullámban jöttek a pannonok Kr.e. 800-ban honfoglalóként. Ebben a csoportban a 24 hun törzs szövetségének minden törzse képviselve volt.

Utánuk a kabarok érkeztek nagyobb létszámban és Kabarföldön Kassa és Uzsvár környékén telepedtek meg. Ezeknek a létszámát azonban mindig pótolták a Pannonföldről elmenekült kabarok. Ez a hegyvidék lett a 24 hun törzs szövetsége népeinek menedéke, hiszen itt a Káldorok és a Longobárdok sem vetették meg a lábukat.

Harmadik honfoglalóként a széki-hunok és kaza-hunok vezette Bendegúz-Balambér által meghirdetett Nagyvízig való honfoglalás, Udin előőrsével érkezett, majd Buda-Atilla honfoglalása vette birtokba a medencét. Ezen új honfoglalók az eddigi honfoglalókkal együtt hamar eggyé váltak és kivonulásuk után a kabarok és palócok, valamint a széki-hunok és a 24 hun törzs szövetsége más töredékei visszamaradtak.

Negyedik honfoglalóként érkeztek az avarok vezette Égi Birodalom harcosai és az itt lévő törzsekkel megalapították a 15 törzs szövetségét. Ezekhez csatlakoztak 575-ben az Alpár vezette Béla törzs és az 570-670. között érkező uruki-mani keresztények tömegei, s így a Bat-Baján szellemi irányzata miatt az avarok Égi Birodalma nagyon megerősödött. Úgy Bizánc, mint Róma hatására az uruki kereszténység kiegyezett egymással, hogy mindannyian egy vallásúak és egyesülve a hitben minden 25. pápa a 24 hun törzs szövetsége papjai közül fog kikerülni, s így megszűnnek az esztelen háborúskodások. Bős-Tudunt Kalágéban azonban meggyilkolták Róma hívei és Nagy Károly meg akarta hódítani az avarokat.

Ötödiknek érkezett, közel 100 éves előkészítés után, a Tenisur vonaláról a hun és az avar törzsszövetségnek a maradványaival a magyar törzsszövetség. A szuvári győzelmes csatában Álmos a kazárokat legyőzte, s így nyugodtan készíthette elő a sámán- és tárkányképzés vezéreivel a minden részletében kidolgozott honfoglalást. Mivel közel egyforma nyelven beszéltek a hunok is, az avarok is és a magyarok tíz nyíl szövetségének harcosai is. Mivel azonban a 8 magyari és magyarok törzsek mellett még kaszu-ogúz és kunmagyari törzsek is érkeztek, az őslakókkal együtt a 24 hun törzs szövetsége a várható fennmaradásunk miatt kiegyezett Rómával és a Vajk-Gizella házasság miatt lemondott az Encs-Ibos határvonaláról, a Lajtáig vonultak vissza. Ezt az országrészt átengedték Gizella országrészének, amihez aztán a pápaság intézménye szigorúan ragaszkodott, s itt a 24 hun törzs szövetsége településeit gályarabságra való hurcolással megszüntették. Mindezek tudatában a Megyer hadvezér kisfiának, Farkasnak az emlékeként a megalapított mongol törzsszövetség céljául tűzte ki, hogy a Nagyvízig megalapítja a mongolok vezette 24 hun törzsszövetség Égi birodalmát.

Nyugat a Béla birodalma lett volna, most pedig Kubiláj azt vette tervbe, hogy a mindenkori szakszini kun-besenyő lesz a nyugat ura, s így az Aranyhorda is biztonságban lesz. Ezért írta Kun Erzsébet a királynői pecsétjére, hogy ő a kun király leánya. Viszont Kun László 12 fia Édua és társaitól a 12 nemzetséges nyugati birodalmat örökölte volna. Sajnos ezt a tervet a budai Kancelláriából ellopták, s így Rómában úgy döntöttek, az Anjoukat kell Magyarország trónjára ültetni. Sajnos Kubiláj meghalt és Timur a dél felé való terjeszkedésnek a híve volt, mert nyugat felé hosszú volt az utánpótlási vonal. Detre-Ubul eleinte összekötő volt Kumánia felé, majd azt a parancsot kapta, hogy az éneklő Vazulhoz hasonlóan tartsa éberen a 24 hun törzs szövetsége sokezer éves rege-és mondavilágát. Detre-Ubulnak Kipcsák Évától három fia és hét lánya született, így ő lett az északi országrész anyósa. Az 1250-ben született Mihály-Kállay után 1251-ben Piroska lánya, majd 1252-ben Egyed-Szabolcs lett meg, majd utánuk: Aranka, Füvellő, Csinos, Emőke, Firtos és Ünőke kislányaik, majd végül, amikor már nem is várták, az uruki-mani Gergely napján a harmadik fiú is megszületett. Egyed mesternek a Szabolcs vár urának három fia született: Bátor-Béla, Borsa-Demeter és Bodola-Gyula. Mihály fiának szintén 3 fia volt: Csenger-László, Visk-Zoltán és Deés-Árpád. Amíg apjuk a várak parancsnokai voltak, addig az unokái regemondó útjára elkísérték. Hiába ismerte el Rákoson 1307. október 10-én a nemesség egy része Róbert Károlyt a pápaság kívánságára királynak, Csák Máté, Kán László erdélyi vajda és a Kőszegiek azonban nem voltak hajlandók királyként elismerni.

Gentelis pápai követ Csák Mátét meggyőzte ugyan, de a köznemesség az árpádházi Csák Mátét tartotta királynak. Ezért Csák Máté a birodalmában pénzt veretett, adót szedett, de nem volt hajlandó a pápai tizedet elküldeni Rómába a pápaság kétszínűsége miatt. Nyárra mindig a hűvösebb éghajlatú Trencsénbe költözött, így 1309. június 15-én volt bátorsága Gentilisnek arra, hogy Budán a magával hozott koronájával Róbert Károlyt királlyá koronáztatta. Ekkor Csák Máté elindult Budára és ugyanakkor Kán László erdélyi vajda is megindult Buda ellen. Ekkor Róbert Károlynak menekülnie kellett Temesvárra. Gentilis 1309. karácsonyán Kán Lászlót kiközösítette, mert a szentistváni koronát nem volt hajlandó átadni Róbert Károlynak, de a sorozatos kiközösítések miatt végül egy szász merényletnél megígérte a csanádi püspöknek, ha az összes kiközösítéseket feloldják, átadja a szentistváni koronát. Így ezen ünnepélyes átadás 1310. nyarán Budán megtörtént. 1310. augusztus 27-én a papság, a főnemesség egy része és a szerzetesek előtt a Johannita lovagrend sorfala közt Székesfehérvár székesegyházában megkoronázták Róbert Károlyt. Ennek a hírnek hallatára Csák Máté Budavárig végigdúlta az országot és Róbert Károly újból kénytelen volt elmenekülni Temesvárra és ide tette át a székhelyét és a maga országrészét innen kormányozta.

Csák Mátét a papság nyomban újból kiközösítette. Aba-Amádét, aki országbírói és nádori tisztségei mellett óriási vagyont is szerzett, a kassai szászok megölték és a Csák Sámuel utódját. Dávid fiai: Péter, Finta és Amádé részt vettek a morvamezei csatában. Péter országbíró tárnokmester, Finta erdélyi vajda és nádor, majd 1295-ben Amádé királyi bíró, akire Bodon fia, Dénes minden vagyonát ráhagyta. IV. László halála után Amádé elfoglalta a Balogh-Semjén nembéliek Szabolcs és Szatmár megyei faluit, mivel ellenezték III. András trónralépését és az országon kívül Kumániába üldözte őket. Aba-Amádé ekkor Abaúj központtal tartományrészt hozott létre. Fintát az erdélyi vajda, Kán László legyőzte. Ekkor a Balogh-Semjének Detre-Ubul seregével visszajöttek és még a Szatmárnémeti hoszpeszek is hatalmuk arányában megvédték és már Kassára is szemet vetettek. Aba-Amádét a halál Kassán érte 1311-ben. Aba-Amádé furcsa életpályát futott be 1301-ben elismerte a pápaság érdekeit és Róbert Károly mellé állott. Amikor menekülnie kellett a kiskirálynak, nála, Göncön lakott és ott rejtegette. Utána 1307. október 10-én részt vett a Rákosmezejei országgyűlésen és újból elfogadta királyának Róbert Károlyt. Aba-Amádénak 6 fia, 1 lánya volt, akit a Csák nembéli Móric vett el feleségül. Amádénak nagy ellenségei voltak az 1240-ben Kassa közelében megtelepedett szász hoszpeszek, akik 1260-70. között elözönlötték Kassát, a kabarok városát és azt ipari városnak tették meg. Ekkor földet is követeltek Aba-Amádé birtokából. Róbert Károly a papság tanácsára minden szász családnak 1 eke földet juttatott. Ekkor hozta Róbert Károly törvénybe, hogy a kabar nemesek minden 8 ekealj birtok után egy páncélos vitézt kötelesek kiállítani. Így a kabar nemesek 100 páncélos vitézt küldtek a Róbert Károly seregébe, míg a szászok-cipszerek 50 lándzsás harcost szereltek fel az 1271. évi szabadságlevél alapján Görgei és Tarkövi nemesek parancsnoksága alatt. Az Abaúj vármegye, mint királyi megye 1209-től a Tarköviek, míg 1256-tól a Görgeiek alispánsága alatt állott. 1301-ben Aba-Amádé lett a főispán, míg Tarkövi az alispán. Erre a tisztségre az 1301-es évek után a Balogh-Semjén nemzetség jöhetett számításba, akik régebben Kun László mellett kitartottak.

Detre-Ubul kérésére, mivel Szakszinból is segítséget reméltek, Róbert Károly visszaadta a javaikat, mivel azt Aba-Amádéék elorozták. Így a Baksa nemzetség, Apo nembéliek, Finta, Kozma, Joób, Dancs, Csépán, Balassa, Fekete, Somosy, Aszalay, Györkei, Csirke, Gutkeled, Miskolc, Katapán, Perényi, Nána, Pongrác nembélieket, Aba-Amádét, Petenye, Borsa-Kopasz nemeseket a Csák Máté birodalmával együtt az érsekség kiközösítette, Gentilis tanácsára. Csák Máté 20 vármegye ura volt. Az Aba nembéliek mellé még Galgóci, Csobánka, Borh, Bodon, Kasics nemzetség, Zách, Balassák, a Dancs nembéliek is Kassa ellen vonultak. Csák Máté 1700 zsoldost és az egész hadseregét is elküldte az Aba-Amádé ifjak segítségére.

Róbert Károly Lőcsére vonult vissza, ahol a Balog, Aba, Kasics, Szécsi, Kaplony, Lápóci, Nekese, Kompolti, Sztárai, Rátót Gutkeled, Kakas, Borsa, Balogh-Semjén, Egyed mester, akitől a Kállayak származtak, Györki, Dózsa, Széchenyiek, Bátoriak, déli Kállaiak, Sztáraiak is csatlakoztak. A király mellé csatlakozott még az egyházi haderő a Johannita lovagrenddel, valamint Kassa és Lőcse város polgársága. Még a kassai szászok fegyverkészítő lándzsásai is katonának beöltöztek. Detre-Ubul a Kubiláj elképzelése és a beavatottak tanácsa szerint a vitézsége által szerzett aranyak árából Kálló térségében birtokot vásárolt. Királyi adományt is kapott, mivel az Ungrat töményből lévő nyögér harcosok részt vettek az 1278-ban lezajlott morvamezei csatában, majd utána a nyögérek letelepedtek a Borsodvár körzetében lévő Szuha völgyében és a Heves-Újvár területén lévő Szuha környékén, viszont a nyögér falu nevét az egri káptalan Rózsaszentmártonra változtatta. A harmadik nyögér csoport ezredese Luppény volt, aki Hunyadvár alsó részében talált olyan erdőségre, ahol a Kubiláj birodalmában való Kathaj tartományban találtak olyan föld színén lévő fekete köveket, amelyek a búboskemencében lángolva égtek. Ezekért aztán mélyen a földbe is beástak, hogy tüzelhessenek vele. A palóc és kabarföldről a mongolokkal eltávozott harcosok és azoknak gyermekei szintén hazajöttek az Ungrat-töménnyel és a morvamezei csata után Detre-Ubul az országot járva a Balogh-Semjén nemzetségnek adott birtokokon a vitézeit és azoknak családtagjait letelepítette. Így az ordoszi és ungrati nyelvjárás az egész ország területén közkedveltté vált. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy Detre-Ubul az országot járva folyton csak mesélt a magyari nép elődeinek dicsőséges regéiről, mondáiról. Kubiláj figyelmeztetését mindig szem előtt tartotta: “Egyik trónkövetelő csoporthoz sem kell csatlakozni, hiszen mindannyian a Gilgames családjához tartoznak, ha csupán az anyai ágon is, hiszen az édesanyám után én is az Árpádházhoz tartozom.” Az Élet-Kegyhelyéről pedig hozott Élet-gyökeréből és azt minden birtokon termesztette, hiszen ezen orvosságot még Arvisura-Anyahita hozta Kaltes asszony földjéről, hogy a beavatott társadalom észbeli fejlődését elősegítse.

Ennek a termesztését azonban titokban tartotta és csak gyermekeinek, unokáinak árulta el és főként a családja fogyasztotta. A kassa környéki hadak gyülekezését elkeseredetten nézte, de Kubiláj előzetes figyelmeztetésére abba nem avatkozott bele. Maga Csák Máté a tulajdonképpeni Árpádház királya Detre-Ubulhoz hasonlóan nem vett részt. Ellenben a leghűségesebb harcosai az Aba-Amádé-fiúk mellé álltak. Csák Máté hadainak vezére a Galgóc vidéki Szép Aba volt. Csobánkák és Borh-Budunok, a Kasicsok felvidéki ága, a Varsányiak, a Varbóiak, Nagyhun, Balassa Demeter, Györkeyek, a Miskolciak, Pongrác Gyula, Csépán Miklós, Kozma János, Apo nembéliek, a Trencsén-Nyitra megyei és Cseh-morva országi zsoldosok és a nemesi hűbéresek serege. Detre-Ubul ekkor Gönc várában mesélt az atlantiszi őshazánkbeli szigetének termékenységéről és ott a magasabb műveltségű törzsek soha nem állottak hadban egymással, mivel a Kaltes asszony földjéhez hasonlóan megszüntették a háborúskodást… Ilyen viszonyok között a két tábor közeledett egymáshoz. Csák Máté serege Gönc, Regéc, Vizsoly és Gálszécs irányából. Az Aba-Amádék Szalánc, Mislye, Györke és Szinye táborából. Mindkét sereg a Rozgony dombvidékét szállta meg és hajnal hasadtában megfújták a harci kürtök sokaságát és a Róbert Károly nemesi seregére támadtak. Ez a támadás olyan heves volt, hogy a királyi sereg megfutamodott. A Györkéről elmenekült Csák nembéli Györke hadvezér elesett és nagyon sok vitéze pusztult el. Lőcséről azonban megindultak a szászok páncélos vitézei és azok magukkal sodorták a kassai szászokat és a Róbert Károlyhoz hű nemesi tartalék seregeket. A Jászón megtelepedett nyögéreknek is harci kedvük támadt és a Johannita haderővel megindultak Kassára. Itt találkoztak össze Aszaló-Szikszó térségéből induló sereggel, majd a Forró-Encsi sereget is magukkal sodorták. Perényben Szepeiben minden pap és szerzetes a Jászóiakkal együtt kardot kötött és Széplak fölött a menekülő királyi sereget visszafordulásra kényszerítették. Csák Máté és az Aba-Amádék serege már megnyitotta a győzelmi boroshordóinak csapjait és a győzelem láttára meg-megmámorosodtak.

Későn vették észre, hogy Kassa és Széplak felől friss hadsereg érkezett és a királyi sereg vitézeivel borított csatatéren új csata kezdődött. Szepesi hadak újabb támadási hulláma a Kassaiakat megerősítette. Viszont amikor a Jászó vidékiek megérkeztek a Johanniták vezetésével a hátráló kassaiakat magukkal sodorták, majd a délről támadó Széplakiak eldöntötték a csata sorsát. Hihetetlen öldöklés kezdődött, mivel a hátrálni kezdő Kassaiak és Szepesiek az új erő láttán bátorságot kaptak és a Csák Máté, Aba-Amádé nemesi seregét elpusztították, így Róbert Károly serege a Johanniták tízéves készülődése után a csatát megnyerték. Legnagyobb vesztesége a királyi seregnek volt, mivel a Csák Máté és Aba-Amádékat érte, mivel Balassa Demeter és Szép Aba, valamint Amádé nádor két fia: Miklós és Dávid is a csatatéren maradt. Jászvásári Gyula szerzetes, amikor Detre-Ubullal a csatatér színhelyére érkezett a Forró-Encsi és Perényi vitézek már három napja mindig temettek, míg a Kassai-Jászói-Szepesi szászok a halottaikat magukkal vitték a megürült élelmezési szekereiken. Jászvásári Gyula azt mondta a látottakra, hogy bizonyára az Isten akarata győzött. Detre-Ubul viszont az atlantiszi gondolkozás értelmében letorkolta: -Minden esztelen háborúságban csak a halál győz, mert ezen a földön nincs szükség arra, hogy a hatalomért küzdjünk, amikor még annyi rejtett javak vannak a földön, a földben és a vizekben, amelyből az emberek gond nélkül megélhetnek! 1312. június 15-én hajnaltól éjfélig a rozgonyi csatamezőn a várurak körül csoportosult nemesek és a pápaság Johannita lovagjai, valamint a külföldiekkel összeházasodott nemesi családok, a várurak által megsértett nemesség, a városi szász polgársággal ütköztek meg egymással. Róbert Károly mellett az 1300-as évtől ott leselkedett a Firenzei és velencei bankházak egy-egy megbízottja Drugeth személyében, akivel aztán folyamatosan a vezető helyeket elözönlötték a Róbert Károly olasz és francia hívei. Detre-Ubul nyögérei főként a Kubiláj birodalmához hasonlóan a városokban helyezkedtek el, mint mesteremberek és ott a Lam herceg kézművesei között teljesen átvették a palóc nyelvjárással való beszédet, s így nyugati értelemben is városi lakosokká váltak.

Közben úgy a falusi, mint a várkatonai és városi nyögérek lovai folyton szaporodtak, s ezáltal bekapcsolódtak a kereskedelembe is. Így a Kathaj és Ungrat tartományból jött harcosok ivadékai már nem tudtak megmaradni a pallos-joggal rendelkező kiskirályok önkényes uralma alatt, hanem a szabadabb városi életben igyekeztek elhelyezkedni. Úgy látták, hogy Róbert Károly, az nyajogú Árpádházi király igyekezett a központi rendet megalapítani, s a hatalmának területén a várurak útonállói nem gátolták őket a vásári és városok közötti kereskedelemben, ezért az Árpádházi ivadékok kisnemeseihez csatlakoztak.

Ezen központi hatalom védte még a kunok és jászok életjogait is a hatalmas urak mohósága ellen, akik még a kisebb birtokokat is kisajátították. Lam herceg utódai és a nyögér fuvarosok az ország lakosaival együtt megelégelték a rabló-lovag várak útonállásait, akik még a külföldi kereskedelmi csoportok szállítmányait is kirabolták, ezért a szállítmányaikat nyögér lovascsoportokkal kísértették, akik sok esetben harcoltak a várurak hadserege ellen. Az Árpádházi főúri kis csoportok is Róbert Károly mellé álltak, aki biztosítani akarta a kisemberek jogait és az uralma alatt lévő területeken a létbiztonságot megerősítette. Aba-Amádéék viszont még a Róma és Bizánc papságát is támadták, mivel azok Róbert Károly mellé álltak. A kisnemesek is egy központi királytól várták a felemelkedésüket, mivel az Aba-Amádé csoportja az országbíró és nádor, valamint az ispáni székekből a kisnemesek birtokait elorozták.Így a rozgonyi csatatéren a királyhoz hű kisnemesek harcoltak főként legtöbb reménnyel az Aba-Amádék ellen. Viszont a pápaságnak kívánságára a Johannita lovagrend harcosai már évek óta küzdöttek az Anjouk királyságának megteremtéséért. A szász városok lakosságának Róbert Károly polgárjogot ígért, hogy az ipart és kereskedelmet nyugat mintájára fellendítsék.A Johannita rend lovagjainak védelméban Róbert Károly csak most nyerte meg az első csatáját és így Kassa-Gönc térségében győzedelmeskedett. A háromszor megkoronázott király most vált igazi uralkodóvá. Az olaszhoni bankházak által felszerelt Johannita lovagok csak most kezdtek hasznot hajtani a pénzérdekeltségű csoportosulásnak.

Róbert Károlynak az első intézkedése az volt, hogy már 1312. június 26-án visszaadta a Balogh-Semjénék és Kállayak elkobzott birtokait. Így ezen kifosztott nemesek a többi nemesekkel együtt, most kapták meg papíron a földjeikhez való jogukat. Mivel a rozgonyi csatamezőn a kisnemesi seregek veszteségei voltak a legnagyobbak, mert a két tűz között kellett harcolniuk, a kiömlött vérük árán kapták vissza a családjaik a birtokaikat. A király viszont most érezhette meg Nápolytól távol, hogy megvetette a lábát a magyar ugaron. Ugyanakkor az Apc-nembéliek is visszaszerezték birtokaikat a szepesi-sárosi határon. Sáros várát a Rozgonynál hű Tarkövinek adta. Utána a király Sárospatakra tért vissza és a Pataki várban honorálta Görgei Istvánéknak, a Kaplony nembélieknek, Lipóciaknak és Nagymihályiaknak a hűségüket. 1312. augusztus elején visszatért az abaúji Perénybe, ahol kinevezte Görgei Istvánt szepesi ispánnak és elrendelte a három vármegyének a tisztújítását a győztes nemesek részvételével. Lam herceg városi polgári utódjainak kérésére 1312. szeptember 20-án Budára ment lovagolni, ahol a polgárjogokat megerősítette és ott megalapította a Lambert-bankházat a Durgethek vezetésével. Csák Máté ekkor Trencsénbe vonult vissza, s így nyugodtan elfoglalhatta Budának a várát, az Avarbástya palotáit és a Kurszánok várát. Első cselekedete az volt, hogy a Johannitáknak egy új kápolnát építtetett. Budavárának a Csák Máté palotáját elfoglalta és innen intézkedett, hogy a Tekele nembéliek vegyék át Balassa Demeter családjától Sárosvárát, míg Lubló várában Széchenyi Tamás lett a várnagy, hogy a Lengyelországba való kimenekülés útját elzárhassa. Csák Máté új sereget szervezett és most már személyesen tört be a Szepességre és ott Szepes várost felégette. Lőcséről és Kassáról szervezett sereggel Drugeth Fülöp állította meg. Azonban oly nagy pusztítást végzett Csák Máté új zsoldos serege, hogy a Szepességen csak 1314. nyarán állt helyre a rend, s ekkor már ősszel Róbert Károly a Drugeth-bankház finanszírozása mellett újabb sereget gyűjtött és újabb szepesi-sárosi útra indult és ott újabb adományokat adott.

Róbert Károly ekkor híveinek táborát átszervezte: 1315. január elején az Ákos nembéli Mikes lett az ispán és Sáros várnagya a Kompolti László sógora, akit a rozgonyi csata előtt Györke faluban Amádé emberei megöltek. Drugeth Fülöp lett a szepesi és újvári ispán és Regéc várnagy, valamint a kassai Drugeth Bankház vezetője. Ezen pénzintézmény papi beosztottjai létrehozták Róbert Károly és János cseh király között a szövetséget Csák Máté ellen. Róbert Károly a budai seregével, a polgárság támogatása mellett visszafoglalta Visegrádot, míg János cseh király a morvaparti Veslei várnagytól a Veslei várat foglalta el, ugyanakkor a Drugethek pénzbelileg támogatták az átpártolt Dancs mester seregét és 1315. végére felszabadította Liptó, Árva és Zólyom várának vidékeit. Ebben sokat segített a szepesi szász városainak a mesterlegényekből szerveződött mesterlegény serege. Kán László a Róbert Károly egyik legnagyobb ellensége meghalt. Csák Máté is mást jelölt új vajdának, míg Róbert Károly a Lam nembéli Miklóst jelölte ki új vajdának. Kán László fiai szövetkeztek a Borsák váradi ágával és sereget gyűjtöttek, majd Déva térségében a szebeni szász csapatokkal megerősödött Róbert Károly győzött. Ekkor a Kán László fiai a Borsákhoz menekültek. 1316-ban Borsa Kopasz is fellázadt a király ellen. Ákos fiai is szintén hol Csák Mátéhoz, hol Kán Lászlóhoz csatlakoztak. Kán László fiai belátták, hogy Borsa Kopasz sem bír már a Róbert Károly híveinek seregével, ezért 1317-ben átpártoltak a királyhoz, a Kőszegiek ellen felvonuló királyi seregben már tevékenykedtek. Utána a Vejtehi Teodor bán ellen hadrakelt, mivel az Temesvárt veszélyeztette. Utána újból megjelent Kassán, mivel Petenye a papság jelentései alapján fegyverkezett a király ellen.

Ekkor a szepesi szászokkal Petenye ellen felvonultatta seregét és azok Lengyelországba futottak. Komárom várát és annak térségét 1317-ben a budai polgárok serege a köznemesek seregével elfoglalta. Csák Máté szövetségeseit megbüntette. Most látta be Csák Máté, hogy milyen nagy kár, hogy a regélő Detre-Ubulnak nem fogadtak szót és külön-külön harcoltak Róbert Károly ellen. Ha mindannyian összefognak az Árpádház tagjai a Nápolyból jött király ellen, úgy a pápaság megbízottját a háromszori koronázás ellenére legyőzhették volna. Egyik legnagyobb baj az volt, hogy a szakszini uralkodóháznak a házassági ajánlatát mindegyik főúr visszautasította, s így nem várhattak onnan segítséget. Detre-Ubul nemesei és harcosai a Lam herceg utódjaival összeházasodtak és a külön-külön harcoló főnemesi seregnek a maradiságát nem helyeselték. Úgy 1átták, hogy Kubiláj birodalmában is fejlődöttebb viszonyok uralkodtak, ezért a városi polgársághoz és mesteremberek mellé álltak. Detre-Ubul, aki minden kiskirálynak és Róbert Károlynak a területén közkedveltségnek örvendett és regélő útjain megfordult, úgy látta, hogy minden főúri csoport ellenséget látott egymásban, ezért ő kerülte a jelenlegi helyzetnek a bírálatát. Aba-Amádé Miklós és Dávid feleségei a gyermekekkel Lengyelországba menekültek, s minden aranyukat magukkal vitték. Amádé János kényszerhelyzetében Róbert Károly mellé állt és a többi fiai is jó útra tértek pillanatnyilag. Az elhagyott birtokokat és a jogtalanul elvett javakat a Hont-Pázmánok kapták meg. Róbert Károly visszavonult Temesvárra. Ugyanakkor elkeseredésükben Amádé János, László és Aba-Amádé letértek a hűség útjáról és a Róbert Károly csoportja az Ákos nembéli Mikest küldték ellenük, aki Ungvár és Nevicke váraikat elfoglalta és a váralja földeket és zempléni birtokaikat elvette tőlük. Ekkor az Aba-Amádék összes meglévő utódai Ulászló lengyel királyhoz szöktek ki. Hosszas tárgyalás után 1323-ban Róbert Károly megbocsátott a Csirke nembélieknek és Ulászlót értesítette a magyar király, hogy országukba visszajöhetnek, de az Aba-Amádék nem.

Detre-Ubul ekkor erdőelvét járta és a legszebben éneklő leánya, Emőke Hunyadváron a Csák nembéli Szibián vitézhez ment feleségül, aki a Vejtehi Teodor csoportjának kiűzésében nagy hősiességre tett szert. Róbert Károly is részt vett a Csák nembéli leányka esküvőjén és az ifjú Szibiánt a délvidéki határőrség parancsnokává tette. Ekkor már Detre-Ubul fiai és leányai Szabolcs-Szatmár térségében és Temesvár-Hunyadvár térségében megcsaládosodtak. A rozgonyi csata győzteseiből és a királyhoz hű nemesekből, valamint a köznemesekből új uralkodó réteg volt kialakulóban, akikhez még hozzájárultak az eddig háttérbe szorított Lam nembéli kézműves és városi polgárság vezetői. A Johannita rend lovagjai minden megye területén kisebb birtokokhoz jutottak, de az országban történt dolgokról Róbert Károly kancelláriáját és a Drugeth Bankházat értesítették. Ezen pénzügyi intézmény a szepességi, besztercei és szebeni szászok polgárságával szoros kapcsolatot tartott fenn. 1318. elején már csak Petenye Péter, Csák Máté és a Kőszegiek maradtak az ellentáborban. 1319-ben a német segítséggel bíró Kőszegieket győzte le Róbert Károly az erdélyi és nyírségi hadakkal és a váraikat elvette, majd a Csák Máté bányavárosai felé aratott újabb győzelmeket. 1319. és 1321. között Erdélyben zavarok keletkeztek, mert Majos ütött újabb pártos kalandot Petenyével, de a zempléni várakat Róbert Károly sorban elfoglalta, így Borostyán, Bodrogszeg és Borkó elesett. Utána Erdőelvére vonult a király Szibiánnal és győztek. A királyi tanácsban Detre-Ubul is gyakran részt vett és ott azon értesülését kifejtette, hogy Szakszinban az először megkoronázott Csák Máté királyságához ragaszkodtak, aki szövetségben állott az Édua, Mandula és társnőinek a gyermekeivel, sőt az egyoldalú hadviselés miatt ezen királyi unokáknak és gyermekeknek birtokaihoz Róbert Károly nem nyúlt hozzá, mert nem akart hadat viselni a szomszédos országokkal. Annál is inkább, mert az országon kívüli hadviselések Róbert Károlynak egyáltalán nem voltak sikeresek. Ezért a trencséni Csákok birtokait Róbert Károly hadai nem háborgatták, de mikor 1321. március 18-án Csák Máté elhunyt, Detre-Ubult Róbert Károly elküldte a királyi temetésre azon figyelmeztetéssel, hogy a nagykorú férfi örökös nélkül való utolsó tiszta Árpádházi király minden ingóságát az avarok lakta sziléziai birtokára viheti.

Ezzel összeomlott Csák Máté királysága. Az oldalági rokonság maradt, de az özvegy és kiskorú leányai minden jószágukat és aranyukat a sziléziai birtokukra vitték. Így a Palóc-alföld és Trencsén-Nyitra a pozsoni részekkel Róbert Károly királyságához csatlakozott. Detre-Ubul örömmel állapította meg, hogy a Csák Máté királysága vér nélkül csatlakozott a jász-síksági birodalomhoz. Innen az 1322. évben Róbert Károly a haderejét a Subicok és Frangepánok ellen vonultatta fel és sok győzelmet aratott, majd 1323-ban a Babonicok és a Horvát-országági nemesek is Róbert Károly táborához csatlakoztak, s ezáltal Szlavónia rendje is helyre állt. Ekkorra már a Róbert Károlyhoz hű nemesség is egyöntetűvé vált és Temesvárról az ország székhelyét Visegrádra tették át. Budavár és Kurszánvár nemeseihez nem nyúlt hozzá, mert azok semlegesek voltak a kiskirályi harcoktól, s így a Lam nembéliek és a Kurszán-nembéliek önként csatlakoztak az V. István leányának a nőági királyságához. Ezért nem akarta Róbert Károly a Kurszán nembéliek birtokait megbolygatni. Ezzel a Lam és Kurszán nembéliek is részt vettek az ország városainak a kifejlesztésében. Ehhez az elgondoláshoz csatlakozott Detre-Ubul nemzetsége is, aki amíg csak ereje bírta, járta az országot és az éneklő Vazulhoz hasonlóan hirdette a magyar hősies, dicsőséges múltját. Már mindenki unta és talán már ő maga is, hogy olyan sokáig élt, de még utolsó szavaival is dicsőítette Pepi fáraó egészséges étrendjét és életfelfogását, aki ép ésszel 96 évig uralkodott és 6 éves korában már ismerte a rovások tudományát és amikor az Ég fia fáraó lett, saját kézjegyével írta alá az intézkedéseit.

Detre-Ubul a besenyő Urkundon halt meg és 102 utódja vett részt a hamvasztásos temetésen. Porait Szabolcsvárra szállították. Az urkundi hamvasztásos temetkezésen részt vett: Mihály fia Kállóból, Csenger László, Visk Zoltán és Deés Árpád nevű fiaival. Szabolcs Egyed mester: Bátor Béla, Borsa Demeter, Bodola Gyula és Borsova Iván nevű fiaival. Emőke leánya a férjével Szibián Jánkkal. Csinos leánya Bátori Gyulával, Ünőke leánya Szatmári Árpáddal, Piroska leánya Dévai Istvánnal és első házasságából született fiával Ecsedi Lászlóval, Füvellő leánya Somlyói Leventével, Aranka leánya Lippai Ajtonnyal, Firtos leánya Becsei Koppánnyal. A Szakszinban meghalt Gergely fiát, az unokája képviselte Karatán Jirkóval, míg a meghalt Mandula lányát annak leánya, Urkundi Zoltán neje, a kis Mandula, míg az Édua leányának fia Kátai Atilla képviselte. Ugyanis 1279-ben ezeknek a szülei a szakszini vérengzésben meghaltak. Ezek a személyek mind a Detre-Ubul és Kipcsák Éva házasságából származtak.

A második házasságából, amit a Balog nembéli Szécsi Sarolttal kötött, már csak három gyermek származott: Hajnalka, akit Hamvay Béla vett el feleségül, Ilona, aki a híres Bebek Árpádnak neje lett, fia Gergely, aki Bátkai Rékát vette el feleségül, de nem nevezhették II. Gergelynek, ezért úgy Róbert Károly, mint Csák Máté engedélyezte, hogy a nemesi seregben Bátkai Gergelynek hívják. Ez a Bátkai Gergely (1292-1348) részt vett a rozgonyi csatában és Róbert Károlyt minden belföldi csatájába elkísérte. Szabolcsváron Detre-Ubult 102 utódjának a jelenlétében tették egy arany szarkofágon örök nyugalomra a Pécs városi díszes rátóban. Itt helyezték el mellette a Kipcsák ÉA-Éva-Édua felíratú szakszini rátót is, mivel neki 13 gyermeke volt és az Emőke férje a Hunyadvári Szibián Jánk szigorúan megkövetelte, hogy az anyósának porai is Szabolcsváron nyugodjanak a férje mellett. Ezen a temetésen Timur követe is részt vett, Szemtimur herceg, aki a Csák Máté temetéséről hazafelé megtisztelte Detre-Ubult azzal, hogy 1321. augusztus 20-án az Égi Uruk nevében egy imát elmondjon. Szibián Jánknak adományozta a díszes kardját, hogy ő helyette is védelmezze a Kárpát medencei Magyarországot. Kipcsák ÉA-Éva-Édua urnáját megcsókolta, mivel a felesége révén rokonságához tartozott Szemtimur hercegnek. Ugyanis Kipcsák leányát az uruki püspök is megkeresztelte ÉÁ-nak, míg a Mari birodalombeli keresztanyja a Van-tói püspökségben Évának keresztelte meg. Viszont Szakszinban az uruki-mani gyülekezetben a kunos hangzású Édua nevet kapta. Mindkét temetési szertartást Róbert Károly megbízásából Szibián Jank rendezte Bebek Árpáddal, akiket a haldokló Detre-Ubul megáldott, s egyben felkérte őket, hogy a rovásban lefektetett regéit terjesszék. Mivel Szécsi Sarolt vállalta férjének, Detre-Ubulnak a küldetését, állandóan útban volt a Barcaság Rozsnyó várától a Bebek nembéli Rozsnyó váráig, közben a régmúlt időket regélte. Szemei előtt játszódott le az Anjou Magyarország megerősödése.

A teleket azonban Gömörvár térségében töltötte a Rimaszécsi birtokán a Balogvár kastélyában. Vízkeresztkor ellenben mindig Hajnalka leányánál töltötte a Hamvaiak lakhelyén, míg a Húsvétot az Ilona leányának lakhelyén Pelsőc várában töltötte, vagy Rozsnyó városában, ahonnan aztán Kassán keresztül indult országjáró körútjára. Az új vezető nemesség: Garaiak, Bányfiak, Szécsényiek, Szécsiek, Nekcseiek, Kompoltiak, Görgeiek, Kállaiak, Drugeth bankárék, Lakfiak, Becseiek, Köcskeiek, Kőszegiek és Németújváriak mindenütt szívesen látták az énekmondó és regélő rimaszécsi asszonyt, aki vállalta az aranyasszonyok tisztségét. Unokáját, a vidám Hamvai Hajnalkát Magyar Pál, a körmöcbányai bányakapitány vette el feleségül, aki Róbert Károlynak azt javasolta, hogy szüntessék meg a 35 féle pénzféleséget és Körmöcbányán verjenek a firenzei forint mintájára egységes aranypénzt és Selmecbányán meg ezüstforintos váltópénzt. Ezzel az ésszerű javaslattal Magyar Pál Visegrádon is vezető állásba került, mert ő lett a királyi kincstartó. A budai Kancellária mellett Magyar Pál 10 királyi kamarát szervezett meg a tíz nyíl szövetség szellemében. Bevezette az évi adót, a Róbert Károly-féle kapupénzt, amellyel főként a jobbágyokat sújtotta. A városi adókat a teherbírásuk szerint megszervezte és bevezette a papság nyomására az államilag beszedett pápai tizedeket. Mivel a Kőszegiek és Németújváriak hajlandók voltak ausztriai váraikat és a kezükben lévő királyi várakat megcseréltetni a hazai váraikkal, Róbert Károly megkegyelmezett nekik, amennyiben azon fognak a későbbiekben dolgozni, hogy a bécsi külföldi kereskedelmet át fogják kevés vámmal Magyarországra engedtetni. Azonban Bécs inkább a saját hasznára dolgozott, Róbert Károly összehívta a Visegrád várában Csehország, Lengyelország és Magyarország kongresszusát, amelynek döntései alapján megnyíltak a kereskedelmi utak Kassa, Brünn és Dalmácia irányában. Ezáltal az államberendezésünket Magyar Pál átszervezte, az árutermelés és pénzgazdálkodás új irányba terelődött.

Új telepítések kezdődtek a járványos betegségek miatt pusztulásban a kenézek és soltészek által. Mivel azonban Róbert Károly a pápai tizedeket is megadóztatta, a papság összeállította a bűnlajstromát és azt Rómába beadták a pápának. Szécsi Sarolt erről a főpapokat igyekezett lebeszélni és ezen fáradozásai következtében Hunyadvári Szibián Jank várában elhunyt, amikor az erdélyi püspökkel ebben az ügyben tárgyalt. Balogváron helyezték örök nyugalomra. Balog nembéli Szécsi Sarolt egyetlen fia, Gergely felvette a birtoka után a Bátkai nevet és a Biringvárát örökölte az édesanyjától. Murányi Katinkát vette el feleségül 1315-ben és Karizira napján egy gyermekük született, amelyik fiúnak látszott, aki olyan lószerető legényke volt és 6 éves korában Detre-Ubultól a rovásokban szereplő rege-és mondavilágot örökölte, mivel Ő volt a 102 utódja közül egyedül Óm jelzésű beavatott várományos. Gyermekkorát főként a Szatmár-szabolcsi Biry várában töltötte, mivel Gergely itt kapta meg az apai örökségét. Ezért a hegyvidéken épült Biring várát kis időre a Bebek család vette át és helyette felépíttették a Biry homokvárat. Itt lett a kis Karizira a legkitűnőbb lovas. Megnyerte a pusztaszeri Pünkösdi-királyságot, s egyben Karakórumba lett vezényelve. Karizira 1338-ban jött haza Karakórumból, mint kiváló beteggyógyító, aki a beteg nagyanyját még Hunyadváron meg tudta gyógyítani, de három hét múlva otthagyta Hunyadvárát, mivel Szécsi Sarolt férjhez akarta adni. Karizira azonban nem vállalkozott rá, mivel Karakórumban leánnyá változott, ezért mint olyan fiú-leány állapota miatt Nazirrá tett fogadalmat és nem volt hajlandó férjhez menni. Amikor ezt Szécsi Sarolt megtudta, bánatában meghalt. Hamvasztásos temetkezéssel a Balogi várba Karizira lovagolt el az arany urnával és helyezte ősi szertartás szerint örök nyugalomra. Budavár Kancelláriájában Róbert Károly őt bízta meg, hogy menjenek el Kállayakkal Rómába, mivel a főpapság újabb bűnlajstromot küldött a pápasághoz.

Itt Karizira bebizonyította hihetetlen nagy nyelvtudásával, hogy a főpapok újból a bűn útjára léptek, mivel borral és sóval kezdtek el kereskedni és Róbert Károly csupán ezt a tiltott kereskedelmüket adóztatta meg. A pápa ebben az ügyben igazat adott a küldöttségnek és a főpapság megadóztatását minden téren engedélyezte. Ez Karizira diadala volt. Mivel a Budavár Kancellária már vesztett a jelentőségéből, mert a 10 Királyi Kamara központosítását úgy Visegrád, mint Budavár intézte, ezért Karizira, mint Óm-jelű beavatott a fennmaradásunk érdekében megszervezte a Kubiláj elgondolása szerint a Sárkányos Társaságot, amely azonban az Árpádháziaknak a titkos szervezete volt és Kambaluk, Ordosz és Karakórum beavatottjaival tartották fenn a kapcsolatot. Róbert Károly, aki magát szintén Árpádházi uralkodónak tartotta, ennek a Sárkányos Társaságnak volt tagja és fiát Nagy Lajost ezen szövetség Budaváron apja halála előtt a Sárkányos Társaság lovagjává ütötték. Karizira megbízatásként Urukkal, Ordosszal és Kambalukkal az összeköttetést fenntartotta. Ő vezette be a nemesérc monopóliumot és külföldi szokás szerint a harmincad vámot. Ezzel az országot gazdaggá tette. A Sárkányos Társaság központja Budaváron volt és minden holdtöltekor tartották az összejöveteleiket. Ők szervezték meg a Buda-Esztergom-Holics-Brünn-Prága kereskedelmi útvonalat, majd Lengyelország felé a Nyitra-Trencsén-Tessen-Krakkó és a Budavár-Kassa-Lőcse-Kárpátvára-Krakkó kereskedelmi útvonalakat s azt nagyon fellendítették. Így a baráti kapcsolatokat úgy Csehországgal, mint Lengyelországgal igen fellendítették. Ezen útvonalakat lóállásokkal és lókísérettel látták el, ennek kapcsán telepítéseket végeztek. Budavárában ekkor az Aranybulla megújításán munkálkodtak. A nép is jobb körülmények közé került. Megtervezték a kilenced törvényt, mely abból állt, hogy minden 9 zsák búza után 1 zsák búzát kellett az új rend szerint az illetékeseknek beadni. Ezt azonban az Árpádháziak kezdeményezésére nem hajtották végre. Mivel az ország kezdett elvárosiasodni, telekadó helyett bevezették a kapupénzt. Ezzel a hadseregnek zsoldfizetését szolgálták. Ezen hadseregnek a zömét a királyi várszervezet adta.

A főurak és főpapok kötelesek voltak bandériumokat kiállítani és a király rendelkezésére bocsátani. Ezek parancsnokai az erdélyi vajda, a határügyi bánok és a székelyek ispánjai voltak. Minden vármegyének a kisnemesei a vármegyék zászlója alatt vonultak hadba. A kisnemesek és zsoldosok fizetést kaptak. Amíg Róbert Károly külföldi hadviselései nem jártak sikerrel, addig Nagy Lajos a Sárkányos Társaság vezetésével diadalra vitte a magyarkai és szakszini zsoldosok beszervezésével az új magyar hadsereget. Nagy Lajos öccsét Nápolyban az olaszok megölték, ezért elfoglalta a nápolyi királyságot, ezért a zsoldosok a tartományt kifosztották. A tárgyalásokat a magyar püspökökre bízta, ezért a csapatok jóindulatát az olasz városoknak tekintélyes összegért kellett megvenniük. A Sárkányos Társaság tervbe vette a Kubiláj elméletét, hogy legalább három tenger mossa Magyarország monarchiájának birodalmát. Vitézi seregének, családi kapcsolatainak és a Sárkányos Társaságnak köszönhette, hogy úgy a délvidékek, mint Lengyelországnak királyává lett. Erzsébet királyné is tagja lett a titkos társaságnak és ezzel híve lett a háromtengeres Magyarországnak és mindenben Karizira tanácsait követte. Ő lett a Sárkányos Társaság vezetője. Mivel Magyarország Nagy Lajos uralkodása alatt elérte a Kubiláj elmélet szerinti háromtengeres Magyarországot, békén és nyugodtan halt meg. Budaváron temették el a Sárkányos Társaság kápolnájában. Karizira minden vagyonát 1380-ban a Sárkányos Társaság céljaira hagyta. Karizira beavatott az ordoszi képzésen megnyerte az ordoszok vezette pusztaszeri ifjúsági Nagy-Süánt, mivel az ötnapi versengésben elsőnek bizonyult. Kerekel tanfejedelem után a tanfejedelmi tisztséget örökölte. Amikor Detre-Ubultól 1321-ben a 313. Arvisura rovásának folytatását örökölte, még nem gondolt arra, hogy a Biry várban Murányi Katinka édesanyjának kívánságára gyakorlatként lerótt 313. Arvisura lemásolásának sok hasznát fogja venni, mert a rovásokban tökéletesíthette a tudását. Főként pedig a szabolcsi homokvár környékén megtanult lovagolni.

Amikor a kisnemesi ifjúság hagyományként Pusztaszeren megrendezte a Pusztaszer Pünkösdi-királysági viadalát 1330-ban, az igen kifejlett Karizira lett az első. Ennek kapcsán a Balog nemzetségbeli Szécsi Sarolt, úgy döntött, hogy Karizira menjen az ordoszi sámánképzés és rimalány képzés beavatottak küzdelmeire. Csak egy kis baj keletkezett. Ugyanis a fiús természetű Karizira 1335-ben megnyerte, mint beavatott az Ordoszi Nagy-Süánt és 1338. elején Karakórumból úgy jött haza, mint szojorgaktani bilge, de fősámáni beavatkozással nővé műtötték meg. Nagyanyját, amikor Hunyadváron meggyógyította, Szécsi Saroltnak elárulta, hogy nővé változott. Nagyanyja nyomban férjhez akarta adni. Ő azonban nem vállalhatta, mert nazirságot, azaz nőtlenséget, vagy Égilányságot fogadott. Nagyanyját még egészségesen hagyta ott Hunyadváron, de az bánatában az évnek utolján meghalt. Rómában, ahol bebizonyította a magyar főpapság bűnösségét, összetalálkozott a Kambaluk-Karakórumi Sárkányos Társaság fejével, aki megbízta azzal, hogy legyen a társaságuk nyugati megbízottja, ezért a Kubiláj elgondolása szerint Róbert Károly tudtával ő lett a keleti ügyeknek a vezetője és Visegrádon Sárkányos lovaggá ütötték. Viszont ekkor már neki is joga volt a Kambaluk hozzájárulásával, hogy Róbert Károlyt is a Sárkányos Társaság tagjává üsse. Ez Budaváron történt az Aranyasszonyok templomában. Karizira egyik legfontosabb ténykedésének eredménye lett Visegrádi Kongresszusának megszervezése, mivel előre látta, hogy a magyarságot legnagyobb veszély a Habsburgok terjeszkedési politikája részéről fenyegeti.

Itt a lengyel, a cseh és magyar uralkodóházak összefogása domborodott ki a német törekvésekkel szemben. Ebben nagy szerepet játszott Szakszin szász kereskedőinek, nagypályi örmény és a móri-kun kereskedőinek az összefogása a Magyarország kereskedelmének megszervezésében. Ezen jó kereskedői egyesülésének beavatottjait a Sárkányos Társaság keretében Karizira Róbert Károly tudtával megszervezte. Ekkor alakították meg a magyar-kun kenézek és a szász-örmények soltészek szövetségét Lőcse, Budavár, Nagyszeben, Beszterce és Szamosújvár központtal. Már az arab kereskedők is elismerték II. Géza alatt Magyarországot 72 vármegyés szervezettségével, de ehhez számították 73.-nak Lebedvárt, Jászvásárt 74.-nek, míg Besenyővárt 75.-nek, viszont Nagypályit 76., míg Asszorügyeket 77. és Etilvárat 78.-nak. Bár ezek neve a lakosok szerint változott, de zömükben 24 hun törzs szövetsége beliek voltak. A legérdekesebb város Asszorügyek volt, az Ügyek kagán és Álmos tanfejedelem városa. Ugyanis ezen város örök törvénye az volt, hogy minden 24 évben új városrészt építettek.

Elsőnek a volgai németek és keleti-gótoknak leszármazottjai az Indijó-ómból visszajött szakszinok építettek egy kőből való városrészt, amelyet Szakszinnak neveztek. Asszorügyek kamlik-várost az ellenséges csapatok mindig felgyújtották, de a kőből épült Szakszin volt az, amelyet legkönnyebben lehetett újjáépíteni. Ezt a Szakszint tették meg a besenyők a védettebb fővárosuknak a Besenyővár felégetése után. Viszont a szász kereskedők elszaporodása miatt a besenyők Géza tanácsára a besenyő-szász keveredésű kereskedőket Magyarországba vezényelte. Ezen kereskedők Besztercén építettek maguknak kereskedő várost, majd amikor elszaporodtak a besenyő szász kereskedők, Besztercebányára helyezték őket. Ebből a két szász központból szerveztette meg aztán a szász kereskedővárosok magvait: Nagyszeben, Brassó, Segesvár, Szászsebes, Szászváros térségében állította fel. Az örményekkel kevert besenyő-szász kereskedőházakat Szászrégenben és Szamosújváron szervezte meg. Ezen szász-besenyő-örmény kereskedőházak aztán felvették Lőcsén és Iglón át a kereskedelmi kapcsolatot a volt avar-szász városokkal: Boroszlóval és Lipcsével, s ezzel a ténykedésükkel megnyitották a szász kereskedők és iparosok előtt a beáramlásnak a lehetőségét. Leghamarabb a szepesi szászok áramlottak a “Szepességbe”. Később II. Endre már kiváltságlevelet adott a nagyszebeni szász önkormányzatnak. Mindenütt kialakultak Lőcse város kezdeményezésére a fáternikost hirdető szász közösségek. A pravoszláv hittérítés elől a nagypályi szkíta-szász kereskedők Medgyesre települtek át. Lebedvárról Szászvárra költöztek. A besenyő-szász kereskedőréteg Besztercére, míg az örmény-szász kereskedők Temesvárra és Szamosújvárra vándoroltak.

Midőn Kun Erzsébet lett a királynő, a szakszini szász kereskedőket Erzsébetvárosba telepítette. A legutolsó csoport Nagy Lajos uralkodása alatt jött legnagyobb tömegben Erzsébetvárosba a királyné tiszteletére. Mindezen szász rétegek mozgatását Kubiláj óta a szászok parancsnoka, Detre-Ubul végezte, ezért maradt rajta ezen Detre jelzésű szó, mivel a Szakszin városrész a Detre-Ubul és utódjainak vezetése alatt állt. Ők voltak a magyar királyoknak a keleti hírszerzői. Ők mozgatták a szászoknak nyugatról való betelepítését is. Budavár és Visegrád kereskedelmi rétegét azonban a móri-kun és a kun-besenyők adták. Viszont itt keveredtek a velencei, genovai, bizánci kereskedők csoportjai is a bajor-osztrák kereskedőkkel. Mivel a Kubiláj vezette Sárkányos Társaság eleinte csupán a kunok és besenyők közül választotta ki tagjait, addig Karizira révén Nagy Lajos már a nápolyi hadjáratban és főként a vajdasági bolgár és szerb hódításainál a szászok mellett a lengyel királysága révén ezen társaságba már német-avar-szász ifjakat is beszervezett. Nagy Lajos parancsára Karizira beavatott fejedelmi lány 1349-ben az édesapja halálának első évfordulóján férjhez ment az ifjú Kállay Lászlóhoz és 1350-ben 7 hónapos házasság után egészséges fiúgyermeket szült, akit a nagy király után Lajos-Bátkának kereszteltek. Erzsébet királyné viszont haláláig azt vallotta, hogy a kis Lajos-Bátka a király házasságon kívül született gyermeke, ezért Karizirát üldözni kezdte. Ettől az időtől kezdve Kállay Lászlót Szakszinba helyezték át, mint a szászok főurát, aki a szászok mozgását intézte. Ezen áthelyezést senki sem bánta, mivel a fekete-halál, azaz pestis járvány miatt Karizira is szívesebben tartózkodott Brassó, Nagyszeben és Hunyadvár környékén, mivel így jobban biztosítva voltak a járványos megbetegedések ellen, amelyik az akkor ismert városokat végigseperte. Ez a Lajos-Bátka lett aztán Karizira után a Sárkányos Társaság fejedelme, aki állandóan úton volt Budavár-Szakszin-Etilvár, Ordosz-Kambaluk-Bagdad és Bizánc között. Ez a Lajos-Bátka hozta létre a Nagy Lajos lengyel királyságát, bár azzal igen keveset törődött, inkább az állítólagos fiára bízta annak végrehajtását, aki a Nagy Lajos leányait férjhez adta a Zsigmond és Jagello litván uralkodóházba, s ezzel megalapította a Jagello királyi házat.

Mindezek mellett Erzsébet királyné ki nem állhatta Lajos-Bátka ténykedését, ezért a kiváló képességekkel megáldott ifjú állandóan küldetésekben járt és Karizirának, valamint a Sárkányos Társaságnak a védelme alatt állott. Féltestvére, Mária azonban igen szerette Lajos-Bátkát és az édesanyjával szemben később megvédelmezte. Küldetései mellett igen sokat látott ötvösöket és szobrászokat hozatott az országba. Megszervezte az élőállat kivitelünket, a szerémségi és tokaji borok kereskedelmét. Bányavárosokat alapított. Körmöcbányát az arany-, míg Selmecbányát az ezüst- és Besztercebányát és Szepesvárát a rézbányászat központjává tette. Irányította keletről a selyem, szőnyeg és fűszerek behozatalát. Megszervezte a német, dalmát, lengyel és litván kereskedelmi utak biztonságát. Kelet felé pedig az arab és örmény kereskedelmet kifejlesztette. Erzsébetváros az öreg királyné halála után polgármesterré választotta, mivel a legtöbbet tette a város kiépítése érdekében. Az örmény Urmia uralkodónak leányát, Alagözit vette el feleségül. Detre-Ubul egyik legfontosabb küldetése az volt, hogy a főurak kiskirálysága helyett egy erős Magyarországnak vesse meg alapjait. Mivel Róbert Károlynak belső titkos tanácsosa lett és a külügyek vezetője, aki 1321-re az országot gazdaságilag egyesítette és megerősítette. Amíg első felesége, Kipcsák Éva családi összeköttetése révén biztosított a Kelet felé a Kubiláj-féle biztosítékot, addig a Balog nemzetségbeli Szécsi Sarolt Lam herceg leszármazottjaként az Árpádházzal kötötte össze, s egyben a kialakuló városi polgársággal. Nagy Lajos pedig biztonsággal támaszkodhatott a Szécsi Sarolt és annak a Kállay Gergely nevű fiának a jótanácsaira. 1321. augusztus 20-án a kambaluki Sárkányos Társaság nevében Szemtimur herceg Szibián Janknak adományozta díszes kardját, amellyel lovaggá ütötte, hogy a kárpátmedencei Magyarországot helyettük is védelmezze. Detre-Ubul utóda Ilona leányának férje, Bebek Árpád lett, aki regéit terjesztette. Amikor Bátkai-Gergely és Murányi Katinka házasságából 1315-ben a kis Karlzira óm-jellel megszületett, Detre-Ubul szellemében nevelték és Ordosz-Karakórumba küldték. A regevilág terjesztését ő vette át. Az agg Bebek Árpád elképzeléseit és Magyar Pál szaktudását magáévá tette és a budavári Kancellária küldetésének tagjaként Rómába ment, ahol a Magyar Királyságot megvédte és Károly után fiát, Nagy Lajost is beszervezte a Sárkányos Társaság tagjává.

A visegrádi kongresszuson Magyar Pállal élniakarásukról tettek bizonyságot a magyarság életrevalóságáról, s megnyitották a szászok hozzájárulásával az utat Brünn, Prága, Krakkó és Boroszló-Lipcse felé. Karizira halála után a fia, Lajos-Bátka lett a Sárkányos Társaság fejedelme, aki a lengyel királyságnak Nagy Lajos által való uralkodása alatt Magyarországot nagyhatalommá tette. Az Alagözivel történt házassága révén Nagy Lajos királynak az Örményország dolgaiba is beleszólása volt. Sajnos ezen nyugati Sárkányos Társasági parancsnoki tisztséget csak 3 évig viselhette, mivel Nagy Lajos 1382-ben meghalt. A főurak széthúzása megtörtént, amit Lajos-Bátka nem tudott megakadályozni. A bánsági főurak Kis-Károlyt szerették volna királynak, de Erzsébet és Mária királynék ezt megakadályozták és a kis királyt megmérgeztették. A bánsági főurak viszonzásként Erzsébet királynét tették el láb alól. Így Mária királyné egyedül uralkodott, de a háttérben mögötte állott féltestvére, Lajos-Bátka, akinek bizalmába férkőzött Mária férje, Zsigmond, akit a Sárkányos Társaság tagjává fogadott. Ekkor Mária királyné és Zaigmond védelme érdekében Lajos-Bátka megszervezte a Sárkányos Társaság ligáját, amelynek tagjai előtt a megkoronázott Zsigmond megfogadta, hogy nem fog idegeneket az ország területén tisztségekbe emelni. Ha a király ezen fogadalmát megszegi, akkor a Liga tagjai fegyverrel kényszeríthetik a Zsigmond-vezette Sárkányos Társaságot a Liga-szerződés pontjainak betartására. A liga hatalmas hadsereg felett rendelkezett, melyre Zsigmond és Lajos-Bátka támaszkodott. Megtörték a Horvátiak, Lacfiak erejét és az elkobzott birtokokkal a Garaiak csoportját jutalmazta. A főurak ekkor összeesküdtek Zsigmond ellen és 1401-ben elfogták, éppen akkor, amikor Lajos-Bátka Urmiában tartózkodott, hogy Timur-Lenk seregeinek Ankara elleni felvonulását elősegítse. A pillanatnyilag győzelmes főúri csoport ekkor Hedvighez és a Habsburgokhoz fordultak a trónnak betöltése érdekében, mivel Zsigmondot meneszteni akarták. Kimenekítése ellen Siklós várába vitették. Ebben az időben a török szultán 1402-ben csatát vesztett Timur-Lenk mongol hadaitól, de Zsigmonda fogsága miatt nem tudott felvonulni a Sárkányos Társaság szövetsége érdekében a törökök ellen, s így a szultán a mongolok fogságába került, de Zsigmond nem tudta a pártoskodó főurak miatt a délen uralomra került török haderőt megsemmisíteni.

A német származásású főurak egyáltalán nem törődtek Magyarország érdekeivel, s így nem támadtak a törökre. Ekkor Lajos-Bátka hírtelen hazajött és új Ligát kötött Garai-Cillei csoportjával, mivel Kis-Károly főúri csoportja még a törökkel is szövetséget kötött Magyarország királynője, Mária ellen. Zsigmond a széthúzás miatt 1389-ben csatát vesztett Rigómező térségében a törökökkel szemben. Ekkor Zsigmond keresztes hadjáratot hirdetett a törökök ellen, de a mainzi érsekség ellene volt Magyarország megerősödésének és kevesen gyűltek össze és 1396-ban a döntő ütközetet Nikápolynál elvesztették, mivel a németek lemondtak a törökök terjeszkedésének megakadályozásáról. A nápolyi párt ekkor fellázadt és Zsigmond csak a Garaiék csoportjával tudta megmenteni koronáját. A németek csoportja ekkor ejtette fogságba Zsigmondot és Jagello, vagy Habsburg királyt akart. Lajos-Bátka kiküldetési győzelme hiába sikerült az ankarai csatával, mert az ország erejét a nápolyi pártok felszámolására kellett fordítaniuk. Ezt a pártot felszámolták. A pápaság ekkor Lászlót akarta a püspöki karral uralomra segíteni. Zsigmond csoportja ekkor megerősödött és a püspöki kar nyugatra futott. Ezért 1404-ben kihirdették a nemzeti egyház létesítését, amely a pápától teljesen független lett volna. Ez Lajos-Bátka utolsó diadala volt. Zsigmond megtiltotta a pápai adók és tizedek beszedését. Megtiltotta a pápa által illetéktelenül érseki és püspöki székekbe ültetett klérus jövedelmeit. Lajos-Bátka a rendeletek bevezetőjének magyarázataként az ország tudtára adta, hogy milyen módon zsarolják a mainzi érsekség és a pápaság hívei ügynökeik révén az ország lakosait súlyos egyházi fenyítésekkel, kiközösítésekkel, kiátkozással és az egyházi adóknak a végrehajtásával. Felrótta a mainzi érsekség beavatottjainak, hogy illetéktelenül beleavatkoztak az ország belügyeibe a pápai székek felhatalmazásából. Királyi koronánkat másra akarja átruházni, ezért meg kell tagadni a pápai székek rendelkezését és ezt az ország védelme érdekében minden helyen és a templomokban is ki kell hirdetni! A rendelkezést megszegő papokat és püspököket a király elfogatta és helyükre magyar származású egyházi embereket ültetett. Az egyházi birtokok jövedelmének nagy részét magának tartotta meg és nem engedte az ország területéről a többit sem kivinni. Főkegyúri jogait a kostanzi zsinattal is elismertette, ahol kihirdették: “A zsinat tekintélye a pápáé felett áll!” Ekkor a már 64 éves agg Lajos-Bátka budavári Kancelláriájában az alábbiakat rótta le a Sárkányos Társaság Arvisurájában: Az 1414. évi Kostanzi zsinattal a Sárkányos Társaság egyik célja sikerült, mert felszabadultunk a pápaság és a mainzi érsekségnek a befolyása alól. Lam herceg utódainak felhívására Zsigmond és Kancelláriája kezdett a városok gazdasági erejére támaszkodni. Ezért 1405-ben a városok és mezővárosok küldöttségét megbeszélésre hívta össze.

Ezen a megbeszélésen orvosolta panaszaikat és egységesítette a kereskedelmi mértékrendszereket. Intézkedett a vámkérdésről és az iparosok megsegítésére és az ipar fejlesztésére tett sok hasznos intézkedést. Elrendelte, hogy úgy keletről, mint nyugatról magyar, avar, kun és szászokkal kevert 24 hun törzsszövetségi iparosokat telepítsenek be az országba, hogy a törökök elleni küzdelmet annak idején fel tudjuk venni. Örömmel kell látni ebből a célból az idegenajkú iparosokat is. Budavár és Kurszánvár mintájára minden városban egységes Jogkönyvet kell felfektetni. El kell rendelni minden városban a fémiparosok szétválasztását: harangöntők, sarkantytúsok, lakatosok, tűcsinálók, vasöntők, szerszámkészítők és kovácsok mesterségének szétválasztására. Kurszánvárt építőmunkások önálló szakmánként állítsák fel a csoportjaikat: kőművesek, ácsok, kőfaragók, téglavetők, téglaégetők és útkövezőknek mesterházaira. Ugyanúgy a bőrkészítők, papucskészítők, bocskorosok csizmadiák, cipőkészítők is külön csoportot alkossanak, a szövő-fonó-szabó iparosok egyes ágazataival együtt. Ezen a budavári tárgyaláson Zsigmond és Lajos-Bátka figyelemmel volt a kereskedelem kifejlesztésére is. A határszéli városok: Zágráb, Szombathely, Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Kassa, Bártfa Brassó és kedvenc városa, Temesvár tőle nyerték árumegállapító jogukat, amely szerint a külföldi kereskedők csak a határig hozhatták az áruikat, de az ország belseje felé csak a magyar városok kereskedőinek közvetítésével volt lehetséges. Ez a polgárság megerősödését hozta magával. Ez az intézkedés azonban már akkor is gyanús volt, mert a kereskedelem célja eddig is az volt, hogy a rendelkezések áthágásával szerezzenek maguk részére minél magasabb hasznot. Ezért Lajos-Bátka keleti tapasztalata alapján felállították a vámőrségeket a fontosabb útvonalak mentén. E célból legalkalmasabbak voltak a besenyő-szász-örmény-móri-kun ifjú katonaviselt korú kereskedők. Megszüntették a kereskedelmi ügynökök hálózatát.

Ezen a tárgyaláson megszervezték a hadsereget is. Az eddigi gyakorlat szerint a hadsereg zömét a királyi vármegye katonáskodó népei tették. Utána Róbert Károly alatt a királyi haderő helyett a főúri bandériumok léptek. Utána a főúri és főpapi seregeknek a katonai szolgálatra kötelezett jobbágyok seregéből és zsoldoskatonák tömegeiből állott a hadseregek zöme. A király és királyné csapatain kívül a nádor, a vajdák, a bánok és az ispánok is kötelesek voltak a főurak magánhadseregével együtt katonaságot kiállítani. A kisbirtokos rétegek azonban nem tudták a katonáskodás terheit sokáig viselni, ezért zsoldot kaptak, vagy pedig a jobbágyaikat fokozatos szolgálatra tudták besorozni. Róbert Károly után Nagy Lajos is minden módon igyekezett a kisbirtokosok segítségére sietni és a külföldi zsoldoskatonák mellett igyekezett a kisnemeseknek zsoldot fizetni. Erre szolgált a kilenced törvény, amely a katonaság fizetésére szolgált. A gyakori háborúskodás miatt úgy Nagy Lajos, mint Zsigmond elzálogosította a királyi birtokokat, s így a 20%-os királyi birtok már 6%-ra csökkent. A nagybirtokok azonban 60%-ra nőttek az ország területéből, viszont a középréteg, akikre a királyok támaszkodtak, állományilag változatlanok maradtak. A ligák harca a királyi birtokok zálogbaadását eredményezte. A főurak kölcsönt adtak a királynak, s fedezetül újabb birtokokat kaptak. Karizira halála után 1380-tól a bánságokban sok birtokot elzálogosítottak a királyi Kancellária által és ezek a zálogosítások mindinkább folytatódtak. A bányákból származó jövedelmeket, a pénzverések jövedelmét, a harmincadvámot és a városok adószedését is elzálogosították. Sok helyen kikényszerítették a kapuadó és katonaállítási kötelezettség megszüntetését. Ebből azonban a parasztságnak semmi haszna nem volt. A nagybirtokosoknak Zsigmond a bányák jövedelmét is elzálogosította, így ezek nagy hatalomra tettek szert. Az Árpádházi Szibián Jankok családjából Demők lett a köznemesek és harcos-jobbágyok parancsnoka, tagja lett a Sárkányos Társaságnak, aki nem helyeselte Zsigmond pénzrontási és zálogosító törekvéseit abból a szempontból, hogy elnyerje a nyugat-római császárságot.

Ugyanis Zsigmond nyugati mintára elrendelte 1397-ben, hogy minden 25 telek után az ország jobbágyainak egy lovaskatonát kellett kiállítani, ami ellen Szibián Demők tiltakozott. Demők és Lajos-Bátka még mindig fenntartotta a kapcsolatot a Kubiláj-féle Sárkányos Társasággal, akik az egyesült mongol-örmény hadakkal nyugtalanították a törökök előretörését. Zsigmond, hogy a zsoldos haderejét megnövelje, eleinte 30 telek után követelte az egy zsoldoskatona kiállítását, de ezt a Sárkányos Társaság leszavazta. Ekkor Zsigmond a 12 főúri tagságot 24 tagúra felemelte és német-cseh-osztrák urakat is belevont a Sárkányos Társaságba, ezzel a Lajos-Bátka és Demők vezette magyar többséget megszüntette. Így 1408-ban a magyar irányítás megszünt. Zsigmond a Sárkányos Társaság székhelyét azon pillanatban, amikor 1410-ben elnyerte a Római királyi címet, áthelyezte Bécsbe. Szibián Demők tiltakozására 1413-ban az országban lévők tiltakozására Magyarország kormányzását 21 Sárkányos Társaságbeli főúrra bízta, míg Bécsben a 3 főúrral megindították a harcot a római-német császárság címéért. Ezért ezen kisebbségi 3 fős baráti körével nyugaton újabb Sárkányos Társaságot szervezett céljainak érdekében. Lajos-Bátka és Szibián Demők a szabadok parancsnoka 1414-ben még részt vett a konstanzai zsinaton és a megüresedett püspöki székeket magyar főurakkal tölttették be, s ezzel a hazai Sárkányos Társaság megerősödött. Lajos-Bátka ekkor rosszul lett és testvérével, a három Kállay László gyermekeivel Hunyadvárra ment magát gyógyíttatni. Szibián Demők vitézsége és házassága révén elnyerte a Hunyadi vitézi nevet és úgy a Zsigmond-vezette, mint a Lajos-Bátka irányította Sárkányos Társaság jóindulatát kiérdemelte. A 21 főúr előtt megesküdött, hogy úgy maga, mint az utódjai és rokonsága részére kötelezővé teszi, hogy az országot úgy a törökkel, mint a németekkel szemben megvédi.

Amikor 1415-ben Lajos-Bátka meghalt, Szibián-Hunyadi Demők megesküdött, hogy Detre-Ubul küldetését valóra váltja és a rege-monda világunkat széles körben a szabadok között terjeszteni fogja, és mint a köznép parancsnoka, a harcos jobbágyokat hazafias szellemben fogja nevelni. Szibián Demők a Lajos-Bátka halála után Kambalukba az ifljú Kállay László vezetésével elküldte a 313. Arvisurát a Detre-Ubul küldetéséről, hogy onnan a beavatottak Élet kegyhelyére továbbítsák. Még a küldöttség nem tudott róla, hogy Szibián Demők Temesvárnál 1416-ban elesett. Kambalukban és Ordoszban a beavatottak székhelyen ígéretet kaptak arra vonatkozólag, hogy Szibián Demők a szabadok parancsnoka, aki egész rokonságával Zsigmond királytól a Hunyadi előnevet kapta, legyenek a keleti Sárkányos Társaság harcosai és Ordosztól soha ne szakadjanak el. Az ordoszi besenyő központból 12 besenyő és kun ifjú kísérte el Szibián-Hunyadi Demők küldöttségét, akik Szakszinban és Jászvásáron telepedtek meg. Ezen csoport gyakran belovagolt Kolozsvárra és Hunyadvárára, ahonnan értesítéseket továbbítottak Ordoszba. Hírvevő Kállay János felesége, Nagita lett. A Sárkányos Társaság Zsigmond mesterkedései miatt több ágazatra szakadt, mivel Zsigmond el akarta nyerni a római császárság és a római-német császárság címét és ezért minden pénzt áldozott. Ezért a Dunántúl és Avaria beavatottjai elszakadtak a Sárkányos Társaság igazi céljától és a Zsigmond elgondolása szerint több irányzatra szakadtak. Nagita mindezeket Ordoszban jelentette. A Hunyadiak közül az ifjú Hunyadi János óm-jellel született és beavatottként szervezte meg a keleti Sárkányos Társaságot. Míg Zsigmon király irányította a magyar hadak harcát a törökökkel szemben, gyakran csatát vesztettek, de amikor az ifjú Hunyadi János lett a délvidéki határőrség parancsnoka, a Szibián Demők és rokonsága az ifjú Hunyadi János mellé állt. Hatalmasra nőtt vagyonával és lelkes harcosaival felvette a törökök ellen a küzdelmet és a jászvásári kun és szakszini besenyő különítmények csak jó híreket közölhettek az Ordosz beavatott központjával.

Ellentétben a nyugati, Zsigmond-féle Sárkányos Társaság csupán magánérdekek intézményévé süllyedt és céljaiban több csoportra szakadt. A Hunyadiak vezette Sárkányos Társaság a Zsigmond különcködése miatt és főként háborús veszteségeiért elszakadt a nyugatiak széttagolt Sárkányos Társaságától és minden erejét a haza védelmére irányította. Zsigmond pedig a Garaiakkal és Cilleiekkel osztozott a nyugati Sárkányos Társaság vezetésében. Viszont a nyugatiak Sárkányos Társasága olyan erős lett, hogy három pápát a pápai trónról letett és egy negyediket választtatott meg. Hozzájárultak Husz János megégetéséhez és ekkor összefogott Zsigmond a pápasággal a lázongások miatt. Ezért a lázongások Magyarországra is átterjedtek. A Sárkányosok egy része a parasztokkal Moldvába menekült. Hunyadi János a parasztjai élén zsoldosvezér lett, majd szörényi bán, erdélyi vajda és temesi főispán és hősiességével az ország leghatalmasabb főura lett és vállalta a törökök elleni hadsereg fővezérségét. Hunyadi János vette át Detre-Ubul küldetését. Nagita viszont Ordoszban a 313. Arvisurát befejezte.

A Baskír-Magyarországi sámánképzésen Guba lett az első, Badil a második. Amikor jelentkeztek Kürt fejedelemnél, hogy Mátyás királytól kérjenek segítséget a mohamedánok meg az orosz fejedelem ortodox papságának erőszakos térítése miatt, Kürt fejedelem a mescserföldi Győrbe (Kievtől északra, a Gyeszna partján fekvő Győrbe) irányította őket. De Győr mescser székhelyt akkorra az ortodox papság már felgyújtotta. Erre két ács: Bikki és Balkár kíséretében Etilvárra, a mai Asztrahánba mentek. Ott a sámánok, Atbasár és Katun, kinevették őket, hogy nem tudtak bemenni Kevevárába, a mai Kievbe. Bajmóc sámán meg elmondta, hogy két kőfaragó, Suba és Galga bátyjukkal, Ogurdással nem sokára útba indul Kuma-Magyarországból Mátyás király fekete seregébe, de sok más magyari harcos is a Duna mellett akar új hazát keresni. Suba és Galga a kaukázusi Magyarkán Kara-Kupán kőfaragó családjának segített felépíteni kőből egy házat és utána Ogurdás bíztatására elindultak Mátyás király udvarába. Ogurdás útközben elmondta, hogy Mátyás először a nagyurak portáin teremtett rendet, még a nagybátyját, Szilágyit is lecsukatta engedetlensége miatt. Szabad költözködést engedélyezett a szegényeknek. Giskra huszita vezért pedig ki akarta üldözni az országból. Ogurdás is akkor járt a fekete sereggel Ózdon, amikor Vadna várából készült kiverni a huszitákat. Ózdon is ugyanúgy beszéltek a népek, mint Kuma-Magyarországban. Mátyás király a Csákányi és Pataki család fegyverkovács műhelyében két hét alatt készítette fel fegyvereseit a Giskra elleni háborúra. Egy év alatt el is hagyták a husziták Vadna, Varbó, Galgóc és Sajónémeti várát. Utána a Csákányi nemesek alaposan megszervezték az úzok fegyvergyártását a fekete sereg részére. Nagyrőcze, Jolsva és Ózd, valamint Rozsnyó fegyvergyártóinak a fegyvereivel szerelték fel Mátyás király seregét. A sebesült Ogurdás most gyógyultan visszajött, hogy Kürt fejedelem küldötteit Mátyás királyhoz vezesse. Éppen akkor érkeztek Kolozsvárra, amikor Mátyás megkapta ajándékba a város aranykulcsát és Görgényi Piroskát belső szolgálatra cselédnek.

Ekkor a messzi földről érkezett sámánok: Guba, Balkár, Bikki, Atbasár és Katun mind beálltak a fekete seregbe és részt vettek Sabác bevételénél. Badil, Bajmóc, Suba és Galga aztán Ogurdás vezetésével végvárak építésénél dolgozott. Kara-Kupán pedig beállott kispapnak, mert nagyapja, János püspök megígértette utódaival, hogy egy fővel mindig képviseltetni fogják magukat Magyarországon. Kara-Kupán Esztergomi kispappá lett. Kara-Kupán kitűnően megtanult latinul és Mátyás megbízásából előbb Janus, majd Hipolit esztergomi érsek belső embere lett. 1475-ben a Kuma-Magyarországi megállapodás alapján Ogurdást, Badilt, Altbasárt, Katunt és Bajmócot a királyi vár testőrségébe helyezték át. Guba, Galga, Suba és Balkár először Budavára, majd Visegrád nyári palotájának építésénél dolgozott. Guba sámán egyszer jó kedvében találta Mátyást és előadta neki az őshaza sámánjainak kérését, Kürt fejedelem üzenetét. Mátyás érdeklődve nézte a rovásokat, majd Guba kőfaragó csoportját Budavárába rendelte. Ott Kun László hagyatékának mélyén találtak három aranylemezt, amelyek Kürt fejedelem rovásaihoz hasonló jelekkel voltak kiverve. Az aranylemezeken lévő írást az ogúz származású Ogurdás tudta legkönnyebben elolvasni. Ezért Mátyás őt bízta meg, hogy Antonio és Bonfini mesterek példájára írja meg rovással a Hunyadi-ház rövid történetét úgy, ahogyan a király életének egy részét Szendrő, Galambóc és Jajca ostroma alkalmából személyesen is látta, vagy ahogyan az egyszerű közemberek beszélnek róla. Ogurdás a megbízásnak eleget tett, de a 322. Arvisurát is lerótta, Kürt fejedelem és Kuma-Magyarország sámánjai részére. A rovásos históriát Mátyás király, mint különleges ritkaságot, olykor vendégeinek is megmutatta. A nyáridőt Mátyás, ha nem volt hadban, leginkább Visegrádon töltötte. Beatrix kívánságára az olaszok oda még gesztenye-erdőt is telepítettek, Mátyás viszont Nagymaroson telepített gesztenyést és málnás kertet.

Amikor megérkezett az 1475-ös sámánképzés egy csoportja, Kürt fejdelem sürgető levelével, a küldött sámánok: Csala, Boda, Gubacsi, Kupa és Kopácsi Ogurdásnál és Gubánál jelentkeztek. Ogurdás azonnal a málnáskert telepítéséhez és gondozásához osztotta be az újonnan érkezőket. Ebben a málnáskertben lakott Görgényi Piroska és kishúga. Beatrix kiüldözte őket Mátyás közeléből, Mátyásnak viszont az akkori ősi szokások szerint meg kellett tartania azt, akit kedveskedésből adtak neki. Így aztán Piroska az öt sámán-kertésznek lett a vezetője. Kun László rovása szerint az ősi törvény előírja, hogy magtalan királyi házasság esetén az uralkodónak “magot kell fogni a belső cselédei közül”. Ezt a törvényt Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet is ismerte. Nagyon megörült hát, amikor az avar alapítású Boroszló városából Mátyás egy ötvös mester Baraba nevű leányát hozta magával belső szolgálatra. Ettől a szép leánytól született Mátyásnak 1473-ban egy kisfia. A gyermeket Szilágyi Erzsébet Corvin Jánosnak kereszteltette. A málnásból indult Ogurdás majd minden hónapban Ózdra a Csákányi mesterhez, hogy megrendelje tőlük a fegyvereket. Beatrixet gyermektelen volta is Piroska ellen hangolta. Egyszer, amikor Mátyás az osztrák háború miatt távol volt Visegrádtól, a második szülésben levő Piroskát az olaszokkal megmérgeztette. Gyűlöletét az érlelte tetté, hogy Szilágyi Erzsébet 10. Születésnapján Corvin Jánost maga mellé ültette, mint trónörököst. Piroska meghalt, de a gyermeket a sámánok megmentették. Gubacsi felesége azt állította, hogy ikerfiai születtek. Piroskát Kara-Kupán sámán szertartás szerint temette el a nagymarosi gesztenyésben. Guba fősámán csoportja a kis Mátyást Kürt fejedelem udvarába vitte, annak bizonyságául, hogy Mátyás nem feledkezett meg a Kürt fejedelemnek tett ígéretéről. Amikor Mátyás megérkezett a győztes csatából, csupa rossz hír fogadta: az olasz udvaroncok gyilkossága, meg Ogurdás beszámolója arról, hogy Hipolit és Bonfini gyanús kapcsolatban áll az osztrák származású pápával. A kis Mátyás Kürt fejedelemnél maradt, Hunyadi László pedig Gubacsi sámán családjánál nevelkedett. Mátyás király a gyermek anyjával együtt meglátogatta a kis Lászlót és úgy intézkedtek, hogy ezt a gyermekét is vigyék ki az országból Kuma-Magyarországba Jeretán fejedelemhez. Az 1485. Évben a bécsi győzelem miatt nagyon megromlott a pápaság és Mátyás király viszonya. De más fejlemények is voltak.

Ogurdás arról tájékoztatta Mátyást, hogy Podjebrád cseh király Jagello Ulászlónak ajánlotta fel a trónját, ha Ulászló Mátyás ellen szövetségre lép vele. Mátyás erre követeket küldött III. Iván moszkvai nagyfejedelemhez azzal az üzenettel, hogy lépjenek szövetségre Jagellóék ellen. Ez 1488-ban meg is történt. Kara-Kupán, aki Mátyás követségének egyik tagja volt, arra is megkérte III. Ivánt, hogy segédcsapatai között engedje át Kieven (Keveváron) Kürt fejedelem kis seregét is, hogy Ulászló csapatait ezzel ollóba fogják. Kara-Kupán ekkor sámán társaival együtt megfordult Kürt fejedelem udvarában is és hazatértükkor jelentették a királynak, hogy a kis Mátyás él. Mátyás ekkor Ogurdás csoportját belső szolgálatra osztotta be. Minden szerdán megbeszélést tartottak Kara-Kupán udvari káplánnál. Itt Mátyás őszintén kiöntötte a szívét: szeretné legnagyobb fiát, Corvin Jánost utódjának kikiálttatni, de ennek legnagyobb akadálya a papság. A hármas Magyarország kedvenc témája volt Mátyásnak. Ilyesmiről tárgyalgatott is, de amikor Ogurdást Kürt fejedelemhez küldte, Ogurdás nem Kieven, hanem Jeretán országán keresztül ment. Mert III. Iván minden levelében Jugria fejedelmének címeztette magát. Ogurdás aztán visszatérve jelentette, hogy III. Iván már engedett korábbi buzgalmából és hittérítés címén nem öldökli Kürt fejedelem alattvalóit; a kis Mátyás pedig szépen fejlődik. A kis Lászlót Jeretán fejedelme az öthegyen neveli, hogy mindhárom birodalomban legyen egy-egy királyi utód. Mátyás életét az is keserítette, hogy a papság Corvin Jánost is, és a Bécs közelében lakó édesanyját is meg akarta mérgezni leányaival együtt. Mielőtt Mátyás a hármas Magyarország gondolatát megvalósíthatta volna, nyugati uralkodó körök a római papság tudtával megmérgezték. Ogurdás, Suba és Galga összehívta a sámánok tanácsát a visegrádi zenélő kúthoz és az 1490. év aranyasszony ünnepén feleskették Csala, Kopácsi és Gubacsi sámánokat, hogy Mátyás király gyermekeit, mint saját gyermeküket, felnevelik, hogy így Mátyás vére, amint a királyi mag törvénye megkívánja, soha ki ne pusztuljon. A főurak Corvin Jánost a királynak tett esküjük ellenére sem tették meg királynak és a Mátyás által engedélyezett szabad költözködést is megtiltották.

Kara-Kupán és a sámánok tanácsa, hogy a nyugati papság megígérte Beatrixnek, ha leendő második férjével, Ulászlóval a papságnak minden tervét megsegítik, az osztrák pápa hívei Bécset felszabadítják a magyarok uralma alól. Beatrix is csalódott: Ulászló a pápának tett ígérete ellenére nem vette el, leánykori bűneire és magtalanságára való hivatkozással. A pápaság ellenben elérte a célját, mert a papság hatalma Magyarországon nagyon megerősödött. Kara-Kupán és a sámánok elhagyták Mátyás király egykori birodalmát. Kara-Kupán levetette papi ruháját és újra sámán lett. Megnősült és a Kur folyó partján telepedett le. Amikor Mátyás feleségétől az avaros arcú Baraba-Borbálától elbúcsúztak, megköszönték neki, hogy a bécsi győzelmet elősegítette. Ogurdás úgy, mint addig tette, minden hónapban végigjárta a kabar-és palóclakta fegyvergyártó helyeket és szomorúan mondta, nem kell több fegyver a Fekete seregnek, mert leáldozott Mátyás király szerencse-csillaga. Felvette a Kuna nevet. Ózdon halt meg 1495-ben. Az ózdi sámán-kegyhelyen temették el.

Baskíria népe 1740-ben fellázadt a hittérítők ellen. Vezérük, Kara-Szakál anyai ágon Gyarmat törzséhez tartozott. Amikor az ortodox papság Baskíria szabadságharcát leverette, a maroknyi baskír-magyarság többsége a Visera melletti manysiföldre vándorolt; a Jenő törzsbeli kisebbik része Balkár sámánnal nyugat felé vette útját. Kara-Szakál a Tebol melletti csatából kaza-hun földre menekült. Ott egy darabig Kusum népe rejtegette. Innen kerülő úton visszajött Baskíriába, de a papság besúgói rajtaütöttek. Egy teljes napig tartott a harc Füzesgyarmat körül. A végén a papság vitézei visszavonultak. Kara-Szakált a gyermekei találták meg a csatatéren. A közeli falu népe rejtegette és ápolgatta, majd amikor felgyógyult, két fiával az Uralba menekült. Nem vitt magával semmi más fegyvert, mint a kardját és a csatakürtjét, amit Gyarmat törzsének vénei a szabadság kürtjének neveztek. Egy reggel már nem volt semmi ennivalójuk, ezért fiait ott hagyta a barlangban a tűz mellett, s elment halászni. Fogott is a Jajvában egy tarisznyára való halat. Nagyon belémerült a halászásba és nem vette észre, hogy közben egy medve a tarisznyában levő halat dézsmálja. Megfújta a kürtjét. Erre a medve elfutott az erdő felé. Kara-Szakál visszatért a gyermekeihez. Amikor a barlanghoz ért, meglepetve látta, hogy fiai egy medveboccsal játszanak. Nemsokára megjelent az anyamedve is, de Kara-Szakál leszúrta a kardjával. Nemsokára megérkeztek a lovasai is, kordélyon hozva a kis bocs apját is. Az öreg táltos a barlang előtt tartotta utolsó medvetorát.

Mire eljött a tavasz, meghalt; testét a barlang előtt a legmagasabb nyírfára kötötték. Az ifjú Balkár táltos téli ráérő idejében egy új bálványt készített, a régit pedig új kegyhelyük szentélyében helyezték el. Ettől kezdve minden évben egyszer eljöttek a szent barlanghoz és áldozatot mutattak be a Világ-felügyelő Aranyfejedelemnek, az ifjúság Hadur-Tóremjének. Kara-Szakál gyermekei innen a Tura-vidéki Vasbálvány tájára költöztek. Balkár 5 éves sámánképzés után a Jenő törzsbeli ifjú táltosokkal elindult Magyarország felé, kötelező rokonlátogatásra. Mescser földön áthaladtukban újabb sámánok csatlakoztak hozzájuk. 1765. nyarán értek a Doma sámán rovásából ismert Ózd kegyhely biztonságos vidékére. Ózdnak ekkor nagy eseménye volt: a vasfinomító földesúr fogadta az uralkodót, Mária-Teréziát, aki ezt a hívét még testőri szolgálatának idejéből ismerte. Ózd kegyhely ebben az időben a Csákányi nemesek leányági leszármazottainak, a Patakiaknak a birtokában volt. A harmincéves nagy kolera járvány idején csak egy leány, Zsuzsánna maradt meg közülük. Zsuzsánna a Bethlen Gábor segítségére idejött Sturmán Márton svéd stellárhoz ment feleségül. Ebből a házasságból származott a vasgyártó, Nagyrőce, Jolsva, Vashegy és Szirk környékén elterjedt Stellár-dinasztia. Az övék volt az ózdi vasfinomító is. Sok fegyvert készítettek. Nemességet is nyertek. Sturmán Andrást 1744. július 29-én Gömör megye testőrnek küldte Bécsbe. András, Mengyi Arzén legényével együtt hamarosan közkedveltségnek örvendett a Burgban. Mária-Terézia férje egyszer olyan helyzetben kapta Andrást, hogy nem volt más kiút és Andrásnak feleségül kellett vennie Czékus Évát, azt az udvarhölgyet, aki akkor szolgálatban volt. A hétéves háború után Mária-Terézia 1765-ben országjáró körútja során Ózdot is felkereste. Kíváncsi volt rá, mi lett Andrással és Mengyi Arzénnel. Stellár András végigkísérte a királynőt a gömörmegyei vasgyártók városaiban. Balkár egyszer megkérdezte Mengyi Arzént, hogy milyennek tartja a császárnőt, aki azzal tisztelte meg, hogy otthonában töltött egy éjszakát. Arzén azt felelte: “Olyan, mint a hideg kút.” A rokonlátogató sámánok egy darabig követték a császárnő kíséretét, majd Körmöc kegyhelyét keresték fel. Itt egyik társuk, Udmurt-keremet vadászat közben egy szakadékba zuhant és szörnyethalt. Egy kőszikla alatt temették el. Nyughelyét a sámánok kegyhelynek nyilvánították és a kőfalon Balkár rovásaival hagytak örök emléket ottjártukról.

Mivel Andrásnak Bécsben volt bejelentett vasipari engedélye reá nem vonatkozott semmiféle vámkorlátozás. Nagyrőcén, Szirken, Turcsokon, Ózdon, Vashegyen, Jolsván és Kúntapolcán készített vasgyártmányait az egész birodalomban szabadon értékesíthette. Az úz vasgyártók ezen a hámorokban gazdag vidéken helyezkedtek el, de a lerakatuk Ózd kegyhely környékén volt. Debrecen, Várad, Szolnok, Pest és Bécs felé innen indultak ki furmányosaik a vastermékekkel. Balkár sámán csoportja 5 évi rokonlátogatás után visszatért Baskíriába. A rokon népek között tett látogatását versben énekelte meg.

Élet templomából Hatanah Léh városában született. Töbetben részt vett a beavatottak kiképzésén. Ennek befejezte után az Élet templomának tudói közé javasolták. Itt hamarosan tanfejedelemmé lett és előadásai nyomán Szuszi beavatott az alábbi vázlatokat készítette. A mesevilágnak is megvannak a maga történelmi igazságai, mi beavatottak ismerjük minden mese rejtett értelmét. Regevilágunkban pedig meghagyjuk, s a nép így tudja, de így is van megírva.

!A végtelen kékségben sétált Sis-Tórem. Egyik felhőről a másikra lépkedett, de amikor megbotlott egy bárányfelhőben, dühösen felkiáltott: Hogy a tűz égessen meg! Ijedtében nagyot ugrott a kis bárányfelhő és sisteregve csapódott hozzá apró társaihoz. Tűz pattant ki a felhőcske szívéből, majd ez a tűz üstté változott. Az üst magába szedett minden felhőt. A tízezrediknél, a Tyumen felhőnél láng csapott ki belőle és csillagok képében az égboltra szóródott. Sis-Tórem ekkor elküldte legnagyobb fiát, Numi-Tóremet, hogy fogja el azt a tüzes üstöt, mert mind elégeti a bárányfelhőket. Numi-Tórem el is fogta az üstöt és apja elé vitte. Kettesben elkészítették a Napot és feltették a legnemesebb pályára. Sis-Tórem az üstből újabb tűzgolyókat kezdett szétdobálni a nagy mindenségbe, míg csak bele nem fáradt. A végén a tűzgolyók belegabalyodtak a felhők vizébe, ezért Sis-Tórem a tűzgolyók gondozását az égiekre bízta. Mindenki vállalta is, csak Ruda-Tórem, a vasforraló égi kovács vonakodott tűzgolyót őrizni. Így aztán őt Sis-Tórem a tüzes üst gondozásával bízta meg. Egy reggel Ruda-Tóremet alva találta az üst mellett. Mérgében az üst széléről lekapott egy-egy marék tűzhabot és beledobta a reggeli ködbe. Ebből lett a Hold. Utána felköltötte a Ruda-Tórem mellett alvó Kemit, az égiek szolgálólányát és megparancsolta neki, hogy viseljen gondot a Holdra. Numi-Tórem felesége, Joli-Tórem volt az úzok védelmező asszonya. Az ő tűzgolyóját Numi-Tórem a legsűrűbb felhők közé gurította. Hét fia kereste ezeröles láncon. Végül a szárnyas Ajak-Tórem találta meg, de úgy, hogy teljesen víz borította. Ekkor Kaltes asszony, Sis-Tórem lánya a vízből búvárkacsával követ, iszapot, majd földet hozatott fel. A vöröshasú Cethalnak megparancsolták, hogy ezt a hordalékot tartsa a hátán, hogy az Élet-Anya ott virágzó életet teremthessen. Így keletkezett a virágzó Föld.

Kaltes asszony álmot varázsolt a vöröshasú Cethal szemére és azóta az mélyen alszik. Ha felébred, tüzet fúj az orrából, ha megmozdul, megremeg a Föld, s földrészek csúsznak le a hátáról az ősvízbe. Így pusztult el annak idején mindent termő hazánk, atlantisz is. Kaltes asszony azonban megígérte, hogy Földünket időnként meglátogatja az ő tűzgolyóján teremtett égi gondolkodású emberekkel, hogy azok mindenben megsegítsék Joli-Tórem földjét. Az üstökös sárkánykígyók azonban sok bajt okoztak. Tűzcsóváikkal sokat szétvertek a holdacskák közül és a menykövek a Föld testébe fúródtak. A vöröshasú Cethal ilyenkor mindig tűzesővel árasztotta el a Földet és megremegtette. Kaltes asszonynak volt elég baja, hogy rendbe hozza a Föld életét. Égi embereivel gyakran meglátogatta a Földet és azok sok mindenre megtanították a földi embereket. Végül házasságra is léptek a földi emberekkel. Ennek folytán a földi emberek agya is tágulni kezdett és lassankint képesek lettek arra is, hogy átvegyék az égi emberek gondolkodását és ezáltal elviselhetőbbé tegyék a földi életet. Mindenek előtt az állandó éhezésnek véget vetve, meg kellett szüntetni az emberevést is. Amikor Hárpia-Tórem az egyik holdacskát a Földünkhöz vágta, az emberiség javarésze elpusztult. Csak a legszívósabbaknak sikerült eljutni melegebb éghajlatra. atlantiszt is ellepték ezek a jobb gondolkodású szívós emberek és a Kaltes asszony szekerén érkező újabb égiek segítségével elkezdték a teraszos-öntözéses földművelést, meg az állatok megszelídítését. Kaltes asszony megtanította atlantisz asszonyait az égi magvakból való kenyérsütésre. Az égiek mutatták meg a háziállatok ésszerű foglalkoztatásának és felhasználásának a módját, meg a bőrük és szőrük feldolgozását. Ruda-Tórem is eljött és segítségével elkezdődött a fémek előállítása a Kékleny-hegység érceiből, meg a Kemi asszonytól ellopott égi tűzzel az edényégetés és ércolvasztás művészete. Amikor másodszor közeledett a Földhöz a Hold, az egyik üstökös sárkánykígyó farka megcsapta Atlantic szigetének nyugati sarkát és az mélyen a tenger alá süllyedt. Ettől kezdve Atlantic mind jobban és jobban alámerült a vízbe. És amikor a Föld jégsapkái erősebben kezdtek olvadni teljesen el is süllyedt. Joli-Tórem és Kaltes asszony panaszra ment Sis-Tóremhez, hogy Hárpia asszony az üstökös sárkánykígyókkal minden életteremtő tűzgolyón folyton háborgatja az emberi teremtményeket.

Az égiek erre megtiltották a holdakkal való további pusztítást. A Hold járása ezáltal mindenütt egyenletesebbé vált, sőt a tenger páráiból is módszeresebben hullott a csapadék a Földre, s ezáltal termékenyebbé vált. A beavatottak egy része elkezdte feljegyezni a holdfogyatkozásokat ugyanúgy, mint a Napfogyatkozásokat. Sokan a csillagok járását figyelték, a szavárdok pedig a tűz ipari felhasználásától kezdődően jegyezték a végtelen időt, s a holdtölték alkalmával tartott lakomák számát. Voltak, akik az evések alapján számítottak. De a papok abban látták legfontosabb küldetésüket, hogy megszüntették az emberek éhségét. Kaltes asszony bolygóján az emberek sokat háborúskodtak: újabb és újabb fegyverekkel pusztították egymást. De amikor az egyik tudós az emberi igazságtalanságok ellen hozta a fénygomba-halált és azt a borzasztó pusztítással járó fegyvert használni is kezdték, az égiek Kaltes asszony szekerén a Földre is hoztak három ilyen gömböt. Sokáig atlantiszon, a Kékleny-hegységben rejtegették, de amikor megtudták, hogy atlantisz az ősvízben el fog süllyedni, Budával, Kuszkóval és Suvával elszállították onnan. Buda Úr városába vitte az egyiket, Kuszkó a másikat az általa alapított Kuszkó városába, Suva pedig a harmadikat el akarta vinni a Suva-hegységbe. De amikor megérkezett, megütközve látta, hogy az ott élő hunok nem építettek hajút a menekülésre. A hun bölcsek nem értesítették őket a közeledő veszedelemről. Hajóépítésre már nem volt idő. Suva ezért a hun ifjúságot felvette szállító hajójára, a harmadik gombafényű halálgömböt pedig ott hagyta egy bátor beavatott bölccsel, hogy 3 nap múlva magával együtt felrobbantsa. Ez így is történt.

A Kékleny-hegység elsüllyedt. Kuszkó még látta messziről a pusztító, vakító fényét. A Buda által elvitt pusztító gömböt a sumír papok Szumérban, az Élet-templomában helyezték el, majd a Hétvári Nagyszala döntése alapján az egyiptomi Karnakba vitték, az ottani Élet templomába. Később Paszametik fáraó a Beavatott Nagyszala döntése szerint a Híres-kapuba érkező szkítáknak adta át, hogy Ordoszba szállítsák. Ordoszban a mindent elsöprő sárga hit miatt nem lehetett tovább tartani, ezért hosszú vándoroltatás után az urali Élet templomába vitték. De amikor Jermák kocsirúddal keresztelte meg a manysi népet, az Élet templomát a Tunguszkába menekítették. A cárok az ortodox papsággal egyetértve, könyörtelenül hódítottak és hittérítés címén mínden leigázott népet kiraboltak. A falvakból a folyóvízbe hajtották a megkeresztelendőket és a hosszú szertartás alatt a katonáik és a kispapok sisera hada kifosztotta a megkereszteltek otthonait és minden kincsüket elrabolták.

Emiatt, ha panaszt emeltek, a főpap mosolyogva idézte: “Könnyebb a tevének átbújni a tű fokán, mint a gazdagoknak bejutni a Mennyek országába. Örüljetek, hogy a ti lelketek oda kerül.” A gyarmatosítók nemcsak az idegen népeket igázták le, hanem üldözték a forradalmárokat is. Egy megszökött az internáltak karavánjából és sebesülten a tajgába vetette magát. Hatanah kigyógyította sebeiből, de ott agg korában vállalkozott arra, hogy a cári önkény elleni tiltakozásul 1908. június 30-án a Kaltes asszony birodalmából hozott fényhalál-gömbbel felrobbantsa magát. Hatanah tanítása szerint Földünk tudósai a Vízöntő világhónapban elérik azt a fejlődési fokot, melyet Kaltes asszony birodalmában, Karnaki beavatottak szerint-a Szíriuszon már Kr.e. 5038-ban elértek. De ott a gombafényű halál borzalmas pusztításait látva úgy határoztak, hogy vitáik eldöntése végett többé nem folyamodnak háborúhoz, és többé nem háborúval oldják meg problémáikat, hanem a természet titkait arra fogják felhasználni, hogy gondtalanabbá tegyék az életüket. Szerinte ???? körül a földi emberiség is így fog gondolkodni. És a Vízöntő világhónapban bőség fog uralkodni a Földön. Amikor Úr városa mellett Kaltes asszony gömbjével leereszkedtek az Égi lakók, 2 pulit is hoztak magukkal. A felemelő berendezésük azonban elromlott, s közben az élelmük is elfogyott. Így a partra úsztak. Meglepetve állapították meg, hogy Úr városának lakói valamilyen atlantiszi nyelven beszélnek, úgyhogy meglehetősen megértették egymást. A magukkal hozott pulikat a templom-gazdaság juhászatának ajándékozták a bőven termő kenyérmagvakkal együtt. Uruk népének sumír földművelőit megtanították a gazdaságos termelésre. Elmondták, hogy Kaltes asszony birodalmában a termésbőséget csatornázásos öntözéssel fokozzák, a hegyvidéken pedig teraszokkal fogják fel a csapadékot. Szárazságban mesterséges öntözést alkalmaznak. Városaikban függőkertekkel biztosítják a gyümölcs-és zöldségtermést. Közlekedési gépeik föld alatti alagutakban járnak, de vannak függő pályáik is. Minden tudásukat a gazdálkodás és az ipar szolgálatába állították. Így Kaltes asszony birodalmában soha nem látott jólét uralkodik.

Sajnálják, hogy Kaltes asszony birodalma folyton távolodik Joli-Tórem Földjétől és ezért Kaltes aszszony szekerén, vagy gömbjén mind ritkábban fognak eljönni a földi embereken segíteni, de Kaltes aszszony gyémántszemeivel állandóan ellenőrizni fogja a Föld embereinek munkáját. Ebben fel lehet használni a nemeslelkületű embereket. Ezért az Élet templomával mindig fenntartják a kapcsolatukat. Ezzel is bizonyítani akarják, hogy a szellemvilág előtt nincsenek sem égi, sem földi határok. Dernő fősámán beavatottainak sikerült a kabar vasművelőkkel egy olyan vasat előállíttatni, amelyet nem esz meg a rozsda és ebből kiváló fegyvereket készítettek.

Amikor az indijó Hadraba fejedelem részére Bihar vezér felállította a Dernő-féle győzelem oszlopát, nem gondolta, hogy ez a készítési mód feledésbe megy. Mégis megtörtént, de akkor Agaba titkos rovásai között megtalálták a Dernő és a kabar fegyverkészítők által alkalmazott eljárást és a kaszuk között letelepedett kabarok újból elkezdték gyártani az ilyen fegyvereket. Egyik csoportjuk Asóka birodalmába is eljutott és Asóka Etehida beavatott kiváló fegyvereivel győzelmet is aratott. Bihar 85. Arvisurája alapján Etehida megtalálta Dernő oszlopát és Asóka győzelmének emlékére a fejedelem által kijelölt helyre állíttatta. Etehida olyan eljárásnak vetette alá Dernő oszlopát, hogy még a mai napig sem rozsdásodik. Ez a Szíriusz-lakók és a beavatottak titka maradt. Az Élet templomának tagjai között mindig van olyan beavatott bölcs és beavatott tanuló, aki ismeri azt a nyelvet, amelyet a maguk módján a szumírok is beszéltek. De ezen kívül megtanulják azt is, mi módon lehet megérteni a Kaltes asszony gyémántszemeiből érkező rezgéseket és a Szíriuszon egységesített nyelvhez közel áll az uruki tájszólás szerinti szumír nyelv is. Ezért lett ez a nyelv Mezopotámiában és azon kívül is egyházi és hivatali célokra használatos nyelvvé. Elfogadta Karnak is és az Élet templomában ma is Kaltes asszony népének nyelvét beszélik. Régies formájában már nem beszélik, de az Ummai Úzország kézműveseinek érdeméből ma is ismeretes az a hozzá legközelebb eső változat, melyet a mai palócok beszélnek. A tunguszkai fényhalál-robbanás után az Élet templomának tagjai visszaköltöztek az Ural hegységbe, út közben négy beavatott meghalt, nemcsak Hatanah és Tagilka helyét kellett tehát pótolni, hanem a négy beavatottét is. Amikor ez megtörtént, Icsim fősámán és törzskara itt maradt az urali Élet templomában, a többi pedig szétment a világ minden részébe. De rezgések útján küldött üzeneteikkel mindig fenntartották egymással kapcsolatukat. Régóta tűnődnek azon, ha a Vízöntő világhónapba a Föld lakói megszerzik a fényhalál titkát, annak az erejét az emberiség javára fogják-e felhasználni. A másik nagy kérdés, hogy az emberiség milyen közös nyelven akar beszélni? Molnár Gábor

Mit tud a manysi sámán unokája, Szalaváré Tura, Veszprém keletkezéséről? A kiadó előszava: Egymás után ünneplik városaink születésük évfordulóit. Egyik hatszáz évvel büszkélkedik, a másik kereken ezerrel. De Veszprém az “ősi város” lakói irigykedéssel gondolnak még az éppen tízesztendős városok lakóira is, ők legalább tudják mikor lett városuk-város. Veszprémnek pedig nincs születésnapja, éve, még csak évszázada sem. Egyelőre senki sem tudja bizonyítani, mikor lett Veszprém város. Azt még kevésbé, mióta viseli a nevét. Veszprém megye helytörténeti lexikona szerint már 1000 előtt is így hívták. De mióta? Eddigi ismereteink szerint civakodót, veszekedőt jelentő nyugati szláv személynévből képezték a nevét. De biztos ez? …mióta lakott hely, mikor keletkezett és hogyan? Az, hogy a környéke ősidőktől kezdve lakott hely, már bizonyított, de hogy a város helyén mikor alakult ki valamilyen település, erre vonatkozólag nincsenek adatok. Adatok, tudományosnak elfogadható bizonyítékok már nincsenek. De van, - most már van - valami más! A múlt év végén kaptunk egy levelet Molnár Gábor írótól. Megtisztelő helyzet számunkra, hogy a neves író levele nem meglepetés a szerkesztőségben, olvasóink is tapasztalhatják, hogy folyamatos kapcsolatot tart “szülő megyéje” lapjának szerkesztőségével, e levél tartalma annál nagyobb izgalmat keltett. Szinte átérzett a levélen a felfedező izgalma. Az igyekezettől, hogy mindent elsőként közöljön, szinte egymásba öltötte a gondolatokat. De, hogy az olvasó türelmét ne tegyük próbára, a lényeg: szenzációs és szép regékre akadtunk általa, Veszprém származását, keletkezését illetően. És a rege szerint ez évben, 1992-ben kereken 2700 éves a település. A regék adatait a szerző Paál Zoltántól kapta, aki a második világháborúban együtt harcolt egy manysi harcossal, valamikori manysi sámán leszármazottjával. Paál tőle kapta a 347. fősámán rovásírásából megfejtett, fordított adatokat, gondolatokat. Hogy mennyi ezekben a történelmi hitelesség, vagy hogy egyáltalán van-e, majd kiderül. Nem kizárt, hogy még később majd igazolják a történészek a regék állításait. Volt már erre példa, nem is egy. De ha csak rege marad, akkor is szép. És időszerű, hiszen kerek évfordulót feltételez. Nem kis lelkifurdalással ugyan, mert száz más elfoglaltsággal küszködik a szerző, de sürgettük is. Egy héttel ezelőtt még ezt válaszolta sürgető levelünkre: “Veszprém - most is így mondom - monda-, regebeli históriáján igencsak erősen dolgozom, írom a nem köznapi történetet. -Annyi érdekes, izgalmas történés zsúfolódik, hogy nincs szívem bármit is kihagyni. A befejező részben egészen Koppány lázadásáig jutok majd el és azt is megírom, mi volt a közvetlen oka Koppány fegyveres felkelésének-túlmenően a történelemből ismert, elfogadott okokon.

Mindezekről Szalaváré Tura, a manysi úgy regél, mintha roppant históriás könyvet forgatva idézne. Adatok, nevek bukkannak elő, ezeket szedem rendbe, sokszor a már elkészült oldalakat újabb részletekkel kiegészítve…” A szerző előszava: Hej, rege rejtem…?-idézem és bizony hozzáteszem: a rege, némelykor történelmet rejt. Beleváj némely időkbe, tűnő évezredek koromszín éjszakájába, onnan világít ki napjainkba tündöklő csóvájával. A monda, rege tömérdeket takar, hoz elő a szívével-lelkével értőnek az ősi múltból. Őrizni való szép kincs a rege, a monda és ha néha előbukkan a tűnő évezredek előtti idők messzeségéből a kincsre találás örömével, lelkességével kell fogadni. Szalaváré Tura, nagyapja, az ősi hitű manysi fősámán örökét vette át, rengeteg tudással készült rá és mugyarul is tudott, a rokon nép nyelvét egy első világháborús volt magyar hadifogolytól tanulta. Szalaváré Tura a magával hozott az ősi múltat őrző feljegyzéseivel. Szőnyi Mártont, a híres ellenállót és csoportját kereste a szlovákiai tájakon, mikor ejtőernyővel és manysi társaival leereszkedett az éjszakában. Szőnyi Mártont Szalaváré Tura már nem találta életben, a hős ellenálló társaival elesett a német megszállók elleni harcban.

A manysi felderítő, vele társai azonban rátaláltak Paál Zoltánra, aki a csoporthoz csatlakozott. Szalaváré Tura és Paál Zoltán többé nem vált el, Szalaváré Tura szombathelyi, Perin patak melletti hősi haláláig. Paál Zoltán a harcok szünetében mindazt feljegyezte, amit Szalaváré Tura elmondott, átadott. Hősköltemény, hősi eposzba illő, a minden tűnő percet felhasználó, most így mondom: rovószenvedély, ami ezer esztendők históriáját örökítette. Szalaváré Tura is írt, betűzgette a magával hozott, Szőnyi Mártonnak szánt tömérdek ősi feljegyzés-másolatot. A másolatok manysi-földról, Nyugat Szibériából származtak, amelyeket Szalaváré Tura, előtte nagyapja, az évezredes eredetiekből éveken át másolt. Az eredeti rovások, a háromszáznegyvenhét fősámán történetét örökítő rovások-Szalaváré Tura így mondta el Paál Zoltánnak-néhány fősámán “arvisurája”, igazszólása kivételével, ma is, azaz akkor az 1944. évben, az ősi manysi időszámítás szerint az 5984. évben is megvannak, az Ob mellékfolyója, a Konda leomlasztott elejű barlangjában. Mennyi szépség bújik meg Szalaváré Tura nevezzük csak így, monda, regevilágában. Pannon vezér idejéből, Kr.e. 800-ból, a medvetoros időszámítás szerint a 3240. évből. Mikor a mi mostani időszámításunk elkezdődött, a medvetoros időszámítás már a 4040. esztendőnél tartott. Ilyesformán régebbi, mint a zsidó időszámítás. Monda, rege? Szalaváré Tura mondakincsében nem a vitára indítót kutatom, a vezérek mellékelten közölt leszármazási rajzában, sokkal inkább a sok-sok, napjainkig megmaradt dunántúli és más tájak helységnév eredetét. Szebbet a mi Dunántúlunkról, Veszprém, Veszprém megye helységnév eredetéről egyetlen krónika, fennmaradt szájhagyomány sem őriz számunkra. Csillaghímes égi mesék, réges-régi mondák számára őrzött ősi idők aknájából elénk szökkenő történetek közt Veszprém neve is elénk fényesedik. Nem is kutatom Veszprém neve más, egyéb eredetét, hiszen a rejtőző szép, önmagában is szép, ha idők végtelen mélyéről, mint tiszta erdei forrás gyöngyözőn mesehímmel feltör.

A “mese-fa” Szalaváré Tura az 1945. tavaszán hősi halált halt manysi-rokon népünk fia-őrzőn ontotta régi-régi meséit a vele volt Paál Zoltán katonatársának. Paál Zoltán a történetek bőségszarujából most elénkdönti, mint az ősi múltat, mesevilágot hűséggel őriző, az ősi múlt egy néhány, talán történelem históriáját. Meghatva, ámulva veszem Paál Zoltán leveléből az újabb Szalaváré Tura gyöngyszemet, amely szerint Veszprém 1972. évben kettőezer hétszáz esztendős. Kerek kétszáz évvel idősebb, mint a röviddel ezelőtt kettőezer ötszázadik évét ünneplő Irán. Pannon Vezér nyugatra indul I. Történt a réginél is régibb időkben, regélte Szálaváré ura Paál Zoltánnak-hogy Kostyű úz fejedelem, akit a hun síkságon a vörösszemöldökű kitajok császárukká választottak Csiang-Kü néven, hatalma tetőpontjára jutott. Akkor a Kr.u. 180. évben ért véget az ötévenként ismétlődő egyik sámánképzés. Azon a sámánképzésen, a Nagy-Süán küzdelemben Vadna, az úz sámán ifjú győzött. Mivel Kostyű már császár volt, Vadna bátyját, Harcsányt választották Ordosz fejedelmévé Hu-cseng néven, aki Haris fősámán néven az ordoszi sámánképzés vezetője volt. Kitaj martalócok azonban rátörtek Ordoszra és Harcsány fejedelmet megölték. Gyászideje teltével Vadna fősámán feleségül vette Sávolykát, Kostyű fejedelem leányát, elnyerve ezzel kettőjük számára a 255. Arvisura, Igazszólás rovása jogát. Vadna Fősámánt és Sávolyka Arany-Asszonyt az Öregek Tanácsa ezután útnak indította a távoli Pannonföldre kíséretükben öt tized lovassal, egy tized sebesültgondozó, minden munkában jártas Rimalánnyal. Urumcsi úz települést érintve a Turgai-kapuba értek, ahol a 4221. medvetoros évben (181-ben) a hadbavonult kabarok szállásain a tatárok megölték a kabarok összes visszamaradt családtagjait. Sávolyka aranyasszony kilenc Rimalánya férjhez ment a kabar lovasakhoz és Berény kabar fejedelem még háromszáz lovast adott Sávolyka aranyasszony és Vadna fősámán mellé kíséretül, hogy nézzenek alkalmas helyet, a letelepedéshez. Sávolyka aranyasszony és Vadna fősámán Pannon-földre indult, ahonnan gyér híreik voltak, hogy a kabarok várost alapítottak. Kassa tájára Vadna fősámán, Sávolyka aranyasszony, velük kísérő lovasaik akkor érkeztek, amikor a longobárdok támadása fenyegetett. Vadna a legjobbkor érkezve, a külső kabar őrségbe vonult lovas népével. Kemény harc a támadó longobárdokkal és Vadna sebesülten lovára kötöztetve magát, Bártfától vágtatott Kassára.

Éppen csak elmondhatta a veszedelem hírét, belehalt sebeibe, elnyerve a dicsőséges kabar halál-lovas elnevezést. Sávolyka, a longobárdok kiverése után háromszáz harcosával felépítette Vadna és Galgóc őrhelyet, ahol utódaik kétszázötvenhárom évig rótták valamennyi közt leghosszabb Arvisurát. Abban írták le a pannonföldiek hősi harcát a káldorok, más néven kelták, majd a rómaiak ellen. Pannon-föld elfoglalását a teljes 190. Arvisura mondta el, amelyet a Kr.e. 800. és 670. év között Pannon földön őriztek. A Kr.e. 670. évben a 190. Arvisurát Pejte Rimalány Aranyos-Székre, majd Kr.e. 650-ben Kassára menekítette. Sávolyka Kassa kabar városból 185-ben Vadna-őrhelyre vitte a 190. Arvisura rovással telt aranylemezeit, mivel Vadna é a Galgóc őrhely közt föld alatti utat ástak és mindig abba az őrhelybe vitték az Arvisurát, amelyet nem fenyegetett veszedelem. Sávolyka aranyasszony tehát olvashatta a 3240. medvetoros évben (Kr.e. 800-ban) kezdett 190. Arvisurát, hozzá minden más ősi aranybarovást, amely pedig így szólt: II. Az 1250. medvetoros esztendőben Kr.e. 2790-ben Bihar fősámán által a távoli Ordoszban kiképzett sámánok száma kétszázötvenre emelkedett, így minden irányban kiterjedtek lehetőségeik. Bihar fősámán hírtelen halálával Dernő rovósámán került a fősámáni helyre. Történt akkor, hogy Szuha-Balzsán vezér az Öregek Tanácsának engedélyével kalandozásra indult, hogy a parszi-szkíta sámánok hírei alapján felkeresse lovas népével a legnyugatibb szkíta-székhely, Aranyos-szék települést, mivel tíz évvel előbb Esküló és népe Bihar tartományból a pusztító, tömérdek életet követelő járvány elől a távoli aranyröges helyekig jutott. Szuha-Balzsán vezér és lovas népe, valamint a csatlakozó sámánok útja hat esztendeig tartott és akkor végre meglelték a legnyugatibb szkíta-székhely, Aranyos-szék szálláshelyet. Szuha-Balzsán vezérnek jelentették, hogy az erdőkben külszínen találtak aranyrögöket és az abból olvasztott aranyat a szkíta-székelyek edényeknek, ékszereknek, lemezeknek használják, hogy Isis-Tórem kegyhelyeiket azokkal díszítik. Mindezt, amit Szuha-Balzsán és lovas népe, vele sámánjai Aranyos-széken találtak, Esküló és szkíta-székhely népe tizenhat esztendő során teremtette. Esküló elmondta Szuha-Balzsánnak, hogy Aranyos-szék szálláshelyet odaérkezésük évében alapították. Szuha-Balzsán előtt Esküló azt a kívánságát is kifejezte, nagyon szeretné, vele népe, ha az odaérkezett rokonok közt egy, vagy több nagy tudású sámán akadna, aki vállalná településük védelmének vezetését. Szuha-Balzsán meghallgatta a kérést és egyik legjobb harcosát, a vepsze törzsbéli kiváló aranyművest, Vepszerémet javasolta.

Vepszerém, aki már jól körülnézett, nem egyedül valón vállalta a kellemes éghajlatú Aranyos-széket, így Esküló leányai közül a víg kedélyű Dévaványát kérte, kapta feleségül. Esküló vezér különben egyistenhívő édesanyja után sumír, édesapja után parszi-szkíta származású volt. Esküló Szuha-Balzsán kérésére megengedte, hogy az 1240. (Kr.e. 2800) medvetoros évtől a huszonnégy hun törzs szövetsége szkíta-székely törzsének legtávolabbi, nyugati szálláshelyének történetét rovásba tegyék. Vepszerém vállalkozott erre a rovásra, aki a későbbiekben az aranykészítményeket értékesítő szkíta-székelyeket kísérő fegyveres őrség vezérségét is kapta. Telt az idő és Szuha-Balzsán, vele lovas népe a távoli Ordoszba távozott. Vepszerém pedig akkortájt indult aranyedényeivel, más aranytárgyaival a távoli nagy víz, a tenger irányába, mikor Dévaványa gyereket várt. Mikor eredményes távoli útjukról lovasaival népéhez megtért, Vepszerém ruhák és kincsek sokaságával halmozta el szeretteit. Vepszerém és Dévaványa gyerekáldása nagy volt: húsz év alatt nyolc fiuk és hat lányuk született. III. Eljött a 2430. medvetoros esztendő (Kr.e. 1610). Esküló vezér régi, 1240-béli honalapítása óta 1170 medvetoros esztendő pergett bele az idők végtelen folyamába. Illmár vasverő fősámán abban az évben lovas népével tett látogatást Aranyos-széken. Örömmel fogadták az aranyos-széki rokonok a hun törzsbéliek addig legnagyobb csoportját és megkérték Illmár vezért, hogy birodalmuk déli bejáratánál hagyjon hátra lovas csoportot védelmükre. Barca, széki-hun vitéz vállalkozott, hogy az egyik délre fekvő termékeny kis síkságon őrhelyet létesít. Az őriző vezér nevéről az őrhely táját Barcaságnak nevezték. Azóta is Barca vitéz és lovas népe leszármazottai lakják a Barcaság jelentős tájait. IV. 3240. medvetoros esztendő (Kr.e. 800). Roppant lépés az idő lajtorjáján. A 2430. medvetoros esztendő óta 810 medvetoros év telt el. Aranyos-szék vezére a népre sűrűn rátörő veszedelemben segítséget kért Ordosztól, mert dél felől véres utat vágó seregek háborgatták földjét, szálláshelyeit. Ordosz nem hagyta segítség nélkül a messze élő rokonokat. Az Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy egy tömén, azaz tízszer ezer harcossal kell védelmezni, minden támadástól megóvni a legnyugatibb szálláshely népét, földjét.

Pannon parszi-szkíta vezér éppen csak a medvetor utáni jobb időt várva be, elindult a tömén lovas népével a legnyugatibb szálláshely, Aranyos-szék védelmére. Roppant vágta Ordosz halmaitól Aranyos-szék sziklás tájáig. A honfoglaló Esküló népe, majd utódai éppen 2000 medvetoros esztendeje, az 1240. év óta birtokolták a tájat, amikor Pannon vezér töméne hozzájuk ért a 3240. medvetoros évben. Pannon vezért, vele lovas népét örömmel fogadta az ősi nevet viselő Esküló vezér, vele népe. Pannon vezér és öccse Mecsek a vendéglátás idején-miként lehet másként?-belészeretett Esküló két lányába, Gyömörébe és Indijába. Kettős házasság! Gyömöre , Pannon Rimalány képzettségű felesége esküvőjük napján aranylemezekre kezdte róni a többezer éves, ősi, Agaba fősámán 24 képjelével a 190. Arvisurát, az igaz szólást, hogy minden időben, míg róhatja, örökítse napjaik történését. Rokoni kötés Esküló, Pannon és Mecsek közt. Szerém, Esküló fia is boldog, beleszeretett a rokon tömén lovasaival jött Zengő sámán leányába, Zernyébe. Pannon vezér viharzó sebességgel letört minden dél felől érkező szembeszegülést, ellenállást. Menekült az ellenség és Pannon vezér messzebb nézett, még nyugatabbra. Pannon nyáron nem indulhatott, a folyók, folyamok roppant kiöntései elzárták a nyugatra vezető utat. Csanak fia: Veszprém Jött a tél, fagy. Pannon vezér Gyömörével, négyszer ezer lovassal, értő vezetőkkel útra kel nyugatra. Átkeltek a máskor rettentő, mindent elnyelő vizeken, folyókon, Dunna-asszony széles folyamán. Görög nép lakta a széles folyamon túli tájat, akik messze vidéken hódoltak Pannon vezérnek, míg mások elmenekültek. Pannon vezér a lankás terület dombján állíttat magának sátrat és nevezték a helyet attól fogva Pannonhalma néven. Szerteszáguldottak Pannon vezér négyszer ezer vele jött lovasából a hírelő tizedek, majd visszatértük után Lajta lovas népe Alsó-őrség néven szálláshelyet telepít. Mecsek Felső-őrség elnevezéssel ugyanezt cselekedte. Szerém, Esküló fia, aki lovasaival, köztük délen megteremtette Szerém-őrség néven szálláshelyét. Pannon vezér ugyanakkor a három őrséget öccse, Mecsek hatalma alá rendelte. Nyári áradás, tengerré változott folyók, mocsarak. Szerém, Esküló fia ezer lovassal Aranyos-székre kívánt visszamenni, -Zernye iránti szerelme vitte volna-, de messze tájon nem talált gázlót. Várniuk kellett a téli fagyra, miközben hírelői szerteszáguldottak. Mecsek lovasait rendbentartva vadászni ment, hamarosan medvét ejtett a sűrű erdőben.

Zengő sámán vezetésével medvetoron Mecsek és lovas népe elfogyasztotta a medvét, ezzel kegyhellyé változott a hegyes, erdős terület, ahol a medvetor után néhány hun törzs, köztük Szerém lovasai visszamaradni kívántak. Szerém, Esküló fia és a harcos Szörény ebbe nem akart beleegyezni, mindenképpen ragaszkodott ezer lovasukhoz. Végül egyezséget kötöttek, a visszamaradó lovasokat más hun törzs lovasaival pótolják. Őszidőre, a vizek apadása után végre lehetővé vált a folyókon, az ingoványokon az átkelés. Szörém-őrségből ekkor 3 avar, 5 úz, 7 kabar, 9 parszi-szkíta visszaszökött Mecsek lovas népéhez. Mecsek újabb nézeteltérésektől tartva, Esküló csajkásaival pótolta a hiányt. Újabb baj is következett, mivel Szerém-őrség Esküló népei összecsaptak az őslakó görögökkel, mivel azok nem akarták fizetni a rájuk kivetett sámán-tizedet. Szörény az összecsapások szűntével átköltözött a széles víz túloldalára, felállítva Szörény-őrséget. Mecsek akkor hadinépe egy részével visszatért bátyjához, Pannonhalmára. Mecsek délen, Zengő-őrség néven visszahagyott kilenc tized lovast Zengő sámán törzsénél, hogy a jelentő lovasok bevonásával, a déli sűrűbben lakott vidékről is pontos értesüléseket szerezzen. Tél, befagytak a folyók és mocsarak. Pannon vezér csak ekkor tért vissza két tizednyi kísérő lovasával Aranyos-székre, Eskülóhoz. Gyömöre és Indija jöttét is ígérte Pannon, mivel Szerém, Esküló fia, Zernye széki-hun Rimalány kezét kérte Zengő széki-hun sámántól. Pannon vezér nyomában hamarosan meg is jött Gyömöre, Indija és Szerém. Esküló és felesége boldog volt, nem vesztek el gyerekeik. Szerém Zernye Rimalánnyal szarvastoron megtartotta esküvőjét. Az esküvői szertartást a vepsze törzsbéli, az ősi nevet megőriző Veszprém, Szerém bátyja végezte. Megtörtént Aranyos-szék tájáról a népvándorlásszerű lovas költözés. Hatezer hun törzsszövetségbéli harcosnak, akik közül sokan megcsaládosodtak, Esküló, vele a többi vezér mindent megadtak, hogy áttelepedve Pannonföldre, az ottani, gazdátlanul maradt görög földeket benépesítsék. -Alsó-őrség és Felső-őrség egyistenhívőket kapott, míg Szerém őrség mind a 24 főistenség Tóremhívéből kapott. Baj keletkezett ebből, mivel Szerém-őrségben a különféle Tórem-hívők hamarosan összecsaptak, harcba keveredtek és rövid idő múlva csak a parszi-szkíták maradtak vissza Szerém parancsnoksága alatt. A szinte menekülésszerűen távozó lovasok elvegyültek a görög őslakossággal és folytatták saját Tóremhitüket.

Esztendők teltek és két szellemi központ alakult ki Pannon és öccse, Mecsek körül. Pannon vezér volt a vitézebb, míg Mecsek tudásában bizonyult erősebbnek. Mecsek helyeselte, hogy az avarok a hitük szerinti három karéjos Sis-Tórem, az úzok az öt karéjos Joli-Tórem, a kabarok hét karéjos Ruda-Tórem, míg a parszi-szkíták kilec karéjos Isis-Tórem kegyhelyeket építsenek. Legszebbek voltak a görögökkel összeházasodott pamír-szkíták 9 karéjos Pécs-Tórem kegyhelyei. Ugyanis az első telepesek a pamír-szkíták törzséből a parszi-szkítákkal szemben Pécs-Tórem hívei voltak. Mivel a hun törzsbéliek görög asszonyainak szülei leginkább kőfaragók voltak, szép dús hajú istenalakokkal népesítették be leányaik férjeinek, a pamír-szkítáknak Pécs-Tórem kegyhelyeit. A számos hun-görög vegyes házasság oka, hogy míg a földművelők és kereskedők a hun lovasoktól félelmükben elmenekültek, a görög ácsok, velük a kőfaragók visszamaradtak. Ugyanakkor a távoli Ordosz irányából, Káspiros térségéből a Pannon-földre lovagolt pamír-szkítáknak szépséges lovaik mellett sok aranyuk volt, selymekben dúslakodtak, kívánatosak voltak a görög kőfaragók és ácsok előtt. Így történt hogy Pécs-Tórem egyre gazdagabb hívői a 3241. medvetoros évtől (Kr.e. 799) leginkább a pamír-szkíták voltak. Pécs-Tórem városa mesés gazdagsága, termő gyümölcsöseik vonzása erős hatást tett a messzi Aranyos-szék lakóira. Az első tíz év alatt sokan vándoroltak át Pécs-Tórem városába. Ezután Pécs-Tórem városában a szkíta-székelyek is felépítették huszonnégy karéjos kegyhelyüket, amit Ata-Isis kegyhelynek neveztek. Ennek aranylemez borítású kupolája egészen Szerém-őrségig csillogott. Esztendő telt esztendőre. A 3250. medvetoros esztendőben (Kr.e. 790) nyugatról és délről növekedett az ellenséges betörés veszedelme. Gyömöre, vele Pannon vezér veszélyeztetve látta a harcok miatt a 190. Arvisura rovás folytonosságát, ezért Mecsek fősámán felesége, Indija vette át folytatva Isis-Tórem aranyba írt képjeleivel a rovást. Mecsek fia, Devecser vezér fősámánsága idején Pécs-Tórem városában tartották a Nagyszalát, Pannonföld hun törzseinek tanácskozását. Valamennyi résztvevő törzs küldötte, vezérek és fősámánok megvitatták, miként tartsák az egységet, hogyan kapcsolódjanak a huszonnégy hun törzs közössége szellemi áramlatába? Évek és megint évek. 3260. medvetoros esztendő (Kr.e. 780) Pécs-Tórem városában megtartott Rimalány-képzés után a legügyesebb Rimalány, Pelsőcz leánya, Ilu átvette Indijától a 190. Arvisura aranylemezre rovását.

3294. medvetoros esztendő (Kr.e. 746) Pécs-Tórem városában az Aranyos-székről származó Vepszerémet fősámánnak választották, aki az úz aranyművesek közt tanuló, fejedelmi származású lánykát, Runyát, Ilu leányát feleségül vette. Runya ugyanakkor átvette anyjától, Ilutól a 190. Arvisúra aranyba rovását. Míg az Ata-Isis hívőknek jó módjuk megőrzése miatt igen kevés gyerekük volt, addig az avarok igen gyorsan szaporodtak és az egész Pécs-Tórem hegyvidéket elárasztották a 3 karéjos Sis-Tórem kegyhelyeikkel. Ordoszból ugyanakkor erős nyomást gyakoroltak Pannonföld lakóira, hogy az ötévenként induló sámánképzésen a legkiválóbb hun törzsszövetségbéli ifjak vegyenek részt. Pannon élete teltével legidősebb, egyben legvitézebb fia, Csanak örökölte a vezéri hatalmat, Mecsek fősámánsága mellett. Majd mikor a medvetoros időszámítás szerint a 3267. évben (Kr.e. 773) Pécs-Tórem városában megtartották a nagy törzsszövetségi összejövetelt, Eplény, Mecsek fia kapta apja helyébe lépve a fősámáni tisztet. Akkortájt az öt-öt éves sámánképzés végeztével kisebb sámán csoportok érkeztek Káspirosból és minden tizedik esztendőben Ordoszból. Ugyanakkor a mindenkori Ordoszi Aranyasszony rendelkezései alapján tanított, sereg mögötti szolgálatra, seb-és betegápolásra, mindenféle tudományra, rovásírásra kiképzett Rimalányok mind fejedelmi, fősámáni és vezéri udvarokba mentek férjhez. Csanak továbbra is Pannonhalmán tartotta udvarát, ugyanakkor Radós és Vejke öccsei a gyepü őrizetben teljesítettek szolgálatot, mivel a vándorló népek lovasai nemcsak földjeiket, de a hun törzsek népeinek életét is veszélyeztették. Mecsek halálakor fia, Devecser vette át apja vezéri örökségét és mind a fősámáni, mind a vezéri udvarból két-két, továbbá Ata-Isis hívei közül egy ifjút küldött a távoli kaspivárbeli sámánképzésre. Így indult el a 3298. medvetoros évben (Kr.e. 742) Csanak két fia, Horpács és Veszprém, valamint Devecser két fia, Sarlód és Bogdása, míg Ata-Isis hivői közül Szerém egyik fia, Ruma. Veszprém sámán központja A sámánképzésen negyvennyolc ifjú közül Csanak fia, Veszprém bizonyult a legjobbnak. Veszprém így jogot nyert, hogy a huszonnégy fős ordoszi sámánképzésen Káspivár tájait, népeit képviselje. Türje ogúz sámánifjúval, Sarlód, Devecser fia nem állta ki a sámánképzés viszontagságait és a messzi Tenkesvárban a 3302. medvetoros évben (Kr.e. 738) meghalt.

Esztendők, újra Pannonföld. Horpács átvette Alsó-őrség, míg Ruma Szerém-őrség vezérlését. Csanak fia, Pomógy, a 3300. medvetoros esztendőben (Kr.e. 740) Fertőd mocsarainál a bezúduló ellenséggel vívott harcban elesett. Testvérei, Palkonya és Halimba azonban megbosszulták halálát, addig üldözték, míg utolérték a gyilkosukat, valamennyiüket szálig agyonverték. Veszprém első lett az ordoszi sámánképzésen és Kaluga vepsze törzsbéli fősámán leányát, Pejt Rimalányt vette feleségül. Pejt a fősámánnak egyetlen leánya volt így mesés kincsekkel, százfőnyi vepsze törzsbéli lovas kísérettel indultak útnak. Két évig tartott Veszprém és Pejt útja Ordoszból Pannonföldre. Pécs-Tórem városában örömmel fogadták Veszprém fősámánt és feleségét, Pejt Arany-asszonyt, a Rimalányok vezérét. Vepszerém fősámán halála után Devecser, Pannonföld vezére megbízta Veszprém fősámánt, hogy az Ordoszban tanultak alapján szervezze meg Pannonföld védelmét, biztonságát. Veszprém első tennivalója volt a 3312. medvetoros évben, az időszámítás előtti 728. Esztendőben, tehát éppen most, 1972-ben 2700 éve, hogy felállítsa az erős, új sámánközpontot. Az Ordosz tájáról jött vepsze harcosok a hazájukban lévő sámánközpont módjára felépítették Veszprém városát, az új és erős sámánközpontot. A központot a huszonnégy hun törzs szövetségéből húsz törzs Veszprém, három törzs Vepszerém néven illette és így nevezte a csuvas törzs is. Aranyasszony ünnepére készült el a huszonnégy karéjos szentély, amelyben, ugyanazon évben megtartották a második Pannonföldi Nagyszalát. Míg a huszonnégy karéjos szentély épült, Pejt a Rimalányokat képző Aranyasszony az összes, addig Pannonföldön készített rovásokat összegyűjtötte, lemásolta, amit azután a fősámán, Veszprém jelentésével együtt a Nagyszalában felolvastak. Ezért a veszprémi Nagyszalában részt vevő Öregek Tanácsa ezen ékes rovásokat Veszprémi-Arvisura megjelöléssel helyezte el Joli-Tórem szentélyében, amit az Aranyasszony Pejt őrzött. Runya, akinek látása addigra igen meggyöngült, átadta Veszprém fősámánnak a 190. Arvisura aranyba rovásának jogát. Ebben az Arvisurában megalkották Pannonföld törvényeit Agaba fősámánnak 1. medvetoros évben íegfogalmazott elvei alapján. Elhatározták, hogy Ordosz rendelkezései szerint a kisebb támadó kalandozásokat visszaverik, de a nagy hódítók ellen mindig alkalmazzák az őslakók ősi törvényét, az időszakos meghódolást. Kiépítik a huszonnégy hun törzs szervezetét, lovas tizedekig lemenően. Soha nem hagyják el Pannonföldet, hogy Ordosz hun törzseinek az örök menedékét kiépítsék.

Veszprém lesz az új Égi birodalom fővárosa, mivel már Pécs-Tórem városát érték támadások, de az új kegyhely központi helyzeténél fogva könnyebben védhető. Erre megkötötték a vérszerződést. Veszprém, Bihács, Kanizsa, Ruma és Suprun vérét engedte Pejt Aranyasszony díszes edényébe. Elhatározták, hogy két újabb határvédő őrséget alapítanak. Az erőt, ügyességet mutató viadalon, amelyet a távoli Ordosz-táji Nagy-Süán módjára tartottak, a Pozsony nembéli széki-hun Detrekő volt az első és a Rozsnyó nembéli marúz Ditró a második. Mindketten 200-200 lovast kaptak, hogy még makkhullás előtt építsék fel Pozsony és Detrekő őrhelyet, valamint Rozsnyó és Ditró őrhelyeket a Barcaság és Csíkszék határában, még a 3312. medvetoros év végéig (Kr.e. 738). Veszprém fősámán a szentély legszebb helyén felállította Ordosz Aranyasszonya tiszteletére a “Hősök aranyoszlopát”, amelyen minden elesett hős nevét berótták. A halott hősök közt volt Horpács és felesége, Ankir, a török néptörzsbéli Rimalány, akik a 3310. medvetoros évben (Kr.e. 730) egyszerre estek el Lajta-Őrségen. Kanizsa és Suprun, Horpács és Ankir fiai átvették a szüleik harcosai feletti vezényletet. Kanizsa várost alapított a Felső-őrség közepe táján, míg Suprun a Lajta-kapuban építette meg Suprun városát. Kanizsa és Suprun ezután Veszprém sámánvárosban építettek 9 karéjos szkíta és 11 karéjos török kegyhelyet. Ruma sámán, Szerém fia engedélyt kapott az Öregek Tanácsától, hogy Szerém-őrség legszebb helyén alapítsa meg sámánvárosát, Ordosz mására. Öccsei, Nárom és Bihács még ugyanazon évben megszervezték a gyepümenti őrséget. A hun törzsek küldöttei, a Nagyszalán részt vevők elismerték, hogy Veszprém fősámán városa védekezési szempontból a legjobb helyen épült, mivel ellenséges betörések úgy a déli, mint a nyugati határ felől sűrűn előfordultak. Veszprém fősámán és felesége, Pejt mellett maradt vepsze törzsbéli harcosok minden családi fészekben Szitás-fürdőt is emeltek. Nyáron a tisztálkodást, hozzávéve a ruhaégetést, a széki-hunok által elnevezett tó, a Balhás-tó mellett végezték. A vepsze törzsbélieknek azonban a Balhás-tó elnevezés nem tetszett, így vepsze-földi elnevezéssel, Balaton névvel illették. Gyermekeiket Aranyasszony ünnepén a Balatonban mártották meg, ezzel megadva a névadás tisztét.

Veszprém és Pejt gyermekei Pét, Lébény, Bajánszernye, Bucsu és Arács is a tóba mártva kapták nevüket. A régi Arvisura igazszólás törvény szerint a medvetoros év minden napjára két-két név volt a sámánok feljegyzésében előírva. Tehát a születendő lelkek mindig annak a napnak nevét kapták, amelyen születtek. A sámánok törzseként 730 rendes, hozzá még Aba és Ur, összesen tehát 732 név között választhattak. Ag-aba a kaza-hunok, Tónusz-Aba a kunok, Bato-Ur a kaza-hunok, Opos-Ur a kabarok, Örs-Ur az úzok ünnepi neve volt. Makkhullásig a Pozsony nembéli Detrekő és a Rozsnyó nembéli Maruz Ditró felépítette Rozsnyó, Detrekő, Ditró és Pozsony figyelő őrsöt, ahonnan a régebben rakott Dévény figyelő is látható volt. A hősi halált halt Horpács és Ankir fia, Suprun rakta azonban a legjobb, szépségében is híres szálláshelyet, figyelő őrsöt. Aranyasszony ünnepén Suprun szálláshelyén járt hun vezérek és sámánok ezt mind elismerték. Gazdag lakoma, vendéglátás következett, majd a vezérek, sámánok távoztával Suprun délnek vette útját lovas népével, szekereivel, Suprun őrhely védelmére megfelelő erejű lovasnépet hagyva. Éjszakán át vonult Suprun hadinépe, az egyik szekéren kényelmessé téve a vezér éji szállását. Őrség biztosította a vonulók útját, Suprun vezér szekerét, amelynek egyik tengelyéből kiesett a nehéz, kátyús úton a keréktartó szeg. Észrevette az egyik kísérő kabar lovas, lováról szállva hegyes kőéket igyekezett a tengely nyílásába nyomni, de ujja is benn maradt, összeroncsolva ujjperecét. Szótlan tűrt a kabar, nehogy vezére felébredjen. Suprun azonban felébredt, leszállt szekeréről és mikor látta a kísérő kabar kemény próbáját, hűségét, Kőszeg névvel illette és legdélibb őrhelye parancsolójává tette. Pejt Aranyasszony, hogy az ősi törvényeket végrehajtsa, minden Rimalányképzős hajadonnal Veszprém öt hegyén csipkebogyót szedetett, mivel az Arvisura-törvények így írták elő. Ikva hozományából felállították Suprun, az őrhely legékesebb szentélyében a “Hősök Aranyoszlopát”, amely szerint hunok, harcosok, soha forralatlan vizet ne igyanak, hanem csak az öthegyen szedett csipke teát, amely minden veszélytől megvédi őket.

Suprun vezér saját tarsolyát ajándékozta Kőszeg vitéznek telis-tele Pejt asszony csipkebogyóival. Kőszeg őrhelye táján a tarkós névvel illetett őslakók nem fogadták ellenségesen Suprun vezért és lovas népét, látva erejüket, jó fegyverzetüket, inkább aprójószágokkal kedveskedve megfelelő kapcsolatot teremtettek. Kőszeg az őrhelyen megtelepedve hamarosan a legszebb tarkós lányt vette feleségül, megalapozva a tarkós néppel kötött barátságot. Suprun vezér mindezt jó szívvel, megelégedéssel vette, majd Kőszeg őrízetére bízva a déli őrhelyet, a maga mellé rendelt lovasaival Veszprém sámánközpontba vonult. Suprun vezér, vele környezete tudta, hogy míg a 3240. medvetoros esztendőben Pannon vezér Ordoszból jött töméne főként a parszi-szkítákból, a csatlakozó avarokból alakult, addig Veszprém fősámán töméne a huszonnégy hun törzs szövetsége minden törzse lovasaiból szerveződött. Suprun azt is tudta, hogy Pejt Aranyasszony legszebb Rimalánya Ikva, a pamír-szkíták fejedelmének elsőszülött lánya. Pejt Aranyasszony révén Suprun feleségül kérte Ikva Rimalányt. A tavaszi házasságot Veszprém aranyos, aranyoszlopos kegyhelyén kötötték.

Suprun Ikva hozományából felállították Suprun őrhely legékesebb szentélyében a “Hősök Aranyoszlopát”, amely szerint -mint Veszprém sámánközpont szentélyében-, az aranyoszlopra rótták, hogy Lajta a 3263. medvetoros esztendőben (Kr.e. 777), Radóc a 3285. medvetoros esztendőben (Kr.e. 755), Vejke a 3298. medvetoros esztendőben (Kr.e.742), míg Pomógy a 3300. medvetoros esztendőben (Kr.e. 740) és Suprun apja, Horpács és felesége Ankir a 3310. medvetoros esztendőben (Kr.e. 730) hősi halált haltak Lajta-kapuban. Devecserhez Pannonföld legfőbb vezéréhez rossz hírek érkeztek. Pécs-Tórem városában az avar és kabar harcosok összetűztek vallási Tórem-kérdésekben. Devecser vezér a kabarokat a Lajta-őrségbe vezényelte. Ekképpen a 3310. medvetoros esztendőben (Kr.e. 730) Aranyasszony ünnepén 124 pelyhes állú, feleség nélküli lovas kabar állított be a Lajta-kapuba. Suprun örömmel fogadta a kabarokat, akik javarészt kőfaragók és ácsok voltak, küzdelemben helytálló harcosok. Devecser fia Halimba, veje Farkasd vezette Suprun táborába a kabar tizedeket, akik ősi szokás szerint Suprun-őrhely védőinek a hősi halált haltaknak özvegyeit vették feleségül. Jog volt az is, hogy a hősi halált haltak özvegyei, mind a tizenketten maguk választották ki eljövendő férjüket, mivel szálláshelyről az asszonyoknak kellett gondoskodni.

Az újonnan jött kabaroknak az volt a kérésük, Suprun vezér engedélyezze, hogy Ruda-Tórem, legfőbb istenségük tiszteletére kegyhelyet építsenek. Suprun őrhelyen kemény szolgálat közben elkészült a Ruda-Tórem kegyhely. Megtörtént a férjválasztó özvegyekkel a házasság is. Először az egyisten hívő Ata-Isis, majd Ruda-Tórem kegyhelyen. Bögölyös, Cenkes, Ágas, Hepés, Hupás, Ilmic, Kopjás, Rákos, Rámeld, Szutor, Somos és Tacs kapott feleséget. Suprun, 3312. medvetoros év (Kr.e. 728). Suprun vezér és felesége Ikva, Ata-Isis szentélyét sátruk mellett megépítve, azt családos, sokgyermekes kabar harcosok sátraikkal vették sokszoros gyűrűvel körbe. Suprun vezér és Ikva, velük Ata-Isis szentélye így védve volt minden hírtelen támadás ellen. Suprun-őrhelyen azonban és igen hamar, belső ellentétek csaptak fel, éppen az őrhely elnevezése miatt. Az egyisten hívő parszi-szkíták, majd az Ikva asszonnyal jött pamír-szkiták a Lajta-kapu táját őriző Suprun vezér nevét a maguk módján így, míg a kabar hadinép nyelvjárása szerint kabarosan, Sopon néven említették. Ellentét ellentétre következett. Sűrűekké váltak az összecsapások a más és más törzsbeliek közt. Különösképpen a kabarok nem nyugodtak. Békességet, sürgős békességet kellett Suprun, a kabarok szerint Sopron vezérnek teremtenie, ezért a legverekedősebb úz nyílhegy-kovácsokat és a kabar vasforralókat az aranyművesekkel elindította Kőszeg őrhelyre, hogy nyugalomba kerülve a tarkósok rézformáló mesterségében jártasságot szerezzenek. Suprun vezér bölcsen tudta, fegyverek, szerszámok, egyéb fém-és aranytárgyak készítői közt munka közben mindig nagy az egyetértés és az akkor sem vált haragra, ha idegen nyelvűek. Kőszeg lovas kabarjai a hegyek közti kalandozásaik során vasércet találtak, amelyből az Arnót szerinti módon vasat lehetett forralni. Nyomban bőrtömlőket készítettek fújtatóknak, majd kabar-földi módon “Pest”-eket, hozzá hordozható koholókat készítettek, elegendő faszenet is égettek.

Bölénytor havában Kőszeg Suprun vezérnek Suprun őrhelyen jelentette, hogy a Veszprém fősámánnak jött, hozzá csatlakozott kabarok ordoszi módra elkészítették faszén használatával, éjjel-nappali fújtatással a kovácsolható kabar vasat. Suprun vezér lovasaival almavirágzás előtt átvonult Kőszegre és Kőszegnek elrendelte úz hadicsákányok és kabar buzogányok készítését. Ugyanakkor elrendelte Suprun vezér Ikva tanácsára minden féle réz és egyéb vas szerszámok készítését, hogy könnyebbé váljon a föld művelése. Medvetoros hónapban Suprun vezér és Ikva házasságából megszületett első fiuk, akit az egyisten hívő szkíták az ördögűző nap emlékére, amelyen született, Esztyerhás névvel illettek. Az Esztyerhás elnevezés Ruda-Tórem kabar híveinél nem talált tetszésre, ők Estorás néven említették Suprun és Ikva újszülött fiúgyermekét. A kabarok a névadás örömünnepén erős ostordurrogtatással űzték az ördögöt, amit a szkíták ellenséges cselekedetnek vettek, mivel legtöbbjük Ata-Isis sokkaréjos szentélyeiben akkor és éppen akkor csendes elmélyüléssel adóztak istenasszonyuknak, akitől azt kérték, szabadítsa meg mindannyiukat az ördög hatalmától. A szkíták szentélyeikből kitódulva a kabarok ördögűző székeit tűzre vetették, amely miatt éjszakán át reggelig tartó öldöklés következett. Suprun vezér nehezen tudta megfékezni az elszabadult indulatokat, de végül is győzött. Suprun a bűnösöket pellengérre állította, majd a főbenjáró bűnökben vétkeseket börtönre vetette. Ezután Suprun vezér és Ikva Aranyasszony az egyisten hívő szkítákat a széki-hunok Sas őrhelyére vezette, majd a kabar és úz kézműveseket Suprun vezér Kőszegre küldte, hogy valamennyiüket saját foglalkozásukban dolgoztassa. Suprun vezér a maga területén elrendelte az őrhelyek magas látóhelyein a pergős figyelők szolgálattételét. Ezt a sámánok végezték, akik minden hetedik napon rovásban jelentették, milyen események történtek. Jelentéseiket az Ikva Aranyasszony által megkezdett, aranylemezekre rótt Arvisura folytatásaként Ilmic és Rámel sámánok rótták a kabar nyelven elnevezett Soproni Arvisura aranylemezeire.

Tíz esztendő telt el. Kelták, másik nevükön káldorok csaptak Kőszeg-őrhelyre, véres fejjel menekülve vissza. Több kelta esett fogságba, akik nyelvükre Suprun vezér fiát, Estorást megtanították. A kis Estorás nemcsak a káldorok, a tarkósok beszédét is megtanulta, mivel nemcsak valamennyi törzsbéli lovas, hanem a tarkós kőfejtők előtt is igen kedves fiúcska volt. Suprun vezér parancsára a kis Estorást tizenkét éves korától évente kabar, úz, parszi-szkíta és pamír-szkíta lovascsoportokhoz parancsolta szolgálattételre. Estorást, tizenhatodik életévét elérve, Suprun vezér rendeletére beosztották Detrekő-őrhely szikul lovasaihoz. 3328. medvetoros év (Kr.e. 712) Tavasz és Detrekő-őrhelyre menekülők érkeztek, akiket a kabar lovasok tót népnek neveztek. Kalandozásaik idején a hozzájuk csatlakozó szikul lovasok találkoztak ezzel a néppel és mivel ellenséges szándékot sohasem tapasztaltak, csak ellovagoltak kis településeik mellett. Suprun vezér a hetednapos pergős jelentés alkalmával Ilmic fősámánt küldte el Detrekő-őrhelyre. Ugyanakkor Suprun vezér Estorás biztonságát megteremtve elrendelte: a menekülők őrizetét Estorásra és a mellérendelt lovas népre bízzák. Egy-két ezer év… Tavaszutó, megszűnt az árvíz. Véget értek Estorás, a menekülő befogadottakkal sok mindenről folytatott tájékozódó beszélgetései. Két holdevés, nyolc vasárnap, ötvenhat pergős nap múltán Estorás a tótok beszédét megértette. Estorás így a kilencedik vasárnapi rovásjelentésben közölte apjával, Suprun vezérrel, a tótok a káldor hadinép előörseinek újabb félelmes megjelenése miatt menekültek Detrekő-őrhelyre ötnapi járóföldről. A menekülők morva és cseh törzsekből származnak, néhány menekülő asszonyt és gyerekeiket azonban szluvák néven emlegetnek, akik ezért igen haragszanak. A szikul lovasok a kabar lovasoktól tót népnek emlegetett menekülőket szőr néven emlegetnek, mivel sokkal szőrösebbek voltak, mint a huszonnégy hun törzs szövetségéhez tartozó népek. Nyár, eljött a gázlós úsztatás ideje. Suprun vezér Estorást Suprun őrhelyre küldte, mivel újabb menekülők híreket hoztak a közeledő káldorok hadmozdulatairól. Estorás a hírek gyűjtése közben, mivel beszélte a káldorok nyelvét, rájött, a menekülők közt magát betegnek tettető káldor búvik. Estorás az elfogottból kivette: a termés betakarítása után a káldor hadinép az úzok Joli-Tórem Aranyasszonyának folyama, a Duna mindkét oldalán megindultak Pannonföld irányába. Mindezt időben megtudva, az úzok áldozatot mutattak be a Supruni Joli-Tórem kegyhelyen, mivel az előrelátó Suprun vezér parancsára a káldor hadinéppel nem a harc, a béke útját kellett keresni. Suprun vezér Kőszeg-őrhelyen a régebbi harcok idején fogságba került káldorokat Estorás lovasnépéhez küldte. Az előrelátás meghozta Suprun vezér számára az eredményt, mivel a szabadon engedett káldorok révén előzetes egyezséget kötött Bángor káldor vezérrel, a minden addiginál erősebb káldor hadinéppel.

Suprun vezér azonban mindenre kiterjedő óvatossággal csaknem minden őrhely aranytárgyát, értékét Veszprémbe vitette. Suprun vezér egy holdevés egy holdtölte után Bángor káldor vezérrel személyesen kötötte meg a békességet biztosító szerződést, amely szerint a káldor hadinép Dunna-Istenasszony folyama mindkét oldalán haladva annak termékeny partjait birtokukba vehetik. A vérontás elkerülésére minden ezutáni vitás kérdést Suprun-őrhelyen békességben megbeszélve eldöntenek. Továbbá azt az egyezséget kötik, hogy harci, hadiszerszámaikat az elkövetkező időkben közösen készítik Pannonföld törzseinek és a káldor hadinép részére. Suprun vezér és Bángor káldor-kelta vezér egyezsége számos új érclelőhely feltárását eredményezte. Így az úz és a többi hun törzs vasforralói, a káldor vasforralók tömérdek kovácsolásra alkalmas vasat gyártva, hatalmas szolgálatot tettek népünknek. Lajta-kapuban Suprun vezér és Bángor kelta vezér barátkozását követően azonban baj történt. A nyári boza-sör, méz-sör készítéséhez telepített vadméh kőkasokat a mézre éhes káldorok összetörték, hogy mézzel jóllakjanak. Eközben az egyik Ordoszból hozott nekivadult méhcsalád Bángor kelta vezér egyik főemberét halálra marta. A nekidühödött káldorok ezt ellenséges cselekedetnek vették, míg Estorás békítően elmondta, hogy a veszélyes vadméhek rajait azért teszik gyékény és nádkas helyett kőkasokba, mivel azokat ősszel, a méz begyűjtés végeztével füstöléssel elpusztítják. Viszont a szelíd méhcsaládokat nád és gyékénysátorral takargatják, hogy a zimankós télidőn át életben maradjanak. A káldorok ezt hallva megbékéltek, méz-sör mellett kezdtek mulatozni, de akkor és később óvatosan elkerülték a vadméhek kőkasait. Estorás ezután a supruni Joli-Tórem szentélyből a még ott lévő Hősök Aranyoszlopát, a szentély aranyedényeit lovasaival Veszprémbe vitte, biztonságba helyezve az egyisten hívők Ata-Isis szentélyében. Változás és óriási változás Estorás életében. Estorást, a bátor, mindig küzdő lovast, vele tíz társát a Veszprémben összeülő Öregek Tanácsa Ordoszba rendeli sámánképzésre. Estorás öt esztendő múltán az ordoszi sámánképzésről sámántársai közt, hatalmas nyelvtudása miatt rangelsőként érkezett haza. Estorás kiváló zenei képességei miatt annyira megnyerte Bángor káldor vezér leányának tetszését, hogy az feleségül ment hozzá.

3337.medvetoros esztendő (Kr.e. 703). Estorást választják az új pannon-káldor szövetség fejedelmévé. Három esztendő hull át az idő rostáján, amikor Estorás átveszi a Dunna-Istenasszony folyama melletti káldor seregek fővezérségét. Erő és boldogság Pannonföldön, Estorás igazi fejedelem. Eltelik ezer és még rá háromszáz esztendő, Boza-Györke fősámán a 274. Arvisura aranylemezre rovásában befejezte a 274. Arvisurát a 4640. medvetoros esztendőben (Kr.u. 600)-úgy emlékezik Estorás fejedelemre, hogy sokáig uralkodott és fejedelemsége idején Suprun híres volt a kardforgató harci játékokról, az éneket, zenét kedvelő fejedelem pártfogoltjainak, a regélő énekes igriceknek, egész Pannonföldön zengő ének-regemondásáról. Ma és itt a 6012. medvetoros esztendőben (Kr.u. 1972) Szalaváré Tura szerint Veszprém város alapítása 2700. esztendejében abbahagyom a régiekre emlékezést.

Háromszáznegyvennyolc Arvisura, igazszólás, több ezer oldala, tömérdek történése várja, hogy az ősi monda-regeszó napvilágra kerüljön. Némely kritikai hang elé: ha Szalaváré Tura, vele Paál Zoltán találta volna ki mindazt, ami most még háromszáznegyvennyolc Arvisura titka, akkor a földkerekség napjainkig élt és napjainkban élő valamennyi íróját messze túlszárnyalná képzelőerőben, meseszövésben. Napjainkig senki sem szállt perbe Andersen, Grimm meséinek világával, a népmesék szépségeivel, megtörtént-e vajon mindaz, ami bennük gyönyörködtető. Csipkerózsika száz évig aludt és mikor csókkal ébresztették, éppen olyan fiatalon ébredt, mint mikor elaludt. Vegyük Szalaváré Tura ősi időkbe érő világát ugyanilyen mesés szép emlékezést ébresztő világnak, a mi kedves Dunántúlunk legyen a Csipkerózsika, “akit” regélő csókjaival Szalaváré Tura számunkra ébreszt. (Veszprémi Napló 1972. II. 20-27.) Levélkivonat (Ózd, l974. aug. 20.) Pusztaszerről több helyen megemlékezik az Arvisura. Ott folyt le, pl. az Atilla temetése, ott állott Bősárkány Fehér-tó parti aranyasszony-palotája és ott született Ilona-Gyilyó (Daru sámán és Homokos bán tolmácsolása).

A Jászvásáron elkezdődött Nagyszala valóban 5 évig tartott és Pusztaszer medvetorán fejeződött be. A sámán-szervezetnek megfelelően az egész pusztaságot 24 részre osztották fel. Minden ágazatnak mindig megvolt a megbízottja. Pusztaszer 575 óta kétharmadnyi részben mindig a Bakáti földrengés miatt útnak indult Béla törzs birtokában volt, a Szögedig terjedő többi rész mindig a széki-hunok hatalma alá tartozott. Az Aranyasszonyok palotája a Fehér-tó partján állott. Szeren voltak a tanácskozó helyek, sövénnyel elkerített külön területen pedig a Tiszáig sámán-bát-táltos szállások voltak. Szögedig tartottak a fővezéri szállások, majd széles karéjban a Fehér-tóig a 24 törzs szállásai terültek el. 896-ban a színhely az ulcsák sámán, azaz nemzetség-sámán elrendezése szerint a 8 törzs elkülönítésének megfelelően részekre tagolódott; de két törzzsel ott volt még az őslakosság és a 24 hun törzs többi tagjainak a töredékei is. Ez a tízes szám arra vezethető vissza, hogy valamikor (nagyon régen) a törzsek száma 30 volt. Az a nagy szövetség később megfogyatkozott, de egyharmad része megmaradt a tíz nyíllal jelölt atlantiszi-szumíros szövetségben. Abban a “pateszi-pap” a menekült uruki keresztény püspök volt; Ugrinnak hívták. Szeren csak az Öregek tanácsának tagjai székeltek; a tárkányok távolabb, de 5 napi járóföldön belül. Ha Árpád sértődöttségében nem is volt jelen, Tiszavárkonyon keresztül mindennap jelentést kapott a történtekről. Ugrin úgy gondolta, hogy mivel az új szövetségben 100 lélekből 9 fő máris az uruki kereszténység híve, ez a hit mind jobban terjedni fog, mihelyt az Ordoszi és a Dabosai szellemi áramlat kerekedik felül. Akkor a nagy többség az uruki egyház szerinti szeretet-vallást fogja követni és nem fog Róma és Bizánc példája szerint tizedet követelni. Mert az igazi kereszténység nem az aranybornyú, hanem a szeretet. A sámán-bát-táltos kérdésben Pusztaszeren Ugrin a táltos elnevezés mellé állt. A táltosképzésen a növendékeket papoknak nevezték.

Kőrösi Csoma Sándor Tibetben lemásolta a pusztaszeri országgyűlés, illetve a befejező Nagyszala elhelyezkedését feltüntető rajzot. Aki tanulmányozta Csoma Sándor feljegyzéseit, annál meg kell lennie “Pusztaszer vázlatának”. Ha ismeretessé válik a rovósámáni és fősámáni Arvisurák tartalma, az aranyasszonyok létszámjelentése és a beavatott papok helyzetjelentése, s az azokban megemlített hittételek, bizonyára megbízható kép alakul majd ki a vallások keletkezéséről. István királynak például annakidején megígérték, hogy minden 25 római pápa közül legalább egy magyar lesz. Az erről szóló oklevelet Esztergomban, Székesfehérváron, vagy Pannonhalmán felváltva őrizték (ha ugyan a Habsburg-házhoz húzó főpapok meg nem semmisítették). Az Arvisuráknak a beavatottakat illetően sok titkuk van.

Ilyen, pl. az, hogy a vegyes származású Jézus az egyiptomi Hetavarett, azaz Hétvár sámánképzésén “Nazir pap” fokozatot ért el, azaz “istenidéző pappá” lett. Ordoszban lett beavatott főpap. Tibetben megtalálta az eddig ismert legvastagabb Orchoda-gyökeret. Indián és Iránon keresztül Uruk városába ment és megalapította az uruki szeretet-egyházat, majd 30 éves korában a mai Izrael területén kezdett tanítani. A 700-as és 800-as Nagyszala anyagát sokan nemigen tudnák elfogulatlanul tudomásul venni. A Bibliában sok olyan adat, esemény szerepel, amelyek évezredekkel korábban történtek, vagy jóval előbb ismeretesek voltak, amikor Ábrahám Úrban, vagy a zsidó próféták a babiloni, vagy asszír fogságban hallottak róluk.

Az ókori történelem nem tud sem Mózes, sem Jézus létezéséről, mivel ők nem voltak 100%-os zsidók. Ezért tagadják is a létezésüket. Azt tudják, hogy régen az átlagos emberi életkor 20-30 év volt, de nem hiszik el, hogy a beavatottak ésszerű étkezés mellett akkor is eléltek akár 100 évig is. A hosszú élet titkát Pusztaszeren is törvénybe iktatták a beavatottak. “Gyakran enni könnyű ételeket, de csak keveset, inni pedig tudókalandozás és otthoni munkád közben csak Öthegyen szedett csipketeát szabad, mert a mélyről jött rovarok és halak a vizet az Alsó-világ hatalmasai parancsára megrontják!” Kővár a Nagypályi vonalában lévő Alduna-térségben volt.

Kusály-Kurszán-Kurtán 899-ben hunyt el. Utána közmegelégedésre Árpád lett a vezető fejedelem. Kurtánvárban Kusály fia, Kurszán lakott, de az egyik kalandozás után beteg lett és nemsokára meghalt. Felesége, Szavárdi (Gyeretyán /898-952/ besenyő vezér leánya), mint beavatott fejedelemasszony Kurtánvárában maradt. Amikor Zsoltot 942-ben kisebb agyvérzés érte, Szavárdi, a Kurszán volt felesége kigyógyította, de állandóan mellette kellett maradnia. Szavárdi Kurszánnal gyermekházasságban élt. Ebből a házasságból nem is lehetett gyermeke, de a megbénult Zsolt gondozásának ideje alatt egy fiú- és egy leánygyermeknek adott életet. A gyermekek a Gilgames ivadékok hagyományainak megfelelően a Subad-Szavárdi, illetve Vazul-Szavárdi nevet kapták. A két gyermek a beavatott-központban, Kurtánvárában élt. Subad-Szavárdi fia a Vászoly-Szavárdi nevet kapta (965-999). Vászoly 986-ban fősámán lett. Leánytestvérének, Söpte-Szavárdinak a fia az uruki kereszténységben a Szavárdi Mihály-Vászoly nevet kapta. Budavárán Buda beavatott sámánfejedelem kiépíttette a felső és az alsó világot is. Középső, ma is lakott részén mindig laktak; Buda idejében itt laktak a 1egképzettebb gyógyítók, közöttük a Zsoltot gondozó Szavárdi is. A beteg Zsolt itt kérte a besenyő származású Szavárdit, hogy a beavatottak törvényére való hivatkozással vegye igénybe a besenyők segítségét. Szavárdi közbenjárására jött is 40 ezer besenyő vitéz és megszállták Budát a nyugati határral együtt. Tehát Szavárdi (942), Subad-Szavárdi, de főként Söpte-Szavárdi és fia mögött a besenyő-kun országnak közel 100 ezer lovasa, meg az egész Gilgames család ereje és hagyománya állott. Vászoly-Mihálynak volt a gyermeke Endre, Béla és Levente.

A beavatottak Gilgamesig visszamenő hagyománya szerint teljesen közömbös volt, hogy Szavárdi, Subad-Szavárdi és Söpte-Szavárdi kitől vette a Gilgames-családbeli eredetét. Ezt a fejedelemasszonyok is tudomásul vették. Így tartották a sámán-táltosok és az uruki keresztények is, de aztán véget vetett neki a római-bizánci kereszténység. Róma természetesen tudott róla. Vajk nővére, Piroska szintén gyógyító beavatott volt. Amikor egy harcoson műtétet hajtott végre Nyitra várában, nem vehetett részt a Veszprémi Nagyszalában. Amikor egyenlő lett a szavazati arány, a Nagyszalát áthelyezték Nyitra várába és Piroska szavazatával 13:12 arányban döntöttek a nyugati kereszténység látszólagos felvétele mellett. Subad-Szavárdi apaságával Botondot, Csákot, vagy Taksonyt lehetett gyanúba fogni a rovósámánok szerint; Gádor beavatott viszont Karcsu mongol vezért tartotta apának. Így Subad-Szavárdi fia, Vászoly a beavatottak engedélyével akadály nélkül vehette feleségül Piroskát, majd később Gortvát (905-1012). Söpte-Szavárdi származásával kapcsolatban a rovók Gelyzát, ifjabb Csákot és Tart, vagy Kopasz Lászlót gyanúsították az apasággal, de Kurtánvár beavatottjai szerint a szellemvilág Gelyza-Géza-Istvánt mondta apának. Gelyzának csak egy fia volt, Söpte tehát, mint Gilgames-leány további biztosítékot jelentett az Árpád-ház fenntartásához. Szükség is volt rá, a Csákok egyre szaporodtak. Az Árpád halála és István megkoronázása közötti időben a katonai és szellemi megmozdulásokat Buda, Baján és Kurtánvár beavatottjai irányították. Intézkedési területük kiterjedt Magyarka, Vas-Szabir és Kazán háromszögének nagy részére. Vas-Szabir volt az avar törzsszövetség területén az uruki kereszténység központja. Ez a vallás a Pannon-kori Szabari környékén, főként a szabir vasművelők körében terjedt el. Szabarit a rómaiak Sabáriának, a magyar törzsszövetség Szombathelynek nevezte. Az uruki keresztények ugyanis heti ünnepüket szombaton tartották.

Amíg Vajk (a későbbi István) Esztergomban, majd Székesfejérváron székelt, Söpte-Szavárdi egyszer sem jelent meg Budavár táján, Söpte és Géza fia, Vászoly, az Erős Csák leányát, Korpona beavatott leányt vette feleségül. Három fiuk született: Endre, Béla és Levente; 5 leányuk Kurtánvárban nevelkedett. A kurtánvári beavatott központ titkos anyagának kimenekítése 1022-1034. között ment végbe. Közben a véráldozatot Imrén követték el 1031-ben. Csak ezután helyezték el a rejtett kincset Urálbérc-Öregén, vagyis Urál-Budán. Ezt azonban Kopasz László már nem élte meg. 1026-ban meghalt Keveváron. Kurtán fejedelem első fia, Szabolcs tárkányfejedelem, Kurszán nevű fia pedig beavatott lett. A 12 éves Szavárdinak nem volt Kurszántól született gyermeke, de a Gilgames-származású Karcsunak igen.

Ilyen beavatott környezetből származott Endre, Béla és Levente. A nagyon elszaporodott Csákok megmenthették volna az Árpád-házat a kihalástól, ha a római pápa hozzájárul. De ez nem történt meg, mert Csák Máté megtagadta a pápai tized fizetését.

Levélkivonatok Ordoszi kő: cserepesek-göröncsérek kiégették az agyagba rótt jeleket.

- atlantiszból mind a 24 törzs elküldötte lovasait. - Az úzok részéről Úzon vett részt a törzsszövetség megalakulásának medvetorán. Úzapani a fia volt, Agaba nevelt leányának férje. - Agaba az első medvetoros évtől Ordoszban tartózkodott. - Fekete lepel alatti oktatásban csak azok vettek részt, akik átestek a sámánpróbán. Vallási kérdésekkel foglalkozó oktatás volt. - Az árjákat az avarok szorították ki a Pamírból, hogy aztán a mai Indiában nyerjenek teret. - Biharék a Himaláján való átkelésük közben találkoztak a kecsketenyésztő árjákkal és akkor kezdték “német”-nek nevezni őket. - Nyílhegykovács-citeráshad: cigányok. - Szolgálatban állóknak a homokóra adta a pergő időt. 1-2 óra volt. - Az alánok rokonságban állottak a hunokkal. A szkítákhoz hasonló nyelvet beszéltek és csak Kr.e. 2600 körül keveredtek a jászokkal. - A Huni folyó és Bombon hegy mongólia déli részén van. Marhabelet citerahúrnak és jóslásokhoz használtak. - Gyalogbirodalom: a sumérok, egyiptomiak harcosai gyalogosok voltak, pajzzsal, dárdával. - A kinaiok agabákkal, a kitajok 400 hun családdal keveredtek, akik között menekült szumírok is voltak. - Bugát Kazahsztán mai területén volt. - Az úzok 18 kisméretű vitorlát alkalmaztak, a székelyek 3 nagyot; ugyanígy a kaza-hunok. Ma közülük került ki a fővezér, akkor 25 kis vitorlát használtak. Csaba ifjúsági fővezér apja után kun törzsbeli lévén, 16 vitorlát használt vezéri hajóján. - Déli manzsuák a mai dél-Mandzsúriában éltek. Tennó birodalma a mai Japán területén volt, az ajnóké az Ochotszki-tenger mellett. Tana szoros a mai Japán és Dél-Korea között volt. - Csirula város Szuméria fölött, az akkád birodalomban volt. - A “szúrós-szemű” álommagyarázó a Kargamis városbeli Opos nevű látóember volt, akinek tanítványa volt Dávid. - Szavárdiában volt Bajalán városa, a Káspi-tó alatt. A marami birodalom ekkor még Magyarka térségében volt, s a Volga könyökhöz innen vándoroltak észak felé. Mazara a turáni alföldön volt. - Kusán legelőször a Káspi-tavat érintette és a derbenti kapun át érkezett az ős Magyarka városba, a marami-föld székhelyére.

Magyarka volt a marami fejedelemasszony fővárosa a Kubán síkság és a Kaukázus találkozásánál. Romjai még megvannak. Innen a Van-tó környékére mentek, a Kurdisztáni kaszuk fejedelemségeibe, ahol kaszu harcosok lettek az “idegenvezetők”. - Arvisuráinkban 20 törzs hikszosz népnek nevezte az Egyiptomban élő kultúrnépet. Más népek is laktak ott. - Marami föld a Volga-könyök mindkét oldalán volt. Tőle a mai mordvin föld felé volt a mundák birodalma. Az Oka folyó mindkét oldalát lakták. Tula volt a székvárosuk és a mordvákkal, moksákkal keveredve a Volgáig (Etilig) erős birodalmat alkottak. Gandás 300 éves uralmának megszűntével vándorolt Magyarkán át ez a népes, erősen szuméros csoport. Kisebb részük az Altáj-féle kabar földre ment, majd felszívódott a 24 hun törzsbe. - Az egyiptomiak a zsidókat kiűzték földjükről, az asszírok folytatták üldözésüket, míg a Derbenti-kapun át a Volgáig nem kerültek, ott a folyó mindkét oldalán letelepedtek. Az úzok Já-hívőknek nevezték őket. Később kaza-hunokkal keveredve alkották a kazár népet. - Matyó úz származású volt, utódai a mezőkövesdi matyók. - Matyó birodalma a Sárga-, Fekete- és Fehér-tenger között terült el. - Jürcsikkel főként a fekete-hun zsuánok és manzsuk, kisebb mértékben az ujgurok keveredtek és juponoknak, majd a kabarok japánoknak nevezték őket. - Kassát Kr.e. 2800-ban alapították a kabar kalandozók. - Bolhás, vagy Balhás hegység a Bükk és Mátra között van, később a barkó törzs Bolhádnak nevezte. - Már az elpusztult atlantiszon is megtiltották a rokonok házasságát.

Marami és merija törzs a Zab folyó környékéről a Volga-könyökbe vándorolt. Egy erélyes asszony parancsolt egy 200-350 főnyi nagy családnak. A férfiak vadásztak, halásztak, az asszony-népek csak ház körüli munkát végeztek. Mivel a vadászok a veszélyes élet miatt hamarabb meghaltak, a nagyasszony szívesen fogadta idegen férfiak jövetelét a nagycsaládba. Ezek az asszonyok csak más származású férfit fogadtak be. Marami, azaz pór származású férfi csak mos, azaz merija származású törzsbe léphetett be és viszont. - Legtöbb törzs Dúló fejedelemnek nevezte azt az alán-bolgár fejedelmet, akinek a népe volgai bolgárokkal, csuvaszokkal keveredett, viszont az alán fejedelmet Dúl-Begának nevezi az Arvisura-rovók többsége. Valójában jobb lenne Dúló bolgár fejedelmi háznak nevezni, mert ebből fejlődött ki a Dúló uralkodói ház. - Ice, Gice, Suvatice közös neve volt az úz Gerlice őskohó. - A fősámáni székhelyet “lélek-kegyhelynek” hívták: 24 székhellyel volt körülvéve. - Sajó-Ordosz áttért a háromnyomásos földművelésre. Addig kétnyomásos földművelés volt: köles-zöldség, köles-kert-búza. - Boza-sör, mézes sör, azaz mai nyelven maláta-sör, de mézzel ízesítve. Árpasör. - Rátó: ma is rátónak hívjuk az aludttejes köcsögöket. Ha egy tejesrátót befogtak, utána már csak édes tej megaltatására használták. -

Vasvár a mai Ózd város egy része, a várheggyel. - Budát a mai budai várhegyen, Buda-kegyhelyen temették el. - December, január, február, március: disznótor, medvetor, szarvastor, bölénytor hava. - Atilla fiai: Ellák, Dengezik és Csaba. Aladár visszament Tyumenbe. - Ordosz hegye: Sajópüspöki hegy, Németvár, Sajónémeti hegy. - 3 kabar, 3 úz tyumen és a többiek közösen 4 tyumennel (kaza-hunok, avarok, széki-hunok, bolgárok) itt maradtak a Kárpát-medencében. - Buda után Nekese, majd Szanka lett a fősámán. Sámánközpontok: Budán és Bugátban. - Nekese az ogúzokat Ordoszba (farkas) és a szemben levő Szekszárd környékére telepítette, majd a daragúzokkal való összecsapás után Gömörbe küldte őket. - A Dunántúl Budaváráé maradt, Dunna asszony uralma alatt. A kalandozókat beengedték, összeházasodtak velük. Ellenben Deédes birodalmában: Losonc, Kassa, Ungvár, Debrecen, Szeged szögében az úzok a kabarokkal együtt uralkodtak. - 50 ezer harcos hiányzott. Bősárkány e hiányt 1 palóc tyumennel csökkentette. A tárkány-tyumen élére Szurdok hadnagyot tette. Így a hiány 40 ezerre csökkent. Amíg Buda élt, 5 tyumen hiányról beszéltek. - A német csajkások a bolgárok által Volgának, a hunok által Etilnek nevezett folyó partjáról érkeztek (Berlinbe). - Amikor Bősárkányt temették 451 kora tavaszán, kegyhely-őrzőnek úz rimalányokat hagytak hátra. Ezeknek vőlegényeikkel “Arvisura”-házasságban meg kellett esküdniük. Ezek között volt egy Szil nevű vitéz, aki egy Sárkányka nevű rimalányt vett el feleségül. Az rakta a piócákat a haldokló fejedelemasszonyra. - A csomabetegség a döghalál egyik fajtája; a lábak és a karok tövében daganattal jelentkezett. - Damaszkuszi Anna a kazár uralkodó felesége volt; nem úz származású. - Kazáriából leghamarabb a Nyék törzs vált ki, majd a magyariak után a magyarok, vagyis kabarokkal keveredett Kéri, Keszi és Kürt törzs. - Kabar szorosok: Vereckei, Uzsoki, Rohói; úz szorosok: Borgói, Radnai, Ojtozi. - Oguz-Barkó (szumíros), kunmagyari (szavárd) törzs. 9.-10. törzsként jöttek. - IV. Csaba a magyari törzsből való volt. - Damaszkuszi Anna elődei kaszu törzsbeli Gandás-féle lovasok voltak, akik 300 évig uralkodtak Hamurápi utódaival együtt. - Damaszkuszban zsidókkal keveredtek.

Maga Anna is vegyes származású volt. - Kazárföldre menekültek (a kaszuk). A Tigris felső vidékén a Zab-folyó vizei mellett a Van-tó és Mari város háromszögében volt a főfészkük, vagyis Mezopotámia felső részén. - Úz völgye a Maros-vidéken van, jelenleg az Aklos-csárdától vezet oda az út. Legközelebbi úz település a Borgói-szorosban. Tőle nem messze egy Sajó nevű község is létezett. A Hoanghó vidéki Úz völgye Ordosztól Vasvárig terjedt a mai Patou-Huhest völgyében. - 500 ezer lélek beszélte az ordoszi birodalmi, azaz a mai napig beszélt úz nyelvet. Ebbe tartozott 400 ezer hun-avar birodalomból visszamaradt fő és 100 ezer kaszu-birodalmi Madaj-Bodor, Hülek, Barkó törzsbeli mezopotmiaiak, Van-tó környékiek és az ún. szavárd-magyarok. 400 ezer lélek értette a Kazár birodalomból kiszakadt Magyarok szövetsége nyelvét és 100 ezer lélek beszélte a Nyék-Muroma-Mari-Mescser nyelvet; ennek a népnek Árpád volt a feje. Ezek a baszkokhoz hasonlóan körömszakadtáig védték a nyelvüket. Szívósságuk miatt a hatalom a Magyarok szövetsége kezébe került, de a nyelv mérlegét a 25-40 ezer besenyő harcos és a vele később bejött 100 ezernyi lélek döntötte az ordoszi (úz) nyelv javára. - Abaújvár-kegyhely Kassa alatt 25 km-re, Gönc fölött 5 km-re van. Abaújvár volt a kabarok medvetori szenthelye. - Avar-vésznek Alpár nevezte a 600-as Nagyszalában azt az előre megérzett veszélyt, hogy a Pannonföldön átengedett szlávok, illetve az általa tótnak nevezett népek befogadása az avarok vezette Égi birodalom vesztét fogja okozni. Ugyanis Pribina, Kocel és Braszláv benősült avar fejedelmi családokba és a kereszténység felvételével a frankok érdekközösségében megtámadták az avar birodalmat. Az elrabolt aranyak visszaszerzése volt később a magyarok kalandozásainak a célja Zsolt alatt. - Halics és Ladoméria Kassa és Kővár közötti fejedelemség volt. - A magyarok az udmurtokéhoz hasonló nyelven beszéltek és a honfoglalás után is csak 40%-át tették ki a dunavölgyi hun törzsszövetség lakóinak. A városokba nem engedték be őket, csak Szolnok és Székesfehérvár lett 10 év múlva igazán magyar város. De a tatár és török dúlás után ezek is átvették a törzsszövetségi palóc nyelvet. - Fősámáni teendők: fősámán kenéz, horka. - Név szerint sehol nem említik az Arvisurák a szláv fejedelmet, csak Králnak és Királnak. De ez inkább nagyurat, mint uralkodót jelentett.

Minden folyóvölgyben más volt a Král. - Árpád vára a mai Gellért-hegyen volt. -Árpádot egy vízmosás végén levő forrásnál temették el. Ez volt kedvenc vadászóhelye. Pontos helye az Arvisurákban nincs megjelölve. - Veszprém Pejte Aranyasszony óta a királynők városa volt. Itt több Veszprém nevű ifjú is született. Volt, aki felesküdött, hogy városát soha el nem hagyja. Sarolt Gelyzától ajándékba kapta és ettől kezdve újból a fejedelemasszonyok és királynők városa lett. Gizella vallásos udvarhölgyei is itt készítettek papi és püspöki palástokat. - Pajca: a hun törzsszövetség jelvénye volt. Akkor Csadáj rovásával. - Pósa András először tárkányképzésen, majd sámánképzésen vett részt. Bugátból vezényelték Karakórumba, ahol a rovást kibővítették. - Bárszil törzs: Nyék-féle törzs volt. A mundáknak és a mescsereknek a leszármazottai. Ez volt a legszumírosabb törzs. Később előkelő avar menekülőkkel is keveredtek. Nyék vezér után ezt a törzset leánya, Abacil, Árpád első felesége örökölte. Utána Levente (Laád). Később házasság címén Koppány tulajdonába ment. Legharciasabb törzsük volt. - Pósa Andrást még kiskirály korában IV. Béla küldte, illetve jelölte ki a bugáti sámánképzésre. - A kunok királyát, Köttönyt, osztrák papok és Róma kémszolgálata végeztette ki, mivel a mongolok előörsének tartották. IV. Béla a gyilkosság miatt kénytelen volt a felkínált szövetségtől elállni. Ezért a mongolok halálra keresték és országát feldúlták. - A mescserföldi Győr Kievtől északra, a Gyeszna folyó partján 10 tyumen lépésre (70km). Avar-barszil keveredés folytán a mindig szabad Nyék törzs székhelye volt. Mescserek még mindig élnek igen kis számban Moszkvától 50 km-re nyugatra. - Baskíriában a magyariak fejedelemségének székhelye Kara-Szakál korában Füzesgyarmat volt. atlantiszi anyagok. - Az atlantiszi Uruk városát elborította a tenger. - Amur kézműves-vezér volt, mint Szavárd. - Sirgula város Babilon északi részén terült el. Káldi-föld Szumériától nyugatra volt, az arab félszigeten. - Szumériában lecsapolt mocsarak kiemelkedő dombján építették fel az új Uruk városát. - Indijó-óm az Indus torkolatában volt, az indijók alapították; Samasna-Pisti innen érkezett. - atlantisz és Amu szigetvilágával a Csendes-óceánban volt. Marja az Indiai-óceánban; a jégkorszak végével mindhárom földrészt elborította az özönvíz. - Parszi-óm Kalkutta-Bombay környékén volt. - Kuszkó még az özönvíz előtt indult el atlantiszból. - Emberevő szigetek voltak: Borneó, Celebesz, Új-Guinea. A menekülteket megették.

Malabán szorosnak azt a szigetvilágban levő tengerszorost nevezték, amely Malaka-Szumátra között ért véget. - Fiaik: sámánok (papi rend). - Tárem-tó. A Külün hegység és Tibet között volt, de áttört a puhább kőzetű hegyeken és elöntötte a Jang-Ce-Kiang völgyét. Az elpusztult kinaiok földjére a hun jellegű kitaj törzsek vándoroltak a Huanghó és Jang-Ce-Kiang közé, 300 család. - Hatti elnevezésű (hun, avar, kabar, úz, hanti) kirajzásunk (Észak-Mezopotámia) sokáig fenntartotta magát, rovásos tárkány-emlékeik maradtak. - Az arabok parszi-szkíta számokból fejlesztették ki a számrendszerüket. - A főniciaikat, etruszkokat az Arvisurák Árpád birodalma révén ismerik, onnan származott a Van-tó környéki Madaj-asszony. - Az Arvisura névtár minden napra 2 nevet tartalmaz, pl. Június (eper-hava) első tíz napjára a következő nevek estek: Úz név: Kabar név: Árpád-Aranka Acsád-Abádka Győző-Győzike Gyalmaz-Gyöngyvér Csoma-Csillavér Csörsz-Csöpi(ke) Botond-Bíborka Bénye-Büvellő Aladár-Árvácska Árvád-Aboska Géza-Gordáska Gorda-Gilvácska Paksony-Piroska Pakocs-Pintyő Jenej-Jolánka Jákó-Jenke Koppány-Kati Karád-Kücsike Enyed-Édeske Előd-Eperjes Magyar név: Avar név: Álmos-Aranyos Aracsa-Ajbars Gyula-Gyöngyike Györke-Gyöngyvirág Csák-Csilla Csaba-Csengellő Béla-Borsika Béld-Bogárka Arács-Adonka Ajándok-Aran Gelyza-Galambka Gügy-Gerlice Pató-Pillangó Pélő-Pátika Jenő-Jelcsőke Jártán-Jilla Kömlőd-Kölpénke Keve-Kártika Elemér-Emese Etil-Erdike Levélkivonatok II. A szumérok véget vetettek az emberevésnek. Azelőtt az orvul megölt, vagy csatában elesett emberek húsát megfőzték és csontjaikból kiszívták a velőt. A szumérok a hadifoglyokat 24 holdtölte alatt megtanították földet művelni és állatokat tenyészteni, később pedig megszabadították őket koloncaiktól. A szumér elnevezés a baszkoroktól származik. Mi Nippur és Uruk népét mindig csak uruk-népének hívtuk. A baskír eredetű baszkor hajós néppel sok mindent elfelejtetett a kereszténység, de a szavuk járását nem. Az az alapja annak, hogy Párizsban a kövér polgárokat szuméroknak, azaz kövéreknek nevezték.

XXX A Volga-könyökben sohasem éltek oroszlánok, de Árpád birodalmában és Paripa-Dabósa térségében igen.

A mezopotámiai oroszlán combján a nyolcágú margaréta a Magyari-magyarok nyolcgyermekes szaporodási törvényére utal. Ez azt jelenti, hogy ha az új törzsszövetség élni akar, minden családnak nyolc utóddal kell szaporodnia. Volt olyan fanatikus fejedelem, mint a 462-510-ig uralkodó Bolári, akinek 8 leánya, majd újabb 8 leánya és harmadszor is 8 leánya született. Utána első veje: a bűnét vezeklő Daróc fia, Gerenna lett a vasművelő fejedelem. Bolárinak a többi leányát is fejedelmi személy vette el. A családi tanács 528-ban úgy döntött, hogy Balog-Bolári közös fejedelme legyen mind a Hunyor, mind a Magyor leszármazottaknak. A magyar törzsszövetség megalakulása azzal kezdődött, hogy a kabarok a mai Irán területére kalandoztak, ott meghódítottak egy ezüstműves várost és sok rabnővel tértek haza. De közben a tatárok feldúlták szállásaikat. Az Iránból hozott, arany-ezüst tárgyakat készítő nők, hogy rabtartóiknak kedveskedjenek, elkezdtek szép ékszereket, tarsolylemezeket és fémes övcsatokat készíteni. Erre megtanították gyermekeiket is. Káma nagyfejedelem felesége, a mezopotámiai Mari városából való Mirina teljes erejével a művelt rabnők mellé állott és pártfogása új színezettel fejlesztette az Ananyinói kultúrát. Az iráni nők befolyását az is növelte, hogy legalább nyolc-nyolc gyermeket szültek. Ez erősítette az új törzsszövetséget, de tápot adott a helyváltoztatás gondolatának is. A törzsszövetség lassankint dél felé vette az útját, amivel a tárkányfejedelmek: Berény, majd Megyer és Tass-kende is egyetértettek. Amikor a Kazár-szövetség a magyariakat és a magyarokat a birodalom védelmezésére a Kubán és Kuma vonalába vezényelte, a veszteséget az arabok elől menekülőkkel pótolták. A 825-ös arab győzelem után a határvédők kb. 25 %-os veszteségét kaszu és szavárd-magyar ifjúsággal pótolták, a Gyula és Béla törzs pedig kénytelen volt etil-besenyőkkel, etil-kunokkal és szavárd-úzokkal összeházasodni. Több térképet rajzoltam le: ezeken nem politikai határok szerepelnek, hanem a feltüntetett népek érdekterületeit mutatják: azt, ahonnan sámán-, bát- és táltosképzésre küldték ifjúságukat. Annak a vidéknek az ifjúsága már 560-tól kezdve készült a Pannonföldre, de megvárták, míg a beavatott ifjú fejedelem eléri a 20. évét. A kalandozásnak nagyon ellene voltak a Türkös kaza-hunok.

Ezek a kőből épült déli Bakátban székeltek. A Bakáti első tömény, az ún. Síksági Turgáj-Bakát sátortáborában várta az indulást. A maradni akarók voltak többségben. A hun törzsek Etilvárával szemben építették ki Alkazár révét, a kereskedők és más elvonulók ellenőrzésére. Albéla bal oldalán pedig kiépítették Sárhelyet, a meótiszi átkelő révet. Mivel 563-ban az etil-bolgárok voltak a vámszedők, összes aranyukkal Bat-Baján mellé álltak, az elvonulókhoz. Nagypályi szkíták “hátország” címén csatlakoztak az avarokhoz, a muroma és mordvin törzsekkel együtt. Összekötő törzsként a Nyék törzset vezényelték a megfelelő helyre, 880-ig ki is tartottak a helyükön. Az avarok nagy kalandozását is csak beavatott fejedelem vezethette. Telenának Bakátban (a Bátor türk vezérrel kötött házasságából) született Bat-Baján nevű első fia már ifjú korában is látó volt. Hiába kérlelte az apját, hogy ne induljon vérbosszúra a tatárok ellen, mert elpusztul, Bátor nem hallgatott rá. Az Irtis mellett lelte halálát. Bat-Baján (545-602) már gyermekkorában túljutott a bugáti és ordoszi sámánképzésen. 560-565 között végrehajtotta az avar törzsszövetség felvonultatását. Baján fejedelemmel ellentétben ő a Derbenti kapun át akarta felvonultatni a 9 tyumenes haderőt. Ezért részt vett a Káspivári és az Etilvári táltosképzésen, hogy meggyőződjék terve helyességéről. Jól ismerte a kazárokat, révpénz nélkül akarta felvonultatni a harcosokat. Elgondolása helyes volt. Az ordoszi avarok, a balhási széki-hunok és a szavárd-úzok már 560-562-re rév- és vámpénzfizetés nélkül értek a derbenti kapun át az Albéla-magyari révhez, de a Baján vezette altáji avarok és kabarok, meg a turgáj avarok, az ordoszi besenyők és az embai kaza-hunok csak aranyban lefizetett vám- és révpénz ellenében tudtak átkelni az Etilvár-alkazári réven. Az élelmes, kereskedő kazárok nagyon meggazdagodtak ezzel az ügyeskedésükkel a Bakát fővárosban. Ebben az időben az Etil-bolgárok adtak őrséget Albélán (Al-Baida). Bat-Baján úgyanúgy megegyezett velük, mint 562-ben a Szolnok nevű magyari révész-parancsnokkal. Vid tyumenvezér egész haderejével és az 563. évi révpénzzel csatlakozott Bajánékhoz, a kalandozókhoz. Az etil-bolgárok 9. töményként indultak útnak Bajánékkal. Bajánék a Nagypályi szkíták és jászok beleegyezésével vonultak be Atilla birodalmának örökébe.

II. Ilona fejedelemasszony 6 töménye nemcsak, hogy nem állott nekik ellen, hanem egyesülve Baján 9 tyumenjével megalapította az avarok vezette Égi birodalmat. Bat-Baján, mint a beavatottak fejedelme, mindenben jó előrelátással gondoskodott az avar birodalom jövőjéről. De nem minden egyedül csak tőle függött. Ugyanúgy, mint a rév- és vámpénz kérdésében, nem fogadták meg a tanácsát a szlávoknak Pannon földjén való átengedése dolgában sem. Nem javasolta az engedélyt, mert előre látta, az fogja az Égi birodalom vesztét okozni, hogy a határőrizetet vállaló szlávok előbb-utóbb összeesküvéseket fognak szőni és a klérussal egyetértve mindent el fognak követni az Égi birodalom megdöntésére.

Legnagyobb tette az volt, hogy Ordosz sámán-világát össze tudta fogni az avarok bát-világával és a magyariak táltos-hiedelmét a sumír Anahita-Anina és a szkíták Pécs-Tórem hitével. XXX 385 előtt még fennállott, mint önálló törzs, a Szkíta birodalom szkíta törzse Nagypályi székhellyel (Neapolis, Szimferopoly). Nem szűnt meg a hun birodalom sem, mert Aladár menedéket talált a legelőterületek védőinél. Dengeziket Nagypályiban fogadták. A Prut és Dnyeper közötti gótok összecsaptak az alánokkal és Dengezik az alánok mellé állt. Ebben a bolyban először Gyula fia, Béla alapított várost Alsó-Béla néven (Al-Baida, v. Belaja-Vezsa). A szkíták, alánok és bolgárok házassági, vérségi kapcsolatok révén ekkor már fejedelmükként tisztelték Duló-Gyulát, aki székhelyét 2.Alsó-Béláról (Al-Béla) Itelbe, azaz Itilvárába tette át.Az Alsó-Bélai védelmi vonal vízzel való ellátás okából 50 km széles volt. Ebben egy kiemelkedést hívtak Sárhelynek.3. Sárkel, avagy Al-Béla helyén Bizánc erődöt épített. Magyor, Hunyor öccse Turgájban székelt.4. Uruk-Dargin Magyarkán székelt, de Paripa és Van hozzá tartozott. 5. Dengezik Nagypályiban rejtőzött, innen irányított.6. Bolgárok két törzse északon, 1 törzse a Volga alsó részén a magyariak szomszédságában sátorozott.7. Urgaj fia, Ogura volt a kazárok első fejedelme. Ogurd 528-ban Gordás néven vonult be a kazár birodalmi székbe; Ugor pedig 721-ben adta át Oposur nevű fiának az avaros magyari rész fejedelmi hatalmát. 650 táján a kazárok véget vetettek a magyari-bolgár-alán-avarok legelőterület-biztosító jogának és az összes törzseket felvonultatták Magyarka vonalában Kazária védelmére, míg csak Edemen-Ügyek és Álmos fokozatosan ki nem vonta a Magyar Törzsszövetséget Kazária befolyása alól.8. Legelőször a maramik hagyták el Szumériát és felállították az Anina-keremet kegyhelyet.

Később a muromák költöztek a mordvinföld térségébe. Ezeknél Ananyinó városa volt az istenanya székhelye, de mindkettő ugyanazt a célt szolgálta.9. Meriják a manysik, komik, merja-mordvinok, hegyi-marik, vótok, vepszék, lívek stb. Nyelvrokonaink közé olvadtak be.10. Anina-Keremet a Káma-Béla-Iker folyók által bezárt beömlés közelében állott, de abban az időben nem lakott hely, hanem csak nyári kegyhely volt. Olyan, mint pl. Szentkút (Mária-kegyhely).

XXX Ahogyan a 20-éves Bat-Baján megszervezte az avarok Égi birodalmának felvonultatását, ugyanígy minden beavatott ifjú fejedelem elkészítette az ő 20. évében elindítandó kalandozásának tervét. Ezt egyívású-emberöltöző-féle néven nevezték. A fehér hunok, fehér avarok, majd a fehér magyarok: Albélán, Bélaváron, vagy ahogyan a szavárdok nevezték, Albeilán keresztül, Etilvár révén át érkeztek, a fekete hunok, fekete avarok pedig Káspiváron, a Derbenti kapun át érkeztek, Kuma-Magyarián keresztül. A tanácskozások helye a vezérek részére Lovas-Bakátban volt, a sátortábor székvárosban, a Szikel folyó jobb oldalán (Szir-Darja). A beavatott fejedelmi személyek tanácskozó helye a kőből épült Bakátban volt, a Szikel folyó bal oldalán. De itt csak rövid ideig tartózkodtak, mert ritka év volt, hogy a föld meg nem indult volna. Ezért ezt a Bakátot többször újjáépítették. Ha fehér tücsköt alkalmaztak, sohasem történt haláleset. Beavatott-képzés mindig a két Bakátban folyt. Sámánképzés Bugátban és Ordoszban. Bátképzés Alkazáron és Ordoszban. Táltosképzés Káspiváron és az Ordoszi Élet templomában, magasabb fokozaton, kevés létszámmal, de mindhárom részt egyesítve. Tárkánykiképzés a három csoportnak egyesítve Albélán. Ezt az avarok a magyarokkal együtt Bélavárnak hívták; a kuma-szavárd magyarok és magyariak Al-Beilának nevezték. Itt építették ki a kazárok görög építészek vezetésével a magyar törzsszövetség ellen Sarkhelt. A besenyők gúnyosan Szarhelynek, a Gyula törzsbeliek Sárvárnak nevezték. Ezen a révhelyen mindig folyt a vér és minden szörnyűség. A beavatottak, azaz kispapok a mindenkori kalandozások megörökítésére térképeket készítettek. Van olyan, amelyik pl. az avarok elindulását ábrázolja.

A Gyeszna-Győr területén összekötő kapocsnak hagyott Nyék törzs fenntartotta a beavatott láncolatot. Árpád első apósa, Nyék, az avar birodalom beosztottjainak is fejedelme volt. Lánya 4 fiút szült, akik az életfás-oroszlános tabu-állatjel használatával mutatták a kapcsolatot az Élet templomával. Használták az Árpád-házi királyok is. Paál Zoltán, Ózd, 1972. okt. 31. Nyomán Az Arvisurák sok érdekes részét kézművesek, ácsok, kőfaragók, szabók, nyílhegykészítők, vasművesek írták. A magyarok törzsszövetségének kialakulását, pl. Varga (lábbeli készítő) Győző (ez sámán név) fősámán rótta (Ragály napján született). A 347. Arvisura 347 fősámán, 998 rovósámán és 2012 amazon (rimalány) közreműködésével született meg. Mai nyelvünkön csak a palóc (úz) nyelven rótt Arvisurák érthetők. Annál több gondot okoz a 216 tárkány-rovás (runák) megfejtése, 210-et már megfejtettek belőle. Madaj asszony rovása kaszu-tárkányok rovása volt. Ezt a nyelvet átvette az Árpád-ház és Csák, illetve Szilasi ága még 1500-ban is használta. A budai Kőhegyen a pannon vitézek még a káldorokkal való szövetség előtt, Kr.e. 728-ban őrhelyet állítottak fel. Amikor 433-ban Atilla a római városrészben szállt meg, hogy onnan irányítsa a hunok honfoglalását, az a terület attól kezdve kegyhelynek számított. A pannonok vitézeit nem háborgatta a Kőhegyen. Buda fősámán a mai vár helyén építette fel Budavárát. Baján az avar bátokat az Avar-bástyára telepítette. A magyar törzsszövetség honfoglalása után Kurtán fejedelem a 892-ben tartott jászvásári Nagyszala rendelkezésének megfelelően a mai Bécsikapu-téri részen építette fel Kurtánvárát. Így a Kőhegyen 575-től kezdve Budavárán a sámánok, az Avarbástyán a bátok, Kurtánvárában a táltosok játszottak főszerepet. Alpár ugyanis az 575-ben a Tisza mellé jött magyari tyumennel behozta a táltosokat is. Ezek Kolozsváron székeltek, de tanácskozások céljára magyari fővezéri szállást tartottak fenn Budán. Az avar korban hozzánk került Kurd bátnak a szumír kérdésre vonatkozó rovásai megegyeznek a 2. Arvisurában olvashatókkal. Amikor Kurtán fejedelem Kurtánvárában meghalt, a táltosok a várat teljesen birtokukba vették. Árpád fejedelem a komi Sziktivár hegyén felépíttette Árpádvárát a mai Citadella helyén. Nyáron, Csepelen tartózkodott.

XXX A keszi törzs 180-ban alakult meg. A férfiuralom alatt álló ún. Magyarok egyik törzse volt a Béla és Emba folyó térségében. Innen a kazárok később a Kéri és Kürt törzzsel együtt a mai Don mellé vezényelték szolgálatra. Amikor 720-ban a kazár hátőrizeti szerveknél Oposur ragadta magához a hatalmat, az arabok erős támadást indítottak a Kazár birodalom ellen. Ezért a kazárok Kuma-Magyarországot megalapítva Magyarkán állították fel a határvédelmi központot. Oposur 3 fia: Megyer, Jenő és Csaba közül csak Csaba maradt életben (758), akinek Ond nevű második fia örökölte a Keszi törzset; majd annak fia Ond, azután pedig Kond (aki korán elhalt) és Keszi nevű fia követte a vezérségben. Keszi ikerfiai közül csak a harmadik Keszi maradt életben. Ennek a fia volt Töhötöm. A Keszi törzs a Csallóköz környékén telepedett meg. Keszi régi Arvisura-szokás szerint elvette Tétény fekete-hun vezér özvegyét és Budavárába került, a sámánok központjába. Vitézei ellenben Budakeszi községből jártak Budavárába testőrségi szolgálatra. A törzs vezetését Keszi után a fia, Harka vette át. Egyúttal átvette a nyugati határőrizeti parancsnokságot is. Először Kapuvár lett a székhelye, de vitézei megalapították a Harka nevű községet. Később a Dráva folyóig kellett kiterjeszteni a határvédelmet. Ekkor a hunokhoz és avarokhoz hasonlóan Velem község várát tették meg székhelynek. Ott még vót harcosok is őrködtek. A következő családokat osztották be határőrizetre: Harka-őrség: Balla, Becsker, Bökös, Dongó, Bertók, Barta, Finta, Farkas, Fajta, Folta, Gördők, Höbök, Hegők, Jáki, Josti, Kálti, Ördög, Megyer, Mertál, Rödön, Lantos, Bükkös, Dobra, Kuzma, Petróc, Mencser, Burgó, Rada, Csalogány, Talmos, Tanka. Velemi várőrség: Bakolc, Ragyolc, Tapolc, Rámolc, Dolinc, Kupolc. Felső-őrség: Kazimir, Kis, Kondor, Kollár, Vas, Zabola, Nagy, Zarka, Medves, Léb, Varga, Zámbó, Setefia, Tornyos, Fabula, Osvát, Olti, Hegedűs. Hisba: Pajor, Paál, Patyi, Mügeri, Pongor, Pürkös, Sajtal, Siskó, Tót, Sajcsel, Török, Pongó, Horváth. Amikor 955-ben a besenyők átvették a határőrizetet a lövőkben és lővérekben, a kabar őrség tagjai a szokásos 24 évi szolgálat után az ország különböző részein kaptak egy-egy házhely-földet. Így a kabar harcosok sokfelé elszármaztak.

Az “égi származású” Arpach a rajcsúrban a Jób nevet vette fel. Később, mint hős elnyerte a Gilgames nevet. Reá ezért a szavárdiak évi tűzszerzési időszámítása volt érvényes. Mivel 3 névnapi evést tartott, 3x42 névnapnak megfelelően csak 120 évet élt. Gilgames halála után családja a Tigris melletti Arpachban lakott. Arpachot az Umma és Szavárd-vidéki úzok Árpádnak nevezték. Gilgames még a második nagy özönvíz előtt született. Kétharmad részben “isten”, vagyis szellem és lélek, egyharmad részben ember. Napi kétszeri evés mellett 63 évig élt, de az Arvisurák szerint ez kétszer annyit, vagyis 126 évet jelentett. Ha tehát naponta ötször étkezett volna, az Égi tűz melletti “ételmelegítéssel” 315 évig élt volna. Ummában többször járt udvarolni, mint “isten”. 25 gyermeket mondtak utódjának. Kedvenc éneke volt: “Tenger fia vagyok, városok bikája!” Tőbb utóda oroszlánnak született. Mazarehi beavatott aranyasszonynak, az iskola anyjának a tanítványai között volt egy beavatott ifjú, Matarios, akit Jézus néven vettek fel az egyiptomi beavatottak tanítványai közé. Apjaként egy római Gandás-féle kaszu harcost emlegettek Hétvárosban. Hétváros, egyiptomi nyelven Hetevaret, a hikszoszok szerint Bothonban volt a Nílus deltája és a mai Kairó között. 30 puli még az erdélyi új Torockó településen tartott Ordas-hegyi népünnepélyen is úgy szerepelt, hogy embernéven említik őket. Az 1700. évi Nagyszala idején Sumér Úz-országban nyilvántartott élőlények voltak.

A 24 hun nép törzsi szövetségének igaz története 1.

2. Arvisura Kerka rovósámán Kr.e. 4020-4002 20-38. medvetoros év.

6.

A 24 hun nép törzsi szövetségének igaz története
1.