Telefonhibrid
Manapság szinte elképzelhetetlen olyan rádió- vagy televíziómûsor, amely során betelefonáló hallgatót vagy nézõt ne kapcsolnának az élõ adásba. A piacon rengeteg jó minõségû telefonhibrid-berendezés kapható, természetesen a minõség árat is jelent. Ezek után el kell dönteni, hogy megépítjük-e a saját berendezésünket, vagy megvesszük a gyárit.
Amennyiben úgy döntünk, hogy magunk konstruálunk, ne felejtsük el, hogy a közcélú telefonhálózatra csak a Hírközlési Fõfelügyelet által engedélyezett berendezés kapcsolható. Ellenben ha saját telefon-alközpotra kapcsoljuk a berendezést, az már nem ütközik semmiféle jogszabályba.


 


A kapcsolás legfontosabb ismérve, hogy a névleges 600 Ohmos vonali impedancia megtartása mellett képes a HF-BE pontra adott hangfrekvenciát a HF-KI pontról kioltani úgy, hogy a vonalon továbbra is hallható marad minden.
A régebbi analóg rendszerek nagy hátránya volt, hogy a vonali impedanciát helyi hívás esetén az ellenállomás végkészülékének és a valós vonalszakasznak az eredõ impedanciája határozta meg. Ebben az esetben a kiegyenlítést minden hívás alkalmával bizonyos mértékben utána kellene állítani.
A digitális rendszerek és az alközpontok nagy elõnye, hogy a hibrid felé konstans impedanciát biztosít.
Az alapkapcsolás kiegészíthetõ elektronikus csengetõ-áramkörrel, 12 kHz-es pilot-szûrõvel (tarifa-impulzus kiszûrése a kimenetrõl), valamint földfüggetlen szimmetrikus ki/bemenetû szintillesztõ erõsítõkkel, amely a keverõpulthoz illeszti a hibridünket.
A mintakészülék egy példánya egy televízió stúdiójába került, kiegészítve egy DTMF-dekóderrel és számítógép- kimenettel. Másik két példányt egy rádióstúdióba szereltem fel.

(C) 1998., Kovács-F. László, HA4WV  MINDEN JOG FENNTARTVA! - ALL RIGHTS RESERVED!

Tartalomjegyzék Vissza a tartalomjegyzékre