| Egy éjszaka, amikor töltése magasra
szökött, Mikro Henry elhatározta, hogy keres egy csinos tekercset egy jó
kis kisüléshez. Felhívta hát Mili Ampot, és felkapott a megabiciklijére.
Átkerekezett a Wheastone-hídon, át a szinusz hullámon, és megállt az áram
által keltett mágneses téren. Mikro Henry, akit elbűvölt Mili Amp karakterisztikus
görgéje, ellenállását rögvest minimálisra csökkentette, tere teljesen begerjedt.
Henry ekkor alap potenciálra fektette, majd megemelte azután csökkentette
frekvenciáját, és kibocsátotta nagyfeszültségű szondáját, amit beillesztett
a csatlakozó aljzatba, miközben párhuzamosan rácsatlakozott, létrehozván
egy kis áramkört Mili söntjén.
A teljesen felgerjedt Mili Amp, felkiáltott: "Mho, mho, mho". Közben
Henry a szondáját maximális csúcsárammal üzemeltette mikor Mili Amp tekercse
remegésbe jött a rajta áthaladó áramtól, és így az ő csúcspotenciálja is
elérte a Mikro Henry -ét. Az áramfelesleg felforrósította a Mil Amp tekercsét,
ekkor Mikro Henry gyors kisülésbe kezdett és kiáramlott belőle az összes
elektronja. Az éjszaka folyamán kettesben kipróbálták még az összes csatlakozót,
és csatlakozó aljzatot mindaddig, míg Mikro Henry rúdmágnese elvesztette
minden szilárdságát. Ezek után Mili Amp az önindukciót alkalmazta, mellyel
kicsit megrongálta szolenoidját. Végül elemeik teljesen lemerültek, Mikro
Henry képtelen volt tovább gerjeszteni saját generátorát, így fordított
polaritással és kiégett biztosítékokkal köszöntött rájuk a hajnal.
|