Kovács-Ferenc László:

Fortuna Rádió. Sokaknak ez a két szó egyet jelent a Paks "éteri" hangjával.
Hogy mindez hogyan indult, arról elég szűkszavúan nyilatkozik a rádió honlapja. Ezt a honlapot azért hoztam létre, hogy bemutassam a Fortuna Rádió megvalósításának rövid történetét, mert erről máshol nem hallhat és olvashat a kedves Olvasó!

Vannak, akik nem gondolnák, hogy a ma már színvonalasnak mondható műsor létrejöttét mennyi munka és keserves fáradság előzte meg, melyben mint tervező-kivitelező, majd mint műszaki vezető vettem részt 1993 és 1996 között. A továbbiakban bemutatom képekben és pár szóban a rádiót. Mindjárt az elején külön köszönetet mondok azoknak a (volt) kollégáimnak, akik a kivitelezés és a beüzemelés során segítségemre voltak:

Salamon Gábor okl.építészmérnök barátom, aki nélkül a belsőépítészeti és statikai tervezés soha nem készült volna el

Patai Péter népművelő tanár barátom, aki mint az induló rádió főszerkesztője a lehető legtöbbet segített megtalálni a közös hangnemet a tulajdonosok felé

Putz József villamosmérnök kollégám, aki segítségemre volt a beszerzendő és beépítendő berendezések valós igényének egyeztetésében, és számtalan műszaki kérdésben

Fekete Gábor műsorvezető és DJ barátomnak, akivel közösen alakítottuk ki a rádió zenei arculatát, kezdve a hanglemezkiadós kapcsolatoktól, a POP-randevú műsorokig
 

FIGYELEM! Az oldalon publikált minden eszköz, kapcsolási rajz és berendezés 100%-ban saját szellemi termékem, ezért csak non-profit felhasználását engedélyezem! Amennyiben üzleti célból érdekelnek a bemutatott dolgok, keress meg e-mailben, és segítek! E-mail címem:[email protected]

Előzmények...

E Rádió megálmodója, egyben névadója rádióamatőr barátom Szabó Isván, HA3UZ, aki megszállottként építette meg az első kísérleti adáshoz szükséges adóberendezést, mielőtt saját lakását majd' két hétig rendelkezésünkre (vagyis közprédára) bocsátotta volna.

1993. május hónapban közel tíz napig üzemelt a Rádió. A paksi Sörfesztivál idejére kapott engedély elegendő volt a helyi igények megállapítására.

A műsorok és a műsorvezetés természetesen amatőr szinten folytak. Mindenképpen érdekes színfolt volt egy saját szignálgyűjtemény, ami ugyan nem volt HiFi minőségű, de mindenképpen egyedivé tette a rádiót (abban az időben még a Juventus Rádió sem számítógépről játszotta a szignáljait!). Mindehhez egy jó öreg Amiga 500 számítógép, na meg persze egy kis saját készítésű szoftver volt segítségünkre.

A tíz napos adást közel másfél éves hallgatás követte. Ez alatt a tulajdonos (aki nem én voltam) megkérte a szükséges engedélyeket, majd 1994. május hónapban végre elkezdhettem az építést. Mivel a beruházásra nem álltak rendelkezésre milliók, ezért három lépcsőre bontottam a megvalósítást.

1. lépcső: A stúdiót a legminimálisabb eszközökkel adáskészre építem, és csak akkor folytatom a munkát, ha a pénzügyileg rentábilisnak tűnik a működtetés

2. lépcső: A folyamatos üzem mellett egy professzionális adást is megvalósító stúdiót építek. Miután áttelepítem az ON-AIR stúdiót az II. stúdióba, az I. stúdiót gyártóstúdiónak rendezem be

3. lépcső: A kibővített műsorrendhez (24 órás adás, megnövelt adóteljesítmény mellett) igazodó stúdiórend és egyéb műszaki háttér kialakítása

Némi pénzügyi vita után úgy döntöttem, hogy a 3. Lépcsőt valaki másnak kell befejeznie.
 
 

Az 1. Lépcső (az I. Stúdió építése)

Az rádió megvalósításához két lakótelepi földszinti lakás állt rendelkezésre. Úgy tűnt célszerűnek, hogy az egyik lakásban legyen a szerkesztőség, a másik lakásban pedig a stúdió. Az ésszerűség azt diktálta, hogy ne legyen átjáró a két lakás között. Ha én döntöttem volna, akkor az emeletre került volna a stúdió... De a lakás már adott volt, így ebből kellett kihozni a maximumot.

Csak olyan átalakítások jöhettek szóba, amelyek szükség esetén visszaalakíthatók. Így ha a rádió nagyobb stúdióba költözne, vagy netán tönkremegy, minden visszaállítható.
 
 

Az első lépcsőben az adás mielőbbi elindításához kellett egy mini-stúdiót berendezni, mert az idő sürgetett. A fotón nem igazán látszik, hogy egy lakószobából alakítottam ki a technikai helyiséget. Az összes falat (ami egyébként a stúdiók és technikai helyiségekre is igaz volt) méretre vágott tojástálcával borítottam, majd egy arra alkalmas tűzvédő keverékkel (lángmentesítővel) impregnáltam. A tojástálcákat precízen egymás mellé kellett ragasztani. Elsősorban ez esztétikai szempont is volt, mert sokhelyütt csak egymás mellé ,,hányják'' a tojástálcákat, ami nem túl dekoratív dolog...

Az I. Stúdió technikai helyisége

A kisszoba melletti kis (lakótelepi méretű...) konyhából alakítottam ki egy mini bemondófülkét. A hangelnyelő itt is impregnált tojástálca, de - lévén ez egy ,,süketszoba'' - az amúgy is keskeny helyiségbe kénytelen voltam egy második ,,falat'' építeni. A vázszerkezet 50x50 mm-es kőrisfa, erre került a 9. 5 mm-es gipszkarton borítás. A váz közé kőzetgyapot paplan került. A hangszigetelés olyan jól sikerült, hogy a stúdió és a süketszoba között közel 70 dB (!) hangcsillapítást mértünk. Nem volt lényegtelen a fal hangelnyelése sem. Ezeket a paramétereket egyébként nem sikerült egyik később megépített helyiségben sem prezentálni. Ennek ellenére véleményem szerint elfogadható értékek mérhetők mindenhol. Ez első sorban annak a kompromisszumnak is köszönhető, hogy ebben a helyiségbe semmilyen szellőző- vagy klímaberendezés nem került, így akusztikailag is erősen izolált a környezetétől.

Az I.Stúdió bemondófülkéje

Ezen az alaprajz-vázlaton nagyjából be szeretném mutatni, hogy milyen elosztású a "standard" lakótelepi lakásból kialakított két stúdió. Szerencsés eset volt, hogy a külső határoló falak mellett nem volt másik lakás, de időnként gond volt, hogy a 2. Süketszoba bejárat felőli fala éppen a lépcsőház felé esett. Ha valaki lefelé ,,trappolt'' a lépcsőn...... Gondolom, ez a szokványos "pécsi" panellakás-alaprajz sokaknak ismerős...

A ,,szabvány'' lakótelepi lakásból kialakított stúdiók

Röviden néhány technikai ötlet:
 

Először a stúdió hangszigetelő- és hangelnyelő falának szerkezetéről. Az ún. ,,szoba a szobában'' elv szerint tudtunk igazán jó eredményt elérni. Ez durván azt jelenti, hogy a meglévő helyiségben egy akusztikailag elválasztott ,,dobozt'' hoztunk létre, amelyet a lehető legjobban el kellett szigetelni a környezetétől. Egy túlhajtott csavar is képes lett volna arra, hogy a munkánk végül fabatkát sem érjen. (A vázszerkezetet semmiképpen nem szabad a betonfalhoz szerelni, hiszen ekkor az ún. ,,testhangok'' a külső falakról átadódnak a vázszerkezetre, onnan pedig a belső falra - tehát feleslegesen dolgoztunk volna). Mindenütt 10 mm rést hagytam a váz és a betonfal között (kivéve a padlót, mert lebegtetni elég érdekes lett volna...). A vázszerkezet talprészét vagy lépésálló hangszigetelő padlóra szereltem, illetve szivacsalátéttel csavaroztam a padlóhoz (a gipszkarton szaküzletekben remek öntapadós szivacs kapható).

 A csavarfészekbe (a keményfa talplécben) puha gumiból készült alátét került. Mindezekre azért volt szükség, hogy a padlóról se sugárzódjon át a testhang a vázon keresztül. A váz belső felületére apró szegekkel rögzítettem a  kőzetgyapot-paplant. A vázszerkezethez önmetsző csavarokkalerősítettem a gipszkarton lapokat. A fugák tömítésére a gipszkartonhoz adaptált fugatömítőt és üvegszövet csíkot alkalmaztam. A falat festeni nem kellett, mert erre kerül a tojástálca borítás. A fertőzésveszély miatt nem dolgoztam ,,használt'' tojástálcával. A gyártótól 3-4 Ft/db áron beszerezhető a vadonatúj anyag. A tojástálcát nem festttem lei, mert elveszti a hangelnyelő képességének nagy részét. Tervben volt szórható tapétával borítás, de ez megint a költségeket növelte volna (no meg eléggé megáztatja a tojástálca papír anyagát). Tojástálcából kialakított hangelnyelő felület helyett (ha van lett volna rá elég pénz) érdemesebb lett volna a poliuretánból vagy polisztirol habból készült ,,piramis''-felületű borítást alkalmazni. Mindegyik anyagnál fontos szempont egyrészt a tűzállóság, másrészt a tisztíthatóság.

A tojástálcát sablon alapján géppel vágtam, így tized mm-re egyformák. A kimaradó szélekből remek ,,sarok és végelemek'' készíthetők. Felragasztáshoz az általam legbeváltabb ragasztó az ún. ragasztópisztoly-ragasztó, amely egy forró PVC  alapanyagú ragasztási elven működik. 4-5 csepp ragasztó 10-15. mp alatt ,,megköt'' (kihűl) és roppant erős kötést képez.

A későbbi bővíthetőség miatt az egész rádiót többféle, és kellő számú kommunikációs vezetékrendszer futja át. Alapesetben az alábbiakra volt, ill. vélhetően lesz szükség:

• Audio vonalak
• Telefonhálózat
• Órahálózat
• Számítógép-hálózat (Ethernet)
• Műsorközvetítő-hálózat
• Jelzésadó, beléptető rendszer
• Riasztó- és tűzjelző hálózat *erről értelemszerűen nem adhatok információt

Folytassuk tehát az építés 2. Lépcsőjénél:

A második fázisban egy profi célokra is alkalmas stúdiót szereltem fel. A fényképen látható keverőpult egy a budapesti Kft. gyártmánya. A kivitele tényleg profi, és bármilyen kívánt formátumban megrendelhető. Sajnos a KFT fonoke azota nyugdijba ment, es a ceg bezart.

A keverőpultot ,,kétkezes'' kivitelben rendeltem meg, majd a meglévő méretekre gyártottam a keverőpult-asztalt. Hogy miért kell középre a ,,kihagyás'' ? Aki vezetett már műsort keverőpult előtt, az tudja, hogy milyen vacak dolog a potméterekbe akasztgatni a felolvasandó papírt...

A bal kézre eső csatornák: 2 telefon, 5 mikrofon, 1 közvetítő vonal

A jobb kéz egységei: 8 line (3 CD, 2 TAPE, 1 COMPUTER, 1 DAT, 1 SATELLITE)

A jobb oldali egységben van még sorban: 2 LINE OUT (adásvonal) 1+1 AUX (a telefonáló hallgató ezt hallja), valamint a voiceover és a talk-modulok. A keverő összesen 4 független (!) monitor-csatornát tartalmaz a technikai helyiség és a süketszoba hangszóróinak, illetve a két helyiség fülhallgatóinak. A süketszoba fülhallgatóinak hangereje belülről, egyenként szabályozható.

A keverőpult tartalmaz egy 2-vonalas telefonhibridet is, és a pult tápegysége külön dobozba került.

A fotón látható a keverőasztal lapjára (jobb oldalon) alulról felszerelt dobozka. Ez tartalmazza a kontroll-erősítőket a technikai helyiség illetve a süketszoba kontroll-hangszóróinak, valamint ebben van az adásjelző (piros ON-AIR lámpa) vezérlőegysége is. Mivel kisfeszültségű, nulla-átmenetes kapcsolóelektronika épült bele, nem zavarja egyik audio-eszközt sem.

A stúdióasztalba beépítettem egy mini VGA-monitort is, így az adásvezérlő számítógép információi közvetlenül a keverőpult előtt láthatók. Szerettem volna egy normális adásvezérlő programot üzembe állítani, mert a régi nem volt túl intelligens. Ehhez meg is kezdtem a fejlesztést, de még nem volt időm a befejezéshez. (Ha készen lesz a működő Béta-verzió, szívesen adok belőle bárkinek.)

A stúdióasztal tetején látható kis dobozban 2 db DCF-77 vezérlésű óra van, amely a technikus és a süketszobában ülő műsorvezető felé is a pontos időt mutatja.

A süketszobában felszerelt három mikrofonra más-más színű szélzaj-védő szivacsot húztam. A keverőpulton ezeket a csatornákat a mikrofon-szivacsoknak megfelelő színnel jelöltem. Nagy segítség ez a technikusnak, hiszen ha három élő mikrofonja van egy stúdióbeszélgetéskor, és pontosan tudja, hogy melyik potméterhez kell nyúlnia.
 

Számos saját fejlesztésű berendezés épült a stúdióba, amelyek szerzői jogi oltalom alatt állnak. Ezek egy részét a ,,CIRCUITS''  lapon most publikálom.

Saját fejlesztésű eszközök: DCF-77 óra, telefonhibrid, beléptető-rendszer vezérlő, adásjelző-lámpa vezérlő, monitor-erősítő, kiegészítő billentyűzet a Voxtár-programhoz, fader-start áramkör, adóberendezés-távvezérlő, URH közvetítő-berendezés.

Részben saját fejlesztésű eszközök: 100 W-os FM adóberendezés, aktív di-box (szimmetrizáló erősítő), szimmetrikus-asszimmetrikus átalakító erősítő.

Az elindításhoz a rádió eddigi legprofibb főszerkesztőjét, Patai Pétert bízták meg. Nevéhez fűződik a rádió elindítása mellett a stáb kialakítása és betanítása. Ő jelenleg a paksi Energetikai Szakképzési Intézetben tanít.