Ez a szűrő, amióta csak az átvitelét tudta, mindig csak szűrt.
Még éjszaka volt neki a legjobb, amikor a térerő is aludni ment, de reggelenként újra kezdődött a hullámverés. Ugyanis az antennaerdőre akkora nagy televíziós hullámok jöttek, hogy nem panaszkodhatott, adtak neki rendesen. Ez a nagyadóbanya műve volt.  Hiába nyerészkedett az erdő előre-hátra, viszonyait senki sem vette észre. Hát a szűrő egyszer csak azt mondta: "Én bizony nem közösítelek semmiféle csatornákat tovább, végezze a lusta csatornaváltó maga. Világgá megyek". Fogta a derivált tagjait, mind a kettőt és elindult. Útközben először is meg kellett varrnia a koaxharizsnyáját, 
mert igen precíz szűrő volt, azért is nem hordott szalagkábelt - őt ne zavargassa minden jöttment hiba.

Szembe jött vele egy passzív négypólus, és így próbált frekit egyeztetni a szűrővel: "ej te szép szűrő, de szeretnék veled tau-t korrigálni, 
hadd kapcsolódjak utánad! Meglátod micsoda átvitvelünk lehetne ebből az illesztésből"!
Nem hinném, hogy a kapott választ a négypólus a kapcsa mellé tűzte volna  dísznek: én ilyen semmi kis mindent áteresztővel nem foglalkozom, korrigálj te mással tau-t. Szembe jött vele egy kéttagú korrektor, ez is letámadta: "ej te szűrő, mi ketten nagy ultra-szuper URH-n is torzítatlanul vihetnénk át a jeleket, ég szabadalom is lehetnénk, gyere, terveződjünk egybe"! Most már a szűrőnek a dühtől súlyfüggvény nehezedett a szeme elé és azt mondta: " Elhord innen az X-tagjaidat"! (Mondott még egyéb extrém lezárásokat is, elpirult volna azon még egy sokat nyúzott NYÁK-lap is,  pedig abba  igencsak beraknak, meg kivesznek!)

Nohát az meg ijedtében csak úgy kapkodta a tápfeszt. Egyszer csak finom amperszagot érzett a szűrő és arra vette az útját. Hát látja, hogy elektronágyú-töltelékeket főznek konvergencia edényben. A konyhalegény egy nagy induktivitás volt, de valami bűbáj lehetett a meneteiben, mert úgy megvezérelt az minden sugarat, hogy azok csak eltérültek elfordultak aztán megint ott töltetlenkedtek a burst-jel alatt. Nohát ezzel a szórt képűvel akadt össze a mi szűrőnk. De meg is ijedt a kéttagú derivált kolléga -voltak neki is induktivitásai, alig lehetett őket betervezni, mert a huncut kapacitások olyan rosszak voltak, mintha sohase mérték volna őket a TESLA-digitálison. Az idegen induktivitás elkezdte máris húzkodni az ő tekercseit. Hiába ált elő ő erre merőlegesen, hiába próbált árnyékban maradni, olyan lett, mintha ki sem számolták volna. "Ó, hogy a rövidzár csapna a fluxosodba" - gondolta. 
De már akkor a tangens deltáit rázta a löket " Te Jósági Tényező, mi lesz velem, jaj-jaj, az öreg csatornaváltó a diliházba fog kerülni, a túlvezérelt előerősítők mindjárt az ellenőrzést hívják, szépen rezgő köreimmel együtt a javítóba kerülök! Odavan a meredek jellevágásom, amit a családom neve is garantált eddig, tele leszek beszívással, sose fogok kihangolódni"! Így hát inkább fogta magát és nagy egységugrásokkal szapora csoportfutást rendezett az antennaárbocra. Ezért van még ma is a szűrőnek csoportfutási idő torzításuk.

Aki nem hiszi járjon utána!