Az ifjúság körében igen nagy érdeklődés mutatkozik a rádiótechnika és az elektronika iránt. Sajnálatos, de nem sok olyan könyv kapható, amely megfelelően útmutatásként szolgálhatna a korszerű technika ágazatok iránt érdeklődő kezdő fiatalságnak, bár e hiányosságra több sajtóhang és értekezlet rávilágított. A rádiózás jelentőssége azonban népgazdasági és egyéb szempontok miatt olyan nagy, hogy azt már nem is lehet pusztán szórakozásnak tekinteni. Így történt aztán, hogy a rádióamatőrizmust sportnak minősítették és annak irányításával az Országos Testnevelési Sporthivatal (OTSH) bízták meg. A magyar rádióamatőrök érdekeit a Magyar Rádióamatőr Szövetség képviseli. Ez a szövetség rádiótanfolyamokat szervez rádióklubokat tart fenn, azért, hogy 
a rádiótechnikai ismeretek elsajátítását - különösen a fiatalság részére - megkönnyítse. 
Sajnos azonban ezzel a - tekintélyes anyagi áldozattal is járó - tevékenységgel nem lehet minden igényt kielégíteni. Az ország nagyon sok helyén elsősorban falun, kisebb településen nagyon sok esetben nincsenek meg a feltételei a rádióamatőrök, rádióklubok megszervezéséhez, korlátoltak az agyagi eszközök, nincs előadó, stb. Érdeklődés azonban az egész országban nagy és ezt ki kell elégíteni. Más lehetőség nincs, mint a betű, a könyv útján eljuttatni az ismereteket, a tudást oda arra a helyre, ahol azokat igénylik. 

     A szervezett rádióamatőr-mozgalom általános nemzeti laboratóriummá válhat, amely kísérletezők százezreit tömöríti, és méghozzá milyen szenvedélyesen kísérletezőket! A rádióamatőr-mozgalom erejét aktivitása, megalkuvás mentessége jelenti, és az a képesség, hogy az adott műszaki témát egyidejűleg az alkotó kísérletezők ezrei dolgozzák ki vagy ellenőrzik kísérletileg. Hangzatos kifejezé- seket használtunk: alkotás, ihlet, elhivatottság. De mi köze lehet a huzalkötegekkel, tranzisztorokkal, elektroncsövekkel és más alkatrészekkel körülvett, és azokat használó egyénnek a festőművészhez vagy a költőhöz? A rádióamatőrségtől messze állók számára a rádióamatőrizmus általában csak fúrás faragás, reszelés és forrasztás. Nem látják viszont ennek a nehéz útnak célját, amelyen az előzetes elgondolásból indul el a rádióamatőr, majd dönt, keres, kísérletez, és végül a kész műnek esztétikus külsőt ad. És cél minden lehet: kibernetikus folyamatellenőrző berendezés, miniatűr magnetofon és zsebbe helyezhető rádiótelefon, színes TV-készülék és orvosi készülék, korszerű játékszer és utánozhatatlan hangú hangszer. Itt már az a kérdés is adódik: vajon az előbb példaként felsorolt készülékeket alkotó fantázia, tudás nélküli, dolgozni nem szerető és pontosan dolgozni nem tudó személy képes lehet-e kigondolni, megtervezni és elkészíteni (mindezt ingyen, szabad idejében)? 

    A rádióamatőrség elhivatottságot jelent a rádió és az elektronika szolgálatában. Ha a rádióamatőr később szakmai munkájában odakerül, ahol nincs közvetlen kapcsolata a rádióval és az elektronikával, akkor is mindig aktívan kezdeményezi annak bevezetését a népgazdaságnak olyan ágazataiba, ahol dolgozik. Ha viszont a rádióamatőrből művész, irodalmár, színész válik, akkor biztosan talál időt arra, hogy rövidhullámú állomást tartson fenn, vagy pedig modelleket készítsen. Így volt ez, így van, és így is lesz. A rádióamatőrök között kiváló konstruktőröket, feltalálókat, államférfiakat, munkáso- kat és parasztokat, tanulókat és tanárokat, katonákat és rendőröket, fiatalokat és nyugdíjasokat találunk. Lengyelországban mintegy negyed millióan vannak (Magyarországon nyolcvanezer amatőrrel lehet számolni), az egész világon számuk harmincmilliónál több. 
Légy tehát te is rádióamatőr! 

    Időnkben a rádióamatőrség megszűnik önmaga lenni. Ez annyit jelent, hogy egyre kevesebb benne a rádió, és egyre több az elektronika, mégpedig a legkülönbözőbb formában. A mai kor rádióamatő- rét már olyan problémák foglalkoztatják, mint a rádiótelemechanika, a kvantumelektronika, a noktovozió (infravörös fényképezés), elektronikus játékok, sztereofónia, kvadrofónia, orvosi elektronika, televízió, elektronikus zene, hangrögzítés, az elektronika felhasználása az iparban, a mezőgazdaságban (az állattenyésztésben) stb. 
Ezzel szemben egyre ritkábban épít már rádiókészü- lékeket. És ha igen, akkor vagy nagyon egyszerűeket, vagy pedig szokatlanul eredetieket. A szóra- koztató, közhasználatú rádiókészülékek gyártása ma már a rádiótechnikai ipar dolga. Pedig tíz évvel ez előtt a rádióamatőr még szinte kizárólag rádiókészülékek építésével foglalkozott. Ezért a mai kor rádióamatőrét már inkább rádióelektronika amatőrnek kellene nevezni. De maradjunk inkább a hagyományos elnevezésnél, amely most már új, gazdagabb tartalmat kapott. 

    Hogy valakiből rádióamatőr lehessen, sok nehézséget kell leküzdenie, számos kudarccal kell megbirkóznia, és mindehhez sok időt kell szentelnie a munkára. És csak az szolgál rá a rádióamatőr névre, és lelkesedése töretlen marad. Hogy valakiből rádióamatőr lehessen, ahhoz nem elegendő maga a rádióelektronika iránti érdeklődés. Ehhez vizsgálódó érzékűnek, de még logikusnak is kell lennie, és szeretnie kell a kísérletezést. És itt már csak egy lépésre vagyunk a tudás szükségességére vonatkozó gondolatoktól:
Az amatőr egyáltalán nem jelenti a tanulatlant. Éppen ellenkezőleg! 
Az elektromosság alapelmélete a gyakorlati tapasztalatok évszázadok során felgyülemlett összességének általánosítását jelenti. Ezt néhány egyszerű képlettel kifejezett alaptörvény öleli fel, amelynek helyességét bármikor kísérletileg is igazolni lehet. Ebben rejlik annak a titoknak nyitja, hogy a rádióamatőrök közül többen már működésük kezdetén is jó eredményeket érnek el, míg mások csak évek kitartó munkája után. Az első csoportba sorolhatók már eleve tudják, hogy adott körülmények között milyen jelenségek léphetnek fel, mások viszont ezekről csak hosszú idő után, nagy gyakorlati tapasztalat megszerzése után szereznek tudomást. Ha tehát valamilyen ismerős, tapasztalatnak nevezett rádióamatőr azt mondja, hogy eredményeit az elmélettel való foglalkozás nélkül érte el, akkor mosolyogjatok csak megértően: ezekre az eredményekre ugyanis sokkal hamarabb eljuthatott volna, ha nem fél úgy az elmélettől. Az "elmélet" szó használata itt azonban nem egészen indokolt. 
Az amatőr készülékek (rádióvevők, magnetofonok, távirányított modellek, TV-készülékek) és a sok száz más berendezés tudatos elkészítéséhez ugyanis elegendő öt egyszerű képletet ismerni, és megérteni öt nem kevésbé egyszerű alapelvet. Ahhoz azonban, hogy akár a legegyszerűbb készüléket meg tudjuk tervezni, már sokkal nagyobb ismeretanyagra van szükség. 

    Érdemes megjegyezni, hogy a híradástechnikai szakemberek és a rádióamatőrök ugyanazt a szaknyelvet és ugyanolyan vázlatokat használnak. Ez nagyon fontos, mivel mindazt, amit a mai rádióamatőr megtanul, a rádióelektronikus, a híradástechnikus a jövőben is tudni fogja. Ezért is válik ki előnyösen a rádióamatőr-mozgalom a többi amatőr műszaki alkotótevékenység közül, mivel azok kapcsolata magával a szakmával sokkal lazább. 

  A házigazda gondosan figyelte a kis delikvenseket. Végül így szólt: te és azok ketten itt maradtok, a többinek fel is út, le is út! Így kezdődött az én utam a rádióelektronikához. És habár attól az időtől kezdve már sok, sok év telt el, mégis nagyon pontosan emlékszem. Később, amikor a készülékek- ben a felizzó elektroncsöveket néztem, mindig olyan érzésem volt, amelyet csak a színházi nézőtér hangulatához lehet hasonlítani a gong után, de a függöny felemelkedése előtt. Eljött aztán az, az idő is, amikor már én kezdtem alkalmazni az "elektroncsöves próbát", új rádióamatőr és rövidhullámú amatőr növendékek felvételekor. A fiatalember arckifejezése és izgatott viselkedése talán tévedés nélkül utal arra, hogy valóban mélyen érdeklődik-e, vagy csak futó kíváncsiság az egész. Mindenesetre azok mindannyian, akiket így választottam ki, a rádiótechnikához kivétel nélkül hűek maradtak. Tekintet nélkül a végzett munkára, a hivatásra, soha nem válnak meg hosszabb időre a pákától. Mindig valami újat alkotnak.