Az első rádiósklubok az MHSZ keretein belül működtek. A fiataloknak először el kell magyarázni, mit is jelent ez a rövidítés. A Magyar Honvédelmi Szövetség egy sport- 
és szabadidős tevékenységeket összefogó országos félkatonai szervezet volt 1948 és 1990 között, tehát a rendszerváltásig.

- Az MHSZ-hez tartoztak kezdetben a rádiósok, a könnyűbúvárok, a repülősök, ejtőernyősök, lövészek, modellezők és a gépjárművesek. A seregbe bevonulóknak ugyanis előképzettség kellett, és akit érdekelt a technika, a híradós részleghez ment – magyarázza Domokos Imre. – Az első rádióklubot Békéscsabán Komoróczki János alapította, aki eleki származású volt, rádióműszerész mester.
Domokos Imre elmondja, hogy a sarkadi gimnázium első osztályában fizika-technika tanárának köszönhetően, gyakorlati órán került kapcsolatba a rádiózással, amikor elektrotechnikai szerelést kellett készítenie. A gimnáziumnak akkor már volt rádióklubja. Aztán 1977-ben jött Békéscsabára a 611-esbe, a BéKSZI Trefort tagiskolájának elődjébe.

A Békéscsabai Rádióklub volt a megyében az első, de működtek klubok minden nagyobb városban, például Sarkadon, Orosházán, Gyulán, Vésztőn is. Komoróczkinak az volt az elve, hogy a műszaki kultúrát a fiatalokkal meg kell ismertetni, ő fogta össze a megye összes, huszonvalahány klubját.
A rendszerváltáskor megszűnt az MHSZ, megszűntek a különböző klubok is. Domokos Imre 1993-tól tanít a Trefort szakiskolában, és kezdettől szorgalmazta az elektronika, villamosság, számítástechnika oktatását. Csuba Zoltán tanműhelyvezető javasolta, hozzák át a TISZK épületébe a rádiósok technikai felszerelését, a rádióadó-vevőt; majd a műhelyek bővítésekor a klub átköltözött a Trefort tagiskolába, és azóta is itt működik.

A falakon térképek, de nem a szokásos földrajzi tájékozódás megkönnyítésére, hanem speciális feliratokkal, ezek a hívójelek. Rengeteg képeslap, azaz rádiós összeköttetést igazoló lap a világ minden tájáról, üveg alatt, szépen bekeretezve. Külön az Európából, Észak-Amerikából, Afrikából, a Csendes-óceáni szigetvilágból érkező levelezés, orosz lapon a medve, a déli-sarkin a pingvin, általában évfordulókhoz, rendezvényekhez kapcsolódóan nyomtatnak ilyen lapokat. Aki ezekből az igazolásokból eleget összegyűjt, diplomát kap, utóbbiakból is szép gyűjtemény ékesíti a falat.
– A vadász agancsokat gyűjt, a rádióamatőr diplomákat – állapítja meg vendéglátóm minden kétséget kizáróan. Aztán hozzáteszi: Minden szakmához kell egyfajta precizitás, a hobbi műveléséhez pedig megszállottnak kell lenni. Amíg körülnéztem, Domokos Imre bekapcsolt néhány készüléket, amit én hallok, az recsegés, ropogás, sípolás, pittyegés, de szólni nem nagyon merek. Jobb is. A rádióamatőrök értik ezt a sajátos nyelvet, a morzét és azt, amit a számítógép „beszél”; az éterben ezen a kettőn kívül emberi hang is megszólal, annak örülnék, mert azt már én is érteném…

- A hőség nem zavarja a kapcsolatteremtést. Viharban viszont nem lehet rádiózni, akkor nem jön más az éterből csak zúgás, a készülék érzékeny, ki kell húzni az antennakábeleket. Rövid hullámon nagy távolságra lehet adni, ultra rövid hullámon közel – zúdul rám a rengeteg szóbeli információ egy különös világról, amelyből Domokos Imre közben már jeleket fogad. Több százan vannak egyszerre az éterben! Hívás Oroszországból, válasz Dániából, a „magas csipogás” Svédországból érkezik – avat be a műhelytitkokba.
A történelemből, filmekből, könyvekből ismert, hogy amíg nem volt telefon, a seregben a híradósok, távírászok adták, vették a jeleket, morzéval kértek segítséget vészhelyzetben, így fogtak el a háborúban titkos jelentéseket az ellenségtől. Azt viszont most tudtam meg a rádióklubban, hogy a morze adás- vételhez egyszerűbb berendezés is elegendő, az emberi beszédhez, a digitális jelátvitelhez pedig bonyolultabb áramköri rendszer kell. (A morzéhoz meg szakember, aki érti.).

A klub cégbíróság által bejegyzett közhasznú nonprofit szervezet. Célja, hogy szervezetten összefogja az elektronika, rádiótechnika, számítástechnika különböző ágazataiban tevékenykedő, kísérletező, a szakmát szerető embereket, főleg a fiatalokat. A hagyományok megőrzése, továbbadása, a technikai eszközök, feltételrendszer fejlesztése, a külföldi rádióamatőr technikai színvonal követése tartozik a célkitűzések köré – olvasható honlapjukon. Az érdeklődőknek tanítani a rádiótechnikai kultúrát, továbbadni fontos értékeket – ez vezérli Domokos Imrét és csapatát. A klub titkára Jakab János, szintén a Trefort tagiskola szakoktatója. Tervük, hogy a sporthoz kapcsolódva éterforgalmi, rádiós tájfutást is szervezzenek.

- A kilencvenes évektől egyre kevesebb fiatal foglalkozik ezzel a hobbival, a klub nem tudja megfizetni a fiatalok képzését, versenyeztetését. Pedig nagy szükség lenne ebben a mai helyzetben a közösségünk megtartására, bővítésére. A mozgalom összefogását, hazai és nemzetközi, szakmai és társadalmi kapcsolatok ápolását fontos lenne tovább fejleszteni. Egy aktívan működő közösség a nemzet műszaki kultúrálódásának ügyét is szolgálja. A mozgalom műszaki fejlődése pedig csak erősödő anyagi alapon lehetséges – hangsúlyozza Domokos Imre.

- A köztudatban kevés a pontos információ a rádióamatőrökről. Azt mondják: „Aha, ti zavarjátok a tévét!” Sajnos csak ennyit tudnak a tevékenységünkről. Pedig a rádióamatőrség nemzeti szolgálat, tudományos kísérletezés, itt fejlesztéssel foglalkozunk, ez minősítést jelent – szögezi le a klubelnök. Az internet megjelenése, elterjedése a rádiózást is nagyban megváltoztatta, de pozitív hatással volt rá, tovább fejlesztette. Az éterben létesített kapcsolatot a számítógépen lehet ellenőrizni, és fordítva. Az interneten lehet képeket cserélni, a hullámhosszon létesített kapcsolatot színesíteni. Azok az amatőrök, akik eddig jelekkel kommunikáltak, saját honlapjukra is felteszik az információkat. A tanárok tapasztalata az, hogy a fiatalok a telefont és az internetet használva azt hiszik, többre nincs is szükségük, hiszen ott mindent elérnek, lassan már iskolába se akarnak jönni, a tananyagot is letölthetik maguknak. Tanulni pedig kell, itt is, a rádiózás területén is.

- A mobil telefon és az internet ellenére nem hal ki a rádióamatőrködés, sőt, rádióamatőrök fogják először felvenni a kapcsolatot az ufókkal, más bolygók élőlényeivel, hiszen rádiójelekkel bárhová el lehet jutni. Az űrkutatás, a csillagászat, a katonaság már bejáratott frekvenciákat figyel, míg a rádióamatőrök olyan hullámokon is kísérleteznek, ahol még nem működnek hivatalos technikák – állítja Domokos Imre. Beszélgetésünk közben újabb dokumentáció kerül elő, több régi napló a múltból, pontosabban és szakszerűen: log, azaz összeköttetés létesítését dokumentáló napló, forgalmi vagy eseménynapló.
- Hatvanezer összeköttetésről találtuk meg a naplót, amelyeket körülbelül 1960-tól vezettek. Ilyen logot vezetni minden rádiósnak kötelező, tehát készültek ilyenek kezdettől, csak azoknak még nem bukkantunk a nyomára. A rádióamatőrök egy része kézzel vezeti, számolja az összeköttetéseket, de már a számítógép lehetőséget ad arra, hogy elektronikusan feldolgozzuk, rangsoroljuk, ki hány kapcsolatot létesített a világban.

A statisztika szerint Japánban vannak legtöbben, akik rádiózással foglalkoznak, ott közel 1,3 millió engedélyt adtak ki. A Felkelő Nap országát követi az Amerikai Egyesült Államok, harmadik helyen Thaiföld, utána Dél-Korea, majd Németország, Tajvan, Spanyolország, Anglia. A listán Magyarország a 20. helyen áll. Az USA rádióamatőr szervezete (ARRL) minden évben kiadja, hogy a világon mennyi rádiós körzet van, ez az idei évben 340 ország. Minden országban évente összegyűjtik, hogy kinek hány kapcsolata volt az éterben. A Békés megyei amatőrök között az első ötben szerepel a csabai klub.

Az általános nyelvhasználatban az amatőr szó nem cseng túl jól, olyan valakit jelent, aki nem ért ahhoz, amivel foglalkozik. Domokos Imre meghatározása szerint a rádióamatőrök azok a szabályszerű jogosítvánnyal rendelkezők, akik a híradástechnikával csupán személyes érdeklődésből, anyagi érdek nélkül foglalkoznak, szabadidejük hasznos eltöltése céljából, hobbiból.

Beszélgető partneremtől azt is megtudom, hogy a rádióamatőrök rendszeres találkozókat szerveznek, a legutóbbi városit éppen májusban tartották meg. Ezeken börzét és kiállítást rendeznek, a börzéken elhasznált eszközök bolhapiacát találják az érdeklődők, a kiállításokra pedig a híradástechnikai cégek hozzák el a legújabb termékeiket.
- Több rádióamatőr abból a tudásból él, amit ez a közösség adott neki – állítja Domokos Imre. Elmondja még, hogy a 60. évforduló megünneplésére a Nemzeti Együttműködési Alaphoz adták be pályázatukat. A Trefort tagiskolában szeretnének kiállítást és nemzetközi konferenciát szervezni A rádióamatőrök szerepe a természettudományok oktatásában címmel. Előadókat Szlovákiából, Aradról és a Vajdaságból hívnának.  (Sajnos a pályázaton nem nyertünk).
A papírok közül újabb kordokumentum kerül elő, egy kissé megsárgult újság, a Rádiótechnika című szaklap. Azt írja, hogy 1955-ben Békés megyében működött a legtöbb rádióamatőr. Ez még egy adalék ahhoz, hogy ezt a szép hagyományt folytatni kell!